Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az öregember a kérdés hallatán jobban szemügyre vette a fiút, és egy pillanat alatt öregedett Kolos szeme láttára legalább ötven évet. Arca megnyúlt, ráncai elmélyültek, testtartása megroggyant. Egy megtört vénember állt előtte.
Kolos képtelen volt megszólalni. Kész szerencse, hogy Tánya ott volt neki. Vezette nagyapját a felismerés ösvényén, vissza a valóságba, a jelenbe. Nem nézett nővérére, de hallotta hangjában a feszültséget. Ugyanazt, ami az ő lelkét is szorongatta.
Aztán megtörtént. Az a pillanat, amikor az értelem felcsillan a másik szemében. Az a csillogás, amikor látni, hogy felismerte a másikat. Egyik pillanatról a másikra. Kolos egy pillanatra elmosolyodott, de a következő kérdés, ha lehetett még jobban elkeserítette.
Fogta és hevesen magához ölelte nagyapját, szorosan, mintha most, hogy visszatért közéjük, ezzel itt tudná tartani őt az ő valóságukban.
- Semmi komoly, semmi - válaszolta alig hallhatóan, miközben alig akarta elengedni az öreget. - Csak kijöttünk sétálni... csupán ennyi történt.
Lassan elengedte őt, és megint a szemébe nézett. Igen, még mindig ott volt Hevesi Márk, a legnagyszerűbb nagyapa a világon, aki most kicsit elfordította a fejét és a fiú arcához nyúlt.
- Ó fiam, hát miért itatod az egereket? - törölte le egy halvány mosollyal az unoka könnyeit, mire ő csak a fejét rázta. Most képtelen lett volna megszólalni.
Hagyta, hogy Tánya bevezesse az öreget a házba. Ő viszont nem ment utánuk. Ott maradt a kapunál, és megpróbálta nem elhinni, amit látott. Megpróbálta elképzelni, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Hogy most is igazából az ágyában fekszik, ahelyett, hogy az esőben ázna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem olyan vészes ez az év, persze még csak két hét telt el belőle, ilyenkor még minden szép és jó, aztán ez szépen átfordul kibirhatatlanul rosszba, majd a kínok után jön a felszabadulás. Addig azonban még sokat, egy egész tanévet végig kell aludni, és ez nagyon nem könnyű, ha az ember tervez és már most látni akarja, hogy hol lesz egy vagy két év múlva.
A mostani hétvégén anya és Sean az oviban valami programon vesznek részt, ami nagyon is kapóra jön, hogy egy kicsit kettesben legyek apával. Mostanában sokat voltunk hármasban, olykor négyesben, de kettesben ezer éve nem, pedig szükségem van a véleményére, a tanácsaira, arra, hogy segítsen eldönteni néhány fontos kérdést.
Ahhoz azonban, hogy nyugodtan beszéljünk, tudom, hogy ennie kell, ezt anya mondta mindig, így most bevetem ezt a "cselt", és a drága atyámat elcsalom a Spílerbe, amit akkor fedeztem fel, amikor Isabelle - ék meglátogattak. Igazából akkor merült fel bennem az is, amiről apával beszélni akarok.
- Azt kérsz, amit csak akarsz, én fizetek.
Igen, így kezdődnek a megvesztegetések, és igen, meg is akarom vesztegetni. Először azzal, hogy ne beszéljen erről a beszélgetésről anyával, aztán pedig azzal, hogy mégiscsak utaljon rá vagy legalábbis álljon mellém, amikor ezt prezentálom neki is, mert azt tudom, hogy anya ki fog kattani, nem is kicsit.
A mai beszédemet nagyon szépen megterveztem. Felépítettem, hogy mit szeretnék mondani, és azt is, hogyan nézzek ki. Először kislányosra vettem a figurát, de ahogy a tükörbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy pont ezzel fogok veszíteni. Még a végén mélyebb apai érzéseket hozok fel, ha lófarokba fogom a hajam, és rózsaszín, gyerekmintás ruhát húzok. Egy fekete nadrág, ujjatlan, kék selyemblúz, farmerkabát összeállítás mellett döntöttem. Erre jött az anyától kölcsönvett fekete kabát, és egy nem túl magas, de felnőttes fekete cipő. A hajam kiengedtem, és még sminkeltem is, így egészen felnőttesnek hatottam, ahogy  beléptem mellette a helyre.
- Üljünk mondjuk oda hátra.
Mutatok egy viszonylag csendes sarokra. Remélem nem futunk össze senkivel, mert most aztán tényleg szükségem van az apukámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

A kényelmetlenül hűvös, borzongató esővel fenyegető időről a lánya nyomában tér be a melegbe. Kora délután az asztaloknál csak néhányan ülnek, a hamburgerszagú levegő számára ismeretlen, alternatív zenével nehezedik a beltérre.
Nem tagadhatja, imponáló, hogy abból a tejfogú, maszatos kislányból alig néhány év alatt magabiztos, már-már felnőtt nő lett. Tudja, hogy ebben az ő nevelésének persze semmilyen része sincs, így magára büszkének lennie is felesleges lenne - de mégis, valahol egészen jó érzés. Már csak annak az állandóan taknyos kis tökfejnek kell kikupálódnia, akit a fiának nevez, akkor pedig elmondhatja, mégsincs minden eredendően elrontva a genetikájában.
Kissé felhorkan Mina felajánlásán, ám nem ellenkezik. Hadd próblgassa azokat a törékeny szárnyait, hadd vegye át a vezetést tőle, elvégre csak ebből tanul. Ugyanígy engedelmeskedve sétál a terem túlső felébe és foglal helyet a naancssárga asztalok egyikénél, közvetlenül az ablak és a hátsó téglafal mellett.
Szétcipzározza a bőr kabátját, levéve ledobja a maga melletti üres székre, végignézi, míg Mina hasonlóképp tesz.
   -  Szóval - hátrapillant a pult irányába - Miért vagyunk itt valójában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- A steak burgonya miatt?
Apró és nagyon is átlátszó hazugság, azonban mégis, ennék én burgonyát is, még akkor is, ha kissé nehezemre esik majd a beszéd és a gondolatok miatt. Viszont az illatok azért beindítják a gyomrom fantáziáját, és szerencsére apukám ételkapacitását örököltem, így a főzés - terápiás anyukám sosem csinál túl nagy adagot, mert ha ő annak is gondolja, nem az. Egy nap ezt egészen biztosan megbosszulja majd a természet, de egyelőre ez még nem érdekel.
- Gondolkoztam a továbbtanulásról, és először veled szeretném megbeszélni.
Ahogy ezt a mondatot kimondom, és ránézek a velem szemben ülőre, tudom, hogy menni fog. Nem is tőle tartok, hanem anyától. Ez pedig még ha nem is tűnik annak, eléggé ijesztő. Alapvetően mindent meg tudunk beszélni, ám ez a döntésem nem biztos, hogy olyan jó lesz.
- Most egész jóban vagy anyával nem?
Egész hamar előbújik a szög a zsákból, hiszen a kijelentés és a kérdés összetevése egyértelműen arra utal, hogy a dolog fejben úgy folytatódik, hogy: "mert neked is beszélned kellene majd vele". Ez lesz a dolog nehezebb része, nem is az, hogy itt most megtárgyaljuk, vagy hogy belemegy, abba, hogy segít nekem, hanem a tény, hogy anyám miként reagál. Egy kicsit tartok is tőle, hogy majd azt fogja hinni, apától jött az ötlet, pedig nem, saját döntés, teljes egészében.
- Szóóóval, arra jutottam, hogy az alapképzés után nem jelentkezem mesterképzésre a Bagolykőbe.
Most, hogy kimondom, egy húsvér embernek sokkal, de sokkal könnyebb a lelkem. Nem csak a tükörnek, nem csak elsuttogva, hanem kimondva, szépen összefüggően, normál hangerővel, miközben a másik szemébe nézek. Nem tanulok tovább a Bagolykőben. Ezt már nagyjából egy éve vívom magammal, mindenféle érvekkel és ellenérvekkel küzdve, így kimondva azonban pecsét kerül rá, nem lehet visszavonni, és nem is akarom.
- Ez a könnyebbik része.
Teszem hozzá egy kis grimaszt vágva, de a tekintetemet le se véve apáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Hallja a pincérlány cipőinek kopogását maga mögött, a szemöldökét kissé megemelve támaszkodik a fényes asztallapra. Mostanában némileg eltávolodott a lányától, ami a közös programokat jelenti, elvégre ezeket általában Zója ütemezte be az életükbe, így időtlen idők óta ez az első, hogy kettesben töltik a délutánt. Méghozzá Mina javaslatára. Talán nem kellene a saját példájára reflektálnia, de ha arra gondol, ő felnőve egyetlen egy esetben kereste az örege társaságát: ha épp a nyakig érő sz*rból kellett kirángatnia.
Na, mit csináltál, kicsi lány?
   -  Nekem egy burger lesz. Sok krumplival. Sok gyömbérrel - veszi fel a szemkontaktust az asztalukhoz érő nővel, aki először Minához, majd hozzá fordul. Az akcentusán, mint a legtöbben, értetlenül hümmög egy ideig - Dwayne ugyanis a szavakat már erősen tört, alig érthető magyarsággal intézi hozzá. Egy éve jött rá, hogy ha megerőlteti az agyát, igenis emlékszik bizonyos kifejezésekre ebből a nyelvből, újfent pedig használja, még ha puszta hobbiból is. Persze a szókincse nm terjed tovább a legalapvetőbbeknél, de mégis... komoly haladás ez így X év Magyarország után.
   -  Nem tanulsz tovább?
Szimpla érdeklődéssel kérdez vissza, ahogy a nő elhagyja az asztalukat. Sem szemrehányás, sem csodálkozás nem tükröződik a hangjában, pláne nem kétely.
   -  Hát anyád nem fog örülni. De te tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szintén, de én sok steak burgonyát szeretnék hozzá.
Meglepődve hallgatom, hogy apukám magához és a makacsságához képest milyen jól elvan a magyarral. Hihetetlen, hogy mire képesek az évek, meg az őt körülvevő nők, mert van egy olyan sejtésem, hogy nő van a dologban.
- Apukám.
Gyanakvóan fürkészem, miközben a lány továbbhalad, én pedig nem felelek elsőre a tényre, hogy úgy értette, nem akarok tovább tanulni. Azért egy alapképzéssel meg egy mugli érettségivel, mert nekem az is ott van, nem sokra megy az ember.
- Mondd csak meg nekem. Amikor az én édes, kedves anyukám magyarul mondja el a véleményét neked, mielőtt cenzúrázott angollal felelne, te érted a magyart is?
Mert ezek szerint igen, és így bizony anyukám minden azonnal felmerülő gondolatát ismeri az én édes apukám. Így viszont kezdem azt gyanítani, hogy ezek ketten megint kavarnak, vagy afelé haladnak, hiszen anyámnak rosszabb napjain tud olyan stílusa lenni, hogy még én is megfojtanám. Persze ritkán van rossz napja, de ez nem segít a tényen.
- Amúgy nem azt mondtam, hogy nem tanulok tovább. Azt mondtam, hogy nem a Bagolykőben.
Azon kívül van még más iskola is, ha azt nézzük, ott van Pécs, vagy az auror képző, bár utóbbiba biztos nem mennék, mert csak átokfogónak lennék jó, és akkor még jól meg is vernének.
- Azon agyaltam, hoooogy visszamegyek az államokba, hogy ott folytatom.
Amíg ezt kimondom, erős késztetést érzek arra, hogy az asztallapot bámuljam, a mondat végén azonban felpillantok az apukámra, és egy pillanatra, még ha nem is akarom, tudom, hogy előbújik a mimikámban az a tízéves tejfogait hullató poronty, akit anno megismert.
- Ez viszont nem biztos, hogy emészthetőbb lenne anya számára, mint, hogy nem tanulok tovább. Te mit gondolsz a dologról?
Alapvetően a véleménye miatt hívtam ide, aztán eszembe jutott a másik, hogy talán ott lehetne, amikor anyukám is megtudja. Átokfogónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Somolyogva ingatja a fejét, nem felel. Egy ideje világos számára, hogy Zója a magyar nyelvet többek közt arra használja, hogy róla alkosson véleményt, mégházzá pofátlanul a füle hallatára. Egyszer- egyszer fontolóra vette, hogy beavatja a titokba, miszerint bizonyos dolgokat igenis ért - ám akkor odalenne az egyetlen ütőkártálya, történetesen, hogy pontosan tudja, mit gondol róla a háta mögött a nő.
   -  Ahhha...
Megvakarja a fejét, majd a karjait összefonja maga előtt az asztalon. Bár a hely egyáltaán nem számít előkelőnek, mégis kényelmetlenül érzi magát fényes nappal a belvárosban,ahová mindenféle egyetemista hippi tér be. Egyszerűen... olyannyira nem idevaló. Világ életében vidékiként még mindig nem érzi magát otthon Budapesten, ami pedig a legzavaróbb, másoknak is feltűnik a kívülállósága. Talán a viselkedése, talán a ruházata, talán kisugárzása miatt.
   -  Az Államokba - halkan ismétli meg a lány szavait, keményeb felveszi vele a szemkontaktust - Miből?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén szólva nem szép, de reméltem, hogy azok a piszkos anyagiak nem kerülnek elő, mert hát valljuk be, nem egy olcsó dologról beszélünk, az a kint töltött nyári időszak se volt éppen leányálom pénzügyileg, még akkor sem, ha egy részét a pályázattal támogatták. Szóval pontosan tudom én, hogy miből akarom ezt finanszírozni, csak reméltem, hogy a dolog akkor merül fel, amikor már a bőröndjeimmel állok, az elérzékenyült szívekkel, a búcsú pillanatában, és igazából akkor, amikor már nincs visszaút. Nos, nem éppen így lett. Túl gyorsan tértünk rá erre a dologra.
- Nos. Egy részt ott van az, amit a cukrászdában kerestem az elmúlt három évben. nem sokat költöttem belőle. Másrészt ott van az az alap, amit anya és Kriszta a születésem után indítottak, a múltkor kaptam egy levelet, hiszen már hivatalosan is az enyém a pénz. Az is egy jó összeg.
Itt egy kicsit megállok, megérkezik a rendelésünk, ami időt enged arra, hogy két sült krumplit elnyammogjak, valami hihetetlenül kínos lassúsággal. Végül aztán úgy gondolom, hogy egyszerűbb kimondani a dolgot.
- Meg hát gondolom tőled is lesz örökségem.
Ez mondjuk elég rosszul hangzik, ahogy kimondom, úgy vörösödik el a kezem, és zavaromban felemelem a kezeimet magam elé, tenyereimet apa felé fordítva, és amúgy is rendellenesen nagy szemeim még ki is gúvadnak kissé.
- Mármint nem arra gondolok, hogy meg kéne halnod, mert nem kéne, csak hát mondjuk, akár oda is adhatnád most.
Ajj, ez így sem jó, mert ez meg így olyan nagyon pénzéhesnek tűnik. Apa nem áll rosszul anyagilag, hiszen gond nélkül kifizetett egy fél házat, és tudom, hogy rendesen fizet anyának is, holott anya sosem kérte. Szóval ha mondjuk nekem adna egy nagyobb összeget, vagy átutalná azt, amit anyának ad, akkor már beljebb lennék, de ez így nagyon rosszul hangzik. Zavaromban a tenyereim közé teszem az arcom, a könyökeimet az asztallapon támasztom meg, és esdeklően nézek apára.
- Nem így terveztem ezt a részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy aprót biccent a pincérnőnek, hátrébb húzódik, hogy az letehesse eléjük az ebédjüket, a hambrgert, ami akkora, mint egy hároméves feje, a tálcára szóródott aranyszínű krumplidombokat. Ő nem foglalkozik a krumplival, a hamburgert emeli föl és a gyomra sürgető korgásának eleget téve harap bele. Közben pedig hallgatja a lányt. Először a félretett pénzről beszél, valamiféle alapról.. majd pedig örökségről.
Az arca nemigen változik, mindössze a rágást hagyja abba, mielőtt a szeme felkúszna a lány célkaszín arcára.
   -  Szép.
Hosszú idő múltán válaszol, miután lenyelte a falatot. A palackos gyömbér szisszenve nyílik ki a kezében, belekortyol, végigi le nem véve a tekintetét a lánya vonásairól. A másik keze a krumplik közt babrál addig.
   -  Ha megátkoznak és meghalok, vagy ha elvágják a torkom és meghalok, vagy ha elüt a busz és meghalok, akkor te meg az öcséd meg az anyád megkapjátok a cuccaimat és a pénzem. Azt a pénzt, ami most az én széfemben van és amit, amíg élek, azér' el is szeretnék költeni. Nincs egy olyan dobozom, amiben olyan pénzt tartok, amit majd egyszer úgy odaadok nektek. Ez nem így működik.
Összedörzsöli a tenyereit, hogy a rátapadt sótól megszabaduljon.
   -  Egy ilyen kiruccanás marha sokba fog kerülni. Anyád biztos nem fog segíteni. És én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát te nem azt mondtam, hogy meg kéne halnod!
Csattanok fel ijedten. Ennyiszer még sosem mondta ki a halált, pláne nem úgy, hogy a saját haláláról beszélt. Ez ijesztő, és valami olyan, amit egyszerűen nem akarok elfogadni. Az én szüleim nem halhatnak meg. Igen, alapvetően tudom, hogy de, meg fognak halni, de nem most, majd akkor, amikor öregek lesznek.
- Miért van az, hogy ti ketten ha egyetértetek valamiben, az nekem rossz?
Kérdezem lejjebb halkítva magam, mert nem kellene, hogy azt nézzék mások is, hogy milyen jót veszekszünk a hamburgereink fölött. Ez aztán igazi magyarság, eljövünk enni valahova és hangoskodunk. Mivel én magam is ítélkezek magunkról gondolatban, ezért van egy olyan sejtésem, hogy azok, akik nálam sokkal elítélőbbek, már ránézésre megjegyzéseket tesznek. Apa és én jelenleg ég és föld vagyunk. Sokkal inkább hasonlítok jelenleg anyára külsőleg, aki igyekszik mindig tiptop lenni, és beolvadni a környezetbe, mintha mindig is oda született volna.
- Tudod mire költhetnéd a pénzed?
Kérdezem úgy, mintha apám éppen most kért volna tőlem befektetési tanácsot. Pedig nem pont úgy néz ki, de hát hogy is szokták mondani? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Eddig sosem voltam olyan igazán pofátlan, de most egyszerűen árad belőlem.
- Vehetnél egy farmot oregonban.
Ezt úgy mndom ki, mint egy nagy titkot, amit eddig nem árultam el senkinek, de bizony ez a tuti, a biztos és nagyszerű. Igazából azonban nem, de nekem nagyon tetszene a dolog. Végre eljutok én is addig, hogy felveszem a hamburgerem, és egy nagyot harapok belőle, de gyorsan megrágom és le is nyelem a falatot, mintha azzal, hogy nem teszem ki magam a fulladás lehetőségének, lemaradnék valamiről.
- Élhetnénk ott. Együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mondandója befejeztével folytatja a hamburgerevést. Nem lesz élete ebédje, a hús túlságosan zikkadt az ízléséhez, ami az otthoni, hagymával teletömött, mustárban úszó förtelmekhez szokott.
Ráhagyja Minára a halál témáját - hadd szorongjon egy kicsit miatta, ha már az apja pénzére utazik. Még hogy örökség... tény, hogy nem panaszkodhat, még az is lehet, hogy a lánya külföldi tanulmányainak egy részét gond nélkül fedezhetné is. Ehhez azonban bőven több kell, mint egy hamburger a zsinagóga szomszédjában.
   -  Nem biztos, hogy egyetértünk, de ez tény. Anyád nem keres jól. Különben pedig felnőtt vagy, most már ezeket a pénzeket neked kell kitermelned. Utánad már gyerektartást se kell fizetnem.
A szomorú, kemény valóság. Ő is pontosan emlékszik a pillanatra, amikor a szülei hasonlóképp elengedték a kezét, pontosabban az apja magéhoz hívta és közölte vele, hogy enni már csak akkor kap, ha ő is belead a konyhapénzbe. Tizenhat volt akkor. Mina tehát még el is van kényeztetve így.
Felhorkan, hosszan kortyol az italából. A bubirékok végigmarják a torkát.
   -  Farmot. Oregonban - ismétli meg röhögve - és melyikőtök fog kapálni a farmon, te vagy az öcséd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Eddig folyton az volt a baja mindenkinek, hogy nem vagyok elég gyerek, most meg az, hogy legyek felnőtt?
Ezt a részét őszintén nem értem. Sosem jó nekik semmi, amit csinálok, de azért büszkék rám. Felnőttek, nem, köszönöm, de én ezt a káoszt, ami náluk van, nem kívánom átélni, mert még a végén teljesen kikattanok. Közben persze fogy a kajámból is, de amikor azt mondja, hogy nincs gyerektartás, akkor bizony muszáj a megakadt falatot leöblítenem.
- Úgy érted, hogy nem is fizetsz? Azt nem addig kell, amíg tanulok?
Oké, ezzel a dologgal nem számoltam, és anya sem említette, hogy esetleg kevesebbet kapna apától, mint eddig, pedig a havi költségvetésnél mindig, minden knútra nagy figyelmet fordít.
- Igazából te.
A kapálás nem éppen szerepel a terveim között, én csak a farmot képzeltem el, meg azt, hogy elhagyjuk Bogolyfalvát, hátrahagyva mindent és mindenkit, és elkezdünk egy új életet, de ilyen részletkérdésekbe nem nagyon gondoltam bele.
- De akár Sean is. Lehetne ilyen apa – fia farm, állatokkal.
A hangom még számomra is túl csevegő, mintha mi sem lenne természetesebb, mint, hogy veszünk egy farmot, átköltözik az egész család az államokba, csak mert én oda akarok járni iskolába. Persze, pont, mint a mesékben.
- Viszont etetném én az állatokat. Meg anya, őt sem hagyhatjuk itthon. Dolgozni ott is tud, ha akar.
Bár szerintem pont nem kellene dolgoznia, inkább csak otthon kéne lennie, mint ahogy a mugli filmekben lenni szokott. Elképzelve elég ideális és bejövős a dolog, de tudjuk, hogy a gyakorlat sokszor mást mutat, viszont ezt még csak fel se szeretném vetni. Pozitívan kell hozzáállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem tudja, mondhat-e igent. El kell döntenie, hogy az előítéletei győzedelmeskedjenek - amik általában nincsenek, de most mégis vannak -, vagy a fejét szüntelenül ostromló kalapács. Érzi, hogy az állapota percről-percre sokkal rosszabb és bármi is legyen, el kell fogadnia egy vámpír segítségét. Nyilván nem engednék, hogy itt dolgozzon, ha veszélyes lenne, így végül mind az élőkben, mind a holtakban bízva egy aprót biccent.
- Széthasad a fejem, bármi jó lesz, csak segítsen - kissé szenvedős mosolya grimaszba torzul, ahogy a fájdalom egy újabb hulláma éri el. Miért volt ennyire buta? Nem is érti. Mielőtt találkozott volna Lucával, még tudta, mikor kell abbahagynia, de az amorfizáció ezen új formája nem úgy működik, ahogy szeretné vagy képzeli. Bárhogy is legyen, egyelőre képtelen felmérni, meddig mehet el, így ez nem az első eset, hogy totálisan taccsra teszi magát.
Arra gondol, hogy felkel és megy, amerre csak lehet vagy amerre mondják, azonban lábai nem akarnak úgy működni, ahogy szeretné és egyensúlya is cserbenhagyni látszik a vöröst. Szemei iszonyatosan csillognak, ahogy szinte könyörgőn és segítségkérőn reszketnek fel a férfira. Segítsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Belső harcot vív, ám végül győz az az énje, amelyik a józan ész keretein belül elfogadja a segítséget. Elmondja nekem a panaszát, amit bár eddig is gondoltam, nem probléma, hogy megerősíti. Sejtem, hogy nem fog tudni követni engem, ha elvezetném egy vizsgálóba. Ezt én talán előbb tudom, mint ő, hiszen azért megpróbálja. De ráébred ő is, hogy ez nem fog összejönni. El kéne menjek szólni valakinek, hogy hozzunk hordágyat. Hiszen én sajnos nem tudom azt lebegtetni. Viszont látom a lányon, hogy nagyon nem lenne jó magára hagynom.
Sóhajtok egyet. Ez a sóhaj egy részt a némileg szorult helyzetnek szól, amit persze könnyen orvosolhatunk. Másrészt pedig annak, hogy kissé tartok a kedves páciens reakciójától azzal kapcsolatban, amit most tenni fogok, de ez legyen a legnagyobb gondom. Egyszerűen lehajolok hozzá, alá nyúlok és karjaimba veszem. Érezheti, hogy semmi megerőltető nincs nekem abban, hogy ölben vigyem.
Elsétálok vele a legközelebbi szobáig, ahol lefektetem a vizsgálóágyra. Az ücsörgés nem tesz jót. Miután kiengedtem őt karjaim közül, már fordulok is a szekrényhez, hogy előkeressem a megfelelő gyógyszert. Nem igazán szoktam egyedül ellátni a betegeket, de nem ez az első hasonló eset, hogy így alakul. Úgyhogy azt mondták a gyógyítok, tegyek ilyenkor belátásom szerint. Fel tudom mérni, elbírok-e a dologgal, vagy szükségem van segítségre. Most nem hinném, hogy kéne.
- Igya meg a főzetet, aztán legalább pár korty vizet! - tartom egyik kezemben a fiolát, a másikkal pedig segítek neki felülni. Csak amíg ezzel megvan. Utána pedig adom neki a pohár vizet. Ez utóbbi igazából csak azért kell, hogy semlegesítse a bájital ízét. Ha mind kész, hagyom visszadőlni. Egy perc és jobban lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gyűlöli, ha segítségre van szüksége, most pedig ismét egy ilyen, számára kellemetlen helyzetbe keveredett a saját butasága miatt. Vagy inkább csak tapasztalatlan? Nagyon jó kérdés. A magát amúgy sem könnyen adó Rebeka számára már az is nehéz, hogy egy embertől fogadjon el segítséget, hát még egy vámpírtól. Na nincsenek olyan rémképzetei, hogy Adam majd egy pillanat alatt megissza vérének ezer százalékát, aztán gyorsan elássa a hátsó kertben, de akár még ez is megtörténhetne!
Mindenesetre nem gondol ilyesmire, csak megadóan fogadja el a segítséget. Lábra azonban már magától szeretne állni, ehhez pedig igyekszik minden maradék erejét összeszedni - mindhiába. A fájdalom újabb hullámai suhannak át fején, s csak kis híja, hogy fel ne nyögjön. Ez egyre rosszabb.
Neki igazából a folyosón is jó lett volna, csak adjanak valamit, akármit. Ehelyett a férfi a karjába veszi, vörösünknek pedig nemcsak esélye, de ereje sincs tiltakozni. Különös módon úgy dönt, hogy ennél rosszabb már úgysem jöhet, így megbízik a másikban. Hisz abban, hogy mivoltától függetlenül azért van itt, hogy segítsen és ne megcsapoljon ártatlan betegeket. Hisz abban, hogy jobb lesz. Nem tart sokáig, míg megérkezik egy ágyra és hát nem kéne kétszer kérni, hogy feküdjön le. Mint a kis angyal, úgy engedelmeskedik teste kínjának, s csak azért ül fel, mert a gyógyszer megérkezik.
Az utasításra egyetlen pillanat alatt felhörpinti a lötyit, de rögtön grimaszba torzul arca. Országomat egy kis vízért. Ennél gusztustalanabb dologgal ritkán találkozik az ember, így amint felé nyújtják a poharat, azonnal öblít. Kiissza az utolsó cseppig, majd mintha maratont futott volna, miközben gepárdok üldözik, olyan fáradtsággal hanyatlik vissza az ágyra. Lehunyja szemeit és várakozik. Az érkező fájdalomhullámok már most ritkulnak, erősségük is csökken. Arcvonásai hamar rendeződnek, ahogy közérzete is jobbá válik. Akármit is kapott, használt.
- Köszönöm - szempillája megrebben, ahogy a férfi felé fordul és megkeresi annak tekintetét. Most már tényleg sok kérdése van. - Ön hogyhogy itt dolgozik? - milyen kedves indítás. Bár a hangja teljesen érdeklődő, azért nem kell zseninek lenni, hogy a vámpír lét és a gyógyítói szakma között érzékelt anomáliát kihalljuk szavaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A főzet, amit kapott, amilyen rémes ízű, annyira eredményes. Ha ezt a fejfájást valami megerőltető cselekvés vagy más behatás okozta, akkor vissza se fog jönni. Ha pedig ez egy alkati dolog és néha jelentkezik nála, akkor sem kell most egy ideig számítania rá. Még pár perc és az egész egy rossz emlék marad.
Bólintok csak neki egyet, a hálája nyomán. Éppen befejezem a gyógyszeres szekrény elrendezését, amikor a kérdése érkezik. Nem igazán látszik rajtam semmiféle neheztelés vagy sértődöttség, ahogy felé fordulok. Kaptam én már ezzel kapcsolatban hideget, meleget. De az ilyen nem túl tapintatos érdeklődésekhez különben is volt már pár évszázadom hozzászokni. Igen, tudom, mire utal.
- Igazából csak konzultáns vagyok itt. - tisztázom, hogy nem ez a hivatásom, nem ebből élek és nem töltöm majd' minden estémet az ispotályban. Nem mintha ez változtatna a jelenlétem furcsaságán.
- A képességeimnek köszönhetően nagyon meg tudom könnyíteni a diagnózisok felállítását. - magyarázom el, pontosan mi hasznomat látják a gyógyítók. Noha tudom, ezzel koránt sem adtam még választ az olyan fel nem tett kérdésekre, mint hogy mégis hogyan mer engem bárki a páciensek közelébe engedni és hogy én miért gondoltam, hogy jó ötlet ez. Nem szokásom olyasmire felelni, amiről nem érdeklődtek konkrétan. Ha megteszik, minden további nélkül felvilágosítom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  De, fizetek. Csak már nem kellene - egészíti ki az előbbieket félvállról, tele szájjal beszélve. Apai felelősség és hasonlók - annak ellenére, hogy tíz évig a lánya közelébe sem nézett, már ezerszer részletezett okokból, ez a viselkedés számára mégis természetes. Ha a dolgok másképp alakultak volna, most ugyanúgy tanítaná az életre a fiát és védelmezné a lányát, ahogy annak idején az apja tette, ehelyett gyerektartást fizet. Szomorú, az örege pedig egyáltalán nem büszke rá, mégis több, mint amennyit Zója elvárna tőle.
Tovább fixírozza Mina arcát, amíg beszél, végül ismét elröhgi magát. A hamburger szétesik, a nagyobbik fele majozézes maszattal sszekenve az ujjait pottyan vissza a tányérra.
   -  Na peeeersze - törli meg a száját a pulóvere ujjában - Nem tudod te, miről beszélsz, kicsi lány. Egy farm tökre nem olyan, mint a filmekben, főleg tele van állatsz*rral meg koránkeléssel meg ócska traktorokkal. Ha ennyire rádjött a paraszkodhatnék, akkor szólok a nagyanyádnak, hogy lásson vendégül néhány hétre a szünetben és meglátod.
A szalvétába törli az ujjait, sikertelenül egymásra borítja a széthullott szendvics maradékát.
   -  Ha ennyire az államokba vágysz, komolyan beszélhetek velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Muszáj elmosolyodnom azon, amikor azt mondja, hogy még fizet, annak ellenére, hogy már nem kellene. Felidéződik bennem egy igen kellemes emlék.
- Emlékszem az első gyerektartásra. Velem küldted el, mert anyával éppen nem beszéltetek. Amikor anya meglátta, rendesen elsírta magát.
Akkor amúgy is rossz passzban volt, szerintem nem sok kellett volna neki, hogy bármi miatt elsírja magát. Viszont azok a könnyek, örömkönnyek voltak. Egyrészt nem hitte el az összeget, másrészt elég sok mindenből kihúzott minket. Nehéz időszak volt, és anyukám akkoriban rengeteg áldozatot hozott. Otthagyni egy jól működő praxist, csak, hogy én több időt tölthessek apával, akinek a közelsége számára kínzó volt, főleg abban a sebezhető időszakában... nos, ez olyan áldozat, amit én nem biztos, hogy képes lennék megtenni, és bevallom, emiatt bűntudatom is van, nem is kevés.
Elég sokszor gondolom azt, hogy nagyon sok minden az én hibámból történt. Közöttük is. Alapjaiban rontottam el a dolgokat, amikor még csak kósza gondolat voltam, és ki tudja, lehet, hogy most egy egyszerű, boldog kis parasztlányka lennék. Persze ez elképzelve jól hangzik, de lehet, hogy a valóság nagyon mást mutat.
- Nem tudom apu.
Amikor ott vagyunk, a nagyi nagyon rendes, a nagyapa meg, hát nála érzem a távolságtartást. Elbeszélgetünk, de nem megy a dolog gördülékenyen, én inkább kerülöm a társaságát, mert egyszerűen érzem, hogy csak a háromnegyed részemet tudja elfogadni. Ezzel pedig nincs egyedül, és ez így nagyon zavaró is, mert pontosan tudom, hogy mit érez, én is gyűlölöm a dolgot, hát akkor ő, akinek a családja erre volt beállva. De ezt kimondani is borzalmas.
- Nem biztos, hogy jó ötlet, a tudod mi miatt.
Nem is nagyon tudom. Ezt a részét sosem beszéltük meg anyával. Ő nem volt hajlandó beszélni velem róla, kerülte a témát, mintha valami szentségtörés lenne, én pedig pont emiatt magamban elkönyveltem bűnnek a dolgot. Erre aztán jött a családom múltja, mind a két oldalról.
- Már valahogy nem is tűnik olyan jó ötletnek, hogy oda menjek, jó lesz valami itt. Kérsz kávét?
Terelem a témát, felvéve az itallapot, és elrejtőzve mögé kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bárcián, Bárcián. Miért vagy te Bárcián? És főleg miért kell tönkretedd magad? Bő fél órája röppent be a gólya alakú patrónus az irodámba és közölte velem, hogy a gazdasági igazgatónkat baleset érte és néhány napig most nem fog tudni munkába állni. Elrendeztem hát a dolgaimat, és már indultam volna szólni a tanáriba a kollegáknak, hogy el kell mennem, ám út közben rájöttem, hogy vasárnap délután van. Mindegy, azért ha már odamentem, megnéztem, van-e bent valaki. Volt is, így megejthettem az eltervezett közlést. Meg akkor már beszállhattam az ott lévő kandallóba. Ritkán közlekedem a hopphálózaton át, azonban ha sietek valahová, nem lenne kifizetődő seprűre pattannom.
Megérkezem a fővárosi ispotályba és a pulthoz sétálok. Elmondom az ott tüsténkedő boszorkánynak, kit is keresek, ő pedig hamar útbaigazít. Mindez kedves tőle, de végül csak eltévedek. Régen jártam itt szerencsére. Leszólítok hát egy ápolót és kérek némi segítséget. Ő pedig elkísér ahhoz a gyógyítóhoz, aki üzent nekem. Lekezelek vele, elmondva, hogy megkaptam a patrónusát és szeretnék bemenni Béres úrhoz, ha lehet. Arról nem állok neki faggatni, mi történt vele és milyen az állapota. Ezeket úgyis csak hozzátartozónak adhatja ki. Az orvos megengedi, hogy benézzek hozzá, szóval az egyik ápoló meg is érdeklődi a férfit, fogad-e látogatót, aztán már hamarosan tér is vissza az igenlő válasszal. Szóval besétálok kollégámhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hogy mi történik akkor, amikor az ember feje raftingolás közben összetalálkozik egy hatalmas kővel? Az bizony fáj. S mi történik akkor, hogyha elég lendületesen találkozik össze azzal a kővel? Akkor az nagyon fáj, a többit pedig már a mellékelt ábra mutatja. Az ábra pedig nem más, mint Berci egy kórteremben. A szemöldöke felett egy kisebb, ám mélynek tűnő vágás található, amely a sok gyógyító bűbájnak köszönhetően már szépen forr befelé. Ami idegesítő, az egyáltalán nem a seb, inkább ami mögötte van. Mármint szó szerint. Benne, abban az ostoba kobakjában, ami sosem úgy működik mint ahogyan kellene, most azonban végképp nem. Olyan erős agyrázkódást sikerült összeszednie, hogy gyakorlatilag fel sem tud állni heveny szédülés nélkül, pár lépés után pedig már a hányinger kerülgeti. Egyébként pedig folyamatosan fáj és sajog, főleg hogyha bármilyen arcot vág a fapofán kívül, tehát az alvást leszámítva gyakorlatilag folyamatosan.
A nővérek nagyon remekül gondját viselik, napi kétszer pedig még egy-egy igazi gyógyító is benéz hozzá. Kicsit ugyan idegesíti, hogy nem mehet ki még a mosdóra sem, mert nem engedik, most már azonban egészen megbarátkozott az ágytál gondolatával. Sok látogatója nincs, de ez nem is okoz számára különösebb fejtörést (haha), ugyanis gyakran erősen félrebeszél a fejsérülése következtében.
A bal karja helyén található mágikus műkar most az éjjeliszekrényén fekszik, mert a nővérek úgy döntöttek, hogy az evésen kívül úgysem csinálhat semmi olyat, ami miatt szüksége lenne rá, szóval ennyi erővel nyugodtan le is csatolhatja. Ezer éve nem csinált ilyet, a kastélyban általában alvás közben is rajta van, és nagyon fura érzés. Bénának érzi magát, kiszolgáltatottnak. A nevetséges pedig az, hogy még csak nem is az aktuális problémája miatt.
Mikor meghallja, hogy látogatója érkezett, először nagyon meglepődik. Nem igazán tudja elképzelni, hogy ki lehet az - az édesanyja most ment el nem olyan régen, hál' Istennek. Majdnem egy órás, sírással-jajjgatással és megfenyítéssel tarkított monológot tartott neki arról, hogy miért kell azonnal befejeznie az extrém sportok űzését. Előhozott mindent, még egy finom kis érzelmi zsarolást is, az örökzöld "Egyszer már majdnem elveszítettelek, nem teheted ezt meg velem többé"-t. Nagy szerencse, hogy egy agyrázkódásos nyugimágussal beszélt, így Bercinek csak kétszer támadt kedve útközben elhagyni a kórtermet, de egyszer sem tette meg. Hogy őt kihozzák a béketűrésből, ahhoz már minimum oklevél kell, anyukának azonban már ügyesen kifejlesztett módszerei vannak az ilyesmire.
Szóval a lényeg annyi, hogy nem számít Kriszpinre. Főként arra nem, hogy első reakciója lesz személyesen is eljönni hozzá, a saját két szép szemével is megvizsgálni a hogylétét. Mikor közlik vele, hogy ki érkezett hozzá, a karját azért gyorsan egy nővér segítségével visszateszi, habár Kriszpin így is látni fogja a különbséget az átlagos kinézetéhez képest, hiszen sem kesztyű, sem ing vagy hosszabb ujjú póló nincsen rajta, amely eltakarhatná.
- Cső - mosolyodik el végül a belépő férfi látványára, bár ezt hamar meg is bánja, mert amint felölti a vonatkozó arckifejezést, rémesen megfájdul a feje. Gyorsan le is olvasztja az arcáról mosolyát, majd kíváncsian mered Kriszpinre. A szóhasználata kicsit szokatlan, valamiért az utóbbi pár órában nagyon szimpatizál ezzel a - tőle teljesen egzotikusnak mondható - szókészlettel.
- Köszi, hogy eljöttél. Nem számítottam rád - mondja, csodálkozását nem igazán leplezve, miközben  várja, hogy kedves főnöke is mondjon végre valamit. Nyilván nem akar némán ácsorogni, ha már itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Belépvén a többágyas helyiségbe, körbepillantok és már megyek is arra, amerre a javasasszony mutatja. Közben gyorsan megköszönöm neki a segítséget. Egyre szélesedő mosollyal haladok a pórul járt férfi felé, akin közben jól végigtekintek. Észreveszem műkarját, ami eddig fedve volt előttem. Magamban meg is lepődök rajta és már éppen azt hinném, hogy ennyire súlyos volt a baleset, ám ekkor eszembe jut a kesztyű. Megnyugszom tehát, hogy ez nem új szerzemény. Meglepődésemből azonban semmi nem látszik rajtam. Köszönhető ez annak, hogy az ilyen és efféle gondolatmenetek valahol olyan mélyen játszódnak le bennem, hogy sokszor még magam sem tudok róla. Mindig inkább a jelenre, az adott helyzetre figyelek.
- Helló! - vigyorodom el a furcsa köszönésen, miközben odaérek.
- Szóltak, hogy történt veled valami. Tartottam tőle, hogy mondjuk kiraboltak és nálad volt az iskola fél vagyona. Úgyhogy siettem, ahogy tudtam. - regélem el neki ezt a szemen szedett hazugságot, pimasz derűvel. Aztán körbenézek, le tudok-e valahova ülni, hogy ne magasodjak itt szegény betegünk fölé. Hamar ráakadok egy székre, amit odahúzok magamnak az ágya mellé.
- Nem maradok ám soká. Gondolom, pihenned kell. - nyugtatom meg efelől. Ne kelljen már még ilyenkor is a főnökével foglalkoznia! Tudom persze, hogy ha nem munkáról van szó, barátjaként vagy legalábbis valami hasonlóként tekint rám. De nem kell, hogy most bármilyen szinten a eszébe juttassam a teendőit.
- Mi történt? - pillantok együtt érzően a fejére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Reflexből jönne a reakció, hogy kissé hitetlenül felvonja a szemöldökét a férfi válaszára, ennek azonban most el kell maradnia, mert minden ilyesmi fájdalommal jár most számára. Helyette inkább hümmög egyet Kriszpin állítására, de a választ sem tudja megállni.
- Ennyire azért nem vagyok kezdő - mondja, ezt pedig természetesen arra érti, hogy nem szokása az iskola kasszájával csak úgy mindenfelé rohangálni. De ezt nyilvánvalóan az igazgató is tudja.
Egy halovány, ám határozott mosollyal figyeli, ahogyan a férfi kényelembe helyezi magát az általa szerzett széken. Még mindig kicsit meg van lepve, amiért itt látja a kollégát, ám tulajdonképpen örül a jelenlétének. Az igazság az, hogy agyrázkódást kapni rémesen unalmas. Nem sokban különbözik a dolog mugli formájától - nem csinálhatsz semmit, ami a gyógyítók szerint megerőlteti a fejedet. Na mármost, a gyógyítók szerint ebbe a kategóriába elég rengeteg dolog beletartozik. Az olvasástól kezdve a tévézésen keresztül (mintha lenne ebben az ispotályban tévé...) a gondolkodásig bezárólag tulajdonképpen minden. Már az is skandalum, ha csak erősen koncentrálsz valamire. Két dolgot tehetsz... Alszol, vagy csukott szemmel pihensz. Vagy ha esetleg látogatód érkezik, arra a rövid időre _esetleg és _talán társaloghatsz vele kicsit, de csak azért, hogy addig se egyen meg a penész.
Ez pedig akár hetekig is eltarthat, és ugyan fellelhető némi enyhülés és engedékenység az idő előrehaladtával, azért nem árt óvatosnak lenni. Az pedig elképesztően unalmas. Kriszpin viszont végre valami üde színfolt ebben a monotonitásban, Berci pedig ezt próbálja (nem igazán egyértelműen) tudtára adni, amikor válaszol neki, miután a férfi kifejti, hogy nem marad soká.
- Ráérsz, dögunalom itt - feleli egyszerűen, miközben kicsit feljebb ül az ágyban, megigazítva a háta mögött a párnát, hogy ülve is kényelmesebb legyen. A végét kicsit halkabban, afféle bizalmas stílusban mondja, hogy az ápolók ne hallják meg. Még a végén kidobják, akkor pedig aztán megnézheti magát... Mehet haza az anyukájához.
- Beborultam raftingolás közben, és összehaverkodtam egy kaviccsal - magyarázza, ám egyáltalán nem szándékosan kicsinyíti a kő méreteit és érdemét, egyszerűen csak ez a szó jön a szájára. Hamar rá is jön a hibára, így gyorsan javít:
- Inkább szikla volt. Kicsit hülyéket beszélek, rá se ránts. - Erről is a sérülés tehet, állítólag teljesen normális. Szerencsére csak ritkán csinálja, és akkor is csak kisebbeket téveszt, mint ahogyan most is. Kicsit megvonja a vállát, miközben egy "ez van" arckifejezéssel lesi a főnökét.
- Bocsi, nem akartam nektek keresztbe tenni - szabadkozik még egy sort, nem mintha sok értelme lenne. Valószínűleg legalább egy hétig meg kell oldaniuk az életet nélküle. Bár esélyes, hogy ez nem Hajninak és Kriszpinnek lesz rossz, hanem csakis neki, amikor majd visszatér. Felgyülemlik a teendő.