36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
A kastély - összes hozzászólása (884 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 29 30 » Le
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2013. július 25. 23:24 Ugrás a poszthoz

Tiffany
A próba után

Megrázta a fejét a felvetésre.
- Sosem lehet tudni. Nézd, ha van egy nagyon titkos dolgod, evidens, hogy olyan helyre dugod, ahova amúgy épeszű ember nem lépne be? Na, ez a hely totál ilyen. - érvelt amellett, hogy szerinte eldugnak ide dolgokat, vagy legalábbis volt idő, amikor igen. Bár nem lelt semmi olyat, amely szavainak megfelelne, de ami késik, az nem múlik. Samut felemlítve tekint ismét a foltra, majd elgondolkodik azon, vajon mit érezhet olyankor a szellem. De nem lehet tényleg tudni azt sem, hogy mit tervez legközelebbre. Teljesen kiszámíthatatlan.
- Na amúgy.. igen. Megtalálná a módot, ha másképp nem, a fejünkre csukná az ernyőt. - nevet egy sornyit, hiszen eltudja képzelni az esetet, és így, nem átélve még mókás is számára, de ha vele történne meg, bizonyára nem nevetne így, meg senki sem. Reméli, hogy az emlegetett szellem nem épp erre kóvályog és szedi magához az ötleteket a beszélgetésből.
- Nem tudom milyen szellemnek lenni, de lehet, hogy nem is unatkozik, hanem egyszerűen ő ilyen és mindig is arra fog törekedni, hogy mások kárára szórakozzon. A kis csínyek még oké szerintem, de néha bosszantó. - fejezi ki véleményét a dologgal szemben, hogy miként érez Samu dolgai iránt. Őt személyesen még nem szívatta meg, nem kapott ismeretlen dolgot sem a nyakába sem, de addig örül, utána sejti, hogy hogyan vélekedne. Fakanalát felhozva mosolyodott el, majd nagyon komoly képpel tekintett a tárgya, mintha valami több ezer éves relikvia lenne, nem pedig egy teljesen hétköznapi, illetve immáron egy felesleges tárgy.
- Igen, pontosan. A nap fénypontja! Ilyennel még nem találkoztál, valld be. Azon gondolkodom, mennyit érhet vajon ez a műremek. - hümmög játékosan, hiszen tudja, hogy egy fabatkát sem, de egy kicsit eljátszik a gondolattal. - Amúgy igen, csak lom van itt. - tekint körbe, amikor Tif megjegyezte a dolgot, de már lapoz is, hiszen kitakarítani nincs kedve, neki az sokkal nehezebb, mint bárki másnak, hiszen csak a kezét tudná használni a dologban, míg más pár pálcamozdulattal elintézi. Csak ezt, a takarítás könnyedségét irigyli a dologban, az állapotában, amúgy tökéletesen elvan a mágia azon része nélkül. Hiszen van egy fakanala. A lány hangja ismét felcsendül, miközben ő a vállára tekint, mintha foltot keresne, amely Samu merényletéből származhatna, de még mindig nincs ott semmi sem. Tényleg az volt, szerencse, talán a szellem azt hitte, hogy idősebb lévén nem épp jó dolog, ha vele húz ujjat.
- Ühüm, bár nem lett volna gond ha.. - szakadt meg a gondolatmenet, amikor meghallotta az üvegcsörömpölést, és a hang irányába tekintett. Felvont szemöldökkel nézte, ahogyan az üvegszilánkok pihentek a földön, majd körbetekintett a földön, különösképp a törött fiola környékén. Nem emlékszik olyanra, hogy levert volna valamit, vagy legalább is a földre lökte volna, és egérre sem, amely megtehette volna azt, de mégis, kézzel fogható a bizonyíték. A lányra tekintett, majd füleit megütötte a papírok zöreje, ahogyan az a valami mozogni kezdett.
- Egerünk is van. - jegyezte meg, hiszen nem gondolt másra, de ekkor az ajtó becsapódott, mintha valaki erővel lökte volna azt meg. Felvont szemöldökkel lépett oda, ragadta meg a kilincset, de az nem engedett, az ajtó nem nyílt. Ekkor ült ki arcára a meglepettség, a kérdő tekintet, hogy mégis mi folyik itt.
- Bezártak.. - tekintett a lányra, remélte, hogy nem fog Tif frászt kapni a hír hallatán, és miközben annak arcát tekintette, észrevette a mozgó akármit a falon. Nem leplezte, hogy most kissé megrémült, a kilincset elengedve bámulta a mozgó akármit és az ajtónak feszült, hátha az kiengedi innen.
- Mi a jó...? - követte szemével a valamit, ami egyhamar elérte a célját és a szobában sötét lett. Pálca híján nem tudott fényt varázsolni, csak egy kisebb öngyújtó volt nála, amellyel a gyertyákat szokta meggyújtani, vagy épp mint nemrég a mécses. Felkattintva a kis lángot, Tif felé fordult, vagy legalábbis arra, amerre emlékezett, hogy ácsorog. Már nem volt nyugodt, szíve hevesen vert. Itt valami baj van, és ő a hibás érte, mert belépett ide, és feltúrt mindent.
- Gyere ide mellém, lassan.. - szólt a lánynak, és a kevéske fényben nyújtotta felé a kezét. De vajon mit fog tenni, hisz pálca híján hátrányból indul, és a lányt sem világosította fel arról, hogy hoppá, ő nem tud varázsolni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 5. 21:01 Ugrás a poszthoz

Mester  Kiss

Úristen, sorry  Shocked

Attól függetlenül, hogy harapós kedvem van, és másodszor találkozom Olivérrel - mikor először futottunk össze, akkor is harapós kedvem volt-, én még bírom őt a magam kis sajátos módján. Tény, nem megy nekem túlzottan az érzelem kinyilvánítás, főleg most, hogy ilyen téren jelenleg egy tátongó üresség vagyok. Igen, határozottan elegem lett belőlük, és abból a kavalkádból, mait okoztak, így nemes egyszerűséggel elfojtom őket. Oké, az mégse annyira egyszerű, és néha meg is érzem a kárát, de tudom, hosszú távon így lesz jó, az érzelmek nem nekem valók, nem tudok mit kezdeni velük, csak saját magam gyötröm, amiből szintén elegem lett.
Nem foglalkoztat túlzottan Olivér pofavágása, hát tehetek én arról, hogy nem tudok varázsolni? Lesz még az így se, akkor aztán retteghet mindenki. Na, jó ilyen túlzásokba azért ne essünk. Viszont a varázslat megteszi a hatását, gyermeki vigyor ül az arcomra, és megfordulok a tengelyem körül.
- Oda is... légysziiiii- fogom könyörgőre, miközben a másik sarok felé fordulok, hát, ha már csinálunk valamit, tegyük azt jól, nem?
- Igen Alexáé volt, de nézd a jobbik oldalát, ettől talán megenyhül a szíve, és megússzuk a Bagolyház takarításával, ha rajtakap- mert ugye valakinek gondolni kell erre is, persze, hogy nekem, akit max. egyszer büntettek meg, holott szinte az összes szabályt megszegte már... szinte. Jól kell bánni a lapokkal, amiket osztanak, erre már nem egy alkalmam volt rájönni.
- Nézd, sajnálom, oké? Tény, nem tudom, hogy bánjak az emberekkel, és az is, kérés nélkül vágom bárki fejéhez a véleményem, ha tetszik neki, ha nem. Nem tudok hogy bánni az emberkekel, nem tudom, hogy kell, de ilyen vagyok. Nem ellened szól, bírlak, bármennyire is hihetetlen, és bármennyire nem ezt látod, csak.... csak, igazából azt se értem, miért próbálkozok folyton kapocslatokat kiépíteni, túl sokáig voltam egyedül.... így nem nagyon megy, de próbálkozom, oké?- igen, ez afféle bocsánatkérés akart lenni, de sejtem, annyival simán nem érné be. Az is lehet, marhára hidegen hagyja az önsanyargatásom, pedig egyáltalán nem az, csak lefektetem a tényeket, hogy legközelebb ne vegye annyira a szívére, ha ilyet hall tőlem.
Aztán csak biccentek, majd indulok is mögé a seprűre. Felülök hátra, majd szorosan fogom át a derekát, mert... mert nem szeretem az efféle közlekedést.
- Ha leejtesz, neked annyi- próbálok komoly hangot megütni, de a vigyorom csak nem hagyja. Persze jobb lenne motorral, de itt ezzel kell beérni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 1. 15:18 Ugrás a poszthoz

[Kumagoro]

Nagy elhatározás született a pici lánykában, bizony, méghozzá az, hogy megkeresi a plüssnyulat. Információkat fog belőle kihúzni, naaaagyon fontoooos információkat. Természetesen ezeket titokban kell tartani, ezért szüksége lesz minden ravaszságára, bár még így sem tudta kitalálni hogyan tudná másnak álcázni a kérdést: mi a Rellon jelszava?
Bizony-bizony. Oda szeretne bejutni, és a nyuszi említette, hogy bárhová bemehet, akkor nyilván tudja a jelszavakat. Szeretné meglepni Kornélt, vagy legalább szeretné, ha lenne rá lehetősége, ezt még nem döntötte el.
Ahogy a folyosóra kanyarodik, körülnéz, hátha megtalálja a nyuszkót, de egyelőre nem látja. Pedig világosan ott állt a levélben az időpont, a hely, és az, hogy a nyuszi ajándék után kutat majd.
-Kumagorooo!-
Kiált neki, elnyújtva a rózsaszín plüss nevének a végét, és körbefordul maga körül. Ami meg erről eszébe jut, az egy farkát kergető kutyus, úgyhogy el is neveti magát, és mivel viccesnek találja, ahogy elszédült a forgástól, megcsinálja még egyszer, és még egyszer.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2013. szeptember 2. 21:46 Ugrás a poszthoz

Ashleyke

- Láttam itt egy karkötőt a múltkor - sóhajtja a nyuszi csalódottan, amint az egyik gurulós polcszekrény aljában kotorászik hiába. A szertár ajtaja nyitva, mivel a kutató nem éri fel a lámpást, amivel fényt gyújthatna, ezért csak a kintről beszűrődő, ólomüvegek által megszűrt napvilágot hívhatja segítségül. Kumagoro finoman teszi félre a megtalált fiolákat. Nem akarja összetörni őket, meg aztán mikor legutóbb itt járt, valami lila löttytől egészen máshogy érezte magát, mint alapjáraton szokta. Nem mondhatni, hogy nagyon rossz volt, de azért jobb elkerülni az ilyen meglepetéseket.
- Nagyon szép karkötő volt. Tudod, olyan violaszínű gyöngyökkel - magyarázza a rózsaszín vattanyúl az ajtóba támasztott plüssrépának, amely majdnem van akkora, mint ő maga, csak fülek nélkül. A vizsgaidőszakban elég magányos az ember nyula, ezért kényszerült Kumagoro a hálótársát választani beszélgetőpartnernek és kalandozó társnak. Amúgy teljesen épeszű.
- Kumagoooorooo - hallja a kiálltást, amire felpattanna, de erre beveri vattafejét a második polcba alulról, minek okán visszazuttyan az alsó polc tartalmára, amire pedig arccal belemerül egy büdös zöld trutymóba.
- Szent Habakuk - szédeleg az imént kiáltott név kizárólagos tulajdonosa. - Ég a ház?
Kumagoro amúgy nagyon kényes arra, hogy a bundája mindig szipi-szupi friss és tiszta legyen. Az, hogy most nem rohangál körbe-körbe sipítozva, hogy valaki szedje le róla ezt az undormányt, annak köszönhető, hogy a trutymó valami olyan bűbájos vonással bír, hogy az ember nyúl egyszerűen nem is érzi, ha hozzáért. A bűzt sajnos érzi.
- Hejhó, Kicsilány! - üdvözli nem is olyan rég megismert barátját a nyuszi, miután sikerült összeszednie magát. Az ajtón kandikál ki, látja a pörgő Ashleyt.
- Figyu, szerintem nem múlik el a bűz, ha csak pörögsz. Szellőztetés kéne - tanácsolja a levendulával meghintett lócitrom szagtól fintorogva a plüss. A nyúl. Nem a répa.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 14. 20:49 Ugrás a poszthoz

[Kumagoro]

Kergeti a saját, nem létező kutyafarkát, és nevetgél is közben, még vakkant is párat, amikor előkerül a nyuszi. Azt hitte, nem lehet ma már jobb a napja, de a nyúl rácáfol a megjelenésével, így Ashley még hangosabban kezd nevetni. Talán sosem nevetett még ennyire, a hasa összehúzódik, kénytelen össze is görnyedni ezáltal, és a térdére támaszkodik. Csengő hangja betölti az egész emeletet, nem véletlenül eridonos, az szent igaz.
Nagy nehezen, nagy sokára csillapodik le, de jókedve töretlen, és folyton újra, meg újra kezdi. Viszont legalább az ablakig el tud botorkálni, és kinyitja, majd ismét a nyúlra néz, és mutogatva nevet rajta.
-Van... van... valami a...-
Mutogatja is, hol van a valami, amin ennyire nevet, és igazából nem szeretné megsérteni plüssbarátját, de képtelen abbahagyni. Végül nagy nehezen csak mutogat az állára, és a nevetés is ismét csillapodik.
-Szóval valami rád ragadt. Te bűzlesz, Kumagoro!-
Ha Kumagoro tudná, hogy a kislány nem elég érett, a szociális dolgokhoz nem ért rendesen, amennyire kéne neki, akkor tudná, hogy nem szándékosan sértegeti, hanem azért, mert őszinte kisgyerek még, másrészt, mert nem tudja, hogy ez sértő, és ilyet nem illik mondani.
Cserébe viszont előveszi a pálcáját, és a nyuszira szegezi.
-Evapores!-
Int a pálcájával, és a folyadék azonnal eltűnik, minden bizonnyal a bűz is hamarosan kitisztul. Ha meg is sértődött a rózsaszín vattajószág, reméli, ettől megbékél.
-Mit csinálsz itt?-
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2013. szeptember 18. 18:11 Ugrás a poszthoz

Ashleyke

Kumagoro valahogy nem bírja elhessegetni a gondolatot, hogy itt most éppen rajta nevetnek. Másrészt olvasott a paranoiáról egy könyvtári könyvben. Meg a hipochondriáról is. Úristen, lehet, hogy paranoiás vagyok!
Tétován, lábaival topogva, füleit igazgatva-simogatva várja, hogy Ashley magához térjen. Szerinte egyáltalán nem volt vicces a feltevés, hogy szellőztetéssel lenne hatékonyabb a büdösség megszüntetése. De szerencsére Kumagoro nem az a sértődős fajta, ezért könnyen napirendre tér afelett, hogy kinevették.
Okos nyúl ez. Már az értelmes mondatokat megelőző habogásból rájön, hogy a lány azt akarja tudtára adni, van valami az arcán. Holtra vált tekintettel lassan a pofijához ér egyik mancsával. Nem érez semmi extrát. Elveszi a mancsot, és ott figyel rajta a zöld trutymó.
Eddigre a lánynak is sikerül kimondania az egyértelműt: a nyuszi arca tiszta máz.
- Fúj fúj fúj fúj fúj! - visong a nyúl, és fel alá rohangálna az undortól, ha eridonos kis barátja nem lenne gyorsabb, és meg nem szüntetné egy varázsigével az egész tragédiát. Kumagoro mondhatni itt nőtt fel. Itt cseperedett kis nyúlból... ugyanolyan kicsi, de tapasztaltabb nyúllá. Szóval tisztában volt vele, mire jó a varázsige, és annak elsütése után hatalmasan megkönnyebbült.
- Pfú - dől neki a szertár ajtófélfájának. - Ez nehéz helyzet volt. És a bűz is eltűnt.
- Veled találkozom! - válaszol a nyúl a "mit csinálsz itt" kérdésre. Viccnek szánta a mondatot, de még nincs nagyon otthon a humorizálásban. Sorry, Ashley, majd legközelebb.
Viszont erről eszébe jut korábbi ténykedése is.
- Földi és én ajándékot kerestünk éppen Vanília születésnapjára - bök a plüssrépájára, aki láthatóan nem volt nagy segítség a keresésben.
- Múltkor még volt itt egy nagyon szép karkötő, de mostanra eltűnt - sopánkodik a nyuszi, arcáról le lehet olvasni a sanyarú bánatot. De csak egy pillanatig tart az egész. Eridonosnak is beillő gyorsasággal vált gondolatot és hangulatot.
- Örülök, hogy elmúlt a zöld a hajadból - jegyzi meg, ugyanis még mindig abban a hitben él, hogy ő varázsolta valamiképpen zölddé legutóbb a lányka fürtjeit. Legszívesebben már aznap rohant volna Wickler igazgató bácsihoz, hogy megkérje, vegye fel őt is a diákok közé, hiszen varázserőt mutatott! Úgy döntött mégis, megfontolt lesz inkább, és vár még egy alkalmat, amikor valami bűbájosat művel - csak aztán jelenti ki, hogy mágustanonc szeretne lenni. Aznap úgyis rémes fejfájása volt az előző este elfogyasztott csöppnyi vajsörtől.
- És miben segíthetek...? - érdeklődik, hiszen a kislány hívta el őt egy találkozóra. Persze a nyuszi azt is megérti, ha csupán a társaságát akarják élvezni. Sok játékot ismer, nagyon okosakat tud mondani, és rengeteg titkos helyet felfedezett már a kastélyban. Ez a plüssnyúl kész főnyeremény!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. szeptember 28. 10:26 Ugrás a poszthoz

[Kumagoro]

Kuma nagyon vicces, már csak azért is megérte vele találkoznia, hogy nevessen egy jót. De ezen kívül információra is szüksége van, és nagyon örül, hogy kihúzhatja kis plüssbarátját szorult helyzetéből, mert talán ettől a nyuszi is előzékenyebb lesz, és megmondja neki a Rellon jelszavát. Neki nem a kikényszerítés a taktikája, sokkal inkább az, hogy adjon cserébe a nyúlnak valamit. De vajon mit adhatna egy plüsslénynek?!
-Én is örülök, hogy elmúlt a zöld a hajamból.-
Ért egyet kissé pironkodva, hiszen akkor a nyuszira fogta a mágiát, és ezzel egy nagyot csúsztatott a tényen. Hazudott, na, de próbálja finomítani, mert a hazugság rossz dolog, és ő sosem szokott.
-Szóval egy karkötőt akarsz neki ajándékba adni? Szerintem tudok segíteni... ki akarod próbálni a varázslást?-
Kérdezi kíváncsian a nagykislány, ahogy kedvesen még le is guggol a a kisnyúlhoz (valaki kisebb nála!) és felé nyújtja a kezeit, hogy ha Kumagoro benne van, akkor megkereshetik együtt. Ha a nyuszi odamegy hozzá, akkor felemeli, és a szertárajtóhoz sétál vele. Ha nem, akkor egyedül sétál oda (feltehetően a nyuszival maga mögött) és előveszi a pálcáját, vagy Kumagoro mancsát is fogva, vagy anélkül.
-Invito nagyon szép karkötő!-
A nagykislány nagyon reméli, hogy sikerül a bűbáj. Még nem harmadikos, de már közeleg a vizsgaidőszak, és be kell vallja, sokszor szokott előre dolgozni... tanulja, és gyakorolja az ártalmatlannak tűnő varázslatokat. Ez is sikerült már neki néhányszor, így azt gondolta, megpróbálkozhat vele.
A próbálkozást pedig többszörösen is siker koronázza, ugyanis több darab karkötő is lezuhan a polcokról, kiugrik a dobozkákból, előbújik könyvek közül eléjük zuhanva a földre. Szóval ez még nem tökéletes, de azért már valami!
-Melyik volt az, Kumagoro?-
Ha a nyuszkó a kezében van, akkor leteszi, ha mögötte, akkor félreáll, hogy bejöhessen a nyúl, és megnézhesse a darabokat. Elég szép kupacot alkotnak. Miközben pedig nézegeti a karkötőket, Ash odahajol hozzá.
-Kumagoro, légy szíves áruld el nekem a Rellon jelszavát! Van ott egy barátom, akit szeretnék meglepni.-
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2013. október 11. 18:20 Ugrás a poszthoz

Ashleyke

A nyuszi hozzászokott, hogy állandóan cipelni akarják. Valószínűleg nem bírják kivárni, míg kurta lábain eljut A-ból B-be, vagy rossz érzés ennyire alacsonyra nézniük, ha séta közben akarnak beszélgetni. Valójában néha jól is esik neki, hogy az emberek furikázzák a nyúlpopóját, mert elég fárasztó egész nap sétafikálni. Képzeld el, hogy minden folyosó nyolcszor hosszabb lesz, mint amilyen eddig volt, és minden lépcsőfokra fellépés helyett felmásznod kell. A nyúl szempontjából pontosan ilyen a kastély. Nagyon macerás.
Így hát felmászik Ashley kezébe, és hagyja, hogy a szertárajtóig vezető pár lépést megtegyék helyette. Így páholyból figyelheti, mi történik.
- Hát persze! - nem hagyná ki az ajánlatot. A bagolykövesek általában kedvesek vele, de azért egyik sem olyan türelmes, vagy még sosem jutott eszükbe - tán sosem említette volna nekik? -, hogy a nyuszi nagyon szeretne varázsolni, ezért nem is csinált még ilyet senkivel. Háromujjnyi kis mancsával a pálca nyelét érintve hagyja, hogy Ashley elvégezze vele az Invito varázslathoz szükséges mozdulatokat. Csodák csodája: a bűbáj sikerül. Először aggódik, hogy a reppenő karkötők most majd jól kiverik a fogait, de mindegyik lefékez, ahogy eléjük ér, és lepottyannak a földre.
Ashley közelít a nyúllal a föld felé, de az utolsó fél métert Kumagoro már ugorva teszi meg, ráveti magát az ékszerekre.
- Nagyon okos ötlet! Így csak a nagyon szép karkötők jöttek ide! - lelkendezik a nyuszi és valóban, csodásabbnál csodásabb darabok hevernek előtte a kicsit poros földön.
- Hm-hm - ingatja a fejét a nyuszi, a fülei himbálóznak jobbra-balra. - Már nem is tudom.
Felemel egyet-kettőt, nézegeti őket, és végül két olyat is félretesz, ami nagyon megtetszik neki.
A többit felnyalábolja, és a legelőször átvizsgált kis polcos szekrényke egyik szintjére helyezi. Itt majd meglesznek legközelebb is.
Visszatopog a két legszebbik karkötőhöz, és mindkét karjára húz egyet-egyet. Úgy lógnak rajta, mint tehénen a gatya. Utolsó pillantásokat vet a jobb oldali gyöngykarkötőre, mikor megüti a fülét a kérdés. Ashley nagy fejtörést okoz ezzel a nyúlnak. Egyrészt a jelszavak titkosak. Azért jelszavak. Másrészt viszont a lány nagyon aranyos, a rellonosokra pedig ráférne egy kis vidítás. No meg hát jó szándékból menne, meglepetésként! Kumagoro imádja a meglepetéseket.
Így aztán nagy megkönnyebbülés a nyuszinak, mikor rájön, hogy nem segíthet. Az eridonosnak sem kell így nemet mondania, de a titoktartási kötelezettséget sem szegi meg.
- Az a helyzet - néz fel lekonyult fülekkel a lányra -, hogy éppen most változtatták meg. Eddig sárkányköröm-piszok volt, de most nem tudom, mi lehet.
- Esetleg... - veti fel bűntudatában, hogy nem volt hasznára a lánynak, aki ilyen rendes volt és segített őneki -, segíthetek kideríteni magadnak.
Bár fogalma sincs, hogyan, de majd együtt biztosan kieszelnek valamit.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. október 18. 18:19 Ugrás a poszthoz

[Kumagoro]

Felveszi a nyuszkót, aki készségesen mászik is a karjába. Biztos fárasztó lehet neki naphosszat sétálgatni - már a maga számára is fárasztó ez időnként. Nagy a kastély ilyen kicsiknek, csak együttérzőn rásóhajt, és odasétál az ajtóhoz. A nyuszinak, a lány számára úgy tűnik, tetszik a varázslás lehetősége, úgyhogy el is végzik együtt az Invito varázslatot, aminek a hatására kis halom karkötőjük lesz.
Ashley mögötte guggol, és időnként egy-egy karkötőt felemel, hogy szemügyre vegye. Milyen jó lenne találni egy szépet, ami elég nagylányos, ugyanakkor a személyiségéhez is passzol! De nincs ilyen szerencséje.
Kuma visszapakol, ő pedig megkéri, hogy mondja el neki a Rellon klubhelyiségét őrző jelszót.
Türelmetlenül áll egyik lábacskájáról a másikra, már felegyenesedve, mert ezen most sok minden múlik. Általában türelmesnek tartja magát, de most nagyon izgatott, hogy mi lesz plüssbarátja válasza.
Amikor a nyuszkó beszélni kezd, hirtelen nagy szemeket meresztve rá figyel, de aztán a nyuszi azt mondja, nem tudja ő sem a jelszót. Sóhajtva megroggyannak vállacskái, mert már úgy beleélte magát, hogy lemegy az alagsorba, és meglepi Kornélt! Még talán forró csokit is visz neki, azt biztosan szereti - a forró csokit mindenki szereti!
A következő ötlet viszont nagyon tetszik neki. Nagyot bólint az ajánlatra, és széles mosollyal arcán indul el a nyuszival lefelé, hogy együtt kiderítsék, mi az új jelszó. Szerencséjére Kumagoro elég bennfentes ahhoz, hogy elárulják neki, a nyuszinak, ezek szerint, még jobbak a kapcsolatai, mint a nagykislánynak! Ezt jó tudni, és eltenni máskorra, ki tudja, mi mindenben segíthet még a nyuszi neki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fehér Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. november 17. 20:44 Ugrás a poszthoz

Állia
Egy hétköznap hajnalban

Nagyon bizarr látványban lehetett része annak, aki ezen a szép reggelen a szertárak felé tévedt. Illetve annyira talán nem is bizarr, inkább csak nagy mértékben szokatlan.
Érdekes, mert ha Boginak volt bármilyen szabálya amelyhez következetesen tartotta magát az életben, akkor az az volt, hogy "Ne kelts feltűnést!" illetve hogy "Ne lógj ki a sorból, vagy ha mégis, csakis a jó modoroddal!".
Azonban kevesen tudhatták, hogy ezeknél a szabályoknál csak egy dolog volt ami még jobban hatott rá, ez pedig a tisztaság-, és rendmániájában öltött alakot.
Tulajdonképpen csak átlibbent a folyosón és útközben lett figyelmes a szertár ajtaján bekukkantva arra, hogy mekkora káosz és kosz uralkodott a helységben.
Először ugyan óvatosan körbenézett, hogy látja-e valaki ahogyan eltűnik a szertárban, de aztán viszonylag bátran lépett be.
El is kapta egy kisebb köhögőroham, amikor megcsapta az arcát a szertárból kicsapódó porfelhő, fintorogva nézett körül a dohos helyen.
Kicsit behajtotta az ajtót, hogy ne zavarja meg senki a tevékenykedésben, aztán nekilátott. Magában nem túl kedves kifejezésekkel illette a kastély manóit, hiszen hogy hagyhattak ki pont egy ilyen fontos helyet, mint a szertár? Hiszen egy csomó tanár jár ide... Kész szégyen.
Szóval nekilátott takarítani. Szépen tüzetesen átvizsgált mindent, az üvegcséket, fiolákat és dobozokat elkezdte lepakolni a polcokról és különböző kupacokba gyűjteni őket, rendszerezni, hogy aztán úgy tegyen mindent vissza, hogy azok logikusan, témakör szerint sorakozzanak.
Közben magában dudorászgatott és néha köhintett párat, de alapvetően jókedvűen tisztul a kezei alatt a szertár, bár a munka meglehetősen lassan haladt, hála a feltehetőleg több évtizedes kosznak. Nem baj, Bogi élvezte.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 17. 21:56 Ugrás a poszthoz

Bogi
Egy hétköznap hajnalban

Jó Rellonos lévén elindult reggel kicsit rosszalkodni. Ép elhalad a szertár előtt, ami egy koszos és büdös hely, miközben megy benéz hátha lát valami érdekeset. És csodák csodája lát. Egy kis levitás takarít és közben szidja a manókat. Ezen meglepődik, a lányt már látta olyan kis csöndes jó gyereknek tűnt. El is felejti mit akart csinálni. Odamegy, beljebb nyitja az ajtót. A levitás észre se veszi, csak énekelget magában, legalábbis azt hiszi. Mögé áll és meglepi.
Szépen mosolyogva, ami az ért kicsit gúnyos is. Köszön neki.
- Szia!
Rellonos lévén kicsit gúnyos hangon kérdi.
- Te vagy az új takarító manó? Vagy már elsősök is ezt kapják büntető munkának? Ha igen, mi jót csináltál, hogy ezt kaptad?
És nagyon kíváncsian néz. Reméli az érdekes válaszokat. Jó lenne egy hasonló ördöggel találkozni - gondolja.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 21. 18:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fehér Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. december 5. 18:55 Ugrás a poszthoz

Állia

Igazából nagyon élvezte a takarítást. Mindig amikor elpakolt egy polcot vagy egy dobozt, utána megnézte a művet külön. Megállt vele szemben, és egy elégedett mosollyal konstatálta, hogy a keze munkája által szebbe lett valami. Nagyon szerette ezt az érzést.
Nem kellett sok idő hogy rájöjjön, hogy nincsen egyedül. Nem túl kedves hangnemben szólították meg, ő pedig fáradtan sóhajtott egyet, mielőtt az ismeretlen lány felé fordult volna. Elővette a legjobb modorát, legkedvesebb mosolyát - ugyanis az udvariatlan Rellonosokat imádta ezzel büntetni - és felé nyújtott a kezét.
- Nagyon szép reggelt kívánok, Bogi vagyok. - a másik lány felvetésén kicsit kuncogott, majd folytatta:
- Nem vagyok manó, és büntetőmunkán sem vagyok. Tiszta szívjóságból takarítok, ha kíváncsi vagy. - válaszolt készségesen, és közben összefonta maga előtt a karjait. Valahogy nem a jóindulat áradt a lányból, így önkéntelenül ezt a pozíciót vette fel. Nem félt tőle, de nem is volt kedve most Rellonos beütésű egyénekkel tárgyalni, habár sejtette, hogy ezúttal kénytelen lesz. Időközben gyorsan lecsekkolta a lány jelvényét, csakhogy megbizonyosodjon, hogy tényleg nem rontotta el a házat, de ez ebben az esetben nehéz is lett volna. Mindenesetre türelmesen várta, hogy a leányzó legalább bemutatkozzon, mert aki még ezt a legalapabb gesztust is kifelejti, az Bogi szemében helyből nem ért túl sokat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 5. 20:09 Ugrás a poszthoz

Bogi

Egy hétköznap hajnalban

Ahogy megfordult, muszáj volt egy kicsit kedvesebb mosolyt csalnom az arcomra. Olyan mókás volt, hogy úgy csinál, mintha hű de gonosz lennék. De még annyira nem vagyok. Még hiányzik belőlem az ízig-vérig rellonosság. Tény, hogy kicsit gonosznak indultam vele szemben, amit lehet, hogy egy kicsit megtartok, mert ez így nagyon mókás lesz. Olyan kis keménynek látszik. Hát a rellonosokat nem szeretik, főleg ha bunkók. Kár, hogy nem vagyok ilyen. Csak most, hogy kicsit megvicceljem ezt a lányt. Durcisnak látszik. Biztos a háta közepére se kíván, hát ez van.
-Neked is szép reggelt.
Mondom még nagyobb mosollyal, mert biztos, hogy ezt mérgesítésnek szánta. Nem sikerült neki. Csak úgy takarít, ez jó, én ilyet csak ritkán szoktam. Ráadásul csak otthon. Kár, hogy nem dicsérhetem meg. De tartom a szerepem. Csak erre mit mondjak? Például: Rend mániás vagy? vagy Segítsek?
Igen, ez jó. Ezen meglepődik majd.
-Segítsek?
Teszem fel a kérdést kíváncsian. Vajon beleegyezik vagy elküld a búbánatos fenébe? Hát, mindjárt eldől. Remélem beleegyezik. Tényleg, a nevem! Ezzel a gondolattal majdnem kiesek a szerepemből. De csak majd nem. Az utolsó pillanatban visszarántom magam. Folyamatosan mosolygok és olyan gonosz, mégis kedves hatást keltek, miközben megmondom a nevem.
-Különben Állia vagyok.
A lány szerintem egyre inkább elveszik a gyors stílusváltásomban. Élvezni fogom, hogy ilyen kis titokzatos vagyok. Még biztos lesz pár kellemes percem vele. Bár lehet, hogy ő tényleg bunkózik, akkor nem tudom, mi lesz.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 16. 14:21
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fehér Boglárka
INAKTÍV



RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2013. december 27. 20:18 Ugrás a poszthoz

Állia

Úgy tűnik ez a meglepetések reggelének ígérkezett, ugyanis Állia teljesen rendesen viselkedett. Egy kicsi Rellonosokhoz méltó él, amolyan "csakazértis" volt a lány hangjában, de alapvetően kedvesen viselkedett. Bogi eme két dolog keverékét fejben nem igazán tudta hova tenni, de csak picit volt zavarodott és azt is ügyesen eltakarta egy készséges mosoly mögé.
Talán akkor süthetett egy pillanatig a fejéről a meglepettség, amikor Állia felajánlotta a segítségét.
- Hát, igen köszi... De csak ha azt csinálod, amire megkérlek. - mondta, közben lerázva magáról a döbbenetét. Arra ugyanis nem volt semmi szüksége, hogy valaki még segítség címén nehezítse a munkáját, szóval tényleg csak akkor ment valamire a lánnyal, ha az az ő javára dolgozott.
- Mondjuk amiket ott összegyűjtöttem a sarokban és felcímkéztem, azokat abc-sorrednbe rendezhetnéd. - nézett szép szemekkel a Rellonosra, és közben még a bemutatkozására is reagált egy kis biccentéssel.
- Nagyon örülök, Állia. -
A legjobb modoránál volt, mint mindig. Jó ideig némán pakolásztak, mert Bogi igazából nem igazán tudta, hogy mit mondhatna a lánynak. Ugyan viszonylag tehetséges volt a bájcsevejekhez, ugyanakkor nem volt teljesen a fejére ejtve, hogy azt gondolja, ezt egy Rellonos lány értékelné.
- Szóval, mióta vagy itt? Mintha még nem szippantott volna be kellően a Rellonos mentalitás, ha nem veszed sértésnek. -
És reménykedett benne, hogy tényleg nem sértésnek fogja majd venni a lány a megállapítást, ugyanis Bogi szmepontjából nézve ez kifejezetten bóknak számított. Szóval csatolt még egy mosolyt is a mondathoz, csak hogy érzékeltesse a szándékát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 27. 21:42 Ugrás a poszthoz

Bogi

Tetszik ez a gonosznak indultam, kedves lettem. Megleptem vele. Nem a megszokott rellonos módjára viselkedtem. De ez nem csoda, hisz én elég kedves típus vagyok. Látom rajta, hogy nem igazán tud hova tenni, de próbálja leplezni, hogy észre ne vegyem. Hát én meg ezért úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, közben felajánlottam a segítségem. Na, mikor ezt meghallotta, majdnem hanyatt esett a meglepetéstől. Ami elég vicces volt az én szemszögemből. De beleegyezett persze, de közölte, hogy csak azt csináljam, amit mond. Hát jó, végül is mért ne?  Látszik, hogy nem akarta, hogy belezavarjak a munkájába. Közben megkaptam a feladatom, amire kimérten biccentek és elkezdem. Jó sok üveg van itt, ami nem csoda, hisz ez egy szertár. Ezen a hülye gondolatmeneten elmosolyodom. Közben értékelte a bemutatkozásom. Nagyon jó modorú, amin nem csodálkozom, hisz ez hozzájár ahhoz, hogy olyan jól nevelt, hogy a suliban is takarít, ott is, ahol neki lennie se kéne. Csöndben pakolunk. Nem tudom, mit kéne neki mondanom. Bájcsevegni nem fogok, azt utálok, de nagyon. Talán jó lenne megkérdezni, milyen házból van. Na ez most meg is felel.
-Melyik házból való is vagy?
De már ő is kérdez, amire persze én készségesen válaszolok. Bár nem mondanám, hogy szimpatikus kérdést tett fel.
-Másodikos vagyok, és már beszippantott. Csak tudod, van kedves rellonos is. Csak más házak bélivel nem vagyunk túl kedvesek, a házon belül szerintem nagy az összetartás.
Elég hosszúra sikerült a válasz, de igaz. Közben el gondolkodom azon hogy ez lehet, hogy bók volt, elég érdekes, de bók.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2014. január 2. 22:06
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Végardó Erik
INAKTÍV



RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 1. 22:14 Ugrás a poszthoz

Tuti itt kell lennie valahol a sárkánytan órának. Erik eddig túl van egy erkélyen, egy nagyon használatlannak tűnő apró társalgótermen  és egy valódi tanórán, ahol vámpírokról (!) volt szó. Csak benyitott az osztályba, és nagyon szívesen maradt is volna, de mint megtudta, csak mestertanoncok látogathatják ezt a kurzust.
Ha statisztikát akarunk felállítani, eddig csak igen kis hányadában sikerült beülnie tényleg a saját órájára, viszont volt például egy nagyon kellemes rajzórája mugli történelem helyett. Legszívesebben minden képzésen ott lenne, olyan izgalmas dolgokat tanulnak itt az emberek! A fiú már attól is elámul, hogy ennyi varázslótanonc van egy helyen, és hogy a tanórák ilyen változatosak lehetnek. Otthon egész máshogy ment ez.
Szóval a folyosón már három ajtóról biztosan tudja, hogy nem a sárkányterem van mögötte, ezért annak valószínűsége egyre nő, hogy most majd rátalál a megfelelőre. Nagy elánnal nyit be az ajtón, lelki szemei előtt... tök mindegy, mi van a lelki szemei előtt, mert ez megint csak nem a megfelelő helyiség. Le a számításokon alapuló jövendöléssel!
A sötétbe alig hozott némi világosságot a tény, hogy Erik kitárta a raktárhelyiség ajtaját, de még ebben a szürkeségben sem kerülte el a figyelmét pár mozgó lény, akik eliramodtak a helyiség zsúfolt belseje felé ijedségükben. Míg körülkémlelt odabent, hova is jutott, próbálván memorizálni a helyet, hogy ha akar, legközelebb visszatalálhasson, meghallott egy apró csattanást és egy kis nyikkanást. Az egyik egér futott bele egy csapdába? - gondolta nagy aggodalommal. A sárkánytan óráról megfeledkezve, hirtelen előkapott pálcájával fényt varázsolva beljebb evezett a kuplerájban, hogy mentse az állatot, ha még menthető.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 22:48 Ugrás a poszthoz

Erik

Már így sem indult valami rózsásan a mai napom. Folyton elkéstem mindenhonnan. Kezdve azzal, hogy reggel elaludtam és lekéstem a rajzmágia órámat. Majd az ebédről is lemaradtam, így nekem már csak a morzsák maradtak. És még itt van ez is. Miért pont velem történik ez?! És ki volt az az alak aki becsukta mögöttem az ajtót és bezárt ide? Talán csak véletlenül tette, vagy én voltam alapból a célpontja? Zsörtölődtem magamban miközben lesöpörtem az egyik régi székről a pórt és a pókhálót, majd bosszankodva helyet foglaltam. De jó, még a bűbájtanról is lemaradok, ugyan is nem hiszem, hogy valaki egyhamar rám talál! Elvégre épelméjű mágus nem teszi be a lábát ilyen helyre. Én sem tudom, miért is jöttem ide. Már nagyon nem is emlékszek rá. Alaposan szemügyre vettem a helyet. Mindenhol régi tárgyak, üvegek, kartonok és egyéb kidobott holmik hevertek. Látszott, hogy itt már elég régen járt élőlény. Kivéve a patkányokat, egereket, pókokat, akiknek láthatólag ez a hely volt az otthonuk.
 - Segítség! - kiáltottam hirtelen.- Hall engem valaki? Beragadtam!- mondtam, majd miután hallottam, hogy nem jön válasz visszaültem a székemre. Ám amikor már azt hittem minden elveszett, lépteket hallottam az ajtó túlsó oldaláról. Reflex szerűen elbújtam egy láda mögött. Az ajtón egy fiú nyitott be. Megpróbáltam kicsit közelebb osonni, de a könyökömmel meglöktem a mellettem lévő szekrényt, a tárgyak amik pedig rajta voltak, elkezdtek leesni. Sok ezer üveg és könyv hullott lefelé. Balszerencsémre az egyik üveg pont az én fejemen landolt.
 - Áú!- kiáltottam fel hirtelen.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 2. 00:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Végardó Erik
INAKTÍV



RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 2. 00:01 Ugrás a poszthoz

- Sosem tanulok! - morogta fennhangon Erik, amikor a pálcájából előtörő éles fénysugarak elvakították. Miért néz bele az ember mindig a pálcájába, amikor fénybűbájt kísérel meg? Miért kell feltétlenül megbizonyosodnia afelől, hogy a varázslat működik? Akkor is kiderülne, ha nem közvetlenül a fényforrásba bámulnék. - Ezeket már csak magában tette hozzá. Amikor már nem érezte úgy, hogy dupla szurkálóátokkal böködik a szemét, és sűrű pislogással körbenézett, pillantása egy fejbúbot fogott be közvetlenül előtte. Lenézett a lányra, aki felnézett rá.
- Szia - köszönt megilletődve a "helyi lakosnak", akire pálcájának fénye esett. Kicsit hátrébb is állt, mert már lassan a térdük is összeért. Köszönése közben pedig rájött, miért is hitte azt, hogy egérhangokat hall. Füléhez érintette a pálcáját, és elvégzett egy röpke bűbájt rajta. Olykor bedugul a füle, és olyankor minden sokkal tompábban szól.
- Miért ücsörögsz itt? - kérdezte egyik lábáról a másikra ácsorogva. Olyan váratlan és furcsa volt a helyzet, nem is tudta, hirtelen mit mondjon.
- Erik vagyok amúgy - integetett pálcátlan kezével sután, de legalább, ha félénk is, őszinte mosollyal.
Még tovább hátrált, hogy ne álljon benne a vele szemben ülő aurájában, és ezzel a mozdulatsorral szépen megbotlott egy földön hagyott kartondobozban. Elesni nem esett el ugyan, de meg kellett kapaszkodnia egy, a keze ügyébe kerülő szekrényben. Mutatványát lombikok csörömpölése kísérte, nyomában sűrű porfelhők szabadultak fel, köhögésre késztetve valószínűleg mindkettőjüket.
- Szokott ez jobban is menni - motyogta csak úgy magának, és a megmozdított szekrényen utolsókat ingó, majd lefelé zuhanó bájitalos fiolát elkapta a levegőben. Félénk mosolya nem olvadt le az arcáról akkor sem, amikor visszaillesztette az üvegcsét a helyére.
Mondj már valami értelmeset - utasította magát, de semmi nem jutott eszébe, amitől kevésbé néznék ügyetlennek. Nemigen volt dolga otthon lányokkal, és ez csak tetézte zavartságát.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 2. 09:35 Ugrás a poszthoz


Erik

Megfogtam a fejem ahol az előbb ráesett az üveg, és meggyőződve tapasztaltam, hogy lett rajta egy púp. Hirtelen éles fény öntötte el a helyet. Megpróbáltam közelebb menni, de mivel nem láttam semmit, csak tapogatózni tudtam. Mikor már kicsit közelebb járhattam az ajtóhoz, valami - vagy valaki -, megfogta a fejem. Felnéztem és egy fiúval találtam magam szemben. Elpirultam, hiszen otthon egy fiú sem állt velem szóba, szóval a helyzet még új volt számomra. De mire reagáltam volna a helyzetre, ő már el is ugrott előlem.
 - Sz-sz-szia - köszöntem én is zavarodva. - Elena vagyok.
Nem nagyon tudtam, mit is mondhatnék, hogy megtörjem az a kínos csendet, de amikor megkérdezte, miért is kerültem ide, kissé enyhült a helyzet. Most már úgy éreztem, megbírok szólalni.
 - Bejöttem ide és valaki, becsukta mögöttem az ajtót. Őszintén megszólva nem is tudom, miért is jöttem be ebbe az elhagyatott "terembe". - válaszoltam Erik kérdésére. Szegény, annyira megijedt tőlem,- vagy nem is tudom miért - nekihátrált a mögötte lévő szekrénynek. Az üvegek újból potyogtak a polcokról, de most nem az én fejemre, hanem az övére. De Erik sikeresebben elkapta őket mint én. A mutatvány során, elég sok port is felkavart amitől mindketten köhögni kezdtünk.
 - Jól vagy? - kérdeztem, majd köhögtem egyet újból.
Elindultam felé, hogy segítsek neki egy kicsit megtámaszkodni, majd vetettem rá egy halvány mosolyt, hogy ne érezze magát annyira kellemetlenül.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Végardó Erik
INAKTÍV



RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 2. 12:40 Ugrás a poszthoz

Mivel a srác a kétballábával próbált dűlőre jutni, nem sikerült reagálnia az Elena által mondottakra, pedig érdekes gondolat vetült fel benne hatásukra. Szóval előbb megvárta, míg biztos talajt fogott a lába, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy egy lehulló lombikot is sikerült megmentenie, így nem kövezheti meg senki az iskola tulajdonának rongálásáért.
- Aha, persze, jól vagyok - mormolta még mindig fél kezében feltartott pálcával, hogy érje őket a fény. Poros pulóverén csapott egyet-kettőt, hogy megtisztítsa, de csak azt érte el, hogy további szürke kéznyomokat applikált rá. Felhagyott a művelettel hát, és visszatért korábbi gondolataihoz. Hátrafordult a bejárat irányába, és ahogy sejtette, az ajtó - amit ő maga nyitva hagyott - most csukva állt a tokban.
- Azt hiszem, nem valaki zárt be ide téged - a kilincsért nyúlt, de hiába nyomta le, az ajtó nem engedett. Körbenézett valamilyen világító eszközért. A kastélyban sok helyen fáklyák álltak a falban, de itt egy sem volt. Igazából hely sem volt a szekrények, polcok és lomokból alkotott tornyok miatt egy falikarnak. Lógott viszont egy lámpás a plafonról, amit Erik fénybűbája segítségével szeretett volna meggyújtani, hiába. A kanóc nem volt hajlandó alávetni magát az akaratnak.
- Ez a legkülönösebb hely, ahol valaha jártam - szólt a varázslópalánta félhangosan. Ha nem lett volna valaki mellette a szobában, biztos csak magában mormolja, így viszont illendőnek érezte megosztani a gondolatait a másik jelenlévővel. Eloltotta a pálcáján lévő fényt teljes sötétségbe vonva magukat, és az előbbiekből végre tanulva így szólt Elenához:
- Ne nézz föl - maga is cipője orrát bámulta, úgy dobta a világító fénygömböt a fejük fölé. Így már volt lámpásuk, és ha Elena a felszólításra nem reflexszerűen fölfelé nézett, akkor egyikük szemét sem sütötte ki a hirtelen világosság.
Most, hogy ilyen körülményes módon, de újra rendelkezésre állt a pálcája, hogy varázsolhasson, hiszen nem foglalta le a fénybűbáj, újra az ajtóhoz fordulhatott, hogy mágiával nyissa ki azt.
- Alohomora - koppintott a zárra, és újra próbálkozott a kilinccsel. Semmi.
- Bent ragadtunk - közölte a nyilvánvalót, és tanácstalanul széttárta a karját. Pálcájával megpiszkált maga mellett néhány poros tárgyat egy papírtálcán. - Most mit csináljunk?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 2. 13:29 Ugrás a poszthoz


Erik

Lenyűgözve néztem Erik mondhatni "zsonglőrködését" a lombikkal. Hihetetlen milyen gyors reflexei vannak. Még az a buta ötlet is felmerült bennem, hogy esetleg vámpír lenne. De mivel ez butaságnak hangzott, próbáltam minél hamarabb elhessegetni a bolondos gondolatom. Körülbelül két vagy, három percen keresztül csak néztem őt, majd mikor észhez tértem, gyorsan lesütöttem a szemem.
Mit művelsz Elena?! Ennél feltűnőbben nem menne?!- szidtam le magam gondolatban. Kezemet a szám elé téve kuncogtam, mikor láttam, hogy a fiú azzal küszködik, hogy a port letörölje pulóveréről, mely után inkább nagyobb foltokat hagyott mint eddig. Épp szólni készültem, hogy ne hagyjuk figyelem nélkül a  ajtót, mert netán visszajön az az alak aki bezárt, mikor észrevettük, hogy az eddig nyitott ajtó zárva van. Remek, visszajött, hogy befejezze azt amit elkezdett. Ki csinálja ezt velünk? Vagy jobb lenne az a meghatározás, hogy mi?- ezek a gondolatok futottak végig az agyamon, miközben Erik feldobta a fénygömböt a fejük fölé. Végre sikerült nem belenézni. Ez azért is jó, mert így legalább látok valamit nem úgy mint az előbb. Rémülten ültem a kis roskatag székemen, várva, hogy a fiú kinyissa az ajtót és kiszabaduljunk ebből az átkozott raktárból. Minden hiába volt, ugyan is a kilincs meg sem mozdult.
 - Had próbáljam meg én is.- mondtam, majd odamentem a zárhoz.
 - Alohomora - válaszoltam, ám a zár nem reagált.
 - Ha jól gondolom, ezt varázslattal zárták be. Szóval csak az ajtó kulcsával jutnánk ki innen.
Szóval jól mondta Erik...benn ragadtunk. Akkor most mihez kezdjünk? - futott át az agyamon a gondolat.
Nem gond, legalább lesz egy kis időnk megismerni egymást, előbb, utóbb valaki így is ránk talál.
 - Talán beszélgethetnénk. - válaszoltam a fiú kérdésére.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Végardó Erik
INAKTÍV



RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 2. 23:13 Ugrás a poszthoz

A megilletődött két fős kompánia egymást kerülgetve tevékenykedett a zsúfolt, szűk szertárhelyiségben. Erik hiába próbálkozott a szokásos zárnyitó bűbájjal, és - nem meglepő módon - partnere sem járt sikerrel, mikor ugyanazt próbálgatta.
- Van varázslat a bűbájjal lezárt ajtók kinyitására is, de nem ugrik be, mi - ezt szükségét érezte közölni. Náluk Szentegyeden nemigen zárták az ajtókat ilyen módon. A falu lakói megbíztak egymásban, az elvétve odalátogató idegenekkel szemben pedig őrizték egymás portáját. Olykor a gyerekek elől elzártak helyeket és dolgokat, de ennek nyilván csak úgy volt értelme, ha ezeket a gyerekeket nem tanították meg a bűbáj feloldására. Erik gondolatban fel is jegyezte magának, hogy amint megleli a kastély könyvtárát, előkeresse az erre megfelelő igéket.
- Mást nem nagyon tehetünk, nem igaz? - villantott egy bátrabb mosolyt a fent lebegő világító gömb fényében Elenára. Lábával arrébb tolt egy törött vackokkal teli kartondobozt, mert az ajtónál már megint túl kis helyre koncentrálódtak ezek ketten. Szívesen állt neki egy új ember megismerésének, de emellett a hely is izgatta, ahová a különös véletlen folytán össze lettek zárva.
- Közben pedig megnézhetnénk, mi ez a sok holmi - felvette a nemrégiben megpöccintett szerkezetet a tálcáról. A kezében furcsa gőzt kezdett el eregetni, így inkább gyorsan visszatette a helyére. A kellék magában füstölgött tovább.
- Hova indultál eredetileg? Sokáig ültél itt? - nézett Elenára, majd észrevett a lány feje fölött egy kocka alakú üveget benne szivárványszínekben játszó folyadékkal. Átnyúlt hát a lányon a mögötte lévő polcra, és azt is a kezébe vette. A címke elég megviselt volt a fiolán, azt próbálta kisilabizálni a kékesfehér fényben, mit írhattak rá.
- Nekem épp sárkánytan órám van - vonta meg a vállát beletörődve helyzetébe. Ez már a sokadik lógása, pedig alig pár napja jár a Bagolykőre. Képtelenség egy ekkora kastélyban eligazodni, és élt a gyanúperrel, hogy az épület maga is tesz arról, hogy az ember soha ne találjon el a céljához. - Nem lett meg a terem. Eddig azt hiszem, két termet sikerült csont nélkül megtalálnom, de mind a kettőhöz úgy vezettek el...
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. február 3. 21:10
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 19:16 Ugrás a poszthoz


Erik

 - Tudom, bűbájtanból nemrég vettük, de most hirtelen nekem se jut eszembe mi is az.
Ez nem is meglepő. Elvégre az ember sok mindent felejt el, ha stresszel. Ez pedig pontosan egy ilyen helyzet. És még az is rátesz egy lapáttal, hogy az árvaházban és otthon sem tanultam varázsigéket. Mivel akkor még nem is tudtam róla, milyen erő van is bennem, és miután megtudtam akkor sem mertem használni, mivel úgy hittem, hogy a mágia rossz és csak rontani képes. Most már másképp gondolom, de még mindig nem merek sokat varázsolni.
 - Felőlem körülnézhetünk. Úgy sem kutakodtam, amíg benn voltam. - feleltem Erik feltevésére. Nem is tudom, ez eddig miért nem jutott eszembe. Talán azért, mert túlságosan elvoltam foglalva azzal, hogy kikerüljek innen. De most, hogy már van társaságom is, elég kellemes és nyugodt ez a hely. Talán Erik kedvessége teszi. Én is felkaptam egy régi fiolát, majd nagy oda figyeléssel vizsgálni kezdtem, bár nem tudtam mi van benne.
 - Eredetileg bűbájtanra indultam. De az is igaz, hogy nem nagyon tudom még hol vannak a termek. Óriási ez a kastély. Nem tudom megérteni, mások hogy tájékozódnak itt. - feleltem.
 - Azért azt nem mondhatnám, hogy sokat ültem itt. - néztem vissza a fiúra széles mosolyt vetve rá.
 - De jó! Te jársz sárkánytan órára. Én még sajnos nem vehettem fel. De biztos szuper lehet. - mondtam a fiúnak lelkesedve. A gond csak az, hogy a nagy lelkesedésben lefordultam a székemről, és egy egér tetemekkel teli sarokba huppantam le. Gyors felpattantam, ám ez sem volt jó ötlet, mert így meg egy kisebb asztalba vertem be a fejem. Szédülve támolyogtam, majd megbotlottam egy székben. Balszerencsémre, pont Erik ölébe estem.
 - Bo-bo-bocsi! Általában nem vagyok ilyen béna. - fordultam el zavaromban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Végardó Erik
INAKTÍV



RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 3. 21:08 Ugrás a poszthoz

- Hogy bírtad megállni? - kérdezte Erik már egy a földön heverő dobozban túrva.
- Ezt nézd - szólalt fel és maga is meglepődött a tőle felettébb szokatlan közvetlenségen, amit produkált. Meg is szeppent ettől egy pillanatra, de ha már felhívta a figyelmet a kezében nyugvó tárgyra, illett bemutatnia is azt. Elena elé tolta szerzeményét. A fiú tenyerén egy nagyon üresnek látszó, hagyományos üveg csücsült.
- Láthatatlan tinta - magyarázta Erik, mielőtt Elena felvonhatta volna szemöldökét, hogy ugyan mi izgalmas van egy üres, dísztelen üvegben, amelyet minden diák íróasztalán fellelni. - Nyúlj csak bele, érezni, hogy nedves.
Belé hasított a gondolat, hogy itt elvetette a sulykot. Eddigi tapasztalatai alapján a lányok nem szeretik mindenféle dologgal összekenni magukat, ez biztosan igaz arra is, amikor a "kosz" láthatatlan. Késő, már kimondta, de azért még megpróbálhat helyesbíteni.
- Mármint - tette hozzá meghunyászkodva -, csak ha van kedved.
Amikor már nem kísérleteztek a láthatatlan tintával, visszacsavarta rá a másik kezében addig szorongatott kupakot, és feltette az egyik polcra találmányát. Szívesen szert tett volna egy üvegnyire ebből a kincsből, de nem merte lenyúlni az iskola készletéből. Bár a hely elég elhagyatottnak tűnt, ki tudja, milyen védőbűbájokat vetettek be, vagy hogy tartanak-e itt leltárt. Lehet, hogy a terem megjelenése csak látszat. Tovább folytatták a böngészést, közben beszédbe is elegyedtek.
- Ugye? - derült ismét mosolyra a fiú, de csak a polcnak, amin éppen böngészett. Próbált visszafogott maradni, amikor a lányhoz fordult. - Én sem ismerem itt ki magam, és szerintem egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy eltájékozódjak a Bagolykőben!
Erik, akinek otthon sosem volt a testvérein kívül igazi barátja, meglepődve tapasztalta magán, hogy meglehetősen felszabadult itt a raktárban ezzel az idegen lánnyal. A fejében felötlött egy apró vicc is, de még hezitált, hangot is adjon-e neki, vagy azért ott még nem tartanak. Ki tudja, honnan szedve bátorságát, rövid hatásszünet után mégis úgy döntött, megpróbálkozik vele.
- Nagyon igyekeztem a megmentésedre! - felelt. - Ne haragudj, hogy ilyen ügyefogyott felmentősereg vagyok, hogy kiszabadítás helyett én is bent ragadtam.
Kimondta! Talán túlmagyarázta? Óvatosan leste a másik reakcióit. Nem szokott viccelni, de most hirtelen úgy érezte, a jövőre nézve is inkább letesz róla mindenki érdekében.
Maga is úgy gondolta, a sárkánytan biztos szuper lehet. Sajnos még nem volt szerencséje egyetlen órához sem, és a legelsőt is egy szertárban térdelve tölti el, úgyhogy a jövő hétig biztosan nem fog kiderülni, milyen is a tárgy. Ha egyáltalán kivarázsolják őket innen addig!
Azon vacillált, megossza-e ezt mind Elenával is, de mielőtt belekezdhetett volna, a lány kisebb felfordulást okozott az amúgy is rendetlen helyiségben. Erik segítségére akart sietni, már tápászkodott volna fel, de ekkor a lány az ölében termett, s lendületétől ő maga is visszahuppant sarkaira. A karjában tartotta az elesettet, és jobb ötlete nem lévén, zavartan heherészett közben.
- Ez közös bennünk - igyekezett megnyugtatni a lányt, akin látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát. Ezt az érzést Erik is ismerte, ezért mindig próbált megóvni tőle mindenki mást.
- Én már bemutattam a botladozó produkciómat korábban - idézte fel, hátha ezzel jobb kedvre deríti a másikat. Az ő ügyetlenkedése most már nem is tűnt olyan veszélyesen bumfordinak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 21:53 Ugrás a poszthoz


Erik

Nem is sikeredett olyan rosszra a mai napom, mint azt első pillanatban gondoltam. Azt hittem, hogy majd egész nap itt kuksolok ebben az elhagyatott kis szobában egyedül. Ehhez képest, most itt kutakodok egy fiúval. Aki, - csak, hogy említsem - egész kedves. - gondoltam, miközben Erik megmutatta nekem a nedves - de száraznak látszó - tintás üveget.
 - Persze szívesen megnézem! - és alaposan szemügyre vettem a fiú tenyerén lévő kis üvegcsét. Elvégre, nem mindennap találkozhat egy boszorkány ilyen holmikkal.
 - Ez tényleg egy láthatatlan tinta! Még sosem láttam ilyet! Milyen érdekes! - mondtam izgatottan, és folytattam a kutatást. Egy darabig nem találtam semmit, de az egyik polcon a legbelső üvegen megakadt a szemem. Odamentem hát és óvatosan kivettem. Elég érdekes volt, már maga az üveg is. Kis kerek alakú, piros színezetű üvegcse volt, melyet - talán gravírozva - apró rózsák díszítettek. Első látásra tetszett, mivel a rózsa a kedven virágom. De amikor kivettem a dugót, az illata olyan volt, mint az otthonomé, Centraliáé. Régen, amikor még ott éltem, a házunk előtt mindig ez az illat fogadott amikor kiléptem a teraszra. Most, hogy így belegondolok, nagyon hiányoznak a szüleim, és az otthonom. Csak kár, hogy már soha többet nem látom egyiket sem. Talán, pont ezért zártak be ide, hogy találjak valamit, hosszú éves kutatás után, ami a szüleimre emlékeztetne? Nem hiszem, hisz róluk alig meséltem a többieknek.
Kicsit felvidultam, azon, amit Erik mondott, hogy igyekezett a megmentésemre. Talán, mégsem lesz itt olyan rossz sorom mint gondolta.
 - És én örülök, hogy ideértél - mosolyodtam el ismét. Dehogy haragszom, végül is itt vagy és csak ez a lényeg. - nevettem rá ismét.
Ám amikor beleestem a fiú ölébe... Azt gondoltam, most végem. Majd biztos ő is azt csinálja, mint az árvaháziak. Félrelöknek. Legnagyobb meglepődésemre, nem így történt. Erik csak mosolygott rám. Nem volt semmi: "Tűnj a szemem elől..." vagy Leszállnál már rólam. " Csak ült és mosolygott.
 - Igazad van. Ez közös bennünk. - feleltem kissé idegesen.
 - És most te is láthattad az én tudásom. Nevettem el magam zavartan.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Végardó Erik
INAKTÍV



RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 3. 23:13 Ugrás a poszthoz

Az ominózus elesős mutatvány után már semmi tragikus nem történt. Találtak ellenben még például egy működő gyanuszkópot - gyanúsan zakatolt -, egy tükröt, amibe idegen emberek bámultak bele a túloldalról - ezt nem sikerült megfejteniük -, egy szakadt átkoskönyvet és egy törött varázspálcát.
Erik próbált némi rendet csapni a megvizsgált tárgyak között, de ez egyáltalán nem látszott meg a helyen később sem. Lassan megkordult a gyomra, és bár még nem unta meg sem a lány, sem a hasznos és haszontalan holmik társaságát, már kezdett bezártságérzete lenni a... bezártságtól. Ráadásul újra rátört a félsz az új ismerős közelségétől. Szívesen hallgatta volna amaz életének meséjét, de nem mert rákérdezni bármire is. Egy gyerekről sem hallott, aki olyan szigorú varázslóközségben nőtt volna fel, mint ő, így hát mindenki más élete izgalmasabbnak és különlegesebbnek tűnt a sajátjánál.
Szorult helyzetéből az ajtó nyitódása mentette meg. Egy korabeli srác rontott be a helyiségbe, de amikor meglátta a világosságot és a két bent lévőt, megtorpant.
- Ja, bocsi - szólt, és kihátrált a teremből, becsukva maga után az ajtót.
- Ne! - kiáltott Erik, és sikerült odatennie az ajtó és a keret közé a kezét, amire így jól rácsapódott a nehéz fa, de legalább nem lettek újra bezárva, úgyhogy végérvényben totálisan megérte.
- Ez az! - lelkesedett fel, és még mindig ott tartva kezét, hogy véletlenül se lephesse meg őket a marasztaló nyílászáró, felkelt és megnyújtóztatta tagjait.
- Csak utánad - mosolygott rabtársára, és kilökte az ajtót, amin át a folyosóra juthattak.
Ha Elena kilépett, még elővéve pálcáját Erik levarázsolta az égből a fénygömböt, ami pálcájához érve köddé vált.
- Köszönöm a csodás délelőttöt - mosolygott szelíd mosolyával még mindig a lányra, közben pedig kívülről becsukta a szertár ajtaját. - Azt hiszem, megpróbálkozom a következő órámra való eljutással.
Mielőtt ketten két felé indultak volna, azért még megkérdezte Elenát egy fontos dologról, ami megkönnyítené egy esetleges következő találkozásukat.
- Melyik házba való vagy? Én az Eridonba.
Nem, mintha merészelné felkeresni a lányt, de ki tudja, talán majd véletlenül egyszer épp az ő klubhelyiségük környékén sétálgat, hátha történetesen egymásba botlanának...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 18:17 Ugrás a poszthoz


Erik
(Lezárás)

A kis ügyetlenkedésem után, folytattuk a kutakodást Erikkel. Sok furcsa dolgot találtunk itt, amikről látszólag egyikünk sem tudott, hogy léteznek. A legkülönösebb az a tükör volt amiből idegen emberek bámultak vissza ránk. Talán, valami jövőbeli képet láthattunk, vagy valami ennél is különösebb van a dolgok mögött? De hiába törtük a fejünk, a mágikus tükör titkára nem bírtunk rájönni. Már épp kezdtük volna feladni a reményt, mikor egy fiú fiú nyitotta ki a szertár ajtaját. Erik gyors odaugrott, nehogy újra becsukódjon az ajtó, és újból benn ragadjunk.
A fiú kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem. Nagyon jó volt ismét kinn a friss levegőn, a dohos szertár után. Nem mintha a fiú társaságával lett volna a gond, de örültem, hogy kiszabadultunk. Elvégre nem szeretném lekésni a rúnatan órám, és egy kicsit éhes is vagyok.
 - Én is köszönöm a csodás délelőttöt Erik. Még ha egy szertárban töltöttük is, élveztem veled lenni. - és visszamosolyogtam a fiúra. Különös, hogy egy ilyen helyen ismerkedtem meg egy új emberrel. Reggel amikor felkeltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmas délutánom lesz. Bár ez utóbbit Eriknek köszönhetem.
 - Én is az Eridonba való vagyok! - feleltem lelkesen.
 - Talán valamikor, még beszélhetnénk. - de mire az utóbbi mondatom elhangzott a fiúnak már se híre, se hamva se volt.
Ugyan, még midig zavart az a kis üvegcse amit találtam. Miért van olyan bájital, ami Centalia illatához hasonlított? Talán a szüleim hagyhatták itt, amikor még idejártak?
Mikor észbe kaptam, már senki sem volt a folyosón, csak jómagam. Elindultam én is, még mielőtt a rúnatant is lekésném, és gyors léptekkel száguldtam, végig a kihalt folyóson.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. március 18. 16:34 Ugrás a poszthoz

Hornyák professzor

 Itt tartózkodásom során sokan kérdeztek már a jóseszközökről, mondván, hogy nagyon érdekli mind a diákokat, mind a kastély egyéb lakóit is. Ez szórakoztató számomra, mert nekem sosem volt rájuk igazán szükségem, sőt mi több, nem is szerettem őket használni, mert csak elbizonytalanítottak. Az igényeknek úgy döntöttem mégis eleget teszek.
 Ideköltözésem során leírtam milyen termet és használati tárgyakat kívánok alkalmazni. Természetesen se jósgömböt se kártyát nem akartam, viszont most úgy tűnik szükségem lesz rájuk. Lakosztályomon van pár gömb, de az mind inkább emlék, mintsem munkaeszköz. Néhány kollégával egyeztettem, mikor kiderült, hogy az iskola szertárában felhalmozzák az évek során mindazt, amire nincs szükség. Mivel az iskola mindent intéz anyagilag számunkra, biztos vagyok benne, hogy előző évek jövőlátó tanárai hagytak maguk után olyasmit ami érdekes lehet számomra.
 A terembe lépek és nagyot sóhajtok, majd tüsszentek. Tömény, dohos levegő van a szertárban és nagy-nagy rumli. Kicsit otthonosan érezném magam, ha nem irritálna a koszos levegő. Tüsszögve még nehezebb keresni.
 Néhány kupac egész a plafonig ér, és semmi rendszert nem lehet észlelni. Nincsenek külön polcok a Jóslástanhoz. Előre haladva találok egy pakli cigány kártyát. Sosem szerettem vele dolgozni, ráadásul ennek, amit találtam nincs is meg minden darabja. Nem reménykedve jobb eredményben, azért elrakom. Majd legfeljebb gyártok hozzá két hamis lapot. Úgy sem hiszek különösebben az ilyesmiben, csak a diákjaim ragaszkodnak ehhez. Mennyivel jobb is lenne a Rosetta kővel foglalkozni... Na mindegy!
 Egyre csak lomolok és lomolok. Találtam törött pálcát, gigantikus tollakat, szobrokat, székeket, tönkre ment cikeszeket is. Néhol fogakat, vagy gyertyákat. Utóbbiból elrakok néhányat, a gyertya jóslás kevésbé ismert, de legalább szép.
 Egyre mélyebbre ásom magam a teremben, és különös érzés fog el. - Indonéziában jártam egy piacon még közel tíz éve, és ott volt ekkora nagy választék a rendszertelen kirakodók között. Ott is elidőztem a semmin. Lehet a diákokkal itt kéne megtartani az órát... Biztosan jobban élveznék, mint én. És talán eredményesebb is lenne. Ha nem találok még valami használhatót, akkor haladunk tovább a tananyaggal, nem fecsérlem itt az időmet.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Hornyák Gábor
INAKTÍV



RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. március 18. 23:15 Ugrás a poszthoz

Carl Tender

Mostanábban egyre több könyvet, személyes holmit távolítok el a szobámból, de én okosmódon nem dobom ki ezeket, hanem a három vagy négy ajtóval arrébb található szertárba viszem őket egy dobozban, és ha később egyszer szükségem lenne valamire, akkor a szertárban megkereshetem. Mióta itt vagyok, azóta űzüm ezt a tevékenységet, bár még sose gondoltam bele, hogy mi történne akkor, ha a diákok belenéznék a dobozokba és megtalálnák a személyes holmijaimat. Sok olyan papír, könyv, irat van a dobozokban, amik megkönnyítenék nekik a vizsgát, ebbe a dobozba, amit most viszek a szertárba, minden évfolyam Rúnatan vizsgájának kérdései, és megoldásai vannak benne. Úgyhogy ezt a dobozt jól lezártam és megjelöltem, de a biztonság kedvéért majd el is rejtem nehogy bárki is meglássa. Egy perc séta után meg is érkeztem a szertárakba. Mikor beléptem az ajtón, és megérezhettem, hogy milyen is az amikor a levegőben szálló port sikerül beszippantanom. Ez azt jelenti, hogy vslaki nemrég járt itt, vagy még lehet, hogy itt is van az illető, egyelőre nem látok senkit, ezért keresek egy olyan polcot, ahol jó sok doboz van szorosan gymás mellé, és próbálom közzéjük betenni az én kis dobozkámat, de a nagy rendezgetésben leesik az egyik régen itt álló doboz. A dobozból kiesett tárgyakat összeszedem a földről, és visszatuszkolom azokat a dobozba, majd visszateszem a polcra. Mivel ma úgy határoztam, hogy csak takarítani fogok, meg szelektálni és a kiválogatott cuccaimat dobozba rakom, majd elhozom a raktárba, és mivel most fejeztem be az általam eltervezett napirendem utolsó pontját is, ezért sok szabadidőm van, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit és nézelődök, és csak ekkor veszem észre kollégámat, gondolom, hogy ő már hamarabb észrevett, mivel a földön landolt doboz nagyot zuhant, de ha mégse vett volna észre, akkor is hangosan köszönök neki, és be is mutatkozok, aminek már ideje lenne, hisz ő is akkor került az iskolához, mikor én, mondhatni úgy, hogy együtt kezdtük el a pályafutásunkat. Odasétálok a professzor úrhoz.
-Üdvözlöm! Bocsánat, ha megzavartam, én Hornyák Gábor vagyok, és ha nem tévedek, akkor Ön a jóslástan tanár! -nyújtom a kezemet, a professzor úr felé, ahogy azt bemutatkozáskor illik, majd ha ő is elárulja a nevét, és elengedtük egymás kezét, akkor folytatom kis üdvözlő szövegemet.
-És mi járatban van itt, ebben a sötét helységben? Ön is hozott ide valamit vagy inkább keres valamit? Mert, ha keres valamit, akkor szívesen segítek, ha tudok.-mosolygok a férfira, és meghallgatom a válaszát.
Utoljára módosította:Hornyák Gábor, 2014. március 20. 20:39
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Carl Tender
INAKTÍV


Mara tofumanui pe lepke
RPG hsz: 85
Összes hsz: 183
Írta: 2014. március 20. 19:20 Ugrás a poszthoz

Hornyák professzor

 Nem tudtam, hogy iskolánkban rúnatant is tanítanak, így Gábor bemutatkozása meglepett. A tavalyi évnyitót kihagytam, így tulajdonképpen minden professzorról azt feltételeztem, hogy járatosabb ebben a hatalmas kastélyban nálam. Jómagam még sosem foglalkoztam rúnákkal, sem olyan nyelvekkel amelyek némiképp kapcsolatba hozhatók ezzel a tudományággal. Gondolom a gót, vagy valamelyik kelta nyelv lehet ilyen. Várjunk csak! Az ír... Talán az írrel kapcsolatba hozható.
 - Töredelmesen bevallom, sosem használtam még rúnákat jósláshoz. Indonéziában tanultam és oda nem jutottak el az ilyesféle praktikák. - a szívélyes fogadtatás után nem szégyellem megvallani, hogy ismereteim hiányosak. Sosem éreztem még kedvet elmém pihentetésére. Mindig is nyitott voltam az újdonságokra. Némiképp ilyen célzattal is szóltam, hátha vázolja nekem amit tud tantárgyaink keresztmetszetéről.
 Megkérdezi segíthet-e. Bizonyára. Egyelőre azonban én magam sem tudom, hogy pontosan mit keresek itt. Gömböt, kártyát, gyertyát... Ahogy elképzelem a keresett holmit, arra a következtetésre kell jutnom, hogy egy ilyen óriási szertárban mégis csak kell lennie valamiféle rendszernek. Nem lehet, hogy nem élt ezek között a falak között egy rendszerető jós! Habár... Meg kell vallani, az én szakmámban a rendetlenség mégis csak népszerűbb. Mi a Káoszból sokkal inkább építkezünk, mint a rendből... Ahogyan az egyik tanítványom állapította meg, helyesen még néhány éve.
 -Jóslástanhoz keresek eszközöket... Gömböket, vagy kártyákat... Esetleg nyakláncokat... Semmi konkrétat igazából. Nem szeretem az ilyesmit, csak megkértek, hogy tanítsak gyakorlatot is. Tudja, én amolyan elméleti professzornak vallom magam. Nem kenyerem az eszközhasználat, bár a vizsgán számon kérem, úgyhogy most a kéréseknek eleget téve, keresek valamiket amin gyakorolhatnak. Van ötlete? -kérdezem miközben már félig-meddig beássuk magunkat a dobozok sokaságába. Erről a jelenetről a Tóték jutnak eszembe. Nagyon szellemes dráma, kár, hogy a világ másik oldalán nem olvassák.
 -Azt mondja egyszerre kerültünk ide. Önnek hogy sikerült a belépő? Megtalálta a közösségét? -valójában ezt a kérdés magamnak is felszoktam tenni. Többnyire arra jutok, hogy jó helyre kerültem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
A kastély - összes hozzászólása (884 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 29 30 » Fel