[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847125#post847125][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:51[/b][/url]

Bőröm remeg meg érintése nyomán, mosolyom szélesedik ki, ahogy teste préselődik nekem. A különös érzésre fordulok hátra vállam felett, és szembesülök azzal, hogy ruhában van.
- Jól látod - fejemet csóválva fordulok előre, fejem biccen kissé oldalasan, amint csókolgatni kezdi gerincem mentén bőrömet. Halkan morranok, mikor eltávolodik fordulok felé és préselem szinte azonnal a falnak immár póló nélkül.
- Még mindig durcás vagy? - lehelem ajkai közé, de azokat kikerülve veszem célba nyakát, hogy csókolgatni kezdjem a puha bőrt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847130#post847130][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 21:57[/b][/url]

Kezem markol derekára, nyakának csókolgatását nem hagyom abba, még a nyögést meghallva sem, pedig egy nagyon elégedett mosoly kerül ajkaimra. De muszáj vagyok abbahagyni, mikor fenekemre markolva húz magához közelebb. Kiegyenesedve nézek le rá.
- Amivel befagyasztottad a whiskym. Kétes érzéseim vannak - nevetek fel halkan. Magunk közé nézve fürkészem kicsit a kettőnk közé szorult vizet, majd kapom el tekintetét mosolyogva. - Velem alszol ma? - nyúlok fel, hogy hátra simítsam a homokszőke tincseket arcából, míg aprót lépek tőle hátrébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847136#post847136][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 22:33[/b][/url]

A közénk beállt csendben fejemet egyre lejjebb hajtom, a végére tincseim mögül sandítok csak fel rá. Tekintetét nem eresztem, de időközben a csempére csúsztatott kezem ujjai meg-megremegnek ott. Hangtalan engedek ki egy sóhajt, fejem mozdul, hogy viszonozhassam a csókot.
- Nem tudom - egyenesedem fel. - De mindegy, mert minden jól áll - vonom meg vállamat szemtelen mosollyal. Ellépve tőle fejezem be a zuhanyzást, a kabinból kilépve fogok magamhoz egy törölközőt és indulok a háló felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847138#post847138][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 23:27[/b][/url]

Hajamat törölve lépkedek a hálóhoz, aminek ajtajában állok meg. A törölközőt engedem le lassan. Pár másodpercig nézem csupán a meztelen testet, ami befoglalta az ágyamat - mert konkrétan a közepén fekszik -, majd a törölközőt a földre dobva sétálok beljebb. Ezért megérte nem lemaradni - bár még így sem siettem el.
Halvány mosollyal megyek az ágy mellé, annak szélére ülök le és kezembe automatikusan csúszik a dögcédula. Lehunyt szemekkel szorítok rá, sóhajtva tekerem le a kezemről és teszem az éjjeli szekrényre, végül lendülve fekszem az ágyba, amennyire tudok.
- Gyere ide, Reiner - szólalok meg halkan. Türelmesen várom meg, amíg helyezkedik, mert nagyon remélem, hogy megmozdul, mellkasomra húzom, a takarót magunkra rántva fürkészem a plafont, amíg ő elalszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=847142#post847142][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.05.31. 23:56[/b][/url]

Percek elteltével is érzem a hideg fém érintését a tenyeremben. Míg Reiner helyezkedik, lehunyt szemekkel próbálom kizárni az érzést, hiszen tudom: már nincs ott. Fejemet felé fordítva nyomom ajkaimat a homokszőke tincseknek, míg ismét a plafon felé fordulok.
Hosszú percek, talán már órák is eltelnek, amíg végre szemhéjam elnehezedik annyira, hogy ne tudjak ellenállni a késztetésnek. Muszáj volt megvárnom, hogy biztosan elaludjon. Hogy tényleg itt marad. Szorosabban fonva köré karjaimat alszom el végül én is.

//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850360#post850360][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 10:14[/b][/url]

Első mozdulatom a lakásba érve, a kezembe kapott pakkokat a pultra dobni és a szekrényből előkapni a whiskyt. Érzésből döntöm meg a pohár fölött, és ami odaérkezik, azonnal döntöm is magamba. Mindent otthagyva lépkedek fel az emeletre. Elég volt csak meglátnom a már-már fehér tincseket, hogy azonnal a jegyzeteim alá tegyem őket és ne is foglalkozzak velük többet.
A fürdőben állok a tükör előtt, két kezem a mosdókagylón támaszkodik, lábam fel-alá, gyorsan mozdul, mikor meghallom a hangját. Lehunyom szemeimet egy pillanatra, majd esnek kékjeim ismét az elém letett kisméretű zacskóra, benne a kétes eredetű, fehér színű porral. Ha megteszem… Percek múlva lépek ki a fürdőből.
Kezemet már lefelé a lépcsőn húzom ki zsebemből, amiben a kis tasak érintetlenül lehet továbbra is. Az aljára érve veszem le a dzsekimet, és dobom az egyik székre, ugyanezzel a lendülettel kerülök Reiner elé és húzom magamhoz csuklójánál fogva, hogy istenesen megcsókoljam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850362#post850362][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 10:18[/b][/url]

Csak érezni szeretném pár másodpercre, hogy minden rendben van. Hogy ami a mai napon történt, vagy majdnem megtörtént, az nem a valóság. És erre Reiner éppen tökéletes alany jelenleg - kihasználom őt. Most minden tagadás nélkül kimerem jelenteni, hogy kihasználom.
Kezem derekára csúszik, rá is markolva húzom közelebb magamhoz. Egy szusszanással válok el tőle, pár másodpercre döntöm homlokomat homlokának. Nem vele kellene ezt.
- Ma nem számítottam rád - szólalok meg halkan, lassan egyenesedem fel. Előre lépve kényszerítem Kendét arra, hogy ő hátrafelé tegye ugyanezt, míg a pultnak nem ütközik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850365#post850365][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 10:21[/b][/url]

Szemöldököm moccan, engedelmesen lépek közelebb mégis, miután ő felmászott a pultra. Lábai közé furakszom, míg a telefon koppan a lapon támaszkodom meg lábai két oldalán.
- Eléggé - felelem a kérdésre őszintén. - Az agyamat mozgatnád vagy másomat? - nem is tudom megmondani melyiknek örülnék a legjobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850368#post850368][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 10:33[/b][/url]

- Ezzel nem mondtál többet - ingatom meg fejemet somolyogva, lehunyt szemekkel. Résnyire nyitom ki őket, mindössze csak annyiért, hogy lássam, ahogy fogai mélyednek alsó ajkamba. Kiegyenesedve nézek le rá értetlen.
- Micsoda? - kérdezek vissza nevetgélve. - Már nem titkolsz? - az agyamba égett, hogy jópáran nem tudják Reiner Kende mégis mit csinál a szabadidejében. Igen, itt leginkább arra gondolok, hogy szexelni jár hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850372#post850372][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:19[/b][/url]

Még mindig tartom, hogy semmit nem mondott, de nem is lovagolok tovább a témán. Továbblépek, hogy kendőzetlen rá is kérdezzek arra, ami érdekel.
- Tehát engem - biccentem hátrébb fejemet, nyakamat simítom végig tenyeremmel, szusszanva ejtem előre a folytatásra. - Nem is tenném meg - akaratlan lépek közelebb hozzá, ahogy marka szorul jobban az anyagon. Elégedett mosoly kerül arcomra, végül aprót bólintok. - Rád. De nem szeretnéd, hogy megbánjam - nézek rá jelentőségteljesen, majd ujjait lefejtve a textilről lépek hátrébb, kezét megfogva várom, hogy leugorjon a pultról. Ezek után indulok lendületesen az ajtó felé, azon kilépve engedem el ujjait és várok a csodára.
- Innen hogyan tovább? - húzom be magam után az ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850375#post850375][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:32[/b][/url]

Mintha olyan rossz dolgot tenne azzal, hogy eljár hozzám élvezni az életet. Eleinte még megértettem, hogy titokként kezel, de azóta hónapok teltek el, és egyáltalán nem segít az az aprócska, odabiggyesztett is. Elhúzott szájjal konstatálom, hogy ez valószínűleg nem fog változni a közeljövőben sem.
- A saját nevedben beszélj - morgom orrom alatt nemtetszően. A lépcsőházból kilépve azonnal hunyorogni kezdek a hirtelen napfényre. Kezem mozdul, hogy dzsekim belső zsebéből túrjam ki a Ray Bant, mikor tudatosul bennem, hogy nincs rajtam. Szemeimet forgatom meg - ami értendő a napszemüvegre és Reiner közlékenységére egyaránt. Séta.
- Persze, csak még mindig nem tudom miért vagy itt - farzsebembe nyúlva túrom ki a még félig teli cigarettás dobozt. Gyakorlott mozdulatokkal gyújtok rá, miközben Reiner hátát vizslatom. Valami itt rohadtul nem kerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850377#post850377][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:34[/b][/url]

Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn, ahogy szembe fordul velem sétálás közben. Abból kiindulva, hogy ma már hányszor játszott az életével, ez nem tűnik annyira jó ötletnek, de nem szólalok meg. Már-már durcásan fordítom el róla tekintetem a megszólalására, mélyet szívok a füstölgő cigarettából, csak rásandítok, ahogy mellém ér. Szinte rögtön utána figyelek ismét előre, ujjaim közé csippentem a szálat.
- Remek hír. Mórocz örül gondolom - a kukához lépve nyomom el az arra kijelölt helyen a fél szálat, gondosan figyelve arra, hogy még véletlenül se érjek hozzá, majd hajítom bele. - Más is van, amiért kockáztatom a leégés lehetőségét? - pillantok fel nemtetszően az égre, mellé lépve indulok tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850379#post850379][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:38[/b][/url]

Még a kukánál állva bólintok aprót arra, hogy eléggé. Vérszegény mosoly kerül ajkaimra.
- Soha nem voltál az a tervezős típus - felelem zsebre vágott kezekkel, csak sétálok mellette. Örülök annak, hogy végre sikerül kijutnia a Mórocz gyerekhez, mert bár rengeteget fejlődött az elemével, talán ő még többet tehet ehhez hozzá.
Fejemet kapom oldalra az érintésre. Lassan fordulok a földút felé, amerre mennem kéne. Szkeptikusan, előredőlve méregetem az előttem elterülő utat, majd hirtelen egyenesedem fel. - Biztos, hogy nem - csóválom meg fejemet felhúzott felső ajakkal. Az undor lassan vánszorog végig gerincem mentén. - Megtisztelve érzem magam, hogy megoldanád valahogy, de inkább érdemi időt tölts Móriccal - pillantok el jobbra, majd balra, mert biztosan van valami normális út, aminél kicsi az esélye, hogy piszkos legyek. Esélyem sincs. Halkan szusszanva fordulok előre. - Ez gusztustalan. Elárulod hova megyek, ha hajlandó vagyok továbbra is részt venni ebben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850381#post850381][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:46[/b][/url]

- Tényleg. Valahogy ez mindig kimegy a fejemből - eresztek meg egy mosolyt, ami elég hamar el is tűnik az arcomról, mikor kiderül, hogy tényleg nincs másik út. Ujjaim túrják hátra tincseimet, ahogy lesütött tekintettel vizslatom továbbra is az utat.
Elégedetlenül ciccenek fel a reakcióra, felső ajkam is belé mozdul, ahogy kékjeim ugyanúgy lesütve siklanak Reinerre. A csónakházhoz. Tekintetem az útra zizzen, Reinerre, majd vissza az útra.
Lassan mozdul a lábam, halkan huppan a poros úton. Pár másodperc elég, hogy előtte álljak teljes életnagyságban, így ezzel párhuzamosan mozdul kezem, hogy behajlított mutatóujjammal emeljem már állát. - Kurva sokkal jössz, Reiner - lehelem ajkai közé lágyan, elengedve engedem le kezemet és kulcsolom ujjaimat ujjai közé, rá sem nézve. Mint egy durcás gyermek nézek előrefelé és várom, hogy elinduljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850383#post850383][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:49[/b][/url]

A világ egyik legtermészetesebb dolgaként kulcsolom össze ujjainkat. Ha már a nyílt utcán bujkálnom kell, mint valami elbaszott tinédzsernek, legalább itt érezzem, hogy valóban az enyém. A gondolat hatására moccannak meg ujjaim, miközben kérdés nélkül követem, lesütött tekintettel mosolyodom el a Balaton említésére.
Fejemet mozdítva pillantok a lemenő nap fényében a tó vizére. Ajkaim nyílnak el minimálisan egymástól, ahogy a meg-megcsillanó felületet figyelem. Megszeppenve kapom előre fejemet, Reiner szinte húz maga után, de csak mosolyogva hagyom - lassítva lépek fel az utolsó fokon is, majd állok meg a teraszon, ugyanúgy a víz felé fordulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850385#post850385][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:52[/b][/url]

A nosztalgia vasmarokkal kap el és nem akar elengedni: mintha otthon lennék. A sokkalta hidegebb víz melletti faházban, ahol magam vagyok és a gondolataim. Ahol nem zavar senki, ahol nem talál senki.
Megszeppenve hagyom Kendének, hogy mozgasson, bármi is a terve, majd nevetek fel halkan. - Sokkal egyszerűbb lett volna, ha elengedsz - csóválom meg fejemet, de nem mozdulok. Hagyom, hogy úgy ácsorogjon, ahogy neki kényelmes. Előredőlve támaszkodom meg a korláton.
A percek csendben és nyugalomban telnek. Valami plusz még van, amit Reinernek el kellene mondania, de nem érzi magát felkészültnek rá. Talán a csend segít. Szélesen mosolyodom el, vállam felett nézek rá hátra. - Tégy így - mosolyodom el, mikor szívem nagyot dobban. Szembefordulok vele. - Mit mondasz neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850387#post850387][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 11:54[/b][/url]

Finnország elhomályosul a gondolataim között, ahogy a tó vize is elmosódik, míg végül szertefoszlik: Kende vállamra döntött feje puha nyomást fejt ki. Izmaim merevednek meg egyetlen pillanatra, lesütött tekintettel sandítok oldalra - pár másodpercen belül már szemben állok vele olykor-olykor hevesen megdobbanó szívvel.
Ajkaim nyílnak el az arcomon érzett érintéstől. A zavar, amit érzek, pillanatnyi csupán. Milyen meleg. Nem úgy, mint a válasz, mégis hagyom, hogy mellém helyezkedjen. Halkan nevetek fel.
- Nem mintha hagytál volna más választást - sandítok rá visszafogott mosollyal. Hátam mögött, kétoldalt támaszkodom meg a korláton. - Elmondanád neki, hogy van pszichológusod? - fürkészem magam előtt a talajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850389#post850389][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 12:02[/b][/url]

Fejemet hajtom kicsit lejjebb, ahogy a válaszra elmosolyodom. Különös, de a mosoly a lökéstől érzett enyhe nyomástól sem tűnik el arcomról.
Halványodik, mikor a kérdést felteszem, és ugyanúgy a földet szemlélve várom a választ. Értetlen nézek oldalra: lehet, hogy tudja? Hogy nem biztos ebben? A kérdéseket magamba fojtva pillantok ismét magam elé. Előreesett tincseim csiklandozzák meg homlokomat, így kezem mozdul, hogy eltüntessem onnan őket - a mozdulat megakad.
Ujjaim minimálisan hajlanak lejjebb a levegőben, lehunyom szemeimet, ahogy megérzem tincseim között ujjait, ajkát ajkamon, majd kezeit arcomon. Megkésve teszem derekára egyik kezemet, míg másik nem mozdul a fáról, mindössze ujjaim, ahogy rámarkolnak a heves csókot követő szavak hatására.
- Miről beszélsz? - suttogom bizonytalan hangon kettőnk közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850392#post850392][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 12:27[/b][/url]

Mielőtt szóra nyitná a száját, már tudom mi következik: ugyanaz a forgatókönyv, ami egész életemre meg van írva. Hazudva szeretve lenni. Még a nevetése sem hangzik őszintének. Miért nem? Miért történik mindig ugyanaz? Mintha a kimondott szavakkal párhuzamosan válna hazugsággá minden szó, minden érintés, minden tett, ami kettőnk között volt.
Kezem hullik alá derekáról, ujjaim elfehéredve markolják a fát - érzem, ahogy a kiálló faszilánk szúró fájdalmat idéz elő. Lassan, akadozva emelkedem el, majd egyenesedem is fel, így távolodom el tőle minimálisan. Ismét előrehullott tincseim alól nézek le rá, ajkaim elnyílva várják, hogy szavak bukjanak ki közülük.
- Mit szeretnél mondani? - nekem. Nekem mit szeretnél mondani ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850402#post850402][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.01. 16:58[/b][/url]

A kérdésre kapott válasszal tökéletes összhangban csúszik kezem zsebembe. Ujjaim akaratlan simulnak az aprócska zacskóra, tenyerembe zárom azt, amíg figyelek. Latolgatok, mintha lenne választásom, pedig érezhetően nincs. Barátok. Felső ajkam csúszik fel, észrevehetően fejezem ki nem tetszésemet a megfogalmazásra, de szólni nem szólok - a folytatásra emelkedik meg szemöldököm kérdőn mindössze.
- Velem töltenéd az utolsó 24 órát, amit az országban töltesz? - és itt látszik lelassulni a világ: kezemet húzom ki zsebemből, egyikben a cigarettás dobozzal, másik mellett a zacskó esik alá lassítva. Kékjeim követik végig a tizedmásodperceket, amíg földet ér, gyorsan utána kapva, a földről kaparva fel suvasztom ismét zsebem legmélyére. Félrebiccentett fejjel gyújtom meg a szálat. Mintha mi sem történt volna.
Azonban csak egy hülye nem veszi észre a szünetet a mondatok között - egy ilyen egyszerű kérdés feltételéhez nem kell ekkora szünet. A szálat tartó kezemet támasztom a korlátra, csípőmet tolom ki, ahogy fürkészem.
- Kérdeznél még valamit, Reiner? - lehelem nevével együtt a kérdést is lágyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850432#post850432][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.02. 09:10[/b][/url]

És három... kettő... egy. Helyszínen vagyunk. Nemtetszően szusszanva fordulok el tőle, derekamat döntöm a korlátnak, ahogy a kérdés először hangzik fel.
- Semmi olyan, amivel foglalkoznod kellene - vetem oda félvállról. A hangsúlyból elég egyértelműen kivehető, hogy rohadtul nem fogok erről többet beszélni. Sem vele, sem mással, nemhogy itt, de máshol sem. Semmi köze hozzá - és ne tegyen úgy, mint aki aggódik, még akkor sem, ha a fontos vagy elhangzott. Nincs szükségem a látszat aggodalomra.
- Akkor még egyszer. Az előbbieken kívül - fordulok felé jelentőségteljes pillantással. - Kérdeznél még valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850511#post850511][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.02. 22:16[/b][/url]

Vállam emelkedik meg, majd ejtem is vissza. Teljesen mindegy, hogy fogalmazzuk meg, a lényegen egyáltalán nem változtat: nem fogok róla beszélni, neki pedig foglalkoznia sem kéne vele. Végül válasz nélkül hagyom.
Tekintetemmel követem végig, ahogy elsétál a tó felé. Derekam a korlátnak döntve, ajkam széle rándul meg, mikor a póló lekerül róla. Ismerős mozdulatok és kidomborodó izmok. Sóhajtva lépkedek le a lépcsőn, a földön nyomom el a csikket és hagyom is ott, hogy Kende mögé lépjek. Éppen annyira, hogy érezze a jelenlétem, de még ne érjek hozzá - vajon mennyire kínzó lehet ez?
- Csak nem aggódsz értem? - duruzsolom kettőnk közé, mindössze fejem biccen minimálisan előrébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850530#post850530][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.03. 10:20[/b][/url]

- Miért? Mert benned is most tudatosulna? - nyúlok előre, egy tincsét fogom ujjaim közé, ami sokkalta jobban eláll a többitől.
Mégis mit...?
Kezem gombolja a nadrágot, míg lerúgom magamról a cipőt: gyors mozdulattal kapom le magamról a pólómat és dobom Reiner fejére, ahogy elsietek mellette a víz felé. - Le ne maradj - szólalok meg vállam felett, majd szökkenve egyet kezdek el futni a víz felé, hogy pár méter után ugorjak bele. Pár másodperccel maradok lent tovább, mint kellene, végül szúró tüdővel bukkanok fel, fejemet rázom meg, így állnak fehér tincseim szanaszét. Azonnal Kendét kezdem keresni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850698#post850698][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.07. 18:41[/b][/url]

Szélesen vigyorodom el a zsigerből érkező válaszon. Ha tudná, hogy ez még igazából semmi...
Nem úgy, mint a már majdnem meleg víz, ami körbeölel. A nap lassan eltűnik, és ilyenkor valahogy mindig melegebbnek is érződik a hőmérséklete. Ujjaim túrnak tincseim közé éppen, hogy hátrasimítsam azokat, mikor a két kéz rám fog. Lassan eresztem le kezemet. Vállam felett nézek hátra a nevetésre, akaratlan kerül mosoly az én arcomra is. Komótosan fordulok felé.
- Szeretem, ha vízben látlak, Reiner. Teljesen megváltozik a kisugárzásod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850702#post850702][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.07. 21:09[/b][/url]

Gondolkodás nélkül mozdulok, hogy feje búbjához kerüljek. Előrenyúlva cirógatok rá arcára, ajkait figyelem, miközben beszél. Halkan hümmentek, ahogy elgondolkodom a kérdésen.
- Felszabadult leszel, örömteljes - hagyok pillanatnyi szünetet, fejjel lefelé elkapva a szürkületben is szürkéskék tekintetet. - Megkönnyebbült. Boldog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850739#post850739][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.09. 19:18[/b][/url]

Kezem marad egy helyben: félig a vízben, félig kint belőle, ahogy Kende eltűnik onnan. Halkan hümmetve nézem hűlt helyét, majd pillantok fel, mikor felbukkan. Elmosolyodva lépek elé.
- Gyakran vagy ilyen - nézek el feje felett, végül vissza rá. - De a vízben teljesedik ki - nyúlok kezéért, hogy helyet cseréljek vele, és hátrálva keressek egy olyan pontot, ahol már leér a lábam és combjai alá nyúlva ösztökéljem arra, hogy derekamra kulcsolja azokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850753#post850753][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 13:35[/b][/url]

- Mindent észreveszek, ami hozzád köthető és ami te vagy - csókolok rá lágyan homlokára, miközben ujjaim a víz alatt cirógatják, ahol érik őt.
A kérdés váratlanul ér, de nincs esélyem válaszolni, mert Kende belekezd. Egyre szélesedő mosollyal hallgatom a tippelgetést, a végére kékjeim csillannak meg. Hol halkabban, hol hangosabban nevetek fel.
- Először is... - húzom ki egyik kezét tincseim között, hogy ujjaira csókoljak. - Imádom, hogy előnyből indulok. Másodszor... - hajolok minimálisan előrébb, hogy elkapjam a tekintetét. - Szeretem a pszichológiát, de van valaki, aki még megkönnyebbültebbé tud tenni. Kitalálod ki ez a valaki, vagy eláruljam? - emelkedik meg egyik szemöldököm kérdőn. - Mert tudod, ha a közelemben van, sokkal felszabadultabbnak érzem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850756#post850756][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 14:43[/b][/url]

Halkan nevetek fel a reakcióra. - De csak majdnem - forgatom meg szemeimet, miközben mutatóujjamat is felemelem, hogy a majdnem szó teljes érzékeltetést kapjon. Aprót bólintok.
Türelmesen várom meg, míg végig megy az egészen, és végre eljutunk oda, amit már az elején sejtettem. Halvány mosollyal billentem oldalra fejemet. - Tényleg bejön ez a hasonlat - kapom el kezét és csókolok ujjára ismét, de engedelmesen emelem meg államat. - A lényeg az, Reiner, hogy én melletted vagyok olyan, mint te a vízben - vonom meg vállaimat, hiszen valóban csak tényeket közöl. Kezem csúszik fenekére, hogy közelebb vonjam magamhoz, ahogy viszonzom a csókot, sokkal jobban elmélyítve és nagyobb elánnal, mint ahogy kezdeményezve lett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850769#post850769][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 22:04[/b][/url]

Halkan nyögök fel, ahogy eltávolodik tőle, de elégedetten elmosolyodom, mikor megérzem az ujjakat tincseim között.
- Neked én jövök be - nevetek fel halkan abban a pillanatnyi szünetben, amíg van lehetőségem megszólalni. Fájdalmasan szisszenek fel a harapásra, fél szememet csukom is be, ahogy fejemet mozdítom hátrébb, hogy elengedje.
- Nagyon csúnya játékot űzöl - mosolyodom el féloldalasan. - Ott tartottunk, hogy velem töltenéd az utolsó napodat, mielőtt megörvendezteted az olaszokat. Mit szeretnél csinálni? - simítok rá bőrére ismét egyik kezemmel, míg másikkal nyúlok fel és túrom hátra arcába eső tincseit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=850773#post850773][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.08.10. 22:42[/b][/url]

Halkan hümmentek a kérdésre, kékjeim már a távolt pásztázzák. Elnyílt ajkakkal fordulok vissza, majd nevetek fel hangosan. Fejemet vetem hátra közben, immár a csillagos eget fürkészem.
- Jaj - simítom mellkasomra kezemet, fejem biccen előre. - Oké. Az esélytelenek nyugalmával fogok úszni - szögezem le. - És szeretem, hogy ennyire diszkréten hívatod meg magad - engedem el és lépek el tőle, hogy mindkét kezem felfelé nyújtva kezdjek el nyújtózkodni.