[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=777866#post777866][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.12. 20:11[/b][/url]

Egy ideje az egyik távolabbi fának dőlve nézem a srácot, aki nagyon gondosan maga elé készítette a cuccost, annak érdekében, hátha ad valaki neki pár galleont. Meg kell mondjam, az elmúlt húsz percben nem kapott valami sokat, mondhatni egyelő a nullával, de engedjük el. A hegedű halkan csendül fel, éppen a szél hozza felém a hangot, ami ugyanolyan gyorsan elhal, mint ahogy jött. Ellököm magam a fától, és komoly arccal indulok meg a srác felé, mert bizony, nem tűnik többnek, mint tizenhat éves. Lehet sokat mondtam.
- Mi a terv? - hangom baritonja valahonnan mélyről jön, ahogy testem árnyéka a srácra esik és annak eléggé hiányos öltözékére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=777868#post777868][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.12. 20:26[/b][/url]

- Látni - húzom össze szemeimet rögtön. A hegedűt lerakja, majd komolyan zavarba ejtő módon végig mér. Ha Machay itt lenne most, tuti pofán röhögne, amiért... de ugye neki sincs más választása, úgyhogy hamar befoghatná.
- Nem, nem szeretni - rázom meg a fejemet lassan, pilláimat lehunyva közben. - De te lehet szeretnéd - egy csepp vélamágiával kevert mosolyt küldök felé, épp eleget ahhoz, hogy a srácnak még jobban szimpatikus legyek, mint eddig voltam. - Ilyen ruhákban meg nem is sikerülni szerintem - vonom meg vállaimat lassan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=777883#post777883][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.12. 21:35[/b][/url]

Unalmas lennék? Lehetséges, de az ilyesfajta emberektől alapvetően áll a szőr a hátamon. Csak azért jöttem ide, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat arra vonatkozóan, mégis miért ül a tér közepén, elég hiányos ruhában, és zenélget, mint akinek nincs jobb dolga? Pénzért. Megtudtam, így nem lenne miért maradnom, egészen addig, amíg vélamosolyom telibe nem talál, és csak ismételni tudom magam; meg sem erőltettem a mágiát. Ezek szerint az itt élők annyira nincsenek felkészülve egy vélára, és ez valamiért engem olyan elégedettséggel tölt el, hogy mentem leesik az én nadrágom is, ahogy a srác rám néz.
- Azt gondolni - eresztek meg egy pofátlan mosolyt, ahogy tekintetem elszakítom az övétől, így a mágia is tovaszáll, mintha nem is létezett volna soha.
- Ahelyett, hogy itt illegetni magad, miért nem menni el dolgoz? - csúsztatom zsebeimbe kezemet diszkréten. Mondanám, hogy a magyarok furcsák, de ő biztosan nem az, így...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=777896#post777896][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.12. 22:01[/b][/url]

A kérdésre csak megrázom a fejemet, majd megilletődött tekintetemet az előttem állóra emelem. A körme? De ő... na, várjunk. Akkor ő nem pasi? De hát az, hiszen, mindegy hogy honnan, de tuti az. Mármint értitek, az ember csak nem néz férfinak egy lányt, mert az elég cinkes, de ő meg... Érdekes.
- Mihail Vladiszlav - nyúlok rá a jéggé fagyottnak tűnt kézre, és elég gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak annak tűnik, hanem az is. És ugye, ezt már megtanultam, hogy mivel nem közeli ismerős, így nincs puszi, csak a kézfogás, amikor mondod a neved. Akkor is fura.
Hirtelen rántom magamhoz a túlságosan törékenynek tűnő testet, hogy fülébe suttoghassam szavaimat.
- Fura vagy - épp úgy fújom ki a levegőt, hogy füléhez csak minimálisan érjen, de megérezze. Okvetlenül. - Tetszeni nekem - mosolyodom el, miközben eltávolodom tőle, majd a tértől nem messze lévő kávézó felé biccentek fejemmel. - Meghívni valamire, gyere - engedem el kezét óvatosan, majd komótos léptekkel indulok el a kávézó felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=777984#post777984][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.13. 17:19[/b][/url]

Nevetgél, majd keze olyan hely felé kezd vándorolni, amire nem gondoltam volna, de még éppen időben megáll a srác keze. Helyes, ha lesz kedvem, esetleg, de jelenleg nincs az öt fokban semmihez.
- Szép bók - forgatom meg szemeimet, miközben belépek a helyiségbe. Tagjaim rögtön olvadni kezdenek, ahogy a meleg arcomba csap. Az első szabad asztalhoz vetem le magam, majd türelmetlen pillantásomat emelem a velem tartóra. Érzem magamon a pillantások borzalmas tüzét, de most nem érdekel. Van társaságom, mindenki takarodjon.
- Mit kérni? - tolom elé, amint leül az étel és itallapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778089#post778089][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 11:24[/b][/url]

Az alapvető vonzalommal és szimpátiával sosem volt bajom, de amikor az emberek nyál csorgatva néznek rád, mert az ő agyuknak elég a tudat, hogy valami van benned, ami más, és ami vonzza őket... na azt utálom. Hozzá kellett volna már szoknom, tisztában vagyok, és valamilyen szinten már meg is történt, mindezt úgy, hogy figyelmen kívül hagyom. Egy halovány mosollyal tekintek fel az előttem ülőre.
- Igen - bólintok egy aprót. - Mindig ez lenni, ha én belépni valahova - vonom meg vállaimat, és nagyon nehéz megállnom, hogy ne tekintsek körbe. Nem szabad, és ehhez tartom magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778094#post778094][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 13:45[/b][/url]

Az igen nyílt bókra csak elmosolyodom. Eddig is tisztában voltam az adottságaimmal, és ezt sokan ki is mondták. Rendben, lehet akaratukon kívül, de Theonon nem használom jelenleg a mágiát. Csak és kizárólag az elején, mert viccesnek ítéltem meg, de már nincs jelentősége. Így is vicces a srác.
- Kösz - kapom el a pincért, hogy mindketten le tudjuk adni a rendelésünket, majd amint ez megtörténik folytatom.
- Az idő elmúlásával te is megunni egyszer - vonom meg vállaimat, majd felkönyökölök az asztalra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778099#post778099][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 14:53[/b][/url]

- Ne - ráncolom össze a szemöldököm, majd fejemet is megrázom hozzá. - Fura lenni, ha folyton nézni engem - hozzászoktam, hogy néznek, de az más, ha egyetlen egy személy néz mindig. Mindenhol. Folyamatosan, akár valami fanatikus rajongó, akit nem tudsz levakarni. Elég creepy lenne.
- Bagolykőbe járni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778104#post778104][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 15:48[/b][/url]

- Igen - biccentek egy aprót, hátamat a széktámlának vetem. Nos, nem kell sok ész ahhoz, hogy az embereknek leessen nem idevalósi vagyok, de nem bánom. Itt valamiért nem zavar, hogy néznek, mert nem akarnak megverni. Itt nézhetnek, még bóknak is veszem.
- Én is Rellon - mosolyodom el szemtelenül. - Hogy nem találkozni eddig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778113#post778113][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 18:21[/b][/url]

- Ebben biztosnak lenni - nevetek fel halkan a mondaton. Ábel is véla, tudom én, ezt valahogy megérezzük egymás között. Azonban ő van akkora mázlista, hogy a tipikus véla-jegyeket valamiért nem örökölte. Én meg? Hajból a legszőkébbet, szemből a legkékebbet.
- Öregebb? - emelkedik meg szemöldököm rögvest, amint meghallom a szót. - Huszonegy lenni. Az öreg? - nem szeretnék belemenni abba, hogy nálunk ez az öregedés dolog mennyire nem úgy működik, mint a mugliknál vagy akár a mágusoknál. Érdektelen információ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778122#post778122][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 19:43[/b][/url]

- De fiatal lenni - esik rögtön megilletődött tekintetem a térdre, ami valahogy az asztal pereméhez került. Idősebbnek gondoltam a srácot, és így pedig lehet nem azért néznek, mert érzik a mágiámat, hanem egyszerűen pedofilnak hisznek. Hah, melyik lenne a rosszabb vajon?
- Más? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy tökéletesen ívelt ajkaimhoz emelem a csészét, amiben a capuccinómat tették le elém. - Kifejteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=778126#post778126][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.10.14. 20:08[/b][/url]

Nem válaszolok, felesleges lenne. Pont nem vagyok az a fajta, aki csak azért beszél, hogy beszéljen, de értelmes mondat nem hagyja el a száját. Ezért szeretek egyedül lenni. Ezért a legjobb egyedül lenni.
- Ha azt szeretnéd - vonom meg vállaimat. Szememben kétkedés tükröződik, de meg kell mondjam, simán kinézem a srácól, hogy tényleg elkezd nekem arról magyarázni mennyire magáévá tenne. Mint mindenki, akit éppen szeretnék, de ebbe se menjünk bele. Felesleges lenne. - Előtte mit jelenteni szexisten? - mosolyodom el haloványan, aztán csészémet ismét ajkaimhoz emelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784619#post784619][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.20. 18:06[/b][/url]

Kétségbeesetten rohanok ki a kastélyból, mert ez így nem jó. Teljesen el vagyok veszve fejben, nem értem mit akart mondani a nő, szóval az utam nyilvánvalóan ahhoz az emberhez vezet, aki mindent elmagyaráz nekem, még akkor is, ha nincs hozzá kedve. És bár nem értem miért segít nekem mindig, akár órákon is, de segít, úgyhogy ő a támaszom.
- Belian! - kiabálok már a ház elől, csak azért, hogy mindenki tudja megjöttem. - Belian, hallani?! - öles léptekkel termek az ajtó előtt, majd a kilincsre ráfeküdve esek be a házba, mintha csak ott laknék. - Kelleni nekem! Most! Hol lenni?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784621#post784621][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.20. 18:18[/b][/url]

A magyar nyelv nehéz. Rohadtul az, ha valaki ezt esetleg nem tudná, és bár nagyon igyekszem - komolyan -, a magyar óráim számát is megnöveltem kettővel, de így is vannak olyan mondatok vagy tököm sem tudja mik, amik kifognak rajtam, hiszen baszki! Semmi értelmük nincs.
- Na végre! - csapom oda kezemet nadrágom széléhez, majd behívás nélkül is egyszerűen a konyha felé indulok. - Nem tudni pontosan hogy mondani, de figyelni ide - huppanok le a pulthoz egy székre, majd a pultnak hátat fordítva emelem tekintetem Beliánra. - Ne ébresztgetni nagy állat - hm. Valami nem jó most ezzel. - Vagy valami hasonló lenni. Milyen nagy állat? Nekem nem lenni, esküszöm!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784624#post784624][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.20. 18:30[/b][/url]

Szóval van ez a magyar nyelv, ami megkeseríti az életemet, és amióta elnök lettem a DÖK-ben egyáltalán nem segít sokkal többet az, hogy mindenkinek pörög a nyelve körülöttem én meg ülök és próbálom fordítgatni magamban a legelső elhangzott szót. És akkor segélykérően Beliánra nézek, aki mindig készségesen elmagyaráz nekem mindent. Hát mennyire haláli már?
- Milyen oroszlán? - ráncolom a szemöldökömet értetlen. - Oroszlán is lenni? - kerekednek ki a szemeim hirtelen, amikor felfogom a szavak jelentését. - Miféle iskola lenni ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784628#post784628][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.20. 18:44[/b][/url]

- Kávé jól esni - intek felé egyet, mert totálisan fenn vagyok akadva az oroszlánon. Mondja már el valaki, hogy hogy a tökömbe került képbe ey nagymacska, amikor egy iskolában vagyunk!
- Igen! - csillannak fel a szemeim rögtön, mert a nagy állat, végül is lehet oroszlán, és valahogy ismerősnek hangzik a mondatban a szó. Nekem megfelel az oroszlán is, mint nagy állat igazából. - Ne idegeljem fel az indulatot? - ráncolom össze a szemöldököm ismét, majd fejemet megrázom kicsit. - Ennek semmi értelme nem lenni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784633#post784633][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.20. 19:51[/b][/url]

Mosolyt erőltetek magamra, amikor feltekintve megköszönöm az elém letett mindent, végül a kávét is.
- Aha! - csettintek egyet nyelvemmel, mielőtt belekortyolnék a feketébe. - Így már érteni. Ne baszni fel az ember agyát, igaz? - mosolyodom el szélesen, mert azért így, hogy értem már a lényeget, sokkal egyszerűbb a dolog.
- Mennyi? - motyogom bajszom alatt, mert hónapok óta itt vagyok, de mintha csak pár napja jöttem volna Magyarországra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784642#post784642][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.20. 21:23[/b][/url]

- Akkor miért nem ezt mondani? - tárom szét a karom nevetve. Hát nem kell túlbonyolítani a dolgokat, értelmes vagyok ám én, csak kicsit több türelemmel kell magyarázni, és pontosan ezért Belián az, akihez bármikor fordulok. Még így is, hogy konkrétan rárúgom az ajtót. Nem baj, majd hozzászokik.
- Nyugodtan hozzám érhetni ám - biccentem kicsit oldalra a fejemet, egy kedves mosoly mellett. Szemöldököm azért kicsit ráncba szalad, mert nem értem a viszolygás okát, de nem is fontos. A lényeg, hogy megtudtam valami fontosat; ne baszd fel az emberek agyát. Mondjuk, ez nekem alapvető. Másnak nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784774#post784774][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 20:08[/b][/url]

Aprókat kortyolok a kávéból, miközben iszom Belián összes szavát. Aha, egyesek meg imádják. Hát ne imádják, mert nem értem amiről beszélnek, és az eléggé megnehezíti a kommunikációt, ha a másik félnek kurvára nincsen fogalma arról miről hadoválsz neki.
- Szóvicc? - ráncolom szemöldököm, miután elvettem a bögrét ajkaimtól. - Mi lenni szóvicc? - oldalra biccentett fejjel, majd egy halvány mosollyal fogadom a vállon veregetést. Jár a piros pont, amiért megértettem. Szerintem is.
- Niiiincs. Ennyi lenni baj - rázom meg a fejem nevetve, mert talán bajnak túlzás hívni azért. Mondjuk kinek mi. Tekintetem körbejár a konyhán, majd a székkel is megfordulva legeltetem szemem a nappalin.
- Szóval itt lakni? - állapodik meg szemem a zongorán. - Tetszik. Tudni játszani zongorán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784776#post784776][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 20:34[/b][/url]

Csillogó szemekkel várom, amíg Belián összeszedi a gondolatait és végül neki áll magyarázni a szóvicc jelentését. Szóval egy szónak több jelentése vagy értelmezése van, esetleg csak hasonlít egy másik szóhoz és ebből kerekedik a poén? Hát ez elég bonyolult, remélem nekem senki nem fog ilyet mondani. Határozottat bólintok, hogy oké, vágom én.
Az utolsó kortyot is eltüntetem a bögréből, majd ahogy Belián, úgy én is a mosogatóhoz lépkedek vele, mintha csak itt laknék.
- Brightmore sokat lenni emlegetve a kastélyban - vonom meg vállaimat mosolyogva. Csípőmet döntöm a konyhapultnak.
- Jó ízlése lenni a srácnak - járatom végig tekintetem Beliánon gátlástalan módon. Tetőtől talpig végig mérem, majd elmosolyodva pillantok a hangszer felé ismét. - Miért nem merni hozzáérni? - kérdezek vissza rögtön, mert azért ez meglepő információ. - Régen tudni, de az nagyon régen lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784778#post784778][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 21:10[/b][/url]

- Nem tudni - vonom meg vállaimat, miközben kicsit megrázom a fejemet. - Nem figyelni ezekre, csak a cím jól jönni pont - nevetek fel halkan, mert ez most tényleg nagyon jól jött ki, hálás lehetek a csomag lánynak, akik arról beszélgettek éppen, hogy Denis Brightmore összecuccolt a levitás cukisággal. Tényleg cuki.
Kicsit megemelkedett szemöldökkel mérem végig. Fel s le. Majd ismét. Acélkék szemeimben villan valami, de csak elmosolyodom, ahogy keresi a szavakat. Közben nekem van időm azért gondolkodni. Miért cuccolt össze két srác egyik napról a másikra? Ember, mennyire érdekel!
- Érteni - félig. Vérző fül? Megrándul a kezem, ahogy nyúlnék oda megnézni, hogy mi van, de nem teszem. Visszatartom a mozdulatot, mert majdnem biztos vagyok abban, hogy nem vérzik. Az már félsiker. - Persze - csillannak fel szemeim, majd ellököm magam a pulttól, majd Belián mellett állok meg. - Csatlakozni? - biccentem oldalra fejemet és ha rám pillant, elkapom tekintetét. A mágia lassan, óvatosan tapogatózva árad szét belőlem, miközben egy halvány mosolyt eresztek meg. Ennél többet nem szabad, mert jelez a karkötő, így kissé visszavéve mindenből mosolygok tovább, miközben kinyújtom a kezem felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784792#post784792][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.21. 22:22[/b][/url]

Meglepett a tény engem is, hogy egy olyan emberről folyik a csevej lányok körében, aki rég nem jár az iskolába, de... ők lányok, szóval ezen annyira nem kellene meglepődnöm igazából. Mindig van valami, amin csámcsoghatnak, még akkor is, ha az a valami - vagy esetünkben valaki - már rég nincs a közelükbe.
Türelmesen várom meg az elbűvölő - szó szerint - mosollyal ajkaimon, amíg Belián elfogadja a kezemet. Lassan kezdem el magam után húzni, hogy leüljek a zongora előtt elhelyezett padra, majd mielőtt Belián is helyet foglalna mellettem, átvetem a lábamat a pad felett, hogy szemben legyek vele, miközben ujjaim kicsúsznak tenyeréből.
- Miért költözni össze vele? - nem kertelek, nincs miért, úgyis az igazat fogja mondani, tekintettel arra, hogy jelenleg csak én járok a fejében, meg az, hogy a közelemben lehessen, megérinthessen. Elvárhatom az őszinteséget, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=784972#post784972][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.22. 17:58[/b][/url]

A válasz őszinte, ez az egy, ami biztos. Szóval barátok, és még jól is jött ki a lépés, hogy összeköltözzenek, mert így mindenképpen egyszerűbb. Érdekes. Mi lesz ebből még vajon? Jók ám a megérzéseim, és szerintem, ha kicsit mindenki jobban belegondol, akkor sejtheti, hogy mi jár az én fejemben.
- Házas? - emelkedik meg a szemöldököm kérdőn. Na igen, aki kimarad a pletykákból, az ezeket nem tudja. De nem baj, majd most. - És zavarni téged, hogy az? - biccentem oldalra fejemet kicsit, miközben nem engedem el tekintetét egy pillanatra sem. Beléd látok, Belián, ne is akarj ellenállni. Felesleges, még akkor is, ha érzed, hogy valami nincs rendben.
- Nyugodni meg - simítom végig arcának élét jobb kezem mutatóujjával. - Minden rendben lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785028#post785028][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.22. 22:42[/b][/url]

Halk nevetés járja körbe a nappalival egybeépített konyhát, ahogy Belián készségesen válaszol a kérdésre. Mosollyá csillapodik nevetésem, tekintetemmel rögtön elkapom az övét, ahogy fejem előre biccen.
- Nem merni? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. A sráccal lakik, nem véletlen okokból, és egy ilyen dolgot nem mer megkérdezni? Érdekes. - Miért nem? - fontos kérdés, hiszen együtt laknak, és ahogy hallottam a hírekből Brightmore kérte meg Beliánt a lakótársi szerepre, nem pedig fordítva.
Szélesen mosolyogva rázom meg a fejemet, ahogy a zongorára könyököl, csak rázkódó vállaim árulnak el talán, hogy kicsit nevetek is. - Te olyan kis édes lenni. Mondani már neked? - sóhajtok egy mélyet. Nem lehet nem észrevenni, ahogy egyre közelebb és közelebb araszol hozzám, annak érdekében, hogy megérinthessen. Olyan cuki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785268#post785268][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2019.12.23. 20:41[/b][/url]

- Kíváncsi lenni - vonom meg vállaimat kicsit. - Ez természetes lenni, nem? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. Ha én lennék Belián helyében már rég rákérdeztem volna a dologra, mert talán engem is érthet valamilyen szinten a dolog, ha mondjuk, belecsöppenek egy házassági drámába. Kellene a hátam közepére az még! Jobb tudni dolgokat.
- Majd rájönni - mosolyodom el halványan. Mágiám szépen húzódik vissza, pontosan úgy, mintha soha nem is jött volna elő. Ügyes. - Mindenre - eresztek meg egy szemtelen kacsintást Belián felé, végül felpattanok a padról.
- Köszönök minden, de nekem menni kell - óvatos mosolyra húzódik a szám, zsebeim mélyére süllyesztem kezeimet, majd ahogy jöttem, úgy távozok. Csak most talán diszkrétebben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825843#post825843][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 15:03[/b][/url]

Kezeim zsebeim mélyére süllyesztve, szőke tincseim hullanak előre, ahogy fejemet is előre biccentve tartom. Visszajöttem. Nem akartam. Addig akartam húzni, ameddig nem szégyellem, pedig hetekkel - hónapokkal? - ezelőtt elmentem már. Az út közepén megállva pillogok felfelé a beborult égre, remekül visszaadja a hangulatomat a mai időjárás. Hány napot is ültem afölött, hogy visszajöjjek? Nehéz volt megmozdulni, visszajönni ide, ahol az egész megtörtént, találkozni... velük. De itt vagyok, nincs visszaút.
Szusszanva indulok tovább, pár lépés után, kettesével véve a lépcsőfokokat termek az ajtó előtt. Lazán ökölbe szorított kezem remeg meg az ajtó előtt pár centire. Lehunyom szemeimet, mély levegő, majd megemberelve magam koppintok határozottan az ajtón.
Csak legyél itt, kérlek, ha már a kastélyban nem voltál. Kérlek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825845#post825845][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 15:52[/b][/url]

Akaratlan nevetek fel halkan, ahogy az ajtó csapódik a falnak, majd vágódik nekem teste. Automatikusan ölelem magamhoz, a legnagyobb természetességgel viszonzom a csókot, amit kapok tőle, hiába tudom, hogy nem érdemlem meg. Gyomrom rándul görcsbe, miközben kicsit közelebb vonom magamhoz, ahogy elmélyítem a csókot, szemeimet összeszorítom tizedmásodpercre, majd elengedem. Halvány mosollyal ajkaimon pillantok le rá.
- Megjöttem - rekedtesen csendül fel hangom mélysége, mint aki hetek óta nem beszélt senkivel. Fél karral vonom magamhoz közelebb lezseren, homlokon csókolom, amit kicsit elnyújtok, mielőtt ellépnék tőle és szinte már bocsánatkérően sandítanék le rá. - Belián... - ennyi. Nem tudom folytatni. Ujjaim szánkáznak tincseim közé, ahogy ismét elmosolyodok. - Menjünk be - jelentem ki végül, ahogy terelgetni kezdem befelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825847#post825847][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 16:45[/b][/url]

Elmosolyodom szavaira, de azokat viszonozni nem tudom. Természetes, hogy ő is hiányzott nekem, de ezt kimondani, ilyen gondolatokkal a fejemben, életem legnagyobb képmutatása lenne megtenni, így csak mosolyogva követem a házba, hogy azonnal a nappali felé induljak.
Megtorpanok, ahogy megérzem kezét a sajátomon, visszafordulok felé. Örül. Édes Belián, meddig fogsz örülni? Szusszanva ölelem magamhoz félkézzel, röviden viszonzom csókjait, de ismét ellépek tőle.
- Belián... - behajlított mutatóujjammal simítok végig arcán, ahogy szeretetteljes pillantással nézek le rá. - Beszélnünk kellene valamiről - akkor kezdjük, mert innen visszaút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825852#post825852][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 17:26[/b][/url]

Komoly arccal és tekintettel fürkészem az előttem állót, ahogy szinte kisfiúsan mosolyodik el, mintha rosszat csinált volna. Megdobban a szívem a látványra, pontosan olyan, mint amikor először találkoztunk. Ártatlan és... feláldozható. Sóhajtok egyet, kékjeim kapják el övéit, halvány mosoly villan fel arcomon pár másodpercre, hogy utána azonnal elkomolyodjak ismét. Elveszem arcáról ujjamat, aprót lépek hátra tőle. Feláldozható. Éppen magam miatt áldozom fel, ahogy akkor is magam miatt láncoltam magamhoz.
- Rólunk - határozottan csapódik vissza ez az egyetlen egy szó a falakról. Tétován lépek el mellette, hogy a nappaliba menjek, talán ezt nem az előtérben kellene megbeszélnünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825855#post825855][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 18:21[/b][/url]

Amikor elhatároztam magam, olyan elemi erővel csapódott le rám, hogy tudtam, valóban ezt kell tennem. Nincs értelme húzni és halasztani, mert nekem ez lesz a legjobb. Ahogy innen, úgy otthonról is hirtelen távoztam, mert tartottam attól, hogy az embertelenségem nem tart ki. Márpedig máshogy nincs esélyem meglépni ezt.
- Gondolkodtam - jelentem ki felé sem pillantva, háttal állok továbbra is az ajtónak, amin nemrég léptem be. Érzem a közelségét, szemem sarkából látom, ahogy mozdul. Akaratlan szakad fel belőlem egy sóhaj. - Nem ez miatt mentem el, de sokat segített benne - fordulok felé végül teljesen, hogy elkaphassam tekintetét. - Nem fogom benyomni az én hibám és nem a tied snassz szöveget, mert felesleges vélem, plusz ennél nagyobb az egóm - pillanatnyi szünetet tartok, ahogy hátrébb lépek tőle, és érzem, hogy ebben a pillanatban villan meg a régen oly jól ismert hidegség kékjeimben. - Végeztünk, Belián.