Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Néha már neki is fájnak abszurd ötletei, de függetlenül ezen ténytõl, azokat meg szokta valósítani. Hiába éppen vacsora után jut eszébe, hogy sétálni akar, az úgy lesz. Hát úgy is lett. Az asztaltól felállva csak csizmáját és kabátját vette magára, és szó nélkül elindult a sötétbe. Mivel már az volt, ilyenkor télen már négykor félhomály van. Mindez pedig nyolc óra tájban történt. Elõször nem tudta merre menje, csak fel-alá mászkált a Fõ-utczán. Végül a kastély felé vette az irányt. Nem tartott neki sokáig feljutni, még úgy sem, hogy minden lépésnél megállt nézelõdni. Pedig ismerte már tövirõl-hegyire a környéket, de éjszakai pompájában ritkán van alkalma megcsodálni a tájat. A kapun átlépve tekintete már inkább a kavicsokon vándorolt, azon töprengett miért is van ott. Az nem zavarta, hogy bárkivel összetalálkozhat, és akár hülyének is nézhetik. Hiszen miért is jönne fel a faluból ilyenkor? Õ sem tudta, csak ment a feje után, ahogy szokott. Fejét hamar felemelte, mert a köveknél jobban érdekelte a kilátás. Nem sokszor volt ideje  onnan nézegetni mindenfele, a sötétségben pedig még jobbnak bizonyult. Nem tudta be akar-e menni egyáltalán, de végül kinyitotta a nagy ajtót és belépett. Ugyanaz az óriás méretekkel büszkélkedõ csarnok állt elõtte, mint minden nap, de akkor más volt. Beljebb ment,  és ide-oda járkálva nézegette a falakat, bár minden olyan üresnek tûnt még a festményekkel is. Eszébe jutott az elsõ napja, aztán mikor év végén elégedetten utazott haza. Igen, pár évvel korábban el sem tudta volna ezt képzelni. Mégis itt van, ráadásul varázslást tanul. Milyen szép is volt elõször belépni a tanodába, felfedezni minden kis szegletét, aztán egy év múlva újra visszatérni. Immáron pedig falulakóként ide járni, és egy hatalmas szenvedélyênek, a kviddicsnek hódolni. Még a sok szenvedés ellenére is sok jó momentumot tud felsorolni, ami ehhez az iskolához köti. Hiába, már a szívéhez nõtt. Ezen gondolatmenete végére érve széles mosoly ült ki szája szélére. További gondolkodásához kicsivel kényelmesebb helyzetet keresve sétált közelebb a lépcsõhöz, majd le is ült az egyik lejjebb lévõ lépcsõfokra. Onnan nézegette tovább a csarnokot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Habcsók

Fájdalmas arcvonásokkal nyugtázza, ahogyan az asztaltársul jutott leányzó eltünteti szája felől a habot. Az első felvonás, amikor nyelve bukkan elő résnyire nyitott ajkai közül, mi tagadás, nincs ellenére a fiúnak, de amint előhúzza, - ezzel nyújtva és koszolva egyszerre az anyagot - pulóverét, és azzal törli le a maradék, nyelvével el nem érhető részt, Endre minden örömét letöri. Isten ad és elvesz. Endre megszólalni sem tud az előző jelenet hatására, így a levitás prefektus nyugodtan beszélhet, hallgatósága figyelemmel és döbbenettel teli lesz. A varázstalan emberekről gyártott titkos elméletei általában nem az ő zavaró jelenlétüket szokta minősíteni, így Odett kérdéséről rögtön a rosszul lekommunikált érzelmei és gondolatai jutnak eszébe. Csak, mint a kedvessel eltöltött medencés pillanatoknál, itt sem rosszmájúan értette, amit mondott, csupán sorban kiestek torkán a hangok.
- Szóval - kezd bele hátradőlve a székén, jobbjával az egyre fogyatkozó korsóját piszkálva. - Te nem vagy aranyvérű. Én, minthogy Araczki, vagyis nemesi eredetű vezetéknevem van, ősmagyar származású, aranyvérű tanonc vagyok itt jelen.
Mivel a lány arca a mosolygós, bolondos vonásait ledobta magáról és komoly, szikár berendezkedésre cserélte azokat, Endre biztosra vette, hogy itt vér fog folyni. Bal kezével megszorította zsebében lapuló pálcáját, és csak remélni merte, hogy nem kell egy prefektus ellen használnia. Otthon azt tanították neki, hogy az aranyvér a legfontosabb, az egyetlen igazi kincs a jövőt nézve, és hogy bármi áron meg kell védeni. Igazán becsülte családjától kapott, és majd az ő véreire továbbadni vágyott ajándékát, és most, hogy Odett még szinte őt nézi le érte, az ő arcát is megkeményítette.
- Félreértesz - csóválja meg párszor a fejét, majd belenéz a lány szemeibe. - Nagy tisztelője vagyok a mugli művészetnek, és alapjában véve nem gondolom, hogy bármit is meghatároz a vérünk. Viszont, úgy hiszem, méltón lehetek büszke a családomra, és arra, hogy a vérem tiszta.
Reméli, hogy szavait tiszteletteljesnek érzi Odett is, és megérti, hogy nem a varázstalan embereket nézi le, hanem inkább az aranyvérűeket óvja, és tiszteli külön őket, hiszen alig vannak már olyan tiszta családok, mint amilyenek az Araczkiék is. Még szerencse, hogy Andrea tiszta származású. Hirtelen jut eszébe testvérének újdonsült arája, akit eddig nem kedvelt túlzottan, és most sem repdes érte, de öröm az ürömben, arany folyik az ereiben.
- Odett, hé - szólítja meg a levitást, hogy erősen figyeljen oda rá egy pillanatra. - Engem nem zavar semmilyen vértípus, lehetnél akármilyen, ha kedvellek, úgy is kedvelni foglak. Nem tudom Beus aranyvérű-e, de nem is érdekel, szerelmes vagyok belé, és nem azzal kezdtük az ismerkedést, hogy Hahóka, mutasd a véred...
Lehet, hogy többet beszél erről, mint amennyi elvárható, de biztosra akar menni abban, hogy Odett nem érti félre mondanivalóját. Pálcáját sem szorongatja már, nyugodni látszik, és korsójából is gyorsan kiissza a maradék italt.
- Hogy miről hallottál?! - engedi el nyugodalmát máris, hogy összeszorított ajkakkal, és a gyorsan jött idegességtől ráncos homlokával nézze a szemben helyet foglaló levitást. - Nem tudom, hogy mit beszélnek a nagyon okos és túl unalmas élettel megáldott emberek, de nekem elhiheted, hogy Bea és köztem nincsenek zűrök.
Felhúzza előbb még ráncba szaladó szemöldökeit, és értetlenül simít végig homlokán, majd arccsontjain. Nem érti, hogy a friss kapcsolatukról miért kell már pletykákat szőni, egyáltalán kiknek nincs jobb dolguk ennél?!
- Azért vagyok vele, mert szeretem, azért járunk, mert együtt jobb, mint külön! - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel rövidre tudja zárni a témát. Eddig sem volt kedve erről beszélni, de most még annyi sem maradt. - Komolyan kíváncsi vagyok, hogy ki hall nem létező dolgokat, hogy aztán továbbadhassa azt boldog-boldogtalannak.
Túl dühös, és túlságosan haragos ahhoz, hogy kellő figyelmet tudjon arra fordítani, mit mond Odett az ismeretről, tudásról és hasonlókról. Sokkalta jobban érdekli az, hogy a pletykák már keringnek, pedig még csak most kezdődött el a Beával közös szál az életükben.
- Levitás vagy? - kérdezi egy pillanatra felülemelkedve előző gondolatain, és még ajkait is lebiggyeszti döbbenetében. - Minimum rellonosnak gondoltalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gondolataiban, emlékeiben elkalandozva ücsörgött ott azoon a lépcsõfokon. Körmével piszkálta néha a szõnyeget, unalomûzésnek az is jó volt. Olyan megterhelõnek érezte, hogy minden a nyakába borult pár perc leforgása alatt. Jó, rossz és említésre méltatlan dolgok is. De ez van, a lavinát nem tudta megállítani. Egyre jobban azon töprengett, hogy el sem kellett volna mennie otthonról. De már megtette és ott van. Ül, és próbál felülkerekedni a sok érzelmen. Kívülrõl ez azonban nem látszik, csak a gondolkodó tekkintete. A félhomállyban pedig az sem igazán. Kizökkenti az ajtó nyikorgása. Na vajon ki találta meg? Várta a pillanatot, hogy az ismeretlen odaáll elé. Mikor ez megtörtént rendesen meg is lepõdött. Valahogy a köszönésben érezhetõ akcentusból már tudta, hogy ez a magyartudás sem lesz egy kimagasló teljesítmény.
- Heló - köszönt kicsit megilletõdött arckifejezéssel a fiúnak. Szépen csendben végig nézte, ahogy lõszedi a szótárt, de valahogy az a tény, hogy egy szál pólóban volt, jobban foglalkoztatta. Vagy megõrült a gyerek, vagy Északról jött. Beszédébõl ítélve pedig inkább az utóbbi. A bemutatkozásra elmosolyodott, de a 'pince' szóval elõször nem tudott mit kezdeni. Értetlenkedõ arckifejezéssel állt fel, és próbálta összeszedni gondolatait.
- Én Sharlotte vagyok - akkor csak ennyi jutott eszébe, ezért erõsen elkezdte túráztatni az agyát. Miért kereshette a pincèt? Volt pár ötlete, de akkor mindet hülyeségnek vélte, ezért próbált pár dolgot megtudni.
- Do you speak english? - iszonyat hülye helyzetben volt, de motyogott tovább. - Rellon, Eridon, Levita, Navine? - érdeklõdött a házáról is, még mindig enyhén döbbent arccal. Ez szépen lassan kezdett elmúlni, helyébe egy megszokott kedves mosoly lépett. Keze akaratlanul is a pince irányába lendült, de annyival nem megy semmire, mert van egy pár forduló, és egyedül akár el is veszhet ebben a kastélyban. Nem biztos, hogy minden sarkon talál egy emberkét, aki ráér útbaigazítani. Õ viszont állt rendelkezésére. Elõbb azonban szüksége volt lényeges információkra az útbaigazítás elõtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy hirtelen felindulásból setálni indul, aminek célpontja végül a kasymtély lett. Mindezt este, de ha ez sem lenne elég, még társaságot is kap. Lehetetlen helyzetek, nagyon is az õ asztala már a téma. Ez pedig megint az volt. Még kicsi esély mellett is megtörtént. Felállt, hogy viszonylag csökkentse a méreteik közti különbséget. Õ maga sem egy alacsony lány, de a fiú elõtt állva nagyon kisebbségérzete volt. Szemeit futtatta rajta jó párszor, hiszen elég meglepõ és érdekes látványt nyújtott Sharlotte számára. Szerencsére mikor angolul szólt hozzá, azt megértette. Világnyelvként gondolta, hogy így majd szót értenek. Azt mindenhol tanulják, és õ is angol, csak magyarul is épp úgy megtanult beszélni, akkorra pedig már tökéletesen, minden ingadozás, botlás nélkül ejti ki a szavakat. Akcentusa alig észlelhetõ, hiszen egy ideje Magyarországon él, de a nyelvet már négy éves kora óta tanulja. Akkor nem értette, miért kelk, de eddg nem látta kárát. Inkább elõnyére vált.
- No Leviathan. What's your house's name? Eridon, Levita, Rellon or Navine? Or you don't know? - próbálta tisztázni a félreértést. Hiâba kereste a fiú a pincét, az odavezetés elõtt még ezen információról bizonylatot akart szerezni. A válaszra várva vette csak észre a szõrmókot a másik lába mellett ülve. El is mosolyodott, és nyugtázta, hogy iszonyat cukiság, de közelebb inkább nem hajolt hozzá. Tovább vizslatta az elõtte álló óriást. Még csak akkor, és nagyon nehezen tûnt fel neki, hogy ne kifejezetten világos bõre van, mint például neki. Valamint izmos, de azt olyan szinten, hogy a pólón keresztül is szembetûnõ dolog. Csodálkozása arcán már nem ütközött ki, elõvette azt a nagyon jól leplezõ kifejezést, ami mögé bármit is hihet az ember, de az igazat csak õ tudja. Szerette ezen arckifejezését, fõleg azokkal a féloldalas mosolyokkal használni. Akkor is így lett, az a görbület lassan, de határozottan csúszott fel arcára. Így aztán már nem rajta múlik az értelmezés, bármi lehet. Egyszerûen imádta az ilyen semmitmondással õrületbe kergetni az embereket. Akkor emögött a csodálkozás volt, meg a hasonló dolgok. Mindezen gondolatmenete alig pár másodperc alatt ért a végére, mikor a választ megkapta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kisebbségérzetét hamar figyelmen kívül hagyja, és látatlanul, vagy éppen feltûnõen nézegeti a fiút. Rossz szokás, de nem érdekli. Sokszor csinálja észrevétlenül, de ha éppen nincs kedve eltakarni valami sablonnal arcát, akkor ezzel sokakat zavarba hoz. Szerencsére az elõtte álló nem ilyen volt, és igaz nem magyarul, de még meg is értették egymást. Miután választ kap kérdésére egy félmosollyal konstatálja a helyzetet. Nem tudja melyik házba tartozik, nem beszél magyarul valami jól, és a pincét keresi. Elég érdekes összeállításnak tûnt, de ez van. Ideje mint a tenger, és szívesen segít. Azt nem tudta azonban, hogy mebmnjen-e vele, inkább csak el akarta magyarázni, hogy merre kell menni. Végül aztán úgy döntött, hogy egy darabon elkíséri.
- Lets go. I help to you find the basement - olyan régen beszélt már anyanyelvén, hogy az szinte történelem. Ettõl függetlenül bízott benne, hogy nem felejtette még el, de megérteni biztosan meg fogja. Azzal a lendülettel indult el az egyik folyosó irányába, azt várva, hogy a másik kövesse. A helyzettel kicsit sem foglalkozva kezdett elõbújni belõle a segíteni akarás. Furcsa volt igaz, de ezt figyelmen kívül hagyva ment a megfelelõ irányba, ahol kellett fordult. Vetett néha egy-egy pillantást a fiúra, hogy ott van-e még, nem-e veszett el, de meg volt. Kínos csendben haladtak, amit noha meg akart törni, de nem tudta hogyan. Egész más szituáció, mint mikor találkozik valakivel a faluban és elkezdenek trécselni. Ez olyan más volt, hogy nem tudott megszólalni, majd végül talált egy jó kérdést.
- Where are you from? - tette fel rögtön, a másik felé fordulva. Ezen információra nem volt szüksége, de már nagyon érdekelte. Annyi biztos, hogy Északról jött, mert a hideget iszonyat jól bírja, de azon belül sok lehetõség van. Túl sok ahhoz, hogy egy egyszerû általánosítással beérje. Mindig gyanakvó és kíváncsi énje is kezdett elõtörni belõle a segítõkészség mellé. Jó párosítás. Azaz nagyon jól csinálja. Észrevétlenül olykor, majd feltûnõen, ezt olyan kavalkádban, hogy még az sem tûnne fel senkinek, ha rossz szándéka lenne. Pedig nincs is, és addig jó a környezetének, amíg ez így marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor legyen egy szendvics? Mit kérsz bele?
Ez lesz az első szendvics, amit ő készít, és nagyon örül neki, hogy olyan embernek csinálhatja, akit nagyon megszeretett. Miközben készül a finom ebéd felvetik, hogy a műszak végén elmehetnének korcsolyázni. Imád korcsolyázni és ez remekül hangzik. Nagyon szívesen elmegy bárkivel, bármikor. Jégre termett lány. Nem zavarja olyankor se a hideg, se a szél. Amikor korcsolyázik az ember, akkor valahogy minden más háttérbe szorul.
- Még legalább egy óra, mire végzek, ha ráérsz nekem teljesen jó. Nagyon szeretek korcsolyázni és idén még csak egyszer jutottam el.
Ami hatalmas hiba, hiszen a korcsolyapálya ott van a szülei munkahelye előtt, ezen kívül már majdnem a fele elment a télnek, és ha így folytatja, idén nem fogja kiélvezni a pálya adta lehetőségeket. Sajnálná, mert tényleg ezzel csempészne valami kis sportot az életébe.
- Huh…jó. De ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni.
Mary az első, akinek beszélni fog Áronról és ez nagyon meghatározó a későbbiekben is. Tudja, hogy számíthat előítéletekre, nem is kevésre. A szendvics kész, így a lány elé teszi, majd egy kis hezitálás után bele is fog a mondókájába. Nem olyan nehéz az.
- Áron, mármint így hívják, Áron, ő három évvel idősebb nálam. Ide járt ő is a Bagolykőbe, levitás volt. Nem is nagyon vettem róla tudomást, tudod, ő is csak egy fiú volt, akinek nem volt jó hírneve sosem, de tényleg nem fogott meg. Annyi rémlik, hogy egyszer kiütött az első kviddicsmeccsemen. Elegem is volt belőle, meg a kviddicsből is.
Miközben beszél, ujjaival akaratlanul is a pult márványmintázatát rajzolja át, többször is. Zavarban van, de ez most mégis, valahogy jól esik neki. Jó érzés beszélni róla, végre valaki megtudja a történetet, rendesen.
- Majdnem egy éve találkoztunk újra. Nem tudtam ki ő. Beszélgettünk, említette, hogy szeret fotózni és egyből lelkes lettem, mert én is nagyon szeretek. Mesélte, hogy ő fotográfus és kértem, hogy tanítson meg. Ebből lett az, hogy beadta a pályázatát az iskolába később, hátha alkalmazzák és tanár lehet itt. Közben elég jó barátok lettünk. Sokat találkoztunk, beszélgettünk és nekem mesélte el először, hogy tanár lett, és felkért a tanársegédjének. Nagyon élveztem, csak közben valahogy megváltoztak az érzéseim. Áronról tényleg azt érzem, hogy olyan, mintha a másik felem lenne. Ha valamit nem értek nem néz teljesen hülyének, legalábbis nyaltan nem. Tényleg nagyon sokáig ő volt a legjobb barátom és a barátság valamilyen formában meg is maradt, csak, nála is több lett. Egy ideje már együtt vagyunk, csak senkinek nem mondtuk. Ő szerette volna nyíltan, de én féltem a dologtól, de azt hiszem, már nem félek. Csak a szüleimtől…és Adorjántól. Azt hiszem ő még nem fogta fel teljesen, viszont haragudni nem haragudhat, és nem mondhat rólam csúnyákat, mert ő is beleesett a diákjába. Az sokkal durvább is volt, mert a lánynak már vőlegénye volt, de elhagyta miatta. A családja meg szépen kitagadta. Tudod a lány indiai és ott ez nem annyira szokás.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

~ Apa szokás szerint alkot, anya olvas, Milán pedig lusta. Oké, hogy vasárnap van, de ez már pofátlanság. Unalmasak. Vasárnap van, ilyenkor élni kell! ~
Ezzel a mondattal és a nyakába kötött sárga, cicás sállal lépett ki a kislány a házból, hogy kezdjen magával valamit. Nem sok ötlete volt, hogy mégis mit lehetne kezdeni. Amikor elindult, arra gondolt kihívja játszani Zsófit, de az anyukája azt mondta, barátnője csúnyán megbetegedett, így most pihennie kell, már az apukáját is megfertőzte, ami Auróra néni szerint egy fiúnál "halálos" betegség. Nagyon reméli, hogy Gergő nem lesz nagyon beteg soha, mert akkor nem fog beszélni vele. Ezzel az elhatározással elindul a fiúhoz, hogy ezt közölje vele és kihívja játszani, de két házat megtéve meggondolja magát. Ha most kihívná a fiút, a fiú megbetegedne, és akkor nem beszélne vele többet. Nem! Geri maradjon csak szépen otthon, melegbe és legyen egészséges.
Inkább a játszótér felé veszi az irányt, ha már kijött, legalább hintázik egy kicsit. Persze nem rendesen, hogy leül és hajtja magát, mert akkor felfázna, amit nem szeret. Helyette a hintába áll és úgy kezdi el lökni magát, hogy magasabbra és magasabbra jusson. Mivel unatkozik, és nincs meleg, ezért énekel is, a kis kece lányom dallamára, mindent, ami az eszébe jut, így a végén egy igen érdekes dal kerekedik ki belőle, de mivel nincs itt senki, ezért nem hiszi, hogy bárki is furán nézne rá, attól függetlenül, hogy a lánynak egész szép hangja van.  
- Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt kiskacsa fürdik fekete tóba. Télen könnyen megfagy Piton prof karvaly orra. Stockworth bácsi nagyon okos, titokban egy újabb varázslatot okított. Arany a vérem, ezüst a szívem, bronz a körmöm színe. Egyszer egy királyfi mit gondolt magába, vér szerint bizony Krise a kicsi lányka. Zúúúg a Volga. Anyámhoz készül Lengyelországba.
A végére egyre hangosabban énekel, majd az utolsó mondat végén elrugaszkodik és kiugrik a hintából, hogy a csúszdának és a mászókának is meghajoljon. Olyan unalmas, hogy mindenki le tudja foglalni magát csak ő nem. Elhúzott szájjal néz körbe, majd indul meg a mászóka felé. Azért egy mászás még belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Odett

Hogy fontos kérdés-e a vértípus, vagy a gyökerek? Nézőpont kérdése. A navinés fiatalnak sokat jelent magyar származása, és büszkén dagadó mellkassal gondol arra, hogy családfájukban egyetlen varázstalanra sem lehet rábukkanni. Ettől függetlenül felmenői között nincs elmebajos, degenerált, rokonai nem kötöttek házasságot testvérrel, szülővel, csemetével - ahogyan az napjainkban elhíresülni látszik több aranyvérű család személyes történetében. Endre szülei szerencsésnek mondhatják magukat, hogy házasságuk szerelmen alapszik, nem kötelezettséget teljesítettek a gyűrű oltalmában. Csöndesen figyeli Odettet, nem szól, nem sértődik meg, még arcára sem rajzolódnak ki érzelmei, amikor tompa fájdalmat kezd érezni lábaiban. Odakap bal kezével, majd szúrós szemekkel néz a magát színésznőnek képzelő levitásra. Még, hogy nem gonosz?!
Endre nem habozik, az asztal alatt csúsztatja ki előzőleg már megtapintott pálcáját, és a rúgás vélhető irányába célozza az unikorniscsődör magot rejtő varázseszköz hegyét.
- Rictusempra! - suttogja, hogy a csárdában meglévő zajban ne érthesse ki senki, még a leányzó sem, aki a rúgás, na meg a navinés fiú kedvessége végett, erőteljes csiklandozásban fürödhet a következő percekben. A negyedéves elvigyorodik, majd vállát megvonva hozzáteszi: - Ó! Ne haragudj, véletlen volt!
Ez a kis szeretgetés remélhetőleg lezárja a kettejük között zajló színpadias küzdelmet, és ha a levita ház egyik gyöngyszeme is úgy gondolja, akkor szavak nélkül léphetnek a vér értékén, és az azok közötti különbségeken túl. A lány szavait meg sem hallja, anélkül is elhallgat, hiszen nem érdeke, hogy bármivel is felbosszantsa amúgy kedvesnek tűnő asztaltársaságát. Inkább kiissza az utolsó pár korty ízt a korsójából, és rámosolyog Odettre, amiért ő igyekszik nyugtatni őt.
- Féltem a kapcsolatunkat - mondja halkan, és hozzátenne még ehhez a rövid kijelentéshez több mást is, mégsem beszél tovább. Nem bízik a szemben ülővel, hiába levitás, hiába kedves, tart attól a fiú, hogy ebből a találkozásból még valami rossz fog kisülni. - Ennyi az egész.
Az edictum hallatán, még úgy is, hogy maga az újság nevét nem említette meg a partner, Endre megrázza a fejét. Nem szereti a pletykától úszó folyóiratokat, és nem is olvassa őket. Sok rosszat hallott már róla, főleg háztársaitól, így amennyire csak teheti, kerüli az olyan helyzeteket, amikből bárki is forró újságcikket tud kovácsolni.
- Mi kellett ahhoz, hogy benne legyél? - kérdezi őszinte kíváncsisággal, hiszen a válasz nagy segítségére lehet az újságból való kimaradásra. - Remélem az Araczki Endre név egyszer sem kerül bele, rossz volna visszahallani bármit is, főleg nem létező dolgot magamról.
A nagy nyugtatgató akció végére még Odett keze is a fiúéra kerül, amit a navinés jó néhány pillanatra nem tud hova tenni, így hol a levitás arcára, hol az egymáson pihenő kezekre engedi szürkéinek fényét.
- Minden rendben - szól a lánynak, aki mintha pírban úszna, és ő maga is visszahúzza jobbját, egészen hátradőlve recsegő székén. Biztosan szeretethiányban szenved, vagy csupán ennyire érzékeny és kedves, hogy mindenkivel azonnal kialakít egy bensőségesebb kapcsolatot. Gondolatban tisztázza a jelenetet, majd hatalmasra tágult pupillákkal mered a hangos társaságra, aki mint valami tigris tápászkodik az asztalon.
- Hey! - nevet fel Endre, és széles vigyorral nézi a lányt. - Ne haragudj, de elég rellonos stílusod van. Szerintem nem állsz olyan messze tőlük, de figyelj, most látlak életemben először, ha ismernélek, biztosan másképpen gondolnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A nagy csendben való mászókázás nem olyan vicces, de kezd egészen hozzászokni. Bármit, csak ne kelljen otthon lennie. Olyan unalmas, amikor az emberek nem csinálnak semmit, csak léteznek. Viszont ez az az állapot, amikor senki sem sejti, hogy valaki megszólítja, így van ezzel a lány is, azonban, amikor megszólítják, annyira meglepődik, hogy még kapaszkodás előtt hátrapillant.
- Áááá!
Ez nem volt a legjobb ötlet, mert a hirtelen mozdulattal kiesett az egyensúlyából és egy szép, már-már filmbeillő esést mutatott be. Nem történt persze komolyabb baja, de egy pillanatra azért lefagyott, sikerült a fenekére érkeznie, ami azért néhány napig igen sok kellemetlenséget fog okozni neki, ha vacsorához hívják, vagy, ha csak ülni szeretne és nem elég puha a felület.
- Jó csúszós volt az a kapaszkodó.
Nem fog veszekedni, elvégre ő okozta magának az apró balesetet azzal, hogy meggondolatlan volt. Felkelve leporolja a kabátját és a kezeit is, majd a fiúhoz lépve végignéz rajta és kinyújtja a kezét.
- Szia. Lotti vagyok.
Bemutatkozhatna a teljes nevén is, de azt most feleslegesnek gondolja. Olyat a felnőttek csinálnak, neki bőven elég egy név is ahhoz játszani tudjanak egymással. Persze, ha megkérdezi, elmondja, de neki nem olyan fontos, legfeljebb még az, hogy merre lakik, ha át akar menni hozzá játszani.
- Van kedved játszani velem valamit?
Érdeklődik a bemutatkozás után a fiútól. Egészen szimpatikus a fiúcska, szerinte a játékokban is jól benne lesz majd.
- Itt laksz te is valamerre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ahogy elindultak, már fel is vett egy kicsit gyorsabb tempót a megszokottnál. Nem tudta miért, de gyorsan ment. Esetleg a társalgás elkerülése érdekében? Maga sem tudta, csak azt az egyszerű tényt. Meg az amellett sorakozó sokaságot. Azokban kezdett egyre jobban elmélyülni. Az első volt a mögötte haladó fiú. Elég sok kérdés felmerült benne az ismeretlenről, amiből a legfontosabbnak tartottat fel is tette. Elég hamar, pillanatokon belül érkezett is rá válasz, na meg visszakérdezés.
- Great Britain - hangzott egyszerű válasza. A nyelvtanilag helyes beszédet rég elhagyta, kezdett belejönni. Végül is utoljára szüleivel, valamikor  pár héttel azelőtt, hazautazásakor beszélt angolul. Itt pedig mindenhez a magyart használja, így gyakorlás nélkül el is felejtené. Erről a szóról azonnal eszébe jutott minden. Az utazás, a tragédia, az azt követő depresszió. Valamely furcsa oknál fogva emlékei nem kínozták, kezdett belenyugodni a történtekbe. Nem is látszott már rajta semmi, pedig tényleg csupán pár hét telt el azóta... Jót tett neki a magány, be kell vallani, de sajna szociális énjét kissé rombolta. Akkor, a pince felé tartva sem kezdeményezett beszélgetést, pedig máskor csak úgy folynak belőle a szavak. Ez is megváltozott kissé, vagy talán csak hangulatfüggő? Ott, abban a pillanatban nem tudta volna megmondani, hogy mi történt vele.
A gondolatmenet végére ért, visszatért a jelenbe. Tekintete ide-oda vándorolt, leginkább a Földön kalandozott, de fél percenként egy-egy pillantást vetett Leonra. Nem volt hosszú út, olyan tíz percet tölthettek így. A kissé hidegnek tűnő; tekintete mellé egy kedves mosolyt villantott, ahogy megállt. Itt is volnánk, valami búcsúzás féle következik.
- Well.... It's basement - ujjait összekulcsolva tartotta kezeit maga előtt. - Nice to meet you... Bye! - próbált valami normális, kedves arcot vágni, ahogy integetett. Elkezdett szépen lassan hátrálni. Szinte észrevehetetlenül tette egyik lábát a másik után, és távolodott, kezét tovább lengetve. Pár másodperc után megállt, és megfordulva is intett párat, majd eltűnt. Éppen olyan hirtelen felindulásból, mint ahogyan az ötlet jött. Még pár gondolatban felmérte a helyzetet, de mire összegzett, már a kapunál volt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda