29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. október 29. 20:43 | Link

Sebastian

~ A kapocs miatt olyan, mintha sokkal több idő telt volna el, mióta nem vagy idegen. A dallamod segített megérteni téged.~ Talán nem önzetlen és nem nyújtja boldog-boldogtalannak a kezét, de nem is dugja homokba a fejét. Tényleg ott volt, még ha a másik oldalról nézve a köztük lévő távolság hatalmasnak is tetszett. Visszanézve könnyű látni, mennyire nem tudott volna segíteni Sebastinnak; utólag sokszor minden olyan világos és egyszerű. De ez is elmúlt és a sajnálkozásra is csak fejrázásra hasonlító dallam rebben fel.
~ Kellett valami, ami megtöri az ellenállásod. Csak nem találtam meg időben,~ veti fel, mert Sebastian nem akart tudomást venni a problémáról, még kevésbé beismerni és tenni ellene. Épp ezért nem ment semmire vele Zója, vagy azok, akik megpróbáltak beszélni a fejével, de még ő sem. A lényeg azonban, hogy Riley-nak sikerült. A dallamából tudta, hogy megvannak benne a kellő tulajdonságok, de csak akkor nyugodott meg igazán, amikor érezte a változást, hogy  Sebastian végre mozdult és javulni kezdett. Mérhetetlenül megkönnyebbült, mert az útmutatásra volt a legnagyobb szükségük - bár elég bizarr, hogy a megfelelő embert  importálni kellett egy másik kontinensről.
Már csak neki hiányzik a megfelelő irány, de kétli, hogy bárki is tudhatná helyette, merre kellene indulnia.
~ Csinálsz mostanában bármit olvasáson kívül?~, ráncolja a szemöldökét, mert a szőke számára kialakított kis rész láttán bárki könnyen azt hihetné, hogy Sebastian voltaképp betegszabadságát töltő könyvtáros. A gondolatban lappang némi rosszallás, ami azonban gyorsan átalakul és Ru pillanatokon belül talpon van, sőt, úton a gyengélkedő ajtaja felé.
Minek mondaná, hogy mindjárt jön, ha mindjárt jön?
Pár perccel később tér vissza, egy hátizsáknyi holmival és két hegedűtokkal, annak biztos jeleként, hogy a szobájukban járt. A nagyját leszórja az ágyra, a hangszerekkel viszont kivételes óvatossággal bánik, féltő mozdulattal emeli ki tokjából a sajátját és nyújtja oda Sebastiannak.
Utoljára módosította:Ruarc L. Mornien, 2017. november 1. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 1. 18:53 | Link

Ruru

~ Összefolyik az idő - bólintott gondolatban. Tényleg olyan volt valahol, mintha mindig is ismerte volna a fiút, hiába volt tisztában vele, hogy ez nem így van, sőt, rengeteg időbe és energiába került, míg eljutottak idáig. Túl sokáig féltek valakitől, aki meglehetősen hasonló hozzájuk.
A gondolat második felére nem felelt, mert Ru enélkül is tudhatta, hogy Sebastian egy pillanatig sem érezte úgy, hogy a fiú felelőssége lett volna vigyázni rá, és inkább csak hálás volt érte, hogy mégis megtette. A kontinenseken átívelő gondolatfoszlányt viszont megmosolyogta, mert tényleg elég különös helyzet volt ez így.
~ Nem nagyon - jött aztán a válasz, amin érződött, hogy szinte büszke rá, hogy mennyit olvas mostanában, mert mikor nagyon rosszul volt, akkor már ezzel sem foglalkozott. El is siklott Ru rosszallása felett, mert ő maga rendkívül élvezte a helyzetet, már úgy a jövőben tornyosuló, kellemetlen lefolyású beszélgetésektől eltekintve.
Egy pillanatra nem tudta hova tenni, mikor Ru felpattant, és épp csak elkapott valamit a szándékból, mielőtt a fiú kívül került volna a legilimencia hatáskörén, így mindössze annyit állapíthatott meg, hogy vissza fog jönni. Mikor azonban felpakolva érkezett vissza, kicsit megütközve nézett rá - ha ez válasz arra, hogy folyton olvas, akkor vajon most mi fog történni?
Persze aztán realizálta, hogy a fiúnál hegedűtokok is vannak, és volt egy "aha!" pillanata, bár a táska még mindig magyarázatra szorult volna. Mindenesetre érdeklődve figyelte, hogy mi történik. Mikor a fiú felé nyújtotta a gyönyörű, értékes hangszert, akkor viszont leesett az álla, annyira, hogy elfelejtett a legilimenciához nyúlni ismét.
- Biztos vagy te ebben..? - kérdezte döbbenten, mert pontosan tudta, hogy mennyit számít egy melodimágusnak a hangszere, de ha nem érkezett visszakozás, akkor érte nyúlt, és végtelenül óvatosan vette kézbe a hegedűt.
- Olyan különös a tapintása... de kellemes - állapította meg, mert valójában a hangszer Rurura emlékeztette valamiért. Talán mert egyszerre törékeny és erős, különleges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. november 1. 20:04 | Link

Sebastian

A másik döbbenete hallatán némi értetlenséggel "néz" vissza, elvégre elég egyértelmű a gesztusa és ha lobbanékony is, könnyelműnek aligha tarthatja őt a fotelben ülő. Bizonygatás helyett mozdulatlanul vár, amíg Sebastian ki nem veszi a kezéből a karcsú, fém és üveg testet, majd a vonót is.
- A neve Meallán. Villámlás.-*A melodimágus hangszerek sokfélék, akár a pálcák, temperamentummal és tudattal bírnak. Ő még nem ért hozzájuk, csak érzés alapján sejti, melyik mennyire engedékeny vagy tartózkodó, de azt tudja, hogy hegedűje az elhagyása dacára is megőrizte hűségét. A két év alatt, mióta valóban használja, kiismerte és beleszeretett ebbe a gyönyörű, érzékeny, szilaj hangszerbe. Kristálytiszta és átható hangja mostanra lényének részévé vált, s mi más kísérhetne egy orkánt, mint villám és mennydörgése?
- Így dorombol. Játssz rajta!-*A két szó félúton reked utasítás és kérés közt. A különös bizsergés, amiről a másik beszél, az anyagában rejlő mágia, amihez aligha engedi majd hozzáférni a hangszer Sebastiant; ám ha nem téved, meg kell szólaljon a kezében.
Talán nem ezt kellett volna elsőként adnia, elvégre a táskája csak apróságokkal van tele. Mégis, ezt akarta a leginkább adni, mint kimondatlan kívánságot, hátha találhat Sebby más módot arra, hogy behangolja saját magát; és mint énjének olyan töredékét, amit kevéssé ismerhetett.
Ha a másik feláll a fotelből, elfoglalja a helyét, maga alá húzva lábait és Sebastian felé fülel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 1. 20:40 | Link

Ruru

Furcsa volt a kezében tartani a hegedűt, mintha valami állandó vibrálást érzett volna a felülete alatt, pedig józan ésszel ez lehetetlen. Mégis, ki se kellett mondania, Ruru mégis tudta, hogy mire gondol, és magyarázattal szolgált.
A felszólítás viszont elbizonytalanította Sebastiant. Szétnézett maguk körül, de egy teremtett lélek sem volt a gyengélkedőn éppen, pedig jó lehetőséget adott volna arra valaki jelenléte, hogy nemet mondjon. Igaz, egy része szerette volna kipróbálni a hangszert, de közben félt, hogy már nagyon berozsdásodott a tudása, és egyébként sem érezte magában az energiát arra, hogy zenéljen. Viszont azt is tudta, hogy Runak nem nagyon lehet ellentmondani, így végül felkelt a fotelből és megállt az ablak mellett.
Hosszasan tanulmányozta a hegedű vonalait, mielőtt felemelte volna a hangszert, és jó pár nagy és mély levegővétel után helyezte csak a vonót a húrokra, egyelőre hangtalanul. Megpróbált átfókuszálni és dallam után keresgélt fejben, de sehogy sem talált egy igazán jót sem. Egyetlen egy volt, ami eszébe jutott, az, amit Ru játszott neki annyiszor, de tartott tőle, hogy ha ő játszaná, akkor megkopna a dallam varázsa. Tudta, hogy koránt sem olyan jó ebben, mint a fiú.
Végül leeresztette a hangszert és inkább az egyenes utat választotta.
- Nem tudom, hogy mit - mondta, és bár nem adta vissza a hangszert, sem a helyéről nem mozdult el, azért némi segítség elkelt volna számára, hogy ebből zene is legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. november 1. 21:04 | Link

Sebastian
Autumn leaves

Hosszúra nyúlik a csend és némán figyeli, hogy őrlik Sebastian gondolatai a pillanatokat, hogyan szitálja be a bizonytalanság homokja és akasztja meg. A görcsösség, ami a ki tudja, hány éven át rákényszerítettek eredménye, nem először akadályozza; és nem csak ebben.
Felkel, jóformán még a kérdés kimondása előtt, s az ágyhoz lép. Kitapintja a másik tok csatjait, hogy némi matatást követően kiemelje a klasszikus hegedűt. Hosszú pillanatokig ismerkedik vele, mielőtt hozzáfogna a hangolásához, s karcsú, fehér ujjai addigra betéve ismerik vonalait. A húrok után a vonót ellenőrzi, gyanta után túr, aztán dolga végeztével visszadobja. Az arányok, a fogás szokatlan számára, mégsem habozik, amikor a vonót a húrokhoz illeszti - minden mozdulattal szokja és magabiztosan játszik, ha kicsit lassabban is.
Jazz. Valahogy lényéből fakad ez a stílus, a zabolátlan, örökké változó, kötetlen dallamok. Nincs két egyforma dallam és pont ezt szereti benne; sosem éli kétszer ugyanazt a pillanatot, nem játssza kétszer ugyanazt a zenét. Képtelen veszteg állni, mozognia kell, ringani és ha a dallam azt követeli, lépni, menni is. Talán pont ezért is a hegedű az ő hangszere, nem köti meg, mint a zongora.
Nem lehet lemásolni sem, de Sebastian szabadon csatlakozhat és hallgathat el, akár darabkákban is, ahogy jónak érzi. Minek túlgondolni? A zene is halandó, minden alkalommal újjászületik, más és más hangszereken, kezek által, más és más szívekben. Nem kell hozzá képlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 1. 22:22 | Link

Ruru
A zene

Kicsit megnyugodva figyelte, ahogy Ru kinyitja a másik hegedű tokját is, mert ez valószínűleg azt jelentette, hogy ő is segít majd a zenével. Csendesen, az ablakpárkánynak dőlve nézte, ahogy a fiú rendbe tette a rég nem használt hangszert, aztán hosszú pillanatokig csak figyelte a dallamot, mielőtt megpróbált volna csatlakozni. Beugrott neki, hogy ilyet Radúzzal is csináltak, és akkor is nagyon élvezte, mert ha valaki más mellett játszik, akkor látja, hogy milyen utat kövessen, de mégis marad némi szabadsága, hiszen sosem tudhatja, hogyan folytatja a másik.
Illetve...
Az első szólamok után ismét összehangolta gondolataikat, mert így könnyebb volt követnie Rurut, és az első perc után már egészen kényelmesen játszott a különös hegedűn. Nem volt olyan a hangja, mint mikor a másik fiú kezében van, talán nem is lehetett, de azért kellemes volt hallgatni, amint a kicsit szomorkás dallam körbekússza a szobát.
Nem a jazz volt Sebastian kedvence, de most örömét lelte benne, és bár nem azonnal, de végül sikerült elengednie magát, és itt-ott rögtönözni a kikövetkeztetett folytatásokon túl is. Egy ponton, valahol a jazzes dallam vége felé átvette a vezetést, és valamiből, maga se tudta, hogy miből átköltött zenébe kezdett. Olyan volt, mint ahogy mostanában érezte magát, már nem igazán nyomasztó, de még mindig érzelmes és hol heves, hol furcsán elcsendesedő melódia. Lehunyta a szemét és átadta magát a dallamnak, valahol megtörve karót nyelt mozdulatlanságát is, együtt mozogva a zenével. Úgysem látta senki.
Aztán mikor vége lett, akkor mély levegőt vett és reszketeg kézzel, de nagyon óvatosan rakta le Ru hangszerét az ágyra, aztán ő maga is mellé ült.
Nagyon-nagyon régen játszott már ilyen szabadon.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. november 1. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. november 4. 20:27 | Link

Sebastian

Sosem erőltette rám senki, hogy tanuljak - visszatekintve inkább terelgetésnek tűnik, ahogy Abel felkeltette az érdeklődésemet és hagyta, hogy a kíváncsiságom és a makacsságom elvégezzék a munka maradékát. A hangszereket is én választottam, a hangjukba szerettem bele és amikor először érinthettem zongorabillentyűket, tudtam, hogy valami egész életre szóló legyint meg. Valahogy természetesnek, helyesnek tűnt a kezdetektől fogva, szelíd, megértő óriásnak. Egy kéz, két kéz, négy kéz, összhangban vagy versenyezve, ellenpontok és harmóniák.
A hegedű egy más világ.... Éles fémhúrok, torz, rekedt hangok, fájdalom. Egyedül a hangszer ellen. Minden hamis, minden kicsavart és idegen volt. Sokszor csak azért nem adtam fel, hogy legyőzzem, mert be akartam törni, le akartam igázni, akaratomhoz hajlítani - amihez arra volt szükség, hogy én idomuljak, az én tartásom legyen kifogástalan, az én mozdulataim alakuljanak át.
Különös, hogy végül mégis ez a hangszer választott ki magának; hogy eltűrte hanyagságom, viszolygásom, árulásom. Elfogadott. Kivárt. Bízott.


Ahogy összekapcsolódik elméjük, egy réges-régi érzés támad fel benne - valaha játszott úgy, hogy nemcsak a vörös szeplős, sápadt kezek értek hozzá-hozzá, de a gondolatai is összesimultak Abeléivel. Valahol fájdalmasan szép, még ha nem is ugyanaz, még ha Sebastian félénk és bizonytalan is. Feltűnésmentesen húzódik egyre inkább a háttérbe, ahogy a másiknak sikerül elengednie magát és mosolyok futnak át arcán, akár a nyári égen egymást kergető felhők árnyéka.

Van egy törés. Egy pont, ahol Sebastian eltűnik. A gondolatai, az érzései felolvadnak a zenében, végtelennek tűnő dallamként csordulva túl, ömölve belőle és a hangszerből. Ru egy pillanat alatt elhallgat, vonóját leeresztve és fejét a kölcsönvett hegedűn pihenteti, mintha valaki vállára hajtaná. Figyel, minden ízében csak a dallamra figyel, a húrokkal együtt rezeg és ujjai meg-megrándulnak, ugyanazon hangok után kaparászva. Nehezen lélegzik, szaggatottan kapkodva a sekély kortyokat, de nem mozdul, amíg vége nem szakad a zenének.
A legközelebbi biztos hely után tapogatózva letesz, szinte lecsapja a hegedűt, hozzá mérten óriás lépéssel szelve át a kettejük közti távolságot. Gondolattalan, ösztönös vonzás ez, még ha a fiú előtt állva meg is torpan egy töredék pillanatra.
Összefogja a remegő kezeket, tenyerei közé zárva és mellkasához szorítva őket. Most, hogy Sebastian ül, könnyen lehajolhat, hogy homlokon csókolja, elidőzve ajkaival. A másik homlokának támasztja sajátját, időt adva, miközben alig-érintésekkel cirógatják ujjai az övénél jóval nagyobb kézfejeket. Minden egyes mozdulata olyan óvatos, mintha a fiú is üvegből lenne - nem nehezedik rá, nem szorítja, de nem is engedi el, egy pillanatra sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 5. 15:02 | Link

Ruru

Úgy érezte, hogy teljesen kimerült, pedig csak rövid ideig játszott. Kicsit olyan érzés volt, mint mikor sír, és utána tompábbnak tetszik a világ. Mély lélegzetvételekkel nyugtatta magát, míg nem egészen elcsitult, de addigra már Ru is mellette volt és a kezéért nyúlt. Engedte neki, hiszen biztonságot adott neki a két apró kéz, és a bordák mögött olyan jól érezhetően verdeső szív. Lehunyta szemeit, ahogy az ajkak a homlokát érintették, és valahogy egészen kicsinek érezte most magát. Kezeit teljesen Ru mellkasára simította, megpróbálva ezzel az egyetlen érintéssel minél többet befogadni lényéből, és hálásan fogadta a fiú simogató mozdulatait. Nem voltak konkrét gondolatai, most csak létezett, kicsit elvesztve a szavak fonalát, érzései egyre lassabban kavarogtak, de annak ellenére, hogy nem érezte magát boldognak, mégsem volt semmi negatív a helyzetben. Szomorú volt, igen, de bizonyosságként dobolt benne, hogy ez kellett, és jó volt, és segített. És nagyon fontos volt számára, hogy Ru hegedűjén játszhatott.
~ Köszönöm - akadt fent egy gondolat a sodráson, őszinte hálával fordulva a fiú felé. Sebastian remegése közben alábbhagyott, már csak néha-néha rezzent meg a keze, de egyelőre nem akarta elengedni Rurut.
Végül, talán percek teltek el, de ölébe húzta a fiút ismét, hogy jó alaposan megölelgethesse. Arcát a nyakába fúrta, megszokásból ott keresve tincsei illatát, de aztán mikor rájött, hogy ez így nem fog összejönni, akkor sem mozdult meg, mert a selymes, puha bőr is épp olyan jónak ítéltetett.
~ Játsszunk máskor is együtt - kérte, mert valahogy úgy érezte, hogy kell neki, hogy valaki fogja a kezét ahhoz, hogy megtalálja az utat a zenében, azt a sajátot, ami az olyan katarzisokhoz vezet, mint az iménti. El is határozta, hogy ezentúl több gondot fordít majd a saját hangszerére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 440
Írta: 2017. november 5. 20:24 | Link

#thirdwheel #awkwardawards2k17

Megköszörülöm a torkom, megpróbálva finoman figyelmet kérni.
Mármint, épp az imént néztem végig egy nagyon is bensőséges jelenetet, szóval akár rezesbanda kíséretében is bevonulhatnék, de mentségemre szóljon, annyira meglepett és lenyűgözött a zene, hogy teljesen elfelejtkeztem mindenféle illemről. Az érzések, ekképpen pedig az emberek sem racionálisak, akármennyire is igyekeznek civilizált, felsőbbrendű lénynek tűnni - én sem vagyok kivétel. A dallam magával ragadott, s mire feleszméltem, kegyetlenség lett volna szétugrasztani Sebastiant és Ruarcot. Tudom, hogy itt megfordulhattam volna, kisétálva a gyengélkedőről, hogy visszatérjek egy alkalmasabb pillanatban (és valószínűleg a legtöbb jóérzésű ember így is tett volna); azonban gyarlóságom győzött.
Láttam valamit, ami eddig elkerülte a figyelmem - valamit, ami megbújt a részletekben és nem állt össze, kíváncsiságom pedig annyira eluralkodott rajtam, hogy igazából még csak el sem rejtőztem.
Hölgyeim és uraim, Riley G. Meyers, diplomás pszichológus, kezdő kukkoló!
Viiisszatérve a jelenbe, kezemben egy adag könyvvel odasétálok az ágyhoz és kedvesen - bár teljesen feleslegesen - rámosolygok a kisebbik srácra.*
- Megtennéd, hogy adsz pár percet? Addig mondjuk leugorhatnál a konyhára kajáért,-*javaslom neki, amit egykedvűnek tetsző szótlansággal vesz tudomásul. Épp' csak a hegedűjét rakja el a tokjába (jogos, én se akarnám egy jávorszarvas közelében szem előtt hagyni), mielőtt elcsattogna.*
- Haragszol?-
*ülök le megszokott fotelembe, Sebastiannal szemben. A térdemen nyugtatom a könyveket, amik miatt beugrottam; de van valami más is, amiről beszélnék, ha nem harapja le visszakézről a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 5. 20:54 | Link

Dr. Meyers

Látványosan összerezzent a kívülről jövő hang hallatán, ami egy pillanat alatt kiszakította kettejük csendes, csodás, színes világából, ahol igazán osztozni tudtak az érzelmeken és gondolatokon. Felnézett, és haragos pillantást küldött orvosa felé, mikor realizálta, hogy kivel van dolga, de aztán rájött, hogy hiszen éppen őt várták és meg is ígérte, hogy ma jön, szóval számíthatott volna rá. Bosszúsága mégsem múlt el teljesen nyomtalan, és csak kellemetlenebb lett, mikor Ru felkelt az öléből és elindult a konyha felé. Igaz, Sebastian gyomra egyetértő taktust nyomott épp az orvos szavaival.
- Kicsit - felelte őszintén Riley kérdésére. - De szólt, hogy jön és amúgy is kérdezni akartam valamit, úgyhogy nem kellett volna teljesen váratlanul érnie, hogy itt van - tette hozzá, kifejtve az előbbi gondolatmenetet, megpróbálva reális mederbe terelni érzéseit. Érdekes módon még csak nem is az zavarta, hogy a pszichológusa figyelte őket, elvégre így is rengeteget tud már róla, hanem inkább az, hogy kénytelenek voltak elszakadni egymástól. De ha már itt tartunk...
- Itt maradhat éjszakára Ru? Régen aludtunk már együtt és hiányzik - kérdezte, tovább lépve kicsit, megpróbálva elengedni az előbbi kellemetlen érzés maradékát. Nem voltak igazán kétségei afelől, hogy megengedik-e nekik, mert az évnek ebben a szakában alig-alig tévelygett valaki erre, ráadásul még csak beszéddel sem szokták megtörni a csendet, hála az elmekapocsnak, de így volt a helyzet tiszta és átlátható. Egyébként még jó, hogy létezett ez a fajta kommunikáció Ru és Sebastian között, különben ha szavait és hangszínét is meglesi a doktor, akkor valószínűleg nem merül ki ennyiben a mérge, mint így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 440
Írta: 2017. november 6. 21:08 | Link

Sebastian

- Én is lehettem volna tapintatosabb, sajnálom. Még sosem láttalak titeket együtt, sem zenélni, elragadt a kíváncsiságom.-*Nem üres szavakkal dobálózom, tényleg jó szándékom ellenére lettem nem kívánt harmadik. Megfordítva azonban a legjobb, amit tehetünk, ha kihasználjuk ezt a szerencsétlen helyzetet és a lehető legtöbbet kihozzuk belőle. Előbb még azonban válaszolok a kérdésre, derűs mosollyal - elvégre igazán nem fenyeget, hogy az ágy ne bírná el kettejüket.*
- Nem látom akadályát. A monitor-bűbájnak viszont maradnia kell,-*figyelmeztetem, bár ebben az esetben nem is arról van szó, hogy Ruarc elégtelen felügyelet lenne. Az elmúlt hetekben már bizonyította, hogy megértette és betartja a közösen lefektetett szabályokat; ezen felül is úgy látom, hogy jó hatással van Sebastianra. Ő adhatja a gyógyuláshoz szükséges közelséget, szeretetet, gyengédséget, amit én, pozíciómból fakadóan, nem tehetek meg.
Tűnődöm egy pillanatig, hogy a lehető legvilágosabban tudjak fogalmazni, mielőtt farkasszemet néznék kicsit morc páciensemmel.*
- A ti kommunikációtok jóformán ismeretlen és elérhetetlen másoknak. Elképzelni is nehéz számomra, milyen érzés lehet egy ilyen kapocs. A testbeszédetek meglepett és...a legjobb szó talán, hogy megkönnyebbültem, mennyire jól használjátok.-*Osztom meg Sebastiannal a megfigyeléseimet, egyrészt, hogy oldjam a bosszúságát, másrészt, az én nézőpontomat is megmutatom, hogy megérthesse - ami neki természetessé vált esetleg, kívülről nézve páratlan ritkaság. Lehunyom a szemem, felidézve a képeket, mutatóujjammal hangtalanul dobolva a térdemen egyensúlyozott könyv borítóján.*
- Tudtad, hogy lassan pislantasz rá?-*bukik ki végül belőlem az egyik furcsa részlet, amiről kétlem, hogy szándékos - azt pedig, hogy aranyos, csak Veritaserum alatt vallom ki. Ismeretségünk rövid ideje alatt rájöttem, hogy ez Sebastiannál sértésszámba megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 6. 21:31 | Link

Dr. Meyers

- Nagyon rég nem nyúltam hegedűhöz... - felelte Sebastian, ily módon jelezve, hogy valószínűleg másokat is meglepett volna a zene, úgyhogy nem fúj érte, hogy felkeltette orvosa kíváncsiságát. - Ráadásul Ru a kezembe adta a melodimágus hangszerét, ez nagy dolog - tette még hozzá. Valószínűleg, ha nem ez történt volna, akkor nem játszott volna semmit, de ilyesmit tapintatlanság lett volna visszautasítani, és igazából nem is akart ilyet tenni, inspirálta a hangszer.
- Rendben - derült fel kicsit az arca, mikor megkapták az engedélyt. - Köszönöm - szúrta még mögé, a szokott módon kicsit halkabban, mint egyébként beszél, de a hála kifejezésével mindig is gondjai voltak, ha komolyan gondolta. Igaz, egyre bátrabban próbálkozott már vele, főleg az orvosával szemben.
Riley szavai viszont mélyen elgondolkoztatták. Eltartott egy darabig, mire összeszedte mindazt, amit el szeretett volna mondani, és újra megszólalt.
- Valójában nagyon sokáig rettegtem attól, amit Ru csinál. Volt egy év, amikor, mint később kiderült, kölcsönösen féltünk egymástól, és egy ponton rájöttem, hogy Ruru hallja a gondolataimat, vagy legalábbis egy részüket, és ez teljesen kiakasztott. De volt egy varázslat, ami miatt nem hallhatta a dallamom... ő ezért félt tőlem. Egy éjszaka viszont mikor zongorázott, akkor véletlenül meglestem, pont mint ahogy most magát bevonzotta a zene - gesztikulált az ajtó felé -, és utána szükség volt rá, hogy használjam a legilimenciám rajta. És úgy hallott. Aztán már könnyebb volt, és idővel elkezdték követni egymást az események - fejezte be a mesélés nagyobbik részét. Riley kétségkívül sikeresen terelte el a figyelmét arról, hogy az imént megzavarta őket.
- Sokáig késleltetve tudtam csak figyelni a gondolatait, mert a rendes legilimencia nem enged mást, először úgy kommunikáltunk, mikor már figyeltünk egymásra. De miatta tanultam meg a magas legilimenciát, hogy megadjam neki azt a szabadságot, amit szeretett volna, és hogy nekem is egyszerűbb legyen. Mióta befejeztem a tanulását, nem használtam más emberen.
Riley-nak mindig meglepően könnyű volt mesélni. Sebastian szerette, ahogy a férfi ilyenkor tényleg rá figyelt és ha kellett, akkor segített meglátni az összefüggéseket, ráadásul feleslegeset sohasem kérdezett. Az ülések során elértek odáig, hogy a fiú már megbízott benne annyira, hogy akár magától is meséljen neki, anélkül, hogy Riley kifejezetten kérné, ahogy most is történt. Igazából még jól is esett neki valakinek elmondani ezeket a történeteket, mert Riley felől azt érezte, hogy tényleg érdekli, még ha a munkájához is tartozik, hogy foglalkozzon vele.
A férfi utolsó megjegyzésére viszont csak értetlenül pislogott.
- Hogy mit csinálok? - kérdezte, miközben törökülése húzta lábait és félig bebugyolálta magát a paplanba. Azért csak félig, mert nem szeretett volna semmit sem lelökni az ágyról nagy igyekezetében, de hűvösnek találta a levegőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 440
Írta: 2017. november 12. 22:13 | Link

#curiositykilledthecat

- Ha jól értem, akkor a melodimágus hangszer olyasmi, mint a varázspálca?-* kérdezem, a biztonság kedvéért - az elmélettel nagyrészt tisztában vagyok, de sosem tanulmányoztam részletekbe menően, szóval most kiaknázhatom, hogy Sebastian szeret és tud is magyarázni. Azt persze értem a kontextusból, hogy Ruarc bizalmából és kötődéséből fakadó kivételes gesztus volt ez, csak a kíváncsiság fúrja az oldalam, van-e esetleg más jelentősége is.
- Szívesen. Sőt, örülök is, hogy van kérésed.-*Mosolygok, mert jó jel, hogy vágyik valamire és tesz is azért, hogy megkapja. Kis lépések.
Tanulmányozom az arcát, ahogy elmerül az emlékeiben és küszködik a szavakkal. Gyakran megesik még, dolgozunk rajta, s munkám jutalma egy-egy ilyen kéretlen darabka, történetrészlet, apró titok. Kivárom, hogy összeillesztgesse, nem aggódva azon, mennyi időt vesz igénybe. Megéri.*
- Szerintem a legtöbb embert megrémíti a lehetőség, abból kiindulva, mennyire rühellik az "agyturkászokat". Nem csodálom, hogy összezavart, amikor ennek a logikának a tökéletes ellentétével találkoztál,-*ingatom meg a fejem, miközben a mondandóját emésztem. Annyira bizarr elképzelni, hogy a lélek egyetlen dallamba sűríthető valamiképp, s hogy ez mások számára értelmes és kibogozható. Sok kérdésem lenne még, ajjaj, de még mennyi. Cinkos pillantást vetek Sebastianra, durcás kis fintorral szusszanva.*
- Erről egyszer még szívesen elbeszélgetnék, ám úgy érzem, ahhoz egy vödör kávé és egy egész nap - vagy éjszaka - kellene.-*Ennyivel azonban el is engedem a témát, mert akármennyire is élvezetem lelem a csevejeinkben, a terápia az első.
A kielégíthetetlen tudásszomjamat amúgy is bele kellene fojtanom az iPadomon halmozódó friss kutatások jelentéseibe.
Sokan a fél karjukat odaadnák azért, amit ő egyszerűen úgy ír le, mintha csak kézikönyvből sajátította volna el. Nincs benne semmi kérkedő vagy lenéző, de szerintem sokszor nincs tudatában, hogy a könnyedség, amivel véghezviszi a varázslatait, milyen félelmetes lehet. Még számomra is az néha, pedig hasonló csónakban evezünk, ha belegondolok.*
- Csodállak azért, hogy ilyen fiatalon ennyire keményen tudsz dolgozni, ha valamit akarsz, mert csak a tehetség kevés volna ehhez. Az pedig csak tovább fokozza, hogy valaki más kedvéért ekkora fába vágtad a fejszéd. Megpróbálom mostantól ezt is beépíteni a gyakorlatokba, ha egetértesz. Mondd, még mindig nem bízol az okklumenciámban?-*Vetem fel a kérdést, ami a jelek szerint időszerűvé vált és átrendezheti némileg a következő ülésre tervezetteket - nem véletlenül van mindig fél ábécényi tartalék tervem...
Nem voltam mindig ilyen jó hallgatóság, de megtanultam előnyt kovácsolni közvetlenségemből és érzékenységemből. Mindig is szerettem megfigyelni másokat, hogyan reagálnak, mi mozgatja őket, bár eredetileg én magam vágytam a figyelem középpontjában állni. Ahogy felnőttem, úgy tolódott a hangsúly a "kapni"-ról az "adni" felé.*
- A macskák testbeszédének része, általában akkor csinálják, ha megbíznak valakiben és a szimpátiájukat akarják jelezni. Így,-*szemléltetem, hátha akkor könnyebben beugrik. A gesztus több szempontból is érdekes - egyrészt, mert ezek szerint úgy ragadt rá Sebastianra, hogy észre sem vette; másrészt, ez a "kölcsönvett" elem a legtöbb ember számára értelmezhetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 15. 01:01 | Link

Dr. Meyers

- Hasonló - bólintott a fiú a kérdésre. - Viszont míg a pálcák egy erősebb varázsló kezében mindenképp produkálnak valami eredményt, ha a varázsló azt akarja, a hangszer esetében egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy meg fog szólalni a kezemben - magyarázta meg, hogy mi is a helyzet. - Ráadásul egy roppant érzékeny szerkezetről van szó, nem véletlen, hogy nem szívesen készítenek üvegből ilyesmit - tette még hozzá.
Nem vette észre, de valójában hatalmas változás volt, hogy egyre többet és egyre szívesebben magyarázott, lassan visszatérve ahhoz a szokáshoz, ami régebben a sajátja volt. Nem valószínű, hogy képes lett volna mindenkivel így viselkedni, de Riley felé elkezdett tényleg megnyílni.
Ezt mutatta az is, amilyen pozitivitással felelt a férfi megjegyzésére.
- Majd ha meggyógyultam megejtjük - eresztett meg egy egészen halvány, bizakodó mosolyt. Fáradt volt és nyúzott, ez tény, de jót tett neki Ru és a zene, és hogy valami mást csinált, mint amiket egyébként szokott. Ráadásul feldobta, hogy a fiú ma vele maradhat, így pedig sokkal könnyebb volt színesebbnek látni a világot és vidámabb helynek.
A legilimenciával kapcsolatos eszmefuttatás viszont elgondolkodtatta, és nem is tudta megállni, hogy ne feleljen rá.
- Igazából ez nem kemény munka. Mármint... nem elhatározom, hogy én most keményen fogok dolgozni azért, hogy megtanuljak valamit, hanem csinálom mert érdekel és mert így látom jónak. És ha valamire ráfókuszálok, akkor nagyon nehéz nem arra fordítanom az időm jelentős részét.
Valószínűleg pont ez jelentette az egyik legnagyobb problémát is, hiába volt nagy segítség a tanulás terén. Ez a fajta szemellenzős fókuszálás akadályozta meg azt is, hogy kiszakadjon az önmarcangoló körökből, és emiatt zárta ki a világot, még ha csak most tudatosította is ezt először.
Mielőtt válaszolt volna Riley következő kérdésére, hezitált kicsit, és némileg bizonytalanul szólalt meg végül.
- Ne vegye magára, de a védelmi varázslatai után... vannak kétségeim - vonta össze a szemöldökét maga elé nézve, mint aki próbál olyan indokokat találni, amikkel megmagyarázhatja magának, hogy miért kellene elhinnie bemondásra, hogy Riley jó okklumentor. Sajnos, hiába igyekezett bízni orvosában, ez egyelőre nagyon nem jött össze bizonyíték nélkül.
- Milyen módon építenénk ezt be a terápiába? - nézett fel aztán végül a másikra.
A következő kérdés azonban meglepő felfedezést hozott, főleg, amikor Riley megmagyarázta és be is mutatta, hogy mire gondol.
- Ezt szokta csinálni Sherlock - realizálta Sebastian, akinek jól látszott az arcán, hogy ezt bizony most tudatosította először. - Tényleg ezt csinálom Rurunak? - pislogott aztán kicsit ijedten Riley-ra, miközben az arcán halvány pír jelent meg. Még jó, hogy ezt nem vette észre, különben a dolog gördült volna tovább, és csakhamar teljesen vörös fejjel ülhetett volna az ágyon. Az az eset ugyebár, amikor már attól pirul az ember, hogy elkezdett pirulni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 306
Összes hsz: 440
Írta: 2017. november 18. 23:52 | Link

#satisfactionbroughtitback

Buzgón bólogatok, mert akármilyen szívesen is ásnám bele magam a témába, tényleg nem időzhetek itt túl sokáig. Be kell érnem ezekkel a morzsákkal, esetleg utánaolvasni - nem mintha túl sok szakirodalom létezne, de valaki tuti fel tud nekem hajtani egy barátságos hangszerkészítőt, ha kiskutyaszemeket meresztek rá.*
- Deal!-*Nevetek fel, a kezemet nyújtva, mert erre örömmel alkuszom. Mindig is lenyűgözött, ahogy a terápia során az emberek apránként magukra találnak, ahogy egyre több látszik belőlük és erősödnek, ahogy felfedezik olyan részeiket, amikről talán nem is tudtak. Közös utazás ez, aminek a végén nehéz búcsúzni, mégis alig várom, hogy kisétáljanak az ajtómon, mert ott toporognak az új életük küszöbén.
Megdörgölöm az államat, nem vonva kétségbe a szavait, mert valóban ilyen érzés lehet számára; a erőfeszítés eltörpül a megszerzett ismeretek, a fejlődés adta motiváció mellett. Az intellektusának szüksége is van az ilyen kihívásokra, célokra. Előredőlök, a térdemen egyensúlyozott könyveket inkább letéve az éjjeliszekrényre, bár megállom, hogy előkapjam a telefonom és azonnal jegyzetelésbe fogjak.*
- Ennek egy része az autizmusodból is fakad, viszont a nagyobbik része - és számomra itt van a hangsúly - igenis kemény munka. Olyan dolgokat viszel véghez, amihez nincs igazán útmutatásod. Te magad tervezed meg, osztod be az erődet, keresed meg a megoldást. Talán emiatt is szoktad meg, hogy nem támaszkodsz másokra és nehéz segítséget kérned.-*Az egész jó oldala, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt a beszűküléssel járó extrém koncentrációt úgy, hogy ne menjen minden más rovására. Csak az eszközökre van szüksége.
Meg egy kis jómodorra.*
- Nekem a transzfiguráció az, ami neked a bűbájtan,-*felszegem a fejem, megpercegtetve sebtében magamra bűvölt cicafüleimet. Durcás arckifejezésem azonban egy pillanatig tart csak, mókázom, eszem ágában sincs valóban megsértődni - ha faragatlan is, tényleg csapnivaló vagyok bűbájokból.*- Mindazonáltal valamelyik következő foglalkozásunk keretében próbára teheted az okklumenciámat, ha segít megnyugodni, egy feltétellel. Csak magas legilimenciát használhatsz, anélkül, hogy feszegetnéd vagy tapogatnád a falaimat.-*Ez a kitétel nagyon fontos és nem kétlem, hogy nehéz is lesz Sebastian számára. Farkasszemet nézek vele, nyíltan és egyszerűen, mint mindig.*
- Értem, hogy mi szüli a bizalmatlanságodat és szeretnék segíteni. Vannak azonban határok. A te nyugalmad kedvéért nem fogom kockára tenni a többi páciensem titkait, még akkor sem, ha ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem férnél hozzá. Neked pedig tiszteletben kell tartanod, hogy nem szeretném, ha hozzáférnél a személyes dolgaimhoz, mert a terápia ezt kívánja meg. Közvetett módon próbára tehetsz, ameddig csak találékonyságod terjed.-Ha megengedném neki, akkor nem lennék méltó a bizalmára, mert ugyanezen elven kiszolgáltathatnám valaki másnak mindazt, amit már gondjaimra bízott. Ez egy lehetőség és bőven hagyok időt, hogy megfontolja, él-e vele, vagy hogyan fordítsa saját javára.
Mára úgyis feléltem az időmet.*
- Bár nem veleszületett képességed, szeretném, ha megtalálnád neki a helyet és az időt az életedben, illetve ha lenne egy szabály- és értékrendszer, ami alapján használod. Hogy a részeddé váljon.-*Van pár ötletem, de a lépéseimet gyakran az adott helyzet diktálja, nem az eredeti elképzeléseim. Szedelődzködni kezdek, ahogy a gyengélkedő ajtaját hallom nyílni, feltápászkodva.*
- Igen. Azt nem tudom, ő érzékeli-e, de esetleg figyeld, van-e más is, akire hunyorogsz. Hátha felfedezel valami érdekeset. A könyvekhez,-*intek a szekrény felé,*- mellékeltem az útmutatót. A viszont látásra!-*Meghajlás helyett csak biccentek, elsétálva a javasasszony irodája felé, mielőtt elhagyom a szárnyat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. november 25. 20:30 | Link

Dr. Meyers

Figyelmesen hallgatta Riley okfejtését, annak dacára is, hogy olvasott már erről valamelyik könyvben. Néha nehezen azonosította be, hogy miket is  produkál ő maga abból, amivel már leírva találkozott, de hát ezért is volt szüksége orvosra, hogy segítsen neki meglátni azt, amire egyedül vak volt.
A cicafüleken halkan nevetett, mert Riley mindig képes volt meglepni a metamorfmágiájával, ráadásul Sebastian számára az állati kiegészítők számítottak a legmókásabbnak.
- Nagyon selymesnek tűnnek a fülei, Doktor úr - jegyezte meg enyhén élcelődő hangsúllyal, de kicsit sem bántón, csupán tovább gördítve a viccet. Viszont Riley szavaitól csakhamar átfókuszált.
Nem tagadhatta volna, hogy mélységesen meglepődött a felvetésen. Miután átbeszéltek mindent, neki többé nem volt szándékában felhozni a témát, és nem is igazán tudta, hogy hogyan reagáljon erre. Hiszen ha nem nézheti meg, hogy milyen erősek a falak, akkor nem sok értelme van a legilimenciával próbálkozni, nem igaz?
Összehúzott szemekkel döntötte picit oldalra a fejét, miközben Riley arcáról próbált leolvasni valamit, bármit. Az eszével tudta, hogy orvosa szándékai mögött nincs semmi rossz, mégis olyan érzése volt, mintha valahol csapdát kéne sejtenie.
Szerencsére a magyarázat feloldotta ezt a hirtelen görcsöt, és ismét ellazulva hümmögött egy sort.
- Át kell még gondolnom, hogy szeretnék-e élni vele - felelte végül kimérten, mert talán a fáradtsága miatt, de hirtelenjében nem jutott eszébe semmilyen alternatív tesztelési mód.
A hunyorgásos téma viszont ismét csak odébb terelte a gondolatait, és egészen érdekes kísérletnek érezte, hogy megnézze, vajon más is kap-e a macskaszeretlekből.
- Rendben - bólintott aztán egy kis mosollyal az instrukciókra. - Viszlát legközelebb - köszönt, de ahelyett, hogy Riley hátát figyelte volna, miközben távozott, inkább Ru felé kukucskált.
Mikor odaért a fiú, és Sebastian érzései szerint már a pszichológus sem volt hallótávolságon belül, akkor rögtön beszélni kezdett.
- Képzeld, azt mondta, hogy hunyorgok rád, mint a macskák arra, akit kedvelnek - mesélte, miközben felmérte, hogy milyen étel érkezett a fiúval. Krumpli és sajt, némi zöldséggel, meg leves, ami feltehetőleg kapott egy bűbájt a manóktól, mert bárhogy is lépett a fiú, meg se rezzent a tálban. Igazán előrelátó.
- Gyere - csinált helyet gyorsan az ágyon, óvatosan odébb túrva a dolgokat, hogy Ru is le tudjon ülni, illetve a tálcát is legyen hova tenni. - Köszönöm a vacsorát. Te készítetted? - kérdezte kicsit reménykedve, mert tudta, hogy akkor finom fűszeres lesz minden. A manók is jól főztek, de ők kicsit általánosabb ízlésvilágot voltak kénytelenek követni, Ru viszont remekül bánt a különféle fűszerek harmóniájával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. december 17. 23:55 | Link

Sebastian

Odafészkel, probléma nélkül megtalálva a helyet mindennek, mert ennyi idő alatt betéve ismeri már Sebastian kis sarkának földrajzát, legfeljebb a széthagyott könyvek térítik el olykor. A fal és Sebby közé túrja be magát, a tálcát a másik ölébe helyezi, de megtorpan pár pillanatra a hallottak nyomán. Ujjai hallgatagon követik a tányér peremének vonalát.*
- Éreztem, de nem tudtam, hogy hunyorgás. Gyakran csinálod, amikor csak úgy...vagy?-*A helyes kifejezés talán a merengés lenne, de mint sokszor, a szó elillan előle és nem fecsérel a keresésére időt. Ha a másik érteni akarja, bármikor megmerítkezhet a gondolataiban, bármilyen leírásnál pontosabb képet kapva. Ahogy visszagondol az érzésre, finoman hintázni kezd, apró kis mosoly kucorodik a szája szélére és a fiú felé billenti fejét, nyakát mutatva, mintha hallgatózna.*
- Szeretem.-*Ezt mindenképp közölni akarta, ha nem is fejti ki; aztán jön a következő kérdés és továbblép.*
- Részben, mert gyorsan akartam. Fűszereztem,-*magyaráz, miközben ölébe veszi a csuprot, amiben az ő része van, kitapintva a kiskanalat. Kukoricaleves, tejszínesen-csípősen, friss gyömbérrel, chilivel, curryvel - az illata is melengeti, s csendesen eszeget. Nagyjából annyi időbe telik neki megenni, amíg Sebastian - jobb napjain - eltüntet egy kétfogásos ebédet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. december 18. 23:35 | Link

Ruru

Szívesen leste volna meg Ruru gondolatait, mikor a hunyorgásra terelődött a téma, de azután, hogy először használta ma hosszú kihagyást követően a legilimenciát, ráadásul a zene és a Riley-val való beszélgetés is kimerítő volt számára, inkább nem kockáztatott meg most egy újabb próbálkozást.
- Én nem tudtam róla - felelte. - Nagyon furán nézhet ki... - töprengett el egy pillanatra, de természetesen nem érdekelte különösebben, hogy valójában mennyire furcsa vagy sem, inkább megpróbálta elképzelni, hogyan is festhet ez az ő prezentálásában.
Ru rövid megjegyzése viszont mosolyt csalt az arcára, mert jólesett tudni, hogy a fiú örül az ilyen apró, sokszor talán teljesen akaratlan jelzéseknek is.
- Szeretem, hogy szereted az ilyesmit - mondta aztán még mindig kis mosollyal a szája szegletében, egyszerűen nem tudta megállni, de utána már az ételre terelődött a figyelme.
Nem sietett, de valóban hamarabb végzett a levessel, mint Ru a sajátjával, bár amekkora kanállal evett, Sebastiannak igazán nem is lehetett ez kihívás - körülbelül egy evezőlapát méretű darabot pakoltak a manók a leveséhez -, viszont a sajtból csak az egyiket ette meg, a másik szeletet automatikusan meghagyta a mellette ülőnek.
- Nagyon... karakteres? Arvid így mondaná, azt hiszem - merengett el a kifejezés és a sajt felett egy pillanatra, mielőtt átadta volna a tálcát. - Finom lett, köszönöm - tette még hozzá, és most kivételesen észrevette, hogy valóban ráhunyorgott a fiúra, miközben ránézett. A felismerés egy pillanatnyi szünetet kreált, aztán csendes nevetés tört elő belőle, miközben a poharáért nyúlt.
- Nagyon furcsa rájönni, hogy miket csinálok akaratlanul - magyarázta meg a nevetés okát, még ha Ru amúgy is tudhatta, olvashatta, de Sebastian valahogy most szükségét érezte annak, hogy hangosan is megállapítsa a nyilvánvalót. - Miket hoztál még egyébként? - pislogott aztán az ágyra halmozott holmik felé, amiket Ru pakolt oda, még mielőtt zenélésbe kezdtek volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. december 19. 23:49 | Link

Sebby

- Pihenj. Van időd,-*nemcsak az éjjelről beszél, amikor alig-alig szokott aludni, hanem az előttük álló napokról, hetekről, hónapokról is. Megcirógatja lélegzetével, ahogy vállára hajtja a fejét egy kicsit, beérve a közelséggel, a közös hallgatással és vacsorájukkal.
Az embernek csak a pillanatokról kell gondoskodnia, hogy az évek gondot viseljenek magukra.
- Nem baj. Senki sem ismeri teljesen magát. Nem is kell,-*a hangja, akár egy vállvonás. Az, hogy ezekkel a sosem látott, meg nem érthető, kibogozhatatlan részletekkel együtt is elfogadják, szeressék, sokkal fontosabb számára. Nem szükséges, hogy ismerje minden sebhely, heg és forradás történetét ahhoz, hogy érezze őket és ne felejtsen el a rossz napokon óvatosan érni hozzájuk; nem kell nevét tudnia a virágoknak, hogy illatukban, színeikben gyönyörködhessen.
De elkalandozott, a kukoricalevesen nyammogva, s Sebastian hangja rántja vissza.*
- Összeillett az illatuk,-*közli, mintha ez mindent érthetőbbé tenne; a felkínált szelethez viszont nem nyúl, inkább félreteszi, üres bögréjével együtt. Az ölébe húzza a táskát, hogy túrni kezdjen benne, szép fokozatosan szedegetve elő a hozottakat: a telefonját és a fülhallgatóját, két nagyobb bájitalos fiolának tetsző üveget, egy zacskó teát, egy szép, kemény fedelű füzetet és egy kis, lapos dobozkát.*
- Születésnapodra. Meg amúgy is,-*tolja elé a kupacot, különösebb magyarázat nélkül, mielőtt a fülest Sebby fejére biggyeszti és keresgélni kezd. Kisvártatva meg is találja a valamit, a szőke pedig furcsán ismerős miákolást és dorombolást hallhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. december 21. 23:38 | Link

Ruru

Megnyugtatónak érezte a fiú közelségét, ahogy a testének kellemes melegét is, ami átszivárgott ruháikon keresztül, mikor Ru odadőlt hozzá. Mély levegőt vett és nagyon lassan fújta ki, hogy annyira elcsitítsa gondolatait, hogy teljesen a pillanatra tudjon figyelni. A másik közelsége annak dacára is nyugalommal töltötte el, hogy már nem hangolta be őt soha.
- Bárcsak végtelen lenne ez a pillanat - szaladt ki a száján, miközben lehunyt szemmel figyelt befelé, és Rurura is, arra a könnyed lüktetésre, ami a fiú halántékánál dobolt. Az, hogy képes volt szeretni Rurut, biztos jele volt annak, hogy él benne még az a valaki, aki régen volt, és hogy érdemes küzdenie. Arcát egy pillanatra a fiú tincsei közé fúrta, illatukat lopva, miközben úgy érezte, hogy túlcsordulnak benne az érzelmek. Hálát érzett, boldogságot, és vágyat arra, hogy gyengéden bánjon a számára különleges lénnyel.
Mikor végeztek az evéssel, nehezen lépett tovább és indult el gondolataival más irányba, de aztán eszébe jutott, hogy a fiú nem csak a hangszereket hozta magával.
- Oh - lepődött meg Sebby, mikor a másik felelt és megmutatta, mi egyébbel érkezett. - Köszönöm- mondta, kicsit zavarban, mert ő maga teljesen elfeledkezett a saját születésnapjáról. Egyelőre nem volt módja nekiállni megnézni, hogy mi minden került elé, mert közben Ru a fejére tette a fülhallgatót, úgyhogy Sebastian inkább csak az ölébe ejtette kezeit, és kíváncsian fülelt, hogy vajon mi lesz ebből. Mikor aztán elindult a lejátszás, elsőre nem érette, hogy mit is hall, de aztán kapcsolt és az arcán érzelmek hulláma szaladt végig.
- Jaj, Sherlock! - kapta a szája elé a kezét, mert úgy érezte, hogy túl hangosan szólalt meg, de aztán ismét le is engedte, mert jobban érdekelte, hogy milyen hangokat ad ki a cicája. Hiányzott neki a szőrgolyó, aki szinte minden pillanatot vele töltött hosszú időn keresztül, és most, hogy hallotta, könnybe lábadtak a szemei. Boldog volt attól, hogy hallhatja őt, és tudja, hogy jól van, de szerette volna magához ölelni végre.
- Át tudod rakni a hangot az én telefonomra, kérlek? - fordult aztán kérlelő hanggal Ruru felé, mert szerette volna, ha akkor is meghallgathatja majd a felvételt, ha egyedül lesz, mikor ráborul a szoba sötétje. Közben enyhe szipogással karöltve törölte meg a szemeit, már nem is foglalkozva vele igazán, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag bármikor és bármitől képes elsírni magát.
Következőnek a füzetet vette a kezébe, óvatosan futtatva végig az ujjait a fedélen, mielőtt kinyitotta volna. Üres volt, de ez azt is jelentette, hogy neki kell megtölteni valamivel, bármivel, ami egy újabb apró cél, amiért nem adhatja fel. Kellettek neki az ilyenek, amik akkor is emlékeztetik arra, hogy van célja a jelenlétének, mikor senki sincs mellette, hogy elmondja, mikor meginog. Aztán az üvegcsék következtek, amiket kinyitott, hogy illatukat előbb óvatosan maga felé legyezze, de mikor meggyőződött a biztonságos mivoltukról, bele is szagolt mindkettőbe.
- Bennük mi van..? - kérdezte, egyrészt a folyadék típusára vonatkoztatva, másrészt arra, hogy milyen esszenciát tartalmaznak.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. december 22. 10:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. december 25. 23:11 | Link

Sebastian

Sütkérezik, megmártózva a másik dallamában, tenyerébe merve gondolataiból és hagyva, hogy ujjai között tovaperegjenek. Sebastian érzései egyre tisztulnak, gyarapodnak, apró gesztusaiból is egyre gyakrabban kapott Ru. A tincsei közti szuszogásra felnyúl, finoman érintve a megkopott, ám lassan újból színt nyerő arcot. Aztán folytatják a vacsorát, csendes egyetértésben eszegetve és jó így.

Némán figyeli a másikat, miközben az Sherlockot hallgatja, szó nélkül adva keze ügyébe a papírzsebkendős dobozt, ami állandóan az ágya mellett áll mostanában. Orrát futólag a fiúéhoz dörgöli, kórust dorombolva a macskával.*
- Persze.-*Pár mozdulattal meg is teszi, elvégre Sebastian mobilját is ő segített beállítani. A dorombolás mellé azonban zenét is másol, amiket a másik majd megtalál, ha álmatlan éjjeleken szüksége lesz rá. Épp ezért sem jelenti be külön, csak dolga végeztével félreteszi mindkét ketyerét, hogy ne legyenek útban.*
- Kidíszítheted, ha akarod. Én csak a papírt figyeltem, és a kötést.-*Azt se tudja voltaképp, milyen színű is a füzet; a lényeg, hogy nem állatbőr fedi, lapjai finomak, de nem túl vékonyak és időtálló munka. A doktor ajánlotta a naplózást vagy az írást, neki pedig megtetszett az ötlet, Sebastianhoz illőnek érezte - mintha az a része, ami nehezen talált szavakra, könnyebben idomulna a lapokhoz, amiket annyira szeret. Egy saját könyv, amibe bármit és mindent leírhat. Minden ajándékát így választotta most, nem azt találgatva, mire vágyik a másik, hanem mire van szüksége, mi segíthet neki.*
- Olaj, masszírozáshoz. Egy hűt, egy melegít,-*kezével érinti meg a kérdéses üvegcséket, amiből egy narancsvirág és fűszerek, míg a másik menta, citromfű és gyógynövények illatát árasztja. Egyben felajánlás is.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2017. december 28. 23:29 | Link

Ruru

Tudta, hogy sokan hogyan gondolkodnak arról, ha egy férfi sír, de neki sosem ez volt a visszatartó erő - egyszerűen csak nem ment. Most mégis hálás volt azért, hogy Rurut nem érdekli az ilyesmi, sőt, természetesnek veszi azt is, hogy minden apró érzelmi kilengés ezt okozza mostanában nála. Valószínűleg a gyógyszerek hatása, hogy olyan, mintha megnyitottak volna egy csapot, amit sosem tud teljesen elzárni. Hol az öröm forró könnyei peregtek az arcán, hol a bánat jéghidege, ami torkára fagyasztotta a szavakat és szívét is jeges markolásába fogta. Most éppen belenevetett az egészbe, mikor Ru is dorombolni kezdett és macskamód hozzádörgölőzött, mert imádta ezt a kedves gesztust, ezt a könnyedséget, nyíltságot, amivel a másik képes volt felé fordulni.
- Akár. Majd kicsit később, ha már biztos leszek benne, hogy nem fogom a következő pillanatban utálni, amit csináltam - bólintott lassan, alaposan meggondolva a válaszát. A lehetőségnek viszont nagyon örült, mert nem szeretett volna fecnikre jegyzetelni, holott néha úgy érezte, hogy gondolatai hullámot vetnek és átcsapnak a feje fölött. Ilyenkor jó lett volna, ha ahelyett, hogy bent festik feketére a falakat, kifelé ömölhetne minden, vagy épp, ha az örömet adó apróságoknak és pillanatoknak nyoma marad, amit visszaolvashat. Fel is merült benne, hogy külön irányban fogja elkezdeni az írást, hogy elválassza a jót és a rosszat, mint Seth tette, hogy aztán később ne fusson bele olyan dolgokba, amikbe nem akar.
- Szeretném, ha valahogy nyomot hagynál rajta - mondta aztán bizonytalan hangon, mert nem tudta, hogyan valósíthatná meg. - Esetleg... használhatom ecsetnek az ujjaid..? - Egy fát képzelt el, színes levelekkel, amik apró ujjlenyomatok. Pont olyan picik, mint Ru ujjacskái, de nem volt benne biztos, hogy a másik lelkesedik majd az ötletért.
A kis üvegcsék tartalmán egy pillanatra meglepődött, de aztán elmosolyodott, mert értette a célzást és örült neki.
- Ha már úgyis itt maradsz ma, akkor kipróbálhatnánk - mondta, csak gondolatban téve hozzá a részleteket, avagy, hogy ha Ru szeretné, akkor ő is szívesen kipróbálja, hogy milyen ezekkel masszírozni. Mindkét olaj illata tetszett neki, bár talán most a narancsvirágoshoz egy kicsit jobban volt kedve, de végül is lesz még idejük arra, hogy kipróbálják mindkettőt és még akár többet is.
Következőnek a tea jutott sorra, aminek először az összetevőit olvasta el, és csak utána kukkantott bele a papírzacskóba, amiből finom illatok törtek elő, amint kinyitotta azt.
- Olyan... megnyugtató illata van..? - kockáztatta meg, bár nem volt benne egészen biztos, hogy ez a jó kifejezés, de a lényeg, hogy tetszett neki a keverék.
A végére pedig a kis, lapos doboz maradt, amiről el sem tudta igazán képzelni, hogy mit rejthet, de ahelyett, hogy gyorsan kinyitotta volna, inkább elidőzött még felette kicsit, magában találgatva és élvezve a meglepetés izgalmát. Aztán végül felemelte a tetejét, és csendesen pislogott a karkötőre, aminek finom vonalai vonzották a szemét és az ujjait, viszont kevéssé értette a lényegét. A többi ajándék mind hasznosnak vagy kellemesnek tűnt, az ékszer viszont egyszerűen csak szép, szívesen is viselné, de nincs funkciója. Vagy mégis..?
- Miért ezt választottad? - kérdezte meg végül Rurut magát, hogy válaszra lelhessen.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. december 28. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2017. december 31. 23:21 | Link

Sebby

- Hm?-*értetlenül billenti oldalra a fejét, mintha nem hallotta volna elég jól az imént, pedig a gondot sokkal inkább az okozza, hogy nem tudja elképzelni a dolgot. Sebby már nem festett, amikor egy szobába kerültek és akár a rajzokat, a képeket sem tudta lefordítani a saját, belső nyelvére. A vonalak szinte semmit sem mondtak neki, mert az echon át "látott" világ darabjait nem ismerte fel bennük.
- Rád fér,-*értett egyet, nem is fejtegetve tovább a kérdést, kissé eleresztve a füle mellett a felajánlást - volt ugyan valaha szó arról, hogy majd tanítgatja a fogásokra a szőkét, de sosem jutottak odáig, a tapasztalatlan kezekhez viszont nem érezte magában most a türelmet. Szerencse, hogy szeretett masszírozni, még ha apró kezei miatt nem is tudott nagy erőt kifejteni.
- Nyugtató tea. Hogy ha nem tudsz aludni, ne kelljen gyógyszer. Vagy ha stresszes napod van,-*ez félig-meddig Riley ötlete, pontosabban tanácsa volt, mert Ru nem akart az ő jóváhagyása nélkül adni ilyesmit; az orvos azonban maga is jónak tartotta, mert ezzel is csökkenthették a függőség kialakulásának valószínűségét.
A másik sokáig elbabrált a dobozzal, míg a fiú csendesen hintázott és várta a reakcióját. A kérdésre előredőlt, megdermedve.*
- Kabala. Emlékeztet, mi a fontos,-*ujjai botladozva kitapintották a doboz szélét, onnan a láncot és a hozzá tartozó, foghíjasan elhelyezett díszeket - szerencsekarkötő volt, abból a fajtából, amihez viselője maga válogathatja össze a függőket. Az egyik ezüst dísz ragdollt mintázott, kicsi, kék kövekkel a szeme helyén, a másik mancslenyomatot, a harmadik pedig egy könyvet. Aztán az ujjak tovasiklottak, Sebby kézfejétől indulva lefelé, a csuklója irányába, hogy megcirógassák a halványan kitapintható, hosszanti vonalakat.*
- Azt akarom, hogy ha a hegekre nézel, ezt lásd helyettük.-*Nyers? Persze, hogy az. Egyik ajándéka sem olyasmi, amire a másik vágyott volna, de ez az, ami a legélesebben mutatja gondolkodásának furcsaságát. Kész tényként kezeli a történteket és azt is, hogy ismétlődhetnek, de nem követi el még egyszer ugyanazokat a hibákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2018. január 1. 19:11 | Link

Ruru

- Ujjheggyel is lehet mintákat létrehozni, és ha előbb színes festékbe nyomom az ujjaid, aztán meg a papírra a megfelelő mintázatban, akkor nagyon érdekes dolgok jöhetnek ki belőle - magyarázta, mikor észrevette a fiú bizonytalanságát. Még nem volt benne biztos, hogy mit akar, de fákat, különféle növényeket, absztrakt mintákat remekül lehetett ezzel a módszerrel is papírra vinni. Az ujjlenyomat pedig egyedi, megismételhetetlen, sajátos különlegesség, még ha ő lenne az egyetlen, aki tudja, hogy kiét használta festéshez.
A masszírozást nem forszírozta, tulajdonképpen jólesett volna neki úgy is, ha aztán nem kell felkelnie az ágyról jó darabig, hogy viszonozza a szívességet, hanem ellazultan heverhetne egy fél éjszakát. A tea viszont felkeltette az érdeklődését, bár sajnos nem akarta megkockáztatni, hogy akkor igyon belőle, mikor Ru is itt marad vele kivételesen, hiszen nem akart hamar elaludni. Jó lett volna hosszasan beszélgetni, egymásra figyelni, de az nem ment neki, ha elnyomta az álmosság.
- Jól hangzik. Lehet a gyógyszereim mellé, vagy meg kell mutatnom Riley-nak előbb? - kérdezte, lévén most nem érzékelte a fiú gondolatait.
Mikor a kis doboz került sorra, Sebastiant jócskán elgondolkodtatta a benne rejlő ékszer. Csendesen figyelte, ahogy Ru ujjai végigfutnak a dobozon, majd mikor a karjához ért, akkor tekintetével követte a mozdulatot, és odafordította csuklóját a fiúnak. Attól, hogy Ru a szemmel alig-alig észrevehető, de még mindig tapintható vonalakat érintette, kiszolgáltatottnak érezte magát, de ebben az esetben nem a rossz értelemben. Nem volt benne semmi szörnyű, hogy a fiú pontosan ismerte a hibáit, a rossz döntéseit és azok következményét, mert maradéktalanul megbízott benne, és az ajándékát is ezzel a bizalommal fogadta végül, nem akadva fenn a jelentésén.
- Hogy azt lássam, ami éltet, és ne azt, ahogy kiolthatom az életem - foglalta össze a saját szavaival, miközben felcsatolta a karkötőt. Jól illett a csukójára, valószínűleg jobban, mintha látó vette volna, hiszen Ru csalhatatlan tapintása ügyesebben adta meg számára azt, hogy mi is érheti majd körbe Sebastian kezét.
Már nem esett nehezére az öngyilkosságról beszélni, szavakba önteni, amit tett, ami történt, legalábbis bizonyos emberek előtt könnyebb volt a helyén kezelni a dolgot, hála Riley munkájának. Egy pillanatra felrémlett lelki szemei előtt a kép, amit még egy madártól csent, amikor Ru próbálta meg annak idején, de végül hagyta elúszni az egészet, még ha pillantása meg is pihent egy időre a szemben ülőn.
- Te milyen jelkép lennél, ha választhatnál? - kérdezte végül kíváncsian.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 426
Írta: 2018. január 2. 00:20 | Link

Sebby

Hümmög, ezzel jelezve, hogy megértette, bár elképzelni továbbra sem tudja igazán, de nem is töri magát. Pusztán elfogadja, hogy a világ egy része rejtve marad előle, ahogy mindig is elillant. Amíg Sebastian nem akarja levágni és a szó szoros értelmében ecsetként használni az ujjait, nincs oka tiltakozni, így hát elengedi az egészet.
- Ő ajánlotta,-*oszlatja el a kételyeket, a szőke gondolatai nyomán félretéve a zacskót - nem mintha bánná, ha esetleg csak összebújva aludni vágyna, de határozottan szívesebben töltené a kapott időt mással most, hogy Sebastian elég erős hozzá.
Nem helyesel, de nem is tiltakozik, mert a szavak olyan bizonytalanok és illékonyak. Ezt is akarja, ám ennél többet is; mert míg kívülről nézve hasonlónak tűnhetnek a bőrüket szabdaló nyomok, senki sem érzi nála jobban, mennyire másak is. Az ő szemében nem harci sérülések a vonalak - annak látta őket, ami valójában voltak. Sebastian ölébe mászik, könnyű csókot lopva, majd ajkaihoz emeli a másik csuklóját, hogy ugyanolyan gyöngéden cirógasson végig rajta. Végül a szőke tenyerébe simul arcával, egészen közel hajolva és kinyitja a szemét.*
- Hogy sose legyél egyedül. Hogy elkísérjenek a pillanatok, amikre emlékezni akarsz. Akikre emlékezni akarsz,-*suttogásig halkul a hangja, ahogy egészen körülfonja a fiú nyakát karjaival. Nem adhatott neki patrónust, ami távol tartja tőle a fájdalmat és a sötétséget, de talán segíthet szikránként összegyűjteni az erőt, ami a megidézéséhez kell. A kérdésre tekintete megrezzen, s szemhéjai mögé rejtőzik, mint aki ott keresi a választ.*
- Nem tudom. Dallam vagyok, sosem kép, ha magamra gondolok.-*Mindig, mindenki hang és zene, ami néha testet és formát ölt ugyan fejében, de ritka az ilyen.*
- Válassz te,-*javasolja aztán, kicsit talán kíváncsian is, mert néha oly' furcsának és követhetetlennek tűnik az emberek gondolkodása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 763
Összes hsz: 3237
Írta: 2018. január 2. 01:08 | Link

Ruru

Beleremegett a szíve a mozdulatba, ahogy Ru a csuklóját csókolta. Képtelen lett volna szavakba önteni azt, amit érzett, és most még hálásabb volt azért, hogy már nem feszülnek köztük a beszéd korlátai, mert így talán a másik is érthette, hogy miből fakad az a halk, reszketeg sóhaj, ami elhagyta ajkait. Ru törődése és érintései többet jelentettek neki, mint bármilyen gyógytea vagy könyv, mert ha meg nem is gyógyíthatta, azt érezte tőle, hogy tényleg számít, hogy létezik vagy sem. Lehunyt szemmel ölelte hát magához, egyesével bontogatva a szavai mögött rejlő indokokat és igazságokat, míg úgy nem érezte, hogy egészen átszűrte lelkén az ajándék lényegét.
Örült neki, és jó volt látnia a karján az ajándékot, de bár nem tehetett róla, mégis ott motozott egy gondolat hátul, amit végül nem öntött szavakba, hiszen a másik így is érthette, kikutathatta a gyökerét, ha akarta. Sebastian félt, attól, hogy mi lesz, ha egyszer ezek az apró mementók is fájdalmassá válnak, ha elveszít valakit, ha csalódni fog, ha végül csak az ezüstös ékszer marad a kezében, ahogy Ruruval is történt. Belefúrta arcát Ru nyakába, mélyen magába szívva az illatát, apránként küzdve le a kellemetlen gondolatokat, ahogy Riley-tól tanulta, míg végül továbbsiklott egy következő kérdésre.
- Nem tudom... rengeteg dolog lehetne, de... egyik sem tökéletes - töprengett el, miközben homlokát ráncolta és megpróbálta megtalálni azt a jelképet, ami teljes mértékben Ruru lenne számára. - A Hold, egy égen pislákoló apró csillag, lidércfény, hangjegy... - sorolta azokat, amik hirtelen az eszébe jutottak. Sajnos csak eddig jutott, mielőtt eljutott volna hozzá a nyíló ajtó hangja, ahogy a javasasszony belépett a kórterembe, és elindult feléjük. Elérkezett az esti gyógyszerek ideje.
Sebastian némileg kibontakozott Ru öleléséből, amíg gyors diskurzust folytatott a hölggyel, mivel most nem szerette volna, ha olyan bájitalokat kap, amiktől elpilled, illetve röviden megmagyarázta a másik fiú jelenlétének az okát is, és továbbadta orvosának engedélyét. Jó pár perc eltelt ezzel a kis közjátékkal, mire Sebastian visszatérhetett ahhoz, hogy Rurura figyeljen, de ekkorra már szétgurultak az előző témához tartozó gondolatai, így inkább félrerakta őket későbbre.
- Hasra feküdjek akkor..? - vetette fel, ha már a másik masszázst ajánlgatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 802
Írta: 2018. január 9. 13:22 | Link

K.A.N.
- A baleset után néhány órával -

Az ébredés egyáltalán nem filmbeillően fokozatos vagy lassú. Sehol a kamerákkal érzékletesen megmutatott egyenletes pislogás, amellyel a feleszmélő rácsodálkozik a felette terülő plafonra. Az ő szemei egyszerűen csak kipattantak, mintha még az eszméletvesztés előtt felhalmozódó adrenalin maradéka enyészne el ezzel az utolsó energialökettel. Pedig ez már a képzelet játéka, ez már nem a mágia kavargó, irányíthatatlan vihara, csak a rémület visszhangja. Először még arra sem csodálkozik rá, hogy hogy van, csak felül. Ezután futnak be az érzékelésből származó információk, illetve a dolgozott adatok, minthogy: puha matrac van alatta; a berendezés nem az üres terem képét mutatja, melyre utoljára emlékezett; nincs egyedül.
Rögtön az az első, hogy lenéz a kezeire, részlegesen meg is nyugszik, miután nem lát semmi változást.
Legalább ennyi, de az arcoddal még mindig lehet valami - szólal meg benne a pesszimista hang, amely lehetne a sajátja is, de csak szokásos utasa kommentálja az eseményeket elméjének anyósüléséről. Ujjbegyeivel kitapintja az állkapocs vonalát, a járomcsontot, a szeme alatti ívet. Nincs természetellenes tapintása, a szokásos enyhén kiszáradt bőr fogadja - és ugyanazok a vonalak, amelyek minden arcmosás alkalmával. A látása is úgy tűnik, visszatért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. január 20. 16:00 | Link

Dante

Pff, nem alakulhatok át, pedig mennyivel kellemesebb lenne az ablakpárkányon heverészve megvárni, amíg felébred ez a szerencsétlen kölyök, mint ebben a kényelmetlen székben. Chh. Számat húzva mozgolódok kicsit, hátha jobb lesz kicsit, de ez sem változtat semmin. Beletörődő szusszanással egybekötve nyújtom előre a lábaimat, hogy a bokáimat egymáson keresztülvessem, az ujjaimat pedig összefonom a gyomrom magaslatában. Kissé lejjebb csúszok a széken mindehhez. Egyelőre elmegy így, amíg Csipkejózsika az igazak álmát alussza. Még szerencse, hogy a gyógyító szerint semmi baja, csak kimerült. Rendesen hazavágta a kísérlet az átalakulásra, már ami az energiatartalékait illeti, azért csuklott úgy össze, mint valami instabil kártyavár. Szerencse, hogy nem sikerült valami extra mellékhatást is kifognia és nem ébred majd agyarakkal példának okáért vagy, tudom is én, pikkelyekkel az arcán, hogy aztán kuriózumként lehessen mutogatni egy üvegfal mögött. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozást követően kipattannak végre a szemei és fel is ül. Hagyom, hadd realizálja, hol is van, és hogy is van. Már az arcát tapogatja, amikor végre megmozdulok rendesen felülve a székben és megköszörülöm a torkomat.
- Hát ez egy kicsit korai próbálkozásnak bizonyult, de megnyugodhat. Azt mondta a gyógyító, hogy nem maradt vissza semmi a szerencsétlen átalakulási kísérlet után. Vagy legalábbis semmi látványos. Az még kiderülhet, hogy elkezd extra színeket látni vagy jobb lesz a hallása vagy a szaglása, nem tudom. Szóval, hogy ha bármi furát tapasztal, akkor első dolga lesz szólni nekem, vagy nem lesz következő próbálkozás. Különben az ereje figyelemre méltó, ezt el kell ismernem, csak ez most nem bizonyult elegendőnek - közlöm vele, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindent felfog még belőle.
- Ami pedig az új rituálét illeti, mostantól minden egyes alkalommal ellenőrizni fogom. Nem vállalom, hogy aztán csökött denevérszárnyakkal vagy szamárfülekkel masírozzon itt fel-alá a végén. Még az engedélyem is rámenne. Értve vagyok?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 802
Írta: 2018. január 22. 11:19 | Link

K.A.N.
- A baleset után néhány órával -

Nem úgy ébred, mint aki egy jóleső, kiadás alvás után tér magához, lassan fokozatosan. Nem csoda, hogy majdhogynem rögtön éberen (bár még mindig a kimerültség jeleit érezve a testében) hallgatja a megszólaló tanárt. Nem túl meglepő, hogy itt van, tulajdonképpen kötelessége ügyelni rá ebben az esetben. Mondjuk nem sok tanárral találkozott eddig az iskolában, akik kizárólag a kötelességeikkel foglalkoztak volna, szóval... talán egy kicsit mégis meglepő. Kár, hogy pillanatnyilag a figyelmét teljesen más téma köti le.
- Elvileg nem kellett volna, hogy korai legyen. - Kapar a torka, pedig biztos benne, hogy nem kiáltozott. Vagy csak nem fogta fel? Remélhetőleg nem hozta magát olyan kínos helyzetbe, minthogy valaki előtt hangot adjon az akkor érzett kétségbeesésnek. Remélhetőleg a pánik csak belső mentális területekre korlátozódott. A megjegyzést leszámítva viszont nem vitatkozik. Valójában még ezt sem dacos módon jelentette ki, hanem olyan tényként, ami felől ő maga egész biztos. Dante tudja a legjobban, hogy nem lógta el az előkészületeket.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy a saját varázserőm fog összepréselni. - Furcsa szóhasználat, nem is biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezés rá, de hasonló érzés volt. Meglepettség, keveredve egyfajta természetes félelemmel, meglepettséggel és enyhe dühvel. Elvégre ez az erő az övé, hogyan merészel ellene fordulni? Az utolsó kérdésre csak komor arccal bólint.
- Értve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. február 5. 22:27 | Link

Weiler Dante

- Elvileg - mondom enyhe éllel a hangomban, azzal a szándékkal, hogy ezzel a szóval le is zárom ezt a kérdést, eldöntve, hogy gyakorlatilag bizony nagyon is korainak bizonyult ez a próbálkozás. Szétnyitom az ujjaimat közben, hogy aztán ujjbegyeimet összeérintve pislogjak magam elé elgondolkodva. Fuh, most érzem csak én is azért, hogyan oldódik tagjaimban a feszültség, ahogy tudatosul bennem is, hogy hála Merlinnek semmi komoly baja. Hiába jelentette ki már a gyógyító korábban, meglehetősen rémes volt ez az idő, amíg arra vártam, hogy magához térjen és ne nyihogni kezdjen vagy ugatni vagy tudom is én, akarjon két pofára zabálni nyers húst.
- Bizonyára a saját különlegesnek tekinthető helyzete is közrejátszott. Azaz biztos vagyok benne, hogy az is oka legalább részben annak, hogy így alakult ez a próbálkozás. Jelenteni fogom a minisztériumnak, és elölről kezdjük a rituálét. Egyelőre még megfigyelés alatt marad az elkövetkező tizenkét órára, pihenjen csak, az órák alól tőlem kap felmentést és beszélek a házvezetőjével is, csak hogy elkerüljünk minden lehetséges kellemetlenséget. Mint mondtam, bármi furcsát észlel vagy érez, szóljon nekem vagy a gyógyítónak, amíg itt van - közlöm vele, és felemelkedek a székről, hogy aztán zsebre dugva a kezemet közelebb lépjek.
- Azért már majdnem büszke vagyok magára, Dante, de ne szálljon el túlságosan ettől, mert csak majdnem - közlöm megnyomva az utolsó szót, és kihúzom a zsebemből a balkezem, hogy egy pillanat erejéig amolyan atyaian megveregessem a vállát.
- Bármi kérdés, óhaj, sóhaj, mielőtt még itt hagyom a gyógyító karmai között? Habáááár... benézek még a délután folyamán, és ha kiengedték, keressen meg, elbeszélgetünk, aztán kap új mandragóra levelet - mondom, ismét zsebe, mélyére süllyesztve a kezemet, hogy az ott lapuló apróságok rengeteg között kotorászhassak kényelmesen. Megnyugtató érzés valahogy, tudva, hogy a saját kacatjaimat hurcolom magammal mindenfelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet