Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lányoknak velem is szokott bőven bajuk lenni, mert túl sok időt töltök a kviddiccsel, ahelyett, hogy, mondjuk velük mennék moziba vagy vásárolni. Milyen szomorú... Maja meg már attól zavarba jött, hogy megfogtam a kezét. Furi világban élünk, nem? És akkor még nem is meséltem az igérgetéses részéről.
- Jó, de én nem olyan nem betartós fiú vagyok, bármennyire is szeretnéd. Én figyelek rá, hogy mit mondok - persze nem kellett hinnie nekem, nem volt garancia a szavam semmire.
Azért én is tettem neki egy ígéretet, amire valószínűleg pár év múlva nem is fog emlékezni. Túl kicsi és gondtalan még ahhoz, hogy ilyeneket komolyan vegyen. A kezét a szája elé kapta, én meg megingattam a fejemet.
-Persze, sok lánnyal találkozom, de az nem jelenti, hogy tetszenek majd. Türelmes vagyok, ha megéri várni. - Túl sok buta lányt láttam már ahhoz, hogy bármelyiket komolyan vegyem a jövőben. Hiába mondtak anyáék mást.
Az én szüleim már jó ideje együtt voltak, de bár ne lettek volna! Sokszor azért imádkoztam este, hogy egy nap egyikük csak ne jöjjön haza többet, maradjon, ahol van. De sosem tartoztam Isten kegyeltjei közé.
- Nem tudom a papád mennyire örülne, ha egy idegen fiút kéne a délután hátralevő részében nézegetni. De köszönöm... amúgy sem szabad édeset ennem, az edzőm mérges lesz - ráncoltam össze kissé az orromat a gondolatra. Ritkán ettem édességet, anyáék amúgy is folyton beleszóltak. Sem a kalimpálásért, sem azért nem szóltam, hogy a fejét az enyémre támasztotta. Ha neki így kényelmes, csak tessék.
Ezek után persze kicsit jobban kezdtem figyelni az emberek ruháit, hátha kiszúrom a bácsit a kamuflázsban.
- Milyen póni? - érdeklődtem, majd kicsit megsimogattam a kezét, közelebb sétálva a jegesmacik kifutójához. Beletellett pár percbe,mire észrevettem, hogy figyelnek minket. - Cicám, nem ő a papád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hinni akartam neki, hogy ő bizony tényleg nem olyan fiú, aki majd két perc múlva meggondolja magát és átvált bunkó és bántó figurába. Nem akartam hogy olyan legyen, nem azért, mert félnék, hogy tényleg mondjuk meghúzza a hajam, vagy éppen csúnyát mond, de így olyan rendes volt és kedves és ez sokkal jobb. Ez így nagyon jó, tényleg.
- Elhiszem, hogy betartod ám, nem rossziból mondtam. Én is be fogom, megígértem, és azt meg kell tartani. - Erősítettem meg a dolgot még egyszer, aztán fejeztem be az örülést is az ígérete terén. Ilyet azt hiszem csak a nagyfiúk mondanak a nagylányoknak, nem csak ígérgetéssel, hanem amúgy. Pont ezért elég különlegesnek, meg kicsit furinak éreztem. De nagyon szélesen mosolyogtam. Igazából még arra se kértek soha rendesen, hogy valakinek a barátja legyek, nem még esetleg sok-sok év múlva én legyek a nagylány, akivel majd együtt játszik, néz mesét meg jár eszizni, meg amiket még szoktak. - Én azt nem mindig tudok, de szoktam gyakorolni. Múltkor kivártam még hazaér anya, mielőtt bekapcsoltam a mesét! Te szereted őket, ugye? Az unokatesóim mindig azt mondják fúúúúj…
A szemeim is megforgattam, ahogy kifiguráztam a lehurrogásukat, amit rendszeresen kapok. Ezt úgy utálom, pedig nincs ezekben semmi rossz, sőt, aranyosak és okos dolgok is vannak benne. És viccesek! Közben inkább felajánlottam neki, hogy nasizhatna velem, ilyet se csináltam soha, aztán kicsit csalódottan hümmögtem és rántottam meg a vállam, hogy hát ha nem akar, nem muszáj. A papi majd hamizik velem, ha meglesz. - Van sós is.
Azért nem bírtam ki, hogy ne próbálkozzam kicsit, nem esett jól a lelkecskémnek a dolog, de a mondandója jórészén csak áttipegtem fejben. Meg azon voltam, hogy ne nagyon fogdossam és érjek hozzá, az olyan nagyon fuuuuuri volt. Azt mondta egyszer a mami, hogy majd a férjemet, ha nagyon nagy leszek és lesz, simizhetem, addig jobb, ha nem, asszem igaza van, addig tök izés.
- A kabalám…óóó! PAPIIIIII! - Erős visítás mellett hívtam fel a figyelmet magunkra, nem mintha ne szegezte volna már amúgy is ránk a szemeit, mintha mérges lett volna, én is hasonlóan néztem rá, aztán megvártam, hogy az új pajtim letesz-e vagy így odamegyünk, de amint közel kerültünk hozzá, jól leszóltam, ahogy Kincsecskézett nekem. - Te jól elvesztél, most mi lett volna, ha nem talállak meg? Ne csinálj ilyeneket, papi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Következő találkozás? Lesz olyan? És mikor? - Azt hiszem indokolatlanul lekesedtem a semmiért, nem sok ember van, akikkel összejárnék az ovin kívül, leginkább a rokonok járnak csak át hozzám játszani is, szóval ez meglepet, de olyan kellemes volt. Persze azért csak hallgattam inkább, mert nem akartam megijeszteni azzal, hogy majd így ráragadok, mint a hajamra múltkor az epres. Nem szomorodtam el, hogy nem annyira mesés, nem lehet mindenki ilyen, de azért örültem, hogy ő nem úgy csinált, mint a többi fiú. Van aki ezért kicsúfol, vagy azt mondja, hogy baba vagyok. Pedig nem is, már náluk sokkal nagyobbra nőttem. Meg járni is tudok és szebben beszélek. A nyálam sem folyik mindig!
- Dehogy zavarnál, hát miért hívnálak akkor? De ha van jobb dolgod, nem tartalak fel, menj nyugodtan. Csak megérdemled, segítettél megtalálni a vidrákat meg a macikat is. - Meg a papust is, ami ezt követően derült ki számomra, de annyira bebambultam, hogy fáziskéséssel szálltam le és szaladtam a papi elé. Nem volt boldog, határozottan nem.
- Mit beszéltél meg anyáddal? Hogy mindig fogod valaki kezét, nem császkálsz el és nem állsz szóba idegenekkel, igaz? Szervusz, fiam! - Szomorú is volt, láttam rajta, ettől én is rosszul éreztem magam, leszegtem a fejemet és a kavicsot piszkáltam a lábaimmal, mikor hallottam az új pajtim köszönni. Felnéztem rá, aztán meg a papára, aki kezet nyújtott neki, meg megkérte, hogy ne csókolomozzon.
- De én... ő megfogta a kezem ne legyen baj, és nem beszéltem idegennel, ő Levi. Ő meg a papa. - Ami asszem a Levente becézése, ezt mondta, nem? Mindegy is. Igaz akkor ismertem meg, de mire megfogta a kezem és beszéltünk már nem volt idegen! Azt hiszem ha hazamegyünk nagy bajban leszek. Nagyot sóhajtott, úgy nézett minket, aztán összefonta a karjait.
- Anyádnak ezt inkább ne meséld el, és mit fogunk most csinálni, kisasszony? - Én erre bólintottam párat, aztán a fiúra néztem, hogy akkor hogy is áll a nasival, már le is vettem a hátim a kezeimbe fogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- A Balatonnál? - Mert ugye az messze van, én is onnan jövök, tudom, soookat kell vonatozni, de megéri, pláne ilyen állatokért. Egyébként szeretek utazni, lehet kinézni az ablakon, szendvicset enni, szoktunk kártyázni, bár sose tudom mit csinálunk, én csak rakosgatom a lapokat. De a papi szokott szólni, ha nyertem és vége. Sokszor nyerek, szerintem béna a nagypapám. De mindig örülök és boldog leszek, és azt mondta azt szereti. Ellenben azzal, mikor rossz vagyok, és elveszni olyan, azt tökre sajnálom.
- Tábor? Te is szoktál? Edzőtáboros? Engem nem engednek még el az ott alvósba, majd talán jövőre, este haza kell mennem minden nap… - Nem tudom miért mesélem el, de úgy gondoltam mért ne. Szeretem a táncis dolgainkat, csak furi, hogy a nagylányok pizsipartizhatnak, értem meg mindig jön valaki, elköszönök és csak reggel pont kezdésre érek vissza. De már várom, hogy hat éves legyek, mert akkor maradhatok rendesen azt ígérték. Közben hagytam, hogy a papi meg ő nagyfiúskodjanak, én csak álltam köztük és mellettük nézve egyikre, majd a másikra.
- Azt mindjárt gondoltam, mi volt a sláger? Párduc? Teve? - Ez szégyenletes, emlékezhetne, hogy reggel óta a vidrákat akartam látni, meg a macikat is. Csúnyán is nézek rá és rázom a fejem, hogy rosszul gondolja. - Tessék? Hát fiam, sok sikert, a házasság nem könnyű, de a jó lánykáért megéri. Azokból nem lesz sárkány csak királylány.
Aztán csak nevetett a papi, még a hasát is megfogta, nem értettem, de vicces volt a jelenet, így én is ezt tettem vele, miközben lehuppantam a fűbe törökülésbe. A tatyóm az ölembe húztam és elkezdtem kipakolni. - Van chipsem, ropim, vaníliáskarikám és nápolyim, karaizé, ez cukorka, az mindegy, és keksz. Mit szeretnél?
Úgy jöttem el otthonról, mintha költöznék a mami szerint, de ez sose baj, éhen halni sehol nem jó, nem az állatkertben akartam elkezdeni. A papinak odanyújtottam a nápolyit, tudom, hogy azt szereti, én meg szürcsöltem az iszim, még kibontottam a vaníliás karikáim. - Kééépzeld, felvett ám magasra, és láttam miiiindent. És neki nem fáj ám a háta, nem mondta, hogy sózsák vagyok.
A nagy beszámolómat persze nem tartottam meg, csak ilyen kis apróságokat mondtam, ami jól megragadt a buksimban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Ajkai résnyire nyílnak. Szofi ellentmondást nem tűrő hangja és szigorú arcvonásai ugyan nem hatnak rá az újdonság erejével, hiszen napjában többször is találkozik velük, mégis patthelyzetet teremtenek. Megkérdőjelezni, uram bocsá' megvétózni egy friss anyuka elhatározását se nem egyszerű, se nem ésszerű vállalkozás. Hogy félelmetes-e? Ó, igen. De még mennyire, hogy az!
Hunter lenéz a pólóját összenyálazó lányára. Pillantásuk találkozik, a kék tekintetek összeforrnak egy pillanatra. Apának és lányának így megadatik egy újabb, megismételhetetlen szerelmes perc.
- Te most komolyan abban a hitben élsz, hogy megzsarolhatsz egy ebéddel, ha a lányomról van szó? – fejét kissé hátrabillentve, leplezetlen megütközéssel pillant vissza Szofiára, aki éppen akkor kapja el a baktériumoktól hemzsegő beton felé zuhanó cumit. A prefektus tekintete egyszeriben megváltozik, abban elismerés és büszkeség csillan. – Jobb, ha tudod – szólal meg ismét, mikor a nő mellé lép, és belékarol - nagyon fáj, hogy ilyesmire vetemednél a személyes beleegyezésem nélkül.
A karján ülő kicsi lány ránevet az anyjára, miközben a pici ujjait annak hosszú, szőke fürtjei közé fúrja. Hunter szabad kezével átkarolja Szofi vállát, és álla alá nyúlva, maga felé tolja finomvonású arcát.
- Láttam a közelben egy menő hamburgerest – suttogja a fülébe, hangján hallható a visszafojtott nevetés. – Viszont – folytatja halkan – ha Natinak csak a szája is megrebben, ha egyetlen könnycsepp megjelenik a szeme sarkában... - ujjai megfeszülnek Szofi álla vonalán, míg belepuszil a hajába. – Véged.
Megegyeztünk? – pillantással néz bele a maga felé fordított, tengerkék szemekbe, majd harmonikus kiscsaládként átlépik az üzlet küszöbét.
- Megfogom Christ – mondja már akkor, mikor Szofi elrendezte a művelet előtti hivatalos dolgokat. - Egyik fülbevaló sem tetszik. Csak mondom. Meg amúgy is, ennyi erővel simán lehetne orrpiercinge is, ha már mindenképpen lyukat akarsz a gyerekre.
Összeszorított ajkakkal csóválja meg a fejét, és a fiára néz. Mekkora szerencse, hogy kettőből csak az egyik született lánynak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szőke lányt pillanatok választják el az idegösszeroppanástól, amikor Hunter ismét kötekedni kezd, de mivel ő erős, független és minden tekintetben egyedülálló nő kihúzza magát és egyszerűen csak a legcsúnyább pillantásával méregeti gyermekei apját.
- Mennyivel egyszerűbb dolgom lett volna, ha Ezrát hozom magammal -jegyzi meg mintegy mellékesen, egyfajta kegyelemdöfésként, miközben a levitás mellé lép, hogy feltűnésmentesen maga után rángassa az üzletbe.- Megjegyzem, ő a keresztapja és beleegyezett -szúrta még oda mellékesen, hátha az előző mondata nem bizonyult kellőképpen hatásosnak.
Tekintete Hunterébe kapaszkodik, ahogy ő arra kényszeríti, hogy a szemébe nézzen. Soha, semmilyen körülmények között sem tenne olyasmit az orosz, aminek komoly következménye lehet Natira nézve. A két csöppség élete örök szerelme, hogyan is tudna ártani nekik?
Megborzong a férfi érintése nyomán, de úgy tesz, mintha észre sem vette volna. Halvány mosolyt varázsol az ajkaira és elszakad tőle,
- Megígérem, hogy rendben lesz -fogadkozik a szőkeség, ahogy átlépik az üzlet küszöbét.
Szofi bízott benne, hogy Hunternek nem szúr szemet, mennyire gyorsan megtalálja a tökéletes fülbevalót -ennek tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű oka van. Előző nap, amíg az apjukra hagyta a gyerekeket, ő eljött Ezrával, mert ő szerette volna megajándékozni az apróságot, mint keresztapja. Az orosz ezalatt az idő alatt remegő gyomorral vette sorra mi minden történhet otthon a távollétében...
- Nem is neked kell tetszenie -hessenti el Szof a megjegyzést.
Gyereket cserélnek és a kislány fülébe szinte pillanatok alatt bekerül az ékszer. Észre sem veszi, csak néz az anyjára azokkal a hatalmas, kék szemeivel és apró ujjacskáit Szofi tincsei közé vezeti.
A nő hátrapillant Hunterre és némán formálja a szavakat -Én megmondtam.
A kegyelemdöfés persze csak ezután következik, elvégre Szofi kis híján idegösszeomlott néhány perccel ezelőtt odakint.
- Akkor most jöhet Chris -fordul a férfi felé és a legtökéletesebb pókerarccal várja a hatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát nem jött be a tippem, pedig egy picurit reménykedtem, hátha ő is onnan jön, mint mi a papival. Akkor lehettünk volna barátok, vagy valami. De mindegy, annyira nem fontos, gondolom. Jó, azért de, de elengedtem a dolgot. Figyelni próbáltam, honnan jött, de csak azt jegyeztem meg, hogy nem édes helyről. Meg valami poloskát magyarázott. Nem értettem mi köze a büdibogaraknak ahhoz, ahol lakik. Nem piszkáltam érte, aranyos volt, biztos nem szeretné ő sem.
- Gondolhattam volna, hogy a szőrös dolgok találóak… És viselkedett a kishölgy? - A papi asszem most magában motyogott, majd a pajtimhoz beszélt, még én csak röhögcsélni kezdtem, nem rosszból, csak mókás volt, ahogy a jegesmacikat kimondta. Én azért még lesegettem a nyakam nyújtva a macik felé, ahogy néha elfogyott a tömeg még rájuk lehetett innen is látni. A legszupibb csücsihely volt. A nasiktól meg csak még jobb lett. Mikor visszakérdezett lelkesen bólintottam és felszakítva a zacsit a felét sikeresen az ölembe borítottam, de azért meg tudtam a többiből is kínálni.
- Igen, szereted? Mást is kérsz? - Azt se sajnáltam tőle, ami a lábaimon volt, csak anya azt mondta, hogy magunkról meg a szánkból senkit nem kínálgatunk. Nem értem néha mi baja, mintha ezt csinálnám. Jó, de csak néha fordult elő!
- A te korodban még én is szívesebben cipeltem szép lányokat, ma már kapnék egy nyaklevest a mamától érte. - Rám nézett én meg cinkosan nevettem vele, bár nem értettem lehet mindent. Szeretem a nagyszüleimet, tulajdonképpen ők a második szüleim. Vagy lehet az elsők, nem is tudom néha. - És mik a terveid az unokámmal?
- Papiiiii, csss, egyél. Azt mondta messze lakik, szóval nem is lehetünk barátok. Lehet többet nem is látjuk. - Ezt már kicsit szomorúan közöltem még mielőtt ránéztem volna Lewyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt mondtad hercinő? - Hatalmasakat pislogtam a vaníliás karikám kóstizása előtt, széles vigyorral. Ezt is csak a papi mondta eddig nekem maximum. Ők úgy olyan hasonló fiúnak tűntek, mármint jó, Lewy fiatal volt, és nem öreg, meg cukibb és inkább pajti volt, mint olyan apuka forma. De mindkettő vicces volt és rendes. Én csak utóbbit produkáltam a bénázással erőteljesen, de amíg ő karamellázott, én visszamertem a zacsiba a maradékot és kettőnk közé tettem, hogy hozzáférjen. Sőt, egyet én is kibontiztam és az egyik karika után nyammogni kezdtem rajta. Kicsit ragacsos, meg egyszer benne maradt majdnem a fogam, az azóta is mozog. Elég szerencsétlen dolog. De lehet ha ma fog nélkül megyek haza, többet tényleg nem jöhetek el.
- Tényleg? Fini is, én reggel inni szoktam karamellástejet, az is az. Mondjuk ma reggel kakaó volt, de majd holnap. - Vigyorogva meséltem persze mindezt, aztán a macikra koncentráltam leginkább. Egy néni jól megnézett minket, nem értettem a dolgot, így csak oldalra dőltem, hogy mellette ellássak. Igen, tulajdonképpen látványosan kikerültem. De hát kicsoda ő, hogy rá figyeljek? Mindegy is. Inkább a papira nézegettem, aki nagyon mosolygott rám és mutogatott. Nem értettem mit akar.
- Legalább megköszönte neked a sétát? Egyébként meg, nagyon rendesnek tűnsz, de azért ne hitegess majd túl sok lányt, ha itt vár rád. - Ó, hogy ezért, már a megköszönés, a többi nekem annyira nem volt egyértelmű. Erre a homlokomra csaptam, még csattant is. Értelmet nyert valamennyire a bámizás. - Köszönöm szépen, a nyakiba cipelést is, az tetszett.
Persze közben kicsit aggályosan kifejtettem, mit gondolok, ő pedig aranyos volt és próbált javasolni. - Nem azért mondtam ám, biztos te se tudsz repülni, hogy bárhol ott legyél, mint senki. De majd egyszer, mondjuk ha majd nagyok leszünk, azért találkozhatunk tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A csini pizsik léte Majánál jóval később került be a szótárba pontos definícióval, mint az másoknál normálisnak lehetne mondható. De ebből is látszik, mennyire más ő, talán ebből is adódik, hogy így áll hozzá mindenhez, mint most is. Mosolygósan, vidáman, és látva, hogy a másik felvillanyozódna tőle, így lelkesen is. Picit tán jobban is, mint azt várni lehetne tőle. De hát egy ideje pontosan tudja, hogy miért olyan jó dolog ez és miért éri meg neki is kedvelni őket.
- Tuudom, de nem kell, jó a jövő hét, nem szaladok sehova, csak majd pénteken, tudod, color run, de ha vége, utánad megyünk Varsóba is Volttal, ha szeretnéd. - Igazából ez a felajánlás kimondatlanul is jelen lett volna, talán Maja viselte volna rosszabbul - de lehet mindketten - ha külön hétvégéznek. Még a kutyi se szokta díjazni, ha nincs együtt a család, ez pedig melengette a navinés lány szívecskéjét. Közben egy nagy puszival is megajándékozta, hogy neki se legyen olyan uncsi, még fogdossa a fehérkét, hogy ne mozogjon, ahogy az alkotás folyik. Már belekezdett Majci, mikor feldobta a Drágának ötletként, hogy hát őt is szívesen kipingálja valamivel, de nem tűnik olyan cuki állatos típusnak. A felvetésre viszont nevetgélve bólintott.
- Az szuper lesz. És hova szeretnéd? Várj, ne, legyen meglepis! - Azzal egyből folytatta is a gyerkőc leendő tetkóját magában jót vigyorogva. Igazság szerint remekül érezte magát, sőt. Neki a legfontosabb egy ideje, hogy ha lehet, akkor ilyen ohanásan lehessenek, bármit is csináljanak. Ha kell, még arra is képes, hogy leüljön házit írni, ami nagy szó. Múltkor vicces volt, Volt megrágta a kis füzetét, ő meg villoghatott Lewy előtt, hogy hát a kutya megette…
- Az pont jó lesz, majd vigyázunk rá, uuugye? - Volt buksiját vizslatta, aki eléggé hanyagul lihegett párat. Megsimogatta a füleit, aztán az utolsó ecsetvonásokkal bíbelődött, a kutyi meg láthatóan elfáradt a foglalkozásban mert ásított egy nagyot és ahogy lehetett lemászott apukája öléből. Aztán befészkalta magát a plüssével a szőnyegre és elbóbiskolt.
- Na jó, akkor most már ketten fogunk ünnepelni? Jöhet az a cikesz? - Rávigorogva emelte fel az ecsetét, hogy aztán a Drága térdeire támaszkodva megpuszilja az orrát, majd még egy hosszú csókot követően szedte fel végül maguk mellé a festéket. Ami Maját illeti, az egyetlen kívánsága a nap további részére az a vőlegénye, ha meg az meg van, nincs másra szüksége.
Na, ilyen a legeslegjobb gyereknap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megint valami fura szó, de most se nem édes, se nem sós. A fejemet oldalra biccentve lestem őt, hogy tessék? De aztán ezen is túl tudtam lépni, főleg mert tele volt a pofim a nasival. Azt hiszem talán tényleg vissza kéne magam fogni, de miért? Annyira jó enni, szeretek, főleg finomakat és sokszor. Igaz, hogy azt mondják, nagy lesz a popóm, meg a combom és a pocim, de nézzük meg a néniket. Nekik ez már mind nagy. Nekik nem szólt senki? Mondjuk szerintem éppen eleget pörgök bemelegítéseknél és a szabad koreográfiákban ahhoz, hogy ne legyen erre gondom. Bár furi, hogy a többi lány milyen kínosan figyel, mit eszik. Én meg ülök mellettük a hamburgeremmel és csúnyán méregetnek a legtöbbször.
- De azért tényleg jó volt. - Jegyeztem meg a papi szavaiba vágva, még kicsit lekonyult a szám hallva, hogy azért nem bízik nagyon a dologban. - Az lehet, hogy mindenre nem fogtok emlékezni, de ha megígérte, igyekezni fog.
Nem értettem miért kezeskedik értem, mondjuk egyébként is a papi emlékeztet engem mindig, mindenre. Erre is biztosan fog, hogy mikor és hogyan, azt nem tudom. De tutira a mi titkunk marad, mert ugye azt is megígértem, hogy anyuéknak otthon egy szót sem szólok. De nem bírtam azért magammal, rossz érzésem lett, azért feltérdelve közelebb csúsztam az új pajtimhoz. - Hé, figyusz, én sokszor elfelejtek dolgokat, de mindig segítenek emlékezni, és nem akarom elfelejteni ezt. Azt mondtad, nem vagyok buta lány, akkor biztos tudni fogom, mikor kell, mit ígértem.
Eléggé halk voltam és sutyorgós, de leginkább csak azért, mert nem szeretem reklámozni, hogy az ovis csoportunk aranyhala is jobban emlékszik arra, mi történt tegnap az oviban. De tényleg igyekezni fogok, majd valahogy. Aztán persze visszaültem a fenekemre és csak nyammogtam, aztán elmosolyodtam a nózim alatt. Azt hiszem bíztam abban, hogy ez tényleg így lehet. Miért ne? A meséknek is van eleje, egy kicsit nehéz közepe, aztán egy nagyon szép egymásratalálós vége. Azért nem minden hercinőt szeretek, de legalább az életük szép.
- Lehet addigra jó nagy fejem lesz, szóval… - Elhúztam a számat, mert ki tudja, lehet meglát és inkább elsétál máskor mellettem. Mi lesz, ha kiesnek elől a fogaim, mert ugye majd cserélődik, ezt már tudom, és nem lesz szép mosolyom. Szóval azért vannak bukfencek. De ne legyen igazam. - Téged nem fognak keresni, amiért itt csücsizel velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már egészen elhittem, hogy tényleg ennyire rendes fiú ő, szóval teljes szívvel-lélekkel köszöngettem meg neki a segítséget és komolyan is gondoltam azt. Ahogy a bizonygatással is így voltam, nem akartam, hogy azt gondolja én majd bizony nem tartom be a szavamat, vagy meg se próbálom. Az emlékezés más tészta, de erre van például az a ragacsos papírka, amit anyu mindig hagy a hűtőn is. Igaz rendszeresen leszedem és színes szíveket meg virágokat csinálok belőle, és annak annyira nem örül, de úgy szebb. Néha le szoktam tépkedni a fontos infókat, az meg nem túl jó. Szomorú lesz tőle ő is, én is és ezt nem kívánom senkinek.
Nagy sóhajjal kínálgattam tovább a nasit a macikat lesizve, aztán mivel nyomta a popóm meg a combom a kőrengeteg a zsebemben, kicipzároztam, hogy átmerjem a táskám pici zsebébe szépen és ügyesen. Két pirosat elől hagytam, aztán a markomba szorítva emelkedtem el a sarkaimról Lewy felé dőlve. A keze után nyúltam, hogy a tenyerét felfelé fordítva belepottyanjon a két kis piroska.
- Tessék, ezeket neked adom. Akkor majd emlékszel, és én is, mert tudni fogom, mi hiányzik. - Nagy határozottan bólogattam, mert a holmiimra és játékaimra mindig jól figyeltem, nem szerettem, ha valamim nincs meg. Most tudom, miért nem lesz, és az pont jó azt hiszem.
- Te is eltévedtél? És nem lesz baj? Neked nem kell sarokba állni ilyenért? - Nagy szemeket meresztettem rá, ahogy kérdeztem. A nagyoknak ilyen előnyei is vannak? Én is akarok ilyen nagy lenni, akkor talán elenged anya a táborba is, és nem lesz baj, ha egyedül próbálom megnézni az állatokat. Meg lehet nem dobja ki a cuki, kicsi gyíkomat, amit a fürdőbe vittem. Elég nagyot sikított tőle… A papi asszem rám hagyta a fecsegést mert csak nagyon vigyorgott az orra alatt, ahogy figyelt. De azért megkérdeztem meddig szabad maradni inkább.
- Nekünk mikor van menszi? - Nézegette az óráját, aztán azt mondta még maradhatunk kicsit a vonatig, én pedig boldogan estem neki még pár vaníliáskarikának Lewy orra alá is tolva a dobozt. - Ez nagyon jó ám, biztos neeeem kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vali
☞


Reggel még azt hittem, ez a nap is csak az egyetem falai közt fog eltelni. Óráim nincsenek ugyan, de a diákok és a javítanivaló dolgozatok ettől nem szoktak meghatódni. Éjjel-nappalit nyitottak az irodámban, csak engem felejtettek el értesíteni róla. Igazság szerint annyira nem zavar, szeretem, amit csinálok, csak néha jó volna kitenni a Zárva-táblát és kulcsra zárni az egész iskolát. Úgyhogy pontosan ezt tettem. Kitettem egy Menjetek inkább fagyizni-feliratot az ajtóra és leléceltem.

Egész ügyesek a srácok a tér közepén, a kísérő zenére ritmikusan lóbálom a fejem. Hátamat egy fának vetve élvezem a műsort, farmerembe süllyesztett kezekkel, enyhén pihegve a hőségben. Szerencsére motoron az ellenszéllel egész türhető a hőmérséklet, de ahogy leszálltam róla, elnyelt a szauna. A fekete farmer-bőrbakancs kombó életem legrosszabb döntése volt.
Valaki hirtelen megérinti a vállam, amitől ugrok egyet, aztán morogva a tettes irányába nézek.
- Vali! - szélesen elvigyorodok és széttárt karokkal felé fordulok, hogy jól megropogtassam a bordáit. Ha közben nem ragadunk össze a melegtől. Minimum kétszáz éve nem láttam. És első ránézésre nem úgy tűnik, mintha az elmúlt évszázadok előnyére szolgáltak volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kihallom a nem túl burkolt véleményt, amivel különben teljesen egyetértek. Nem tartom jó ötletnek, hogy már az állatok sem félnek tőlem. Azt se tartom jó ötletnek, hogy az emberek sem teszik. Nem azért, mert el akarnám nyomni őket. Hanem a saját testi épségük érdekében. Nem mintha egyébként veszélyesebb lennék egy átlag halandónál, ha az elmúlt évtizedek rám vonatkozó statisztikáit nézzük. Azonban mindez csak az önkontrollomnak köszönhető. Amint úgy adná a helyzet, hogy azt elveszítem, nem lenne vita tárgya, jó ötlet-e nem tartani tőlem.
A szavai még nem minősülnek feltétlenül behívásnak, a gesztusai viszont egyértelműen. Így nincs szükség külön megkérnem, hogy beinvitáljon. Átléphetem a ház küszöbét, amely egyébként nagyon illik a kis navinés személyiségéhez. Koránt sem álldogál környezetidegenen az otthonában. Nem úgy, mint most én az övében.
Kellemesen elkalauzol engem a Rozsos rezidencián, ám ahogy közeledik a hajnal, ideje elköszönjek tőle. Bőven hazaérek az első napsugarak fénye előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit kétségbeesettnek tűnhettem, mert az eladónéni a patikában vagy négyszer kérdezte meg ennyi lesz-e, mert folyton hozzácsaptam valamit az árúhoz, mert nagyon kellemetlenül éreztem magam, pláne, hogy összefutottam a szomszédunkkal, a bácsi meg elég kíváncsi és beszédes. Éreztem ahogy néz és jahj, csak gyorsan túl akartam esni azon a pár dobozon, meg a gyerekrágón, a vitaminon és torokfájás elleni cukorkán, azt hiszem egyértelmű, hogy utóbbi háromra nem volt semmi szükségem. A legfőbb ok az volt, hogy már vagy harminc perce ácsorogtam a kis üzletben, mire hajlandó voltam leszedegetni a polcról amikért jöttem, aztán elcsoszogni a pénztárig. Mikor végeztem kicsit megkönnyebbülve bebaktattam a bevásárlóközpontba és úgy gondolván, én ezt most megérdemlem és kell a nyugi is, vettem gumicukrot, meg Voltnak jutalomfalatot, meg Lewynek azt a kék ragacsos iszit, amit locsolni használnak inkább, mintsem inni. Ééés aztán elkeveredtem kicsit és még pár dolgot összevásároltam, pedig annyira nem is szokásom. Ma kell, azt hiszem. Mindegy is.
Egész szép kis felszereléssel másztam haza, hogy aztán átöltözzek a sulis holmimból és szoknyában kitipegjek, majd be a fürdőbe. Ott elhibáztam a dolgot, hogy nem zártam magamra, de sosem szoktam Volttól elvágni magam a lakásban, főleg, ha csak így kettecskén vagyunk. Berobogva lenyúlta a kék kupakos reménységem és még meg is rágta, aminek köszönhetően a kis kijelzése totál behalt. Nagyon mérges is lettem, egyébként is idegesebb voltam a kelleténél, így azt hiszem életemben először kiabáltam rá a gyerkőcre. Amitől ő is megijedt, aztán meg is sértődött rám. Morgott, megugatott és el is szaladt. Elég rendesen összevesztünk. Én kidobtam, és elmentem a többiért, és amíg ott ücsörögtem a fürdő padlóján és ettem a gumicukrom kifelé nézelődtem, de nem jött vissza a szőrmók.
Nagyon lassan vánszorogtak a percek, amiket ki kellett várni a fejemben meg egyre csak Anne szavai visszhangoztak, össze is szorult a pocim, hogy hogyan és miért tudja, ha így van én meg miért nem. Kipakoltam vacsihoz a konyhában, már Voltté is a tálkájában volt, aztán felmásztam a konyhapultra, hogy a Lewy által jól a szekrény tetejére dugott quaximhoz hozzájussak, mert hiába vettem macikat, az most kevés volt ahhoz, hogy nyugiban üljek a számon még hazaér. Ha ideges vagy izgatott vagyok, mindig eszem, na. Eközben a kutyi oda sem szagolt a konyhához, távolról morgott rám, én pedig csak csúnyán nézte hátra és le rá a pultról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ahogy a polc tetején kutakodtam, meg egy darabig farkasszemet néztem a gyerkőccel és kölcsönösen morogtunk, számoltam magamban. Azt hiszem általános óta nem csináltam ilyet. A telefonom be volt állítva, hogy majd megszólaljon, mikor vissza kell másznom elpakolni, azzal viszont nem számoltam, hogy közben már Lewy is beesik. Ennek persze nagyon örültem, el is vigyorodtam, mikor meghallottam. Magamhoz húztam a zacsit, aztán leszerencsétlenkedtem magam a pultról nagyobb koppanások és huppanások árán. Belerúgtam a székbe meg levertem egy edényt, na, megesik. Összepakoltam, aztán vigyorogva kirobogtam és egyből a férjecském nyakába vetettem magam. Reménykedtem, hogy bírja a hirtelen bevetődős felcsimpaszkodásom, különben vagy a kanapén, vagy a földön kötünk ki. Nem akartam volna kárt tenni senkiben és semmiben hirtelen. Jól megölelgetve fúrtam a buksim a nyakába egy puszi után. Örültem neki, mint mindig, meg hát hiányzott egész nap.
- A konyhában hagyott, mérges vagyok rá, és tudja. - Néztem a kutyinkra, aztán vissza Lewyre. Nagyon nem volt jellemző, sőt, még elő sem fordult, hogy nagy háborúba fogtunk volna a fehérkével, de ma valahogy ő is meg én is kibírhatatlanok voltunk szerintem. Sóhajtottam egy nagyot, aztán eleresztettem. - Éhes vagy? Vacsizol velem, vagy….Te illatos vagy.
Nem függött össze a dolog, csak érzékeltem, hogy már zuhanyzott, amire végigmértem. Ennyivel is később ért haza és ölelhettem meg és ez rossz, máskor sem érdekel, ha hazaesik, megszerethetem és aztán fürcsizik, de ezt a dolgot még nem sikerült szerintem elég jól megmagyaráznom. Közben viszont a telefonom is csengeni kezdett, szóval vigyorogva elvesztem a lakásban pár percre még a fürdőből összekapkodtam mindent vissza a táskámba szépen, és iigen, nem felejtettem el meg is nézni, mit rakok el. Közben meg eszembe jutott a kék lötyi is.
- Hoooztam neked valamit, ott van a hűtőben. Milyen volt a napod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Észre sem szoktam venni, ha dúdolgatok, de most is ez történt addig, még pakolgattam a dolgaim. Éppen az egyik mese dala ment a buksimban, és bár a szöveget sokszor elrontom, a dallamra elmozgatom a buksim teljesen pontosan. Mire nem jó egy kis táncos tudás, örültem, hogy ez megy, szeretem. De addig élt csak ez bennem, még fel nem emelkedtem az utolsó két kaviccsal és át nem ruháztam az új pajtimnak. Rámosolyogtam, aztán csak nyugisan nézelődtem. Az emberek annyira nem érdekeltek, sok volt és elég mogorván tudtak nézni, de mivel kitakartak állatokat néha rájuk pillantottam, akkor meg jól megbámultak. Brr, ettől a hideg is kirázott. Inkább a pofim tömtem a nasimmal.
- Ahhhaaam. Nem szereted a szilvás sütit? Uh, olyan bleh lehet, mint a gesztenye akkor. - Annál rosszabb dolog a földön nincs, de nálunk télen rendszeresen sütibe, magában, ételekhez ott van az asztalon én meg még a szagát sem kedvelem. Azt szokták mondani válogatós vagyok, pedig nem is, csak olyan undi egy kaja. Hallottam nagyjából a többit is, amit elmondott, csak követni nem sikerült.
- Nem bizony, nagyon vanis és nyami. Igen, mindig sihuhuzunk, megyünk vele majd haza. Régen mesélték, hogy buszoztak is erre, de anyu nem bírta, és leszoktak róla. Ha meg ő nem ér rá, akkor nem jöhetünk kocsival. - Nem tartottam furcsinak, hogy mindezeket elmesélem, sőt, a papi csak megsimizte a hátam, én meg tudtam, hogy örül. Nem nagyon szoktam így beszélgetni, ő meg mindig erre biztat, azt hiszem most ügyes voltam, de ezt majd otthon megkérdezem tőle. Ő közben nem volt lusti és fotózgatott minden dolgot, én meg elfoglaltam magam a nasival. - Lassú? Miért, neki van űrhajója, amivel tök gyorsan tud menni? Úúúúú, kísérleti lényetek nincs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Mosolyogva figyeltem, ahogy kicsit elhajoltam, aztán egyből elkomorodott a pofim és bólintottam mindhárom kérdésre. Bizony, mérges, én és rá. Néztem is a kutyi után, aki még mindig egy darab műanyagot rágcsált, pedig a szétrágott első teszt jórészét már kidobtam. Össze is szűkült a szemem, ahogy utána néztem, de aztán inkább Lewyre figyeltem. Örültem neki ennek a kis vitás helyzetnek ellenére is, amit a gyerekkel produkcióztunk. Azt hiszem egy kicsit sok volt ez a nap a lelkecském kavargott és elég rosszul viselkedtem.
- Akkor vacsizzunk, csirkés sali van, meg van süti is. Éééés…nem úgy értettem, csak… nem számít na, de ráértél volna itthon, jöhettél volna haza egyből. Esetleg.
Nem akartam, hogy mindez úgy hangozzon, ahogy kicsúszott a számon, de már megtörtént. Le is sütöttem a szemem, azt hiszem az utolsó lány vagyok, aki ilyen követelőző akarna lenni, csak, nem is tudom. Nem voltam oda a dologért, ha ilyenek miatt tovább kell rá várnunk, vagy esetleg később ér még haza és véletlenül bealszunk és annyi az esti örömködésnek, hogy mindenki él és virul meg szeretet van. Azt mondjuk elengedtem, hogy a gondolatmenetem mennyire követhetetlen, lehet picit túlzásba vittem ma az édeset. Az ebédem kindertojás volt, mióta hazajöttem meg gumicukor és puffasztott rizs volt terítéken. Nem tápláló és nem is segítő kajcsik. Ideje annak a vacsorának, már ha lezártam végre a délutáni dilimet. Amíg eltűntem és a fiúkat magukra hagytam, csendesen pakolásztam, közben meg mindegyik kis műanyagot jól megnéztem, mielőtt a telefonommal együtt a hátimba dobtam. Kijőve az egyik konyhaszékre akasztottam a táskám, mint mindig, aztán figyeltem csak fel a kérdésekre.
- Őőőő, ha már úgyis arra mentem, bementem és gondoltam örülsz neki, szóval vettem. Meg jutalomfalatot is, de nem érdemli meg. Összerágta a cuccaim, és alig hagyta abba, pedig rászóltam. Rossz volt. - Aztán be is fejeztem a mondókát mert a megterített asztalra pakoltam mindent, majd elindultam a kutya után, mert láttam, hogy sunyi és valami van még a szájában. Nagy nehezen kirángattam és a kukában landolt. Ő csak csalódottan nyüszített, majd lefeküdt a konyha közepén. Én meg megfogtam a békákat és azzal együtt lecsücsültem kézmosás után. Közben felhúztam törökülésbe a lábikóim, mert szépen ülni se tudok, ejnye, aztán foglalkoztam a hamival. Úgy gondoltam addig ráér minden, vagyis inkább össze akartam szedni kicsit a bátorságom, hogy ezt úgy hogyan. Én szerettem volna elmondani, de még picit mérges voltam a gyerkőc akciója miatt is és nem féltem kevésbé, ahogy Anne arca beugrott. Ijesztő.
- Fura, de eltelt, még mindig nem szeretem az iskolát.