Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877464#post877464][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.23. 13:43[/b][/url]

Hallom, ahogy utánam szól, de eszem ágában sincs megállni. Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, teljesen mást várunk a másiktól. Ez már az eleje óta halálra volt ítélve ezek szerint, mert aligha jutnánk dűlőre azzal, amit a másik akar. És bár egyszerűnek tűnik, hogy mindketten a másikat akarjuk, mégsem az, mert... mert egyszerűen nem. Mert túlságosan könnyű lenne, ha minden úgy menne, ahogy szeretnénk és elképzeltük. Hogy mondjuk a lány, akire évek óta csorgatom a nyálam, nem lemond rólam, hanem egymás karjaiba borulva nevetünk, mint az elcsépelt írásokban.
Megállok, mikor elém kerül, de lehetőségeimhez mérten kerülöm a szemkontaktust.
Elmosolyodom a Hollósis résznél, mert tényleg hátrányból indulnak ilyen szempontból, de hamar leolvad a mosolyom. Hajamba túrok, kezemet azonban nem húzom el Szofiéból.
- Úgy véled, hogyha eddig nem sikerült, majd később, szünet után esetleg, hirtelen csodával határos módon felnőttekként tudjuk megbeszélni majd mindezt? - megcsóválom fejemet. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne. Főleg nem nekünk, indulj csak ki az előzőekből - vállaimat vonom meg. - De ez nem baj. Megpróbáltuk. És van egy olyan érzésem, hogy nem tudnál megérteni, Szofi. Igazán értékelem, hogy megpróbálnád, de nem ugyanolyan az életünk, aranyvérűség ide vagy oda - szomorkásan mosolyodom el, vállamat vonom meg.
- Tényleg visszakísérlek, ideje lenne már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877582#post877582][b]Fülöp Máté - 2024.04.27. 08:19[/b][/url]

Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Itt maradtam, munkát kell találnom, lakhatást, pénzre van szükségem és rutinra. Ezt az erdőt ismerem, a többi farkast meg fogom ismerni, mert tudom, hogy vannak még, mindig voltak. Sok mindent meg kell oldanom, ami talán egy kicsit kétségbe is ejt, de ugyanakkor vágyom is rá. Biztos pontok. Ez egy teljesen új élet lenne, ami ki tudja, talán nem ér véget néhány hónap alatt. Talán ezért történt minden, hogy megállapodjak végre. Vajon egy farkasnak is lehet boldog befejezése?
Jelen pillanatban, életemben először, azt hiszem, hogy igen, ahogy az ajkai az ajkaimat érintik. Még arra sem marad időm, hogy a napszemüveget gyorsan lekapjam, pedig van egy pont, ahol az agyam átkattan, és tudom, hogy csók lesz a mozdulat vége. Belemosolygok a csókba, a karjaimat köré fonom, és nem engedem, hogy elhúzódjon, amíg nem viszonoztam a csókot. Most még nincs bennem követelés, pedig egyetlen pillanat alatt számos dolgot csinálnék. Elvinném a nagyszüleimhez töltött bundáskenyeret enni, a szüleim sírjához, oké, ez kicsit morbid, de hát az életem része. Elvinném a kedvenc helyeimre, végigszaladnék vele egy életet, hogy lássam, hova futunk ki. De most csak tudnom kell állni, és mosolyogva lepillantani rá, meg persze végre levenni azt a szemüveget, hogy a szemébe nézzek.
- Olyan bénán hangzik az, hogy járunk-e, mi lenne, ha inkább átugranánk ezeket és párként hivatkoznánk egymásra? - ennél valamivel romantikusabb dolog is kijöhetett volna a számon, nekem mégis ezt a kérdést sikerült feltenni, csodálatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877595#post877595][b]Lónyay R. Hargita - 2024.04.27. 13:14[/b][/url]

Olyan érzésem támad, mintha egy felhőn lebegnék hirtelen, ahogy átkarolja a derekam, és visszacsókol. A nyaka köré fonom én is a karjaim, elfeledkezve minden másról. Olyan tökéletesnek tűnik ez az egész, mint a könyvekben. Érzem, ahogy ma már ki tudja hányadjára pirulok el, ahogy végre leveszi a napszemüvegét is, és belenézek azokba a gyönyörű kék szemeibe.
- Ühümm... jó - válaszolom mosolyogva, és a füle mögé tűzöm a virágot, amit az imént adott. Eszembe jut, hogy anyuék is biztos kedvelnék, akárcsak az öcsém és Becca, de az is, hogy előtte még szeretném kicsit megtartani magamnak. Nem titkolni vagy rejtegetni, csak örülni annak, hogy egymásra találtunk, és nem osztozni másokkal a figyelmén meg az idején, még ha ez önző gondolat is.
- Megmutatom, hol lakom. Gyere - mondom végül, mert mégiscsak az utcán állunk, holott már nincs messze az otthonom. Elengedem lassan a nyakát, hogy ismét megfoghassam a kezét, aztán már sietős léptekkel indulok neki annak a majdnem száz méternek, amit meg kell tennünk. - Ha van kedved... meg időd, maradhatnál egy teára... vagy vacsorára is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877621#post877621][b]Hollósi Szófia - 2024.04.27. 22:15[/b][/url]

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Ha bárki megkérdezné, nem tudná megmondani, mit reagált az elhangzó szavakra. Ő az aki mozdul, és mégsem ő bólint akadozva, ő lép ki oldalra, hogy ne állja Kornél útját többé, de mégsem az övéi azok a lábak, amik visszatámogatják a bál helyszínére. Nem sír, nem hisztizik, és már nem próbálja tovább piszkálni a helyzetet, kívül helyezi rajta saját magát. Az utca csípős hidegébe keveredő illatokat lassanként realizálja, a bálhoz közeledve a színek, hangok egyre élesebbé válnak.
Menetel előre, az emberek tömegében Zalánt keresve. Tekintete tétovázás nélkül siklik át a bulizó csoportokon, olyan, mintha hógömbbe zárva ráznák össze-vissza, az emberek hópiheként térnek ki útjából és zárulnak össze mögötte. Némán találja meg végül kuzinját, és megszólalnia sem kell, elég egy hosszú, üres pillantást vetnie a fiúra, és úgy néz ki, jól ráérez arra, Szofinak mire is lenne most szüksége. Haza. Csak menjünk haza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877637#post877637][b]Hollósi Zalán - 2024.04.28. 07:30[/b][/url]

Már kezdte úgy érezni magát, mintha Bonnie mellé tervszerűen vetődött volna oda aznap este. Meglepően sokat mosolygott, s noha kezdetben az udvariasság tette csupán, el kellett ismernie, hogy terápiával ért fel neki az, hogy normálisan kezelik őt. Azt is kezdte elhinni, hogy a többieknek is jól mennek a dolgok, neki pedig nincs oka aggódni sem Kori miatt, sem pedig...
 Megkocogtatta Bonnie vállát, mikor megpillantotta feléjük közeledni Szofiékat. Megakadt a nyelve, pedig már tervezett egy cinkos megjegyzést tenni a lánynak a gerlepárról. Nem tudta, milyen scenáriónak örült volna jobban, de hétszentség hogy egyikben sem szerepelt ilyesféle arckifejezés, mint amit Szofi produkált.
 Zalán vonásai megkeményedtek. Rákérdezett volna legszívesebben, de tudta jól, hogy fordított helyzetben a háta közepére nem kívánná, ha valaki faggatni kezdené.
 - Azt hiszem, mi most indulunk. Sajnálom - fordult aztán vissza Bonnie-hoz. A hangja mégha ridegen is csengett, pillantása inkább sajnálkozó volt. Nem így akart elköszönni tőle. De csak hogy egyértelmű legyen, jól érezte magát mellette, Zalán lehajolt, és egy szelíd puszit lehelt a navinés arcára búcsúképp.
 Szofi vállára tette aztán a kezét, hogy irányba állítsa őt anélkül, hogy egy szót is kéne szólniuk egymáshoz. Akkor vette észre, mi van rajta. Talán kicsit jobban szorított az ujjain, de nem kuzinjának szólt ez. Kornél kabátját gyűrte meg és kanyarította le Szofi hátáról. Eddig csak a kisebbik Hollósira koncentrált, és lehet jobban jártak volna, mint most, amikor Zalán majdnem legyilkolta Kornélt a szemével. Nem akart jelenetet rendezni egyik lány előtt sem, de azért a mozdulat, amivel barátja mellkasának nyomta a saját zakóját, felért egy kisebb gyomros erejével. Mentségére szóljon, hogy ez számított nála a visszafogott verziónak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877640#post877640][b]Bencsik Bonnie - 2024.04.28. 07:44[/b][/url]

Végre jó minden odabent, érzem, ahogy nyugodt és vidám vagyok, hogy boldogságot érzek. Zalán rendes fiú, és remélem, hogy egy nap ráeszmél majd arra, ami kívülről nézve egyértelmű, hogy Rami mellett van a helye. Bárcsak nekem is lenne ilyen ember az életemben, akire csak rá kell jönnöm, és azt hiszem, mindenképpen nekem kell rájönnöm, mert a fiúkat elnézve... Zalán sügér, Ezra sügér, és ahogy visszafelé közelednek, van egy olyan érzésem, hogy Kornél is az, bár ő talán már szintet is lépett, ami nem jó.
- Valami baj van.
Suttogom Zalánnak, ahogy nézzük a közeledőket, és lélegzetvisszafojtva figyelem a jelenetet, az erőt, ami Zalánból hirtelen kitör, és vaó, azt kell, hogy mondjam, van egy pillanat, amikor férfiasabbnak látom őt, mint eddig bármikor. Azta. Nem hittem volna, hogy ilyenre is képes, de igen, ezer százalék lett, hogy Rami mellett van a helye, vele figyelmes és simán meg tudná őt védeni. Elmosolyodom a puszi nyomán, nem igazán viselem könnyen az érintést, de ez most annyira jól esett, hogy érzem, azon a ponton kicsit melegebbé is vált a bőröm, de nem olyan lányos zavar ez, inkább Bonnie féle boldogság. Zalán ma olyan sok mindent mutatott meg magából, amiért örökre hálás leszek neki.
- Azt hiszem, jobb lesz Kornél, ha mi is hazaindulunk.
Mondom ki végül csendesen a mondatot, miután látom, hogy Szofiék nem fordulnak meg, és a vibráló feszültség és szomorúság nem múlik el úgy, mint a filmekben. Kinyújtom felé a kezem, hogy kapaszkodjon belé nyugodtan, ha szeretne, mert úgy érzem, hogy éreztetnem kell vele, hogy itt vagyok, még akkor is, ha nem értem, hogy hol szúrta el. Kornélnak, ahhoz, hogy az eleme jól funkcionáljon, véleményem szerint pont egy olyan stabil pont kellene, mint Szofi. Nekem Kornél volt, egészen addig, amíg Ezra nem segített megtanítani arra, hogy már egyedül is elég erős vagyok. De ahhoz, hogy ide jussak, kellett Kornél, és Kornélnak kellene Szofi. Én ezt nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=877707#post877707][b]Athanaczkovics Kornél - 2024.04.28. 19:56[/b][/url]

Csendben sétálok visszafelé. Úgy érzem, rengeteg mindent kellene még mondanom, miközben semmit nem tudnék kipréselni magamból. Elcsesztem? Igen. előbb kellett volna lépnem? Igen. Mindent és mindenhogy elcsesztem ebben, ahogy csak lehetett, és nem tudom visszacsinálni. Szofi találni fog majd maga mellé egy olyan srácot, aki nem ekkora... mamlasz. És nem is úgy kezel mindent, mint én. Megérdemli majd - a békát pedig le fogom nyelni, csakhogy boldognak lássam.
Visszaérve állok meg a bejáratnál, habozva lépek is beljebb, de nem akaródzik tovább mennem a ruhatárnál.
Várok, amíg oda nem érnek.
Hátrébb tántorodva, némán nyögve kapom el a mellkasomnak nyomott kabátot, igyekszem még véletlenül sem Szofira nézni. Addig sikerül, még teljesen nincsenek háttal nekem. Vágyakozva és valahol sajnálkozva nézem a hátát, ahogy távolodik tőlem.
- Igen. Menjünk - fogom meg kezét mosolyogva. - Csak egy ideig tudlak visszakísérni, már itt vannak értem. Nem baj? - nézek mindig az ajtó felé. Végül észbe kapva hagyom el a bált, magam mögött az egész hóbelevancot és indulok a kastély felé.