A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Az ébredés egyáltalán nem filmbeillően fokozatos vagy lassú. Sehol a kamerákkal érzékletesen megmutatott egyenletes pislogás, amellyel a feleszmélő rácsodálkozik a felette terülő plafonra. Az ő szemei egyszerűen csak kipattantak, mintha még az eszméletvesztés előtt felhalmozódó adrenalin maradéka enyészne el ezzel az utolsó energialökettel. Pedig ez már a képzelet játéka, ez már nem a mágia kavargó, irányíthatatlan vihara, csak a rémület visszhangja. Először még arra sem csodálkozik rá, hogy hogy van, csak felül. Ezután futnak be az érzékelésből származó információk, illetve a dolgozott adatok, minthogy: puha matrac van alatta; a berendezés nem az üres terem képét mutatja, melyre utoljára emlékezett; nincs egyedül.
Rögtön az az első, hogy lenéz a kezeire, részlegesen meg is nyugszik, miután nem lát semmi változást.
Legalább ennyi, de az arcoddal még mindig lehet valami - szólal meg benne a pesszimista hang, amely lehetne a sajátja is, de csak szokásos utasa kommentálja az eseményeket elméjének anyósüléséről. Ujjbegyeivel kitapintja az állkapocs vonalát, a járomcsontot, a szeme alatti ívet. Nincs természetellenes tapintása, a szokásos enyhén kiszáradt bőr fogadja - és ugyanazok a vonalak, amelyek minden arcmosás alkalmával. A látása is úgy tűnik, visszatért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=711301#post711301][b]Weiler Dante - 2018.01.09. 13:22[/b][/url]

Az ébredés egyáltalán nem filmbeillően fokozatos vagy lassú. Sehol a kamerákkal érzékletesen megmutatott egyenletes pislogás, amellyel a feleszmélő rácsodálkozik a felette terülő plafonra. Az ő szemei egyszerűen csak kipattantak, mintha még az eszméletvesztés előtt felhalmozódó adrenalin maradéka enyészne el ezzel az utolsó energialökettel. Pedig ez már a képzelet játéka, ez már nem a mágia kavargó, irányíthatatlan vihara, csak a rémület visszhangja. Először még arra sem csodálkozik rá, hogy hogy van, csak felül. Ezután futnak be az érzékelésből származó információk, illetve a dolgozott adatok, minthogy: puha matrac van alatta; a berendezés nem az üres terem képét mutatja, melyre utoljára emlékezett; nincs egyedül.
Rögtön az az első, hogy lenéz a kezeire, részlegesen meg is nyugszik, miután nem lát semmi változást.
Legalább ennyi, de az arcoddal még mindig lehet valami - szólal meg benne a pesszimista hang, amely lehetne a sajátja is, de csak szokásos utasa kommentálja az eseményeket elméjének anyósüléséről. Ujjbegyeivel kitapintja az állkapocs vonalát, a járomcsontot, a szeme alatti ívet. Nincs természetellenes tapintása, a szokásos enyhén kiszáradt bőr fogadja - és ugyanazok a vonalak, amelyek minden arcmosás alkalmával. A látása is úgy tűnik, visszatért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=712223#post712223][b]Kedves Antal Nimród - 2018.01.20. 16:00[/b][/url]

Dante

Pff, nem alakulhatok át, pedig mennyivel kellemesebb lenne az ablakpárkányon heverészve megvárni, amíg felébred ez a szerencsétlen kölyök, mint ebben a kényelmetlen székben. Chh. Számat húzva mozgolódok kicsit, hátha jobb lesz kicsit, de ez sem változtat semmin. Beletörődő szusszanással egybekötve nyújtom előre a lábaimat, hogy a bokáimat egymáson keresztülvessem, az ujjaimat pedig összefonom a gyomrom magaslatában. Kissé lejjebb csúszok a széken mindehhez. Egyelőre elmegy így, amíg Csipkejózsika az igazak álmát alussza. Még szerencse, hogy a gyógyító szerint semmi baja, csak kimerült. Rendesen hazavágta a kísérlet az átalakulásra, már ami az energiatartalékait illeti, azért csuklott úgy össze, mint valami instabil kártyavár. Szerencse, hogy nem sikerült valami extra mellékhatást is kifognia és nem ébred majd agyarakkal példának okáért vagy, tudom is én, pikkelyekkel az arcán, hogy aztán kuriózumként lehessen mutogatni egy üvegfal mögött. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozást követően kipattannak végre a szemei és fel is ül. Hagyom, hadd realizálja, hol is van, és hogy is van. Már az arcát tapogatja, amikor végre megmozdulok rendesen felülve a székben és megköszörülöm a torkomat.
- Hát ez egy kicsit korai próbálkozásnak bizonyult, de megnyugodhat. Azt mondta a gyógyító, hogy nem maradt vissza semmi a szerencsétlen átalakulási kísérlet után. Vagy legalábbis semmi látványos. Az még kiderülhet, hogy elkezd extra színeket látni vagy jobb lesz a hallása vagy a szaglása, nem tudom. Szóval, hogy ha bármi furát tapasztal, akkor első dolga lesz szólni nekem, vagy nem lesz következő próbálkozás. Különben az ereje figyelemre méltó, ezt el kell ismernem, csak ez most nem bizonyult elegendőnek - közlöm vele, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindent felfog még belőle.
- Ami pedig az új rituálét illeti, mostantól minden egyes alkalommal ellenőrizni fogom. Nem vállalom, hogy aztán csökött denevérszárnyakkal vagy szamárfülekkel masírozzon itt fel-alá a végén. Még az engedélyem is rámenne. Értve vagyok?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=712366#post712366][b]Weiler Dante - 2018.01.22. 11:19[/b][/url]

Nem úgy ébred, mint aki egy jóleső, kiadás alvás után tér magához, lassan fokozatosan. Nem csoda, hogy majdhogynem rögtön éberen (bár még mindig a kimerültség jeleit érezve a testében) hallgatja a megszólaló tanárt. Nem túl meglepő, hogy itt van, tulajdonképpen kötelessége ügyelni rá ebben az esetben. Mondjuk nem sok tanárral találkozott eddig az iskolában, akik kizárólag a kötelességeikkel foglalkoztak volna, szóval... talán egy kicsit mégis meglepő. Kár, hogy pillanatnyilag a figyelmét teljesen más téma köti le.
- Elvileg nem kellett volna, hogy korai legyen. - Kapar a torka, pedig biztos benne, hogy nem kiáltozott. Vagy csak nem fogta fel? Remélhetőleg nem hozta magát olyan kínos helyzetbe, minthogy valaki előtt hangot adjon az akkor érzett kétségbeesésnek. Remélhetőleg a pánik csak belső mentális területekre korlátozódott. A megjegyzést leszámítva viszont nem vitatkozik. Valójában még ezt sem dacos módon jelentette ki, hanem olyan tényként, ami felől ő maga egész biztos. Dante tudja a legjobban, hogy nem lógta el az előkészületeket.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy a saját varázserőm fog összepréselni. - Furcsa szóhasználat, nem is biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezés rá, de hasonló érzés volt. Meglepettség, keveredve egyfajta természetes félelemmel, meglepettséggel és enyhe dühvel. Elvégre ez az erő az övé, hogyan merészel ellene fordulni? Az utolsó kérdésre csak komor arccal bólint.
- Értve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=713643#post713643][b]Kedves Antal Nimród - 2018.02.05. 22:27[/b][/url]

Weiler Dante

- Elvileg - mondom enyhe éllel a hangomban, azzal a szándékkal, hogy ezzel a szóval le is zárom ezt a kérdést, eldöntve, hogy gyakorlatilag bizony nagyon is korainak bizonyult ez a próbálkozás. Szétnyitom az ujjaimat közben, hogy aztán ujjbegyeimet összeérintve pislogjak magam elé elgondolkodva. Fuh, most érzem csak én is azért, hogyan oldódik tagjaimban a feszültség, ahogy tudatosul bennem is, hogy hála Merlinnek semmi komoly baja. Hiába jelentette ki már a gyógyító korábban, meglehetősen rémes volt ez az idő, amíg arra vártam, hogy magához térjen és ne nyihogni kezdjen vagy ugatni vagy tudom is én, akarjon két pofára zabálni nyers húst.
- Bizonyára a saját különlegesnek tekinthető helyzete is közrejátszott. Azaz biztos vagyok benne, hogy az is oka legalább részben annak, hogy így alakult ez a próbálkozás. Jelenteni fogom a minisztériumnak, és elölről kezdjük a rituálét. Egyelőre még megfigyelés alatt marad az elkövetkező tizenkét órára, pihenjen csak, az órák alól tőlem kap felmentést és beszélek a házvezetőjével is, csak hogy elkerüljünk minden lehetséges kellemetlenséget. Mint mondtam, bármi furcsát észlel vagy érez, szóljon nekem vagy a gyógyítónak, amíg itt van - közlöm vele, és felemelkedek a székről, hogy aztán zsebre dugva a kezemet közelebb lépjek.
- Azért már majdnem büszke vagyok magára, Dante, de ne szálljon el túlságosan ettől, mert csak majdnem - közlöm megnyomva az utolsó szót, és kihúzom a zsebemből a balkezem, hogy egy pillanat erejéig amolyan atyaian megveregessem a vállát.
- Bármi kérdés, óhaj, sóhaj, mielőtt még itt hagyom a gyógyító karmai között? Habáááár... benézek még a délután folyamán, és ha kiengedték, keressen meg, elbeszélgetünk, aztán kap új mandragóra levelet - mondom, ismét zsebe, mélyére süllyesztve a kezemet, hogy az ott lapuló apróságok rengeteg között kotorászhassak kényelmesen. Megnyugtató érzés valahogy, tudva, hogy a saját kacatjaimat hurcolom magammal mindenfelé.