A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.

Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.

A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.

Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.

A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.

Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.

Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.

A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.

Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459396#post459396][b]Dwayne Warren - 2015.01.29. 21:31[/b][/url]

   -  Anyám küldte. Nincs megmérgezve - teszi hozzá a dobozra pillantva, majd előre hajolva ő is kivesz egy darabot. A süteményt elgondolkodva forgatja meg az ujjai között - Habár, amennyire utál most, lehet...
Dwayne Warren édesanyja, nos... kemény kezű asszony, ezt tudják a környéken, tudja bárki, aki valaha találkozott vele. Hiába született muglinak, kbibli férje lévén Voldemort rémuralmának ideje az ő életére is kihatott - melynek során megtanulta, hogy védje meg magát és gyermekeit. A hideg wisconsini tél pedig csak szívósabbá és keményebbé tette, elpusztíthatatlanná, akár egy sziklás- hegységi grizzly medve. Ám amennyire kemény, olyan fontos neki a becsület és az, hogy a fiaiból tisztességes embert faragjon, így nem csoda, hogy érzékenyen érintette Dwayne újabb ballépése, amiről az készségesen beszámolt otthon. Igaz, már nem mer kezet emelni a nála nagyobb és erősebb fiára, az mégsem olyan abszurd, hogy az ételébe kever valami... kellemetlent.
Egy élete, egy halála, gondolja ő is, ahogy végül vállalja a kockázatot, ő is beleharap a csokis kekszbe.
   -  Az én ágyam nem kényelmesebb - válaszol félvállról, anélkül, hogy egyáltalán végiggondolná, mit is mond, illetve, hogy mit is jelenthet ez az ő szájából hallva. Elkapja a tekintetét a lányról, a morzsákat lesöpri az asztalról maga mellé a parkettára.
   -  És miért hagyott el a srác? Vagy te dobtad ki őt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459471#post459471][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 22:15[/b][/url]

Hiába a megnyugtató szavak, továbbra is némileg kételkedem, amit pedig utána hallok csak még jobban előrelendíti az elhatározásomat, hogy enni fogok belőle. Nehogy már egy kis sütemény megártson! Keményebb fából faragtak ennél.
- Egy édesanya normál esetben nem bántja a gyerekét. Bár nekem erről nem sok elképzelésem van - elfintorodok és újabb falatot teszek a számba. Anya nélkül felnőni. Mostohaanyával. Aki ki akar repíteni a családból és mindent megtesz, hogy az életed pokol legyen. Hogy milyen a családi fészek? Fogalmam sincs. Talán olyasféle szerkezet lehet, mint amit a madarak csinálnak a fiókáknak, kis ágacskákból, tudjátok. Vagy építenek egy szép új kecót, lévén civilizáltak vagyunk. Egy jó anya nyilvánvalóan ezen felül gondoskodik is a gyerekéről. De ha az a jövevény nem az övé, hanem csak rámaradt...? Pusztulnia kell. A fióka vagy elég erős ahhoz, hogy túlélje vagy feladja és végül veszít. Igazi heppi end, nemde?
Éppenséggel mázli, hogy a következő és egyben utolsó falatot lenyelem, ugyanis egy hajszálon múlik, hogy belefulladjak a férfi mondandójába. És csak pislogok rá és nem tudom, visszakérdezzek-e. Mert ugye ti hallottátok? Ez most mi akar lenni? Nem, nem akarom tudni. És hogy magamat ismételjem: ez Dwayne "Mindenkitmegfektetek" Warren. Benne sose csalódunk...
- Inkább közös megegyezésnek nevezném - az ujjaimat kezdem piszkálni, gyűrögetem, ropogtatom őket, csakhogy a választ elnapoljam. Hogy lehet ezt elmagyarázni? - Egyszerűen csak nem ment. Nincs különösebb oka. A kémia működik, de mintha a közös légtér atomrobbanást idézne elő - a kémiával igazán semmi bajunk nem volt soha, sőt... De ami az együttélést jelenti, az már egészen más lapra esik.
- Ti annak idején miért mentetek szét Zójával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459498#post459498][b]Dwayne Warren - 2015.01.29. 22:32[/b][/url]

Csak rágja a falatot, nézi a lányt, a tekintetéből kiveszik a megszokott kutató, zárt távolság. Az anyával kapcsolatos megjegyzésére egyáltalán nem reagál, újabb süteményért nyúl, épp addig veszi le kékesszürke szemét a lányról.
Mindenkinek megvan a maga súlyos keresztje, amit cipelni kénytelen, egy bizonyos múltbéli esemény vagy személy, aki beárnyékolja az életét. Neki is megvan, Ninának is biztosan, tudja, hogy a szavai mögött fájó tartalom húzódhat... amihez semmi köze. Eredendő diszkréciója megköveteli, hogy meghallgasson mindent és mindenkit, azonban ne kérdezzen, ha nem muszáj, ezt a tulajdonságot a legtöbbet tévesen az érdeklődés teljes hiányának és ridegségnek fogják fel. Pedig, ha jobban átlátnák a helyzetet tudnák, hogy mindössze utál fájó sebeket feltépni és olyat látni vagy hallani, amit nem akar.
   -  Nálatok legalább nem volt sírás és verekedés.
Maga elé dünnyögi a szavakat, a süteményt forgatva a kezében. Akaratlanul felrémlik előtte Léna dühtől és sírásól vöröslő arca, kénytelen megrázni magát.
   -  Hát mi... hm. Nem tudom - teljesen őszintén pillant föl ismét rá - Csak két hónapig voltam vele. Nyaralni volt az Államokban. Én megszerettem, ő megszeretett. El akartam venni - könnyedén beszél, ami még magát is meglepi. A téma ennyi év távlatából egyre inkább fájóbb és kínosabb lesz, az utóbbi információról pedig még csak keveseknek beszélt - Aztán terhes lett. És - elbocsátóan int a kezével - nem tudom. Ő hazajött én meg leköltöztem Alabamába dolgozni. Ennyi volt. Semmi se volt. Vége lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459517#post459517][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.29. 22:50[/b][/url]

Nem beszélünk többet a családról. Egyikünknek sincs ínyére a téma, így jobb nem feszegetni. Neki is megvan a sötétség a dologban, nekem is, s bár megtehetném, hogy belenézek a fejébe, nem teszem. Egyrészt nem élek vissza a legilimenciával, másrészt pedig, ha beszélni akar majd róla, elmondja. Én sem lennék boldog, ha a fejemben kutakodnának. Csendben fogyasztjuk tovább a sütit, mígnem a titkok és exek éjszakája című fejezet jön. Baromi mókás, mit ne mondjak.
- Nehogy azt hidd. Többször szakítottunk, mint ahányszor érdemes lett volna újra elkezdenünk. Sírtam én is, üvöltött ő is, ütöttem meg nem egyszer, amikor... - és itt meg is akadok. Nem tudom, miért jön olyan könnyen az egész. Csak végre kimondhatom azt, amit én éreztem és én láttam, minden befolyásolás nélkül. Óvatosan folytatom. - Szóval volt, hogy kapott egy-két pofont, de David és én... Szerintem nem jó, ha két ilyen erős természet összekerül - észre sem veszem, ahogy kiejtem a nevét, tekintetemet az asztalra szegezem. Hogyan lehetne folytatni? Nagyjából sehogyan. Mire eljutok idáig, inkább elterelem másra a szót. Mindig is érdekelt, mi volt vele meg Zójával, a férfi őszintesége pedig meglepő. Sejtettem, hogy nem hazudna, de hogy ennyi mindent mondjon... Dwayne nem egy szószátyár típus, a leghosszabb nekem adott válasza szerintem nem haladja meg a két mondatot. Így csak hallgatom. Nem is tudom, mit feleljek.
- Na és Léna? A történet cukormázas verzióját már ismerem, de mi a te részed? - kíváncsian pillantok rá, ezúttal pedig nem veszem le róla a tekintetem. Őszinte vagyok, ami kínos és megnyugtató egyszerre. Ha nem akarna válaszolni megérteném, friss és mély a seb. Nem erőltetem, de megpróbálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=459530#post459530][b]Dwayne Warren - 2015.01.29. 23:14[/b][/url]

Szótlanul hallgatja, nem szakítja meg vagy vág közbe. Csak figyeli a szájának mozgását, a szeme rebbenését, az ujja matatását, ahogy zavarban magyaráz. Nem ismeri ki az a David és nem is akar ennél többet tudni róla, mint amennyit a lány készségesen elárul, ám akárhogy nézzük, egy sajátos dologban bizony megegyezik azzal a címeres ökörrel: úgy tűnik, mindkettejükön töltötte már ki Nina a dühét. Bár arról már nem szól a mese, hogy David visszaütött-e ekkor.
   -  Ismerem ezt a fajta öngyilkos viszonyt. Mármint nekem nem volt ilyenem - teszi hozzá gyorsan -, de láttam ilyet. Kemény.
Kemény. Sosem mondta, hogy jó párkapcsolati tanácsadásban, így némi hezitálás után ez minden, amit hozzátesz a dologhoz. A maga életének gubancait sem tudja megoldani, nem még érdemben nyilatkozni egy olyan ügyben, aminek még kívülről sem a szemlélője. Mindezek ellenére megérti, sőt, már- már átérzi a lány helyzetét.
Ám nem sajnálja.
A morzsákat ismét lerázza az ujjairól, épp addig áll meg a mozdulatban, amíg Nina kérdez. Halkan fújja ki a levegőt, megnedvesíti az alsó ajkát, a pillanatok telnek, ő pedig úgy tűnik, nem fog válaszolni. Végül azonban ráveszi magát.
   -  Hónapokig csak kerülgettem a folyosón, mire elhívtam valahová. Elég nagy hülyeség, de hát... fel se tűnt, hogy ott van. Aztán lettek dolgok. De olyan kis nebántsvirág. Tudod, vele finomkodni kellett. Ő mindig meg akart változtatni. Mármint sokszor - a körmeit piszkálgatja, bizonytalanul jönnek a szavak, ám őszintén - De én szerettem, csak nem volt könnyű. De asszem így jobb mindenkinek, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460192#post460192][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.01.31. 22:49[/b][/url]

- Nem feltétlenül vészes. Sok mindenen keresztül mentünk, de úgy tűnik épp ez lett a vesztünk. Kiveszett minden, ami eleinte megvolt - megvonom a vállam és a férfira nézek. Öngyilkos viszony vagy sem, nem lehet rajta változtatni. Én beletörődtem a dologba. Azt se tudom, beszélünk-e még valaha, mert az elválásunk nem volt túl fényes. Mondjuk az megnyugtató, hogy ha másért nem, hát veszekedni még Léna is szóba áll Dwayne-nel.
A legjobb barátnőm témája úgy tűnik nem volt épp bölcs gondolat. Friss sebet gyantázok éppen kíméletlenül, a beálló csend pedig arra enged következtetni, hogy most elég rossz helyen téptem egyet. Na sebaj, nekem úgyis jó, ha nem mond semmit. Annyira nem fontos a téma, hogy naphosszat feszegessem, meg végső soron nem is az én dolgom. Már épp megtörném a csendet, mikor a férfi hangja belém fojtja a szót. Hűha.
Pislogás nélkül hallgatom. Értem, mit mond Dwayne, sőt, valahol egyet is értek vele, de mit várt? Léna férfiakkal való kapcsolata egyenesen pocsék, az is csoda, hogy az aurort ilyen közel engedte magához és ennyi hibán túllépett. Ha meg is akarta változtatni, csakis erre irányulhatott. Tapasztalatból tudom, hogy Léna úgy szerette és talán még szereti is, ahogy van. Ilyen parasztosan, ne szépítsük.
- Ti nagyon nyerő páros voltatok, hiába ütöttelek-vágtalak titeket. Nem tagadom, hogy voltak köztünk konfliktusok és nem örültem, hogy összejött veled... Elég ramaty tapasztalatai vannak Lénának férfiak terén és féltem, hogy te is bántani fogod - halk szavaim őszintén és határozottan csengnek az irodában. Nagyon furcsa ezeket a dolgokat kimondani. - Na nem úgy értem, hogy fizikailag. Azt még rólad sem gondoltam. De túl sokat veszített ahhoz, hogy megint padlóra küldjék. Talán jobb lesz, talán nem, fogalmam sincs - végre Dwayne-re emelem a tekintetem és megvonom a vállam. Fogalmam sincs, hogy boldogabb vagy jobb ember lett-e ettől bárki is. Annyira felesleges már ezen rágni magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460230#post460230][b]Dwayne Warren - 2015.01.31. 23:13[/b][/url]

Csak hallgatja a szavait, e keze elindul, hogy újabb sütemény után nyúljon, végül mégis visszaejti maga elé az asztalra. Étvágytalanul nyel egyet, a szeme a lányon marad, hallgatja, ahogy a kapcsolatáról beszél, kívülről úgy tűnik, teljesen érdektelenül. Ezek az információk, legyenek bármilyen aprók, befészkelik magát az agyába, ahogy minden egyes rezdülés vagy parányi, akaratlan fintor. Utóbbiak sokkal többet elárulnak, mint az emberi beszéd, ő pedig, ahogy kiismeri a lányt, úgy olvas belőlük egyre könnyebben.
Hiszen kiismeri - tanulja, mert meg akarja tanulni. A beszélgetés így pedig egész más színezetet kap.
   -  Nyerő páros...
Halkan ismétli meg a szavakat, megforgatja a szemét, türelmetlenül és halovány ingerültséggel. Hirtelen felhullámzó haragja a lánynak esne, követelné, hogy akkor magyarázza meg, ha ennyire nyerő páros voltak, miért kellett még egy rúgást belevinnie a különben is labilis viszonyba? Ninának ugyanis komoly szerepe volt abban, hogy Dwayne nem kereste a bűnbocsánatot azonnal, ahogy beütött krach, hetekig még csak Lénával sem beszélt. Belefásult egy olyan kapcsolatba, amiben hárman léteznek: Léna, Nina és ő. Vagy az egyik, vagy a másik, de egy plusz fehérnépre nincs szüksége, aki megmondja neki, miért paraszt épp.
Ám az ingerültsége ahogy jött, úgy válik köddé. Először hátradől a székén, töprengve rágcsálja a száját pár pillanatig, majd feláll.
   -  Van kedved csinálni valamit? Akármit - akármit, csak ne beszéljünk erről, légy szíves, mert olyasmi történik, amit nem akarok - Lőttél már éles fegyverrel? Megtanítalak, ha nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460495#post460495][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.02.01. 17:58[/b][/url]

Nem mondhatnám, hogy nem ugrik gombóc a torkomba, amikor Davidről kell beszélnem. Igen, nagyon közömbösnek hat minden szavam, mintha elvesztegetett időről beszélnék, de korántsem volt az. Könnyebb azt mondani, ennek így kellett lennie, mint engedni a dolognak és fájdalmasan szenvedni napokig vagy hetekig. Csináltam már és tapasztaltam, nem jobb az sem.
A Lénáékról szóló igehirdetésem kettős. Tudom, hogy nagyon sokszor voltam benne olyankor is, mikor nem kellett volna. Tudom, hogy Léna egy önálló nő, mégsem tudtam megállni, hogy ha baj volt, ne repüljek rá Dwayne-re. Amikor nem volt mosolyszünet, elkerültem őket, egyedül akkor tűntem fel a színen - de akkor elég intenzíven -, ha Dwayne részéről sumákolást sejtettem. És ez sajnos sokszor előfordult. Talán hagynom kellett volna, hogy maguk intézzék az ügyeiket, de a széttört, meggyötört Léna számomra egyenlő volt azzal, hogy teljes mellszélességgel kiállok mellette. Akkor is, ha semmi közöm semmihez. Kötelességemnek éreztem a védelmét. Emiatt az egy dolog miatt sosem bántam meg egyetlen összetűzést sem az aurorral.
- Meg fogsz lepődni, de volt már dolgom fegyverrel - elmosolyodok, mert tudom, hogy nincs rám írva. Az igen, hogy kikaparom valaki szemét, viszont lövöldözni? Ugyan kérem! Soha. Kár, hogy Oroszországban erre is sort kellett kerítsek. Jobban örülnék, ha azt mondhatnám, fogalmam sincs mi fán terem. - Viszont egyáltalán nem vagyok profi benne. Szívesen megtanulnám tisztességesen használni - megvonom vállam, szemeimet a férfira emelem. Egyáltalán van neki itt és most ilyesmije? Nem tiltott ezzel szórakoztatni az irodájába betévedőket? Sokáig én lettem volna a legboldogabb, ha Dwayne-t rács mögött látom valami illegális bűncselekmény miatt, de most valahogy nem érzek ingerenciát arra, hogy ketrecbe zárt majomként végezze.
- De csak akkor, ha ebből nem lesz baj. Akkor is, ha ez most furán hangzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460502#post460502][b]Dwayne Warren - 2015.02.01. 18:23[/b][/url]

Némán hálás azért, amiért Nina veszi a lapot és nem feszegeti tovább egyikük exének témáját se. Az egyik túlságosan kényelmetlen, a másik pedig közel sem érdekli annyira, hogy az alap információknál többet megtudjon a szakítás körülményeiről.
Megropogtatja az ujjait, mielőtt hátat fordít a lánynak, int neki aprót, hogy nyugodtan keljen föl és sétáljon közelebb, már ha hajlandó rá, hogy levegye a cipőit az asztaláról.
   -  Nagyon helyes. Faterom mondta mindig, hogy egy lány tudja megvédeni magát. Pálcával hadonászni egy hülye is tud, de az élethez ennél több kell.
Mondjuk néhány élesített fegyver. Amerikai származásúként az otthonában ez egyáltalán nem nagy dolog, mindenki tart a kocsija ülése alatt legalább egy lefűrészelt csövű puskát biztonság vagy medvetámadás esetére, amit az ott lakók használni se félnek. Kilenc évesen már ő is tudott lőni, ahogy a környékbeli gyerekek is, ez pedig úgy volt rendjén. Ha belegondol még mindig veszélytelenebb a dolog, mint amit ebben a kastélyban megengednek a diákoknak.
Az asztala mögötti ablak mellé lép, ahol a fal tövében jókora fa láda hever. A tárgy meglehetősen hétköznapi és kedvelt a hozzá hasonló foglalkozást végzők körében, vagy azok közt, akik nem szeretnék, ha a személyes tárgyaik illetéktelen kezekbe kerüljenek. A lábával billenti föl a láda fedelét, maga előtt összefont karokkal néz bele.
   -  Mióta zavar téged, ha valamiből baj lesz? - pillant rá egyszerűen - Én vagyok a törvény. Ennél nagyobb biztonságban nem lehetsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460524#post460524][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.02.01. 19:07[/b][/url]

Így az ex-témán túl, ám a lövöldözés előtt jól jön, hogy végre másra terelődik a szó. A feszültség is oldódik valamelyest körülöttünk, aminek mindketten ugyanannyira örülünk. Szerintem. Figyelem, ahogy felkel és a hátul lévő ládához sétál. Végigmérem egy pillanatra, mikor látom, hogy int egyet. Nem teszem szóvá, hogy nem vagyok kutya, aki majd farok csóválva fut a gazdi után, kivételesen nincs kedvem ehhez. Helyette viszont, mint aki hatalmas szívességet tesz felkelek a székemből és odasétálok az auror asztala mögé. Sosem jártam még ott, így újdonság varázsaként szívesen le is huppannék a székébe. Tudjátok, csak hogy érezzem a törődést.
- Nekem sose mondott senki semmit - keresztbe fonom magam előtt a kezem és a padlót fixírozom. - Én magamtól jöttem rá erre - rávigyorgok Dwayne-re, mert szerintem ez abszolút mókás. Amit neki annak idején elmondtak, arra én mind-mind egyedül jöttem rá, tapasztaltam meg vagy kísérleteztem ki. Meglepő, hogy Dwayne-nek ilyen eleven emlékei vannak és ilyen, legalábbis hallomásból törődő családban nőtt fel. Mivel nem tudom az egész élettörténetét, így nem tudom, hol vannak a sötét foltok, de talán nem is ez a fontos. Neki volt hova hazamenni.
- Örömömre szolgál, hogy a defenzor úr megvéd magától és magamtól is - elfojtok egy mosolyt, halál komoly képpel beszélek a férfihoz. - Egyébként nem zavarna különösebben. Csak most nem érzek ingerenciát arra, hogy a nyakamba varrjanak valami szaftos ügyet - megvonom a vállam és lepillantok az immáron nyitott ládába. Nos, Dwayne sem aprózza el a dolgait. Nálunk nem feltétlenül normális, ha bárkinek akár egyetlen fegyvere is van. Neki egy ládányi jutott.
- Kiraboltál egy fegyverraktárt? - felvonom fél szemöldököm és némiképp döbbenten pislogok az aurorra. Durva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460535#post460535][b]Dwayne Warren - 2015.02.01. 19:32[/b][/url]

   -  És mégis felnőttél. Én a helyedben büszke lennék erre.
Egész csöndesen teszi hozzá a két mondatnyi megjegyzést, mely mögött több és súlyosabb tartalom húzódik, ezzel azonban már nem untatja a lányt. Nem kenyere a prédikáció és a lélekbalzsamozás, Nina pedig valószínűleg nélküle is tisztában van az erősségeivel. Pozitív megerősítés nélkül felnőni bizonyára nem könnyű, neki mégis sikerült és végül is csak mérsékelten lett borzalmas ember. Dicséretes. Rosszabbat is látott már.
   -  Ne aggódj. Egy része hatástalanítva van. Csak emlék.
Könnyedén legyint egy aprót, fél térdre ereszkedik a láda mellett, kissé darabos mozdulatokkal. A halomban heverő tárgyak közül némelyikről tényleg könnyű megállapítani, hogy nem mai darab és elsütésre alkalmatlan, bár inkább a stílusuk, mint a fizikai állapotuk alapján. Dwayne arra különösen ügyel, hogy hőn szeretett gyűjteményét ne egye meg a rozsda és a kosz.
   -  A legtöbbhöz pedig engedélyem is van.
A hangja kissé elhalkul, magában pedig még hozzáteszi: egy másik országban. De, mint már említette, ő a törvény, legalább is, ha nagyon úgy akarja, fölötte áll.
Egy viszonylag nehéznek tűnő, fényes fém pisztolyt emel le a kupac tetejéről, a tárat a tenyerébe ejti belőle.
   -  De azért jobb, ha kimegyünk a birtokon kívülre. Tudod, szabályok, meg ilyesmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=460569#post460569][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.02.01. 20:12[/b][/url]

Egy bók Dwayne Warren szájából. Ráadásul egy nem kis bók! Hujjuj, mik vannak itt kérem szépen, csak úgy röpködnek a szebbnél-szebb gondolatok. Bár szó, ami szó, tényleg büszke vagyok magamra. Nem hittem volna annak idején, hogy idáig jutok, persze pozitív értelemben. Örülök, hogy végül megtaláltam a módját a megerősödésnek.
- Szép adag emlék - elismerően bólintok. Egy ládányi fegyvert emléknek hívni nálam meredek, még akkor is, ha hatástalanítva van vagy már nem használható. Ekkora halmot bélyegekből szoktak jobb esetben felhalmozni, esetleg pénzből. Az utóbbi általában hasznosabb, de ki hogy érzi. - A legtöbbhöz - ismétlem meg szavait és én is érzem, hogy itt valami nem stimmel. Nem, nem kérdezek rá és kivételesen nem fogom firtatni. Ha valaha is valaki kérdezi, én erről még csak tudni sem tudok.
- Ha tudtam volna, hogy bármikor lepuffanthatsz, biztos nem esek neked - felteszem mindkét kezem szinte védekezésképp. Amikor az irodájában a legutóbb összetűzésünk volt, akkor Dwayne egy hajszál híján megütött. De ennyi erővel akár agyon is lőhetett volna. Túl sok újdonságot nem jelentett volna a dolog, valószínűleg örömére szolgált volna ott és akkor. Egy életre elegendő problémáját megoldotta volna az a nemes cselekedet. Figyelem, ahogy kiemel egyet a sok közül, majd tekintetem övére emelem.
- Persze. Induljunk - miután ismét lezárja a ládát, megindulunk a hidegbe. A fagyba. Ez nem biztos, hogy most a legjobb ötlet, de ha csak a bennem lévő feszültség töredékét levezeti és legalább fele olyan jól megtanulok lőni, mint ahogy Dwayne tud, már megérte. Gyors léptekkel haladunk, meg sem állva az erdőig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=478369#post478369][b]Catherine Shayleen Black - 2015.03.18. 12:17[/b][/url]

Azt hitte minden sínen van. Az élete, a koncertélmény, a minden. Doriannel semmi gáz nem volt, az szülei nem hallottak egy mukkot sem, Zója pedig felé se szagolt. Egészen ma reggelig, amikor Dwayne Warrentől kapott egy levelet, hogy ugyan menjen már be az irodájába, mert meg kéne beszélniük egy s mást. Mivel Shayleen tájékozott, így jól tudta, hogy a férfi az iskola defenzora és, ha valamiről beszélniük kell, abból neki csak baja lehet. Nem csoda, hogy amúgy sem nagy étvágya átment mínuszba és folyamatosan arrafelé stagnál, így üres gyomorral indul meg az iroda felé. Fél. Nagyon fél. Értesítik a szüleit? Megint abban a rohadt szobában kell ülnie? Vége a szabadságának? Ismételten anyja fogja zaklatni napra nap, hogy egyen, megint valami elmebajos pszichológushoz fogja küldeni, megint minden rezdülése korlátozva lesz. Megint minden kicsúszik a kezéből, hát már semmire sem jó?
Az ajtóhoz érve iszonyatos szédülés keríti hatalmába és nem igazán lehet megmondani, hogy a feltörekvő pánik, vagy az éhség okozza-e, netán mind a kettő. Kopog hármat és, ha érkezik válasz, akkor először csak bedugja fejét az ajtón, majd be is lép, a zár pedig halkan kattan mögötte, ahogy a bejárat ismét csukva áll. Mintha ólomnehéz súlyokat vonszolna magával, úgy vánszorog el az asztallal szemközti székig és csüccsen le rá.
- Jó napot - ez valami morgásféle lehet. Vékony ujjait tördeli, hallani lehet a csontok megtört ropogását, ahogy feszíti őket és hajlítgatja. Régen nem ilyen volt. Régen nem zörögtek szó szerint a tagjai. Most egy bő felső van rajta, amely valamelyest takarja lesoványodott testét, lábaival azonban nem tud mit kezdeni. Pálcika vékonyan kandikálnak ki a pólóból. Nem néz az aurorra, feltűnően kerüli a tekintetét, frufruja szemébe hull. Nem is baj, beesett arcának csak jót tesz, hogy lobonca elfedi. Ha most fürdőruhában állna itt, feltehetően rémisztő látványt nyújtana.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=478410#post478410][b]Dwayne Warren - 2015.03.18. 15:37[/b][/url]

   -  Az úristenedet... hülye kis dög.
Egyszer erősen megrázza a jobb kezét, a szájába veszi annak mutatóujját, hogy enyhítsen a csípés okozta éles, csontig vájó fájdalmon. A másik kezének tenyere rendületlen erővel szorítja az alig teniszlabda méretű, felborzolt tollú madarat az asztal lapjához, a lény visítozik és kapálózik, a szoba túlvégében üldögélő, jókora holló valószínűsíthetően legnagyobb gyönyörűségére.
Újdonsült kollégájával az igazgatóság praktikus okokból tette közös irodába, az összeköltözés azonban napvilágra hozott néhány nem várt, ám idegesítő akadályt. A két iskolai alkalmazott, emberi lény lévén többé- kevésbé képes uralkodni magán, így morózus megjegyzésekbe folytatva az ellenérzéseiket; postahordó madaraikról azonban ez már nem mondható el. Háborús állapotok - ez uralkodik az irodában, ha Jack, az agresszív törpebagoly kiszabadul a kalitkájából, ahogy azt most is tette. Jobb esetben csak fejjel nekirepül a hollónak, majd lepattanjon róla, ezt ismételgeti, amíg a fáradtságtól elalélva a földre pottyan. Rosszabb esetben a nagy testvér egyetlen csőrcsapással elintézi a kis mitugrászt, akinek a tolla és vére hull Sandor asztalára, ezt pedig kinek kell eltakarítania?
Naná, hogy neki.
Kiveszi az ujját a szájából, a krémes tégelybe nyomja, a baljával stabilan tartja a madarat, hogy a fejének vérző sebét bekenhesse vele. Jack hisztérikus sikoltásokat hallat, a szárnyai vadul csapkodnak, néhány pihetolla kavarogva száll a levegőbe... ez az a jelenet, amire a lány jobb híján megérkezik.
Dwayne épp, hogy felpillant rá, köszönésfélét mormog, néhány másodpercig még az asztalra nyomva tartja a madarat, mielőtt szabadon engedné. Jack a tollait borzolva ugrál arrébb, egyet majd még egyet, majd, mielőtt szárnyra kapna, a kopott lakkú asztalra pottyant.
   -  Na? Mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=478540#post478540][b]Catherine Shayleen Black - 2015.03.18. 18:30[/b][/url]

Az irodából kiszűrődő hangok nem voltak túl bizalomgerjesztőek, de ez Shayleent nem bizonyítalanította el különösebben, igaz, kissé félénken nyit be. Belépve érdekes látvány fogadja, de szó nélkül hagyja, legalábbis, amíg leül. Csak figyeli a bagoly vs auror harcot, magában pedig konstatálja, hogy soha nen akar a bagoly helyébe kerülni. Mert hiszen, ha egy bagollyal ezt teszi, vele mit fog? Elvileg nem bánthatja, de mi lesz, ha mégis? Temérdek kérdés, melyek végére a csata véget ér - ám a háború közel sem -, a szerencsétlen állat pedig meggyötörten hullik alá. A feltett kérdésre navinésünk szemöldöke a magasba szalad és sajnálatos módon azt böki ki, amit nem kellene.
- Mondjuk feljelenteni magát állatkínzásért? - hangja kissé kérdőn cseng, de tekintetéből csak a döbbenet süt. Hiába látja, hogy az a szerencsétlen madár sérült, ilyen brutális kezelési módszerrel még sohasem találkozott. Mert hát ki az a vadállat, aki az asztalnak nyomorítja az amúgy sem túlméretezett baglyot, hogy aztán vagy fél tubus krémet rakjon a fejére és engedje szó szerint pofára esni? Már tudjuk: Dwayne Warren. Mindenesetre az első sokkból magához térve felpillant végre a sérült levélhordóról és az aurorra szegezi mélybarna szemeit.
- Egyébként levelet kaptam, hogy beszélnem kell Dwayne Warrennel, feltételezem Ön az - ezt már sokkal illedelmesebben mondja, nincs benne semmi támadó vagy éllel bélelt szándék. - Shayleen Black vagyok - mintegy rásegítés gyanánt bemutatkozik, félve attól, hogy további felesleges köröket kell lefutnia az amúgy ijesztő férfival. Megértjük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493244#post493244][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.14. 20:52[/b][/url]

Ez az év nem indult jól - lehet, hogy egyesek babonaságnak tartanák az ilyet, de Gareth semmiképp sem tekintette jó jelnek, hogy még az évnyitó előtt kis híján belefulladt a kávéjába, amint a szokásos tankönyvlistát és értesítést olvasva megpillantotta új illúziómágia tanára nevét. Kész szerencse, hogy hajnaltájt még mindenki aludt, így kedvére kifuldokolhatta magát, válogatott szitkokat köhögve föl. Utána viszont két-három nap feszült kattogás következett, amíg megoldást keresett erre a rémálomba illő szituációra; még kétségbeesni se tudott őszintén, mert túl sokáig éltek látszatbékében és lélekben mindvégig érezte, hogy ez nem tarthat örökké. Amikor aztán megosztotta Agathaval és Jareddel a hírt, már kész terv is tartozott hozzá.
Hát ezért áll most egy furcsa, nehezen felismerhető suhanc az iskola hevenyészett aurorparancsnokságának küszöbén, markában a levéllel, ami iderendelte, míg vállán átmenetileg az a holló foglalt helyet, amelyik az üzenetet hozta. Hűvös, kissé tartózkodó hírnöke minden bizonnyal kényelmesebbnek érezte az utat így, mintha repülnie kellett volna, de az is lehet, hogy mindössze a srác nyakában lógó üveggolyó fürkészése kötötte le a figyelmét. Gareth bekopogott, mellkasán összefont karokkal várakozva, míg szabad kezének ujjai szapora ritmust doboltak felkarján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493266#post493266][b]Alexander Magnus - 2015.04.14. 21:25[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Elintézett minden levelet az úttal kapcsolatban; érdemes mindig előre tervezni és leszervezni a részleteket, hogy ne az utolsó pillanatban legyen szükség kapkodásra. A kölyök nem feltétlenül fog neki örülni előzetes várakozásai alapján - legalábbis többnyire nem örülnek a kezdet kezdetén, ha hasonlóval indít, azonban főleg így, hogy nem a kezdetektől ő tartja kezében az oktatásukat, kénytelen lesz mindkét diákjával lefutni ezeket a hosszadalmas köröket. Így a beköltözés és az adminisztrációs kötelességek elvégzése után az első dolga volt levelet írni először csupán az egyiküknek, jobb lesz, ha egyszerre egyet mér fel. Először viszont elég lesz kapnia egy általános képet a fiatalok elképzeléseiről, hogy tudja, mivel lépjenek aztán tovább.
Az asztalánál ül és kivételesen nem munkával foglalja el magát, hanem a polcáról egy könyvvel múlatja az időt, amikor is a kopogás érkezik. Az tisztán tükröződő felületre pillant magától balra, hogy megnézhesse, ki ácsorog az ajtaja.. juk (igen, ezt a többes számot még szoknia kell, ahogyan azt is, hogy egy nagyra nőtt, nevetlen szakállas gyerekkel kell együtt élnie) előtt. Az, hogy Huginn trónol a várakozó fiú vállát, elég árulkodó ahhoz, hogy felkelve az asztalról először akkurátusan visszacsúsztassa a könyvét a helyére, majd néhány lépéssel átszelve a szobát, maga nyisson ajtót Garethnek.
- Üdvözlöm, örvendetes, hogy ilyen hamar időt tudott szakítani rám. - Nem tesz fel olyan felesleges udvariassági kérdéseket, minthogy Mr. Nightingale-hez van-e szerencséje, a vállán ott pihen a hollója, kezében pedig a levele. S bár nem mosolyog, a hangja nem csattan élesen, sem gúnyosan, ámbár az átlagember fülének, amely mégis csak valamiféle érzelmi töltethez van szokva, kissé kellemetlen csengése lehet ennek a fajta semlegességnek.
- Alexander Magnus vagyok, a leendő illúziómágia oktatója, kerüljön beljebb.
Félreáll, hogy a fiúnak legyen tere belépni az irodába, míg az addig türelmesen ücsörgő holló felkerekedik és visszatelepszik a szoba sarkában elhelyezett masszív állványra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493319#post493319][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.14. 22:26[/b][/url]

Ha nem is személyesen, de ismeri az arcot, ami kisvártatva felbukkan a kitáruló ajtó résében, mielőtt módja lenne szemügyre venni magát a férfit, aki fölé magasodott. Nem adta jelét feszengésnek, inkább a tinédzserek tenyérbemászóan udvariatlan módján nézte meg, azzal a tekintettel, ami többnyire nem látja többnek a tanárt egy embernél, akinek először igenis ki kell vívnia az elismerését, mielőtt még vakon és feltétlenül bízna minden szavában.*
- Nem láttam értelmét halogatni.-*Felelte egyszerűen, fél mondatban és egy vállvonásban bemutatkozva. Számára nem bántó a semlegesség, kissé talán flegma stílusával remekül megfér ez - ő lesz az utolsó, aki szóvá teszi, helyette inkább összehajtja a levelet és zsebregyűri, egyúttal kezeit is ottfelejtve, ha már senki se követel tőle csülökrázást.*
- Gareth Nightingale.-*Nem igazán mond többet, elvégre Magnus minden bizonnyal már minden alap információt beszerzett róla, úgyhogy feleslegesen ismételgetné idomított papagáj módjára az évfolyamát vagy a házát. A holló elstartol a válláról, visszatérve megszokott helyére, ő pedig végre alaposan körülnézhetett az irodában, leginkább puszta kíváncsiságból, mert nem volt elég botor ahhoz, hogy bármiféle betörést vagy területsértést forgasson a fejében. Eleve szeretett volna minnél kevesebb időt tölteni itt, hogy elnapolja a találkozást Warrennel, akit egy egész évig sikeresen elkerült, bár utólag belátta, az amcsi aurortól sokkal kevesebb félnivalója lehetett, inkább csak kellemetlen alaknak tartotta. Bámészkodása egyszersmind időt ad Magnusnak, hogy hellyel kínálja vagy hogy neadjisten, a tárgyra térjen és kicsit kifejtse, mit is takart szűkszavú invitációja. *

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493404#post493404][b]Alexander Magnus - 2015.04.15. 00:55[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Már volt alkalma, sok éve megszokni a tinédzserek kezelhetetlen és csapongó természetét, bár továbbra is állítja, hogy ő nem pedagógus, hogy dolga legyen megnevelni őket. Jobbára szereti csupán lefektetni a szabályokat, aztán, amennyiben a diákjai tartják magukat ezekhez, az attitűdjük felé vagy a világ felé olyan lehet, amilyen csak fiatal lelküknek jólesik. Természetesen bizonyos határokon belül. Észrevétlenül méri végig a fiút - ő tehát az egyik a két jelenlegi tanítvány közül, akikkel foglalkoznia kell majd. Apró bólintással veszi tudomásul a tényt, majd becsukja Gareth háta mögött az ajtót és a saját irodarésze felé biccent. Nem különösebben meglepő, hogy még a két férfi beható ismerete nélkül is, pusztán ránézésre meg lehet állapítani, hogy melyik kinek a térfele lehet. Akár egy demarkációs vonalat is húzhatnának a szoba közepén.
- Egyetértek.
Talán ez a fajta flegmatikus viselkedés még, ha nem is értékelendő, de kényelmes is lehet. Addig sem kell felesleges, témába nem vágó dolgokkal foglalkozniuk és szorítkozhatnak a lényegre, egyelőre legalábbis. Ellép a fiú mellett és jelzésértékűen kissé kihúzza az asztallal szemközti, szintén párnázott széket, mintegy felkínálva a másiknak.
- Nem tudom, meddig fog tartani a beszélgetésünk, tehát foglaljon helyet nyugodtan, Mr. Nightingale.
Van a mozdulataiban valami feszesség, ugyanakkor ez mégsem az a fajta feszesség, amikor valaki nem tud mit kezdeni a végtagjaival, a fizikai valóval, mozgása és a jelenléte a szobában nagyon is természetes. Helyet foglal az asztallal átellenben és hátradől a székben, miközben tekintetét Garethre emeli.
- Szerettem volna mindenképpen már a hónap elején megejteni az első találkozást, mivel a tanév további részében.. és ha minden jól megy, valószínűleg azon túl is együtt fogunk dolgozni majd.
Nem arról beszél, hogy tanít és oktat, már a fogalmazásból is kiérezni, hogy ez inkább valóban egy kooperatív, közös munka lesz, mintsem tollbamondás és magolás. Szavait diszkrét, apró kézmozdulatok kísérik minden hangsúlyosabb információnál és szónál, észrevétlenül is könnyebben követhetővé és gördülékenyebbé téve az előadásmódját.
- Mivel az illúziómágiát nem az én kezem alatt kezdte tanulni, először is érdekelne, hogy meddig jutottak a korábbi oktatójával, mit sikerült mostanra elsajátítania... - rövid szünetet hagy, hagyja feldolgozni a kérdés eddigi részét, majd folytatja.
- És az, hogyan látja most lehetőségeit, az illúziómágia mely területeivel szeretne behatóbban foglalkozni a továbbiakban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493490#post493490][b]Gareth S. Nightingale - 2015.04.15. 17:08[/b][/url]

Magnusnak azért nem egy tökéletesen kezelhetetlen tinihez van szerencséje, ha nem is ugyanazzal kell majd megbirkóznia, mint Renée-nek előző éven, leginkább egy önmagát már felnőttnek tekintő nagykamasz, semmint egy hisztis pubertás az, aki időnként majd próbára teszi idegeit. Talán nem a legudvariasabb a viselkedése, de ők ketten idegenek - majd' negyven év korkülönbség választja el őket, ami jóformán két generáció, ám ezen felül is jókora szakadék tátong köztük. Egy biccentéssel köszöni meg a felkínált széket, nem dobva le magát, de azért hétköznapi lendülettel ül le – énje egy kis darabja még kellemetlenül bizsereg, ám csak idő kérdése, hogy ez is eltompuljon. A szokás hatalma. Annál több módja nyílik a tanárt figyelni, hol nyíltan, hol egészen feltűnésmentesen, ugrálva közte, könyvei és bútorai közt, Dwayne szekciójának nem szentelve több figyelmet néhány futó pillantásnál. Sokkal érdekesebb és értékesebb információkkal szolgál számára Magnus és apró birodalma. Feszengés nélkül állja a férfi tekintetét.*
- Min múlik?-*Őszintén érdekli, mik a vele szemben támasztott elvárások, nem árt ezt a legelején tisztázni, mindkettejüknek jobb, ha nyílt lapokkal játszanak. Alapból a kölcsönösség elvét vallja, tehát megtesz mindent, amit a másik is megtenne és nem emel szót semmi ellen, amíg jogosnak érzi. Talán nem a legkedvesebb tanítványa lesz, de fairül játszik és egyébként se volt soha célja örökös bérletet szerezni Alexander (sem más) szőrös szívének csücskébe.
- Gyakorlatban az illúziók felismerésével és a vizuális illúziókkal foglalkoztunk. A tanárnő távozása után egyedül folytattam az alap technikák fejlesztését és az elméletet.-*Volt egy másik tanonc is, ő azonban jobban érezte magát, ha nem kellett másokkal osztoznia sikerein és kudarcain, ráadásul lehetőleg igyekezett nem felhívni magára a figyelmet. Ha használta is mások előtt, úgy intézte, hogy ne szerezzenek róla tudomást – egyedül talán Kilián és a borjúmacska esete jelentett kivételt, de a szükség nagy úr. Így is kész csoda, hogy sikerült következmények nélkül megúszniuk az esetet.*
- A pszichológia nem érdekel.-*Magyarra fordítva, nincs benne elhivatottság és szemernyi vágy sem, hogy másik belső világával foglalkozzon, fejében turkáljon és problémáit oldja.*- Minden más igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=493964#post493964][b]Alexander Magnus - 2015.04.17. 17:39[/b][/url]

Gareth S. Nightingale
[az évnyitó utáni napokban]

Összességében még jelentéktelennek is lehetne mondható a jelenléte a szobában, annyira nincs semmi kirívó vagy kiemelkedően megfogható a mozdulataiban - láthatóan érdeklődő, de nem érdeklődőbb az elvárnál, a tartása feszes, de nem kellemetlenül; s bár nem mosolyog, az ember mégsem érzi, hogy fel akarná nyársalni a tekintetével. Minden egyfajta  általános középértéken mozog. Pont olyan, mint maga az irodarésze, hangulatos, ám semmi igazán személyes.
A lényegre törő kérdésre bólint egy aprót, abszolút jogos és nem is árt, ha időben leteszik az alapokat, máskülönben kár is lenne ingoványos talajra építkezni tovább. Egyik fél számára sem túl jövedelmező. Alapvetően a tanítványaival nem jó baráti viszony a cél, nem kíván senkinek a pótapja lenni, aki nem igényli - ellenben, ha már vállalta, hogy kitanítja ezeket a fiatalokat az illúziómágiára, azt lelkiismeretesen el fogja végezni. Az ilyesmi oktatására azonban a puszta alá-fölérendeltségi viszony kevés.
- Főként a szorgalmán és a türelmén. Én átnyújtom magának a lehetőséget, hogy kitanulja a magasabb szintű illúziómágiát is, mikor eljutunk oda, cserébe lelkiismeretes munkát és precizitást várok.
Nála sosem volt bűn, ha valami nem ment elsőre vagy másodjára, még az sem, ha sokadjára is kudarcba fulladt egy próbálkozás, sokkal nagyobb vétség viszont a szemében, ha egy fiatal varázsló feladja és a sikertelenségtől motivációját vesztve igyekezete alábbhagy.
- Értem, tehát illúziótöréssel egyelőre nem próbálkoztak, viszont észleléssel és az egyik típussal már igen.
Semmi értékítélet, összefoglalás annál inkább, a tekintete mögött nem húzódnak szélsőséges érzelmek, mégis életet lehelnek belé a magas homlok mögött dolgozó fogaskerekek. Épp csak egy szemernyit dől előrébb, amikor Gareth elérkezik ahhoz a részhez, hogy maga is foglalkozott a gyakorlással.
- A tanárnővel megbeszéltek alapján folytatta a gyakorlást vagy szakirodalmakat is próbált felhasználni a gyakorlathoz? - Az elmélet teljesen egyértelmű, de érdekli, hogyan igyekezett feltalálni magát a fiú, oktató híján. Maga elé húz egy lapot, melyet már korábban kikészített és feljegyez egy-két dolgot magának. A nyers felütésre aztán megrándul a szája sarka, parányi árnyék, közel sem mosoly és a szeme sem követi a gesztust, de mégis csak valami.
- Rendben, ebben az esetben a tananyag arra vonatkozó részéből csupán azzal foglalkozunk majd legfeljebb, amelynek alkalmazása átfedésben áll az önt érdeklő területekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494684#post494684][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:21[/b][/url]

Ami felett más csak elsiklott volna, rengeteget elárult Garethnek - a legkevésbé sem örült annak, amit látott és amiről pontosan tudta, hogy nem színlelhető. Aligha tehetett azonban ellene bármit is, így azon túl, hogy igyekezett minél több részletet megjegyezni, száműzte fejéből a gondolatot, kényelmesen elhelyezkedve a széken. Persze, amolyan átmeneti kényelem volt ez, jellemző azokra, akik tudják, nem fognak sokáig vesztegelni, de valamilyen okból mégis kénytelenek leülni.*
- Bármit, amit megtesz, tőlem is elvárhat.-*Éppolyan egyszerűen közli, mint az előző tanárral, az ő szabályai nem változnak. Valahol arrogánsnak tűnhetett, de ha ő 100%-ot letett az asztalra és maximálisan teljesített, nem fogja eltűrni, hogy a másik nyegle vagy hanyag. Tit for tat alapon játszott – teljes erőbedobással kezdett, megbocsátani és megtorolni egyaránt tudott, minden a másikon múlt.*
- Nem látott el instrukciókkal, nem tudta, meddig fog tartani új tanárt találni. Jobb híján könyvek segítségével folytattam.-*Tekintete pár pillanatig a Sándor mögötti polcokat fürkészi, kapásból fel tudná sorolni, melyeket olvasta és mi az, ami még ismeretlen számára, vagy amit keresett, de képtelen volt megszerezni. Renée távozásának egyetlen pozitív pontja volt – kapott egy írásos engedélyt, hogy a könyvtár bármely illúziómágiával kapcsolatos kötetét tanulmányozhatja. Persze, ehhez kellett az a pár hónap, ami alatt kiharcolta magának mindezt azzal, hogy mindent elolvasott, amit csak meg bírt kaparintani. Jóformán csak azért járt órákra, hogy kész kérdéseire választ kapjon és hogy haladjanak a gyakorlattal, hosszas előadásra sosem volt szüksége.
Az apró, alig észrevehető rezzenésről még fogalma sincs, jót jelent-e vagy rosszat,  de lesz még alkalma kitanulni, mivel milyen reakciót válthat ki. Mert ezen múlik minden, válaszra tudja-e késztetni a férfit és ha igen, milyenre.*
- Hálám a sírig üldözi.-*Közölte szárazon, lélekben megkönnyebbülve – a lehető legtávolabb akart maradni a pszichológiától, analízistől és egyáltalán bármitől, ami esetleg az ő belső világa felé terelhetné a tanár érdeklődését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494693#post494693][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 14:24[/b][/url]

Ez egy tiszta és egyértelmű közlés a fiútól, semmi sallang, semmi felesleges allűr nem bújik meg mögötte, nem próbál felvágni, bizonygatni semmit – egyébként is rossz ajtón kopogtatna –, ezt a fajta viselkedést pedig, bár nem adja különösebb jelét, igazán tudja értékelni. Persze mindez nem számít. Az első benyomás másodlagos, a tényleges teljesítmény, a terhelés alatt mutatott reakciók számítanak. Mindenki mutatkozhat összeszedettnek, ha van ideje felkészülni és nincs számottevő külső körülmény, amely alatt megmutatkozhat a valódi természet. Nos, talán nem az egész, inkább csak a munkához való hozzáállás. Ennyi kell neki egyelőre, nem több, később pedig óhatatlanul ki szokott derülni az is, hogy érdemes-e kezébe adni valakinek a tudást és szakértelmet egy e féle mágiaág területén. Voltak már hálátlan tanítványai, akiknek a tehetsége és a mágikus potenciálja meglett volna ahhoz, hogy remek illúziómágusok legyenek, de mondjuk ki, gazemberek voltak.
- Szaván fogom majd, ha netán szükség lesz rá.
Nem ítélkezik. Ezek a fiatalok nem gyerekek, számára legalábbis, nem feltételez alacsonyabb értelmi szintet és nem korlátozza ehhez mérten az elvárásait. Sokan elcsúsznak azon a hozzáálláson, hogy „ó, hát még szinte gyerek, óvatosabban kéne bánni vele”. Egy tanárnál az ilyesmi gyakori lehet, de ő sosem volt pedagógus.
- Szóval instrukciók nélkül maradt az év hátralévő részére. – Az első tisztán olvasható reakció részéről az a csendesen, mégis keményen feszülő rosszallás a szavai mögött. Sosem pártolta a tanulási szakasz elején már egyedül hagyni a diákokat, ha már belekezdtek a gyakorlati oktatásba. Tekintete elkapja a fiú a polcok felé vetett futó pillantását.
- A legközelebbi találkozásunkra írjon össze egy listát arról, milyen illúziómágiával kapcsolatos könyvekkel találkozott ezalatt. Ezen kívül, amennyiben igényt tart olyan szakirodalomra, amely nem áll az iskola könyvtárának rendelkezésére, fordulhat hozzám. – Ha nem itt, valószínűleg az otthoni irodájában megtalálja. Lehet, hogy nem rágja szájba az információkat, nem tart tollbamondást, de a feltételeket lelkiismeretesen biztosítja a tanoncai számára. A hálálkodó panelt ugyan hallja, de reakció nélkül hagyja, tekintve, hogy számára semmi funkcióval nem bír a jelenlegi beszélgetésükben. A költői kérdésekre sem ildomos válaszolni. Az ember már-már azt várná, hogy ahogyan hátradől a székében, most fog áttérni egyfajta bizalmasabb tanár-diák csevegésre, a mozdulat pont ideális kezdete lehetne egy „ismerjük meg egymást” típusú beszélgetésnek.
- Tegye az évkezdés utáni első két hetét szabaddá. A tanóráiról saját magam fogom kikérni, minden további személyes programjáról maga gondoskodik majd.
 Úgy tűnik, Magnusnak másféle elképzelései vannak az ilyen jellegű társalgások mibenlétéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494701#post494701][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:28[/b][/url]

Érzi, hogy ez a mostani beszélgetés jóformán semmit sem nyom a latban, mert Magnus hűvös profizmussal kezel mindenkit – a tehetség és a jellem az elsődleges, minden egyéb másodlagos. Amíg komolyan veszi a képesség fejlesztését és nem akarja kétes célokra használni, addig a többi lényegtelen és a férfit elnézve, a legtöbb kellemetlen személyiségjegy valószínűleg teljesen hidegen hagyja. Egyrészt megnyugtató, másrészt ennyivel kevesebb fegyvert tart a kezében, mert semmi mással nem győzheti meg, mint kemény munkával, valódi eredményekkel és őszinteséggel.
A válaszra mindössze biccent, részéről a téma lezárva és nem pazarol rá több szót. Tartózkodni akar lehetőleg mindentől, ami felesleges és félreértésekhez vagy konfliktushoz vezethetne, nem gyávaságból, hanem mert ok nélkül nem bocsátkozott céltalan, értelmetlen harcokba senkivel. Ha arra kerül sor, hogy tétje lesz, habozás nélkül száll ringbe, de addig a létező legnagyobb ostobaság lenne csak úgy hergelni valakit, akinek a segítségére, útmutatására szorul.
- Akadt, ami útmutatásul szolgált.-*Vont vállat, mert attól, hogy nem rágták a szájába, ő simán ki tudta következtetni, mivel folytassa és igazán csak némi találékonyságra és fantáziára volt szüksége, hogy saját gyakorlatokat alkosson magának. Nem ejtették a fejére, hogy tehetetlen balfácánként üljön, ölbe tett kézzel malmozva, ráadásul alapból rühellte, ha az elméleti részt mástól kellett hallgatnia. A következő felszólításra pusztán bólint, ha a tanár úrnak ez minden vágya, lesz lista, bár itt helyben el tudná neki sorolni, mit olvasott és mit mire használt. Így legalább lesz egy kis poénja a dolognak. Az eddig megszerezhetetlen könyvek gondolata persze felvillanyozza, de jól meg kell gondolnia, mit és milyen indoklással is kér kölcsön.
A beszélgetés épp a következő szintre emelkedne, amikor Magnus kényelmesen elhelyezkedve közli vele, hogy két hétre elhagyják az iskolát – legalábbis biztos benne, hogy ha nem erről lenne szó, nem kérné ki az órákról, hanem egyszerűen tanítás utáni rabszolgamunkára ítélné. Annak gondolata, hogy ilyen hosszú időre legyen vele kettesben összezárva, egyáltalán nincs rá jó hatással, de nemes egyszerűséggel ignorálja a fejébe nyomakodó hangokat, tisztára söpörve elméjét. Nincs ideje pánikolni, majd ráér, ha esetleg kiderül, hogy egy szobában is alszanak...*
- Felszerelés, javaslatok?-*Érdeklődik tömören, mert ha bármi különlegesre szüksége lesz, azt most kell beszereznie, mert legfeljebb 1-2 napja van, attól függően, hétfőn vagy mindjárt vasárnap akar-e indulni a férfi. A 'hová' kérdést nem tartotta fontosnak – megtudja a maga idejében és egyébként sincs igazán beleszólása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494718#post494718][b]Alexander Magnus - 2015.07.14. 14:37[/b][/url]

Bár a figyelme nem kalandozott el, továbbra is ugyanúgy tisztában van a fiú jelenlétével a helyiségben, közben már azt tervezi, hogyan lenne a legideálisabb a gyakorlóheteket eltölteni. Van egy másik leendő diák is, lenne módja arra, hogy vele külön megtegye ugyanezt a kirándulást, ugyanakkor ez egy jó alkalom lenne arra, hogy ha a fiatalok nem ismerték egymást, akkor megismerkedjenek (ki tudja, mennyire elszeparáltan oktatta őket Renée, az is egy módszer) – vagy ha már igen, akkor ő lássa, hogy egymáshoz képest milyen szinten állnak. Így majd a képzés intenzitását és tempóját is személyre tudja mag igazítani úgy, hogy a félév végére mindkét fél részéről kiegyensúlyozott legyen a helyzet. A vizsgához szüksége lesz erre is.
Az, hogy a Nightingale fiú saját maga készült és olvasott utána az elméleti dolgoknak, valamelyest az ő dolgát is meg fogja könnyíteni, így csak az Ombozi lánnyal kell majd végigzongoráznia a szakirodalmakat – persze csak abba az esetben, ha az imént kért listán azok a tételek szerepelnek, amelyek egyébként is ott vannak az általa elvártak között. Abban biztos, lesz olyan olvasmány, amit majd tőle fognak megkapni. Nem mintha olyan komoly szintű varázslatokat tartalmazna, hanem mert korlátozott számban adták ki, így egy iskolai könyvtárban, pláne egy ilyen kis országéban, nem valószínű, hogy egyáltalán hozzá lehetne jutni.
Gareth arcát figyeli a bejelentés után, a tekintetében nincs semmi direkt kutató vagy kíváncsiskodó él, talán mindenki így figyelne a másikra, ha nem az lenne már a korai évektől az emberekbe nevelve, hogy illetlenség sokáig fürkészni valaki arcát. Mégis, mielőtt igazán tolakodóvá válna ez a szemkontaktust, maga a férfi az, aki egy lassú, lusta mozdulattal elfordítja a fejét, lepillantva a lapra. Felír magának valamit, aztán úgy folytatja.
- Az iratait, a pálcáját, váltásruhát, tisztálkodó szereket, ha valamilyen betegségre szed bájitalt, azt is hozza. Ha van valami egyéb, amit magával hozna, mondhatja most is, de küldhet róla levelet, ha említésre méltónak ítéli.
Nyilván a plusz fogkeféről nem kér beszámolót, de például egy plusz varázstárgyról jobb lenne, ha értesülne. Mintha egy pillanatra megállna, megrándul egy parányit az arca, mielőtt ismét megszólalna.
- A háziállatok utaztatását hanyagoljuk. – Volt már olyan diákja, aki úgy érezte, hogy a macskájának feltétlenül velük kell jönnie, mert nem akarja magára hagyni az állatot, még a szobatársával/lakótársával sem.
- Egyelőre ennyit szerettem volna megbeszélni, levélben értesíteni fogom mindenről, de ha kérdése van, akkor nyugodtan felkereshet bármilyen formában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=494727#post494727][b]Gareth S. Nightingale - 2015.07.14. 14:41[/b][/url]

zárás

Állja a tekintetet – hozzászokott, hogy agressziómentesen, de hosszan tudjon az emberek szemébe nézni, mert őszinteség és nyíltság illúzióját kelti. Az őt fürkésző, felkavarhatatlannak tűnő sötét szempár valószínűleg mindenkire nyugtalanítólag hatott, akkor is, ha semmit sem követtek el, ő azonban ironikus módon ehhez tudott a legkönnyebben hozzászokni. A papírra kerülő, számára láthatatlan szavak már sokkal inkább érdekelnék, de kísérletet sem tesz rá, hogy bármi módon megnézze őket – egyrészt, Gareth nem kíváncsi ilyesmire, másrészt, az első benyomások közt aligha lesz igazán lényeges, sorsfordító feljegyzés és ha lenne is, azonnal rácáfolni öngyilkosság. Ha valamit megtanult, hogy sosem érdemes sietni és kapkodni.
- Átgondolom.-*Egy biccentéssel veszi tudomásul a listát, nagyjából az, amit elképzelt, de még el kell döntenie, mennyi kockáztasson. Szívesen magával vinné az iránytűjét, ami talán a legártalmatlanabb találmányainak sorában, de nem most szeretné megmutatni a többnyire magánál hordott, most is tokjában lapuló szerkezetet. A következő felvetésre csak egy roppant lesújtó pillantással válaszol, amibe remekül bele tudja sűríteni, hogy ha van is állata, ő maga nem egy marha, hogy ne tudna tőle pár napra megválni, valamint hogy cseppet sem hízelgő, hogy Magnus ilyet feltételez róla. Ettől eltekintve azonban nem szól, láthatóan nem kíván a kelleténél több időt tölteni ezzel a kellemes kis ismerkedősdivel, így a végszóra feláll a székből.*
- Akkor további szép napot.-*Az udvarias mondat flegma hangsúlyával párosítva sajátosan nemtörődöm hangulatot kölcsönöz akár kulturáltnak is nevezhető távozásának. A folyosón megtorpanás nélkül indul tovább, egyenest az Eridon tornyok felé – csak akkor fújhatja ki magát, ha a saját szobájuk négy fala között lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515778#post515778][b]Ombozi Noel - 2015.09.10. 15:59[/b][/url]

Teste foltos a villámok okozta égési sérülésektől, de abból senki semmit nem láthat, hiszen csont és bőr alkatát vastag pulóver fedi. A kéretlen szemek csak beesett, fakó arcát fürkészhetik, mely az elmúlt évben itt-ott, főként az állánál megszőrösödött.
Sántán jár, jobb lábszára hosszában mély vágás húzódik, aminek viszont semmi köze North-hoz. Azt egyedül csak magának köszönheti, kizárólag saját ügyetlenségének lehet érte hálás.
Kopp. Kopp. Kopp.
Megszokta már enne az ajtónak a látványát, sajnos nem először jár itt és keresi ugyanazt a férfit. Aki elkapta, letartóztatta és elcipelte a Balaton mélyén felépített verembe. Aztán meg bejárt hozzá, csokit, sós mogyorót és néhány hasznos tanácsot vitt neki. Egy ideig. Ő még ott, a kihallgatóban is sok lehetett neki; egy értetlen, elnémult, megfakult kölyök. Szürke semmirekellő. Talán. Karperece miatt a tűz majdnem kihunyt belőle, és csak az elmúlt néhány hét során volt képes újra meglobogtatni vöröses lángjait.
Bele sem mer gondolni abba, hogy elveszíthette volna őket, az egyetlen dolgot, ami valójában érdekli. Mit érnek lányok, átbulizott éjszakák, ha lényének értelme közben csendben kialszik ereiből? Hova a harag, ha nem perzselhet vele oda?
Hát az elmúlt éjjelek egyikén odaperzselt. Cyanne-t belepte koromfekete, mérgező füstje, aztán hűvös tűzgyűrű tartotta fogva. Köröttük lángolt a föld. A lány kedve szerint szórta a villámokat. Üvöltöttek, akár az életben maradásért küzdő állatok. Cyanne sakál volt, hörgött, morgott, felkiáltva küldte ellenfelébe az újabb és újabb villámot. Játszottak az esőben, s úgy tűnik, egyikük sem tanult semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515848#post515848][b]Dwayne Warren - 2015.09.10. 20:13[/b][/url]

Az asztalán ül, a lába a székén, hosszú percek óta nem mozdul, elbambulva bámulja azt a ragyogó napfényben fürdő semmit, ami az ablakon túl terül el, majd hullámzó hegyekbe veszik. Nem igazán tűnődik semmin, hagyja, hogy a gondolatai szabadon kószáljanak akár az alantas témák közt, amik egy hozzá hasonló, középkorú férfiember életét alkotják. Az ujjaival maga mellett dobol az asztalon, néha mormog vagy hümmög magában, hallgatj a csendet, bámulja a semmit, ami jó, nagyon, nagyon jó.
Vajon mi lehet a lánnyal?
Egyre többször jut eszébe a szőkeség, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Heti néhány különóra, egy bejegyzés a telefonjában, ennyi volt Cyanne mindössze addig, amíg szinte levakarhatatlanul az élete része volt, napi szinten és egész furcsán. Aztán... eltűnt. Megtanulta a patrónusidézést, így megkapott mindent, amit akart, majd úgy sétált ki az életéből, mintha ott se lett volna.
Nem kellett volna űrt hagynia. Egy egészen kicsit sem. Aztán...
Összerezzen a kopogásra, oldalvást lepillant az asztalon fekvő tükörre, amin a kinn áldogáló arca tűnik vissza.
A srác.
   -  Gyere be.
Rekedten emeli fel a hangját, majd lecsúszik az asztalról, míg pedig a fiú bejön, amolyan jó tanár módjára leül a székébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515855#post515855][b]Ombozi Noel - 2015.09.10. 20:37[/b][/url]

Keze hangtalanul csúszik a kilincsre, és ahogy betolja a fát, szíve nagyot dobban. Még mindig nem tudja eldönteni, kedveli vagy éppenséggel ki nem állhatja az asztal mögött gubbasztó férfit. Hol így, hol úgy érez vele kapcsolatosan. Néha megmosolyogtatja, groteszk apaszerepet ölt gondolataiban, máskor meg órákon át dühöng miatta. Abban viszont biztos, hogy ez mind érdektelen az auror számára. Behajtja maga mögött az ajtót, majd száját összepréselve lépdel az asztalhoz - lassan, megfontoltságot színlelve sétál, úgy, hogy a másiknak a legkevésbé se tűnjön fel béna járása. Persze, tudja ő, hogy kit akar megtéveszteni, ám ha szerencséje van, az érteni fogja némán is beszélő mozdulatait és nem kérdez rá miértekre.
- Jó napot, uram - szólal meg aztán az asztal előtt megállva, testsúlyát egészséges bal oldalára helyezve át. - Minden oké. Az iskola áll, a festményeknek egy szavuk sem lehet rám. Nem gyújtottam fel senkit és semmit. És nem is tervezem.
Ennyit tart megjegyzésre érdemesnek, aztán elhallgat. Beszéd közben végig kerüli a férfi pillantását, csak egyszer-egyszer emeli rá zöldes árnyalatú szemeit. Könnyebb az iratokat és pennákat bámulni, mintsem abba a mindig bordáiba hatoló szempárba nézni. Sokkal, de sokkal könnyebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=848&post=515912#post515912][b]Dwayne Warren - 2015.09.10. 21:25[/b][/url]

Különben utálja ezt az irodát. Az asztalt, a székeket, mindent, ami azt mutatja a beérkezőnek: most márpedig hatalmas bajban van. Az esetek többségében ez persze igaz, a diákok sorra jönnek hozzá, nem épp önszántukból, hogy ő aztán kötelességének eleget téve atyai feljosásban részesítse őket, tudván, hogy a dolognak a világon semmilyen haszna sincs. Ám a defenzornak nem kizárólag az a feladata, hogy a diákok meneküljenek előle; sokkal inkább, hogy hozzá rohanjanak, ha bántják őket, vagy egyszerűen félnek. Mennyi, de mennyi életet megmentett volna a történelemben, a jelvénnyel szembeni bizalom és mennyit tett tönkre a félelem... Noel igazi iskolapéldája ennek.
   -  Tudom. Csak beszélni akartam veled. Nincs gáz.
Udvariasan most kellene inenie a srácnak, hogy foglaljon helyet, ő azonban nem mozdul, az asztalra könyökölve keresi Noel tekintetét, amit csak pillanatokra talál. A testtartása, a mozdulatai, a beesett arc, a papírszerű bőre... Dwayne különben nem kifejezetten jó emberismer, ám ezek a beteges külső jelek még számára is árulkodók. Akár foglalkozhatna is velük. De nem fog.
   -  Csak figyelmeztetni szerettelek volna, egy- két dologra, amit lehet, hogy elfelejtettél.
Nem veszi le a szemét róla, a tekintete inkább fürkésző, mint fenyegető.
   -  A mennydörgés nagyon messzire elhallatszik. A lángok pedig látszanak a sötétben. A kastélyban pedig senki sem süket és nem is vak.