Mikor kijut a teraszra nagyot néz. Amit idáig látott az iskolából annyira lenyűgözte, hogy teljesen elfelejtkezett mindenről és észre se vette, hogy már majdnem két órája járkál a különböző termekben és folyosókon. Volt ugyan olyan rész, amit jobbnak látott elkerülni, sötétsége, vagy lezártsága esetleg tanár lakta mivolta miatt. A beszűrődő fényt követve most megint egy nagyon vonzó helyhez érkezett, a terasz amire kilépett gyönyörű. Elégedetten szemléli meg a kilátás adta környéket. Csipet végig a nyomában volt, persze itt ott lemaradt, vagy előre futott, de hűségesen követte mindenhová. Ami őt illeti köszönt  mindenkinek, akivel csak összefutott, de egy illedelmes köszöntés, vagy biccentés után mindenki ment a dolgára, vagy sietett tovább. Hiába látszik, hogy folyik a tanév és mindenki nagyon elfoglalt. Az egyik székre lehuppan miután a megfelelő látvány felé irányította azt. Igaz, így háttal van a bejáratnak, de nem vár ugye senkit. Elgondolkodva nézi a tájat, ami innen nagyon is jól látszik. Vajon milyen órákat kell, majd felvennie? Jó lenne megtanulni hoppanálni, de azt még biztosan nem fogják engedni, ahhoz még nem elég idős. ilyen és hasonló hasznos dolgokon töri a fejét és közben felhúzza lábait a fotelba maga elé, hogy kényelmesebben tudjon ülni. Csipet a növények között babrál, elképzelése sincs, hogy miért, de jól érzi magát itt és ez a lényeg. Akaratlanul is elhagyja száját az apró sóhaj, ahogy eszébe jut otthon lassan anya teríti az asztalt és megeteti az ikereket. Úgy tűnik ezen a békés helyen rátört hirtelen a honvágy.

  Dereknek

Már éppen azon volt, hogy folytassa a sétát, amíg az idő engedi, de akkor megjelent a fiú, aki nem is véve észre őt egyenesen a kilátásban kezdett gyönyörködni. Kicsin meg is hökkent elsőre, de aztán gyorsan mérlegre téve a dolgot úgy döntött nagyon örül, hogy nincs egyedül, bár ez nem teljesen igaz. Meg is kellene szólítani valahogyan. Így, hogy a háta mögé került akaratlanul is, nem tartja túl jó ötletnek ráijeszteni egy hangos Sziával. A szőke nyúlánk fiú látszólag nagyon el van merülve a táj látványában, de Csipetre természetesen lehet számítani a fiú mellett lévő cserépből néz lemerevedve két lábát a levegőbe emelve. Ő gyorsabban reagál nála és csirreg kicsit, a fiú felé bátortalanul, hogy felhívja magára a figyelmet. Most már kezdi kínosan érezni magát a nagy csendtől.
-Khm... khm..
Köhint diszkréten és ha a fiú felfedezte, akkor megereszt felé egy örvendek mosolyt.
-Ugye milyen szép itt? Szia! A nevem Kiranella Amorden.
*Ráfüggeszti a szemeit. Első találkozásnak az új iskolában nem is rossz. ( persze leszámítva kedves mentorát és a jövő menő többieket). Első ránézésre a fiú szimpatikusnak látszik, azért kivár egy kicsit, hogy az első benyomást követhesse a második.

    Dereknek

Angyal...? Muszáj egy kicsit kuncognia. Kérdeznéd meg csak apámat... de azért kedves gondolat. Helyes fiú, de azt hiszem totál zavarba hozta a hirtelen felbukkanásom.
-Sajnos csalódást kell okoznom nem vagyok angyal. Honnan vetted ezt?
Mégis csak útjára indul a kis alig észrevehető kuncogás, de hamar abba is hagyja. Az első beszélgetése itt egy helyes fiúval, aki a második benyomásra is szimpatikus nem akarja elrontani az ismerkedést, azzal, hogy mesérti, vagy ... valami. Nem tudhatja mennyire érzékeny lélek és itt egyáltalán nem ismer eddig senkit. Jó lenne, ha akadna itt egy ismerős, barát, vagy hasonló.
-Szia Derek! Örülök, hogy alkalmam van beszélgetni valakivel végre. Tudod nem régen érkeztem, egészen pontosan ma. Itt van a szállás helyem. A Rellon házba lettem beosztva. Itt fogok tanulni, akkor ezek szerint te is.
Csipet eddig a pontig bírta türelemmel, csirreg egyet és felugrik a lábára, majd felkapaszkodik a vállára és onnan néz kíváncsian Derekre.
-Ő itt Csipet a mókusom.
Mutatja be kis állatkáját is és reméli a srác jobban reagál, majd rá, mint eddig a többiek. Nem mindenki szereti a rágcsálókat, de legalább valaki...

Dereknek

Szép vagy... mint egy angyal. Ezt csak ilyen egyszerűen mondja, mint egyszerű tényt, mégis sikerült zavarba hoznia vele. Ha kicsivel nyomulósabb lenne a hangsúly, vagy tolakodó, akkor tudna vele mit kezdeni, rögtön visszavonulásra késztetné, de így olyan őszintének hangzott. Kicsit bele is rózsaszínedik az arca, hogy megállapodjon valamivel sötétebb árnyalatban. Zavarában egy kicsit elmosolyodik.
-Aranyos tőled. Szólíts csak Kirának egyszerűen, a Kiranella szép, de kicsit hosszú. A szüleim is, így hívnak néha.
Szóval mugli a srác, akkor ezért van egy kicsit elveszve, vagy nem is elveszve, de elvarázsolódva mindentől.
-Akkor tényleg nagyon új lehet neked minden. Tudod az apám varázsló, így nekem már nem annyira idegen ez a világ. Ha szeretnéd segíthetek neked, ha valami nem tiszta elsőre. Igaz a helyről, azért én sem tudok sokat, most járok itt először, bár sokat hallottam róla.
Már megint, úgy találja túl kimért és udvarias. Akár az időjárásról is cseverészhetnének ilyen alapon.
-Nyugodtan simogasd meg, Csipet nem szokta kéreti magát, ha erről van szó.
Valóban a mókus jókedvűen tűri a simogatást és át is költözik hamarosan Derek vállára.
-Tudod már milyen órákat szeretnél felvenni? Tényleg ismered a Kviddics játékot? Nagyon jó, szerintem tetszeni fog.
Persze egy mágus családba születettnek nem kell bemutatni a kviddicst, de lehet Derek nem ismeri még.  

   Dereknek


-Ahogy vesszük, anyám mugli ahogy a családja is ráadásul nem is tudják, hogy van varázsló a családban. Rám a félvér jelzőt szokták aggatni.
Nyugtatja meg gyorsan az elé telepedő fiút, mert idő közben már ő is kényelembe helyezte magát újra a széken. A következő kérdésre felvonja a szemöldökét.
-A házimanó? Ilyen kicsi és nagy fülei vannak. Tényleg hasonlít egy manóra. Nagyon szolgálat készek és tudnak varázsolni. Sajnos van, aki rosszul bánik velük, de ez már szerencsére egyre kevesebbszer fordul elő. Amorden nagyapának van házimanója, de ő is önszántából maradt a családnál, mert el sem tudna képzelni mást és nem ám rongyokban jár. Nagyapa elegáns kis ruhákat varrat neki, mert szabad manó csak ragaszkodik az Amorden házhoz. A neve Gima.
Lelkesen magyaráz és közben egészen jó kedve kerekedik. Derek szuper első ismeretség, már majdnem barát is. A barátság is születhet első ránézésre? Lehet igen, mert neki most nagyon olyan érzése van.
-Jó lenne együtt járni... MAJD AZ ÓRÁKRA!
Teszi hozzá gyorsan, mert eszébe sem jutott másra gondolni csak nagyon úgy hangzott. Jujj de ciki, gyorsan rátér a következő témára, mielőtt feltűnne a zavara.
-A Kviddics az egy labda játék, amit seprűvel repülve játszanak a csapatok. Én nagyon szeretem, nézni. A játékban nem vagyok ügyes, de a szurkolás nagyon megy. A kviddicset négy labdával játsszák. A kvaffot a hajtóknak kell bedobniuk az örzők által védett gólkarikák egyikébe. Két gurkó is van, ezeket jobb elkerülni kemény vasgolyók,amiket az ellenfél megzavarására terveztek és komoly sérüléseket is tudnak okozni. A legkisebb és leggyorsabb labda az aranycikesz, amit a fogó próbál elkapni. Nagyon izgalmas, majd meglátod. A sulinak is vannak csapatai, minden háznak. Lehet nemsokára látlak is, majd a pályán, tetszeni fog.
Néz bátorítóan rá. Igaz ő a Rellon ház színeiben fog szurkolni, de azért szoríthat, majd Dereknek is, ha látja a pályán. Részéről ez nem összeférhetetlen dolog. Na már megint felmondta a leckét, A nagyapa büszke lenne, de ő zavarában annyit beszélt egy huzamban, hogy majdnem kiszáradt a szája, kap észbe.

  Dereknek


-A félvér tulajdonképpen nem olyan csúnya szó. Szokták mondani, ha valakinek, csak egy szülője varázsló, vagy boszorkány. Ami csúnya szó az a...
Itt megakad, mert valahogy nem áll rá a szájára ez a csúnya káromkodás, de Dereknek, azért jó lenne tudnia nehogy bajba kerüljön.
-Szóval a sárvérű...
Szinte suttogja a szót alig hallhatóan.
-Azt semmiképpen ne mond, mert nagy sértés. A régi időkben így nevezték a mugli származású varázslókat, mert akkor még voltak akiknek ez számított.
Azt elhallgatja, hogy az ilyen őskövületekből az egyik a nagyapja. Ahogy gondolta legújabb ismerősének azonnal felcsillan a szeme a kviddicstől. Mindenki oda van érte. A lelkesedését olyan kedvesnek találja, így amikor kételkedni kezd gyorsan megnyugtatja.
-Miért ne kviddicsezhetnél? Ha nem lennél varázsló, akkor most nem ülnénk itt nem igaz? Különben biztosan lesz, majd válogató, ha ügyes vagy bekerülsz a csapatba az biztos.

  Dereknek

Felszisszen látványosan, amikor a srác fennhangon mondja a szót. Aztán megint és... megint. Na ne! Nem, azért mondta, hogy most meg ezt szajkózza, pláne nem, azért, hogy magára vegye, hanem miért is? Már bánja, hogy egyáltalán szóba hozta csak információ közlének szánta és semmiképpen sem sértésnek.
-Kérlek ezt ne mond többet. Magadra meg pláne ne! Nem vagy az, ahogyan én sem aranyvérű. Te Derek Taylor vagy varázsló, ahogy én boszorkány és kész!
Jön a mondattal a parancsoló Amorden tekintet, ahogyan a nagyapa mondja, ilyenkor "ebben a kérdésben nem tűrök vitát!" Aztán a tekintete megenyhül és újra mosolyog.
-Akkor hadd mondjam úgy! Ha a barátom szeretnél lenni, akkor ezt ne mond többet. Különben... barátból egy új iskolában sosem lehet elég.
Nyújtja felé a kezét egy kézfogásra barátságos mosollyal és kérdő tekintettel, ha kezet ráznak, akkor részéről a dolog eldőlt. Csipet, már amúgy is cserreg egy ideje, hogy mi lesz már azzal  a barátkozással, mert, ha újra találkoznak, majd Derekkel, el fogja várni a fülvakarást és a pocak simit.
-Akkor barátom, azt hiszem osztoznom kell veled Csipettel. Ő is szeretne a barátod lenni.
Ha kap egy újabb simogatást a mókica akkor már szalad is újra a gazdi vállára, nehogy azt higgye lecseréli őt valaki másra.
-Ami a kviddicst illeti szerintem hamar bele fogsz jönni. Ha seprűre ülünk, majd meglátod milyen könnyen megy, hamar bele fogsz tanulni.
Kicsit ő is körbe néz. Sajnos tényleg későre jár. Kár pedig folytatná most a beszélgetést reggelig, új barátjával. Az első napon sikerült barátra találnia, de nagy mázli.
-Az enyém a pince helyiségben van egy ideig együtt tudunk menni. Tényleg nem festene túl jól, ha már az első nap elkapnának.
Vigyorog egyet ő is vissza. Apa meg anya szívrohamot is kapna az biztos.
-Akkor megyünk?

  Dereknek

Barátja habozni látszik, így megindul visszafelé, de hamarosan ő is kicsit elbizonytalanodik. Olyan sokat járt kelt ma, hogy csak remélni tudja vissza talál a kiinduló pontra. Közben néha rápillant a mellette lépkedő Derekre. Különös, hogy mugli sráccal barátkozott össze elsőre. Direkt engedte el a füle mellett a manókat szeretnék látni megjegyzését. Szívesen mondta volna, hogy lesz nyári szünet is és Párizs idillien szép gyere el a vakációra és ismerd meg Gimát, ha nem láttál még manót. De nagyapa... hát igen. A saját menyének is azt mondta nem tűr meg muglikat a házában. Azóta persze lecsillapodott, de nem teljesen. Majd Fleur nénikéjének beszél, majd új barátjáról. Ő olyan jó fej, biztosan örülni fog neki.
-Neked vannak testvéreid kérdezi már a folyosó végén. Nekem vannak iker húgocskáim. Két évesek és nagyon aranyosak.
Kicsit cseveg még, de amikor megkönnyebbülten látja, hogy kiértek az ismeretlen terepről egy kicsit lefékez, mert innen már tudja az irányt. Nem akarózik neki menni, de tudja, hogy nagyon késő van és most már tényleg búcsúzni kellene.
-Nekem innen arra visz az utam.
 Mutat a pince felé a Rellon háza tájékára.
-Nagyon örülök, hogy megismertelek Derek. Holnap, ha gondolod találkozhatunk újra a Teraszon órák után. Aludj jól! Szia!
Ha választ kap még int egy utolsót és Csipet búcsú cserregése után el is indul a hálószobák felé. Még megfordul egyszer mentében és visszaint egyet, de lehet ezt már a srác nem látja. Miközben a rellonos hálószobák felé tart valahogy ott ragad a mosoly a száján és erős a gyanúja, hogy egész este kitart, majd.