30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Még 2 napig pályázhattok tanárnak vagy házvezetőnek! Részletek a főoldalon! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya, valamint a két halloween-i téma is, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1067
Írta: 2020. április 11. 13:29 | Link

Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt

A férfi fejében is valami hasonló hangzik el: ajjaj. Talán életében most először érzi magát ennyire kínosan, pedig ismerve múltját nem kétséges, hogy volt már nem egy, nem két rázós szituációja. Hozták kellemetlen helyzetbe és reagált már úgy, hogy az feszültséget teremtsen, de ami jelenleg kettejük közt zajlik, az valami egészen más.
Végül sikerül feltennie a kérdést, az viszont, ahogy Mária elismétli, még merevebbé teszi. Ez tényleg ilyen rosszul hangzott volna kívülről? Amikor magában tette fel a kérdést, nem tűnt ennyire súlyosnak és jelentőségteljesnek, most azonban, ahogy kettejük között feszül, már egész másképp látja. Miért ment bele ebbe? Lehetséges volna, hogy most először igaza volt a levitásnak és egyszerűen ki kellett volna sétálnia és hagyni, hogy mindketten elfelejtsék a lépcsőházban történteket? Hiszen azt már tudja, hogy a lány nem árulja el, ő pedig szintúgy tartotta volna a száját, felesleges kíváncsiság juttatta őket ebbe a kínos csendbe. Nem tudnak egymás szemébe nézni, bár más-más okból kifolyólag, ahogy pedig csiga lassúsággal peregnek a másodpercek, Henrik elbizonytalanodik, tényleg akarja-e tudni a választ. Kár, hogy innentől kezdve nincs választása, mert Mária megszólal, s mondandójával eléri, hogy a férfi megemelje fejét és zavart tekintetével megpróbálja elkapna a lány íriszeit.
- De hát volt esélyed, hogy visszautasíts - nem is igazán érti, hogy bukhat ki ez ajkain. Most akkor ez azt jelentené, hogy Masa többet érez iránta? Hogy akarta, ami akkor történt és talán, de tényleg csak feltételesen, hagyná, hogy újra megtörténjen? Újra akarná? És mégis miért van az, hogy túllépve ezen a kellemetlen beszélgetésen és a szituáció abszurditásán, hajlandó volna még egyszer megtenni, hogy magabiztosabb választ kapjon? Miért érzi azt, hogy végső soron neki ezzel az ég egy adta világon semmi baja - túl a nyilvánvalón, hogy ez helytelen?
- Akkor... - noha belekezd a mondatba, fogalma sincs, hogyan fejezze be. Mert igen, ott a nyelve hegyén, amit mondana, hisz a gondolatok folyamatosan ütköznek elméjében és ki akarnak szabadulni, ezúttal viszont jobban teszi, ha alaposan megrágja, mit ejt ki ténylegesen száján, semmint a vakmerők nyugalmával mondja, ami először eszébe jut. - Akkor most mit kéne tennünk? - végül nem ad hangot az érzéseinek, mert nem akarja befolyásolni Máriát. Nem akarja, hogy azt érezze, Henrik és a jelenléte valamire kötelezi. Egyáltalán, egy ilyen bűnös, büntetendő, tiltott dologban sem akar részt venni. Egyikük sem. Nem, a levitás sem, ugye? Ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
online
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6151
Írta: 2020. április 11. 14:45 | Link


miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébren

Magam előtt is tagadni akarom, hogy kimondtam ezeket a szavakat. Még ha eddig lett is volna bennem elég erő ahhoz, hogy őt figyeljem, lássam rezdüléseit, ez most biztosan elhagy, szemeimet szorosan zárom össze, míg belül csak annyit mantrázok, maradj csöndben, maradj csöndben. Nem mondhatnék ilyeneket. Nem érezhetnék ilyeneket. Nem bizonytalannak kéne lennem, hanem azt mondani, hogy az az este valamiféle groteszk, félresikerült játék volt, de... De ha egyszer nem így van? Elütöm gondolataimat, kényszerítem, hogy ne folytassam a gondolatmenetet, mint tettem eddig valahányszor, mikor megzavart. Nekem magamnak kényelmesebb lett volna, ha nem akarjuk megbeszélni, és miket mondok, még most sem akarom, nem tudom elképzelni, hogy ez bárhogy is jól alakulna, bármennyivel is könnyedebb lélekkel jöjjek ki ebből, mint amilyennel beleugrottam. Belelöktek. Kérem a karúszóimat.
Értetlenség, döbbenet, és valamiféle megbántottság keverékével nézek fel, elnyomva magamban a kitörni készülő horkantást. Igen, tudom, hogy technikailag nem rohantál le, de nem csak veled kellett volna megküzdjek ott, hanem magam- mármint. Nem. Pont az ilyen apróságokat kellene jó mélyre száműznöm magamban. Állkapcsom megfeszül, ahogy fogaimat összeszorítom, a kis húzódást, és jobb fülemben érzett pattanást kihasználva próbálok nem alásüppedni bűntudatom fekete, mérgesen kavargó mocsarában. Majd ha elment. - Nem így értettem - nyelek egyet végül, de nem fejtem ki, túl azon, hogy nem tudnám, egész biztos, hogy nem akarnám, hiszen ahhoz bele kéne gondolni, amit sem most, sem máskor nem akarok.
Figyelem őt, keserű mosoly húzódik ajkaimra kérdése nyomán. Bizonytalan, a felvetés jó, válaszom pedig természetesen nekem sincs. Honnan lenne? - Tíz miatyánk és öt nem tudom mi a másik - húzok színtelen mosolyt arcomra, azonban nem is próbálok úgy csinálni mintha igazi lenne, inkább azt a "fogalmam sincs te, honnan tudnám" energiát árasztja, amit nem gondoltam volna, hogy valaha érezni fogok majd. Eddig mindenre volt válaszom, vagy jó, vagy helyes, most mégis, a legtöbb amit tehetek, az az, ha visszadobom a labdát. - Kéne semmit. Mit szeretnél tenni? Mit tudsz tenni? - ezek után a vizsgaidőszak kutyafüle. Ott léteznek a válaszok amiket keresek, készen, megfogalmazva vagy az egyik füzetben, vagy a másik könyvben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. április 14. 11:13 | Link

Rothman Anton

Átlagos keddi nap van. Alig néhányan néztek be ide, és azokat a gyerekeket is elengedtem viszonylag gyorsan. A legtovább az a fiú volt itt, akinek sikerült valami pattanástalanító krémet elrontani és így csak nagyobbak lettek a pattanásai. A lohasztó, amit én adtam neki, jó másfél óra alatt megtette a hatását, utána már csak a normális nagyságú bőrhibái voltak meg. Adtam neki egy másik főzetet, illetve mivel kiderült, hogy azért elég sok zsíros ételt eszik, javasoltam, hogy próbáljon ki egy másik étrendet. Szkeptikusnak tűnt, és persze értem én, hogy könnyebb lenne egy krémmel eltüntetni a szépség hibákat, de azért hiába vagyunk varázslók, ennyire sosem lesz egyszerű. A főzet persze javít majd a helyzeten, de csak akkor van értelme, ha tényleg megpróbál figyelni rá, hogyan és mit eszik, na meg rendszeresen tisztítja az arcát.
A többieknek csak a fejük, a gyomruk fájt - avagy óráról akartak lógni. Sosem fogom megtudni, de kaptak fájdalomcsillapítót. Ledőlhettek arra a tíz percre, amíg a főzet hatni kezdett, aztán mivel más tünetük nem volt útjukra bocsájtottam őket is.
Épp a jegyzőkönyvet ellenőrzöm, hogy felírtam-e mindent pontosan, van-e esetleg valami főzet vagy krém, amit pótolni kell, vagy jön-e valaki vissza, ellenőrzésre. Mára azonban semmi ilyesmi nincs már, így nyugodtan csukom be a könyvet, veszem le a fehér köpenyt, amit talán helyett hordok és veszem ki a táskámból az almámat, úgyis uzsonna idő van.
Megmosom a kezeimet és a gyümölcsöt is, aztán az ablakhoz sétálok, kinyitom és felülök a párkányra. Jobb lábam felhúzva, a balt lelógatva, a falnak dőlve nézek ki a kastély parkjára, miközben almát falatozok.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1067
Írta: 2020. április 20. 03:39 | Link

Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt

Egyszerre érti és nem érti a Mária szeméből áradó megbántottságot. Ha az a csók egy vallomás volt egyben, akkor teljesen logikus, hogy rosszul esik neki Henrik reakciója. De közben ott van a tény, hogy mennyire ki nem állhatja a férfit, minden alkalommal csak kellemetlenséget próbált neki okozni és akkor ezek után kijelenthetjük, hogy nem csak egy autóbaleset volt, egy véletlen, hogy ők ketten csókolóztak. A kérdés, a válasz, a reakció, mind ezer és egy forgatókönyvre enged következtetni és jelenleg egyikük sem igazán tudja, melyik a valós.
- Akkor hogy értetted? – nem kéne feszegetnie a témát, de talán itt az ideje, hogy nyílt lapokkal játsszanak. Fél attól, amit hallani fog, de nem tudná eldönteni, hogy tulajdonképpen melyik verziótól tart. Attól, hogy kiderül, akarta ő is és nem tudott nemet mondani vagy attól, hogy tényleg erőszakként élte meg azt az estét, amit kitörölne. Még Henrik sem tudja, hogy megmásítaná-e, mert törvényszerűen elhatárolódik mind attól, amit aznap este tett, de közben nem érez bűntudatot, vagy talán csak nem érzi elég erősen. Furdalja a dolog, foglalkoztatja, ébren tartja, zavarja a koncentrációban, mégsem tudja azt mondani, hogy maradéktalanul szenved tettének következményeként. Nem úgy Mária, aki láthatóan fuldoklik abban a fekete masszában, amit magának kreált. A férfinak fogalma sincs arról, hogy a levitásnak van valakije, nevezetesen Bence, így ő a problémának csupán egyetlen aspektusát látja: egy tiltott csókot tanár és diák között.
- Ha ilyen könnyű, máris intézem. Főleg a nem tudom, mi a másikat – halványan elmosolyodik, hisz ebben a pillanatban ugyanolyan bizonytalan és tehetetlen ő is. Ő a felnőtt, neki kéne tudnia, mi a helyes ezek után, mégsem képes azt mondani, hogy ezt és ezt kellene tenni. Sohasem keveredett ilyesmibe, reménykedett abban, hogy nem is fog, de most nyakig csücsül benne. Tudnia kellett volna, hogy nem szabad packáznia a Zippzhar lánnyal, mert ez lesz a vége, rengeteg intő jel volt, ami mellett úgy suhant el, mint az intercity. Itt a következménye. – Nem tudom, hogy ez azon múlik-e, mit szeretnék én vagy te. Mit gondolsz, tudunk úgy tenni, mintha ez… Nem történt volna meg? – íriszei megremegnek, kérdők, kíváncsiak, elveszettek. Egy picit olyanok, mint amikor elvesztette Lillát és nem tudta, merre tovább. Akkor is ugyanazt kérdezte: szerinted tudunk úgy maradni, mint annak idején? Nem tudtak. Ha igen mélyen magába néz, pontosan tudja a választ erre, de nem fogja Mária helyett megmondani, mert lehet, ő talán másképp tartja. Mégis, mielőtt erre még felelhetne a másik, szóra nyílnak ajkai és valami olyan dolog csúszik ki rajta, amit ő maga sem tud értelmezni.
- Egyáltalán akarunk úgy tenni, mintha meg se történt volna?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
online
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6151
Írta: 2020. április 20. 18:30 | Link


miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébren

Úgy értettem vonzottál magad felé, erővel kellett megtartanom a nyakam, hogy arcom ne simuljon a tenyeredbe. Úgy értettem, hogy hiába suhant át az agyamon minden ok arra, hogy miért kéne ellépnem, kíváncsi voltam mi történik ha mégsem teszem meg. Furcsa voltál, vonásaid gyengédek, mások, finomak; figyeltél rám, egyre közelebb és közelebb léptél, vontál magadhoz. Míg egyik pillanatban az lett volna furcsa ha eltollak, a másikban már az lett az, hogy nem teszem, belezavarodtam a fejemen átfutó miértekbe, mi történikekbe, és csak téged tudtalak nézni. Vártam. Talán nem hittem mi folyik ott, nem értettem miért bánsz velem úgy, ahogy, de...
De nem lett volna szabad hagynom. Tudom. Hidd el, pontosan tudom.
- Ne bánts - suttogom halkan, megtagadva a válaszadást, hiszen nem, ezt nem akarnám kimondani. Nem is tudnám - de még megmutatni sem. Kérdése váratlanul ér, elsőre nem is nagyon tudok mit kezdeni vele, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az apró, de a kialakult helyzeten mégis oldó válaszom; ami valójában nem is válasz semmire. Felszusszanok, ahogy halványan ugyan de elmosolyodik, mégis ez nem más csupán mint egy mély levegő, amit kénytelen vagyok beiktatni mielőtt igazán veszélyes vizekbe buknék alá.
Hát akkor min múlik? Visszakérdezésem készen áll, mégis a tokromra forr, ahogy egy újabb mondata, mikor azt hinném már végzett, még közénk feszül. - Őszintén nem értelek - bukik ki belőlem egy hitetlen, vérszegény nevetésféleség, miközben ujjaim hajamba túrnak. MI AZ, hogy akarunk-e úgy tenni? Eddig azt hangoztatta, hogy bájital így, bájital úgy, az egész az én hibám, mert mégis hogyan engedhettem! Bocsánat, de ez nem úgy hangzik, mintha ANNYIRA zavarna! Ha ezt ki tudnám mondani hangosan, ugye...
Lassan rázom meg a fejem, hogy pírommal együtt gyorsuló szívdobogásom - hagyd abba - is leküzdjem, de valahol itt zavart össze annyira, hogy feladjam az egészet. Nem értem őt. Nem tudom, hogy egyáltalán akarom-e már érteni. Még mindig tekintetébe meredve csúsztatom le tenyereimet a nyakamhoz, ujjaim kifeszítve támasztják ki az állam, balom mutatóujjának körme egészen bőrömbe nyomódik. Nem bánom.
- Nem - szökik ki belőlem olyan könnyedén, lágyan és tisztán a szó, mintha csupán egy kiskutyára mondtam volna azt, hogy cuki. - Nem. Nem tudnánk, és nem is akarhatunk úgy tenni mintha meg sem történt volna, elvégre hibáztunk - nyomom meg keményen az utolsó szót - nem söpörhetjük szőnyeg alá a botlásainkat. - És ismét. Hiba, botlás, malőr, baklövés, ragozhatnám pirkadatig. Meddig soroljam, hogy magamra hagyj, és ne bánts tovább? - Ezért mondtam, hogy a legegyszerűbb, ha nem beszélünk róla. - Továbbmegyek. - Ha nem beszélünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 518
Írta: 2020. április 21. 20:54 | Link

Rentai doki
meg a magyar beteg

Milyen pompás is lehet ilyenkor a természetben gyönyörködve gyümölcsöt majszolni. Kár, hogy én belerondítok. Dehát én már csak ilyen vagyok. Egyszerűen benyitok a gyengélkedőre és egy alapos körbenézés után ki is szúrom a mi gyógyítónkat.
- Az orvosok nem félnek az almától? - szólok oda neki egy költői kérdéssel, rögvest szellemeskedve, ahogy meglátom, mit falatozik. Közben már baktatok is beljebb jellegzetes, törtető járásommal. Nem várok én semmiféle behívást vagy elém járulást meg semmit. Még azt se, hogy szegény befejezze a falatozva láblógató pihenőjét.
- Kell sorszámot húzni vagy jöhetek? - mutatok magam mögé hüvelykujjammal és körbenézek a nem létező tömegen. Dehát rég jártam már sulis gyengélkedőn, nem tudom, hogy megy ez. Lehet, egy külön váróteremben szoronganak a kedves páciensek, míg a javasúr csemegézik.
- Bújkál bennem valami - árulom el fintorogva, hogy nem iskolai ügyben jöttem, nem érdeklődöm vagy tájékoztatok, hanem gyógyulni szeretnék, ha lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vlad Kiara
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 659
Írta: 2020. április 30. 16:47 | Link

Bálint

Ez talán természetes is, hogy ennyire félti a tesóját. Mintha nem is Marci lenne az idősebb. Mert hát amúgy ennek pont fordítva kéne lennie. Egy normális családban úgy van, hogy az idősebb testvér, a báty vigyáz a húgra, és nem hagyja, hogy bajba kerüljön. Na hát ez a Vlad családban pont fordítva van. Kiara az, akinek muszáj figyelnie a tesójára, különben az valami olyan hülyeséget csinál a végén, hogy rosszabb esetben az ispotályba kerül. Még szerencse, hogy a családban két gyógyító is van, akik otthon is el tudják látni a kisebb nagyobb sérüléseket. Itt a kastélyban viszont erre csak a gyengélkedőben lévő gyógyító képes, ezért is dönt úgy Kiara, hogy a testvére keresését ott folytatja. Természetesen sikertelenül.
De ha már itt van, akkor Bálint szépen munkára is fogja. Természetesen nem mond erre nemet, mert legalább valami elvonja a figyelmeét, és addig sem azon idegeskedik, higy vajon mi lehet Marcival. Mert lehet, hogy csupán csak előle bujkál, hogy ne kelljen még itt is a kishúgát pesztrálnia, ne rajta lógjon a fiatalabb. És egyszer majd előbukkan ő is a semmiből. De addig is Kira segít átnézni annak a hatalmas szekrénynek a tartalmát, hogy minden rendben van-e. A szülők miatt pedig egészen otthon is van ezekben a főzetekben és kenőcsökben, amik itt vannak, így nem okoz neki nagy gondot, hogyaz alsó polcok tartalmát rendszerezze, es megszámolja. Még az a sarokban bujdosó sebgyógyító főzet sem kerüli el a figyelmét.
- Uhum... - hümmög is a választ hallva, majd csak szépen pipálgatja be a már átszámolt főzeteket, és javítja, ha épp rossz szám szerepel a papíron. - Ha jól számoltam mindenből megvan minden... Csak a Sebgyógyító főzetből van itt eggyel kevesebb, mint amennyi a papíron szerepel... - pedig kétszer is átszámolta, hogy biztos jó értéket írjon le a papírra, de tényleg kevesebb van belőle, mint amennyinek kell lennie.
- Meg se moccanok... - húzza is be a nyakát, hogy még véletlenül se lökje meg a másikat, míg az a tálcával egyensúlyozik. Mert azért mégsem lenne szerencsés, ha az összes fiola a földön, vagy épp rajtuk landolna.
- És mióta dolgozol itt...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Navigátor, Staff, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1067
Írta: 2020. május 4. 19:15 | Link

Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt

A kérésre egyértelműen rossz érzés fogja el. Mintha neki nem lenne nehéz ez az egész, mintha nem kerülne komoly erőfeszítésébe és elhatározásába az, hogy itt üljön és próbálja rendezni kettejüket. Soha nem hitte volna, hogy lesz majd egyszer Masa és közte egy mi, de lett és most ezzel kell kezdeniük valamit. Akármit. Éppen ezért nem felel. Annyi mindent nem tud a levitásról, hogy azt már szinte megszámolni is képtelenség: nem tud Bencéről, a belső vívódásáról, az életéről, az érzéseiről, egyáltalán semmiről. De ez viszont is igaz. Attól, hogy Henrik felnőtt férfi létére nem törik össze a lány szeme láttára és nem mutatja ki, mennyire tehetetlennek érzi magát, még nem jelenti azt, hogy nincs így. Legvadabb álmaiban sem merte volna azt gondolni, hogy egy nap megcsókolja egy diákját és idáig fajulnak a dolgok.
- Én sem téged, úgyhogy már ketten nem értünk semmit - orrnyergét megmasszírozva hajol előre és támaszkodik meg térdein, ezzel egy időben pedig íriszei is inkább a vakítóan fehér ágyneműre siklanak. Hirtelen túlságosan élesek a fények, túlságosan hangosak a hangok, benne pedig rég nem tapasztalt üresség kong. Nem is érti, mit hitt, miért tette fel azt a kérdést, ami olyan elemi erővel feszült kettejük közé, mintha szét akarná őket szakítani, pedig együtt sincsenek.
Figyeli a lassú reakciót és választ remél. Egy felnőttes, határozott választ, hogy ezúttal Mária mondja meg, mi és hogy legyen. Túl sokszor irányított már a férfi, ahová pedig jutottak, az közel sem az, amit akart. Talán, de csak talán, a levitás képes lesz olyasmit mondani, ami mindkettejük számára megváltást jelent majd. Csakhogy Henrik van, amiben tévedett. Ugyan a felelet valóban magabiztos és végtelenül nyugodt, mégis furcsán érinti, főleg a végszó. Nem beszélünk többet. De miért akarta kizárni ezt az eshetőséget? Miért bántja annyira a felvetés, amikor teljesen logikus? Maga sem tudná megmondani, de arcára szomorkás, őszinte mosoly ível.
- Igazad van. Jobb lesz, ha nem beszélünk többet - feláll, a szék támláját megfogja visszateszi azt a helyére és hátat fordít, mielőtt azonban a csendharangnak véget vetne, megtorpan. Talán mondania kéne valamit... - Jobbulást - hátra sem nézve szünteti meg az őket óvó kis kalitkát és, ahogy elindul kifelé, egyszerre vesz könnyebben és nehezebben levegőt. Nos, ezek szerint valamit itt lezártak. Így lesz jó. Ha Masa szólni is akarna, nem fordul meg, kérlelhetetlenül tűnik el sziluettje a sötét folyosón, egyenesen az éjszakába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Elsős mestertanonc


minden lében villa
online
RPG hsz: 599
Összes hsz: 6151
Írta: 2020. május 4. 21:19 | Link


miután mindenki elaludt - csak én álmodom ébren

Én sem értem őt, ő sem ért engem. Erősebb fal feszül közénk az ajtónál, amin át először hallottam a hangját, vagy annál a másiknál amin keresztül egy kihalt folyosó kellős közepén szaladtam bele mellkasába. Eddig mindkettőt a véletlen hordta az utunkba, de ezt most mi magunk csapjuk be, és helyezzük zárába a kulcsot. Logikus lehetne, hogy akkor itt és most visszakérdezzek, hogy mit nem ért, megtehetném, hogy most én szegezem neki mindazt amit tudni szeretnék, de mégsem teszem, nyelvemre harapva burkolózok némaságba. Kellemetlenül feszengek attól, ahogy rám néz, azt mégis jobban utálom mikor pillantása rólam inkább az ágyneműre siklik. Rosszul érzem magam a helyzetben, a kérdéseinkkel, válaszaink nélkül, egyszerre szeretnék mindent elordítani ami feszít, és fogni be a számat, nehogy véletlenül is megtehessem ezt.
Nem tudom, hogy ki beszél belőlem, ki mondja ilyen lágyan ki azokat a szavakat amikről legszívesebben tudomást sem vennék. De hát ez a logikus nem? Ha folyton csak bántom, minek? Hiába szeretnék erősnek és határozottnak tűnni, abban a pillanatban, ahogy utolsó szavam elhangzik, egy pillanatra lehunyom a szemem. Nyelvem szájpadlásomnak nyomódik, és hiába nem mozdultam már mióta, egy pillanatra mégis mintha megszédülnék. Lehet csak a kviddics, biztos csak a kviddics. Eddig mindig győzedelmes vigyorra görbült a szám, ha elismerték az igazamat, de bármit megadnék azért, hogy most azt mondja hülyeség volt, és márpedig ő innen nem tágít, amíg el nem oszlik közülünk a feszültség. Ez azt jelentené, hogy máris megbántam?
És még mindig nem mondok egy szót sem. Mélyebben veszek levegőt a szokottnál, ujjaim belemarkolnak a takarómba, talán így állva meg, hogy felé kapjak... De nem szólok utána. Szomorú mosolyát nem tudom viszonozni, így szinte mozdulatlanul, elkerekedett szemekkel, mint aki kísértetet látott nézem ahogy feláll, és elindul. Mondanék valamit, bármit, mégsem teszem. A legjobb, ha nem is beszélünk. Ha nem beszélünk. Ahogy megszűnik a csendharang, hirtelen ezer dolog jut eszembe, amit így már nem tehetek meg, énekelhetnék neki megint, hogy felidegesítsem mint még soha senkit, hozzávághatnám a párnám, kiabálhatnék utána bármi meghökkentőt, vagy furcsát... Lehet, hogy lassúságom a szerencsém, így nem tehetek olyat amit később megbánnék. Tekintetem hátára tapad, szám megrándul, ahogy jobbulást kíván - köszönöm -, hallgatom távolodó lépteit. A plüssgurkó a székén árválkodik, mégsem nyúlok érte; egyrészt mert fáj, másrészt meg mert... Nem ő az akit közelebb szeretnék tudni magamhoz. Hol rontottam el ennyire? Rég nem a lépcsőházban. Szinte hallom, ahogy elfordítom a kulcsot abban a bizonyos zárban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 223
Írta: 2020. május 21. 13:51 | Link


Ha nem lenne az az átkozott hidegfront, most nem kéne itt lennem. De már nem tudtam elviselni ezt az iszonyú fejfájást és a vele járó émelygést, az én fájdalomcsillapítóm elfogyott, így muszáj voltam eljönni. Meg ha már itt vagyok megmutathatnám a kifordult bokámat is, ami nem jött helyre némi jegelés és pihentetés hatására, sokkal inkább feldagadt és belilult. Futás közben rosszul léptem, de akkor még nem fájt annyira, hogy megkockáztassam, hogy itt találom a bátyámat. Annyit nem ért, hogy találkozzam vele. De most már igazából semmi nem érdekel, csak legyek végre jobban. Belül azért reménykedem, hogy Bálint helyett mondjuk a nőjével futok össze. Mondjuk hozzá sincs sokkal több kedvem, de ő talán még nem tudja, hogy én ki vagyok, szóval megúszhatnám a kínos bájcsevejt. Elég sok mindent sikerült kiderítenem, az iskola falai között semmi sem maradhat rejtve. Csak innen tudom, hogy azzal a másik gyógyítóval kavar jelenleg, mert nekem egyébként nem szólna róla nagyjából úgy amíg nem jegyzi el. Valószínű, ha nála laknék véletlenül összefutnánk és akkor muszáj lenne színt vallania, de ilyen szempontból valamivel könnyebb neki, hogy a lehető legkevesebb időt töltöm vele. Bár értékelném, ha legalább ennyire venné a fáradtságot és beavatna az ilyen apróságokba, ha már rajtam számonkéri, hogy milyen fiúkkal járok én hova. Hozzátenném, hogy összesen háromszor esett meg eddig, hogy randizni mentem és mind a háromszor ugyanazzal a sráccal találkoztam, de nagyon nehéz volt megértetnem vele, hogy gyakorlatilag felnőtt vagyok, így olyan fiúkkal megyek el bárhová, akikkel akarok, neki nincs beleszólása.
Jelenleg viszont szükségem van a szakszerű segítségre, mert ha nem múlik el a fájdalom tíz percen belül akkor esélyesen a vacsorám is visszaköszön. Gyakorlatilag feltépem a gyengélkedő ajtót és amennyire sérült lábam engedi igyekszem gyorsan megközelíteni a gyógyítói szobát, mert egy-két alvó diákon kívül nem látok mást idebent.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Edictum főszerkesztő, Ötödikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 217
Írta: 2020. június 22. 15:38 | Link

Strakhova professzorasszony
Olívia


Csak ma kaptam meg minden papírt, mert bár otthon már összekészítettem az orvosi kartonomba szükséges dokumentumokat, elkeveredett a legutóbbi véreredményem, ezért csináltattam egy újat, hogy jól látható legyen, minden a legnagyobb rendben. Kivéve a vashiányom, mert az valahogy nem akar eltűnni, pedig szedem a vastablettákat is, és még a májat is szeretem. Tudom, hihetetlen, mert finnyásnak gondolnak, de az igazság az, hogy két pofára tudom magamba tömni, méghozzá jó foghagymásan. Hogyan riassz el a környezetedből fiúkat, ugye?
Szóval a lényeg, hogy vérhiányosan, de teljes vizsgálati anyaggal, allergialistával, gyógyszerekkel és róluk készült listával felszerelkezve indulok neki az útnak ami a Rellonból a gyengélkedőre vezet. Mivel vége a tanítási időnek lezserebbül vagyok, a szoknyát nadrágra cseréltem és a blúzt is áthúztam egy kényelmesebb darabra. Igazából Ricsié volt és ki akarta dobni, de annyira finom az anyaga, hogy kiloptam a kidobásra szánt cuccai közül, és azóta hordom. Néha lopok. De persze szigorúan csak családtagtól és csak olyat, amire a másiknak már nincs szüksége. Rúzst, szemceruzát, ékszereket. Nem túl etikus tett, de hát valamin nekem is spórolni kell. Ricsi mindig arra tanított, hogy sose várjam meg, amíg beüt a szar, mindig legyenek tartalékaim. Mert ha beüt, akkor már késő siránkozni. Szóval, bár még nem tapasztaltam, hogy milyen is az, amikor az embernek nincs mondjuk pénze, teszek félre. Mindennek az árát, amit összeloptam a nagy crup-os perselyembe dobom. Nem tudom mennyi van benne, de az évek során a kis vézna kutya jó duci lett, szóval nem aggódom, ha jön egy válság, valahogy kivitelezem a túlélést.
Mellesleg aggódom, mert órák után jöttem, eszemben sincs hiányozni, és még egy csomó szorgalmi meg házi vár rám, de most még mindig jobb a helyzet, mintha azon kattognék, hogy vajon miről maradok le azon az órán, amit itt töltök. De ügyelet csak van, nem? Elvégre baj most is lehet. Bár ne legyen, mert akkor nem végzünk gyorsan. Hármat koppintok, mielőtt belépek, és csak pár foglalt ággyal találom szembe magam. Oh. Az egyikőjük oldalra mutat, és ott is van egy ajtó, szóval biccentve követem az utam. Megint koppintok egyet, és ha engedélyt kapok, belépek.
- Szép napot! Vajda Olívia vagyok, és hoztam az orvosi kartonomba szükséges papírokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. június 22. 21:12 | Link

Vajda Olívia

A nap egészen csendes. Lex halkan dorombol a kezem alatt, ahogy ujjaimat futtatom bundáján. Terápiás kandúr lett belőle. Nagyon szeretik és tényleg jó hatással vannak azokra akik valami matt bekerülnek a gyengélkedőre. Nincs okom panaszra. Minden rendben körülöttem. Bálinttal bár kevesebbet találkozunk, mint szeretnénk jól megvagyunk. A tanítás kevesebb siekrt adott, mégis úgy érzem van értelme folytatni. A gyógyítás pedig a legjobb dolog, ami történhetett velem a szerelmen kívül azóta, hogy megérkeztem ide a tanodába. A kopogásra mindketten felkapjuk a fejünket. - Tessék! - hívom be a várakozót, aki egy diáklány. - Jó napot Olívia, az én nevem Strakhova professzor! - mutatkozom be neki miközben átveszem tőle a papírokat. Gyors és rutinos mozdulatokkal lapozom át és azonnal felfedezem a vérszegénységet és az allergiákat valamint a gyógyszerlistát - Látom külön is fogyaszt vasat - futom át újra a laborleletet - Azért egy hematitot mindenképpen adnék önnek, hogy a vas amit bevisz a szervezetébe kicsit jobban ott is maradjon - mondom, majd leteszem a papírhalmot az asztalomra és az egyik üveges tárlóból előveszek egy doboz zsebkő méretűre csiszolt, furattal ellátott, grafitszürkén csillogó hematitot és felé nyújtom az egyiket - Ezt minig hordja magánál, lehetőleg bőr közelben - adom ki az orvosi utasítást mialatt ellenőrzöm, hogy helyesen működik-e a kiválasztott darab. Teljesen rendben van. A kő körül vörösen buborékoló vérre emlékeztető auraként áramlik a benne rejlő energia. Lex persze nem bír magával és fontoskodva köröz a lány lábánál, megharcolva annak egy cseppnyi figyelméért. Nagyon érti a dolgát annyi szent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Edictum főszerkesztő, Ötödikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 217
Írta: 2020. június 22. 22:24 | Link

Strakhova professzorasszony


- Nagyon örvendek!
Ezek szerint akkor még éppen időben vagyok, vagy talán jobbkor is jöttem. A saját lelkem megnyugtattam, meg a tény is megnyugtatott, hogy nem óráról hiányzok. Nagyon feszengenék, de így, nos, így minden a lehető legsimábban megy a maga útján.
~ Ügyes vagy Olcsi! ~
Dicsérem meg magam fejben, mert fontos számomra a dicséret. Egész életemben úgy életem, hogy mindig kerestem a felnőttek elismerését, és fontos volt az egészen apró dolgokban is, hogy elismerjenek engem. Igen, komolyan, nekem erre szükségem volt, és szükségem van, de már megtanultam magamnak osztani a dicséreteket. Nem túl sokat, csak amikor érzem, hogy szükségszerű. Vajda létem alatt megtanultam tökéletesnek lenni, de azt nem, hogy hogyan éljek az elismerés nélkül, szükségem van rá, mint egy falat kenyérre.
- Igen, különben nagyon fáradékonnyá válok. A szervezetem nem képes megkötni rendesen.
Életem egy szakaszán aludtam csak. Fáradtan ébredtem, volt, hogy elmúlt tíz is, egykor az ágyért könyörögtem, hatkor keltem, nyolckor újra lefeküdtem. Akkor vizsgáltak ki és állapították meg, hogy a vas felszívódásával hadilábon állok.
- Hogyan hatnak egymásra a holdkővel?
Érdeklődöm a kezemben tartott példányt forgatva, miközben balommal előhúzom az apró ezüstláncra függesztett holdkövet. Hosszú a lánc, a kő nem látható, egészen a szívemig lelóg. Szökőévben születtem, február huszonkilencedikén, csakúgy, mint a bátyám, olvastam a passzoló kövekről, és a saját fejem után menve választottam a holdkövet. Alkalmas depresszió, hangulatingadozás, negatív energiák és stressz ellen kiváló, nekem pedig mindegyik ellen nagyon fontos, hogy legyen egy pajzsom. Csak remélni merem, hogy jól választottam. Ricsi pecsétgyűrűje ihletett meg, amit Lili vett neki, és abban kettejük köveit helyezte el. Hátha nekem is segít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. június 25. 12:28 | Link

Vajda Olívia

A lány megkönnyebbült arcát látva úgy érzem nem lesz gond a gyógyító-pácien kommunikációval. A felkészült betegekkel is sokkal gördülékenyebben lehet progressziót elérni, mint az állapotukról teljesen tájékozatlanokkal vagy a szimplén érdektelenekkel. A tiltakozókat meg már nem is említem. Szerencsére ez esetben Olívia pontosan annyit tud amennyit kell. Azaz hallgat a szakértő tanácsokra, de megkérdőjelezi azok helyességét, ha annak szükségét érzi. Mint most az általam adott és az ááltala viselt kő esetbében. Pufogtathatnék olyan szakszavakat, hogy e két ásvány egyidejű viselése nem kontraindikált. Azonban már első évben a fejünkbe verték, hogy a köznyelven való kommunikáció a biztos alapja a megfelelő orvos-beteg viszonynak. Ha az emberek értik mi történik, velük akkor nem érzik annyira kiszolgáltatottnak magukat. Ha tudják mit miért kell tennünk velük akkor jobban elviselik az esetleges kellemetlenségeket is és partnerek lesznek a gyógykezelés folyamatában. Ezért most én is lefordítom a mndandómat. - A hematit és a holdkő nagyszerű munkatársak - mondom megnyugtatóan mosolyogva, majd kifejtem ezt a szófordulatot az érthetőség kedvéért - A holdkő a szervezet vízháztartására hat, ezen kívül a női ciklusra. A hematit segtít megkötni a vasat, ezáltal támogatja a vérkeringést. Ez a kettő pedig szorosan összefügg. Egymásért dolgoznak a kövek. Ha jól működik a keringés, nem lesz gond a vízháztartással sem. Természetesen ehhez a megfelelő folyadékbevitel is nagyon fontos - zárom monológomat. Ugyan nem tértem ki a két kő pszichére gyakorolt hatására, de mindkettő támogató. Míg a holdkő a negatív gondolatokat blokkolja, így védve a depressziótól, addig a hematit erősíti a pozitívakat, így növelve az életösztönt. Lepillantok Lexre, aki úgy néz fel a lányra, hogy az már szinte kunyerálásnak tűnhet. Szegénykém most lehet hoppon marad. Nem mindenki szereti a macskákat. Allergiás szerencsére nem lehet rájuk, mert minden szolgálat előtt rávetek egy antiallergén bűbájt az én kedves terápiás segítőmre, hogy feladatát minden körülmények közt elláthassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
Diák Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapatkapitány, Edictum főszerkesztő, Ötödikes diák


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 217
Írta: 2020. július 1. 08:17 | Link

Strakhova professzorasszony


Figyelmesen hallgatom, amit mond, fontosnak tartom az ilyen információkat, mert egyrészt érdekel, a neve alapján tudom, hogy a tárgyát is felvettem - elég különleges név, könnyen megjegyzi az ember -, másrészt az egészségem kiemelten fontos a számomra, elvégre, ha hosszútávon is sikereket szeretnék elérni a kviddicsben, akkor egyben kell lennem, és ez elengedhetetlen a megfelelő mentális és fizikai állapot nélkül. Az egy dolog, hogy edzek, de az nem elég, csak edzeni sosem elég.
- Többet szoktam inni, mint az előírt minimum, de többet is veszítek, mert rendszeresen edzek, kviddicsezem.
Vagyis, remélem, hogy fogok, mert az elmúlt éveket végigjátszottam Dániában, megerősödtem, koncentráltabb lettem, jó vagyok abban, amit csinálok, és szeretnék a tehetséggondozóig eljutni. Most persze még csak nagy, reménykedő szemekkel figyelem Volkov-ot, remélve, hogy ha eljön az én időm, meglát bennem valamit, valamit, ami ahhoz kell, hogy jobban foglalkozzon velem. Valami pluszt.
- Értem, köszönöm. Annyira nem értek hozzá, de az unokatestvérem kapott a barátnőjétől egy pecsétgyűrűt, ami kettejük uralkodó köveiből, azt hiszem így mondta, lett összerakva, és szerintem elég nagy mázlija van azóta, hogy viseli.
Ebben biztos vagyok, mert bár Lili és Ricsi már szakítottak, amit még mindig nem értek, a gyűrű ott van Ricsi ujján és nagyon nagy mázlista, hogy még egyben van. Láttam az utóbbi napokban, hogy miket művel, és tudom, hogy most azt hiszi jó neki a hirtelen jött szabadság, de nem. Erre pedig remélem, hogy még mielőtt baj lenne, ráébred ő is. Én nem értek a szerelemhez meg a párkapcsolatokhoz, még barátaim sincsenek, nemhogy ilyen dolgaim. Szemlélem a világot, kicsit hontalanul, de azért van egy minimális érzelmi szint, amit én is felismerek. Látom, hogy mi a jó és mi a rossz.
- Nagyon szép állat.
Pillantok le a harmadik félre, miközben leveszem a nyakláncom, hogy gyakorlott mozdulatokkal ráakasszam a most kapott követ, és a kettőt együtt tegyem vissza a nyakamba. Sajnos tényleg belefutottak egy olyan emberbe, aki nem igazán simogat állatokat. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert kényszeresen kezet kell mosnom, mert egyszerűen érzem magamon, és nem szeretem. Ez viszont kiskoromban rontódott el, amikor anya minden miatt egyből kezet mosatott velem, szóval tudom, hogy lehetne ezen változtatni, de azt az erőt is inkább a kviddicsbe fektetném.
- Nem tudom, hogy mindent elhoztam-e, amit kértek, vagy szükség van-e esetleg még valamire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. augusztus 2. 07:13 | Link

Vajda Olívia

Egyetértően bólogatok arra amiket mond. ez a lány tudja mit a helyes és mi a jó a testének. Az egészségtudata ebben a zsenge korban már igen kiforrott. Ennek örülök. Vannak akik az ő helyében már két végéről égetnék a gyertyát. Szerencsére Olívia nem ilyen. A sport fegyelme meglátszik rajta. - Ezt helyesen teszed - erősítem meg fejmozdulataimat. Ezután említ egy szerencsetalizmánt. Sejtem kikről lehet szó, de mivel nem szívlelem a pletykálkodást így inkább gemmológus szemszögből gondolom végig a hallottakat. - Bizonyára olyan kövekből áll, amik segítik a jó szerencse áradását, vagy legalább bevonzzák őket - mosolygok, majd a hozzám visszaslattyogó Lexet a karomra veszem. Ösztönös öntudatlansággal kezdem ujjaim bundájában futtatni és érzem dorombolásának rezgéseit kezem alatt. - Igen, nagyon szép és okos a kis mihaszna - nézek le macskámra, aki felnéz rám, mintha értené, hogy bizony éppen ő lett itt megdicsérve. Mindezek után figyelem a fiatal lány mozdulatait, ahogy felteszi a láncot a nyakába. Olyan egyszerű és természetes cselekedet. A két kő immár ott lóg a mellkasa fölött és látom amint a vörösen bugyogó hematit erőmegjelenésével a holdkő kékesfehér selyme összefonódik. Pillantásom csak egy másodpercnyi időre fókuszál a jelenségre, így a lány előtt valószínűleg észrevétlen marad látásom. - Minden megvan amire szükség van, köszönöm - válaszolok mosolyogva  kérdésére, amit a papírjaival kapcsolatban feltett - Ha bármiben segíthetek a későbbiekben, az ajtóm nyitva áll ön előtt. Keressen nyugodtan! - egészítem ki még mondandómat pár bizalmat szilárdító mondattal. Ezután jó szívvel és dolgunk végeztével búcsúzunk el egymástól és ki-ki elindult saját ügyeinek nyomába. Mindent egybevetve, biztos vagyok benne, hogy ez a fiatal lány jó úton jár. A gyengélkedő ágyát pedig legfeljebb kviddics sérülés miatt fogja nyomni, mert minden más tekintetben vigyáz magára, felelősségteljesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. október 16. 13:38 | Link

Bogi


Az este nyugalmát és a következő randim tervezgetését az zavarja meg, ahogy valaki feltépi a gyengélkedő ajtaját. Nagyot sóhajtok, mert bár éppen örültem volna, hogy nem lesz semmi teendőm ma este, mégis csak a "beteg" az első.
Kilépek a gyógyítók számára fenntartott apró helyiségből, hogy megnézzem kinek van rám szüksége. Meglepetésemre egy nagyon is ismerős pofit pillantok meg és bár elsőre mosolyra húzom a számat, abból ahogy lépked és amilyen arcot vág, nem számítok sok jóra.
- Mit csináltál? - kérdezem félig aggódva, félig rosszallóan, mert hát na... miért nem vigyáz magára jobban?! De jobban aggódom, mint az ő gondolná, s mielőtt tovább csörtetne nagy vehemensen egy széket varázsolok mögé, közelebb lépkeded és leültetem. Már egyáltalán nem bánom, hogy megzavart a nyugalmamban, vagy a tervezgetésben. Minden várhat, amíg ő jól nem lesz. Persze nem kötöm a nózijára, de azért örülök, hogy felkeres ha baja van. Igaz, van egy sejtésem, hogy nem akart ő ide jönni, csak valószínűleg a saját kis esze kevés volt ahhoz, hogy kikúrálja magát. - Ne morcizz. Mi a baj? - kérdezem újra, kissé összeborzolva a haját, miközben magamnak is varázsolok egy széket. Az első tippem egy ficam, de megvárom, amíg Bogáncs mondja el, hogy mi is történt, hogy miért keresett fel. Aztán majd kiderül, hogy mennyire találtam el...


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 223
Írta: 2020. október 17. 18:59 | Link



Persze, hogy Bálinttal kell szembe találnom magam. Miért? Mondd Sors, mit tettem ellened, hogy állandóan büntetsz? Most megint majd egy évig hallgathatom, hogy bezzeg múltkor is rá voltam szorulva a segítségére, mert egyedül nem tudtam volna megoldania  problémát. Merlinre, ez az este már csak akkor lehetne rosszabb, ha most hirtelen felbukkannának valahol anyámék.
Az mondjuk rendes tőle, hogy elém küld egy széket, amire le tudom tenni a fenekem. Így kevésbé forog velem a világ és a lábam sem készül meghalni. - Futottam, rosszul léptem, nem tetszett neki - pislantottam le kicsit talán morcosabban a fájós, láthatóan nem túl jó állapotban lévő bokámra mint az indokolt lett volna. De mégis mit várt tőlem, hogy miközben úgy érzem, hogy a fejem nemsokára kettéhasad és ő még teszi nekem itt a szépet? Úgy viselkedik velem, mintha még mindig nyolc éves lennék, és nem tizennyolc. Értem én, hogy mindig az ő pici cuki hugicája maradok, de azért a hajborzolás már túl megy egy határon.
- De ami fontosabb, hogy szét megy a fejem, úgyhogy kezdj vele valamit, de sürgősen, különben megeshet, hogy lehánylak. - Nos, talán mégis van valami előnye, hogy a bátyám ül velem szemben. Legalább nem kell kertelnem, szépen megfogalmaznom, hogy mi a kínom, hanem kijöhet belőlem minden, aminek ki kell. Na már csak szavak formájában, más egyebet szeretnék magamban tartani, köszönöm. Szóval csak bízom benne, hogy megérti, hogy ez most nem csak valami kis enyhe fájdogálás, és belehúz a dolgokba. Én pedig igyekszem olyan együttműködő és szófogadó lenni, amennyire tudok. Bármit lenyelek, amit elém tesz és majdnem bármit megteszek, ha azt mondja, ettől jobban leszek. El kell ismernem, hogy van amiben ő a jobb kettőnk közül és néha muszáj hallgatnom rá. Végül is, ilyen szempontból egész szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem kell messzire mennem a szakszerű segítségért sosem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 22. 11:25 | Link

Anastasia Strakhova


-Atya ég!! Hol vagyok? -
Marci kábán hunyorogva pislog ki a takarója alól egy számára teljesen ismeretlen helyen. Hatalmas fényáradat tölti be a szobát, ami teljesen elvakítja az éppen ébredező fiút. Az első gondolata, hogy ez biztos a túlvilág és valami megmagyarázhatatlan módon kerülhetett ő ide, hiszen az utolsó emléke az, hogy leszáll a vonatról... Na de nézzük is az elejéről a történetet.
Farkas Marcell egy meglehetősen különleges figura, meglehetősen különleges történettel. A fiú édesanyja mellett nevelkedett, akinek semmi köze nem volt soha a varázslóvilághoz, még csak nem is hallott a létezéséről.
Marci anyukája a kamaszkorát hatalmas lázadások közepette élte át, folyamatosan ellenkezett igazából mindennel és mindenkivel, aki körülötte volt, állandóan az utcákat járta, bulizott, ismert mindenkit a városban, és elég gyakran közeli kapcsolatba került különböző férfiakkal. Egy ilyen "kapcsolatban" fogant meg Marci is, de sosem derült ki, hogy ki lehetett a vér szerinti apja. Az anyja 19 éves volt, amikor Marci világra jött és azóta neki szentelte az életét. Felhagyott a bulizással, elkezdett dolgozni, majd pár évvel később az iskolát is befejezte. Marci soha nem tudta megbocsátani neki azt, hogy nem ismerhette az apját, és ezt viszonylag gyakran tudatta is az édesanyjával. Nem volt sosem egyszerű gyerek, furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történtek körülötte, és ezekről nem is szívesen beszélt másokkal. A haragja ellenére Marcinak mindig is nagyon különleges kapcsolata volt az anyukájával, hiszen ő volt az egyetlen, akire mindig számíthatott, aki nem ítélte el őt és kíváncsi volt a fiú belső világára.
A fiú 14 éves korára nagy döntés elé kerültek, ugyanis választaniuk kellett, hogy Marci állami iskolában folytassa-e tovább a tanulmányait (amiben eddig nem sok sikert ért el), vagy beiratkozzon egy magániskolába rengeteg pénzért, ahol talán majd tudnak valamit kezdeni az ő sajátos személyiségével. Marci szerette volna otthagyni a jelenlegi osztályát, de az édesanyja nagyon aggódott a költségek miatt, úgy érezte, hogy ez még nem fér bele nekik. Hiába volt jó állása és egészen korrekt fiztése, a tandíj annyira horribilis összeg, hogy félő volt, hogy az életük vitelére nem maradna pénze.
Ebben a dilemmában érkezett meg Marci levele Bagolykőből. Először azt gondolta, hogy ez csak egy rossz vicc, és valamelyik haverja akarja őt hülyére venni, de valahol mélyen volt egy ismerős érzése, egy erős vonzás, ami az iskola felé húzta őt.
Sokat veszekedtek a kérdésen az anyukájával, mert ő abszolút hitetlenkedve állt a kérdéshez. Teljesen biztos volt benne, hogy varázslat nem létezik, és hogy ez az egész csak egy nagy humbug, ami elvonja a figyelmüket az igazán lényeges problémáról.
Marciban viszont napról-napra erősödött az érzés, hogy meg kell próbálnia, el kell mennie arra az állomásra, és meg kell nézze, hogy valóban indul-e az a vonat. Az édesanyja az utolsó pillanatig ellenkezett, de Marci megmakacsolta magát, és a levélben megjelölt napon hatalmas veszekedés közepette a vállára vett egy hátizsákot, majd elindult az állomás felé.
Legnagyobb meglepetésére valóban ott volt a vágány, és perceken belül a vonatot is megpillantotta, ami a Bagolykő Mágustanoda diákjait szállítja az iskolába. Talán még soha életében nem félt annyira mint akkor, amikor fellépett a vonatra. Nem tudta mire vállalkozik, vagy hova tart, csak reménykedett benne, hogy a megérzése nem csal. Titkon abban bízott, hogy talán most lehetősége lesz egy picit közelebb kerülni a vér szerinti édesapja kilétéhez, mert arra már rájött, hogy ha ez az egész valóságos, akkor csakis az apjához lehet köze.
Így történt hát, hogy megérkezett a faluba, egy hirtelen mozdulattal lepattant a vonatról, majd a következő pillanatban itt találta magát ebben a fényes szobában teljesen értetlenül és összezavarodva.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 22. 11:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. október 23. 09:40 | Link

Marcell

 
Bejárom az ágyakat, hogy leellenőrizzem a kis betegeinket. Kórlapjaikra pillantva hol bólintok, hol a fejemet csóválom meg és van, amelyik papírra pár szót körmölök. Korán van még és én ügyeletem végén tartok. Bezzeg Lex most úgy döntött, hogy az asztalom tetején horpaszt, ahelyett, hogy pusztán terápiás célzattal végiggyalogoljon az ágyakon, felébresztve a benne fekvőknek azon részét, akik éberek. A beáradó őszi napsütést itt az úgymond intenzív részlegen, ami valójában négy, függönnyel lekerített részre rendezett ágyat jelent, az éjjel nappal égve tartott lámpák fénye egészíti ki és teszi vakítóvá és időtlenné. Mivel nem látni az ágyak mögötti ablakokat, így a betegek néha teljesen elvesztik az időérzéküket. Ez teljesen természetes jelenség minden itón, tehát itt sem ér váratlanul, hogy az egyik ágyon fekvő hirtelen ébredve azonnal ijedten kérdi hol van. Odasietek hozzá és már lapozom is fel a papírjaimon az ágy számát, hogy ne csak emlékezetből tudjam miért is került be hozzánk a Farkas Marcell nevet viselő kamasz. - Szia Marcell! lépek közel az ágyához és ártatlan tekintetű kék szemeimet a papírokra vetve átfutom az arra leírtakat - A nevem Strakhova gyógyító - mosolygok le rá megnyugtatóan és elégedetten, mert úgy látom elmúlt a veszély. Természetesen ezt előbb majd még meg is kell néhány vizsgálattal erősíteni, de most az ijedtségét kell orvosolni haladéktalanul - Nincs semmi baj, biztonságban vagy. A Bagolykő gyengélkedőjén, mert csúnyán beverted a fejed - közlök vele néhány fontos dolgot arra kíváncsian, hogy az emlékezetében nem esett-e kár és ki tudja-e egészíteni az elmondottakat például azzal, hogy hol történt a beleset. Csúnya ügy volt. A leírtak szerint rosszabb vége is lehetett volna.  A fiú lába beakadt a vonat lépcsőjébe leszállás közben, ő pedig fejjel előre a peronra zuhant. Karjaival hála az égnek még tudta valamelyest tompítani a becsapódás erejét. Ezt támasztják alá a karjain lévő zúzódások és horzsolások meg a tény, hogy csak egy nagy seb éktelenkedett a homlokán és nem tört darabokra a koponyája. Ha nem ilyen szerencsés és a vonat alá esik az induló szerelvény maga alá gyűrte volna és az biztosan az életébe kerül. Az őrangyala ezért száz százalék, hogy kapott pár dicsérő szót odafenn. - Kérsz inni vagy enni egy kicsit? - kérdezem ezt sem ok nélkül. Ha émelygésre vagy szédülésre esetleg fejfájásra agy látászavarokra panaszkodna az annak a jele is lehet, hogy agyrázkódása még mindig nem múlt el illetve tovább kellene vizsgálni az esetleges rejtett agysérülések lehetőségét és mielőbb feltárni azokat. Végszóra megjelenik mögöttem Lex. Hát persze, ki mertem ejteni a számon azt a szót, hogy enni. Macskám bélpoklosabb, mint azt hinnék róla. Imádja a tonhalat és a zöldborsót. Lábamhoz dörgölőzik, majd illedelmesen felugrik a fiú ágyának legvégére. - Ne félj tőle, ő csak a macskám Lex, aki nagyon szeret kíváncsiskodni - mondom lágy, angyali mosollyal és a bűbájokkal teljesen antiallergénné és mindennemű kórokozótól mentessé tett macsek fejére teszem a kezem, hogy búbját kezdjem finoman birizgálni. Imádja. Meg azt ha a fülei tövét vakargatom. Mindkettőért odavan és dorombolás koncerttel hálálkodik. - Most kezdted az iskolát? - kérdezem, mert az évnyitón mintha nem láttam volna az elsősök közt, pedig a kora alapján velük kellett volna lennie. Lehet persze, hogy én nem figyeltem. Ami megeshet főleg mert kicsit sok dolog járt egyszerre a fejemben még így az év legelején. A tanítás, a kutatásom, a verseskötet és Bálint ügye. Mindez így egyszerre. Szóval tényleg valószínű csak elsiklottam afelett a rész felett, amikor őt beosztották a négy ház egyikébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 23. 12:09 | Link

Anastasia Strakhova


Marcellnek lassan tisztult a látása. Elkezdtek körvonalazódni körülötte a tárgyak, de továbbra is minden teljesen ismeretlen volt. A fiú érezte, hog sajog a feje, de fogalma sem volt róla, hogy ennek mi lehet az oka. Odanyúlt hát a sajgó pontra, és rémülten összerezzent ahogy megérezte a hatalmas kötést a fején. Már szinte egy pánikroham kerülgette őt, amikor hirtelen bekúszott elé egy arc, amiből szintén nem sokat látott a vakító fényesség miatt, de a hang nagyon megnyugató volt, amin az ismeretlen hozzászólt.
-Üdv! És... hogyan kerültem ide? Csak arra emlékszem, hogy leszállok a vonatról, és.. - Marci a fejéhez kap, mert hirtelen iszonyatosan megszédült. Muszáj visszafeküdnie egy kicsit, mert félő, hogy újra eszméletét veszti. Kicsit sután mozog, de azért előre tudja tolni magát annyira, hogy lassan visszaereszkedhessen a fekhelyére.
-Igazából nagyon szomjas vagyok!-
A fiú hálásan pillanott a nőre, mert érezte, hogy egy pohár víz most életmentő lenne számára. Lassan kezdett kirajzolódni előtte a nő arca. Csinos, kedves tekintetű gyógyítóhoz volt szerencséje, aki továbbra is nyugodt hangon szólt a fiúhoz.
Marci a következő pillanatban mozgást érzékelt a terem másik feléből, majd pár másodperc múlva már ott ült a lábánál a hatalmas szőrpamacs. A fiú számára megnyugtató volt, hogy ebben a világban is ugyanolyanok a macskák, mint az övében, és nem valami vérengző fenevad pislog felé az ágy végéből. Marci mindenben kereste a fogódzókat, hogy egy kicsit megnyugtassa magát, hogy jó helyen van, és nem élete legrosszabb döntése volt felszállni arra a vonatra.
-Semmi gond, szeretem a macskákat!- Hálásan mosolygott a nőre, de azt semmi pénzért nem vallotta volna be, hogy valójában miért is örül ennyire a szőrmók jelenlétének.
- Hát igen... Igazából már szeptemberben el kellett volna jönnöm, csak... nem volt egyszerű elszakadnom otthonról. Tudom... hülye kérdés... De Ön is valamilyen varázsló?-
Marci kicsit kellemetlenül érezte magát, mert tudta, hogy a következő néhány hétben rengetegen fogják őt totál idiótának tartani. Pedig eddigi élete során mindig ő volt az, aki másokat lenézett, és azok ennek ellenére is feléztek rá. Nehéz lesz ezt megélnie, de azzal nyugtatta magát, hogy ez csupán csak átmeneti időszak.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 23. 12:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. október 24. 10:31 | Link

Marcell

A kötés már csak azért van a fején, hogy az általa rárögzített hegyikristály lapocskát a helyén tartsa. Arra programozta a legtisztább erejű követ, hogy finom energiaszálakkal kapcsolódjon a fiú agyhullámaira és mint a mugli EEG jelezze annak változásait. Így a kis belső orvosi szobában lévő másik darab drasztikus változás esetén nyomban felfénylett volna, de erre hála az égnek nem került sor szerencsére. - Beakadt a lábad a vagon lépcsőjébe és fejjel előre kiestél a peronra - mondom miközben megint belepillantok a lázlapba, de csak futólag, hogy feljegyezzem, hogy a fiú memóriája jelen állás szerint rendben van - A varázsmentő hozott be hozzánk eszméletlen állapotban - fogalmazok szabatosan de szakszerűen. Nem olyan kicsi már az ágyban fekvő betegem, hogy ne értené meg szavaimat. Kérdésemre azt feleli szomjas, de a mozgásából arra következtetek, hogy még mindig nincs egészen rendben a koordinációja, feltehetően szédül is még mindig. - Csak pár kortyot ihatsz egyelőre és azt is nagyon lassan! - lépek éjjeliszekrénye mellé és odanyújtom neki a poharat, aminek le van fedve a teteje és egy szívószál lóg ki belőle. Ezen át könnyebb vízszinteshez közeli testhelyzetből innia. Ha kihányná a vizet az is intő jel volna és azonnal megkezdenék egy átfogó diagnosztikai bűbájt, de remélem csak némi kótyagossággal van dolgunk és az is hamar elmúlik majd így, hogy már felébredt. Ekkor érkezik meg az én drága Lexem, hogy ellopja előlem a fiú figyelmét. Ezért majd kap egy plusz haldarabot vacsorakor. Nem hiába lett hivatalosan is terápiás kandúr belőle. Most is tökéletes gondolatterelőnek és aggódásgátlónak bizonyult. - Nyugodtan simogasd meg, azt nagyon szereti - mondom és közben kezem elveszem Lex fejéről, aki hátra néz rám, hogy "na ezt most miért" majd amikor rájön, hogy tőlem már nem számíthat több abajgatásra a fiúhoz oldalog és lefekszik a keze mellé. Ezután betegem a neki feltett kérdésemre úgy felel, mintha zavarban volna. - Nem mindig könnyű - állapítom meg egyetértően bólogatva és ártatlan kék szemeimmel figyelve őt és Lexet. Van aki a ragaszkodás, más épp annak hiánya miatt ütközik nehézségekbe. Gondolkozom el egy kicsit, ám a fiú hangját továbbra is hallom. - Az vagyok, ahogy te is - válaszolom kedvesen és őszinte megértéssel mosolyogva. Ezek szerint mugli születésű, akinek eddig még nem volt semmilyen belátása világunkba. Nem tudom kinek nehezebb a helyzete. Annak aki így belecsöppen ebbe a világba, vagy annak aki félvérként mindkettőben és egyikben sincs otthon igazán
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. október 25. 15:29 | Link

Bogi


Miért nem lep meg, hogy minden szava olyan, mintha utálna? Pedig én tényleg nem tettem semmi rosszat ellene. Sőt! De hát nem érti még, vagy ha érti akkor csak kamasz még mindig, nagyon, és nem hajlandó mutatni. Nagyot sóhajtok, nem lesz ez sem könnyű menet.
- A fejed? - kérdezek vissza és a kezem a homlokára teszem. Láza nincs, ami megnyugtató. Az hogy hányni akar, már kevésbé. - Ebbe hányj - varázsolok neki egy vödröt és nyomom a kezébe, biztos, ami biztos. - Mióta fáj a fejed ennyire? És pontosan hol fáj? Lüktet vagy folytonos? - kérdezgetem tovább, mert bár gyakorlom, nem vagyok még gondolatolvasó. Bogi meg... nos ő igazán más eset. Aggódom érte és persze tudni akarom, hogy mi is pontosan a baj. - Vettél már be valamit? - faggatom tovább, aminek biztos nem örül, de mégis csak fontos, hiszen nem vehet be mindenféle bájitalt sem csak úgy egymás után. Szóval ha valamit már evett-ivott akkor annak fényében kell keresnem valamit, ami enyhítheti a rosszul létét.
- Szédülsz is? - kérdezem újra, s a válaszait követően felteszek majd még másik ezer kérdést. Tuti ki fog akadni, pedig esküszöm csak jót akarok. Jobb híján a bokáját teszem rendbe, mert hogy én ma innen ki nem engedem, az is biztos. A duzzanatot bekenem egy kenőccsel, ami a borogatást imitálja, így nem kell folyamatosan mellette lennem. Fáslit tekerek köré, és így az legalább már meg van oldva.
- Fel tudsz állni? Mert az a benyomásom, jobb lenne, ha ágyban lennél...
- állapítom még meg, és ha hagyja akkor segítek neki eltántorogni a legközelebbi ágyig. Ha pedig válaszolt minden kérdésemre a fejfájást illetően, akkor magamhoz lebegtetek egy apró fiolát, ami remélhetőleg segít majd, elmulasztani a fájdalmat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 26. 10:31 | Link

Anastasia Strakhova


Marci kezd magához térni, és ezzel együtt az emlékek is lassan kúsznak vissza a fejébe. Az eddig is megvolt neki, hogy a vonat megérkezik az állomásra, még az is, hogy elindul lefelé a lépcsőn, de onnantól kezdve teljes képszakadás. Viszont ahogy a gyógyító felvilágosítja, hogy mi történt, mintha neki is bevillanna egy emlékkép az esésről.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettek! Lehet valamit tudni már arról, hogy van-e valami komolyabb gond? -
A fiú őszintén hálás, amiért ennyire kedves és megnyugtató vele ez a hölgy. A fizikai gyógyítás mellett a lelkének is nagy szüksége van most erre, mert még mindig kételkedik abban, hogy ő valóban varázsló lenne, és nem valami félreértés történt a levelét illetően.
Idő közben a cicus közelebb hozzá. Nagyon barátságos kis állat, és látszólag egyáltalán nem tart az idegenektől. A fiú kedvesen megsimogatja őt, amiért hangos dorombolással hálálkodik.
Marcinak úgy tűnik, mintha a nő teljesen megértené a helyzetét. Talán már találkozott hasonló sztorival, ami jelen esetben igen bíztató lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy nem ő az egyetlen itt, akinek lila gőze sincs a mágiáról.
- Megtenné, hogy mesél nekem egy kicsit az iskoláról? Meg erről az egész varázslat témáról? Minden is érdekelne... - A fiú kérlelő pillantást vet gyógyítójára, de érzi, hogy az lenne a korrekt, ha ő is mondana valamit magáról.
- Az igazság az, hogy én soha életemben nem találkoztam még mágiával. Amikor megkaptam a levelet nem is igazán hittem el, csak folyamatosan éreztem, hogy meg kell próbálnom, adnom kell egy esélyt a dolognak. Annyit mondtak, hogy a Rellonba fogok kerülni, de ez sem sokat segített rajtam, mivel fogalmam sincs róla, hogy mi is az a rellon. -Marci elneveti magát, mert így kimondva még abszurdabbnak tűnik a helyzete.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 26. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. október 27. 11:05 | Link

Marcell

Mivel arcának színe kezd visszatérni, a beszéde tiszta, térben és ahogy szavaiból kiveszem, időben is orientált, így majdnem teljes lelki nyugalommal válaszolhatok kérdésére, míg a köszönő szavakat egy mosollyal viszonzom. - Az állapotod nem ad okot aggodalomra, de ha bármi furcsát érzel, azonnal szólj! Rendben? - adok utasítást kedves, de azért továbbra is gyógyító mivoltomhoz illően határozott hangnemben. Nagyon fontos, hogy figyeljen önmagára és szóljon, ha olyasmit tapasztal, ami szokatlan. Hirtelen hányingert, szédülést, látás-hallás-beszédzavart. Fiatal és erős szervezete van, de nagyon nagyot esett és a fejsérüléseket minden esetben igen komolyan kell venni, már ami az ellátás szakaszait illeti. Az utógondozás is ugyanolyan fontos, mint a megszerzés utáni mielőbbi ellátás. Ezután Lex közbenjárására oldottabbá válik a hangulat. Macskám befészkelve magát a fiú keze alá úgy zörög, mint valami ezeréves motor. Dorombolásának hangja egy pár percig betölti az amúgy igen csendes gyengélkedőt. Betegem pedig, hála ennek a titkos terápiának ismét megszólal. Nem csak kérdez, de mesél is magáról. Megnyílik nekem és ez számomra megtisztelő. Ezért és mivel rajta kívül szerencsére nincs most komoly esetem leülök a mellette lévő ágyra, ahol ha kicsit oldalvást fordul sajátján jól láthat. - Először is tudd, hogy a világ legjobb dolga történik veled - mosolygok bátorítóan a fiúra és ha belenéz ártatlan, nagy és kék szemeimbe láthatja a jóindulatomat, amivel viseltetek iránta - A mágia olyan utakat nyit majd meg előtted, amikről nem is álmodtál, csak higgy magadban. Mert ide senki sem véletlenül kap behívót - magyarázom és még aprókat biccentek is hozzá - Az iskola maga nem sokban különbözik a sima változataitól. Itt is diákok és tanárok vannak, csak a tananyag más egy kicsit, de meg fogsz barátkozni vele, mert sok érdekes dologról fogsz hallani - magyarázom visszaemlékezve saját egykori elsős koromra, amikor beléptem a varsói intézet kapuján. Annak ellenére, hogy az apám mágus volt, sok dolog meglepetésként ért és meg kellett szoknom. Így át tudom érezni a fiú helyzetét - Rellonosnak lenni épp olyan mint bármelyik ház tagjának. A lényeg az, hogy a benned rejlő tulajdonságok alapján oda illesz a legjobban. Tudod, ők a leleményesek, akik megélnek a jég hátán és sokszor ezt kicsit önző módon saját hasznukra fordítják és hajlamosak azok felett pálcát törni, akik nem olyanok mint várják - mesélek eddigi tapasztalataimból és ismereteimből kiindulva - Viszont neked nem kell így tenned és nem szabad visszaélned a képességeiddel, hanem inkább fordítsd majd arra őket, hogy mások javát is szolgálják, mert akkor büszkén járhatod ki a rád váró éveket - nézek bizakodón a fiúra. Az ő helyzetében maga választhatja meg milyen útra lép. Tiszta lap az itteni élete, amire bármit írhat és nem mindegy, hogy szép szavak vagy gonoszak kerülnek a papírra. Jelleme formálódni fog, ez elkerülhetetlen, hiszen egy teljesen új világba, közösségbe csöppent, ami hatással lesz rá az idők során. De ha hallgat a szívére és értékrendje helyes marad, akkor nem téved majd el a számára kijelölt ösvényen.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. október 27. 15:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. október 31. 09:54 | Link

Anastasia Strakhova


Marci egyre jobban érzi magát a bőrében. Szerencsére a látása is visszatért, így jobban szemügyre tudja venni az őt körülvevő termet. Valójában egészen hasonló egy sima gyengélkedőhöz, annyi különbséggel, hogy mintha változna a falak színe. Természetesen a fiú úgy gondolja, hogy csak képzelődik, hiszen az ő világában a falak színe nem szokott csak úgy magától átalakulni, így az egészet próbálja a fejsérülésére fogni.
- Rendben! Igazság szerint lehet, hogy a látásom még nem teljesen tiszta... -
Marci nem meri bevallani a gyógyítónak, hogy mit látott, ezért inkább ilyen óvatosan fogalmaz, aztán ha nagyon szükség lesz rá, akkor úgyis kifejti részletesebben a problémát.
A hölgy valóban nagyon kedves, a macsek után ő is leül Marci mellé, persze csak a másik ágyra. A fiú kíváncsi tekintettel fordul felé, miközben folyamatosan simogatja a cicust.
- Nagyon köszönöm! Ez így nem is hangzik olyan ijesztően! És honnan fogom tudni, hogy egyáltalán hova kell mennem? Van erre valami rendszer, hogy ki hol lakik?-
Marci már nem érzi magát olyan kellemetlenül a helyzetben, hiszen láthatóan a gyógyító egyáltalán nincsen meglepve a fiú tudatlanságától. Ezáltal a félelmei is kezdenek enyhülni, és a helyüket kíváncsiság tölti be.
Ahogy hallgatja a rellon ház jellemzését, egészen pontosan megérti, hogy miért is oda került ő, bár az még mindig nem világos számára, hogy ezt honnan tudták, hiszen nem is ismerik őt.
- Igyekszem így tölteni majd a következő éveimet. Azt hiszem most még szükségem lesz egy kis időre, hogy tényleg felfogjam ezt az egészet, és elkezdjm megismerni a varázslóvilágot. Erről az oldalról egyelőre olyan az egész, mint egy álom, amiből nem lehet felébredni. -
Ahogy hangosan kimondja a szavakat, ő is végre megérti, hogy pontosan mi is történik benne. Ez sokat segít a saját maga megnyugtatásásban, és abban, hogy felszívja magát és szembenézzen az új kihívásokkal.
- Azt lehet már tudni, hogy meddig kell még itt maradnom? Nem mintha nem érezném magam jól, csak kíváncsi lettem.- Marci kedvesen mosolyog a gyógyítójára, hiszen valóban jól érzi magát itt, és tudja, hogy örökre hálás lesz neki ezért a beszélgetésért.
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. október 31. 09:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. október 31. 18:37 | Link

Marcell

A fiú látászavarokra panaszkodik. Ez lehet az ébredés nyoma, de komolyabb probléma is, mint például egy látóideget nyomó vérömleny. Tudnom kell mit ért azon, hogy "nem teljesen tiszta" a látása. - Mit látsz pontosan? Esetleg nem látsz élesen? Foltot látsz magad előtt, netán olyan az egész mintha egy csövön néznél keresztül? tudakolom tőle, hogy tisztában lehessek a helyzet fontosságával. Ezután letelepszem a mellette lévő ágyra, hogy kényelmesebben beszélgethessünk, míg ő Lexet dögönyözi, amit macsekom békés zörgéssel hálál meg neki. - A házvetetőd vagy a házvezető helyettesed biztosan segíteni fog neked abban, hogy megtaláld a helyed. Sőt szerintem a szobában, ahol majd lakni fogsz, vár is valami üdvözlőcsomag féleség amiben minden szükséges holmit megtalálsz majd - mondom kicsit elmélázva, bár ezt csak gyanítom mert nem igazán ismerem a házak egyedi belső szokásait. De bízom abban, hogy az elsősökkel még mindenütt gondoskodóan bánnak. Marcell ezt követően megosztja velem miként is érez helyzetével kapcsolatban. Szavaira elmosolyodom, olyan szépen fogalmazta meg mi játszódik le benne. - Az ilyen álmok lesznek végül a legszebbek, hidd el nekem - bólogatok aprókat mosolyogva majd folytatom - Van esetleg valami amiben még segíthetek neked? - kérdezem meg egyszerűen, mert tényleg szívesen segítek, ha tudok - Magunk vagyunk, szóval azt is megkérdezheted tőlem, amit mások előtt cikinek érzel - nézek rá minden megértésemmel és együttérzésemmel - Csak az a buta kérdés, amit nem tesznek fel amikor lehetne - rázom meg fejem amitől fonatomból kicsúszó tincseim meglebbennek angyalarcom körül. A gyerekek emiatt szeretnek és bíznak meg bennem, mert ártatlan és jóságos küllemmel áldott meg a genetika. Vagyis mindezt a szüleimnek köszönhetem. - Ma éjszakára és holnap nappalra megfigyelésre benntartalak. Viszont ha ezalatt minden rendben lesz, akkor holnap este már az új rellonos ágyadban alhatsz, ami sokkal jobb mint ez itt - válaszolom kérdésére biztató komolysággal. A fejsérülésekkel nem szerencsés játszani. Nem szeretném sem túl korán elengedni, sem túl soká marasztalni. Senki sem szeret azért itt lenni annyira. Főleg különösebb indok nélkül és ezzel én vagyok a leginkább tisztában.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. november 1. 10:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Marcell
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
Írta: 2020. november 1. 15:01 | Link

Anastasia Strakhova


Sajnos pontosan úgy történt, ahogyan Marci várta, és a gyógyítónak nem volt elég annyi, hogy valami gond van a látásával. Így hát kénytelen bevallani a furcsa képzelgését.
- Igazából egyik sem... Olyan, mintha változna a falak színe. Eddig simán fehérnek tűnt, most meg felvett egy narancsos árnyalatot. -
Marci pislog néhányat, hátha változik a helyzet, de be kell lássa, hogy állandósult a sárgaság körülötte.
- Ez jól hangzik! És annak mi a jelentősége, hogy ki melyik házba kerül? Azon kívül, hogy ezek szerint máshol lakunk és más a személyiségünk. -
A fiú mindent tudni szeretne. Szinte biztos, hogy a házába érve mindenre választ kapna, de túl kíváncsi ahhoz, hogy addig bírjon várni. Így amíg nem megy a gyógyító agyára, addig nagy valószínűséggel folyamatos kérdésáradatra lehet számítani.
- Igen... lenne! Azt szeretném tudni, hogy vannak mások is, akik még nem ismerik ezt a világot? Vagy itt mindenki úgy szokott érkezni, hogy mindig is ebben élt?- Ez a kérdés már a vonatút óta nyomasztotta Marcit. Nem akart ő lenni a különc, aki mit sem ért a körülötte történő dolgokból. Nagyon bízott benne, hogy a helyzete nem olyan extra Bagolykőben, úgy több esélye lenne, hogy elkerülje a lúzer szerepet.
- Ez egészen bíztatóan hangzik! Bár szerintem már reggelre is tök jól leszek, és akkor talán elmehetnék... De persze visszajövök kontrollra, vagy bármi! - Huncut vigyor jelenik meg a fiú szája sarkában, ahogy próbál egyezkedni jótevőjével. Ebből már maga is érzi, hogy kezd visszatérni belé az élet. Magabiztosan kihúzza magát, mint akinek kutya baja. Akaraterőből bőven jutott neki...
Utoljára módosította:Farkas Marcell, 2020. november 1. 15:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 223
Írta: 2020. november 2. 22:02 | Link



Most mondjam el, hogy tényleg a fejem? Vajon mindenkivel ilyen értetlen vagy csak velem? Mindegy is, aprót bólintok a visszakérdezésére, hogy a fejem. – Csak vicceltem, nem fogok hányni – jelentem ki makacsul. Nincs annál rosszabb, ezért ha csak nem muszáj nem lovallom bele magam nagyon. Ritkán esik meg, hogy visszaköszön az előző étkezés, nem véletlenül.
Kérdéseit kell néhány perc, hogy ténylegesen fel tudjam dolgozni. A koncentráció jelen pillanatban nem éppen az erősségem. – Azt hiszem úgy három órája, olyan, mintha mindenhol fája de leginkább talán elöl és oldalt és folytonosan fáj, nem csak lüktet – összegzem végül lassan. Nem bánom, hogy faggat, csak éppen az zavar, hogy nem tudok rá értelmesen, azonnal válaszolni. Nem szeretem, hogy így leszedál egy kis fejfájás. – Nem vettem be semmit és egy kicsit szédülök, igen – bólintok ismét. Jobb kedvem nem lesz, de ahogy telik az idő már egyszerűen nincs energiám hogy agresszíven lépjek fel vele szemben. Hálásnak szánt pislogásokkal nézem végig, ahogy kérdezősködés közben nekiesik a bokámnak, hogy legalább annak a  végére járjunk. Haladunk, haladunk.
Utolsó kérdésére nem válaszolok, csak óvatosan lábra állok és hagyom, hogy segítsen eltámolyogni a legközelebbi ágyig. Azt hiszem, tényleg jobb lesz hogyha lefekszem, legalább addig amíg a gyógyszer nem érkezik meg. Remélem, hogy ennyi kérdésből már ki tudta találni, hogy mivel tud segíteni rajtam, mert lehet, hogy itt pusztulok el, ha nem. És igen, ahogy a fejem a párnára kerül már lebeg is hozzánk az aprócska fiola, amit ha átnyújt nekem gondolkodás nélkül döntök magamba, hogy aztán visszafeküdjek.
- Köszönöm. – Kivételesen nem esik nehezemre, hogy hálás legyek neki, mert éppenséggel megmentett a további szenvedéstől. Pedig úgy jöttem ide, hogy na majd most hogy megmondom neki, csak azzal nem számoltam, hogy lehet, hogy ez az egész még rosszabb lesz, mire ideérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
Tanár, Gyógyító


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 285
Írta: 2020. november 3. 10:22 | Link

Marcell

Körbepillantok. Nekem már természetes, hogy a falat kaméleon festék fedi, mely olyan színt vesz fel, ami a napszakhoz és a benn tartózkodók kedvéhez idomul. Elmosolyodom és visszafordulva a fiúhoz tartom barátságos arckifejezésemet - A szemednek nincs baja. Ez a fal tényleg színváltó - mondom megnyugtató hangon. Minden új, minden szokatlan. De izgalmas is egyben. Jó lenne kicsit a helyében lenni. Nem vagyok irigy, mert én is rá tudok csodálkozni még sok dologra, de ennyi friss élmény azért már nem ér engem, pedig az érzés jó nagyon. Ezután újabb kérdésekkel bombáz, megfogadva tanácsomat, hogy addig tegye míg ilyen csend és béke van itt a gyengélkedőn. - Például az, hogy a házadnak pontokat gyűjtesz azzal ha jól tanulsz és egy verseny van ezen az alapon, ami egész évben tart és az évzárón mindenki a győztes házat ünnepli - mesélem a házkupa lényegét - Aztán persze, ha valami butaságot vagy csínyt követsz el, akkor le is vonhatnak pontokat. Szóval inkább ne járj tilosban, vagy legalább ne vegyék észre se a tanárok, se a prefektusok, vagyis azok a diákok, aki mint őrszemek figyelnek rátok, többiekre - magyarázom és kicsit szégyenlem magam, hogy nem tudok szent lenni és csak azt mondani, ami helyes. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy büszke vagyok rá, de anno pár kis kihágásom nekem is akadt. Viszont kihasználva angyali ábrázatomat mindig csak legyintettek rájuk. Ne gondoljon senki nagy dolgokra. Azért az alaptermészetem nem volt sokkal másabb. - Nem alkudozunk! - emelem fel mutatóujjam és összevonom szemöldökömet. Nem nagyon, csak annyira morcosan, hogy tudja itt az én szavam a perdöntő. Szeretek biztosra menni és érezze fekve most magát virgoncul, ha felkel akár össze is eshet a megváltozott gravitáció miatt. Marad a kis fenekén, ez a végszavam. - Az nem kérdés, hogy vissza fogsz jönni - teszem még mellé, hogy ezt is tisztázzuk. Meg kell néznem majd a sebét és legalább arról is mesélhet, hogy milyen volt az első pár napja. Ahogy majd beszámol legalább én is úgy érezhetem, hogy újra diák vagyok. Vicces helyzet lenne, bár amikor ide érkeztem annak néztek. Most is civilben könnyen beolvadhatnék a mestertanoncok közé. Lehet egyszer kipróbálom.
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2020. november 3. 14:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet