Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Nincs egészen három napja, hogy hazajöttem az edzőtáborból és már vissza is tértem az iskolába. Nem linkelhettem sokáig, elvégre kötött a szerződés, meg a szavam, úgy összességében nem terveztem, hogy majd ismét új elfoglaltság után nézek. A hétvégére már megvoltak a tervek, ha minden igaz, majd Tihanyba megyünk, hogy ne maradjunk otthon túl sokáig. Most azonban csak rántottam egyet a pulcsim szélén, meggyorsítva kissé a lépteimet a folyosón, mielőtt a reptan terembe léptem volna. Az ajtót szélesre tárva hagytam, hogy azok, akik esetleg úgy döntenek, hogy megtisztelnek a jelenlétükkel, beszállingózhassanak. Én letettem a seggem a tanári asztalhoz és a táskámból szedtem elő pár dolgozatot, amit még nem javítottam ki. Írtak benne elég orbitális hülyeségeket, tehát egy-kettőre reflex-szerűen került rá a troll minősítése. A többi viszont egész jól sikerült. Amikor végre mindenki megérkezett, szép kényelmesen feltápászkodtam és egy pálcaintéssel kiosztottam a leosztályozott műveket. Vetettem egy kérdő pillantást Maja felé, hogy vajon most is színez-e, de aztán csak összefontam a karjaimat a mellkasomon. - Szép jó napot, hölgyek-urak! Mindenki befejezte a zizgést? Helyes. Akkor ma ismét a nemzetek csapatairól fogunk beszélni - a hangom meglehetősen tiszta volt és határozott, a lépteim pedig az ajtóhoz vezettek, hogy becsukjam azt.
|
|
|
|
|
Tóth Lola
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
|
 Jól indult a napom. Mármint tényleg jól indult, nem aludtam el, nem estem el a festékeimben, és még a testvéreim is sikerült felkeltenem. Pakoltam Dávidnak meg Alexának kaját, amióta az anyánk elment, egy pár feladatát én vettem át, a csomag másik felét meg a bátyám, szóval így jól elosztjuk magunk között. Elstartoltam a húgom az előkészítőbe, aztán én is átöltöztem pizsamáról egyenruhába, meg talárba. És ahogy kiléptem a kapun, jött is a meglepetés. Nem mondom azt, hogy ez egy hideg zuhany, mert alapvetően elég menő, hogy ilyenekre kiválasztanak engem, de mondjuk egy kevésbé iskolás reggelt is lehetett volna választani. Nos, mivel az a cucc elég feltűnő volt, ezért valahogy el kellett tüntetni a falról, nem mellesleg az utca felőli falról. Én megpróbáltam pálcával, tényleg, de ezek valami spéci festéket használhatnak, mert egy szemernyivel se volt jobb. Ekkor jött a hagyományos szivacs - víz páros. És nagyjából ez a története annak, hogy miért vagyok most elég nagy késésben a reptan órámról. Pedig eléggé nagyon szedtem a lábaim, ha nem lenne elég snassz, akkor még futottam is volna, de egy prefektus sosem szaladgál, mert az milyen fontoskodó már.
- Elnézést, elnézést, nem akartam elkésni, tényleg, bocsi - még éppen becsusszanok a csukódó ajtó, meg a fel között, aztán körbenézek, mindenki bent van, király. Ja, azt mondtam, hogy egy prefektusnak példát is kell mutatnia? Vagyis kéne. Mondjuk nem rólam fognak ebből a szempontból szobrot állítani, de én nagyon próbálkozom, tényleg. - Őőőőő, akkor én most keresek magamnak egy helyet, mintha mi sem történt volna - a tanerő felé fordítva a fejem bólintok, én ezt most tök jól megbeszéltem magammal, és én el is fogadtam a saját javaslatom, ja, kár, hogy nem én vagyok a tanár. - Ja, a tesztem tetszett hozni? - na jó, nincsenek nekem elvárásaim se semmi, de na, érdekel, hogy milyen minősítésem van. Nem mintha sok reményem lenne a tantárggyal szemben, valahogy a repkedés részét szeretem, a magolós részét kevésbé.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Ahogyan beléptem a terembe és még egy kicsit szöszmötöltem, nem számítottam arra, hogy majd a késő nő feltűnik. Ha tőlem valaki késett, általában elég okos volt hozzá, hogy ne is jöjjön be, helyette elkérje a jegyzetet valakitől és utána nagy bölcsen bemagolja azt a következő óra elejére. Mert ugye hajlamos voltam számon kérni utána az anyagot.
Aztán az Eridonos prefilány csak úgy mellbedobással bezuhant a bejárati ajtón, s körbepillantva konstatálta ő is, hogy hoppá, ma nincs szerencséje, szinte mindenki itt van. Máskor talán észre sem vettem volna, hogy gond van, vagyis enm nyomtam volna az arcába.
- Megesik, Tóth kisasszony - közöltem és az asztalra támaszkodva figyeltem, ahogyan egy hely keresésébe kezdett. Aprót biccentve jeleztem, hogy eredjen és üljön le, még a kezemmel is intve, jelezve, hogy felőlem menjen. - Ugye tudja, hogy ezek után a következő órán ismét számonkérést kell iratnom önnel?
Nem szoktam különösebben személyeskedni, legalábbis órán szinte sosem, csak azon kívül szoktam tanácsokat osztogatni a viselkedésüket illetően. Szóval csak megfogtam az egy maradék tesztet és odasétáltam hozzá komótosan, hogy aztán az asztalra ejtsem előtte a pergament, majd összefontam a karomat a mellkasomon.
- Ez egy Elfogadhatóra sikeredett. Mivel példát kéne mutasson azt még fel tudom ajánlani, hogy szorgalmival vagy a gyakorlati órán való aktívabb részvétellel javíthatunk rajta. Talán még a következő órán írandó dolgozat sem olyan rémes ötlet- néztem rá elkámpicsorodva kissé, mert nem szerettem a diákjaimat egzecíroztatni és mégis kénytelen voltam kicsit nógatni, hogy jobb eredményei legyenek. - Melyik alternatíva a szimpatikusabb?
|
|
|
|
|
Tóth Lola
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
|
Na jó, hát lehet mégis jobb lett volna nem bejönni. Ezernyi lehetőségem lett volna: ülhettem volna az eridonban, maradhattam volna otthon, de még Cameronhoz is benézhettem volna, hátha otthon van. Az még jó is lett volna, határozottan jobb, mint, hogy most itt lecseszerintsenek. De nem, mert nekem játszani kell itt a lelkiismeretes diákot, aha, nyilván. - Számonkérést? - egy kicsit összeráncolom homlokom, próbálom elképzelni, mi lehet egy írásos számonkérésben. Írjam le, hogy miért késtem, vagy mi? Azt el tudom mondani most is, nem kell ezért pergament meg tintát fogyasztani, de jó, jó, ha ettől jobb lesz, akkor megcsinálom. Aztán jön a következő, számomra nehezen felfogható mondat. Vágom én, hogy példát kéne mutassak, de ha egyszer egy tantárgy nem megy, mert hülye vagyok hozzá, akkor nyilván nem fogok kiválót írni belőle. Mindegy, nem én vagyok tanár, azt se tudom, miért vagyok egyáltalán prefektus, de ha már az vagyok, hülye leszek leadni. És akkor persze, el is jutunk a végletekhez, hogy dolgozat. Aha. Nem azért, nem vagyok most felháborodva mert tudom, hogy késtem, és tudom, hogy bűnös vagyok meg minden, de ehh, az ember nem nagyon örvend az ilyeneknek.
- Jó, akkor írok szorgalmit - megadóan szusszanok egyet, ahogy még bólintok is, hogy ebbe beleegyeztem, nem fogok kifogásokat keresni, mert az már végképp nem lenne példaértékű magatartásnak nevezhető. Nem hallottam még soha kiabálni Viktort, meg Ádit se, de nem most akarom megtapasztalni azért, mert engedetlen vagyok a tanárommal szemben.
- Leülhetek, vagy van még valami?
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Nem különösebben szerettem a későket, de azért én is megpróbálkozhattam azzal, hogy normálisan viselkedjek vele. Ha már egyszer prefektus, gondolom valami igen meggyőző érve van, hogy miért nem volt itt időben. De azért nem kellene rögtön a torkának ugranom, hogy mesélje már el, ugyan mi volt olyan fontos, hogy csak úgy kirepült a fejéből, hogy most órája lenne. - Elkésett, én csak biztosra megyek, hogy tudja ezt az anyagrészt, mert fontos lesz a vizsgán. Szóval igen. Majd kérje el a jegyzeteket valakitől!Tehát, mivel jó passzomban kapott el, leejtettem elé a dolgozatot, majd felajánlottam, hogy ha akar, javíthat rajta egy másik dolgozattal, esetleg szorgalmival, vagy ilyesmi, mert amúgy nem valami fényesen teljesített. Nem ő volt az egyetlen ezen a téren, persze. - Jól hangzik - biccentettem aprót, holott szinte biztos voltam benne, hogy ebből bizony nem lesz semmiféle beadandó, tehát így maradnak a dolgok. Ha mást nem, majd elbeszélgetek Ádival, hogy próbálja meg motiválni a lányt, mert ennek így nem lesz jó vége. A kérdésre csak nemet intettem a fejemmel és a padra mutattam hanyagul. - Üljön le! És legyen szíves az óra után még maradni, beszélni szeretnék magával - közöltem, hogy aztán az utolsó lapot is kiosszam egy stresszelő diáknak, aztán mintha mi sem történt volna, folytattam ott az előadást, ahol abbahagytam. Természetesen közben szemmel tartva a diákságot, hogy ma már ne jusson eszükbe színezni, olvasni vagy rajzolnia padra, esetleg aludni, mert a mai keretet már ellőtték.
|
|
|
|
|
Tóth Lola
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 335
|
- Ja, hogy olyan számonkérést - bólintok, lényegében ez még mindig jobb, mintha arról kéne feleljek, hogy mit csináltam. Azt hiszem, senki nem értené meg, hogy ez milyen menő, és milyen jó, meg, hogy ez már lényegében egy kisebb csúcs az életemben, mert kiválasztottak. Úgy értem kiválasztottak engem!, hogy teljesítsem a kihívásuk! Látom ám a kételkedést a szemében, de nem fűzök hozzá már semmit. Ha valamit egyszer elvállalok, akkor azt bizony meg is csinálom, a legjobb tudásom szerint. Kár, hogy a reptan óra nem egy olyan dolog, amit önként vettem fel.
Puffogok egy kisebbet, miközben leülök, hát ez gáz. Eléggé nagyon gáz, hogy így mindenki előtt kijelentette, hogy maradjak, hogy lecseszhessen, vagy nem is tudom. Nem mintha Lewy egy antikrisztus lenne, de ha a tanárok azt mondják, hogy a szünetben is maradj bent, csak így kettesben, az soha nem jelent jót. Mert olyankor általában elbeszélgetnek veled, hogy miért romlottak a jegyeid, vagy miért nem foglalkozol annyit az iskolával, meg ilyenek. A szüleim válása óta elég sok ilyenen estem már keresztül, és hiába mondtam, hogy nincs semmi baj, meg nem ez a dolog hat ki rám így, úgy senki nem hiszi el nekem. Vagyis úgy csinálnak, mintha elhinnék, de látszik rajtuk, hogy nincsenek megelégedve a válaszommal.
Az óra további részében csendben ülök, jegyzetelek, meg csinálom, amit mondanak, amikor pedig lejár az idő, összepakolom bár a dolgaim, de nem megyek el, maradok szépen a helyemen. A ceruzámmal firkálgatok a papírra, amíg a többiek kimennek, egy arc finom, halvány vonásai rajzolódnak ki, majd egy nagyobbacskát szusszanva teszem le az íróeszközt, és nézek fel a tanerőre. Hát akkor most várok, elvégre ő tudja, hogy miért tart itt, neki kéne megszólalnia, vagy valami.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Kissé kiült az arcomra a megütközés, mert hát mégis mit gondolhatott, milyen másfajta számonkérést tarthattam volna? Írja le a családfáját, vallással, vérminőséggel hat generációra visszamenőleg? Jó az, de mégis minek? Szóval egy pár pillanatig értetlenül bámultam rá, összevont szemöldökkel. - Mégis milyen másfajta számonkérést lehet tartani? - érdeklődtem most egészen derűs hangszínben, vártam kicsit a válaszára. Amennyiben hajlandó volt adni, kis udvariasan végighallgattam, amennyiben nem, csak vontam egyet a vállamon, s az utolsó papíroktól is megszabadulva folytattam az órát. Sok egészen érdekes dologról volt szó, mert ahhoz képest egész jó volt a mai téma, de így is akadtak olyanok, akiket ez nem kötött le. Milyen szomorú? Azt hiszem. Igazából pont nem érdekelt, hogy mennyire figyelnek oda, ameddig nem érnek el rossz eredményeket. Végül nagy szusszanással lezártam a mondandómat és a tanári asztalra csücsültem, hogy kicsit fellélegezzek, míg a legtöbb diák kiszáguldozik a teremből. Annak az egy bizonyosnak azért beiktattam egy külön elköszönést, mielőtt eltűnt volna a tömegben, majd visszasétáltam az asztalomhoz, onnét figyelve a piros preffencset. - Semmilyen pszichomaszlagot nem fogok bevetni. Csak szólni akartam, hogy ha máskor késésben van, nem muszáj bejönnie, 2-3 alkalommal belefér az ilyesmi, ha tudom, hogy bepótolta. - közöltem összepréselve az ajkaim a mondandóm lezártával, majd megcibáltam kissé lefelé a pulcsim ujját. - Minden rendben volt? Mármint semmi tragikus, ugye?
|
|
|
|
|
Almásy Boróka
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
|
Adrian Ivanorovics Black
[valamikor vacsora után] Boróka, hogy neked mindig valami csíntevésen jár az eszed… ejnye, nem gondolod, hogy lassan fel kéne nőni?
Egy leterített pokrócon üldögél az eridonos a szertár egyik kevésbé koszos felületén. Fölötte lóg az olajmécses. Percekig szenvedett vele, hogy meggyújtsa, és most is csak gyér fényt ad neki. Reméli, hogy ahhoz azért elég lesz, hogy ne keverje össze a hozzávalókat. A fonatba kötött hajából pár göndörödő tincs máris kibomlott, hogy az arca körüli vad táncba kezdjen, amint a lány megmozdítja a fejét. Pálcájával meggyújtja a tüzet az üst alatt, amibe már önti is bele a vizet. Szemöldökét ráncolva bogarássza ki a bájital elkészítésének módját. Elég sok idejébe tellett, amíg idehurcolt mindent, most már nem kéne elszúrni, hiszen olyan remek ötletnek tűnik - valószínűleg bármelyik felnőtt erről ellenkezően vélekedne, de az eridonos sosem tartozott azok közé, akik sokat adnak a felnőttek véleményére. Egy szám a lapon, csak egy életkor, ettől lenne valaki több?
- Na, akkor most jön aaa… méregölő fű, ez az! Nem is olyan nehéz ez egyelőre - az meg persze teljesen normális, hogy magában beszél. Az embernek egy valakivel kell egész életében kibírnia, és az önmaga, hát akkor miért ne beszélgetne vele? Beledobálja a füvet, amint kihalássza a táskából, és kavargatni kezdi a bájitalkezdeményt. A táskából kikandikál a borosüveg nyaka. Igazán szimpatikus bájital az, amibe bor kell, bár a főnixlány szerint mehetne bele több is. Előhalássza az üveget, majd vállat vonva húzza ki a dugót. Nem árt ha megkóstolja az ember lánya, amit a bájitalába önt…
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
 Mi az, amit kivihetek a kastélyból? Magamon és a tankönyveimen kívül, persze. Gondolok én itt pár fiolára, mondjuk. Nem olyan rég kezdtem el az iskola tulajdonából fenntartani magam - pontosabban amióta pangás van és nincs pénzem -, meg a tanulmányaim, de őszintén, eddig elég gazdaságos megoldásnak tűnik. Különben is, Felagund soha nem szokta visszaadni a fioláimat, szóval vissza is kerülnének az iskolai körforgásba. Csak tudnám, hogy mi baja van velem annak az embernek. Vagy mi baja van úgy mindenkivel. Szeret ő egyáltalán valakit? Halkan nyitok be, miközben fényt gyújtok a pálcámmal, és becsukva magam után az ajtót neki is állok az első polcnak. Olyan kéne, ami nem túl poros, mert azt egy ponton túl nem lehet sehogy se kitakarítani. Meg ami nincs megtörve, repedve, és akad teteje is. Szóval ami olyan újszerű. Igazán nincsenek túl nagy elvárásaim, szerintem. A beszédet egyelőre hallom, de nem jut el felém az értelme, vagy azért, mert távoli, vagy azért, mert még nem állt át az agyam magyarra. Pedig már elég jól megy, mondjuk még van akcentusom, és a túl magyar neveket meg sem próbálom kimondani, de ha azt vesszük, hogy kényszerből kell megtanulnom, elég jó vagyok. Elvigyorodva dugok zsebre egy viszonylag elfogadható üvegcsét, ezzel együtt pedig közelebb is kerülök a zajkeltőhöz. A vigyorom szélesebbé válik, majd gyorsan el is tüntetem az arcomról.
- Na tessék, már megint te? - valami nagyon szigorú, számon kérő hangot ütök be. A múltkor elég jól megjátszottam a nagy prefektuskodást, nagyjából most sincs semmi akadálya.
|
|
|
|
|
Almásy Boróka
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
|
Adrian Ivanorovics Black
[valamikor vacsora után]A vörösbor jótékony hatásairól írott cikket a múltkor saját anyja mellékelte a levelében. Persze tulajdonképpen az egésznek a mondanivalója a mértéktartás volt, ezért is küldte neki a gondos anya. De hát Boróka felelőtlen fiatal, a mértékkel törődni ráér később. Ám most van, ami miatt tartania kell magát, mégpedig az előtte fortyogó üst az, amibe bizony hagynia kell a szőlőnedűből. Elhúzza a száját, amint lassanként kialakul a receptben említett zöldes-pépes trutyi.
- Ahamm, most jön a lényeg, a bor! - ragadja meg az üveg nyakát, hogy nagy lendülettel loccsantson az üstbe. Csak aztán pillant ismét alaposabban a leírásra, mire egy kicsit elfehéredik. Éppen pont fontos lett volna kimérni, ő meg csak itt felelőtlenül öntöget. Valószínűleg jóval több ment bele a kelleténél. Hát, csak remélheti, hogy ettől nem lesz nagy gondja a lének. Most talán az lenne a vicces, ha a leszámolt keverések mellé sejtelmesen kántálna, arcába hulló hajjal, hogy igazán beleilljen a mesék rémisztő boszorkány-képébe. Valószínűleg azonban itt csak nevetséges lenne, pedig igazán kipróbálná, hogy a latin praepositiók folyamatos ismételgetése vajon milyen hatással van a tetszhalál bájitalra. Valószínűleg semmilyen, de egy próbát megérne.
- Ante, apud, ad, adversus, circum, circa, citra, cis.. - kezdi az egészet, közben meg fel sem tűnik neki, hogy jól elszámolja a kavarásokat. Pedig olyannyira mulattatja, hogy boszorkányosat játszik. Jöhet a mantikór köröm, péppé zúzza, amikor meghallja a nagyon is ismerős szavakat. Összerezzenve önti bele az egész porrá zúzott hozzávalót, mire furán sűrű, égkék füst száll fel belőle.
- A francba is, mit akarsz?! Most miattad lehet, hogy tönkrement az egész - háborodik fel a másikra pillantva. Na persze, hogy megint ezzel a rellonos istencsapásával hozta össze a sors bal keze. - Különben is itt az a kérdés, hogy te mit csinálsz itt, nekem van engedélyem - hazudja szemrebbenés nélkül, miközben feltápászkodva áll meg a sráccal szemben, csipőre tett kezével „pótolva“ a közöttük lévő magasságkülönbséget.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
Az ember el sem tudja képzelni, milyen viccesen néz ki egy ilyen. Főleg, hogy a felének nincs is értelme, mármint a motyogásnak. Én legalábbis sosem értette, miért lenne köze a beszédnek a bájitalhoz, pár esetleges varázslaton kívül, de, hála istennek, nem is kotyvasztó leszek. Nem is akarok az lenni. És más se akarja. Legalább ebben a témában kiegyezünk az univerzummal, ha másban már nem is.
- Merlin adott egy látomást, hogy ide kell jönnöm, és lám, megérte - jobbom a szívemhez tapasztva, megkönnyebbülten, hálásan sóhajtok fel, miközben kicsit még meg is emelem a fejem, hogy hálát adhassak atyánknak. Az már mellékes, hogy ebből semmi nem igaz, de nem is vehetjük hazugságként, mert nem bíróság előtt vagyok, meg nem is a tetteim tagadom meg. Amúgy is, nem azt kérdezte, hogy miért vagyok itt. Én legalábbis nem így értelmeztem, az meg tökmindegy, ő mire gondolt. Nem gondolatolvasó vagyok, hogy tudjam, mi jár a bongyorka fejében, ez pedig minden idők legtökéletesebb kifogása.
- Szerintem ezt már az előtt elrontottad, hogy megjelentem volna - megrázva fejem ülök is le az üst másik oldalára, vele szemben. Meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg nem kíváncsi a társaságomra, vagy egyedül szeretne-e lenni.
- Azért csinálod itt, mert van engedélyed - megemelve szemöldököm nézek rá a felszálló gőzön keresztül. Nyilván én is erre gondoltam először, hogy legálisan bujkál, és nem csinálja mondjuk egy tanteremben, vagy legalább egy kevésbé eldugott helyen. A kérdését mintha meg sem hallottam volna, úgy siklok el felette, mintha soha nem is mondta volna ki. Egy szabad országban élünk, arra vagyok köteles válaszolni, amire akarok, és erre most nem akarok.
- Mi ez a trutyi, amire elvileg van engedélyed? - a kezeimre támaszkodva emelem meg magam kicsit, hogy jobban beleláthassak.
|
|
|
|
|
Almásy Boróka
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
|
Adrian Ivanorovics Black
[valamikor vacsora után]- Hát Merlin egy ekkora tökfejnek tuti nem küld látomásokat - közli a sértést egészen kedves hangon, miközben arcán a megszokott vigyor látszik, ahogy felpillant a srácra. De azt meg kell hagyja, igazán teátrális az a szívhez szorított kéz, még a végén elcsábítja játszani a színházba. Vagy a színjátszóba. Akkor majd ott kiélheti Merlin látomásait.
Nem kérte, hogy üljön le, de ameddig nem zavar túl sok vizet, nem is küldi el. Meg különben is, ezerszer érdekesebb társaságban kutyulni ezt az izét, mit egyedül. Sőt, talán a Black fiút még a csínybe is beavathatja.
- Kérlek, ez igazán gonosz tőled, biztos vagyok benne, hogy nem én rontottam el, csak a te negatív kisugárzásaid vannak ilyen rossz hatással a főzetre - fonja keresztbe maga előtt a karjait, ami talán annyira nem is látható az éppen felszálló párafelhőtől. Boró köhög párat, és eközben konstatálja, hogy ahhoz képest, hogy milyen undi a füstje, egészen jó illata van. Csak ne kéne tőle köhögnie. Meglegyezi az arca előtt a levegőt, hátha egy kicsit kitisztul tőle.
- Nos, nem éppen erre, hanem a takarításra van engedélyem, de mentségemre szóljon, hogy találtam itt néhány hozzávalót, szóval az végül is takarításnak minősül, nem? - vonja meg a vállait az újabb hazugság közben. Mégis ki a franc venné rá Borókát a takarításra? De komolyan, utálja a házimunkát, valószínűleg csapnivaló feleség lesz, hacsak addigra be nem nő a feje lágya.
- Khm - ismét torokköszörülés, tudálékos hangnem, és még ki is húzza magát az idegesítő okoskodáshoz. - Nem lehetsz túl jó bájitaltanból, ez itt kérlek tetszhalál bájital - bólint egyet nyomatékosításként, aztán belekukkant a receptbe. Elvileg most egy ideig főzni kell. Mondjuk a barna tekintet nem igazán tudja kibogarászni, hogy ebből a színből hogyan lesz lila.
- Te, szerinted ebben van egyáltalán lilás szín? - kérdezi, és hangjában bujkál maga a megtestesült KÉTELY, csupa nagybetűvel, hiszen kezd erősen rossz irányt venni ez a kis főzőcske.
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
- Merlin varázserőt adott neked, ez már légypiszok amellett a tévedés mellett - megvonva vállaim legyintek, miközben le is pakolom magam a másik, remélhetőleg biztonságosabb oldalra. Fejbe legalábbis így kevesebb eséllyel vághat a fakanállal, vagy akármivel is keverget. Mondjuk rám még rám öntheti, ami szintén egy kevésbé kellemes opció lenne, de remélem, hogy ez nem jut eszébe, mint olyan.
- Meg ne sértődjek - eltátom szám, mi az, hogy negatív kisugárzások? Még csak nem is hallottam soha ezt a kifejezést. - Tökre nem értem, miről beszélsz. Én nagyon is pozitív vagyok - megrázva fejem hessegetem is el a rossz energiák gondolatát, még mielőtt gyökeret vernének bennem, és tényleg elkezdenének hatni. Nem mintha amúgy nem lennének. Mardekáros voltam, az ilyen nem múlik csak úgy el. Tulajdonképp ide se a jóakarat hozott, de mindegy is.
- Szerintem ez megsemmisítés lenne, de az is takarítás, ha azt vesszük - megvonogatom vállaim, nekem amúgy mindegy, nem én fogom megbüntetni, ha rajta kapom. Az már más tészta, hogy ha engem is elcsípnek itt, akkor nekem is lőttek, egy kicsit. Az már mellékes. Tulajdonképp a rellonos prefektudokat nem is érdekli. Ja, én már csak nagyon jól ismerem a rellonos prefektusokat. Mondjuk nem tudom mennyire igaz ez a takarítás dolog, de igazabb, mint a főzés, szóval el is engedem, és nem foglalkozom vele tovább.
- Jaj de okos lett hirtelen valaki - vágok egy fintort, miközben az előbb megütött hanglejtését kezdem utánozni, majd megint belenézek az üstbe. - Nekem ez inkább tűnik instant halál bájitalnak, mint tetszhalálnak - megemelve egyik szemöldököm nézek hol rá, hol a fortyogó lére. Nyilván nincs ilyen, hogy instant halál bájital, de ha valaki megissza, akkor nyilván meghalhat tőle. Nem lehet nehéz végleges kimenetelűre fordítani valamit, ami úgyis közel jár hozzá.
- Nem, nem igazán - elhúzva szám rázom meg fejem a következő kérdésre. A színekben jobb vagyok, mint ebben az egész kotyvasztásban, szóval ezt biztosra meg tudom állapítani.
|
|
|
|
|
Almásy Boróka
INAKTÍV
RPG hsz: 35
Összes hsz: 102
|
Adrian Ivanorovics Black
[valamikor vacsora után]- Hát nem én kértem Merlint, de látod ő meglátta bennem a lehetőséget - feleli vigyorogva széttárva a kezét, minek következtében a fakanálról - amivel keverget - tetemes mennyiségű csepp landol a padlón, hogy aztán sisteregve fekete lukat égessenek a fába. - Hoppá - behúzza a nyakát, majd gyorsan visszadugja az üstbe a kanalat. Lehet, hogy jobb, ha befejezi a hadonászást. Inkább gyorsan a receptre pillant, majd az órájára. Csak telne már el az a harminc perc.
- Na jól van Pozitív Herceg, megsemmisítem, takarítok, nem tök mindegy? Úgyis mindketten tudjuk, hogy kamu az egész, inkább segíts, hogy megmentsem ezt az izét - bök az üst felé, miközben a szemeit forgatja, de persze egy elmaradhatatlan vigyorral is megspékeli az összképet. Tulajdonképpen néha nem is érti, hogy férhet el ennyi érzelem egyszerre az arcán. Na meg hogyan tudja ilyen gyorsan váltogatni az arckifejezés-skálát. Biztos a sok gyakorlat teszi. Elvégre Almásy kisasszony színésznő vagy mi!
Fél szemöldökét felvonva mered a másikra egy pár pillanatig, majd kimeredt szemmel néz Adrian-re. Pislog párat, majd felnevet.
- De hát ez hihetetlenül király! Ez azt jelenti, hogy feltaláltam egy úgy bájitalt! - lelkendezik mit sem törődve azzal, hogy az üst fölött lebegő füstfelhő haragos mélyzöldbe vált. - Bár lehet, hogy kéne egy jobb név, mint az instant halál - morfondírozik, és igazából most éppen tudomást sem vesz a srácról, olyannyira lefoglalja az újdonsült felfedezése. Aztán persze előkerül, hogy ez az izé egyáltalán nem lila. Pedig jó lenne ha lila lenne, mert persze tök menő, hogy az eridonos éppen új bájitalt alkot, csak rohadtul nem arra lenne szüksége. Káromkodik egy sort, amint megerősítést nyer a fiú szájából, hogy ez itt bizony nem lila. Az üst fölé hajol, de elfelejti visszafogni a lélegzetét, így megszédülve huppan vissza a helyére.
- A francba is! - fejét fogva hunyja le szemeit egy pár pillanatra. Ez kezd most nem olyan vicces lenni, mint eddig. - Amilyen zöld ez a cucc, ezt is vihettem volna hozzátok a rellonba, akkor nem én szédelegnék itt tőle, hanem ti - villant egy kaján vigyort a Black fiúra az üst fölött, amint eszébe jut, hogy a múltkor micsoda üvegházat csinált a rellonosok klubhelyiségéből.
- Na, most mit csináljak ezzel - sóhajt fel, és amint kifújja a levegőt, az fűzöld füstként bodorodik felfelé. Vagy ezt csak Boró látja így? Egy kicsit kezdi elveszíteni realitásérzékét. Csillogó barnákkal bámulja a füstöt. Most akkor zöld füstöt fújó sárkány lett vagy csak valami rossz vicc az egész?
|
|
|
|
|
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV
cigarette daydream
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
|
- Merlin nagyon el lehetett szállva épp, ha ilyen lehetőségeket látott - jó, nyilván nem, igazából nem is olyan borzalmas egy lány, nem a legrosszabb, vannak, akik például besérültek volna rám már milliószor. Ennek fényében pedig nem is gondolom annyira komolyan ezt az egészet, de természetesen meg sem tudom állni, hogy kihagyjam a szurkálódásaim. Ő is élvezi, csak rá kell nézni.
- F*ck my life, ez rám is cseppenhetett volna, ember - némi fáziskéséssel reagálok a kisülő lyukra a padlóban, nagyon komoly ez a cucc, még ha ennyi por- és koszrétegen keresztül is ennyire... veszélyes.
- Ez az izé már menthetetlen - gyorsan rázom meg a fejem, mielőtt a elhatározná magát amellett, hogy ebből még akar valamit csinálni. Hát biztos, hogy nem. Még a kakámmal sem itatnám meg ezt, nem hogy egy emberrel. Ki tudja mire képes még ez a lötty, fúj, nem is akarom tudni.
- Ó igen, kérlek, szabadalmaztasd is, meg árusítsd, biztos mindenki örülni fog, ha a hülye kölykök elkezdenek öldökölni vele - nagyban adom neki a tanácsokat, mintha annyira támogatnám. Nem nézem ám hülyének, tudom, hogy erre magától is rájön - vagyis nagyon nagyon remélem -, de azért lehet, hogy így elé kell állítani a dolgokat, hogy rájöjjön a saját gondolataira. Nyilvánvalóan ennyiről van szó.
- Héééé, mosd ki a szád - nagyon meg szoktam ám lepődni, amikor lányok elkezdenek csak úgy káromkodni, mármint, nekik nem ez a dolgok, és ők amúgy is lányok. Miért tudnak egyáltalán káromkodásokat? Tudják inkább a virágok neveit, vagy valami.
- Olyan jó szédelgést érzel, vagy rosszat? - érdeklődve ráncolom össze a homlokom, de nem hajolok közelebb, mert akkor nagy eséllyel én is úgy kötnék ki, mint ő. Ez pedig egy nagyon fontos kérdés kérem szépen, mert ha jó szédelgés, akkor egy fiolányival én is viszek Coltonnak, mert ő aztán nagyon szeret szédelegni, és én már csak ilyen jótét lélek vagyok, hogy gondoskodom a jólétéről.
- Hát... Hagyd itt? - ó igen, a felelősségteljes idősebb, ó igen. - Nem tudom mit szoktak az ilyenekkel csinálni, te vagy a nagy bájitalfőző.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantásAz ismét barna hajú leányzó a mai napig nehezen fogja fel, hogy olyan pozícióba került, amilyenbe. Ennyi emberért felelősséget vállalni talán nagyobb falat kéne legyen, mint egy kapitányi karszalag, mégis könnyedén van vele. Mintha csak egy csapatot akarna most is összefogni. Ez azért sem áll messze a valóságtól mert igen megfogyatkozot a navine létszáma. Az elmúlt években egyre kevesebb diákot osztottak be ide, talán valahogy az a jámborság, a jóindulat, a csalafintaság és a nagy dolgokra való törekvés kiveszett az emberekből. Hirtelenek lettek, vagy túl céltudatosak, esetleg mindent feltettek a szorgalmukra. Nehéz elhinni, hogy a korábban olyan tekintéélyes versenyben álló házak mára hova jutottak. Kezdve ezt a kviddiccsel. Lucát mélységesen felháborította a helyzet, ami fogadta első házvezetői napján. Gyakorlatilag feloszlott a ház csapata, amit ő akkora gonddal tartott össze, sőt, utána Matt és a féltestvére, Maja is kapitányként. Azonban ők elmentek, és most Nyeste kezéből lassan elcsordogált a gyeplő. Nem maradhat ez így. Ilyenkor azért nagy érték lehet egy háznak, hogy mindkét vezető profi, nem is kis hírű karrierrel bír. Nem nézhetik tétlenül ezt, újra kezdődött a toborzás és Luca maga is ad tanácsokat az edzéstervbe. Most is a szertárban matat éppen eszközökért. A seprűk kupaca mögötte sorakozik, ahogy a gyakorló kvaffokért hajolgat be éppen hátra. Nagy gonddal próbál vigyázni, de a polcokkal szűkösen lettek, így mikor lefejelte azt egy au kíséretében műanyag üvegek hullottak le és gurguláztak el bennük bűvölt cikeszekkel. Hát ez remek. Felegyenesedve a szabad kezével a fejét dörzsölgette ott, ahol az imént találkozott a fémpolccal, majd a kvaffokra meredt a kezében. Valahol igen abszurd látvány volt ez. Az őrző és a hajtó poszt az, amit sosem próbált, és vélhetően nem is szeretne.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Czettner R. Luca
Szerettem kviddicsezni. Bármikor dönthettem volna úgy, hogy profinak állok, annyira kiemelkedő játékos voltam. De nem tettem így, valahogy nem vonzott annyira ez a lehetőség. Nem a sportban, hanem az alkalmazott mágia területén akartam maradandót alkotni. Hobbijátékosnak azért még megmaradtam. Egyik nap kedvem támadt dobálgatni egyet, el is indultam a kviddicspályára. Persze útba kellett ejtenem a szertárt, mert szükségem volt egy seprűre meg egy kvaffra. Már csak azért is az iskolai felszerelést szándékoztam használni, mert így tudtam igazán felidézni a régi idők hangulatát.
Meglepett, hogy a szertár tárva-nyitva, ám a magyarázat roppant egyszerű volt, valaki volt benn. A valakiben pedig Lucát ismertem fel. Sok kemény csatát vívtunk mi meg az iskolai bajnokságban, sokszor borsot is tört az orrom alá. Mostanra egészen a Navine házvezetőségig jutott, pedig én még emlékeztem arra a kis megszeppent kislányra a trófeateremből, akit nekem kellett felvilágosítanom alapvetően fontos dolgokról, mint például a dicső tetteimről bagolyköves diákként. Viszont elnézve a termetét, nőni azóta se sokat nőtt. Talán semmit.
- Szia! Csak nem szezon előtti leltárazást tartasz? - kérdeztem rá, aztán eszebe jutott, hogy más is lehet akár a háttérben.
- Vagy talán vársz valakire? Elviszek egy seprűt meg egy kvaffot, aztán már itt sem vagyok. - szóltam, mert hátha egy tervezett légy ottot zavartam meg. A szertár ugyanis kiválóan alkalmasnak tűnt ilyen célú találkozókra.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantásPróbált rájönni a nő, hogy lehet, hogy a gyakorlókvaffokból vagy nyolcat is talált, de két egyforma ütőt már nem. Komolyan olyan ez a szertár, mint amiben bombát robbantottak. Amint össze fog futni Lewyvel közli majd, hogy jó lenne, ha a diákjait eligazítaná, hogy ez nem az otthoni szekrényük. Maximum abban lehet ilyen rendet tartani. De miért is lett volna fontos? Szerette volna Luca, ha nem csak elmondják az újaknak, mit kellene majd csinálni, hanem beleszoknak az eszközökkel való repülésbe. Nem egyszerű a terelők élete, hiszen egy kezük mindig elfoglalt, nincs váltás, mint a hajtóknál passzkor például. Sokan meg még csak idén tanultak meg egyenes vonalú egyenletes mozgásban haladni. - Hogy tessék? - kérdezett kicsit köhécselve egy halom felszálló porcicától, aztán vigyorodott csak el a férfi láttán. - Robiii, jó ég, de régen láttalak. Úúú, gratulálok, még nem volt alkalmam hozzá.Bizony, tudja ám a Törpe, hogy a volt rellonos a tanári pályát választotta, bármennyire is lekésett az évnyitóról, ennek híre ment, ami hozzá is eljutott. Lassan fordult felé, miközben megrázta a fejét rosszallóan. - Miket gondolsz te rólam, ejnye. Nem zavarsz, a tavalyi siralmas hírek után szeretném, ha a ház megint magára találna és lenne csapat, besegítek nekik az edzésen és a válogatón, ahhoz jöttem pár dologért.Fogalma sincs igazából ez amúgy mennyire lehetne fair, lévén, hogy náluk a házvezető és a helyettes is igen nívós nevek a sportban, van bőven hátterük már. Azonban érzékelte a kérdésből, hogy talán még Robi nem tudja, milyen változások jönnek. - Egyébként a szezon eleji leltár már egy új kolléga feladata lesz, rájöttem, hogy ez a játékvezetősdi fele olyan izgalmas, mint hittem…
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Czettner R. Luca
Luca meglehetősen vidáman fogadott, sőt még gratulált is nekem. Ő már csak ilyen volt, egy mindenkivel kedves, tömény vidámságbomba. Néha hányni tudtam volna ettől.
- Sok mindenhez gratulálhatnál, de feltételezem, most a tanári kinevezésemre gondolsz. Kösz. - flegmán megköszöntem azért a gratulációt. A felvetésemre vette a lapot, sejtette, hogy mire gondolhatok. Úgy látszik a szertárakról valamiért mindenkinek ugyanaz jut eszébe.
- Szóval megint létszámgondok vannak a sárgáknál? Nem lep meg. - a Navine sokszor küszködött játékoshiánnyal, így érthető, hogy leginkább az egyéni jellegű posztokon tűntek fel náluk kiemelkedő játékosok. Luca is fogóként alkotott maradandót.
- Ha te foglalkozol velük, akkor biztos tódulni fognak az edzésekre. A helyükben gondolkodás nélkül jelentkeznék a csapatba. - ekkora dicséretet se sűrűn szoktam mondani. De Luca ellenfélként kivívta a pályán a tiszteletemet.
- Sosem felejtem el, amikor az egyik meccsünkön kiszabadultál a póznára vezetésből. Ha én lettem volna az egyik, aki szendvicsbe szorít, tuti nem úszod meg. - emlegettem fel egy régi meccsemléket. Anno Cath és David próbálkozott a csellel sikertelenül.
- Óh, új játékvezető lesz? Kár, pedig megnéztelek volna, hogyan boldogulsz ebben a szerepkörben. - nem rémlett, hogy évnyitón bemutatták volna az új játékvezetőt. Ha mégis, akkor meg biztos Várkonyi emésztési gondjai terelték el a figyelmemet.
- De mit értesz azon, hogy fele olyan izgalmas? - kérdeztem rá, mert ugyan én még nem próbáltam, de úgy gondoltam, hogy a játékvezetőség igen nagy kihívás, következésképp igazán izgalmas tevékenység.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantásNem az illem munkált a nőben soha, éppen ezért volt olyan megszokhatatlan ez az emberek többségének tőle. Képes volt őszintén örülni, gratulálni vagy éppen együttérezni másokkal. Utóbbit kifejezetten precízen és behatóan műveli a képessége miatt olykor, bár mióta sikerült irányítása alá vennie az erőt mestertanonci éveiben, határozottan kevesebbet tör ez csak úgy elő. - Igen. Megleptél, már, ha lehetek őszinte. Ha valamire gondoltam volna, akkor az az, hogy előbb vagy utóbb megint a pályán futunk egymásba mint „kollégák” - mutatta ezzel egyidejűleg a kacsacsőröket majd el is nevette magát. Leginkább ez olyan önkifigurázó mozzanat volt, nehezen tudja elhinni, hogy a ház irányításával - kvázi megint kapitány a sárgáknál, csak többen vannak most a „csapatában” - ő is a tanári kar szerves része lett. Bár jót tud derülni a sok professzorozáson amihez még betűkben sincs köze, nem még a gyakorlatban De ezt kicsit sem bánja. - A tavalyi hanyag összefogás után, mint kiderült mindenki ment a szélrózsa minden irányába, kezdhetjük elölről a csapatépítést - húzta el a száját, ahogy mesélte. Igencsak elégedetlennek tűnhetett, ami nem is meglepő. A kviddics erősen a szívügye és ilyen dolgokat látni játékvezetőként, mikor tehetetlen, hiszen nem lehet elfogult sem egyszerű, most pedig mint nagyon is bennfentes még rosszabb. - Remélem így is lesz, már négy vagy öt ember megkeresett mióta kineveztek, így bízom benne, hogy a lelkesedésből előnyt szereznek. De ahogy hallottam a levita is megint elbukott a csapatosdiban és az eridon is gondokkal küzd, a rellonból meg fele csapat kiballagott… siralmas volt így leköszönni, mint játékvezető. Nem volt panaszos a hangja, de tudta, hogy éppen Robi az, aki ezekkel az infókkal még képes is valamit kezdeni, ilyen szempontból talán a lehető legjobb emberrel fújta őt össze a szél, még ha ilyen kis helyen is. - Az egy nagyon csúnya szitu volt, de szerencsére a lány, az a vörös elég kezdő is volt a dologban, meg pont fordítva fogták körül a seprűm, ha elöl jó a blokk, nincs esélyem… de így viszonylag egyszerű volt - helyeselt, nem csak annak, hogy nem ő volt, hanem, hogy sokszor volt igaz a rellonra, hogy nagy dolgokat akarnak, de a hévben teljesen pontatlan a dolog. Mínea már összekapta őket, hogy ne ez legyen a helyzet. - Igen, nem azt mondom, hogy nem volt egy varázsa a dolognak. Én is sajnálom, hogy lemaradtál, pedig dobtam volna egy üdvözlést kezdés előtt, ha látlak kint - nevetett fel, majd csak megrázta a fejét még egyszer, hogy bizony ő már nem bíró. - Azt hiszem jóval többet ad a játékosi szerepem, meg a szurkolói is. Nekem nehezemre esett, hogy függetlenként kell csak megfigyelőnek lennem a meccsen, nem volt benne akkora izgalom, ha kihívás akadt is.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Czettner R. Luca
Nem Luca az első, akit meglepett, hogy nem mentem el profi kviddicsesnek. De én nem csak a kviddicsben voltam zseniális, hanem mindenben, amibe belefogtam. Nagyobb kihívásokra, nagyobb hírnévre vágytam annál, mint amit egy kviddics világsztár megkaphatott.
- A játék hiányzik, de a profi lét nem vonz. Túl sok kötöttséggel jár. - egy profi kviddicsesnek minden apróságra ügyelni kellett, még arra is, hogy mikor sz*rik. Na ez az, amit nem bírtam volna elviselni.
Mint kiderült, minden háznál volt gond az új szezon kezdete előtt. Engem persze csak a Rellon érdekelt, náluk a gondot az jelentette, hogy többen elballagtak a csapatból.
- Ha sokat szerencsétlenkedtek a csapatszervezéssel, még az a kis esélyetek is elszáll, amitek most van, hogy legyőzzetek minket. - teljesen úgy beszéltem, mintha még mindig a Rellonban játszanék. Magaménak éreztem a csapatot, hiszen tudomásom szerint még mindig voltak néhányan a csapatban, akiket én fedeztem fel annak idején. Mini elvesztését viszont biztosan meg fogják érezni.
- Amikor először vetettük be a cselt a tevékeny részvételemmel, még a nagy Földesy sem tudott vele mit kezdeni. - vertem meg büszkén a mellemet, arra a megmozdulásra a mai napig büszke voltam. Akkor még a Golyóálló Griffeknél, vegyes csapatban játszottam. De jó kis brigád volt az!
- Dobhatsz most is egy üdvözlést, nem fogom visszautasítani. - szóltam, egy sunyi mosolyt megeresztve. Könnyű azt mondani, hogy mi lett volna akkor, ha... Most viszont itt vagyok.
- Meg tudom érteni, hogy elég volt ennyi a játékvezetősködésből. Gondolom szidtak is rendesen. Évszázadok óta bevált recept, hogy ha már nem tudsz mit tenni, akkor szidd a bírót. - én is jó néhányszor reklamáltam, vagy küldtem el melegebb éghajlatra a a játékvezetőket. Nem is csodálkozom, hogy fogyóterméknek számítanak itt, a tanodában.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantás- Érthető, bár az új munkával is megtaláltad a magad kihívását, nem? - érdeklődte meg. Előtte mondjuk még nagyokat bólogatott majdnem minden szavára Robinak, mert be kellett látni, hogy érthető a meglátása. Akik elérik azt a szintet és kiaknázzák a tehetségüket, megkapják a lehetőséget a nagyobb hírnév, a pénz és a sikerek világába, de ehhez bírni kell a terhet és azokat a bizonyos kötelességeket. Látott már Luca is elbukni embert azon, hogy képtelen volt tartani magát az elvárásokhoz. Ebben a világban nem csak a játék körül forog minden, ez némileg az alacsony lánykát is fennakasztotta az elején, de mára megszokta a pörgést és a szervezete igényli ezt. Szereti csinálni, mindennel együtt. - Nem egyszerű, én azért a magam erejéből adok nekik lehetőséget, élni nekik kell már vele. Ismered, hogy megy ez. Nem elég megtalálni a tehetséget, gondozni is kéne azt - rántotta meg a vállát kicsit elkeseredett mozdulattal. Nem volt jó a tudatába vésnie, hogy sokan elpocsékolják a képességeiket, de ha valaki buta, azon nem lehet segíteni. - Halottam róla, főleg Mandától, mikor mellette elkezdtem játékvezetősködni - adta meg az elmaradó értetlenkedés okát, hiszen biztos rácsodálkozott volna, ha nem ismerné az esetet. DE részben túl érdeklődő, hogy ezek kimaradjanak, meg túl sok embert ismer is már és vannak a közös köreikben Robival. Például Leonieval a rellonosnak volt szerencséje együtt játszani, Lucának meg most a legjobb barátnője a lány. - Nagyon tündéri vagy, majd legközelebb gondolok rád odafent, most csak ezzel szolgálhatok - kacsintott rá, aztán vigyorogva kapott fel még egy ütőt a kvaffhalomra az lében. - Mit tanítasz különben, valami kviddicshez köthető vagy egészen más?Igazából az, hogy Robi tanár lett Luca számára a munkakör miatt furcsa. Nem nagyon érzi benne az izgalmat, de lehet azért, mert őt a taktikák és a cselek bőven túlterhelik fejben, és azok közt élve nem hagy kapacitást bármi más ágra. Se történelem, se elmélyülés a mágiában. - Jaj, az mindig van, - legyintett - de nem különösebben vettem fel, a kedvencem volt, hogy valamelyik elsős odajött, hogy nem értette az egyik gólt miért nem adtam meg, biztos mert pici vagyok és nem látom… szóval ja, akadnak nehéz esetek. De túlélte a lelkem, nem ebbe fog megrokkanni. Az utolsó meccsem után még az egyik volt terelőtökhöz is szerencsém volt pár… szó erejéig.Luca arca pár pillanatra elkomorodott, aztán nehezen, de elfojtotta a kikívánkozó grimaszát. Mihael sosem volt egyszerű eset, és az sem, hogy megint megjelent. De kétségkívül erős és oszlopos tagja volt Robi csapatának.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Czettner R. Luca
- Megtaláltam a kihívást, világhírűvé kell tenni ezt az intézményt. - böktem fejemmel a kastély felé.
- Sok felé megfordultam mostanában, de a Bagolykő Mágustanodáról gyakorlatilag sehol sem hallottak. És akkor belegondoltam, hogy mit adtunk mi a mágusvilágnak? Maximum néhány világsztárnak kikiáltott, de valójában középszerű kviddicsest. Az alkalmazott mágia területén meg még ennyit sem. - fejtettem ki a szomorú valóságot.
A Navine gondjaihoz többet már nem kívántam hozzászólni, az ő bajuk, majd megoldják valahogy. Bár nem biztos, hogy csak a tehetség elpocsékolásáról volt szó, lehet, hogy igazi tehetségek sem voltak jelenleg a sárgáknál. Olykor összejöhet néhány gyengébb korosztály egy-egy háznál. Ahogy hallottam, a Levitánál is valami ilyesmi lehetett a háttérben, amiért már tavaly sem tudtak önálló csapatot kiállítani. Mondjuk a kékek sose voltak nagy kviddicsesek, még bajnokságot sem nyertek soha szerintem.
A Golyóálló Griffekre gondolva kellemes emlékek idéződtek fel bennem, örültem, hogy Manda mesélt a legendás csapatról Lucának. Ha ismét összeállnánk, még ma is elkennénk a száját akárkinek.
- Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi lehet a többi Griffel. Kiváról tudom, hogy itt tanít, bár még sajnálatos módon nem futottam össze vele. A többiekről viszont nem igazán hallottam. - érdekeltek a régi csapattársak, ha nem hozzák be ismét a házcsapatokat, szerintem minden bajnoki címet besöpörtünk volna. Így viszont később a Rellonnal jutottam el újra a csúcsra, csapatkapitányként leraktam egy hasonlóan legendássá vált csapat alapjait.
Az üdvözlős felvetésemért egy kacsintást azért kaptam, most be kellett ennyivel érnem.
- Vigyázz, mert be fogom ezt még hajtani! - szóltam halálosan komoly ábrázattal, de tréfás szándékkal. Bár ki tudja, simán felbukkanhatok váratlanul Luca egyik meccsén.
- A tantárgyam "A mágia elmélete és gyakorlata" címet viseli. Ráfér a diákokra, hogy elmélyüljenek az alapismeretekben, és felismerjék a tanulás, a gyakorlás fontosságát. Éppen egy navinéssel futottam össze minap, akinek esze ágában sem volt varázsolni, pedig megkértem rá. Ez mégis milyen hozzáállás? - panaszoltam el a bejárati csarnokos esetet. A Navine házvezetőjeként Luca úgyis érintett volt ebben.
- Volt terelőnk? Csak nem Mihael? Mit csinált már megint az állatja? - kérdeztem érdeklődve. Mihael kiváló terelő volt, de agresszív természetű, ami hasznos tulajdonság volt a pályán, de a pályán kívül nem feltétlenül.
- Na de mi van veled? Hogyan haladsz a kviddicses karriereddel? - erről még nem esett szó, pedig igazán szerettem volna hallani.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantásFigyelt Robira, még akkor is, ha nem feltétlenül tudott mindennel azonosulni. Nyilván a kviddicsen kívül más is lehet fontos, ő nem egészen így volt beállítva. Ettől még az emberek küzdőszellemét tudta díjazni, a volt rellonosét meg különösen jól ismerte már, tudta, hogy van benne bőven. Abban meg nem kételkedett, hogy a szavai mögé tett már bőven elgondolást, így bizonyosan nem beszél a levegőbe. - Középszerű kviddicsest? Azok hogy élnek túl?Luca nem volt kifejezetten nagyra magával annyira, hogy mindig és mindenhol azt ecsetelje ő mennyire jó, ő csak tisztában volt vele, hogy ha nőként meg tudott ott maradni, ahol és ennyit keres, akkor nagyon is jól csinálja azt, amit. No meg a statisztikája se hazudik. A házak helyzetét ő sem érezte úgy, hogy firtatni kéne, de azért még megjegyezte, hogy Manda által tud ezt-azt a volt csapatukról. - Manda visszament menedzsernek, most talán német csapatok körül tevékenykedik, Leonie még ide jár elméletileg, de nem tudom ki volt még veletek - tette hozzá elgondolkodva, hátha beugrik neki még névvel valaki, de nem így lett. Talán ők voltak az alapemberek, meg ugye Adri, de róla semmi infója, élheti a szőke lány valahol a világát. A volt csapatából sem tud mindenkiről, igazából annyira arra koncentrált, hogy a karrierje véletlenül se járjon úgy mint sok más emberé, akiknek pár évente klubot kell váltani mert nem tisztelik őket, nem kapnak lehetőséget, nem tudnak fejlődni vagy bármi más. Közben a kacsintás után csak nevetgélve csóválta a fejét, nem kételkedett benne, hogy behajtja a férfi, ha úgy adódik, hogy onnan is kapjon egyet, de értette ő mókázást benne. - Nem akart varázsolni? - vonta fel a szemöldökét egy pillanatra Luca. Ő maga is elég makacs volt tanulás terén, de azért Robi nem olyan tanárnak tűnik így elgondolva, akinek csak úgy azt meri mondani egy diák, hogy „de én nem csinálom”, úgy bármire. - Hányadikos diákokkal szenvedsz így?A kérdés nem csak a navinésre vonatkozott, de őt nyilván az érinti, és azt lett volna jó tudni. Bár neki így az első napokban még semmi gondja nem akadt, ahogy hallotta nem lógtak órákról nagyon a sárgák, egészen ügyesen teljesítenek a feladatokban is. Már túl könnyűnek is tűnt, gyanúsan. - De, vele. Beszélgetni jött, meg igyekezett felidegesíteni. A szokásos. Ő is meglepett, az is, hogy megint itt járt a környéken és hogy feladta a kviddicset - jegyezte meg, nem igazán térve ki a részletekre. A volt férje nos, nem biztos, hogy bordaközi beköszönésért jött, de nem volt vidám újra-találkozós élmény. - Jól, szeretek Lengyelországban játszani, nem volt egyszerű nőként, de elértem oda, hogy már nincs sem kételkedés, sem rossz szó szakmai részről - mondta elmosolyodva. Nyilván ez a legnehezebb, hogy határozottabb és félelmetkeltőbb férfiakat posztból kiütni nem egy leányálom, de a sok munka és szorgalom meghozta a gyümölcsét. És az sem mindegy, hogy a kicsit sem egyszerű vezetéknevét képesek voltak mind megtanulni a szurkolók és ott skandálják. Belegondolva, ha nem lép meg az esküvője előtt, most tanulhattak volna új nevet. - Egészen más a tempó és a légkör, mint itt az iskolában, vagy amit magyar csapatoknál láttam, jó lehetőségeket ad az az iram.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Czettner R. Luca
- Én még nem hallottam, hogy Világkupát vagy legalább Európa-bajnokságot nyert volna bárki is a Bagolykőből. De javíts ki, ha tévedek. - nálam a címek sokat nyomtak a latba, csak azt tartottam valódi világklasszisnak, aki már rangos trófeákat gyűjtött be.
- Leonie még ide jár? Hányszor bukhatott meg? - csodálkoztam, sőt megrökönyödtem, hogy a lány még mindig az iskolapadot koptatta.
- Nem órán, még évnyitó előtt történt az eset. - kezdtem bele a navinés diákkal történő találkozásom részletezésébe.
- Lora Fontaine, másodikos diákról van szó. Az elszabadult kutyáját kergette a bejárati csarnokban. Pizsamában, takarodó után. - mindez már többszörösen kimerítette a szabályszegés fogalmát.
- Adtam neki egy esélyt, hogy ha bemutatja a varázstudását, eltekintek a büntetéstől. De nem élt vele. Aztán végül így is megúszta a büntetést, mert évnyitó előtt még nem akartam büntetéseket osztogatni. - nagy szerencséje volt a lánynak.
A Mihaeles témát talán nem kellett volna firtatnom, mert látszott Lucán, hogy érzékenyen érinti a dolog. De nem tudtam nem hangot adni annak, hogy ők mennyire nem illettek össze.
- Egyáltalán hogy tudtatok ti együtt lenni? Érthetetlen számomra. - kíméletlenül kimondtam, amit gondoltam. Képtelen voltam rájönni, hogy mit láthattak egymásban. A közhelyes "az ellentétek vonzzák egymást" sztorin kívül más elképzelésem tényleg nem volt.
- Az iskolai bajnokság most már lassan vicckategória. De a magyar bajnokság szerintem felveszi a versenyt lengyellel. - az iram lehet, hogy más volt, de eredményességben nem hiszem, hogy a lengyelek annyival a magyar csapatok előtt jártak volna.
- Majd lehet kilátogatok egy meccsedre, ha arrafelé lesz dolgom. - kacsintottam egyet én is.
- Amúgy nincs szükségetek új seprűkre? Csak nektek, csak most, rendkívül kedvezményes áron tudnék intézni egy szállítmányt a legújabb modelljeinkből. - előbújt belőlem a seprűgyáros fia, minden alkalmat igyekeztem megragadni új vásárlók szerzésére.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantásErőteljesen rázta a fejét Robi mondata mellé, bár nem meggyőződésből, mert az, hogy nem hallotta, egy dolog, Luca személ szerint nem ismer minden volt bagolyköves diákot név szerint, sokáig azt se tudta, hogy Lewy közéjük járt, mármint ráadásul akkor is még, mikor ő kezdett. Szóval némileg le volt maradva az itteni diákok számontartásával. - Fogalmam sincs, de tudod ő ilyen életművész, a kviddics mellé az fért még be az életébe, szerintem csak azért tanuló még, mert a háznak nagy veszteség lenne - jegyezte meg bujkáló nevetéssel az ajkai között. A vörös lány igen fura szerzet, személy szerint imádja de az, hogy komoly lenne, vagy képes lenne tanulni még annyira se tudja elképzelni, mint magáról vagy Majáról. Pedig! Aztán inkább rákérdezett a problémás navinésre és szépen meghallgatta a teljes sztorit fel-felpillantva a volt rellonosra. Bólintott a névnél egyet, már látta a papírokon, ha jól emlékszik válogatóra is jön a lányka, de többet sajnos nem tud még róla. - Egyem azt a jó szíved, ez mikor történt veled? - kérdezte nevetve Luca, mert nem nézte volna ki belőle. - Köszönöm a nevében is, majd, ha látom mindenképpen beszélgetek vele kicsit, mi is ezzel a helyzet. Az ígéretet komolynak szánta, bár sajnos azzal is tisztában van, hogy mennyire lusta és szétszórt diákjai vannak a sárga háznak a legtöbb esetben. Örült is, hogy inkább megint a kviddics volt a téma, Misinek már talán kevésbé. Lezárta, végre teljesen a dolgot, évekig cipelte a haragot, amit kiadva olyan felszabadult is lett. Eleinte bánta, hogy így történt, aztán úgy másfél éve végleg sikerült kiábrándulnia. - A szerelem nem racionális, sosem volt az - pláne, ha inkább fizikai és kémiai reakciókból indul ki. Itt is talán ez volt a mozgatórugó. Aztán Ő megismerte a rellonost, és annak ellenére másokkal és a pályán milyen volt, mellette volt benne valami olyan, amitől Luca nem tudott szabadulni. Túl sokáig tartotta az fogva. - Hát, erősen alulértékelik, mert a diákok se teszik oda magukat, mióta elmentünk a még magunk mögött hagyott nagyobb neveken kívül nem alkotott szerintem senki. Az elmúlt két évben ott voltam és figyeltem, de nem sok minden volt. Talán egy-egy egyéni villanás per idény. De az valljuk be, semmi - fejtette ki végül, mit is tapasztalt, aztán csak elmosolyodott. - Valóban, de én nem találtam meg itt a számításaim - egy vállvonással szorongatta a kvaffokat, aztán vigyorogva vette tudomásul az ajánlatot. Ő örül minden ismerős arcnak odakint, persze szigorúan meccsen kívül, közben csak a cikesz számít. - A mérkőzésekre szigorított szerződésünk van seprűk tekintetében, egyen van közös beszállítótól. De azon kívül lehet lennének többen, akiket érdekelhetnek, mert azért nem mindegy miken gyakorol az ember ugye…
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Czettner R. Luca
Leonie esete még mulatságos is lett volna, ha nem lettem volna már tanár a Bagolykő Mágustanodában. Egy intézményről mindent elmond, ha olyan diákjai vannak, akik már hosszú évek csak melegedni járnak be, ahelyett, hogy befejeznék a tanulmányaikat. Micsoda szégyen!
Luca megígérte, hogy majd elbeszélget Lora Fontaine-nel, ezt elégedetten konstatáltam. Ráfért egy kis házvezetői fejmosás, azok után, ahogyan velem viselkedett.
- Rögtön akkor futottam vele össze, amikor visszatértem a kastélyba. Navinésektől szokatlan módon rendkívül tiszteleten volt, feleselt velem. - zártam le a lány bűnlajstromának felsorolását. Meg kellett tanulnia az illedelmes viselkedést.
A Michael-re vonatkozó kérdésemet gyorsan lerendezte Luca, úgyhogy nem is firtattam tovább a dolgot, csak megértően bólintottam.
Az iskolai bajnokságról hasonlóan lesújtó véleménnyel voltunk mindketten. Csak remélni lehetett, hogy lesznek még olyan színvonalas mérkőzések, mint a mi időnkben. Akkoriban nemcsak magyar, hanem még európai élcsapatok megfigyelői is gyakorta meglátogatták a meccseket.
- Ha egyszer kipróbáljátok a Várffy-féle seprűket, máson már nem is akartok majd repülni. Mi az egyénre tudjuk szabni az alapmodelleket, kivételes hatékonyságot biztosítva ezáltal. - dicsértem tovább a seprűinket.
- Egyébként, ha szeretnél egy privát tesztrepülést, akár itt az iskolában is meg tudjuk majd oldani. - ajánlottam fel a lehetőséget.
- Örültem, hogy összefutottunk. Megyek, edzek egy kicsit, formában kell tartanom magam. További jó munkát! - azzal egy seprűt és egy kvaffot megragadva távoztam a kviddicspálya felé.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
október 10. kedd, délután
ruccantásGondolhatta volna, hogy Lencsi élete nem az, amit egy diáktól, pláne egy volt Grifftől elvárna Robi, vagy igazából bárki. Ettől még Luca így is szerette a lányt, pontosan tudta róla milyen és ezt el is fogadta. Persze tudni lehet, hogy nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk. Kezdve azzal, hogy anno elkapta Benjit, mondván így megleckézteti Lucát, amiért az Keitht kiszemelte magának. Sosem történt persze ilyen, egyszer ajándékoztak egymásnak, mikor együtt mentek egy bálra vagy évnyitóra, nem is emlékszik, de az mély nyomot hagyott a vöröskében. Lora helyzetét már kevésbé érezte tolerálandónak a házvezetőcske, ezért is mondta, hogy mindenképpen szót ejt a lánnyal erről. Nem szeretné, ha még ő itt van, gondot csinálnának a pacik, legkevésbé, ha magukat sodornák bajba. Hát azt még rá se tudja kenni másokra, pedig ő megtenné, tényleg, mindent a sárgákért. Vagy csak a saját múltja után ez néz ki járhatónak. A kviddicshez nem igazán volt mit fűznie Misi kapcsán, a bajnoksághoz azonban annál inkább. Eléggé egyetértésben voltak, de Luca már csak háttértámogatni, Robi meg remélni tud. Valahogy ez már nem rajtuk múlik, ők megtettek mindent a maguk idejében. - Elhiszem, hallottam már a seprűitek minőségéről, nem kételkedem a szakértelemben - jegyezte meg, mert bizony ezzel már tisztában volt. - Erre szerintem még visszatérünk, a jövő héttől úgyis megint edzéseim lesznek és ingázok, még megkereslek szerintem.Komolyan gondolta, hogy egy próbát megér a dolog, ha elég jól idomul és tényleg érzi, vagy bárki, aki kipróbálja, hogy tökéletes, nem érné meg elszalasztani, így ez a megkeresés inkább egy biztos ígéret volt, mintsem csak reakció. - Én is, kitartás majd a diákokhoz és csak keményen - már az edzést persze. Vigyorogva próbált utána inteni egy kvaffal a kezében, aztán még egy gyakorlócikeszes üveget felkapva a lábával behúzta az ajtót maga mögött és elindult vissza a Navinébe. /Köszönöm  /
|
|
|
|
|
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Robi báácsi <3A mágia elmélete és gyakorlata kedvenc tantárgyammá nőtte ki magát. Valahogy nem tudtam nem odafigyelni a tanár óráján, lekötött a szövege. Ami leginkább megnyerő, az a hatalmas önbizalom, ami belőle csak úgy sugárzott, mint a csernobili atomreaktor a robbanás után. Ez valahogy nekem is hiányzott, de alapok nélkül hiába óhajtok házat építeni, össze fog dőlni az épület. Ez pedig valljuk be, egyedül és főleg szakértők nélkül nehezen fog megvalósulni.
Kezemben a magyar aranyvérű családok névjegyzékével vártam, míg a többiek szépen kiszállingóztak a teremből, és egyedül maradtam a tanárral. A kérdésem túl személyes ahhoz, hogy a többiek jelenlétében tegyem fel.
- Elnézést, lenne rám néhány szabad perce? – úgyis lyukasórám volt utána, én ráértem, de Robi bácsi már nem annyira biztos. Na jó, szemtől szemben nem merem bácsizni, lehet, hogy sértőnek találná, hisz állítólag nemrég még ő is hasonló volt hozzánk. Én biztos nem lennék jó tanárnak, túl engedékeny vagyok, egész addig, amíg nem én vagyok a mókázás áldozata. A vicc addig vicc csak, amíg mindenkinek az.
Ha már egy valakinek nem, akkor azonnal le kell állni. Ezt a beszélgetést viszont nem viccnek szántam, nagyon is komoly szándékaim voltak. Na, nem a tanárommal… az egyébként sem legális, és túl idős lenne hozzám.
És nálam él a szabály, hogy házinyúlra nem lövünk.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Bálint Fruzsina Ingrid
Az órák végén általában megvártam, hogy az utolsó diák is elhagyja a termet, és én csak ezután távoztam. Kivéve, ha siettem. Ha azonban nem volt sürgős dolgom, akkor még feltehették a diákok az esetlegesen felmerülő kérdéseiket. Most nem siettem, és nem kellett legilimentornak lennem ahhoz, hogy felfigyeljek Fruzsinára, aki nyilvánvalóan csak arra várt, hogy négyszemközt kérdezhessen valamit. Az eridonos lánytól már kaptam néhány szép szorgalmit, úgy véltem, hogy benne megvan a szükséges ambíció, tényleg jobb akart lenni, és hajlandó volt ezért keményen dolgozni. Akiben pedig ezt megláttam, annak minden segítséget igyekeztem megadni.
- Igen, térj nyugodtan a tárgyra. - válaszoltam a kérdésére. Nem volt szükség mellébeszélésre, mindig biztattam a diákjaimat, hogy ha kérdésük van, akkor azt egyenesen tegyék fel. Ha valaki tudott kérdezni, az már jó jel, mert bizonyítja hogy komolyan elgondolkodott a tananyagon. Ha viszont valaki csak bambán nézett ki magából, akkor tudtam, hogy máshol jár az esze. Az órák alatt előszeretettel szúrtam ki az ilyen diákokat, és hoztam őket kínos helyzetbe egy-egy kérdéssel vagy megjegyzéssel. Nálam fontos volt, hogy mindenki figyeljen, és ennek érdekében kellő szigorral léptem fel. Néhányan - főleg a levitások közül- húzták ugyan a szájukat a fegyelmezések után, de később még hálásak lesznek nekem, hogy ilyen nagymértékben törődtem velük.
- Az elhangozottakkal kapcsolatban van kérdésed? Esetleg valami másról van szó? - tettem hozzá gyorsan a válaszomhoz, jelezvén, hogy tényleg készségesen álltam rendelkezésre. Az alsóbb évfolyamos diákok néha bátortalanabbul fordultak a tanárokhoz, pláne hozzám, hiszen kivételes híresség voltam. Egyszerűen nem szokták meg, hogy ekkora varázslónagyság társaságában legyenek, mint én. A bátortalanságnak szerettem volna elejét venni a remélhetőleg biztatóan ható kérdéseimmel.
|
|
|
|
|
