Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kastély üres és csöndes ilyenkor. A folyosókat nem népesíti be a szünetről visszatért kölykök zaja, nem repkednek a feje fölött megbűvölt papírrepülők és galacsinok, egyetlen elsős sem varázsol véletlenül mágikus takonytócsákat a kövekre. Most nyugalom van, mozdulatlanság és sötét. Pont, ahogy szereti.
Ma éjjel ő van ügyeletben a tanári karból - na nem mintha nem tartozna minden egyes nyomorult nap az ő ügyeleti rendjébe. Ám ezen az estén az oly' egyoldalú járőrözés is rá hárult, így két- három óránként körbejárja a kastélyt, ezzel biztosítva a gyerekek álmát.
Egy farmer kabátot vett szürke, kapucnis pulóvere tetejére, a kezeit a zsebébe süllyeszti, így ballag emeletről emeletre, ahogy pedig azt remélte, szinte semmi sem mozdul. A néha az árnyak között elillanó, tilosban járó szerelmesekkel egyáltalán nem törődik - ugyan, hisz' ő is volt fiatal, pontosan tudja, hogy megy ez egy bentlakásos, koedukált iskolában. Hadd tegyék. Az ő felelősségük.
Jack álmosan huhog egyet a vállán ülve, aprót csíp gazdája fülébe, aki egy türelmetlen legyintéssel hessegeti arrébb. Éjjelente gyakran hozza magával a baglyot. kihasználva az állat jólátását és hallását, amivel olyat is észrevehet, amit az ő emberi érzékszervei nem. Még. Elnyom egy ásítást, elhaladva biccent az ismerős sakkozó portréalaknak, léptei visszhangzanak, ahogy befordul az irodájára vezető folyosón.
Majd megtorpan.
Jack felborzolja a tollait, Dwayne is egészen hasonló mozdulatot tesz, ahogy felismeri a padlón kuporgó alakot.
   -  Ki fog fagyni valamid úgy. Baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Már majdnem feladja a reményt, és akkor végre megjelenik a férfi, akinek tökéletesen igaza van, ezért nem kezd el vitatkozni fele, csak talpra szökken, és végignéz a baglyon, meg a gazdáján.
- Hogy tudtad beidomítani a baglyot, hogy annyira utáljon, mint te?
A kérdés őszinte, hiszen csőrike rondábban néz rá, mint amikor Mina megtudta, hogy azzal, hogy Kriszta férjhez megy, elköltözik tőlük. Az volt akkor az év veszekedése, hiszen a kislány azt hitte, mind együtt költöznek, pedig Kriszta akkor nem ment velük, amikor Zója egy évig férjnél volt. Leemeli tekintetét a szárnyasról, hihetetlen, hogy szempárbajt vív egy bagollyal, majd megint a férfire pillant.
- Gondoltam megvizsgálhatnád a láncot. Bemegyünk?
Hajnali kettőkor a férfinek nincs is jobb dolga valószínűleg, mint azt mondani, hogy „persze, én is pont arra gondoltam, hogy most még neked láncokat fogok vizsgálgatni, kész esetleg egy kávét addig, mesélj valami izgit, én meg alvás helyett vizsgálgatok neked”. Viszont érezhető a feszültség a nőben, így talán nem küldi el azonnal a francba a reszkető nőt. Nincs meleg ezeken a folyosókon, nagyon nincs. Kezeit a zsebébe dugva néz kérlelőn a férfire fáradtan csillogó kékjeivel. Végül győz, a férfi legyint egyet és kinyitja előtte az ajtót, hogy bemehessen rajta. Itt sokkal jobb idő van, így kényelmesen leveti a kabátját, és a kanapéra teríti.
- Amikor a nagyapámat elküldtem hozzád és visszajött, azt mondta, elküldted, majdnem megverted. Nem érti, hogy könyöröghetek neked, hogy bocsáss meg nekem. Hogy durva dolgokat vágtál a fejéhez, ócsároltad a származását, és engem is. Hittem neki, mert nagyon megbántottalak akkor, amikor eljöttem. Kedveskedve adta oda néhány nappal később ezt a láncot.
Előhúzva az ékszert a férfihez lép, és átadja neki a kis csomagot, amiben található.
- Arra gondoltam, hogy ha Mina nagyobb lesz, majd odaadom neki, de aztán veszekedtünk. Azt mondta, keres nekem egy vélát, hogy a folyamat, amit anyám elkezdett, visszafordítható, hogy Mina egy kis tévedés, de nem baj, majd ő mindent elintéz, én csak legyek nyugodt, egy hét múlva senki se fog erre a kis problémára emlékezni. Megijedtem, hogy valamit tenni fog Minával. Csak arra tudtam gondolni, hogy eljöjjek onnan, de arra nem gondoltam, hogy hazugság minden.
Összefonja maga előtt a karjait, ajkait összeszorítva fáradt-szomorúan pillant fel a férfire. Nem tud elmenni mellette, hogy mi lehetett volna, ha egy kicsit több esze van, ha nem csak azon jár az esze, amit a nagyapja mondott neki, de annyira felfordult a gyomra, hogy inkább nem ment tudott okosabb lenni.
- Ez…ez tőled van, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jack okos madár.
Pár pillanat némaság után végül int neki, majd odalép, hogy kinyissa az ajtót a nő előtt. Ez nem udvariasság, mindössze az irodájának ajtaja semmilyen más módon nem nyitható, csak ha annak a tulajdonosa ezt így akarja.
A szobában félhomály van, az íróasztali lámpa azonban én, mint mindig. Nem szereti a teljes sötétséget, az a paranoiás érzete támad, mintha a sarkokból az általa elpusztítottak bámulnának rá, arra várva, hogy magukkal ragadják. Egyetlen aurornak sem tiszta a lelkiismerete.
   -  Tökre nem ér rá holnapig...
Az orra alatt morogja mindössze, miközben becsukja az ajtót maga mögött. A bagoly rekedten huhog egyet, majd szárnyra kap, hogy a válláról pár tollat elhullatva az ülőrúdra röppenjen. Ismét fölborzolja a tollait, idegesen összecsattintja a csőrét Zója felé.
Dwayne fáradt és merev mozdulatokkal veszi le a kabátját, hogy az egyik szék támlájára dobja. A mozdulata pár pillanatra áll meg, amíg a szeme elidőzik a nőn, megütközve állapítja meg, hogy a kabát alatt minimum pucéran, maximum pizsamában van. Tagadhatatlan, hogy nem hagyja hidegen a gondolat - de hát férfi, hogy hagyná? Nyel egyet, leül a bőr kanapéra, az egyetlen díszpárnát hanyagul ledobja a földre.
Átveszi az apró csomagot, ügyetlenül bontja ki, amíg hallgatja a nő szavait.
   -  Egyszer sem jött hozzám a nagyfaterod. Egyszer láttam, amikor elmentem hozzátok. De ja. Asszem akkor mondtam neki egy pár dolgot.
A csomagolásból a vékony, szinte folyékonynak tetsző aranylánc az ölébe hullik. Óvatosan veszi a kezébe, hogy a fény felé tartsa, nézze, ahogy az vibrálva megcsillan a finom véseteken.
Hogy mennyi ideje nem látta ezt.
   -  Tőlem - szárazon közli, fölpillant a nőre - Azt hittem, már nincs meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ha okos lenne, kedvelne engem, csodás személyiségem van, és gyönyörű vagyok, amikor magamból kikelve ordítozok.
Érzi magán a férfi pillantását, de nem fordul meg, nagyon reméli, hogy nem azért érzi, mert éppen a pálcájával egyensúlyozva azt próbálja betippelni, hova átkozzon, hogy aztán ne feltétlenül gondolják a bírák, hogy nem önszántából távozott az élők sorából.
- Technikailag már holnap van.
Bár ez nem segít azon, hogy hajnali kettő van, sőt talán már el is múlt. Most, hogy itt van bent a szobában, kezdi érezni, hogy nem is olyan aktív, a küldetését beteljesítette, hiszen itt van a lánc is, a férfi is, most már mehet nyugodtan aludni. Ja, hogy az a faluban oldható csak meg? Hát igen, ez megint egy rosszul átgondolt terv.
- Voltál nálunk? Nem is ő ment hozzád? Olvastad a levelet, amit neked írtam?
Most már ebben se biztos, hiszen ha minden más hazugság, akkor ez miért ne lenne az? Közelebb lép a bagolyhoz, aki még mindig úgy néz rá, mint egy gyilkos, és egyik pillanatról a másikra kitátja a száját és nagy adag levegővel felfújja az arcát, mintha lufi lenne, és hozzá bandzsít is egyet, hátha a madár ennyitől szívrohamot kap vagy megkedveli, ám valahogy egyik sikerét se érzi.
- Papagáj.
Hagyja rá a dolgot, és elhátrálva tőle – nem, gyilkos tollasnak nem fordít hátat, inkább leül a kanapéra a férfi mellé, és a kezeit megtámasztva a térdén, tenyereibe helyezi az állát, amíg a férfi vizsgálja.
- Én is, de valahogy sosem tudtam megválni tőle. Csak egy doboz mélyén pihent, és csak egyszer vágtam neki egy ajtónak.
Ami lehet nem volt a legjobb megoldás, de nagyon jól esett. Aztán Kriszta felvette, és eltette a láncot, azóta meg végig velük volt. Egyszer majdnem felvette, hogy megnézze, átkozva van-e, de aztán belegondolt, hogy a lányát nem kéne félárván itt hagynia, úgy, hogy nem is ismeri az apját, aztán amikor megismerte, nem volt meg a lánc, most meg előkerült és lám itt van, a férfi mellett kuporogva, mint egy rakás szerencsétlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Persze, hogy voltam.
Hátradől, a láncot a tenyerébe folyatja, majd rákulcsolja az ujjait. A fém alig érzékelhetően megremeg majd megmelegszik a kezében. Szórakozottan nézi végig Zója magánszámát a madárral, nyűgösen megdörzsöli a szemét, hagyja, hogy a nő nyugodtan leüljön mellé, bár mindezt kellő távolságban.
Túlságosan késő van már számára ahhoz, hogy azoknak a helyén érzékelje és értelmezze a dolgokat. A múlt, megint az a nyavalyás múlt... a nő társaságában néha úgy érzi, mintha másfél évtizeddel korábban egy mocsárba gabalyodott volna, az pedig nem engedi, akárhogy kapálózik. Felejtene. Már nagyon rég, Zója mégsem engedi. Gonosz boszorkány, a méregfogait újra meg újra belé kell fúrnia.
Ma is.
   -  Nem kaptam semmilyen levelet. Mármint tőled nem.
lejjebb csúszik, a fejét megtámassza a háttámlán. Ismét kinyitja a tenyerét, a lánc égén ringatózó medált bámulja, ami meg- megrezzen a szíve ütemére. Furcsa félmosolyt csal az arcára a látvány. A fáradtság beletörődő mosolyát.
Különös pillanat ez a mostani. Itt van a nő, akit utálnia és megvetnie kellene, mégsem megy, eljött hozzá az éjszaka közepén szinte egy szál semmiben. Ajtót kellene mutatnia neki, tudja, hogy az lenne a helyes. Mégsem teszi. Helyette tompa, rekedt hangon magyarázni kezd.
   -  Minának szereztem. Ezek a rúnák itt benne - az ujjával a vésetre mutat, ami csak haloványan látszik a gyér fényben - megvédik őt. Régi varázslat. Erős varázslat. Családi varázslat. Az apa mindig megvédi a gyerekeit, vagy így, vagy úgy. Nálunk így szokás - oldalra billentett fejét a nő felé fordítja - a nagyapád megígérte, hogy odaadja majd. Azt mondta, te nem akarsz látni, de talán ezt elfogadod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Tudom, hogy a testvéred írta meg, hogy lányod született. Miután úgy tudtam, te nem vagy kíváncsi rám, nem akartalak zaklatni, de vele megbeszéltük, hogy majd szólok. Szeretem betartani azt, amit megígérek.
Nézi, ahogy a férfi lejjebb csúszik, és azon gondolkozik, hogy igazán kényelmes pozíciót választott, ám utánozni nem akarja, így csak lerúgra a cipőjét, és felhúzva a lábait vált törökülésbe. Ez máris kényelmesebb, mint ülni, letett lábakkal.
- Végül is, odaadta. Csak a saját módján, hazugsággal, fájdalommal. Ezekhez nagyon ért. A levélben, amit küldtem, bocsánatot kértem, amiért hülye voltam, kértem, hogy találkozz velem, beszéljük meg, mert szeretlek. Elég pocsék belegondolni, hogy ott volt az esély, hogy együtt legyünk, és csak mert nem gondoltam át mindent, elszalasztottam. Ezt Minának nem kellene elmondanunk, soha többet nem beszélne velem.
Így is nehéz néha megértetnie vele mi miért történt, hát még ha kiderülne, hogy az egész csak a bénasága miatt történt, akkor biztos, hogy nem lenne kegyelem. A gyerek amióta beszélni tud, két dolgot kért, az apját és egy testvért, a tény, hogy mind a kettő megadathatott volna, ha…elég szomorú.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy ennyire számít az apaság. Mina nagyon szerencsés.
Nézi a láncot, majd a kezét kinyújtva, finoman megérinti, milyen érdekes, ahogy finoman mozog.
- Szóval azt mondod nincs megátkozva, odaadhatjuk neki? Odaadhatnád te, biztos nagyon boldog lenne tőle, ha te adnád át neki.
Mosolyogva húzza vissza a kezét, csak most jön rá, hogy pizsamában van, és hogy nem kent magára semmit, mielőtt elindult. Milyen nevetségesen nézhet ki így, mennyire nem az, akit a külvilágnak mutatni szokott, és mégse zavarta most, egy pillanatig sem. Szemeit becsukva sóhajt egyet, majd lassan kinyitva elpillant az ablak irányába.
- Jobb lenne, ha mennék, ha sietek, talán nem fagyok halálra.
Nem tartja vonzónak, hogy kimozduljon, elvégre kint nagyon hideg van, fölfelé még fűtötte a tettvágy, ám lefelé már nem sok minden maradt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összeszorítja az ajkait, a száját kezdi el belülről rágcsálni, mint mindig, amikor ingerült vagy zavarban van. Most azonban leginkább... nyűgös és nyomott, valamilyen megfoghatatlan oknál fogva pedig ellökné, ám át is ölelné a mellette ülőt. Az érzés pedig megrémíti és elborzasztja őt.
A láncot még egyszer átveszi a másik kezébe, majd a nő felé nyújtja, hogy a tenyerébe eressze. A keze hűvös, ahogy a nőéhez ér, épp csak egyetlen pillanatra.
   -  Csak simán add oda neki. Biztonságban lesz tőle.
Nagyon rövid ideig állja a tekintetét. Zavartan elpillant, megköszörüli a torkát, feljebb tornássza magát ültében. Mondania kellene valamit, érzi, tudja, ám nem csak a szavak, maguk a gondolatok sem jönnek. Ha a lelke legmélyére néz, még csak meg sem lepte az, amit most hallott. Úgy kellene éreznie, hogy az élete egy elcseszett, kiforgatott hazugság, az egész mögött pedig egyetlen ember áll, aki kicsivel több, mint tíz éve a megfelelő szavakat adta a megfelelő emberek szájába. Mégsem lepődik meg.Túl sok gennyes igazságtalanság van már ebben az egész történetben, túlságosan sok ahhoz, hogy feldolgozza és megeméssze. Így hagyja, hogy az információk átlebegjenek a feje fölött.
Behunyja a szemét.
   -  Most pedig menj el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Jobb lenne, ha ezt Minának nem mondanánk el. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy meg akarom védeni magam, talán így is van, de tudod haragszik már rám emiatt épp eléggé, még ha nem is mondja ki,  nem akarom, hogy gyűlöljön is.
Márpedig könnyen ez lehet, ha nem vigyáz arra olyan kínosan, mint eddig, hogy mit mond a lányának az apjával kapcsolatban. El kellene mondania talán, de fél, hogy a gyermeke annyira megharagudna rá, hogy teljesen elveszítené.
- Sajnálom, hogy nem hagytalak pihenni, remélem nem nézel komplett őrültnek.
Zója keze ellenben meleg, így amikor a férfi keze találkozik az övével, egész testében megborzong egy pillanatra. Csak nyugalom, igyekszik leküzdeni a hirtelen jött zavarát, és bár mondana valamit, akármit leginkább, a férfi azonban gyakorlatilag elzavarja.
~ Legalább nem ordítunk. ~
Szeretett volna még beszélni is vele, de érzi, hogy ennek most nem lenne itt a megfelelő ideje. Jogos is, hiszen már így is több, mint pofátlan azzal, hogy az éjszaka közepén ráront, amikor nyilván lenne jobb dolga is, mint a nő hülyeségeit  hallgatni. Szomorú mosoly jelenik meg az arcán, miközben bólint egyet, amit a férfi nyilvánvaló okokból nem láthat, hiszen csukva van a szeme.
Elpillant a madara felé, hátha okosabb lesz tőle, de a bagoly olyan csúnyán néz, mint eddig. Jobb lenne, ha tényleg megindulna. A láncot visszacsúsztatja a kis tartóba, amit összezár, és a zsebébe tesz, mielőtt hirtelen vezérelt gondolatoktól közelebb hajol a férfihez, hogy a fejét kezével megtartva egy puszit nyomjon az arcára.
- Köszönöm, hogy megvizsgáltad nekem.  Igazán hálás vagyok érte.
Ösztönösen a fülébe suttog, nem pedig beszél hozzá, a megindulásra azonban még mindig nehezen veszi rá magát, talán kicsit kétségbeesettnek mondanám, ahogy a homlokát finoman Dwayne arcához nyomja, és egy kicsit ő is lehunyja a szemeit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mintha bármit is meg kellett volna vizsgálnia ezen a medálon. Megnézte, felbolygatta azokat az emlékeket, amiket nem kellett volna, végeredményben pedig elcsüggedt és elálmosodott a kanapén. Csukott szemmel a szeméhez emeli a kezét, összeráncolja a homlokát, majd végül teljesen felül.
Zója arca nagyon közel van az övéhez. Érzi, ahogy kiszárad a szája, arrébb húzódna, mégsem mer. Szólni készül, ám nem teszi. Összerezzen, ahogy a nő ajkai az arcához érnek, majd a bőre az övéhez simul.
Hallja a saját mély lélegzetvételét és valahonnan messzebbről azt, ahogy a bagoly rosszallóan csattogtatja a csőrét, kora hajnali reggeli reményében. Ökölbe szorítja, majd elernyeszti az ujjait, a tenyere végül nagyon óvatosan siklik a nő derekára, mintha az törékeny üvegből lenne.
A húsz éves Dwayne az állánál fogva emeli föl a lány arcát, bizonytalanul néz bele azokba a szép szemekbe, zavarodottan neveti el magát, a bátorsága egy pillanatra ismét az inába szál, mint előtte annyiszor. Hiszen semmit sem tapasztalt, ha mégis, az nem volt kellemes. A kietlen határban egymást túlharsogva ciripelnek a tücskök, őket leszámítva a tó partján egy lélek sem jár...
Megcsókolja. Nem kellene. Mert nem szabad. Megígérte. Nem is akarja. És mégis. Tíz év ide vagy oda, van, ami bizonyára sosem változik meg, ő pedig egyre valószínűbb, hogy semmiből sem tanul.
A világ pedig négy halovány falra szűkül hajnalig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Léna még mindig nem jelentkezett, én meg hogy a fenébe ne lennék ideges? Amíg drága barátosném Indonéziában szolizik, én itthon rothadok el egy semmirekellővel, meg igazából full egyedül. Az elmúlt időszakban nem sokfelé jártam, egyedül a könyvtárba néztem be párszor, de hivatalosan tanulmányaim véget értek, így egyetlen feladatom az Edictum maradt. Na elég az, de akkor is. Mintha minden lelassult volna, az egész világ, csak én maradtam volna pörgésben. Vagy épp fordítva.
Nagy léptekkel haladok az iroda felé, ahol elvileg mindkettejüknek lennie kéne, de bizonyosan csak egyiküket találhatom ott. A folyosón nem járnak sokan, ami annak is köszönhető, hogy bár elkezdődött a tanév, a diákok többsége halál lazán veszi az első órákat, vagy épp hulla fáradtan rogyik bele az ágyába. Felbaktatok a lépcsőkön és az ajtóhoz érve -, ami tekintve, hogy a második emeltről beszélünk, NAGYON messze van a földszinttől – kicsit megállok, hogy helyre rázódjon a tüdőm. Nem vagyok puhány, vagy ehhez hasonlók, csak nagyon nem vagyok már edzésben, ami a lépcsőzést illeti. Az utóbbi időben el sem jártam otthonról, még csak sétálni sem, inkább a lakásban gubbasztottam és nem csináltam semmit, amiben az a legrosszabb, hogy abban is elfáradtam. Végül mikor légzésem normalizálódik, benyitok és végtelenül örülök – már ha ennek lehet örülni… -, hogy Dwayne-t az asztalánál találom.
- Hello. Beszélhetnénk? – angolul szólok hozzá, hiszen tudom, hogy felesleges magyarul karattyolnom neki. Nem beszélni magyartot. Remek támpont, hogy nem konyít ahhoz a nyelvhez, amire szüksége volna abban az iskolában, ahol tanít. Mindegy is, ez Dwayne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Napok teltek el a bizonyos... incidens óta. Hosszú, unalmas, magányos óráiban bűntudattal és kínos zavarral megtöltött kora őszi napok. Talán kétszer vagy háromszor látta Zóját a folyosókon, ő azonban ekkor mindig rövidebb utat választott, vagy konokul bámulta a szemközti falat, amíg el nem haladt mellette.
Nem akarja látni, pláne nem akar beszélni vele és végképp nem akar gondolni rá.
És mégis.
Morogva satírozza át az utolsó sort, ingerülten dől hátra, hogy megmasszírozza a halántékát. Utál. Órákat. Írni. A papír és a toll nem az ő fegyverei, idegenül mozog az asztal mögött, a listák és névsorok pedig összefolynak a szeme előtt. Ebben az évben azonban úgy fest, sokkal több alkalma lesz papír fölött görnyedni - már ha az Eridon büszke házának diákjai bőségesen szolgáltatnak feladatot neki. Büntetések, kitüntetések, elbeszélgetések...
Szegény feje.
Az ajtó váratlanul csapódik ki, összerezzen. Jack a szárnyát csapkodva visítozik párat, mielőtt megnyugszik a hirtelen zajra.
   -  Vagy esetleg kopoghatnál is. Bakker, neked se volt gyerekszobád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bizonyos helyzetekben hajlamos vagyok megfeledkezni valamiről. Valamiről, ami amúgy fontos lenne, ha engem kérdeztek. Az illem. Amúgy sem csipázom Dwayne-t, ő sem enged, pár mínusz pont ide vagy oda annyira nem érdekel, hogy már szinte üvölt rólam. A gyerekszobás kijelentésre hanyagul megforgatom szemeimet és minden kérdés nélkül leülök az íróasztala előtti székre, egyik lábam átvetem a másikon és fürkészően nézek felé.
- Na mi van, rossz a lelkiismereted? – gúnyos vigyor terül el arcomon. Nem tagadom, az egyetlen szórakozási lehetőséget a férfi jelenti most számomra, ami pedig a legfurább, hogy ez felvillanyoz. Nem szoktam meg tőle, hogy megijedjen azért, mert valaki hirtelen rányit. Az asztalon lévő papírkupacra nézek és el is fordítom a tekintetem. Belehalnék, ha felajánlanám a segítségem, ehhez kétség sem férhet. Azt viszont hallottam, hogy ő az új Eridon HVH. Mégis mi vitte rá arra, hogy elvállaljon egy ilyen pozíciót? Lényegtelen is, inkább a tárgyra térek mihamarabb.
- Csak azért jöttem, hogy megérdeklődjem, hogy van Léna – hanyagul vetem oda a kérdést, csak szemeimben tükröződik a komolyság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Elhúzza a száját. Ledobja a tollát a papírokra, összefont karokkal dől hátra. Tényleg, őszintén csak Ninára volt szüksége most. Léna legjobb barátnője, egyben szinte biztosan a lelkes kis besúgója is... bár utóbbival eddig sosem volt probléma, hiszen Dwayne semmit sem rejtegetett elvándorolt barátnője elől.
   -  Gondolom jól van. Visszament. Ennyi. Tegnap felhívtam.
A tekintetét a félkész jegyzetein tartja, az ujjai idegesen dobolnak az alkarján. Az incidens előtt sem szívesen beszélt Lénáról annak a távollétében, hiszen csak erősítette benne az egyébként is komoly hiányérzetet. Nem egyszerű elhinni először, hogy valaki vele van, utána pedig hetekre elengedni valahová, ahol ki tudja, mit csinál.
Talán ő is épp ugyanannyira bűnös.
Talán jobban.
Talán.
A tekintete a kanapéra siklik, majd kisvártatva vissza a lányra.
   -  Olyan két hét múlva jön megint vissza. Az az Andor... vagy Anton átvállalta a tárgya nagy részét. Különben tök jól érzi magát kinn. Kaland meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Finoman fogalmazok, ha azt mondom, Dwayne válasza nem volt kielégítő. És mitől ilyen ideges? Mintha legalábbis most tervezném bitófára küldeni, amit amúgy sem tehetnék meg. Arról nem is beszélve, ahogy válaszol nekem. Összehúzott szemmel figyelem, ahogy elnéz a kanapé felé, meg úgy összességében képtelen rám emelni a tekintetét. Itt valami nagyon nem oké, csak azt nem tudom még, hogy mi.
- Gondolod? Ennyi? Fasírt van, vagy mi a szösz? – szórakozottan pillantok magam is a kanapé felé, amin semmi különleges nincs, hacsak… Egy pillanatra megáll bennem az ütő, az a szerencsém mindössze, hogy ez egyáltalán nem látszik. Lassan fordítom vissza a férfira a tekintetem és most már nagyon erősen gyanakszom. A szavak, amelyeket kiejt, eljutnak hozzám, de nem igazán fogom fel őket.
- Zója amúgy a Rellon házvezető-helyettese lett. Te pedig az Eridoné. Beszéltetek már? Tudod, megosztani a közös élményeket, ilyesmi – a téma nem egészen idevágó, de meg kellett osszam a férfival az információt, aminek nyilvánvalóan ő is a birtokában van. Érdekel a reakciója és minden rezdülése. Ha elegendő indokot találok, gondolkodás nélkül belenézek az elméjébe. Amilyen fejeket vág, könnyen megtalálom, amit keresek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Dehogy van fasírt. Csak hiányzik.
Ebben nem hazudik. Hiányzik az, hogy hozzá megy haza, a főztje, a közelsége, minden. Bármit tett, ez letagadhatatlan és teljesen őszinte érzés - bár férfiként nem mondaná ki soha. A tiszta hiányt azonban most kínos bűntudat árnyékolja be. Ha rá gondol vagy vele beszél akaratlanul is az eszébe ötlik valami egészen más.
Visszakönyököl az asztalra, Jack a mozdulatára odarepül mellé, leszáll a papírokra, majd bizonytalanul a lány felé totyog. Dwayne inkább azt bámulja ahelyett, hogy Ninára nézne.
   -  Üüüü-hümmm...
Összeszorított szájjal megrázza a fejét. Nem, nem beszélt vele azóta. Távolról hallotta, hogy azt a boszorkányt megválasztották a Rellon védanyjának, olyan posztra, amit ő ott soha, de soha nem vállalt volna el. Azok a kölykök egyszerűen hibbantak.
Megvakarja az orrnyergét, arrébb hessegeti a madarat az asztalon.
   -  Különben egy hét múlva jön Léna vissza, akkor találkozhatsz vele. Elég elfoglalt mostanában, én sem sokat tudok beszélni vele. Akkor is max tűzön át vagy telefonon. De jól van tényleg. Mást nem tudok mondani. Kérdezd őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még mindig gyanakodva figyelem Dwayne minden rezdülését. Nem hagy nyugodni a dolog. A Zójához kapcsolódó kérdésemre nem is felel rendesen, csak összeszorítja ajkait és ez az igazi árulkodó jel. Kiürítem az elmém és minden figyelmemet Dwayne-re irányítom, hogy bemászhassak a fejébe. Azt nem mondom, hogy ez a legtisztességesebb megoldás, de egyszerűen nem tudom megállni. Azonnal olyan emléket kezdek keresni, ami friss és lehetőleg Zójával kapcsolatos. Tudom, mit akarok, ami pedig a legszörnyűbb, olyan könnyen találom meg, hogy az már fájdalmas. Elég az a kevés idő is, amit a férfi fejében töltök és ki is szállok belőle. Túl sokat láttam ahhoz, hogy gyomorral bírjam. Hiányzik neki, hogyne. Látom.
- Még jól van, igaz? Gondolom nem beszéltek meg egymással mindent – szinte vékony csíkká húzódnak össze szemeim, ahogy vádlón tekintek a férfira. Undorodom tőle. Hogy tehette ezt Lénával, hogyan? És most igazán mondhatnám azt, hogy ÉN MEGMONDTAM, de ez semmin sem változtatna, csak megint a sejtésemet igazolná. Azt, hogy megmondtam. Ez egy tökéletes ok arra, hogy már most hazafelé vegyem az irányt és az első géppel Indonéziába repüljek.
- Szerintem meglátogatom. Rég találkoztunk és volna mit mondanom neki. Merrefelé kereshetem? – mondataimban kizárólag Davidre célzok, még az arcom is csüggedtté válik, csak ne sejtse meg a férfi, hogy tudom, amit tudok. Vagy csak maradjon kósza foszlány a gyanú, hogy megsejtettem a csalást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A tekintetét végül elválassza a bagolyról és a lányra emeli. Most már állja a tekintetét - azt, ami valami érthetetlen oknál fogva megvetéssel és undorral telt meg. Ennek azonban nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, elvégre Nina mindig is így viselkedett vele. Undok, harcias kis kígyó. Lényegében semmi sem változott.
   -  Nem mindent - megnedvesíti az alsó ajkát, ismét visszaveszi a kezébe a tollat - Mindkettőnknek dolgozni is kellett, amíg itt volt, nem jutott idő mindenre. Talán majd jövő héten máshogy lesz.
Megrántja a vállát, kutya módjára oldalra billenti a fejét, néhány hajtincse a szemébe hullik. Meglátogatja. Még ő maga sem látogatta meg eddig, ahogy nem is tervezi, ez furcsa, meghatározatlan gyanút kelt benne. Hogy mivel kapcsolatban azonban, már nem tudná megfogalmazni. Dwayne messze nem elég okos ahhoz, hogy összerakja a képet, Nina pedig, meg kell hagyni, igencsak jól játssza az ártatlan, aggódó barátnő szerepét. De mégis...
   -  Te tudsz valamit róla? Történt valami vele vagy mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az alapvető undor ott bujkál az arcomon, de igyekszem elfojtani. Csak semmi árulkodó jel, ugyanis ha kiderül, hogy én tudom, amiről Dwayne azt hiszi, hogy nem, akkor nem fog elengedni. És őszintén szólva nagyon nem akarom megtudni, hogy mit tenne velem, ha megneszelné ezt. Elvileg nem bánthat, de ő az auror, azt mond, amit akar. Sajnos megvan a beosztásoknak és rangoknak az ára, valamint értéke. Ebből az összecsapásból nem kerülhetnék ki győztesen.
- Értem. Pedig többet kéne együtt lennetek – életemben nem esett még ilyen nehezemre kinyögni ennyire hamis mondatokat. De kimondtam és még egy határozatlan mosolyt is küldök felé most, és biztos, ami biztos, folytatom a gondolatmenetem. – Szüksége van most valakire, főleg, hogy ilyen távol van. Te pedig sosem bántanád.
Látom megcsillanni szemében azt a fajta gyanút, ami rám nem veszélyes, de még elszúrhatom. Kérdésére felszalad a szemöldököm az egekbe és felnevetek. Ennél abszurdabb dolgot nem is kérdezhetett volna. Igen, tudok. Méghozzá azt, hogy megcsaltad.
- Szerinted itt ülnék veled szemben, ha tudnék bármit is? Na ne röhögtess – lesajnálóan pillantok rá. Oké, egy picit összehozott minket ez a „Léna Indonéziába ment” dolog, de lássuk be, ha nem muszáj, nem találkozunk. Sokkal inkább messze ívbe elkerüljük egymást. Így utólag elképzelhető, hogy nekem is ezt kellett volna tennem, így most nem tudnék semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Jó, bocs csak...
Megrázza a fejét, lazán int egyet, mintha csak egy legyet hessegetne el.
   -  Fogalmam sincs, mit gondoljak. Ott van egyedül, bármi történhet vele, tudod. Hiszen ott volt az a sárkányos eset is, akkor pedig itt volt. Jobb lenne, ha hazajönne. Mondtam neki, hogy ne menjen el, de hát tudod, milyen...
Maga sem tudja, miért mondja el mindezt. Az agya mélyén megbúvó, ám folyamatosan halkan suttogó bűntudat hangját próbálja elnyomni talán azzal, hogy róla beszél, mintegy mentegetve magát. Én nem akartam, hogy itt hagyjon, hajtogatja magának újra meg újra, amikor egyedül van és senki sem figyel rá, ha pedig nem ment volna el, akkor minden máshogy lett volna.
   -  Akarsz még valamit különben? Vagy ennyi? Mert van egy csomó - semmi - dolgom.
Simán csak kopj le a vérbe és hagyj békén ezzel a pofával, amit vágsz.
Ismét lenéz a papírjára, a szája undorodva megrándul. Munka. Semmi kedve. De semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Oké. Az egy dolog, hogy dühös vagyok rá és meg akarom fojtani egyet kanál vízbe, de hirtelen felütötte a fejét bennem a lehető legalávalóbb érzés a világon. A szánalom. Rá kell jönnöm, hogy Léna elhagyta és ennek nem szabadna, de mégis ez lett a következménye. Nem boldogít a tudat, hogy Terézanyut játsszak és kibékítsem őket, főleg figyelembe véve azt, hogy ki nem állhatom a férfit. De Léna szereti. És ha minden igaz ez kölcsönös.
- Baltával se vered ki a fejéből, jah... - megcsóválom fejem és gondolkodóba esem. Megadjam neki az esélyt, hogy elássa magát a nő előtt, vagy menjek én? Nem is tudom, melyikkel járnánk jobban. Talán azzal, ha Dwayne visszamenne Zójához, Léna pedig keresne egy normális palit. Hiú ábránd sajnos. Be kell érnünk ezzel a vadnyugati cowboy-jal...
- Ha már így kérded... Azt azért elárulhatnád, miért csaltad meg őt az exnejeddel, vagy kid neked - hátradőlök székemben és egyenesen a férfi szemébe nézek. Tudni fogom, ha hazudik. Már azelőtt tudni fogom, hogy kimondaná. Keresztbe fonom kezeimet és tulajdonképpen elzárkózom minden magyarázattól, egyedül szavaim sugallják csak azt, lehet mentsége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Reménykedik benne, hogy az utolsó nyomatékosítja benne, hogy köszöni a megkeresést, de egyáltalán nem szeretne tovább csevegni. Fél kézzel megvakargatja a mellette totyogó bagoly apró fejét, a szája félmosolyra húzódik.
Ez a pillanatnyi béke azonban egy villámcsapásnyi pillanat alatt válik semmivé.
Felkapja a fejét, megütközve bámul a lányra. A kérdés kellőképp váratlanul érzi ahhoz, hogy ne legyen lélekjelenléte ahhoz, hogy úgy-ahogy legalább uralja a reakcióit. Az arcából szinte minden vér kifut, megszorítja a tollat a kezében. A lány tekintetét azonban állja rendületlenül.
   -  Te meg honnan...
A hangja fenyegetően legalább egy fél oktávval mélyül. Talán a tagadás lenne a legegyszerűbb ebben a helyzetben, egy legyintéssel elküldhetné, hogy ostobaságokat beszél. Erre azonban valami okból csuklóból képtelen. A szája kissé elnyílik, a gondolatai szinte hallhatóan cikáznak abban a zavaros agyában. Jack, a törpebagoly, látva vagy megérezve gazdája hangulatát, egy huhogással szárnyra kap és visszaröppen az ülőrúdra.
   -  Nem tudom, mit akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Látom rajta, hogy elégedett a gondolattal, miszerint távozom. Csalódást kell okozzak neki, ugyanis kérdésére nem várt választ adok. Az első reakció, ami a totális döbbenet, teljesen kielégít, válasz helyett is éppen megfelelő. Az elsápadt férfit fürkészem és kérdésfoszlányára csak egy apró mosollyal reagálok. Elcsépelt lenne azt mondani, hogy "én mindent tudok", így hát úgy döntök, vele ellentétben nyílt lapokkal fogok játszani.
- Nem volt nehéz kibogarászni az emlékeidből. Baromi rosszul hazudsz ugyanis. De úgy gondolom, nem is az a lényeg, honnan tudom - hangom komolyan cseng, viccnek még csak szikrája sem fedezhető fel benne. Hiába a fenyegető dörmögés, helyzeti előnyben vagyok, nem bánthat. Ha meg mégis... Nem nekem lesz fegyelmi tárgyalásom ISMÉT, úgyhogy csak hajrá. Én viszont a helyében hajlanék valamiféle alkura.
- Elmondani Lénának, természetesen - hanyag módon vonok vállat, és úgy teszek, mintha az időjárásról beszélnénk. Aztán körbejáratom tekintetem a szobán, hogy végül újra visszatérjen Dwayne-hez. - Tehetsz egy szívességet. Én átugrom a kínos "miért volt" részt, te pedig szépen elmesélsz mindent Lénának. Ha nem szeretnéd, az sem baj. Nekem mindegy, melyikünktől tudja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Némán pár szót formál, ami felismerhetetlen, de szinte biztosan nem hízelgő. Ingerülten megdörzsöli a halántékát, a másik keze ujjai elernyednek majd ismét ökölbe szorulnak maga mellett.
Hiába bármit tagadni, ezt megtanulta már. Azonban a lánnyal ellentétben rendelkezik némi elvitathatatlan helyzeti előnnyel, ami a tapasztalataiból származik: és tudja, hogy a hozzá hasonlót különböző okokból nem tanácsos falhoz szorítani. Ha ugyanis az efféle déli srácok érzik, hogy szorul a hurok, hajlamosak bizonyos... drasztikus lépésekre. A hurok pedig bizony szorul rajta.
   -  Oszt' mégis miért jó az neked, mi? Minek ártod magad a dolgomba?
Mint általában, ha feszült, a hangja hadaróvá és egészen nehezen érthetővé válik, a szavak déli akcentusú köpködéssé olvadnak össze. Nem képes nyugton maradni tovább, kirúgja a széket maga mögül, föláll, hogy az asztalra támaszkodjon a lánnyal szemben.
Szeretné azt mutatni, hogy nem fél. Ám ez nincs így.
   -  Simán letartóztathatlak azért, amiért az agyamban turkálsz. Bevihetlek és igazam lenne. Fogalmad sincs, kivel packázol itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem hat meg, hogy Dwayne ideges. Mások maguk alá piszkítanak, főleg azért, mert auror, de nekem az ég egy adta világon semmi bajom az ingerült Dwayne-nel. Valójában élvezem és mulatságosnak találom, de mosolyogni már mégsem akarok, azzal végképp túlfeszíteném a húrt. Hadaró, szinte már érthetetlen beszédét is sikerül kihámoznom, így egyik lábam átdobom a másikon és kihívóan meredek rá.
- Talán végre eltűnsz az életéből, ami nem egy hátrány, ha jobban meggondolom. Mennyi közös van bennetek? Hogy aurorok vagytok? Ha férfi lettél volna, vele mész - ez a mondat kiemelt helyen fog szerepelni életem könyvében. Arra, ahogy Dwayne felpattan, még az én ereimben is meghűl a vér. De mit tesz egy jó harcos, ha megtámadják? Nem visszavonul, hanem lesből támad és elkaszálja az ellenfelet. Na én is így gondolkodom, úgyhogy meglepő módon jómagam is idegesen rúgom el a széket és támaszkodom ugyanabban a pózban az asztalra, ahogy Dwayne. Bennem aztán ellenfelére akadt, az tuti.
- Csak nem fenyegetsz engem? Akkor tisztázzuk, nekem aztán holt mindegy mit csinálsz, van bőven dolog a rovásodon ahhoz, hogy ha akarlak, nyakig a sz*rba ültesselek, még csak keresgélnem sem kell sokat. Azt javaslom ne tedd próbára a türelmemet, mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán - villámló szemekkel nézek íriszeibe, viszont vele ellentétben minden szavam nyugodt és gyönyörűen érthető. Nem hadarok, nem fröcsögök. Csak közlöm a tényállást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az eddigi sápadt arcba ismét visszaáramlik a vér. A keze, melyeken támaszkodik, enyhén megremeg. Tisztán kellene gondolkodnia, átlátni a jelenlegi, nyomorult helyzetét, akkor talán tehetne még valamit. A lány szavai azonban ennek az esélyét is elveszik tőle. Az agyát végérvényesen elönti a düh, ahogy ennek a nyomai az arcára is kiülnek.
Ha férfi lettél volna, vele mész.
Nem gondolkodik azon, amit cselekszik. Bal kezével fürgén ragadja meg a lány ruháját annak a vállánál, ránt rajta egyet, elég erősen ahhoz, hogy Ninát kibillentse az egyensúlyából. Jobb keze azonban, mielőtt még lecsaphatna az arcára megáll a levegőben.
Megütné. Megtépné. Ordítana vele, hogy aztán kipenderítse az irodából.
... mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán.
Úgy engedi el a vállát, mintha a lány megégette volna. Pár lépést elhátrál.
   -  Takarodj el innen - a hangja elfúló, agresszív intéssel mutat az ajtóra - Kotródj el a szemem elől!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem vagyok egy betojós típus, de miután minden szót kiejtek a számon rájövök, most én fenyegettem meg őt. Mindenki megkapja, amit megérdemel, így én is, csakhogy most végérvényesen lebénulok. Időm sincs reagálni, ahogy megragadja a felsőmet és magához ránt, a lendülő kéz pedig ösztönös reakciót vált ki belőlem. Szorosan lehunyom szemeimet és behúzott fejjel várom a csattanást, ami minden valószínűséggel a falig repítene, hogy a tégla adja a másikat. Nem szívesen vallom be, de iszonyúan megijedek, ráadásul ezt nem is áll szándékomban leplezni. Félek, hogy tényleg meg fog ütni, tartok tőle, de elviselném egy nyikkanás nélkül még akkor is, ha egy hétig ott marad a nyoma. Hála az égnek Dwayne fejében megjelenik egy gát, aminek most én is köszönhetem az épségem. Elhátrál, de én is ugyanezt teszem, semmi humorom még egyszer a közelébe menni. Tudtam, hogy ez lesz, mégis vállaltam azzal, hogy nekiestem. Nyelek egy nagyot, ami részben a megkönnyebülés jele is, de még egy pillanatot várok.
- Kettő-null ide. Én meglátogatom Lénát - nem várom meg a válaszát, kifordulok az irodából és hevesen dobogó szívvel rohanok hazafelé. Mihamarabb el kell indulnom Indonéziába, méghozzá anélkül, hogy ismét összefutnék Dwayne-nel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Cyanne North és Dwayne Warren
Előzmény

Az auror idézte vaddisznó ügyesen csillapította Noel ismételt gyújtogatásának eredményét. A rellonos hátra sem nézett a megkárosított, porladó faépítményre, csak hallgatta a természet csendjét és saját tüzének elhalkuló, ropogó zaját. Maga elé bámult a pálcamozdulat alatt, s bár a füst csípte a szemét, amennyire erejéből tellett, nyitva tartotta azokat. Sem Cyanne-ra, sem Warren-re nem pillantott fel, engedte, hogy göndörödő tincsei arcába lógjanak, általuk is takarást nyerve magának. De apám büszke lesz! Ködös gondolataiból csak apja tünedező arcát tudta kivenni, és szája szegletébe mosoly költözött. Hónapokkal ezelőtt nem hirdettek rellon bajnokot, akkori gyújtogatása így haszontalan maradt. Egész gyerekkora megfelelési kényszerben telt, apja után koslatott, tanult tőle és felnézett rá, mégsem lett olyan fiú, akiről a kocsmában büszkén mesél az öreg. Nem volt elég tökös, nem volt elég tehetséges, nem volt elég jó semmiben. Hát majd most! Ha elvitetik egy intézetbe, megszidják, megverik, vagy bármit is tesznek vele, azáltal ő győz. Eléri célját, és talán, ha apja olvassa róla az értesítőt, azt gondolja majd, hogy nincs minden veszve.
A fiatal, még erőtlen sárkány haloványan bólint, s reszkető lábaival útnak indul, oldalán háztársnőjével, aki ki tudja mit gondol most róla és a helyzetről, amibe belesodorta őt a fiú. A kastély hűvöse jól esik zsibbadt, kimelegedett testének, de hogy úti céljuk pontosan mi, azt annak ellenére sem tudja felfogni, hogy a rájuk találó férfi előzőleg parancsba adta nekik. Noel valószínűleg nincs teljesen magánál, még akkor sem tér egészen észhez, amikor Warren szobájában ül, és meredten bámulja a szőrös arcot. Kiszáradt száját aztán összezárja, égő szemeivel pislant párat, majd vállait megrántva elszánja magát.
- Megkértem North-ot, hogy küldjön belém pár villámot - mondja komolyan. Most ha kötelező lenne se tudna komédiázni. - Neki jó gyakorlás volt, én meg... én meg ismét éreztem, hogy élek.
Az, hogy a fiú agyára ködfátyol szállt, nem az ő hibája. Legnagyobb példaképének világéletében képtelen volt megfelelni, a szeretetet nem tudja befogadni, és csak azt hajlandó érezni, ami fájdalommal jár. Ez élteti, és hajtja előre. Beszéd közben végig a férfi tekintetét keresi, mintegy segélykiáltás gyanánt törnek elő belőle az őszinte szavak.
- Nekem el kell innen mennem - mondja erőszakos élt költöztetve hangjába. - Így, vagy úgy, de... érti?
Milyen más dolgokról beszéltek akkor, mikor először járt az aurornál. Elsős volt, tele versenyszellemmel, céllal, munkába fektethető energiával. Már akkor sem a helyes út érdekelte, de amit akart, legalább tisztán akarta. Most minden zavaros, kétségbeesett, tehetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az új évkezdés mindig valami jobb és különleges dolog, már akinek. Mindenki izgatottan várja a nagy napot, a pillanatot, amikor kimondják - vagy nem - a nevét, mert elért valamit, vagy ilyesmi. Aztán vagy csalódnod kell, vagy nem kell csalódnod. Akiket felszólítanak, azok jobb esetben kimennek, átveszik amit éppen kapnak, aztán visszasétálnak. Megtapsolják őket, ők pedig büszkék magukra. A szüleik is büszkék rá. Mindenki büszke és boldog. Boldogság van, bárányfelhőcskék, szivárvány és miegymás. Kicsit - nagyon - bosszús hangulatom volt egész nap, anyától kaptam ma egy levelet, amiben hát nem valami kedvesen fejezte ki a csalódottságát, hogy semmiben sem emelkedtem ki olyan nagyon. Még az sem hatotta meg, hogy majdnem megkaptam a legjobb őrzői címet, de hát... anyák... Egész nap azon törtem a fejem, hogy min akadhatott ki ennyire, mert hogy biztos nem ezen, az tuti. Ismerem én már anyámat és nagyon jól tudom róla, hogy ilyeneken semmiképpen sem húzná fel magát, még egy induri-pindurit sem. De hát jól van, essünk túl ezen az egész dolgon, mehettem járőrözni. Ebben az évben az első volt, év eleje van, meg hát kicsit zabos is vagyok, szóval jaj annak, aki most a mancsom közé kerül... Már tíz óra is elmúlt, amikor befordultam az egyik folyosón és lassan végigcsoszogtam a kövön. Cipőm nem ütött sok zajt, pálcám is csak gyéren világított a talárujjamba ejtése miatt. Nem szerettem volna, ha most a következő folyosón észreveszek valakit, szóval a lehető leglassabban kellene végigjutni ezen a tíz méteren. Oké, mély levegő, egy perc, egy lépés. Jó Iza, menni fog. Már csak három méter. Már csak kettő. Már csak... ó, sarok! Sóhajtva fordultam be az említett résznél, ahol rögtön bele is ütköztem valakibe. Hmm, itt egy áldozat. AZ... áldozat. Egy pillanatra szorosan lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt és elhessegettem azt a gondolatot, amely szerint én beleütköztem valaki. Ó, nem, az illető a falnál állt és épp valami kung-fu mozdulatot próbált bemutatni. Vagy nem?
- Nevet, ház... Zoli? - szaladt fel a szemöldököm a  fiú nevének említésekor. Hmm, hát róla aztán tényleg nem gondoltam volna, hogy kiszökne és ha nem is randalírozna, azért kint lenne takarodó után. Jó, a legelső dolog: kideríteni, hogy miért és mióta van kint. Aztán büntetni. Hát igen, ezt viszont muszáj. Dashánál is ugyanígy jártam... jó, nem ugyanígy, de hasonló volt a helyzet. Talán ő is lázas és úszni megy? Vaaagy...