Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mai napot tanulással akartam tölteni, de amint kinyitottam az egyik tankönyvet, rájöttem hogy ez nem ez a nap. De csak azért is tanulni akartam. Ebből az lett, hogy céltalanul bámulva a sorokat. Aztán meg az ablakot.
Kint süt a nap, csicseregnek a madarak, és mintha csak egy jel lenne Istentől, apa küld egy kacsát Messengeren. Jó, Isten miért küldene jelet, ha Buddhista vagyok? És apa nem Isten, ő egy szuperhős. Talán csak ennek a képnek köszönhető hogy eszembe jutott, mit csináljak ma inkább: etessek kacsát! Gyorsan lepötyögöm apának hogy "Meg van a mai program! Köszi apci!" és elpakolom a könyveimet.
Fénysebességnél is gyorsabban öltözök át az undi zöld egyedül tanulós ruhámból egy kék ingbe, farmerbe és sportcipőbe, meg egy véletlen előkerült nyakláncot is felveszek, óvatosan berakok egy kicsit hosszú fülbevalót a fülembe, egy kis kenyérkét rakok zacsiba, és mintha valami zenés filmben lennék, dúdolgatva ugrálok le a faluba.
Addig tartott az egész csodás filmbeillő kezdés, amíg el nem taknyoltam úgy kb a semmiben. Esés, nem vetted el a kedvemet, akkor is kacsát akarok etetni! Most fájó térddel ugrálok tovább, és itt vagyok a stégen úristen. Oké, nem tévedtem el, még nem felejtettem teljesen el hogy hogyan kell idáig eljutni.
Leülök egy random helyen a stég legszélére, és előveszem a kenyérkét. Sok sok kacsácska gyűlik körém, én meg vigyorogva dobálok neki kenyeret. Olyan cukik hogy belehalok hát úristen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tanulósrandi. A hivatalos megfogalmazása talán annyi, hogy anyádék akkor nyugodtak, ha a találkozásotok nevében benne van a tanulás szó, de igazából az első húsz perc varázstani alapismeretek után elkezdenek elindulni a kezek. Először persze csak "véletlenül" érsz hozzá a másikhoz, éppen csak, hogy megkérdezd: "Mennyi időm is van kidolgozni a B tételt?", aztán mosolyogtok egymásra, majd közelebb csúsztok, egyre sűrűbben érzitek, hogy a másik néz titeket, és ti is sűrűbben pillantotok fel, aztán egyszer csak bumm, azon kapod magad, hogy egy apró puszin túl nyelveddel kérsz bebocsátást a szájába.
Ez volt olyan, három órája. Saccra. Azóta leginkább csak csókolózom, simogatom az ölembe húzott aprócska lányt. Imádom őt, az egész lényét, ahogy az arcával grimaszol, ahogy próbálom őt zavarba hozni. Ahogy egyre inkább fiúvá válok mellette. Bolondos, kissé akaratos és makacs kölyökké. Akaratos, de tisztelettudó kölyökké. Nem léptünk át még egy határt, még ha nagyon akarom is, mert, azt mondtam, ez a dolog csak akkor történhet meg, amikor ő is akarja. Nem leszek olyan gyökér, aki kiköveteli magának a dolgot, aztán elégedetten csettint, hogy kösz, ez jó volt. Nem. Eszemben sincs. Mélyen tisztelem őt, és érzem, hogy vannak dolgok, amikről nem kell beszélnünk, például a családja, és van, amiről kell, például a kviddics, a képregények, mi.
- Megszöktetlek a hétvégére.
Suttogom az ajkaiba, szorosabban húzva magamhoz, és mivel valahogy - magam sem tudom, hogyan - a székekről a fotelekbe telepedtünk, így most kérlelőn pillantok fel rá, hogy mondjon igent. Igazából már mindent elterveztem, és kivételesen áldását adta apám is arra, hogy ne legyek itthon a hétvégén. Viszont ehhez mondjuk Mei sem árt, egyedül nem olyan izgalmas a dolog.
- Arra gondoltam, hogy felmegyünk Pestre. Turistáskodunk, elviszlek vacsorázni, veszünk pár új játékot. Kell valami, amiben nem alázol szét harminc perc után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Meg lány is vagy, meg kell tartani az ígéreteid, az plusz szorzó - mondom neki kicsit mosolyogva és szurkálva őt. Nem hiszem, hogy zokon veszi, de bírom, amikor egy kicsit ki lehet zökkenteni Laut a saját kis rendszeréből. Egyszer megnézném azt is, hogy milyen, ha mérges. Mondjuk nem egy jégszoborként, ha lehetne.
- Tudom, láttalak már. Szerencsére ti azt nem, amikor azon szórakoztam egy délután, hogy milyen gyorsan tudok átrepülni a karikákon és beszáguldottam a nézőtérbe. Persze nyilván pont ott kellett ülni valakinek... - forgatom meg a szemeimet és mosolygok is, némileg keserédesen. Az a találkozás nem volt kellemes sem fizikailag, sem érzelmileg, de hát tisztáztam vele, amit kellett.
- Ja, és a karikán sikerült átrepülni, szóval, ha úgy vesszük sikeres volt - nevetgélek, de sajnos nem sokáig, mert kiderül, hogy a félig-meddig megbeszélt tablet-kapásom most biztosan nem fog létrejönni, mert nincs nála. Ezt a pechet, komolyan. Pedig már olyan jól belelovaltam magam.
- Ó, de kár. Elkísérjelek a Navinééig? Odaadod és mindenki örül, főleg én - de még mielőtt forgatná a szemeit, hozzáteszem. - Amúgy amikor neked jó - kacsintok a szőkére. csak kiderül, hogy miért feldúlt egy kicsit, vizsgázik jégkocka gyártásból. Hát nem tudom, szerintem tök jól csinálta.
- Miért? Szerintem nagyon jól megy. Ha az elméletben nem vagy annyira biztos, szerintem a gyakorlat simán menni fog. Nálad jobb elemi mágussal még sosem találkoztam - próbálom bátorítani, mert ez csak a fele az igazságnak. Nála rosszabbal sem találkoztam, mivel még ő az egyetlen, akit láttam ezt a mágiát használni. De magabiztos volt, szóval biztosan menni fog neki. Kicsit fura, hogy annyira fél tőlem, hogy a kanapé másik felére költözik, majd leesik szegény. Ha gonosz lennék, most közvetlen közel ülnék hozzá, de mivel nem vagyok az, csak magamban megvonom a vállam.
- Világítani tud? Amúgy meg elviszem a Kins&Kens-be, ha megengeded és tetetek rá olyan rúnát, amivel használható lesz. Persze, most jól elárultam neked, hogy hogyan kell a mugli cuccokat használhatóvá tenni néhány galleonért, de mégiscsak a tiéd a kézikészülék - mondom mosolyogva, és egy picit közelebb húzódom mégis. Csak úgy barátilag, tudjátok. Valójában a reakciójára vagyok kíváncsi, eddig nem tűnt fel, hogy mind a ketten piros, vagy kék mágnesek lennénk.
- Te amúgy mugliszületésű vagy félvér vagy? Nem mintha számítana, csak szinte semmit sem tudok rólad, mégis kedvellek, és jó lenne tudni egy két dolgot. Például, hogy milyen mugli kütyüket tudnál nekem még mutatni - nevetek fel, mert ez k*rva önzőnek hangzott, valójában az is volt. Egy kis kitétellel, hogy nem ezért kedveltem meg a riadt szemű szöszit. És nem is azért, amiért a fiúk szokták, hogy jól néz ki, az csak hozadéka a kedvelésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halványan mosolyogtam a pici lányra, amikor a köpenyem után kapkodott. Hozzászoktam már ehhez, a legtöbb pöttömnek mindig fognia kell valamit, vannak akik hajmániások, mások az asztalba kapaszkodnak, megint mások pedig a köpenyem széle után vágyakoznak. Meg néhányan a bal mellrésze felé is tapogatnak, miután az különlegesebb, mint a legtöbb orvosé. A Többieké egyszerű fehér, a szívük felett a nevükkel. Nekem is van olyanom, de az túl unalmas, amikor gyerekekkel vagyok. Hiszen ők úgysem tudnak olvasni, úgyhogy teljesen feleslegesek a betűk. Helyette egy egészen nagy cseresznyefaág terül el azon a részen, rengeteg rózsaszín virággal. Még anyu csinálta és az ő ötlete is volt, amikor elpanaszoltam, hogy mennyire nem jó ez így. Sokáig dolgozott rajta, mire végre elkészült, de én azóta is nagyon lelkesedem érte. Benne van egy kis blossom, de nem az egyhangú, ingerszegény névtábla. Közben folytattam a vizsgálatot, megnéztem a torkát és a hasát is picit megnyomogattam.
- Nagy baj nincsen - mosolyogtam rájuk, aztán arrébb léptem Aniától és újra teret adtam az anyukájának. - Vissza is öltözhetünk - mondtam, majd megfordultam és elkezdtem volna diktálni az adatokat az asszisztensemnek, amikor észrevettem, hogy a nő felszívódott. Nem ült az asztalánál senki, és a rendelőszobában sem volt sehol. Annyira nem zavartattam magam, csak elsőre kicsit meglepődtem, de végül leültem a székébe. Miután én vagyok a saját asszisztensem, tudom hogyan kell kezelni egy ilyen rendszert. Sokáig nem értettem, hogy miért nem Purlitzer-pennát használunk, hiszen az sokkal egyszerűbb lenne, ez így kicsit muglisabb, de azt mondták nekem, hogy azzal a pennával vigyázni kell, úgyhogy inkább maradjak az eredeti felállásnál, nekem pedig végül is mindegy.
- Akkor már igazán nagy család lesztek - realizáltam. Három gyerekkel azért már elég nehéz lehet, főleg ha valaki annyira karrierista, mint én. Anyu is mindig mondta, hogy ne koncentráljak annyira a tanulmányaimra, hanem inkább éljem az életem, mert a család és a barátok fontosabb, mint a munka, de engem nem zavar, hogy nincsenek még gyerekeim. Elég fiatalnak érzem magam ahhoz, hogy bármi történhet. Ha gyerekem lesz, akkor kicsit le kell majd állnom a munkával, addig pedig kiélvezem minden percét.
- Jár előkészítőbe vagy bárhová, ahova igazolás kellene? - kérdeztem, miközben a recepteket rögzítettem. Gondoltam, hogyha az anyuka terhes, akkor a nagyobbak is otthon vannak vele, de az volt a biztos, ha megkérdeztem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Fogadni mernék, hogy a mumusok egy újság, amin valamelyik nagy csapat újonnan leigazolt játékosáról írnak, a cikk mellett pedig én mosolygok vagy repülök vagy tudom is én mit csinálok - akár az a szalagcím is lehetne, hogy megsérültem. Furi egy helyzet ez, mert ők annyira jobban akarják tudni, hogy mi a jó nekem, pedig még egyszer sem láttak játszani. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk irtózatosan bénán kviddicseznék, de még csak erről sincs szó. Persze, nem tartom magam valami őrült nagy tehetségnek, de már sokan és sokszor mondták, hogy ügyes vagyok. Olyanok is, akik nem mondanának ilyet, ha nem lennék az. Vagyis csak remélem. Már gondolkoztam, hogy jelentkezek egy rendes, nagy csapat utánpótlásához játszani, de ahhoz magántanulónak kellene lennem, és a legtöbb itteni buliból kimaradnék, az meg fájna a kicsi szívemnek.
- Szerintem csak félnek, hogy nem tudok rendesen vigyázni magamra - szerintük nem látom be a tetteim következményét és az érzelmeim vezérelnek. Megértem, egész kiskoromban alig szakadtunk el egymástól, szinte mindenről tudtak, de már nem vagyok olyan, mint régen. Rengeteget segített ez a kényszerszabadság, amikor a Bagolykőbe jöttem. Kicsit lecsatlakoztam róluk, ők meg elkezdték felfogni, hogy életképes vagyok. Az öcsémmel máshogy volt. Ő fiú, és teljes egészében a sajátjuk. Persze, sosem volt más, hogy én nem vagyok vérszerinti, de én voltam az első és jobban féltettek, mert szerintem kicsit mindig irtóztak attól, hogy egyszer jön valaki, és visszakövetel magának.
- Remélem - tudom, hogy szeretnek. Tudom, hogy ők tudják, hogy én is őket. Csak nehéz előállnom mindennel, ami bennem van mostanában. Egy idő után megbékélnének vele, de addig csak rosszabb lenne. Azt pedig végképp nem szeretném. Nem válaszoltam arra, hogy Laura mindet megveszi. Szerintem mindhárom jól állt neki, és az már csak az ő döntése, hogy melyikeket választja.
- A néni szerint van, csak előfordulhat, hogy orra bukok az ujjában, akkora - mondjuk az sem lenne baj. Tisztára olyan lehetnék, mint egy orangután, csak színesbe és unikornis szarvval. Nem is tudom, miért terveznek ilyen dolgokat olyan nagyba. Például anyu tuti nem venne fel olyat, de az ő méretében van. Közben próbálkoztam úgy lavírozni a sorok között, ahogyan az eladó mondta, és nem lehagyni Laut. Végül csak elértem a színes hálóingek, pizsik és pizsi overállok világába. Először nem sikerült felfedeznem azt, amiért jöttem, de rengetegféle dolog lógott a vállfákon, selyemhálóingtől, a snoopy-s pizsiig bármit meg lehetett venni. A fürdőruhák sem voltak rosszak, de az alvós dolgokért jobban rajongtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem tudom, néha vannak pónik, amiken lehet lovagolni, gondolom az tetszene a lányoknak. A fiúk meg elvannak a látvánnyal. - Már amennyit látnak belőle, de ezt nem teszem hozzá pluszba. Nem fontos infó, nem is lényeges, inkább csak csendben maradtam, az ujjaimmal kicsit dobolva a sebváltón a háttérben halkan ciripelő rádió zajára. Nem igen lehetett túlzásokba esni a hangerőt illetően, nem akartam, hogy végigunják a gyerekek az utat, de legalább ment valami.
- Jó, egy kérdést megért. Tudod, nekem Pécs is külföld,ha úgy vesszük. Olyan élettel, mint az enyém, kicsit minden ország az - ismertem el, vonva egyet a vállamon. Mert a sok utazás miatt egyetlen földrajzi helyhez sem kötődtem annyira, hogy honvágyam legyen. Persze, voltak városok, amiket jobban szerettem, mint a többit. Varsó, München, Pécs. De ezeket sem azért, mert adott országban vagy területen feküdtek, sokkal inkább azért, mert számomra jelentős eseményeknek adtak otthont.
- Babygirl, attól hogy néha jön egy-két bukkanó, az élet nem áll meg. Szerintem tetszeni fog. Tudod, hogy nem maradhatsz örökké a négy fal között.
Nem hiszem, hogy ez alkalmas időpont belemenni abba, hogy pontosan min is aggódok, millió és egy dolog van, mindig más és más, néha csak egy zsebkendő kérdése, máskor meg rendesen emberéletek. Végletes vagyok, de ez is a részem, semmi meglepő.
- Nem tudom, sokszor, sokmindenen. Múltkor azon gondolkoztam hol járjanak a lányok előkészítőbe. Mármint... Érted, lassan érik azt is elkezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

szombat délelőtt | o

Jobb híján elkezdem kipakolni a zsebeim tartalmát magam mellé a deszkákra. Több különféle ásványos karkötő elő, gyűrött pergamen rajta egy ezer éves óra levelezéssel, egy kő. Kő? Mikor raktam én követ a zsebembe és ugyan miért is? Na mindegy is. Végül a hátsó zsebeimet kezdem el áttapogatni. Ha nem találok semmit az se baj, akkor elszaladok venni valamit a hápiknak. Ha már ilyen aranyosan körém gyűlnek, akkor még szép, hogy csak miattuk végigszáguldok a falun.
Aztán meghallom a trappolást, valaki közeledik. Ennyit a magányos ücsörgésről. Felkészülök arra, hogy viszonozzam a köszönést, de csak a léptek dobogása hallatszik. Aztán csend, majd vidám hápogás, és a körém gyűlt állatok zajongva odébb úsznak. Összeráncolt homlokkal oldalra fordulok, hogy megnézzem a jövevényt.
Aki nem köszön, és – ami a legfelháborítóbb – aki lenyúlja a kacsáimat. Az árulók boldog hápogással vetődnek rá a finom falatokra. Ekkor megtalálom, amit kerestem. Egy kis zacsi kekszet. Még a klubhelyiségben vágtam zsebre, öhm, talán 2 napja? Azt hiszem akkor. Csak felmarkoltam és rohantam, hogy ne késsek el óráról. Aztán azóta se volt rajtam ez a farmer. Egy torzonborz kis fickó reménykedve néz rám, ő nem ment a többi kacsa után. Biztos folyton elűzik a többiek.
- Helló, lenyúltad a kacsáimat. – köszönök rá a vigyorgó fiúra a stég túloldalán. Alaposan megnézem magamnak, egy vigyort el is fojtok gyorsan, mert szinte összeöltöztünk. Az biztos, hogy eddig még nem volt szerencsém hozzá az iskolában. Elmosolyodok, hiszen nem vagyok egy kötekedő típus, nem vagyok én rellonos. Meg amúgy is, van egy hűséges kiskacsám, aki itt maradt nekem. Jó kis kacsa! Bedobok neki egy kis adag kekszet a tóba, ő pedig vadul csapkodva és a farktollait rázogatva összeszedegeti a darabokat.
- Awwh, te vagy a legcukibb az egész bagázsból. Ne félj, én majd csak téged etetlek. – még az is lehet, hogy rendszeresen ki fogok jönni ehhez a kis fickóhoz. Ha már nem vihetem magammal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez hogy jön ide? Miért kéne jobban betartania az ígéretét egy lánynak, mint egy fiúnak? – értetlenül nézek Bencére, hiszen ez szerintem nem egy nemhez kötött dolog. Az ígéretet mindenkinek illik betartania, teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány. Természetesen nem veszem magamra, amit mond, hiszen nem igazán ismer engem. Csak annyira, amennyire eddig engedtem. Mostanában egy kicsit jobban nyitok mások felé, de akkor is nagyon keveset tud rólam. Azt meg még én sem tudom, hogy milyen lennék ha mérges lennék rá, vagy bárki másra. Úgy igazán nagyon mérges. Persze elemi mágiát akkor sem vetnék be, azt szigorúan tilos. De valahogy nem is szeretném megtudni, milyen ha valaki teljesen felbosszant.
- Tényleg? Ja tényleg! De azt nem láttad, amikor legurultam a lépcsőn mert olvastam mászkálás közben! Be is tört a fejem – vigyorogva mesélem neki a fájdalmas élményt, hiszen annyira, de annyira jellemző rám. Kuncogva képzelem el, ahogy Bence belecsapódik egy szerencsétlenbe a nézőtéren. – Pedig azt megnéztem volna! Nem sérült meg az a szegény, akinek nekiszáguldottál?
Valószínűleg nem, hiszen akkor nem ilyen vidáman mesélné az esetet, bár ki tudja. De nem, szerintem nem. Kárt tenni a másikban nem vicces. Egyáltalán nem az. Mint ahogy az sem, hogy szegény Bence teljesen beleélte magát abba, hogy hirtelen elővarázsolok a semmiből egy tabletet és odaadom neki itt helyben.
- Aha, Invitoba még nem vagyok ennyire, szóval nem valószínű, hogy ide tudnám hívni a szobámból. Szóval marad a mohamed megy a hegyhez eset. – bocsánatkérően nézek rá, határozottan rossz érzés, hogy elfelejtettem és most plusz fáradtságnak teszem ki a fiút. Bár nem úgy tűnik, hogy őt ez nagyon zavarja, meg akarja kapni azt a kütyüt nagyon.
- Nem az elmélettel van a gond. A gyakorlat része a nehéz benne. Azt nézik, hogy mennyire tudom stabilan uralni és irányítani az elemet. Mindenféle necces körülmények között. – és valljuk be, itt lehet elvérezni csúnyán a vizsgán. Főleg mert korántsem uralom olyan jól, mint ahogy én szeretném. De mivel nekem pozitív kitöréseim vannak így ez kicsit megnyugtat, de nem nagyon. Kizártnak tartom, hogy vizsga között akkora nagy boldogságot éreznék, hogy elszabaduljon a pokol.
- Hát akkor nem sok elemi mágust ismerhetsz. – nevetek fel a bókszerűség hallatán. Sokkal de sokkal jobbak vannak nálam, vegyük például a profot, ő alapból az. Másrészt meg mit látott eddig tőlem Bence? Bűvész-trükköt jégkockákkal. Nagy szó mondhatom. Kicsit fészkelődök, próbálok egy kényelmes ülőpózt találni azon az icipici helyen, amit kinéztem magamnak. Ülhettem volna akár a földre is, normális távolságra tőle, de most már mindegy.
- Tud, persze. – mégis milyen tablet nem tud? – Ne tedd, vagyis már van rajta. Használható, de tőlem ne várj segítséget, hogy mit hogy kell vele csinálni, mert fogalmam sincs róla. Megkaptam, megcsináltattam és azóta is a szobámba hever. Még be se kapcsoltam. – világosítom fel Bencét. Oké, nem jutott eszembe a rúna szó, sőt a bolt neve se, ahol megcsinálták. Szóval a lényeg, hogy egy zsír új kütyüt bocsájtok a rendelkezésére.
A szemem sarkából látom, ahogy megmoccan, ugyanis éppen a fal színátmenetét figyelem, igazán mókásan ötvözi a kettőnk hangulatát. Felé fordulok, ő pedig már sokkal közelebb van, mint eddig. Rögtön el is kezd összevissza a szívem, ahogy egyre kényelmetlenebbül érzem magam. A szoba el is kezd alkalmazkodni, a kék lassan sötétszürkébe vált. Megpróbálok lassan és mélyeket lélegezni, hogy lecsillapodjak. Igazából ebből az egészből nem hiszem, hogy sokat észrevenne Bence, de a szoba tuti elárul.
- Én … apám és a felesége muglik. – válaszolok nagy nehezen a kérdésre. Régen simán rávágtam volna, hogy mugliszületésű vagyok, de már nem tudom, hogy mi is vagyok pontosan. Nem tudom, hogy ki az anyám, hogy ő mi volt. Egy halvány mosolyra futja tőlem csak, még nem nyugodtam le teljesen, talán nem is fogok. De legalább nem romlik tovább a dolog, és ennek őszintén örülök.
- Hát, kétlem, hogy a tűzhely vagy a vasaló, vagy a varrógép nagyon érdekelne. Bár ahhoz, hogy ezeket megmutathassam kirándulnunk kellene egy csöppet. Viszont ha jól emlékszem akkor te értessz a telefonokhoz. Nem tudnál tanácsot adni, vagy mutatni nekem egy jót, amit könnyű használni? – a navine buliban mutogatta is a telefonját, és úgy tűnt jól tud vele bánni. Biztos lehet abban a fura nevű boltban venni egy egyszerűt. Arra nem reagálok, hogy kedvel, nem is nagyon akarok belegondolni, nehogy tovább nőjjön a pánikérzetem. Én sem tudok sokat róla …
- Na és te? Hogyhogy ennyire megszállotja vagy a mugli dolgoknak? – felhúzom közbe a térdeimet a kanapé szélére, hogy átkarolhassam őket. A fejemet oldalra fordítva pihentetem rajtuk és úgy figyelem Bence reakcióit, mimikáját. Arról meg hálistennek nem tudok, hogy bárki szerint is jól néznék ki. Általában azt szoktam látni, hogy rám néznek és azt gondolják hogy fura vagyok. Ami igaz is. Ezzel tudok mit kezdeni, a tetszéssel már korántsem biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

van, aki hason csúszik, van, aki több darabban érkezik... látom, az off egy ilyen menedék szerepet tölt be vagy ez a sürgősségi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő