38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 25. 14:24 | Link

Lexine

Érdeklődve figyelte a lány landolását. Külső szemlélődőként is meg tudta állapítani, hogy valószínűleg nem volt fájdalommentes a leérkezés, de ez nem látszott egy szemernyit se rajta. Magabiztosnak és határozottnak tűnt, ami szöges ellentétben állt a törékeny külsejével.
  - Doug és Blanka. - Fejezte be szinte rögtön Lexine mondatát. Tekintete lassan az arcára vándorolt, de nem időzött rajta sokat. Nem akarta, hogy ez szemet szúrjon neki, és esetleg szóvá tegye.
 Blanka tovább folytatta a mocorgást, amire persze Lexi is hamar felfigyelt. A javaslatra a férfi már épp készült volna, hogy letegye a kislányt, de az újdonsült dada megelőzte. Doug kicsit aggódott ugyan, hogy Blanka majd egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megharapja vagy esetleg orrba gyűri a lányt, de szerencsére ilyesmi nem történt.
 Némán, megilletődve, de kinyújtotta Lexi felé a kezeit és hagyta, hogy a lány lesegítse apja nyakából, aki persze némileg előrehajolt, hogy könnyebb dolguk legyen. Miután a kis lábai már a biztos talajon voltak, gyorsan el is spurizott mellőlük.
  - Nem semmi. - jegyezte meg elképedve. - Általában nem csípi az idegeneket. - tette aztán hozzá a magyarázatot. Szemeit a törpére tapasztotta és mint a sas, úgy figyelte, nehogy messzire merészkedjen. Talán túlzottan féltette, de ez érthető. Blanka tündéri egy gyerek, legalábbis tündérien tudja álcázni a gonosz kis terveit. Fenn állt a veszély, hogy ha akár csak egy pillanatra is szem elől téveszti, még el talál lógni, csak hogy ezzel is bosszantsa az apját. Egyelőre persze csak ártatlanul odalibbent Lexine bőröndjeihez, minden bizonnyal azért, hogy miután tanulmányozta őket, megpróbálja utánozni a lány korábbi mutatványát.
  - Először jársz itt? - kérdezte pár pillanat múlva Lexi felé fordulva, de fél szemét még mindig a kislányán tartotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 25. 15:15 | Link

Douglas

A bemutatkozásra csak zavartan bólint, soha nem tudott mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, ahogy most sem. Miután lerakja a kislányt a földre zavartan utána fordítja a tekintetét, be kell vallja magának, kicsit azért félti a kislányt, nem tudja milyen gyakran mennek itt a vonatok, de lelki szemei előtt máris megjelenik a kép amitől összeborzong. Így érthető, hogy az apja miért tartja rajta a szemét. De a helyzet ettől nem lett könnyebb, vagy jobb. De nem töri meg feleslegesen a csöndet, megvárja, ameddig az alkalmazója szólal meg először.
Talán csalódott abban, amit kapott. Tény, hogy Lexi nem az a szakasztott dada típus, picike, csont sovány és egész fiatal a helyzethez, de igyekszik, ez az egy pozitívum, amit fel tud hozni a javára.
 -Talán szimpatikus vagyok neki, vagy csak nagyon nem volt neki kényelmes ott a magasban.
Nem akarja feleslegesen elbízni magát. Úgy érzi, sok gondja lesz még a kislánnyal, hiszen elveszítette az édesanyját, új környezetben van és ehhez még kap egy dadát is, aki nem ért a gyerekekhez. Egy ideig még egy helyben áll, majd köhint és hátat fordítva neki odalép a kislányhoz, belesúg a fülébe valamit, majd a hóna alá nyúlva megemeli és felrakja a bőrönd tetejére, de nem engedi el, erősen fogja a karját, nehogy leessen.
 -Soha nem voltam még itt, ennyire látszik?
Igyekszik lassan beszélni, megformálni a szavakat. Gőze sincs, mi árulta el. Az akcentusa, vagy az, ahogyan bámul, mint aki még soha nem látott fehér embert.
Igyekszik egyszerre mindkettőjükre figyelni, hiszen ez azért mégiscsak egy fontos pillanat. Eddig nem ismerték egymást, ezután pedig együtt fognak élni. Erre a gondolatra pillant rá Dougra és a kelleténél egy kicsit tovább időzik rajta a tekintete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Douglas Burton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 26. 12:14 | Link

Lexine

  - Az ő ötlete volt. - válaszolta kimérten, jeges tekintetét egy pillanatra Lexire irányítva.
 Elképzelhetőnek tartotta, hogy a lánynak igaza van, hisz Blanka valószínűleg rajta kívül mindenkivel jobban szimpatizál, ami természetesen érthető.
~ Mit csinál? ~
Felvonta egyik szemöldökét, kíváncsian figyelte Lexine-t, aki Blanka után sétált, majd valamit súgott a kislány fülébe, aztán felkapta és a bőröndjére emelte.
  - Csak ráhibáztam. - Megrándította a vállait, egy halvány félmosolyt küldött a lány felé majd közelebb lépett hozzájuk.
 Ahogy elnézte a két szöszit, lassan elkalandoztak a gondolatai. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy Blankát mosolyogni látja, de továbbra se volt teljesen biztos abban, hogy jól lesz ez így. De ez most már nem őrajta múlt. A kislány pedig láthatóan élvezte újdonsült ismerőse társaságát.
 - Jól bánsz vele. - morogta nem túl hangosan, mintha nem is igazán akarta volna kimondani, de hát mégis megtette. Persze, elismerő bólogatást nem társított hozzá, nem akarta, hogy a lány túlságosan elbízza magát.
Lassan elfordította róluk a tekintetét és körbepillantott a pályaudvaron. Hirtelen megannyi emlék jutott eszébe. Jók és rosszak egyaránt. Néhány héttel ezelőtt még csak meg se fordult volna a fejében, hogy valaha még Bogolyfalva utcáin fog sétálni.
Sikerült olyannyira elmerengnie, hogy jó darabig észre se vette, Lexine őt figyeli. Mikor feltűnt neki, felé fordította a tekintetét és zavartan, kissé oldalra billentette a fejét.
  - Valami baj van?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. március 28. 14:09 | Link

Douglas

 -És te vagy az önzetlen apuka, értem.
Igyekszik nem gúnyolódni, de egy csúfondáros mosoly azért előbújik a szája szegletéből. Nem kérdőjelezi meg, hogy a kislány akart felmászni a magasba, de a gyerekeknek percenként változik az életfelfogása, ennyit a gyermeknevelési könyvekből megtanult, ha más nem is igazán ragadt rá. Miközben a kislányt fogja, megfordul a fejében, hogy talán még nem késő lelépni. Fogalma sincs, mit keres itt valójában. Soha nem látott még kislányt ilyen közelről, nem volt előtte anyai példa, az ösztön meg húsz évesen pláne hiányzik belőle. Ennyire nem volt neki jó otthon? Hiszen semmit nem kellett csinálnia, az édesapja soha nem piszkálta.
Végignéz a kislányon, majd Doug felé kapja a tekintetét, amikor megszólal. Nem akar goromba lenni, hogy nem figyel rá, amikor beszél. Legalább az első benyomás legyen meg, aztán utána a vízözön.
 -Ouh értem, azt hittem úgy nézek ki, mint egy turista.
Zavartan visszamosolyog, de állja a férfi tekintetét, akinek legalább olyan kék szeme van, mint neki. Vajon neki is feltűnt, hogy mindhárman szőkék? Bizonyára. Ha nagyon megerőltetné a képzeletét, beleférne az is, hogy ő Blanka nővére.
 -Ha ez amolyan dicséretféle lett volna, nos akkor köszönöm, azt hiszem.
Ez azért egy kicsit feldobta a kedvét. Ha a férfi kénytelen-kelletlen kimondta, akkor csak nem lehet annyira rossz a helyzet. A tekintetét viszont továbbra sem veszi le róla és ez hamarosan neki is feltűnik. Na ez kellemetlen.
 -Nem én csak...én csak...mindegy.
Idegesen megrázza a szőke tincseit és gyorsan a kislány felé fordul, mielőtt még magyarázkodnia kellene, abban soha nem volt jó.
 -Mit szólnál hozzá, ha ráülnél a bőröndre? Nem fogsz róla leesni, ha elég erősen fogod. Én pedig húzom.
Rákacsint a kislányra, megsimítja a szőke haját és megfogja a bőröndöt. Ezzel jelezvén, hogy eleget ácsorogtak az állomáson, ideje lesz elindulni...haza. Lexi legalábbis feltételezte, hogy a munkaadója nem szeretné elküldeni.
 -Kezd hűvösödni, szóval.
Nem épp a szavak embere, ezt már elsőre leszűrhette a társasága, motyogott még egy keveset magában majd megragadta a bőröndöt amin Blanka ült a férfi pedig a másik kettőt és elindultak, valamerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 18:03 | Link

Anyu *-*

El sem hiszem, hogy Lyra belement ebbe. Mert az oké, hogy én még mindig szeretek pénzt költeni, meg összevenni minden hülyeséget, na de , hogy ő is... ez azért meglepett. Bár kétlem, hogy annyira rajongna érte, mint én, minden esetre tök jó lesz kiruccanni.
Ha már lementem Vandához, úgy döntöttem, ott is ragadok, így nem tart sokáig a Vasútra érnem. Kezembe a pohár kávé, mert anélkül sehová nem mozdulok, főleg nem reggel. Tudom, hogy már így is késésben vagyok, ezért megszaporázom a lépteim. Igen, megint nincs időm engedélyt kérni, de csak nem veszik érte a fejem, ha meg még is.... hát így jártam. Szerencsére a hajam megint vörös, így legalább elkerülöm a fürkésző pillantásokat, nem értem, sokaknak miért nem tetszett a "papagáj fej", szerintem jól nézett ki.
A vasúton megpillantom Lyrát, el is húzom a szám, mert saját példámból kiindulva, nem hiszem, hogy sokan szeretnének várakozni.
- Ííí, bocsi. Sokat vártál?- "köszönök", miközben bűnbánón tekintek rá. Nem, meg sem fogalmazódik bennem, hogy nem tűnt volna fel neki, nem mentem este vissza az Üvegházba.
- Vandánál  voltam.... öhm Dobrai Vanda, szellemtan tanár... és az unokanővérem- vonok vállat, mert illene azért valami magyarázatot adni. Persze sose titkoltam a dolgot, egyszerűen, nem éreztem késztetést aziránt, hogy úton útfélen hangoztassam, meg hát, tényleg nem sok közük van hozzá. Lyra viszont más.
- Oké, nem egy Kon, de hidd el, tök jó fej, majd egyszer bemutatlak neki- vigyorgok rá, miközben a sárkányos karkötőm birizgálom. Imádom, hogy mindig bele tud trafálni, mi tetszik.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 31. 18:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 3. 18:51 | Link

Oph

Hogy pillanatnyi elmezavaromban miért mentem bele abba, hogy pestre menjek Opheliával, azt nem tudtam volna megmondani. Azt hiszem, valami olyan mocorgott a fejemben, hogy egyszer csak úgyis rá kell szánnom magam arra, hogy el merjem hagyni a kastély és Bogolyfalva területét, mert örökre nem zárkózhattam be, ezt én is tudtam, bármennyire is féltem attól, hogy Iwan feltűnik. Amikor Kahlillal mentünk pálcát venni, akkor nem kellett igazán aggódnom, hiszen a férfi meg tudott volna akadályozni minden támadást, de Opheliát azért féltettem. Viszont ő kérdezte, hogy szeretnék-e vele menni, én pedig kaptam az alkalmon, még ha ez a bevásárlás szörnyű rítusával is jár együtt.
Persze észrevettem, hogy a lány nem jött vissza az üvegházba este, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert a saját útjait járta, én pedig ebbe nem igazán szólhattam bele, pláne, hogy előre megbeszéltük, hogy melyik vonattal megyünk. Mikor leértem a vasútállomásra, még mindig nem láttam őt sehol, így leültem egy padra, kicsit összébb húzva magamon a kabátot, mert azért nem volt valami fényes napsütéses idő, és vártam.
Hamarosan a rellonos lány is befutott, én pedig a szabadkozására csak megráztam a fejem.
- Nem, most jöttem én is - mosolyodtam el halványan, majd a következő közlésre kissé elkerekedett a szemem. - Nahát! Nem gondoltam volna. Amúgy jobb is, ha neked nem egy Kon jutott, elég belőle egy is - vigyorogtam magamnak. Félreértés ne essék, én nagyon kedveltem Kont, szerettem vele lógni, de azért bizonyos mértékig a rossz tulajdonságaival is tisztában voltam.
Mikor befutott a vonat, és mi is felszálltunk, kerestem egy üres fülkét, ahova aztán bevehettük magunk. Odaadtam Ophnak a jegyét, amit már előre megvettem, hiszen volt rá időm, aztán csak vártam, hogy induljunk. Viszont hirtelen eszembe jutott valami.
- Figyelj... - néztem a lányra komolyan. - Ha valamiért azt mondom, amíg együtt vagyunk, hogy menekülj, vagy fuss, vagy bármi ilyesmi, akkor ígérd meg, hogy csinálod, amit mondok, és nem ellenkezel, nem húzod az időt, csak mész. Oké?
Valahogy nem szerettem volna őt is bajba keverni, ha esetleg mégis beigazolódik az a rossz sejtésem, hogy Iwan nem örökre tűnt el a süllyesztőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 4. 11:16 | Link

Lyra

Igazán lehetne jobb idő, csak ma... ez olyan nagy kérés? Bár, hol érdekli az időjárást, hogy épp rászánom magam arra, kimozduljak Bagyolfalváról. Tudom, elméletileg rettegnem kéne, vagy valami hasonló, de nem megy, még annak ellenére se, hogy tudom, nagybátyám elhagyta kórházat, ráadásul őszinte sajnálatomra, épen.
Viszont tudom Grégoriról, hogy nincs az a bosszúvágy, ami kimozdítaná őt Marseille-ből, tehát amíg én nem megyek a közelébe, addig minden rendben. Legalább is... reménykedem. Még sose vágtam ki a csukott ablakon, így tényleg csak bízni tudok abban, hogy nem veszi a fáradtságot arra, hogy kimozduljon megbosszulni.
Lyra már ott vár, el is szégyenlem magam, de mit tehetnék? Vandánál jó lenni, ott tényleg önmagam lehetek mindenféle szemrehányás és ferde szemek nélkül. Talán ennek köszönhető, hogy nem süppedek el az önsajnálatomban, hogy most már belátom, van egy biztos pont... nekem ennél sose kellett több. Lyrának nyújtom a kávés poharam, ez már amolyan bevett szokás. Ráadásul ez még finomabb is, vétek lenne kihagyni.
- Hát igen, eddig nem hangoztattam, mert nem akartam, hogy baja legyen, aztán meg... amúgy se verek nagy dobra semmit. Nem tudom, Kon biztos nem készít tojásfát Húsvétra- nevetem el magam, teljesen  megnyugodva, hogy Lyra nem fogja a fejem venni. Persze az én fészkem, az tűnjön onnan, ki érti Vandát.
Hálás mosollyal vettem el a jegyet, közben megrökönyödve, hogy én vajon erre miért nem gondoltam. Már pedig... ha vonatozni akarunk, nem ártana jegy is ugyebár.
Fel is szállunk, én meg elkönyvelem, már nincs visszaút. Talán, de csak talán nem ártott volna megjegyzést tenni, miszerint én elhagyom a kastélyt, de áááá, mégis mi történhetne?
Oké, ez fura. Normál esetben szemközt röhögném azt, aki ilyesmivel áll elő, de tudom, hogy a prefektus nem csak azért mondja, mert rám akar ijeszteni, vagy mit tudom én, szóval biccentek.
Oké, tudom, hogy ott az egyességünk, de efelett most nem tudok szemet hunyni. Végtére is, nekem kellene menekülőre fogni, így talán jogosan szeretném tudni, hogy mitől.
- Figyelj? Én megfogadtam, hogy nem faggatózok, de ez mégis... Valami gáz van? mert tudod, mugli területen nem nagyon ronthatnak ránk, vagy ha mégis, annak aztán rossz vége lesz. Én tudom. Tudod, nemrég volt egy tárgyalásom, mert kilöktem a nagybátyám a csukott ablakon... varázslattal, csoda, hogy nem csaptak ki. Viszont ez, hogy meneküljek... mi elől?- fürkészem Lyrát, bár nem nagyon hiszem, hogy annyira szeretne róla beszélni. Azon viszont meglepődök, hogy belőlem milyen könnyen buktak ki a szavak. Naná, Vanda jótékony hatása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 5. 17:26 | Link

Oph

- Semmi vész, mindenkinek kellenek kis titkok - mosolyogtam a lányra. Egyáltalán nem orroltam meg rá azért, mert nem mesélte el, hogy van itt egy rokona, hiszen nem sok közöm volt hozzá. Ennek ellenére örültem, hogy nincs teljesen egyedül, hiszen az utóbbi időben nagyon látszott, hogy valami probléma van.
- Azt nem tudom, hogy Kon mit csinál Húsvétra. Nem merek belegondolni - kuncogtam aztán magamnak. - Bár erősen gyanítom, hogy a kínálatban szerepel pár arra tévedő locsolkodó elsős fellógatása a kandalló elé - jutott eszembe Noel esete az én drága kuzinommal.
Aztán felszálltunk a vonatra, és kényelmesen elhelyezkedtünk, én pedig nem tudtam megállni, hogy Oph biztonsága érdekében, ne figyelmeztessem őt. Nem akartam, hogy ő igya meg a levét annak, hogy én olyan szerencsétlen vagyok, hogy mindig megtalálnak a pszichopaták. Azonban a válasz engem lepett meg igazán.
- Tárgyalás? - néztem nagyot, miközben összeszaladt a szemöldököm. - És... ablak? Szóval ezért voltál annyira komor mostanában? - kérdeztem kíváncsian. Mert hát láttam én, hogy valami nincs rendben a lánynál, de nem akartam faggatni, mert nem is szokásom, meg ő sem tette velem. Egészen eddig, de mivel én is kérdeztem, és eleve furcsa lehetett, amit mondtam neki, nem haragudhattam érte.
- Emberek elől - válaszoltam aztán egy fintorral. - Két hónapig nem voltam a suliban, és az alatt történt... pár dolog. Nézd - hajoltam előre. - Nem titkolózni akarok előtted, de a saját érdekedben mondom, hogy jobb ha nem tudsz többet. A saját, és a barátságunk érdekében. Csak annyit szeretnék, hogy ne keveredj bajba azért, mert velem vagy, úgyhogy ha kiáltok, akkor futás. Ennyi.
Természetesen nem állt szándékomban elmondani a lánynak, hogy mi is történt pontosan, mert éppen elég volt, hogy két ember tudott róla. Nem azért volt ez, mert nem bíztam Opheliában, hanem azért, mert ő nem biztos, hogy ebben a pillanatban meg tudta volna védeni magát, ha belekeveredik a történetbe. Azt pedig nem akartam, hogy a következő ő legyen, akit temetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 8. 21:47 | Link

Lyra

- Aha, igen... kis titok- mosolyodok el halványan, miközben érzem, hogy megyek egyre összébb. Ha van egy ember, akinek tudod, hogy elmondhatnál bármit, nem ítélne el, és rosszul érzed magad tőle, mert nem mondod el, és benyög egy ilyet, majd érzed, milyen rossz is az. Már pedig... én szívesen mesélnék Lyrának, mert ha még nem is érdekelné, tudom, hogy meghallgatna, nem küldene el, és hát... ha már egyszer barátok vagyunk.
- Szegény elsősök- kuncogok én is, mindenféle együttérzés nélkül. Általában teljes mértékben hidegen hagy mások nyomora, így ezen nem kell ám meglepődni, meg ahogy látom, Lyrát se nagyon rengeti meg, hogy a rokona ilyesmire vetemedik.
Felszállva a vonatra, olyan instrukciót kapok, ami engem is arra késztet, hogy gondolkodás nélkül beszéljek, mert amúgy... átgondolnám én ezt, de most hirtelen csúsznak ki a szavak a számon, talán jobb is így, nincs görcs, nem érezem tőle feszélyezve magam.
- Aha, oké. A nagybátyám, nos... emlékszel  apályán, mikor a kezemet kötötted? Tuti, hogy láttad a hegeket, meg a vágásokat. Nem, nem vagyok emós, nem szándékozom az erem vágni meg hasonlók, ezt ő tette. Hat éven keresztül tűrtem, aztán a szünetbe hazamentem, és mikor ezt kaptam, besokalltam- tűröm el a frufum, mert a homlokomon még látszik a kitérőm nyoma.
- Varázslattal küldtem ki, míg ő nem varázsló, és mugliterületen élt, szóval megszegtem egy törvényt, azt hiszem- pár pillanatig egy elégedett mosoly kúszik  az arcomra, mert mondhatni, tizenhat évesen priuszom van, az azért menő, bárhogy is nézzük.
- Ha az igazgató nem jelenik meg - máig nem értem, honnan tudott róla- engem valószínűleg kicsapnak- húzom el a szám,mert ez meg a kellemetlenebbik része az egésznek.
- Rendben, de figyelj? Nem kellesz ahhoz te, hogy bajba keveredjek, ha meg olyan helyzetbe kerülnénk, lesheted, hogy magadra hagylak. Mugliterületen meg tudom védeni magam, idegenektől főleg... tudod, krav magát tanultam- azt nem tudom, ez mennyit mond neki, ha nem érti, valószínűleg úgyis kérdez, én meg örömmel mesélem el neki, hogy akár két pillanat alatt meg tudnék ölni valakit, na nem mintha  ez lenen életem mozgatórugója. Viszont, jobb ha tisztában van vele, ha szorul a hurok, nem én fogok megfutamodni, legalább is... amíg ő se teszi, én se fogom. Azon kívül nem faggatom tovább.
- De azért ezek szép kilátások nem? Úgy indulunk el "kirándulni", hogy ott libeg előttünk, lehet, nem térünk vissza. Ilyenkor nem tudom eldönteni, vagy nagyon bátrak vagyunk, vagy nagyon hülyék- persze eszem ágában sincs visszakozni, és kiugrani a mozgó vonatból, mert már nincs visszaút, na meg, legalább nem mondhatom el, hogy szét untam az agyam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 10. 21:54 | Link

Letti <3
2 napja 3 fele

* Néhány hete derült ki, hogy a középső lánya végül mégsem Lengyelországban folytatja tanulmányait. Ennek egyrészt örül, hiszen nagyon hiányoznak neki az ikrek, pedig már 20 évesek, másrészt pedig aggódik döntés mögött megbújó ok miatt. Hihetetlen, hogy így elszállt az idő. Amikor idekerült a lányok még csak 12 évesek lehetettek, ma pedig már kész nők. Mikor ő ennyi idős volt, mint az ikrek éppen Angliában dolgozott az egyik rezervátumban, ott szerencsére mesterképzés nélkül, más módszerekkel el tudta végezni, amit mindig szeretett volna. Erre manapság is van lehetőség, de a későbbi tanulmányok megkönnyítése érdekében érdemes belefogni a mesterképzésbe. Ott nagyon jó alapokat kaphatnak a későbbi iskoláikhoz a diákok, ráadásul nyernek plusz 1-2 évet a megfeszített tanulás és munka előtt.
Lettinek valamiért erős honvágya támadt, maga sem érti, hogy miért pont most, amikor már lassan elvégzi az egész iskolát. Attól tart, hogy ennél több áll a hazaköltözés hátterében, mondjuk valaki megbántotta, vagy egy fiúban csalódott. Remélhetőleg nem Vivien zavarta el több 100 kilométerre, mert akkor kapni fog a fejére, azt hétszentség. A levelében arra kérte az anyját, hogy intézze el, hogy a Levitába kerüljön, ezen is nagyon meglepődött. Úgy tudta, hogy szereti a Navinét, ráadásul ott van Zoé és Zora, akiket 13-14 éves kora óta ismer, most is tartják a kapcsolatot valamilyen szinten. Ez a menekülés és lényegében új élet kezdés nagyon megrémíti.  Nagyon bízik benne, hogy nem történt semmi Lettivel, vagy ha mégis, akkor azt el fogja neki árulni. Bagolyban nem mesélt túl sokat, úgyhogy most fogja kifaggatni, amennyire lehetséges. Nem akarja megrémíteni azzal, hogy letámadja a kérdéseivel, de anyaként természetes, hogy aggódik. A volt férjével amúgy sem beszélnek sokat gyereknevelési kérdésekben. Ha minden igaz Dávid is tudja, hogy Letti hazaköltözik, de azt nem tudja, hogy a férfi megint elkezdte-e a Beuxbatons-nal nyúzni a leányzót.  
Riri még nem tud róla, hogy a nővére ma megérkezik a kastélyba, szerették volna, hogy meglepetés legyen neki, így most az egyik tanár vigyáz rá, míg az anyukája kimegy Bogolyfalvára.
Még ideje sem volt átöltözni tanítás után, gyorsan elrohant a legkisebb gyermekéért a faluba, majd megebédeltek. A kislány szeret sokáig időzni a Nagyteremben, nem sürgethette nagyon, mert különben gyanút fogott volna. Miután végeztek az ebéddel elkísérte a kollégájához, majd rohant is vissza a faluba az állomásra. Kint az idő eléggé esőre áll, de remélhetőleg megússzák azt, hogy rájuk szakadjon az ég. Az állomásra érve egyből a vágányok felé siet, majd némán megáll. Néhány perc múlva itt kell lennie a vonatnak, remélhetőleg nem fog késni, mert a szürke fellegek nem ígérnek sok jót.*
Utoljára módosította:Szendrei Véda, 2013. május 10. 22:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 11. 14:49 | Link

Anyu <3

Nagy és jelentőségteljes döntés volt részemről, hogy hazautazok, végtére is az iskolát befejezem idén, és már majdnem három évet kibírtam távol. Annyit viszont még nem sikerült változnom, hogy a honvágyamat is leküzdjem, így mikor biztossá vált számomra is, hogy mit akarok, írtam Anyának egy levelet, amiben még külön azt is kértem, hogy a Levitába kerülésemet intézze el. Okát majd elég lesz elmagyaráznom ha látom, addig nem foglalkoztam vele. Csak ezután jött Vivi, aki már ugyan sejtette viselkedésemből, de miután még piszkált miatta egy sort elmondta, hogy megérti. Igazából szerintem az is kész csoda, hogy idáig bírtam. Nem hagyhattam ki persze azt sem, hogy apának írjak. Apának? Ez túlzás, bár azért vér szerinti rokonom. Rögtön azzal jött vissza egy másik levél, amit akkor is ránk akart tukmálni, mikor Lengyelbe mentünk ki. Én meg persze elmagyaráztam neki, hogy nem már tanítási környezetet szeretnék, hanem hiányoznak. Az egyetlen személy, aki még nem tud érkezésemről, vagyis szerintem a megbeszéltek alapján, az Riri. A kicsinek ez meglepetés lesz elvileg, amit már várok is. Meg persze Anyát is látni szeretném már, mindent, ami egykor természetes volt, s most új lesz.
A vonaton még egy pár percet tölthetek csak el nézelődéssel, mert vészesen közeledünk, én pedig izgatottan várom az érkezés és leszállás pillanatát, mert már várnak rám. Vagyis csak Anyu, de ez is nagyon lényeges, és nem tudom mit szól majd hozzám, meg a döntésemhez úgy igazán, de biztos vagyok benne, hogy ezernyi kérdést fog elém állítani még a kastélyhoz vezető úton. Eléggé el is bambulok, már csak azt veszem észre, amikor lassítunk, majd a vonat megáll, és akkor nagy sóhaj keretében állok fel, majd bőröndjeimet szedem össze gyorsan, és indulok.
Elég nehézkesen leszállva még csak arra koncentrálok, hogy egy darabban jussak le, majd már a talajon Anyát meglátva engedem el a cuccaimat, és már mondhatni futok felé. Előtte megállva egy széles mosoly keretében ölelem meg, és csupán jó néhány másodperc múlva engedem el.
- Szia.
Hirtelen nem igazán tudom, mit mondjak, így egy köszönés úgy érzem most elég sokat mond arckifejezésemmel együtt. Tényleg ötletem sincs, meg ha mondani is akarnék valamit, nem tudnék, így csak nézek rá egy darabig még.
- Hogy vagy?
Eléggé sablonos, mit mondjak, de ennyi telik tőlem, ezt is már majdnem úgy mondom, hogy hangom elcsuklik. Jó, láttam a három év alatt, de most haza jöttem, és olyan furcsa minden. Most olyan sokszor fogom látni, végre, hiszen ezt akartam.
Persze idő közben eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, legalábbis nem magamban jöttem, hanem hoztam a dolgaimat, és ezek jelen pillanatban pár méterre tőlem hevernek. Két szép nap fekete bőrönd, egy oldaltáska, meg a gitártartó, benne a hangszeremmel. Megint egy eléggé furcsa dolog, hogy minden belefért, bár azért méreteikhez viszonyítva talán normális. Vagy csak nekem van viszonylag kevés cuccom, de ezt kétlem. Gyorsan felkapva viszem csak közelebb hozzá egy kicsit. Eléggé érzelgős egy típus vagyok, nem tagadom, nehéz is visszafojtani, mert az egészet a nyakába zúdíthatnám. Persze ez az öröm, így vigyorgok tovább.
- Nem tudom mit mondjak. Gondolom tudni szeretnéd, miért jöttem vissza, meg a hasonló dolgokat...
Szólalok meg újra, csak közölve, hogy mit gondolok, mert tényleg ennyi az egész. Meg persze szerintem félt, de nagyon. Mikor elmentünk is ugyanez volt, most meg hogy hazajöttem. Itt újra kell kezdenem mindent, alig ismerek pár embert. Akit igen, azok lehet, hogy már elvégezték a sulit, régen nincsenek itt, vagy sose fogok velük összefutni. Tehát új ember lesz itt nekem szinte mindenki, csodálatos. De mindegy, én akartam ezt, és örülök is neki, hogy így van,, hogy itt vagyok.


ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 12. 22:01 | Link

Kislányom <3


 * Az idő egyre borongósabb, a vonat még sehol. A hangosbemondó hölgy szerint hamarosan megérkezik a szerelvény, így most már némileg nyugodtabban várakozik. Remélhetőleg visszaérnek a kastélyba az előtt, hogy rájuk szakadna az ég. Bal kezével finoman megdörzsöli a jobb csuklóját, hátha akkor kevésbé fog belehasogatni. Ez a változékony időjárás nem tesz jót neki, főleg a lehűlés. Azt valahogy sosem szerette, különösen akkor nem, amikor még friss seb volt. Nem is kellett időjárást néznie, 24 órával előtte bármikor meg tudta jósolni, ha hirtelen akár 4-5 fokot is változott a hőmérséklet, vagy akár eső volt várható. Szerencsére ez az elmúlt 16 év alatt sokat javult, ám még mindig akad némi hiba a rendszerben.
Végre befut a szerelvény az érkező peronra, a szíve hevesebben ver, izgatottan kutat szemeivel a szőke kobak után a leszállók között. Letti előbb vette észre, mert Véda már csak arra eszmél, hogy a lány holmijai néhány méterre tőle a földön landolnak, és a szőkeség rohan felé. Széles mosolyra húzódik a szája, amikor megáll vele szemben a kicsi leányzó, aki már nem is olyan kicsi. Hiába 20 évesek az ikrek, neki mindig a kislányai lesznek.* - Szívem! * Mondja köszönés helyett, miközben szorosan magához szorítja a lányt. Ő is hosszú másodpercekig öleli gyermekét, legszívesebben még akkor sem engedné el, ám a szituáció így nyilvánosan eléggé kínosan hatna, ha még így időznének egy ideig. * - Jól vagyok, köszi. És Te? Hogy utaztál? Nem vagy éhes? Sajnos nem volt időm készíteni Neked semmit. * Tipikus anyai dolog ez, hogy egyből tömné a leányzót. Akart sütni sütit a fogadására, de sajnos nem szabadult el hamarabb a házvezetői tevékenységek alól, utána pedig a legkisebb Szendrei kötötte le, és már azon kapta magát, hogy indulhat a lánya elébe. * - Hadd segítsek! * Szólal meg ismét finom mosollyal az arcán. Előkapja táskájából a pálcáját, majd elmormol egy Vingardium Leviosát a legnagyobb pakk irányába, mire az felemelkedik. A gyerekei közelében teljesen máshogy viselkedik, mint a diákokkal. Ez persze természetes, elvégre mégis a sajátjai. Még a hangszíne is sokkal lágyabbá válik a hétköznapinál.
Meglepődik azon, hogy Letti magától felhozza a hazajövetelét. Azt hitte, hogy majd keresnie kellesz az alkalmat, amikor kevésbé kínos előhozakodni ezzel.* - Igen, érdekel. Ugye nincs valami baj? * Kérdi aggódva, miközben fejével bök egyet, hogy lassan induljanak, mert a végén még megáznak. Miután válaszol az újdonsült Levitás magához ragadja a szót.* - Egyébként beszéltem nagyiékkal, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha vennénk itt egy házat a faluban? * A nagyszülőknek van némi megtakarított pénze, amit erre a célra felajánlottak, a családjuknak is jót tenne, hogy még ha Vivien nélkül is, de együtt élnének. Lehet, hogy a lány is gyakrabban látogatna ide, ha lenne egy hely, ahol csak négyesben élnek. Nem tudnának egy kacsalábon forgó palotát venni, mert egy fizetésből azt lehetetlen kifizetni még segítséggel is, de biztosan jót tenne mindnyájuknak a közös élet.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. május 14. 16:52 | Link

Anyu <3

Hiába nem veszem észre rögtön, hogy a vonat megáll, leszállásnál már az első dolgom ledobni a cuccaimat és rohanni Anyához. Szinte várható tőlem ez a lépés, a távolét után, meg jó ideje nem is láttam, most pedig itt vagyok. Ezt pedig rögtön egy viszonylag hosszú öleléssel kezdjük el. Szókincsem itt viszont egészen egyszerűen elakad, tehát csak annyit kérdek meg, hogy van, és elég rövidre is zárja a dolgot, ahogy reméltem, meg persze jönnek a megszokott kérdései.
- Jól, köszi. Szuperül, bár végigbambultam az egészet. Nem, Anya, nem vagyok éhes.
A végére azért még félmosollyal és a második nem megnyomásával nyomatékosítok, de tudom hogy ez természetes tőle, mindig tömne hiszen, megszokásból is, olyan ez, hogy az a furcsa, ha nem kérdi. Persze itt most nem áll meg a világ, megyek is a csomagjaimhoz, és már csak azt veszem észre, hogy a legnagyobb lebegni is kezd, vagyis ezt tudhatom be segítségképp. Újra felé fordulva még egy halk köszivel és mosollyal jutalmazom a tettét, tényleg nem olyan egyszerű ezeket cipelni, bár én nem vártam volna el, hogy ezt tegye, csak hát ez is egy tipikus dolog, mindig segíteni akarnak a szülők. De ha már itt tartunk, akkor azt sem állom meg, hogy a hazautazásommal előhozakodjak, nincs nekem arra szükségem, hogy majd keressük a megfelelő pillanatot, rendezzük le most.
- Annyi az egész, hogy már nagyon hiányzott a hely is, Ti is, és igaz, hogy most Vivit otthagytam, de nem bírtam tovább. Dehogy, nincs semmi baj.
Megkönnyebbülés fut rajtam végig az igazi indokot kimondva. Ezt nagyon tömören már levélben is megírtam, és azt is tudhatja, milyen nagy súlya van annak, hogy én most otthagytam Vivit: elképesztően fontos nekem, olyan tipikus ikerkapcsolat a miénk, a részem szinte. De eljöttem, és legyen elég egyelőre ennyi, aztán ha a Levitás része is oly' nagyon érdekli, azt már kérdés után mondom csak el, azzal valahogy képtelen lennék így előhozakodni. Mindezt persze sűrűn felvillanó halvány mosolyok közepette mondom s teszem, még ha az égre is pillantok közbe-közbe, mi semmi jót nem ígér. Kicsit a tempón is gyorsítok, de nem kell csendben haladnunk, mert hoz is fel egy témát rögtön.
- Ez szuper ötlet. Körülnéztél már, van ami tetszik? És ezt mikorra valósulhatna meg?
A lelkesedés nem csak színjáték, tényleg nagyon örülök, hogy rögtön ilyen hírrel fogad, még ha egy kis lengyel krémest el is fogadtam volna, de hát nem baj, lesz arra még időm rengeteg, hogy a szervezetemet ennyi szénhidráttal és kalóriával ajándékozzam meg.
- Tényleg, Riri most hol van? Neki ez ugye meglepetés.. Akkor most hova megyünk először?
Szerintem érti, mire gondolok. Vagyis ha az e csöppségnek még titok, akkor ő most valahol van. Valamint szerintem először most én se fogok rohanni a kékekhez, hogy mindent megnézzek, lesz még nekem arra időm rengeteg. Először talán Anya irodája lehetne a cél, benéznék oda is, ennyi idő után úgyis olyan furcsa lesz. Meg persze a szöszi hercegnőt is látni szeretném még, így lesz itt mit tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Szendrei Véda
INAKTÍV


A Navinések volt VédAnyja <3
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 5600
Írta: 2013. május 16. 01:51 | Link

Lettim <3


*A leányzó sosem volt valami túlzottan beszédes teremtés, talán csak a családja társaságában. Ahogy Vivien mesélte, az alapján már barátkozóbb, mint amikor a Bagolykőben tanult. Ez az előnyére várt, a nyitottság nagyon sokat számít egy új helynél. Mert bár hiába tanult itt 3 évet és éltek az iskola falai között előtte 1 évet, akkor is újdonság lesz neki az egész. A tanári kar meg a diákok is roppantmód lecserélődtek azóta, mióta elköltöztek néhány évvel ezelőtt. Csodálta is érte a lányokat, hogy milyen ügyesen helytálltak az első hónapoktól kezdve, mert a lengyel nyelvvel voltak gondjaik, eléggé törték és mégis meg tudták tanulni (egy kis segítséggel) az iskolai tananyagot. *
- Azt nem csodálom, nagyon messze van a Czarnoksięstwo. * Valamiért lengyelül állt a szájára az ottani varázslóképző neve, pedig van rá magyar szó is. Hihetetlen rossz a közlekedés ilyen nagy távokon. Akinek nincs zsupszkulcsa, vagy nem tud hoppanálni elég rosszul jár az ilyen nagyobbtávú utazások során.
Érdeklődve figyeli a lány magyarázatát. Meglepően egyszerű választ kapott Lettitől, szinte gyanúsan egyszerűt.  Nem mutatja, hogy nem teljesen hiszi el, amit hall, inkább csak bólint egyet. Lettinek nem szokása hazudni, de akkor is hirtelen jött ez az egész.* - Örülök, hogy itt vagy! * Feleli boldog hangon, miközben finoman elmosolyodik.* - Vivien mit szólt? *A levelében már kifejezte nemtetszését, de nem tudja, hogy mennyire verte ki a balhét az ikrének. Mindig is ő volt a nagyobb szájú, nem szokta véka alá rejteni a véleményét. * - Fogalmam sincs, remélem minél hamarabb. Nem néztem még egy házat sem, hirtelen jött ez az egész. *Nem szokott a lakósoron járni, egyedül a tóhoz mennek le Ririvel. Az nagyon hangulatos hely, emiatt is sokat kacérkodott már a gondolattal, hogy ott vesznek házat, ám kettőjüknek felesleges lett volna. Igaz, talán akkor az ikrek gyakrabban járnának haza.* - Hátha Vivit is haza tudnánk csábítani, ha lenne egy szép házunk... nagy kerttel. * Teszi hozzá tűnődve. Eddig is minden vágya volt, hogy együtt tudja a családot, ám ez a középső leányzó érkezésével csak erősödött. Az ég közben nagyot dörrent, úgyhogy- miközben figyel a kofferre, nehogy odavágja valahová- megszaporázza a lépteit. * - Nem tudja, azt hiszi, hogy valami Navinés dolgom van, azért vigyáznak rá. Nagyon fog örülni! * Kimondhatatlan lesz nézni, ahogy visítozva a nővérére veti magát, pláne, amikor kiderül, hogy ez nem csak egy látogatás lesz.* - Hozzá megyünk. Úgyis Andrásnál van. * Feleli tömören, majd rájön, hogy mostantól már nem így kell emlegetnie a lánynak a tanárokat. Ririnek eddig sem tette, mert ő is így nevezné a kollégákat, ami elég kellemetlen volna ránézve.*- Rédey professzornál, a házvezetődnél.  * Egészíti ki az előbbieket. Praktikusan oldotta meg a dolgot, így nem kell annyifelé járkálni, bár András egy ideig nem fog Letti közelébe férni, de ellensznek addig.* - Őt még nem ismerted, nagyon aranyos tanár. Teljesen lecserélődött egyébként a tanári kar, alig vannak már a régi időkből. * Őt is másfelé sodorta az élet átmenetileg, de jónak tűnik ez a munkahely. Szemmel láthatóan megbecsülök, a diákokkal sincs baja. Már csak a családja hiányzik magamellől és minden tökéletes volna.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 20:06 | Link

Ágoston

Ismét lejöttem a faluba, mert nagyon is megtetszett ez a hely. Még bőven van olyan része, amit nem fedeztem fel, szóval ideje, hogy ezt is megtegyem. Ugyan a vasútállomást már ismerem, hiszen én is a vonattal érkeztem az iskolába, de nem volt időm jobban megismerni azt a helyet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel másabb, mint egy mugli állomás. Csak átsétáltunk rajta, és kb ennyi volt belőle a látnivaló. Abból a két percből, meg nem igazán volt alkalmam megtudni, hogy mit merre találok. Meg jól jön az ismeretszerzés, hiszen, amikor haza kell majd mennem, akkor innen fogok indulni, és meg kell tudni, hogy melyik vonatra kell felszállnom majd. Feltéve, ha egyáltalán több vonat van, és nem egy, mert ugye ezt sem volt alkalmam megfigyelni rendesen.
Átsétálok a téren, és egyenesen az állomás bejáratával találom magamat szemben. Eddig nem mutatott semmi újat, a mugli világban is van ilyen hatalmas bejárat. Vagy csak nekem tűnik annak, mert ilyen kicsi vagyok!? Na mindegy, menjünk be rajta. Tiszta olyan, mint egy minifalu. Mindenféle üzlet található itt, de leginkább az a kis büfé csalogat. Az ínycsiklandó szendvicsek finom illata, megcsapta az orromat, és akaratlanul is megkordult a gyomrom. Ha már itt vagyok, akkor megkóstolok egyet, csak azt nem tudom, hogy elfogadják-e a mugli pénzt. Bár szerintem nem, de egy próbát megér. Sajnos nem hoztam magammal annyi varázslópénzt, hogy kifussa egy szendvicsre valót. Pénzváltó, na azt persze nem látok, de ez az én szerencsém. Odasétálok a büféshez, és mivel nem nagyon tudom meggyőzni, így megkérdezem, hogy merre találhatók egy olyan helyet, ahol tudok pénzt váltani. Amint elmagyarázza a dolgokat, már indulok is, hogy minél előbb le tudjam csillapítani a hasam hangját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 18. 21:01 | Link

Dominic
Ágoston színre lép...

*Pirosló arccal, mindkét kezemben jól megpakolt bőröndökkel kecmeregtem föl a vonatra, amely ha minden jól megy elvisz a mágustanodába. Már napok óta izgatottan vártam, hogy én is bekerülhessek és elkezdhessem tanulmányaimat. Mégis olyan szörnyűek voltak az előkészületek... Totál kiborított. Gondolj csak bele, anyukád és te összeszeded a legfontosabb holmikat a szobádból! Mivel mugli [igen, asszem ezentúl így kellene beszélnem a többiekről] kütyüket nem hozhatok be, kénytelen vagyok a képregényeimre, könyveimre, újságaimra hagyatkozni. Ezeket követi egy halom emléktárgy és kellék, melyek a tanulásban segítenek majd. És a ranglistámon az utolsó helyen álló ruhadarabok, abból is elég sok.
Hogy fogom én ezt kibírni?! Ennyi időre még sosem mentem el otthonról... És mi lesz a szobámmal? Remélem nem verik szét, amíg távol vagyok. Jövőre már levédem valami tuti riasztóbűbájjal, hogy ne mehessenek be. Akkor aztán nyugodt lennék.
A szokásos szituáció: anya mosolyog és könnyezik, apa büszkén mellette, a tesóim pedig ravasz tekintetüket rám szegezve bámulnak. Én csak szégyellősen integetek a vonat ablakából. A helyemen ülök, a cuccaimat már elrendeztem magam körül, így kényelmes útnak nézek elébe. Aztán, amikor elérkezett az idő, a személyvonat kipöfögött a pályaudvarról. Ki, az ismeretlenbe...
Nem nagyon emlékszem, hogy mi is történt az utazás alatt. Egy ideig unott arccal bámultam kifelé a fejemből, legtöbbször a kilátást csodálva. De mivel csomó szántóföldön és erdős réten mentünk végig, amikre marhára nem vagyok kíváncsi, inkább elfeküdtem az üléseken és szundítottam egyet. Mellettem úgysem ült senki... Az utolsó pillanatban riadtam fel, amikor megállt a vonat. Ijedten az ablaküveghez pattantam és az állomás nevét kiíró táblát kezdtem keresni. Miután megtaláltam, sietősen, már-már kapkodva elhagytam a vagont.
Nem utaztak túl sokan aznap a faluba, ezért nyugodtan kihajíthattam a peronra a bőröndjeimet. Miután ezt megtettem, lelkesen én is leugrottam a vonatról, összeszedtem a motyómat és érdeklődve néztem körül.
~ Klassz hely! Mintha kirándulni mennék! ~
Egészen megnyugodtam. Persze azért a szívem még mindig dobogott, de már nem annyira. Felvettem a táskáim, s gurulós bőröndjeim magam után húzva terepszemlét tartottam. Úgy éreztem, mintha szabad lennék. Mintha nem sietnék sehová sem. Furi. Odabattyogtam az egyik padhoz és leültem, mert ezzel a sok cuccal a hátamon nem sokáig bírom, a végén még megizzadok. Azt sem tudtam, merre kell menni, amire már anyát is figyelmeztettem, de ő azt mondta, könnyen odatalálok. Na, persze... De már nem vagyok olyan kicsi, majd megkérdezem az egyik pénztárban, hogy mi a helyzet. Vagy...
~ Talán az a fiú eligazíthat. Egész barátságosnak néz ki... ~
Felkaptam a cuccaimat és odarohantam hozzá. Közben a hajam felborzolta a szél, szuszogtam, izgatott voltam és nem tudom, hogy mi ütött belém. *
- Hali! Te biztos egy diák vagy, ugye? Meg tudnád mondani, merre van az iskolához vezető út?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 22:21 | Link

Ágoston

Elbóklászhattam, vagy 20 percig, mire megtaláltam a pénzváltót, de ez már csak mellékes, hiszen megvan az az összeg, ami kell a szendvicsért cserébe. Sőt, még többet is váltottam, hogy később ne kelljen megtennem. Visszasétáltam a büféshez, és mosolyogva adtam oda neki azt az összeget, amiért cserébe megkaphattam az ínycsiklandó ételt. Boldogan mentem ki a peronra, hogy megnézzem a vonatokat, miközben falatozok. Éppen időben, mert most érkezett meg vonat, és ha jól látom, akkor pár új diák is jött rajta. Emlékszem, mikor még én szálltam le róla hatalmas csomagokkal, de ha azt veszem, ez nem is olyan régen volt.
A nagy nézelődés közepette, elfogyasztottam a szendvicsemet, és mivel már nem volt olyan izgalmas kint lenni, elindultam visszafelé. Illetve indulnék, mikor valaki leszólít. A hang irányába fordulok, és meglepetten veszem tudomásul, hogy az illető, kb egy fejjel magasabb, mint én.
– Hali. Igen, diák vagyok, és éppenséggel tudom, hogy merre kell menni. Én is visszafelé tarok. –válaszoltam a kérdésére, és kicsit jobban végignéztem rajta. Elsősnek kicsit magas, de nem kizárt dolog. Nem lehet mindenki olyan pöttöm, mint én. A csomagjaiból ítélve, most fog beköltözni a suliba. Ez egyre izgalmasabb találkozás, és nem is tűnik olyan bunkónak, így elsőre. – Segítsek a csomagokkal? –kérdeztem, miközben az említett bőröndökre böktem. Ha engedi, akkor elveszek tőle egyet, és lassan elindulok kifelé az állomásról. Azonban foglalkoztat egy kérdés, de nem tudom, hogy mennyire venné rossz néven, ha megkérdezném tőle. Szerintem, csak azok a személyek nem tudják, hogy merre kell menni, akik eddig nem is tudtak a varázsvilágról, mint például én sem. De ez csak az én feltételezésem, lehet, hogy neki meg elfelejtették elmondani a szüleit, hogy merre találja a sulit. Azonban, az is igaz, hogy síri csendben nem mehetünk végig az utcákon, így összeszedem a bátorságomat, –ha már ez a nevem– és megkérdezem tőle, de előtte még mást is.
– Egyébként Nagy Bátor Dominic vagyok, és elsős a suliban. Téged hogy hívnak? –közben nyújtottam felé a jobb kezemet is, hogy kezet rázhassak vele, ha elfogadja. Amint erre megkaptam a választ, felteszem az igazi kérdést, ami jobban foglalkoztat. – Ne vedd tolakodásnak, de ugye te is mugliszületésű vagy? Mert, általában a varázslócsalád sarjai tudják, hogy merre kell menni a suli felé, de lehet, hogy tévedek. –vontam meg aprón a vállamat, és közben ráfordultam arra az utcára, ami egyenesen az iskolába fog minket vinni.

//A játék folytatása itt találhat meg! //
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 19. 12:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 15. 19:28 | Link

Ádám bácsi  Wink


Csupán tegnap kapta a levelet, Hugo majdnem a papírkosárban landolt, akkora slunggal érkezett be az ablakon a papírköteggel a lábán. Nem is sejtette egy percig sem, hogy a nagybátyja költözni akar, ráadásul ide, Bogolyfalvára, az ő közelébe. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy friss még az ismeretségük a hosszas levelezések dacára. Ádám bácsi észjárásáról még nem tud sokat, csak a szándéka ismert most már: ideköltözik. Vett is már egy házat Bogolyfalván állítása szerint.
Ádámmal való ismeretsége elég érdekesen indult, ugyanis, mint kiderült, a férfi és az ő édesanyja féltestvérek voltak, de ő jó ideig nem tudott egy szót sem a bácsiról, sem annak identitásáról, mármint, hogy a bácsikája lenne, mert sosem találkozott vele. Az anyja a végére már nem tartotta a magyarországi rokonokkal a kapcsolatot, Ádámot sem kereste, össze volt törve a válása után lelkileg és valahogy  lányán kívül senkit nem tűrt meg maga mellett.
Most viszont a Csontváry résznek hála tavaly szeptemberben megismerhette az eddig nem létezőnek hitt nagybátyját és elég hamar összebarátkoztak, sokat leveleztek, most pedig itt ácsorog, az állomáson, pontosabban kilépegetett már  peronokhoz és most éppen döbbenetét igyekszik legyűrni, hogy csak két sínpárost lát, amin a jelek szerint érkező és távozó vonatokat "szállásolnak el" . Az öreg bakter sztoikus nyugalma is ámulatba ejti, ahogy ott ácsorog a sínek között és mintha vezényléshez készülne, indítja el éppen az egyik járatot. Vajon Ádám megjött már? A múltkor még félhosszú volt a haja, kicsit lányos. Talán javasolhatná neki, hogy vágassák le. Egyáltalán mit mondjon neki? Ádám bácsit nem sikerült kiismernie pusztán a levelekből. Annál több kell ehhez, érzi. Ez a személyes kontaktus, ami most kialakulhatna közöttük, szükséges. Annyira örül a férfi költözésének, mégis a gyomra liftezik egyben, hiszen semmit nem tud még a nagybátyja életstílusáról, csak a jelleméből látott eddig darabkákat. Az egész várakozástól most cigánykereket hány a gyomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. június 15. 20:18 | Link

Runám Kiss

Ismerőseim és főként családtagjaim már rengetegszer a szememre vetették, hogy meggondolatlan vagyok, és ebben mindannyiszor igazat is adok nekik. A költözésen és az egyelőre ideiglenesre tervezett visszavonuláson sem agyaltam túl sokáig, hirtelen ötletként jött mind a kettő. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már egy ideje megcsömörlöttem a soha véget nem érő edzésektől és meccsektől. Kezdett elegem lenni a rajongókból és az újságírókból és a kviddics, amiért annak idején annyira rajongtam, ma már szinte csak nyűgnek tűnik. Ezek az érzések a kiégés csalhatatlan jelei voltak számomra, ezért azonnal a visszavonulás mellett döntöttem. Persze nem volt ilyen egyszerű otthagyni a csapatot és a fővárost, de valamit valamiért. A szerződésem lejárt, én pedig nem szándékoztam meghosszabbítani.
Most pedig egy vonaton ülök, és hamarosan megérkezem Bogolyfalvára, ahol, ha a következő néhány évben nem is, de pár hónapban biztosan élni fogok. A ház elméletileg teljesen készen van és már a bútorok is a helyükön. Én csupán a konyha berendezésébe szóltam bele, a többi helységnél csupán irányt mutattam a lakberendezőknek. Még a rajongóim többsége sincs tisztában vele, hogy a kviddics mellett van egy másik szenvedélyem: a sütés. Alig várom, hogy birtokba vehessem a konyhát és készíthessek valami édeset.
De előtte még vár rám egy próbatétel, jobban mondva az unokahúgom, Runa. Úgy beszéltük meg, hogy az állomáson fog várni. Ő a húgom, pontosabban féltestvérem, lánya és szinte csak a levelezésünkből ismerem. Talán, ha egyszer találkoztam vele eddig és akkor derült ki, hogy ő nem is tudta, hogy létezem. Mindenesetre a kislány szimpatikusnak tűnt, levelezni kezdtünk és az ő személye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezt a falucskát választottam pihenésem helyének. Szeretném jobban megismerni és idővel talán magamhoz is venném őt.
Gondolataimat a vonat fékezése akasztja meg. Megvárom, míg megáll, majd felállok, a vállamra dobom a táskámat és leszállok a közlekedési eszközről. Közben tűnődve végigsimítok a hajamon, ami jelenleg nagyon rövid, hiszen a hosszú haj akadályozott volna a meccseken. Idényen kívül azonban mindig meg szoktam növeszteni és legutóbb, mikor Runával találkoztunk még hosszabb volt. Ennek ellenére remélem, hogy fel fog ismerni, bár ezt némileg akadályozza a napszemüveg, ami még Pesten került a szemem elé, a rajongókat megtévesztendő. Most azonban már felesleges, így egy hirtelen mozdulattal lekapom és körbenézek. Nem kell sokáig keresgetnem, szinte egyből kiszúrom a kislányt.
Magabiztos léptekkel odasétálok hozzá és rámosolygok, próbálom oldani a feszültséget, elvégre nem ismerjük egymást túl régóta és személyesen alig találkoztunk. Fogalmam sincs hogyan viszonyul az érintésekhez, de azért egy gyors öleléssel megpróbálkozom, ha megengedi.
- Szia Runa! Mi újság? Hogy megy a suli? Mesélj valamit! Irtó hosszúnak tűnt ez az út – nyögök fel és nyújtózok egyet, mert a hosszú egy helyben üléstől elgémberedtek a tagjaim.
Beszéd közben jelzem, hogy indulhatnánk is akár a ház felé, majd lassú léptekkel sétálni kezdek a lány balján. A szemem sarkából szemügyre veszem unokahúgom külsejét, miközben hallgatom őt, ha kérésemnek eleget téve mesélni kezdett. Körülbelül egy fejjel lehet alacsonyabb nálam, hosszú fekete hajú és nagyon sápadt. Ez utóbbi tulajdonság lehet persze a svéd származás miatt is, de azért egy pillanatra ráncolom a homlokom és azonnal eldöntöm, hogy ezentúl rengeteget fogunk a szabadban találkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. június 16. 12:01 | Link

Ádám bácsim  Cheesy

A percek lassan gördülnek az időfolyamon, s mintha még le is lassultak volna csak azért is, hogy növeljék a gyomrában fokozódó idegesség hatóidejét. A nagybátyjával összesen egyszer találkozott és akkor is nem több, mint fél órára. Utána az apjával kellett mennie, vissza Angliába, míg a felvételi levelét meg nem kapta, de nem felejtette el a magyar férfi jellegzetes vonásaiból azokat, melyek az anyjánál is felfedezhetőek voltak. Valahogy természetes, hogy inkább az ragadt meg a fejében, amit már ismert, semmint az, amit még nem. Így most a várakozás perceiben, ahogy felidézni próbálja, milyen volt élőben látni Merkovszky Ádámot, elég nehéz dolga van. A képek szerinte nem ugyanolyanok éppen, mint élőben megszemlélni valakit, ezért is próbálja kiszorítani az agyából a kviddiccsel foglalkozó magazinok által nyújtott képeket Ádámról.
Végre begördül a vonat, vagy legalábbis egy adott vonat, ami lehet, hogy a nagybátyjáé, de az is lehet, hogy nem. Pár perc várakozás ezt a kétségét is eloszlatja, mikor felfedezi a felé haladó férfit csomagjával és napszemüvegével a kézben. Ugrik egyet az a háborgó gyomor és lassan ezután elkezd lenyugodni kicsit. Csak a haja változott meg kicsit: múltkor még elég hosszú volt, most viszont rövidre van nyírva, de ez cseppet sem csorbít az összképen. A helyzet olyan furcsa, nem is tudja, mit mondjon Ádámnak, mikor az odaér hozzá, ám az ölelés, amit kap (mert esze ágában sincs leállítani, s őszintén szólva amilyen kis esetlen, nincs is alkalma megállítani benne a férfit), végképp feloldja a gombócot a gyomrában, ezzel párhuzamosan mintha a torka szárazsága is elpárologna az éterben. Végigfut az arcán egy gyermetegen boldog mosoly, s közben lanyhán ugyan, de viszonozza az ölelést, mert többre nincs ideje, csak egy futó gesztus volt az egész, indításként.
-Úgy tűnik, nagyon unatkozhattál. Szia Ádám bácsi.- kuncogja el magát egy kicsit, párhuzamosan irányba fordulva a váró bejáratával és felzárkózva Ádám mellé.
-Hmm, sokminden van, de a legnagyobb dolog az, hogy mágustusa zajlik a kastélyban. A barátnőm, Leen is benevezett és be is került a bajnokok közé. Meg az a fiú, akiről írtam neked, Alex is. Igazán el sem tudom dönteni, kinek szurkoljak. Hatan -el tudod hinni?-, hatan is bekerültek a házunkból.- az arca egész kipirul az izgalomtól, ha belegondol, hogy a háztársainak mennyi kalandban lesz részük. Ő valahogy nem erre van kitalálva, úgy hogy inkább megmaradt mentornak, bár lényegében csak Leenben igyekszik majd a lelket tartani. Túl sokat nem tudna hozzátenni egy már harmadéves leányzó tudásához.
Beszéd közben kiérnek lassan a Boglyas térre. Igyekszik összeszedni a gondolatait, de ahogy haladnak, eszébe villan az az érdekesre sikeredett találkozása is Várffy Robival. Pont ebben a zónában volt és minden bátorságát össze kellett szedje hozzá. Nem nem, ez most nem is idevágó téma volna. Inkább csacsog tovább, hogy Ádámnak legyen elég ideje felfrissülni a járástól. Hosszú lehetett az a vonatút Pesttől idáig.
-A tanulás egészen jól megy, szerintem. Igaz, minden tantárgyat felvettem, úgy hogy egy halom vizsgám lesz a végén. Talán nem kellett volna abszolút mindet...- sóhajt egy rövidet, de aztán megint visszaköltözik a kedves mosoly az arcára. Lényegében nem bánja a döntését, ezzel is csak nyer, tudást, amit nagyra értékel és szeret.
-De most rajtad a sor! Mesélj, hogyhogy elköltöztél a fővárosból? Nagyon hirtelen jött a hír.- ez persze nem egy rossz dolog, nem is olyan hangsúllyal mondta, csak nagyon kíváncsi és ez is érdekli. Persze nem kötelező a válasz, csak ezt nem tette hozzá.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. június 16. 12:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. június 18. 10:19 | Link

Runám Kiss

Runa csicsergős hangját hallgatva ellazulok: pont olyan, amilyennek a levelei alapján tűnt. Mondjuk, nem tudom, mire számítottam, de van jó pár ismerősöm, akik írott verzióban sokkal elviselhetőbbek, mint élőszóban. Runa szerencsére nem ilyen ember, így megnyugodva hallgatom élményei ecsetelését.
Tetszik, ahogy kipirult arccal izgatottan mesél a tusáról, ami kellemes emlékeket idéz fel bennem a Roxfortról. Én és a csapattársaim kevésbé örültünk az eseménynek a kviddics szezon elmaradása miatt, de később igazán jól szórakoztunk, bár a barátaim közül senki nem volt elég idős ahhoz, hogy részt vegyen rajta.
Örülök annak is, hogy vannak barátai, és hogy igazán boldognak tűnik ebben az iskolában. Kicsit féltettem, mikor megtudtam, hogy ide fog járni, hiszen ő életében elég keveset volt Magyarországon, számára ez egy teljesen más kultúra, bár az is igaz, hogy Bagolykőre rengeteg külföldi és félvér diák jár. Most, látva a kislányt, megállapíthatom, hogy teljesen feleslegesen aggódtam.
Kérdése nem ér váratlanul, de azért egy pillanatra összeszorul a gyomrom, ami nálam egyenesen elképzelhetetlen reakció. Én, a többszörös válogatott, a zuhanásos cikeszelkapók legvakmerőbbike, akiről azt tartják, hogy soha semmitől nem ijed meg és a saját élete árán is megszerzi csapatának a győzelmet, szóval én Merkovszky Ádám beijedtem. És, hogy mi okozhat egy ilyen embernél lábremegést? Nálam épp az, hogy a múlt hónapban tudtam meg, hogy van egy tizenhét éves lányom. Nemcsak Runa, hanem az ő Bagolyköves jelenléte is erősen hatott arra a döntésemre, hogy ide költözzek. Persze Runának még nem mondtam el ezt, elvégre azt sem tudom, hogy ő akar-e találkozni velem. Ha igen, akkor majd összeismertetem a lányokat.
- Úgy döntöttem, egy időre szüneteltetem kviddicskarrierem és pihenek egyet. Talán megtanulok zongorázni vagy gitározni, most lesz rá időm. Az is megfordult a fejemben, hogy megírom az önéletrajzomat, de lehet, hogy ez harmincnégy évesen kicsit még korai - felnevetek, mert az ötlet egyszerre tűnik abszurdnak és hívogatónak - Miért pont ide? Hát, mert itt vagy te például – mosolygok rá és egy pillanatra kedvet érzek hozzá, hogy megborzoljam a haját, de végül nem teszem. A tinilányok nagyon oda tudnak lenni, ha valaki hozzá mer érni a hajukhoz és annak, aki összekócolja azt, nem kegyelmeznek. Legalábbis ezek az eddigi tapasztalataim.
Közben megérkezünk a ház elé, ezért előszedem a kulcsaim, majd Runának is adok egy másolatot a bejárati ajtóhoz.
- Csak, hogy akkor is be tudj jönni, ha esetleg nem vagyok itthon – magyarázom a gesztust – Esténként és hajnalban futni szoktam, és valószínűleg néha majd teszek pár kört a környéken seprűnyélen is. Ha esetleg egy ilyen alkalomkor toppannál be, akkor se kelljen rám a küszöbön várnod.
Kinyitom, majd belököm az ajtót és előre engedem a kislányt, van még számára néhány meglepetésem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. július 11. 11:14 | Link

Ádám  Cheesy


Arra számított, hogy nehéz lesz kibírni Ádám közelségét, mivel még idegen, csak levelekből ismerik egymást. Igazából eléggé félt ettől a találkozástól, de minden eltelt perccel újra és újra rá kell döbbennie, hogy valójában igenis ismeri ennek a férfinek már egy szeletét, egy kis részét, amit a levelekben látott és olvasott már. Egészen megnyugtató érzés, hogy Ádám olyan, amilyennek eddig mutatkozott, ezért is folynak belőle a szavak, a mesélnivaló olyan önfeledten. Na és persze a kérdések is, ha már mese akadt... Vajon miért pont most és ilyen hirtelen döntött úgy a nagybátyja, hogy költözni fog és pont ide? A pillanatnyi kis intermezzo-t észre sem veszi, inkább azzal foglalkozik most, hogy a lába elé nézzen, mert amúgy is elég egy balesetveszélyes gyerek. A zongorázásra azért ismét felkapja a fejét, szemei átmennek nagy csillogókba, ajkai körül megjelenik a kislányos, drága mosoly, szinte párosítani lehet egy lelkes, csilingelő kacajjal.
-Imádnám, ha együtt zongorázhatnánk. Mióta eljöttem Stockholmból, rá sem tudtam tenni a kezem egy zongorára, pedig így nem lehet gyakorolni.- fuvolázza vidáman, miközben minden formalitást félretéve belekarol Ádámba, feltéve, hogy hagyják neki. Ha látja, hogy Ádám kényelmetlenül érzi magát, azonnal abbahagyja, de addig is élvezkedik a nagybátyja jelenlétében.
-Ha elkészül a könyved, szeretném elolvasni. Biztos sokminden lesz benne, amit még nem tudok rólad.- ő meg gyorsan olvas és hamar befalná az információkat, főleg, hogy Ádámról szól mind ilyen-olyan módon. A pirulás abban a percben elönti az arcát, hogy Ádám megjegyzi, miatta jött például. Miatta? Ez olyan zavarba ejtő, hogy nem is tud rá mit mondani, csak lesüti a szemét, de azért egy mosoly ott játszik a szája sarkában. Boldog, hogy Ádám itt van. Vele. A többiről, hogy Ádámnak van egy lánya is, semmit nem tud még, de jó is így most. Kicsit élvezi a nagybátyját, annak jelenlétét, szavait, közelségét.
Nem olyan hosszú a séta, viszonylag hamar elérnek Ádám házához, ő vezeti mindkettejüket az úton, mert ő sosem járt még a lakósor felé,  Macskabagoly utzában. Semmi ismerőse, rokona nem lakik itt, hát akkor minek kódorgott volna erre, nem? Éppen ezen jár a feje, meg hasonlókon, mikor a kulcs beúszik a látóterébe. Hirtelen szóhoz sem jut, csak nagy szemeit Ádámra mereszt és esetlenül bólint egyet, a könnyei a meghatottságtól gyűlnek-gyülekeznek és lassan lecsorognak orcáján kövér gömbökben.
-Én... köszö.. nöm.- *szipog is mellé egy sort, miközben megtörli szemeit és belép a házba. Odabent a cipőből azonnal kibújik, elvégre friss, új lakás, nem kell azonnal összekoszolni, na és mezítláb szép az élet.
-Nagyon nagy lakásod van. Könyvtárszobád is lett?- természetesen egy vérbeli könyvmolynak ez az első feltehető kérdése minden körülmények között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 22:26 | Link

Polgármester bácsi Cheesy

Igen, elmentem otthonról és nem, nem szóltam Serennek, de ezúttal jó okom volt rá. Konkrétan az, hogy találkoznom kellett Keith-szel. Márpedig nem rángathatom el a kedvenc házvezetőhelyettesemet csak azért, mert látnom kell az én bérgyilkos bátyámat. Valahogy annyira nem illenének össze, hogy az már fáj. Rossz lenne rájuk nézni, komolyan mondom.
Eredetileg szándékomban állt felhívni rá a férfi figyelmét, hogy eltűnök egy időre, de végül úgy döntettem, hogy úgysem fog majd keresni. Miért is tenné? A legutóbbi kis magánszámom után, mikor véresen és cseppet megtépázva végeztem a szobájában, annyira nem örült. A mai napig nem értem, hogy miért, hiszen én tényleg nem így akartam befejezni az estét és még kivételesen szépen is néztem rá, de ha egyszer ő nem értékelte!
Minden esetre, ha tudná az okát, hogy miért is utazom el, egészen biztosan fejbe csapna valamivel. Keith-szel kell találkoznom, ez tény, de hogy milyen ügyben? Konkrétan információi vannak a vámpír klánról, akikkel összetűzésbe keveredtem, én pedig nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem. Azok a… vérszívók… khm… megpróbáltak megölni. Nos, én bosszúálló típus vagyok. Ez persze nem fenyegetés, de jobb, ha mindenki felkészül rá, hogy előbb vagy utóbb, de kifizettetem velük a számlát.
Abban a reményben szállok vonatra, hogy ha elég emberien közlekedem és megpróbálok beolvadni a tömegbe, akkor nem fognak észrevenni. Kicsi ugyan az esélye, de mégiscsak esély, nem úgy, mintha egyenesen a karjaikba rohannék. Akkor gyakorlatilag már áshatnám is a síromat. Ebben a helyzetben legalább nem kell gondoskodnom virágcsokorról; még.
Kiválasztottam a többi utastól legtávolabb eső fülkét és halkan csuktam be magam mögött. Nem mintha bármi problémám lenne az emberekkel, de a vonatok fényében mindig valahogy sápadtabbnak tűnök, most pedig ez egyáltalán nem javít a helyzetemen. Mindig vannak besúgok. A vámpíroknak meg aztán különösen sok.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a legutóbb minimum három varázslójuk volt; miért is lennék itt nagyobb biztonságban, mint bárhol máshol?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. július 16. 00:24 | Link

Vérszívó kisasszony Cheesy

Másból sem áll az életem mostanában, csak intézni valókból. Eddig is ez ment, körülbelül mióta megkaptam a polgármesteri széket, folyamatosan, de mégis más volt. Hiába nem volt tökéletes a kapcsolatunk, ott volt mellettem Nicol, és még amikor tudtam is, hogy nem szívesen, de támogatott, és ott állt mellettem minden döntésben, otthon volt Chrissel és törődött a bolttal, amíg nekem a mágiaügyi minisztérium kirendeltségén kellett kezelnem a rengeteg papírmunkát, és meghoznom azt a sok döntést. A falu tanácsával még a rendezvényszervezésbe is belekezdtünk, csak hogy még fokozzam a tennivalókat. Konzultálnom kellett az iskola diákönkormányzatával, még előttem áll a színjátszókörös megbeszélés, és ezernyi teendő. Szerencse, hogy csak augusztus utolsó hétvégéjére kell elkészülnünk, előbb szerintem esélytelen lenne a dolog. Na meg addig a tusa is lecseng, mindenki kipiheni a fáradalmakat, és örülhetnek neki, hogy nem váltak sárkányeledellé.
Most vagy azért, mert kezdtem beleunni a folyamatos fejetlenségbe, és abba, hogy szinte nem látom a fiamat felnőni, vagy azért, mert hirtelen a drága is bevágta a hisztit, és már hetek óta nem hajlandó hozzám szólni, hirtelen elég volt. A politika szinte elrabolta tőlem az életemet, nem volt rá szükségem. Tisztában voltam vele, hogy akad a fővárosban is éppen elég teendőm, időszerű volt elintézni őket. A fagyos hangulatból éppen elég volt hozzá, hogy úgy érezzem, szükségünk van egy kis távollétre. Bár ő egy szót sem szólt hozzám még mindig, elmondtam a feleségemnek, hogy hova megyek, és hogy néhány napon belül itthon leszek. Elköszöntem Christől, aki már közel egy éves, és éppen járni tanul, összepakoltam a cuccaimat, és elindultam a vasút felé.
Választhattam volna az utazásnak más formáját is, de kellett egy kis gondolkodási idő az egész megbeszélés előtt, a néhány órás vonatút ebben segített nekem. Meglehetősen sokan voltak így nyár közepén, gondolom voltak, akik nyaralni mentek, mások pedig ügyes-bajos dolgaikat intézték Budapesten, mint én is. Nem találtam teljesen üres fülkét, bár bevallom, nem is nagyon kerestem. Megálltam a lehető legfélreesőbbnél, amiben csak egy eléggé fiatal, látszatra iskoláskorú lány ült, beléptem és az ajtót behúzva magam mögött leültem vele szembe, az ablak mellé. A poggyászomat már előreküldtem, azzal nem kellett vesződnöm, az aktatáskát viszont, amit magammal hoztam leraktam a mellettem lévő ülésre.
- Ugye nem zavarlak? -
Akkor sem fogok felkelni innen, ha azt mondja, hogy zavarom, de az illem, amit a nevelésem során rendesen belém vertek, megköveteli a kérdést. Nem tartottam soha szem előtt, hogy másoknak mi volt a jó, a családomon kívül ma sem érdekel. Az idegenek nekem teljesen közömbösek, még így is, hogy megválasztottak polgármesterré. Persze, a látszat szerint törődnöm kell velük, ezt meg is teszem, amíg az irodában, és a faluban vagyok. De most, a kis kiruccanás során úgy érzem, hogy egy kissé elvonatkoztathatunk a kilétemtől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 16. 00:35 | Link

Polgármester bácsi Rolleyes

A gondolataim csak úgy repkednek, miközben kifelé bámulok az ablakon. Nem szeretnék egyetlen foszlányt sem elkapni, csak hagyom, hogy végig folyjanak rajtam az érzések. Fájdalom, düh, szeretet, megbocsájtás, vonzalom; ez mind itt van bennem. Gyűlölöm így végiggondolni, és ha fenyegetnének sem vallanám be, hogy pontosan miről is van szó, elvégre makacsul ragaszkodom ahhoz a tényhez, hogy nekem márpedig nincsenek érzéseim.
Hogy ez miért is jó?
Egyrészt, így senki sem mer majd valótlant állítani rólam és bármelyik hímnemű egyedről, akivel egészen véletlenül összeakadok, másrészt, mert így én magam sem állíthatok valótlant egy bizonyos személyről saját magamnak. Rossz belegondolni, hogy pár héttel ezelőtt Lyra mennyire beletalált a közepébe, én pedig csak egyre szajkóztam, hogy a vére tehet mindenről. Hazudtam neki, magamnak és talán az egész világnak, de ez most cseppet sem érdekelt. Így volt a legjobb. Elvégre, nem mondhatom ki nyíltan azt, amit érzek, azzal csak mindannyiunkat még nagyobb zűrbe keverném.
Meg aztán, most itt van Kornél, aki bár nem a hűség mintapéldánya, de talán valamilyen szinten helyre billen mellette az életem. Vagy nem. A férfiak csak addig figyelnek oda, amíg meg nem kapják, amit akartak. Ez általában egy elég konkrét dolog, nem hagynak túl sokat a fantáziára. A probléma mindössze annyi, hogy én elég könnyen veszem az akadályokat, tehát nem meglepő, hogy jelenleg is tökéletesen egyedül csücsülök egy fülkében.
Hallom, hogy valaki közelít, már azelőtt, hogy meglátnám. A szívverés. Egy pillanatra felrémlik bennem, hogy talán nem kellene ennyire nyugodtan kezelnem a helyzetet, elvégre bármelyik pillanatban megölhetnek, de ez a részinformáció ezúttal hidegen hagy.
Lassan emelem fel a tekintetemet és szinte meg sem lepődöm. Jó a memóriám, nem kell bemutatkoznia ahhoz, hogy tudjam, kivel is van dolgom.
-Nem. –vonom meg a vállamat, anélkül, hogy komolyabb figyelmet fordítanék a férfire.
Az ablak felé fordulok egy pillanatra, majd ismét vissza. Anélkül hagyják el a szavak a számat, hogy komolyabban megfontolnám a mondandómat. Én már csak ilyen vagyok, ha pedig ez bárkit is zavar, hát nyugodtan kövezzenek meg érte.  
-A többi fülke tele van, tehát tulajdonképpen teljesen lényegtelen volt, mit is felelek. Nem igaz? –érdeklődöm csevegő stílusban és összefonom a karjaimat a mellkasom előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Aaron Loughlin
INAKTÍV


Polgármester Úr
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 995
Írta: 2013. július 16. 00:56 | Link

Vérszívó kisasszony

Nem kedvelem a gondolatokat, különösen nem a sajátjaimat. Gyakran elvonják a figyelmemet a munkáról, amit éppen végzek, elvégre anno, még iskolás koromban rengeteg időm volt rá, hogy tépelődjek az élet nagy dolgain. Akkor nem is csináltam szinte semmit sem, volt, hogy még a szobából sem sikerült kimozdulnom, csak estefelé. Az órákat meglehetősen hanyagoltam, ami miatt kaptam is a rengeteg figyelmeztető levelet anyáméktól, bár ezek már akkor sem érdekeltek. Éjjelenként megvolt a program a Sakáltanyában, a saját szobámat jórészt csak nappal használtam az éjjeli alváshiány pótlására. Szerintem oda az életben nem sütött be napfény, nem tudom, hogy ma még megvan-e egyáltalán maga a szoba. A diákok manapság nagyon unatkoznak, túl sok idejük van rá, hogy ezeket a dolgokat átszervezzék. Pedig azok voltak a szép napok, akkor még arra volt időm, amire akartam, nem pedig arra, amire jutott. Ez az élet, amit most élek kegyetlen, tudom, hogy a közeljövőben változtatnom kell rajta, ha nem szeretnék gyökeres változást. És nem szeretnék, nem vagyok a hívük. Csak felforgatják a nyugalmat, és teljesen felesleges drámát okoznak mindenkinek.
Manapság nincs időm gondolkozni, egyik papírt íratják velem alá a másik után, van amit rendesen átgondolni sincs időm. A falu napjának megszervezésével kellett egy kis agytorna, üdítő változatosságot nyújtott a mókuskerék után. Élveztem, hogy intézkedhetek, és végre ténylegesen polgármesternek éreztem magamat, nem pedig aktakukacnak. Elhatároztam, hogy a közeljövőben fel fogok venni egy titkárt, aki előre átnézi nekem a teljesen agyzsibbasztó okiratokat, és csak a megtekintésre lényegeseket juttatja el hozzám. Így talán több időm lesz majd a családomra és magamra is.
A velem szemben ülő lányra nem fordítok különösebb figyelmet, a jelenlegi diákok közül egyet sem ismerek. Csak másfél éve hagytam ott a kastélyt, mikor leköltöztünk a faluba papás-mamást játszani, mégis ennyire rövid idő alatt kicserélődtek az emberek. Vagy lehet persze, hogy ők eddig is ott voltak, csupán én járkáltam csukott szemekkel - már amikor kimozdultam a szobámból és az alagsorból. A nemleges válaszra csupán bólintok, én is így gondoltam. Tudom, hogy az emberek rövid pályafutásom alatt is megismertek, legalább névről tudják, hogy ki vagyok, de voltak, akik arcról is. Nem élveztem, mindig is pletykáltak rólam, a származásom miatt tudták, hogy ki vagyok, jól esett volna a szürke tömegben lenni. De nekem úgy tűnt, ez nem megy, mindig megtaláltam azokat a dolgokat, amikkel kitűnhetek a sorból.
- Akkor is lényegtelen lett volna, ha a többi fülke nincs tele. -
Megvonom a vállamat, ami a fekete öltöny-fehér ing párosításban annyira nem kényelmes művelet. Régen rám sem tudtak volna erőszakolni ilyen ruhákat, maradtam a farmer-póló-tornacipő szettnél, de mára ez is megváltozott. A pozíciómban nem engedhettem meg magamnak az igénytelen öltözködést.
- Mi dolgod van Pesten? -
Feltételeztem, hogy oda tart, elvégre a vonat végállomása az egyik pályaudvar a fővárosi forgatagban. Különösebben nem érdekelt, de legalább eddig is kiszabadultam a gondolatok közül, és másra koncentráltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pyromágus.Ex-Rellonos.Drágaság.Christopher
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. július 23. 12:30 | Link

Runám Kiss - zárás

Először úgy gondoltam furcsa lesz megismerni Runát a levelek után, de most úgy tűnik van egy olyan részem, amit eddig nem is ismertem: eléggé apáskodó vagyok, de legalábbis van rá hajlamom. Csoda, hogy eddig nem született egy rakás gyerekem. Erre a gondolatra belém nyillal a fájdalom és egy kis félelem - igen, még az elméletileg félelmet nem ismerő, legbátrabb fogóként emlegetett Merkovszky Ádám is ismeri ezt az érzést. Kicsit aggódom, hogy mi lesz, amikor majd találkozom a lányommal, Nikolettával. Bizonyára nagyon dühös lesz, már, ha egyáltalán akar engem látni.
Félelmeimet azonban elhessenti Runa csacsogása, csilingelő hangja, és most miden figyelmemmel igyekszem felé fordulni, szeretném még többet nevetni hallani, elvégre a közelmúltban nem történt túl sok örömteli dolog a lánnyal.
- Én is imádnám, nagyon élvezetes lenne, bár lehet, hogy te hamar kiakadnál az én zenei hozzánemértésemtől - majd elgondolkodva hozzáteszem - Akár majd vehetnénk is egy zongorát, jelenleg ugyanis semmilyen hangszer nem található a házban, még egy szájharmónika sem.
Amikor Runa belémkarol végleg megkönnyebbülök, bár eddig fel sem tűnt igazán, hogy szorongok. Örülök, hogy a kislány nem idegenkedik tőlem, és így már én is biztosabban érzem magam a közelében. Szeretem az érintéseket és a simogatásokat, jól érzem magam emberekkel körülvéve, bár a rajongók tettek róla, hogy ezt azért átgondoljam kicsit. Lehet, hogy azért szeretem, ha megfognak, mert kutya alakban a simogatások mintha sokkal többet jelentenének, de persze az is lehet, hogy pont azért változom ebbé, mert már eleve jobban bírtam a tapogatást.
- Hát remélem, hogy elkészül majd egyszer, és akkor biztosan te leszel az egyik első, aki elolvashatja - a másik példányt a lányomnak szánom, de persze csak akkor, ha igényt tart rá. Nem akarom, hogy nagyképűnek gondoljon, bár elismerem, hogy van bennem egy adag önhittség, de ez talán a sztárság velejárója.
Amint elérünk a házhoz odaadom Runának a kulcsát, arról még egyelőre nem szólok neki, hogy készült egy másik másolat is, természetesen Nikolettának, aki remélhetőleg nem fogja majd visszautasítani, ha meg mégis... Nem, nem, nem. Erre most nem gondolok. Runa azonban nem úgy reagál, ahogy várom: sírni kezd. Első megdöbbenésem és ijedtségem után rájövök, hogy ezek örömkönnyek, vagy legalábbis olyasmik. A megkönnyebbüléstől felnevetek, és egy hirtelen mozdulattal magamhoz húzom a kislányt. Megölelem, összeborzolom a haját, majd beterelem a házba és vigyorogva válaszolok a kérdésére.
- Háát tényleg elég nagy, én is most látom először rendesen. Eddig csak képeket kaptam róla, bár a konyhát és néhány dolgot én rendeztem be teljesen, de végig távkapcsolatban voltam a lakberendezőkkel. Viszont azt hiszem, könyvtárszobám nincs. Viszont a pince nappalinak van kialakítva és ott úgy emékeszem van egy rakás könyvespolc.
A továbbiakban körbevezetem a lányt a házban, megmutatom neki a saját szobáját is, ügyesen elkerülöm a Nikinek készített szobára vonatkozó esetleges kérdéseket, és meghívom a kislányt egy saját készítésű sütire. Kellemesen telik a idő, de hamarosan vissza kell kísérnem a kastélyhoz, persze csak a kapuig, nem akarom, hogy túlságosan ragaszkodónak vagy egyenesen tapadósnak gondoljon. Viszont már alig várom, hogy legközelebb is eljöjjön, akkor már remélhetőleg a lányommal együtt. Csak éljem túl azt a találkozást...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 8. 23:53 | Link

Ikremnek <3

Épp a hajammal bíbelődtem, amikor bejelentették, hogy nem sokára a Bagolyfalvi Vasútállomásra érünk. A nem sokára pedig, egészen pontosan öt percet foglalt magába. Elvigyorodtam a gondlatra, hogy vajon milyen arcot vághatott a húgom, amikor kibontotta levelet, amit küldtem neki pár nappal indulásom előtt. Csak párszavas levélke volt, amiben kifejtettem, hogy odaköltözök és Mestertanoncként fogok tovább tanulni. Elegem volt már otthon ülni, tenni akartam valamit, tanulni akartam valamit és, ami még meglepőbb nagyon hiányzott már az én másik felem, Lotta. Ikrek vagyunk, szerintem természetes, hogy hiányzik a másik egy idő után, de én már nagyon egyedül éreztem magam, hogy nem láthatom, hogy nem bohóckodhatunk együtt. Szóval fogtam magam és mivel amúgy is olyan spontán egyéniség vagyok a vonaton kötöttem ki egy jó nagy ládával, amiben a cuccaim voltak és a vörös macskámmal, Tallulah, aki nélkül egy tapodtat sem mennék. Nélküle már tényleg elveszett lennék.
Mivel nem volt már haj, amit piszkálhatnék - pedig jó lett volna - ezért fel álltam, de ekkor a vonat hirtelen megállt és én előre zuhantam. Tipikus én. Még meg is bocsátottam volna magamnak, ezt az esetet ha nem a tolóajtónak estem volna neki. Dupla gratuláció. A fejem sajogni kezdett én pedig dörzsölni kezdtem, de már ideje lett volna leszállni, mivel már mindenki lefelé igyekezett. Nem akartam itt maradni a következő állomásig. Gyorsan összeszedtem a cuccomat, egyik kezemmel a fájó fejemet dörzsöltem a másikkal pedig a macskát és a ládámat fogtam egyszerre. Szokásom ilyen dolgokat egyszerre csinálni. Néha túlzásnak tűnik ugyan, de én meg tudom csinálni, vagy újabb esés lesz belőle, ki tudja... Nagy nehezen le evickéltem a vonatról, miközben minimum három embernek is nekimentem, akik szemrehányó pillantásokkal kísértek. Én csak vigyorogtam rájuk, mint akire rámosolygott Merlin bá' szerencséje. Ma senki, de senki nem ronthatja el a kedvem! Amint végre földet ért a lábam lecövekeltem és ismerős ar után kezdtem el kutatni. Jobban mondva a saját arcom után, ha Pixie pontos akarok lennie. Majdnem felemeltem a kezem, amiben a macska volt, hogy elkezdjek integetni a szőke csajnak, akit észrevettem, de időben észhez tértem, így inkább oda kiabáltam, nem kevés varázsló figyelmét magamra vonva.
- Engem keresel, Pöttöm? - csak én szoktam így szólítani, mert igazából nem kicsi, de szeretem fitogtatni, hogy én születtem előbb. A vigyor természetesen elmaradhatatlan kelléke a kérdésnek. Sosem voltam az a fajta, aki búsan elmerül a gondolataiba és merengőn az élet értelméről kezd hablatyolni. Mindig pozitívan gondolkodok, még akkor is, amikor épp beverem a fejem, egy ilyen vonat félébe. Mondjuk, ez elég sokszor megtörténik velem, mert szerencsétlen fából faragtak, de legalább büszke vagyok rá, hisz, aki megtagadja, hogy ilyen, annak csak rosszabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2013. augusztus 9. 00:33 | Link

Ikremnek <3

Enyhén szólva meglepett a levél Vivitől. Azt hittem, csak a szokásos, mert ha van valami, akkor azt megírjuk a másiknak. Máshogy nem megy a kommunikáció, és így ennek tudatában még zavaróbb a gondolat. De persze a z átlagos, mindennapi örömöm mellé most megint jött a fokozás. Már tényleg nem tudom, hogyan lehetnék boldogabb, de leszek, abban biztos vagyok. Szerencsés vagyok, tudom. És ha már nővérem jön, akkor biztosan megyek is elé. Az nem érdekel, hogy simán feltalálna a kastélyig. Ugyan megfordul fejemben ez a gondolat, de mellé az is, hogy teszek rá, én ott leszek. Azt azonban meg kell oldani, mert bizony én dolgozok. Ő is tudja, de csak ennyit, és fogalmam sincs mennyire veszi magától értetődőnek, hogy kimegyek elé. Pedig ez az is. Viszont Doug, a főnököm még megértő is, és elenged, csak vissza kell majd mennem, mert este tíz az még nagyon messze van. Így is hamarabb lelépek, és kicsit összeszedem magam. Leginkább annyiból áll, hogy lezuhanyozok és átöltözök, mert a hőség az még késő délután is fojtogat. De persze mindezt Jeffnél megoldom, mert ha visszafutnék a kastélyba, akkor ugyanott tartanék, mire leérek az állomásra. Így viszont csak egy laza séta, amire Vőlegényem is elkísérne, de ahhoz fáradt. Megértem, mert borzasztóan sokat dolgozik, de meg van ígérve, hogy be fogom mutatni.
A vonat érkezése előtt már tíz perccel biztosan kint állok, és várok. Hülye ötlet volt előbb jönni, így az egyetlen, amit most tehetek, hogy árnyékos helyet keresek magamnak. Ott valamivel talán jobb, de meg tudnék halni, ha huzamosabb idrig maradnom kéne. Ez viszont nem következik be, mert már hallom is a kerekek kicsit se kellemes hangját. Még távoli, de hamar ideér és meg is áll. Közelebb sétálok, és a leszálló embereket figyelem. Keresem magamat, és szerencsétlenségének köszönhetően hamar kiszúrom a képmásom. Ő is engem, és jön ezzel a Pöttömözéssel megint. Normál esetben mondanék szépeket rá, de nem baj, hiányzott.
- Téged bizony.
Határozottan elmosolyodok, aztán elindulok felé. Nincs messze, és ez nagy szerencséje, mert két métert sincs kedvem megtenni már feleslegesen.
- Semmit se változtál...
Félmosoly, és enyhén gúnyos hansúly. Persze ő ezt érti, hogy én a szerencsétlenségére gondolok, de amiket egymáshoz vágunk, azt már megszoktuk. Csak levélbe nehezebb, és jó érzés megint szemtől szembe mondani a magamét.
- Jól utaztál? Nem halt meg senki?
Csak kíváncsi vagyok, a végére pedig egy kis tettetett túlzó aggódás. Játszom, hogy ez a környezetére irányul, de leginkább ő érdekel. Megvédi magát, azzal nincs gond, de mégis. Amennyivel idősebb nálam, annyival felelőtlenebb is, de én így szeretem.
Amíg válaszol, én elveszem tőle a ládát, egy megnyugtató pillantást küldve felé, hogy most nem kirabolom, csak segítenék neki. Ennyit igazán megtehetek. Nem mintha akarnék többet, ő viszont mégis az ikertestvérem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


vigyori kisasszony
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 174
Írta: 2013. augusztus 9. 01:11 | Link

Ikremnek <3

Gyorsan körbe pillantottam és felmértem a terepet. Sárga téglák, boltívek, nem sok minden változott, de nem is telt el annyi idő, hogy változásnak kellett volna lennie. Mit is reméltem? Hogy beraknak a sarokba egy jó kis bestiasimogatót, ami tele lesz sárkányok, griffek és egyéb lények miniatűr változatával? De most komolyan, milyen jó ötleteim vannak már! Ha majd elég pénzem lesz, talán... Na, de vissza a jelenbe, és ne álmodozzunk ennyit. Felnéztem a hasonmásomra, aki kiköpött másom volt és őt is végig mértem. Mintha csak magamat látnám egy kicsit másabb verzióban, és a másság számomra mindig csakis jót jelent. Szőke hajam, mint mindig most is szabadon lengte körül fehér arcomat. Nem szoktam összefogni, csak ha nagyon muszáj, vagy ha rám kényszerítik. És próbáljon meg bárki is rám kényszeríteni bármit is! Úgy érzem ő járná meg, mert túlontúl szabad szellem vagyok, hogy csak úgy utasítgassanak.
- Akkor jó, mert te se sokat. Még mindig olyan, mintha tükörbe néznék, ami valljuk be, kicsit fura, de már megszoktam - kezdem is el a beszédet, és ha egyszer neki kezdek, akkor semmilyen varázslat nem hat rám, hogy abbahagyjam a beszédet. Csak beszélek, mondom a magamét, vigyorgok és tele tömöm a másik fejét a butaságaimmal. Szerencse, hogy Letta ezt már megszokta, mert különben tartaná tőlem azt a bizonyos három lépés távolságot, az biztos. Következő mondatára csak egy fintort vágok felé. Nos, végül is volt egy néni, aki majdnem sikeresen felesett a poggyászomban, amit kiraktam az egyik ülés elé, de szerencsére egy bácsi volt olyan rendes és elkapta. Ezen kívül nem történt semmi érdekes, ha a kalauz bácsit nem számítjuk, aki viszont nem elesett, csupán én könyököltem bele szépen a hasába nagy sietségem közben, amikor a jegyemet kerestem. Merlin szakállára volt olyan megértő, hogy nem küldött le azonnal a vonatról.
- Megnyugodhatsz, senki vére nem szárad a kezemen - mondtam büszkén, mert ez egy kivételes eset volt - Csupán pár baleset, de tudod csak a szokásos. Pár esés, néhány zúzódás, és nézd, ez a legújabb - mutattam neki a szép kis puklit a fejemen. - Ugye milyen szép? Szerintem megtartom szuvenírnek az utazásról, úgyis olyan élvezetes volt. Egyetértesz, Tallulah?- kérdeztem a macskát, aki csak ásított egyet. Igennek vettem.
- Oh, köszi, aranyos vagy - mosolyodtam el, amikor végre észrevettem, hogy az egyik kezem üres. Az én kis húgomra mindig számíthatok még akkor is, amikor ilyen szétszórt és esetlen vagyok, pedig elvileg nekem kellene lennem az ő támasza... vagy ilyesmi. Néha bűntudatom is van emiatt.
- Történt valami érdekes, amit levélben nem tudtál megírni? Csillagrobbanás? Esetleg megtámadtak valakit? Tudod, hogy utálom a csöndet, mesélj valamit - noszogattam miközben elindultunk. Olyan rég hallottam a hangját, hogy már nagyon kíváncsi lettem nem-e lopták el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér