Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Feljegyzések a terromágiám megjelenésének időszakából - elrejti a tényt, hogy sosem adott ki ennyire személyes dolgot a kezei közül. Ír benne a megjelenésről, arról hogyan csonkított meg valakit akaratán kívül és félt tőle mi lesz ha legközelebb is így lesz. Az első eredményekről, milyen volt visszaülni a seprűre, végül az elalvó eleme - benne vannak. Szinte olyan az a könyv, mint a legelső esettanulmánya, amit most odaad, hátha Kornél nem fogja annyira magányosnak érezni magát a nehéz elindulással. Túl sok a befolyásoló tényező ahhoz, hogy egy tizenéves magát őrölje miatta. - Minden elemista esete más. A tanonc társaidé, a tied, az enyém, elemtől függetlenül, meg kell tanulni együtt élni egy új erővel. Senki nem várja el… - szemöldökét ráncolva megáll egy pillanatra - jobban mondva nem várom el tőled, hogy máról holnapra mindent tudj. Ez nem száraz elmélet, olvasd el - mutat a könyv felé.
A közbeszólást figyelmen kívül hagyva fejezi be a mondandóját. Közben bőre alatt érzi a mágiájuk érzékenységének eredményét: ahogy azt gondolta, Konrélnak egyáltalán nem tetszik az ötlet. Nem hibáztatja.
- Rendben. Alacsonyabban, visszafogottabban repülni még mindig jobb, mint egyáltalán nem repülni, nem? - emeli rá fél szemöldökét, azzal együtt mozdul ajka szeglete is. Pár pillanattal később tűnik is el és helyét a figyelem veszi át. Türelmesen vár, hogy Kornél kérdezzen.
- Meglehet. Amikor a sérüléseket szerezted, a levegő már az esés közben hatással lehetett a testre, és a szervezetre. Viszont azóta több idő eltelt, mint amit az ellentétes elem kiválthatott - hirtelen két dologra tud csak gondolni, az egyiket a terromágia alapból kizárja. Dörzsöl szakállán. - Szedsz most valamilyen gyógyszert, Kornél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A kezemben tartott vaskos könyvet tartva kerekednek ki a szemeim, ahogy fürkészem. A személyes tapasztalatok? Ez nem olyan mindennapi dolog, mintha az időjárásról csevegnénk egy napsütéses délután. Mindenki eleme máshogy bukkan fel, ezt még én is tudom, pedig soha nem voltam jóban az elmélettel, és az, hogy megtudhatom, Ezrának hogy jött ki... furcsa érzéssel tölt el. Még én sem mondtam el senkinek, hogy jött ki az elemem. Aprót biccentek, erősebben szorítok rá a végszót követően. El fogom olvasni.
- Gondolom - morgom egyetértően, de egyáltalán nem értek egyet. Ha már repülök, csináljam rendesen, nem? Lemondóan sóhajtok, mert ezek szerint nem. Esélyem sincs a terromágiával szemben, ami bennem van. Zavartan dörzsölöm meg tarkómat a kérdésem után, fürkészem a tanerő arcát, szemöldököm szalad ráncba, egyértelműen nem értésemet kifejezve.
- Én... mi? Levegő? - kérdezek vissza. - Szóval nem a terro miatt gyógyulok lassabban, hanem a levegő miatt? Az van hatással a csontjaimra? - hitetlen toppanok még egyet közelebb, hangom kicsit emelkedik meg, de érezhető belőle a pánik. Az nem lehet. Nem lehet, hogy a levegő befolyásolja a gyógyulásomat.
- Igen. Sokat kell a lábamra. Fájdalomcsillapítók, nemrég kaptam egy újat, ami az időjárás-érzékenységre van, csontregenerálót és izomerősítőt, meg valami kenőcsöt is kaptam újonnan - vonom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog, mert igazából nekem ezek mindennaposak. Mondtam én, hogy nagyanyám csak jelenthet nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem szokta még meg, hogy Olivér bármikor-bárhol felbukkanhat a beképzelt budai képével. Biztosan most is jobb átlaga lesz majd, mint Gellértnek és az egész szünet erről fog szólni. Pedig ő igenis igyekszik... muszájból, meg amúgy is. A vizsgái nehezebbek mert felsőbb éves, mint Olivér. Honnan tudják, hogy neki nem kell majd előbb-utóbb korrepetítor? Francba. Ennél még a leállíthatatlan dallam is jobb, ami ahogy rá gondol, már bent is van mint labda a hálóban.
Legalább ilyen gyorsan érzékeli az elé toppanó szöszit. Gellért pillanatnyi kisfiús megszeppenés után mosolyodik el.
- Kösz. Asszem - szavaival egyszerre jön a kérdés is. - Nem, én center vagyok - miközben beszél, akaratlan is fürkészi: szegény lánynak ennyire elgémberedett a nyaka az előző órán? - Kosárlabdázom - teszi hozzá, hátha nem egyértelmű. Sokszor nem az másoknak, és nem csak a mágusok közt. Mint neki, hogy már nem ártana múltidőben beszélni.
Alig láthatóan méri végig, hogy vajon találkoztak-e már korábban. Nem hiszi.
- Aha, de Simonnak is hívhatsz. És te...? - kérdő hangsúllyal harapja el a mondatot, ahogy kicsit emelkedik szemöldöke: hátha ő is megtudja a lány nevét. Ha nem, maximum rákérdez. Utána teszi át egyik kezéből a másikba a füzeteit, a mozdulat közben lepillant és így elkapja a szöszi vonásait az újság lapján. Ha újságból mosolyog vissza, akkor honnan tudja éppen Gellért nevét?
- Ez milyen lap? - kérdez rá, és úgy nehezedik fél lábára mintha nem csengetnének be percek múlva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagy tevei vannak a szőkének ezzel a sulival, még ha nehezen is indult az itteni karrierje, meg hát Dorisz és Dévi hírnevét is le kell győznie. Ennek az egyik első lépése az lesz, hogy legalább olyan jó jegyei lesznek, mint az idősebbik bátyjának, hogy megmutassa, nem az üresfejű húga a két a bátyjának. Mert látja ezt a hozzáállást néhány emberen, hogy a szőke kiscsaj a cuki lakkjával és piros rúzsával nem lehet ám olyan, mint a nagy Jankovits Dávid.
Majd meglátják!
A második lépés pedig előbb jött el, mint az első: a hírnév. A saját hírnév megteremtése különösen fontos, főleg, hogy ha idősebb fivérei vannak az ember lányának. Ő nem Dév meg Dorián húga akar lenni, hanem Panka, akit azért ismernek, mert annyira jó fej, laza, vicces és persze okos is mindemellett. Pont kapóra jött a cikk, így mindenhol tudja jelezni, hogy őt interjúzták meg, nem Doriánt. Persze nem az emberek arcába tolva, épp csak diszkréten.
A harmadik fázis pedig az, hogy a felsőbb évesek is ismerjék. Itt van ez a Gellért fiú, olyan kis szociálisan kínos, kedves gyerek, egy Dorián simán átlép rajta. De Panka.... Panka meglátja benne a szép lelket, amire lehet, hogy senki sem figyel a Dorián-féle harsány srácok mellett. Pedig lehet, hogy az ilyen kis finomak a legcukibbak.
- Center? - Kérdi mosolyogva, bár igazából fogalma sincs miről beszél. Szeret a középpontban lenni? Eddig nem ilyennek tűnt, de jó célok. Tetszik, tetszik. -  Áh, hogy kosárlabda! Az kemény sport. Én nem annyira szoktam ilyeneket, mert letöri a körmöm a labda. Te mióta játszol? - Magyarázza kínosan nevetgélve. Tudja, hogy vannak bűbájok, amik helyrehozzák, de minek tönkretenni a manikűrt, egyszerűbb vigyázni rá. Nem azért ül hetente egy-két órát a lakkos doboza fölött, hogy aztán minden edzés után javítania kelljen rajta.
- Én Panka vagyok. Hívhatsz Pankának, nem szeretem, ha becéznek. - Válaszolja mosolyogva, ami mögött felvillan a kínos emléke annak a bizonyos Pöszke becenévnek, amit kicsi korában aggattak rá. Nem, azoknak az időknek vége, ha kell megtanulja a felejtés bűbájt és egyesével vadássza le az embereket.
- Áh, eeez? - Kérdez vissza szinte meglepve, hogy pont ott van kinyitva az újság. Hát nem a hóna alatt maradt? Hupsz.
- Ez az ehavi Edictum, képzeld engem interjúztak meg benne! Hát nem kedvesek? - Kérdi full lelkesen megmutatva a róla készült cikket. - Épp most beszéltük a többiekkel, hogy ez mennyire nagy cucc. Annyira hálás vagyok meg minden. - Meg büszke és egy hónapig mindenki ezt fogja hallgatni. Először az Edictum, aztán a falusi újság, majd az országos hírnév. Csak lépésről lépésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A kezében tartott füzet ereszkedik lejjebb, egyazon irányba amelyik lábára ránehezedik. Ez hosszabb dumálgatás lesz, és még mindig nem teljesen tudja elengedni vajon honnan tudja a nevét. Már nem azért, magas, meg egész helyes, azt azért tudja magáról hogy nem nehéz észrevenni, de az utóbbi hónapokban ott lebeg a feje felett, hogy Olivértől bármi más is kitudódhat róla. A “családi ügyeikről”, ahogy a hirtelen apa-wannabe Dénes szokta mondani. Hülyeség.
Halkan nevet arra, hogy letörne a másiknak a körme. Sok lány barátja volt otthon is, tény, segített a dolgon, hogy egyedülálló anyuka nevelte - emlékszik egyszer mennyire le lett cseszve amikor otthon elújságolta mivel ugratták a haverjaival a Sipos lányt.
- Nem tudom. Három vagy négy éve - von vállán, mert már nem is emlékszik. - A körmöd viszont biztonságban van a lelátón a szurkolók között. Voltál idén a meccseken? - kérdezek vissza ha már eleve fogónak nézett.
- Oké, Panka, vettem - biccent. Ha a nevét nem is biztosan jegyzi meg, az biztos, hogy nem fogja hangosan leszöszizni a lányt. Szemtelenség lenne, inkább megtartja a gondolataiban.
Aprót bólint a visszakérdezésre, kékjei kérdőn pásztázzák a lány arcát, mielőtt az Edictumra ejtené. Hallott már az iskolaújságról, de eddig messze elkerülték egymást. Megszeppent arccal pislog az orra alá dugott újságra. Aztán a beszédre, amit úgy kanyarít ide a lány, mintha egyszerre nyerne szépségversenyt és Oscar-t, csak a teljes közönség híján Gellért maradt. Két ujjal tolja arrébb az Edictumot, arcán ezzel párhuzamosan kedves mosoly terül el.
- Még nem olvastam, de tényleg elég frankó - egy pillanattal tovább tart a pislogása, ahogy szemei csücskébe megjelennek a mosolyráncok. - És mivel kerültél bele? - kíváncsiskodik. El is olvashatná éppen, de így is idő kérdése és becsengetnek. Eltekint a lányról, hogy kezét megemelve intsen oda Rómnak, majd fordul vissza és figyel tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Együttérző mosolyra rezzen ajka széle, de alig egy pillanatra engedi ezt meg. Főleg miután befut a kérdés és igencsak át kell gondolnia mit mondjon most Kornélnak. A kölyök fejére kiülő értetlenség csak az első lépés, amikor közelebb lép Ezra keze óvatosan fog a vállára. Ha repült, a légnyomásváltozás mindenképpen hatással volt a gyógyulására, de ilyen mértékben?
- Ez egy feltételezés, most beszélünk róla először. Mint mondtam, hatással lehet rá, de azóta túl sok idő eltelt, hogy csak erről legyen szó - bólint aprót nyomatékosítva szavait. Elengedi a fiút, majd mély levegőt véve teszi csípőre a kezeit és hallgatja a kisebb gyógyszertárat, amit a tanonca felsorol.
- Értem. A gyógyító gondolom bájitalokat írt fel és nem gyógyszereket - gyanúsan az előbbi lesz egy olyan, a mágus társadalomban befolyásos családban, mint Kornélé. - Lehet, hogy nem jók vagy érzékeny vagy valamelyik összetevőjére, szóval szeretnék rájuk nézni még a szünet előtt. És beszélnem kell a gyógyítóddal is - hangja határozott. A terromágusokról ismert, hogy erős csontozatúak, olyannyira, hogy eleve a csonttörés esélye igencsak alacsony és cseppet sem tetszik neki, hogy Kornélnál minden megmutatkozik csak ezek nem. Valami van a levesben, ami nem odavaló, ennek ellenére nem ül ki az aggodalom az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyre értetlenebbül állok az egész előtt. Ha nem a levegő, mert régen volt, akkor most mi? Lehet tényleg a föld miatt van az egész? Így is rokkantként tekintenek rám és kezelnek is néhányan, ha ez így folytatódik, a végén még indokolt is lesz. Remek nekem.
- Aha, értem - dehogy értem. Kezdem úgy érezni, hogy már semmit nem értek, ami az elemi mágiához kapcsolódó, főleg nem azt, ami a terrohoz. Én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy másnál is alakult már így? Tekintetem akaratlan esik a könyvre. Gondolom majd kiderül.
- Leginkább azok, igen. De utána nézett, elvileg nincs bennük olyan, ami árthat, vagy hatással lehet rám az alapokon túl, meg... nem tudok arról, hogy allergiás lennék. Nem volt soha bajom tőlük, az izé... tudja... szóval a terromágia kijövetele után sem - vonom meg vállaimat, majd áll meg bennem az ütő. Remek. Amennyire elleneztem, hogy Thor doki jöjjön Ezrához, most Ezra menne Thor dokihoz. Valahogy az élet nem akarja, hogy a két férfit elszeparáljam egymástól. Tarkómat dörzsölöm meg. A táskámat lendítem magam elé, út közben jövök rá, hogy a kötettel a kezemben megnehezítem a dolgot, így azt a hozzám közelebbi asztalra csúsztatom, majd veszek elő egy pergamen darabot és firkantom le a doki nevét és címét. - Ő az - nyújtom Ezra felé lesütött tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kékjeivel követi az ereszkedő füzetet, ahogy magyaráz a körmeiről. Nem mindig szokta magát észrevenni, hogy sok - ez pontosan egy ilyen alkalom. Valaki azt mondja rá, hogy tapadós, pedig szerinte ez egyáltalán nincs így, hiszen ő csak barátkozó, közvetlen és ez így van jól.
Ahogy a körmén nevetnek, széttárja a kezét és rápislog az aktuális manikűrjére. Még nem engednek neki géles lakkot, de ettől függetlenül is nagyon szép hatású, csillogós körömlakkokat használ, amik valamennyire védik a töréstől.
- Meccseken? - Kérdi szélesen elmosolyodva, bár odabent megy a mini pánik, hiszen őt rohadtul nem érdekli a sport, főleg nem a meccsek. A srácokat az edzésen nézegeti inkább, ha már muszáj valamit.
- Persze! Igaz, nem sokra volt időm, de figyelemmel követem az iskolai kviddicset. Tudod a bátyám is benne van a csapatban. Te jársz meccsekre? - Ahogy kiejti Dorián nevét megbánja egyből, remélhetőleg nem egyből arra fog terelődni a szó, hogy milyen poszton van meg hogy milyen védései voltak a szenzonban. Épp eleget hallgatja ezeket otthon a két fivérétől, valamennyit tud hozzászólni, bár inkább csak a mozdulatok nevei vannak meg neki. De neki nem is ez a dolga, Panka egy lány, akinek szépnek kell lennie.
Zárt szájjal, gödröcskés mosollyal bólint a Pankára. Szerencsére itt nem nagyon jön elő a gyerekkori rémálma, a Pöszke becézés. Azt kinőtte, nem kell folyamatosan a sszhamócára emlékeztetni.
Itt sokkal királyabb dolgokkal szeretne az emberek emlékezetébe bevésődni, ilyen például ez az Edictum cikk is.
- Ugye? Köszi! - Hálálkodik elvigyorodva. Egyrészt nagyon büszke most erre, másrészt pedig tényleg hálás, hogy őt választották Doriánnal vagy Wessivel szemben. Azért nem mindegy, láttak benne valamit.
- Oh, ez egy olyan cikk, ahol olyan diákokat interjúztak, akiknek a családja régen egy adott házat erősítik. Nálunk kb. mindenki eridonos volt, ha mégsem,azt kitagadjuk. - Feleli nagyon komolyan bólogatva. Olyan nincs, hogy egy Jankovits ne piros legyen.
- Nem, amúgy nem! - Teszi hozzá nevetve a saját hülye poénján. - Milyen órád lesz? - Érdeklődik, ahogy tekintete egy pillanatra átsiklik a srác Gellért barátjára, majd vissza rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

Farkasházy professzor bájitaltan után megkérte Korirt és néhány évfolyamtársát, hogy az óra után segítsenek visszavinni a felhasznált eszközöket a szertárba. Szerette házvezetőjét, megtiszteltetésnek érezte, hogy Rudibá’ őt szerette volna erre a fontos feladatra, ami külső szemmel inkább hétköznapi, mintsem rendkívüli. Boldogan pakolta be a több, mint harmincéves faládákba a lombikokat, edényeket és mozsarakat. Ezek után segítve a fiúknak - mint tiszteletbeli srác - a lezárt ládákat pálcája segítségével röptette vissza a szertárba. Odabent komótosan kezdett kipakolni, gondosan helyükre tette az eszközöket. Először a nagyokat, majd a kicsiket és végül a legapróbbakat. Leporolva mancsait mosolyogva konstatálta, hogy a kemény munkát elvégezte és mehet fel az Eridonba. Lehet buksi simit is kap. Megfordult és lám, egyedül volt a szertárban. Eddig szarakodott volna? Az ajtót zárva találta, bár remélte, csak ráhajtották, ne zavarjon senkit a nyitott ajtó. Azonban, amikor a kilincset lenyomta, az ajtó masszívan tartotta magát. Nem mozdult. No fene - gondolta. Újra próbálkozott, ám továbbra sem nyílt. Vállát megvonva a vörös berkenye pálcáért nyúlt.
- Alohomora lesz itt a megoldás - dünnyögte, de az kicsúszott kezéből, egyenesen az ajtó elé esve majd gurulva át alatta.
- Ne ne ne ne ne - ereszkedett térdre és a nyílászáró alatt kukucskált át hátsóját az égbe meresztve, míg arcocskáját a hideg kőhöz paszírozta, hogy láthasson. Ott volt a berkenye. Látta. A túloldalon hesszelt.
- A rohadt életbe! - csapott bele a földbe, majd felemelkedve az ajtón kezdett dörömbölni.
- Hahó! HAHÓÓÓ! - torkaszakadtából sipákolt, akárcsak egy riadt bestia. Várt pár percig, de nem hallott semmilyen reakciót, így ellépett az ajtótól és egy kampós, hosszú bármit próbált keresni, ami elég vékony, hogy átdugja az ajtó alatt és visszaszerezze pálcáját ezzel magát megmentve. Jegyzet magadnak: Sose várj a szőke hercegre, úgysem létezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Néhány idősebb srác kötött belé a folyosón, gúnyolódtak rajta, lökdösték és szimpla szórakozásból kedvük támadt őt megalázni. Jacob meg hirtelen nem tudta, mit is tegyen, mégis csak ők voltak túlerőben, így mikor elvették tőle a jegyzeteit, és már a pálcáját is el akarták kobozni tőle, akkor állt neki szaladni, szedte a lábát - még jó, hogy múltkor edzett Zalánnal a futópadon - így legalább emlékezett arra, hogyan is kell futni. Szóval, szedte a lábát, mint a nyúl, sietett, csak úgy csikorgott talpa alatt a folyosó, majd egy kanyar után bevágódott az első ajtón, ami a szertárba vezetett. Nem volt megállás, sietve szaladt a leghátsó polcok mögé, és a sarokban lapult meg. Hevesen kapkodta a levegőt ki-és be, ettől a megterheléstől még a narkolepszia is előjött, amitől hirtelen bealudt, s eldőlt, mint egy zsák.
Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, de már csak arra nyitotta ki a szemeit,  amikor meghallotta, hogy valaki hevesen dörömböl és hahózik. Kellett neki néhány másodperc, hogy felfogja, hol is van, kicsit megdörgölte a szemeit, majd feltápászkodva a sarokból, óvatosan lépdelt előre, lopva, hogy ne csapjon zajt. Ekkor látta meg a kimagasló kerekded formákat,  de a hangból ekkor már tudta, hogy Kornélia az, aki valamiért nagyon küzd ott a padlón. Jake a szája szélét rágta, zavarban volt, egyrészt már attól a ténytől, hogy ott volt Kornélia és bár nem akart szemtelen lenni, de csak sikerült őt szemügyre vennie, másrészt meg nem akarta ráhozni a frászt sem. Megint előrébb lépett, pechére azonban hozzáért valamihez az egyik polcon, ami éktelen csörömpöléssel ért földet.  
- Jajjajjj ne ijedj meg Kori! Jól vagy? - csak megszólalt, az meg se fordult a fejében, hogy védekeznie kellene, netán ráhozza a frászt a másikra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

A földön hasalt, mint egy félkegyelmű a pálcája után nyüszítve. Szégyellte magát, hogy tudta így elKornélozta, ami a lány számára a legbalszerencsésebben gurult át az ajtó alatti résen. Felpattanva -enyhén kattosan-, esett neki az ajtó dörömbölésének, de hamar le kellett mondania arról, bárki kinyithatja neki. Pálca nélkül nem sokat ért a lány se. Ami baj volt még: Aladár. A lény fizikailag semmit nem tudott volna tenni maguk érdekében. Bár menő a lény alakváltoztatása, de sem átnyúlni nem tudott volna az ajtó alatt úgy, hogy visszahúzza a pálcát vagy egyik göcsörtös ujjából zárba illő kulcsot formálva kinyissa az ajtót. Sajnos megint csak nem találta semmi hasznát árnyékának. Odébb lépve kampós eszközt keresett szemeivel. Fel is vett egy kisebb, ütött-kopott üstöt, hogy megnézze a mögötte behányt holmik tömkelegét, azonban csörömpölés robaja ütötte meg füleit, aztán egy nyugiKori. Ki lenne nyugodt ilyen helyzetben?!
Halálfélelemre utaló sikításban tört ki az eridonos, a kezei között szerelmesen szorongatott öreg üstöt pedig védekezésként a felbukkanó - mint utólag kiderült Jacob - felé hajította s továbbra sem állt meg a sikításban. Vagy fejen találja, vagy nem. Nem célzott, kinek lenne arra ideje?
- Sátán szerelmére, Jacob! A Lethifold vigyen el nyaralni! Hát mit képzelsz te magadról? - tört ki hisztérikusan, szívére is odakapott, hiszen elmúlt a veszély. Csak Jacob volt, nem akarta senki megenni vagy bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Megtanulhatta volna már, hogy sosem jó az, ha megijesztenek valakit, mert annak bizony nem lesz jó vége. S bár nem szánt szándékkal tette, de sikerült kiugrasztania a szellemet a palackból, Kori ugyanis hangosan sikított, ebbe még szegény Jake füle is belesajdult, de hiába is próbált nyugtatóan szólni, túl késő volt, ugyanis még ki se mondta a szó végét, már telibe is találta az üst. Csak az volt a szerencséje, hogy valahogy épp még oldalra tudott fordulni a testével, így miközben kezeivel a fejét védte, valahol a hátába csapódott be az üst, ami végül hangos zörgéssel ért földet.
- Ne haragudj, nem direkt volt! - fordult vissza Kori irányába, miközben védekezőn emelte maga elé a mancsait. - Csak bealudtam és arra keltem, hogy valaki dörömböl, de nem akartalak megijeszteni ,sajnálom - sóhajtva kért elnézést, közben hátához nyúlt, hogy megtapogassa a sajgó részt.
- Amúgy mi történt? Neked nem órán kéne lenned? - na igen, fejből tudta Kornélia órarendjét, ezért se értette, hogy mit keres a lány itt a szertárban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

Hitetlenkedve nézett Jacobra. Mégis mikor jött be? Meg miért jó neki ijesztgetni a lányokat? Nem tudta, mit gondoljon a fiúról. Ennyire a megszállottja lett volna? De nem is hallotta bejönni utána, Aladár se jelzett neki, hogy lenne itt még valaki rajtuk kívül.
- Nem haragszom, de akkor is a szívem majdnem kiugrott - vágta hozzá határozottan. Még mindig a történtek hatása alatt volt.
- Te a szertárba jársz szunyálni? - vonta fel szemöldökét értetlenül. Arcára is kiült ez az érzés, fejét csóválta hozzá. Látta ám, ahogy fájlalva dörzsölte hátát a másik, de még mindig nem tudott napirendre térni.
- Nekem? Neked! - kérte ki magának - Délelőtt kitudja mennyi az idő, te meg itt alszol! Ha kiszed innen valaki minket, attól tartok meg kell büntesselek lógásért - felelte, ahogy előjött belőle a prefektus. Fejét oldalra döntve vizsgálta a másikat, amikor felvillantak a kék szemei. Támadt egy ötlete.
- Jacob! Nálad van a pálcád? - kérdezte reménykedve, mert ha igen, pillanatok alatt kijuthatnak a sátánverte szertárból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Kár lenne a szívedért - kezdett bele, aztán rájött, hogy nem kéne ilyeneket beszélnie, így inkább gyorsan korrigált.
- Akarom mondani, az egészség fontos dolog, nem lenne jó, ha elmászna a helyéről - ezután zavartan össze is préselte az ajkait, még a fejét is lehajtotta, mintha tényleg hibás lenne, és csak akkor emelte fel ismét, mikor a kérdés érkezett. - Én nem. Csak…így alakult - nem volt benne biztos, hogy a hódítást éppen egy vallomással kéne kezdenie, így is mínuszban volt már a lánynál, nem hiányzott az, hogy a betegségéről meséljen neki.
- Megbüntetni, engem? - nagy és ártatlan szemekkel pislogott a lányra, részben igaz volt a vád, de nem érezte magát hibásnak. Viszont annak a ténye, hogy Kornélia megbüntetné, így pedig újra együtt kellene tölteniük egy kis időt, vigaszt adott neki. - Hát jó, ha Te büntetsz, azt nem bánom - persze, ahogy kimondta a szavakat, máris rájött, hogy talán megint eszetlen dolgokat hordott össze, hisz hülye az, aki nem bánja.
- Tesssék? - meglepetten kapta tekintetét a lányra, aztán gyorsan matatni kezdett a zsebeiben. - Basszus nem, elhagytam futás közben - sóhajtott.
- De miért kell neked az én pálcám? Neked nincs? - közben kicsit előrébb lépdelt a sötétből, még mindig tapogatta a hátát, kemény volt neki az üst.
- Figyelj Kori, amúgy beszélhetnénk…a múltkoriról? - zavartan vakarta meg a füle tövét, és igen, a bálra gondolt, ahol faképnél hagyta őt a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

A szívére kapott bók hallatán inkább úgy csinált, mint aki meg sem hallotta. Összefonta karjait és csak bólogatott, hogy iiiigen, az egészség fontos, jaa. Bár továbbra is ködös volt a szertári szunya. A rövidke válasz pedig nem volt számára kielégítő.
- Figyelj, ha félsz a vizsgáktól, nem kell. Ha egy nem sikerül, lesz másik hat, ami igen és átmész. Ez ennyi - vállait vonogatva próbált megoldást találni a fura alvóhely kiiktatására, meg se fordult a fejében, hogy a másik bullyk elől menekült oda, arról pedig végképp nem tudott, miféle betegsége van a navinésnek.
- Majd fogod - felelte tömören szemeit forgatva. Hangja színtelen volt és baljós. Még, hogy ő nem bánná. Kornélia nem egy és nem két fantáziadús feladattal mászkál prefektusként a tarsolyában. Volt, akivel a gyengélkedő ágytáljait tisztíttatta pálca nélkül egy fogkefével. Olyan is akadt, akinek fel kellett írnia a klubhelyisége minden zugába, hogy: Agárdi is the baddest prefi ever. Szerette az eszement, kellemetlen feladatokat kiosztani. Ha valaki sunnyogni akarna, csinálja jól. Ha elkapják, meg is érdemli, amiért tilosban járt.
- Ha nálam lenne, nem lennék itt - felelte, majd ujjával az ajtóra mutatott - kiesett a kezemből és kigurult az ajtó alatt. Egy alohomorat szerettem volna tőled kérni, de így tárgytalan - sóhajtott lemondóan, így arcát két tenyerébe temetve rogyott térdre. Guggolni nem guggolhatott, hát az iskolai egyenruhája része a szoknya. Szoknyában nem guggolnak a lányok.
- Hmm? - dünnyögte fáradtan, tenyereibe szorított arccal - Mit szeretnél? - nézett fel hirtelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- De nem félek a vizsgáktól, nem vagyok hülye - szaladtak ki száján a sértett szavak, mert azért rosszul esett neki az, hogy mindenki azt gondolta a múltkori bukása után, hogy egy idióta. Tény, hogy volt egy-két tárgy, ami sokkal nehezebben ment neki, de leginkább a problémái nehezítették meg a vizsgára való felkészülését. Az, hogy bárhol, bármikor képes volt elaludni, akár még vizsgaírás közben is. Arról meg nem szeretett volna szólni, hogy megkergették, mert ennél szánalmasabb nem is lehetett volna a helyzete a múltkori folyosós bukdácsolás után. - Bocs, csak ezt nem értheted - immár sokkal nyugodtabban, amolyan elnézést kérően szólalt meg, és még a büntetésnek is állt elébe. Arra mondjuk felkapta a fejét, ami a lány száját elhagyta, de inkább nem kérdezett rá, hogy mire is gondol pontosan, kicsit morcosnak látta a lányt, ez pedig kezdte Jake-t frusztrálni.
- Hééé, mi a baj?- látva azt, hogy a lány térdre rogyott, aggodalmasan lépett közelebb hozzá, és le is guggolt mellé. Már a keze is megindult, hogy megérintse a lány vállát, de aztán inkább ezt még sem merte meglépni.
- Csak megérteni valamit. A bálon azt mondtad, hogy olvastál valamit az Edictumban, meg azt is, hogy tetszik neked valaki és ott hagytál faképnél. De ha ez tényleg így van, akkor miért mondtál igent, mikor elhívtalak? - tekintetével kereste Kornélia pillantását, nem volt erőszakos, csak őszinte válaszokat akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Egy szóval se mondtam, hogy hülye vagy! - kelt ki magából Kori, reagálva a másik hevességére - Csak azt, hogy ez természetes, ha be van miatta szarva, mert tegyük fel, tavaly emiatt buktál meg. Nem gondoltam semmi rosszra veled kapcsolatban. Nem vagyok Bella, aki a ruhája alapján dönti el az emberről, hogy mennyire intelligens, jesszus - forgatta meg szemeit, majd bocsánatkérésnek szánt mondatra inkább legyintett. Engedje el, a lány is így tett.
- Az, hogy rohadtul be vagyunk zárva és kituja, mikor jár erre valaki - dörmögte továbbra is tenyerébe, azonban kérdése hallatán felemelte a tekintetét. Már ott guggolt mellette Jacob, Kori pedig kérdőn nézett rá.
- Azért mentem el veled a bálba, mert a barátomnak tartalak. Kornéllal és Zalánnal is ugyanúgy elmentem volna, ha elhívtak volna. Nincs ebben semmi - felelte - és igen, kiakadtam az Edictum miatt, mert Inezről és rólad írtak. Még ha csak a fele is igaz, és tegyük fel, tényleg kavarsz Inezzel, miért engem hívtál bálba? Miért akartál megcsókolni? Nekem az jött le, hogy kikosarazott téged és akkor, hogy ne hagyjon senki téged csúfba, elhívtál engem... - tekintete a földre szegeződött. Kényelmetlen volt már a föld, így kicsúsztatta maga alól lábszárait a hátsójára ülve.
- Érted már? - hangja finomabb volt, de továbbra is érezhető volt rajta az ingerültség jele, melyet a bezártság okozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Tudom, hogy nem, az a csaj tök undok és nem is olyan szép, mint Te - pillantott rá a lányra, de aztán el is kapta a tekintetét, mert már megint túl őszinte volt. Kiskorában biztos a fejére ejtették, és sérült neki a frontális lebenye. Ezután tűnt fel neki, hogy a lány rosszul viseli a bezártságot, egyelőre viszont ennek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget annál, mint hogy ez valóban bosszúság. Őt mondjuk nem zavarta az, hogy beragadtak a szertárba, mert így legalább tudott végre váltani néhány szót Kornéliával, aki a bál óta kerülte őt. - A barátodnak? - egyrészt meglepődött, kicsit még a szemöldökei is feljebb szöktek, neki ugyanis a barátságról egész más dolgok jutottak az eszébe. - De Kori, a barátok nem adnak egymásnak vörös rózsát - sóhajtott, lehet, hogy nem volt egy nagy Casanova, de azt még ő is olvasta valahol, hogy a vörös rózsa a szerelem jelképe.
- Mondtam, hogy miért. Inez csak a barátom, egyáltalán nem kosarazott ki, nála segítőkészebb barátot nem is ismerek, mert igen, ő tényleg barát és segít a bajban! - picit mérges volt, hogy Kori hitt az edictum cikkeinek, ahogy azért is, mert most megint eszébe jutott, hogy mikor majd összetörte a képét a folyosón, akkor Kornélia ahelyett, hogy segített volna, csak úgy elszaladt mellette. - És ha hiszed, ha nem, azért hívtalak el, mert tetszel - vallotta be újra, aztán inkább felállt, amikor Kori leült a padlóra. Látta a lányon, hogy feszült, de még mindig nem jött rá, hogy a bezártság lehet ennek az oka. Ő is feszült volt, de inkább a tehetetlenségtől.
- Zalán azt mondta, hogy neked más tetszik és semmi esélyem nálad, mert nem vagyok a súlycsoportod. Igaz ez? Ha nem lett volna a cikk, akkor máshogy néznél rám, vagy tényleg valaki más tetszik neked? - rákérdezett, mert nem akart hinni Zalánnak. Csak azért, mert a levitás fiú reménytelenül epekedett, attól még nem kellett Jakenek is tétlenül ücsörögnie. Márpedig ő elhatározta, hogy akár veszni fog háza, marhája, egyszer még Kornéliát feleségül veszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Hát ne haragudj, de annak a rózsának nem tudtam be jelentést. Mindig valami zöldséggel rukkolsz elő, mint az uborkáid meg a paradicsomjaid. Ezt is egy baráti gesztusnak gondoltam - nem táplált semmiféle érzést Jacob iránt, azt hitte, ha barátként kezeli leesik neki, hogy abból nem lehet több. Azonban a bál óta már barátként sem merte kezelni, csak menekült előle, remélte, ha nem látja nem lesz baj és szépen lassan elfelejti őt a fiú.
- Úgy érzem, ez a segít a bajban-nal rám céloztál, igaz? - ráncolta szemöldökét, úgy nézett fel a fiúra, mintha a nemezise lenne. Negatív, sötét érzelmek árasztották el lelkét, pont olyanok, amelyek az eddig szunnyadó árnyékát energiával kezdte pumpálni. Aladár feléledt.
- Tudod, elég kellemetlen helyzetbe hoztál a bálon. Ezért kerültelek, nem azért mert szerintem rohadt vicces, ha összeesnek az emberek. NEM. BELLA. VAGYOK - nyomatékosította haragosan, árnyéka pedig elkezdett növekedni, terebélyesedni mögötte a falon felkúszva.
- Jacob. Ha nem lett volna a cikk, akkor sem lenne másképp! Értsd már meg! Másodikos korom óta Jeremy tetszik! Az volt a bajom a cikkel is, mintha két csajt tartanál egyszerre. Ennyi, nem volt féltékenység! Csak értetlenség! - magyarázta, míg Aladár nyújtózkodva, némán ropogtatta ki derekát bevetésre készen. Kornélia mindig is konfliktuskerülő személy volt, azonban Aladár megjelenése óta ez megváltozott. Kevesebbet aludt és ingerlékenyebbé vált. Az árvaházba kerülés pedig hab volt a tortán. Ott tudatosult benne, hogy magára van utalva, nem lesz ott senki, hogy megvédje innentől. Magát kellett megvédenie.
Felállt inkább ő is, elkezdett keresgélni a lomok között, remélte, talál valami kampós pálcát. Nem akarta tovább hallgatni Jacob süketelését, mert Aladárt még nem tudta kontrollálni. Kitudja, mit csinálna. A csöves mikulás szemei is felakadtak, amikor hozzáért, akkor Jacob? Joseph-fel ellentétben, a navinést sajnálta volna, ha Jacob átéli azt a halálfélelmet, amit az entitás okozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Mert ahhoz értek, és szívből adtam! Egyébként se kap mindenki, uborkát is csak Te kaptál meg Zalán - vágta vissza, mert annyit azért még ő sem képes megtermelni, hogy mindenkit megajándékozzon vele, viszont tény, hogy utóbbi baráti gesztus volt, hisz a levitás fiú nem azért kapta az uborkát, mert tetszett volna Jake-nek, tőle csak így akart bocsánatot kérni. Kezdte rosszul érezni magát a beszélgetéstől, hisz egyre inkább éleződött a helyzet, s előtörtek az érzések.  - Igen, rád céloztam, de nem gond - nyelt egyet, pedig valójában hazudott, nagyon is rosszul esett neki az, hogy éppen Kori nem állt meg segíteni neki. Még a bicebóca haverja is megtette, hogy a saját szerencsétlensége ellenére támogatta egy darabon. Immár mindketten dühösek voltak, Jacob se tudta állni a lány tekintetét, ezért mellkasa előtt keresztezett karokkal inkább a földet bámulta, miközben hallgatta a lesújtó szavakat. - Okééé, felfogtam. Nem vagy Bella, és más tetszik, felfogtam! - dünnyögte, s inkább hátat is fordított, hogy Kori ne lássa arcán a csalódottságot. A gombóc persze ott szorongatta a torkát, mert egy elutasítás az igen csak fájdalmas volt, őt valamiért mindig ellökték maguktól az emberek, s most is ezt érezte. Míg háttal állt, még az orrnyergét is megdörgölte az ujjaival, csak hogy visszafojtsa a könnyeit, mert milyen irtó ciki lenne, hogy elkezdene sírni egy lány előtt. Már így is épp eléggé alázta meg magát előtte. Igazából olyan nyomást érzett, hogy most leginkább a levegőt hiányolta, s lassan már őt is kezdte zavarni ez a bezártság.
- Biztos kinyílik ez a szar valahogy - lépdelt oda dünnyögve az ajtóhoz, és elkezdte rángatni a kilincset, majd még a vállával is erővel meglökte, de az ajtó meg se mozdult, neki viszont belesajgott a válla. - Oké, találtál valami használhatót? Vagy várj…van nyakláncod? - kérdezte, mert hirtelen lett egy ötlete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Ha nem lenne gond, nem szúrkálódnál - vonta meg vállát. Lehet tényleg nem az volt a helyes döntés, hogy elfutott és hagyta Jacob így is alacsony tekintélyét még inkább mélyebbre süllyedni mindenki előtt. Ezt prefektusként pont neki nem lenne szabad hagynia. Ha külső szemmel próbálja fejben újra élni történteket, nem végezte jól feladatát. Sem barátként, sem prefektusként. Igaza volt Jacobnak. Azonban arról sem feledkezzen meg senki, hogy tinikről beszélnek, akiket az érzelmeik túlzottan el tudnak vinni. Kori egyfajta szégyent érzett, tudott a fiú szerelméről és égőnek találta, ahogy eltaknyolt mindenki előtt vagy utána koslatott, amikor csak lehetett. Mindemellett akárhányszor ránézett a navinésre, fojtogató érzés kapta el, amit Ő és annak gyengéd érzelmei kiváltott ki Koriból. Ezeket nem akarta és nem is tudná most sem viszonozni.
- Lehet felfogtad, de nem akarod elfogadni - sziszegte. Szemei villámokat szórtak, ahogy még arra sem méltatta őt, hogy szemeibe nézzen ráadásul hátat is fordított neki. Aladár felnevetett, persze ezt senki nem hallhatta, hisz a lénynek hangja nem volt, de állkapcsa mozgása -ha látta is azt valaki- erre engedett következtetni.
A fiú ügyetlen próbálkozásai láttán csak csendesen állt. Nézte, ahogy férfiként próbált viselkedni és puszta erővel igyekezte kinyitni a megbűvölt ajtót.
- Befele nyílik - jegyezte meg csendesen. Szája oldalt halvány mosolyra húzódott, szórakoztatta a látvány, de inkább szólt a fiúnak, ne cinkeskedjen tovább. Így is elég puskaporos volt a levegő kettejük között.
- Semmit, tele van ez a hely kacattal, de egy szaros kampót sem találtam. Még ha merőkanálnak a nyelén lenne kampó, az is többet érne, de... hogy? Minek az neked? - kérdezett vissza, viszont karjai már emelkedtek is és tarkójához nyúlva félresöpörte barna, hullámos tincseit. Egy ügyes mozdulattal kikapcsolta a medáljának kapcsát, majd levette.
- Vigyázz rá, jó? - nyújtotta felé a láncot óvatosan. Nagyon remélte, hogy valami expert túlélési ötlete támadt Jacobnak és két perc alatt kijuttatja őket ebből a slamasztikából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Elfogadni, mintha az olyan egyszerű lett volna. Persze, hogy csak úgy, egyik pillanatról a másikra nem tudta kikapcsolni az érzéseit, ráadásul most érezte csak igazán azt, amiről Zalán beszélt neki az edzőteremben. A levitás megpróbálta őt figyelmeztetni, de amilyen hülye volt, azt hitte, hogy ez a sztori másként végződik majd. Hitt benne, hogy ez az egész csak egy félreértésen alapult közte és Kornélia között, most viszont már a lány is az arcába vágta az igazat. Ez pedig nem esett jól neki, csalódottsága mellett még dühös is volt, s talán ez a hév vezérelte, hogy megpróbáljon kitörni a szertárból, minden erejét bevetve. Ám hiába ment neki az ajtónak egyszer, majd kétszer, az meg sem mozdult, s még Kori is tett egy finom megjegyzést, hogy az ajtó másik irányba nyílik. Nagyszerű. Ettől csak még jobban süllyedt lába alatt a talaj, érezte, hogy ennél jobban már be sem éghetne a lány előtt.
- Tudom, csak próbáltam meglazítani a ..mindegy - naná, hogy ezt is csak azért mondta, hogy mentse a menthetőt, és ne nézze őt Kornélia totálisan kétbalkezes idiótának. Mert hogy jelen pillanatban Jacob az volt. Egy félnótás idióta, akivel tényleg nem villogna senki a folyosókon.
Közben ő is körbenézett, keresgélt, de sok hasznos holmit nem látott, s úgy tűnt, hogy Kori se lelt rá semmiféle eszközre, mely segíthetné a szabadulásukat. Pedig immár mindketten azt kívánták, hogy szabaduljanak ebből a kínos helyzetből. Aztán ekkor jött az ötlete, amit nem is olyan rég egy könyvben olvasott.
- Majd meglátod - nyúlt a lánc után, és bólintott, jelezve, hogy vigyázni fog az ékszerre. Ezt mondjuk nem feltétlen kellett volna megígérnie, hisz ami a könyvben olvasva működött, a valóságban nem lett kipróbálva, Jacob egyszer sem tesztelte a trükköt, így nem tudhatta azt, hogy sikerülni fog-e az, amire gondolt.
Lemászott a földre, fejét odaszorította az ajtóréshez, s azon keresztül nézte, hogy hol van a pálca. Nem volt nagyon messze, ha nagyobb lett volna a rés, kézzel eléri, így viszont valami mást kellett tennie. Ekkor próbálta meg azt, hogy a láncot megpróbálta átlendíteni a nyíláson, a pálca irányába, lehetőleg úgy, hogy a medálos rész megakadjon rajta. Elsőre nem sikerült, ráadásul majdnem a lánc is kicsusszant az ajtórésen, de az utolsó pillanatban sikerült megtartania. Ezután módszert váltott, mutatóujját erővel begörbítette, hogy stabilan fogja a lánc végét, s egy újabb, erőteljesebb lendítéssel küldte meg a résen a láncot, ami valahogy megakadt a pálca végén.
- Ezazzz! - lassú, óvatos mozdulattal elkezdte húzni a pálcát az ajtó irányába, s nagy nehezen sikerült behúznia a pálca végét, amit aztán már ujjaival kotort át. A művelet jó néhány percet igénybe vett, de még maga se hitte el, hogy sikerrel járt, így némi öröm futott át az arcán, ahogy felegyenesedett. De mikor megpillantotta Kori arcát, megint elkomorult.
- Tessék , itt a láncod, meg a pálcád. Lehet, egy kicsit megkarcolódott a medál…- nem lehet, hanem látható volt rajta, hogy azért megsínylette kicsit a küldetést. - McGyver amúgy. Tőle olvastam. Mindegy - legyintett, feltehetően Korit nem érdekelte az, hogy mikkel tölti a szabadidejét Jake.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

x Szertározási x Harámnézel x HelpMe 🎶

- Jaj, aha értem - színlelt egy rácsodálkozást, persze nem hitt neki. Kori szerint Jacob csak azért próbálta a benne rejlő tesztoszteronnal kinyitni a nyamvad ajtót, hogy meglazítsa mert sérült a pasi egója. A megbűvölt, mágikus ajtót. BŰVÖLT.
Kori lemondó sóhajjal fonta össze mellkasa előtt karjait, ahogy a fiú mutatványát követte csendesen szemeivel. Nem akarta elhinni, amit látott, a srác konkrétan a nyakláncával visszaszerezte a pálcáját pár perc alatt.
- AZT A ROHADT! - kiáltott fel ő is, majd újra elkomorodott és kimarta finoman Jake kezéből ütött-kopott láncát és pálcáját. Végre.
Mosolyogva ölelte magához a berkenyét, ezután a fiúra pillantott.
- Köszönöm Jacob, te vagy a legjobb! Bár hamarabb is mondhattad volna, hogy MacGyver az apád - nagyon is jól tudta kit emlegetett a másik, muglik közül jött, ott pedig az alapműveltségben szerepel ennek az embernek a neve.
Öklével finoman vállon ütötte Jacobot, csak épp hogy hozzáért, nem akarta bántani, amolyan baráti gesztusnak szánta, majd az ajtó felé fordult és suhintott.
- Alohomora! - az ajtó kitárult előtte bűbáj elhangzása után, a lány pedig sziszegve kapott szemei elé, ahogy a napfény szó szerint beáramlott rajta. Nem, nem volt vámpír, bár inkább az akart volna lenni, mint ez a szörnyeteg, aminek érezte magát. Arcát takarva lépett ki a szertárból, leporolta a ruháját és Jacob felé fordult tovább takarva kékjeit.
- Köszönöm Jake, hogy kijuttattál minket innen. Ne haragudj, ha megbántottalak valamivel. És.... az üstért is bocsesz - vonta meg hunyorgó szemekkel mosolyogva a vállát, majd hátrébb lépett kettőt - De nekem mennem kell, mert szerintem már nem tudják hol lehetek és Farkasházy professzornak is jelentenem kell. Szia! - integetett, majd határozottan sarkon fordult és az Eridon irányába szaladt el.

//köszönöm a játékot

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bár Kori örült a pálcájának, és még Jacob is kapott tőle egy pozitív visszajelzést, ettől még nem lett jobb a kedve. Még mindig élt benne az a néhány perccel korábbi beszélgetés, amit nem tudott csak úgy kiverni a fejéből. Csalódott volt, és szomorú. Arrébb is állt, hagyva, hogy Kornélia ki tudja nyitni az ajtót, és elszaladhasson, mint legutóbb.
- Nincs mit - legyintett egyet, a továbbiakra már nem is reagált, csak halkan köszönt, aztán ő is elhagyta a szertárat és elindult, hogy megkeresse a pálcáját.

//köszi //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az új tanév sokkal több nehézséget fog tartogatni tanulmányi szempontból, mint eddig bármelyik: a végén le kell majd tenniük a VAV-ot, amiről sok rosszat hallott már. Az egyik megingathatatlan oka a félelemre az új évfolyamtársuk érkezése, aki pont emiatt a vizsga miatt került közéjük.
Mostanában jóval kevesebbet hiányzik, amióta lezajlott a VB. Már hetek óta nem edzett komolyabban, inkább csak amolyan szinten tartó gyakorlásokat végez, hogy ne veszítsen sokat a formájából. Idén ott is nehezedik a tét: mivel betöltötte a 17-et, ezért átkerült egy másik korcsoportba, ahol nála sokkal gyakorlottabb ellenfelekkel is meg kell mérkőznie.
Annak ellenére, hogy még odébb van mind a két megmérettetés, már most izgul valamennyire, így nem mindig tud tökéletesen figyelni órákon. A mostani bűbájtanon is képes volt elkalandozni a figyelme, amikor új bűbájt gyakoroltak. Eltűnődött azon, hogy Zalán pálcája valamilyen nagyon különleges darab, látszik, hogy erős. A sajátját is szereti, hiszen a fa és a mag is kiváló párbajozáshoz, de egy különösen erős pálca gondolata nagyon izgatja a fantáziáját.
Vajon azzal mennyire lenne képes letarolni az ellenfelét?
A valóságba visszazökkenést az óra végét jelző harang jelentette. Némi habozás után úgy dönt, hogy felkeresni Zalánt, hogy beszéljenek erről. Tudja, hogy ő képtelen lenne irányítani más varázspálcáját, de ettől még menő darab.
- Szia Zalán... - Köszönti finoman megköszörülve a torkát. Nem különösebben szokott barátkozni az évfolyamtársaival, ennek főként a sok hiányzás az oka, meg hát nehezen felejti el azt, amit Jake mesélt két éve.
- A mai gyakorlaton feltűnően erős volt a pálcád. - Kezd bele kékjeivel Zalán arcát fürkészve. Korábban is látta már, de elfoglalta a maga baja a versenyzéssel.
- Milyen pálca ez? Főnix? Vagy valami egzotikus? - Kérdi fejét oldalra biccentve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egész bűbájtan órán nyikkanás nélkül kuksolt a sarokban és kivételesen nem azért, mert most álmos volt: a legutóbbi húzása után rá sem mert nézni Kakasi tanárnőre, mert félt, hogy már azért is pontot fog levonni tőle, mert levegőt vesz. Persze a gyakorlati részt így sem tudta megúszni és legnagyobb szerencséjére tanév eleje óta mintha kicserélték volna a pálcáját. Tökéletes, precíz bűbájok... igaz, sokszor túl erősre sikeredtek, ezt már SVK-n is megkapta, de Zalán érthető okokból nem bánta. Örült, hogy a platánpálca behódolt neki.
 A teremből kifelé menet azonban meglepő módon nem Gabi néni tartotta fel, hanem Inez.
 - Inez? - köszönt gyanakodva, mert nem volt hozzászokva a lánytól efféle közvetlenséghez.
 - Az, főnix. De honnan... - elharapta a mondat végét, hiszen már tudnia kellett volna, hogy az iskola híres párbajozója ért az ilyesmihez. Éppen ezért pislogott szerényen a kezében pihenő pálcára. Pont ő mond ilyesmit? Neki? - Nem hiszem, hogy egzotikus, csak... egy sima pálca.
 Amint ezt kimondta, mintha csak a bűvös eszköz hallotta volna őt, parázslani kezdett az ujjai közt. Felszisszent, idegesen rázott egyet a kezén, úgy folytatta.
 - Miért kérdezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Inez alapvetően elvan Bűbájtan órán, bár nem ő a legjobb a bűvölésben, azért nem mondhatni, hogy tehetségtelen lenne a mágia ezen ágához. Valószínűleg jobb lehetne, ha nem a párbajok és átkok kötnék le minden idejét. Így maradnak a pajzsbűbájok, mint fő készsége bűbájtanból. Ez is valami.
Nem sokat találkozott az elmúlt másfél év folyamán az évfolyamtársaival, de az akkor is feltűnt neki, hogy Zalán küszködik a pálcájával. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen nem mindenkinek megy egyformán a varázslás. Nem is volt ideje gondolkodni a lehetséges okokon, csak tudomásul vette a dolgot.
Viszont idén egészen megváltozott minden, kifejezetten erős varázslatokat hajt végre idén a levitás, ami viszont elgondolkodtatta a szőke rellonost.
- Ja, csak tippeltem, hogy vagy az... vagy valami véla-féle. - Magyarázza kicsit zavarban. Nem sokat beszélgettek korábban, hirtelen nem is tudja, hogy hogyan folytassa a beszélgetést.
- Azokkal híresen nehéz bánni. Az enyém viharmadár faroktolla. - Mondja kirántva a pálcát a mellkasán lógó tartóból, amit kb. le sem lehet róla venni, annyira ragaszkodik hozzá.
Szerencsére neki nem volt ilyen problémája, a viharmadár tolla nem egy makacs mag, viszont párbajokra kiváló.
- Feltűnően erősek a varázslatok, amiket végrehajtasz. Mondta Ráczhalmi prof is. - Az pedig, ha valaki SVK-n valaki kimagaslik Inez mellett, az határozottan feltűnik neki.
- Én csak... ööö... - Most hogyan kérdezzen rá, hogy mi történt? Nem igazán tudja, hogy mit szeretne kérdezni, sem pedig azt, hogy egyáltalán rátartozik-e a válasz.
- Hogy csináltad? - Kicsit direktbe, de sikerült kinyögnie. Mindig is az egyenes beszéd híve volt, bár ezt sokszor nem engedhette meg magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Halványan felcsillant szemében a vérbeli szfinx értelme, hiszen ez merőben új és érdekes információ volt. Bár annyira nem volt már érdeklődő, mint mondjuk elsőben, de elmélkedésre késztette, mi más szolgálhat még egy pálca magjául.
 Érezte, hogy pír kúszik az arcára, mert Inez tovább szórta a nyakába a dicséretet. Zavartan kihúzta magát, de legalább nem volt egyedül azzal, hogy ez a szóváltás mindkettejüknek furcsa kissé.
 - Nem, én nem tudom, csak... - kezdett akadékoskodni, de aztán rendesen elgondolkodott. - Azt hiszem, kicsit besokalltam... és valamit áttörtem vele. Szerintem csak indulatból, de sikerült betörni. - Ostobán hangzott, pedig így volt. Tavaly ősszel sok ember játszotta el a bizalmát és számos dologgal kellett szembesítenie önmagát vagy épp a sarkára állni. Jacob hülyének és hazugnak nézte, mindezt olyan stílusban fejezte ki, ami Zalánnak is sok volt. Júlia kimutatta a foga fehérjét. A szülei megfosztották a seprűjétől. Laines prof választás elé állította az álmaival kapcsolatban. Bevallotta Rue-nak az érzelmeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mostanában lényegesen kevesebbet foglalkozott párbajozással és átokszórással, mint máskor, de ennek ellenére akkor is nagyon foglalkoztatja a gondolat, hogy hogyan tudna még erősebb varázslatokat létrehozni. A felnőtt liga nem lesz sétagalopp, oda nagyon össze kell szednie magát - ráadásul most már a nyakában van a dokThor bácsi is, aki nagyon komolyan veszi azt, hogy ne hajtsa túl magát. Pedig az általában szokott működni nála, igazából a múltkor sem lett volna semmi gond, ha gyengébb átkot kér a kívánságok termében.
- Azt hiszem hallottam már ilyenről, de nem gyakori. - Feleli bólintva egyet. Ő nem nevezné magát pálcaszakértőnek, igazából a sajátjáért van oda, aztán emiatt olvasgatott ezt-azt.
- Vajon a már engedelmes pálcád is be tudod törni, hogy még erősebb legyen? - Kérdi Zalánt, bár fejben már a saját tervét szövögeti. Most tart az anyagválasztásnál, így ez még igencsak messze van a kész tervtől.
- Hogyan csináltad? - Szegezi a kérdést Zalánnak ismét visszaemelve kékjeit a levitásra. Nem is gondol bele, hogy esetleg vallatásnak tűnhet, még eléggé beszűkült a gondolatvilága, hiába van túl a versenyen több, mint egy egész hónapja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hátradőlt kissé, hiszen ezek a kérdések éppúgy kezdtek a privát szférájába tolakodni, mintha Inez az arcába hajolt volna.
 - Nem szándékozom tovább pesztrálni a pálcámat, már így is többet megtesz nekem, mint reméltem volna. - Szemöldökét vonta össze, mert nem tudta, mi a célja ennek a beszélgetésnek. - Oké Inez, van valami oka is, amiért leálltál velem beszélgetni vagy csak kapuzárási pánikod lett végzősként és rájöttél, hogy nincs szociális életed? Mert akkor elárulom, nem a legjobb embert választottad ehhez.
 Hangja nem volt ingerült, csupán fáradt, emellé szavai kegyetlenül őszintén csíptek. Állta Inez tekintetét, bár nem kihívóan, inkább hangsúlyozva, hogy nincs türelme az efféle körtáncokhoz.