Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az utóbbi pár napban azt hiszem, honvágyam van. Hiányzik apa, hiányzik anya, sőt még Blanka okoskodása is. Mindig a szemét forgatja, amikor csak úgy mondok valamit, mint például, hogy olyan forró az arcom, mint a nap, ilyenkor - a szemforgatás után persze -, hozzáteszi, hogy az lehetetlen, hiszen a nap felszínének hőmérséklete 5780 kelvin, szóval esélytelen, hogy az én arcom is olyan meleg legyen. Ilyenkor én felmérgesedek és végignyalom az arcát, mert tudom, hogy utálja, aztán hátra vetem a hajam és távozok. Komolyan, még ez is hiányzik. Ezt akartam, tényleg, de azt hiszem, most kezdem érezni azt, hogy mit is jelent, távol lenni a családtól.
Bánatomban hát - mivel jobb ötletem nem akadt - lejöttem a faluba, hogy vásároljak jó pár cuccot. Nem költöttem még semmit, mióta itt vagyok, pedig apa egy csomó pénzt adott, leginkább arra, hogy ha nem érzem jól magam, akkor fizessem le a házvezetőmet, hogy hazamehessek. De ez nem lenne illendő, meg aztán annyit rajzoltam mostanában, hogy teljesen elkoptak a ceruzáim, így azt is vennem kellett. Ééés, ha már ott jártam, akkor ugyebár tinta, pergamen, tollak, füzetek és jelölölők, famentes rajzlap, műszaki rajzlap, csillám, egy csomó minden feleslegesnek gondolt, ám a legnagyobb unalomban kellő kiegészítő. Két könyv és és pár magazin. Három papírszatyornyi újdonsággal távozva tértem be a cukrászdába, ahol három nagy gombóc fagyival gazdagodtam, és most ezekkel a csodákkal együtt haladtam a tér felé. Nem sok tervem van, leginkább leülni egy napos helyre, és engedni, hogy a D-vitamin átjárja az egész testem. Fel kell töltődnöm és nem szabad megadnom azt, hogy apa elmondhassa, ő megmondta, hogy ez nem nekem való. Be kell bizonyítanom neki, hogy igenis nekem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen a megszólításom pillanatában érzem úgy, hogy köszönöm szépen, eléggé kellemesen meleg lett az arcom, és talán most már visszaengedhetem egy kicsit a fejem. Még jót is tesz a rám köszönés, mert hajlamos vagyok az ilyen elhatározásokat elhúzni, aztán meg szépen beáll a nyakam. A pilláimat rebegtetve kicsit szokok hozzá a fényhez, és pillantom meg a felém közeledőt.
- Lily! Szia!
Nemrég ismerkedtünk meg, de nagyon örülök az ismeretségnek, mint minden új kapcsolatnak, amit az ittlétem alatt sikerült kialakítanom. Nézem őt, és azt, hogy mennyivel másabb így, mint az egyenruhájában.
- Nagyon dögös a szerelésed.
Dicsérem meg, és komolyan is gondolom, hiszen nem sokan merik felvállalni, hogy milyenek is ők. Sokakat látok, akik feszengenek a mugli ruhájukban, és nem azért, mert nincsenek hozzászokva, hanem mert egyszerűen nem tudják, hogy miként viseljék, és azért nem, mert nem az ő stílusuk. Az érkező azonban laza és természetes, éppen olyan, amilyet egy ilyen viselet megkövetel.
- Csüccsenj le egy kicsit hozzám.
Paskolom meg a padot magam mellett, és remélem, hogy nem siet sehova, egy kicsit tényleg marad. Ezer éve nem beszélgettem csajosan, pedig ez a másik nagyon hiányzó dolog. Ruhákról, sminkekről, fiúkról való csacsogás, ez az, ami nekem nagyon hiányzik.
