28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reissner Eliza
INAKTÍV


Eliza, a bátor | Sárköziéknél csövező
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 186
Írta: 2018. szeptember 5. 20:57 | Link

Ohridszki-Füst Álmos

Amikor már azon gondolkozott bájitaltan vizsgán, hogy vajon mennyire lehet rémes a porított doxyszőr, biztosra vette, hogy megőrült. Mágiatörténeten a Nagy Varázslóháborúról kellett írnia, akkor pedig már a sírás határán volt. Na nem elkeseredettségében, csak túl sok minden felgyülemlett benne. Apja továbbra is szabadlábon, az anyja erről semmit nem tud, elrontotta az elfeledett varázslatok tana vizsgát, és erre jönnek rá a lányos gondjai; Dávid továbbra sem akar tudomást venni róla, kifogyott a samponos doboza.
Nem lesz ez így jó, ebben biztos volt. A kandalló mellett sem tudott egyedül lenni, de még a sütizés sem nyugtatta meg. Nem tartotta magát gyengének, de volt egy kis időre szüksége. Egyedül.
Ezért lopózott be a szertárba, ahol őszintén remélte, hogy senki nem fog rátalálni. Pár pillanat erejéig ült a sötétben, majd meggondolta magát, feltápászkodott. Tüzet varázsolt, hogy lásson, közben rendezgetni kezdte a fura dobozokat. Igazából rendszert nem vitt bele, mert annyira nem volt bátor, hogy belenézzen, inkább csak mértani pontossággal rakta le őket egymás mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
INAKTÍV


álomjáró
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 93
Írta: 2018. szeptember 16. 18:35 | Link

Eliza


Amióta a Levita tornyával történt az a kisebb katasztrófa, eléggé háklis, már ami a szertárba belógó diákokat illeti például, mert mi lesz a következő mégis? Repül az Eridon tornya is, hogy aztán egy nagyobb bokrot növesszen a helyébe valami idióta hippi oktató, aki úgy gondolja, hogy kihasználj az adódó lehetőséget egykori, pszichedelikus ködben született, zseniálisnak vélt ötletei megvalósítására? Chhh. Abba biztosan nem gondolt bele az az okos, aki kitalálta ezt az egész fa marhaságot, hogy mi lesz például a gyökerekkel, amik tönkretehetik az épület épen maradt részeit szerkezetileg... de á, hagyjuk is az egészet, mert ennek a gondolatától is csak idegbajt kap. Lilla még sose látta amúgy sem ilyen idegesnek, mint azóta néhány alkalommal, amikor már azon a gondolaton kérődzik, hogy most azonnal mond fel, mert a fenébe is, ő nem fog felelősséget vállalni mások hülyeségeiért, csak mert egyébként a karbantartás az ő szerződésében van benne, még akkor is, ha valami másik idióta csinált mindent. Nyesegetni, satöbbi azt a fát biztos nem fogja, az már szent. Fizessen a Levita rá egy kertészt. Ebben a pillanatban azonban azon ketyeg, hogy már megint besétált valaki az egyik szertárba, mert a lakrészében a falra akasztott alaprajzon felvillant a piros pontocska, jelezve az illetéktelen behatolást. Már csak ez hiányzott. Ki a fene szoktatta rá mégis ezeket a kis okosokat itt, hogy csak úgy bemászkáljanak ilyen helyekre, mintha ez lenne a legnormálisabb dolog a világon, aztán meg bájitalokat kavargassanak valami félreeső szobában, mert lássuk, felrobban-e. Még a végén valaki a Rellonban lesz ennyire ötletes, aztán megomlik az egész nyamvadt épület, nem csak egy torony. Miközben mindezt végiggondolja, csak még idegesebb lesz, ahogy bakancsát lendületesen csapva a kőpadlóhoz végigdübörög a folyosón. A megfelelő szertár ajtaját is szinte fel tépi, hogy aztán üvöltve tegyen még egy lépést a terem belseje felé, épp a küszöbön onnan állva meg.
- KIFELÉÉÉÉ... MOST... AZONNAL... A JÓ K... ANYJÁT NEKI... - ordít, tovább szőve aztán a káromkodásokat még úgy további öt percig, nem ismételve még csak egy szót sem közben, de erre ebben a pillanatban nehéz büszkének lennie, amennyire dühös.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Alexandra Krise-Flaviu
INAKTÍV


Daddy's little princess | Bezzeg az én apám...
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 76
Írta: 2018. szeptember 21. 17:06 | Link

Gondnokfiú

- Eléggé savanyú egy hely ez.
Jegyzem meg csendesen, de annyira, hogy hallja még azt, amit mondok. Nem félek tőle, ami amúgy a vesztem is, általában sosem félek semmitől. Felemelt kezekkel, arcomon unott és kissé talán bunkó, beképzelt kifejezéssel sétálok ki. Amiért jöttem, nálam van, minden más csupán részlet. Nem örülök még, mert még el kell hagynom a terepet, de egyelőre simán halad minden.
- Valóban? Én mondtam neki, hogy ne a Bagolykövet vegye meg, inkább a Beauxbaton-t, de hát nem hallgat a szép szóra az én apukám. Van ez így.
Még a vállamat is megvonom, ahogy kilépek, és szembe fordulok vele. A karjaimat magam előtt keresztezem, figyelek arra, hogy ne tegyem zsebre, mert annál árulkodóbb nincs.
- Szerintem valakivel összekeversz.
Egészen biztos vagyok benne, hogy így van, elvégre én nem olyan lány vagyok, akiről rosszat lehetne mondani. Sőt. A válaszaim kiválóak, a kviddicses eredményeim önmagukért beszélnek, a tehetségem nem kérdéses. Lehet, hogy ez egoistán hangzik, de ez az igazság. Én tényleg jó vagyok. Genetika és kitartás. Viszont nem vagyok szerény, sosem voltam, és sosem leszek. Különben is, aki az én szintemen szerény, az már inkább álszent. Én kimondom, amit gondolok.
- Húúú, de durva.
Emelem meg kicsit a szemöldököm, és ezzel együtt a kezem is, mutatva, hogy mindenem van, de műkörmöm az nincs. A kviddics mellé amúgy sem passzol, mert csak letörik.
- Látod, én mondtam, hogy fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok én.
Ezzel pedig a részemről lezártnak tekintem a témát, és el is indulok a folyosón, még mielőtt még több büntetést kitalál nekem. Elég ez is bőven, oda elő kell vennem az LLG-s csizmámat.
- Akkor hétfő reggel hét. Üdvözlöm a nődet, akinek nem áll jól a sárga melltartó.
Kacsintok még hátra pimaszul, mielőtt elfordulnék. Vannak kártyáim, tudok én is téteket rakosgatni, és nem, egyáltalán nem félek tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reissner Eliza
INAKTÍV


Eliza, a bátor | Sárköziéknél csövező
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 186
Írta: 2018. szeptember 25. 21:34 | Link

Ohridszki-Füst Álmos

Nem volt egy ijedős fajta, még farkasoknak is képes volt beszólni, de a néma csendet megtörő kiabálástól kicsit összerezzent. Alig egy pillanatra kerekedett el a szeme, hogy aztán összeszűkítve azokat meredjen a hang irányába.
Komolyan, itt már tényleg sehol nem lehet egyedül az ember? Ráadásul ez a srác teljesen meghibbant, a szókincse pedig nem igazán nyomdafestéket tűrő fajta. Általában nem zavarta Lizát, sőt, észre sem vette a káromkodásokat. De nem most, amikor csak csendre és sötétségre vágyik.
Azért arra még figyelt, hogy az utolsó dobozt is rendben tegye vissza, aztán indulatosan fordult a gondnok felé. Dühös volt. Nagyon.
- Hogy tessék? - kérdezte túlságosan erőltetett nyugalommal a hangjában. - Bocsánat, de nem értettem semmit. Sajnos nem beszélek gyökérül - mondta egy vállvonás kíséretében.
Nem érti minek kell ennyire felkapni a vizet. Lehet, hogy gyerek még, de nem hülye. Arról nem Liza tehet, hogy járnak szerencsétlenek is az iskolába, akiknek fogalmuk sincs az életről és belemennek veszélyes szituációkba.
Vett egy mély levegőt, megpróbált lenyugodni, mielőtt belemenne egy felesleges vitába.
- Sajnálom, hogy idejöttem rendbe rakni a dolgokat - szűrte a fogai között a szavakat. Nem is gondolta így, nem is akarta kimondani, de hát muszáj volt. - De jelentem, még élek, nem robbantottam fel egy tornyot se, de még csak tiltott bájitalokhoz se szereztem hozzávalókat.
Így kimondva furán érezte magát. Tényleg nem rosszban sántikált, csak egyedül akart lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
INAKTÍV


álomjáró
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 93
Írta: 2018. október 28. 21:34 | Link

Eliza


- Azt mondtam, KIFELÉ... és ne kelljen megismételnem, mert rohadtul nem lesz jó vége - válaszol visszavéve egész jelentősen az iménti hangerőből, ez azonban nem telik erőfeszítésébe. Még csak nem is tudatos, mielőtt még a lány netán azt hinné, hogy esetleg megszeppent, amiért éppenséggel gyökérnek lett nevezve. Érdekli is őt aztán, ki mit gondol róla, amíg az a dolga, hogy megóvja itt a rendet egy esetleges újabb katasztrófát megelőzve, habár kezd arra a meglátásra jutni, hogy ennyi tökkelütöttel arra még egy kisebb hadseregnyi auror is éppen csak elég lenne. Bolond, aki önszántából küldi ide a gyerekét, hiszen a legtöbb félnótás pont olyan különleges eset, mint ő maga is volt, hogy máshová már fel sem vették volna. Na de a hangerőről volt még szó az imént, amit amúgy is visszafogott, amikor kitartó káromkodásba igyekezett fojtani az indulatait és főként a dühét, mielőtt még valaki kárát látná ennek az egésznek. Vagy inkább valami. Nem a lány, azért bárki bármit is hisz, nem bánt ő lányokat, előbb lenne a jelenet vége, hogy teljes erővel csapja az öklét az ajtófélfába, aztán magyarázkodhat a gyógyítónak meg Lillának, hogy a fenébe állt bele ötvenhat szálka a bőrébe és tört el két ujja vagy éppen három. Á, ezt inkább kihagyná. Kelletlenül horkan fel, kifújja a levegőt aztán, majd megdörzsöli az orrnyergét.
- Hála annak a megzápult sárkánytojásnak, de akkor is javaslom, hogy keress másik hobbit. A szertárakat nem azért tartom zárva, hogy mindenki kénye-kedvére itt takarítson kicsit, ha éppenséggel kompenzálni szeretné a nem létező nemi életét... - morog tovább, miközben fogalma sincs, de valljuk be nem is érdekli, mit kompenzál a lány vagy egyáltalán erről van-e szó, csak éppen nagyon sikerült rásétálni a tyúkszemére, miután minden valószínűség szerint a Levita torony felrobbantásához is innen származtak az alapanyagok.
- Tényleg kib****l nem értem, mi vonz titeket ebben a szertárban, legalább heti egyszer belóg valaki és a bűbájaim azt még csak nem is jelzik, ha valaki csak megpróbálja, de nem töri fel a záró bűbájt, mert persze, hogy az egyik legegyszerűbbet kell abból használni az iskolának... hogy a fene esne bele... - morog tovább, mert a maga részéről aztán tenne az ajtókra bonyolultabbat is, csak már rászóltak, hogy nem minden tanárnak erőssége a bűbájhasználat, ezért maradjon az a megoldás, hogy a betolakodókat igyekszik nyakon csípni.
- Szóval mi a f****t keresel itt pontosan? - tér rá végül a lényegre roppant kedvesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Richárd
Független varázsló, Bogolyfalvi Tanács tag


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 508
Írta: 2018. november 28. 12:09 | Link

Apáthy Máté
tovább a hszhez...
Utoljára módosította:Vajda Richárd, 2018. november 28. 12:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2018. november 28. 15:14 | Link


#csakazadidas [avagy viselet]

Kifejezetten unottnak néz ki, miközben a folyosón sétál. Legyünk őszinték: fárasztó ez az egész, rohangálni egész nap a kastélyban, és kétségbeesetten nézni akkor is, mikor éppen semmi baja sincs. Persze, nyilván önként vállalta, hogy ezt fogja csinálni, de nem gondolta, hogy ennyire hamar megunja majd.
Úgy gondolta tehát, joga van felfedezőtúrát tenni egy kicsit az iskolában, végre azokban a cuccokban, amiket ő vett saját magának. Fülhallgató a fülében, így sétálgat teljesen véletlenszerűen ide-oda, egyik lépcsőn fel, másikon le, néha még a fali szőnyegek mögé is benéz, mert tudja, hogy vannak titkos átjárók a kastélyban, csak azt nem tudja, hogy, honnan és hova.
Csatangolását kicsit sem zavarja meg, hogy tanítási időben valamicskét feltűnéskeltő az öltözéke (magyarul, hogy nem méltóztatott magán hagyni a talárt arra a tíz percre, ami vissza van a tanításból aznapra). Cirkál jobbra-balra, a nyelvpiercingjével játszik, dobol az ujjával a telefonján.
Egy félig nyitott ajtajú helyiséget pillant meg, mikor már másodszor halad el ugyanazon a folyosón. Már elfordítja a fejét, a telefonjára pillant, hogy zenét váltson - ekkor hallja meg a káromkodást, majd pár pillanattal később valami másik zajt, mintha belerúgtak volna valamibe.
Megáll az ajtó előtt, így pillant be, de konstatálja, hogy odabent vaksötét van. Lehetne kedves. Annak kéne lennie, ha fent akarja tartani az egész Navinés álcát, nem igaz?
- Most komolyan egy tök sötét szobába akarsz belépni, ahol valaki tör-zúz? - De addigra persze már mindegy, hogy ez a gondolat materializálódik odabent; főhősünk már belép (hiszen ugye... miért is ne?), és e gondolatra válaszul csak megvonja a vállát a vaksötétben.
Még szerencse, hogy a sötétben botorkáló ismeretlen nem látja azt, mikor újdonsült társa keze felemelkedik, és becsapja az ajtót maguk mögött.
- Óóó, hogy b***ád meg! - Csattan fel emberünk akcentusát kicsit sem visszafogva, majd nagyot sóhajt. Nem szereti, mikor saját maga ellen fordítják a saját végtagjait. Tapogatózni kezd az ajtó után, persze tök eredménytelenül.
- Varázsolhatnál...
- Persze, mintha eddig csinált volna bármit is az a bot a kezemben...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2019. május 4. 15:46 | Link

Kedveském
x gyermeked // tovább a hozzászóláshoz
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 807
Írta: 2019. május 4. 16:01 | Link

Extra kölyköm

A mai nappal elégedett vagyok, méghozzá maximálisan. Sikerült mindent elintéznem, amit el akartam a héten, sőt, annál is többet. Az ezer éves papírjaimat is kidobtam. Már csak pár kacatot kell eltüntetnem, pontosabban olyan holmikat, amik nekem már nem kellenek, de másnak még jók lehetnek. Tankönyvek, talárok, néhány kósza jegyzet. Az ilyeneket rendszeresen elviszem a szertárba, különböző helyekre lepakolom, nehogy már egyben azzal gyanúsítsanak, hogy oda hordom a szemetet, majd mint aki jól végezte dolgát, indulok is vissza.
Most azonban az utolsó fázis elmarad, hiszen megpillantok egy büntetésre alkalmas kölyköt, egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy a sajátjaim közül egy. Vagyis, olyasmi. Vannak kedvenceim na, most mi tagadjam, ő az egyik. Imádom a jellemeket, Denis, Diát és az itt ma megjelent Adriant pedig kifejezetten ide lehet sorolni. Vállat vonok, majd beljebb indulva ledobok néhány illetlennek gondolt férfimagazint, amit Kedves vett el valakitől, csak nem mondta meg, hogy kitől, így szerencsétlen kölyöknek visszaadni se tudom. Majd aki megtalálja, örülni fog neki.
- Mi a helyzet, Adrian, az asszony nem engedi, hogy bagózz?
Vigyorgok kárörvendően, és ha már itt vagyok, a saját dobozomból előhúzok egyet, és a "legjobb fej férfi a világon" feliratú öngyújtómmal szintén életet lehellek belé. Elégedetten szippantok egyet, majd a kifújt füst után rápillantok a mocsok kölyökre jókedvűen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2019. május 4. 16:16 | Link

Jóédesapám

Tekintetem követi az újságok útját, megemelve szemöldököm billentem oldalra fejem, hagyom, hogy a füst lassan szivárogjon ki ajkaim közül, ahogy közben inkább összevonom szemöldököm, hol Sárközire, hol a véletlenül sem tankönyv formájú borítókra pillantok, aztán..
- A feleséged tud erről? - pofátlan vigyorra húzódnak ajkaim, miközben szabad kezemmel megtámaszkodom magam mellett, jó, hát na, ha egyszer neki szabad, akkor nekem miért ne lehetne, főleg most, hogy kollégák vagyunk. Kollégák. Mégis mit várnak el egy olyan generációtól, aminek útjait olyan személyek egyengetik, mint ő meg én? Persze, egy nap az összes szaros nagy dolgokat fog elérni, erre a nyakamat tenném, éppen csak az etikai mércéjükkel lesznek javíthatatlan problémák.
- Az asszony - meglehet, hogy most használom először ezt a megnevezést, nem mintha nem örülnék annak, hogy Emily a barátnőm, vagy, problémám lenne az ezzel járó extrákkal, de azért mégsem kell ennyire előre szaladni, nem igaz? - szerint felesleges erre használnom a szám - vállat vonok, újra elmosolyodom az agyam automatikusan kapcsol, és ha azt hinnéd, nem kezd el ennyi idő után is pörögni, akkor tévedtél.
- Figyelj csak? - alapvetően máig sem tudom eldönteni, mi okozna nagyobb elégedettséget, ha folytatnám a tegezését, vagy ha elkezdeném magázni, és minden egyes csókolomnál látnám az arcára kiülő kifejezést, mert az, barátom, a lappangó kétségbeesés képe is lehetne. Aprót szusszanok. Valahogy ennyi idő után sem szeretek kérni, sem tőle, sem mástól, nehezemre esik, és nem tudok vele mit kezdeni azon kívül, hogy újra és újra megküzdök vele, pedig esküszöm, néha még a nyelvem is összeakad, mintha a testem ezt nem akarná.
- Van ez az okklumencia dolog - félig lehajtom fejem, de közbe végig rá nézek, gyűrűsujjammal vakargatom meg a bal szemöldököm. - Majd valamikor el kéne kezdenem, szóval, ha majd ráérsz, hát, tudod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 807
Írta: 2019. május 4. 16:34 | Link

Extra kölyköm

- Hm?
Lepillantok az újságokra, a szám pedig vidám vigyorba kanyarodik, mielőtt elnevetném magam, és az újságokat új helyükre dobnám, ahol úgy tippelem, egy napig sem fognak lakni.
- Úgy véled, Anna mellett szükségem van rájuk? Olyan nőt kell választani Adrian, aki szendének tűnik a külvilág számára, aztán, mintha csettintettek volna, cicából tigris lesz.
Na ezt jól megmagyaráztam azon a virágnyelven, ahogy felvilágosítani szokás az embereket. Mondjuk az én édes asszonyom, onnantól, hogy tudta, hogy a feleségemnek akarom, avagy az első lánykérés alkalmát követően, átkapcsolt, és már egyszer sem akart szende cica lenni. Huszonöt év, letöltendő , előtte öt év előzetes hogy bánom-e, kicsit sem. Szép kerek harminc év, és én még most is mocskosul szeretem ezt a nőt.
- Kedves valamelyik kölyöktől kobozta el, csak nem tudom melyiktől. Nem értem, hogy csak mert neki nincs élete, másnak miért baj, ha van.
Vagy legalábbis megpróbálja kiegészíteni azt, hogy amikor majd megint lesz, akkor nyeregben legyen. Szép kis gyűjtemény mondjuk, azt meg kell hagyni. Elmosolyodom, ahogy betalálok mégis az asszony kifejezéssel, érzem a hangjában, hogy nem tetszik neki, és meg tudom érteni. Ha tudná, hogy szó szerint az asztallapba vertem a fejem, amikor először meghallottam, hogy együtt vannak, akkor még talán csúnyán is nézne rám. Pedig így volt, esküszöm.
- Na.
Imádom, hogy tegez, de viaskodik a dologgal, pedig jól csinálja. Valamikor Brightmore-nak is szólnom kéne, hogy ha akarja, tegezzen, nála is élvezettel hallgatnám ezt a szenvedést.
- Ráérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2019. május 5. 13:48 | Link

jóédesapám

Alapvetően sokszor gondoltam már arra - már, amióta visszajöttem -, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha megpróbálnék beférkőzni a fejébe - valamiért mindig kényszeresen meg akarok felelni valakinek, csak a célszemély kiléte a változékony - de minden egyes alkalommal rájöttem, hogy felesleges. Nem azért, mert nem lenne könnyebb az életem, ugyan, dehogy, de azonnal észrevenné, és ha egyszer rájönne, akkor már nem lenne visszaút, ami fogalmam sincs mégis hogyan változtatná meg a kapcsolatunk, de az is tény, hogy nem is feltétlen akarom tudni, mire szokott gondolni.
- Ó, valóban? - elgondolkodva révedek arcára, szemöldökeim hajszálnyit emelkednek a nagy figyelemben, hosszan pislogok, ahogy mélyen bólogatni kezdek. Igen. Így van. Ki vagyok én, hogy bárkit is félbeszakítsak az élettel kapcsolatos jó tanácsaiban, ha egyszer ennyire belelendülnek a dologba. Hogy én erre eddig miért is nem gondoltam. - Nem hiszem, hogy ezek után képes leszek ugyanúgy nézni rá - vállat vonok, újat slukkolok, arcomra visszaül a mosoly, szemeim sarkában szarkalábak gyűlnek.
- Ó, Kedves, a pedagógia mintapéldánya - megingatom fejem, zsebemből előhúzva a cigarettás dobozt pattintom fel annak a tetejét, majd felé nyújtom. Alapvetően nem azt kérdőjelezem meg, hogy ne tudná azt, amit tanít, vagy, hogy nem igyekezne átadni, de a gyerekek megfélemlítése és a szabályok céltalanul szoros betartatása, amivel körülbelül elveszik előlük azokat az éveket, amikben még jogosan és következmények nélkül lehetnek felelőtlenek, csinálhatnak hülyeségeket, sodorhatják magukat - bizonyos mértékig - veszélybe, igazán élhetnének, nem feltétlenül... jó. Hülye gyerekek, kell őket hagyni élni, kell őket hagyni szarságokat csinálni, mielőtt azon kapnák magukat, hogy idejekorán megöregedtek.
- Tényleg? - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, tekintetem fel-alá jár arcán, miközben azt próbálom kitalálni, hol van ebben a csapda, mert az bármikor és bárhol lehet. - Mikor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 807
Írta: 2019. május 5. 14:15 | Link

Extra kölyköm

- Ennyitől megfutamodsz? Pedig azt hallottam, hogy igencsak nagy Casanova vagy.
Homlokomhoz emelem a mutatóujjam, és kétszer megkopogtatom, arcomon a letörölhetetlen, elégedett vigyorral. Elégedett vagyok, mert én magam igen jól szórakozok a ténytől, hogy ilyen dolgokat tudok.
- Az a kislány olyan féltékeny, hogy még engem is összezavart. Azt hittem, komoly, ami közöttetek van.
Érdekes, hogy éppen rá, csak rá, és elmagyarázhatatlan ellenszenvvel. Na ők ketten is ám megérik a pénzüket. Egyszer kérdeztem is a kis Emily-t, hogy nem lenne-e jobb kimondani, hogy mi van, amire ő olyan riadtan nézett rám, mint egy fészkéből kiesett kismadár. Próbálta rejteni, de ha nem látnék a fejébe, akkor is, az arcára volt írva és van írva most is, hogy mennyire komolyan szereti ezt a bolondot. Furcsa, hogy kettejük közül a kislány elméjébe merek gond nélkül belenézni, és Adriané az, amibe nem szívesen. Talán a végtelenül romantikus énem nem akar megint csalódni.
- Mondom, Adrian, ráérek.
Mélyet szívok én is a cigarettámból, Kedvesre nem is reagálok. Aki retardált gyökér volt fiatalon, az öreg korára csak rosszabb lesz. Rám halálos ellenségként tekint, mert a húga a feleségem, és az fel sem merül benne, hogy Anna esetleg, talán nem kényszerítés hatására lett a nejem, hanem azért, mert szeret. Nem, a házasságom negyed évszázada az ördögtől nyert képességeimen alapszik. Édes Merlin szent eszére. Kedves sosem fog megváltozni.
- Na jó. Nézzük mennyire vagy jó. Nézzük az alapot. Az egészet úgy képzeld el, mintha egy védőfalat képeznél egy bizonyos emlék vagy emlékcsoport köré. Első körben rejts el mindent a védőfal mögé, aztán a későbbiekben előhozunk párat. A falat fel kell építened, te döntöd el az alakját, mintha becsomagolnád az emlékeket. Legyen mondjuk Shayleen és a három legkedvesebb emléked vele.


//Kockadobás: Az első emléket meglátom, a másodikat és a harmadikat félig tudod elrejteni, ott részlegesen, de belelátok.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Black
Tanár, Legilimentor, Egyetemi tanár, Okklumentor, Gyógyító


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 380
Összes hsz: 2886
Írta: 2019. május 5. 16:29 | Link

Jóédesapám

Ívesen megemelem jobb szemöldököm, alapvetően továbbsiklanék azon, hogy épp a képességeim birizgálja a kis botjával, gyerünk, Adrian, érezd csak úgy, mintha ez is egy hülye kis verseny lenne, ki tud több nőt minél rövidebb idő alatt gerincre vágni - ha a következőben nem kezdene el Emily-ről és a vele való kapcsolatomról beszélni. Az arcom egy pillanat alatt válik komollyá, tekintetem ide-oda ingázik az arcán, mintha csak azt várnám, hogy e következő percben elnevesse magát és megveregesse a vállam, hogy há-há, újra bedőltem neki, de ez elmarad, és valahogy jobban sért, mint arra bárki is számított volna.
- Tényleg? - ha nem lenne róla szó, legyintenék, ha nem ő mondaná, különösebben nem érdekelne, de elég régóta ismerem Sárközit ahhoz, hogy tudjam, nem beszél hülyeségeket. Hosszan kifújva fogaim közt a füstöt simítok végig államon, az enyhe borostám végigkarcolja az ujjaim, nem igazán érdekel, sőt, a súrlódás elenyésző érzete némileg megnyugtat, pontosan úgy, mint évekkel ezelőtt a fájdalom. - Hát én is - elhúzom szám, belenyomom a fém tálkába a csikket, majd újat gyújtok. Ha egy hisztis gyerek lennék, most hátat fordítanék és lelépnék innen, hogy napokig duzzogjak azon, hogy a nőm nem képes legalább annyira megbízni bennem, hogy ne mástól halljam azt, ő mennyire féltékeny, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ő az egyetlen, pedig Merlinre, épp csak a kezemet kellene kinyújtanom. Ujjaim halántékomnak támasztom. Lapozzunk.
- Shayleen - bólintok, állkapcsom akaratlanul feszül meg a neve hallatára. Nem tudok másképp reagálni erre. Egy pillanatra behunyom szemeim, a cigarettába szívva vonom össze szemöldökeim, és szedem össze a gyerekkori emlékeinket, még az előtt, mielőtt beteggé vált volna. Az ő első versenye, az én első boxkesztyűm. Együtt festünk, együtt firkálunk üres lapokra olyan álmokkal, mint hogy majd egy nap híresek leszünk, és százezer dollárokért adják majd el a pályánk kezdeti darabjait. Aztán hirtelen ugrás, az egyik teremben vagyunk a kastélyban, egy kandallóban ropog a tűz, ő pedig épp csak csipeget a pogácsáiból, de már ez is istentelenül boldoggá tesz. Képezzünk hát falat. Kinyitom szemeim, tekintetem Sárközi arcára függesztem, holott egyikőnknek sincs erre különösebb szüksége, tudom. Csak kell egy határozott pont. Érzem, ahogy egészen összeszűkülnek pupilláim, ahogy falat képzelek az elmém peremére, amolyan gátat, hideg jégfalat, mintha vissza kellene fognom őket a kitöréstől.
- Na? - kíváncsian vonom fel szemöldököm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 18:05 | Link



Ha lenne bármilyen józan megfontolás az egész mögött, már rég megkérdezte volna magától, hogy mégis mi a jó ég baja van a Machay fiúval – de eddig nem jutott el ő sem. Sőt, ami azt illeti, bele sem gondolt igazán, ugyanakkor bárki, aki kívülről látja és tapasztalja az eseményeket látja, mennyire irritált Ábellel, nos, azóta, hogy először találkoztak és osztották be őket egy csoportfeladatra. Pedig a másik rellonos igazán nem követett el semmit, tényleg. Még abba is csak módjával tudott belekötni, hogyan vágja egyenlő hasábokra a fehér aszfodélosz gyökeret, pedig az egy technikás pontja volt a bájitaluknak. Azért nem kell félteni, sikerült annyi hibát találnia még így is, hogy indokoltnak érezze egy feszült, lekezelő arckifejezéssel kivennie a kést a másik kezéből. Saját maga fejezte be az aprítást, miközben a következő feladatrészig sikeresen levegőnek nézte Ábelt. Mindez azért, mert lendületet gyűjtött a következő alkalomig, hogy a maga szótlan, kurta, de nyers módján megint kifogásolnivalót találjon. Valamennyi mozgásteret muszáj hagynia a fiúnak ennek ellenére, mert nem véletlenül lett párosan kiosztva a feladat, ez a főzet bizony két embert igényel, sőt, ami rosszabb: szinkronban dolgozó két embert. Ha valamit nem érzett magában, az a szinkron ezzel a másikkal. Jó ég tudja, miért, de ránézni sem szívesen nézett, mert csak felhúzta magát a.. nem, felesleges is megkérdezni, min. Ez van, vannak ilyen személyek, akik az első pillanattól kezdve zavarják az embert, és mindegy, milyen okokból kifolyólag, de Ábel ilyen volt neki.

Ezért a „nap végére”, azaz a bájital utolsó fázisához érve tulajdonképpen senkit sem ért igazán meglepetésképpen, hogy mikor Ábel tényleg hibázott valamit véletlen (ami nem volt sem igazán számottevő, és csak leheletnyit befolyásolta a főzet végső hatásfokát a teljesen tökéletesről a nem annyira tökéletesre), és a főzet épp csak egy árnyalatnyival eltért a vártaktól, Dante csak ridegen felé fordult és gyomorszájon vágta. Nem ordított, nem átkozódott, láthatóan teljesen magától értetődő, természetszerű ösztönből jött az ütése  - ami nem maradt válasz nélkül. Nyilván, akiben egy csepp önérzet és magabiztosság van ezt nem hagyta volna annyiban, Ábel sem, rögtön viszonozta a csapást, amire természetesen jött is a kontra Dantétól. Megrántotta a másik ingének nyakát, a Machay pedig úgy mozdult volna, hogy kitérjen a következő támadás elől, de mindkettejüket elvitte a lendület, fellöktek egy padot (szerencsére az üstöt nem), meg egy csoporttársuk sem lépett félre időben, őt úgy rántották félre, hogy talpon maradjon – nem úgy, mint a két srác.

Nehéz lenne „cicaharcnak” nevezni a ténylegesen ököllel vívott harcokat, egyikük sem spórolt ki semmit a belefektetett erőből: fél napja épülő feszültséget vezettek le vele a fájdalmasabb úton. Igaz, Ábelnek már sok választási lehetősége nem volt, miután Dante volt a kezdeményező fél. Utóbbinak a szeme alatt a járomcsontjánál szakadt fel a bőr, előbbinek az orránál egy ponton, ahol másodjára sikerült a magasabb fiúnak eltalálni. Ahogy a vékonyabb, de még így is szilárd test alá szorult, alattomosan felbugyborékolt benne valami egyelőre megfejthetetlen és számára behatárolhatatlan inger, hogy valamit tegyen. Arról ugyan nem volt fogalma sem, hogy mit, de maga az inger idegensége is csak még inkább olaj volt a tűzre.
Aztán megérezte. Félreérthetetlenül feszült neki, még csak a naiv ostobát sem játszhatta, hogy másra fogja, nem. Egészen biztosan tudta, mit hozott ki a másikból a dulakodás heve, a realizációtól pedig az ő tüdejébe is fájdalmasan megrekedt a levegő egy örökkévalóságnak tűnő, fojtogató pillanatra. Egész testében megmerevedett, gerince mentén idegen tenzió szaladt végig, amely megfeszülő állkapcsában kulminálódott. Elkapta Ábel pillantását – vagy az az övét, ez más csak részletkérdés volt, ami Dantééból sütött az viszont az elemi indulat volt. Nehezen meghatározható ugyan. Dühös, mégsem tényleges düh, ártani akarás, mégsem az a színtiszta rosszindulat. Rászorított Ábel torkára, nem a gyilkos szándék erejével, de így is úgy, hogy biztos volt benne, egy ideig még ottmarad az ujjainak nyoma a másik bőrén, és nem, határozottan nem nézett végig a megrángatott ruha alól felvillanó kulcscsont ívén sem.

Lehet, hogy ájulásig ütötte volna a másikat, ha nem rángatják le időben: de még idejében kapcsolt a környezetük, hogy márpedig Dante nem fogja csak úgy abbahagyni, ahogy Ábel keze is ismét ütésre lendült önvédelemből, revansként, ki tudja. Elrendezték a szituációt, a két kölyköt szétrángatták, a gyengélkedő két teljesen ellentétes pontján látták el a sérüléseiket.. a büntetőmunka viszont természetesen így is elkerülhetetlen volt.
És itt vagyunk. A bájitaltan szertár egy tágasabb helyiségében, számtalan kipakolt nyers komponens közt, amit mind nekik kéne tökéletes állapotban feldolgozni és előkészíteni az alsóéves évfolyamok óráira, a termen egy ellenőrző bűbájjal, ami riasztja a tanárt a fizikai erőszak első határozott jelére. Ha van ennél frusztrálóbb… Nem csoda, hogy Dante kifejezetten borús hangulatban húz maga elé egy mozsarat.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. augusztus 29. 18:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 18:18 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Egy valakit mégis teljesen felkészületlenül ért a gyomrom összerántó, szétáradó fájdalom: engem.
Alapvetően elég sok terén az életnek túl kellett teljesítenem a többi rokonom - hiába az egyedül bennem fellelhető képesség, a vélamágia abszolút minimális felbukkanásának tekintetében mindig is magasabbra helyezett mércéket ugrottam meg. Én nem hibáztam - legalábbis, akkorát egész biztosan nem, hogy azért képes legyen megütni. Oké, nem vagyok egy bájital zseni, de az átlagom így is magasabb a többségnél, és nem kezdek bele olyan folyamatba, amiről tudom, hogy nincsenek meg a kellő képességeim hozzá, ami, ha úgy vesszük, kifejezetten hasznos jellemvonás.
Persze keveredtem már verekedésbe máskor is, hol részegen, hol teljesen tudatosan, ha valakinek célszerűbb döntés volt beverni a nagy száját. Ha úgy vesszük, ez az elmúlt pár órában is számtalanszor megfordult már a fejemben, amikor teljesen lehetetlen dolgokba kötött bele, vagy egyszerűen csak kivette a kést a kezemből (talán ez volt az alkalom, hogy a foga közé állítsam). De nézd: én nem keresem a bajt. Én nem kezdek erőszakba, nem szólok be a gyengébbeknek és esetlenebbeknek - a dolog megtalál engem. Dante megtalált engem. Én egészen az utolsó pillanatig hittem abban, hogy majd képes lesz a tíz csillagos Kiválója helyett elfogadni csak kilenc és féllel, ugyanakkor, azt sem várhatja el senki tőlem, hogy majd lenyeljem, ahogy mindenki előtt megaláz. Ez már elvi kérdéssé fajult - nekem pedig, saját magammal kapcsolatban, elképesztően megrendíthetetlen elveim vannak.
A teljes megszégyenülés viszont csak ez után következett. Ő érzékeny területre került, én meg… Ennek lényegében nem is kell ésszerű magyarázatot adni. A véremben megemelkedő adrenalin, maga a düh emelkedett indulata, vagy akár a lecseppenő vér látványa is kiválthatta, hogy rosszkor, rossz helyen, rossz időben... megtörténjen.

Állkapcsom roppanva mozdul véglegesen a helyére, ahogy tenyerem éle a bőrnek feszül, fájdalmasan fintorodom el. A gyógyítók kétség kívül jó munkát végeztek rajtam, ez csak amolyan intim dolog köztem és a testem között. Szinte teljes értékű rituálé. Ujjaim végigfutnak tarkómon, a most nyakam köré tekeredő Nairobi engedelmesen hajtja fejét lapockáim közé. Könyökömig gyűröm a néhol még vörös pettyes, egyébként fehér - és mostanra jelentősen gyűrött ing - ujjait. Ennek a megtisztítását már egy iskolai gyógyító sem vállalta. Állkapcsom megfeszül, úgy gondolom, a terem legtávolabbi sarkában talán nem fog semmi kivetni valót lelni bennem, szóval egy tízes pakknyi kémcsővel és egy tisztogató ronggyal foglalok helyet az utolsó padban. Gondolom, ezeket is el kell törölgetni, de ha mégsem, akkor Weiler Úgyis-Jobban-Tudom Dante majd biztosan készségesen szóvá teszi ezt is.

Különben pedig, ki hisz egyáltalán még a közös büntetőfeladatok erejében? Ez az elmebeteg megpróbált agyon verni - de nyilván nem sikerült neki, ezt fontosnak érzem megjegyezni, mielőtt csorba esne a becsületemen - egy teljesen jó bájital miatt, mielőtt annyit mondhattam volna, hogy mondjuk, bocsi. És akkor most mi lesz? Addig leszünk bezárva ide, amíg belátva bűneink (bűnét) bocsánatot nem kérünk egymástól (ő tőlem)? Érzem, ahogy újra megfeszülnek ujjaim a törlőkendőben, még meg is ingatom fejem a gondolataim válaszaként, ahogy súrolni kezdem az egyik karcsú üveget.
Nem fogok foglalkozni vele.
Nem fogok rá nézni.
Pedig szívesen megmondanám, hogy mire lenne szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 18:37 | Link



Szándékosan kezd neki a nehezebb feladatnak, mert azzal legalább effektíven le tudja magát foglalni, míg egy helyiségben kell tartózkodniuk. Az őrlésre kikészített alapanyagokból választ egyet és a mozsárba tömi. Szíve szerint rágyújtana egy szálra, de ha valahol semmiképp sem dohányozna, az kifejezetten a Bájitaltan szertár, ki tudja, milyen éghető anyagok vannak kirakva – vagy mennyire roncsolódnának egyes komponensek a füst miatt.
Nem elég, hogy hidegfront van, de még ilyen ostoba büntetőmunkákba is belehajtják, rég nem.. sok, sosem váltak be ezek a közös feladatvégzések eddig. Mégis mit gondoltak? Hogy majd kevésbé fogja idegesíteni a srác, ha összezárják őket x órára egy figyelőbűbájjal? Nagy ötlet.

Lehet elő kéne jegyeztetni egy indulatkezelő terápiát a minisztériummal, ha engem kérdezel.
De nem kérdezlek.

Rég mentél bele ilyenbe, épp már mikor azt hinném, hogy az én imádott gazdatestem kezd felnőni, nekiáll céltalanul verekedni.

A hang a fejében gunyorosan csengett, és egyértelműen provokálni akarta – hogy minek? Fene tudja, az Alkimisát láthatóan néha önmagában azt szórakoztatta, ahogy Dante feltúrázza az agyát dolgokon. Az ilyeneket általában otthagyja az ember, viszont ez a lehetőség aligha volt adott a fiú számára. Úgy dönt, ignorálni fogja őt is.
Persze gondolhattam volna, hogy még azt sem tudod megállapítani, miért idegesít annyira.
Dante megáll a mozdulatsorban és felvont szemöldökkel mered le a kezében tartott mozsárra, nem mintha kívülről más tanúskodna a beszélgetésről azon kívül, hogy nem a legrendszerezettebbek a mozdulatai, néha megáll, máskor folytatja a munkát.
És? – teszi félre a büszkeségét úgymond, hogy visszakérdezzen, mert utólag végiggondolva az eseményeket, még tőle is vad volt az ilyesfajta reakció. Mélyebben viszont nem akarja értelmezni, jobb ez így.
Dehogy mondom el, később sokkal szórakoztatóbb lesz.
Baszd meg.


Az Alkimista nevetése még elkísérte egy darabon, miután nekiállt összetörni a következő hozzávalót. Mindeközben nagyon figyelve arra, hogy figyelmen kívül hagyja Ábelt, aki pontosan átellenben ült a helyiségben, nagyon helyesen téve ezt. Amíg külön feladatokat lehet végezni, addig amúgy telik is az idő, egyik sem keresi valószínűleg a másik társaságát, haladnak is a munkával, aztán viszont jön a nehezebbik része: az üstök, amiket nem oldhatnak meg mágiával, mert az üstre ragadt manalenyomatok befolyásolhatják a főzetet. Adott tehát a feladat, a nagyobb darabokat, amiket már mesterszakosok használnak az egyiküknek ideális esetben tartania kell, míg a másik megoldja a tisztítást.
Meg is áll az egyik ilyen előtt kedvetlenül.
- Elég, ha tartod. – Nem nagylelkűség, csak túl akar lenni ezen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 18:45 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Szemöldököm finoman megemelkedik, ahogy tekintetem az üvegcsöveről a fiúra villan - félreérthetetlenül és visszavonhatatlanul tükrözve a felajánlása keltette gondolataim. Magadnak nem tudnád megoldani? Eddig jól ment. Ugyan ajkaim már szólásra is nyílnak, hogy meglehetősen előzékenyen emlékeztessem a bájitala sikerességére - elvégre, nyilván egyedül neki köszönhető az is -, amikor Nairobi figyelmeztetés értékűen épp csak megmoccan a bőrömben.
Valahol nagyon is előre látható volt, hogy a bátyámhoz hasonlóan nekem is lesznek majd problémáim a türelmemmel, a nagy számmal, a túlzott önérzetemmel, a család többi tagjáról nem is beszélve. Nem vagyok egy kifejezetten erős véla ivadék, de a jellemvonásaik lekaparhatatlanul tapadtak rám, hiszen köztük nőttem fel. Amíg Iliánt a Minisztérium rúnázta fel - addig én ezt választottam. Nem korlátoz le, nem ad tanácsokat, viszont minden apró mozdulatát képes vagyok érezni, ha szükségem van rá.
Egy újabb üveg után nyúlok, mintha meg se hallottam volna, a teljes passzivitás és annak megjátszása, hogy látszólag teljesen elmerültem abban, hogy nagyon tiszta munkát végezzek, egyelőre teljesen jó tervnek tűnik. Magamnak is tennék egy szívességet azzal, ha segítenék persze, hamarabb a dolog végére érnénk, hamarabb végeznénk, és hamarabb szabadulnék meg a valósággal fojtogató jelenlététől, de jelen pillanatban nekem sokkal nagyobb kielégítést jelentene, ha láthatnám szerencsétlenkedni.
A totális ignorancia, a tény, hogy nem foglalkozom vele, akár maga a felismerés, hogy valaki nem szándékozik az akarata alá hajtani a fejét, akár még irritálhatja is. Szívesen mondanám, hogy ha nem venné magától értetődőnek, hogy majd beszállok az üstsikáló partiba, vagy, ha megfogalmazhatatlan erőfeszítések árán kinyögne egy kérleket, készségesebb lennék, de az igazság az, hogy pontosan ugyanígy reagálnék.
Ha igazán őszinte akarok lenni, valahol még várom is, hogy mikor fog újra nekem esni. Szívesen betörném a másik oldalát is.
- ‘bazmeg - a szándékosnál hangosabban szisszenek fel, ahogy Nairobi ezt a pillanatot választja, hogy az előbbinél valamivel erőszakosabban emlékeztessen rá, nem kell keresnem a bajt. Tenyerem a nyakam oldalára tapad, ujjaim idegesen szorítanak rá tarkómra - aztán hamar észreveszem magam, barna szemeim szinte azonnal a másik alakjára tapadnak. Csak ne figyeljen ide.
- Vagyis, szerintem akkor is menne, ha feltennéd valami padra.
Szép mentés. Se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 18:46 | Link



Nem mintha először csinálná ezt, otthon van saját professzionálisnak mondható felszerelése, minek után hamar felismerte a nevelőanyja is, hogy a tehetségét, akárhonnan származzon is, de érdemes gondozni. Arról nem szólván, hogy a minisztérium is mindent elkövetett azügyben, hogy lefoglalják a fiút, és valamennyire tűrhető szocializációs körülményeket teremtsenek neki még a nem kívánt útitárs ellenére is. Visszagondolva nem is volt más, amit valaha igényelt volna az “anyjától”, ennyi épp elég volt, minden mást pedig azóta úgy szerez be, ahogy éppen tud és ahogy éppen pénze van rá. Tény, hogy a legtöbb vagyona különböző alapanyagokra megy el, olyanokra is, amelyeket nem kérhet el csak úgy a szertárból, oktatótól.
Így amikor Ábel dacosan ellentmond neki, nem az a tény dühíti, hogy most aztán akkor takaríthatja egyedül ezeket is, inkább valóban a behódolás teljes hiánya és az a flegma ellenkezés, amit tanúsít az irányába. Tudta ő, hogy egy idegesítő kis rohadék, teljesen jól tette, hogy megütötte, tudatalatt is érezte mennyire megérdemli Ábel.
Nyil-ván. Hirtelen fejlődtek ki a látói készségeid, értesítsük is mindjárt a minisztériumot, a rejtélyügyi részlegnek egy kincs lennél.
Egyszer biztosan ki fog fejlesztetni valami vodou varázslatot, ami által csak a fejében trónoló entitást kínozhatja meg. Metszően villan a másikra a tekintete, a korábbi verekedésük indulatának árnyéka még ott lappang a mocsárzöld íriszekben, és Ábel egészen biztos benne hirtelen, hogy minden további nélkül képes lenne ismét a torkára fonni az ujjait. Mégsem teszi, pedig a kísértés ott van, majdhogynem kartávolságon belül - ahogy a figyelőbűbáj is felettük. Ez az, amire emlékezteti magát, mielőtt túlzott cselekvésvággyal szorítaná ökölbe a kezét. Ellazítja a vállait és egy futó körző mozdulattal kiroppantja a nyakát.
- Használhatatlan, mint eddig. Azt csinálsz, amit akarsz - veti oda komoran, majd valóban leül az említett padra oldalt, és odahúzza magával a hatalmas kondért. Hogy ne guruljon el vagy mozduljon el, egyik lábát teljesen kinyújtja, és a lábfejének hajlatával támasztja meg az üst alját, ezzel stabil alapot adva minden további mozdulathoz. Ha rágyújtani nem is gyújthat rá, de mintegy pótlékként a szájába biggyeszt egy szál cigarettát, addig sem káromkodik és átkozódik feleslegesen. Akkurátusan feltűri mindkettő ingujját a könyökéig, aztán szavaihoz híven valóban nekiállt kipucolni azt a szart.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. augusztus 29. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 18:53 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Szám szegletében már ott bujkál valami, amiről egész biztosan elmondható lenne, hogy semmi jót nem fog jelenteni egyikőnk jövőjére nézve sem, ha teret engednék neki. Viszont ahogy találkozik tekintetünk, már túl késő lenne erre gondolni, a mosoly tenyérbe mászóan, elkerülhetetlenül terpeszkedik szét. Az íriszekben valami egészen más villan, szemeim egészen ártatlanul kerekednek el, fejem finoman oldalra billen, s ha Dante képes bármit is látni a saját dühén kívül, még a hosszú szempillák vetette vékony árnyékokat is felfedezheti az arcomon. Szándékosan csinálom.
- Szeretnél esetleg mondani valamit? - nekem például több kérdésem is lenne hozzá, első sorban az, hogy mégis mi a fasz baja van velem, amikor, tudtommal, nem ártottam neki semmit. Szemöldököm ismét megemelkedik, egyetlen apró, jelentéktelennek induló mozdulat rendezi át egész arcom, az előbbi jókedvű, kölyökállat-hatást keltő mosoly ugyan fokozatosan olvad le, végső hiánya mégis kellően feltűnő. Ujjaim elengedik az eddig tartogatott rongyot, az minimális zajt keltve terül el a padon, alkarommal támaszkodva annak lapján, teljes érdeklődést mutatva dőlök előre.
A megereszkedő vállakra, a túlzott feszültségtől most roppanó ízületekre csak elégedetten bólintok, miközben saját tartásom is jelentősen ellazul. Szívesen hozzátenném, hogy én is így gondoltam - bár a gesztus árnyaiban meghúzódó fölényesség önmagában is szinte a másik képébe ordítja ezt -, ellenben, ismerve a mágikus tetoválás türelmének határait megelégszem a puszta mozdulattal.
Ez után visszafordulok ahhoz a pár, megmaradt üveghez, amivel még nem végeztem - az ő mozdulatsorát ugyan figyelemmel kísérem, egészen addig egy szót sem szólok, amíg kényelembe nem helyezte magát, hogy az után teljes pofátlansággal robbantsam a képébe:
- Ja, nem kell megköszönnöd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 18:55 | Link


- Nincs mit. – Tényleg nincs mit mondania, nincs semmilyen konkrét indoka, ami miatt ennyire szálka lehetne a szemében a másik, bár ezzel a pofátlan tenyérbemászással lassan kezd egzakt okokat biztosítani számára. Az már meg sem lepi, hogy amint elhangzik az azt csinálsz, amit akarsz, Ábel rögtön tétlen pozícióba helyezkedik, és még csak meg sem játssza, hogy a továbbiakban részt kívánna venni a szertár rendbetételébe. Hát jó, legalább nem vág haza semmit, gondolja magában, és bár akkor ezek szerint lassabban lesznek kész, de minden rendesen elő lesz készítve. Amennyivel még netán a másik csendben is maradna, ki is egyezik ezzel, nem nagy dolog.
Nem szakértője az ember jellemnek, igazán részleteiben nem tudja Ábelt sem olvasni most, de a gesztusai így is árulkodóak nagy vonalakban, elvégre a fiú meg sem próbálja elhátszani a diszkrétet. Tényleg rohadtul megérdemelné, hogy valaki megfogja a grabancát és kipenderítse, nos, akárhonnan is. Az üsttisztítás monotonitásában keresi önuralmának pilléreit és kapaszkodóját, az újra és újra ismétlődő mozdulatokban, ahogy más máskor is tette. Érdekes módon ilyenkor az alkimista is mintha jobban ellazulna, talán neki is ismerős és otthonos tevékenység, olyasmi, amit még egy előző életből ismert.
A pofátlan odamondásra azért egy hosszú pillanatra megáll, lassan kifújja a levegőt, még tart. Még nem szakadt el a cérna egyelőre, így némi feszültséggel ugyan, de tüntetően figyelmen kívül hagyja Ábelt és a szemtelenkedését. Ha már a semmittevést választotta, inkább kushadjon meg a sarokban és próbáljon úgy tenni, mintha nem létezne, akkor ő sem figyelne fel akaratlanul a szeme sarkában a mozgolódásra. Nem mintha ilyenkor látványosan megállna vagy egyáltalán odanézne, inkább valóban csak a figyelme fókuszál át egy rövid időre, mielőtt visszatérne az üsthöz. Már ez is pont elég, ahhoz hogy még a jelenlétét is akadályozó tényezőként tartsa számon.
Egyszóval nem, nemcsak, hogy lényegi, de úgy egyáltalán semmilyen válaszra nem méltatja Ábelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 18:58 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

- Hát jó. - vonok egyet vállaimon, nem vagyok én a pszichológusa, hogy minden áron ki akarjam húzni belőle, ami a lelkét nyomja. Nem gondolom, hogy valóban ne lenne mit mondania, csak úgy, buliból, egy egész osztály és tanár jelenlétében nem túl ésszerű minden előjel vagy ésszerű ok nélkül a másik torkának ugrani - és akkor ne is térjünk ki arra, hogy a túlbuzgó véleménynyilvánítása hozadékaként mennyi minden történhetett volna egy bájitalokkal teli teremben.
Mindegy.
Ajkaim kissé elbiggyednek, ahogy a várt, látványos reakció elmarad, de egyelőre nem tervezek mást. Helyette, a szövet anyagán keresztül megfogva mindenféle pipetta, üvegcse és kémcső tárolására alkalmas - mi is ez pontosan tulajdonképpen? - tartót emelem meg azt, majd felemelkedve a padtól indulok el a szekrények felé, hogy visszategyem azt rendeltetésszerű helyére. Szándékosan nem tolom hátra magam mögött a széket, elvégre ki tudja, talán a felkarcolódó parketta hangja szakítaná végleg ketté az idegeit, és, tekintve, hogy üvegtől kemény tárgyig elég sokszínűen felhasználható eszközök vannak a kezemben, nem szívesen kezdenék egy újabb verekedésbe.
Elvégre én még képes vagyok tisztán gondolkozni.
Ahogy végül elhelyezem a dolgokat a megfelelő polcon, aprót szusszanva tűröm a törölköző-féle sarkát oldalt a nadrágomba, arra az esetre, ha még szükségem lenne rá valami kapcsán, s így felszabaduló kezeim összefonva magam előtt fordulok a másik felé. Mutató- és középső ujjam hangtalanul, tompán koppan az ing összegyűrődött szövetén, amíg teljes nyugalomban bámulom a másik hátát - teszek egy fél perces pihenőt az elmúlt órák állandó feszültsége után, mert ha még egy fél napot ilyen állapotban kell kibírnom, valószínűleg idegösszeroppanást fogok kapni.
- Van még valami, amit eddig nem csináltál meg? - mert, hogy azt a gejlt nem fogom kivakarni egyetlen lusta, maga után eltakarítani teljesen inkompetens  faszarc javára sem, arra mérget vehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 18:59 | Link


Szerencsére Ábel is érezhet valamennyit a helyzet kiélezettségéből, mert egy időre felfüggeszti az .. érzékelhető létezést. Valójában nagyon is ott van, és a jelenlétével Dante zavaró módon nagyon is tisztában van, de inkább munkába fojtja ezeket az észrevételeket, mielőtt konkrét gondolatfolyamok alakulhatnának belőlük. Jobb mindenkinek, de főleg neki. A legnagyobbal végez, sőt van egy másik, aminek szintén a végére ér így, hogy egyedül csakis erre fordítja minden figyelmét.
Nem atomfizika ez, annyi, hogy ha valami már jobban bele van száradva, azt csak nagyobb erőbefektetéssel szedi ki az ember még azzal a speciális mosószerrel is, amit ők kaptak. Pont emiatt a második jóidőbe beletelik, ám aztán az is kifogástalanul csillog belülről is, kívülről is. Nem különösebben értette mondjuk, hogy ez miért legit büntetőmunka, neki igazából magával a tevékenységgel különösebb problémája nincs, számtalanszor takarított maga után is már. Nagyobb büntetés az, hogy ezt társaságban kell csinálnia, mert máskülönben ez jó kikapcsolódás lenne a maga privát csendjével és nyugalmával.
- Ha már így kérdezed, van. – Egyértelműen a második volt a legrosszabb, ezzel inkább csak annyi a baj, hogy az a nagyon vékony réteg alaposa rászáradt az üst belső falára. Legalább vékony, könnyű lesz feloldani. Mindenesetre ő nem húzza az újabbat maga elé rögtön, muszáj kimozgatni a vállait, mert túlzottan belemerevedtek a sikálás mozdulataiba.
- Ez viszont már rád vár - közli érdektelenül vagy csak inkább zord távolságtartással, miközben felkel. Azokat a holmikat, amelyeket korábban összeőrölt, aprított még vissza kell rendezni a polcon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 19:02 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Alapvetően nem a takarítás tényével van a legnagyobb problémám. Ha én hagytam volna ilyen gányul egy üstöt, akkor szó nélkül végezném el - azt az egyet. Hiába a nevem körüli indokolatlan felhajtás, ami az előítéleteket és megítéléseket illeti, nem arról van szó, hogy a számba adták volna az ezüst kiskanalat, és minden lépésem leste volna valaki, a mocsok - bármilyen értelmében - eltüntetése, a más keltette szemét eltüntetése nem az én dolgom.  Nem fogok más után semmit sem kivakarni, mert, az én felfogásomban, az a teljes megalázkodás és önértékelés gyászos temetése lenne. Ezzel pedig neki is muszáj lesz megbarátkoznia.
Fejem félig lehajtom, de azért rajta tartom tekintetem, ahogy válaszol. Ujjaim tovább dobolnak a könyök hajlatában, és bár megakaszt bennem valamit a stílus, amiben válaszol - nem csak ez tulajdonképpen, de most más háttérbe szorul -, nem hozom szóba. Az előbb már bebizonyosodott, hogy a hirtelen kirohanás eredményeképp most képes kitolni a határait. Nem meglepő, az embereket egy ideig kifárasztja annyira a magas lángon égő agresszív indulat, hogy képesek legyenek inkább nem foglalkozni az irritáló tényezőkkel. A megfelelő pillanatban, megfelelő helyzetben érkező csapás azonban egészen biztosan képes lenne kilendíteni.
- Az üstre gondolsz? - megemelve állam támasztom meg koponyám az egyik polc szélén. Megemelve fél szemöldököm, tekintetem először az említett tárgyra, onnan rá vándorol, követi a mozgását, aztán, ha hajlandó rám is figyelni a roppant sok teendője között, meg is ingatom fejem.
- Mert ha arra, akkor ez a dolog nem fog megtörténni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 19:03 | Link


Valóban könnyebb ideiglenesen elterelnie a figyelmét, mint folyamatosan Ábelre koncentrálva cafatokra szaggatni önkezűleg minden önkontrollját, helyette építheti, tudatosan, belemerülve a tevékenységébe. Annak jellegével neki személy szerint sok gondja nincsen, ha mindent megalázónak élne meg, akkor az ő habitusával hamar börtönben kötne ki. Most itt habitusról beszélünk, de egyébként tényleg nem olyan gyakori, hogy valakinek a lénye ennyire triggerpontokat nyomjon meg benne, mert persze, ha kiprovokálták, akkor visszaütött, nem is kicsit és nem is kíméletesen, de összességében Dante inkább az a távolságtartó, érdektelen típusú ember, aki inkább több métert hagy maga és mások közt, ha azok nem szimpatikusak számára. Ebben az esetben pedig.. jó, vannak kivételes esetek. Ez van, extrém módon inkompatibilisnek ítéli magukat, aminél nagyobbat egyébként lehet nem is tévedhetne, de önnön reakcióinak ambivalens voltából egyelőre ezt sikerült leszűrnie.
-Kénytelen leszel, merthogy addig nem megyünk ki, amíg kész nincs. - Mi történhet? Egy hűvös, rideg szertárban kell aludnia? Nos, nem a legjobb lehetőség, már előre rossz kedve is van a gondolattól, de elviselhető. Legalább nincs tél, hogy minden este és minden nap mínuszokat kelljen elviselnie, hacsak kilép a kapun - és egyáltalán maga a front is amilyen hatással van rá. Ahhoz képest a forró nyárban egy valamivel huzamosabb idő itt, csak azért, hogy Ábel ne kapjon meg mindent, amit akar? Megoldható üzletnek tűnik. Nagyobb kellemetlenség, hogy még mindig össze lesz zárva a másikkal, de ebbe egyelőre nem mászott bele elméleti szinten sem.
- Szóval szedd össze magad és tedd félre a kényeskedést, nem vagy kislány. - Hát nem, azt már érezted. Hogy fogná már be ez is végre..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 19:08 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

- Akkor van egy rossz hírem - ujjaim abbahagyják a dobolást, karjaim elválnak egymástól, a mozdulattal egybekötve, lazán, könyékből ki is tárom őket - arra azért figyelve, hogy ne verjek le semmit a nagy lendületben. Nem értem, miért nem lehet felfogni, hogy valamit nem fogok megcsinálni? Alapvetően egy rossz szavam nem volt nekem sem, amikor minden mozdulatomba belekötött, nem kezdtem el ellenkezni, meg a késsel hadonászni, hogy már pedig ne vegye el, szóval, ha már úgyis belevágott egy takarító munkájába, akkor akár be is fejezheti…?
- Különben is miattad vagyunk most itt. - Ha nem üt meg, akkor nem ütöttem volna vissza, ha pedig nem ütök vissza, nincs verekedés sem, és egy rövid kitérő után a gyógyítóhoz, nem száműztek volna ide. Ezzel. A gondolatmenet alapján pedig logikus, hogy neki kell elvégeznie a munka oroszlánrészét, hiszen én nem tettem semmilyen kezdeményezést - olyat meg végképp nem, ami ide vezet.
Hosszan fújom ki a levegőt, ahogy elfordulva kezdek a szekrény mentén lépkedni, mutatóujjam végighúzva a fára tapadó, vékony porrétegben, ami épp csak elkezdett visszaülepedni.
- Ja, valóban nem vagyok lány - vonok egyet vállaimon, a szekrény végénél visszafordulok, megállok, s vállam hozzáérintve széléhez helyezem át súlyom egyik lábamról a másikra. Pontosan tudom, hogy amit mondani fogok, az minden épelméjű emberben elindítana valamit, felkaristolná a becsületét, jogosan verne éket a jóakarátban is. Tekintetem végigfut rajta, végül visszaérve arához megállapodik azon. - De nem vagyok cseléd sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 19:09 | Link


- Tök mindegy milyen kifogásokat keresel, nem változtat a tényen, hogy mindketten itt vagyunk, de ha tovább folytatod a nyafogást, hamar el fogok bizonytalanodni az előző kijelentésben – Már arról, hogy lány-e vagy sem, merthogy őt aztán nem érdekli, ki miatt vannak itt, az előzmények végeredményben nem számítanak, ha már egyszer ide lettek száműzve. Hát igen, neki, merthogy azt nem cáfolta meg, hogy az ő hibája lenne a dolog, valóban tudja ő is, saját maga kezdeményezte az egészet. Ezért nem is tér rá ki egészen, de Dante értelmezésében egyébként sincs sok szerepe ennek a ténynek. A nagyját már így is megcsinálta, a maradéktól csak nem szakad le a másik keze.
Ez az egész körülményeskedés meg méltatlankodás viszont kezdi megint felhúzni, mert nem létezik, hogy még ezt az akadályt sem lehet megugrani: egy nyomorult üst! Nem több. Ha a másik mégis valami dominanciaharcot akarna vívni, azzal megütheti a bokáját.
Nem a tartalma húzza fel aztán a folytatásnak sem, pontosan látja, hogy nem cseléd alkat a másik, hónapokig járt olyannal, aki gyakorlatilag bármit és mindent megtett azoknak, akik tetszettek neki, és ez nem kizárólag Dante volt; van összehasonlítási alapja. Egyszerűen Ábel bicskanyitogató kisugárzása tehet az egészről, és az, hogy kifejezetten direkt rá is játszik erre.
- Szólj, ha befejezted. – Azért pattan már ez az utolsó három szó, nem utasításnak szánja, mert nagyjából biztos benne, hogy ezek után Ábel előbb-utóbb neki fog állni, de a diplomáciához soha nem is volt kedve és most még a maradék felépített nyugalma is kezd vészesen omladozni megint. Visszafordul a szekrényhez, hogy a felső polcra rakjon egy nagyobbfajta befőttesüveget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 19:11 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

- Akkor akár meg is spórolhatsz magadnak egy kört. - Túlzottan soha nem hatott meg, mit gondolnak rólam számomra teljesen idegen és ismeretlen személyek. Egyrészt, ez egy nyomorult iskola - bármit is építgess a falak közé szorult kaszt centrikus társadalomban, amint a vizsgáid letépve végleg kilépsz a kapun, az egész abszolút semmit nem fog számítani. Másrészt, mindig fog akadni valaki, akinek aztán végképp nem fog tetszeni valami abban amit, és ahogy csinálod - Dante pedig már bizonyította, hogy neki abszolút semmi nem a kedvére való. Akkor minek is törném magam?
Valamiben egészen biztosan tévedhet a másik. Ha egyszer valamire azt mondom, nem, az azt jelenti, nem. Felajánlhat bármit, és megpróbálhat belekényszeríteni bárhogy, távol áll tőlem, hogy megmásítsam ezt a döntésem. A történtek után kifejezetten nagy hibának is érezném, ha mégis leülnék oda, és mégis elkezdeném kaparni a gájlt - ami nem fog megtörténni -, azzal igába hajtanám a fejem, és az egész eddigi ellenkezésem hirtelen értelmét vesztené. Ha ugyan már makacsságból is, de nem fog megtörténni.
Helyette támad egy ötletem - érzem, mennyire idegesítő kezdek válni, de pont ez a célom -, s elfojtva magamban minden árulkodó jelt, türelmesen, lassan lépkedve indulok vissza kiindulási pontomba. Mellé. Ott aztán megállok, ujjaimmal épp csak hozzáérve az előbb feltett üveghez igazítom azt meg, hogy a következő pillanatban a fiúra villanjon tekintetem. Nairobi felébredve mozdul meg, tekergőző mintája az egész bőrfelületen mozdul, mintha csak rá akarna szorítani a fedetlen területre, de a közelgő katasztrófát még ő sem tudja megelőzni. Az előbb érintett üveg zuhanását még láthatja Dante, ám ha mégsem, a padlón szétcsattanó, csilingelő hang annál is árulkodóbb - annak szétterülő tartalmáról nem is beszélve. A kígyó szája elnyílik, éles fogaival mar a vállamba, alkarom a polc szélének támasztva marad.
- Hoppá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Animágus, Egyetemi hallgató, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 641
Írta: 2019. augusztus 29. 19:20 | Link


Az üveg fülsértő csilingelésével együtt törik ripityára minden önkontrollja.

Meglepő módon nem feltűnő, nem harsány a reakciója – az ember arra számítana, hogy ordítani fog, hirtelen elkáromkodja magát, a fogát csikorgatja vagy hasonló, majd ahogy a bájitalteremben is tette, a legegyszerűbb módját választja az erőszaknak: azonnal, gondolkodás nélkül üt.

Az tény, hogy ezúttal sem gondolkodik. Azonban, bár nem szélsőségesen nagyívű Ábel meggondolatlanságának következménye, de látványos. Addig idegesen pattogó türelme teljesen elolvad, a lángoló indulatok helyét pedig hűvös düh veszi át. Ahogy oldalra fordul Ábelhez, a pillantásából mindenféle kímélet vagy empatikus kétely, aggodalom hiányzik; és teljes hiánya az önuralomra tett bármely kísérletnek. Az már mindegy, az az üveggel együtt oda.

Karja olyan hirtelen lendül, mint ahogy a krokodilok nyúlnak ki teljesen váratlanul, szörnyű gyorsasággal a tó szélén szomjukat oltó állatokra, és egyik kezének hosszú ujjai Ábel torka köré fonódnak, közvetlenül az állkapocs alatt. A fiú teste fájdalmasan a polcnak nyomódik, amint Dante gyakorlatilag a bútorhoz vágja és fölé hajol. Dante. Vékony, langaléta alkat, de erős felépítésű, érezni a kifejtett erőn, amellyel éppcsak felemelni nem emeli fel a másikat, persze Ábel lába érinti a talajt, de kényelmetlenül tehetetlenné válik egy rémisztő pillanatra. Dante. Kezével sokat beér, mutatóujja a fül mögötti puha bőrt tapintja, és pontosan tisztában van vele, ha most megfelelő erővel szorítana rá, a fiú gégéjét a gyengélkedőn raknák össze ismét csak. Ujjbegyei bizseregnek. Dante. A tenyere alatt érzi Ábel szívdobbanásait, természetes módon meglendülni azokat. Erősödik a szorítása, fenyegető módon ugyan, de csak az a fenyegető benne, hogy megteheti, hogy dühe szerint egyetlen másodperc alatt is fejthetne ki jelentős erőt – ez még nem fáj, legfeljebb az elkerülhetetlenség tudata fájdalmas. Dante érintése meglepően hűvös, nem kellemetlen, de mégsem az a fajta testmeleg, amelyre számítasz, mikor valaki megérint. Mutatóujja megmozdul a fül mögött jobb fogást keresve, hüvelykujja is arrébb csúszik Ábel állkapcsán, tenyere olyan szögbe kerül, amivel a torok legsebezhetőbb pontjára tudna erőt kifejteni, ugyanakkor valójában, és ez az, amit ezúttal kivételesen rideg tekintetéből nem lehet kiolvasni: nem tudja eldönteni, mit is akar. Ha igazán bántani akarta volna, a fiú már csak hörögne, miközben az oktatójuk beront és a gyengélkedő felé siet vele (Dantét pedig ezúttal kicsapják), nem számítana a következmény, ez a hűvös, rezignált düh nem foglalkozik az azutánnal. Öntudatlanul közelebb hajol, miközben elgondolkodik, fogása rákényszeríti Ábelt, hogy megemelje a fejét. Ha kalimpálni próbál, szabad kezével elsöpri a kísérletet.
D a n t e!

DANTE! ENGEDD EL! – A fejében gyakorlatilag hirtelen felharsogó Alkimista téríti észhez valamennyire, és ezúttal a korábbi próbálkozások után erre már érkezik a fiútól érdemi reakció, kíméletlen, hűvös tekintetébe visszaköltözik valamiféle racionalitás.

Egy átokverte üveget tört össze, egy nyomorult üveget, még csak nem is értékes, ami benne van. Komolyan mondom, kezdeni KELL valamit ezzel, az elrontott átváltozás óta…

Jó-jó, érti, igen. Tessék, valami még a mindig cinikus Alkimistából is kicsalja az aggodalmat. Ha nem fogná még mindig Ábelt, akkor talán foglalkozni is foglalkozna azzal, amit a továbbiakban mond, de így, hogy némileg ismét kontrollt nyert az ösztönei felett „csodálkozik” csak rá a helyzetükre, azaz hogy mennyire közel húzódott a másikhoz, és a bőrének tapintására az ujjai alatt. Az biztos, hogy a fogása teljesen ellazult rajta, ahogy lassan távozik mögüle az erőszakos(?) szándék.

Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. augusztus 29. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
Mestertanonc Rellon (H), Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


elite
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 158
Írta: 2019. augusztus 29. 19:26 | Link


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Egyetlen múló századmásodperc alatt, amikor tekintetünk találkozik, jövök rá, hogy ezzel talán túl messzire mentem. Ugyan fellobban bennem az életösztön, a menekülési vágy, mire valóban mozdulhatnék, hogy kitérjek előle, már késő.

Tüdőmből fájdalmasan szökik ki a levegő, ahogy bordáim közé beáll egy polc, orrlyukaim kitágulnak, állkapcsom összeszorul, ahogy ujjaim megmarkolják az első dolgot, ami a kezem ügyébe kerül - nem használom. Nem csak vénáim tágulnak ki szorítása alatt, Nairobi védekezőn húzza össze magát a két bőrfelület között, pikkelyei feltűnésmentesen feszülnek a másik tenyerének, az azt átszelő ráncok vonalába simul - ugyan, a gesztus maga teljesen használhatatlan, valahol egészen hálát érzek. Állam engedelmesen emelkedik, tekintetem először az engem tartó karjára tapad, majd némán siklik fel vállán, a nyakán megfeszülő izmokon, végig állkapcsa vonalán, végül megállapodik a zöld tekintetekben. A rideg semlegesség minden bizonnyal képes lenne felismerni az átlagosnál barnább íriszekben tükröződő dacos ellenállást - az ösztönszerű halálfélelem mellett -, ha lenne még mögöttük bármi, ami működik a fiúban. A legmeglepőbb viszont mégsem ez a megvillanó makacsság, vagy a bátorság és rettegés találkozásakor kiütköző éles kontraszt lehet, nem, ha Dante agyában létezne még bármilyen tisztán gondolkodó entitás, az egészen biztosan megdöbbenne a megmagyarázhatatlan, ugyanakkor meghatározhatatlan pillanatban elsimuló hullámokon. A mocsárzöld szín kísérteties ismerettség érzésével tölt el, szinte otthonra lelek benne, s a számomra is ismeretlen nyugalom ereje sokkal hamarabb áll be, mint, hogy a felismerés bekövetkezne.

Ismerem ezeket a szemeket, hiszen nap mint nap találkozom velük.


Ajkaim elnyílnak egymástól, a levegő megremegve áramlik be fogaim között, ahogy lassan lefejtem ujjaim az üveg nyakáról. Tenyerem felé fordítom, tekintetem az övébe kapcsolom, s hiszem, hogy ezzel fogva tartom az övét. Kezem lassan, minden hirtelen mozdulatot elkerülve mozdul, ha hagyja, saját tenyerem az ő kézfejére simítom, ujjaim az ujjaira siklanak, mintha csak hízelegni akarna a gesztus, vagy, mintha a végtag valóban egy kígyó része lenne - lassan, alattomosan, kiszámíthatalanul mozdul. A nyakamban megfeszülő izmok kiengednek, szinte a tartásába dőlök, külső szemlélő számára úgy is hathatna, mintha egy beláthatlan személy kezei közé ereszteném a további sorsom.
Igazság szerint fogalmam sincs, mit csinálok. Tetteim mögött nem húzódnak előre megfontolt tervek, de most még fejben is teljesen üres vagyok, nem gondolkozom, nem látom előre a saját lépéseim. Pontosan tudom, mi dolgozik a felületi öntudatlanság alatt, és, bár ez felett már rég nem uralkodom, kénytelen vagyok minden bizalmam az ösztönre hagyni.
- Tedd csak, amire vágysz - nyelvem lustán mozdul, a szavak kísértés-szerűen ülepednek le közöttünk, szinte érzem őket átivódni a bőrén.
Egy pillanatra néma csend tölti be a fülem, majd hirtelen kezd sípolni, az előbb lelassuló szívverésem hirtelen szökik fel, ahogy tartása enged. Tekintetem újra megtelnek élettel, homlokomon apró cseppekben ver ki a hideg verejték, ahogy fejem az egyik polcnak hajtom, zihálva hunyom le szemeim. Basszameg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély