29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 3. 21:01 | Link

Dana ügyesen reagált, a pillanatnyi zavara után gyorsan összeszedte a gondolatait, és sikeresen teljesítette a próbát.
- Bravó! Szinte tökéletes, nem is tudom, hogy sikerült-e mostanában valakinek elsőre ilyen magabiztosan. - szóltam elismerően.
- Határozottabb pálcamozdulat és artikuláltabb kiejtés, ennyit lehet még finomítani. - tettem hozzá, mert hittem, hogy mindig van feljebb. Kivéve, ha valaki Várffy-Zoller Róbert, mert én már elértem a legek legjét. Úgyhogy gondoltam be is mutatom, hogy miről beszélek, most én álltam oda a láda elé. Nem számítottam semmi meglepőre, a mumusaim a legváltozatosabb formákat szokták felölteni, de ezek kivétel nélkül a varázserőm, a hírnevem elvesztésére szoktak utalni. Ezúttal azonban nem így történt. Egy halott nő teste feküdt előttem. Rögtön felismertem, hogy ki az. És valószínűleg Dana is, ha találkozott az új átváltoztatástan tanárnővel. Nyeltem egy nagyot, de aztán szempillantás alatt cselekedtem, tökéletesen lepleztem, hogy váratlan helyzetbe kerültem. Ettől profi a profi. Egy régi ellenlábasom, sőt ellenségem képét képzeltem a halott helyére, és ugyan nem szép dolog más halálán nevetni, de az övén tudtam. Nem véletlenül tartottam úgy, hogy a könyörtelenség olykor szükségszerű.
- Pontosan így. - konstatáltam a mumus sikeres elűzését.  
- De most szusszanjunk egyet! Frissítőt? - suhintásomra némi üdítő jelent meg az asztalon, a lány szabadon válogathatott.
- Mégis mi a francért hívtalak ide? Feltételezem ez jár a fejedben most, hogy túlestél az első sokkon. - nevettem, szerettem volna, hogy oldódjon a hangulat. Gyakorlatilag mostantól napi munkakapcsolatban leszünk, nem árt, ha felszabadultabbak tudunk lenni egymás társaságában.
- Kinevezlek tanársegédemnek. A pályázatod kiváló volt, és az iménti sikeres helytállásoddal együtt ki kell mondanom, hogy lenyűgöztél. Kevesen képesek erre. Gratulálok! - tényleg csak dicsérettel tudtam illetni Danát. Magasra tette a mércét, de biztos voltam benne, hogy nem csak tartani fogja tudni ezt a szintet, hanem még fejlődik is.
- Tisztában vagy vele, hogy milyen feladatai vannak a tanársegédemnek? - tettem fel az elsőre nyilvánvaló kérdést, ha a mumusra nem is, erre biztos számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 849
Írta: 2019. október 3. 22:40 | Link

Várffy-Zoller Róbert

Megjelenés



- Ó, köszönöm! - feleltem mosolyogva, kissé pironkodva. Te jó ég! Most vajon álmodom vagy Várffy valóban megdicsért? Ha már ő elismerő szavakkal illet valakit, az már csak jelenthet valamit. Kavarogtak a különböző gondolatok a fejemben, szinte fel sem fogtam, hogy sikerült jól szerepelnem előtte. Persze messze nem volt tökéletes, amit csináltam, ezzel pedig tisztában is voltam, a tanárom pedig volt olyan előrelátó, hogy megmutassa, hogyan kell pontosan elvégezni a varázslatot egy mumuson. Tudtam, hogy fejlődnöm kell még ezen a téren is, ezzel pedig semmi gondom nem volt, mert érdekelt a téma, ami pedig lekötötte a figyelmemet, azt szívesen tanultam, továbbá annál nagyobb energiabefektetéssel fejlődtem azon a területen tovább. Közben figyeltem a tanárt, hogy hogyan old meg egy mumusos helyzetet egyszerűen és nagyszerűen. A halott átváltoztatás tanárnő látványán eléggé elcsodálkoztam, de nem firtattam a dolgot, nem is akartam túlgondolni semmit sem, meg láttam, hogy Várffy egyáltalán nem lepődött meg a dolgon, hiszen mégiscsak az ő mumusa volt. Végül egy másik személy került a halott nő helyébe, akit a férfi egyáltalán nem sajnált, mert villámgyorsan és sikeresen lereagálta a helyzetet. Hát ha van kitől, tőle aztán érdemes tanulni!
- Bravó! - néztem rá elismerően. Talán még tapsikoltam is volna mellé, ha mindezt egy haverom vagy barátnőm csinálta volna, de mégiscsak más volt a stájsz.
- Köszönöm, ez most jól fog esni - vettem el egy narancslevet az asztalról, majd rögtön bele is kortyoltam, hiszen sok volt most az izgalom és rettentően szomjas is voltam.
- Nos igen, ez a kérdés különösképp foglalkoztat - feleltem neki mosolyogva. Végiggondolva nem volt veszíteni valóm, ugyanis, ha valamiért megbüntetett, hát azt elég frappánsan megoldotta, ha pedig más oka volt az ittlétemnek, arra kíváncsian vártam a választ.
- Ez aztán a megtiszteltetés, remek hír! Köszönöm! - kaptam a kezem a szám elé, meghatottságomból vagy csodálkozásomból kifolyólag, mikor megtudtam, hogy miért is vagyok itt. Erre aztán tényleg nem számítottam, hogy pont én fogom megnyerni a tanár kegyeit, már ami a pályázatomat illette, úgyhogy iszonyúan boldog voltam. Ez rá is volt írva az arcomra, hiszen nehezen tudtam leplezni az érzéseimet, de nem is bántam, hiszen nagyon jól estek az elismerő szavak, amelyek elhagyták a száját. Teljesen fel sem fogtam még a történteket, ám kaptam is egy újabb kérdést tőle, amelyen kicsit elgondolkodtam.
- Tervezés, szervezés, megvalósítás a sablonosság teljessége nélkül - vágtam rá röviden, majd folytattam:
- Véleményem szerint a tanársegéd pozíció azt jelenti, hogy a tanár jobb keze az ember, mindenben segíti. Például órákat tart, részt vesz a tanulmányi dolgok szervezésében, emellett kreatív, úgyhogy ötletel, és követi a tanár utasításait. Emellett fejleszti önmagát, a tudását és igyekszik kihozni magából a maximumot, és persze felelősségteljes.
Kíváncsian vártam Várffy válaszát, hogy is hasonlóképp vélekedett-e erről a dologról, vagy némi módosításra szorult az elképzelésem, illetve teljesen másra gondolt a téma kapcsán. Éreztem, hogy kezd kiszáradni a torkom, úgyhogy ittam egy újabb kortyot az italomból, majd rá emeltem a tekintetemet, mely kíváncsiságot sugallt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 4. 16:48 | Link

Dana Straw Berry

Bólogattam, amikor Dana felsorolta egy tanársegéd lehetséges feladatait, jól összefoglalta a lényeget. Volt azonban még valami, ami nálam különös jelentőséggel bírt.
- Látszik, hogy felkészültél, el fogom várni, hogy ezeket a feladatokat teljesítsd. De ami még fontosabb, az a szellemiség. Ugyanazt kell képviselned, amit nekem. Világunk legszebb hagyományait szem előtt tartva a Bagolykő Mágustanoda naggyá tételén kell dolgoznunk. - ez volt a végső cél. Szerettem volna elérni, hogy a mi iskolánkat is minimum egy lapon emlegessék például a Roxforttal, és a varázsvilág legelismertebb oktatási intézményei között emlegessék.
- A származásod kifogástalan, bevallom ez is szempont volt, amikor kiválasztottalak. Nekünk kell utat mutatnunk a kevésbé szerencsés, ám a mágiahasználat képességével mégis megáldott társainknak. - köztudott volt, hogy büszke voltam az aranyvérűségemre, de a múltban történt sajnálatos események miatt ezt sokan hibának tartották. Pedig mi vagyunk azok, akiknek az élre kell állni, és alakítani a mágusvilág jövőjét. Viszont nem a vegyes származásúak kizárásával, hanem velük együttműködve. Mindenki hasznos tagja lehet a társadalmunknak.
- Szóval össze kell tartanunk. - összegeztem az elmondottakat. Ha bármilyen észrevétele, ellenvetése volt Danának, természetesen most megtehette ezeket, de szerintem ő is magáénak tudta tenni az elhangzott gondolatokat. A diákok - de felnőtt emberek is - maguktól nem mindig képesek megfogalmazni ilyen magasztos gondolatokat. Vezérre van szükségük, olyan született vezetőkre, mint én. Én pedig azért tértem vissza a tanodába, hogy kijelöljem az irányt mindenkinek, akik hajlandóak követni.
- Miért van az például, hogy alig hallani a régi diákjaink felől? Volt már valaha öregdiák találkozó? Pedig nagy szükség lenne példaképekre, sikeres személyiségekre, akik egykor ugyanazokat a padokat koptatták, mint most ti. Én ugyan itt vagyok, de belátom, hogy nem lehetek mindenkinek én a példakép, nem tud mindenki azonosulni velem. Meg ne is akarjon minden jöttment. - tettem hozzá nevetve.
- Szeretném amúgy megszólítani a volt diákjainkat. Tudod mit? Legyen ez az első feladatod. Nézz utána, hogy kik azok, akik egy-egy szakterületen kiemelkedő eredményeket értek el. Legyen szó a bájitalfőzés mesteréről, kalandos életű magizoológusról, híres kviddicssztárról, akárki jöhet, aki a gyakorlati életben lett sikeres. - persze nekem voltak már jelöltjeim, de Dankának hasznára fog válni, ha megismerkedik nagy egyéniségekkel, akik a Bagolykőben kezdték bontogatni a szárnyaikat.
- Én meg majd meghívom őket vendégelőadóként az óráimra. Nem fognak nemet mondani, ha Várffy-Zoller Róbert hívja őket. - szóltam lelkesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
A tanári WC-knél
Írta: 2019. október 4. 20:53
| Link

Angelica


Elismeréssel adózom mindig a tehetség láttán, de most a lány előrelátásán bírtan csodálkozni cseppet. Persze, mondtam, hogy hozzon kesztyűt, de akkor is. Pálcájával is remekül bánik, a wc ajtó sincs zárva, kellemes este ígérkezik.
- Meglepődtél a csalánokon? Lehet, hogy jobb lett volna az ördöghurok, de azt nem tudtam szerezni. Könnyebb dolgom lett volna, ha nagypapi tanítja a gyógynövénytant, de így rizikós. - volt egy olyan ötleten, de tényleg nem tudtam elhozni. Veszélyes lett volna minden szempontból, viszont a csalánokkal még más terveim is voltak. Angelicát jó ötlet volt bevetni. Hasznosnak bizonyult a tudása, ami nálam még hiányzott, hiszen csak nem rég indult a suli. Persze ott van nekem Lizi, aki kapható a szabályszegésre, és utána még meg is védene vagy elvinné helyettem a balhét. Pláne így, hogy a Levitába kerültem, még büszke is rám, ha rend bontok, mert így látszik, hogy annyira azért nem estem messze az almafától.
Leteszem a papírt a földre, ahogy kéri, utána figyelem egy ideig a mutatványt.
- Ez nem semmi. Maradok a mugli módszernél. Majd talán jövőre. - Ha egy év alatt annyit fogok fejlődni, mint amennyit tervezem, akkor jövőre a lebegtető bűbáj már gyerekjáték lesz. Jól betömködöm a jókora lyukakat.
- Mondd csak! - kérdezem két lyuk között.
- Mi a legjobb módja annak, hogy minél többet gyakorolj? Úgy értem, hogy párbaj órák híján, meg ugye tilos is, hogy tud az ember beletanulni az önvédelembe? Van erre valami lehetőség itt? - Miközben válaszol, ha válaszol, én elkezdem az ültetést. Kezem kesztyű nélküli részét csípi egy kicsit a gaz, de a cél érdekében elviselem. Angelicának is átadok egy remek példányt, ha befejezte a tömítést.
- Ott a virágföld. Közelebb lebegtetnéd? -
Utoljára módosította:Lena Felagund, 2019. október 4. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 849
Írta: 2019. október 5. 17:47 | Link

Várffy-Zoller Róbert

Megjelenés



Figyelmesen hallgattam a tanár szavait, rettentő kíváncsivá tett, hogy mit gondolt azalatt, hogy "az iskola naggyá tétlén" kell dolgoznunk. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy titkos szövetségbe kerültem volna, amely igencsak meglendítette a fantáziámat. Hirtelen bevillant, hogy ott vannak a többiek is, akik nem aranyvérű családból származtak. Vajon nekik milyen sorsot szánt a férfi?
- Mi lesz a vegyes származásúakkal? Mire gondol útmutatás alatt? És mit ért pontosan az alatt, hogy naggyá szeretné tenni az iskolánkat? - tettem fel neki sorra a kérdéseket, miközben nagyokat nyeltem. Ha együtt fogunk dolgozni, együtt fogunk működni, akkor számomra fontos volt, hogy őszinte legyen velem, főleg egy ilyen komoly téma kapcsán. Reméltem, hogy nem arra gondolt, amire gondoltam így elsőre. Hallottam már más diákok pletykálkodását olyan titkosnak titulált klubról, amelyet csupán aranyvérűek alkottak és az volt az életcéljuk, hogy megkeserítsék a "mások" mindennapjait. Mondjuk nem tudtam, hogy igaz-e vagy sem ez az egész, de azt mesélték mások, hogy régen bizony volt egy ilyen szervezet az iskolán belül. Általában sok mókában benne voltam, de azért reméltem, hogy ez nem mások ellen fog irányulni, mert semmi gondom nem volt azokkal, akik nem aranyvérűnek születtek, hiszen a vér csupán a származást határozza meg, nem pedig a jellemet. Persze örültem, hogy részem lehetett abban a "bizonyos kiváltságban", még büszke is voltam rá, még akkor is, ha nem mutattam ezt ki a külvilág felé, de ez nem befolyásolt abban, hogy másokkal is barátkozzak, kommunikáljak és a többi. Számomra az emberek tettei voltak a legfontosabbak, hiszen az üres szavak nem jelentenek semmit sem, az határoz meg egy embert, hogy miképp cselekszik. Miután a tanár felvetette az öregdiák találkozó ötletét, és elmondta, hogy mire gondol alatta, kezdtem megnyugodni, hogy pozitív végkimenetelű lesz a történet, és azt is, hogy tulajdonképpen mit is értett útmutatás alatt.
- Igaz, mióta itt vagyok, nem hallottam öregdiák találkozóról - forgattam a szemeimet elgondolkodva, pedig nem lett volna rossz, pláne, ha ezzel a többi diák számára is példát lehetett volna mutatni.
- Rendben, nekiveselkedem a feladatnak, ez egyben érdekes és hasznos kihívás! A "közjó" érdekében mindent megteszek! - csusszant ki lelkesen a számon, hogy kutassam fel a régi, tehetséges diákokat. Ez volt a kezdet ahhoz, hogy naggyá tegyük az iskolát és megfelelő útmutatást kapjanak a diákok - legalábbis számomra. Mondjuk nem biztos, hogy Várffy-t érdekelte a véleményem, még nem ismertem őt annyira, de köztudott volt rólam, hogy előbb beszéltem, mielőtt gondolkodtam volna. Azt meg kellett hagyni, hogy a férfinak volt érzéke a lelkesítő beszédhez, ezt az arcát még nem ismertem többek között. Ittam egy újabb kortyot a narancslevemből, amely most extra jól esett, mert totál kiszáradt a torkom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1058
Írta: 2019. október 6. 08:47 | Link

Lena

 Mostmár csak magamban lepődök meg Lena megjegyzésén. Hogyha nem tudnám, hogy egy 14 évesről beszélünk, azt hinném legillimentor. Az is lehet, hogy simán csak Felagund, bár az ellenszenvem kezd alábbhagyni velük szemben. Nem tűnik ez a levitás lány túlságosan bunkónak, akármit mondjanak a nővéréről. Azért az ördöghurok egy kicsit talán túlzás.
- Egy nagyon picit meglepődtem, nem mondom. De a csalán is egész jó! - vonok egy aprót a vállamon, és mosolygok.
 Közben végzek a papírokkal, és elégedetten nézem a munkám gyümölcsét.
 Mi ezt elsőévben tanultuk, nem? Mindegy, majd megkérdezem a bűbájtantanárt.
 A következő kérdés meglep, de nem nagyon. Mindenki szeretne jobb lenni valamiben, azt hiszem. A válaszon elgondolkozok.
 - Várffy professzor lehet, hogy örömmel fogadná az igyekezetedet. A kívánságok termében tudnál egyedül is gyakorolni, de azt nem javaslom. - mielőtt felháborodna, hogy miért féltem, gyorsan magyarázkodni kezdek. - Azért nem, mert hiába néznéd ki egy könyvből a varázslatot, egy tanár, vagy más mágus sokjal jobban eltudja magyarázni a működését. - kis bólintással nyomatékosítom. Nem szeretném, hogy egyedül gyakoroljon. Az elmondottakon kívül persze ott van még az, hogy ez veszélyes is lehet, sőt, lebukni is nagyon könnyű vele.
- Szóval a legjobb, és legszabályosabb módszer valamelyik tanár, aki nem hiszi azt, hogy te leszel az új, az ötödik tekergő. - Szerintem ez a téma lezártnak tekinthető, de a kérdéseire még válaszolok szívesen, hogyha van egyáltalán.
 Kérésére bólintok egyet, úgy intek a virágföldes zsákra.
- Szerintem ezt már tegyük kézzel. Mit gondolsz? - nézek rá, egy nagy marék földdel a kezemben, amit utána belepottyantok a csészébe.
 Gyorsan betömködöm, és utána átveszem a megtermett csalánt. A sárkánybőr kesztyűn nem csíp, úgyhogy vidáman ásom be a nagy növény gyökerét.
- Aquamenti! - varázslatomra a föld benedvesedik, egy kicsit talán túlságosan is, de az újság és a csalán kibírja. Majd legközelebb egy kannába teszek vizet.
- Van nálad kanna? - Hogyha nincs nem baj, mert még mindig nálam volt a pohár, amiből Theonnal ittunk. Igen, ennyire felejtem el a talárjaim zsebét átnézni. Mondhatjuk, hogy egy poharat csak észreveszek, de nem. Valahogy elkerülte a figyelmemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Viharmadarak csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 461
Összes hsz: 1941
Írta: 2019. október 6. 11:58 | Link

Dana Straw Berry

Természetesen sok kérdés merült fel Danában, elsőre valószínűleg sokkolóan hathatott a monológom.
- A vegyes származásúak nem mindig értik a varázsvilág szabályait, nem ismerik a hagyományainkat úgy, mint mi, akik beleszülettek ebbe a világba. Ezért kell nekünk utat mutatni. Partnerként kell tekintetnünk rájuk, és segíteni, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalmunknak. - próbáltam eloszlatni a lány kételyeit, hogy szó sincs itt mások leigázásáról, a múltban elkövetett hibákat nem ismételhetjük meg.
- El kell érnünk, hogy az aranyvérűekkel kapcsolatos negatív előítéletek eltűnjenek a közgondolkodásból. Minket már ne büntessenek a mások által elkövetett szörnyűségekért. Utálom, ha bennem akarnak bűntudatot kelteni olyasmiért, amihez semmi közöm. - fakadtam ki kissé. A megoldást tényleg az jelentette, hogy más tartalommal töltsük meg a büszke aranyvérű fogalmát.
- Persze az aranyvérűek között is vannak, akik letértek a helyes útról. Szóval a származás nem minden, pusztán emiatt nem ítélhetünk el senkit, de ha valaki megtagadja a jelentőségét, ugyanolyan tévúton jár. - összegeztem az elmondottakat. Bár igaz, hogy második évfolyamon kimerítően ki szoktuk tárgyalni ezt a témát, így Dana sem most halhatta tőlem ezt először. Az ismétlés viszont sosem ártott.
- A feladatod szerintem akkor világos. Jó munkát kívánok hozzá! Mára akkor ennyit, majd egyeztetünk, további szép napot! - köszöntem el újdonsült tanársegédemtől, és útjára engedtem. Meggyőződésem volt, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző kapcsolatnak néztünk elébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 8. 17:50 | Link

Angelica



Egyre jobban belemelegszem a munkába. Igazán lelkesít a csínytevés, főleg, mivel nagyapi soha nem jár közös illemhelyre. Annál ő sokkal kényesebb, így bizonyosan nem fog beleülni. Soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha valami véletlen folytán...nem, az nem fordulhat elő. Eszembe jut, hogy figyelmeztetem, de akkor lebuknék, és ha nem is ő, de az igazgatóhelyettes irodájában kötnék ki rövid úton.
- Persze, hogy jó, pláne, ha beleülnek. - Van lehetőségük nem megtenni, sőt ez a valószínűbb, úgyhogy senkinek nem esik bántódása. Legalábbis azért nagyon remélem. Keresztkérdésem Várffyval kapcsolatban nem öncélú. Valamit jelentenem kell neki, ehhez pedig infóra van szükségem. Nem szeretnék azonban lebukni már az elején. Ha Angelica átlát a szitán, nem fog őszintén elmondani nekem semmit. Nem tudom meg az igazságot, így nem leszek hasznára Várffynak. Kiesek a bizalom köréből.
- Ááá, nem leszek tekergő. Mi az a tekergő amúgy? - Már tudom, hogy nem leszek az, holott azt sem tudom, hogy mi nem leszek. Bármi is legyen, nem leszek és kész. Nem hangzik jól. Inkább heverek egy kényelmes kanapén, mint tekeregjek valahol a sötétben, pláne télen, mikor hideg is van. Közben hozzám lebeg a virágföldes zsák, le is huppan kettőnk közé. felvágom az oldalát, hogy hozzáférjek a fekete talajhoz.
- Egészen nyugodtan tegyed kézzel. Érezd magad otthon! A lebukásról meg csak annyit, hogy bőven elég volt egy ideig. - Megfogok egy palántát, és földet lapátolok köré. A csalánok éppen elég nagyok ahhoz, hogy ne vesszenek el a kagylóban, de ne is látszódjanak ki belőle túlságosan. Gyorsan haladunk, hamarosan kéz az összes klotyóvirág. Még nem illatos, de idő kérdése az egész. Nézem Angelica munkálkodását, ami a locsolást illeti, majd némi gondolkodás után megszólalok.
- Kanna? Nem, az nincs, de szerintem nem kell locsolni. Csak csukjuk rájuk a fedeleket! - Sorban ketten gyorsan végzünk a befejező művelettel. Még ki kell takarítani a koszt, hogy első pillantásra ne keltsen gyanút a munkálkodásunk. aztán már csak a szerszámok elpakolása és a szemét kidobása a feladat. Visszatérek közben az előző témára.
- Szóval még soha nem párbajoztál? És nem is vágysz rá, hogy megtanuld? - Hangomban az őszinte csodálkozás hangja. Annyira érdekel a válasz, hogy még a munkáról is megfeledkezem egy időre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1058
Írta: 2019. október 8. 18:30 | Link

Lena

Egészen vidáman dolgozok, közben pedig fél füllel figyelek a lányra. Mondjuk nem szívesen hallanám az első tanár szavait, aki ráül, és azt sem, hány mínusz pontot ígér a tettesnek.
 A tekergős kérdésére picikét felvonom a szemöldökömet.

Nem tudja, kik azok? Érdekes. De talán jobb is így, nem?
- Igazán nem fontos. Hogyha érdekel, később elmondom.
 Vidáman tömködöm a maroknyi földdarabokat a lefolyókba, nem is gondolok már rá, mit csinálunk. Az utolsónál megállok, és egy kisebb sóhaj után kezelésbe veszem.
A föld hűvössége átérződik a kesztyűmön, illata pedig eljut az orromig. Egy pillanatra becsukom a szememet, és felidézem az Elle nénis erdőkalandot. Bárcsak mennénk mégegyszer! Úgy metanulnék néhány dolgot! Végül rácsukjuk a tetőt az utolsóra is, és pakolni kezdünk. Kicsit még mindig a föld illatának hatása alatt állok, úgyhogy kicsit későn válaszolok Lenának.
- Nem, de megvagyok átkozva. - vigyorgom el magamat sejtelmesen. Persze erről nem mondok többet, de ennyi talán elég is. Majd később. Magyarázom magamnak.
- Dehogynem vágyok rá! Csak én sem ford... - elakadok, mert hát igazából fordultam én valakihez csak - amikor elmentünk vele egy felfedezőútra, akkor átkoztak meg. - hozom ki magamat a szavak labirintusából, és begyűjtöm a maradék dolgokat invitok áradatával.
 Vajon Azért kérdezte? Nem, nem hinném. Nem lenne jó ötlet nekem tanítanom, válassza csak Várffyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2019. október 14. 14:56 | Link

Angelica


Érzésem szerint Angelica egyre jobban bezárkózik. Nem tudom mire véljem a Pálfordulást, lehet, hogy valamit megszimatolt arról, hogy szimatolok? Fene egye meg! Lebuktam. Hagyom is az egész kérdéskört, hátha a csend jótékonyan oldja a feszültséget, és befedi a titkokat. Furán nézhetek azért a lányra, nem is értem, hogy mit hadovál össze itt. Elfordulok, hogy ne lássa az arckifejezésem és csak ennyit mondok:
- Értem. - Elpakolom a zsák maradványait a legközelebbi csapba, a takarítást Angelicára bíznám. Ő ismer erre bűbájt.
- Eltakarítanád a koszt? - a tőlem telhető legszebb nézésemet öltöm magamra, ma már nem akarok több problémát. Ha eltakarít, azt csodálattal leadózom, aztán elköszönőre veszem a figurát.
- Na, hát akkor nagyon köszi! Hálás vagyok a segítségedért. - Bár az infó, amit szolgáltatott az édeskevés volt. Ezzel nem állhattam Várffy nagyúr színe-java elé.Hirtelen az ajkamra teszem a mutatóujjam, jelezve, hogy maradjon csendben. Kintről hangfoszlányokat hallok. Mélyebb a hangja, nem gyerek az biztos. Csak nem fog bejönni éjnek évadján wc-zni egyet? Csendben lapulok, Angelicát is lefogva, nehogy a mozgásra felfigyeljenek a kintiek.
- Bújjunk el valahova, ahol nem látnak meg, ha bejönne valaki! - suttogom alig halhatóan. Szememmel a fedezéket keresem, de felesleges az aggodalom. Lassan elül a beszélgetés, a távolodó léptek zaja megnyugtat.
- Megúsztuk. Na, húzzunk el innen gyorsan! - Intek a lánynak, ahogy kidugom a fejem az ajtórésen.
- Tiszta a levegő. Váljunk el, ha egyikünk lebukik, nem ketten leszünk. -
Ezt jól megmondtam, az értelmesség teljes hiányával. Rávigyorodom társamra, aztán elhúzok balra, mint a vadlibák.
//Köszönöm a játékot! //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 21304
Írta: 2019. október 15. 20:24 | Link

Henrik

Tegyük fel, hogy az égvilágon semmit nem tudtam Masa párbajáról és minden, amit most Henrik elmond, teljesen új információ. Tegyük fel, hogy elfeledkeztem róla és most emlékeztetnek, hogy márpedig ez megtörtént. Tudom, hogy nem lehetett volna lebeszélni erről a lányt, hiszen megpróbáltam. Akkor még nem voltam a házvezető-helyettese, nem zárhattam a szobájába, amíg ki nem veri a fejéből ezt a butaságot, most viszont rá kell döbbennem, ahogy felfogom Henrik szavait, hogy valóban én felelek érte. Bármi miatt, amit ezentúl tesz, el kell beszélgetnem vele, mivel büntetni vagy megszidni nem akarom. Nagyon jól tudom, hogy lesz még ilyen húzása, úgyhogy jó előre felkészítem magam.
- Megtudhatnám, hogy ez pontosan mikor történt? – gondolatmenetem félbeszakítva pillantok vissza Henrik arcára, kérdőn megemelve egyik szemöldököm. Meg sem próbálom egyelőre védeni a lányt, magam is nagyon jól tudom, mennyire impulzív néha. Mondjuk én az ő idejében akkor sem hívtam volna egy tanárt párbajra, ha megfenyegettek volna, de én nem Masa vagyok. Nem lehetünk egyformák.
- Sajnálattal hallom, hogy a tanév még el sem kezdődött és már ilyen ügyekkel kell foglalkoznia – megeresztek egy halvány mosolyt, nem mintha ez annyira segítene a helyzeten. Az biztos, hogy utam innen egyenesen a Levitába vezet, és ha kell, felforgatom Masáért az egész körletet. Érik az a beszélgetés.
- Tett esetleg Mária még valamit, amiről tudnom kellene? Vagy mondott bármit, hogy miért akarta ennyire végigcsinálni a párbajt? - igyekszem nem arra gondolni, hogy mi történhetett volna, ha Henrik mégis belemegy a dologba és Masa nem ússza meg ennyivel. Tisztában vagyok vele, hogy főleg a büszkesége nem engedte nemet mondani erre az egészre, hiába járt volna úgy jobban. Ezek után pedig remélem megköszöni valahogy Henriknek, amiért nem tette teljesen tönkre az életét a párbajjal és az utolsó pillanatban visszalépett. Megköszönhetné. Majd megmondom neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christiano Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. október 21. 08:51 | Link

Ál-menyasszonyom
CuteBear - 21st August; Noon

Mosolya töretlen, habár felvonná a szemöldökét a nő neve hallatán. Nem az orosz vonatkozás - vagy ukrán, bolgár, soha nem lehet tudni náluk -, a beceneve ugyanaz, mint a kislányáé. Még ha problémája lenne a névmemóriájával, akkor se lenne így nehéz megjegyezni.
- A vendéglistát? - most egy pillanatra értetlenül bámult maga elé, kellett pár másodperc, míg eszébe jut az esküvő. Mármint logikus az eljegyzés után az esküvőt tervezni; egyszer már végig is csinálta. - Igen, de már most le kell szögeznem, hogy nem ülhet egy asztalhoz Ellie és Alicia néném, mert abból semmi jó nem sülne ki - rázta meg a fejét röviden felnevetve.
A húga és a nagynéni nem igazán találtak közös nevezőt, Lele pedig határozottan hajlamos volt felemelni a hangját, hogy elcsitítsa az idős hölgyet. Csak a család.
- De ha már Eleonore, nem láttad esetleg? Olyan érzés rá várni itt, mint a mugli focit végignézni - a plafonra nézett egy pillanatra, még az említés is majdnem fizikai fájdalmat okozott neki. Azóta nem mondja, hogy szereti a labdajátékokat, az is biztos.
- Épp ruhákat kellene választanunk, de szokás szerint akkor vált kámforrá, mikor igazán szükség lenne rá - megvonta a vállát, de egy pillanatra sem érezte magát mérgesnek.
Tudta, hogy ideje mennie, és ezzel lezárni ezt a rövid találkozót. Most legalább eljutottak a bemutatkozásig, ki tudja, talán egyszer még azt is megtudja, Ana mit szeret inni.
Közelebb lépett hozzá, fél karral röviden átölelte, és talán a neve miatt, talán megszokásból, de gyorsan a hajába csókolt, mint a lányaival tenné.
- Rohannom kell tovább, addig is vigyázz magadra.
Időszűkében nem volt ideje megvárni a nő válaszát, így elindult a levita felé, hogy levadásszon valakit, aki szól a húgának.


//Elmondani nem tudom, mennyire sajnálom, de köszönöm Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
KARANTÉN


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 189
Írta: 2019. október 21. 23:53 | Link

Thomas Middleton
<október eleje> <külső>


Azt hinné az ember, hogy egy iskolában, ahol megannyi oktató, egyéb személyzet és minisztériumi lebzsel könnyen és zökkenőmentesen megy egy évkezdés. Hát rohadtul nem. Mikor már azt hiszed le tudsz ülni a reggeli kávédhoz, délután kettő van és még két papírt át kell olvass. És ez még csak a házvezetői teendőd, el sem jutottál a jogi dokumentumokig, amit az új igazgatónak át kell adj. Damn, én sem itt akarok megöregedni. Nos, pedig az elmúlt napok így néztek ki, aztán tegnap valami elborult, leginkább a tekintetem, mikor megkeresett a hölgy a gyengélkedőről és felvázolta mi történt. Írtam egy üzenetet az érintett prefektusomnak és Ezrával átrágtuk, hogy ez nem maradhat ennyiben. Ő éppen a friss mestertanoncainkat intézte illetve a végzettek kiköltözését, ezért én vártam a tanárinál Thomasra. Azaz én odabent éppen behoztam a lemaradásom, ő pedig ha minden igaz meg kell érkezzen. Az órámra is néztem, és pár perccel a kért előtt elpakoltam és elindultam kifelé, én sem vagyok oda ha engem hívtak, még én kopogtassak, és tudom tartani a kölykök felé is a fairplayt,  ha kiérdemelték.
Nevezzük véletlennek, vagy szerencsének, de ki is szúrtam őt, így egy bátorító mosollyal egyik kezem a zsebembe csúsztattam a másikkal intettem neki és befelé mutattam, hogy talán indítsunk odabent.
- Örülök, hogy ideértél. Nos, nem vagyok ennek az embere, meg a hallottak és  a látott alapján is hülyén venné ki magát a hogy vagy, így inkább azt kérdezném, hogy nyugodtabbak-e a kedélyek körülötted? - néztem rá, leginkább az érdekelt azóta belefutott-e hírbe, személyekbe, kellemetlenségbe. Bíztam benne, hogy a gyógyítók a többit a megfelelő módon kezelik, az én terepem inkább a szankcionálás. - Gondolom nem egy nagy élmény ide jönni, hiszen nem volt még komoly ügyed, és most sem szeretném, ha annak vennéd. Neffry sajnos nem tud itt lenni, de átbeszéltük, és elindítottuk a szükséges lépéseket. Beszéltetek a gyámoddal már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum főszerkesztő, Uralkodó Unikornis, Ötödikes diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 699
Összes hsz: 3232
Írta: 2019. október 22. 22:48 | Link

MITZINGER prof
a gyengélkedőzésem másnapján a tanári előtt | az új tanév elején | #imokayGIF

Felmosolygok a megérkező, fess házvezetőmre.
- Jó napot Mitzinger professzor - köszönök illedelmesen, ahogy szoktam és már megyek is beljebb intése nyomán. - I-igen... nyugodtabbak - bólogatok. Ugyan nem értem, egészen pontosan mire gondol, én viszont arra, hogy jobban vagyok, a főzeteknek köszönhetően begyógyultak a sebeim, inkább csak picit elgyötörtnek tűnök és az elmúlt egy nap békésen telt. Aludni nem aludtam jól, de az egy dolog. Páran kérdezték, rendben vagyok-e. Szerintem tudják már sokan, hiszen a két rellonos át kellett támogasson a folyosókon a történtek után. Az érdeklődésen kívül bíztató mosolyokat kaptam még. Ha kaptam mást is, azt nem vettem észre. A támadóimmal meg nem találkoztam azóta. Tény, talán éberebben járok-kelek most. Dehát ez majd enyhül. Szóval helytálló a válaszom: nyugodtabbak. A részletekkel nem traktálom őt.
- Nem... semmi gond - rázom a fejem. Nem probléma, hogy ide kellett jöjjek.
- Szükséges lépéseket? - kérdezek vissza. Mik azok? Közben körbenézek a tanáriban. Igaziból nincsenek nagy változások ahhoz képest, mikor utoljára itt jártam. Mondjuk ez most nem is foglalkoztat ám annyira. Őrzöm barátságos kifejezésem, szelíd mosolyom, ám közben egyértelműen feszült vagyok.
- Beszéltünk. Eljött... eljött értem tegnap, hazavitt. Elmeséltem neki, ami történt és... azt mondta, reméli, hogy az iskola intézkedik vagy ő fog - idézem fel a társalgásunk azon részleteit, amelyek lényegesek lehetnek, ám csak utána jövök rá, ez hogy hangozhatott. Elkerekednek szemeim - Mármint... - kezdem kicsit hangosabban, mint akartam. - Nem úgy, hogy... szóval szerintem ő csak úgy értette, hogy... - hebegek, keresve a szavakat, de őszintén, fogalmam sem lehet, hogy értette. Valószínűleg egyszerűen úgy, ahogy mondta. Nem fenyegetés a részéről, csak féltés és az ügyvédi ösztönök. Meg az éjszakai igazságosztó ösztönei, viszont ezen oldala ugyebár számomra ismeretlen, mint mindenki számára. Elég az hozzá, reménykedve nézek a férfira, hogy hiába vagyok képtelen befejezni a mondatom, tudja, mit akarok kibökni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 799
Írta: 2019. november 4. 14:45 | Link

Izabella
beszéljünk a tyúkanyó kiscsibéjéről

Neki sem kellemes ez az egész, utál árulkodni, véleménye szerint - bár a jó cél érdekében teszi - árulkodik. Nyilván csak az dolgozik benne, hogy megvédje a lányt önmagától, hisze Masa láthatóan nincs tisztában a szavai és cselekedetei súlyával. Persze mit érdekli a férfit, ha kinyiffantja magát, legfeljebb eggyel kevesebb vakarcs miatt kell fájjon a feje, azonban lát valamit a levitásban... Nem lenne ő szörnyű, ha összekaparná magát. Ez a helyzet.
- Pár nappal ezelőtt, de csak most volt érkezésem felkeresni Önt - kezeit keresztbe fonja maga előtt és kissé komor ábrázattal figyeli a nőt. Igazából tudja, hogy ők ketten jóba vannak, csak azt nem, mennyire. Igen, ez továbbra is a Bagolykő, itt mindenki tud mindenkiről mindent, így, ha abban nem is lehet biztos, hogy Izabella tisztában volt Mária tervével - úristen, de hülyén hangzik így leírva, hogy Mária -, azt tudja, hogy elég jóban vannak ahhoz, hogy egy ilyen információt teljes mértékben ne hallgasson el. Nyilvánvalóan nem tartja felelősnek a házvezető-helyettest a történtekkel kapcsolatban, eszébe sem jutna, de mégis csak különös, hogy amennyiben megneszelte a dolgot, nem állította le, vagy legalább kísérte el. - Szóra sem érdemes, a diákok biztonsága az elsődleges - legyint egyet, elvégre neki tényleg mindegy, hogy van egy ilyen ügye vagy nincs. Persze az optimális állapot az, ha nincs, de elég ideje él már ahhoz, hogy megszokja, a dolgok általában nem optimálisak.
- A büszkesége hajszolta bele. Biztos vagyok benne, hogy azért ment bele, mert miután meggondolatlanul kijelentett dolgokat, attól tartott, csorbulna a tekintélye - a mije? -, ha nem jelenne meg a párbajon - zsebre vágja kezeit és megvonja vállát. Mert igazából Masa csak dacból ment el, félt és nem akarta, de nem számolhatott azzal, hogy gyávának könyvelik el, főleg nem az öltözői incidens után. Ez is érthető. Ettől függetlenül felkereshette volna személyesen is Henriket, vagy a helyszínen kérhette volna, hogy hagyják inkább. Bármit tehetett volna, de a büszkesége tulajdonképpen fontosabbnak bizonyult az életénél. Ez nem egészséges. - Akárhogy is, nem szeretném, ha büntetésben vagy megrovásban részesülne, csak jó lenne, ha valaki beszélne vele. Sajnos nem lettem a szíve csücske, így téphetem a számat, rám úgysem hallgat majd - egy tanácstalan görbével zárja gondolatait, hiszen valóban próbált ő beszélni a lánnyal, csak... Nem úgy sült el. De hát ez van, ha benő a feje lágya, egy nap még megköszöni mindezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
Diák Levita (H), Levitás blogger, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Ötödikes diák


Rímfaragó, extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 1058
Írta: 2019. november 11. 19:37 | Link

Nessza néni
Szellemeskedés

Tegnap este halloween estéje volt. Ez természetesen ez felkelthette volna a gyanúmat. Nem lett volna szabad meginnom a babaház után azt a pohár töklevet. De mit tudtam én akkor? Csak ittam, sorra, már a számát sem tudom.
 Reggel, amikor felkeltem, és kikászálódtam volna az ágyból furcsán éreztem magamat. Olyan üresnek, áttetszőnek, mintha üvegből lettem volna. Lekászálódtam az ágyról, és ekkor ért a második meglepetés. Nem érte a lábam a földet! Hiába próbáltam lejjem menni, nem sikerült.
 A furcsa érzés erősödött, majd ijedtségbe csapott át. Hogyha lebegek, áttetsző vagyok, és nem tudok megfogni semmit, akkor én most... Felemeltem szürkés, halvány kezemet, és kinyújtottam az éjjeliszekrény felé, amin aztán szépen átsuhant. Egy szellem vagyok! Ijedten hátrafordulok, mert aki szellem, az ugye halott is, de ez a gondolat szerencsére hamisnak bizonyult. Sehol nincs holttest, vagyis én most egy csíny áldozata vagyok. Mondjuk ez nem is olyan rossz.

 Ellebegek a klubhelyiségünk felé, ahol kisebb pánikot okoz a megjelenésem. A kérdésekre nem válaszolok, csak megyek előre. Megfordul a fejemben, hogy nem kellene mindenki átgázolnom, mehetek én magasabban is. Ahogy ezt kigondolom, felemelkedek a többiek ijedtségére, és megyek tovább. A folyosón néhányan utánam fordulnak, vannak akik ijedten arrébb ugranak, és olyanok is, akik sajnálkozva néznek.
 Kezd nagyon tetszeni ez a lebegés, és falon átmenés dolog. Lehet, hogy nem is kérek ellenszert, hanem megvárom, amíg a hatása magától letelik.
 Megérkezek a tanári ajtajához, és bekopognék, de a kezem átsiklik a fán.
- Hát persze. - sóhajtok, és belebegek a szobába. Odabent szerencsére csak Nessza néni van.
 - Öhm... Elnézést a zavarásért tanárnő. - Nem szeretném a frászt hozni rá, de bizonyára sikerült.
- Mint látja, egy aprócska probléma merült fel a jelenlegi dimenziómmal kapcsolatban. - Azért megpróbálok egy kicsit nyugtatóan is beszélni. - De ne tessék aggódni, élek és virulok. Mármint... Valami olyasmi. - Ez nem sikerült, el is kacagom magamat rajta. Olyan furcsa, kicsit visszhangzó nevetéssel. Azért tényleg remélem, hogy a tanárnő nem fog kifutni ijedtébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. november 12. 12:51 | Link

Angelica
November elseje ✦ NesszaFit


Teljesen jogos kérdés lenne, hogy mit keresek én mindenszentek napján a tanáriban, és miért dolgozok. Eddig szerencsére nem nagyon találkoztam senkivel, így nem is kellett megválaszolnom; bár már nem jelent nehézséget, volt jó pár évem arra, hogy begyakoroljam a füllentést. Nem mondanám hazugságnak, csak épp nem szeretem senki orrára kötni, hogy én másképp gyászolok, mint általában az emberek.
Ahogy sejtettem, a tanáriban nincs egy árva lélek sem, így teljesen nyugodtan csüccsentem le a helyemre, hogy belekezdjek a házi feladatok javításába. Szándékosan adtam nagyon hosszú esszét feladatba az összes évfolyamon, így legalább a mai napon teljesen lefoglal majd.
Túl jól haladok a javítással, ekkor érkezik meg Angelica, akinek csak a hangját hallom meg először. Feltartom az ujjamat, hogy várjon egy pillanatot, még lekörmölöm a hibákat Leopold dolgozatára, csak akkor fordulok a lány felé. Ő közben valami dimenziókról magyaráz, amit azonnal megértek, ahogy ránézek.
- Krisztus nevére, mi történt veled Angelica? - sikítok fel röviden. Azt mondja, hogy ne aggódjak, mire higgadtságot erőltetek magamra, de azért nem erre számítottam.
- Szóval akkor csak nincs meg a tested? Vagy az alakult át szellemmé? Beismerem, ilyen... khm... üggyel, még nem találkoztam - vontam össze a szemöldökeim. Ki tehette ezt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger Bence
KARANTÉN


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 189
Írta: 2019. november 25. 14:32 | Link

Thomas Middleton
<október eleje> <külső>


Annak felettébb örülök, hogy nem sokkos vagy éppen traumatizált azóta is. Vannak akiket a szokottnál váratlanabbul és rosszabbul ér el a verbális abúzus is, nem még ez, amiben neki volt része. Sajnáltam, és még mindig tartom, hogy a sátán kegyeiért küzdő a 14-től 18-ig tartó korosztály növekvő nemzedéke. Azoknak volna itt a helye, nem annak, akinek még van is jövője. Pedig éppen a minap beszéltük Ezrával, hogy szerencsések vagyunk a házunkban cseperedőkkel.
- Igen, a szükségesek. Minden esetben indítható eljárás, nyilván ha valakit szóban bántalmaznak jogilag nehéz megfogni, de egy ilyen esetén én is tehetem, amiért itt vagyok - indultam el befelé a belső irodához, aminek ki is nyitottam az ajtaját a fiúnak, hogy aztán hellyel kínáljam és én is leüljek, de nem az asztal túloldalára, hanem a mellette lévő fotelbe. Nem vallatni hívtam ide vagy elszámoltatni. Hol is tartottam... - Megvan mindennek a maga kerete, nyilván ismeretlenek ellen, de fegyelmi eljárást indítunk a tanári tanáccsal, akik természetesen szintén az erőszak ellen vannak. Lehetséges, hogy a későbbiekben majd még megkérünk, hogy számolj be részletesen a történtekről, ami nem kellemes, de ahhoz, hogy a jó útra terelhessük az elkövetőket, meg kell tenni.
Nyilván a legnehezebb az lehetne, hogy rábírj egy bántott gyereket, hogy ha esetleg fél, vagy nem akar konfrontálódni kinyissa a száját. Bár a hallottak nyomán úgy látom elég talpraesett és értelmes, hiszen elmesélte amit tudott a gyengélkedőn is.
- Elintézi ő? - kúszott fel a szemöldököm. - A bácsikád megnyugodhat, mi sem hagyjuk annyiban, hiszen itt mint házvezetők felelünk érted és a többiekért is, ugyanúgy mi is el szeretnénk kapni és felelősségrevonni azokat, akik tették.
Természetes, hogy a szülői óvás ilyenkor elhatalmasodik, mindenki kicsit határozottabb és még inkább tenni akar, pedig bürokrácia ide vagy oda, tényleg célravezető, ha hagyják, hogy mi intézkedjünk higgadtan.
- Nem kell szabadkozni. Aggódik érted gondolom, ez természetes, ilyenkor sok dolgot mondunk komolyan és kevésbé átgondoltan is. Ügyvéd ő is, ha jól tudom, igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 794
Összes hsz: 21304
Írta: 2019. december 23. 22:59 | Link

Henrik

Azt hiszem, ha van valami, amire senki nem készített fel még a kinevezésem előtt, az Masa. Csapattársa voltam hónapokon keresztül, ismerem, tudom milyen, és mégis, mikor bejelentette, hogy terelőpárbajra hívott egy számomra ismeretlent, akiről később kiderült, hogy egy harmincas férfi, igazából nem is tudom miért lepődtem meg. Ha valakiről, hát pont róla tudom elképzelni, hogy egy ilyenbe belemegy, ennek ellenére a legutolsó pillanatig reménykedtem, hogy esetleg nemet mond és lefújja. Most, hogy itt állok Henrik előtt és úgy teszek, mint aki semmit nem tudott erről az egészről, rá kell döbbennem, hogy többet is tehettem volna a könyvtárban. Ha csak egy kicsit erősködöm, talán meg tudtam volna győzni.
- Természetesen beszélni fogok vele, amint lehet – azt inkább már nem teszem hozzá, hogy miután itt végeztem, ha kell, a Levita legmélyebb részéről is előkerítem Masát. Egy pillanatig pedig tényleg elhittem, hogy talán a legeslegutolsó pillanatban majd lefújja a párbajt és bevallja, hogy ez neki nem fog menni. Egy pillanatig biztos voltam benne, hogy sarkon fordul a könyvtárban, előbukkan az egyik könyvespolc mögül és kijelenti, hogy lefújja. Egy pillanatig még mindenben biztos voltam. Úgy látszik az évek alatt egyre naivabb lettem. Zétény büszke lenne rám.
- Köszönöm, hogy értesített ezekről. Beszélni fogunk Máriával és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez ne forduljon többet elő – szívesen mondanék olyat, hogy garantálom, hogy ez többet nem fog megtörténni, de Masát ismerve én semmit nem tudok garantálni még a házvezető-helyetteseként sem. Ezen mindenképp dolgoznom kell a jövőben, ha esetleg még egy ilyen esettel találom szembe magam, akkor ne a csapattársaként tekintsen majd rám, hanem a házvezető-helyetteseként és tudjak rá valamennyire hatni. Vagy legalább Henriket hagyja békén a közeljövőben – vagy ameddig el nem végzi az iskolát, utána már úgysem én felelek érte.  
- Lenne még valami, amit szeretne megbeszélni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 799
Írta: 2019. december 24. 13:26 | Link

Izabella
beszéljünk a tyúkanyó kiscsibéjéről

- Köszönöm - válasza mellett biccent is egyet. Tényleg elkeserítőnek találja, hogy mondjon bármit, Masa támadásnak és sértegetésnek fogja fel. Persze mondhatnánk, hogy az öltözőben történtek kellően megalapozzák ezt a feltételezést, de azért nem volt az olyan durva. Meg lássuk be, meg is érdemelte, hogy ott és akkor Henrik úgy beszélt vele, ahogy. Fennhéjázó volt, túlzottan magabiztos és öntelt, ha azt hitte, bárkit átverhet, miközben az öltözőajtó kulcslyukán keresztül kukucskált. Teljesen mindegy, minek szánta, csak az volt a fontos, hogy jött le. Arról nem is beszélve, hogyha ugyanezt mondjuk egy rellonossal csinálja végig, nagyon változatos, ám cseppet sem pozitív kimenetelsorozatot tud elképzelni.
- Tényleg nem szeretném, ha büntetést kapna - fontosnak tartja ismételten leszögezni ezt a nem elhanyagolható tényt. Ha büntetni akarná, tanárként könnyedén megtehetné, de a célja nem a szankcionálás, hanem az okítás. A tanulságok levonása elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük ugyanazon hibák elkövetését a jövőben. - Viszont bízom abban, hogy Önre talán jobban hallgat majd. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel - tulajdonképpen Masa egy egész üggyé nőtte ki magát, ez azonban jelen esetben egyáltalán nem bók. Még csak most érkezett a kastélyba, hogy tanítson, de máris meggyűlt a baja az egyik diákkal. Ráadásul az ember azt hinné, majd egy eridonos vagy rellonos lesz a nehéz eset, de nem, a kékek közül sikerült kifognia a legrenitensebbet. Mert kétség kívül a Levita nem bővelkedik olyan bajkeverőkkel, mint a lány, ő amolyan speciális eset.
- Nem, ellenben szeretném ismételten megköszönni, hogy meghallgatott és megteszi a kellő lépéseket. További szép napot - egy kedves mosoly kíséretében köszön el, hogy aztán Izabella mellett ellépve visszamenjen asztalához, kiválogassa, amire szüksége van és tovább álljon. Sok dolga van, nem pazarolhatja egész napját Marcsira, csak mert épp rendet bontani volt kedve. Majd meg lesz nevelve, ha más nem, az élet úgyis megtanítja viselkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2019. december 30. 21:53 | Link

Ambrózy Henrik tanár úr
még a szünet előtt

Nem tudom pontosan ki, de valaki felvetette a levitában, hogy okkultizmusból nincs szorgalmi. Amúgy esküdni mernék rá, hogy Maris volt az, mert most is nagy bőszen, meg boci szemekkel kérte, hogy ugyan járjak már utána, hogy mi a helyzet. Állítólag be lett ígérve. És lehet hogy valóban így volt, de nekem valahogy kiestek a dolgok. Lekötött a szving tanulás, meg az új Steven King könyv. Szóval volt jobb dolgom, mint szorgalmikat írni. Épp elég volt a házi amiket kaptunk. Persze tudom, hogy pont én voltam, aki nagyban mondogatta év elején mindenkinek, hogy idén legyőzzük a navinét meg minden, de... ember tervez, Merlin végez. Nem így történt. Mármint, szereztem én pontokat és órákon is jól teljesítettem, a házijaimmal sem volt sosem gond, de a szorgalmikig nem jutottam el, és a ház bizony keservesen áll. Szóval amikor egy beszélgetés folytán újból felmerült az okkultizmus szorgalmi, akkor Marissal az élen be lettem fűzve, hogy márpedig menjek el megkérdezni a Henrik bácsit - vajon lecsap, ha lebácsizom? - és kérdezzem meg, hogy akkor lesz-e szorgalmi és ha igen, mikor várható, mert már tűkön ülünk. Khm. Ülnek. De persze én is. Minden vágyam okkultimusból szorgalmizni. Elvégre a fekete mágia menő tárgy. Voldemort leszek ha nagy leszek... Tiszta beteg gondolat az egész. Bár lehet lehetne valami fekete mágiát felismerni jellegű feladat vagy kutatás. Az mondjuk hasznos is lehet. Na mindegy.
A tanári szoba ajtajánál megállok, és bekopogok. Nagy levegőt véve, kicsit hintázva a lábujjaimról a sarkamra és vissza várok, hogy valaki ajtót nyisson. Ha nem Henrik nyitna ajtót, akkor megkérdezem az ajtót nyitót, hogy Ambrózy Henrik tanár úr bent van-e, aztán megvárom, hogy jöjjön, már ha itt van. De hát legyen. Mert épp csak véget értek az órák. Talán fél órája... Szóval... Na mindegy. Ha mégsem, akkor máshol keresem majd, de ha itt van, akkor amint megjelenik ő az ajtóban, igyekszem jó benyomást keltve megszólalni.
- Jó napot, tanár úr. Remélem nem zavarom - kezdek bele és adok neki egy pillanatnyi időt, hogy ha zavarnám, akkor közölhesse, mert amúgy eszemben sincs zavarni. A hátam közepére kívánom ezt az egész kérdést. Na de a húgomért mindent. - Mi levitások nagyon szeretnénk tudni, hogy lehet-e számítani még a szünet előtt szorgalmi lehetőségekre Okkultizmus és fekete mágiából. - Adom elő a kis kérdésemet egészen szépen megfogalmazva majd várakozóan pillantok a tanárra. Remélhetőleg jó kedve van. Maris szerint elég félelmetes, vagy morcos? Lehet igazságtalant mondott? Hmm... Nekem mondjuk még nem tűnt fel egyik sem. De hát... Mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 403
Írta: 2020. január 4. 10:31 | Link

Benett

Van az úgy, hogy az embernek kicsit le kell állnia a csínyekkel, és van az, amikor csak nem a faluban kell megtennie azokat, mert az apja figyelő szeme ugye mindent lát, és jaj mi van akkor, ha egy jó üzlet tönkremegy, csak mert a fiú kicsit csínyt tett.
Régen, amikor még Botond élt, minden sokkal könnyebb volt, elvesztem, mint a legkisebb, hiszen ő éppen elég nagy botrányokat csinált, kezdve a rezervátumi munkával, folytatva Izabelle-lel, és sajnos befejezve a halálával. Mellette tudtam igazán érvényesülni, hozzá álltam a legközelebb, olyanok voltunk, mintha egy ember lennénk, szétszakítva. Talán ezért is húzok annyira Médihez, mert vele van az a plusz, látom benne a bátyámat, látom azt, aki ő volt egykor. Persze még nem olyan, és lány, de legalább valamit itt hagyott nekem.
Szóval a csíny, az nem vész el, csak átalakul, és most, amikor mindenki órán van, és jegyzetel, én a gyengélkedőn fekve kezdem a napot. Mert fáj a hasam. - Ellenőrizd, hogy nem így van. - Aztán aludtam egy kört, mert azért az egész hasfájáshoz korábban kellett kelnem, aztán amikor már az alvás is unalmassá vált, és életem szerelme sem látogatott meg - hát mi lesz így velünk, Edith?! -, úgy döntöttem, hogy nekiveselkedem ennek a csodás és csendes kastélynak, és csinálok valami csodálatosat. Például a tanáraimat szólítom meg, hogy mennyire szeretem őket.
Olyannal, hogy átöltözés, nem nagyon vesződtem, mert ha elkapnak, a gyógyszerekre fogom az egészet. Simán, rákenem a gyengélkedő személyzetére, hogy túltolták a főzetet, és azért csináltam ezt. Hogy mit is? A tanári ajtajára, és falára, az árnyékban gondosan megbújva, kis üzeneteket pingálok. Kis négysorosok, de szeretem őket. Ilyen a:


"Csípő ring és láb libben
Mosolya mint az Éden
Bella, Bella Izabella
Szeress engem, drága múzsa."


Mondom, hogy nem valami jó alkotások, biztos a gyógyszer teszi, mondom én, hogy túltolták bennem a dolgot. Nyomom is a következőt közben, ezt már nagyobba, a falra,mert tudom, hogy a prof is szereti, ha kiemelkedik:


"Várffy-Zoller
Lába roller
Üldözi a csajokat
Ilyen ez a Robika"
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 5. 17:22 | Link


Megvagyok a szekrények rendbetételével, elégedetten intek hát búcsút a próbateremnek, hogy a napom hátralévő részét ismétléssel tölthessem. Szükség lesz rá, hiszen a tanárok az új félévben ismét nekiálltak a szóbeli feleltetéseknek, hogy teszteljék a tudásunkat. Hamar megszoktam, hogy ha előtte nap alaposan felkészülök az anyagból, akkor nem jövök zavarba a többiek előtt, ha az óraadók felszólítanak, hogy demonstráljak egy varázslatot, vagy válaszoljak a kérdésükre. Sokkal rosszabb, amikor csak hallgatsz, a tanár közben lemondóan csóválja a fejét, a társaid pedig összesúgnak a hátad mögött és kinevetik a felkészületlenségedet. Tenni kell ellene, nincs mese.
Magamban hümmögve ballagok visszafelé, hogy előbb-utóbb a körletemben kössek ki, és legközelebb csak holnap kelljen kitennem onnan a lábam. A fejemben ezúttal is cikáznak a gondolatok. Megtorpanok a folyosón, féloldalas pillantást vetve a tilosban járó fiúra. Mármint... Te jó ég, egy nálam jóval idősebb fickó csinál olyat, amit szerintem nem lenne szabad. Ha meglát, ugyanaz játszódna le, mint ami a tanulószobában anno. Tisztes távolból próbálom elolvasni, hogy mit firkant fel a falra, még az is lehet, hogy az iskola egyik megbízott dolgozója. Mert mégis ki vagyok én, hogy beleszóljak, úgyis csak rosszul járok vele. Kényelmesen tolja ahhoz képest, hogy diákként ilyenkor talárban kéne lennie. Mikor hunyorogva ugyan, de sikerül kiolvasnom a Zoller-roller poént, akaratlanul is elkuncogom magam, remélve, hogy nem keltek túl nagy feltűnést, pláne haragot a csíntevőben. Már indulnék is tovább, mint aki nem látott semmit, még az kell, hogy a Rellonba járjon, mert akkor aztán engem vés fel a falra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 403
Írta: 2020. január 11. 18:05 | Link

Benett

Talán tényleg abba kellene hagynom mára, mert egyszerűen valahogy nem jön az ihlet úgy, ahogy szeretném, de ugyanakkor meg bennem van, hogy ezért a két kis négysorosért meg kár volt az egész rákészülés. Mert valljuk be, hogy ez a teljesítmény még szerintem is olyan gyenge, hogy ha lebuknék, hogy én csináltam, apám azért szégyenkezne, mert csak ennyi van a fiában, és nem azért, amit alkottam. Pedig ha már csinálom, akkor csináljam jól, nem igaz? Annyi szépet és jót ki lehetne hozni, hogy csak na. Persze az egész alkalom fő művének Henrik bát tekinteném, de valahogy be kell melegítenem, mielőtt az ő nevét is a falra vetem, mert valljuk be, a kedvenc tanárom. Nem a kedvenc tantárgyam, mert nem, az nem lehet más, csak a sárkánytan, de mint tanár, határozottan Ambrózy nyer. Az államat megkocogtatva nézem a művet, majd végül túllendülve egy újabb alkotásba fogok, ez már kétszer négy sort is ki fog tenni, hiszen látom, amit látok, szóval csak másoknak is segítem, hogy lássák, amit én. Mert én ilyen kis kedves gyerek vagyok.


Édes, drága Francesco,
hangja, mint a lágy altató.  
Tekintete úgy cikáz,
tanárnénit reguláz.


Egy sóhajjal, meg persze bűbájjal törlöm le a “Francesco”-t és írom fel újra, mert elsőre sikerül kihagynom belőle mind a két c-t, és hát milyen lenne már, ha azért is megbüntetnek, mert nem tudok egy nevet szépen, helyesen leírni. Hát nem? Tiszta égés lenne, ha kétszázszor, csak, hogy megjegyezzem, leíratnák velem a nevét. Még csak nem is házvezetőm, hogy ilyennel kellene tisztába lennem. Na, de nézzük is, hogyan legyen tovább.


Tanárnéni szeme rebben
Nico bácsi alél menten.
Millie néni, kismadár
pimasz bácsit reguláz.


Kínos, mert én is látom, és tudom, hogy a hátul egy ideje már megtorpant srác is látja, hogy ugyanazzal a szóval zárom, így hát most a reguláz szót törlöm vissza, és hátra se nézve, elgondolkozom, hogy mit is írhatnék helyette. Tutira nem tanár, mert ha az volna, már büntetne. Hm.
~ Adrian Black, ha büntetne… oké, ezt eltesszük későbbre.~
- Szerinted, milyen szóval kéne zárnom?
Kérdezem végül a mögöttem álló emberkét, hátha van valami szuper ötlete.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 16. 02:28 | Link


Az idegen előtt halvány fogalmam sincs, hogy mégis miként viselkedjek, de az iromány alapján nem a tanári gárda tagja. Alkalmazottnak se nézem, azoknak nincs ahhoz bátorságuk, hogy ilyen jellegű verseket véssenek a falra. Tisztában vagyok vele, hogy itt tartózkodásommal másodpercről másodpercre nő a lebukás esélye, és ha elkapnak minket, akkor azt fogják rólam hinni, hogy én is benne voltam. Még jó, hogy nagyon senkinek nem meséltem arról, hogy titokban a füzeteimben versírással is foglalkozom a rajzolgatások mellett, mert rögtön összeállna a kép, hogy én vagyok a bűnsegéd, aki a szöveget diktálja, ő pedig tettesként vési fel jól látható helyre, a tanárok későbbi nagy örömére. Sosem értettem, miért kell kísérteni a sorsot, így is elég sokszor íratnak bejelentetlen röpdolgozatokat, vagy kezdenek rendszeres feleltetésekbe. Tetézhetik valamiféle pluszmunkával, kötelező házi feladatok megduplázásával, szóval tényleg megéri jónak lenni, a sok tárgy mellett olyan érzésem támad, hogy önmagában alig marad szabadidőm, és sajnos még a hétvégéket is a készüléssel kell töltenem. A szorgalmikról nem is beszélve. Neki meg a büntetőmunka hiányzik, a tanárok kiidegelése.
Közelebb somfordálva hozzá megállapítom, hogy annyira nem idős, de még azt követően sem zavartatja magát, hogy tudomást vesz rólam. Hát nem írtam felül a számításait a jelenlétemmel? Vagy csak most jön az a rész, amikor kényszeríteni fog és megzsarol, hogy tartsam a számat a kilétét illetően? Őrzök már néhány titkot sajnos, amiket eredetileg nem terveztem, mégis belém fojtották egyesek.
- Hm, talán babonáz - javaslom büszkén, de bizonytalanul a gondolkodási szünet után. Mégiscsak egy költő veszett el bennünk. - De miért csinálod ezt? - érdeklődöm félénken, a számon kérő stílust hírből sem ismerve, és mellé lépve a többit is végigolvasom. Ha úgy tetszik, véleményezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 403
Írta: 2020. január 18. 10:39 | Link

Benett

- Babonáz!
Csettintek az ujjammal elégedetten, és szélesen elvigyorodva fel is vésem ezt a szót a reguláz helyére. Biztos vagyok benne, hogy nagyon örülni fognak, amikor ezt meglátják, mert ha Bianchi tanár úrnak nem is esett még le a dolog, hát akkor most leeshet, hogy szegény Fisher tanárnő úgy bele van esve, mint vak thesztrál a szakadékba. Csúnya dolog ez a szerelem, azt mondják. Mondjuk én annyira nem ismerem az érzelmek ezen világát, ami szörnyen érdekes lehet, tekintve, hogy rendelkezem a készleteimben egy darab menyasszonnyal is, olyan rendes, gyűrűs példánnyal, akinek a középső nevét még csak leírni se tudom. Ez kérem karrier. Állítólag olyan, mint a kislányoknál az elvált barbie, jár hozzá minden ház, vagyon, kiskutya. Illetve nem is kutya, hanem olyan elemi mágus lény, akivel még össze kellene barátkoznom. Mondjuk Edith-tel sem ártana, egyelőre szörnyen jól szórakozom azon, hogy zavarba jön, ha hozzá érek.
- Unatkozom.
Adom meg az egyszerű választ, mert valóban ennyi történt. Nem volt kedvem órára menni, szóval azt tetettem, hogy beteg vagyok, elmentem a gyengélkedőre, és most itt vagyok, és festegetek. Teljesen tökéletes ez a mai nap is. Viszont gondolom, ha prefektus, meg akar büntetni, ha meg nem, akkor csak megtudni, hogy mégis ki vagyok. Mivel látványosan fiatalabb nálam - már a második x-et is betöltöttem, minő tragédia -, ezért kezdeményezek én, és odalépve hozzá, a kezem nyújtom felé.
- Radetzky Bercel.
A többit meg, ha prefektus, úgy tudja, ha meg nem, akkor meg legfeljebb megkérdezi. Már ha érdekli persze, hogy mégis melyik házból szalajtottak. Annyi Radetzky megfordult már ebben az iskolában, hogy még. Mondjuk a bátyáim jóval idősebbek nálam, szóval ha ő fiatalabb, nem nagyon kell tudnia, ha nem ismeri a háza történetét, mert persze minden bátyám letett valamit az asztalra, akár pozitív, akár negatív értelemben.
- Baromira éhes vagyok, van nálam muffin, kérsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 423
Írta: 2020. január 20. 02:41 | Link


Na ugye! Értjük mi egymást. Nagy elégedettségemre felvésődik a falra a saját fejemből kipattanó rím. Furcsamód örülök, hogy elnyeri a tetszését, ritkán sikerül lenyűgöznöm egy felsőévest a tudásommal. A kreatív feladatok az erősségeim közé tartoznak, versírás terén egyébként is formában vagyok, hiszen a párnám alatti jegyzetfüzetben előszeretettel firkantok le pársoros szösszeneteket. Ezek sajnos nem a tanárokról szólnak, még csak nem is tartoznak másra, máskülönben könnyedén megkértem volna már a fiút, hogy írja fel az övéi mellé, úgyis annyira belejött az alkotásba. Inkább szólnak a gondolataimról, érzéseimről, a családomban és a szívemben dúló konfliktusokról. Unalmasnak hangzik? Talán az is, de szerintem jó hobbi, mindig egy kicsit megnyugszom tőle, ha lírai hangon felolvashatom magamban a végeredményt. Ha pedig épp lerohad az agyam, csak firkantgatok valami rajzszerűséget, magam előtt a megörökíteni kívánt tárggyal, ahhoz nem kell nagy agymunka szerencsére.
- Unatkozol? - kérdezek vissza elkerekedett szemekkel. - Ezért nem kaphatsz büntetést? - mégsem vághatom rá, hogy ez szabályellenes, hiszen a házirendet még én se fújom kívülről. Valami mégis azt sugallja, hogy a tanári orra előtt kész öngyilkosság az oktatókról szóló versikékkel teleírnia a falat. Másrészt ki vagyok én, hogy elszámoltassam, egy pöccintéssel földre küld, ha akar.
- Ivanich Benett - viszonozom a kézfogását. - Szerintem jobb, ha minél előbb eltűnünk innen - tanácsolom neki jóindulattal, amíg még nem késő. Az ajtó szinte bármikor kinyílhat, és csak idő kérdése, szemet szúrjon valakinek a firkálmány. Akkor aztán becsatlakozhatok hozzá a büntetőmunkára, vagy ami még rosszabb, pontlevonás miatt hátráltatom a kékeket a házkupa megnyerésében. Ha valamit, akkor ezt biztosan nem akarom, mondhatni legszörnyűbb rémálmaim egyike.
- Ha nem bánod... - valamiért szimpatikus ahhoz, hogy elfogadjam tőle, egy kis desszertnek mindig van helye a hasamban. - Te már mestertanonc vagy amúgy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Szárnyaló Okkamik csapattag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Clark | HeRNik
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 799
Írta: 2020. január 20. 21:40 | Link

A másik Zippzhar
a szünet előtt

Nagyon fáradtnak érzi magát, bár nem tudná megmondani, miért. A szünet előtt sokkal nehezebb a diákokkal, hiszen már mind fél lábbal az iskolán kívül vannak, nem koncentrálnak és sokkal több mínusz pontot kell adnia, mint amennyi plusz kiszalad a tollából. Nem egy kifejezetten rigorózus tanerő, de a rendet muszáj megtartania, még akkor is, ha ezzel nem vív ki maradéktalan elégedettséget.
A tökéletes példa arra, miért kell néha szigorúnak lenni, Zippzhar Mária. Az a lány egészen egyszerűen rémes, hihetetlen, hogy mi mindenre képes csak azért, hogy Henriket az őrületbe kergesse és meg kell vallani, remekül csinálja. Ha csak meghallja a nevét, már görcsbe rándul a gyomra. Biztosra veszi, hogy a levitásnak fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mit-miért csinál, de azért nagyon lelkes - ami valljuk be, nem lenne rossz, ha mondjuk másba fektetné ezt a temérdek energiát. De ugye ezt hozta az élet, így a deviáns diáklány tovább tevékenykedik meghitt iskolánk legkevésbé sem meghitt falai között. Épp orrnyergét masszírozza egy dolgozat felett - amikor valaki leírja, hogy a vért ketchuppal is lehet helyettesíteni, az már tényleg súlyos -, mikor ráébred, hogy rég lejárt a munkaideje. Hatalmas sóhaj kíséretében szedi össze minden holmiját és vonul át a tanáriba, hogy az ajtóban szinte szó szerint belebotoljon egy fiatal srácba. A vonásai egyből ismerősnek tűnnek, mintha felfedezni vélné benne Máriát is, biztos azonban nem lehet benne.
- Szervusz - meglepetten emelkednek meg szemöldökei, miközben ráeszmél, hogy igen, tényleg hozzá jöttek. A legutóbb, mikor ilyesmi történt, közelharcot kellett vívnia, hogy ne vele veszekedjen a hölgyemény a tantárgyat illetően, hanem a tanulmányisokkal. - Nem zavarsz, gyere csak - könnyeden lép el mellette és csak remélni meri, hogy Márk követi az asztalához, máskülönben elég hangos beszélgetésnek néznek elébe.
- Szorgalmit? - nos, ha az előbb magasságot említettem, akkor muszáj kijavítanom mélységre, merthogy ezúttal a plafont majdnem kiütik azok a szemöldökök. - A tantárgyamból nincs szorgalmi és nem is lesz - testével a fiú felé fordul ösztönösen, papírjait lepakolva pedig félig az asztal sárkára ül, hogy keresztbe font karral folytathassa mondandóját. Hozzáteszem, igen szép látványt nyújtana akárki számára, bár vélhetően a levitás nem fog ennyire elalélni. Érdekes is lenne - bár amennyiben Masával tényleg rokonok, nem lenne meglepő, hogy hasonló az ízlésük. - Nem szeretném, ha a szükségesnél többet foglalkoznátok az óráim témáival, így nálam nincs lehetőség pontszerzésre. Órai aktivitással esetleg - töprengőn réved a távolba egy pillanatra, hogy aztán kék íriszeit Márkra szegezze. Nem lesz egy könnyű menet, ha meg akarják győzni ennek ellentétéről. De azért csak hajrá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 403
Írta: 2020. január 24. 22:47 | Link

Benett

- Igen.
Nem is azért csinálom, mert megkértek rá. Persze ezt már nem mondom ki hangosabban, mert, ahogy elnézem a kölyköt, tart attól, hogy melyik ponton fogok rájönni, hogy ő egy kiskölyök és hagyom helybe csúnyán. Azt hiszem, szerencsés, hogy nem a rellonos talárom van rajtam, mert akkor már rég szörnyedt halt volna, és akkor aztán tuti biztos, hogy vagy ötven ember jött volna erre, akkor, amikor én a hullája fölé hajolok, és akkor mehetnék a börtönbe, csóró Edith meg ha szerencsés látogatóba, ha szerencsétlen, és az apja eláll az üzlettől, mely szerint én jó fogás vagyok neki, akkor meg a negyven évessel kell házasodnia, akit a nővérének kívántak először. Szóval, elképzelhető, hogy a rellont inkább meg sem említenem neki addig, amíg nem jön fel a téma, vagy egyáltalán.
- De.
Nem is értem, hogy merül fel benne a kérdés, hogy egy szabályellenes cselekedetért majd azt mondja az erre tévedő tanár, dolgozó vagy az igazgató, hogy “ejj, milyen szép munka ez Radetzky fiam, száz pont a rellonnak, és még további ötven, mert szépen alkalmztad a kínrímeket is”. Nem, valószínűleg ilyet egy tanárom sem mondana nekem. Ha egy erre járó tanár, dolgozó vagy akár maga az igazgató tetten érne most, akkor levonna vagy húsz pontot, elküldene büntetőmunkára, és megírná anyámnak, hogy szívből sajnálja, hogy egy tróger vagyok. Persze otthon meg aztán, hiába van anyának címezve a levél, apám simán kibontaná, látva, hogy innen jött, vagyis már csak rólam lehet szó, és mire hazaérnék, már képzeletben szíjat is hasított a hátamból, szóval az itteni büntetőmunka mellé még beszereznék egy több hetes intenzív bogolyfalvi büntetőmunkát, de olyat, amit nem élvezek. A kockázat igen magas, de valljuk be, látni a tanáraim arcát egy-egy versike után, bámulatos lenne. Abban biztos vagyok, hogy Izzy néni lazázna, szerintem ő a legkirályabb nő most a testületben, de a többiek biztos felháborodnának, pedig nem hazugság egyik sem, mert nekem senki ne mondja például, hogy a Bianchi-Fisher kettős nem úgy néz egymásra, hogy attól én jövök zavarba, vagy, hogy az igazgató-helyettes nem úgy kergeti a szép lányokat, mint fogó a cikeszt.
- Vagy, meg is nézhetjük a reakciójukat.
Vetem fel az opciót, miközben előveszem a dobozt, ami tele van közepes méretű muffinokkal. Köszönöm univerzum, hogy az édesanyám, ha nem festhet, akkor süt, méghozzá hihetetlenül jól. Az összes muffin csokiba van mártva, és mindegyikbe különböző gyümölcsök ragadtak. Azért ilyenkor jó még kicsinek lenni, mert nekem külön is csomagol, mintha az unokahúgaimmal egy szinten lennék.
- Amennyit csak akarsz.
Utalok arra, hogy nem kell szemérmeskednie, miközben én is kiveszek egyet, és a falnak támaszkodva nézem a művemet. Nem is lett rossz, szinte már remekmű, kár, hogy el fogják tüntetni, pedig mondhatnám azt is, hogy én így udvarolok.  
- Igen, a jövő minisztériumi csodaalkalmazottja, mert nélkülünk a minisztérium is megáll.
Mekkora kamus vagyok? Nagy. Eszem ágában sincs odamenni, és mivel a gyerek nem óckodik tőlem, pedig én egy rossz gyerek vagyok, így megengedem magamnak a következtetést, hogy őszinte iróniával mondhatom ki ezt a mondatot. Lehet félvér, vagy mugli származású, vagy máshonnan jött, azért nem tudja még, hogy micsoda egy isteni lény leszármazottja vagyok én. Mert hát apám, az aztán maga a minisztérium.
- Amúgy, pont azzal vagy a legkevésbé gyanús, hogy itt vagy. Mert miért is lennél a tetthely helyszínén, ha bűnös vagy, nemde Benett?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 2. 21:08 | Link

Ambrózy Henrik tanár úr
még a szünet előtt

Szerencsés vagyok? Talán. Biztos van, aki nem gondolja magát annak, de én jelenleg örülök, hogy a tanár urat itt találom és hogy épp nincs más dolga. Biccentek neki a köszönés mellé, és ahogy beinvitál követem az asztalához.
Az ötletem már kevésbé tetszik neki. Bár nem ötlet, hanem tényleges kérés. Nem csak nekem, hanem mindenki másnak is. Figyelem ahogy keresztbe teszi a karjait ahogy az asztalnak dől. Nos. Meggyőző... is lehetne. De nekem ennél azért több kell.
- Márpedig az iskola szabályzata szerint, a tanároknak kötelessége év közben szorgalmi feladatok beküldésére lehetőséget biztosítani - Nem szó szerinti idézés, de elég pontos. Feltételezem, hogy tisztában van a szabályokkal elvégre ezt nyilván a szerződésébe is beírják. Vagy valami tanári kézikönyvbe. Egyszer kikérdezek erről egy tanárt. Jobban tudnék érvelni. De a lényeg meg van. S ha már ilyen szépen be lettem invitálva, akkor úgy döntök én is az asztalnak dőlök. Fogalmam sincs kié, de jelenleg láthatóan nincs itt az illető, szóval biztos nem fog megharagudni. A legtöbb tanár amúgy is szeret. Az iskola elsőség előnye. Nem szeretek felvágni vele, de attól még igaz. Szóval Ambrózy tanár úrral szemben dőlök én is egy asztalnak és fonom én is keresztbe a karjaimat, s mivel sejtem, hogy megint csak a nem szeretné, hogy elmélyüljünk az okkultizmusban szöveggel fog jönni, már meg is fogalmazom magamban az újabb választ.
- Értem a nézőpontját. Valóban nem lenne jó, ha valaki egy feladat miatt elmerülne az okkultizmusban vagy a fekete mágiában és emiatt esetleg maga is fekete mágiát kezdene űzni. De úgy gondolom vannak olyan lehetőségek a tárgyban, amiket ki lehetne használni és pont ennek az ellenkezőjére fordítani - Vázolom fel az ötletemet és várakozóan pillantok a tanárra, hogy vajon sejti-e mire is gondolok. Ha nem szívesen adok neki szorgalmi ötleteket. Olyanokat, amikre nem mondhatja, hogy nem jók. Szerintem legalábbis. Azért lehet megpróbál majd megcáfolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium