Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kékjeim csillannak fel, boldogan lépkedek kifelé Kende előtt, majd várom meg, amíg kilép utánam. Azonnal egy padot kezdek keresni, mert nem merek állva enni, de úgy szeretem a citromot, hogy nem bírom ki, így azonnal belemártom a kanalat és emelem számhoz azt. A fagyi máshogy gondolkodik, lecsúszik a kanálról és placcsan a földön. Megszeppenve nézek utána, miután megtorpantam éppen előtte, majd kapom tekintetem Kendére.
- Merlinre, ne haragudj! - állok neki azonnal. - Aj, nem akartam, az első fagyi-falatot meg a föld kapja, én meg... - pillantásom esik a földön olvadozó fagyira, majd szusszanok egy nagyobbat. - Bocsánat - mondanám, hogy kifizetem, de amikor jöttünk lefelé, ezt a kört már lejátszottuk párszor, én meg nem szeretnék idegesítőnek tűnni a szemében. A legkevésbé sem.
- Úúú - csillannak fel kékjeim a kérdésre. - Ühüm, nagyon. Eddig az összes K lett, csak a Csillagtanom lett Várakozáson felüli, mert figyelmetlen voltam - biggyesztem le alsó ajkamat. - És neked? A Sárkánytan után csak felfelé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fejét kapja a lányra, szőke tincsei is ugranak a hirtelen mozdulatra, mert még csak bootolja mi történt. Követi Margaréta pillantását az aszfaltra, ami a naptól eléggé felmelegedett, így a fagyi gond nélkül válik masszává rajta. Kende könnyedén neveti el magát és kanalazik a fagyijába, hogy azt aztán megrázva küldje az édességet a földre. - Megesik - von vállat. Szolidarít a fiú. Összeérinti mutató és hüvelykujját, másik három mutat az ég felé. - Ez művészet. Úgy hívom: első falatok - túr a hajába nevetve, majd inkább enni kezdi és a csaj lépéseihez igazodva áll meg végül a jobbján a  mentás csokira gerjedve.
Aprót bólint és fagyival a szájában egy gratulálokat hümmög mielőtt ő maga is elmondhatná mennyire meglepően jól szerepelt. - Enyhe túlzással. De abszolút szívtam volna a segítséged nélkül - mondja a kanállal matatva a fagyiban. - Totális köszönet jár érte - bólint újra, majd vigyorogva kapja be az újabb falatot. - Mondjuk nem tudom milyen íze van a köszönetemnek -bök a kanállal a lány gömbjei - nem azokra te huncut - felé. Nem figyelt milyen kért a kis unikornis, mert éppen a szivárvány haját skubizta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az állatok iránti rajongás jóformán minden kisgyerekre jellemző - a lány emlékei nem csalnak, arról azonban nem tud, hogy Damienben, sok más mellett, ez is kihúnyt. Maga sem emlékszik, mikor vagy hogyan, de a családi légkör megfojtott majdnem minden lelkesedést.
- T-tőlem. Legalább jó lesz v-valamire,-zongorázik egy rövidet ujjaival az asztalon, jobb híján. A ketyerét elővigyázatosságból több bűbájjal felszerelték, tekintve, hogy különösebb teketória nélkül vágja hozzá a plafonhoz, hogy a padlásszörnyet elhallgattassa. Az étlapból felpillantva figyeli, amint Médi pózol a kamerának, ránézésre remekül szórakozva. Huh.
- Nnnem a t-te szülinapod van?-*billen oldalra feje, mert ha valamit megutált az évek alatt, az a mások által előre eltervezett program. Viszonylag kevés alternatívát kínálhat fel, varázslat híján vonatozni túl macerás, hogy nagy világlátó körútra induljanak; szóval a kastély és a falu környéke a választék.*- Mmmármint, ha mmacskáznál, benézhetünk a mmenhelyre is,-*vakarja meg az állát.
Közben - végre valahára - feltűnik a kiszolgálás és lerakják eléjük a palacsintákat, a kávéval és Médi limonádéjával megtoldva. Míg a pincér tesz-vesz, Dami észrevétlen előpiszkál a mellényzsebéből egy vékonyka, olcsó kis gyertyát. Olyan cingár, hogy amikor a pasi távozik és ő beledöfi az összehajtott palacsintába, megáll. Nincs is más dolga, mint a megszokásból magával hurcolt zippoval meggyújtani.*
- Kívánhatsz!-*jelenti ki nevetve, majd az előző zsebet kifordítva a tenyerére szór még pár szem - de konkrétan pár darab - konfettit, amit aztán Médi hajába tapsol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kissé megszeppenve emelem vissza rá kékjeimet a fagyiról, amikor felnevet. Ha ez nem lenne elég, belemártja a kanalat a fagyiba, amiről placcsan a földön egy másik adag, én meg csak állok és nézek rá értetlenül. Ujjaira esik tekintetem, majd tör fel belőlem az őszinte kacagás. - Legalább a földnek biztosan ízlik - felelek nevetős hangon. Apa mondta mindig, hogy fagyi-falat, amikor bénáztam, és mondjuk a gombóc fagyi fordult ki a tölcsérből. Minden fagyi-falat értéket képviselt.
- Ugyan - sütöm le tekintetem zavartan. - Szerintem nélkülem is sikerült volna - sandít rá oldalasan, majd emelem fel fejemet, hogy pontosan előttünk legyen egy üres pad. Lassú léptekkel indulok el felé, már nem vagyok bátor, hogy menet közben egyek, így türelmesen várok, amíg felhuppanok a padra, kissé hátrébb csúszok, hogy a lábam így ne érjen le. Nem baj. Megszoktam. A két gombóc találkozásából merek a kanálra, majd kapom be.
- Nagyon finom - bólogatok erőteljesen. - Köszönöm, hogy elhoztál. Tényleg. Nem is tudom mikor fagyiztam utoljára valakivel közösen - ráncolom szemöldököm elgondolkodva pár pillanat erejéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Aprót nyel, közben fejét ingatja, mert ezt a kört épp úgy megnyerné, mint azt, hogy igenis meghívta a kis unikornist, így tehát ő fizet a fagyizdában, de az a csevej épp elég volt mára felesleges győzködésből, inkább szövegel másról. Kende könyöke esik a pad támlájára, ahogy bokáját felhúzza közben másik térdére és kissé Margaréta felé fordul. - Ne köszönd - mosolyodik el. - Nekem a húgommal szokott közös program lenni. Egyszer, amikor kirándultunk kóstoltunk minden ízű drazséból kutyult fagyit. Az első kettővel jól jártam, a harmadik olyan pocsék volt, hogy az asztalra tett kancsó vizet egy az egyben lehúztam - meséli és grimaszol az emlékre. - Chilis volt asszem, szóval a víz nem segített - teszi hozzá nevetve a balfaszkodásán. Pedig a húga könnyesre sírt szemét nem feledi. Legalább valaki rendesen kiröhögte az asztalnál, ha a barom szülei inkább csak felháborodtak. Ez épp olyan emlék, ahol az ősök aligha szerepelnek élesen, és pont azért, mert magukhoz hűen viselkedtek már akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva majszolom a fagyit, idejét nem tudom annak, mikor éreztem magam ennyire felszabadultnak, mióta apa itt hagyott. Lábamat lóbálom a padról, ahogy hallgatom Kende történetét, majd akaratlan tör fel belőlem a nevetés. Vizuális típus vagyok, így a kép azonnal lelki szemeim elé ugrik. Szám elé téve szabad kezemet igyekszem mérsékelni a nevetésem, ami csak-csak sikerül hosszú-hosszú másodpercek múltán.
- Ne haragudj, nem akartalak kinevetni, csak... - törlöm meg szememet. Még szerencse, hogy megbűvöltem a sminkem, mielőtt eljöttem, különben az államról törölhetném le. Mélyeket lélegzem, majd fordítom fejemet Kende felé szélesen mosolyogva. - Húgod mit szólt hozzá? Biztos aggódott - lóbálom tovább a lábaimat, ahogy egy citromos falatot veszek a számba, majd szusszanok egy aprót. - Régen voltam kirándulni. Ti gyakran jártok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Azt mondják a magányos lelkek egymásra találnak. Hogy ez mennyire igaz az élet kegyetlen törvényszerűségei közepette, talán Zé sem tudja igazán. Hogy volt-e már tapasztalata benne? Mondhatni, lehetett is akár. Nem volt Mó is ugyanolyan magányos, mint ő? Vagy nem volt az édesanyjával is ugyanígy? Ugyanannyira biztos ebben, mint amennyire bizonytalan. Annyi magányos lélek van a világon. Miért nem találnak hát mind egymásra? Talán a magányos lelkekkel is az van, mint ahogyan a szerelmet írják körül az emberek. Majd akkor találnak egymásra, ha "megvan az igazi". Csak hát ha a szerelemben nincs ilyen, lehet hinni azt, hogy másban van?
Nem is igazán tudja miért járnak ilyen gondolatok a fejében, miközben a besötétedett utcákat rója. Ismét. Első nap. Még mindig. A jobb keze pedig ugyanúgy bekötözve, még mindig. Ez is csak jelzi, hogy nem fordult teljesen jóra ez a nap a hátralévő részében sem, mint ahogyan erre számított volna. Igencsak jól jött volna egy gyógyító, de úgy tűnik az élet úgy döntött, hogy ez holnapra marad. Mára pedig az intézkedés, és a maradék papírmunka, amiről annak rendje s módja szerint kiderülhetett, hogy még mindig nem teljesen kóser. Miért is lett volna az? Túl egyszerűen mentek volna akkor a dolgok.
Nem volt túl sok gondja egyébként a fájdalommal, a bájital kellőképpen eltompította azt is. Csak hát most jelzés értékkel bírva egyre jobban sajog és ég. Ő mégis kint sétál. Ismét egy ostoba hibát elkövetve ezzel? Talán. Ez még egyelőre nem derül ki, viszont a nyugalmas, sötétbe burkolózó falusi utcák annyira békések, csöndesen, ember nélküliek... Ilyenkor hamis biztonságérzet lengi körül, pedig ez még csak a második éjszakája itt. De jól döntött. Alighanem jól döntött.
Szokásos ruhadarabjai vannak rajta. Egyszerű, sötét, talán még kissé kopottasnak is mondható farmer, nem a szándékosan így megművel fajtából. A cipője... akár még azt is mondhatnánk rá, hogy tornacipő, de nem egészen, és teljesen fekete is. Viszont ennyi van csupán a kamaszos lázadásból az öltözködésében. Fekete szövetkabátszerű, majdnem a bokájáig leérő galléros talár fedi mustársárga hosszú ujjúját, a pálcája, kulcsai, s a mai napon újonnan szerzett iratok pedig egy kék színű bájital társaságában lapulnak a zsebeiben. Az iratok összecsavarva, félig kilógva.
Komótos léptekben sétál az utcán, elrévedezve útközben ezen-azon, amikor kiért a Boglyas térre. Járt már erre az elmúlt napban, de nem volt alkalma még jobban megszemlélni. Részint, meg leginkább másfelé ment, részint, mert napközben pedig roppantul sietett, már csak a sok ember miatt is. De most már van. Ideje, mint a tenger. Úgy sem tud aludni, gyógyító meg ilyenkor már sehol sincs épeszű, aki dolgozna. Akkor hát? Hova siessen?
Elsétál egy vörös hajú, csinos nő mellett, de igyekszik nem vetni felé pillantást, nehogy valami rosszat gondoljon, majd megáll a baglyos szökőkútnál. Zsebre dugja kezeit, s hallgatva a víz csobogását, mélyeket lélegezve hunyja le szemeit, megpróbálván kizárni minden érzelmet, ami csak megjelenhet. Ki tudja még milyen sikerrel. Szeme sarkából érzékeli a nőt, de ha az épp enne is, nem látja. Aztán a következő pillanatban, mielőtt még bármit is tehetne ellene, valami ismeretlen erő az univerzumban arra készteti, hogy megszólaljon. De mégis miért?
- Baglyok - jelenti ki az általános tényt, amit még a vak is láthat. Majd halvány mosoly kezd el játszadozni a szája sarkában. - Értem én, hogy bogoly-bagoly... de akkor is. Vizet köpő baglyok?
Igazából a hányó találóbb lett volna... De kihez is beszélek tulajdonképpen?
Megzavarodik egy pillanatra. Furcsa. Sosem szokott ilyet csinálni, hogy csak úgy hozzászól egy idegenhez. Aki lehet azóta már itt sincs, vagy nem is hallja. Még csak felé sem nézett. Lehet, hogy tényleg nem ártana meginnia egy újabb bájitalt, mielőtt még zavartabbnak érzi magát, és a következő pillanatban elkezd arról beszélni, hogy milyen bagolyfajnak tudná beazonosítani az itt látott műmadarakat, mint egy eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Későn végeztem ma az étteremben. Rengetegen voltak és csak úgy záporoztak a rendelések. Ki tudja, talán miattam jöttek ennyien. Beképzeltségnek érzem ezt, de néha tényleg az az érzésem, hogy mióta megneszelték, hogy a férjgyilkos a konyhán ténykedik többen térnek be hozzánk. Mit számít, miért érkeztek, ha jóllakottan és kellemes élményekkel gazdagabban távoznak! A séf kezd megbízni bennem és már pár komolyabb feladatot is rám szokott bízni. Az alapanyag beszerzéstől, ami igazából hajnali piacjárást jelent, az esti zárásig mindenből kiveszem mostanság a részemet. Így volt ez ma is, hiszen azért végeztem ilyem sokára, mert nekem kellett zárnom a konyhát. Előtte még összeütöttem magamnak egy kis éjszakai vacsorát, mert egész este egy falatot sem tudtam enni. Viszont nem volt kedvem a szobámban megenni, sem az étteremben, így kijöttem ide a térre. A séta rám fért, A hűvös koratavaszi levegő pedig jót tesz, mert igazság szerint zsong a fejem. A pörgés, a sok ember, hang, illat és ízkavalkád miatt sokszor megesik, hogy besokallok. Olyankor mindig sétálok egyet mielőtt aludni mennék.
Kezemben egy dobozzal ülök le az egyik padra és kezdek el falatozni. Vasi pecsenye és hozzá hasábkrumpli. Semmi ördöngösség. Holnap ez lesz az egyik menüben választható fő fogás. Egy szeletet készítettem el és dobtam mellé néhány szál burgonyát. Nekem jutott a feladat, hogy a sóval megtört fokhagymakrémet elkészítsem és bedörzsöljem vele a kiklopfolt tarja szeletek mindkét oldalát, amik előtte egy éjszakát fokhagymás tejben áztak. Ez ám a wellness. Holnap jöhet a paprikás lisztbe mártózás és a sülés. Újabb darabot szelek le a puha és kellemes ízű húsból majd villámra tűzöm a rósejbni néhány szálával, amikor megjelenik egy idegen. Ösztönösen rándulok össze és engedem le evőeszközeimet, hogy ugrásra készen várjam ki mi a szándéka. Azt hittem már nem félek az emberektől, de úgy látszik tévedtem. A gyomrom tótágast áll és végigfut tagjaimon a rettegés. Aztán az idegen tovább sétál és megáll a kútnál. Nézegeti, én pedig próbálom folytatni az evést, még ha az étvágyam hirtelen el is ment. Alig ér a számhoz a sült, a férfi megszólal. Nem tudom eldönteni, hogy hozzám beszél-e, vagy csak magának tesz megállapításokat. A kérdését viszont már valamiért úgy érzem illik megválaszolnom. - Jobb mint ha savat köpnének, vagy bagoly köpetet - jelentem ki egyszerűen. Nem vagyok finnyás. Míg bujkáltam egy ispotályban is takarítottam. Ott sokat láthat az ember és ebből a szempontból megedződik a gyomra. Felfekvéses betegek, az elmúlás édeskés illata, amit a szervek bomlása idéz elő...Ehhez hasonló dolgok között kellett rájönnöm, hogy nem az a legrosszabb, ha üldözik az embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak mosolyogva bólint aprókat a kis unikornis nevetésére, mert meg tudja érteni. Abban a helyzetben, élesben örült, hogy lélegzik, de utána már ő se nagyon kapott levegőt, ahogy csaphodott és a húgával együtt nevették még utólag a szálláson is. - Csak ki akartál nevetni és ki is nevettél. Brutálisan megértem - nevet fel saját magán. Se gáz, hogy Margaréta jól érzi magát, azért is mesélte el a sztorit, mert feltűnt már neki, hogy a kis szivárvány hajú lány sűrűn kér elnézést, és pironkodik, pedig… ha Kendének feltűnt, akkor tényleg elég sokszor megtörténhet. - Ugyan, ne viccelj. Én vagyok a bátyja, a példa az volt előtte, hogy kiröhög - mosolya marad szélesen, de megvonja a vállát. - Aztán persze megkért, hogy többet ilyet ne csináljak - meg kapott tőle egy szalvétát, de abból aztán repülőt kellett volna hajtogatnia, ami béna lett, így a sztori további része már csak egy tipikus délután közte és a kisebbik Reiner között.
May kérdésére, amint lenyeli a fagyi újabb falatát reagál. - Igen. Viszonylag - töpreng egy picit. Az apját jó párszor el kell kísérje üzleti ügyek miatt, hogy górékat ismerjen meg és azoknak nem a fanja. - De egyre ritkábban, az az igazság - látja be végül, szinte hangosan gondolkodva. Igaz, a kirándulás pakliban benne van, hogy megismerte Móricot és a Dudeal még tönkre kell tegye a világot. - Mondd May, te hova mennél el szívesen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha Zé tudná miféle gondolatot járhatnak a közelében ücsörgő nő fejében a főzéssel kapcsolatban, biztosan lenne egy s más hozzászólni valója. Pont ez az egyik téma, amiről indokolatlanul sokat tudna beszélni, ha úgy adódik a helyzet. Meg persze alkotni ezt-azt a konyhában. Volt rá ideje, hogy kitanulja a dolgot és lefoglalja magát vele, és állítólag nem is rossz benne. Már amennyire megtudhatta azon kevés ismerősétől, aki evett valaha bármit is, amit csinált. Igazából nem sok van ilyenből. Sőt... semmilyen olyan ismerőse nincs jelenleg, akivel ennyire közeli kapcsolatot ápolna. Sokakkal még távolit sem. De mindegy is, hiszen nem gondolatolvasó, még ha vannak is különleges képességei, amelyeket nem igazán fogad el. Inkább betegség. És ez a betegség most is jelen van.
Nem tudja miért szólalt meg és miért kezdett el beszélni a nőhöz. Mert hát valakihez elkezdett, annyira még csak nem kattant, hogy magával társalogjon hangosan, nyilvánosan, a nő pedig itt volt a közelében, érzékelte, félig látta is. De miért csinált ilyet? Maga sem tudja. És talán még illetlenség is. Már mindegy.
Hirtelen tör rá az érzés. Mintha pánikba esne a dologtól. Ez azért igazán nem normális. Minden tagja megfeszül egy pillanatra, talán ezért kezdett el ostobaságokat művelni a fecsegést illetően. Hirtelen futni támad kedve, mégis földbe gyökerezik a lába. Ezt akarta talán oldani a baglyos megjegyzéssel? Semmi értelme, hogy így érezze magát. Hirtelen nyomasztani kezdi a sötétség is. És tényleg egyedül érzi magát, feszélyezve. Még a torka is kiszárad, meg kell köszörülnie hozzá, hogy megszólalhasson. Mert meg kell. Valami válasz érkezik a nőtől, pedig nem hitte volna. Savat? Miért pont ez jutott eszébe?
De ahogy rápillant, erre az éjszakai félhomályban törékenynek ható teremtésre, hiába nyílnak el ajkai, nem tud megszólalni. Rosszul érzi magát. Talán még hányingere is van. Csak elmosolyodik, de a szemei furcsán szomorúak maradnak. Ennyi telt csak tőle? Mégis miért?
Vagy csak... csak nem?
Be kellene vennie a bájitalát. De ehelyett csak visszapillant a szökőkútra, és lázasan pörögni kezd az agya. Ez az érzés egyre rosszabb. Egy pillanatra ökölbe szorítja kezeit a zsebében, de így beleváj jobb kezének ujjaival a sajgó, égett-vágott tenyerébe, és majdnem fel is szisszent. Ráncolja egy sort a homlokát, mintha csak művész szemmel kritizálná némán a baglyokat... aztán lassan, nagyon lassan és óvatosan fordul vissza a nő felé, teljes testével. De nem mozdul egy tapodtat sem onnan, ahol eddig megállt. Amikor pedig megszólal, már csöndes, és próbál nyugodt is maradni.
- Bocsásson meg... - kezdi óvatosan, minden szót láthatóan alaposan megfontolva. - Nem akartam... megrémiszteni.
Néhány pillanatig némán fürkészi a nő arcát, majd ismét megköszörüli a torkát.
Be kellene vennem a bájitalt.
- Ne haragudjon, hogy ezt kérdezem... de... minden rendben?
Egészen biztosan nincs, de meg kell adnia az embereknek a tagadás lehetőségét. Joguk van ahhoz, hogy hazudjanak az érzéseikről, főleg egy idegennek. De egy biztos. Ez, ami most hirtelen hatalmába kerítette, nem egy szokványos érzés. És bár kezd elillanni a bájitala hatása, azért még van benne valamennyi, mégis elég intenzív ahhoz, hogy átélje.
Igazából egyébként csak el kellett volna sétálnia. Úgy érzi nem szívesen beszélne vele a nő, habár ez nem is csoda, tekintve, hogy egy idegen pasas szólította le az utcán, éjnek évadján. De ez is olyan, mint a baglyok. Egyszerűen csak jön magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kicsit rosszul érzem magam, amiért kinevettem. Rendben, igazából, ahogy nevetésem csillapodik, egyre rosszabbul, de komolyan csak kitört belőlem, most meg aggódhatok azon, hogy megbántottam-e. Apa mindig azt mondta, hogy nincs annál jobb dolog, mint amikor együtt nevetsz valakivel. Igaza volt és van is, főleg, amikor Kende megerősít, hogy megérti. Gyorsan tűrök el egy tincset fülem mögé. - Jobb bátyja nem is lehetne - bólintok egy határozottat, át sem gondolva mit mondok. - Mármint úgy értem, hogy biztos szereted és az elmondottak alapján jó kapcsolatotok van, meg sok közös emléketek is... - valaha lehetne ennél cikibb?
Fejemet fordítom felé, miközben a menta-csoki olvadozik a számban. - Ühüm, értem. Utoljára azt hiszem két éve voltam anyával és apával a Bakonyban, pedig... előtte sokat jártunk - fordulok vissza előre, fejemet akaratlan hajtom lejjebb kicsit, ahogy lóbáló lábaimat nézem. Kende kérdésére mosolyodok el szélesen, gondolkodás nélkül válaszolok. - Egyiptom - határozottat is bólintok mellé, miközben kezem mozdul és markol rá a medálra. - Nagyon szeretnék eljutni oda. Csodálatos lenne - izgatottan ficergek kicsit helyemen. - Úszol, igaz? Hallottam, amikor Móric beszélt róla... te biztos valami olyan helyre mennél, ahol rengeteg a víz - fordulok felé ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szakadozottan emeli a fejét, ahogy maga elé pislog kicsit, mert nem számított erre a véleményre. Nem volt ő mindig olyan jó bátyja Kittinek, viszont Margaréta folytatja és igazat kell adjon a kis unikornisnak. - Jaja, elég jó a kapcsolatunk - mosolyodik el, aztán inkább leveszi a szemüveget is, amit a póló nyakára biggyeszt. - Neked van tesód? Egy extrán kicsi unikornis? - neveti el magát kedvesen, kanala pedig már az első gomb végén jár. Elhúzza a száját, mert két év azért elég sok idő bárhonnan is nézi, de úgy érzi ezt most nem feszegeti.
Keze kapaszkodik meg felhúzott bokájában, arcán jelenik meg egy széles mosoly, mert egyértelműen látszik a csajon, hogy felcsigázza az úti céljának gondolata. - Elég menő hely lehet. Az egyedüli hibája a meleg - gondol bele. Sose gondolt semmi sivatagos, száraz terület meglátogatására, mert ott is maradna és nem azért, mert letelepedett, hanem mert megpusztulna. A kérdésre bólogat válaszul és akaratlan rebben meg szemöldöke legjobb haverja nevét hallva. Nincs meglepve, hogy lassan mindenki Mórictól hallja, hogy Kende úszik, nem nehéz rá akaratlan felfigyelni. Ez van, ha a Brokemonod egy jelenség. Fel is nevet. - Így is van és lássuk be, van választási lehetőségem. Jól állunk vízzel - közben megemeli mutatóujját és köröket rajzol a levegőben, ami amúgy a Föld bolygó lenne, de mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szélesen mosolygok. Talán okom sem lenne rá, de maga a tudat és a helyzet, hogy Kende mellett ülhetek, az év első fagyiját majszolgatva, miközben beszélgetünk, indokolatlanul boldoggá tesz. A kérdésre lesz mosolyom sokkalta visszafogottabb. - Nincs - rázom meg fejem, mert tetszik a titulus. - Jó lenne egy bátyó, de... hát, az már aligha lesz - nevetek fel zavartan, majd teszem a számba a kanalat rajta citrommal és menta-csokival egyaránt.
- Én sem nagyon szeretem a meleget. Jobban kedvelem az átmeneti évszakokat - ingatom meg fejem kicsit. - De Egyiptomért megérné bevállalni, még akkor is, ha a végére én is múmia lennék - bólintok egy határozottat. Hogy láthassam és érezhessem Anibusz jelenlétét mindenhol? Megéri. Merlinre, mindennél jobban megérné, még akkor is, ha csak egy szempillantásra lenne lehetőségem megnézni. Halkan nevetek fel. - Igen, tényleg van - bólintok egy aprót. - Van konkrét hely, ahova eljutnál? - lóbálom meg lábaimat jobban, ahogy egész testemmel Kende felé fordulok, így lököm meg térdét térdemmel. - Bocsánat - fordulok előre azonnal pírral arcomon, amit remélhetőleg a nemrég hátratűrt, most ismét előre esett tincs takar ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Na igen, visszafele pörgeti az időt viszonylag lehetetlen. Nagyon is az, de most mit mondjon erre? Inkább csak együtt nevet a kis unikornissal, akinek a lába se éri a talajt a padon ülve.
- Szeretem a nyarat, szóval vannak problémáim - vigyorodik el, mert ja, franc se gondolkodott olyasmin, ami amúgy is történik, mint az évszakok változása. Olyan mindegy! Folyton váltogatják egymást, akkor is jönnek, ha nem akarjuk és senki ne mondja, hogy tavasszal mondjuk nem eshet a hó. - És nem szerveznek oda utat? Vagy valami tanulmányi bármit? Tuti kijutnál - gondolkodik hangosan éppen csak rá sandítva a szivárvány tincsek között fehérlő arcra.
- Au… - Csak legyint, mielőtt reflexből megérintené a csaj, majd a saját térdét. - Semmi gáz - vár egy pillanatot, amíg totálisan elhelyezkedik a lány. - Ausztrália tutira, a Maldív- szigetek, ott a legtisztább a víz. Izland, Bali, a Bahamák és a Fülöp-szigetek - utóbbin belül konkrétan van egy hely, amit már rég kinézett magának, de erről nem szokott beszélni. Még a most sokszor emlegetett Kitti se tud róla. - Talán Oahu-t még nem hagynám ki - teszi hozzá bármi gondolkodás nélkül mielőtt még felnevetne. Szeretne sokat utazni, ez van. - Ahhoz, hogy eljussak talán ébren kellene maradni az órákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Más családokban nem néznék jó szemmel, ha a lány kutat udvarló után. A szüleim viszont bíznak a nővéremben. Tudják, hogy azzal a tűzzel, ami benne ég, bárkit megszerez magának. Nekem nem hagynák, hogy magamtól válasszak. Bennem nem bíznak, nem hiszik, hogy jó családból való férjet szerzek magamnak. Lídia tökéletes magatartása, kiváló eredményei feljebb tudják emelni őt a ranglétrán, mint ahogy a szüleink elindultak. Az én viselkedésem ellenben csak "szégyenbe hozza a családot". Tehát míg Lidi könnyedén talál magának férjet, tőlem sokkal jobban fognak tartózkodni a családok. Jelenleg azonban nem zavar a dolog. Ha rajtam múlik, nem szeretnék benne ragadni a társaságban. Nem szeretném az egész életemet a "felsőbbrendűek" körében tölteni.
- Igen, ez a jobbik eset. A szüleim tudják, hogy a nővérem eléri, amit akar, Meg azt is tudják, hogy azt akarja amit ők. Egy jó családba beházasodni. - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy nem házasítottak ki minket amint nagykorúak lettünk. Igaz, anyám majdnem 30 éves volt, mire férjhez ment. Nagy port is kavart, amikor visszatért Magyarországra, és kiderült, hogy még nincs férjnél. Nagy szerencsének, és a nagymamám rámenősségének köszönhető, hogy apám végül elvette.
- Azt sem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni - vontam vállat. - Legrosszabb esetben is van még három évem, mielőtt férjhez adnak. A tudás a szüleim számára kincs, sosem vennének ki az iskolából, csak, hogy gyerekeket szüljek. A nevemet úgysem örökölnék a gyerekeim, a családi örökséget az unokatesómnak kell tovább vinnie, szóval... - nem fejeztem be a mondatot, csak beleittam a limonádémba. Nem is tudom, pontosan mivel is fejeztem volna be. - Na és te hogy állsz ehhez a házasság témához? Szülői nyomás akkor rajtad nincsen? - Zsófi sem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben tervez férjhez menni. De minél idősebb, annál kevesebb esélye van aranyvérű körökben házasodni. Persze az ő esélyei eleve alacsonyabbak. Aztán lehet, hogy nem is számít neki annyit a vér. Ahogy nekem sem. Igazából egész házasság dolog a háttérbe szorul nálam.
Persze tudom, hogy a szüleim úgysem hagynák, hogy férj nélkül maragyjak. De amíg Lidi jövője van a középpontban, én kitalálhatom, hogy mihez kezdjek az egész témával. Bár az biztos, hogy a múltkor Emmával is a házasság témánál lyukadtunk ki. Talán ez azt mutatja, közelebb van ez a dolog, mint hiszem. Nagykorúnak minden értelemben mondható vagyok, így ez nem tudja megakadályozni a szüleimet. A mindennapjaimban azonban nem jut eszembe a házasság, így soha bele sem gondoltam, mennyire a nyakamon van az egész. Abba sem, hogy ha a szüleim végül hozzá adnak valakihez, az tönkreteszi minden jövőbeli tervemet.- Merlinre, dehogy! - hevesebben nem is reagálhattam volna a felvetésre. - Sok tervem van a következő éveimre, de a házasság egyáltalán nem szerepel köztük! - elég érthető voltam? Azt hiszem igen. - Talán majd egyszer - tettem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem félhetek örökké, egy életen át valakitől, aki már meghalt. Valakitől, akinek én vettem el az életét és a karjaimban tartottam amikor a létezés tüzének szikrája kihunyt a szeméből. Károly már nem bánthat. Pribékjei, ha akartak volna, már bosszút álltak volna rajtam, de mindeddig nem tették. Ki tudja miként talált rám. Lehet senki sem keresi, mert mindvégig magánakció volt a keresésem. Mégis, ahogy most megjelent ez az idegen újra rám tört az a csontig hatoló félelem, hogy értem jött, hogy elégtételt vegyen főnökéért. Nem merek moccanni néhány pillanatig, ám mivel nem támad rám mégis tovább igyekszem falatozni. Ekkor szólal meg először és belőlem kikívánkozik valamiféle válasz a feltett kérdésére, melyet újabb adag csend követ. - Semmi baj - rázom meg a fejemet lassú szavú szabadkozására, de ennél többet nem tudok mondani. Lehet ez csel is részéről, hogy elhitesse nincs benne ártó szándék. Talán jobb lett volna kis sem jönnöm ide ma este. De annyira zsongott a fejem, hogy ki kellett szellőztetnem egy kicsit. Mióta kijöttem a szanatóriumból annyi minden történt. Nagyot fordult velem a világ. - Nem igazán - felelek  reflexből őszintén váratlan kérdésére - Nehéz napom volt, ennyi az egész - teszem hozzá és kékjeimet le sem veszem az idegenről, aki akár egy kíváncsi újságíró is lehet. Ma kifaggat és holnap már viszont is láthatom a szalagcímet: "A férjgyilkos éjjeli portyán". Még belegondolnom is szörnyű, hogy akár ez is megtörténhet. Lehet jobb lenne megelőznöm a dolgot. Az ételes dobozt, benne az evőeszközökkel félreteszem és felállok. Hosszú lángvörös fürtjeim fekete kabátomon terülnek szét. Bokacsizmámra rálóg a fekete, élére vasalt szövetnadrág, mely egyenruhám része. - Maga újságíró? - lépek olyan közel a férfihoz, hogy ahhoz elég messze legyek, hogy ne érjen el, de minden szavát értsem és arcát is lássam az utcai lámpák gyér fényében. Nem retteghetek mindig. Már nem kell menekülnöm és nem is fogok. Megfizetem a bűnöm árát nap mint nap, sőt szinte minden éjjel. Így lehetek elég bátor, hogy szembenézzek bármivel és bárkivel, ami vagy aki rám vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldökömet ráncolom értetlenségemben. Szereti a nyarat, de a meleget nem, de nyáron meg meleg van, miközben... rendben van, nem is nekem kell megérteni, mert megértem. Komolyan. Én is szeretem a nyarat, mégis jobban az átmenetieket. Lehet mégsem értem annyira.
- Áááááh, nem hiszem - emelem fel fejemet számban tartva a kanalat, ahogy az eget fürkészem. - Mármint jó lenne, de nem hiszem, hogy valaha szerveznek oda bármit is - vonom meg vállaimat kicsit, majd esnek kékjeim Kendére vidáman. Engem nem zavar, majd eljutok saját erőmből, ha kell.
Hirtelen reked benn a levegőm, ahogy megérinti a térdemet, arcomon a pír csak még jobban látható lesz, alsó ajkamba harapva próbálok arra koncentrálni, amit mondd, nem pedig az érintése után hagyott bizsergető érzésre. Végül lassan emelem fel fejemet, hogy rápillantsak. Ajkaim elnyílnak egymástól, miközben hallgatom.
- Váó - szökik ki ajkaim közül. - El fogsz jutni! Biztos vagyok benne! Órán alvástól függetlenül, majd segítek - szólok határozott hangon. - Pontosan ilyen sorrendben fogsz eljutni mindegyik helyre, sőt, talán többre is! - emelem fel kanalamat az ég felé vidáman. - Hajrá, Kende! - nevetek fel őszintén kékjeimet le sem véve az égről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valamiért az apja jut eszébe. Miért jut eszébe az apja, egy ilyen békésnek mondható, csöndes, nyugalmas tavaszi éjjelen, olyan messze a szülőháztól, amilyen messze csak el mert menni? "Szánalmas vagy! Egy nyomorékot szült az anyád, nem vagy jó semmire! Semmire!"
Aztán a pillanat, ahogyan látta kihunyni a fényt a szemeiben, és ő csak ott állt. Állt és nézte. Túl hosszú ideig nézte. Kiszárad a torka is, nem csoda hát, ha nem tud válaszolni. De egy mosolyt mégis kicsikar magából. Mintha csak a sok éves gyakorlás olyan ösztönösen jönne elő, mint a vadból a menekülés. Apropó menekülés. Szívesen megtenné most ő is, valahogy, valamiért. Mégis itt marad. Mert szép lassan ráébred mindarra, ami vele történik. Ennyi év után gyorsabban is rájöhetne már.
Ezért fordul végül lassan a nő felé, és nagyon óvatosan. Ezért pillant rá, és ezért nem mozdul arról a helyről, ahol megtorpant. Kezeit óvatosan húzza ki zsebeiből, és ereszti maga mellé, hogy látható legyen, nincs az ujjai között sem pálca, sem bármilyen fegyver. Bár így a fehér kötés is nyilvánosságra kerül jobbján, átfáslizva tenyerét, de mégis elernyeszti ujjait, hogy lazának, nyugodtan tűnjön, bármennyire is lüktet valami a mellkasában, ami nem ver egyformán a szíve ütemével. Lassan elhangzik a kérdés. Majd egy újabb is, és rájuk végül a válasz. Őszintének hatóan. És kendőzetlenül. Ez valamelyest oldja az eddigi érzelmeket. Vagy a félelmet felváltó gyanakvás teszi? Végül azonban, ahogyan a nőtől is elhangzik egy kérdés, miután hirtelenjében feláll, - talán védekezően, hogy gyorsabban elsiethessen, ha úgy adódik - közelebb lép. Zé viszont még mindig érzi, hogy jobb, ha ott marad ahol van. Mégis valami furcsa megkönnyebbülés is úrrá lesz rajta. Sokkal őszintébb lesz a mosolya egy pillanatra, és egy halk, rövid kis nevetést is kiprésel magából.
- Úgy nézek ki? - néz kedvesen, de még a mosolya ellenére is ugyanúgy szomorkás tekintettel a nőre. Majd lassan megrázza a fejét.
- Nem vagyok - mondja végül. Bár igazából szeret írogatni, de csak magának, és nem is kifejezetten cikkeket. Meghatározhatatlan erő önti el a testét, de azért eszénél marad. Nem moccan. Hagyja, hogy a nő jöjjön még közelebb, ha akarna. Nem hátrál, de előre sem lép.
- Csak... - sóhajt fel, és emeli a különösen tiszta tavaszi, éjszakai égbolt, és a néhány felvillanó csillag felé a tekintetét, és nézz kissé körül, ha valamelyest zavartan is. - Szeretem az esti sétákat - pillant végül vissza a nőre.
- És ritkán botlok ilyenkor bárkibe is. Tényleg nem akartam zavarni.
Igazából általánosságban is ritkán botlok, vagy mondjuk úgy, nem beszélek igazán senkivel sem. De ez most lényegtelen - teszi még hozzá gondolatban.
- Elnézést, néha furcsán viselkedem - von szerényen vállat, halvány mosollyal, majd úgy kezdi el szemlélgetni a cipője orrát, mintha az most roppantul érdekes lenne, és lassan összefonja maga előtt karjai. - Rá se rántson, nem tartom fel. Csak egy baglyos bolond vagyok a szökőkútnál.
Megint egy tökéletes pillanat, amikor idiótának érezheti magát, saját maga miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vigyora mellett szökik ki nevetés mert látszik, hogy feladta a kis unikornisnak a leckét. Pedig egyszerű: nyár, elég jó idő a túrázásokhoz, a szabadhoz, ahhoz, hogy kint ússzon, valamint - Ekkor van a versenyszezon és utána mindent kicsit lazábban vesz az edzőm is - mindez együtt pedig baromira elég, hogy imádja a nyarat. - És órák sincsenek - teszi hozzá. Szóval az a szemöldökráncolás megérdemelte, hogy tisztázza Margaréta számára.
Mosolyogva bólogat, mert valószínűleg a csaj jobban keni ezeket, mint ő, így aztán elengedi. - Simán eljutsz majd - pillant a lány arcára, majd ahogy fordul, Kende is kicsit jobban az irányába helyezkedik. Komolyan gondolja, a csajnak simán meg van hozzá az esze.
Kedvesen neveti el magát a buzdításra. - Oké, egyezzünk meg. Hozok neked mindenhonnan képeslapot, ha hozol nekem egy fáraót - szerinte ez egy teljesen fair megállapodás lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ajkaim formáznak ó-t, ahogy megértem a gondolatmenetet. Mármint a másik részéről, mert nekem a nyár nem olyan izgalmakkal teli, mint a legtöbb diáktársamnak. Ha haza is megyek, az üres lakás vár, én pedig csak várom azokat a napokat, amikor meglátogathatom anyát. Szomorkás mosoly kerül ajkaimra, fejemet előre fordítva mosolygok lábamat lóbálva továbbra is. - Klassz, hogy van valami, amit ennyire szeretsz csinálni. Sok versenyt megnyertél már, igaz? - kapok egy falatot számba, oldalvást sandítok Kendére.
Szélesebben mosolyogva bólintok egyet. Ha már ketten hisszük ezt, akkor biztosa meg is fog történni. Egy tuti: Egyiptom nem fut el. Végül a baleset után fordulok ismét Kende felé testemmel, de már sokkal óvatosabban, majd tör fel belőlem a nevetés. Őszintén szaladnak ki a hangok ajkaim közül, szemeimet lehunyom pár pillanatra. - Rendben, áll az alku. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy hozzak neked egy fáraót - ingatom fejemet, majd még egy falatot kapok be. - De ha csinálsz majd képeket, megmutatod őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Úszik már szinte mióta az eszét tudja, de sose kérkedett vele, vagy emlegette magától mit és hogyan nyert. Azóta viszont van egy Mórica, most pedig egy érdeklődő kis unikornisa, akire első körben csak elmosolyodik. - Igaz, volt néhány - bólint sokadjára. - De függ attól, hogy miben indulok - teszi hozzá. Tartott tőle, hogy az úszással, mint versenyszerű sporttal fel kell hagynia, ha a Bagolykőbe jön, de nem így alakult, és bár nem is azért űzi, hogy minél több eredménye legyen. Az csak vele jár.
Kézfogásra nyújtja előre kettejük közé kezét, ahogy könyökét még mindig a padon támasztja. - Kezet rá - biccent. - Egyelőre ismerkedem a telefonommal, de mire oda jutok, már simán tudok képeket csinálni - neveti el magát. - Persze, majd megmutatom őket.
Ahogy a fagylalt végére ér, oldalra nyúl és ültében a mellettük lévő kukába dobja a kiürült papír kelyhet. Kérdőn néz Margarétára, hogy neki van e még muníciója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fel-felcsillanó kékekkel hallgatom, hogy volt neki néhány. Nagyon jónak tartom, hogy valóban szereti is csinálni, nem pedig kötelességből teszi, bár az is igaz, hogy elég régen is úsztam. Más volt minden, amikor apa is és anya is még mellettem voltak. - Óóó, több fajtában is szoktál? Nagyon klasszul hangzik! - nem vagyok egy nagy úszó, de egy mélyebb vízben azért nem fulladok meg. Az már egész jó, ugye?
Még egy falat, majd szemem sarkából látom meg mozdulni kezét. A kanalat teszem a kehelybe, kissé megszeppenve fogom meg a felém nyújtott kezet. Kezet rá. Milyen nagy és puha a tenyere! A gondolatra pirulok el ismét, miközben telibe Kende arcát nézem. Gyorsan rázom meg a kezet, majd hajtom le fejemet, hogy az üres kelyhet kezdjem fürkészni. Elmosolyodom. - Köszönöm, tényleg nagyon jó lenne, ha megmutatnád őket. Biztos gyönyörű helyek - mosolygok fel rá kedvesen. - Tudok segíteni a telefonnal, ha gondolod. Muglik között nőttem fel, így... - vonom meg vállamat somolyogva, majd kicsit előrébb ficeregve a padon ugrok le róla, hogy sétáljak a kukához és dobjam ki a szemetemet. Nagyon menő volt, amit Kende csinált, de én nem vagyok ennyire bátor. Úgyis mellé menne, vagy ami még jobb, valahogy őt találnám el. Bárhogy. Mindegy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Értem - bólogattam bőszen, hiszen ő mégiscsak okosabb volt nálam ebben a témában. Mondjuk amikor én voltam mérges, szintén mondtam, illetve tettem olyat, amit később megbántam, így már tiszta volt a kép.
- Ez nem hangzik jól. Csakis olyan állatkát szeretnék venni, amit ismersz, mert, ha bármi rossz vagy váratlan történik, akkor tudok tőled kérdezni - néztem aggodalmasan a tanáromra. Még mindig nagyon fura volt tegezni őt, időnként magamat is ki kellett javítanom, de végtére is úgy gondoltam, hogy majd hozzászokok a dologhoz. Mindenesetre rendes volt tőle, hogy felajánlotta a tegeződés lehetőségét.
- Az nem jó, ha nem lehet vele játszani. Mindenképp olyan állatkát szeretnék, amely játékos - válaszoltam elgondolkodva, majd el is vetettem annak az ötletét, hogy bármiféle rágcsálót tartsak.
- Jaj, de aranyos a cicád! - néztem olvadozva a mobilképet, majd miutá eltette, ezerrel kezdett el kattogni az agyam. Gyorsan odaléptem az egyik kennelhez, amelyben a cicákat tartották, majd bedugtam rajta az ujjam, hogy megérinthessem valamelyik szőrmókot.
- Aúúúú! - vettem el onnan az ujjam gyorsan, ugyanis az egyik cicus játékosan megkarmolt. Szerencsére nem okozott nagy gondot, nem is vérzett az ujjam, de azért megéreztem a karmolását. Kezdtem kételkedni benne, hogy vajon nekem valók-e a macskák. A kellemetlen incidens után a kutyákat vettem szemügyre, akik úgy tűnt, hogy nagyon boldogok voltak a látogatók láttán.
- Hűűű, ez a két kutyus vajon milyen fajta? Azt hiszem, hogy már olvastam róluk az egyik állatos könyvemben, ahol felsorolták a fő fajtákat. Talán csiiii.... öhm nem tudom, hogy hívják... a másikra kifejezetten emlékszem! Tacskó! Milyen gyönyörű kis fekete tacsi! Mit lehet róla tudni? Na, és az a csiiii akármi, az milyen? - faggattam a tanáromat érdeklődve. Ez a két kutyus nagyon felkeltette a figyelmemet, mindkettő kis méretű volt, és rendkívül aranyosak tűntek. Mikor közeledtem hozzájuk, mindketten barátságosan fogadtak, aztán a kisebbik, az a csiii elkezdett ugatni rám, pedig nem csináltam semmi rosszat. Kíváncsian vártam, hogy mit mond Belián bácsi, azaz mit kell tudnom ezekről a kutyákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Általában a reggelek lassan indulnak az őrsön. Az ügyeletesek nem tudnak általában sok bűnözőt elfogni éjszaka, hiszen ez Bogolyfalva, a nap indulásakor pedig a kutyának sincs kedve bármit elkövetni. Szóval Zalán teljesen nyugodtan ült le a - most már - állandó helyére, és kezdte el kitölteni magának a szükséges koffeinadagot, hogy az agya legalább elindulhasson még a meeting előtt.
Bodócs sétált oda hozzá bozontos kinézetével, ajkain kaján mosollyal. Zalán sose szívlelte a férfit, és a tündérporos eset óta ez visszafelé is igaz volt. Szóval amikor meglátta közelíteni, már biztos volt benne, hogy ez a reggel nem fog jól indulni.
- Az éjszaka az egyik új tanonc behozott egy nőt prostitúcióért - kezdte minden előzetes bevezető nélkül.
- Prostitúció? Bogolyfalván? - rántotta össze azonnal szemöldökét Zalán, de már látta hova fog kifutni ez a történet. Még csak nem rég lett hivatásos auror, de máris neki kell feltakarítani a tanoncok szarságait. Remek.
- Mindjárt megyek, kérlek vigyétek be az egyik meghallgatóba a nőt... személyt - javította ki magát azonnal a férfi. Hiszen ki tudja milyen nemű volt az ember, ő aztán nem ítélkezik. És nem von le következtetéseket sem.
Bodócs felnevetett rajta, és az asztalára dobta az igen vékony kis aktát. - Zlatan azt mondta nem kell jönnöd a reggeli eligazításra, csak intézd el - hagyta ott a férfi. Zalán elhúzta száját, és kávéja felett belenézett. Remek reggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érdekesen beszél ez a csaj, biztos túl erősen fogják otthon. Hát, hogy lehet ilyeneket kérdezni, meg így? Meg amúgy miért érdekli, nem értem pontosan. Először egy kicsit össze is ráncolom a szemöldököm a kérdésére, és gyorsan elgondolkodok, hogy mit is kérdez. Biztos nem arra kíváncsi, hogy melyik boltból veszik, hanem, hogy miből. Pénzből, tehát, a kérdés arra irányul, hogy mit dolgoznak.
- Az aurorképzőben valami izék – vonok vállat és széttárom a kezem. Mit tudom én, hogy pontosan miket csinálnak. Polli tuti tudja, ő sokkal okosabb nálam, meg ő általában figyel is arra, amit anyuék mondanak. Biztos beszéltek már róla, de sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem.
- Merlinre! Te aztán jól be vagy fogva. Nekem is mondják, de általában nem sikerül. Csak ha Polli nekiáll helyettem csinálni, na azt… azt nem szeretem, úgyhogy kénytelen vagyok csinálni. De azért sokat csalok benne, mindenféle helyekre eldugdosok cuccokat, hogy ne kelljen foglalkozni velük. Aztán amikor megnézik, akkor minden szupernek tűnik – vigyorgok, mert tényleg így szoktam csinálni. Rejtély amúgy, hogy másnap, hogy van minden a helyén, amikor elő akarom venni. Illetve most tűnik fel ez a rejtély, mert sosem gondoltam még utána. Remélem nem Polka teszi a helyére őket, azt nagyon bánnám.
- Csúzlimudli? – vigyorgok, végül is nem rossz név, szóval bólintok. – Na nézzük mennyire vagyunk jók a Csúzlimudlizásban – emelem fel magasra a „gyilkos” szerszámot, majd mire észbe kapok már lövöldözünk is. Kicsit sajnálom, hogy az első ennyire félrement, de legalább egy pontom már van.
- Köszi! – talán még kicsit bele is pirulok a lövésbe, hogy sikerült egyet eltalálni, még ha nem is a célpont volt az. Bezzeg Ana egyből talál, kicsit morcos leszek mögötte, ha hátranéz persze mutatom felfelé a hüvelykujjam.
- Ez igen, elsőre! – dicsérem meg kelletlenül, de igyekszem ezt a hangomban nem éreztetni. Persze már, hogy neki elsőre, ez nem ér! Aztán a második már nem talál, úgyhogy megnyugodok, hogy mégsem egy mesterlövésszel van dolgom.
- Igen, 1-1 – veszem át tőle Csúzlimudlit, majd újratöltök. Próbálok jól célozni, de mindkettő lövés mellé megy. – Á, nem igaz – a csüggedés kiül az arcomra és kelletlenül adom át a csúzlit a tulajdonosának. – Már csak három van, ha kettőt lelősz, te nyertél – mondom mégis, már mindegy. Kedvem már nem nagyon van hozzá, de azért diktál benne a versenyszellem és meg fogom próbálni, ha véletlenül elrontaná. Nem bánnám, ahhoz túlságosan magam felé hajlik a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira örülök, hogy itt van nekem Ő! Olyan volt nélküle, mintha leszakították volna a karomat, és fantomfájásaim lettek volna – igen, olvastam ilyet valamelyik újságban és majdnem hánytam is, ahogy elképzeltem – nélküle. Nagyon hiányzott az én kis Polkám, akit lassan beérek, vagy le is növök, de ez engem nála sosem érdekelt. Persze, ha majd egyszer pasizok, biztos nem lehet töpszli fiúm, de annyira nem érdekelnek a srácok még, mert rohadt idióták és semmi értelem nincs bennük. Szóval ezen még nem gondolkodom, viszont a ránk zuhanó mugli repcsik már érdekelnek. Mármint, hogy nem zuhannak ránk, ihihihi.
- Azt hiszem, hogy védve vannak az arénák az ilyenektől – látszik rajtam, hogy ebben nem vagyok biztos. Még sosem voltam kviddics meccsen, irigylem is érte Polkát, ő már tuti látott valamilyet a suliban. – Te voltál kint meccsen? Az Eridon nyert, mi? Ha már oda jársz, meg kéne, hogy tiszteljenek ezzel – vigyorodom el, miközben valami fira szót mond a tesókám.
- Teknológia? Azzal fűtenek a muglik? – húzogatom a számat jobbra-balra, ahogy elgondolkodom a szón. Gőzöm sincs, hogy miről beszél a nővérkém, de ha azzal tudnak fűteni a muglik, akkor az biztos menő lehet. Én nem vagyok mugliellenes, de azért kiráz a hideg, hogy egy olyan izére felüljek, ami elvisz olyan nagyon magasra. Közben leporolom róla a havat és ő pedig arról mesél, hogy milyen gyógybájitalt itattak vele. Nézem az újabb mutatványát, egyre szörnyűségesebb képet vágva hozzá.
- Fujj, hogy bírtad meginni? - még az orrom is befogom, annyira elképzelem, amit mondott. Biztosan rémesen szörnyű volt, de gyorsan bekukkantok a fülébe. – Már nem füstöl a füled, ha ez megnyugtat – nevetem el magam gyorsan, mert azt szeretném, ha a kellemetlen emléke egyikünkre se hasson, főleg rá, tudom mennyire érzékeny. Mint például a magasságára is, de szerintem tényleg nőtt picit. Biztos fog még, vagy én magam növesztem meg, ha lesz pálcám. ÓriásPolli, óriás szeretet!
- A zöld nem jó. Hát végül is nem vagy Trelionos, vagy milyen az egyik ház, ami zöld, persze, hogy még nem szereted. Mert már megnéztem ám hova jársz! – bólogatok, és megint átkarolom őt. Úgy szeretem nyunyurgatni, meg mindegy, csak érjek hozzá, mert ő Polka. Az én egyetlen és legszuperebb tesóóóóm! De hát muszáj őt elengedni és mindenféle őrültségen gondolkodni, mint a cicakunyhó. Még bólogatok is, hogy jó ötlet lenne kóbor macsekoknak.
- Aha, fiúk. Vagy lányok? – állok meg egy pillanatra ránézve Polkára, hiszen nem tudok arról, hogy nem a fiúk érdekelnék, már ha érdeklik. Gyorsan kiderül, hogy nem. – Nálunk is mind buta és okoskodó, meg nyápic. Egyik sem merne megcsókolni – mondom nagylányosan és hencegve, mintha Polka nem ismerne eléggé. Oké, hogy bátor vagyok, de tuti nem csókolnék meg senkit, mert az fúj! Meg láttam ám az utcán, hogy bekapják egymást, az mire jó? Tök undi!
- Dráma? Tök izgi a te sulid. Mondj valami pletyit – nézek rá, miközben újabb hótéglát gyártok a szuper kis kunyhónknak. – Hát… állítólag Viktor meg Bea járnak, de nem tudom. Én nem láttam még őket smárolni se – vonok vállat, meg amúgy Viktor pont nem a szívem csücske. Teszi a szépet minden csajnak, mert jól néz ki. Mondjuk ez igaz, tényleg jó pasi, de pfejjj, nyálas, mint a csiga.
- Jajj ne Polka, neeee, nem akarom – ugrok oda hozzá, és lefogom a kezeit, miközben ő a matekkal traktál. Mit tudom én, hogy miket nem tudom, azért nem tudom.
- Úúúúú! Simán megáll szerintem, gyere, vigyük oda. Vagy tudsz varázsolni valamit? Megnézném, a tudományod! – csillannak fel a szemeim, majd megint nem tudok megállni és körbeugrálom a tesómat. Milyen menő nővérem van már? Mindenkit szétmágiáz, vagy mi!
- De ha nincs rá mágiád, akkor segítek – mutatok úgy, mint a body builderek, befeszítek neki, biztps érdekes látványt nyújthatok, de nem akarom megrémiszteni őt. Simán benne vagyok bármiben, amit szeretne, akár kétszer is. Hiszen ő Polka, a legszupibb tesó a világon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Éppen csak az első pár mondaton jutott túl, amikor meghallotta a kicsit sem visszafogott üvöltözést, amelyet a nő lezavart. Hát ez aztán zseniális lesz. Tiszta kabaré az egész. Odalépett az egyik tanonchoz, aki ettől szinte azonnal hadba vágta magát. Apró félmosollyal nézte a reakciót, amelyet néha még mindig sajátjának érzett.
- Kérlek nézz utána egy Nadia Rosales nőnek. Minél gyorsabban, és ha megvan kopogj az egyes tárgyaló ajtaján - adta ki az utasítást, és készített még egy kávét. Az aktát a hóna alá csapta, és a szoba felé indult. Az ajtó előtt megállt és egy nagy sóhajt engedett ki. Akkor, kezdődjön a showműsor.
- Üdvözlöm, Egervári Zalán vagyok - fordult a nőhöz komoly, professzionális arccal, és letette elé a másik bögrét. - Remélem szereti a kávét, ilyen korai órán mással nem tudok szolgálni - vallotta be, és az aktát letette az asztalra. Kihajtotta a borítót, és gépiesen beszélni kezdett.
- Az éjjel, pontosan tizenegy huszonnyolckor egy bejelentés érkezett, miszerint Ön a Boglyas tér kivezető útjának egy részén kószált, és idegen férfiakat szólított le. Igaz az állítás? - kérdezte, és először nézett fel az aktából, egyenesen a nő szemébe. Ha megkapta a választ azonnal folytatta is a sorolást akkor is, ha Nadia hozzá akart fűzni valamit.
- Igaz-e, hogy a megjelenése kifogásolható volt, főleg ha az esti órákat tekintjük? Egy szemtanú leírása szerint, idézem: rövid ruhát viselt, megborult volt, látszott rajta, hogy sokat ivott, talán még drogozott is. Pont úgy nézett ki, mint aki a vöröslámpás negyedből szabadult, még a sarka is repedt volt - olvasta érzelemmentesen Zalán, és végre helyet foglalt a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnyílnak ajkai, ahogy válaszolna az újabb kérdésre, de becsukja a száját, mert a felhők között próbálkozó nap megtalálja a fejét. Kissé kellemetlen hunyorogva billenti arrébb a fejét. - A gyors a fő. Mellé pillézek és váltó - sorolja, és azt inkább elhallgatja, hogy egy hát futamban valószínűleg erőteljesen lecsúszna a dobogóról. A mellet meg nem szereti, mert lassú és túlságosan lefárasztja rövid távon a testét és leginkább a tüdejét. De ilyesmivel nem a kis unikornist fogja untatni, aki már már zavarba ejtő kedvességgel reagál szinte mindenre. Kende mosolyogva vezeti rá pillantását, ahogy halad tovább a beszélgetés, majd könnyedén neveti el magát a heves kézrázáson. - Egyiptom sem utolsó látványban - néz le a lány arcára. Mert habár ő rohadtul megtapasztalná a világ minden pontján a vizet, addig mást érthető mód más mozgat meg. - Csak aztán el ne adjanak egy tevéért - ugratja.
A felajánlást követően megvárja, amíg Margaréta kidobja a szemetet és csak utána reagál rá. - Rendes tőled, kis unikornis, majd lehet szavadon foglak. Most egészen megvagyunk egymással, mióta Roland beállított rajta cuccokat - vonja meg a vállát, majd felkel és a lány mellé lép. - Mi a legjobb abban, hogy muglik között nőttél fel? - már ő is kérdezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldököm szalad ráncba elég láthatóan. A gyors és a váltó az rendben van, de... - Pille? - nézek értetlen Kendére, míg agyam dolgozza fel az információt, és mint megvilágosodás bukkan fel bennem, amit arcom is elárul. - Mármint pillangó? - kérdezek vissza félve. Nem értek ezekhez. Apa közölte velem mindig, hogy nem szégyen kérdezni, én pedig előszeretettel meg is teszem, ha valamit nem értek.
Mosolyogva bólogatok. Egyiptom mindent megtestesít, amit látni szeretnék még az életemben, amíg Anubisszal nem találkozom. Akaratlan nevetek fel. - A tevék cukik. Az lenne a legjobb, ha megtartanának engem is és a tevét is - ingatom fejemet elmerengve a kuka mellől. Szélesen mosolygok Kendére, már bőven elég, hogy egyáltalán megfontolja, és bár nem tudom ki az a Roland, de csak még jobban örülök annak, hogy valaki segített már neki. Megszeppenve pillogok fel rá a kérdése hatására. - Hm... - teszem kezeim hátam mögé, majd kezdek el himbálózni előre-hátra. - Hogy értek az eszközeikhez - nevetek fel halkan, mielőtt folytatnám. - Nem is tudom igazából. Nem gondolkodtam még el ezen - pislantok fel ismét az égre. - Ha meg tudom válaszolni a kérdésed, majd megkereslek - behunyt szemekkel élvezem a nap még gyenge sugarait arcomon.