36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Máté Csinszka
INAKTÍV


East West
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 498
Írta: 2017. augusztus 1. 22:42 | Link



Érzi a reakciót, Yarista hamar lezárja elméjét a nő előtt. Félti a titkait és ez így van rendjén. Egyelőre Csinszkának sem jelent ez gondot, sőt, valójában örül, amiért végre van valaki, aki kellő időt fordított az okklumenciára, ami által több beszélgetésre kényszeríti őt.
- Valóban - nevet fel a színésznő, miközben tekintetét leveszi Yarról és felszabadítja kezeit. Varázslat nélkül hajtja végre a legtöbb dolgot, mint például amikor fest, hagyja, hogy a vászon magától száradjon meg. Ő már megszokta, hogy nem pazarolja erre erejét - hisz a pálcás varázslatok neki kevésbé mennek -, mások viszont néha furcsán néznek rá emiatt.
- Köszönjük. Ez egy fontos előadás - beszéd közben újra megigazítja szemüvegét, melyen keresztül felnéz az évek alatt valódi sportemberré nőtt csajozógépre.
- Valójában be akartam mutatkozni - nem rejti el szélesedő mosolyát, aztán már közelebb is lépdel a férfihoz. Még kissé maszatos jobbját nyújtja felé. Mindig furcsa, amikor olyan személyekkel találkozik újra hosszú évek elteltével, akiknek volt szerepük az életükben. - Máté Csinszka, egy évfolyammal jártam alattad a Bagolykőben - a nőtől jól megszokott, elbűvölő mosollyal nyújtja kezét Yarnak. Egy cseppet se jön zavarba, nem úgy, mint a színház előtt. Pedig egykori nagy szerelme nem épp a rossz irányba indult el az iskola végeztével. Ezt a vak is látja.
- Az... Káosz. Pacázásban tehetséges vagyok, de azt hiszem igen. Kizökkentettek, mára ennyi volt. Esetleg befizetnél erre a műsorra is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 2. 23:41 | Link

Kriszta

A hümmögésére elvigyorodom, mert hát valljuk be, én tudom, hogy minek szól a hümmögés, és mit tagadjak? Pontosan tudom, hogy a Bagolykő Mágustanodának melyek azok a pontjai, ahol nincs se festmény, se kukkoló szellem. Legalábbis tudom, melyek azok a részek, ahova nem szívesen mennek, így kicsi az esélye annak, hogy beléjük fussak. Régi szép idők, ugyebár. A puszira fordulok, épp csak annyira, hogy az orrom érintse az orrát. Igen, ebből még elég sok minden lehet, és megvallom, tetszik ez a felállás. Semmi dráma, semmi nagy ígéret, csak az, amit mind a ketten tudunk, ami ott lóg a levegőbe, és amit mi alakítunk.
- Inkább a konkurenciát nem szeretik. Miért is tennék? Utálnám, ha lenne ott még egy pasi, aki érezhetően verne engem, minden téren.
Ez egy bók akar lenni, mert valljuk be, Kriszta sokkal dögösebb és izgalmasabb, mint két friss lányka, akik esetleg melltartót villantanak egy korsó sörért. Az ilyen könnyen kapható hús jó, mert jó, de igazából csak legyint az ember, és továbbhalad. A pult másik felén időről időre rám pillantó lány viszont érezhetően megmozgatott bennem valamit, és hevesen jár az agyam, még ha nem is látszik, azon, hogy merre vigyem innen tovább.
- Nem félek, legalább valami használhatót is tudok mondani a főnöknek azon túl, hogy „cukcsi ötlet ez az arany melír” vagy „annyira trendi most ez a szííííííín”
Az í-t jól megnyomom, fejhangon, hogy érzékeltessem, milyen nagyszerű visszajelzéseket kap egy teszt ital. Pedig gondosan szoktam kiválogatni az embereket, akiknek adom, remélve, hogy ők nem csak kinézetre, hanem fejben is ott vannak, de hosszútávon a mostani alany a legígéretesebb, így akár dicsér, akár lehúz, tudom, hogy olyat fog mondani, ami előrébb viszi a tökéletesítést. Felpillantok rá, majd el az ajtó felé, amit mutat, ami nem más, mint a raktár, ami ismert arról, hogy egy – egy vendég besétál oda olykor, majd mikor visszatér széles a mosolya. Ezt a főnök is tudja, de eddig még nem próbáltam, pedig állítólag a helynek varázsa van.
- Óránként tíz perc pihenőm van.
Teszem hozzá a mellékesnek ható, de egyáltalán nem mellékes információt. Vagyis kezdjük azzal, amelyiknek már a közepe izgalmas. Aztán jöhet az is, aminek majd a vége. Imádom a mocskos történeteket, és azt is, ha egy lány nem szégyellős. Azt hiszem, ma este megfogtam az Isten lábát. Az italt lerakva elé lépek egyet, hogy hozzá legyek közelebb, és a zene ellenére is halljam, amit mesél.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 2. 23:41 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Mostanában a legtöbb napunk úgy telt, hogy még én sem csak az a kis optimista voltam, aki régen. Ezt nagyon nem szerettem valahogy, nem tudtam dűlőre jutni magamban, de úgy éreztem vagy így, vagy úgy, de ennek a keddnek a végére mindent tudni fogok. Sokszor kúsztak be elém olyan ha-k, amik lehet sosem kellettek volna. Plusz nyomás volt a buksimban, a pocimban és a torkomban is. Még mindig nem kedveltem meg az orvosokat, és bármennyire próbálok ügyes nagylány lenni, egy kicsit nagyon tartok még a nap maradék részétől. Pedig már mindjárt itt van, inkább csak a dinócskákra gondoltam, meg a jegesmacikra és sikerült elmosolyodni.
- Meg finom az illata és szép is. De azt hittem itt a macik a lényegek - nevettem fel, miközben a kóla dolgon jót somolyogtam magamban. Ugyan ez a helyzet velem is, illetve én tényleg minden mennyiségű koffeintől túl vagyok pörgetve, olyan leszek, mint egy búgócsiga. Elég kicsit több erős teát inni nem még kávét vagy kólát.
Szerettem simizni a pofiját, mert olyan jó érzés volt, hogy tudja, ha nem is mondszizom neki, mennyire szeretem. Meg kicsit olyan pótcselekvés is, hogy ne kezdjek agy karrierbe, mint a Repcsikben a permetezős gép. A tekintetem a macikon pihent, akik egyébként is édesek és ha semmit nem mozdulnának is jó sokáig tudnám őket bámulni.
- Csak egy kicsit, fáj tőle a dereka, tudod. Jót? A sajátunknak is? Bár gondolom most majd nem szeretnéd, szóval majd legközelebb csak sokára… - vontam aprót a vállamon, aztán inkább bámultam. Közben cukika volt és megemlítette, hogy szeret én meg megörültem, szóval gyorsan el is mondtam, hogy én is bizony mindannyiunkat. Ha vagyunk ennyien, ha nem.
- Tényleg? - rebegtem sírós és kétségbeesős hangon, de aztán a mondandója felénél sikerült felfognom, hogy nem is, szóval csak csendben maradtam gyorsan leszegve a fejem. Ez annyira nem volt jó ötlet, mert egyrészt így pont rá néztem, másrészt a smacikat se láthattam. Egy kisebb kuncogással figyeltem a macipárt, mielőtt végül mégis kinyitottam volna a szám. Közben azért én már eléggé azért a szőlős üdítőért epekedtem.
- Szó szerint smacik. Most akkor ők is undik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 3. 11:42 | Link

Ervin
Let's make a party



Nem olvadok a kezébe azért, mert egy bókszerűséget ejt meg. Kedves, meg cuki, de ennél azért több kell, ahhoz, hogy a tényleg olyan helyzetbe kerüljünk amerre haladunk. Azt hiszem szerencsém van, hiszen pont azt az embert fogtam ki, aki nem kezdett el hápogni azért, mert kapott egy csókot, mennyire gáz lett volna a helyzet.
– Kinőttem már abból, hogy így nyilvánuljak meg – bár van az italnak annyi mennyisége, miután lealacsonyodok erre a tini szlengre és ugrálva, vigyorgok, miközben szupcsinak és mencsinek titulálom magamat. Hála az égnek, ma nem vagyok ezen a szinten, nem ittam annyit, mivel gondoltam épeszű társalgásra fogok vetemedni azokkal, akikkel érkeztem. De hát már azt se tudom merre kóricálnak, meg hát a család, gyerek, párkapcsolat és monogámia téma nem az én asztalom, még akkor sem, ha az sulykolják belém, hogy ideje lenne. Hagyjuk már.
– Lehet egyben kéne kivenned jó pár tíz percet… – vigyorogva nyúlok az italért, melynek színe még mindig nem győzött meg. Bár tudom, már mit hoz, mégis ugyanazzal a kétkedéssel indulok neki, mint elsőre. Szürcsölök egy nagyobbat, arcomon az érzelmek széles tárháza lejt piszkos táncot. Valószínű úgy festhetek, mint aki éppen strokeot fog kapni, kellemetlen. Éppen ezért próbálok egy mosolyt villantani, a közelebb került pultosnak, hát nehogy már véletlen egy ital miatt elijesszem itt.
- Szóóval a rövid sztori.. – kihúzom magamat, közben az italban található gyümölcsöt igyekszem kihalászni a pohárból. – Zárdába vonulok holnap és szeretném kiélni az utolsó estémet – halál komolysággal állok neki, de a végére elnevetem magamat. Én, mint apáca? A legszörnyűbb rémálmok egyike, bár megérné csak azért, hogy lássam apám arcát, hogy éppen elveszíti az egyik pincsikutyáját. – Komolyra fordítva a dolgot, nem vagyok lekötve, szeretek élni, van egy noteszem, amiben húzom a strigulákat és nem villantok azért, hogy egy korsó sört dobj ide – beszédem közben végig fogva tartom a tekintetét, enyémbe egy kis ravaszság csillan meg. Nem hazudok, eddig sem viselkedtem egy visszafogott lányként, ezután se állok neki. – Ja és nem fogok sipákolva visszajárogatni ide, hogy az őrületbe kergesselek… Bár azt nem ígérem, hogy nem jövök még, mert jó a hely – elmosolyodom. Többször is voltam már itt, de nem szoktam nagy figyelmet fordítani arra, hogy ki van a pult mögött. Főleg azért, mert nem sokszor járok a környékén, ez is most egy kivételes eset, amit az elején még bántam, de most már azt hiszem, egyre jobban élvezem. – A hosszú sztori meg abból áll, hogy próbálok kiugrani a család által felállított morálokból és ezért lázadok, gyanútlan helyes pultos fiúkra vetem ki a hálómat, hogy találjak valami szórakozást – nevetve mondom a sztorit, ami nem igaz, nem csak a pultosok az áldozataim. Szerencsére felelőtlenül belemehetek az ilyen dolgokba, bár ezt nem kötöm senki orrára sem, elég ha csak én tudom, hogy nem lehetnek következményei az ilyen afféroknak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 6. 21:00 | Link

eronimo
ruci

Egészen biztos,
hogy előbb-utóbb ez vagy
az lesz, így vagy úgy.


Németország északi részéhez képest kifejezetten hőség van itt, így a ruhaválasztása minden, csak nem ideális, de nem különösen zavartatja magát éppen. Idő kérdése, hogy hazaérjen és megszabaduljon az összestől, addig viszont még akadt némi elintéznivalója. Éppen nyitva érte vasárnap ellenére az egyik központi varázslóhivatal portáját, ahol beadta a kis levelét, aztán a szűk hátsó utcán lavírozott kifelé, ahol mindig. Szinte már csukott szemmel járja a bejáratott utcát.
A gondolatai elkalandoznak, mostanság annyi dolog történt megint, hogy kezdi úgy érezni körülötte tényleg sosem lesz nyugalom, abban sem biztos, hogy vágyik arra. Amikor Vincével gyakorlatilag huss elszállt az egész, aztán csak úgy kiélvezte az életet, nem nagyon tudta merre lesz a tovább, de nem is érdekelte. Aztán jött Arlen, akivel egy darabig egészen jól megvoltak, de be kell látnia, hogy nála azért fiatalabb a fiú és még bőven élni szeretne, mindketten azt akarják és talán túl gyorsan vágtak egy komolyabb kapcsolatba. Ez is elmúlt. Újabb fejezet íródott abba a bizonyos könyvbe. Sőt, ez egy különkiadásnak is elmenne, amit eddig idén összerakott. A legszomorúbb, hogy még mindig nem volt képes mindent megbánni.
Az épültek oldalán leinduló lépcsőket kerülgeti egy darabig, aztán mintha lépteket hallana. Vagyis sokkal inkább futni valakit. Egy pillanatra megtorpan, a mellette megremegő lépcsőkorlátra pillant, de fel már nem néz. Inkább csak homlokát ráncolva veszik bele a gondolatai foszlányaiba, amik éppen a jelenében szemezgetnek. Talán vannak az életében, akiket meg szeretne tartani, talán olyanok is, akikért ő is tudna foggal-körömmel küzdeni. Inkább az a kérdéses, hogy ő marja-e el az embereket, vagy tényleg ennyire peches? Aki valaha fontos volt neki, mind messzire került… Mi van ha azokra is ez vár, akikkel most éli meg, hogy érzi, jó velük lenni? Körülbelül itt érez egy tompa könyöklést a hátába, és hála az égnek tud esni, így megterhelés nélkül zuhan a térdeire, majd hasal el prímán a földön, érezve, ahogy valaki ránehezedik félig.
- Mi az Isten?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2017. augusztus 6. 23:47 | Link

Luca


Ugye ismerjük azt a lüktetést a koponyánk mélyén, ami egy hatalmas vihar előtt jelenik meg, lehetetlenné téve a koncentrációt? Na ezzel a nyomasztó érzéssel a fejemben ébredtem, azonban panaszkodni eszem ágában sem volt, hiszen a zivatar lehűtené egy picit az elviselhetetlenül forró levegőt. Ilyenkor inkább hazaköltözök Londonba, vagy meglátogatom a nagyszülőket Brightonban, hogy az esős tizenhét fokban vészeljem át az itteni kánikulát, de sajnos van pár feladatom, amit nem tudok otthonról elintézni, tehát Budapesten kellett végigdöglenem az utóbbi három napot.
Hogy őszinte legyek, nem ártott egy kis magány.
Zeph és Cornelia valahogy sikeresen elhitette velem azt, hogy igaz szerelem, vagy monogám kapcsolat nem létezik, légy te bármilyen helyes is, szóval a navinéssel folytatott kapcsolatom végén rögtön belevetettem magam a kalandozásba, csúnyán elbánt szíveket hagyva magam után, bűntudatot sem érezve. Úgy gondoltam, a velük töltött hetek, hónapok, felpuhították azt a Jeremyt, aki Magyarországra jött, pedig nekem eszem ágában sem volt megváltozni, főleg nem ilyen irányban. Ujjaim között forgatom pálcámat, miközben a telefonomon képernyőjét végigsimítva görgetek á az ismerőseim túlfilterezett szelfijeinek galériáján, meg-megtorpanva egy kétszeres koppantásra. Esküszöm hiányzott a közösségi média az iskolai évek alatt, nagyon könnyen rá tud kattanni az ember.
Igazából már rég elkészültem, már csak a kanapémon fetrengve vártam, hogy elszálljon az idő, és indulhassak a hivatalba intézni a papírügyeket.
A nap további része kellemesen agyzsibbasztó módon zajlott, ám a tompa zúgás csak erősödött a tudatomban, elvonva a figyelmemet minden másról. Mire kiszabadultam az hivatal poros, állott légköréből a lépcsőházban elő is vettem a telefonomat, s bár a térerő és a mobilnet, felejtős volt, még mindig jobb volt a kijelzőt bámulni, mint a kiöltözött mágusok tengerét. Sebesen szedtem a  fokokat, kezemmel megkapaszkodva a korlátban, ám a tarkómat szorongató fantomfájdalom olyan fokokra hágott, hogy kénytelen voltam elengedni, az ingatag támaszt, hogy megdörzsöljem, ezzel végzetes hibát elkövetve, ugyanis a forduló után váratlan akadályba ütköztem, leterítve az ártatlan... Idegent?
Fájdalmas nyögéssel támaszkodok fel, az alattam fekvő áldozat arcára, s a belém hasító felismeréssel, a képzelt lüktetés okát is megértem.
- Fordult a kocka, huh?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 7. 10:32 | Link

eronimo
ruci


Nem feltétlenül mondható el a Törpéről, hogy egy világutazó alak lenne, mégis az elmúlt évei arról szóltak, hogy gyakorlatilag hosszabb vagy éppen rövidebb ideig rengeteg országot, kontinenst járt be. Egy rész, vagy inkább több, de ez a közeli viszont a muszájon túl nagyon is elmaradt: Anglia. Nem kerülte a helyet, de sosem tett rá mély benyomást és nem vonzódott oda. Egészen a tavaszig, amikor újra felrémlettek benne azok a bizonyos fájdalmas, belülről maró érzések, amik pontosan tudta ki miatt bukkannak fel. Már egy hosszabb ideje nem érezte azelőtt, ott mégis beléhasított. Mintha a lelkiismerete szövetkezett volna Jeremyvel. Vagy éppen ellenkezőleg, de ebbe bele sem gondolt jobban. Amiket tett és tesz az elmúlt időben, minden, csak nem ad okot büszkeségre.
Most állva a lépcső aljában valahogy felkavarodik benne a gondolatain túl az érzelmi világa is egy percre és a tompa puffanást követően automatikusan nyomja el magában a fájdalmat erejével, mielőtt még komolyabban sikongatna a rá nehezedő súlytól. Zabosan szólal meg de a hátrafordulás és a felismerés késve érkezik a hang hallatán.
- JEREMY?! - Luca leginkább ledöbbent, majd csak eltátott szájjal meredt a homlokát összeráncolva pár percig, hogy aztán elnevesse magát. Kérdezhetné, hogy „kezdjük elölről?”, mégsem teszi, csak bámul felfelé a még mindig fölötte magasodóra. Az arcát figyeli, a karjait, mintha változás után kutatna, megfagyott körülötte az idő kicsit, aztán átfordulva a hátára a karjaival felfelé tolja magát jelezve, hogy ez a fekvős dolog nem valami ideális. - Hááát ő, rajtad volt a sor, asszem. Mit csinálsz itt? Meg hogy? Meg miért nem szóltál?
Egy kicsit késett és villám mozdulattal átkarolta azért az égimeszelő sárkány derekát, aztán eleresztve őt porolta le magát. Még próbálta feldolgozni, hogy éppen ki is esett belé…
- Rendben vagy? - érdeklődte meg, miközben a kék szemeket kereste halvány mosollyal. A szíve még erősebb ütemben dobolt odabent a hirtelenségek hatására, belül pedig valami kis gombóc kezdett keletkezni, ami nem akarta engedni, hogy ilyen könnyen vegye ezt az egészet. Azzal az emberrel áll szemben, aki előre megmondta, hogy a vesztébe rohan. De az nem jött el. Egyelőre.
De most örült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2017. augusztus 7. 19:11 | Link

Luca

A lány hangja végigkarcolja az eséstől kásás tudatomat, visszarántva a jelenbe. Sajnos a koncentrációval együtt a csuklómba nyilalló fájdalom is felbukkant, ami a lány összenyomásának megakadályozása közben keletkezett, mikor kőpadlóra támaszkodva enyhítettem saját súlyomon. Kicsit nehezebb sóhajjal nézek a csodálkozó lányra, akinek mosolya mögött mintha több is rejlett volna, mint egy rég látott barát okozta izgatottság. Egy ködös bűntudat szennyezte be a navinés vakító vigyorát, de kénytelen voltam viszonozni a gesztust egy elkésett félmosollyal.
Másik kezemet használva feltámaszkodtam, s mielőtt még leporoltam volna a ruhámat, felsegítettem Lucát. A köztünk lévő felhőtlen örömet egy kimondatlan, lezáratlan múlt akadályozta meg, s érzem, hogy az ő gondolatai is ekörül keringenek.
- De sokat nőttél. - mondom gúnyosan, mikor megölel, és viszonozom a gesztust - A lakás kandallójával kellett intéznem valamit, de már végeztem. Te hogy-hogy itt? Azt hittem külföldön vagy.
Ezzel meg is indokoltam, hogy miért nem figyelmeztetettem érkezésemről a lányt. Tudom mi történt vele a múltban, és ha egy picit is hasonlít rám, akkor magányra volt szüksége... Kit akarok átverni, a szöges ellentétem, csak a saját önzőségem miatt nem kerestem fel a magányos lányt, pedig tudtam, szüksége lenne rám. Láttam, hogy Amiatt milyen állapotba került abban a fában, csak remélni tudom, hogy nem ismétlődött meg. Valószínűleg érzi a bennem szunnyadó bűntudatot, ami az örömbe keveredve lassan megkeseríti az arcomra dermedt mosolyt.
- A kezemre estem, nem a világ vége - forgatom csuklómat, amiből a fájdalom már el is szállt Luca segítsége nélkül is - Azt hiszem sok dologról kéne beszélnünk. Végeztél itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2017. augusztus 7. 20:11 | Link

eronimo
ruci


Bár megúszta kisebb földhöz nyomódással, nem a fizikai fájdalom vagy kontaktus hirtelensége hozta meg számára is a legnagyobb döbbenetet. Ezt ő viszonylag jól kezeli, így a legalapvetőbb formájában zárta el magában, arra azonban a helyzet hozta erős impulzusok miatt már nem volt képes, hogy minden mással is ezt tegye. Nem volt egyszerű az a mosoly, ahogy a látvány feldolgozása sem, de a bajokat ott kezdte igazán érezni, mikor nem csak a saját kavargására lett figyelmes.
Erősen koncentrált, hogy véletlenül se menjen túl egy határon, az elmúlt években ehhez kicsit jobban hozzásegítette őt az élet, azonban látszólag nem eléggé. Bármennyire azon igyekezett, hogy saját maga ellenszerét megszerezze, igazából lehet nincs is ilyen, vagy éppen a hiba benne veszett el, ami nem kezelhető. Elfogadta a segítő kezet, aztán felegyenesedve grimaszolt egyet a magasságára, ha felérné rendesen, most biztos a vállába bokszolna, így csak a karjába üt egy picit megrázva a fejét.
- Tréfarépát kajcsiztál? - Nagy nehezen a tekintetét a ruhájáról átvezette a kék szemekhez pár kérdés kíséretében, mostanra pedig pont elég érte el a pillanatnyi érzelemhullámából ahhoz, hogy az őszintének indult mosolya megmerevedjen az arcocskáján. - Elhagytam az egyik okmányom, de pár nap és kapok újat, addig muszáj itthon maradnom.
A karjait összefűzte maga előtt, miközben a vállán rántva egyet zárta az ittlétének okát. Most kezdte kellemetlennek érezni az egészet, de nem a ténytől, hogy itt vannak, hogy ők ketten, inkább mindentől, amit nem mondanak ki. Vannak percek, amiket egyszerre akar megélni az ember és kerülné el, amíg lehet. Ez is ilyen. Hiányzott neki JerJer, nem hazudná az ellenkezőjét. A Varsóban töltött hosszas és tanulságos délutánja után a sógorával pedig csak még jobban biztos lett benne, hogy szüksége lenne rá. De Luca mindig ilyen volt, egyetlen egyszer hibázott nagyot és hagyta, hogy valaki más is megélje, ami előtört belőle, több hasonlót nem szeretett volna. Akkor sem, ha most egészen másként történt. Rosszul érezte magát, de most azért, mert tényleg nem tett sok helyes dolgot, nem pedig, mert vele szúrt ki az élet, az érzelmei vagy a világ.
- Igen, jó lenne. Van a közelben egy park, ha gondolod, nagyon kevesen járnak arra, mert el van dugva.. - mondta, miközben közelebb lépett egy picit, hogy mellé lépve mutathassa az utat. Oldalról fel-felpillantott rá, de leginkább csak a száját rágcsálta. Ő is tudja, hogy nem csak körülötte történt sok igazán szar dolog. - Hogy vagy? Már úgy egyébként, a kezeden kívül... Akartalak keresni, csak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2017. augusztus 7. 22:46 | Link

Luca

Ez másfajta érzés volt, mint a többi régi bagolykőssel.
A volt évfolyamtársakkal egy öt perc alatt el tudtam intézni a beszélgetést, mindkettőnk elmondta, épp mit csinál, hovűáá meg, és megegyeztünk abban hogy majd találkozunk, pedig mindenki tudja, hogy eszünk ágában sincs felidézni azokat a "régi, szép időket". Luca egy a kevés ember körül akitől őszintén meg tudom kérdezni, hogy hogy van, mit csinál.
- Tudod, hogy a humorom a legnagyobb erősségem - pislogok le rá, a szokásos fapofával, ami mögött még mindig a poén elnyújtása okozta cinkosság rejlik - Milyen szétszórt valaki. Persze mondom én, aki most zúgott le a lépcsőn.
Végigmértem a lányt alaposan. Ha a szó szerint nem is nőtt a navinés, kétségkívül érettebb lett öltözködés és kisugárzás terén... elvégre is a hivatalban intéz fontos ügyeket, ezt korábban nem lehetett volna rábízni anélkül, hogy rászabadította volna a poklot az épület dolgozóira... Vagy csak az idő szépítette meg a róla szóló emlékeket.
- Kibírhatatlanul meleg van, esélytelen, hogy nyílt helyre menjünk - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, majd egy viszonylag kellemesebb hangnemmel enyhítve szavaimon, folytattam - Menjünk át hozzám, van vajsör és légkondi.
Nem, nem felhívás keringőre, egyszerűen kiszakítva a természetes környezetemből, úgy tud rólak szakadni a víz, mint a lovakról.
Próbáltam nem beleférkőzni az elméjébe, ezúttal szeretném csak azt tudni, amit meg akar osztani velem, mert a végén még újra rám zúdul egy összetört szív érzelmeinek kavalkádja.
- Figyelj - állította meg a lány magyarázkodását - Mindkettőnk nehéz időszakon ment keresztül. Egy ponton találkoztunk eközben, és most mintha szégyellnénk az akkori magunkat. Legalább is én igen. Jól vagyok, köszönöm, most már legalább is.
Kezem a téma lezárásaként a lány felé mozdult, a kezét érintve, egészen fel  vállára, amit nem erős, de biztos fogással megmarkoltam, hogy hoppanálhassunk.
A világ kifordul önmagából, és talpunk a parkettán koppan.
- Üljünk le a konyhában. - egy pálcaintéssel bekapcsoltam a hűsítő levegőt árasztó szerkezetet, majd kivettem az ígért vajsöröket. - Most te jössz. Hogy vagy? Mi történt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 9. 18:19 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Kicsit kihalt a hétköznapokból az az általános jó hangulat, de én nem csüggedtem, mert attól még boldogság volt meg szeretet, csak kicsit nehezebben lehetett megtalálni a szivárványt az esőben. Ő viszolygott az orvosoktól, nekem meg liftezett a gyomrom a gondolattól, hogy mi is lesz, ha egyszer csak benyögik, hogy "hohó, nincs itt szó semmilyen gyerekről, csak egy...". Csak nem. Nem voltam kíváncsi erre az alternatívára.
- Én is az vagyok, nem? Vagy legalábbis voltam, akkor megérdemlem a külön kis említésemet - biggyesztettem le az ajkaim pár pillanatra, de mivel fent csücsült magason, ezért nem láthatta, nem sokáig tartottam a gesztust. Tudtam, hogy ő sem áll a helyzet magaslatán, mikor koffeinre kerül a sor, így nem is erőltettem a dolgokat. A macikat figyeltük mind a ketten, miközben ő finoman cirógatta az arcomat, én pedig kissé az apró kezének döntöttem a fejemet. Csak óvatosan.  
- Ja, nekem nincs vele bajom, csak nem hiszem, hogy neked jót tenne a dolog. Meg a pocid el se férne a csodás fejszerkezetemtől - nevettem fel halkan, kissé a hajamba túrva, de aztán ismét a térdén nyugtattam a kezeim. Apró közjáték során megemlítettük, hogy igen, még mindig dúl a love, én szeretem őt, ő engem, mi Voltot, Volt minket.
Azt hitte, hogy az üdítőjét tényleg másnak adtam, amit nem is értettem, mert mégis kinek adhattam volna? Egy néninek? Közben a macikat rajtakaptuk, mikor éppen náluk is dúlt a szerelem. Maja megkérdezte, hogy tényleg smacik-e, mire elvigyorodtam.
- Ennyi nyelv meg nyál mellett? Smacik. For real. Szerinted is azok? - nevettem fel, megcirógatva kicsit a lábát, de aztán előszedtem a szipókás üccsit.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. augusztus 9. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 9. 19:35 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. augusztus 9. 19:49 | Link

Csinszka

Nagyon ritka nála, hogy a véletlen az elé sodorja, akin éppen gondolkodik. A Bagolykőben kicsit többet előfordult ez, hiszen azért többnyire összezárva volt azokkal, akikről álmodozott, vagy az élete részesei voltak, de amióta kviddicsezik, már nagyon nem így van. Így aztán nagyon örül a szerencséjének, hogy a nagybecsű színésznőt elkaphatja egy kis beszélgetésre. Ámuldozik magában a hölgyé érett lány mosolyán, már az előadáson is megjegyezte, hogy milyen jól áll Csinnek, ha mosolyog. Igen, Csinnek hívja magában, mert még emlékszik, hogy annak idején valaki így hívta, ő meg jól kinevette ezt a becenevet magában. Most egy kicsit visszagondolva, ez egészen bunkó dolog volt tőle, de mivel nem osztotta meg senkivel, így szemet huny a saját maga ostobaságán. Még akkor is, ha ez az emlék nem is igazán erős, és biztos benne, hogy csakis Kristófnak köszönhető, hogy egyáltalán bármire is emlékszik. Majd megköszöni neki valahogy.
- Igen? – lepődik meg egy pillanatra. Hiszen ismerik egymást, legalábbis Yar arra következtet, hogy Csinszka jól tudja, hogy kivel áll szemben. Azért elfogadja a bűbájos mosollyal átnyújtott jobb kézfejet és határozottan megrázza, majd gondol egyet és jobbra fordítja a saját kezét. Gyors és kedves kézcsókot kap a díva, majd finoman elengedi a puha bőrű kézfejet a kviddicses.
- Örvendek a szerencsémnek hölgyem, Yarista Palarn, és azt hiszem ön felett jártam egy évfolyammal a Bagolykőben – neveti el magát, nem szánja iróniának, inkább viccnek. Gyorsan témát is vált és a figyelmét a vászonra tereli. Miután felvilágosítják, azonnal tudja, hogy gőze sincs a festményekhez, bár tény, hogy a káoszt az ő saját módján értelmezni tudja.
- Hogyne, tehetséges lehetsz – kínos vigyor biggyed az ajkaira, mert gőze sincs, hogy ebben milyen a lány. Lehet, hogy Merlin áldotta tehetség, de az is, hogy jobb lett volna, ha botot faragnak a kezéből. Ehhez a fiúnak nincs szeme. Amiben biztos, hogy Csinszka nagyon csinos. Ahhoz viszont elég jó szeme és tapasztalata van.
- Mikor kell fizetni, mennyit és hol? – kérdezi vigyorogva, majd észbe kap. – De ha szeretnéd, egy kis eszem-iszomra a vendégem lehetsz a környéken, viszont neked kell választanod, hogy hol. Én szeretném, azt azért hozzátenném, ha már így feldobtad a napomat – fura egy kérés még tőle is, de egy kicsit el lett varázsolva. – Vagy rendelhetünk ide is valamit, nagyon tetszik a környezet – ajánlja fel és talán még jobban is vágyik rá, amióta kimondta. De majd Csinszka eldönti, hogy mi neki a jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 10. 16:53 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem teljesen sikerült letisztázni a sorrendet, a Macik túlságosan is előkelő helyet foglaltak el, ahhoz képest, hogy csak medvék. Szóval apró szusszanással konstatáltam, hogy igen, azért jobb helyen vagyok, mint a macik. Ez megnyugtató. Halk, céltalan morranással mosolyodtam el, mikor a kezeit összefűzte az állam alatt.
- Még szerencse - közöltem, de aztán jött megint azzal, hogy túl nagy lesz, meg nehéz, mire lemondó sóhajjal legyintettem, hogy én ezt most tisztelettel elengedném, ha szabad. Mégis hogy magyarázod el a nőnek, hogy mondjuk egy orraesés nem a legkellemesebb, mikor terhes vagy?
- Még cipelhetlek párszor, ameddig tényleg nincs nagy lufi hasad. Majd utána ráérek aggódni a többi miatt. Szóval van egy-két hónap addig még - zártam le a mondandóm, mert én nagyon szívesen cipeltem, ha ez boldoggá teszi, de azért az más, mikor - Nem rossz, csak veszélyes.
Bele se akartam gondolni, hogy mi van akkor, hogyha kiderül, hogy nincs is semmiféle negyedik breki, csak mi hárman vagyunk. Valahogy elég rossz kedvem lett tőle.
Az undi macik közben előadást tartottak a népnek és még undibbak lettek, de én igazából szimpiztem velük. Maja is, mert nyünnyögve közölte, hogy csináljak képet, szóval elővéve a telefonom egy szelfit lőttem, majd utána kaptam lencsevégre a jó tüdejű macikat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leguggoltam, hogy lemászhasson.
- Nekem nincsen bajom veled, szeretem, ha a közelemben vagy. Ez meg azért elég közel van - közöltem, majd a nózim majdnem az övét súrolta, mikor a dereka mellett átnyúlva lejjebb rángattam kicsit a szoknyáját pimasz vigyorral. - Nesze, igyál, hercegnő. Akkor zsirik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 10. 19:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. augusztus 10. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 13. 10:46 | Link

Kriszta

- Szerencsére már én is.
Pedig volt időszak, amikor ez is bejött, valószínűleg akkor voltak a hormonjaim a csúcson, és úgy voltam vele, ahogy bármilyen apró interakció beindít nálam mindent, amit csak be lehet indítani. Most viszont egészen más már a helyzet, az igényes megkínálást valahogy sokkal többre becsülöm. Hogy is van ez? Öregszem.
- Végül is, én zárok. Az utolsó óra már elég lagymatag szokott lenni.
Imádom azt az időszakot. Amikor az utolsó vendégek még támasztják a pultot, belekezdenek egy – egy történetbe, amit sosem fejeznek be, majd nagy nehezen elvánszorognak a nekik hívott taxiig. Aztán már csak én maradok, pakolászom egy kicsit, hogy a reggel érkező két lány, aki a helyet takarítja, ne kapjon frászt elsőre. Elég nekik majd akkor, amikor meglátják a férfi mosdót.
- Úgy vélem, lesz mit meggyónnod Istennek.
Vigyorgok vissza. Nagyon halál komolyan mondja az elejét, de aztán nevet. Nevetek én is, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz elképzelni őt apácaruhában, konszolidált kinézettel, áhítatos megnyilvánulással. Nem sok apácával volt eddig dolgom, de biztos, hogy még csak egymás közelében sem járnak.
- Ez a strigulázós tetszik, most én is így élek.
Bár nekem ott van Lexa, de azt mondta, hogy csináljam nyugodtan. Az elején ő is csinálta, aztán a családja nyomására vagy mi, már nem teszi. Ezt mondjuk, hatalmas hibának tartom, és félek, hogy rá fog menni a mi kis kellemes kapcsolatunk, de amíg nem akad ki látványosan, és nem kezd el hisztizni, addig rendben van. Majd ha már nincs ekkora ingerenciám a dologra, akkor nyilván én is visszaveszek, de a fiatalságomat elég hamar lezártam egy komoly kapcsolattal, és lám mi lett a vége, Claire sír és szomorú. Ezt pedig még egyszer nem szeretném ellőni.
- Van itt más is, aki a noteszembe került, viszont meg nem mondanád róla.
Kettő is, akik egymásról se tudnak, és még ez a szerencsém, mert valószínűleg akkor már egymásnak estek volna, a főnök meg kicsinálna, hogy a két legjobb pincérnőjét ki kell rúgnia miattam. Ők viszont úgy nézem, hogy tényleg csak egy kis mókát akartak, és máris továbblendültek a helyzeten. Kölcsönösen hálásak voltunk egymásnak, és ennyi.
- Még a végén tüntetnem kell ellened, hogy megvédjem szegény pultosfiúkat a ragadozó karmaidtól.
Rosszallóan megrázom a fejem, de mivel még mindig vigyorgok, tudhatja, hogy nem komoly a gondolat. Kedvelem őt, laza és erkölcstelen, pont amilyen emberek társaságát az utóbbi időben keresem.
- Hány pultos akadt már a horgodra?
Kérdezem kíváncsian, miközben két korsó sört mérek ki egy igen méretes úriembernek, aki látványosan végigméri Krisztát várakozás közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 13. 23:51 | Link

Ervin
Let's make a party




– Hát ez nagyon jól hangzik – miért ne hangzana? Igaz nem terveztem, hogy addig maradjak, de ezt egy lehetséges ígéretnek veszem, ami pedig igencsak jó mókának ígérkezik. Ostoba lennék kihagyni ezt az ajánlatot. – Máris kibírom, ha nem veszel ki egyben több tízest – csábos mosolyt villantok felé, aztán eltűntetem azt a fránya italt, ha már annak köszönhetően keveredtem eme remek társaságba. Arcomra újfent fintor ül ki, sőt még ki is borsódzik a bőröm, azt hiszem ez a nedű, nem lesz az én kedvencem.
– Figyelj, én nem tudom mi ez a keserű ebben az italban, de az nem való oda – a poharat finoman helyezem vissza a pultra, ajkaimat lenyalogatom, hogy még az utolsó cseppeket is bejuttassam a szervezetembe. – Amúgy nem rossz, íz kavalkádnak tudnám mondani, a végén lévő keserűségre keresnék valami megoldást – keresek megfelelő szavakat, ez csak a felvezetés. Megígértem, hogy normális elemzést fog kapni, így be is fogom tartani a szavamat, nem kell azt hinnie, hogy nem vagyok szavahihető.
– Hát, ha te is így élsz, akkor ez Isten akarata volt… Látod, mégiscsak van valami ebben az apáca és zárda dologban – nevetve ejtem ki a szavakat a számon. Valami mégis csak van itt, ha ennyire egy hullámon van az életünk jelen pillanatban. Bár én nem igazán hiszek az ilyenekben, de nem vetem meg az olyan népeket, akik igen.
– Jobb is, ha nem tudja megmondani az ember, szerintem – elmosolyodom. Nem mintha érdekelne, hogy kivel volt vagy kivel nem. Ez nem az én ügyem, nekem nem kell róla beszámolni, ha képes velük együtt dolgozni, akkor pedig emelem kalapomat, én ezt nem biztos, hogy tudnám.
– Áhh, csak nem tennél ilyent, nem foszthatsz meg másoktól - komolyan nézek rá, még akkor is, ha tudom, hogy ő ezt poénnak szánta. – Na meg magadtól sem veheted el az újabb élményt – a viszontlátás öröme lehet akár még pozitív is, bár ugye én nem várok és nem is ígérek semmit.
- Hmm innen? Várjál.. – előkotrom a telefonomat és úgy teszek, mintha veszettül keresgélni kezdenék. – A lányokat is számoljuk? – angyalin mosolyogva pillantok fel rá. Csak kérdés, mindegy, hogy mit felel rá, nem akartam ezzel megijeszteni, vagy kiábrándítani. – Ja és csak ez a hely játszik? – ismét felé nézek, mintha tényleg számolgatnám az embereket, pedig közben csak a pofim minőségét ellenőrizem a kamerában. Na hát, nő vagyok és nincs kedvem kimenni a mosdóba ilyesmi miatt, így hát cselhez folyamodva kell megoldanom ezt az egyszerű mutatványt. – Hmm, hmm, – leteszem a telefont, a kijelzőjén egy gyermekkel vagyok látható, amint éppen elefántnak vagyunk beöltözve. Nem rejtem el, mert büszke vagyok rá, nem az enyém mégis aképpen szeretem, s megmutatja a világnak, hogy mennyire bolond is tudok lenni néha, ha éppen arról van szó. – A helyzet az, hogy szerintem még eggyel se.. Nem vagyok én ám olyan lány.. annyira.. – fogsorvillantós mosolyomat vetem be nála. Amúgy is olyan lány vagyok, hogy ami a szívemen az a számon, de így hogy már ittam is még inkább. Tényleg nem volt még pultos, ez pedig csak azért lehet, mert nem szoktam a pultnál várakozni, de ezt azt hiszem már részleteztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Máté Csinszka
INAKTÍV


East West
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 498
Írta: 2017. augusztus 14. 22:30 | Link



Mosolyogva fogadja az udvarias kézcsókot, melyet mostanság a férfiak eléggé kezdenek elfeledni. Pedig ő hasonlóképp a sok évtizeddel korábbi nőkhöz, jobb szereti, amikor ahelyett, hogy megrázzák kezével együtt az egész karját, inkább kézcsókkal üdvözlik.
- Valóban - nevet fel a férfival, hisz az olyan mindennapos és jót tesz a szervezetnek. Korábban neheztelt azokra, akik csak az új, híres énje miatt kezdték el keresni, miközben az iskolában kiközösítették, ez mára azonban elmúlt. Tovább lépett és csak ez a Csinszka él néhány régi emlékkel.
Lassan, kíváncsian pillant fel szemüvegén keresztül Yarra és próbálja kitalálni, hogy a mikor és hol kell fizetni kérdése vajon komoly volt-e. A következő mondatából aztán rájön, hogy fogalma sincs a másik szakmájáról, így nincsenek ilyen rejtett utak a dologban.
- Ez jól hangzik, szívesen ennék itt - bólint mosolyogva és lassan elkezdi összeszedni holmiját. - De mi lenne, ha nem itt várnánk meg, hanem mondjuk beugranál hozzám egy kávéra?
Felegyenesedve a szemközti házra mutat, melyben napjait tengeti - már amikor nem a színházban tölti a nap nagy részét. Mindeközben érdeklődve figyeli a férfi arcát, kissé elkalandozva az ismerős vonásokon. Annyira más, mégis ugyanaz.
Amennyiben a válasz igen, már fogja is a holmiját amit kihordott és Yarra mosolyogva indul meg az otthona irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2017. augusztus 15. 07:38 | Link

Csinszka

Tetszik neki a híres díva – mert az, ha ennyien eljönnek valaki előadására és látta, hogy mennyi paparazzi loholt a színház körül – ennyire természetes és nem akar többnek látszani, mint ami. Pedig akár meg is tehetné, hogy udvariasan elhessegeti Yaristát, biztosan rengeteg rajongója akad, ahogy a fiúnak is. Persze a kviddicses nem is ezért jött ide, ez egy véletlen szerencse, amit próbál a lehető legjobban kiélvezni. Nem kell rosszra gondolni… A közös nevetés meggyőzi őt teljesen, hogy a lány nem hordja fenn az orrát, és van humorérzéke is. Ez ritka párosítás híres embereknél, de tudja jól, hogy vannak mindenkinek árnyaltabb részei, amire egyelőre nem is akar gondolni. Így utólag kicsit bánja, hogy az iskolában nem ismerkedett meg Csinnel, amire elég kevés ideje is lett volna, meg volt egyébgondja is. Ami azt illeti, visszagondolva, most már sokkal könnyebb az élete, és nem is annyira komplikált. Egyedül a kis sárkánya hiányzik neki, akivel nem tud annyi időt tölteni, mint régen, cserébe, mindkettejüknek sokkal több szabadideje van. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy jó-e ez, vagy rossz.
- Igen, szívesen teszek eleget a meghívásnak – marad a jól ismert Yarista mosoly az orcáján. – Segíthetek pakolni és cipekedni? – kérdezi. Neki nem degradáló a pakolás, mindig rá volt kényszerülve ilyesmikre, azóta pedig nem csinál belőle problémát. – És ha megjön az étel, visszasétálunk ide, vagy a park egy még szebb részére? Tényleg nyugalmas és gyönyörű – mint te néz körbe, pillantása pedig Csinszkán állapodik meg, aztán máris indul segíteni, ha engedélyt adnak rá és van értelme. Követi Csinszkát, amint náluk a holmija és izgatottan várja, hogy milyen a lakása.
- Egészen szerencsés, hogy pont itt laksz, jól választottál – dicséri, amíg a házhoz érnek.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2017. augusztus 15. 08:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 16. 03:14 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ez a cipelés dolog nagyon beakadt az asszonynál, mert hát persze, most még simán viszem erre-arra, de ugye ez már nem ennyire egyszerű, ha az ember nője terhes. Nagy a poci, nem lehet elférni, meg amúgy is vigyázni kell, mert ott az a kis breki és csúnya nagy hiszti lenne belőle, ha baj érné. Mármint, ott van, nem? Gondolom.
- Majd ráérünk erről beszélgetni pár hónap múlva, azt hiszem... - zártam le végül a témát kedves hangon, de azért határozottan jelezve, hogy itt elég is lesz a dolog, nem kell ezen kattogni különösebben. Legalábbis, addig biztosan nem, ameddig semmi nem biztos.
Közben készült egy pár kép az undi smacikról, de aztán leszállítottam a nyakamból, ha már egyszer ezt kérte és átnyújtottam a hőn áhított szőlőlevét is. Aztán, hogy ne szolgáltasson prémium nézelődési-élményt az unott családapáknak, a dereka mellett hátra nyúlva rántottam lejjebb a szoknyáját, elégedett vigyorral az arcomon.
- Én? Mindig. Azt hittem, ismersz már - közöltem egy pillanatra az ég felé pillantva. Jellemző. Csak ilyenkor lassú életem. A kezét a szája elé kapta, én pedig rosszalló pillantással ingattam meg kissé a fejemet. A bácsik csak ne nézegessék a feleségem... - Azért ezt szeretném inkább csak én nézni, ha nem baj...
A zsiráfok felé vettük az irányt, miközben ő halkan szürcsölte a szőlőlevet a kis dobozból és úgy tűnt, jó döntés volt megvásárolni. A kezét felém nyújtotta, mire felé pillantottam, de aztán csak az ujjaim az övéi közé fűzve sétáltam tovább vele. Ez azt hiszem, már amolyan állandó dolog volt, ha nem kézenfogva közlekedtünk, a lehetőség nem volt adott, vagy gond volt.
- Abszurd kérdéseid vannak, dziewczynka. Sosem beszélgettem zsiráfokkal,
úgyhogy azt hiszem, nem tudom megadni neked a választ
- biggyesztettem le az ajkamat, a környező kifutókat figyelve, csak amolyan futó informálódásként. - Te tudod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 16. 22:39 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Egyetértettem vele persze, de egy picit éreztem azért, hogy jobb is ha nem fejtegetem ezeket tovább. Biztos vagyok benne, hogy nem az én pocim ugrik csak össze a gondolatra újra és újra, ez pedig nem tetszik. Nem az a jó érzés, aminek lehet lennie kéne helyette. De ráfoghatom ezt egyelőre a doki nénikre és bácsikra.
Lefoglaltam magam inkább a macikkal, amik hiába undiztak, túlságosan is édesek voltak ahhoz, hogy ne kezdjek képekért petíciózni a férjecskémnél. Nem is kellett sok, hogy megszülessenek azok a fotók, meg nem csak azok, szóval nagy vigyorgósan pillogtam lefelé rá, míg meg nem álltunk. Lekászálódtam, majd minden mást figyelmen kívül hagyva szépen elvettem a dobozos iszit, majd beleszúrva a szívószálat be is kaptam azt.
- Hááát, talán egy picit tudtam - mondtam beharapva a szájacskám, aztán az üdítős kezem a hátam mögé húztam a másikat pedig magunk közé emeltem, majd a mutatóujjammal lassan kezdtem magam felé hívogatni őt, vagyis közelebb inkább. Amikor abbahagytam az arcára simult a tenyerem, egy pár pillanatig azokba az élénkkék szemekbe bámultam, majd az ajkaim puhán az övére nyomtam vigyorogva, amit azért a csók közepén befejeztem ám. De nem szerettem volna, ha ezért most sokan megnéznek minket vagy hasonló, így picurit zavarban el is húzódtam végül. A megjegyzésre boldogan mosolyogtam magam elé, még a kezem nyújtottam, hogy megfogja, de még mögöttem jött megriszáltam a csípőm meg a popsim egyszer, pont mint reggeli után. - Ez nem is jár másnak...
Néha amúgy tényleg nem értettem, hogyan merül fel benne, hogy bárki más számítana. Mármint, engem nem érdekelnek, és szerintem az is túlzás hogy annyian észrevennének egyáltalán, ha csak nem miatta teszik.
- Kááár, sose tudja senki megmondani, biztos akkor beszélgetnek csak, mikor más nem hallja - vagyis magyarul fogalmam sincs nekem sem. Ennek ellenére érdekelt ez is, mint sok apró, de mások szerint bugyuta dolog. Ahogy sétáltunk és jobbra és balra tekintgettem lassan az üdítőmnek megint a végére értem és a foltoskák is meglettek. Tudtam, hogy már nincs sok vissza, mire mennünk kell vissza, ettől pedig egy picit az arcomra fagyott a mosoly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 17. 04:01 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A szőlőlé ugye központi szerepet töltött be, kicsit fontosabbá is vált, mint amennyire azt elsőre gondoltam, összességét tekintve, hála az égnek, hogy megvettem és nem kell megint visszaszafarizni a nénihez árkon-bokron át, hogy szomjas a nő.
- Talán? Egy picit? - szegtem le a fejem, nagyon szépen pillázva felfelé rá, miközben megtettem nagy kegyesen azt a két lépést felé és hagytam, hogy a tenyere az arcomra simuljon. Pár pillanatig bámult rám, a nagy, barna bociszemeivel, olyan nagyon szépen, mielőtt az ajkai vigyorogva az enyémekre simultak volna. Ugyan hagytam, hogy "belevigyen a rosszba", de semmi túl sok nyelv, mint a smaciknál és nem is húztam magamhoz közelebb. Így könnyebb volt megtennie azt a lépést hátra, mikor úgy érezte, hogy elég volt mára. A kezét felém nyújtotta, én meg az ujjaim az övéi közé fontam, utána bandukolva még egy pár lépésen át. Itt volt szerencsém ahhoz a bizonyos fenékrázáshoz, mire elégedetlenül felszusszantam. - Kegyetlen egy boszorkány vagy, tudod?
Szóval inkább két lépéssel felzárkóztam mellé és tovább sétáltunk a zsirikhez, akiknek fogalmam sincs, milyen lehet a hangja. Ez összességében kicsit kétségbe ejtő.
- Hát, lehetséges. Én sem szeretek mások előtt beszélgetni, de túl sokat vagyok körülvéve emberekkel, hogy mindig hallgassak - vontam egyet a vállamon, elhúzva kissé a számat. Bár volt olyan időszak, mikor abból csinált a válogatott ivójátékot, hogy mikor szólalok meg az este során. A kemény mag csak jól érezte magát, a gyengébbje megfeküdt. Elég sokan toporogtak, hogy láthassák a hosszúnyakúakat, nem egy család is, babával, meg minden, mire halványan elmosolyodtam, mielőtt visszapillantottam volna az asszonykára. - Minden rendben, Zajaczek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 17. 16:48 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Ahogy szürcsiztem az italom, hamar rájöttem, hogy bár ma sem fordultam 180°-ban semerre, legalább ebben én döntöttem, és ügyesen választottam. Szeretem a szőlőlét. De azért közel sem annyira, mint ezt a naagy lengyel csillagocskát itt magam alatt, mögött majd mellett. Éppen hol áll.
- Ühhüm, na ne nézz így Nyuszó, szeretem azt is, mikor undi vagy meg rosszasáááág - mondtam pislogva párat. Bár azt inkább ne kérje senki, hogy ezeket most lerészletezzem, teljesen és hiánytalanul így imádtam őt, ahogy van. A gyors kis csókot megejtve aztán még nagyobb vidámsággal fordultam irányba, hogy az utolsó állomást is meglátizzuk még gyorsan. Persze nem maradhatott ki a ma olyan nagy szeretettel gyakorolt riszám se, aminek a megjegyzésére csak lebiggyesztve az ajkaim szusszantam egy szomorút. Persze nem kellett ezt olyan komolyan venni, ez azért a pofimon is látszott. - Nem is rosszból volt pedig…
Csak szorítottam a kezét, kicsit lóbáltam is, még meglettek a nagyra nőtt csodák. Csillogó szemekkel meredtem felfelé az egyikre, aki itt téblábolt a kis elkerített helyük szélén és éppen a fejünk fölé magasodó fa lombját hamizta. Nem volt már sok levele, jól megdézsmálhatták már. Közben azért az én buksim már nem csak a cukiságoknál járt, így el is bambultam kicsit. És egyébként nem ártana a lábam elé is nézni, mert valaki éppen ekkor vonult át előttünk keresztbe én meg majdnem belesétáltam. Upszi. Ekkor észleltem azt is, hogy Lewy nekem beszél, vagyis a megszólításra.
- Hm? Jaaa, ahha, gondolom. Csak… jó lenne már a nap végén járni, otthon. - Nyilván nem az állatok a baj vagy a séta, még annyira fáradt sem vagyok, csak egy kicsit, egyszerűen akkor már túl lennénk mindenen, tudnánk mindent és kész. Nem lenne ez az ideges-izgalom, meg a várakozás súlya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 19. 03:16 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem is feltételeztem egy pillanatra sem, hogy baja lenne azzal, mikor undi vagyok. Nem szokott gond lenni vele, mert hát, Stitchet is szerette, pedig ő is undi volt és nem a jóságáról híres az esetek nagy többségében.
- Azért reméltem, fura lenne megtudni épp most, hogy olyankor nem szeretsz - nevettem el magamat. Maja mondjuk nem az a fajta, aki reklámozza, hogy nem szeret ezt vagy azt az emberben, még ha akad is ilyesmi bennem. Egy apró csókot követően indult a zsiráfok irányába, egy kis szexi riszálást is mellékelve, bár, ez utóbbit elhagyhatta volna, túl pasi voltam hozzá, hogy ne kattanjon be az a kis fogaskerék a buksimban. - Persze, persze, tudom én.
Közben kiderült az is, hogy a hosszúnyakú, foltos patások leginkább szégyellősek, vagy nagyon bizarr dolgaik lehetnek, mert mindig túl nagy a csend körülöttük, egy szót sem szólnak és az ő hangjukat sem ismeri a legtöbb ember. Ez azért elég szomorú. Bezzeg őket senki nem nézi meg csúnyán, csak mert furcsák az érdeklődési köreik!
Még éppen időben torpantam meg, így Majus is megállt és nem trappolt bele az előttünk elhaladókba. Nem volt kedvem még marakodni az állatkertben idegen kreténekkel.
- Persze, értem nyuszó, nem szereted a dokikat, én sem szeretném... meg ez amúgy sem vicces téma, én is örülnék, ha már otthon lennénk. Meg szerintem a nagyfiú is - biccentettem aprót. Volt se szerette, ha egyikünk sem volt otthon, nem az ő műfaja volt a várakozás, olyankor mindig megrágcsált valamit. - De azért minden rendben lesz na. U, tényleg nyuszó.
Talán kicsit elkéstem, mert nem itt volt tervben a dolog, de ugye az ilyesmi nem megy könnyen, ha az ember nyakában ül a delikvens. Szóval igen, a smacik helyett zsirik. Senki nem halt bele, csak egy kis díszlet-változás. A kezét elengedve a zsebembe túrtam és szétpattintottam a műanyag labdacsot, hogy aztán az útból kicsit elhúzzam a nőt, mielőtt ígéretemhez hűen, térden csúsztam volna elé, a kezemben a gyűrűvel.
- Legalább egyszer jól akarom csinálni. Maradsz a feleségem? - próbáltam kevés sikerrel visszafojtani azt a bizonyos nevetést.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. augusztus 19. 03:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 19. 05:04 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Örültem, hogy viccnek fogja fel, de én halálosan komolyan gondoltam, hogy tőlem aztán olyan világot lerombolósan rossz is lehetne, mint amilyen Stitch volt a születésekor, akkor is imádnám. Ez pedig tőlem nem csak üres szó és ígéret, teljesen valós dolog. Lehet, ha lenne, vagy esetleg van olyan tulajdonsága, ami zavaró, akkor sem tennék megjegyzést erre. Én sosem akartam, hogy miattam változnia kelljen, az elég önző dolog lenne a részemről, ráadásul, ha szeretünk valakit, akkor előbb alkalmazkodunk, elvárások nélkül. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk nem mintha nagy tapasztalataim lennének, akit próbáltam szeretni, már anyun és a nagyiékon kívül vagy eltűnt, mire visszajelzést kaphattam volna, vagy Lewy. És akkor elértünk oda, hogy most tanulom csak mit és miként jó.
Csendesen fogtam a kacsóját, miközben a nyakam nyújtogatva - de nem mint a zsirik - nézelődtem körbe egy darabig. Néha megakadt a szemem kiscsaládokon, ahol volt anyu, apu gyerekek, aztán el is kalandoztam fejben.
- Nem is csak az orvosról van szó - vallottam be kicsit félszegen a cipellőmet bámulva, ahogy az utolsó korty szőlőlevet is kiszívtam a dobozból. - Én csak… azt hiszem nagyon nem érezném magam jól, ha valami olyat mondana, ami… ami nem tudom. Érted azt hiszem, nem?
Kezdtem belezavarodni az egészbe és hiába volt jó valamennyit kinyögni, nem múlt el a fura érzés a pocimból a csalódás lehetősége miatt. Már egy kis ideje tudom, hogy szerettem volna, ha igaza van Annenek, a teszteknek, a szervezetemnek. De még mindig nem volt a kezemben semmi a reményen kívül.
- Minden… ühhüm. Mi?
Éppen helyeseltem kidoba a kukába az üccsisdobozt, ami kiürült, amikor visszafordulva a matatására lettem figyelmes. Értetlenül billentettem oldalra a fejem és az elengedett kacsóm magam elé húzva összefűztam az ujjaimat a lábaimon billegve. Nem egészen esett le, mi folyik itt, még le nem térdelt, akkor kezdett csak el az ajkam lassan görbülni felfelé. Még egy halk „jaj” is elhagyta az ajkaim, olyan izgatott és aranyos nyüszögés mellett, amit úgy az egésznek tulajdoníthattunk. A húzásra közelebb tipegtem.
- Ugye tudod, hogy eddig is te voltál a legjobb? - meredtem rá lefelé, aztán az ajkamra harapva bólogattam. Hát, hogy lehet erre más választ adni? Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi egyéb. Ő megígérte és be is tartotta, pedig senki nem kötelezte rá, nem kérte tőle és nem is várta el. Szeretem. De az nem sokat segített a rendes válaszadásban, hogy láttam a komolyság milyen nyomtalan a helyszínen. - Igen, persze hogy maradok. Hát szeretlek, Szívecske. De ne nevess, mert akkor nekem is kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 19. 15:54 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ahogy haladoztunk, ő néha lóbálta a kezünket, amin mosolyogtam sort, meg viszonoztam a gesztust néha, de én is ugyanúgy, a nyakam forgatva, meg néha nyújtogatva figyeltem a környező dolgokat. Legyen az éppen egy kifutó, lusta állatkával, akit nem lehet látni, mert alszik, vagy morgós család, akik hisztisek, mert kicsibaba leette magát a jégkrémmel és ez a legszebb pólója volt. Szarért adtad rá, ember? Az emu nem fog behajolni, hogy megnézze gucci pólója van-e a pöttömnek.
- Hogyha kiderülne, hogy téves riasztás volt és ne adj isten, nincs is semmilyen breki? Igen, tudom, én is ideges vagyok miatta, mert tudom, hogy kiakadnék - még a ahajamba is túrtam, amit egy ideje nem csináltam olyan gyakran, de ez egyszerűen kiprovokálta és nem tudtam máshogy megoldani, a kezem csak gondolt egyet és cshá.
Kiegyeztünk, hogy minden rendben lesz és akkor jutott eszembe, hogy iiigen, azért van amit elfelejtettem és nem ártana pótolni, nem annyira sürgős, csak mondjuk úgy most azonnal. Szóval odébb vonszoltam az asszonyt az útból, mielőtt még térdre "estem" volna előtte. Talán egy nagy adag komolyság nem ártott volna, de éppen nem volt készleten, mikor feltettem a kérdést, csak utána.
- Azért bőven akadnak gondok velem. Köszönöm, életke - mosolyodtam el, most már komolyan, a kezem nyújtva az övéért, hogy az ujjára húzhassam azt a bizonyos gyűrűt. Ha már egyszer itt vagyunk. Az unikornis amúgy is baromi édes volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 19. 17:15 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Senki nem mondhatja ránk, hogy nem élvezzük ki egy állatkert nyújtotta lehetőségeket, már a felhozatalt nézve. A legnagyobb boldogságforrásokon túl voltunk, de bőven voltak még olyan cukiságok, akik vágytak a figyelemre, meg olyanok is, akik kevésbé. Mondjuk én megértem őket. Én se szeretném, ha egy csomó ember beszélne hozzám, fotózna és el se vonulhatnék kicsit magamban nyugizni. Pont úgy, ahogy otthon is tenném a mai tortúra helyett. Pláne, mikor Lewy kiegészíti, amit nekem nem sikerült összehozni. Nyeltem egy nagyobbat picit meredve magam elé, mielőtt rá néztem volna.
- Ahham, leginkább ettől. Mármint… szerintem most már nagyon elszomorítana a dolog. Már egészen… megszoktam… szeretném - vontam picit a vállamon, mintha teljesen mindegy volna, pedig bizony nem az. Kevés dologról szoktam eldönteni, hogy esetleg szükségem van-e rá, vagy éppen szeretném-e, de ez már annyira oda kéredzkedett, hogy nagyon. Attól kezdve, hogy ő rám vigyorgott ott a konyhában, én fellélegeztem, hogy bizony ez boldog dolog, nem akartam volna, hogy semmissé váljon. De egyelőre abban maradtunk, hogy minden szép és napsütéses, ez pedig egy kis erőt azért adott, főleg úgy, hogy már nem voltak órák vissza, inkább percek a visszaindulásig a dokik közé.
Értetlenül figyeltem ennek ellenére is, aztán pedig képtelen voltam nem vigyorogni meg majdnem nevetni, pedig én megpróbáltam rendesen odafigyelni és állni elé. Kicsit számomra, még ha meg is ígérte és ez nagyon szép dolog, abszurd volt tőle. Én szerettem a „gondold át az ajánlatot” felfogásával és viselkedésével és nem voltak felé semmilen elvárásaim, ő mégis néha olyanokkal lep meg, amikre a szavaim is eláll.
- Ez nem zárja ki, hogy nekem te legyél a legjobb… - mondtam még mielőtt hagytam volna, hogy a kezem birtokba vegye, és az a cuki pacisság az ujjamra csússzon. Igazából nagyon elbambiztam a gyűrűre, mert nagyon cuuuki és aranyos volt és tökre oda voltam érte, mint minden ilyen apró izéért. Kicsit néha rosszul is éreztem magam, hogy ugyan úgy tudok jajongani egy ilyen apróságért, mint mondjuk az első gyűrűmért, amiben biztos vagyok, hogy nem egy automatából pörgette ki pici pénzért. Közben közelebb lépve az arcát a kezeim közé fogtam és előre hajolva simítottam az ajkaim az övére finoman. Nem is igazán törődtem percek óta senki mással a környéken és azt hiszem ez volt a legjobb hatással rám éppen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 19. 18:42 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Azért alaposan kinézelődtük magunkat, ahhoz képest, hogy rövid időre jöttünk át ide, nem volt egy teljes napunk rá, mint a legtöbb családnak, hogy alaposan megnézzünk mindent, fél órákat ácsorogva itt-ott. Nem ezért jöttünk ma Pestre, bár összességében örültem, hogy itt kötöttünk ki.
A téma elég kényes volt, mint kiderült, nem csak a részemről, mert még meredt maga elé egy darabig, mielőtt válaszolt volna. Akkor azért ismét rám pillantott, én pedig le sem vettem róla a szemem, mert ez olyan téma volt, amit nem úgy beszél meg az ember, hogy közben pillázik bele a nagyvilágba. Bunkóság lett volna.
- Én is... szóval, remélem, hogy tényleg... mármint jó lenne, ha... szóval én... érted - huzigáltam meg egy kicsit a tincseim felfelé, mert ha tagadom, sem tudtam volna elrejteni, hogy elég feszült voltam a témától. Pozitív teszt, meg reggeli rosszullét ide vagy oda, azért jobb lett volna tudni, hogy tényleg minden okés és vidám.
Talán nem ez volt a mai terv eredetileg, de ha már itt kötöttünk ki, igyekeztem a legjobbat kihozni ebből, amolyan száztíz százalékos boldogságot, biztos, ami biztos. A szavaira ragyogó mosolyt villantottam ismét, hogy aztán az ujjára húzzam a pacis csodát, ami csodálatos módon még passzolt is. Pedig ugye ezekkel mindig az a legnagyobb baj, hogy rossz a méret.
Még csodálta a gyűrűt egy darabig, én meg őt és úgy éreztem, hogy a dolgok lassan, de biztosan a helyükre kattannak és minden rendben lesz. Ebben az sem cáfolt rám, mikor az arcom a kezei közé fogva hajolt előre, hogy lágyan megcsókoljon. Óvatosan eltúrtam a haját az útból, a kezem a buksijára csúsztatva, majd megcirógattam az arcát a hüvelykujjammal lágyan.
- Nagyon szeretlek, tudod, ugye? - mosolyogtam halványan, hogy lassan aztán rávegyem magam a feltápászkodásra és felvont szemöldökkel nézzek egy bámészkodó nénire. - Most meg mit néz, nyanyus, nem látott még boldog házasságot? Mindjárt gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 19. 21:43 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Lehet, hogy nem ide indultunk, de engem elég nagy boldogsággal töltött azért el, és egy kis erőt is adott ez az egész. Szeretem ezt a helyet, és amióta kiderült, mire is nem emlékeztünk olyan tisztán, csak még egy kicsit előkelőbb ez az egész itt. Persze most sehol a papi, akinek engem kellett volna akkor is keresni. Nincs nasi, piknik és a Stitches táskám, már az akkori, azóta új van ugye. De sok dolog ugyan olyan jó, mint akkor. Ott még nem romlott el semmi, most pedig már nem rossz körülöttem. Talán ennek tényleg így kellett lennie. Reméltem, hogy a brekinkkel hasonló lesz a helyzet, már abból a szempontból, hogy bizony neki meg kell érkeznie az életünkbe, és hogy ehhez már elindult valami módon. Tényleg megértettem miért akadna ki ő is, ha most valami olyan hír várna minket abban a nagy épületben, hogy tévedés történt.
- Igen, mindketten ugyan azt szeretnénk. Izgulok, amúgy se tudom mit kell ott majd csinálni… - szorítottam meg a kezét kicsit, amit fogtam végül, de már egy hangyányit könnyebb volt az én lelkemnek is, akkor is, ha semmi nem lett biztosabb.
Közben ő gondolt egyet, valahol szerzett egy nagyon édes gyűrűt és már ott is térdelt előttem, amire én meglepődve-meghatódva vinnyogtam egy kört magam elé, lenézve rá. Olyan hihetetlen számomra a Drága még mindig néha, hogy ezeket időbe telik feldolgoznom. Végül a sok szó helyett egy csókkal adtam pluszban is a tudatára, mennyire imádom őt nem csak ezért, mindenért, minden jóért, meg a kevésbé jókért is. Az is az élet része. Bólintottam nagyon kis határozottan miközben ő felállt, aztán észrevettem én is pár szemet, végül a nénit is, akire rászólt Lewy. Én sem voltam oda, hogy bámészkodik, de nem akartam morgós öregekkel beszélgetni. Nagyon nem. Szóval nagyjából az utolsó két szava körül magam felé fordítottam a pofiját, nagyon szépen nézve rá, aztán még egyszer az ajkaim az övéire tapasztottam, mielőtt a kezem visszacsúsztattam volna az ő tenyerébe. Tudtam, hogy indulnunk is kell lassan, nem is baj.
- Ugye azért bejössz velem oda is, mint a vérvételre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 19. 23:58 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Összességében ez egy szép nap volt, dokik ide vagy oda. Nekem nagyon tetszett, mert jól éreztük magunk, egészen nyugalom is volt és nem kellett stresszelni sem semmin, ha azt nem vesszük, hogy akadtak még megválaszolatlan kérdések. Noha nem kettőnk között, ez pedig már mindenképpen jó hír volt.
- Ne aggódj, nyuszkó, biztosan minden rendben lesz. Ha valamit nem tudsz, majd megkérdezzük a bácsit nénit és válaszol, utána pedig azt is tudni fogjuk - cirógattam meg finoman a kézfejét a hüvelykujjammal, mert nem szerettem volna, ha ilyesmiken stresszel. Régebben csak frusztrált volna a dolog, most inkább aggódtam miatta.
A kis vinnyogós örömködése olyan tipikusan Majás volt, szóval nagyon tetszett az is, nem sokkal azelőtt, hogy az ujjára csúsztattam volna a kis pacis csodát. Illett volna rendeset vennem, de az akkori Lewy valószínűleg nem tudott volna időt szakítani rá, így pedig hitelesebb volt az összkép. Amúgy is jobban örült a pacinak, mint egy valami csiricsáré izénél érezte volna. A csókot rettenet mód élveztem és most ő sem volt annyira zavarban a sétálók miatt, azt hiszem, így én sem zavartattam magam miatta. Azonban vannak olyan emberek, akik gyakorlatilag csak teleszkópot nem szereltetnek a szemeik mögé, hogy jobban megnézhesselek, kisunokám, ezt pedig nem restelltem szóvá tenni a néninek. Bámulni csúnya dolog. Majus a buksim után nyúlt, majd visszafordította az arcom maga felé, mire kissé bizonytalan fejje néztem őt, hogy most ezt miért is, de végül nem kérdeztem rá. Finoman viszonoztam a csókot, mielőtt még a kezét fogva elindultunk volna lassan kifelé. Mert hát, éppen ideje volt, ha vissza akartunk érni.
- Milyen kérdés ez? Ismersz, türelmetlen vagyok, képtelen lennék csendesen várni kint - nevettem el magamat kissé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek