[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825858#post825858][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 18:53[/b][/url]

Rezzenéstelen arccal követem végig, ahogy megkapaszkodik a pultban. Az első érintéseink, az első csókunk jut eszembe. Úgy simult az ölelésembe, mintha az lehetne élete utolsó tette. Szeretnék odalépni és megtenni neki ismét. A karjaimba zárni, hogy érezze, mellette vagyok, de lábam hiába moccan előre, kezem is megindul, ahogy nyúlnék felé, mégsem teszem. Zsebem mélyére süllyesztem kezemet. Halvány mosoly villan fel ajkaim szegletében, ahogy sóhajtva emelem fejemet a plafon felé.
- Hogy miért? - sandítok le rá kissé elnyílt ajkakkal, majd vissza a plafonra. - Mert nekem így lesz jó. Úgy érzem semerre nem haladok. Megrekedtem, Belián, amit nem tudok elviselni, és ehhez az kell, hogy drasztikus változásokat iktassak be az életembe - biccentem előre fejemet végül, hogy arcát fürkészve várjam reakcióját, ami a döbbenettel keveredett fájdalomnál nagyobb lehet. Dühöt szeretnék látni? Talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825861#post825861][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 19:18[/b][/url]

Aprót bólintok, ahogy megismétli. Szeretném azt mondani neki, hogy ez valami elbaszott vicc, de tudjuk, hogy nem az. Szembeköpném magam azzal, ha visszakoznék, azonban a büszkeségem már nem hagyja, hogy itt és most mondjam azt neki, felejtsük el. Milyen ember lennék? Ellentmondani saját magamnak azért, hogy neki könnyebb lenni? Soha nem voltam ilyen.
Mégis gyomrom remeg bele - várt, hiányoztam, szeret. Pontosan arcomba érkezett ökölcsapásokhoz tudnám hasonlítani ezeket a szavakat jelenleg. A féloldalas mosolyomból lesz teljes, ahogy szinte már elnézően pillantok rá.
- Nem tudom - vonom meg vállaimat. - Nem nekem kell tudnom - minden nehezemre esik, a szavak mégis könnyedén hagyják el ajkaimat, pedig ahogy meglátom csillogóbb tekintetét, csak vágyom magamhoz ölelni. Soha többet nem akarom sírni látni. Soha többet. Akkor és ott, megígértem neki, és most megint én vagyok az, aki kiváltja.
- Mennyit sírtál miattam? - tudnom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825864#post825864][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 19:37[/b][/url]

- El fogod tudni bírni - lágyan csengő hangom még engem is meglep, szavaim komolysága csak még inkább, ahogy mosolyom teljesen eltűnik arcomról a kérdésének élével együtt. - Elmondtam - dörren hangom teljesen más tónusban, mint eddig bármikor. A dühöt löki félre a sértettség. Olyan kérdésre várja tőlem a választ, amire már megadtam, a többi pedig...
- Semmit. Semmit nem tudnál tenni. Döntöttem, és ezen semmi nem változtat - önzőségem hág a tetőfokára, ahogy eszembe sem jut meghallgatni az ő álláspontját. Javítani szeretne rajta? Mégis mit? Tökéletesen működtünk, amíg a felismerés mócsingja nem akaszkodott rám. Egészen addig.
- Helyes - biccentek aprót. - Add ki magadból - kezeimet csúsztatom tarkómra, ujjaimat kulcsolom össze ott, fejemet ismét a plafon felé fordítom, mintha ott lennének a válaszok.
- Tégy meg nekem egy utolsó szívességet - fordítom fejemet felé, miközben lassan lépkedek hozzá közelebb, hogy hirtelen mozdulattal rántsam magamhoz, és csak öleljem. - Ne hagyd el magad jobban annál, mint amennyire szükséges. Gyűlölj és utálj, de ne tedd ezt magaddal - szinte már suttogom szavaimat, mégis biztos vagyok abban, hogy érti. Eltávolodva tőle nyomok csókot homlokára, amit nem húzhatok a végtelenségig, pedig...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=825868#post825868][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.02.08. 20:25[/b][/url]

Ordítani és kiabálni akarom, hogy sajnálom, amiért így alakult, amiért ennyi idő után is képes vagyok magamat választani. mindazok után, amiken keresztül mentünk, tényleg képes vagyok. Tudom, hogy ettől nem vagyok rossz ember, mégis úgy érzem, mintha valami olyat hagynék magam mögött, amit soha nem kaphatok meg mástól. Talán így van, viszont ebben a felállásban megérdemlem, és viselem a döntésem következményeit. Ha kell, olyan támogató személy nélkül viszem végig a céljaim, mint Belián volt. Nem ezen fog múlni.
- Elég voltál, szer- - kikerekedett szemekkel harapom el a mondatot, meglepettségemben nyílnak el ajkaim egymástól, mielőtt megregulázva magamat folytatnám. - Ne tedd. Életem legszebb napjait töltöttem melletted - hüvelykujjammal törlöm le azt az egyetlen könnycseppet arcáról, amit nem akartam látni. Mellette akarok maradni, miközben tudom, hogy nem tehetem meg. Ha nem most, akkor én mikor fogok szétesni?
- Nem másik szerelemre van szükségem - hagyom, hogy ellépjen tőlem. Arcomon lesz fájdalmas és szomorkás mosoly, tétován ugyan, de utolsót simítok arcán, majd lépek el tőle teljesen, hogy kikerüljek illatának felhőjéből. Nagyot sóhajtok, de képtelen vagyok megmozdulni. Pár másodpercig csak figyelem, mielőtt ellépnék, és öles léptekkel indulnék el az ajtó felé, ami előtt megtorpanok. Kezem nyúl nyakamhoz.
- Belián! - fordulok vissza, elkapom tekintetét azonnal, hogy egy laza mozdulattal dobjam felé sálamat, amit reményeim szerint elkap. Szélesen vigyorogva kacsintok rá. - Égesd el! Segíteni fog, és... - villantok meg egy szelídebb mosolyt. - Én is szeretlek - végszóként lépek ki az ajtón, vágom be magam után azt, hogy kissé meginogjak a teraszon. Szemeimre szorítom ujjaimat, az ég felé pislogva fogom vissza minden érzelmemet, ami feltörni szeretne belőlem. Kezeimet zsebre vágva indulok vissza a kastélyba.
Én mikor fogok szétesni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834069#post834069][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 19:21[/b][/url]

Az igazak álmát alszom éppen, amikor a telefon visítása szakítja meg a csendet, ezzel egyetemlegesen az olyan jól eső álomtalan álmomat is. Fejemre húzom a párnát, nyomom is rá erőteljesen, miközben olyan cifra káromkodások hagyják el ajkaimat, minden nyelvész megirigyelhetné. Felpattanva kapok fel magamra egy alsónadrágot, majd robogok le a lépcsőn, hogy pillanatokkal később a kaputelefon elkussoljon, mert nagyon kedvesen csapom vissza a helyére válasz nélkül, és helyette a mobilom csengése váltsa fel a pulton. Rápillantok, majd vissza az ajtóra, végül ujjaim közé véve a készüléket veszem fel, rá sem pillantva a kijelzőre.
- Bárki is vagy, ha nem haldokolsz, rohadt jó okot kell mondanod arra, hogy ne fojtsalak meg - szólalok meg mindenféle előzmény nélkül, hangom ennél határozottabban aligha csenghetne. Bár ritkán űzöm rendesen, de szeretek aludni, és ki nem állhatom, ha ebben megzavarnak. Főleg nem hajnalban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834071#post834071][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 19:33[/b][/url]

A vihogásra rebben meg a szemöldököm, és ciccenek fel igencsak jól hallhatóan. Ez most valami vicc? És miért érzem úgy, hogy én vagyok a vicc poénja? Szusszanva dörzsölöm meg szemeimet, majd merevedek meg a mozdulat kellős közepén. Páciensem? Kikerekedett szemekkel meredek magam elé, ahogy igyekszem feldolgozni az információt, miközben ő ismét sületlenségeket beszél. Majdnem sületlenségeket, mert ahogy elhangzik a kaputelefon fordulok afelé, és kerül az utolsó darab is a kirakósba. Na, baszdmeg! Ő áll az ajtó előtt.
Hang nélkül veszem el a telefont a fülemtől, kékjeim zizzennek az időre, majd nevetek fel halkan. Nem szégyenlős a srác, az egyszer biztos. Vajon ismét oka van annak, hogy itt van, vagy csak a részeges mámorban közelebb volt a lakásom, mintsem a kastély? - Nyomd azt a csengőt, Reiner - sóhajtok halkat, és várom meg, amíg megcselekszi. Azonnal kinyitom neki, ahogy a bejárati ajtót is kitárom. - Annyira felemelő a társaságom, hogy hajnalban is pia kell hozzá? Mit ne mondjak, nem feltétlen bóknak veszem - eresztek meg egy mosolyt felé, majd lépek el az ajtóból, hogy beljebb fáradhasson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834073#post834073][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 19:50[/b][/url]

Zsigerből rávágnám, hogy mégis honnan a faszból tudjam melyik az “azt” vagy “ezt”, amikor, ha nem vette volna észre, két ajtó választ el minket egymástól. Micsoda megtiszteltetés, hogy rám esett a választása, amire akaratlan mosolyodom el fejemet csóválva, miközben kinyitom az ajtót is, hogy ne kelljen az az alatti résen bepréselődnie. - Még nem döntöttem el - végszóra lépek is oldalra, hogy beléphessen, és kicsit rácáfoljak az indokolatlanul széles - és igen indokoltan részeg - vigyorára, ami felkerül arcára. Valami lehet a levegőben, ami mindenkinek tök jót tesz, csak nekem nem, mert a részegek előszeretettel járnak ide mostanában. Egyik lehetetlenebb időpontban, mint a másik. - Kösz. Szerintem még túl is öltöztem - csavarom ki testemet, hogy miközben csuklóból lendítem az ajtót, hogy becsukódjon, lenézzek fenekemre. Még mindig tökéletes. A nyelv kattan, majd lépek oda és fordítom rá rendesen is a zárat, ha valaki esetleg még csatlakozni kívánna, akkor ne tegye. Tincseim közé fúrom ujjaimat, összeborzolva azokat lépkedek a konyha felé. Elhaladva Kende mellett kaparintom meg ujjai közül a vodkás üveget. - Cseréljünk - lépek a pulthoz, kapok fel egy üveg vizet, majd lépek vissza Kende elé. - Nekem jár a vodka, mert te már a világodat nem tudod, te meg ihatsz vizet. Szerintem remek csere - mosolyodom el ellenállhatatlanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834075#post834075][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 20:05[/b][/url]

- Inkább a tied - motyogom orrom alatt alig hallhatóan, miközben Kende lépked beljebb és dobálózik a ruhájával. Rendben, szóval maradni készül. Jó tudni, ugyanis az én éjszakai terveim között nem ez szerepelt. Igazából semmi nem szerepelt abban alváson kívül, de ha már így alakult, ráadásul részegen jött, nem rakhatom ki. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne. Éppen ezért történik meg a csere, ami egyáltalán nem tetszik neki, de az én mosolyom szélesedését nem akadályozza meg. Talán még szélesebb is lesz.
- Ha valóban át lennél baszva, nem vennéd észre - mutatok rá megemelkedő szemöldökkel. Túl jól hazudok ahhoz, hogyha valóban átverném, akkor észrevegye. Csak erről szó sincs. Kivételesen. Torkomat köszörülöm meg, miközben aprót mozdul a kezem, hogy visszahúzzam a vodkás üveget, ám Kende végül a víz mellett dönt. Ügyes fiú.
- Jobban értékelném, ha a nappali felé vennéd az irányt, mert ha leesel valamelyik székről, félő, hogy meghalok a röhögéstől - vonom meg vállamat, miközben fejemmel intek mögé. - Éhes vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834078#post834078][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 20:38[/b][/url]

Elhúzom a számat. Az rendben van, hogy neki jó itt, de nekem nem biztos, hogy megfelel. Nagyot sóhajtva dörzsölöm meg szemeimet, húzom meg a vodkás üveget, majd sétálok a pult másik oldalára a választ követően. Ha tudna enni, akkor legyen így. Persze majdnem zsigerből rávágom, hogy akkor van lehetősége rendelni, de inkább iszok még pár kortyot az üvegből, ami hangosan koppan a pulton. Kendével. Mégis mi a fasz? Fejem fordul oldalra, mert ez hihetetlen, majd csóválom meg azt halvány mosollyal ajkaimon és állok neki előkészíteni mindent. Nem szabad elfelejtenem, hogy részeg. Bár így csak még indokolatlanabb, hogy itt van.
- Hm - teszem a serpenyőbe a húst, majd dobálom mellé a zöldségeket, a serpenyőre a fedő és fogom ujjaim közé ismét az üveget. - A pop különböző fajtáit kedvelem, de a rapet sem vetem meg, a klasszikusok is jöhetnek - döntöm derekamat a pultnak a plafon felé pislogva. Ajkaimhoz emelem az üveget, pár jókorát kortyolok, végül fordulok vendégem felé. - Elmondhatnád mit keresel itt az éjszaka közepén - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834080#post834080][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 20:52[/b][/url]

Szemeim elé emelve kezemet nevetek fel hangosan a kérdésekre, míg másik kezemmel támaszkodom meg a pulton, amíg a nevetésem csillapodik. Lelki szemeim elé azonnal bekerül a kép, ahogy valóban Mozartra mozdulok, csak éppen chachachazva. Bár a csípőmozgásomra sehogy nem lehet panasz, így én sem teszem, inkább igyekszem moderálni magam. Halkan köhintve túrok tincseim közé inkább, majd sandítok oldalra, ahogy az én kérdésemre nem jön válasz. Vagyis jön, csak éppen pontosan az, amire számítottam. Vagy inkább tartottam tőle. Halvány mosollyal szusszanok egy halkat, hiszen már fülének bizergálása is elkezdődött.
- Nem teszed - vonom meg vállaimat, majd nyúlok a vodkás üveg felé és iszom ki belőle a maradékot. - Azt mondtam, hogy keress, ha jönnél. Végül is, így történt - fordulok felé teljes testtel, derekamat támasztom meg a pulton, miközben bátorító mosolyt küldök felé. Bármennyire is különös a jelenléte, főleg ilyenkor, talán csak menekülne valami elől. Valószínűnek tartom, hogy nem most fog kiderülni, mi elől.
- Szóval segítettem neked? - rebben meg fél szemöldököm kérdőn. - Örömmel hallom, hogy eredményre jutott a múltkori beszélgetés - fejemet is félrebiccentem a nagy mosolygásokban, hiszen: basszameg, tényleg örülök neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834082#post834082][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 21:04[/b][/url]

- Azt hittem egyértelmű, hogy a legnyerőbb, ha mindkettőt - vigyorodom el szemtelenül. - Ne hozz semmit - ingatom meg fejem végül, ujjaim csusszannak tarkómra, amin tartva mozgatom át nyakamat, ami recseg-ropog. Halkan ciccenek fel, elhúzott szájjal fordulok Kende felé. Halvány mosollyal sütöm le tekintetem arra, hogy akkor nem érezte úgy. El is hiszem neki, még mondania sem kellett volna.
- Utólag egyszerűbb visszagondolni arra, hogy vajon volt-e eredménye. Nem kell sietned - fordulok el tőle, majd veszem le a fedőt a serpenyőről. A betett zenére libben csípőm oldalra - hiszen a zene kérdésén igen hamar túlléptünk -, ahogy nyúlok a fűszer keverékért, amit módjával öntök a kajára. - Őszintén megmondom neked, hogy fogalmam sincs - nevetek fel halkan. - Van benne hús és zöldség, annyira nem lehet rossz - vonom meg vállaimat, miközben leveszek egy tányért, amit a pultra csúsztatok, végül teszem mellé az evőeszközt. Azzal a lendülettel fordulok a tányér felé, hogy a még friss ételt szervírozzam Kendének az edényből.
- Jó étvágyat - csendül fel hangom lágyan, ahogy a serpenyőt csúsztatom vissza a helyére. A vodkás üveget dobom ki, a hűtőhöz lépve kapom ki a behűtött vizet belőle, és döntöm derekamat a pultnak. Apró kortyokat iszom, kékjeim Reinert fürkészik. - Te milyen zenéket hallgatsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834085#post834085][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 21:17[/b][/url]

Látványosan húzom el a számat, halkan nyammogok kicsit, ahogy próbálom összekeverni a vodka és a kávé ízét. Nem elég, hogy nem sikerül, ami valószínűleg nem is baj, de valahogy a gondolatát is taszítja az agyam, így nem is próbálkozok tovább. Mosolyt villantok a sznob segg kifejezésre, a konkretizálásnál forgatom meg szemeimet. Valahogy egyértelmű volt.
- Mindenki jobban örül, ha látja az eredményét annak, ha tett valamit - mosolyodom el őszintén. Valószínűleg ezzel nem egyedül vagyok: bár nem konkrétan lett kimondva, mégis ki kívánhatna mást annál, minthogy amit tett, amit akkor szinte már kínzásnak élt meg a másik, végül célba ért és segített? Persze nem érek rá sokáig merengeni azon, hogy mennyire jó vagyok, mert Kende felhívja a figyelmemet arra, hogy bizony még mindig a konyhámban tartózkodik. Halkan nevetve teszem elé a kaját.
- Nem, kösz. Elég volt a vodka reggelire - kortyolok aprót, ahogy fürkészem a másik tarkóját, míg beszél. Aprókat bólintok, majd arra egy sokkal határozottabbat, hogy érzéstől függ, és nem nagyon jut el a tudatomig, hogy nem látja. Ismerős. Kékjeim villannak kinyúló kezére, majd esnek az előttem lévő székre, ahogy a dal elindul. Lehunyt szemekkel mozdul vállam, majd csípőm, végül hangosan nevetek fel szemeimet eltakarva. - Szóval te pulton táncolós részeg vagy? Remek. Szórakoztass, Reiner, ha már felkeltem - lököm el magam a konyhapulttól, a Kende előtt lévő széknél állok meg és huppanok le rá szemtelen vigyorral. - Tied a pálya - nyújtom ki karomat és mutatok körbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834092#post834092][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 22:41[/b][/url]

Aprón vonom meg vállaimat. Azt nem tudom garantálni, hogy fasza lesz, főleg neki, de hogy hasznos, azt senki nem vitatja. Előbb vagy utóbb biztosan kiderül. Megemelkedett szemöldökkel hallgatom a vodka és a sör, mint reggeli fontosságát, majd vigyorodom el. Legalább kiderült, hogy nem tévhit, hogy a hydromágusok veszettül jól bírják az alkoholt, így elképzelni sem szeretném, hogy Kende mégis mennyit ivott, amiért részegen ül a konyhámban. Ahol én nem zavartatva magam mozdulok a zenére. Fél szemmel sandítok le Reinerre, mosolyom szélesedik a kérésemmel, majd pillantok rá rendesen. Kékjeim fürkészik arcát, immár vele szemben ülve, majd biccentem félre fejemet.
- Szóval még énekelsz is mellé? Csak jobban felkelted a kíváncsiságomat - rebben meg szemöldököm, de szemtelen mosolyom nem lankad. Hümmentek egyet. Szóval a szerencsémen múlik, hogy látom-e Reinert a pultomon táncolni? Aligha. - Ki nem hagynám a műsort - emelem ajkaimhoz az üveget, aprókat kortyolok, de nem vagyok hajlandó elpillantani vendégemről. - Zavarba hozol, amiért ennyire örülsz a társaságomnak - kacsintok rá. Mindketten tudjuk, hogy valószínűleg a kajának szólt leginkább a “tiszta jó”, de teljesen egyértelműen hagyom figyelmen kívül a mondat egyértelműségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834096#post834096][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 23:17[/b][/url]

Képzelje, amennyire szeretné, de lássuk be, hogy valószínűleg nem csak az én kíváncsiságomat keltette volna fel egy ilyen szituáció. Lehet neki kellett volna meginnia a maradék vodkát, és én most tényleg a kanapén ülve nevetnék hasfájásig, amiért ő koncertezik a konyhában. Késő bánat. Halkan nevetek fel, fejemet csóválom közben óvatosan.
- Tégy próbára és kiderül - itt ülnénk életünk végéig. Semmi pénzért nem kötném az orrára, hogy esélye sincs zavarba hozni, mert kedvelem, ha valaki próbálkozik, én pedig végig nézhetem. Túl sok kellemetlenebb helyzetet éltem már át ahhoz, hogy ennyivel valóban zavarba lehessen hozni, de hát… ki vagyok én, hogy elvegyem mások elől a lehetőséget? Követem kékjeimmel, ahogy a tányért megfogva sétál a mosogatóhoz, agyam pörög, hogy hátha igaza van és valóban van olyan dal, de egyelőre nem sikeres a keresés.
- Nincs - rázom fejemet is. - Bocs, ha most ábrándultál ki, de tényleg nincs. Nem vagyok az az éneklős fajta. De ha számít, szerenádot kaptam már - vonom meg vállamat vigyorogva, ahogy hátra pillantok rá. Kékjeim fürkészik arcát, és ha lehetőségem van rá kapom el a szürkéskék tekintetet, miközben felállva döntöm derekamra a pultnak. - Késő van. Vagy korán, nézőpont kérdése, de megágyazok neked. A kanapé megfelel? - biccen oldalra fejem kérdőn, szemöldököm sem különbben. Szívesen adnám a hálószobát, de egy: nem adnám szívesen és kettő: ne lépcsőzzön, ha egy mód van rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834099#post834099][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 23:32[/b][/url]

- Ki mondta, hogy az vagy? - kérdezek vissza azonnal. Mert megpróbálná, már ostoba lenne? Ki tudja? Lehetséges, hogy valamivel még engem is zavarba lehet hozni. - Honnan tudod, hogy nem tudnád megtenni? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, az üveget emelve ajkaimhoz kortyolok pár aprót, de még azt a pár kortyot is majdnem kiköpöm, ahogy ismét megszólal. Köhécselve nevetek fel, tenyerem csusszan szemeim elé. - Kár, hogy a jó segg nem elég a modellkedéshez - felelek nevetősen, majd vonom meg vállaimat még mindig kicsit fuldokolva. Tényleg nincs, basszameg, mi ebben olyan hihetetlen? Én aligha fogok pulton énekelni és táncolni, mint ahogy azt Reinertől vártam volna meglepetésből, de hát inkább a kaját választotta. Félre biccentem a fejem értetlenül, elnéző mosoly kerül ajkaimra. Tényleg elhiszi, hogy kiengedem innen teljesen részegen, mikö-. Miközben megpaskolgat, mint valami kutyát? A mosoly úgy fagy le arcomról, ahogy odakerült, kékjeim villannak a bőrfelületre, amihez hozzáért, majd vissza Reinerre, aki már a pulton van. A meglepettség egyértelműen ül ki arcomra. Mi a fasz folyik itt?
Nem mozdulok helyemről. Csípőm ugyanúgy a pultnak döntve támaszkodik, ám kékjeimet le sem veszem a táncoló és éneklő - itt a műsorom - Reinerről, aki olyan beleéléssel adja elő az egészet, öröm nézni. Az undorból átváltó meglepettséget váltja fel a hitetlenség, ahogy vigyorogva nézem mit művel. Szusszanva túrok tincseim közé, összeborzolom azokat, míg végül nem bírva tovább nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834101#post834101][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.10. 23:51[/b][/url]

Az elnéző mosoly mindössze átsuhan arcomon. Mindenki képes lehet bármire, ezt nem tagadom, ám talán nem mondok újdonságot azzal, hogy engem zavarba hozni már teljesen másik szint. A mosoly szélesedik, majd lesz belőle halk kuncogás. - Micsoda szinonima szavak a fenekedre - forgatom meg szemeimet látványosan, ennél jobban aligha lehetne túltolni, de élvezem a műsort. A folytatását meg, a kezdeti ellentétes érzelmek után, csak még inkább. Végül is… tényleg megkaptam a műsort és nem a szerencsének tudom be. Félre biccentett fejjel, igen látványosan fürkészem a másikat nevetve. Megcsóválom fejemet felé, amikor guggolásba kerül, mert abban biztos lehet, hogy nem táncolok, amikor minden sejtem arra áll készen, hogyha esne, elkaphassam. Vagy legalább tompítsam az esést. Kezeimet fonom magam előtt keresztbe, ahogy helyezkedem a pultnál lépek egy aprót előrébb, majd pillantok le vendégemre.
- Ha folytatod, még pénzt is dobálok hozzád, hogy meglegyen a feelingje - búgom lágy hangon bólogatva, ahogy a szürkéskék tekintetbe mélyedek, és minimálisan hajolok előrébb. - Van egy dal - szusszanok egyet halkan. - Bár nem éneklem, de mindig jöhet - bólintok egyet, felegyenesedve iszom ki az utolsó kortyokat az üvegből, majd dobom a mosogatóba az üres palackot. - Mondjuk a szexről szól, szóval annyira nem gyerekbarát - vigyorodom el szemtelenül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834103#post834103][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.11. 00:03[/b][/url]

- Vagy azért, hogy befejezd - vonom meg vállamat, miközben szélesen mosolygok vendégemre, aki végre valahára befejezte a műsort. Kipirosodott arccal csüccsen a pulton, mint aki valóban otthon van. - A szex olyasmi, ami mindig jöhet, bár elég válogatós vagyok - döntöm derekamat a pultnak, karjaimat keresztbe fonva magam előtt fejemet fordítom a plafon felé. Végig pörgetve az elmúlt éveket, valóban teljesen nyugodt szívvel állíthatom, hogy ahogy a legtöbb dologban, úgy ebben csak még inkább válogatós vagyok. Mondhatnám, hogy borzalmas, de lássuk be: nem mindenki érdemli meg ezt a testet. - Ha a hangom nem is pöckölné le a glóriád, a csípőmozgásom biztosan - nevetgélek halkan. Kékjeim követik végig, ahogy a dzsekije kerül a vállára, elnéző mosolyt eresztek felé. - Melyikkel járok jobban? - billen félre a fejem kérdőn, miközben elkapom a szürkéskék tekintetet. Az enyémekben csillan meg a játékosság, ahogy szusszanva lököm el magam a pulttól és indulok el Kende felé. - Elküldöm. Az ajtó zárva van, úgyhogy lehetőség szerint ne fejeld meg - biccentek felé egyet, majd kerülöm ki és vetődök a kanapéra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834109#post834109][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.11. 00:51[/b][/url]

Csak féloldalas mosollyal figyelem, ahogy reagál, ahogy nevet. Szinte már azt is elfelejtettem, hogy min nevet - vagy éppen kin - és miért, ahogy fürkészem, miközben ő meg ugrál fel s alá, mintha kötelező lenne neki. Agyam már teljesen helyre állt az ébredésből, de ésszerű magyarázatot Kende itt tartózkodására, még az én briliáns elmém sem talált. Ennyiben is hagyom, inkább nevetek fel a megszólításon és a mozdulaton, majd ahogy csillapodna lesz egy fokkal erősebb a következő megszólalásán. Vajon túl fogom élni a kölyköt? - Bármikor - biccentek egyet, majd huppanok a kanapéra, mert most, hogy felkeltettek, nem egyhamar fogok visszaaludni. A csendre figyelek fel pár elhúzott másodperc után. Szemöldököm szalad ráncba, ahogy felemelem a fejemet, majd kapom el Kende szürkéskék tekintetét, ahogy engem néz. Értetlenség csillan meg kékjeimben, szavaira könyökölök fel végül, hogy kényelmesebben figyelhessen rezdüléseit, bár szavait - nem meglepő módon - így sem értem. Hasizomból ülök fel, ahogy a karfára helyezkedik.
- Nehéz és régóta benned gyülemlő dolgokról beszéltünk akkor, Reiner - mosolyodom el halványan. - Idő kell, míg feldolgozod azokat. Nem tudom ki az a Mae, nem tudom miért vagy rá büszke, de örülök neki - tudom, hihetetlennek hangzik, de nincs okom nem örülni neki. Hajnal van, erőltesse meg magát az, akinek két anyja van. - Mert segíteni szeretnék. Vonatkoztass el attól, hogy ezt tanulom, kérlek. Talán... - akadok meg egy pillanatra, míg összeszedem a gondolataimat, hogy végül teljesen mást mondjak, mint ami eredetileg megfogalmazódott bennem. - Szeretnék segíteni - fúrom kékjeimet tekintetébe, hogy azokat véletlen sem elengedve szólaljak meg ismét. - És azért vagyok, hogy nekem elmondhasd, amit másoknak nem tudsz. Azért, hogy bízhass, Reiner.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834111#post834111][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.11. 02:21[/b][/url]

Ha már nekem nem sikerült magamtól rájönnöm arra, hogy Reiner miért jött éjnek évadján, rásegít, és talán eljön a pillanata annak, hogy elmondja ő maga. Mert nem megy el. Hatalmas hévvel indul el, mégsem lép ki az ajtón, hanem megáll tőlem pár méterre, engem néz és beszélni kezd. Ó, de még miket. A meglepettségemet tökéletesen palástolom, ahogy felülök, így mindössze egy méter választhat el minket egymástól, mert ő meg a karfára helyezkedik. Végig kedves mosollyal ajkaimon válaszolok, de szemöldököm rebben meg a reflektálásra, de nem szólalok meg. Egyelőre.
Nem értem szavait. Ha megerőltetem magam sem tudom hova tenni a barátok kiemelését, majd a lányt - gondolom lány - megemlítését. Valószínűleg az egyik barátról lehet szó, ám nem kérdezek rá. Sokkal fontosabb dolog van e mögött, mint amit eddig láttatni engedett nekem Reiner. És jön a kérdés, amire őszinte választ kap. Nincs játék, nincs szórakozás, ajkaimról az legőszintébb válasz gördül le.
- Ezt ne mondd még egyszer - szólalok meg határozott hangon, amit kevéske találkozásunk alkalmával egyetlen egyszer sem hallhatott, kékjeim is elkomorulnak kissé. - Azért, mert beszélsz magadról és a fennálló problémáidról, még nem panaszkodsz, szóval kurva gyorsan felejtsd is ezt el - folytatom, hogy pillanatokkal később csillanjanak meg kékjeim, ahogy közelebb hajol. Szélesen vigyorodom el, majd fogom meg kezét, és ahogy én felállok a kanapéról, úgy rántom rá a srácot a bútorra. - Jól esnek a bókjaid - vigyorgok le rá szélesen. Mert engem aztán nem zavar, hogy nem tud hova tenni. Addig jó valószínűleg. - Hozok neked valami takarófélét, addig maradj a seggeden, ha lehetséges - lépek el egy aprót a kanapétól, de kékjeimet nem veszem le Kendéről, mikor lassan elindulok tőle. Pár lépés után fordítok hátat és indulok az emeletre. A kérdés adott: mire visszaérek, itt lesz még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834151#post834151][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.07.11. 19:51[/b][/url]

Fejemet ingatva lépkedek el tőle, majd sietek fel az emeletre, hogy összeszedjek így hirtelen valami takarót a még hirtelenebb vendégemnek. Felnyalábolom a cuccot, hajamba túrva robogok le a lépcsőn.
- Mást nem találtam, szóval remélem ez... - akadok meg, ahogy a kanapé mellé érve meglátom, hogy már alszik. Halkan nevetek fel, ahogy végig mérem a félmeztelen Reinert, aki a kanapémon teljesen ki van ütve. A takarót nyitom szét és terítem rá, majd hajolok le, hogy összeszedjem a pólóját, amit a karfára teszek. Kékjeim zizegnek fel s alá rajta. A barátai, és amiket csak nekem képes elmondani. Ó, Merlinre, mibe csaptam én bele. Szusszanva lépkedek a konyhába, kitöltök egy pohár vizet, a dohányzóasztalra teszem Reiner mellé, majd megyek vissza a hálóba.
Órák múlva ébren és soha nem éberebben hallgatom végig, ahogy elhagyja a lakást. Kilépve a szobából támaszkodom a korlátra és nézek le a nappalira, hogy pár másodpercig pörgessen vissza a tegnap történteket. Igazából elképzelésem sincs mi történt előző éjszaka, és talán ez így is van jól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841639#post841639][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 17:35[/b][/url]

Az ünnepek előtti időszak mindig sokkal nehezebben elviselhető, mint az előtte vagy utána következő. Ilyenkor jön ki a legtöbb helyen az őszi kollekció, kiegészítve már néhány karácsonyival és télivel, amiket mindenképpen reklámozni kell. Kékjeim esnek a telefon képernyőjére: hamarosan ismét indulnom kell. Sóhajtva veszem a készüléket a kezembe, és bár egyetlen üzenet a terv, hogy ma se jöjjön, mégis más a végkimenetel. Nem tudom hányadik alkalmat mondom már le, de nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Bár nem látom meg rögtön az üzenetet, de amint olvasom, szemöldököm szalad ráncba. Percekkel később már hívom, hiszen… nem hagyhatjuk ennyiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841641#post841641][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 18:16[/b][/url]

Türelmesen várom, hogy felvegye. A kihangosító gombra nyomok, a kanapé karfájára csúsztatom a készüléket.
- Kérdezni szerettem volna, hogy esetleg azért hagyjuk-e, mert megoldódtak a problémáid, de a hangodból arra következtetek, hogy nem - halkan engedek meg magamnak egy káromkodást, majd dobom félre a kezem ügyébe kerülő pólót. Mi a fasz az a förmedvény? - Figyelek, Reiner - pakolok tovább, félredobok megint egy ruhadarabot motyogva. Eliasnak is ilyenkor kell elfoglaltnak lennie…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841643#post841643][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 18:28[/b][/url]

Abbahagyom a pakolást. Az egyik bőrönd előtt guggolva figyelek a készülékre, szemöldököm emelkedik meg a befejezetlen mondatra. Csendben vagyok, várom, hogy mégis mi lesz a befejezés, ami végül jön. Nem válaszolok rögtön. A telefont felvéve kapcsolom ki a kihangosítást, fülemhez teszem, ahogy megkerülöm a kanapét.
- Hagyni szeretnéd? - dobom le magam egy szabad részre, fejemet hátra vetve fürkészem a plafont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841646#post841646][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 18:35[/b][/url]

Mindkét szemöldököm megemelkedik, ahogy szemeimet mosolyogva hunyom le.
- Tehát sorra - sóhajtok halkan. Szabad kezemet dobom szemeimre, karom alól kisandítok a telefonra, hogy megnézzem az időt. Hosszú másodpercekig vagyok csendben, mielőtt visszatenném a fülemhez szusszanva. - Gyere most, ha annyira mégsem szeretnéd hagyni - a lehetőség adott, meglátjuk él-e vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841648#post841648][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 18:55[/b][/url]

Hajamba túrva mosolyodom el szélesen a válaszra, halk nevetésem egyetlen pillanatra csendül fel. Államat támasztom tenyerembe, ahogy előre dőlve könyökölök térdemre. - 4 óra múlva megint lelépek. Én a helyedben sietnék, Reiner - tovább vigyorgok, szemöldököm rebben meg a folyamatos, pittyegő hangra, ahogy megszeppenve eltartom magától a telefont. Rám nyomta. Hangosan nevetek fel, míg az asztalra csúsztatom a készüléket, és lépek a bőröndhöz, hogy pakoljak tovább, amíg Reiner be nem robban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841653#post841653][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 19:38[/b][/url]

Fejemet kapom fel a hangra, majd az ajtócsapódásra már vállam felett hátra is fordulok. Halkan hümmentve fordulok vissza a bőröndhöz.
- New Yorkba - felelem karjaimat pihentetve térdeimen. Combomra csúsztatva kezeimet állok fel, majd fordulok teljes testtel Reiner felé. - Minden rendben? - mosolyodom el kedvesen, arcát fürkészve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841655#post841655][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 20:04[/b][/url]

Mikor tekintete arcomra esik, a mosoly minimálisan szélesedik ki arcomon, míg teljessé nem válik. Kékjeim csillannak őszinte vidámsággal.
- Ennek igazán örülök. Irányí- - döntöm csípőmet a kanapé háttámlájának kissé elnyílt ajkakkal. A kérdés láthatóan meglep, karjaimat, immár sokkal halványabb mosollyal, fonom magam előtt keresztbe.
- Szóval erről van szó - szólalok meg kis szünet után, halkan nevetek fel. Vállaim alig rázkódnak meg. - Nem, Kende, nem kerüllek azért, mert lefeküdtünk - kapom el tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841657#post841657][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 20:12[/b][/url]

Akaratlan rebben meg szemöldököm, ahogy hátrébb lép egy aprót. A megerősítés után nevetek halkan: erre igazán nem számítottam. A válasz után szinte látom a szürkéskék tekintetben, amit nem eresztek el, hogy a megkönnyebbülés előkerül. Lehet csak azt szeretném látni? Ki tudja?
- Félsz attól, hogy az, ami történt, tönkreteszi az egészet, ami eddig sziklaszilárd bizalmon alapult - sandítok le rá, nevetve fordítom fejemet a plafon felé, majd fordulok úgy, hogy Reinerre tudjak nézni rendesen. - Reiner, engem nem érdekel, hogy lefeküdtünk. Azért nem tudtunk találkozni, mert dolgoznom kell - biccentek fejemmel a bőröndök felé. - És ha már bejövök, akkor elmondod miért jöttél, ha nem a problémáid miatt? - gátlástalan módon viszonzom a szemtelen vigyort, ami az ő arcán is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841662#post841662][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 21:02[/b][/url]

Az eddig megfoghatatlan érzés, csak szilárdabb lesz: elégedettség, amit érzek. Mert azt hitte kerülöm, mert lefeküdtünk. Mert ennek tisztázása miatt képes volt eljönni idáig. Mert mindennek ellenére, még nevet, pedig a levegő egyre csak nehezebb a kimondatlan szavak miatt.
- Imponáló, hogy rákattantál - lököm el magam a kanapétól, hogy felegyenesedjek. Tehát nem hisz a szerelemben? Fejem biccen hátrébb, államat vakarom meg, majd vigyorodom el. - Szexelni járnál vissza mától? - tekintetem fúrom övéibe, ahogy aprót lépek közelebb. Gyerünk, Reiner, mondd ki, hogy engem szeretnél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841668#post841668][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 21:55[/b][/url]

Halkan nevetek fel a válaszra. Kékjeim játékosan csillannak, a nevetésből csak egy mosoly marad, míg tovább várok: az érdemi válasz nem valószínű, hogy elmarad. Nem is teszi. Tokostól rúgja rám az ajtót, a szívem hatalmasat dobban szavaira, majd ver egyre gyorsabban. Ha többre vágyom, akkor keressek mást. A mosoly arcomra fagy, el is tűnik onnan pillanatok alatt, vonásaim megkeményednek, ahogy hátrálok egy lépést, kékjeim mégis akaratlan zizzennek lejjebb kezének mozgására, majd vissza arcára szavai okán.
- Megtisztelő, hogy velem is megünnepelnéd - döntöm ismét csípőmet a kanapé háttámlájának. Ne felejtsd fiam: mindenki szeret, mégsem szeret senki. Halványan mosolyodom el. - Rajtam ne múljon - fogok pólóm szegélyére, hogy egy hirtelen mozdulattal kapjam le magamról és dobjam is félre.