[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=841674#post841674][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.01.03. 23:00[/b][/url]

Fülemben zúg a vérem, szavai mégis visszhangot vernek bennem apám szavaival tökéletes egyveleget alkotva. Fejemet hajtom le kicsit, tincseim hullanak arcomba. Hiába vagyok tökéletes, senki nem képes mélyebbre látni - és még csak fel sem róhatom nekik. Véla vagyok. Már nem vagyok gyermek, hogy másokat hibáztassak olyanért, amiről nem is ők tehetnek igazán. Ezért kerül a halvány mosoly ajkaimra, ahogy Reiner mozdul. Aprót bólintok, már félmeztelenül állva előtte.
- Mindent - lépek közelebb, kezem simul ezzel egy időben derekára, ujjaim markolnak a bőrbe, ahogy lejjebb hajolva csókolom meg. Kezdetben lágyan puhatolózom, majd mélyítem el, miközben hátrálásra kényszerítem.
Legalább az elkövetkezendő egy órában képes vagyok elfelejteni: mindenki szeret, mégsem szeret senki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845195#post845195][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.05. 20:14[/b][/url]

A kellemes, tavaszi időjárás már érezhető a levegőben. Az ablak nyitva, lábam az asztalon, Ivanov az egyik, míg egy fekete kávé a másik kezemben. Kívülről tökéletesen festek, természetesen, de sajnálatos módon ez sokkal több annál.
Leonyid Sztravinszkij szavai minduntalan a fejemben visszhangoznak, és mintha csak horgonyt vetnének a gondolataim között. Meredten bámulom ugyanazt a sort már percek óta - mióta letettem a telefont.
Ijedten kapom fel fejemet a csengő hangjára. Előre dőlve csúsztatom a könyvet és a csészét is az asztalra, mutató- és hüvelykujjammal dörzsölöm meg szemeimet, majd félmeztelen indulok az ajtó felé. A hangját meghallva, szó nélkül nyitom ki mindkét ajtót.
Meglátva sem kérdezek semmit, csak ellépek az ajtóból, kezemet kitárva, hangtalan invitálom beljebb. Becsukom mögötte az ajtót, és indulok a konyha felé. Nem kellenek kérdések. Most nem. Ha beszélni szeretne, beszélni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845197#post845197][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.05. 20:44[/b][/url]

Viszonzom a mosolyt, mielőtt a konyhába lépnék és előkészítenék mindent a teának. Már csak a vízre kell várni, így Kende szavaival éppen végig nézhetem, ahogy eldől a kanapén. Halkan nevetve csóválom meg fejemet.
- Mindenképpen meg fogom nézni - mert olvasni aligha lesz időm. Már most is hatalmas luxust engedek meg magamnak azzal, hogy szabadnapot adtam magamnak. A zsebemben rezzenő telefonért nyúlok, félve sandítok a névre, majd engedem ki a benntartott levegőt.
- Elias - szólok bele, és amíg hallgatom a minden sztereotípiának megfelelő meleg menedzseremet, aki a stylistom is és igazából mindent csinál nekem, bőven van időm megcsinálni Kendének a teát. Ahamozva és bólogatva sétálok a kanapéhoz, felé nyújtom a bögrét mosolyogva lenézve rá, majd... - Küldd Moszkvába, biztosan átveszik helyettem, de most mennem kell - nyomom ki a telefont. Kende tincsei közé túrva noszogatom, hogy emelje feljebb a fejét, ha megteszi helyezkedem kicsit, miközben magamhoz veszem a kávémat, és hajtom fejét az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845201#post845201][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.05. 21:40[/b][/url]

Szemöldököm minimálisan rebben meg a váratlan információra. Fejemet döntöm hátra, a plafont fürkészem. Lehunyt szemekkel nevetek fel halkan, majd sandítok le rá.
- Nincs azzal semmi baj, ha valakivel melletted léteznél csak csendben - mozdulnak ujjaim összébb, végül ismét szét. Kortyolok a kávéból, kérdőn esnek kékjeim az ölemben fekvő arcára. - Mennyire kicsit? Két nap múlva elutazom, addig maradhatsz felőlem - vonom meg vállaimat. Amilyen dolgokat el kell intéznem, azokat Reiner jelenlétében is meg tudom cselekedni. Megszeppenve nézek le, ahogy mozdul, végül elmosolyodva folytatom a fejbőrén a játékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845219#post845219][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.06. 10:33[/b][/url]

Ajkaim ó-t formáznak, majd megvonom vállaimat.
- Mindegy - mert tényleg az. Ujjaim csúsznak ki tincsei közül kicsit a homlokára, ahogy lesandítok rá. Halvány mosollyal simogatom végig a bőrt, majd térek vissza hajához.
- Nézhetünk film izét - nevetek fel halkan. Fejemet kapom a hangosan megcsörrenő telefonra, de a nevet meglátva fordulok is el tőle azonnal. Kicsit ficeregve kelek fel, hogy a pultról emeljem el a laptopot, végül helyezkedek vissza. De a telefon meg csak csörög... lassan fordítom felé fejemet.
Leonyid, add fel, vagy én fogom.
- Mit szeretnél nézni? - pillantok végül Kendére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845224#post845224][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.06. 11:51[/b][/url]

Már a laptoppal a kezemben fürkészem arcát, miközben leülök. - Hogy ment a VAV? - fordulok a képernyő felé. Unottan nézem a kínálatot, mikor vállamon megérezve a nyomást, megszeppenve sandítok arra. Majd vissza is a képernyőre, mikor kissé jobban fordítom felé. Picsába.
- Nem veszem - hangom meglepően hideg tónust üt meg, Kende aligha hallhatta bármikor is ezt tőlem, főleg, ha neki válaszolok. De amikor a telefon végre elkussol, szinte azonnal csörögni kezd újra. Arcomat dörzsölöm meg.
A laptop az asztalra kerül, hangosabbat csattan ott, mint kellene neki, és kapom fel a telefont.
- Vy menya ne interesuyete Nem vagyok rád kíváncsi - felelem köszönés nélkül. A vonal túlsó végében Leonyid hangja dörren, amivel párhuzamosan szorul kezem ökölbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845235#post845235][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.06. 14:04[/b][/url]

- Gratulálok. Nem is számítottam másra - mosolyodom el őszintén, ami az arcomra is fagy, amint a kérdés beér és meg is válaszolom. Gyorsan történik minden.
Hangom erőteljesen csattan a tágas lakás falain, ahogy kékjeim is szikrákat szórnak. Apám szavaira nevetek fel halkan, hidegen. - Nem leszek a hiúságod eszköze, Leonyid. Sem most, sem a jövőben. Nem veszem el a lányt - jelentem ki határozott hangon - angolul, mert már anyanyelvemmel sem tisztelem meg a férfit -, öklömet ámbár így sem tudom kiengedni. Szavaim után várok pár másodpercet, majd nyomom apámra a telefont. Ujjaim markolják elfehéredve a készüléket, de ahogy öklöm, úgy azok is engednek.
- Sikerült választani? - fordulok vissza Kende felé őszinte mosollyal, hogy szemben találjam magam az elég egyértelmű arckifejezéssel. Hangosat szusszanva ülök le mellé. - Bocs a közjátékért, de már a tied vagyok. Tehát? - utalok vissza a kérdésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845272#post845272][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.07. 09:11[/b][/url]

Ujja mozgását követve nézek a kiválasztott filmre, majd pfölök fel nevetve. Remek választás. Egy romantikus vígjátékon legalább mindketten remekül el fogunk tudni aludni.
Lehunyt szemekkel morranok fel az érintésre, felső ajkam minimálisan húzódik fel közben. - Ezt folytasd - hangom már nyugodtan, ugyanolyan kellemesen csendül fel köztünk, mint eddig bármikor. Lassan dőlök hátra, majd oldalra, Kende ölében végzem, miközben a film már megy és egyetlen egy részletet nem tudnék belőle visszamondani. Elhúzott szájjal nézem a képernyőt.
- Remek volt. Soha többet nem nézünk ilyet - jelentem ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845282#post845282][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.07. 12:51[/b][/url]

- Három pasi volt? - ráncolom szemöldököm még mindig a képernyőt bámulva. Kinyúlva nyomom ki az egészet, egyetlen pillanatra akad meg a mozdulat, amikor nevetve nézek fel Kendére. - Milyen gengszter? - túrok tincseim közé, majd csukom le a laptopot. Reflexszerűen emelem meg kezemet, és dobom át Kendén, amint elhelyezkedik.
- Ez tényleg szörnyű volt. Mi volt a címe egyáltalán? - megérte erre elpazarolni másfél órát. Fejemet csóválom meg. - Mindegy. Alszok tovább - morgom Kende nyakába szavaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845292#post845292][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.07. 13:54[/b][/url]

Fejemet kicsit jobban tarkójának nyomva nevetek fel halkan. Ha Mórocz nem lenne, ki kéne találni. Félő, hogy senki nem tenné, de ez most részletkérdés.
Ahogy minden más is. Mert minden elhomályosul, mikor megérzem az ajkakat homlokomon. Szemeim pattannak ki, reszketegen szívom be a levegőt, szavait valahonnan messziről, mintha víz alatt lennék, hallom meg.
- Aha - kellemetlen, hogy egyértelműen nem a filmről beszél. - Kösz - felelem halkan. Anélkül, hogy átgondolnám nyomom fejemet kissé előrébb, így ajkai erőteljesebben nyomódnak bőrömnek. Pár másodperc után engedem el magam és szuszogok halkan nyakába. - De én vagyok a pszichológus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845430#post845430][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:00[/b][/url]

Mély lélegzetvételem a válasz csupán Kende szavaira. Karomat teszem szemeimre, ahogy hátradőlve szuszogok akkor is, mikor eltűnik mellőlem. Hallom a ruha suhogásának jellegzetes hangját, gondolataim már arra járnak, mit kellene csinálnom, ha elment. Lemondóan szusszanok, kezem nyúl ki az éjjeliszekrényre egy zsebkendőért, hogy kicsit helyrerázzam magam, de a mozdulat megakad.
- Hülye - nevetek fel halkan, eddig szememen pihenő kezemet tartom el magamtól, hogy közelebb helyezkedhessen. Felső ajkam húzódik fel a harapásra.
- Hosszú, zsúfolt és egyáltalán nem pihentető. Milyen volt Thaiföld? - engedem lejjebb kezemet, hogy hátát kezdjem cirógatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845433#post845433][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:02[/b][/url]

Fejemet ingatom meg a sztorizásra. - Akkor maga volt a Kánaán - mosolygok le rá pár másodpercre, majd biccentem vissza fejemet a párnára. Hangosan nevetek fel a képre, ami bekúszik a szemeim elé, de ahogy Kende mozdulna - még ha éppen azt dönti el magában, hogy nem teszi - szorítok rá csípőjére.
- Ne menj el - szólalok meg halk hangon, és amint tényleg nem teszi engedek a szorításon. - Gratulálok. Bár már meg sem lep, hogy több hosszal elvered a vetélytársaidat - nevetek fel visszafogottan, ami fokozatosan halkul el az érintésre. Lágyan csókolok rá ujjára.
- Nem voltam. És egy ideig nem is megyek - fordítom el tekintetemet, majd fejemet is Kendéről. A legutolsó interakcióm Leonyiddal olyan jól sikerült, nem kellene most egy helyre rakni minket. - Túl sok helyen voltam, ahhoz képest, hogy nyugodtabbnak terveztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845435#post845435][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:04[/b][/url]

- Veled kapcsolatban nem is - szemtelen vigyor lesz arcomon, ajkaim érintik meg a még mindig mozgó ujjat, szavaim közben. - Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért tudod velük tartani a lépést. Móriccal beszéltél azóta? - sokkal egyszerűbb erről beszélni, mint Leonyidról lesz valaha. Vagy magáról a családomról, akik egyre távolabb állnak tőlem. Lassan fordulok vissza, lesandítok rá.
- Rajta vagyok, csak van egy kanos, még mindig kamasz az életemben - és ismét szemtelen vigyor ékesíti a tökéletes vonásaimat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845437#post845437][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:06[/b][/url]

Halk nevetésem tölti meg a szobát a visszavágásra. Abban is biztos vagyok, hogy nem a nagy világba beszél, hanem tényleg kihívásnak tekinti. Visszafogott mosollyal hajolok előrébb és csókolom meg lágyan, majd dőlök vissza.
- Már év elején lógsz? Zámbori örülni fog ennek - emelkedik meg fél szemöldököm kicsit, ahogy rosszallóan nézek rá. Pont most kezdjük ezt el, amikor ennyire jól halad? Halkat szusszanok.
- Valóban - értek egyet, fejem automatikusan biccen félre, hogy jobban nyakamhoz férhessen. Elégedetlenül morranok, mikor már az ágy szélén ül, fejem fordítom arra, kezem csúszik végig az övén, ahogy megforgatom szemeimet.
- Vagy… - ülök fel hasból és helyezkedem mögé, óvatosan csókolok nyakába, ahol a legjobban szereti, majd vállára. - Zuhanyozz, maradj itt, és hadd mondjam el, hogy rólad fogom írni a szakdolgozatom - ismét egy csók a nyakába, majd morranok. Lemondóan dőlök vissza, fejem alá teszem kezemet. - Egyelőre nem tisztultak ki a heteim teljesen, majd szólok róla - bólintok aprót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845439#post845439][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:09[/b][/url]

- Neki - erősítem meg. Mert még mindig tartom, hogy nem most kellene bevállalnia ezt, mégis… igaza van. Aprót bólintok. Valóban jót tesz az elemének, ha Móric a közelében van, vagy csak történik valami olyan az életükben, ami fontos. A Mórocz gyerek meglepően nagy hatással van Reinerre. Hangosan hümmentek egyet, majd már felfelé pislogok, ahogy az ölembe ül.
- Igen, rólad - ismétlem meg magam, és lényegében őt is. Vállat vonok. - Mert az elemeddel való különleges kapcsolat ellenére, nem működik együtt egy olyan dolog miatt, ami akadályt képez köztetek. Te leszel a központja, de általánosságban az elemi mágusokban lévő pszichés gátakról fog szólni, amit visszavezetek egy esetleges biológiai nézetre. Utánanéztem, nincs valami sok forrás hozzá, sőt…, egyáltalán nincs, ami használható, de szeretem a kihívásokat és a dékán belement, hogy a kritériumoknak megfelelő saját tapasztalatokat írjak le, ha van rá módom. És van. Borzasztóan érdekes az, ami az elemimágusok és az elemük között folyik, ha éppen együtt tudnak dolgozni. De arról, hogy mi van akkor, ha nem, nem nagyon vannak feljegyzések, és ki tudja? A jövőben talán megkönnyítem valakinek - mosolyodom el óvatosan, nem engedem el a szürkéskék tekintetet, amibe végig beszéltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845441#post845441][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:10[/b][/url]

Éppenhogy felkerül arcomra a mosoly, Reiner már előre csapódva csókol. Kissé megkésve viszonzom, ujjaim hegye érintik meg arcát, majd húzom vissza magam mellé kezemet.
- Nagyon belelkesültél - kerül vissza mosolyom. - Tervben van, hogy felkeresem őket. Különböző korúak, tapasztaltak, és Brightmore-nak köztudottan voltak problémái az elemeivel - halkan nevetek fel a további szavaira, mégis visszafogottabb lesz. - Az leszel - erősítem meg, arcát fürkészem. - Valószínűleg sehogy. Ha pszichés a dolog, és olyan lelket is sértő trauma miatt alakul ki a gát, akkor csak az idő és külső segítség segíthet - emelem kékjeim a plafonra beszéd közben, ahogy hátravetem a fejem. - De nem hívnám kezelésnek - fejezem be végül ugyanúgy a plafont nézve, hüvelykujjam öntudatlan mozdul Kende combján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845443#post845443][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:13[/b][/url]

Halkan nevetek fel. - Örülök, hogy tetszik - mosolygok tovább őszintén, szívem párat hevesebben dobban közben. Tényleg erről beszélek. Három év és a mesterdiplomámat tartva a kezemben segíthetek embereknek… hogy a saját lelkiismeretem könnyebb legyen. Elhúzom a számat, fejemet fordítom el Reinerről, ahogy ujjam mozgása is megáll. Így ússza meg, hogy kezéhez nyúlva húzzam el a fülétől.
- Hé - pillantok vissza rá a hangját meghallva. - Én sem tudom. Majd kiderül. De ha már csak neked segítek - nyúlok fel arcához. - Az nekem elég - mert az már több, mint a nulla. - És így még premier plánba nézhetem is végig, ahogy kanoskodsz - nevetek fel hangosan, majd combjaira markolva ülök fel és csókolok mellkasára.
- Menj zuhanyozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=845445#post845445][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.04.10. 20:18[/b][/url]

Csak halkan nevetgélek mindenen, amit mondd. Nem tudom illik-e hozzám, de az biztos, hogy sokkal jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint valaha gondoltam volna. Mióta Reiner fejlődését végig követhetem... csak még inkább érdekel, és még inkább foglalkozni szeretnék vele.
Simulok az érintésekbe, amiket kapok, halkan morranva viszonzom is azonnal a csókot - belemosolyogva távolodok el. - Érzem - válasz nélkül fordítom magam alá és kezdem el mellkasát csókolgatni lefelé haladva.
Szaggatott és gyors levegővételeim normalizálását követően alszok el azonnal. Úgy, ahogy vagyok: karom átvetve Kendén, és ha el is megy, valószínűleg nem érzékelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847081#post847081][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 18:06[/b][/url]

A váratlan magyarországi kerülő után minden kedvem elment attól, hogy visszatérjek a hétköznapokba. Ahogy egész életemben, úgy most sem volt más választásom - Helsinkiből Párizs, három fotózás, majd visszatérni ide, hogy az egyetemen is helytálljak. A telefon másik végén, nem messze a lakástól, mégis Leonyid hangja metszi ketté a varkausi ház egyébként mindig nyugodt levegőjét.
Fáradtan dörzsölöm meg szemeimet, komótos tempóban fordulok a tűző napfényben a háztömb felé, és indulok is el arra. Leonyid erőteljes hangja eltörpül, ahogy meglátom ott állni. Halvány mosollyal lépek elé, óvatosan érintem meg arcát, majd biccentek az épület felé.
- Nyitva van - folytatnám, hogy menjen csak, amíg meg nem hallom a vértisztítás szót a vonal másik végéről. Arcomra fagyott mosollyal, megrebbenő szemöldökkel húzom el fülemtől a telefont és nyomom ki. - Menjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847093#post847093][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 19:45[/b][/url]

Apró mosollyal lépek be előtte a lépcsőházba, halkan szusszanok.
- A sapkád tökéletes helyen van - mosolyodom el óvatosan. A lakás ajtó engedelmeskedve nyílik ki, Reiner pedig, mintha csak otthon lenne, kezd el sétálni a nappali felé. Nem mozdulok. Nézek utána zizegő tekintettel, minimálisan összeszorult mellkassal. Utóbbit egyáltalán nem ő okozza, hanem a tény, hogy úgy csinál, mintha mi sem történt volna pár nappal ezelőtt. Mennyi idő is telt el? Sóhajtok.
- Figyelek - szólalok meg óvatosan, lassú léptekkel követem a nappaliba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847097#post847097][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:07[/b][/url]

Mosolyogva hallgatom szavait, és azon gondolkodom, bár tudnám hogy jutottunk el idáig. Úgy beszélgetünk már többedik napja a történtekről, mintha nem csak szex lenne. Mintha sokkal több lenne mögötte - kezelhetném ezt tényként, miután elhangzott, hogy nem érzelemmentes Reiner részéről, mégis képtelen vagyok rá. Valahogy a bennem élő lény elutasítja a lehetőségét is ennek.
- Soha nem kérnélek rá - felelem halkan. Véletlenül sem szeretném, hogy megváltozzon. Hogy ne az lépjen be az ajtómon, aki eddig tette.
- Hazugság? - nézek rá értetlen. Elgondolkodva lépek a kanapéhoz, hogy annak kartámaszára üljek le. Fejemet ingatva nevetek fel halkan. - Miért érzed így? - mi lenne hazugság? - Nem értelek - csóválom meg fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847099#post847099][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:14[/b][/url]

Az emberek nagy többsége bizton állítja, sokkal egyszerűbb az élet érzelmek nélkül. Valószínűleg igazuk is van: elég egy gyermekkori trauma, felnőttként egy elbaszott kapcsolat, hogy úgy dönts, neked nincs szükséged ezekre. Érzelemmentesen keveredsz össze mindenkivel, majd jön egyetlen egy valaki, aki valamiért fontos lesz neked. Az ok mindegy. Fontos lesz, te pedig állsz előtte, a fel nem tett kérdéseidre választ várva. Bennem csak egyetlen egy fogalmazódik meg, amíg Reiner közelebb és közelebb jön. Miért?
Amint velem szembe ér, szavaival párhuzamosan, nyaka oldalára csúsztatott kezem hüvelykujja simítja végig azt a pontot, ahol a legjobban szereti, ha megcsókolom. Mindeközben ajkam tétovázás nélkül viszonozza a kezdeményezett csókot. Szabad kezem csúszik derekára, rászorítok, ahogy közelebb vonom magamhoz.
Szemeimet lehunyva tartva mosolyodom el.
- Az enyém vagy, igaz? - pillantok fel rá. Derekáról mozdul kezem arcához, hogy az előreesett tincseket tűrjem ki belőle. - Nem bírnám ki, ha másé lennél - lehelem magam elé, tekintetemet egyetlen pillanatra sütöm le, majd minden épeszű gondolatot kizárva dőlök előre, fejem érinti mellkasát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847102#post847102][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:46[/b][/url]

Elképzelésem sincs, mi történik. Mások is vannak. Nekem biztosan. Tudom, hogy nekik is, hiszen Csongor bármennyire ártatlannak mutatja magát, távol áll tőle. Helvey-jel a huzavona a mai napig tart, és szerettem volna hinni, hogy én sem tudom elengedni, de már régen megtettem. Mégis mellette vagyok. Reiner pedig mellettem, akinek biztos nincs egy ideje senki más mellettem - és ez sokkal nagyobb melegséggel tölt el, mint azt valaha gondoltam volna.
De még ilyenkor is az önzőségem képes nyerni. Nem szeretném elképzelni, hogy más érinti. És minden cselekedete, minden szava arra enged következtetni, hogy nem is fog megtörténni. Nem leszek másé. Hinni akarok neki. Hinnem kell.
Percek telhetnek el csendben, ahogy csak fejemet döntöm mellkasának. Kissé akadozva, lassan egyenesedem fel, azonnal arcára nézek. Saját vonásaimon őszinte, halvány mosoly játszik.
- Mit szeretnél tudni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847105#post847105][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 20:55[/b][/url]

Ajkam automatikusan mozdul, hogy ujjára csókoljak, majd hogy halkan felnevetve süssem le tekintetem a válaszra. Ujjaim fonódnak csuklójára és húzom el számtól a kezét, hogy vállamra tegyem azt, és combjai alá nyúlva húzzam szemből magamra, míg ő tincseim közé túr. Amint lábai a karfa túloldalán, a kanapét érik és sikerült elhelyezkednie, pillantok fel rá.
- Nem tudom mit mondhatnék - félelem őszintén. Soha nem mondta még senki, hogy bármi érdekli, ami velem kapcsolatos - hogy elmondjam mit érzek. Fejemet fordítom az ablak felé, kékjeim elmerengve fürkészik a mögötte levő világot. Én pedig teljesen máshol vagyok. Percek telhetnek el csendben, mikor rekedtes hangom töri azt meg. - Muglik között nevelkedtem és kezdtem el a tanulmányaimat. Évekig voltam közöttük lényként, ami nem sült el… jól. Utána kerültem az RJ-be. Biztos hallottál róla - mosolyodom el szomorkásan, lehunyt szemekkel, amik pár pillanat múlva ismét kifelé néznek. - Az olyan mágusok kerülnek oda, akiknek speciális bánásmódra van szükségük - köszörülöm meg torkom halkan, ráncolt szemöldökkel. - Nem mintha mágus volnék vagy szükségem lett volna bármilyen speciális bánásmódra, de a szüleim szerint ez volt a legjobb megoldás. Tizenkét évesen pedig elhittem nekik - hagyok pillanatnyi szünetet. - Éveken át tanultam, hogy tartsam kordában az érzelmeimet, ezáltal a mágiámat - a bennem élő vélát. - Mert véla vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847107#post847107][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:01[/b][/url]

Szavaimat csend követi. Nem mintha várnék rájuk bármilyen választ. Lehunyt szemekkel ülök bele a csendbe, emésztgetem, hogy a legfontosabb részeket elhallgatom. A történet lényege marad ki - de az, hogy megismerjen jobban, talán még túl korai.
Meglepetten fordulok felé a noszogatásra, csillanó kékjeim fürkészik arcát, amíg el nem hangzik az első mondat. Gyermek voltam. Bárcsak elfogadható érv lenne ez bármire is, minthogy csak egy részem véla. Nem. Sajnálatos módon nem csak egy részem: én vagyok a véla. Ahogy… micsoda?
Szemeim kikerekednek, a kezdetleges mosoly azonnal eltűnik arcomról, párhuzamosan azzal, hogy ő meredten néz engem. Szívem hatalmasakat dobban. Kiközösített. Azt kívánom, bárcsak. Lehajtott fejjel, lassan mozdulva teszem le az ölemből és állok fel. Mellette megállva, oldalvást nézek rá hideg tekintettel. Halk hangon szólalok meg.
- Ne csinálj úgy, mintha lenne elképzelésed miről beszélek. Ne csinálj úgy, mint aki tudja. Nincs jogod tippelgetni a múltammal kapcsolatban, hátha beletenyerelsz - akadozva mozdulok, fordulok el tőle és veszem az irányt a konyha felé, hogy a poharat előkapva, gondolkodás nélkül töltsem bele a whiskyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847110#post847110][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:08[/b][/url]

Sveta gyermekkori arca úgy kúszik be elém, mintha csak egy filmet néznék. A whisky ízét nem is érzem, ahogy végig csorog a torkomon, ujjaim mindeközben elfehéredve markolják a kristályt. A pulton támaszkodva, háttal Reinernek hallgatom szavait. Halkan horkanok fel, már-már keservesen megvetően nevetnék fel, mikor folytatja.
Meredten nézem a márványhatású pultot, kezem lassan csúszik le a pohárról, tincseim csiklandozzák homlokomat, ahogy egyre csak előrébb hajtom fejemet. Rohadtul nem kellett volna megszólalnom - felfogni nem tudom mi vett rá arra, hogy elmondjak neki bármit is. Felé fordulok, éppen akkor, mikor ő elfordul.
- Ez így van rendjén - töltök még egy pohárral, derekamat döntöm a pultnak, de inkább a barna folyadékkal szemezek, mintsem Reinerre nézzek. Elnyomni a vélát - ha ez ilyen egyszerű lenne. Képtelen vagyok rá, így csak kordában tartom. Hangosabban engedem ki a levegőt, ahogy a pohárban mozgatom a whiskyt. Elnyomom. És még csak nem is tudod, miben hasonlítunk még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847114#post847114][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:22[/b][/url]

Kevés meghozott döntést bántam meg az életemben. Alapvetően is mindegy, hiszem a megbánás a cselekedet után jön, akkor meg már nem tudsz változtatni semmin - most sem mondanám, hogy megbántam. Átgondolatlan voltam. Hirtelen. És most meg rá sem tudok nézni.
A whisky lágyan folyik le a pohár oldaláról, kékjeim zizegve követik, míg nem megáll. Szó szerint. Nem csak az oldalán, de a whisky is. Értetlen, megszeppenve nézem még pár pillanatig, majd pillantok fel és találom szemben magam egy durcás - már nem kamasz, de mégis - kamasz fiúval. Vonásaim gyorsan változnak, ahogy hangosan és őszintén felnevetek, kezem simul szemeim elé.
Halkan nevetgélve lököm magam el a pulttól, a hideg égeti ujjbegyeimet a poháron, amíg Kende mögé lépkedek. A háttámlára könyökölök fejének két oldalán, kezeimet lejjebb eresztem, ahogy arca elé húzom a megfagyott italt. - Örülök, hogy kezdesz visszatalálni a képességedhez, de értékelném, ha nem a whiskymen gyakorolnál - mosolygok szemtelenül szélesen. - Bármennyire is szexi, ha használod az elemed - suttogok. Lejjebb hajolok, szabad kezem mozdul tincsei közé, ott kezdem el ujjaimat óvatosan mozgatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847117#post847117][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:26[/b][/url]

Elérkeztünk ahhoz, amikor Reiner Kende durcásan szeretne eggyé válni a kanapémmal. Már maga a tény mosolygásra késztetne alapvetően is, de így, hogy végig nézhetem, csak még szélesebben mosolygok, miközben a puha, homokszőke tincseket simogatom. A válaszra halkan nevetek fel lehajtott fejjel, majd figyelek rá ismételten.
- Durcás vagy, Reiner - bököm meg arcát, miután elveszi a poharat. - Megbántottalak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847120#post847120][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:42[/b][/url]

- Hazudsz - felelem azonnal szemtelen vigyorogva, ami csak szélesedik, ahogy hozzáteszi a plusz információt. Karomat fektetem a támlára, kézfejemre arcomat, ahogy ő előre hajolva teszi le a poharat. - Dőlj még egy kicsit előrébb, és ismerősebb lesz a pozitúra nekem is - mutogatok szabad kezem mutatóujjával fel s le párszor. Végül tenyerembe támasztom arcom, mikor felém fordul.
- Aha - mosolyom lesz visszafogottabb. - Szóval nem vagy megsértődve, de kiengesztelhetlek - pillantok a plafon felé, mintha elgondolkodnék, nyammogok kicsit, majd vonom meg vállamat. - Kihagyom - felelem, miközben felállok és indulok az emelet felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847123#post847123][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:47[/b][/url]

Lábam áll meg a lépcsőn, hangosan nevetek fel, kezem mozdul szemeim elé. Vállam felett fordulok hátra, félig megemelkedett szemöldökkel.
- Adott a lehetőség, hogy megpróbáld a zuhany alatt - moccan a szemöldököm a harapdálásra, mosolyom nagyon sok mindent elárul, ahogy elkapom tekintetét, majd előre fordulva lépkedek fel az emeletre. Már a folyosón vetkőzni kezdek, nem fáradok azzal, hogy becsukjam magam mögött a fürdő ajtót, csak beállok a zuhany alá.