[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850775#post850775][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 23:40[/b][/url]

- Akkor én sétálok a parton, amíg te úszol. Ez a legmegfelelőbb úszásnem nekem - bólintok aprót. Megszeppenve vigyorodom el, ahogy arcomon érzem meg két kezét. Összeszorított szemekkel viszonzom a csókot, végül lépek el tőle.
Fél szemmel sandítok le, ahogy lassan eresztem magam mellé karjaimat. - De diszkrét vagy - mosolygok folyamatosan. - Ússz - lépek mellé, tenyeremmel simítok végig tincsein, majd hajolok le és csókolok rájuk. - A parton megvárlak - sétálok el mellette. Kiérve fordulok a víz felé, vágódok le a földre és két kezemen támaszkodva figyelem Reinert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857552#post857552][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 14:46[/b][/url]

Ujjaim lassan járnak fel s alá a még mindig nedves bőrön, miközben hangos és gyors levegővételeink keverednek a csendben. Sokkal ritkábban találkoztunk a konyhában történt ominózus eset óta. Senki nem lepek meg azzal, hogy amikor meg is tettük, nem az én érdemem volt - szégyelltem magam, ahogy most is teszem. Gyenge voltam. Gyenge vagyok. És ő ezt végig nézte.
Ennyi év kemény munkáját ledönteni egyetlen pillanat alatt sérti az önérzetemet, belátom. És bár tudom, hogy aprócska magyarázatot igényelne a történtek, mégsem mondtam semmit.
Halkan szusszanok, a simogatást hagyom abba, hogy közelebb húzzam magamhoz és szorosabban öleljem. Arcomat fúrom tincsei közé.
- El kell utaznom - nyitom ki pilláimat, feje fölött nézek el. - Gyere velem - suttogom hajába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857559#post857559][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 15:38[/b][/url]

Szemeimet forgatom meg a válaszra, és tudom, hogy ezt ő is pontosan tudja. Sokkal jobban ismer, mint azt valaha gondoltam volna bárkiről.
- Hivatalosan holnap - rezdül meg bőröm az érintésre. - Haza kell mennem egy fotózásra, utánam jöhetnél, ha kikarácsonyoztad magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857562#post857562][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 16:39[/b][/url]

Lazul szorításom, hagyom, hogy mozduljon, így engedem vissza magam a párnára. Fél karomat teszem fejem alá.
- Tényleg az lesz - mosolyodom el szélesen. Lesandítva fürkészem arcát, felkönyökölve tűrök arrébb pár tincset arcából, ujjammal simítom végig arcát.
- Örülök, hogy mellettem vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857565#post857565][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 17:36[/b][/url]

- Ezt eddig is tudtuk, mivel mellettem fekszel egy ideje - vonom meg szemtelen vigyorral vállamat, amennyire testhelyzetem engedi.
Elég pár másodpercig néznem a már túlságosan ismerős vonásokat ahhoz, hogy a szavak kibukjanak belőlem, olyan őszinteséggel, mint már nagyon régen. Ujjam marad arcán, így viszonzom a csókot, szemeimet lehunyva tartom - addig, míg meg nem szólal. Szívem hatalmasat dobban, kissé kikerekedett szemekkel nézek rá. Ahogy mozdul kapok utána és fogom meg csuklóját, eszébe se jusson elmenni mellőlem.
- Mit mondtál az előbb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857571#post857571][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 19:05[/b][/url]

És megismétli. Kezem ereszkedik kettőnk közé, de őszintén, azt csinálna velük, amit csak szeretne, mert le vagyok döbbenve. Csak hallgatom, amit mondd, igyekszem fel is fogni, de fülemben dobogó vérem ezt nagyban megnehezíti - és még hogy engem nem lehet már meglepni.
Fejem biccen félre a birtoklásnál, kékjeim azonnal kezére villannak, majd vissza arcára, mikor megállja fülének morzsolását. Feltámaszkodva ülök fel, csendben fürkészem a srácot, aki teljesen zavarban van előttem.
- Nézz rám, Reiner - ejtem ki lágyan nevét, ajkaimon féloldalas, halvány mosoly ül. - Rendben van, hogy nem tudod mi ez, de beszéljünk arról, minek látod. Ha nem birtoklás, akkor mi? - jó lenne tisztázni, mert ő még mindig az enyém. - Mert az enyém vagy - jelentem ki határozottan, előbbi mosolyomnak nyoma sincs. - Ez, ahogy eddig is, azzal jár, hogy más nem nyúlhat hozzád, mégis szeretsz nálam és melle- - hirtelen hallgatok el, ajkaim nyílnak el egymástól, ahogy a vezérhangya elindul. Lehetséges lenne...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857617#post857617][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.23. 01:24[/b][/url]

Szemeimet forgatom meg, számat húzom el látványosan, hogy lássa, nem ez volt a mondandóm lényege, de őszintén, már nem is igazán számít, mit szerettem volna eredetileg mondani, amikor a gondolat, ami az egészből kivált, nem enged. Nem segít sokat az sem, mikor közli, hogy mi előtt tudta már: csak én kellek neki. Ez szép és jó, azonban: milyen értelemben. Fejemet döntöm hátra, a plafont bámulva hallgatom tovább, majd lesz peckes mosoly ajkaimon az utolsó kérdésre. Azt figyelmen kívül hagyva sandítok le rá.
- Nem az én szerintem létező birtoklás a lényeg, hanem az, hogyha neked ez nem az, akkor mi az, ami kettőnk között van? - szemöldököm rebben meg jelentőségteljesen. Halkan sóhajtva pillantok vissza a plafonra.
- Igaz - és nem is csak egy valaki. - Féltékeny vagy? - lesz szemtelen vigyor azonnal arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857624#post857624][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.23. 14:45[/b][/url]

- Fogtam is - jelentem ki határozottan, bólogatok is mellé pár aprót. Nem zavartatva magam simulnak kezeim a feszes bőrre, de nem nézek előre, továbbra is felfelé pislogok.
- Ezt nekem kellene tudnom? - kérdésre kérdés. Nem szeretem, de Reiner kezdi feszegetni a határaimat azokkal, amiket mondd és mindezek mellé cselekszik. Továbbra sem mozdulva emelkedik meg fél szemöldököm, azonban a következőkre már muszáj mozdulnom: ránézek, elkapom tekintetét és nem eresztem.
- Tehát féltékeny vagy - szólalok meg halkan. - Miért? - fúrom még jobban tekintetem övéibe. Tudom kell, hogy miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857658#post857658][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.24. 16:43[/b][/url]

Először mindössze halkan hümmentek szavaira. Persze, hogy beengedem őket. Ide járnak, mégis...
- Reiner, mihez ne lennél elég? Mitől félsz? - álla alá nyúlva emelem meg kicsit a fejét, a továbbiakat igyekszem figyelmen kívül hagyni. Nem csak azért, mert több embert is megfenyegetett az instabil elemi mágiájával, hanem mert nincs értelme annak, amit mondd. Aggódna? Féltene?
Szerelmes lenne?
Bármelyik opció is áll fenn, tudni szeretném, mert egyelőre - és ezt nagyon utálom - a sötétben tapogatózok. Nem egy öt évvel fiatalabb hülye gyerek lenne az elképzelésem - de mégis mihez? Fejemet ingatom meg.
- Nem is szeretném, hogy magamra hagyj - szólalok meg pár másodperc múlva. - Elmondtam már egyszer: elképzelhetetlennek tartom, hogy mással beszélgess át éjszakákat, más élvezze a mosolyod és a fergeteges humorod - nyomom meg a fergeteges szót, hogy a szarkazmus mindenképpen átmenjen. - Mégsem tudom elképzelni, mihez ne lennél elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857690#post857690][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 15:22[/b][/url]

A mosoly szélesedni látszik arcomon, de azzal a lendülettel minden kezdeményezés el is múlik. Mintha soha nem is szeretett volna ott lenni, úgy fagy az arcomra a mimika. Kezem esik le lassan Reiner álláról, kékjeim kikerekedve fürkészik arcát. Szívem hatalmasakat dobban, a hideg verejtéket vélem felfedezni tenyeremen.
Szemöldököm szalad ráncba, ahogy igyekszem összerakni a fejemben lévő ezer meg egy gondolatot, hogy valamit képes legyek kinyögni, de mindössze arra telik, hogy combját érintsem és kis noszogatással emeljem meg, majd forduljak ki alóla. Az ágy szélére ülök, ujjaim markolnak a nyakamban lógó dögcédulára.
Szerelmes. Reiner Kende szerelmes belém. A srác, aki nem hitt a szerelemben, azt érzi irántam, amitől fél és tartott egész életében. Kezem csúszik tarkómra, lassan dörzsölöm meg, és az időközben felbukkanó mosolyból nevetek fel halkan.
- Hihetetlen vagy, Reiner - suttogom magam elé, nem biztos, hogy meghallja, bár amilyen csend van körülöttünk, esélyes.
Miért ilyen jóleső érzés ez, miközben olyan mély félelem kerít hatalmába, mint már régen? Érzek egyáltalán bármit is ezen kívül? Örülnék neki? Másik kezem engedi el a cédulát, mindkét kezem tincseim közé túr, ahogy térdemen támaszkodom meg. Gondolkodnom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857693#post857693][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 16:25[/b][/url]

A fülemben zubogó vér hangosan csatlakozik szívem heves dobogásához. Reiner szerelmes. Tincseim közül siklanak ki ujjaim, arcomon húzom el tenyereimet, majd lógatom le kezeimet térdeimről. Meg sem rezzenek a halk puffanásra.
- Mióta? - szólalok meg az ajánlata után nem sokkal. Most nem telnek el percek, bár nem is sietem el, hogy megszólaljak. Mindezek után még mindenképpen jönne utánam Finnországba, azonban... én mit szeretnék? Nem fordulok felé, mikor a kérdés elhangzik, és utána sem vagyok hajlandó. Tudni akarom mióta érez így, talán rájövök arra is, az agyam miért szanálta ezt az információt eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857696#post857696][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 17:07[/b][/url]

Minimálisan mozdul fejem, hogy hátra tudjak nézni - inkább csak sandítani, a kérdés után. Azonban mikor a válasz megérkezik, ismét előrefordulok. Mondanom kell valamit. Valami értelmeset kell kipréselnem magamból, de hiába jönnek a szavak, hang nem jön ki a torkomból.
Lehunyt szemekkel adok magamnak pár elnyújtott másodpercet, amíg a ködös gondolatok talán minimálisan képesek lehetnek kitisztulni, ámbár sok reményt nem fűzök hozzá. Végül halkan sóhajtok.
- Azt hiszed vannak elvárásaim és csak te félsz - szólalok meg halkan végül. - Elfogadom, hogy szerelmes vagy. Nem tudom neked azt mondani, hogy jelenleg ugyanígy érzek, mint te, de ha csak arra gondolok, hogy mással látlak... - engedem ki reszketegen a levegőt. Fejemet fordítom a plafon felé, majd fordulok lendületesen az ágyon, hogy Reiner feje fölött legyek. - És hazudtam. Nincs más - hajolok lejjebb, hogy homlokon csókoljam, amit kicsit nyújtok csak el lehunyt szemekkel. - Legyen a te döntésed, hogy maradsz-e - morgom bőrének még, majd kelek fel és egy alsónadrágot magamhoz fogva indulok a fürdőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857728#post857728][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.26. 01:02[/b][/url]

Két kezemen támaszkodok a párás csempének, miközben a forró víz sugárban érkezik a hátamra. Meredten bámulok magam elé valószínűleg percek óta. Tényleg nem tudnám megfogalmazni azt, ami lezajlik bennem jelenleg. Össze vagyok zavarodva. Ennyi legalább biztos. Reiner Kende szerelmes belém - a gondolat őszinte mosolyt csal arcomra, ami azonnal rá is fagy.
Mindenki szeret, mégsem szeret senki.
Apám hangja úgy szakítja át minden boldog momentumunkat, mintha soha nem is éltem volna át azokat, azonban az érzést nem tudja elvenni, amit maguk után hagynak a visszaemlékezés töredékei. Lassú, akadozott mozdulattal zárom el a vizet, a zuhanyból kiszállva kapok magamhoz egy törölközőt, amivel azonnal szőke tincseimet kezdem el megtörölni. Így lépek ki a fürdőből, hogy kellemes tempóban sétáljak a hálóba, ahol az ágy szélére ülök.
Gyakorlott mozdulatokkal kapcsolom ki a láncot, így hullik másik kezem tenyerébe a medál. Nem tudom meddig ülök így és meddig nézem az ezüst ékszert, de valószínűnek tartom, hogy túl sokáig - a kellemetlen érzés lassan lesz úrrá rajtam.
Halkan ciccenek fel, de ennyi elég, hogy összekapjam magam. Magamra kapom az alsónadrágot, majd lépkedek le komótosan a lépcsőn, és torpanok is meg azzal a lendülettel. Itt van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857733#post857733][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.26. 01:45[/b][/url]

Úgy jár s kel a konyhában, mintha csak otthon lenne. És a legjobb? Természetes a jelenléte. A fent történtek után csak még inkább annak érződik, pedig mindössze epret mos és dúdol. Fejemet ingatom meg, lassan lépkedek felé és állok meg előtte.
- Rendben van, csak ne vérezd össze az ingem - fogom meg a gallérját és rántok rajta egyet. Nem tudom, mi késztette arra, hogy az enyémet húzza fel, de őszintén: kurva jól áll neki és szeretem, hogy láthatom benne - melegséggel tölt el, és a természetesség csak nő.
- Mi lenne, ha a fent történtekről beszélnénk inkább az eper helyett? - pillantok rá kérdőn. - Biztos vagyok abban, hogy vannak kérdéseid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857740#post857740][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.26. 02:36[/b][/url]

Türelmesen követem végig, ahogy ujjai közé fogja a gyümölcsöt, megkapom a nem is olyan burkolt fenyegetésemet, még majszolni is van ideje, míg az én szívem a bordáim közül törne ki.
Látványosan forgatom meg szemeimet.
- Először tudod kell, hogyha elvárnád sem történne meg - lépek aprót közelebb szavaim közben. Hangom határozottan csendül fel. Pár emberen kívül, legyen bárkiről szó, képtelen lenne belekényszeríteni ilyen helyzetbe, amíg nem vagyok biztos magamban. Az már csak egy aprócska plusz, hogy őszintén, nem is tudom mit kellene éreznem.
- Nem, nem tettem - mosolyodom el, tekintetemet nem veszem el Reinerről. - Én vagyok a legjobban meglepve azon, mit váltasz ki belőlem, Reiner. Nem tudom hova tenni, nem tudom értelmezni, de abban biztos vagyok, hogy jó - lépek még egy aprót közelebb. - Örülök, amiért így érzel, de egyelőre nem merem kijelenteni, hogy kölcsönös lenne - egy utolsó lépéssel kerülök közvetlen elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857754#post857754][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.27. 11:07[/b][/url]

Hagyom leülepedni szavaimat, mert bár kiül arcára a meglepettség - talán némi hitetlenséggel vegyítve -, én sem érzem magam másképp. Tisztában vagyok szavaim súlyával, azonban teljesen más érzés kimondani a nagy világba: így már kézzelfogható.
Mindössze egy bólintás telik tőlem az egészre. Lényegében semmi nem változott kettőnk között, és mégis. Fenekestül fordult fel a világom olyan szavaktól, amiket hallottam már párszor, azonban ez most teljesen más. Képes lennék elhinni neki, hogy többet lát, mint a vélát.
A kérdésre emelem feljebb fejemet, mint aki megrágja a szavakat, pedig tudom a választ.
- Mondhatni. Veled ellentétben nemhogy a szerelem, de még a szeretet sem egy normálisnak mondható formában volt és van jelen az életemben - ingatom meg fejemet lassan. - Egyszerűbb volt úgy tenni, mintha semmi nem változott volna, mióta az életem része vagy, mintsem elfogadni, hogy nem csak a helyzet, de én is változtam - sütöm le tekintetem. - Félő, hogy az elvárásom te vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857759#post857759][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.27. 16:28[/b][/url]

Könnyedén kapja el tekintetem, mert hagyom neki. Lassan emelem feljebb fejemet, halványan mosolyodom el szavaira, a gerincemen végig futó, jóleső borzongást nemes egyszerűséggel hagyom figyelmen kívül, amikor hozzám ér.
- Nem mintha hagytál volna más választást, mint az elfogadás - forgatom meg szemeimet szemtelenül vigyorogva, aminek összképét mindössze a megemelkedett szemöldököm teszi tönkre. - Micsoda beújított becenév. Egyszer már hallottam, de most valahogy nagyobb elégedettséggel tölt el - simulok hozzá jobban, arcára simítva kezemet csókolom meg lágyan.
- Az enyém vagy - morgom ajkaiba a szavakat, amiket sajátjaim érnek közben minimálisan. Ismételt csók, majd lépek el tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857764#post857764][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.27. 17:10[/b][/url]

Számat húzom el arra, hogy mennyire új vagy sem. Eddig egyszer volt hozzá szerencsém, és éppen elég meglepetést okozott ahhoz, hogy már ne akadjak fenn rajta. El tudom fogadni ezt is. Nagyon úgy tűnik, hogy a mai napom ebből áll.
- Veszélyes játékot űzöl - morgom fejemet félre biccentve, hogy könnyebben hozzáférhessen nyakamhoz. Reszketegen engedek ki egy sóhajt lehunyt szemekkel, és sétálok a kávéfőzőhöz.
- Felőlem. Akkor is a reptérhez érkezel, de majd felszed valaki - nyomom be a gombot, majd hátat fordítva a gépnek fürkészem Reinert. - Melyik nap jönnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857769#post857769][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.27. 20:18[/b][/url]

- Nem tudom ki fog dolgozni akkor - vonom meg vállamat, majd fordulok és veszem el a csészét a gép alól. Elégedetten kortyolok egyet a kávéból, majd a pultnak dőlök, bokámnál keresztezem lábaimat.
- Én 10-ig biztosan otthon maradok - bár ezzel nem válaszolom meg a kérdést, mert nem én fogom eldönteni, ő meddig szeretne Helsinkiben maradni, de nem fogok beszélni arról miért kell kint maradnom. Halkan szusszanok, lesütött tekintettel figyelem inkább a fekete kávét a csészében. Hosszú napok lesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857782#post857782][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.28. 12:34[/b][/url]

- Meglátjuk hogy viselkedsz. Attól függ kiteszlek-e - bólintok aprókat, de szám szegletében egyértelműen látszik a mosoly. Meg sem próbálom elrejteni.
Elé lépek, a bögrét csúsztatom a pultra, két kezem Reiner két oldalán támaszkodik meg, ahogy somolyogva pillantok le rá. - Én is felmértelek ma reggel, és nincs kifogásom az ellen, hogy az idei szezonban is indulj az eddigi úszásnemekben - mosolyodom el szemtelenül. Behajlított mutatóujjamat teszem álla alá, megemelvén azt csókolom meg, hogy a kávé és az eper szürreálisan keveredjen nyelvünkön. - Na, tűnés innen - lépek el tőle, a kávét és a pulton lévő papírokat magamhoz fogva indulok a nappali felé, és amikor Reiner elhagyja a lakást, csak lezseren intek neki.
Többet láthat, mint egy véla.

//