- Imádom a hajadat is, nem kapott frászt a házvezetőd, amikor befestetted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
Szeretem, amikor megdicsérnek, ez is hiányzik otthonról. Sokat kényeztettek, és azt hiszem, ez annyira alappá vált, hogy a hiánya csak még jobban növelte a honvágyamat. De most jó, mert most újra tudok mosolyogni. Az élet mégiscsak szép, és minden tökéletes. Engem azt hiszem, elég könnyű jó kedvre deríteni.
- Akkor jó nagy kihívást választottál magadnak? Eléggé feltűnő.
Vigyorodok el, de nem gonoszkodásból, eléggé vicces, hogy bujkál előle, kíváncsi vagyok, hogy meddig fog ez sikerülni neki, és mit fog mondani akkor a házvezetője, amikor szembetalálkozik a kék hajával.
- Ne aggódj, vannak itt extrémebb emberek is, az egyik fiún például láttam egy csomó mozgó tetoválást, és a Rellon házában is van olyan lány, akinek színes a haja, ráadásul neki állandóan más és más. Szóval csak nem fognak veszekedni veled, vagy ha mégis, akkor mondd meg, hogy nem te vagy az egyetlen, és ez kék, tutira imádni fogják.
Remélem, hogy segítek neki egy kicsit magabiztosabb lenni. Szerintem nagyon jó választás ez a kék, jól tette, hogy belevágott. Ki tudja, még a végén én is teszek egy kis zöldet a hajamba, de még nem tudom.
- Találkoztam egy fiúval, képzeld, az Árnyas sétányon. Véletlenül, mármint tudom, általában ezek véletlenül történnek. Nagyon szép haja van és nagyon morcosnak próbálja mutatni magát. Eléggé felkeltette a figyelmemet. Remélem, még találkozok vele, mert látni akarom mosolyogni. Illetve, vásároltam pár dolgot a suliba.
Először nem is akartam elmondani az Erik herceges dolgot senkinek, de azon gondolkozom, hogy talán, ha több embernek elmondom, előbb vagy utóbb valaki ráismer, és azt mondja, tudja, kiről beszélek, és akkor elmondja, hogy ki is ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Igen, mozgó. Nem csak a képeket tudják megbűvölni. Anyukám egyik másod vagy lehet, hogy harmad is van... szóval az egyik távoli unokatestvére, ő például mozgó festményeket csinál. De nem portrékat, hanem tájképeket. Gyönyörű szépeket.
Imádom azokat a képeket, otthon az én falamon is lóg pár kisebb, meg egy nagy, amin egy végtelennek tűnő víz van, háttérben egy sziget halvány körvonalaival, és mindig olyan napszak van a képen, mint kint. Imádom, mert gyönyörű és annyira másnak hat mindig. Néha esik rajta, máskor befagy a víz és korcsolyázók jelennek meg rajta. Magammal csak egy fa ábrázolást hoztam, ami szintén az évszaknak megfelelő színekben játszik, és állítólag a hangulatommal is összefüggésben van. Jobban utána kellene olvasnom, mert egyelőre csak azt tudom, hogy változatos és szép.
- Hasonló eljárással, mint ezek a képek, vannak tetoválások is. Anyukámnak is van egy mozgó, egy sárkány a bal csuklóján, még akkor csináltatta, amikor itt volt diák. A sárkány pedig önállóan mozog, néha nagyon lusta, egész nap csak alszik, máskor repked. Egy kicsi baba sárkány. Egy nap én is szeretnék majd egyet, de még nem találtam meg az igazit, ami engem jellemezne.
Nem akarok felelőtlenül, csak mert úgy érzem, hogy jól áll csinálni valamit a testemmel, majd ha tényleg úgy érzem, hogy kell, akkor valósítom meg. Sokkal jobban akarok vigyázni magamra annál, mint, hogy csak felelőtlenül éljek. Viszont tudom, hogy ha egy nap meglesz az, ami én vagyok, egy pillanatig sem fogok habozni.
- Te vágysz valami hasonlóra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lily

- A hullócsillag nagyon jól hangzik.
Ez is képzelem, ahogy szépen elkezdi a csillag élete utolsó útját, és azt a gyönyörű pillanatot, amikor beleveszik a lány bőrébe. Persze még fiatal, még odébb van. De tetszik az elképzelés.
- Ha meglesz, feltétlenül mutasd majd meg!
Persze fogalmam sincs, hogy hol leszek pár év múlva, az itt létem rövidtávú most, aztán még nem tudom, hogy mi lesz mondjuk a következő tanévben. Ha akarok, maradhatok, ha nem, akkor nem. Amúgy is, apám ha akarom azt is elintézi, hogy már holnap újra Lengyelországban legyek, a régi iskolámban, a régi egyenruhámban. Csak mondanom kell neki. Szerintem ő lenne a legboldogabb, ha így történne. De nem, nem adhatom fel, az nem illik hozzám, én inkább küzdő személyiség vagyok. Olyan, aki be akarja bizonyítani a világnak, hogy igenis neki van igaza. Ilyennek kell lennem, és kész.
- Azt hiszem, lassan jobb lesz, ha visszaindulunk a suliba. Vagy van még valami dolgod?
Én mindenesetre befejeztem a fagyimat, pihentem is eleget a nagy shoppingolás után, szóval úgy érzem, hogy itt az ideje a továbbindulásnak. Még tanulnom is kellene, és azt nem lehet úgy, hogy közben itt lent üldögélek, holnap állítólag nagyon szivatós dogát fogunk írni bűbájtanból, és nem engedhetem meg magamnak, hogy leromoljon az átlagom. Felkelve felveszem a cuccaimat, és ha Lily is visszaindulna, akkor együtt indulunk fel, azonban, ha még van elintéznivalója, akkor elköszönök tőle, és egyedül lépek a kastélyba vezető útra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A tanárok szerintem általánosan utálják a kölyköket, és amikor azt mondják, hogy "tanári értekezlet van", akkor igazából nem az aktuális problémákat jelenítik meg, hanem azokat, melyek a szívüket nyomják, hogy mennyire ki vannak égve, vagy mennyire gonoszok a kölykök, amiért léteznek, az nem számít, hogy miattunk van munkájuk meg fizetésük. Így eshetett meg, gondolom legalábbis, hogy a jövőhétre hat röpdolgozatot és négy témazárót is beígértek, ráadásul nem is a lightosabb tárgyakból, hanem olyanokból, melyeknél eleve elvérezhet az ember. Az élet kegyetlen, de én meg nem vagyok ostoba, és azért, hogy a maximumor hozzam ki magamból, tudom is, hogy mit kell tennem. Egy memóriaserkentő bájital, egészen pontosan a sphinx bájital segíthet nekem. El is látogattam az új kedvenc rejtekhelyemre, a kis zugba a rellonon belül, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel, és elő is készültem a bájitalhoz. Egészen addig nagyon rendben is volt a dolog, amíg rá nem jöttem, hogy se szürke, se fehér egér szivem nincs már, és ami azt illeti az aszfodélosz gyökérből is igencsak kifogytam, ráadásul mindjárt négy óra, vagyis tuti, hogy nem találok már nyitva üzletet a hétvégén, ahol bájital hozzávalókat árulnak.
- Ez orbitális gáz.
Állapítom meg végül csendesen, miközben végigveszem a lehetőségeimet, de végül kelletlenül meg kell állapítanom, hogy nincs jobb lehetőségem, mint meglátogatni a bájital szertárat, feltörés után persze, és reménykedni benne, hogy tudok úgy elcsórni kis ráhagyással kellő adagot, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nem szeretek sumákolni, de, amit kell, azt kell. Igyekszem a lehető leghitelesebben önmagam lenni, ahogy a pöttyös ruhácskámban, a hajamat az engem nem kedvelő - nem is kommunikáltunk soha - protré előtt hátradobva haladok el. Közben a pálcám már csusszan a kezembe, és a következő pillanatban kattan is a zár, én pedig úgy tűnök el az ajtó mögött, mintha nem is jártam volna soha a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Áh, na végre!
Már azt hittem, hogy tényleg szerencsétlenül jön ki a lépés és a drága professzor szertárában nem lesz aszfodélosz gyökér. Mekkora szívás lett volna, de komolyan. Viszont van, csak eléggé megcsapolt készlet. Kizárt, hogy a prof ennyire ne akarna felkészült lenni. De vajon mihez kellhet olyan nagyon valakinek ez? Gyorsan végigsiklik a tekintetem a többi hozzávalón, de ránézésre senki másnak nincs kedve memóriajavítással foglalatoskodni, szóval nem ez lehet a nagy indok, amiért most hiányzik ez a rész. Tudom, hogy rá kellene jönnöm egyből, és ahogy a kis helyiséget elkezdi bevilágítani a fény, úgy jut eszembe nekem is. Ha ürömteába őrölt aszfodélosz gyökeret keverek, akkor a legerősebb altató hatású bájitalt kapom, vagyis...
- Az élő-halál esszenciája.
Magam elé suttogva, kissé kikerekedett szemekkel nézek magam elé. Persze számos más dolog is lehet, de mivel itt nem látok már hiányosságot, az ürömtea meg aztán tényleg nem egy bonyolult történet, nem nagyon tudok másra gondolni. Remélem nem valami tinidrámás lány akar itt kísérletezni, mert a torony után nem nagyon hiszem, hogy sokáig lenne még esélye az iskolának akkor. Késve ugyan, de felfogom, hogy a fény azt jelenti, hogy valaki kinyitotta az ajtót, sőt az a valaki beszélt is hozzám. Egy pillanat alatt rendezem a vonásaimat, majd ahogy megfordulok - persze az aszfodéloszt már régen eldugtam egy rejtett zsebbe -, hátradobom a hajam, úgy, mintha éppen egy kifutón fordulnék körbe a vén pasasok előtt, akik a nyálukat csorgatják.
- Bocsi, de csalódást kell okoznom.
Még egy bűbájos és bűnbánó mosoly is megjelenik az arcomon. Nem, én nem az a fajta lány vagyok, aki zavarba jön, ha azt mondja neki valaki, hogy szép, meg nem is kezdek el tagadni, hogy: "jaaaaaj ugyaaan, dehooogy", én pontosan tudom, hogy szép vagyok, és azt is, hogy ezzel nagyon könnyen vissza tudok élni. A kék szemeimmel a hosszú pilláimon át pillantok rá. Természetes szőke is vagyok, szóval nem hiheti, hogy nem vagyok egy angyalka.
- Felagund professzor házidolgozatot adott fel, jellemezni kell az évek során tanult szerelmi bájitalok összetevőit, és nem emlékeztem rá, milyen illata is van a mentafűgyökérnek. Inkább mentás vagy inkább fás, de azt hiszem, valahol a kettő közötti.
Hátranyúlva, oda se pillantva veszem le a polcról, emlékszem rá, hogy a csuklóm magasságában volt, és a srác felé nyújtom. Biztos vagyok benne, hogy túlbuzgó eridonos prefektus, azokat hajtja így a versenyszellem.
- Szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Álmos

- Miért, szerinted elraktam bármit is? Nyugodtan átkutathatsz.
A karjaimat és a lábaimat szétnyitom, és nyugodt hangon mondom, hogy nézzen át, ha szeretne. Nincs rejtegetni valóm. Pontosabban de, de hát olyan magabiztos vagyok, hogy nem hiheti el, hogy bármit is tettem. Kékjeimet rajta tartom, igyekszem a legártatlanabb lány kinézetét előhozni. Hogy én tehetek-e bármiről is, ugyan.
- Amúgy, ha már levelet írsz neki, írd bele, hogy üdvözlöm, és hogy feltétlenül megyek vasárnap ebédelni hozzá.
Beszéd közben leeresztem a karjaimat, és összefonom magam előtt. Két keresztapám van, az egyik Boris, apa legjobb tanítványa, a másik Sebastian Felagund, a bájitalok szakértője. Anya imádta őt, és aztán anya bájitalok iránti szeretete szeretette meg velem is a dolgot. Így jó vagyok benne, és ezt tudom is magamról.
- Hallottam róla, a faluban voltam, és azt mondták, hogy inkább maradjunk lent.
Legalábbis hallottam, hogy a cukorkaboltban, a pillangóvarázsban meg a czukorvarázsban mindenkit ott tartottak, és nem engedték vissza, amíg az igazgató engedélyt nem adott rá. Gondolom a többi hely is így cselekedett, de tudom, hogy ha megkérdezik, hogy hol voltam, könnyedén felelem a teaházat. Ott sok a rejtett zug, bármelyikben lehettem. A gyökeret, kezeimet felemelve, csodálkozó arccal visszateszem, mintha akkora borzalom lenne egy szaglás pedig nem az.
- Amúgy, ha valaki megkérdezi a jövőben tőled, akkor inkább fás illata van.
Nem mintha attól félnék, hogy ettől a fura gyerektől ilyet kérdeznének, nem nézem ki belőle, hogy bájitalra járna. Biztos vagyok benne, hogy egy túlbuzgó eridonos mestertanonc.
- De ha meg akarsz büntetni, vagy pontot levonni, csak rajta. Alina Krise-Flaviu, Rellon.
A családnevemet azért kicsit kihangsúlyozom, amennyire itt titkolom, hogy ki vagyok, most azért úgy feltört belőlem a régi Alina, a méhkirálynő, akitől a neve miatt féltek, és akivel mindenki jóban akart lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Eléggé savanyú egy hely ez.
Jegyzem meg csendesen, de annyira, hogy hallja még azt, amit mondok. Nem félek tőle, ami amúgy a vesztem is, általában sosem félek semmitől. Felemelt kezekkel, arcomon unott és kissé talán bunkó, beképzelt kifejezéssel sétálok ki. Amiért jöttem, nálam van, minden más csupán részlet. Nem örülök még, mert még el kell hagynom a terepet, de egyelőre simán halad minden.
- Valóban? Én mondtam neki, hogy ne a Bagolykövet vegye meg, inkább a Beauxbaton-t, de hát nem hallgat a szép szóra az én apukám. Van ez így.
Még a vállamat is megvonom, ahogy kilépek, és szembe fordulok vele. A karjaimat magam előtt keresztezem, figyelek arra, hogy ne tegyem zsebre, mert annál árulkodóbb nincs.
- Szerintem valakivel összekeversz.
Egészen biztos vagyok benne, hogy így van, elvégre én nem olyan lány vagyok, akiről rosszat lehetne mondani. Sőt. A válaszaim kiválóak, a kviddicses eredményeim önmagukért beszélnek, a tehetségem nem kérdéses. Lehet, hogy ez egoistán hangzik, de ez az igazság. Én tényleg jó vagyok. Genetika és kitartás. Viszont nem vagyok szerény, sosem voltam, és sosem leszek. Különben is, aki az én szintemen szerény, az már inkább álszent. Én kimondom, amit gondolok.
- Húúú, de durva.
Emelem meg kicsit a szemöldököm, és ezzel együtt a kezem is, mutatva, hogy mindenem van, de műkörmöm az nincs. A kviddics mellé amúgy sem passzol, mert csak letörik.
- Látod, én mondtam, hogy fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok én.
Ezzel pedig a részemről lezártnak tekintem a témát, és el is indulok a folyosón, még mielőtt még több büntetést kitalál nekem. Elég ez is bőven, oda elő kell vennem az LLG-s csizmámat.
- Akkor hétfő reggel hét. Üdvözlöm a nődet, akinek nem áll jól a sárga melltartó.
Kacsintok még hátra pimaszul, mielőtt elfordulnék. Vannak kártyáim, tudok én is téteket rakosgatni, és nem, egyáltalán nem félek tőle.