Ujjaim lassan járnak fel s alá a még mindig nedves bőrön, miközben hangos és gyors levegővételeink keverednek a csendben. Sokkal ritkábban találkoztunk a konyhában történt ominózus eset óta. Senki nem lepek meg azzal, hogy amikor meg is tettük, nem az én érdemem volt - szégyelltem magam, ahogy most is teszem. Gyenge voltam. Gyenge vagyok. És ő ezt végig nézte.
Ennyi év kemény munkáját ledönteni egyetlen pillanat alatt sérti az önérzetemet, belátom. És bár tudom, hogy aprócska magyarázatot igényelne a történtek, mégsem mondtam semmit.
Halkan szusszanok, a simogatást hagyom abba, hogy közelebb húzzam magamhoz és szorosabban öleljem. Arcomat fúrom tincsei közé.
- El kell utaznom - nyitom ki pilláimat, feje fölött nézek el. - Gyere velem - suttogom hajába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857552#post857552][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 14:46[/b][/url]

Ujjaim lassan járnak fel s alá a még mindig nedves bőrön, miközben hangos és gyors levegővételeink keverednek a csendben. Sokkal ritkábban találkoztunk a konyhában történt ominózus eset óta. Senki nem lepek meg azzal, hogy amikor meg is tettük, nem az én érdemem volt - szégyelltem magam, ahogy most is teszem. Gyenge voltam. Gyenge vagyok. És ő ezt végig nézte.
Ennyi év kemény munkáját ledönteni egyetlen pillanat alatt sérti az önérzetemet, belátom. És bár tudom, hogy aprócska magyarázatot igényelne a történtek, mégsem mondtam semmit.
Halkan szusszanok, a simogatást hagyom abba, hogy közelebb húzzam magamhoz és szorosabban öleljem. Arcomat fúrom tincsei közé.
- El kell utaznom - nyitom ki pilláimat, feje fölött nézek el. - Gyere velem - suttogom hajába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857557#post857557][b]Reiner Kende - 2022.12.22. 15:31[/b][/url]

Mellkasa hullámzik a levegővételektől és a lassan csillapodó szívdobogástól, miközben bőrén a simogatás nem hagyja elveszni az orgazmus óta rajta szaladgáló bizsergést. Aztán az abbamarad, mire Kendét egy mindent leíró morranás hagyja el, az végül elhal ahogy Mihail közelebb húzza.
- Most mentem el veled - érdes hangon morogja, ami elárulja mennyire lusta most beszélni. Azért egy halvány, szemtelen mosoly arcára kúszik.
Halkan szusszan, keze Mihail karjára fog, ott kezdi el lassan simogatni a feszes bőrt.
- Mikor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857559#post857559][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 15:38[/b][/url]

Szemeimet forgatom meg a válaszra, és tudom, hogy ezt ő is pontosan tudja. Sokkal jobban ismer, mint azt valaha gondoltam volna bárkiről.
- Hivatalosan holnap - rezdül meg bőröm az érintésre. - Haza kell mennem egy fotózásra, utánam jöhetnél, ha kikarácsonyoztad magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857561#post857561][b]Reiner Kende - 2022.12.22. 16:09[/b][/url]

Szemtelen mosolya a fején pontosan annak a szemforgatásnak szól, amit ebben a helyzetben nem lát. Ez a minimum öregem.
Keze abbahagyja a simogatást és ráfog Mihail karjára, hogy lazítson rajta annyira, hogy kiszabaduljon. Fészkelődve fordul felé és emelkedik alkarjára, hogy halántékát tenyerébe támassza, onnan tekintetével fürkészi a másikat.
- Benne vagyok - bukkan elő gödröcskéje. - Ha fehérnemű fotózás lesz már azt is tudom mit kapok - pillant a plafon felé, mint aki éppen elmereng.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857562#post857562][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 16:39[/b][/url]

Lazul szorításom, hagyom, hogy mozduljon, így engedem vissza magam a párnára. Fél karomat teszem fejem alá.
- Tényleg az lesz - mosolyodom el szélesen. Lesandítva fürkészem arcát, felkönyökölve tűrök arrébb pár tincset arcából, ujjammal simítom végig arcát.
- Örülök, hogy mellettem vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857563#post857563][b]Reiner Kende - 2022.12.22. 17:24[/b][/url]

- Pofátlanul mázlista vagyok - elégedetten bólogat aprókat mielőtt kizökken az érintésre, ismét Mihail felé pillant és kapja el a tekintetét. Nem számít a szavakra amikor megcsillan a szeme, mielőtt lesüti őket és közelebb hajolva, hosszasan megcsókolja az ajkait. Puhán harap alsó ajkára és minimálisan elhúzódik, csak annyira hogy érezze a lélegzetüket keveredni. Nem is lenne most máshol és valahol ez rohadtul félelmetes.
- Már a tied vagyok - motyogja. - Szóval mernél mást mondani - halkan nevetve húzódik arrébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857565#post857565][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 17:36[/b][/url]

- Ezt eddig is tudtuk, mivel mellettem fekszel egy ideje - vonom meg szemtelen vigyorral vállamat, amennyire testhelyzetem engedi.
Elég pár másodpercig néznem a már túlságosan ismerős vonásokat ahhoz, hogy a szavak kibukjanak belőlem, olyan őszinteséggel, mint már nagyon régen. Ujjam marad arcán, így viszonzom a csókot, szemeimet lehunyva tartom - addig, míg meg nem szólal. Szívem hatalmasat dobban, kissé kikerekedett szemekkel nézek rá. Ahogy mozdul kapok utána és fogom meg csuklóját, eszébe se jusson elmenni mellőlem.
- Mit mondtál az előbb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857569#post857569][b]Reiner Kende - 2022.12.22. 18:44[/b][/url]

Felnevet, arcvonásai elég magabiztosan értenek egyet, mert tény: kurva jók.
Hogy mi nem olyan kurva jó? A szíve minimum egy ütemet kihagy aközött, hogy Mihail a csuklójánál megállítja és visszakérdez, mégsem pillant el róla. Fejét támasztja vissza szabad kezére, másik karját Mihailéval kezdi el lassan maguk közé engedni mielőtt izomlázat kapnak. Akaratlan is bólint egy aprót, amíg már a szemeibe néz.
- A tied vagyok - fülében kezd dübörögni valami, ami baromira nem odavaló. Pár pillanatig marad csendben. - Mihail... az van, hogy utálok kimenni az ajtódon, tökmindegy mi van éppen - lesüti a szemét mielőtt aprót von a vállán. - Az is biztos, hogy nem lennék most sem máshol, mert jó itt melletted - pillant rá vissza tincsei mögül. - Időbe telt beismernem magamnak, hogy én ezt nem is birtoklásnak látom. Nem tudom mi ez... - támaszkodó kezei ujjai indulnak meg a füléhez, amikor észbe kap. - De mostmár tudok beszélni róla a pszichológusommal. Lehet ez is valami fura fétis vagy komplexus, majd ha megtudtam mindenképpen tájékoztatlak. - és egy pillanat.. kettő... és totálisan zavarban van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857571#post857571][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 19:05[/b][/url]

És megismétli. Kezem ereszkedik kettőnk közé, de őszintén, azt csinálna velük, amit csak szeretne, mert le vagyok döbbenve. Csak hallgatom, amit mondd, igyekszem fel is fogni, de fülemben dobogó vérem ezt nagyban megnehezíti - és még hogy engem nem lehet már meglepni.
Fejem biccen félre a birtoklásnál, kékjeim azonnal kezére villannak, majd vissza arcára, mikor megállja fülének morzsolását. Feltámaszkodva ülök fel, csendben fürkészem a srácot, aki teljesen zavarban van előttem.
- Nézz rám, Reiner - ejtem ki lágyan nevét, ajkaimon féloldalas, halvány mosoly ül. - Rendben van, hogy nem tudod mi ez, de beszéljünk arról, minek látod. Ha nem birtoklás, akkor mi? - jó lenne tisztázni, mert ő még mindig az enyém. - Mert az enyém vagy - jelentem ki határozottan, előbbi mosolyomnak nyoma sincs. - Ez, ahogy eddig is, azzal jár, hogy más nem nyúlhat hozzád, mégis szeretsz nálam és melle- - hirtelen hallgatok el, ajkaim nyílnak el egymástól, ahogy a vezérhangya elindul. Lehetséges lenne...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857588#post857588][b]Reiner Kende - 2022.12.22. 21:04[/b][/url]

Olyan makacs, hogy pár pillanatba beletelik mire végül ránéz. Mihail ágytól kócosabb, nagyon szőke hajára, féloldalas mosolyára, amivel mintha meg szeretné nyugtatni. Végül odakeveredik az óceánkék szemekhez, miközben figyel a másikra és amikor Kende őszintén elmosolyodik szinte minden rögtön az arcára fagy. Aztán a plafon felé pillant. Újra a kedvenc témájánál járnak.
- Neked tényleg ez maradt meg a legjobban abból, amit mondtam - hangja nem szemrehányó, ahogy továbbra is hangosan gondolkodik. Annál már jobban ismeri Mihailt. Pillantása ereszkedik közben lentebb, majd lassan mozdul és ülésbe helyezkedik az ágyon. Felhúzott térdén támaszkodik meg.
- Szerintem - megvakarja a fejét. - Ha valaki birtokol, azt hiszi dönthet egyedül és irányíthatja mit tegyen, mint egy tárggyal, de itt nem ez játszik - mutat kettejük közé, végül magára. - Hogyha azt mondom a tied vagyok, ez így is van, mert így érzem. Plusz, már azelőtt tudtam, hogy nem kell más, mielőtt összevesztünk volna ezen a faszságon. Attól még számít mit szeretnél, amiben segít az is, hogyha megdumáljuk és nem az utcán sokkolsz - szemöldöke emelkedik meg egy erőteljes célzással megspékelve.
Feje billen félre.
- Ha már témánál vagyunk... neked van más, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857617#post857617][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.23. 01:24[/b][/url]

Szemeimet forgatom meg, számat húzom el látványosan, hogy lássa, nem ez volt a mondandóm lényege, de őszintén, már nem is igazán számít, mit szerettem volna eredetileg mondani, amikor a gondolat, ami az egészből kivált, nem enged. Nem segít sokat az sem, mikor közli, hogy mi előtt tudta már: csak én kellek neki. Ez szép és jó, azonban: milyen értelemben. Fejemet döntöm hátra, a plafont bámulva hallgatom tovább, majd lesz peckes mosoly ajkaimon az utolsó kérdésre. Azt figyelmen kívül hagyva sandítok le rá.
- Nem az én szerintem létező birtoklás a lényeg, hanem az, hogyha neked ez nem az, akkor mi az, ami kettőnk között van? - szemöldököm rebben meg jelentőségteljesen. Halkan sóhajtva pillantok vissza a plafonra.
- Igaz - és nem is csak egy valaki. - Féltékeny vagy? - lesz szemtelen vigyor azonnal arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857621#post857621][b]Reiner Kende - 2022.12.23. 14:21[/b][/url]

Állatira nem gondolta, hogy ma idáig fognak keveredni, amikor ujjaival mélyen túr tincsei közé már a kérdés közben. Nem tudja mit mondhatna rá.
Igaz. Nincs meglepve, nem csillan kérdés a szemében, csak a gyomrára ül a nehéz érzés. Párat pislog a folytatásra, mielőtt kuncogása tölti be a szobát.
- Láttad már a seggem? - reflexből felel a kérdésre. Arrébb csusszan, feltolja magát és miközben Mihail kezeit helyezi a valagára, szemből ereszkedik az ölébe. - Szerinted van okom féltékenynek lenni? - csendben pásztázza az előtte lévő képet, lassan nyílnak el az ajkai és még lassabban ejti ki a szavakat.
- Adnám, ha lenne okom... - ráncolja szemöldökét. - Akkor is, ha valszeg nem egy öt évvel fiatalabb hülyegyerek az elképzelésed.- ujja simít végig Mihail alsó ajkáról arcára, ahogy lepillant rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857624#post857624][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.23. 14:45[/b][/url]

- Fogtam is - jelentem ki határozottan, bólogatok is mellé pár aprót. Nem zavartatva magam simulnak kezeim a feszes bőrre, de nem nézek előre, továbbra is felfelé pislogok.
- Ezt nekem kellene tudnom? - kérdésre kérdés. Nem szeretem, de Reiner kezdi feszegetni a határaimat azokkal, amiket mondd és mindezek mellé cselekszik. Továbbra sem mozdulva emelkedik meg fél szemöldököm, azonban a következőkre már muszáj mozdulnom: ránézek, elkapom tekintetét és nem eresztem.
- Tehát féltékeny vagy - szólalok meg halkan. - Miért? - fúrom még jobban tekintetem övéibe. Tudom kell, hogy miért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857627#post857627][b]Reiner Kende - 2022.12.23. 15:41[/b][/url]

- Nem azért mert dugsz másokkal... hanem ha van akit beengedsz - halkul az ő hangja is. Szája belsejébe harap, mielőtt újra megtöri a kettejük közé beállt csendet és engedi az óceánkék színű szemeknek, hogy beszippantsák. - Mert ha nem vagyok elég, akkor csak jobban félek az egésztől - nem pillant el miközben keze mozdul, hogy Mihail alkarján simítsanak végig ujjai, ahhoz a kezéhez, amit nemrég szétroncsolt. - Múltkor a szart is kiijesztetted belőlem, de rájöttem, hogy nem tudnálak magadra hagyni akkor sem ha nem beszélsz róla. Valami nem oké, szóval itt vagyok és ha mással beszélnél róla az tök jó, tényleg. De nem baj ha képben van, hogy a hydromágiám nem túl stabil, szóval... a helyében vigyáznék - bárkit is fenyeget éppen meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857658#post857658][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.24. 16:43[/b][/url]

Először mindössze halkan hümmentek szavaira. Persze, hogy beengedem őket. Ide járnak, mégis...
- Reiner, mihez ne lennél elég? Mitől félsz? - álla alá nyúlva emelem meg kicsit a fejét, a továbbiakat igyekszem figyelmen kívül hagyni. Nem csak azért, mert több embert is megfenyegetett az instabil elemi mágiájával, hanem mert nincs értelme annak, amit mondd. Aggódna? Féltene?
Szerelmes lenne?
Bármelyik opció is áll fenn, tudni szeretném, mert egyelőre - és ezt nagyon utálom - a sötétben tapogatózok. Nem egy öt évvel fiatalabb hülye gyerek lenne az elképzelésem - de mégis mihez? Fejemet ingatom meg.
- Nem is szeretném, hogy magamra hagyj - szólalok meg pár másodperc múlva. - Elmondtam már egyszer: elképzelhetetlennek tartom, hogy mással beszélgess át éjszakákat, más élvezze a mosolyod és a fergeteges humorod - nyomom meg a fergeteges szót, hogy a szarkazmus mindenképpen átmenjen. - Mégsem tudom elképzelni, mihez ne lennél elég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857687#post857687][b]Reiner Kende - 2022.12.25. 14:36[/b][/url]

Ajka szeglete rándul őszinte mosoly-szerűségre, nem is Mihail lenne kérdések nélkül, bármennyire szokatlan ez még most is Kendének. Az álla alatti érintésre pillant oda, azzal a lendülettel a szemeit le is hunyja, miközben hallgatja. A fergeteges hangsúlyra feltörne a nevetése, de csak vállai rezzennek meg mielőtt újra Mihailra néz.
- Szerencsére nem ahhoz, hogy a fasza humoromtól forgasd a szemed - óvatos mosollyal kontrázik. - Amikor még egy nevetéssel is megspékeled, veled nem tűnik akkora hülyeségnek tényleg együtt lenni - lágyan és őszintén mondja ki a szavakat, amiket korábban automatikusan kidobott az agya, mert semmi értelmét nem látta. Erre most ujja remeg meg, ahogy szíve kezd pergetni, de nem bánja. - Szeretném megpróbálni veled, de félek tőle - akaratlanul is megérzi a térben lévő vizet, így pillanatokig csendben marad. Végül hosszan engedi ki a levegőt. - Ezért sem kérdeztelek róla, de naná hogy neked feltűnt a zavar és olyankor kizárt hogy kibekkeljem a kérdéseidet - szinte már suttog, ahogy hátrébb dől és elmosolyodik. - Tudom, hogy szar az időzítés - bólint aprókat, mert Mihailnak gyanúsan erre van legkevésbé szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857690#post857690][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 15:22[/b][/url]

A mosoly szélesedni látszik arcomon, de azzal a lendülettel minden kezdeményezés el is múlik. Mintha soha nem is szeretett volna ott lenni, úgy fagy az arcomra a mimika. Kezem esik le lassan Reiner álláról, kékjeim kikerekedve fürkészik arcát. Szívem hatalmasakat dobban, a hideg verejtéket vélem felfedezni tenyeremen.
Szemöldököm szalad ráncba, ahogy igyekszem összerakni a fejemben lévő ezer meg egy gondolatot, hogy valamit képes legyek kinyögni, de mindössze arra telik, hogy combját érintsem és kis noszogatással emeljem meg, majd forduljak ki alóla. Az ágy szélére ülök, ujjaim markolnak a nyakamban lógó dögcédulára.
Szerelmes. Reiner Kende szerelmes belém. A srác, aki nem hitt a szerelemben, azt érzi irántam, amitől fél és tartott egész életében. Kezem csúszik tarkómra, lassan dörzsölöm meg, és az időközben felbukkanó mosolyból nevetek fel halkan.
- Hihetetlen vagy, Reiner - suttogom magam elé, nem biztos, hogy meghallja, bár amilyen csend van körülöttünk, esélyes.
Miért ilyen jóleső érzés ez, miközben olyan mély félelem kerít hatalmába, mint már régen? Érzek egyáltalán bármit is ezen kívül? Örülnék neki? Másik kezem engedi el a cédulát, mindkét kezem tincseim közé túr, ahogy térdemen támaszkodom meg. Gondolkodnom kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857692#post857692][b]Reiner Kende - 2022.12.25. 16:17[/b][/url]

Nem tud és nem akar mást nézni, mint a reakciót amit kivált, miközben érzi hogy beszéd közben egész teste a szívverésétől visszhangzik, ami nehezen lehetne hangosabb. De kell neki ilyet gondolnia, amikor két perccel se később magára cáfol mikor megérzi a combján az érintést. Kis bootidőt követően aztán emelkedik és amíg Mihail kimászik alóla, addig ő az ágy közepére ül és fülén morzsolva túr a hajába. Mellkasa gyorsan mozdul fel és le, miközben visszapörgeti az utóbbi pillanatokat.
Amikor Mihail nevetni kezd, hirtelen pillant a hátára, rajta járatja tekintetét hátha megszólal és akkor Kende is vehet megint levegőt. Hihetetlen, még szép, ezzel nem tud vitatkozni és nem csak azért mert halvány lila fingja sincs hányszor mondták már neki, mindenféle szituban amikre nem is emlékezik - kivéve ilyenben, amire frankón emlékezni fog - hanem mert csak simán tisztában van vele. Vissza pillant maga elé, a párnák feletti falrészre, majd elengedve magát dől hátra a takaróra, ahova halk puffanással érkezik.
- Ha idő kell, megbeszélhetjük nálad is - talán percekkel később szólal meg rekedtes hangon, majd aprót köszörül a torkán. - Másik nálad. Finnországban - beszél a plafonra pillogva. Simán benne van a pakliban, hogy totál mást szeretnének, vagy hogy tényleg a legrosszabbkor jött ez fel. - Vagy majd… valamikor - az úgy pont Kende szinten konkrét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857693#post857693][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 16:25[/b][/url]

A fülemben zubogó vér hangosan csatlakozik szívem heves dobogásához. Reiner szerelmes. Tincseim közül siklanak ki ujjaim, arcomon húzom el tenyereimet, majd lógatom le kezeimet térdeimről. Meg sem rezzenek a halk puffanásra.
- Mióta? - szólalok meg az ajánlata után nem sokkal. Most nem telnek el percek, bár nem is sietem el, hogy megszólaljak. Mindezek után még mindenképpen jönne utánam Finnországba, azonban... én mit szeretnék? Nem fordulok felé, mikor a kérdés elhangzik, és utána sem vagyok hajlandó. Tudni akarom mióta érez így, talán rájövök arra is, az agyam miért szanálta ezt az információt eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857695#post857695][b]Reiner Kende - 2022.12.25. 16:54[/b][/url]

A kérdés egyszerre hidegzuhany, majd hoz elő egy megrezzenő mosolyt. Fél keze túr tincsei közé, azokra markol rá puhán hátha keze meg-meg remegése elmúlik.
- Emlékszel, amikor elrángattalak a tóhoz? - éppen csak rá pillant, majd vissza a plafonra. - Olyasmit mondtál, hogy hasonlóan érzed magad velem, mint én amikor közel vagyok a vízhez - lassan ejti ki a szavakat. Nem pontosan emlékszik, de ez volt a lényeg. - Aztán hatalmasat szexeltünk - ha más nem hátha ez megmaradt. - Valamikor azóta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857696#post857696][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.25. 17:07[/b][/url]

Minimálisan mozdul fejem, hogy hátra tudjak nézni - inkább csak sandítani, a kérdés után. Azonban mikor a válasz megérkezik, ismét előrefordulok. Mondanom kell valamit. Valami értelmeset kell kipréselnem magamból, de hiába jönnek a szavak, hang nem jön ki a torkomból.
Lehunyt szemekkel adok magamnak pár elnyújtott másodpercet, amíg a ködös gondolatok talán minimálisan képesek lehetnek kitisztulni, ámbár sok reményt nem fűzök hozzá. Végül halkan sóhajtok.
- Azt hiszed vannak elvárásaim és csak te félsz - szólalok meg halkan végül. - Elfogadom, hogy szerelmes vagy. Nem tudom neked azt mondani, hogy jelenleg ugyanígy érzek, mint te, de ha csak arra gondolok, hogy mással látlak... - engedem ki reszketegen a levegőt. Fejemet fordítom a plafon felé, majd fordulok lendületesen az ágyon, hogy Reiner feje fölött legyek. - És hazudtam. Nincs más - hajolok lejjebb, hogy homlokon csókoljam, amit kicsit nyújtok csak el lehunyt szemekkel. - Legyen a te döntésed, hogy maradsz-e - morgom bőrének még, majd kelek fel és egy alsónadrágot magamhoz fogva indulok a fürdőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857707#post857707][b]Reiner Kende - 2022.12.25. 21:00[/b][/url]

Az emlékek nekifutásból sem tudják úgy kiszakítani a jelenlegi helyzetből, mint Mihail hangja helyből, amit csendben hallgat. Szíve dobban egy nagyobbat, hogy mire is vonatkozott a mióta kérdés. Úgy tűnik nem arra, hogy vele vállalna egy kapcsolatot, mégha erősen köze is van a kettőnek egymáshoz.
Annyira, hogy a levegője el is akad: elfogadja, de nem így érez? Akkor ez egy... nem? Mással mégsem... aztán már nem is a szavak érdeklik, amikor fülét megüti a zavarosan nehéz sóhaj. Nem csak ő fél.
Feje süpped jobban a takaróba, amikor felette hirtelen Mihailon zizeg a pillantása. Homlokát ráncolja, majd nyúlik el a képe. Nincs más? - Mi? - szalad ki a száján amikor Mihail ajkai a bőrét érik. Ő meg alatta, kerek szemekkel várja a szikrát akkor is amikor Mihail eltűnik.
Baromi sok kérdés villan be neki arról mit hisz, hogy mit szeretnének, a hazugságról és hogy döntsön ő. Mélyről sóhajt fel és mielőtt tényleg megkattan magas alakja már mozdul és kezd öltözni. Alsót ránt magára, a padlón lévő ruhára markol és hagyja el a szobát. A lépcsőn lelépdelve bújik bele az ingbe, nem kezdi gombolgatni, csak vesz egy fordulatot a konyhába. Egy ideig a pultnak dőlve ácsorog, hol az emelet felé pillantva, hol a tarkóján masszírozva mielőtt felcsapná a gyéren megpakolt hűtőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857728#post857728][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.26. 01:02[/b][/url]

Két kezemen támaszkodok a párás csempének, miközben a forró víz sugárban érkezik a hátamra. Meredten bámulok magam elé valószínűleg percek óta. Tényleg nem tudnám megfogalmazni azt, ami lezajlik bennem jelenleg. Össze vagyok zavarodva. Ennyi legalább biztos. Reiner Kende szerelmes belém - a gondolat őszinte mosolyt csal arcomra, ami azonnal rá is fagy.
Mindenki szeret, mégsem szeret senki.
Apám hangja úgy szakítja át minden boldog momentumunkat, mintha soha nem is éltem volna át azokat, azonban az érzést nem tudja elvenni, amit maguk után hagynak a visszaemlékezés töredékei. Lassú, akadozott mozdulattal zárom el a vizet, a zuhanyból kiszállva kapok magamhoz egy törölközőt, amivel azonnal szőke tincseimet kezdem el megtörölni. Így lépek ki a fürdőből, hogy kellemes tempóban sétáljak a hálóba, ahol az ágy szélére ülök.
Gyakorlott mozdulatokkal kapcsolom ki a láncot, így hullik másik kezem tenyerébe a medál. Nem tudom meddig ülök így és meddig nézem az ezüst ékszert, de valószínűnek tartom, hogy túl sokáig - a kellemetlen érzés lassan lesz úrrá rajtam.
Halkan ciccenek fel, de ennyi elég, hogy összekapjam magam. Magamra kapom az alsónadrágot, majd lépkedek le komótosan a lépcsőn, és torpanok is meg azzal a lendülettel. Itt van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857730#post857730][b]Reiner Kende - 2022.12.26. 01:35[/b][/url]

Csukogatja a hűtőt egy darabig, de fura mód ettől nem lesz benne több cucc. Oké, igazából mindegy amikor az ő konyhai tudásával teli hűtőből sem lehetne nagy gasztro élményt összedobni. És ahogy párszor körbe járja a konyhát, nem is az éhség hajtja, hanem a gondolatok. Egy pohár vizet tölt magának és a pultnak dőlve pillant körbe a lakáson, mintha először járna itt: eddig is tudta, hogy Mihailnak fontos a felszín, a múltkori eset pedig csak ráhúzott erre. Amiatt hazudott volna? Fejét megrázva fordul meg, de nem tudja elengedi ami fent történt.
Vizes kezét az ingbe törli miután megmosta a gyümölcsöt, halkan motyogja a Spanom dalszövegét, de inkább a ritmus van ott meg, amikor hátra pillant Mihailra.
- Még mindig fura konyhád van, itt simán kinyírnám magam - nem hogy a konyhamágiához de a mugli cuccokhoz sem konyít. Az epret a műanyag dobozban hagyva fogja meg és lép hátrébb, hogy a pultra tegye. - Megkínálhatlak az epredből? - apró, féloldalas mosollyal pillant Mihailra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857733#post857733][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.26. 01:45[/b][/url]

Úgy jár s kel a konyhában, mintha csak otthon lenne. És a legjobb? Természetes a jelenléte. A fent történtek után csak még inkább annak érződik, pedig mindössze epret mos és dúdol. Fejemet ingatom meg, lassan lépkedek felé és állok meg előtte.
- Rendben van, csak ne vérezd össze az ingem - fogom meg a gallérját és rántok rajta egyet. Nem tudom, mi késztette arra, hogy az enyémet húzza fel, de őszintén: kurva jól áll neki és szeretem, hogy láthatom benne - melegséggel tölt el, és a természetesség csak nő.
- Mi lenne, ha a fent történtekről beszélnénk inkább az eper helyett? - pillantok rá kérdőn. - Biztos vagyok abban, hogy vannak kérdéseid.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857739#post857739][b]Reiner Kende - 2022.12.26. 02:22[/b][/url]

Értetlen pillant le az ingre, majd aprót von a vállán. - Nem ígérek semmit, maximum megtartom - pillant rá szemtelenül. Mondaná, hogy észrevette, de pont nem figyelte mit vesz fel a padlóról ahogyan azt a mellékelt ábra is jól mutatja. Csoda, hogy a boxer a sajátja.
A műanyag dobozon még megcsillannak a vízcseppek, amikor kivesz belőle egy epret. Szabad kezén támaszkodik meg a pult tetején, a karján lévő izmok feszülnek meg ahogy végül megáll és csak ujjai közt forgatja a gyümölcsöt.
- Nem úsztad volna meg őket, Sztravinszkij - bólint, majd lazán dobja a szájába a gyümölcsöt. Oldalra fordul, két kezét összekulcsolva emeli a tarkójához.
- Oké, először tudnod kell, hogy akkor sem várnám hogy azt mondd te is így érzel, ha én ki tudnám mondani - ez az igazság, akármennyire is elbaszottan hangzik.
Pillanatnyi csend után támaszkodik meg két oldalt maga mellet, miközben megpróbálja elkapni Mihail tekintetét.
- Az előbb, odafent, visszautasítottál? - vagy ha tényleg nincsenek mások, akkor már járnak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857740#post857740][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.26. 02:36[/b][/url]

Türelmesen követem végig, ahogy ujjai közé fogja a gyümölcsöt, megkapom a nem is olyan burkolt fenyegetésemet, még majszolni is van ideje, míg az én szívem a bordáim közül törne ki.
Látványosan forgatom meg szemeimet.
- Először tudod kell, hogyha elvárnád sem történne meg - lépek aprót közelebb szavaim közben. Hangom határozottan csendül fel. Pár emberen kívül, legyen bárkiről szó, képtelen lenne belekényszeríteni ilyen helyzetbe, amíg nem vagyok biztos magamban. Az már csak egy aprócska plusz, hogy őszintén, nem is tudom mit kellene éreznem.
- Nem, nem tettem - mosolyodom el, tekintetemet nem veszem el Reinerről. - Én vagyok a legjobban meglepve azon, mit váltasz ki belőlem, Reiner. Nem tudom hova tenni, nem tudom értelmezni, de abban biztos vagyok, hogy jó - lépek még egy aprót közelebb. - Örülök, amiért így érzel, de egyelőre nem merem kijelenteni, hogy kölcsönös lenne - egy utolsó lépéssel kerülök közvetlen elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857748#post857748][b]Reiner Kende - 2022.12.26. 14:46[/b][/url]

Pillantása indul el, majd halad végig Mihailon amikor tesz egy lépést, végül állapodik meg arcán.
- Akkor ezt legalább elengedhetjük - meg tudja érteni. Nem véletlen nem ő mondta ki. Hiába, ha a torkán akadna, mert mióta az eszét tudja meg volt győződve róla hogy nem is létezik. Megnyugtatja, hogy Mihail sem dobálózna vele, bár nem is tudná elképzelni ezért is lesz teljesen kész a folytatástól.
Gerince mentén szalad végig a libabőr a megkönnyebbüléstől, ami kellemes érzést vált ki egész testén. Mihail szájából hallani a szavakat és ahogyan mondja őket olyan meglepettséget zúdít rá, ami kiül az egész fejére. Keveset beszél magáról, az érzéseiről, és amikor viszont igazán megteszi az mindig tiszta. Elnyílt ajkakkal hallgatja, észre sem veszi a lépéseket csak amikor már közel ér és ő még ott tart, hogy Mihail egyelőre nem meri kijelenti.
Pár pislogás után vonja fel a szemöldökét, de sehogy máshogy nem tud mozdulni.
- Nem... nem tagadhatod, hogy elsősorban a fergeteges humorom váltja ki - ajka szeglete rezzen a visszatartott mosolytól mielőtt szélesen elmosolyodik. - Most tényleg jó. Átbeszélgetünk még pár éjszakát, a többit majd meglátjuk, oké? - van esélye és neki ez elég. - Nem rohanok sehova.
A szemkontaktust tartja húzza ki magát jobban.
- Azért hazudtál, mert te is beparáztál? - azért ezt még jó lenne ha elmondaná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857754#post857754][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.27. 11:07[/b][/url]

Hagyom leülepedni szavaimat, mert bár kiül arcára a meglepettség - talán némi hitetlenséggel vegyítve -, én sem érzem magam másképp. Tisztában vagyok szavaim súlyával, azonban teljesen más érzés kimondani a nagy világba: így már kézzelfogható.
Mindössze egy bólintás telik tőlem az egészre. Lényegében semmi nem változott kettőnk között, és mégis. Fenekestül fordult fel a világom olyan szavaktól, amiket hallottam már párszor, azonban ez most teljesen más. Képes lennék elhinni neki, hogy többet lát, mint a vélát.
A kérdésre emelem feljebb fejemet, mint aki megrágja a szavakat, pedig tudom a választ.
- Mondhatni. Veled ellentétben nemhogy a szerelem, de még a szeretet sem egy normálisnak mondható formában volt és van jelen az életemben - ingatom meg fejemet lassan. - Egyszerűbb volt úgy tenni, mintha semmi nem változott volna, mióta az életem része vagy, mintsem elfogadni, hogy nem csak a helyzet, de én is változtam - sütöm le tekintetem. - Félő, hogy az elvárásom te vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=857758#post857758][b]Reiner Kende - 2022.12.27. 15:56[/b][/url]

Oldalra billen a feje, érzi hogy lesz folytatás, így türelmes pillantását továbbra is Mihailon tartja. Nem csak a hazugságra kap magyarázatot. Ajkai lassan válnak el egymástól, igyekszik felfogni mindazt amit hall, mégis sokkal nehezebb megtennie amikor mellkasa szorul össze. Kilépni a megszokottból baromi nehéz, főleg ha szereti kézben tartani az élete irányítását. A változás jó, de a félelem pont eléggé megnehezíti. Ő Mihail miatt képes úgy állni a változásokhoz, hogy tanuljon belőle akkor is, ha nem könnyű - így kezdődött az egész.
Amikor Mihail lesüti a szemét, ellágyult pillantással mozdulna közelebb, de megdermed. Elnyílt ajkai közt sóhajt, szája megremeg, de nem tud megszólalni, ami elég nagy baj, mert össze kell szedje magát.
Egyik keze kinyúl végre, Mihail derekára fog rá és magához húzza, amíg a másikkal arcára simít. Pont annyira hajol lejjebb és közelebb, hogy el tudja kapni a pillantását.
- Már a tied vagyok - nem mondja kevésbé őszintén, mégis olyan mintha több lenne a jelentése. Ujjai simítanak hátrébb Mihail derekáról, hogy lezseren félig magához ölelje. - Örülök, hogy úgy döntöttél elfogadod. Gondolom ezzel jár, hogy a sors bekaphatja, gyönyörűm - mosolyodik el. - Köszönöm, hogy elmondtad - mondja halkan maguk közé, miközben hátrébb lép és Mihailt magával húzva dől a pultnak.