28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 27 28 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 24. 22:37 | Link

Léni *-*

Egy icipicit sikerült összezavarodnia, mert nem pontosan értette, miért is hatott rá így az a tény, hogy Lénárd megölelte. Általában teljes lelki nyugalommal vandálkodott, már ami az ilyen orv öleléseket illette, ez azonban kivételt képezett hatását tekintve. Elmélázgathatott volna azonban ezen egész délután is, de jobbnak látta félretenni most a kérdést és inkább a praktikus dolgokra koncentrálni, mint ugye az órarend. Hozzá kell azért ehhez tenni, hogy a koncentrálás mégsem ment úgy, ahogy kellett volna, hiszen - noha már rég átgondolta, milyen részletekre is kell kitérni - teljesen kiment a fejéből pár apróság, még szerencse, hogy Lénárd rákérdezett. Gondolatait sehogyan sem sikerült teljesen a jelen helyzetre fókuszálni, bármennyire szerette volna is, így eshetett meg az is, hogy egyáltalán meg sem fordult a fejében, hogy a kívánságok terme - ha már ezt az elnevezést viseli - tükörrel is felszerelhető, pedig mennyire logikus volt ez is. Még jó, hogy volt, aki gondolt erre is, így neki az maradt, hogy bólogasson beleegyezően. Tökéletes helyszínt ki is lehetett így pipálni rögvest, az időpont is megvolt, ő meg örömködött a végére szépen mosolyogva, hogy Lénárd igent mondott. Nagyon jó volt, hogy végre talált valakit, aki hajlandó volt vele táncot gyakorolni, arról nem beszélve, hogy duplán is örült neki, hogy ez a valaki Lénárd volt. Egészen kezdte megkedvelni.
- Köszi, Léni - mosolyodott el vidáman, amikor engedélyt kapott, hogy használhassa a szerinte Lénárdhoz nagyon is illő becenevet, majd sajnálkozó arckifejezéssel megrázta a fejét.
- Nem, nincs olyanom, de ha mégis kitalálnál valami jó kis becenevet nekem a Tanjára vagy akár a Gittára, akkor használhatod, jó? - javasolta, közben meg ő is felkelt ülőhelyéről, kisimította ruhája ráncait, és már indult ő is a fiú után, lelkesen bólogatva a feltett kérdésekre. Egészen kezdte újraértékelni a napot, pedig már reggel is megállapította, hogy ez egy jó nap volt, azóta viszont ez már a jobbnál is jobb lett, és még csak nem is ért véget.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. október 29. 00:11 | Link


Az idő ma sem volt a kedvemre való ahhoz, hogy kint kóboroljak, így a szoba melegében töltöttem a délelőttömet, ahogy azt nagyrészt szoktam, ha nem igényli senki a társaságomat. Meggyőződésem, hogy a szoba az egyik legjobb hely arra, ha valaki gondolkodni akar, tehát azt tettem. Egy poharat dobáltam az ágyamon fekve és gondolkoztam közben mindenen, de főleg egy dolgon. Nem tudtam mivel tudnám rávenni Graciee-t. hogy egyszer végigaludjon mondjuk tíz órát anélkül, hogy esetleg felkelne és rossz kedvű legyen egész nap. Néha olyan nehéz egy nő észjárását lekövetni, sőt mondhatni lehetetlen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, ahogyan egyes dolgokra reagálnak. Felsóhajtottam újra elkapva a tárgyat, majd letettem magam mellé az ágyra és felültem a hajamba túrva, ami ettől újra úgy állt ahogy azt megszokhatták tőlem. Szerencsémre nem volt sok gondom azzal, hogy a hajammal bajlódjak. Elég ha beletúrok és máris szalonképes vagyok, ezt imádtam benne a legjobban. Elhatároztam magam, egy kicsit bolyongok a kastély falai között, ott legalább meleg van és ráadásul emberi létforma is fellelhető benne. Arra van most szükségem, nem pedig arra, hogy bent kuksoljak a szobában. Attól, hogy kint meg lehet hűlni, bent még kellemesen ellézenghetek. Felkeltem, majd összekapartam magamnak az egyik farmeromat és egy inget amit gyorsan magamra öltöttem, aztán körbepillantottam a helyemen és elképedve vettem tudomásul a tényt, hogy az olyan, mint ahova betört egy hurrikán.
 - Az isten verje meg... - megadóan sóhajtottam összekapva magam nekiláttam összepakolni, azonban az első ing felvételekor elvigyorodtam és ledobtam oda ahol volt. - Még hogy pakoljak... A pakolásról jut eszembe. - kapartam elő a pálcámat, majd a kupira irányítottam és egy könnyed pálcaintéssel illetve a „pakolj!” varázsigével rendet is tettem a szobarészemen. Feldobtam a pálcát a levegőbe elégedetten, majd elkaptam és felkapva a levitás taláromat, annak a zsebébe süllyesztettem a pálcát, aztán kisiettem a helységből és nekivágtam a kastélynak. Összefutva pár fiatalabbal rosszallóan néztem őket, de nem törődtem velük, ők pedig nagyrészt elkerültek, hála annak, hogy mestertanonc voltam és idősebb sokkal, mint ők. Az utam egészen az erkélyig tartott, de addigra nem tartottam olyan jó dolognak azt, hogy keressek magamnak társaságot, sőt, addigra elment a kedvem az egésztől, ezért ide menekültem, miután ellenőriztem, hogy a hely mentes mindenféle diáktól, akik a legtöbbször vagy figyelmen kívül hagynak, vagy pedig leállnak velem számomra értelmetlen dolgokról beszélgetni. Persze legalább kinyitom a szám és ahogy azt mások mondják „barátkozom”, habár ez nem rajtam szokott múlni. A korláthoz sétálva és kitekintettem az előttem elterülő tájra, majd elvigyorodva dobolni kezdtem rajta az ujjaimmal és az utcákat figyeltem magam előtt. Lehet le kellene mennem valamikor Bagolyfalvára, már olyan rég jártam lent, és Graciee-nek sem ártana egy kis kikapcsolódás. Sőt, az is lehet, hogy beviszem valahová szórakozni egy kicsit... Ja valószínűleg ott fojt meg helyben. Felsóhajtottam, majd megráztam a fejem. Rossz, nagyon rossz ötlet... Távozz a fejemből!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2014. október 29. 10:00 | Link

Anthony


 
Scarlett az ágyán ücsörgött. Még új volt, alig ismert valakit így nem volt kivel eltölteni az idejét. Tegnap a lány fülébe jutott, hogy van egy szorgalmi feladat művészet órára. Nem egy szorgalmas ember, de ez az ötlet valahogy megtetszett neki. Úgy gondolta, hogy ahhoz hogy írhasson egy rendes leírást, csöndre van szüksége. A szobában éppen nem volt senki, így előszedett egy füzetet és pennát. Amint ránézett a megsárgult lapokra, rájött, hogy fogalma sincs hogy kezdjen neki. A pennáról leesett egy tintacsepp, amit azonnal be is itt a papír. A lány visszatette a tollat a tintatartóba, és becsukta a füzetet.
  ~ Ki kell ürítenem a fejem! ~ mondogatta magában, így elindult a kastély belseje felé. Ahogy ránézett a rellonos klub helységben lévő nevetgélő emberekre, hirtelen hiányérzete támadt.
  ~ Miért is vagyok itt? ~ merült fel benne a kérdés, de aztán gyorsan elhessegette a fejéből a gondolatot, és talán még a fejét is megrázta hozzá.
  Átment a helységen, és továbbindult. A gondolatok közben csak úgy cikáztak a fejében. Egyik a másik után. Hirtelen azon kapta magát, hogy nem is tudja hol van. Körbenézett, hátha valakitől segítséget tud kérni a visszatalálásban. Egy világosabb helyen megpillantott egy srácot. Talán a korlátnak volt dőlve, de ebben nem volt biztos, mivel a nap fénye olyan égetően hatott a lány retinájára a félhomály után, hogy nem tudott sokáig abba az irányba nézni. A fiú idősebbnek tűnt nála, ami még jobban megnehezítette Scar feladatát. Így is alig akart odamenni bárkihez is, hát most még egy idősebb kastélylakótól kellett segítséget kérnie. Hátha még jobban leégeti magát.
  Közelebb sétált, hogy megszólítsa, de legbelül nem akarta megtenni. A szája résnyire kinyílt, de hang nem jött ki a torkán. Már épp azon volt, hogy megfordul, aztán csak visszatalál valahonnan, de átpillantott az ismeretlen válla felett, és észrevette a gyönyörű tájat. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy igenis le tudná írni azt a tájat. A fejében már kezdtek összeállni az első mondatok. Akarva, akaratlanul is közelebb lépett, így felhívva magára a figyelmet. Már majdnem a fiú mellett állt, és még akkor is csak a tájat figyelte. Minden részletét meg akarta figyelni. Félt, hogy nem lesz már ugyanilyen a táj később.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. október 29. 10:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. október 29. 18:51 | Link


A táj meglepően szép volt az őszhöz képest, habár azért nem tartozott a kedvenceim közé, jobban bírtam a színesebb évszakot, mint egy a barna és az ehhez megfelelő bús színekkel megáldott időt. De legalább nem fagytam meg és a fák sem voltak még teljesen csupaszok így nem tűnt a hely annyira élettelennek. Annyira elmerültem a táj elemzésében, hogy észre sem vettem az érkezőt, aki tőlem nem messze állt. Habár nem nagyon tett azért, hogy ez másképp történhessen. Elmerengve törtem a fejem azon, mivel kellene feldobnom a napot. amikor az a bizonyos valaki közelebb sétált hozzám és szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán ahogy az gyakran lenni szokott. Enyhén felé fordítottam a fejem, ő pedig közelebb lépett hozzám és eltekintett a vállam felett. Visszapillantottam én is, majd megszólaltam, mert tudtam, hogy ő egy szót se nyög ki, ha én nem teszem meg helyette az első lépést.
- Gyönyörű nemdebár? - kérdeztem meg tőle a tekintetem továbbra sem rá szegezve. Nem nagyon tudtam miért is szólaltam meg én, de azt igen, hogyha nem tettem volna akkor még mindig szép csendben álldogálna a hátam mögött ami egy idő után eléggé zavaró lenne mind a kettőnk számára, én pedig utáltam az ilyen helyzeteket.
- Szerinted melyik évszak a legjobb? - kérdeztem meg tőle, hogy felhozzak valamilyen témát és oldjam egy kicsit a hangulatot. A kérdéssel egyetemben megfordultam a hátamat támasztva a korlátnak és érdeklődve rápillantottam. Ő is egy apró talpú volt épp úgy mint a többi fiatalabb a kastélyban, vagyis én így hívtam őket. Elmosolyodtam azon gondolkodva, vajon mit tenne, ha közelebb lépnék hozzá, de nem tettem meg, mert úgy sejtettem valószínűleg elrohanna szegény.
- Melyik házba jársz kicsi lány? - kérdeztem meg, mivel nem tudtam eldönteni saját magam. Ha Rellonos lenne valószínűleg nagyobb mersze lenne és simán megszólított volna ennyi idő alatt, vagy mond valami számára menőnek tűnő dolgot. Jobban megfigyelve a leányzót rájöttem, nagy a valószínűsége annak, hogy egy új diákról van szó aki nincs tisztában azzal merre jár... A fiatalok mindig eltévedtek ez olyan dolog volt, amit egyszerűen nem lehetett megtörni, sőt, az elején még én is eltévedtem aztán szép lassan megtanultam, hogyan jussak vissza a szobámba, csak rutin kérdése az egész. Persze nem ajánlottam fel neki, hogy elkísérem, vagy útba igazítom, mivel akár tévedhetek is és az nem lenne menő, ha felajánlom, aztán bukok rajta egy nagyot és hülyének néz. Különben sem szerettem, ha nekem kell felajánlkoznom dolgokra, nem az a típus voltam. Ha valamit akarok akkor megcsinálom, de ha nem, akkor esélytelen, hogy bárki rávegyen anélkül, hogy nem ajánl fel érte valamit cserébe, mert az úgy korrekt. Rámosolyogtam barátságosan, várva mit fog tenni. Érdekelt elrohan, vagy lesz elég bátorsága ahhoz, hogy a társaságomban maradjon. Ez mindig is a kedvenc játékom volt a fiatal diákokkal és ebből most ő sem fog kimaradni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2014. október 29. 20:59 | Link

Anthony


  Amikor Scar a tájat figyelte, a fiú hirtelen megszólította. Teljesen váratlanul érte, de attól még nem akart teljesen hülyének kinézni. Végül is nem nagy dolog, csak nem hitte, hogy egy magasabb rangban lévő ember ilyen könnyedén megszólítja, ha már a társai sem veszik észre a létezését.
  - De az! Éppen azon gondolkodtam, hogy leírni való! - mondta, és csak utána jött rá, hogy ez milyen hülyén hangozhatott egy olyas valakinek, aki nem lát a fejébe. - Tudod, van ez a feladat, és arra gondoltam, hogy ezt a tájat írom le! - magyarázta. Közelebb lépett, és a keze már a korlát hideg fémét érintette. Újra elnézett a távolba, de mellette egy-egy sanda pillantást vetett a fiúra. Szívesen olvasott volna a fejében.
  - Melyik évszak? - gondolkodott el a lány a srác következő kérdésén. - A nyár! Akkor nincs iskola, és sok a buli! Emellett sokáig jó idő van kint! - érvelt, Bár nem igazán tudta, hogy mi oka volt rá. - Szerinted? - kérdezett vissza. A fiú rá nézett, ezért ő is visszanézett. Ez már gyerek kora óta így volt. Ezzel szerette zavarba hozni az embereket. Addig nézte őket, míg a másik illető el nem kapta a pillantását. A fiú egy újabb kérdést szegezett a lánynak.
  - Rellonos vagyok! A legújabb kis sárkány! De ne kicsi lányozz jó? - mondta, mivel utálta amikor ezt mondják neki. Volt egy alkalom, amikor azért vert meg egy korabelit, mert ezzel viccelődött. Szép kis eset volt. - A nevem Scar! - mutatkozott be, mivel azt akarta, hogyha ezt a srácot is meg kell vernie, akkor legalább a nevét tudja majd. Aztán pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy megkérdezze e azt a dolgot, ami eddig a fejében motoszkált. Végül csak kibukott a száján.
  - Mond, miért beszélsz egy olyas valakivel, mint én. Hiszen csak egy elsős újonc vagyok! - szólt ki belőle az önkritika. Scarlett belenézett a fiú kék szemeibe, és megpróbált olvasni bennük. Sajnos nem igazán sikerült.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. október 30. 10:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 8. 13:24 | Link


A lányt eléggé sikerült meglepnem azzal, hogy hozzászóltam. Szinte viccesnek volt található, amikor mindeni úgy reagált a fiatalabbak közül, mintha valami megbotránkoztatót tettem volna és ez most sem volt máshogy. A mondatán törtem persze a fejem amit biztos láthatott rajtam, mert ráncoltam a homlokom, de amikor megmagyaráztam enyhén biccentettem.
- Á, már értem! - mondtam és arrébb lépem, hogy nyugodtan jöjjön ide. - Szerintem jó döntés. Remek hely, főleg ha lemész, ősszel igazán szép.  Oldalra pillantottam a lányra és hagytam kicsit had szemlélődjön, majd rákérdeztem melyik a kedvenc évszaka. Persze a sejtésem abszolút be is teljesült.
- A nyár? Igen, tényleg nincs iskola, jó idő van és sok a buli. - nevettem el magam, mivel régebben én is pont emiatt imádtam ezt az évszakot. - Azonban szünet nem csak nyáron van.- feleltem egyszerűen. - Bulizni bármelyik évszakban lehet és az idő néha túlzottan meleg nyáron ezért ki se mozdulunk, mivel meg lehet főni. - mondtam elgondolkozva ezen. - Van még valami, ami miatt ez a kedvenc évszakod? - kérdeztem a lányt, majd hagytam hadd gondolkodjon el rajta egy kicsit aztán egy újabb kérdést tettem fel neki, amin felháborodott ami vigyorgásra késztetett.
- Nem foglak, nyugalom! Én is az lettem volna, ha anyám nem akarja, hogy levitás legyen a pici fia. Ezelőtt Mardekáros diák voltam, tudom mennyire nem bírjátok ti Rellonosok sem a piszkálódást. - Azért nem kellene egyből nekem rontania, tekintettel arra hogy hamarabb venném el a pálcáját és sújtanám valami átokkal, mielőtt kimondja, hogy kis sárkány...  Szórakozottan emeltem rá a tekintetem a Scar miatt.
- Az enyém Anthony, vagy Edward, de hívj inkább Tonynak, azt jobban szeretem. - még mindig teljesen nyugodt voltam, pedig láttam a lányon, hogy ha így folytatom nekem fog ugrani, de akkor elégedetten hagyom itt úgy, hogy egy kellemes átokkal sújtom szegénykét. Már olyan rég nem átkoztam el senkit... Felsóhajtottam és őt néztem, de nem mondtam semmit a heves arckifejezésére, inkább vártam hogyan dönt a zsebembe süllyesztve a kezem, de amint kibukott belőle mit akar elmosolyodtam és álltam a tekintetét.
- Azért, mert egy lány vagy aki egyedül van és látom rajtad, hogy nehezen megy a barátkozás. Ha zavar persze csendben maradhatok, de hé neked és nekem is kellemesebben telik az idő egy kis csevegéssel nem? És mindig jó megismerni a fiatalabbakat, pláne ha olyan kis agresszívak mint te. - feleltem rámosolyogva. - Amúgy ne akarj nekem jönni oké, bocs a kislány miatt, majd leszokom róla, de a neved nem tudtam és kisebb vagy mint én ezért nem gondoltam, hogy sok vizet fog zavarni majd. De úgy látszik nálatok már elsőben is menő dolog nekimenni a felsősöknek, mivel láttam rajtad, hogy nekem szerettél volna érte jönni, vagy tévedek? - kérdeztem enyhén megdöntve oldalra a fejem továbbra is rajta tartva a szemem.
- Szóval ne haragudj tényleg Scar, majd leállok vele, de ha bele gondolsz, te nem ezt tetted volna a helyemben egy nálad fiatalabbal? Hogy azt mondod neki, hogy kis srác? - kérdeztem meg tőle és vártam mit váltok ki ezzel a leányzóból. Érdekelt, mert sokban hasonlított Gracere elsőben ő is nekiment volna bárkinek aki le merte szólni. Érdeklődve figyelte és vártam mit reagál erre az egészre, habár vagy nekem jön, mert meg mertem mondani mit gondolok, vagy pedig elszégyelli magát... két dologra számítottam, de megeshet, hogy meglep majd valamivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2014. november 8. 16:35 | Link

Anthony


Hallgatta a srácot, ahogy elmondja hogy mi a véleménye a tájról, és belegondolt, hogy nem is mond hülyeséget. Utána mellé lépett, hogy még közelebbről tudja megszemlélni. Az ismeretlen újabb kérdést tett fel neki, amire ő persze teljesen normális választ adott.
  - Talán még az is közre játszik ebben a dologban, hogy eddig Amerikában éltem. Ott mindig meleg van. Ezért ez nem igazán tett semmit a latba. Viszont ekkor mindig eltudtam utazni ide Magyarországra. Kellett a változás az életembe! - jelentette ki, és közben gondolatban már azokon a nyarakon járt, amikor az apjával lejártak a Duna partjára, és homokvárat építettek. - Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer pont fordítva lesz ez a dolog! - mondta már csak úgy magának.
  Kicsit meglepődött, amikor a srác kislánynak szólította, így rögtön tisztázta vele az ügyet, hogy ne tegye többet. Igaz, hogy varázsolni még nem igazán tud, de verekedésben fogjuk rá, egész jó volt.
  - Ha nem sértődsz meg, de anyukád miért akarta, hogy levitás legyél? Miért nem jó neked a rellonban? - kérdezte a lány kisilabizálva a szövegkörnyezetből, hogy mi lehet az a Mardekár. Mivel nemrég került ide, ezért nem volt járatos az ilyen dolgok ismeretében, de ezt persze nem akarta kimutatni.
  Amikor megvolt a bemutatkozás, a lány csak bólintott a fiú nevére, és nem mondott semmit. Végül ő is feltette a kérdését, mire egy elég logikusnak tűnő választ kapott. Elmosolyodott, amikor a fiú közölte hogy agresszív. Gyorsan kiismerte Tony az alap jellemzőit.
  ~ Nem is vészes eset ez a srác.~ jegyezte meg magában a lány
  - Igazad van! - bólintott újra, és megeresztett egy szélesebb mosolyt a srácra. - Semmi gond! Igazából tényleg megfontoltam a lehetőséget, de úgy érzem, hogy nem lett volna jó bemutatkozás. - jelentette ki a fiú magyarázkodását hallgatva.
  - Nem hiszem, hogy azt mondtam volna, hogy kis srác! Az valahogy nem jön a számra. Inkább használtam volna olyanokat, mint haver, ismeretlen. - gondolkodott el a lány. Kicsit talán túlságosan is elkalandozott, ezért zavarában újra a táj felé fordult.
  - És te miért vagy itt, ezen az erkélyen egyedül? - kérdezte meg - Úgy értem biztos lenne akivel ellehetnél valahol!
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. november 8. 16:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 12. 21:04 | Link

Iván

Hűvös reggelre virrad. Az ablakok bepárásodtak, és beszéd közben látni a leheletemet. Éjszaka csak forgolódtam az ágyban, és képtelen voltam aludni. Mindig járt valami a fejemben. Hol egy kósza gondolat, hol egy megválaszolatlan kérdés...
Mire valamelyest kivilágosodott, már készen voltam arra, hogy órára menjek, bár még a többiek durmoltak a paplanok alatt.
Hátrahagytam hát a szobát, hogy ne zavarjam az alvó társaimat. Egy ideig bolyongtam a folyosókon, aztán a Déli Szárnyban végre megtaláltam a helyet, amire éppen szükségem volt. Hogy kiürítsem a fejem.
Az erkély mindig is alkalmas volt arra, hogy eltöprengjek.
Kiléptem a teraszra, ahol a vártnál picit hűvösebb volt, így zsebre dugott kézzel álltam meg a korlát mellett.
A terasz egy bogolyfalvai utcácskára nyílt.
Eltöprengtem azon, vajon mennyire hiányzom az otthoniaknak? Igazából másik két gyerek mellett nem igazán voltam a figyelem középpontja sosem, amit amúgy teljesen megértek, amúgy sem szeretek feltűnősködni.
Kifújtam a tüdőmben maradt levegőt. Észre sem vettem, hogy bent tartottam a lélegzetem. A számból apró felhő tört elő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Új ismeretség
Írta: 2014. november 12. 22:31
| Link

Mikor kijut a teraszra nagyot néz. Amit idáig látott az iskolából annyira lenyűgözte, hogy teljesen elfelejtkezett mindenről és észre se vette, hogy már majdnem két órája járkál a különböző termekben és folyosókon. Volt ugyan olyan rész, amit jobbnak látott elkerülni, sötétsége, vagy lezártsága esetleg tanár lakta mivolta miatt. A beszűrődő fényt követve most megint egy nagyon vonzó helyhez érkezett, a terasz amire kilépett gyönyörű. Elégedetten szemléli meg a kilátás adta környéket. Csipet végig a nyomában volt, persze itt ott lemaradt, vagy előre futott, de hűségesen követte mindenhová. Ami őt illeti köszönt  mindenkinek, akivel csak összefutott, de egy illedelmes köszöntés, vagy biccentés után mindenki ment a dolgára, vagy sietett tovább. Hiába látszik, hogy folyik a tanév és mindenki nagyon elfoglalt. Az egyik székre lehuppan miután a megfelelő látvány felé irányította azt. Igaz, így háttal van a bejáratnak, de nem vár ugye senkit. Elgondolkodva nézi a tájat, ami innen nagyon is jól látszik. Vajon milyen órákat kell, majd felvennie? Jó lenne megtanulni hoppanálni, de azt még biztosan nem fogják engedni, ahhoz még nem elég idős. ilyen és hasonló hasznos dolgokon töri a fejét és közben felhúzza lábait a fotelba maga elé, hogy kényelmesebben tudjon ülni. Csipet a növények között babrál, elképzelése sincs, hogy miért, de jól érzi magát itt és ez a lényeg. Akaratlanul is elhagyja száját az apró sóhaj, ahogy eszébe jut otthon lassan anya teríti az asztalt és megeteti az ikereket. Úgy tűnik ezen a békés helyen rátört hirtelen a honvágy.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 12. 22:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 15:28 | Link

Kirának

Még mindig nem tudja elhinni, hogy tényleg itt van. És, hogy tényleg van mágia, meg vámpírok és sárkányok, vagy fura kimondhatatlan nevű, sosem hallott lények. Például házimanó. Meg dememicsodák.
Holmijait már áthurcolta a gólyarészleghez, ahol egy rakás emeletes ágy sorakozott. Sikerült becsekkolnia egy földszinti ágyhoz, felette pedig egy Tom nevű gyerek aludt, aki egészen jó fejnek tűnt elsőre. Nagyjából kipakolt - vagy inkább kihajigálta amit kiakart hajigálni - otthonosabbá tette kicsit az ágyát, aztán arra lett figyelme,s hogy ahhoz képest, mennyi mindent csinált ezen a napon, még mindig elég korán van. Veszélyes küldetésbe kezdett hát. Úgy döntött, hogy elkezdi felderíteni a kastélyt egyedül. Először arra gondolt, hogy odaül a többiekhez, akik egy kisebb kupacba verődve beszélgettek, de annyi furcsaságról dumáltak, amennyit nem tudott volna megemészteni egy napra. Így inkább azt mondta nekik, hogy éhes, és keres valami kajálda helyet, így elindult, hogy hosszú sétát tegyen a Bagolykőben. Igazából egyáltalán nem volt éhes, hiszen annyit falt a vacsora alatt, hogy még mindig majd kidurrant. Ahogy sétált a folyosókon, minden sarkon belebotlott valami furcsaságba. Beszélő, mozgó festmények, ahogyan Kristóf mesélte, - beszélgetett is egy kámzsás férfival, aki valamilyen mágikus tudós volt régen - zörgő lovagi páncélok, - az egyik jól rá is ijesztett, mikor utána fordult - és mintha az egyik elágazásnál egy ugráló, rózsaszín plüssnyulat látott volna, de eltűnt, mire odaért, és megszólíthatta volna. Minden olyan csodálatos volt, és olyan idegen, meg rémisztő. De valahogy mégis otthon érezte magát, és minden különös pillanat mosolyt csalt az arcára. El is határozta, hogy másnap azonnal levelet küld Bendegúzzal édesanyjának, hiszen máris annyi minden mesélni valója akadt.
Nagyjából egy órányi séta után bukkant rá az erkélyre. Vagy valami hasonló lehetett. Amikor kisétált, még észre sem vette az ott ücsörgő lányt, csak egyenesen a korláthoz ment, és szájtátva nézte az esti tájat. Talán már későre is járt, így nem maradhatott sok ideje a mászkáláshoz, de azért ez a kilátás megér még jó néhány perc álmélkodást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 17:24
| Link

  Dereknek

Már éppen azon volt, hogy folytassa a sétát, amíg az idő engedi, de akkor megjelent a fiú, aki nem is véve észre őt egyenesen a kilátásban kezdett gyönyörködni. Kicsin meg is hökkent elsőre, de aztán gyorsan mérlegre téve a dolgot úgy döntött nagyon örül, hogy nincs egyedül, bár ez nem teljesen igaz. Meg is kellene szólítani valahogyan. Így, hogy a háta mögé került akaratlanul is, nem tartja túl jó ötletnek ráijeszteni egy hangos Sziával. A szőke nyúlánk fiú látszólag nagyon el van merülve a táj látványában, de Csipetre természetesen lehet számítani a fiú mellett lévő cserépből néz lemerevedve két lábát a levegőbe emelve. Ő gyorsabban reagál nála és csirreg kicsit, a fiú felé bátortalanul, hogy felhívja magára a figyelmet. Most már kezdi kínosan érezni magát a nagy csendtől.
-Khm... khm..
Köhint diszkréten és ha a fiú felfedezte, akkor megereszt felé egy örvendek mosolyt.
-Ugye milyen szép itt? Szia! A nevem Kiranella Amorden.
*Ráfüggeszti a szemeit. Első találkozásnak az új iskolában nem is rossz. ( persze leszámítva kedves mentorát és a jövő menő többieket). Első ránézésre a fiú szimpatikusnak látszik, azért kivár egy kicsit, hogy az első benyomást követhesse a második.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 17:42 | Link

Kirának

Derek teljesen elmerül a sötét, csillagos szépségben, amikor hirtelen furcsa hangra lesz figyelmes maga mellől. Oda fordul, és egy kedves kis mókust pillant meg az egyik virágcserépben. Azonnal szélesen elmosolyodik.
- Szia! Hát te meg ki vagy? - kérdezi kedvesen az állatkát, amikor meghallja a torok köszörülést a háta mögül. Ijedten fordul meg, attól tartva, hogy talán egy tanár az, ő meg máris tilosban jár az első este, de csak egy lányt talál a háta mögött. De milyen lányt! Még sosem tett ilyet, de most szabályosan elámul a látványtól.
- Szia... - köszön vissza bátortalanul, majd egyszerűen csak kibukik a kérdés a száján. - Te angyal vagy?
Elég hülyén hangzik a dolog, de máris annyi minden újról hallott, hogy ezen sem lepődne meg. A lánynak pedig olyan szép, és különleges arca van, hogy szinte sugárzik, bevilágítva vele a környezetet.
- Igen, az...
Aztán hirtelen magához tér, és sikerül magára erőltetnie egy halvány mosolyt a bámulás helyett. Hiszen az nem is illő. Végre csak hozzá beszél valaki, ő meg elbaltázza egy hülyeséggel? na azt már nem!
- Én Derek Taylor vagyok... te is itt laksz? Vagyis tanulsz? Vagyis... valami?
Na... beszélgetés kezdeményezésből 1-es.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 18:10 | Link

    Dereknek

Angyal...? Muszáj egy kicsit kuncognia. Kérdeznéd meg csak apámat... de azért kedves gondolat. Helyes fiú, de azt hiszem totál zavarba hozta a hirtelen felbukkanásom.
-Sajnos csalódást kell okoznom nem vagyok angyal. Honnan vetted ezt?
Mégis csak útjára indul a kis alig észrevehető kuncogás, de hamar abba is hagyja. Az első beszélgetése itt egy helyes fiúval, aki a második benyomásra is szimpatikus nem akarja elrontani az ismerkedést, azzal, hogy mesérti, vagy ... valami. Nem tudhatja mennyire érzékeny lélek és itt egyáltalán nem ismer eddig senkit. Jó lenne, ha akadna itt egy ismerős, barát, vagy hasonló.
-Szia Derek! Örülök, hogy alkalmam van beszélgetni valakivel végre. Tudod nem régen érkeztem, egészen pontosan ma. Itt van a szállás helyem. A Rellon házba lettem beosztva. Itt fogok tanulni, akkor ezek szerint te is.
Csipet eddig a pontig bírta türelemmel, csirreg egyet és felugrik a lábára, majd felkapaszkodik a vállára és onnan néz kíváncsian Derekre.
-Ő itt Csipet a mókusom.
Mutatja be kis állatkáját is és reméli a srác jobban reagál, majd rá, mint eddig a többiek. Nem mindenki szereti a rágcsálókat, de legalább valaki...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 18:22 | Link

Kirának

Mikor a lány elkezd kuncogni, kissé zavarban érzi magát, pedig ez ritkán fordul vele elő.
- Hát öhm...
Csak felnevet ő is. Most esik csak le neki, milyen bután is viselkedett.
- Bocsi, csak... hát szép vagy. Én meg mugli születésű, és nem ismerek itt még semmit meg senkit, azt se tudom mi merre hány méter. - vakarja meg zavartan a tarkóját. - Gondoltam létezhetnek angyalok is, ha már vámpírok, meg demeizék, meg ilyenek is, és Te totál... hát tökre úgy nézel ki, mint valami angyal, vagy tündér, vagy nem tudom. Vagy véla, vagy mi.
Na, a végén még saját magába is belezavarodik.
- Kiranella? Nagyon szép a neved. Szólíthatlak Kirának? Vagy Nella? Nelli? Van valamilyen beceneved? Az enyém egyszerűen csak Derek, így simán.
Végre elhallgat egy kicsit, amikor rájön, hogy már megint túl sokat beszél. Mindig dől belőle a szó. Inkább meghallgatja a lányt, de már a mondatain felénél ezer gondolat kavarog a fejében.
- Én is ma érkeztem, és annyi minden történt ennyi idő alatt! Elsős vagy te is? De jó! Én Eridonos lettem, és képzeld én is itt fogok tanulni, pedig magam se hiszem el, mert pár hete még totál mugli voltam! És...
Hirtelen félbe szakítja a saját maga mondatát, és mintha kissé még el is pirulna.
- Ne haragudj, sokat fecsegek... mondták már páran... most biztosan totál lököttnek nézel...
Felfigyel az aranyos kis mókusra, mely hirtelen a lány vállán terem, és hamarosan az is kiderül, hogy Csipetnek hívják, és Kiranella tulajdonát képezi.
- Nahát, a tiéd? Nagyon aranyos! Meg lehet simogatni?
Ha a lány igent mond, akkor megpróbálkozik a dologgal, és persze közben még elkezd beszélni egy csomó mindenről. Hogy még sosem látott mókust ilyen közelről, és neki egy baglya van, Bendegúz, ami tök jópofa, mert állítólag ezek a madarak viszik a leveleket, és a többi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 18:50 | Link

Dereknek

Szép vagy... mint egy angyal. Ezt csak ilyen egyszerűen mondja, mint egyszerű tényt, mégis sikerült zavarba hoznia vele. Ha kicsivel nyomulósabb lenne a hangsúly, vagy tolakodó, akkor tudna vele mit kezdeni, rögtön visszavonulásra késztetné, de így olyan őszintének hangzott. Kicsit bele is rózsaszínedik az arca, hogy megállapodjon valamivel sötétebb árnyalatban. Zavarában egy kicsit elmosolyodik.
-Aranyos tőled. Szólíts csak Kirának egyszerűen, a Kiranella szép, de kicsit hosszú. A szüleim is, így hívnak néha.
Szóval mugli a srác, akkor ezért van egy kicsit elveszve, vagy nem is elveszve, de elvarázsolódva mindentől.
-Akkor tényleg nagyon új lehet neked minden. Tudod az apám varázsló, így nekem már nem annyira idegen ez a világ. Ha szeretnéd segíthetek neked, ha valami nem tiszta elsőre. Igaz a helyről, azért én sem tudok sokat, most járok itt először, bár sokat hallottam róla.
Már megint, úgy találja túl kimért és udvarias. Akár az időjárásról is cseverészhetnének ilyen alapon.
-Nyugodtan simogasd meg, Csipet nem szokta kéreti magát, ha erről van szó.
Valóban a mókus jókedvűen tűri a simogatást és át is költözik hamarosan Derek vállára.
-Tudod már milyen órákat szeretnél felvenni? Tényleg ismered a Kviddics játékot? Nagyon jó, szerintem tetszeni fog.
Persze egy mágus családba születettnek nem kell bemutatni a kviddicst, de lehet Derek nem ismeri még.  

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 19:38 | Link

Kirának

- Kira, oké.
Derek nyugtázza a nevet, és még csak félnie sem kell tőle, hogyha esetleg később összefutnak valahol, majd nem fog emlékezni a lányra. Olyan jellegzetes arca van.
A lány beszélni kezd, Derek pedig valóban úgy érzi, mintha egy kedves kis angyal csilingelne neki valahonnan fentről. Egyre közelebb lép hozzá, főképp mókusügyben, és közben hallgatja Kirát.
- Apukád varázsló? És anyukád nem? - érdeklődik aztán. - Érdekes. Akkor te nem is vagy mugli születésű.
Megsimogatja a kis állatkát, aki felszalad a vállára, a fiú pedig harsányan kacagni kezd, ahogy csiklandozzák a lábacskái. Nagyon aranyosnak gondolja. Hirtelen elhatározásból le is telepszik Kira elé a földre, és törökülésbe teszi a lábait, úgy figyel rá, mókusos vállal.
- Hát... - kezd bele bátortalanul a segítséges mondatot hallva. - Igazából elég sok minden van, amit kérdezni tudnék... de elsőre talán annyit csak, hogy... hogy a fenébe néz ki egy házimanó?
Ez a kérdés valamiért nagyon foglalkoztatta azóta, mióta Kristóf szóba hozta még odalent a faluban. A lakoma isteni volt, állítólag manó csinálta, de egyet se látott belőlük.
- Nektek van házimanótok?
A lány kérdésére feltűnően töprengő arcot vág, aztán pár perc elteltével szólal csak meg.
- Gondolkoztam már rajta, de igazából még azt sem tudom, milyen órákat lehet majd felvenni. De talán majd együtt is fogunk órákra járni. - mondja vidáman. Aztán felvonja a szemöldökét.
- Kviddics? Mi az a kviddics?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 20:08 | Link

   Dereknek


-Ahogy vesszük, anyám mugli ahogy a családja is ráadásul nem is tudják, hogy van varázsló a családban. Rám a félvér jelzőt szokták aggatni.
Nyugtatja meg gyorsan az elé telepedő fiút, mert idő közben már ő is kényelembe helyezte magát újra a széken. A következő kérdésre felvonja a szemöldökét.
-A házimanó? Ilyen kicsi és nagy fülei vannak. Tényleg hasonlít egy manóra. Nagyon szolgálat készek és tudnak varázsolni. Sajnos van, aki rosszul bánik velük, de ez már szerencsére egyre kevesebbszer fordul elő. Amorden nagyapának van házimanója, de ő is önszántából maradt a családnál, mert el sem tudna képzelni mást és nem ám rongyokban jár. Nagyapa elegáns kis ruhákat varrat neki, mert szabad manó csak ragaszkodik az Amorden házhoz. A neve Gima.
Lelkesen magyaráz és közben egészen jó kedve kerekedik. Derek szuper első ismeretség, már majdnem barát is. A barátság is születhet első ránézésre? Lehet igen, mert neki most nagyon olyan érzése van.
-Jó lenne együtt járni... MAJD AZ ÓRÁKRA!
Teszi hozzá gyorsan, mert eszébe sem jutott másra gondolni csak nagyon úgy hangzott. Jujj de ciki, gyorsan rátér a következő témára, mielőtt feltűnne a zavara.
-A Kviddics az egy labda játék, amit seprűvel repülve játszanak a csapatok. Én nagyon szeretem, nézni. A játékban nem vagyok ügyes, de a szurkolás nagyon megy. A kviddicset négy labdával játsszák. A kvaffot a hajtóknak kell bedobniuk az örzők által védett gólkarikák egyikébe. Két gurkó is van, ezeket jobb elkerülni kemény vasgolyók,amiket az ellenfél megzavarására terveztek és komoly sérüléseket is tudnak okozni. A legkisebb és leggyorsabb labda az aranycikesz, amit a fogó próbál elkapni. Nagyon izgalmas, majd meglátod. A sulinak is vannak csapatai, minden háznak. Lehet nemsokára látlak is, majd a pályán, tetszeni fog.
Néz bátorítóan rá. Igaz ő a Rellon ház színeiben fog szurkolni, de azért szoríthat, majd Dereknek is, ha látja a pályán. Részéről ez nem összeférhetetlen dolog. Na már megint felmondta a leckét, A nagyapa büszke lenne, de ő zavarában annyit beszélt egy huzamban, hogy majdnem kiszáradt a szája, kap észbe.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 20:22 | Link

Kirának

- Félvér? De ez csúnya szónak számít? Mert akkor én nem fogom használni. - húzza ki magát ültében, és bal kezének mutatóujjával óvatosan megvakargatja Csipet füle tövét. Tényleg olyan kis Csipetes, ahogy ott cserreg a fülébe, mintha folyamatosan mondani akarna neki valamit.
Mikor Kira a házimanókról kezd beszélni, figyelmesen és illedelmesen végighallgatja ezúttal. Nem akar a szavába vágni, mert nagyon tetszik neki a dolog, hogy végre van valaki, akivel ilyen jól el tud beszélgetni, el magyarázza azt, amit ő nem ért, és közben nem nézi teljesen bolondnak.
- Gima? De jó! Akkor rendesek a varázslók a házimanókkal azért? Mert hallottam rosszat is a dologról... de remélem egyszer majd én is látok egyet végre! Köszi!
A lány nyelvbotlása szerencsére nem tűnik fel neki, mert egyelőre, eddigi 14 éve alatt egyszer sem foglalkoztatta a "járás" gondolata senkivel, így csak tovább lelkendezik, mennyire nagyszerű volna majd együtt órákra menni.
Amikor aztán a Kviddicsre kerül a sor, nem tudja már magát annyira türtőztetni. Ugyanis ez olyasvalami, ami rettenetesen felcsigázza most az érdeklődését.
- Aaaztaaa! Hát ez nagyon jól hangzik! Láttam seprűket amikor anyáékkal vásároltunk, és csodálkoztam is, miért bámulják annyira, meg minek van nekik külön boltjuk... de értem már! Akkor repülni is lehet seprűkön? Csúcskirály!
Aztán némiképp elpirul.
- Gondolod, hogy én is kviddicsezhetnék majd valamikor? Mert én nem vagyok igazi varázsló, meg hasonlók... - motyogja egészen halkan a végét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 20:37 | Link

  Dereknek


-A félvér tulajdonképpen nem olyan csúnya szó. Szokták mondani, ha valakinek, csak egy szülője varázsló, vagy boszorkány. Ami csúnya szó az a...
Itt megakad, mert valahogy nem áll rá a szájára ez a csúnya káromkodás, de Dereknek, azért jó lenne tudnia nehogy bajba kerüljön.
-Szóval a sárvérű...
Szinte suttogja a szót alig hallhatóan.
-Azt semmiképpen ne mond, mert nagy sértés. A régi időkben így nevezték a mugli származású varázslókat, mert akkor még voltak akiknek ez számított.
Azt elhallgatja, hogy az ilyen őskövületekből az egyik a nagyapja. Ahogy gondolta legújabb ismerősének azonnal felcsillan a szeme a kviddicstől. Mindenki oda van érte. A lelkesedését olyan kedvesnek találja, így amikor kételkedni kezd gyorsan megnyugtatja.
-Miért ne kviddicsezhetnél? Ha nem lennél varázsló, akkor most nem ülnénk itt nem igaz? Különben biztosan lesz, majd válogató, ha ügyes vagy bekerülsz a csapatba az biztos.

Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 20:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 20:45 | Link

Kirának

A szavakat hallva szaporán bólogat, jelezve, hogy megértette, és a félvér nem tabu. Aztán amikor Kira kissé mintha zavarba jönne, és suttogva folytatja, közelebb hajol a lányhoz. Majd felszalad a szemöldöke.
- Sárvérű? Bocsánat! - mondja, mikor rájön, hogy túl hangosan kérdezte. Megismétli immáron ő is suttogva. - Szóval sárvérű?
Oldalra billentett fejjel hallgatja tovább a lányt, aztán lassan, de biztosan leesik neki a dolog, mert akármennyire bolondos is, azért nem teljesen lökött.
- Aham... azaz, hogy én is az volnék, ha jól értem. Nem?
Nem is firtatja tovább a dolgot, és egy jóval kellemesebb témára terelődik a szó, amit alighanem egyikük sem bán. Kira pedig olyan kedvesen lelkesíti, hogy teljesen elönti az önbizalom, és a melegség.
Pedig még csak most találkoztak először, de máris olyan...
- Olyan aranyos vagy... mintha máris barátok lennénk.
A tőle megszokott őszinteséggel mondja ki a számára nyilvánvaló érzéseket. Aztán szélesen elvigyorodik.
- Hát tudod, muglik közül jöttem, azaz, hogy az a sár... tudod mi vagyok. Hát nem igazán. Lesz válogató szerinted? És szerinted megpróbálhatnám? Tök klassz volna. Bár még sosem kviddicseztem ugye, nem, hogy hallottam volna róla... - szomorodik el kissé, hiszen ez majdnem teljesen tény arra, hogy úgy sem fog neki menni a dolog. Felnéz a csillagos égre, majd vissza Kirára.
- Mit gondolsz, nincsen még túl késő? Nem akarom, hogy az első este máris megbüntessen valaki. - vigyorog. - Neked hol van a klubhelyiséged? Az enyém fent a toronyban, magasan... azt hiszem valamerre arrafelé. - mutat az egyik irányba, és ráncolja a homlokát, mert közben sikeresen ráébred, hogy nem is egészen biztos benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 21:15 | Link

  Dereknek

Felszisszen látványosan, amikor a srác fennhangon mondja a szót. Aztán megint és... megint. Na ne! Nem, azért mondta, hogy most meg ezt szajkózza, pláne nem, azért, hogy magára vegye, hanem miért is? Már bánja, hogy egyáltalán szóba hozta csak információ közlének szánta és semmiképpen sem sértésnek.
-Kérlek ezt ne mond többet. Magadra meg pláne ne! Nem vagy az, ahogyan én sem aranyvérű. Te Derek Taylor vagy varázsló, ahogy én boszorkány és kész!
Jön a mondattal a parancsoló Amorden tekintet, ahogyan a nagyapa mondja, ilyenkor "ebben a kérdésben nem tűrök vitát!" Aztán a tekintete megenyhül és újra mosolyog.
-Akkor hadd mondjam úgy! Ha a barátom szeretnél lenni, akkor ezt ne mond többet. Különben... barátból egy új iskolában sosem lehet elég.
Nyújtja felé a kezét egy kézfogásra barátságos mosollyal és kérdő tekintettel, ha kezet ráznak, akkor részéről a dolog eldőlt. Csipet, már amúgy is cserreg egy ideje, hogy mi lesz már azzal  a barátkozással, mert, ha újra találkoznak, majd Derekkel, el fogja várni a fülvakarást és a pocak simit.
-Akkor barátom, azt hiszem osztoznom kell veled Csipettel. Ő is szeretne a barátod lenni.
Ha kap egy újabb simogatást a mókica akkor már szalad is újra a gazdi vállára, nehogy azt higgye lecseréli őt valaki másra.
-Ami a kviddicst illeti szerintem hamar bele fogsz jönni. Ha seprűre ülünk, majd meglátod milyen könnyen megy, hamar bele fogsz tanulni.
Kicsit ő is körbe néz. Sajnos tényleg későre jár. Kár pedig folytatná most a beszélgetést reggelig, új barátjával. Az első napon sikerült barátra találnia, de nagy mázli.
-Az enyém a pince helyiségben van egy ideig együtt tudunk menni. Tényleg nem festene túl jól, ha már az első nap elkapnának.
Vigyorog egyet ő is vissza. Apa meg anya szívrohamot is kapna az biztos.
-Akkor megyünk?
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 13. 21:39 | Link

Mi is lehetne jobb, ha hajnali dérnél? A friss, érintetlen reggelnél, amely magában tartogatja a nap lehetőségeit? Semmi. Legalábbis Gideon számára semmi sem jelenleg. A hajnal annyira sokat sejtet azzal, ahogyan finoman lopakodva kúszik végig a házak falán, hogy a nap legelső sugaraival keltse fel az embereket.
Leheletét látja maga előtt, ahogyan a réten kóricál. Kezei zsebre vágva. Merengőn néz a messzeségbe. Előtte már felsejlik a napfelkelte. Szereti nézni. Régen nagyon utálta, mindig egy újabb szörnyű nap kezdetét jelentette. De most egy lehetőségekkel teli új nap ígéretével kecsegteti őt a parányi narancsos sugár. Ma talán valami újat alkothat. Vagy egy régi dolgot továbbgondolhat. Lelkesen várja a múzsa csókját mindig, amely leggyakrabban ilyentájt éri őt utol. Még frissen, üdén, kipihenten. A gondolati világában még egy kicsit ott ragadva lépdes ide-oda.
De lassan kezd kicsit fázni. Kevésbé hideg reggelre számított. Jobb lesz, ha betér a meleg és oltalmat nyújtó falak közé. Éppen ez a döntés volt most talán a legjobb. Hiszen így tudja csak észrevenni a kandallós terem felé tartva a folyosó kihalt falai között kószáló Norinát. Mosolyra húzódik a szája a lány láttán. Ő a sikere megtestesítője. Valaki, akin kifogott Iván személyiségével és titokzatosságával. Azóta is édes szájízzel gondol vissza a könyvtári délutánra. Az első alkalom, amikor igazán az ő kezében volt az irányítás egy szituációban. Férfiként ez pedig imponált neki. Erre az érzésre vágyva pedig ismét a lány nyomába ered. Természetesen Ivánként. Hiszen egész reggelét Ivánként töltötte eddig. Persze kint pihent kissé, és valódi önarcképében tetszelgett az öreg fatörzseknek Iván hajával és öltözködésével ötvözve mindezt. Most nem kellett aggódnia a lebukás miatt, hiszen szinte az egész kastély alszik még. Csak ő és a vöröske nem.
 - Megint rólam álmodsz? Ez hízelgő. - Semmi köszönés, az nem is lenne idevágó. A belépő csak így hatásos. Így deríthető ki, hogy a lány valóban csak egy álomképnek hiszi-e őt, vagy valóságos, hús-vér embernek, aki fantomként megjelenik, hogy aztán eltűnhessen. Ha már Iván úgyis csak egy gondolat megtestesülése Gideon részéről. A képesség fejlesztésére és a tudása gyarapítására felhasznált eszköz. Gideon valahogy éppen így is tekint erre a másik személyazonosságára. Egy kontroll alatt tartott kísérlet az egész, ami egy kamasz lázadásából indult ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 21:47 | Link

Kirának

Mikor a lány kifakad, először csak kerek szemmel néz rá, majd elvigyorodik.
- Azta! Te aztán elég határozottan tudsz beszélni! - bólogat szaporán.
- Jó oké. De aranyvérű? Az a teljesen mágus ugye?
Néha saját magán is elámul, hogy mennyire tudatlan is még ebben az új világban. Talán kissé még idegesítő is lehet. Erre eddig még nem is gondolt.
- Nekem tökéletesen megfelel ez az ajánlat! - nyújtja kezét végül széles mosollyal arcán, és kezet rá a lánnyal. Valami különös öröm szárnyal most a lelkében. Végül is, ha ő nem is így tervezte, de máris van egy barátja, ha nem is házabeli. Sajnos.
Derek nevetve megvakargatja még az izgő mozgó állatka hátát, aki máris Kira ölében landol egy pár pillanattal később. Inkább nem is kérdezi már meg, hogy "Hú, ha seprűre ülünk?" mert ismét csak hosszas monológokba fogna, inkább feláll a földről, mert érzi, hogy egészen hűvös lett az a feneke alatt. Hiába, cudar egy ősz fog rájuk köszönteni az idén.
- Igen. Anya nagyon odavolt ezért az egészért, és ha kicsapnának, lehet rosszabbul érezné magát mint én. Menjünk! - nyugtázza a dolgot, majd kérdőn néz a lányra. Mert ő bizony elfelejtette, hogy merre is kellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2014. november 13. 22:16 | Link

  Dereknek

Barátja habozni látszik, így megindul visszafelé, de hamarosan ő is kicsit elbizonytalanodik. Olyan sokat járt kelt ma, hogy csak remélni tudja vissza talál a kiinduló pontra. Közben néha rápillant a mellette lépkedő Derekre. Különös, hogy mugli sráccal barátkozott össze elsőre. Direkt engedte el a füle mellett a manókat szeretnék látni megjegyzését. Szívesen mondta volna, hogy lesz nyári szünet is és Párizs idillien szép gyere el a vakációra és ismerd meg Gimát, ha nem láttál még manót. De nagyapa... hát igen. A saját menyének is azt mondta nem tűr meg muglikat a házában. Azóta persze lecsillapodott, de nem teljesen. Majd Fleur nénikéjének beszél, majd új barátjáról. Ő olyan jó fej, biztosan örülni fog neki.
-Neked vannak testvéreid kérdezi már a folyosó végén. Nekem vannak iker húgocskáim. Két évesek és nagyon aranyosak.
Kicsit cseveg még, de amikor megkönnyebbülten látja, hogy kiértek az ismeretlen terepről egy kicsit lefékez, mert innen már tudja az irányt. Nem akarózik neki menni, de tudja, hogy nagyon késő van és most már tényleg búcsúzni kellene.
-Nekem innen arra visz az utam.
 Mutat a pince felé a Rellon háza tájékára.
-Nagyon örülök, hogy megismertelek Derek. Holnap, ha gondolod találkozhatunk újra a Teraszon órák után. Aludj jól! Szia!
Ha választ kap még int egy utolsót és Csipet búcsú cserregése után el is indul a hálószobák felé. Még megfordul egyszer mentében és visszaint egyet, de lehet ezt már a srác nem látja. Miközben a rellonos hálószobák felé tart valahogy ott ragad a mosoly a száján és erős a gyanúja, hogy egész este kitart, majd.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2014. november 13. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2014. november 13. 22:28 | Link

Kirának

Kira is kissé elbizonytalanodottnak tűnik, mégis biztos léptekkel indul meg előre, hát Derek követi. És hála az égnek, hamarosan ki is érnek arra a pontra, ahonnan már ő is nagyjából ismerősnek érzi magát, a még teljesen ismeretlen, új környezetben.
- Nem, nincsenek. - von vállat a kérdésére. - Egyke vagyok. Én is nehezen sikerültem anyáéknak. Tulajdonképpen még az orvosoknak is segíteniük kellett nekik. Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőlem. - vigyorodik el. - Iker húgaid? Jó lehet, ha van testvére az embernek, főleg ha több is. Én mindig szerettem volna egy ikertesót! Az klassz volna! Mintha magammal haverkodnék.
Az előcsarnokba - talán így hívják - lyukadnak ki végül, és Derek teljesen megnyugszik. Innen már nagyjából tudja az útvonalat.
- Hát... nekem meg arra. - mutat egy hosszú, kőlépcsősor felé. - Csak úgy... kábé ötezer lépcsőfok... és otthon, édes otthon!
A mutatott irányba néz, majd Kirára.
- Oké, de inkább itt találkozzunk a bejáratnál, mert idáig tuti, hogy eltalálok legközelebb! - nevet fel. - És majd innen megyünk valahová. Persze csak ha tényleg van hozzá kedved! Akkor jó éjt, és viszlát holnap!
Visszaint a lánynak, majd mikor Kira elindul a pincék felé, ő elkezdi szedni a lábait, hogy mire nagy nehezen felszenvedi magát a toronyba, jóleső, mosolygós fáradtsággal dőljön be az emeletes ágy legalsó szintjére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Írta: 2014. november 14. 17:57 | Link

Iván

Mindig utáltam ha megijesztettek. Olyankor a szívverésem kihagy egyet, és összerezzenek.
Miközben komótosan kifújtam a levegőt, megfordultam, hogy az illetőhöz vágjak valamit, aztán végül lefagytam. Na, nem csak a hidegtől - bár az ujjaim a zsebemben összefagytak - hanem a fátyolos emlékekből rémlő alaktól. Sötét, kesze-kusza haj, sötét szem, sima bőr.
A félmondat a torkomon akadt, és nagy szemeket meresztve próbáltam felidézni a fiút valamilyen emlékemben. Az egyetlen emlékfoszlány a könyvtári incidens volt, amiről eddig azt hittem csak álmodtam.
- Te elkábítottál a múltkor?
Hangom sokkal inkább csodálkozó, mintsem szemrehányó. Érdeklődve tekintek végig a fiún. Olyan vonását keresem, amiben benne van a féktelen mersz. Hogy gondolta, hogy nem fogom felismerni?
Az emlékeim lassan kezdenek visszatérni a helyükre az aznapi délutánról, de csak apránként.
Igyekszem titkolni az érzéseimet az aznapra vonatkozóan, így nem pirulok el az emlékre, amikor... kicsit közelebb kerültünk egymáshoz a kelleténél.
- Miből gondoltad, hogy nem ismerek rád?
Hangom és arckifejezésem még mindig csodálkozásról árulkodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 17. 18:13 | Link

Grace Erin Green


Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 18. 21:47 | Link

A lány végül elmagyarázta mi az oka annak, hogy azt az évszakot szereti a legjobban és ebben semmi kivetnivaló nem volt.
- Én Angliában... - mosolyodtam el belegondolva, hogy ott milyen idő lehet most. De persze ezt nem tudhattam, de mivel ott éltem életem nagy részét, ezért tippelhettem. - A változást megértem...  néha szükség van rá. - bólintok egy aprót. Én nem dönthettem, hogy itt szeretnék élni, vagy maradok-e Londonban. De ez egy másik történet volt, amibe most nem akartam belemerülni, így egy apró fejrázással emeltem a tekintetem az elsősre. Végül a következő felszólalásához nem igazán tudtam hozzászólni, de a levitába való bekerülésemhez már igen.
- Mert ő Hollóhátas volt. - vontam meg a vállam – És az ő szemében egy okos gyerek vagyok, aki nem lesz olyan mint az apja... - az utolsó szót fojtva mondtam ki. Egyszer már veszekedtem emiatt vele, amikor kijelentette, hogy ő nem akarja azt, hogy a drága kisfia úgy végezze mint az apja. Azóta... nem igazán akarok hazamenni. - Bocs, de ez olyan dolog amiről nem igazán tudok higgadt fejjel véleményt alkotni. - mosolyogtam rá kedvesen, mert nem ő tehetett róla, hogy el van rontva a családi helyzetem. Az apám halott, anyámmal meg nem jövök ki azóta... ez ilyen és minden egyes találkozással csak rosszabb lesz. Ezután bemutatkoztunk egymásnak és megjegyeztem, hogy milyen kis agresszív jelleme van, amin elmosolyodott.
- Látod! Tudsz te mosolyogni! - vigyorogtam rá, majd megajándékoztam én is egy hasonló felszabadult mosollyal. - És jól is áll... többet kellene mosolyognod. - Persze megmondtam neki, hogy észrevettem a verekedést kezdeményező arckifejezését és mozdulatait, de végül azt mondta, nem lett volna jó bemutatkozás.
- Hát tudod! Ezzel csak egyet tudok érteni. - nevettem fel. - Én is ilyen voltam... Aztán idővel megváltoztam. - vontam vállat őt figyelve. - A havernőért én megvertem volna bárkit a helyedben. - jegyeztem meg szórakozottan. - Hogyan hangzott volna hogy havernőm, vagy a barátosném... - gondolkodtam el és kirázott tőle a hideg. - Akkor már inkább maradjunk a neveknél, ha már megismertük egymást. - jegyeztem meg elgondolkodva azon menyire könnyen beszédbe tudtam vele elegyedni. Habár ezt betudtam annak, hogy eléggé hasonlított rám. Szórakoztató és jó dolog volt, hogy találkoztam vele, mert visszaidézte a gólya éveimet. A kérdése tépett csak ki az álmodozásból.
- Hogy miért?... - kérdeztem vissza elgondolkozva. - Valószínűleg mert akartam egy olyan helyet ahol egyedül lehetek és átgondolhatok dolgokat. - mondtam őt nézve. - De örülök. Hogy végül összefutottam veled. Kellemes társaság vagy! - mondtam neki és visszatekintettem a távolba. - Voltál már lent? - tértem el a témától, mivel azt gondoltam ezt kiveséztük. - Szerintem megérné körbenézned... rengeteg remek cuccot lehet kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Grace Erin Green
Mestertanonc Tanár


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 350
Összes hsz: 2175
Írta: 2014. november 18. 23:09 | Link

Gabrielle Campo


A mai nap igazából egész eddig rémesen alakult... Úgy értem, hogy rosszabb már aligha lehetett volna, elég feldúlt voltam. Kezdődött a nap azzal, hogy ismét láttam a pirkadatot, azt, ahogy a nap vörösre színezi az eget, majd bíborra és lassan átvált kékre. Gyönyörű, fenomenális látvány... Ha az ember nem kel minden reggel ezelőtt. Szóval a hajamba markolva ücsörögtem egy ideig az ágyban és meredtem ki a fejemből, de nem sok mindenre jutottam az elmúlt pár nappal kapcsolatban. A kezembe vettem a lefordított fényképkeretet, majd elmosolyodva megsimogattam a közös fotónkat, aztán csak visszatettem a helyére. A srác egy lökött, még mindig, ez viszont nem azt jelenti, hogy bármi is változna. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd felöltözve szedtem a lábamat le, Bogolyfalvára, órára. Kicsit késésben voltam, amiért meg is kaptam a magam kis lecseszését, de nem igazán foglalkoztatott. Nem barátkozni jártam le, hanem hogy tanuljak, ahhoz pedig ideális volt. Alja munkát kaptam ezért cserébe, fűzfa ágakról kellett leszednem a kérget, ami a lehető legidegtépőbb művelet volt az egészben. Persze a végére kaptam egy nagy köteg elméletet is, amit nem értettem, minek... Komolyan, ennyi elméleti anyagot egy olyan szakmához, amiben a fő a gyakorlat... Nem értem én ezt a nőt! Szóval magamban dohogva indultam vissza a kastélyba, magam elé motyogva, hogy nem értem. Lepakoltam a szobámban, de egyszerűen semmi kedvem nem volt megint bent tölteni az egész napot, szóval ledobtam a kabátomat és elindultam a kastélyba kószálni. Végül hogyan, vagy hogyan sem, nem emlékszem, de az erkélyen kötöttem ki. Egy szőke hölgyemény már eleve ott időzött, de nem igazán vettem tudomást sem róla, sem a bájitalos üvegről, ami a kezében volt. Valahogy nem tudta felcsigázni az érdeklődésemet az eridonos nőszemély, bárhogy is próbálkoztam. Végeredményben kicsikartam magamból egy apró bólintást, de az is szinte fizikai fájdalmat okozott a számomra. Lassan kifújtam a beszívott levegőt, majd a távolba meredtem, vizslattam Bogolyfalva nyüzsgő utcáit. Halvány mosoly terült el az arcomon, azon gondolkoztam, hogy talán én is leköltözöm oda, talán ott kissé lenyugodnék és nem kéne attól tartanom sem, hogy Keikoék esetleg felkelnek az ordítozásomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 442
Összes hsz: 2247
Írta: 2014. november 19. 19:40 | Link

Anthony


 
Scar rákérdezett a srác egyik érzékeny pontjára, bár ez nem volt szándékos. Mindig megtalálja a rossz kérdést, ebben ő a mester. Tony viszont elkezdett bocsánatot kérni tőle, ami egy kicsit váratlanul érte, ezért egy másodpercre össze is húzta a szemöldökét.
  - Nem, én sajnálom, nem kellett volna megkérdeznem! - mondta, mivel ez a srác volt az első, akivel normálisan el tudott beszélgetni.
  Ezután bemutatkoztak egymásnak, hogy ne kelljen kerülgetni a témát, miszerint "Akkor most hogy is szólítsam az idegent?" Tony megjegyezte a mosolyát, amire a lány meg nagyobb mosolyt eresztett meg. Zavarában lehajtotta a fejét, és úgy nevetett, de gyorsan rendbe hozta magát, de ettől függetlenül a mosoly ott maradt az arcán.
  - Köszönöm! Akkor mostantól megpróbálom az ismerkedést egy mosollyal kezdeni, hátha úgy sikeresebb leszek! - jegyezte meg.
  Ezután egy enyhe kitérés következett, ami még mindig a szólításhoz kapcsolódott volna. Amikor a fiú elkezdett viccelődni a havernővel, és társaival, a lány nem bírta, és csak úgy kirobbant belőle a nevetés, olyan nevetségesen hangzott ez a srác ajkáról. - Rendben, meggyőztél. - mondta közben.
  A lány kizökkentette ezekből a remek gondolatokból magát, és a társát is egy komolyabb kérdéssel, amire a fiú válaszolt is, bármennyire hitte is a lány, hogy talán nem fog.
  - Nem, még nem jártam ott lent, de tervezem. De most csak...ahhoz milyen pénz kell? - kérdezte a lány, mivel még nem volt otthonos ebben a témában, és tudta, hogy létezik valami olyan, hogy varázslópénz, vagy valami hasonló. Az apja próbálta neki elmagyarázni a dolgokat, de amikor a lány meghallotta a híreket, nem igazán tudott odafigyelni igyekvő szülőjére. Túlságosan felpörgött, ezért apja is csakhamar belátta, hogy minden próbálkozás hiábavaló lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 27 28 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint