Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Végre nem esik az eső és süt annyit egyhuzamban a nap, hogy elmerje hozni szüleitől a legnagyobb szerelmét, amin nem ült már jó ideje. Mióta újra az országban van, már többször is volt nevelői szüleinél és akkor bőszen javítgatta, fényezte, cirógatta a járgányt, mindig ígérve neki, hogy eljön a nap, mikor végre nem nélküle, hanem rajta megy vissza a faluba. Tudom, kissé nevetségesen hangzik ez így, hiszen egy motorról beszélünk, de akinek van ilyen járgánya, az biztosan megérti.
Mikor a napsugarai meleg simogatással ébresztették, szó szerint kiugrott a bőréből. Tudta, hogy a mai lesz a legmegfelelőbb pillanat és végre majd Bogolyfalva utcáit is beveheti két keréken. Természetesen az atyai tanácsokat végighallgatva, hogyan váltson, hol engedje gurulni, mikor érdemes gyorsulni és minden hasznos információt újra meghallgatott. Hiába ez az ezredik alkalom, tudja jól, hogy csak a szeretet és a féltés az, ami apjában ilyenkor előjön. Megérti. Nevetős búcsúzkodás után, kezeit összedörzsölve indította be a gépet, mely boldogan pöffentett kettőt, aztán kismacskaként dorombolt. Manka pedig ennyitől is érezte, hogy újra él.
A januári tragédia után, most először nem agyalt, nem törődött azzal a sok mindennel, ami a fejében motoszkált, csak élvezte a szelet, az utat, a sebességet. Egészen addig, míg valami nem úgy szuperált, ahogyan kellett volna. Váltás, lassulás, majd gördülés be az első pihenőre. - Ne csináld ezt velem, már nincs sok - sóhajtott egyet, miközben leállította a betegesen pöfékelő motort, melyről lassan, mégis rutinosan szállt le. - Hát örülnöd kéne, hogy végre elhoztalak, te meg így hálálod meg? - bolond, mert a motorhoz beszél? Lehet. De nem zavarja, ha ezt esetleg valaki felrója majd számára. Sisakját kicsatolja, hogy leemelje fejéről és az ülésre tegye, majd elkezdi jobban szemügyre venni, hogy vajon mi is lehet a gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Teli pofával rágom a szendvicset, miközben nézem az előttem elfekvő domborzatot. Madárhangok, semmi mesterséges, csupán a természet maga. Jobb lábam – szokásomhoz híven – erősen és gyorsan dobol, elvégre nekem egy helyben maradni igencsak embert próbáló feladat. Éppen egy kisebb darab szalvétát szeretnék leszedni nyelvemről, amikor ezt a meghitt pillanatot egy másik motoros töri meg. Érdeklődőn fordulok hát a hang irányába, miközben hosszú mutató- és hüvelyujjam közé csípem a szalvétát, hogy aztán elpöccintsem a távolba. Csúnya ez a hang. Szegény motor kissé betegnek hangzik. Erre fájdalmas fintor terül szét borostás arcomon, majd figyelem a motorost leszállni a járműről. Nem egy férfias alkat, így összehúzom szemöldökömet, s amikor lekerül a sisak ismerem fel a néhány hete – vagy már nem is tudom, hogy mikor – látott lányt. Manka, ha jól emlékszem. A különleges nevek és a hozzá tartozó karakterek megmaradnak a fejemben. S elvégre ő volt az első találkozásom visszatérésemkor. Szendvicset tartó kezemmel integetve köszönök felé.
– Hé! – lehetett volna kedvesebb is maga a köszönés, de a hangnemem barátságos marad. Leugrok a padról, és sietős léptekkel indul el a lány irányába. Amikor odaérek, és a motorra tekintek ismét elhúzom színtelen ajkaimat. – Ez pech – baromi nagy segítség is vagyok, igen. – Leellenőriztél mindent, mielőtt beindítottad volna? – meglehet, hogy már jó ideje állt a garázsban, és előtte a csekkolás kardinális dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szótlan követem a férfit és Zalánt be a fészerbe, ahol kékjeim kerekednek ki azonnal. Bár a lovakhoz vagyok szokva, de azért egy remekül megcsinált seprű sem hagyja nyugton az agyamat. Hangtalan váózok aprókat, ahogy tekintetem meg-megakad bizonyos részeken, vagy már félig kész seprűkön.
Óvatosan, lassan közlekedem, hogy véletlen se akadjak bele semmibe, mert félő, ha leverek valamit, akkor lavinát indít el. Dominó-effektus. Mankómra támaszkodva érek oda hozzájuk, és mire feleszmélnék már egy fém darab van az orrom előtt.
- Oh - szólalok meg először megszeppenve, majd fejemet mozdítva mérem végig az elém tett darabot. Félve emelem meg kezemet, mutatóujjammal mutatok egy pontra Zalán szavai után. - Ha itt megerősítést kap, akkor a levegőt is jobban vezeti, az illesztést is meg lehet tartani ilyen ívesen, de a tartása erősödik. Talán egy két centis, kissé ívelt fém darab elég lehet, hogy a súlya se legyen túl nagy, és irányítani is egyszerű legyen - fel sem tűnik, hogy hangosan gondolkodom, és egy olyan ember munkájába szólok bele, aki évek óta ezt csinálja. Kezemet visszahúzva esik le mit csináltam. - Merlinre, ne haragudjon! Nem akartam beleszólni, sajnálom. Inkább csak hangosan gondolkodtam... remek az illesztés. Gyönyörű - bólogatok magam elé, alsó ajkamba harapva. Egész időben szóltam hozzá a köztük lévő témához is, de ennél rosszabb már nem lehet. Ha a szüleim ezt hallották volna, nem elég, hogy sehova nem mehettem volna hónapokig, de minimum eltiltanak a repüléstől. Ja, várjunk, Ezra félig megtette, majd Zalánnal köttettük a néma alkut. Milyen remek év volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Most, hogy piszkáljalak meg, mikor ilyen forró vagy? - zsörtölődve veszi le a kesztyűit, majd kisöpri a szeméből a hajszálakat, melyeket a sisak tépet ki a copfjából. - He? - fordul a hang irányába, hogy pont olyan értelmesen reagáljon, mint ahogy megszólítják. Vonásai enyhülnek, mikor egy rájön, hogy nem egy katasztrófa turista, hanem egy majdnem ismerős szólítja meg. - Hello - fújja ki lassan a levegőt, hogy aztán köszönjön és a motorra sandítson. - Éppen megbosszulja, hogy az országban hagytam évekre -  vitte volna magával, de hát nem engedték, a motor meg igazi nő.. hisztis kis pi'. - Töviről, hegyire - válaszol kurtán. Tényleg mindent átnézett, még az apja is megnézte, mondhatjuk, hogy hónapok óta ezt csinálják, mikor ment hozzájuk. - Valahogy, a képzeletemben sokkal szerencsésebb volt a közös motoros ügyünk - neveti el végül magát kínjában. Ő így jelzi, hogy örül egyébként aviszontlátásnak, csak a helyzet nem a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy dönt, hogy teljesen felesleges bármilyen sugar-coating, amit kér az nagyon személyes és igazából teljesen logikus és érthető lenne, ha a lány kijelentené, hogy nem és nem. Ettől függetlenül vesztenivalója nincs.
- A vérfarkasszőr meglehetősen értékes komponens. Ha megengeded, hogy amíg átváltozott alakba eszméletlen vagy, begyűjtsek néhány szálat, tíz és fél galleont elengedek az árból..
Egy komponensnél az is számít, hogy milyen friss és hogyan szerzik be. A piacon a legtöbb vérfarkasszőrt telihold után az erdőben vadásszák össze. Nem túl friss, ráragadt az erdőnek minden szennye-pora. Használható, de a minőséget nézve a közelébe nem ér annak, amit egyenesen egy vérfarkasról szereznek. Pont ezért anyagilag neki több, mint megérné ez az engedmény, cserébe egy nagyon értékes komponensért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zalán vonásai megkeményedtek, de Hollósi nagyapa sziszegve nevette el magát, ahogy Kornél véleményezni kezdte a lábtartó alkatrészét.
 - Eddig valóban így csináltam! - bökte oldalba nevetve Kornélt, majd visszavette unokájától a fémdarabot. - De néha hallgatni kell a fiatalok ötletére, hogy majd aztán a saját hibájukból tanulják meg a helyes fortélyokat.
 - Úgy érted, hogy megcsinálod ahogy javaslom, hogy aztán más alatt törjön ketté? - dünnyögte sértetten Zalán.
 - Meg van csinálva rendesen fiam, ne nevettess - legyintett Géza bácsi.
 - Nagyapa, megmutathatom Kornélnak a könyveket?
 Az öregúr olyan lendülettel fordult újra feléjük, hogy majdnem ráborult a munkaasztalra.
 - Te. Könyveket.
 - Szoktam olvas...
 - De nem itt fiam! Mi lelt téged? Csodálom, hogy még nincs seprű a lábaid között, mint Fanninak.
 Zalán elhallgatott. Neki még nem említette, hogy már vagy egy éve nem repült és még jó ideig nincs is tervben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem, én ezt nem akarom. Sok mindent képes vagyok lenyelni, de a beteg gyerekek látványa valahogy kiüti az inger-izémet. Küszöb? Asszem. Na, de a professzor egy jólelkű ember és én is amúgy, csak megválogatom azokat, akikkel kedvi leszek. Nem köcsögségből, de minek pazaroljam a drága időm trash emberekre? Nem érdemlik meg.
Nagy szusszanással változtam át a világ legártatlanabb, legkedvesebb emberének szerepébe, így akartam a kölyökkel szót érteni. Egyébként nem tudtam, mire számítsak - a gyerekekhez annyit se konyítottam, mint a gyógynövényekhez. Továbbra is tartom, azért lesznek alkalmazottaim, hogy ők tudják ezeket helyettem is. Nekem pedig elég legyen csak szépnek és híresnek lenni.
- Félix! - ismételtem el utána nevét, így memorizálva azt, nehogy véletlen Ferikének hívjam.
- Tudod, sok embert ismerek, de a legerősebbeket mind úgy nevezik, ahogy téged! - elég gyatra bókra sikerült, na de, üsse kő. Esküszöm, megerőltetem magamat!
Kicsit ellépve az ágytámlájától mellé tipegtem, hogy leülhessek a lábaihoz, újra rámosolyogva.
- Nagyon szép plüssöd van! Karácsonyra kaptad? Remélem, elfogadod az én ajádékomat is - pálcámmal a fiúcskának szánt ajándék irányába intettem, amely engedelmesen felénk reppent könnyeden lebegve. Finoman az ölébe huppant, véletlenül se megütve vagy megnyomva a törékeny testét.
- Remélem, szereted az állatokat  - mélyen, valami elképesztően nagyon mééélyen reméltem, hogy ez a bestiákat ábrázoló kirakó tetszeni fog neki. Hat éves kortól ajánlották, a kis srác pedig tűnt legalább annyinak.
- Oh, ez is a tiéd - nyúltam bele a zsebembe, ahonnan egy irdatlanul cuki, miniatűr seprűt nyújtottam felé - Nézd, megreptetem neked! - kacsintottam rá rózsaszín, nővérke ruhában. Vicceket is mesélhettem volna, Momster szerint a gyerekek szeretnek nevetni, de a Feriké- Félixnek be volt kötve a torka, csoda, hogy beszélni tudott velem.
Illúziómágiából az eddig tanultakat felkutattam fejemben, a minijárgány megbűvölése nélkül megidéztem annak aprócska mását, megemelkedett és apró köröket, hurkokat írt le a levegőben percekig, végezetül Félix vállán pihent meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lassan már azt is tudja, hogy hány lépésből áll az emeletre vezető lépcsősor, annyiszor megtette az utat az elmúlt évben. Vajon másoknak is ennyit kell ide járkálnia, akiknek előbújt az eleme vagy ez az ő kiváltsága? Tizenhat éves, de nem hülye, tudta eddig is - hogy az apja ezen a területen eléggé otthonosan mozog a minisztériumban, de mivel nem érintette közvetlenül, nem gondolkodott ennél tovább. Annyira azért nem érdekelte.
Hát most már bánja. Csak sejteni véli, hogy mivel a minisztériumi útjai alkalmával úgy tízből kétszer találkozott korabelivel (költői túlzás, mert tíznél még nem járunk), ez a fajta rendszeresség inkább olyasmi, amit egyénileg kérvényezhetnek.

A büféből szerzett szendviccsel a kezében ül az emeleti váróban egy nagy kanapén.  A sarokban szobanövények, a fal mellett egy vízautomata. Az az irodai légkör, ami tizenhat évesen még nagyon kényelmetlen és nagyon idegen. Néha jólöltözött varázslók és boszorkányok haladnak el a váró előtt, némelyik észre sem veszi, némelyik csak egy futó pillantást vet rá. Ami még kínosabbá teszi az ittlétet.
A falióra kattogása különösen jól hallható és kifejezetten agybaszó ebben a magányos csendben.
Széthajtja a papírt és beleharap a sajtos-sonkás-tojásos előre elkészített szendvicsbe, jobb híján. Amíg rág, addig is olyan érzés, mintha csinálna valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A második emeleten kiszáll a liftből, az Aurorparancsnokságra vezető, kétszárnyú üvegajtó előtti bódéban olvasgató biztonsági varázslóhoz egy 'potkívánok Dezső bá'-t intéz, miközben jobbra fordul és továbbsétál a széles folyosó futószőnyegén. Gyerekkora óta párszor megfordult a Minisztériumban, főleg a "hozd a kölyköt a munkahelyedre, hogy lássa, apu miért nincs otthon soha vacsoránál"- napok alkalmával, ez pedig úgy érzi, felhatalmazza rá, hogy úgy járjon-keljen, mintha csak otthon lenne. Bár a legutóbbi látogatása alkalmával, amikor az elemi mágia ügyében a Varázshasználati Osztályon járt és a dolga végeztével a dolgok legnagyobb természetességével besétált az Aurorparancsnokságra, onnan pedig negyed másodperc alatt repítették ki, kénytelen volt elfogadni, hogy talán mégsem mehet be bárhová, csak azért, mert az apja itt dolgozik. Érthetetlen. Mindegy, a terve az, hogy addig áll majd a parancsnokság ajtajában, amíg valaki csak előkeríti Rafaelt és akkor együtt lemehetnek ebédelni.
A táskáját a vállára dobva lép be a váróba. Az aláírt, lepecsételt, mindenki által szentesített, majd általa a hátizsákjába gyűrt átiratkozási engedélyt kell leadnia csak, hogy ezzel véglegesítsék a státuszát az országban. Bara bim bara bum, úgy tervezi, jön és megy, így nem készült három napnyi hideg élelemmel... mint a már bent üldögélő lány. Aki talán tud valamit.
Viszonylag ritkán zavartatja magát. Így könnyedén huppan le a lány mellé a kanapéra, bár abban előzékeny távolságban. A táskáját leereszti a válláról és ledobja a cipője mellé a padlóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Neki még jó kérdés, hogy meddig kell itt ülnie. Az anyja még csak tíz perce pakolta le ide, de egy életnek tűnik ebben az üres váróban, pláne, hogy nincs igazán mit csinálnia. Aztán érkezik valaki más is, egy nála valamivel, de nem sokkal idősebb srác, akit még sosem látott. Érdekes, mert általában a vele majdnem egykorúak közül általában ugyanazok az arcok rotálódnak - nem csak elemi mágusok, sőt, inkább más képességekkel vagy speciális mágiával rendelkezők. Tekintve, hogy itt nem csak a papírmunkákat intézik, hanem a különböző tesztekre használt szobák is az emelet végén találhatóak. Mire a gondolatmenet végére jut, a kanapé ülése egy kicsit besüpped, ahogy a srác is leül.
Néhány másodperces csend, addig is megrágja a falatot. És tök kínos az egész. Egyedül is kínos volt a csend, de amikor ketten ülnek itt, akkor egyenesen cringe. Végül nem bírja és..
- Hali. - Majdhogynem egyszerre azzal, hogy Zach is veszi a levegőt valami mondandóhoz. Erre a lány megtorpan. Tipikusan az szitu, mikor az utcán két szemben sétáló ember ugyanabba az irányba próbálják megkerülni egymást és megint elakadnak.
- Üdv a gyerek- és kisállat megőrzőben. - Általában így köszönnek egymásnak, mert felnőttek egyébként ritkán állnak meg és ülnek le itt. Azok vagy dolgoznak, vagy konkrét időpontra érkeznek ide. Sokaknak (mint Annának) a szülők intézik a papírokat, és addig lepottyantják a váróba a gyereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kényelmesen belesüpped a kanapéba, elnéz arra, amerről jött, majd a folyosó végét eltorlaszoló ajtó irányába. Majd a sarokban kókadozó szobanövények felé. A falióra mémbe illően kínosan kattog a falon, valahol messze, az ajtón túl udvariasan köhint egy idegen.
CSelekednie kell, ez nem tűr halasztást. Érzi, hogy pillanatokon belül belehal, ha valamivel nem töri meg a csendet, szóval a fejét a lány felé fordítja, levegőt vesz, majd...
   -  Ha?
A szándékosnál egy kicsivel kulturálatlanabbul sikerül visszakérdeznie a nem várt kezdésre. Mentségére szóljon, összesen kétszer járt ezen az osztályon és abból egyszer Rafaellel, egyszer pedig egyedül várakozott.
   -  Ja... ez még nekem új. Engem általában az épület előtt szoktak kikötni a biciklitárolóhoz. Zachary, különben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Eleinte el sem tudja képzelni (egy egész pillanatig), hogy valaha túl fog tudni lendülni azon a zavarbaejtő érzésen, amit a majdnem egyszerre köszönés generál. Aztán a srác biciklitárolós kommentárja annyira váratlanul veszi fel a fonalat az ő kis szúrós megjegyzésével, hogy hirtelen el is felejti a zavarát.
- Mostanában történt pár lopás arrafelé, szóval érthető, hogy behoztak. Anna, amúgy.
Ezek szerint a másiknak sem teljesen és totálisan új ez az egész hajcihő az itteni várakozással.
- Téged miért ítéltek várakozás általi halálra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bájos. Ő hamar túllép a kínos kis intermezzón, egyrészt, mert az élete túl rövid hozzá, hogy azon görcsöljön, mit gondol róla egy ismeretlen, másrészt pedig ha most ismét csendbe burkolóznak, akkor abba azonnal szörnyethal. Tapasztalta már, mennyire borzalmas a térerő idebenn, szóval semmit se szeretne kevésbé, mint a soha be nem töltő TikTok videókon tekerő kis karika fiszfaszt kelljen bámulnia.
   -  Aero. Úgy egy éve derült ki vagy hogy. Eddig az államokban voltam regisztrálva, mostantól pedig ide, szóval nyilván szükségük van az ovis jelemtől kezdve a cipőméretemen át anyámig mindenre.
Cseppet belerúg a táskába, mintha az rejtené a felsorolt tárgyakat.
   -  Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Aha. - Szóval akkor nem valami giccses és ultra bonyolult, vilagon-csak-egy-van-belőle dologgal jött ide a srác, hanem hasonló cipőben járnak. Nagyon igyekszik nem kimutatni, de azért ez némileg dob a kíváncsiságán.
- Szintén zenész. - Egyszer hallotta ezt a kifejezést, és bár nem tudja, honnan ered, de olyan jól hangzott, megtetszett neki.
- Csak én pyro. Egy éve derült ki nekem is, azóta mindenki freakoutol a közelemben, mintha bármelyik pillanatban felgyújtanám őket, lol.
Viszont akkor a srác eddig az államokban volt, érdekes. Mondjuk ez így a nevét is megmagyarázza.
- És hogyhogy itt? Szüleid költöztek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy elismerő, rövidke "hah" hangot hallat és felemeli a szemöldökét a válaszra. Tudott róla, hogy az iskola miatt - és ezen az ügyosztályon - az elemi mágusok koncentrációja magasabb, mint máskor, mégis a lány az első, akibe organikusan belebotlott.
   -  Ja... anya nekem is úgy csinált, mintha eltüsszenteném magam és hurrikánt kavarnék vele. Mondjuk... - elréved cseppet - az elég menő lenne.
Pislog, felrázza magát, mielőtt túlságosan elmerülne ebben a szórakoztató elképzelésben. Pontosan tudja, hogy a jelenlegi ereje egy nagyobbfajta fing megregulázására sem lenne elég, nem hogy természeti katasztrófát előidézni.
   -  Nem igazán. Rafael itt dolgozik - bök a fejével arra, amerre a Parancsnokságot sejti -. Mármint az apám Rafael. Ő is aeromágus és ő iratott át ebbe az országba és ebbe az iskolába. Anya nem ellenkezett. - fejezi be a magyarázatot egy aprócska csúsztatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szóval nem csak az ő anyja reagált furán az egészre, hanem másé is! Nem nagyon beszélgetett el részletekbe menően erről más elemistákkal - illetve ami azt illeti, inkább futott itt össze másfajta képességgel. Úgy látszik, ebben az időszakban ők az ügyeletes "újoncok" elemi mágia terén.
- Huh, oké, akkor nemcsak nálam reagáltak ilyen hisztérikusan. Azonnal kivettek a suliból egy évre gyakorolni, hogy ne gyújtsak fel semmit. Nem mintha valaha felgyújtottam volna bármit.
Elhúzza a száját és hátradől a kanapén. Tényleg igazságtalannak érzi azt a paranoiát, ami körbeveszi - és amire szerinte nem szolgált rá. Aztán Zach folytatja, hogy ki ő és mit keres itt, pontosan az apját hozza fel. Tekintve, hogy az egyik első dolog, amit tudatosítottak benne a szülei, hogy ez nem öröklött. Nehogy még véletlen azt higgye, hogy ez tőlük jött.
- Azta, apád is meg te is? What are the odds? Akkor legalább valaki érti mi történik veled és melléd áll.
Egy kicsit irigy. Nem azon a rosszindulatú módon, csak akaratlanul is felmerül benne, milyen jó lenne neki is beszélgetnie valakivel, nemcsak hegyi beszédeket. De közben meg nem igazán akarja elszánni magát arra, hogy ő kezdeményezzen, ő keressen valakit, vagy hogy bevallja, hogy valójában beszélni akar erről. Az lenne a legjobb, ha valaki egész konkrétan megkeresné és mondhatná, hogy "ő csak beleegyezett".
- Akkor te is Bagolykős leszel ezek szerint. Hanyadikos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szembe fordul a lánnyal a kanapén, az egyik lábát fel is húzza a bútorra, mintha csak egy ezer éve ismert haverral csevegne. Számára mondjuk nincs igazán különbség aközött, akivel most találkozott először, vagy akivel közösen szartak be a bölcsődében. Ha unatkozik, nincs térerő és akad valaki, akin társasági kullancsként élősködhet, akkor ezt meg fogja tenni és az már mindegy, hogy az illető fiú, lány, egy szerencsétlen biztonsági őr, vagy maga a mágiaügyi miniszter.
   -  Egy a pármillióhoz az esélye, vagy kevesebb, igen - palástolatlan büszkeséggel, feszengve húzza ki magát a kanapén. - És ja. Jó, hogy valaki nem kap agyvérzést azonnal és tudja, hogy mit kell csinálni. Rafael Rellon HVH-ja különben az iskolában, szóval ha gondolod beszélhetsz vele.
Megrántja a vállát. Könnyű más faszával vernie a csalánt, így szívesen ajánlja fel az apja segítségét bárkinek, nem mintha szerencsétlen öregnek nem lenne elég munkája ezen kívül is.
   -  Yep. Most tettem le a különbözetiket és a Rellonban kezdek majd negyedikben. Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Leereszti a szenvdicset a kezében, mert egyébként is csak unalomból evett, nem azért, mert éhes volt. Vissza is hajtja rá a papírt akkurátusan, míg Zach felé fordul a kanapén.
- Aha, szóval ilyen protekciós starthelyzetből indulsz, hvh gyerek. - Nem sértő szándékkal mondja ugyan, de lehetett volna ezt szebben is megfogalmazni. Viszont nem feltétlenül viccelt, ha nem is feltétlenül igazságtalan módon (ez végülis az apján múlik), de azért előny, hogy az egyik tanár az apja, ráadásul ezek szerint a házának a helyettes vezetője. A professzorok és diákok között jobbára azért mindig van egy természetes fal, már csak az iskolában betöltött szerepeik miatt, és nagy szó, ha valakinél ez a fal vékonyabb. Könnyebben kérdezd, könnyebb segítséget kérni, egyebek.
- Nem igazán tudom, miről beszélgetnénk az apáddal. Én a navinében leszek másodikos, szóval.. - vállat von. Az unikornisos ház meglehetősen távol áll a rellontól. Mármint literálisan. Fizikailag. Messze van a két klubhelyiség.
- Ezek szerint csak az ilyen elemis csoportfoglalkozásokon futunk majd össze órákon, mister felsőbbéves. - Negyedikes. Belegondolva nem is nagyon ismer felsőbbéveseket, szóval Zach ezzel a beszélgetéssel egy egész szűk kis klubhoz csatlakozik Anna fejében. Kivéve, hogy tulajdonképpen úgy alle zusammen nem sok diákot ismer a kastélyban a saját évfolyamáról sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Ühüm, valahogy úgy.
Flegmán megrántja a vállát, és amellett, hogy nem tűnik fel neki a kijelentés akár bántónak is érezhető éle, nem is tagadja, hogy valószínűleg protekciós lesz az iskolában. Függetlenül attól, hogy Rafael valószínűleg nem ad majd alapot erre.
   -  Miért, itt ennyire elszigetelődnek a diákok házak meg évfolyam alapján? - Őszinte csodálkozással kérdez vissza, ugyanis egyelőre sok fogalma még nincs az itteni viszonyokról. - Az Ilvermornyban eléggé leszarta mindenki, hogy ki hova jár vagy hányadéves. Azt hittem itt se a klubhelyiségben kockul mindenki a szabadidejében. Én legalább is biztos nem fogok... tudtad, hogy a Rellon a pincében van? A pincében? Ki akar lenn lenni a pincében?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A fiatal úr higgadtan, megfelelő magabiztossággal válaszol a kérdéseimre. Látszik, hogy nincs híján az önbizalomnak, talán egy kicsit túlzottan is határozott. A családját elnézve igazából számíthattam rá, hogy nem fog szerénykedni, pontosan tudja, hogy mit akar és hogyan fogja tudni elérni. A kérdés, hogy a magabiztosság mögött mi lapul?
Bólintva helyeslek arra, amit az öreg Bánffy mondott, valóban így van. Én is ezért nem jártam külföldi egyetemre jogra, a nemzetközi tanulmányokat pedig már a család miatt végeztem Magyarországon.
- Ez pontosan így van, jól látja a helyzetet. A mugli törvénykezelés is érdekli? - Kérdem érdeklődve. Az AMS-en van olyan tantárgy, aminél megismerkedhetünk a körülöttünk élők által használt törvényekkel, de nem ez a fő szempont.
Vannak olyan kollégák, akik mind a két területen otthonosan mozognak, ők a Muglikapcsolatok Főosztályán dolgoznak.
Előfordul a közös munka velük egyes esetekben, de viszonylag ritkán dolgozunk együtt.
Testbeszédem és arckifejezésem semleges, nem kívánok sokat elárulni arról, hogy mit gondolok. Szerintem tudja, hogy alapból nyert ügye van és ez egy formaság, de azért kíváncsi vagyok rá, hogy milyen ember és mit tud nekünk nyújtani szakmailag, hiszen van tehetsége. Az apja mellett nem lesz könnyű dolga az osztályon, még akkor sem, ha én leszek a közvetlen felettese. Ezutóbbi nem tudom, hogy szerencse-e vagy sem, ezt döntsék el a beosztottjaim.
- Valóban, remélem még tanulható az AMS-en, kiváló oktatóm volt ott. - Mondom eltűnődve. Sajnos a nevére nem emlékszem, de tudom, hogy nagyon élveztem az óráit. Kár, hogy már sokat felejtettem, de sajnálatos módon nem használom még a munkám során sem.
- Mikor kezdte érdekelni a kisebbség helyzete? Jogászként milyen lépéseket kíván tenni a helyzetük javítása érdekében? -Ezt még nem feltétlenül kell tudnia, de érdekel, hogy mit gondol és hogyan képzeli el.
- Vezetőként hogyan méri fel, hogy a csapatban kinek milyen feladatokat delegál? Mit tenne, ha a csapat tagjai között konfliktus, érdekütközés alakulna ki és emiatt nem haladnának megfelelően a projekttel? - Teszem fel az újabb kérdéseket egyesével, miután megválaszolta az előzőt. Vezetőként csupa ilyennel találkozik az ember, én is többször játszom óvóbácsit, mint szeretnék. Az emberek a minisztériumban féltik a hatalmukat és játszmáznak a megőrzése érdekében. Én sem vagyok kivétel, itt csak így lehet boldogulni, azonban a munka rovására nem mehetnek az egyéni érdekeink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az utóbbi napok során több interjút tartottam meg, viszonylag sok alkalmasnak tűnő jelöltet hallgattam meg. Az interjúkkal a megítélésem szerint jól tudtam haladni, hiszen nem volt jelen a humán erőforrás munkatársa, aki csak megakasztaná felesleges kérdésekkel az interjút. A múltkor megkérdezték az egyik, azóta főállású kollégától, hogy milyen állat lenne. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben, hogy a Magyar Mágiaügyi Minisztérium ilyenekkel húzza egy gyakorlott ügyvéd idejét.A mai beszélgetőpartnerem egy Krise gyerek. A roxforti tanulmányaim során találkoztam már a névvel, a Mardekárban többen is megfordultak a családból, de pontosan nem tudom hová tenni, hogy ő kinek a kije lehet.
Az önéletrajza, valamint a família ismeretében érdekesnek bizonyoult, főleg, hogy nem magyar állampolgárként érdeklődik a munka iránt.
Az interjú előtt még egyszer átolvastam az önéletrajzot,illetve a csatolt ajánlóleveleket, hogy nagyjából képben legyek, mit szeretnék tőle megtudni. Az önéletrajzával, valamint a jegyzetelő táblámmal percre pontosan megjelenek az osztályunk előtti folyosón, ahol az asszisztensünktől megtudom, Krise úr megérkezett.
Határozott léptekkel lépek oda Nathanielhez. Angolul szólítom meg, szerencsére a mi Főosztályunkon nem szükséges a fordító eszköz használata, alapvető az angol nyelv ismerete.
- Üdvözlöm, dr. Linzenbold Alexander vagyok. Velem fog ma interjúzni. - Köszöntöm kezemet kézfogásra nyújtva. Már most figyelem a reakcióit, bár nem vagyok pszichológus, sok mindent én is ki tudok olvasni a testbeszédből.
- Kérem, fáradjon erre! - Invitálom a meeting roomba a bemutatkozást követően. Elég szűkös, egyszerű irodába vezetem, ahol egy nagyobb asztal, székek, fehér tábla, illetve a minisztérium címere található. Nem visszük túlzásba a dekorációt, igaz, ettől szebb tárgyalóink is vannak.
Intek az egyik szék irányába, hogy nyugodtan foglaljon helyet, ezzel párhuzamosan pedig én magam is így teszek a vele szemben lévő széknél, majd elkezdem a már betanult mondandómat.
- Mr. Krise, ön a Magyar Mágiaügyi Minisztérium által meghirdetett gyakornoki programba jelentkezett a Nemzetközi Varázsjogi Hivatalba. Én az Európai Máguskapcsolatokért felelős csoport vezetője vagyok, mi felelünk azért, hogy Magyarország diplomáciai kapcsolatai rendben legyenek egyes országokkal. Vendégeket fogadunk, valamint mi is rendszeresen utazunk külföldre, melynek során a Magyar Mágiaügyi Minisztérium küldöttségeként az egész országot képviseljük. Ezen kívül jogi kérdésekben nyújtunk támogatást, illetve problémás ügyeknél, amik konfliktushoz vezethetnek egyes országokkal, egy kiragadott példa mondjuk a szürke piac helyzete.- Magyarázom semleges hangon. Sokszor elmondtam már ezt, nincs benne semmi extra.
- Most pedig önt kérem meg, hogy mutatkozzon be! - Kérem bátorítóan oldalra biccentve a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Na most van bajban. Merthogy amiről Zach beszél, pontosabban, amit kérdez: nem tud rá válaszolni érdemben. Pedig kéne tudnia, járt egy évet elsőben már a Bagolykőre, elvileg nem új neki. De ő azt az évet majdhogynem a szobájában és a klubhelyiségben töltötte, nem kényszerítette ki senki, nem kellett kibújnia a csigaházából.
Egyszóval fogalma sincs, hogy tényleg el vannak-e szigetelődve az emberek. Azt tudja, hogy ő el van. De hát azt mégsem mondhatja!
- Itt sem annyira számít a ház ám, de a tanároknál mégsem megyünk oda csak úgy, érted. Meg nem az ő nevét mondták, hogy felelős lenne, hanem egy ilyen Valdemár nevűt.
Úgy ítéli, hogy ezzel sikeresen kikerülte a golyót, nem vallotta be azt sem, hogy fogalma sincs a Bagolykő szociális vérkeringéséről.
- Meg nem tudom, miről beszélgetnénk. - Már azzal bajban lesz, mikor a tényleges oktatóval kell majd beszélnie az eleméről. Nem igazán szeretne ugyanis. Kellemetlen témának érzi az egészet és nem is érti, mire lennének kíváncsiak. "Meséld el, mit érzel, mit gondolsz arról, hogy elemista lettél." Rossz. Kész. Pont.
- Ja, az alagsor elég szívás, a navine a déli toronyban van. Onnan meg a legtöbb tanterem tök messze van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az említett gurkó a nézőtér felé szállt, de még időben csapott le rá a Magpies egyik terelője, hogy visszairányítsa a hajtók irányába. Zalánt elmélkedésre késztette a vaslabda látványa és a hozzá kötődő történet.
 - Vissza mert ülni azóta a seprűre?
 A magyarok hajtói nyögvenyelősen, de folyamatosan törtek előre az ellenfél térfelén. Legalább háromszor cserélt gazdát a kvaff, de ezt még mindig könnyebb volt lekövetni, mint a fogókat, akik magasabbra szálltak, hogy új távlatokból lássanak rá a pályára, és villámgyors körökkel folytassák a cikesz keresését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A reflexből jövő válasza leginkább az lenne, hogy miért nem megyünk oda a tanárokhoz simán? Azon ban ezt egyelőre kénytelen visszanyelni, mert még távolról sem ismeri az iskolai erőviszonyokat. De ha az itteni oktatók fele annyira szimpatikusak, mint otthon, nem látja akadályát annak, hogy megkeresse őket. Doug bá', az Ilvermorny gondnoka például nem csak tegező viszonyban volt vele, de ha úgy alakult, kétségesen megosztotta azokat az érzékeny belső információkat, hogy például a tanári kar mikor készül meglepetés esti grillpartival a diákság számára, hogy véletlenül se egye magát halálra ebédkor.
Unalmában, hogy lefoglalja a kezeit, a kanapé megkopott háttámlájának mintáját kapargatja és piszkálgatja.
   - Még mindig mázli a pincéhez képest. Gondolkodtam rajta, hogy legalább az elemistákat elvihetnék onnan. Nekem speciel most már papírom van róla, hogy nem szeretek a föld alatt lenni. A felhajtás és a papírmunka és a sápítozás után már szívesen használnám valami hasznosra is ezt a képességet. Mondjuk egy szobára kilátással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Neki nem sok fogalma van a tanárokról, persze ült bent órákon, de elkerülte az olyan iskolai programokat, amiken sokat láthatott volna belőlük. Azt tudja, hogy nagyon sok fiatal tanár van és ráadásul némelyik olyan furcsán gyerekesen viselkedik, hogy nem meri megtippelni mostanság, ki a tanár és ki a diák. Mekkora ciki lenne eltéveszteni egy tényleges szituációban!
- Ja, amúgy tényleg tök depresszíven hangzik a föld alatt lenni. - Elhúzza a száját. Sötét, szűkös kőfalak, tudni hogy a kilátás csak illúzió. Eléggé szadista gondolat volt, egy egész házat odaűzni.
- Arra én is használnám, kábé csak arra. De amúgy, papírral sem lehet valahogy ledumálni egy másik szobát? Logikus lenne. Meg egy csomó felsősről hallottam, hogy másoknál laknak a faluban, rokonoknál, bérelt lakásban meg ilyenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Száját húzza el a válaszra, ami elég egyértelmű, még az ő, alapvetően igen egyszerű agyának is. Mindössze oldalvást sandít a még mindig a kanapén heverésző kígyóra: ha sikerülne is neki bármit csinálni az előtte lévő entitással, biztosan az a féreg aratná le a babérokat, ő maximum a maradékból kaphat. De, ha így is van... még mindig jobb ez, mint meghalni, nemde? Féli a halált. Jobban, mint bármit, és tudja, ha nem cselekszik, akkor az vár rá. Nem kell kimondani senkinek ezt ahhoz, hogy egyértelmű legyen.
Semleges tekintettel nézi, ahogy az árnyék visszahúzódik. Morogva fordul a tömb felé, tépi le azt a lapot, amire a lány jegyzetelt, majd futja végig. Elég kevés. Lustán lépdelve indul az egyik könyvhalom felé, amik között turkálni is kezd, akár csak egy patkány motoszkál, míg meg nem találja azt, ami kell.
"Időre lesz szükségem, nem tudom mennyire."
A betűkből is érezhető a szégyen, ahogy megáll a kígyó mellett a jegyzettömb és a toll óvatosan érinti meg a kígyó kézfejét. Mindeközben Joseph feszülten várja a végítéletet, félelemtől telített tekintetét emeli a rellonosra, míg vár, a könyv mögé bújik.
Elias lassan mozdul, lesütött tekintettel néz a tömbre, fél szemöldöke emelkedik meg csupán kérdőn. A toll azonnal mozdul.
"Vizsgálnom kell a családfát, ameddig csak lehet, lehetséges összefüggéseket keresni más átkokkal. Kideríteni, hogy egyáltalán átok-e... hónapokra.
Csitul végül a sercegő hang, ahogy abbahagyja az írást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár a patkány utál, tudom, hogy nem mer fellépni ellenem. Nem véletlen patkány. Ezért merem ennyire kényelembe helyezni magam, és látszólag figyelmen kívül hagyni a körülöttem lévő világot. Néha csupán fél szemmel sandítok rájuk, hogyha esetleg szükséges lenne közbelépnem, de azon kívül, hogy Joseph majdnem meghal, semmi rendkívüli nem történik.
Egyenletesen lélegezve várom a végét, mikor a hideg érintést érzem meg. Szemöldököm emelkedik meg, azonnal jön is a válasz a fel nem tett kérdésre. Utána pillantok a patkányra, aki vaskos könyve mögé bújik, mintha az megmenthetné.
- Hónapokra - ismétlem meg rekedtes hangon. Nyögve dőlök előre, arcomat dörzsölöm meg, mint aki gondolkodik. Addig húzom így az időt, ameddig csak van pofám megtenni, és amint látom, hogy a hideg verejték kúszik le a férfi halántékán át arcára. - Legyen - támaszkodom térdeimre, ahogy felállok. - Addig nem akarok hallani rólad, amíg érdemi információval nem tudsz szolgálni - porolom le nadrágom, mintha ennyivel leszedhetném magamról a dzsuvát.
Kékjeim mérik végig Agárdit.
- Ha ez megtörténik, tied a lány - pontosan úgy, ahogy Joseph elképzelte a legelején. Halványan mosolyodom el, kabátom belső zsebébe nyúlok. - Addig ezt itt hagyom - koppan a fiola a pulton. - Csakhogy el tudd képzelni, mi vár rád, ha nem tartod a rád eső részt - a fiolában bajjóslatúan hullámzik meg a sárgás színű, színtiszta idegmérgem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

"Nem csak te interjúzol, ilyenkor te is interjúztatsz. Ezeken az alkalmakon te is döntesz arról, hogy egy helyet vagy pozíciót megfelelő építőkőnek találsz a jövődhöz." - Ebben a szellemiségben érkezett ide, és nem valószínű, hogy ez a fajta éber magatartás alábbhagy majd a beszélgetés során. Mikor megpillantja a célzottan felé közeledő férfit, felkel ültéből, hogy az érkező bemutatkozást és kézfogást már álló helyzetből fogadhassa. Tartása egyenes és szabályos, ugyanakkor könnyed, nem feszülnek az izmai természetellenes izgatottságtól, de külön erőfeszítést érdemel a szituáció hivatalos volta. Figyelmes volt Alexandertől az angol használata, kétség kívül mégiscsak mindenkinek az anyanyelve a legotthonosabb és kényelmesebb.
- Örvendek, Nathaniel James Krise. - Tisztában van vele, hogy a férfi tudja a nevét, de kézfogás alkalmával, főleg ha a másik is bemutatkozik, ennyi a bare minimum. Ezen túl viszont nem csépli feleslegesen a szavakat, követi az idősebb férfit.
Nem bámészkodik túl sokat, ám amikor megérkeznek az irodába, természetesen futólag körbenéz és felméri a helyiséget. Aprócska, szűk. Egyetlen asztal, szék, nincs túlbonyolítva ugyan, ami erénye egy hivatalos munkakörnyezetnek, de azért ez túlságosan kicsinek érződik. Vajon az összes jelentkezőt ide vezetik be? Nem mintha számítana. Egyáltalán nem hagyja kiülni az arcára a gondolatait, semleges szemlélőként kerül beljebb, de azért megjegyzi magában ezt a tapasztalatot. Ha ő dolgozna itt teljes állásban, valószínűleg felterjesztené a tértágítő bűbájok használatát. Na nem hatalmas termekhez, de ennél egy kicsit jobb benyomást keltő helyiségekhez.
Helyet foglal a felkínált széken és figyelmesen hallgatja végig a bemutatkozást - az emberek mindig pozitívabban és nyitottabban állnak hozzá másokhoz akkor, mikor úgy érzik, hogy tényleg hallgatják és látják őket, nem csak "jelen vannak" a beszélgetésben. A felszólításra beleegyezően bólint és addigi hallgatólagos póza változik egy kissé, előrébb hajol, nem sokkal, épp csak annak megfelelően, hogy halvány udvarias mosollyal az arcán átveszi a szót.
- Először is köszönöm, hogy lehetőséget kaptam erre a beszélgetésre, örömmel láttam, hogy szabad pozíció nyílt azon a területen, amely a jövőbeli érdeklődésem központjában áll. Az alapfokú tanulmányaimat a skót felföldön, a Roxfortban végeztem a Mardekár diákjaként, kiváló eredményekkel. Az erre vonatkozó, Varázstani Alapismeret Vizsga eredményeit a mellékelt iratok között is benyújtottam. Egy évet töltöttam Svédországban cserediákként, ez az év pedig elég volt arra, hogy felkeltse a kulturális érdeklődésem és szélesítse a látóköröm. A családomnak vannak magyar kötődései, illetve az elmúlt években több varázslók és boszorkányok által létrehozott alapítvány rendezvényén volt alkalmam vagy résztvevőként vagy asszisztensként jelen lenni Európa-szerte. Ha megengedi...
Az asztal közepére kikészített vizetkancsó után nyúl, szándékosan nem pálcát használ, mert azt ilyen helyzetben kifejezetten illetlen csak úgy zakó alól előkapni. A felé eső poharat félig megtölti, aztán a másiknál megáll, Alexander felé pillant egy biccentéssel.
- Szabad.. ? - Ha a férfi jelzi, hogy töltsön neki is, tölt ha nemet int, akkor egyszerűen visszaereszti a kancsót. Nem áldoz sok időt erre, pusztán néhány másodperc. Iszik egy kortyot, épp csak annyit, hogy gördülékenyen tudja folytatni a beszélgetést, bemutatkozást.
- Ebben az évben kezdem a tanulmányaimat politológia mesterképzésen a Bagolykő falain belül. A célom pedig elsősorban a diplomáciai képviselet területén elhelyezkedni idővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Gondoltam rá különben, hogy leköltözzek Rafaelhez - bólint a felvetésre elgondolkodva. - De nem én akarok lenni az az egy nyomorék új, akit az apukája kíséri reggelente az isibe. Nem vagyok biztos benne, hogy társadalmilag fel tudnék állni egy ilyen kezdés után.
Drámaian sóhajt egyet, lejjebb csúszik a kanapén és a fejét megtámasztja a háttámlán. Csak félig mond igazat, ugyanis amellett, hogy komolyan elgondolkodott rajta, hogy az apjával éljen, ez a terv csak tovább erősödött benne azok után, hogy az első tájékoztató látogatása során látta az alagsort. Jelenleg úgy van vele, megteszi és ad egy esélyt annak a rothadó, dohos pincének, azonban, ha nem kap fenomenális szobatársakat, akkor szedi a kis csomagját és Rafaelhez költözik.
   -  Azt mondtad különben, hogy anyádék kiborultak, amikor kiderült a dolog. Mert muglik, vagy...?
Amellett, hogy egy aranyvérű társaságban egy ilyen kérdés nyílt sértésnek is számíthatna, az ő szájából egyáltalán nem az. Az Államokban élők nyitottabbak a vérségi kérdésekben, hiszen az Ilvermorny egyik alapítója maga is mugli volt. Így idejekorán kinevelték belőle azokat az előítéleteket, amiket Queenie előszeretettel elültetett benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Jó, ilyen szemszögből nézve tényleg elég lame kezdésnek. - Hja, elképzelte. Eléggé szeretnek mindenfélén csámcsogni az iskolaújságnál, biztos írnának valami nem túl hízelgőt erről. Aztán később úgyis egy csomóan átszigárognak a faluba, többek közt mert a házaknak mindenféle fura petjei vannak. Meg amúgy nem akkora mulatság hasonló személyiségű gyerekeket összezárni. Hosszútávon valahogy nyomasztó.
Zach kérdését annyira nem veszi magára, hogy fel sem tűnik a kérdés sértő élének lehetősége. A szülei varázslók, de nem nagymúltú családok leszármazottjai, így Anna kimaradt ebből a vérségi-kérdéskörből.
- Rosszabb. Itt dolgoznak, ráadásul elemistákat is ellenőriznek. Boszorkány- és Varázsló Megfigyelő Bizottság, ők azok, akik bürokratikusan a térdhajlatodba rúgnak egy csúnya vadmágia miatt.
Lehetne hinni, akár joggal is, hogy ennek hála Anna biztos protekciót élvez, de azok az emberek tévednének. Ponthogy sokkal nagyobb a nyomás és az állandó lelkiterror körülötte.
- Szóval próbáld meg elkerülni, mert első kézből tudom, hogy a faterom különösen nagy fasz.