[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850772#post850772][b]Reiner Kende - 2022.08.10. 22:30[/b][/url]

A szisszenésnél már el is engedi, majd Mihailnak már féloldalas mosolyra húzódó ajkán simít végig hüvelykje. Ahogy tekintetük találkozik, totál egyértelműen csillan meg szeme.
Egy szusszanás közben csúsztatja előrébb kezeit, így karjai kinyújtva pihennek Mihail vállain. Visszafogottan mosolyog a másikra, ahogy a tincsei eltűnnek az útból és így teljes képet kap Mihail vonásairól. Egy pillanatig somolygósan fürkészi.
- Úszol velem pár hosszt? - nincs konkrét terve, a többit majd kitalálják. - És ma nálad alszom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850773#post850773][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 22:42[/b][/url]

Halkan hümmentek a kérdésre, kékjeim már a távolt pásztázzák. Elnyílt ajkakkal fordulok vissza, majd nevetek fel hangosan. Fejemet vetem hátra közben, immár a csillagos eget fürkészem.
- Jaj - simítom mellkasomra kezemet, fejem biccen előre. - Oké. Az esélytelenek nyugalmával fogok úszni - szögezem le. - És szeretem, hogy ennyire diszkréten hívatod meg magad - engedem el és lépek el tőle, hogy mindkét kezem felfelé nyújtva kezdjek el nyújtózkodni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850774#post850774][b]Reiner Kende - 2022.08.10. 23:29[/b][/url]

Nedves pilláival pislog párat. Oké, humorban májer, de nem nagyon vágja, hogy most mi történt azon kívül, hogy bőrén érzi Mihail jókedvét lecsapódni - a többi nem is lényeg. Bármi is volt, simán megérte. Széles mosoly terül szét az arcán, ahogy hallgatja, majd olyan hangosan koppan... avagy csobban neki a dolog, hogy nevetve húzódik hátrébb.
- Ja, hogy versenyeznél? - jókedvű hangon mondja, szemöldöke szökik fentebb. - Figyu, felőlem. Még úszásnemet is választhatsz - karjait tárja szét, majd egy mozdulattal két keze közé fogja Mihail arcát, nevetve hajol oda és megcsókolja.
Gödröcskés mosolya a reakció a folytatásra, mielőtt elengedi ő is a másikat. Arrébb löki magát a lábával és állig elmerül. Onnan sandít fel rá.
- Nem tudom, hogy éppen lenyújtasz-e, de bármit is csinálsz, folytasd... tényleg... - rendesen arra fordul, vigyorogva löki hátrébb magát, amíg szemeivel végig méri.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850775#post850775][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 23:40[/b][/url]

- Akkor én sétálok a parton, amíg te úszol. Ez a legmegfelelőbb úszásnem nekem - bólintok aprót. Megszeppenve vigyorodom el, ahogy arcomon érzem meg két kezét. Összeszorított szemekkel viszonzom a csókot, végül lépek el tőle.
Fél szemmel sandítok le, ahogy lassan eresztem magam mellé karjaimat. - De diszkrét vagy - mosolygok folyamatosan. - Ússz - lépek mellé, tenyeremmel simítok végig tincsein, majd hajolok le és csókolok rájuk. - A parton megvárlak - sétálok el mellette. Kiérve fordulok a víz felé, vágódok le a földre és két kezemen támaszkodva figyelem Reinert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850776#post850776][b]Reiner Kende - 2022.08.11. 00:07[/b][/url]

Nevetése csak még élénkebb Mihail szavai után, mielőtt még odavetődne a csókra, majd elengedi, hogy menjen.
- Azok után, amiket az ágyadban... meg a kanapén, a padlón és néha a pulton is csinálunk, már rég elengedtem a diszkréciót - billen félre a feje. - Oké - pillant utána egy féloldalas mosollyal, majd oldalára eresztve testét lendül és húzza a vizet magához. Gyors, pille, majd hosszú percekkel később lépked ki a partra. Mihailhoz érve már mágiájával fel is szárítja a testét pettyező cseppeket.
Nem mond semmit, csak lenyúl két kezével, elkapja Mihail kezeit és felhúzza.
Ha a pszichó miatt azt hiszi előnyből indul, akkor fogalma sincs mi van olyankor Kendében, ha felszabadultnak látja. És ha tényleg miatta érzi így magát, akkor valszeg megvan hogy a homokszőke hogyan tud segíteni Mihailnak, bármi is történik vele éppen. És bár nem hülye, tudja, hogy valszeg bármikor szerezhet magának másik adagot, de Mihail nem csak a zsebét találja majd üresen, a por nélkül, de egy Patronumos kávéspoharat is a konyhapulton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850802#post850802][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 17:59[/b][/url]

Félhomályos térben ébredtem. Abban se voltam biztos, hogy merre. A fejem is minimum annyira szürke volt, mint a tárgyak körülöttem. Nehéz sóhajok tarkították az éjszaka csendjét, és hangos nevetés a másik szobából. Valami buli volt. Még éreztem a véremben a szer hatását, ahogy egyre csak pulzál. Felemelkedtem az ósdi kanapéról, át a másik helyre. Vágni lehetett a füstöt. Megtámaszkodtam a bútorba, ám a kezem alatt valami más is ott volt. Egy mobil.
Kezembe fogva sétáltam kifele, és erősen koncentráltam, hogy a helyes számokat nyomjam be. Aztán a zöldet. Kicsöng. Az erkélyre érve lecsúsztam a fal mentén. A csípős szél se zavart, talán még jól is esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850803#post850803][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 18:06[/b][/url]

Egyedül gubbasztottam a szobámban, és az egyik forgatókönyvemen dolgoztam, mert nem tudtam aludni. Ha meg már az alvás nem ment, úgy döntöttem, hasznosítom az időmet, de a munka sem ment túl jól. Rosszabbnál rosszabb sorokat szedtem össze, húzgáltam ki a szöveg részeit, és a gondolataim is valahol máshol jártak. Szarul voltam még mindig, Marinával azóta sem beszéltem, hiába küldtem neki üzenetet, úgy tűnt, hogy komolyan gondolta azt a szakítást. Leila meg...hallani sem akartam róla azok után, amit a fejemhez vágott.
Kitörve a ceruzám hegyét épp a faragómért nyújtóztam, mikor megcsörrent a rúnázott készülékem. Fura volt, mert így kastélyon belül senki nem hívogatott, legfeljebb anyám volt az, aki néha napján felhívott, hogy mi van, de nem ilyen későn. A számot nem ismertem fel, de automatikusan nyomtam rá a zöldre, és ha már így történt, fülemhez illesztettem a készüléket. - Tessék - csak ennyit szóltam bele, nem volt szokásom több, ki tudja, még az is lehet, hogy valaki csak félretárcsázott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850804#post850804][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 18:11[/b][/url]

Lábaimat felhúzva vártam, hogy végre történjen valami. Ólom súlyúnak éreztem a pillanatokat, kezem megtörölte a verejtékező homlokom. Hideg volt, mégis kiütött rajtam az izzadság.
Benn rekedt a levegőm, ahogy a tudatomba is eljutott, hogy tényleg hallom a hangját. Megszólalni is elfelejtettem, csak örültem, hogy habár távol vagyunk, végre összeköt minket valami. Ha egy telefon, legalább egy telefon.
- Ádám. Öhm... Ádám. Mondanom kell valamit - próbáltam összerakni a szavakat egy mondattá. Nem volt könnyű, az agyam kész labirintus volt. - Egyedül vagy? Fontos!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850806#post850806][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 18:21[/b][/url]

- Halló, ki van ott? - ismételtem meg a tessék után, mire végre hallottam az ismerősen csengő hangot. Leila. Ismeretlen számról hívott fel, mintha csak tudta volna, hogy neki fel sem venném. Nem is értettem, mit akarhat, főleg úgy, hogy hajnali fél egy is volt már. - Mit akarsz Leila? Rohadt késő van - nem voltam vele kedves, nem érdemelte meg, sőt, még azon is gondolkodtam, hogy bontsam a vonalat. - Egyedül, de mit számít? El tudom képzelni, mennyire fontos lehet - érezhette hangomból a haragot, én meg nem is vártam tőle mást, mint hogy mondjuk megint előhozakodjon azzal, hogy apám leszarja a fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850808#post850808][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 18:29[/b][/url]

Tudtam, hogy mérges lesz. Vagyis sejtettem. Reménykedtem, hogy nem, mert most sok volt bennem a remény, de nem lehettem biztos. Fájt a hangsúlya, és a cinizmustól csöpögő mondata.
- Ne, neee...  kérlek ne haragudj - csitítottam halkan, és mélyről valami hihetetlen szomorúság lett úrrá rajtam. - Oh Ádám, én annyira sajnálom. Sosem akartalak... te vagy a legf... - suttogtam egyre elfúló hangon, szemembe könnyek gyűltek. Magányos voltam, pedig bent több tucatnyi ember fetrengett, és csak én tehettem róla. Nagy levegőt vettem, és komolyan magam elé néztem a sötétben. - Ádám kérlek ne tedd le. Csak ne, mert még szeretnék mondani valamit - jelentettem ki komolyan. - Biztos nincs ott senki. Ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850810#post850810][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 18:44[/b][/url]

Tényleg rá akartam rakni a mobilt, mert tobzódtam dühömben, még mindig élénken éltek bennem a szavai. Annyi mindent megtettem érte, ő pedig hátba szúrt. Nem is volt igazi barát, hülye voltam hogy annak hittem. - Most komoly? - mire kinyomtam volna, elnézést kért, el sem akartam hinni, mert ez nem volt rá jellemző. Nem is értettem, mire megy ki a játék, de ismét bocsánatot kért, és a hangja is olyan más volt. Most nem volt benne gőg, meg nem éreztem, hogy gúnyolódna, inkább szomorúnak tűnt, de mindezek ellenére mégis nehéz volt elhinnem, hogy komolyan is gondolná, amit beszél. - Ittál, vagy mi van? - mi másra is gondolhattam volna, hogy hajnalban csak úgy random felhívott.
- Leila, késő van. Ha mondani akarod, mondjad már - továbbra se voltam kedves, és kezdett zavarni, hogy össze-vissza hadovál. - Nincsen, oké? Nincsen itt senki, csak én. Szóval mondod, vagy lerakjam? - szóltam bele kicsit dühösen, a francnak volt megint kedve a játékaihoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850812#post850812][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 18:54[/b][/url]

Megráztam a fejemet, hevesebben, mint gondoltam, hogy fogom, aztán rájöttem, hogy ez számára nem látható. - Nem, nem ittam - mondtam ki a szavakat. Sokkal lassabban jöttek, mint általában. Mintha még szó közben is elgondolkodnék, hogy hogyan fogom befejezni.
- Ne, ne rakd le. Kérlek. Nem akarok megint egyedül lenni - ijedtem meg azonnal. Na igen, ez már gyorsabban jött. Sóhajtottam egyet, mintha segítene összeszedni a gondolataimat. - Én nagyon sajnálom Ádám. Azt ahogy viselkedtem. Amiket mondtam. Marinát. Soha nem akartam, hogy boldogtalan légy - vallottam be. - Egy szemétláda vagyok. Önző. Makacs. És féltékeny - soroltam, és egy pillanatra megálltam. - Ádám, én féltékeny vagyok - erősítettem meg a gondolatot. Neki is, meg magamnak is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850813#post850813][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 19:02[/b][/url]

- Sose vagy egyedül, neked megvannak a barátaid, meg a sok pasid - mert hogy állandóan pasizott, soha nem is értettem, miért adta magát olyan könnyen nekik, sokáig nagyon is zavart a dolog. Szóval már csak emiatt sem értettem, hogy most mi ez a szöveg. - Jó éjt Leila - el akartam tőle köszönni, de akkor hirtelen mondani kezdte, én meg csak tartottam a telefont és hallgattam, hogy mit mond. És bólogatni lett volna kedvem, mert egytől egyig igaz volt. Szemét volt, önző és makacs. Na de hogy féltékeny?
- Féltékeny? Nem értelek, tök sokat lógtam veled, Marina is ezért szakított, mert már lassan több időt töltöttem veled, mint vele. Nincs okod féltékenynek lenni, mert mindig ott voltam barátként- nem esett le, vagy legalábbis nem úgy értelmeztem a féltékenységét, ahogy azt kellett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850816#post850816][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 19:10[/b][/url]

Egy pasi se érdekelt. Ők nem voltak a barátaim. Nem volt senkim. Ha aznap eltűntem volna, senki nem keresett volna, és ez jobban fájt, minthogy Ádám rám akarja csapni a telefont. Hát elkezdtem mondani. Nem a pasikat. Az nem érdekelt. Ők nem.
Nem voltam elég konkrét, talán mást is mondtam, mint kellett volna, a valóság csak halvány révület volt jelenleg számomra. Egy rémálom, amiből nem tudok felébredni.
- Nem, én... Igen, Marinára is. De nem az időre. Féltékeny voltam arra, ahogy rád néz. Ahogy zavarba jöttél mellette, és mosolyogtál. Én... - egy könnycsepp gördült le akaratlan az arcomon, de ezt Ádám nem láthatta, egyedül hangomon hallhatta, ha eléggé figyelt. - ...féltékeny vagyok a szeretetre. Én nem tudom hogyan kell, Ádám - ismertem be, és kitört belőlem a zokogás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850818#post850818][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 19:16[/b][/url]

Az egész olyan zavarosnak tűnt, de egészen addig hittem azt, hogy megint csak játszmázik velem unalmában, míg meg nem hallottam hangjában az elbicsaklást, és az utolsó szavakat, melyeket aztán már a zokogása követett. Nem voltam ott, nem láttam őt, de még a mobilon keresztül is átszűrődtek a neszek. - Hogy mi? Várj...most te sírsz? Halló, ott vagy még? Leila - szólongattam a nevén, mert kezdett nagyon is komollyá válni a dolog, rajtam meg már megint úrrá lett az a rohadt aggodalom, mert általában ez volt. Bármi történt, akárhányszor is bántott, még mindig fontos volt nekem.  - Mi van veled Leila? Hol vagy most? - iszonyatosan furcsa volt, hogy efféle dolgokat mesélt, soha nem mondott még ilyeneket és ez kezdett megrémiszteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850819#post850819][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 19:23[/b][/url]

A beismerés az egyik legnehezebb, habár régóta tudtam, hogy igaz. Az anyám ott hagyott a kórházban. Az intézetben farkastörvények uralkodtak, Borbélyék pedig a legrosszabbak voltak az összesnél, Konstantinnal az élen.
- Én... - kezdtem volna a sírás közben, de aggodalmas hangja csak még nehezebbé tette. Elemeltem a fülemtől a készüléket, és balomba hajtva a fejem igyekeztem összeszedni magam. Rázott a sírás, hideg volt, és izzadt a tenyerem. Fáradt voltam, és közben élénk. Minden egyszerre. Visszatettem a fülemhez a telefont, csak hogy elkapjam az utolsó kérdést.
- Nem fontos, Ádám. Már.. már nincs semmi gond. Minden jó lesz, esküszöm - jelentettem ki, és halvány mosolyt erőltettem az arcomra, mintha láthatná. Oh, a külsőmmel mindig sokkal egyszerűbb volt megtéveszteni az embereket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850820#post850820][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 19:28[/b][/url]

- Ne mond már, hát totál nem vagy jól, hallom - most már biztos voltam abban, hogy nagy lehet a baj, fel is pattantam a székemből, vetettem egy pillantást a kijelzőmre, szerencsére fel volt töltve a telefon. - Találkozni akarok veled, hová menjek? - azt úgyis tudtam, ha csak azt mondanám, hogy érte megyek, úgy talán vitába szállt volna, de megpróbáltam más módon. - Leila, mond meg nekem, merre vagy, már úton vagyok - félig-meddig igaz volt, mert már kaptam fel a dzsekit, a tornacipőbe is úgy ahogy sikerült belelépnem és sietős léptekkel haladtam a folyosón, kezemben a telefonnal, másikban meg a pálcával. - A csárda vagy a kaszinó? - azért nem voltam vak, meg süket se, ez a két hely volt, ahol többször is látták őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850823#post850823][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 19:34[/b][/url]

Éreztem, hogy szükségem van rá, de nem akartam, hogy odajöjjön. Nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson. Engem, meg a többi ismeretlent. Tudtam, hogy számon kérne. Aggódna. Nem kellett, hogy aggódjon. Miért is hívtam fel?
- Egyik sem. Ádám. Nem jöhetsz ki a kastélyból. Késő van. Kérlek. Biztonságban vagyok - jelentettem ki, újra suttogásba váltva. Sokkal nehezebben esett most hazudnom neki. Pedig nem ez volt az első. És az utolsó sem. De ebben az állapotban jobban éreztem a tehetetlenséget az elmém ellen.
- Barátokkal vagyok. Hallgasd ezt - nyitottam ki az erkélyajtót, ezzel utat engedve a bent lévők szertől bódult nevetésének. - Hallod? Ádám, hallod? Minden rendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850824#post850824][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 19:40[/b][/url]

- Rossz válasz, már kijöttem, elhagytam a kaput is - jó, enyhe túlzás volt, még közel sem hagytam el, de ezt neki nem kellett tudnia. Valamiért rossz érzésem volt vele kapcsolatban, mert Leila nem szokott így kitárulkozni, és ha nem ivott, akkor biztosan megint szívott abból a vacakból, amit múltkor találtam a szobájában. Bármennyire is megromlott a kapcsolatunk, bármit is vágott a fejemhez, nem hagyott volna nyugodni, ha baja esik. - Barátokkal? Az előbb még azt mondtad, hogy tök egyedül vagy. Hallom...katyvasz van körülötted, zene. Leila, mi ez az egész? Hogy jött most ez, hogy féltékeny vagy? Én...mikor szóba jött köztünk ez, te azt mondtad, hogy neked én nem...- mert hát történt egyszer valami, és akkor elég határozottan állította, hogy nem akar tőlem semmit. Közben a kijelzőre néztem, és szedtem tovább a lábaimat, még ha nem is mondta, hol lehet, megindultam a munkahelye felé, mert ha más nem, hát majd valamelyik kolléganője, vagy a főnöke tudni fogja, hogy hol lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850826#post850826][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 19:50[/b][/url]

- Barátok, ismerősök, tudod, ugyanaz - legyintettem, és a homlokom a balomra hajtottam. Elfáradtam a beszédben. A faggatásban, és hogy logikát keressek a saját szavaim között.
- Csak buliztunk. És... nem akarom, hogy haragudj rám. Szeretek veled lógni. Nem akartalak megbántani. Én azt szeretném, hogy boldog legyél. De velem nem vagy, tudom. Egy kész szerencsétlenség vagyok, Ádám... - sóhajtottam a telefonba. Csak úgy áramlottak ki belőlem a szavak, mintha nem lenne végül. Talán csak ennyi kellett, hogy elkezdjem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850828#post850828][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 20:09[/b][/url]

Persze, hogy nem mondott igazat, miért is tette volna. Mostanában mindig úgy éreztem, hogy mintha titkolna valamit, de akárhányszor rákérdeztem, elhessegette a témát. Aztán ott voltak azok a tabletták, amit a szobájában találtam és most ez a furcsa hívás. El nem tudtam képzelni, hogy mibe keveredhetett, és az eszem azt diktálta, hogy hagyjam a francba, mert mindig csak sérülök miatta, és rángat madzagon, mint egy bábut, a szívem viszont egészen mást diktált. Ő mégis csak Leila volt. És beszélt, én meg közbevághattam volna, mert voltak sérelmeim, de még sem tettem, és csak hallgattam tovább, és figyeltem. Ösztöneim is azt súgták, hogy most ezt kell tennem, közben már elértem a falut, tekintetem ide-oda szökött, őt kerestem. - De miért mondod azt, hogy szerencsétlenség vagy? Tök tehetségesen rajzolsz, remek művész lennél, ha jobban ráfeküdnél. A pasik is bomlanak utánad, bárkit megszerezhetnél, bárkit. És van egy szerető családod is, még akkor is, ha nem az igazi szüleid Leila. És én...basszus, tudod hogy...voltunk már ezerszer hullámvölgyekben. És most rohadtul haragszom rád, de meg kéne ezt beszélnünk, személyesen - tovább erőltettem ezt a személyes találkozót, hátha végre kinyögi, hogy hol is lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850832#post850832][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 21:04[/b][/url]

Csak ültem ott, és nem éreztem mást, csak fájdalmat. Azt akartam, hogy vége legyen, hogy végre legyen valami, valaki, aki miatt megéri ez az egész. Hallgattam Ádámot, és nem ismertem az embert, akit mondott. Csak egy maszk volt, nem én. Egy jól megrendezett színdarab, amit mutattam.
- Nem, nem, nem... - ingattam a fejem a felsorolásnál. - Ez nem igaz. Egyik sem. Én nem vagyok az a lány. De kérlek, kérlek ne haragudj rám - sírtam el magam újra, és lecsúszott a homlokom a kezemről, és bedőltem lassan az ölembe. - Nem bírom, Ádám. Egyik sem igaz. És... én... nem tudom hol vagyok, Ádám - vallottam be zokogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850834#post850834][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 21:13[/b][/url]

- Na, most miért mondod ezt? - egyszerűen nem is értettem, hogy mi történhetett, amiért ennyire magába zuhant, de elég ijesztőnek tűnt az állapota. - Hé, most megint sírsz? Leila...- nagyon ki lehetett borulva, ebben már egész biztos voltam, és egyre jobban zavart, hogy nem tudtam a pontos hollétét. Közben odaértem a munkahelyéhez, épp kint cigizett az egyik csaj, akivel már láttam párszor. - Dehogy nem, bírod, mindjárt odamegyek érted. Mit látsz magad előtt? - kérdeztem őt, figyeltem Leilára is , közben már intettem a cigiző csajnak, és meg is szólítottam. - Szia, Évi vagy, ugye? Leilát keresem. Itt van? Nem tudod, hogy hol szokott lógni, ha nincs itt? - kérdezgettem a csajt, közben a telefont végig ott tartottam a fülemnél, de talán Leila is hallhatta, hogy valakivel beszélgetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850835#post850835][b]Borbély A. Leila - 2022.08.11. 21:30[/b][/url]

- Ádám. Hazudtam - vallottam be fáradtan. Már nem volt kedvem tovább az álcákhoz. A színjátékhoz. Kiterítettem a lapjaimat. - A családom, ők nem jó emberek. Egyikőjük sem - mondtam megint nehézkesen. A hangom szűrt volt a furcsa viszonyoktól, az agyam pedig csak szimplán a legrosszabb végkimeneteleket sorjázta. Leugrani a korláton túlra. Bemenni még egy adag szerért.
- Ádám, nem. Nem jöhetsz ide. Ne, kérlek.... - mondtam erőtlenül. Rossz ötlet volt felhívni, már tudom. - Inkább.... inkább odamegyek. Hova menjek? - ajánlottam fel. Nem láthatta ezeket az alakokat. Nem láthatott így. De vajon melyik a rosszabb? Felállni és elmenni, vagy hagyni, hogy rám találjon. Így, vagy úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850837#post850837][b]Fellner Ádám - 2022.08.11. 21:49[/b][/url]

- Mi? - hazudott. Nagyon meglepett ez az őszinteség, rá az volt jellemző, hogy inkább csak legyintett a dolgokra, és mindenről úgy beszélt, mintha szuper lenne. Az efféle őszinteség nagyon távol állt tőle, és ez aggasztott. Főleg az, amit a családjáról kezdett el mesélni. Sosem avatott be a részletekbe, és az is igaz, hogy csak nemrég tudtam meg, hogy örökbe fogadták, de nekem sosem panaszkodott róluk. - Miért, mit tett a családod Leila? - rákérdeztem, tudnom kellett, hogy mi van vele. Közben Évi két füst között már mondta is, hogy van egy telep, valamelyik lakósor, és hogy Leila arra ment néhány ismerősével. Remek. Hallottam arról a környékről, és elég rosszakadt mondtak. Tudnom kellett volna, hogy ilyen rossz társaságba keveredett, csak ott volt Marina, a vitáink, és azt hiszem, hogy már nem is tudtam, melyik lányra figyeljek jobban. Marina elhagyott, Leila meg...most talán veszélyben volt. Nem volt nyugtató érzés, ideges voltam.
- Leila, most már maradj ott, itt van velem Évi, ő elmondta hogy hol vagy. Nemsokára ott vagyunk. Inkább mond el, hogy miért vagy ennyire magad alatt? Otthon történt valami? - kérdezgettem, mert most már biztos volt az, hogy valami történt nála, mikor legutóbb hazautazott. Csak azt nem tudtam, hogy mégis mi. Míg vártam a válaszát, Évivel elindultunk a telep irányába, keresve az épületet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=851607#post851607][b]Rothstein Elektra - 2022.08.24. 07:43[/b][/url]

Viszonylag zajosan eltelt hónapok után úgy döntött, hogy már csak, mint vendég újságíró lesz jelen az Edictum életében, s a rádióban is már csupán havi egy adást vállal. Az Intézetben lassan elkezdődik az oktatás, így már költözésük is a küszöbön toporog. Hősnőnk élete a Görögországban töltött időszak óta megváltozott. Mondhatni más dolgok kerültek prioritásba, annak előtte. Néhány dolog azonban maradt. A pontosság és a kávé olthatatlan szeretete. Ezért is ide beszélte meg a férfival a találkozót. Ide, ahol a levegőben fekete arany és ínycsiklandó édességek illata száll. Ahol a kinn hevesen hulló eső is csak kedvcsináló látványossággá szelídült szemerkélésnek látszik az ablakon túlról. Éppen ide. Igen. Elektra nosztalgiával telve sóhajt a sarki asztal mellé lepakolva öreg bőrtáskáját. Bordó kalapja alól sötét fürtjei derekáig érve hullámot vetnek farmerkabátjára. Bakancsa orrán vízcseppek csillannak. Hűvös a nap, de a forró fahéjas fekete, majd átmelegíti, míg beszélgető partnerére várakozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=851897#post851897][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.29. 08:34[/b][/url]

Meglepte, hogy ily hamar híre ment érkezésének, elvégre sok mindenre számított, épp csak egy interjúfelkérésre nem. Jószerével indokoltnak sem tartja, elvégre nem számít kiemelt szaktekintélynek - vagy inkább csak jobb szeret magára másképp gondolni -, nem igazán tudja, mi olyat mondhatna, mely megfér akár egy helyi lapban. Mégsem utasította vissza a találkozást, szokásához híven egy pár perccel hamarabb érkezik, ám így sem tudja megelőzni a nőt.
- Szép jó reggelt - mosolyogva köszön Elektrának, azonban elsőre nem nyújt kezet, hiszen úgy illik, hogy a nő tegye meg ezt a gesztust és ezzel adjon engedélyt neki is. - Remélem, nem várakoztattam sokáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=851898#post851898][b]Rothstein Elektra - 2022.08.29. 08:57[/b][/url]

Újságíróként az a dolga, hogy mindig nyitva tartsa a szemét és fülét. Elejtett szavakból a piacon vagy épp itt a kávézóban, sokat megtudhat. Kapcsolatai révén pedig a számára valamiért érdekes emberekről hamar szerez információkat. A férfire azért esett választása, mert hivatása épp úgy különleges, mint neve. Nomen est Omen, mondják a bölcsek, ám Leander növények helyett kövekkel foglalkozik. - Jó reggelt! - emelkedik fel hősnőnk ültéből és kezét nyújtja az érkezőnek. Számára fontos az érintés. Sokat elmond egy kézfogás. - Egyáltalán nem. Sőt, legalább volt egy kis időm felkészülni - beszél mosolyogva, mialatt beszédes szemei végig járnak a férfi arcán, gyors fiziognómiai elemzést végezve rajta. Régen készített már interjút. Furcsa érzésekkel ül az asztal mellett. Annyira más minden, amióta visszatért göröghonból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=851902#post851902][b]Dr. Esthy Leander Benjámin - 2022.08.29. 09:31[/b][/url]

Kézfogása kellemes: határozott, de nem túl erős, s még véletlenül sem lagymatag. Érezhetően egyensúlyban van önmagával és a világgal, ami figyelembe véve az elmúlt éveket hatalmas teljesítmény még tőle is.
- Örülök. Gyorsan kérek egy kávét, esetleg hozhatok Önnek is valamit? - szándékosan nem foglalt helyet, elvégre ezekben a korai órákban kávé nélkül szinte létezni sem lehet. Talán ez az egyetlen olyan szokása, amiről nem tudott lemondani, s áldozni az egészséges élet oltárán. Édesanyja halálakor számtalan dolog megváltozott, ezt kivéve.
A rendelésből visszaérve leül Elektrával szemben és enyhén előredőlve, kezeit az asztalon összekulcsolva mosolyodik el. - Nem tudom, mit szeretne kérdezni tőlem, de azt hiszem, készen állok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=851912#post851912][b]Rothstein Elektra - 2022.08.29. 13:41[/b][/url]

Férfias kézfogásában érez némi lágyságot. Mondhatni óvatosságot, mint ahogy egész eddigi viselkedésében. Nem sokat tud a kövekkel való bámásról, de úgy sejti ez lehet az oka, hogy nem csontot ropogtatóan markolta meg jobbját Leander. - A cukrom még az alagsorban van, így megköszönöm, ha hoz egy baracklekváros fánkot nekem - él mosolyogva a szíves felajánlással. Miután a férfi visszahelyezkedik ismét fürkésző tekintettel néz rá, míg amaz beszél. - Miért érzem azt önön, hogy valamire várakozik és nem, nem erre a kérdésre? - kérdezi mosolyogva, de in medias res módjára, miután a rájuk ereszkedő csendet elegendőnek ítélte.