Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lassan hátrálok vissza egy lépést, hogy megtámaszkodjak az asztal szélében. Mit is vártam, tulajdonképpen? Hogy mintha mi sem történt volna, egymás karjaiba omlunk, így, négy év távlatában, és minden rendben lesz? A nagy lósz*rt. Semmi sincs rendben, ezt mindketten tudjuk, csak az egyikünk valamivel többet tud, és az természetesen én vagyok.
Megkapaszkodom az asztal szélében, mintha mi sem történt volna, áhh, én nem akartam odamenni hozzá, megölelni, üdvözölni, dehogy. Az nem lenne arianás, legalábbis a mai értelmében biztos nem. Amikor jártunk, még megszokott volt tőlem az ilyesmi, de... minden megváltozott. A családom csak egy kis ideig furcsállta a dolgot, majd ráfogták arra, hogy kamaszodtam, és ez a kor nálam így ütött be, pedig valójában súlyos dolgok álltak a pálfordulás mögött.
Összeszorul a gyomrom, ahogy a férfi, akit annak idején teljes szívemből szerettem, most képtelen rám nézni, vagy legalább úgy tenni, mintha nem tört volna ezer darabra a szíve aznap, mint ahogy az enyém is. Idegenül hangzik a szájából a nevem. A szemeim bepárásodnak, ahogy nézem őt tőlem karnyújtásnyira az asztalomon matatni. Muszáj elkapnom a tekintetemet az arcáról, mielőtt még legördülne egy könnycsepp az arcomon. Nem. Akarok. Sírni. Itt meg főleg nem. Mi ütött belém?
- Értem - bólintok egy aprót - Gratulálok a helyhez, nagyon csini. - Halkan beszélek, leginkább az asztalon lévő sótartónak címezve a mondandómat. Zavarban vagyok, ami nálam igen ritka, valamilyen csípős, vagy humoros megjegyzéssel mindig kivágom magam az ilyen szituációkból, de valahogy Arie társaságában előtör belőlem a régi Ariana, aki még nem volt ilyen lázadozó és nagyszájú. Legalábbis ennyire.
Megrázom a fejem a kérdésére. Nem kérek semmi mást. Vagyis de, ha őszinte lennék, már kérném is a számlát, hogy az érintetlen kajámat az asztalon hagyva kirohanjak innen. Mégsem teszem.
- Nincs kedved leülni? - simítok végig az asztal lapján, még mindig állva. Fogalmam sincs, miért kérdezem, biztosan nincs kedve, hiszen látom, mennyire felkavarja őt is a jelenlétem. Ez kezd egyre kínosabbá válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, ez egy új, jó barátság kezdete. Ha nem is stimmelt ezzel a csajjal minden, attól még nem egy rossz arc. Reemélem, hogy nem az ELME-ből szabadult kattant sorozatgyilkos. Azért nem árt az óvatosság.
- Ő, de az. De annyira nagyon nem tudott akkor érdekelni. Ha más is bement már, és visszajött onnét élve, akkor nem lehet nagy cucc. Sajnos pont elkaptam egy vihart, úgyhogy hamar vissza kellett mennem. Meg tanárt meg prefektust, úgyhogy erről ennyit. Túl jó a házvezetőnk – puffogtam kicsit. Nem baj, az a két hét a rellonosokkal attól még remek tapasztalat volt, sok havert szereztem onnan is, és meglepő amúgy, hogy mennyire hasonlít ez a két ház amúgy. Tényleg igaz, eléggé temperamentumos mind a kettő, de én pl. hamarabb feladom az első kudarcok után, vagy, ha nem vág a dolog az érdeklődésembe.
- Ugyan-ugyan. Ez inkább butaság volt a részemről, de legalább lesz mit mesélni a következő generációnak. Néha kell ilyen is – legyintettem. Én már rég végeztem a pásztorpitével, amit a pizzáért cserébe kaptam.
- Az meg ki? Tuti idősebb vagy minimum Mestertanonc, a nagyon nagyokat nem ismerem úgy. – Payne… Payne… ismerősen cseng a név, de nem ugrik be. Jobban is megjegyezhetném a házamba tartozó arcokat nevekkel együtt.
- El. Elegem van a titkokból, hogy nem lehetek önmagam. Jobb nekem itt, igaz, most már a tesóim is itt vannak a faluban. De attól még nem szándékozom visszamenni oda, ahol csak gyogyósnak könyvelnének el, vagy minimum sátánista megszállottnak, ha kiderülne – fintorogtam. Ami mostanában zajlott a mugli világban, az egy kész rémálom a mágusoknak.
- Mert nem vagyok tisztavérű mágus, illetve egy zabolázatlan vadmágiájú tinédzsernél nincs rosszabb. Növeli a lebukás kockázatát.  De már kaptam hozzá segítséget, hamarosan ez is megoldódik. Remélem – örülnék, ha csak annyi lenne, hogy az instabilitásom oka a kamaszkor fent és lentje, és könnyűszerrel helyre hozható, hogy egálban legyen a teljesítményem.
Meg mondjuk ahhoz ki kéne jönnöm a galagonya-pálcámmal, de néha nagyon nehéz kezelni.
- Jó. Ahogy gondolod, én most vagyok másodéves. Bár bűbájokból már nehezebbet is alkalmazok, annyira szeretem őket. Kár, hogy a pálcám nincs érte oda.
Ja. Ezt leszámítva amúgy nincs rossz életem. Voltak barátaim, viszonylag jól is tanultam, ahhoz képest, hogy alig vettem könyvet a kezembe, úgyhogy elég hálás vagyok, hogy nekem nincs ilyen gondom, hogy beleszólnak, melyik suliba menjek, kivel járhatok és kivel nem. Jobb lenne elfelejtenem azt a gyökérgyöngyöt, lehet, belekezdek valami új hobbiba figyelemterelésnek. Tizenöt évesen még nem kéne, hogy egy pasi miatt legyek kiakadva. Anya szerint is jobb lenne, ha valaki olyan után néznék, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem ütközik ennyire a jellemünk. És lenyugodhatok mellette.
- Az. Bár én jobban szeretem a klubhelyiségünk erkélyét. Vagy a konyhát magát. Odamenekülök, ha bánt valami. – Igen, mert a vadalmavigyorom és a randalírozások közepette még ilyen is előfordulhat velem, emberi, érző lényből vagyok. És addig örülök, amíg vannak érzéseim.
- De hisz ez izgis! Mármint, ember… nekem ahhoz nincs türelmem, hogy két bekezdésnél többet olvassak. Nemhogy még meg is írjak egy könyvet. Te akkor bizonyára tuti navinés lennél, és ők is jó arcok. De te hogyhogy nem jársz suliba? Vagy másik suliban jártál eddig? – Fura, hogy eddig nem kérdeztem rá erre. Talán tapintatosságból. Jaj, néha én se értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Erre szokták azt mondani, hogy minden összejött.
Kuncogok egy kicsit, de azért őszinte csodálattal rápillantok a velem szembe ülőre.
- Szerintem nagyon bátor vagy, hogy ezt megtetted. Én biztos, hogy nem mertem volna megcsinálni, hogy bemegyek egy veszélyes erdőbe.
Nem, én annyira nem vagyok bátor. Bár azt hiszem, miután megszöktem otthonról, sőt, pénzt loptam a szüleimtől, hogy ide jöhessek, ez már egy másik történet. Az is bátorság, csak sajnos nem jellemépítő. Én egy olyan lépést tettem meg, amivel szétzúzhatok egy családot, és amikor megtehettem volna, amikor kimondhattam volna a bűvös mondatot, akkor meghátráltam, és nem tettem meg. Akkor csak álltam bambán, és visszakoztam. Nem mondhattam meg Denisnek az igazságot, hiszen én tovább megyek, de ő itt marad, és a szüleink szintén. Csak azért ne beszéljünk egymással, mert én önző módon meg akartam mondani, hogy ki vagyok. Amúgy is, mit érek el vele? Vagy tönkreteszem a családom, azt a családot, aminek én csak szellemként voltam része, vagy nem hisz nekem, és ez a tény, valahogy jobban fájt. De nem akarom feladni, nem akarom, hogy csak ennyi legyen. Egyetlen sikertelen találkozó. Én többet akarok belőle. Csak még arra nem jöttem rá, hogyan.
- Végzős, azt mondta, hogy most lesz majd a varázslatos alapvizsgája.
Nem egészen jegyeztem meg, mi a neve, de azt tudom, hogy eléggé aggódik miatta, bár nem kell oda, ahol tanulni szeretne a későbbiekben. Sokat beszélgettünk, ő is kérdezte, hogy nem érdekel-e az iskola, de sajnos neki is nemleges választ kellett adnom. Érdekel, csak nekem nem lehet.
- Ezt megértem. Én sem szeretem a titkokat. Ha egyszer az ember elkezdni, sosem lesz vége, és nagyon belebonyolódik egy idő után.
Amióta itt vagyok, én is ezt tapasztalom. Nem szeretnék hazudni arról, hogy ki vagyok, de az igazságot meg nem mondhatom el. Ördögi kör ez, mert akaratlanul is elkezdek mást mondani, mint ami a valóság, és tudom, hogy a végén minden nagyon bonyolult lesz.
- A testvéreid örülnek, hogy itt lehetnek?
Ha már felhozta őket, remélem, nem bánja, hogy rákérdeztem, mit szólnak hozzá. Jó dolog, ha az embernek van testvére, ezt én is tudom, csak egy kicsit bonyolult a helyzetünk. Nálunk csak én tudom, hogy ilyen közeli rokonok vagyunk, Denis csak annyit, hogy egyezik a vezetéknevünk.
- Biztos, hogy jó a pálcád? Olvastam már olyanról, hogy a pálcaválasztás csak másodszorra sikerült, mert az első körben hamis kapcsolat alakult ki a pálca és a birtokos között.
Nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van, de tényleg ezt olvastam. Voltak beszámolók is, amik azt mondták, hogy minél később jön rá az ember, hogy nem a megfelelő eszköz van a kezei között, annál nehezebb átszokni, és jól csinálni a bűbájokat.
- Nagyon szép lehet onnan a kilátás.
Állapítom meg, mivel annak idején engem is ez tartott életben. A táj, a folyton változó látvány, ami elém tárult, és a remény, hogy Denis hazatér, és nézhetem őt.
- Tényleg? Pedig jó dolog olvasni. Elképzelni a szereplőket, a mozdulatokat.
Nekem mindig a könyvek segítettek. Az, hogy kiszakadhattam a négy fal közül, hogy élhettem. Élni akartam, úgy, hogy nem a saját bőrömben vagyok. Mindig fontosnak tartom, hogy legyen nálam egy könyv, amivel átszellemülhetek kissé.
- Magántanuló vagyok, ezért nem járok iskolába. Nincs házam, és vizsgázni is mindig otthon vizsgáztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Köszönöm.
Felelem őszinte hálával. Tényleg örülök, hogy tudunk egymásnak ilyen mondatokat mondani, főleg mivel ott van a nagy kérdőjel a köztünk lévő illendő három lépés távolságon. Miért? Félek, hogy erre mér sosem kapok választ. Miért kellett mindennek így történnie? Mit tettem én, ami miatt te, elhagytál engem? Miért nem feleltél akkor? Miért hazudtál? Egy nappal korábban a világot jelentettük egymásnak, majd a következő napon már semmik voltunk. Nem tudom, hogy mi történt. Ekkora távlatból pedig már olyan mindegy lenne? Nem? Miért nem? Miért nem lehet azt mondani, hogy mondtam valamit, vagy történt valami, és elmondani, hogy mi?
Egyszerűen érzem, ahogy az ujjaim megfeszülnek a konyharuha alatt, ahogy arra gondolok, hogy megragadom Ariana vállát, és addig rázom, amíg el nem mondja az igazságot. Lehet, hogy neki könnyű volt, hogy ő már nem is emlékszik az arcomra, ahogy ott hagyott, és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő érzelmeket még annyira sem ismeri, a mai napig kínoz az, hogy nem mondta el, hogy nem tudom, ez miért történt. Megriaszt, hogy képes lennék megtenni, képes lennék tényleg bántani őt. Nem szabad a közelében maradnom.
- Sajnálom, ez remek lenne, de sajnos elég sok munka felgyülemlett.
Féligazság, mégis kegyesebb, mint amit ő akkor mondott nekem. Nem fogok kiabálni vele, nem fogom sem őt, sem magamat szégyenbe vonni a vendégek előtt. Nem fogok utalni arra, hogy valaha is volt köztünk valami. Volt, valami tökéletes volt, aztán véget ért. Olyan gyorsan, mint ahogy a hajnal el szokott jönni. Lassan lefejtem az ujjaimat a konyharuháról és a vállamra dobom.
- Legközelebb?
Kérdezem illedelmesen, és tudom, hogy erre igen lesz a válasza. Akkor majd mindenképpen. Egy olyan legközelebben, ami sosem jön el. Mindkettőnk érdekében. Visszamenekülve az irodámba ki sem dugom a fejem zárásig, akkor is csak óvatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem esik túl jól a férfi válasza, de szerencsére gyorsan túl tudok lendülni rajta. Csak az forog a fejemben, hogy ő, ő tökéletes lesz. Eléggé kis esetlenkének vagy nem is tudom minek tűnik, így könnyen megeshet, hogy ő benne lesz. Emellett az a tény se elhanyagolható, hogy a pletykák szerint előszeretettel kavar nála sokkal fiatalabb lányokkal, akik sok esetben a diákjai. Viszont nem értem. Ha szereti a fiatal lányokat, akkor miért közölte velem, hogy vannak még üres helyek, így nem indokolt, hogy vele szemben foglalok helyet. Na de csak meg fog törni az a bizonyos jég. Remélem! Túl sokáig nem fogok küszködni vele. Nem az a típus vagyok. De mindent el fogok követni, amit csak el lehet. Beteges? Lehet. De nem érdekel.
A feltett kérdés hallatán egy bájos mosoly jelenik meg arcomon.
- Ezek szerint Ön nem ismer engem, szóval akkor... - felállok, áthajolok az asztal felett, majd kissé felé nyújtom a jobb kezemet - Szendrey Adél vagyok, de ha lehet inkább szólítson Lédának. - ha felém nyújtja kezét, akkor kezet fogok vele, majd visszaülök a székre. Nézésem, mozdulataim mind arra vannak kihegyezve, hogy felkeltsem az érdeklődését. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Most kiderül, hogy ő vajon mennyire látja megfelelően a történéseket. Megfogom a bögrémet is iszok egy kortyot a kávémból. A tejhabtól egy kisebb bajusz lesz ajkaim felett, melyet egy ügyes nyelvmozdulattal eltávolítok onnan.Az iskolás-nem iskolás dologra direkt nem válaszolok, lehet jobb ha nem tudja, hogy még csak kisdiák vagyok. A felszolgáló csaj ekkor lép oda és eléggé feltűnően kezd el flörtölni a férfival. Ez egy cseppet sem tetszik, így felpillantok rá, és tekintetemből tökéletesen látszik, hogyha most nem koccol le, akkor annak csúnya vége lesz. Szerencsére veszi a lapot, és visszamászik a pult mögé.
- Máshol? Szerintem most a pont ott vagyok, ahol lennem kell. - egy ártatlannak tűnő, de sokat sejtető mosolyt eresztek meg Zoltán felé, majd beleharapok a reggelimbe.
- Mi a terve ezen a szép decemberi napon? - kezdek bele egy ártalmatlan témába, hogy ne csak üljünk bambán egymással szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelmesen hallgatom őt, tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztam akkor, amikor a szakítás mellett döntöttem, de a mai napig nem bántam meg a tettemet. Pont az, ahogyan utána éltem bizonyítja azt, hogy nem lett volna boldog mellettem. Hiszen, utána sokáig csak élveztem az életet, kerestem az élvezeteket, egyszer az egyik lánynál, aztán a másiknál. A nevek és az arcok a mai napig összefolynak. Akkor jó volt, gyors, kényelmes, változatos. Néha még most is azon elmélkedem, hogy talán nem illik hozzám a megkötés, mert hiába szeretem Rosie-t, félek, hogy egy nap neki is ártani fogok, még akkor is, ha ő a mindenem jelenleg.
- Ez eléggé úgy hangzik, mint aminek így kellett történnie.
Mosolyodok el halványan, hiszen a fiú éppen akkor volt a jó helyen, és ritka az, amikor ennyi idő után éppen a megfelelő srác van ott, ahol te is. A sorsnak persze vannak ilyen kis trükkjei, így elhiszem, hogy tökéletesen jól történt minden. Szeretném, ha boldog lenne, szeretném, ha élvezné az életet, ha örömében és nem bánatában énekelne. Szeretném, ha boldog lehetne valaki mellett, valaki olyan mellett, aki képes magát tartani ahhoz, amit ki is mond. Én nem ilyen voltam, megbántottam, fájt neki, de ennyi idő után már látom, hogy meggyógyult, hogy újra gyönyörű.
- Nem, nem zavar, azon gondolkoztam csak, hogy milyen nehéz is ez, a muglik és a mágusok közötti kapcsolat.
Felelem szelíden. Régebben még borzalmasabb volt, azóta nagyon sokat enyhültek a szabályok, azonban még mindig nehéz. Mert mi van, ha Claire számára Márk volna az igazi, de ebben a korban még nem lehet vele őszinte, később pedig éppen ez nyomja majd rá a bélyegét arra, hogy milyen is lesz a kapcsolatuk, hogy mennyire tudnak őszinték lenni egymás előtt. Aztán Claire felpattan, fáziskéséssel, kissé zavartan pillantok után, olyan hirtelen jött a változás, hogy még szinte fel se tudom fogni.
- Ezt nem tartom jó ötletnek.
Felelem végül szomorkás mosollyal, a hangomban bujkáló csalódottsággal. Évekről beszélünk, évekről. Vannak dolgok, amiket ezek szerint nem lehet minimálisan sem megoldani.
- Ne haragudj, de nem lenne fair, sem Márkkal, sem Rosieval szemben.
Abban biztos vagyok, hogy szeretem őt, szeretem Rosie-t, mindennél jobban, de abban nem, hogy ennyi magányosan töltött hét után ne csábulnék el némi alkohol hatására. Nem szabad ezt tennem, és mostanra megtanultam nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, örülök, hogy túl vagyunk az egész karácsonyosdin. Nem mintha nem szeretném ezt az ünnepet, csak ha egészen őszinte akarok lenni... nem vagyok nagy rajongója. Mégsem. A családom és az iskola mindig nagy ügyet rendezett belőle, míg én csak szerettem, ha nyugalom van és béke. Sütöttem a lovaknak az istállóban sütit, meg még  menhelyi kutyáknak is - és nem mellesleg Olivérnek -, ami végül elég nagy sikernek örvendett.
Mára viszont találkozóm volt megbeszélve és mivel sem romantikus helyszínt nem akartam, sem olyat, ahol a kaja esz meg engem, ezért javasoltam Eriknek ezt a helyet. Elég pozitívak voltak róla a visszajelzések, én pedig bíztam mások véleményében.
Szóval felöltöztem, még kabátot, meg pulóvert is vettem és kivételesen nem felejtettem el pólót sem húzni. Felkentem egy egyenletes részeget a bivalyerős alapozóból, hogy eltakarja az arcomon lévő ezernyi kis pöttyöt, majd a kabátom megigazítva kiléptem az ajtón. Most épp nem voltam késésben, a hétre megbeszélt találkához még éppen időben léptem be az ajtón és bújtam is ki rögtön a túl meleg ruhadarabból.
A tekintetemmel Eriket kerestem az asztaloknál, azt hiszem, hogy legalább foglalhattam volna, vagy valami, mert akkor legalább tudnám, merre kéne most keressem. Teljes tanácstalansággal indultam el, hogy körbejárjam a pizzériát és előkerítsem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

18:50. Idegesen sétálok a pizzéria előtt, fel és le miközben pumpálom a cigarettát. Az emberek elmennek mellettem és hallom, ahogy megjegyzik, hogy nem vagyok komplett. Annyira nem tévednek nagyot, de máshogy vagyok lökött, nem pedig úgy, ahogy ők gondolják. Nem tudom, hogy mit csináljak. Bemenjek? Ne menjek? Bonnie. Sok szép és nem túl szép emlék köz hozzá. Gyermekkori szerelem, melyből barátság lett, majd mikor előjöttek a drogproblémáim kizártam őt az életemből. Évekig nem tudtam róla semmit, majd kaptam egy rossz hírt. Balesetet szenvedett. De ezzel sem tudtam mit kezdeni, őszintén akkor az sem érdekelt volna, ha meghalt. Minden gondolatom a drogok körül forgott, minden emberi kapcsolatom megszűnt, vagyis csak olyanok maradtak, melyekből hasznot húztam: dílerek és buta fruskák, akik könnyen széttették a lábukat. Ebből álltak a napjaim és csak ez éltetett. Aztán jött az elvonó és rendbe lettem. Ezután próbáltam újra felvenni Bonnieval a kapcsolatot, de nem sikerült. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy most ő van hasonló helyzetben, mint én. Drogok. Elvonó. Minden nap bent jártam az intézetbe, ahova bezárták, de sose mentem be hozzá. Nem tudtam. Nem ment, mivel úgy éreztem, hogy cserben hagytam. Magára hagytam és nem voltam ott, mikor szüksége lett volna egy barátra.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, görcsbe szorult a torkom és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy szükségünk van-e arra, hogy a régi sebeket újra feltépjük. Mikor megtudtam, hogy itt tanul az iskolában, megkerestem bagolyban, aminek a vége egy megbeszélt találkozó volt. 2019.12.28 19:00, pizzéria.
Egyszer csak ismerős alak tűnik fel a távolban, mire én „elrejtőzöm”. Továbbra sem tudom, hogy akarom-e látni, de ő itt van és gond nélkül sétált be. Elnyomtam a cigarettát, erőt vettem magamon és besétáltam én is a pizzériába. Követtem őt, majd mikor utolértem egy mosolyt erőltettem arcomra és megszólítottam.
-Csak nem engem keresel? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes volt. Anno nagyon szerettem őt. Csak a lovaglást valahogy még inkább, így ahogy a dolgok Kevével is elterelődtek egy idő után, úgy Erikkel is inkább a barátvonalat sikerült erősítenem. Akkoriban sajnáltam a dolgot, de aztán annyira eltűnt és nem keresett többé, hogy úgy éreztem, talán nem is akkora probléma ez. Nem ezt érdemeltem, vagy nem akartam belátni, hogy igen.
Erre képes volt és megkeresett, nem sokkal ezelőtt, én pedig belementem, hogy legalább egy találkozót összehozzunk. Kíváncsi voltam, hogy mire is vitte az életben, sokat változott-e.
Szóval túlléptem a kételyeken, hogy most kell-e ez az életembe, majd felöltöztem és elindultam. Nem kellett volna sietnem, mert ahogy beléptem az étterembe, kicsit rá is stresszeltem. Lehet, hogy meggondolta magát és nem jött el? Mély levegőt vettem az ujjaim tördelve és körbesétáltam a helyet, alaposan körbenézve. Már éppen indulni készültem volna haza, mikor meghallottam a hangot a hátam mögött.
- Tessék? Én... oh - ahogy megfordultam, realizálnom kellett, hogy bár változott, a vonásain nagy része nagyon is ismerős a számomra, így csak egy aprót szusszantam, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. - De, azt hiszem, igen. Nem voltam biztos benne, hogy eljössz. Leüljünk?
Az állammal az egyik asztal felé böktem, a kezeim esetlenül zsebre vágva, hogy ne csak így lóbáljam magam mellett, látványosan érzékeltetve, hogy nem tudom, mit csináljak velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sajtosroló. Nem az az átokvert, elégetett kakaóscsiga, ráadásul anyám rikácsolása nélkül. Ebben az évben túl ment minden határon, amikor az ügyvédem keresett telefonon. Nem is tudtam, hogy van ügyvédem. De van. Vagyis volt. Amíg azt nem mondtam neki, hogy ha még egyszer a közelembe jön, akkor távoltartási végzést kérek ellene is, meg anyám ellen is, sőt tönkreteszem egy életre. Nem nagyon szeretik, ha valakiről az terjed el, hogy zaklató vagy perverz.
Idő előtt kellett visszajönnöm, hogy intézzem a birtok ügyeit, de nem is zavart, csak nem szóltam senkinek. Anyám, ha akar valamit, Keszthelyen fog keresni, én azonban, nem leszek ott. De nem ám. Eszemben sincs visszamenni, mert bár a dolgot letudtam, el nem indultam. Helyette inkább ide jöttem, a mindig vidám színekkel tarkított cukrászdába, ahol kikértem hat sajtosrolót. Egész nap nem ettem semmit, sőt, pár napja már csak bekaptam egy-két falatot, a gyomrom nagy részét kitette a bánat meg az alkohol. Utálom ezt az időszakot, őszintén és nagyon. Viszont a hatalmas rolók isteniek, mosolyogva harapok bele az elsőbe már harmadszor. A vajas krém tökéletes, a sajt isteni. Imádom, ha valami jól sikerül, és nagyon szeretném, hogy ez a délután jó legyen.
Az elmúlt egy év Edictumjait is kikértem, így van időm egy kicsit elmerülni a pletykákban, illetve elmerengni azon, hogy milyen jó is volt az, amikor a jura korban én diák voltam itt. Edictumosként estem végső szerelembe az újságírás iránt, és itt szereztem meg az első sikeremet is. Persze álnéven, mert a botránykönyv eléggé, nos botrányosra sikerült. Azóta az ilyeneket inkább meghagyom Marjorie Manussennek, én magam pedig megmaradok az egyszerű önéletrajzoknál. A nevem és az arcom így is ismert, mégsem akar senki megdobálni száraz péksüteménnyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sokszor megfordult már a fejemben, hogy betérek a cukrászdába, mert miért ne? Biztos finomakat sütnek itt, elég sokszor hallottam hogy jaj hát milyen jó itt minden. Ma azzal a céllal indultam lefelé a faluba, hogy Na most én akkor bejövök a cukrászdába! És itt is vagyok.
Amikor beérek az ajtón leveszem a rózsaszín pufi kabátomat, ami alatt egy rózsaszín belebújós pulcsi van, rajta egy hangul felirattal, ami macskát jelent. Azaz nem az jelenti a macskát hogy hangul felirat, hanem ami rá van írva!
A kabátomat szorongatva kérek három szelet kókuszkockát, és mikor meg is kapom, elindulok helyet keresni. Ajaj, hát minden asztalnál ülnek! Nem, nem nem ott van egy üres szék egy kétszemélyes asztalnál, a másik széken egy nő ül. Hát egye fenyő, megkérdezem leülhetek-e!
- Csókolom! - köszönök neki mikor odaérek. Nem vagyok benne biztos hogy mit köszönjek, mert fiatalnak tűnik, de ki tudja? Lehet hogy már száz éves, csak nem öregszik! Az milyen király már, ha valaki nem öregszik. Lenne hátránya? Hát szerintem nem nagyon. - Leülhetek erre a székre? - kérdezem, miközben a székre mutatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Itt áll előttem teljes valójában. Ugyan olyan szép, mint anno annak idején. Sőt! Még szebb. Igaz, gyerekszerelem volt, de akkor olyan valóságosnak tűnt. Hány évesek is lehettünk? Ha jól emlékszem olyan 16 éves korunkban jöttünk össze, kezdtünk el járni, kinek, hogy tetszik. Nem volt hosszú a kapcsolat, de annál tartalmasabb. Mondhatni, hogy nagyon sok mindent vele éltem át először, vele tapasztaltam meg. Ki gondolta volna?! A göndör fürtök beleégtek retináimba, s bármikor megismertem volna őket. Most pedig ugyan azok a fürtök tulajdonosukkal együtt, itt vannak előttem. Bambán állok,pedig ez nem jellemző rám. Mint ahogy a túlzott izgulás sem, amit az előbb vittem véghez odakint. Szinte hallom, ahogy dübörög a vérem, de megpróbálom minél higgadtam maradni. Kérdésére,  miszerint helyet foglalunk-e, csak bólintottam. Követve őt elindulok az egyik eldugottabb helyen lévő, nyugisabbnak tűnő asztal felé, majd mikor odaérünk kihúzom neki a széket. Ha helyet foglal, akkor természetesen be is tolom a széket, majd nekiállok levenni kabátomat. Igyekeztem megadni a módját a dolognak, így inget és zakót húztam a sötétkék farmerhez. A nyakkendőt már túlzásnak éreztem, így az most kimaradt.
- Örülök, hogy újra látlak. Alig változtál valamit! – ott volt a nyelvem hegyén, hogy hozzátegyem, „Még mindig gyönyörű vagy.”, de végül jobbnak láttam ezt mellőzni. Valahogy ez már kicsit olyan, mintha átlépne egy határt. Na meg lehet van valakije, aki nem örülnek neki túlzottan, hogy ilyeneket mondok a barátnőjének. – Hogy vagy mostanság? Mit keresel újra az iskolában? – igyekszem elindítani valahogy a beszélgetést, de csak ilyen bugyuta kérdések jutnak az eszembe. Mondjuk nem kezdhetem mindjárt úgy, hogy „Na mi a helyzet a drogproblémáiddal?”. Meg, hogy: „Jártam ám nálad majdnem minden nap az elvonó alatt, csak egy puhap*cs voltam, és nem mertem bemenni.”. Szóval igen, maradnak az idióta kérdések és a szinte tapintható feszültség. A pincér ekkor lép oda hozzánk és felteszi a szokásos kérdést, hogy mit is kérünk. Nem túl udvariasan én azonnal leadom a rendelésemet:
- 4 cl whiskeyt kérek szépen jéggel, mellé pedig egy pohár jó minőségű fehérbort. Köszönöm! – szinte biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz némi lazítóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lapozok, már a májusi számnál járok, és éppen elmélyülten olvasom a Gergely-Fábián Annabellával készült interjút, amikor hallom a köszönést. Nem is csak a köszönést, az hagyján, hanem a köszönést, ami nekem szól. Az ujjaim egy pillanatra jobban tartják az újságot, de csak egy pillanatra, a nyomtatott sajtó nekem régi nagy szenvedélyem, értékként kezelem. Sóhajtok egy aprót, és felnézek a megszólítómra.
- Szia, persze.
Egy édes mosolyt is megengedek magamnak, amivel azt üzenem, hogy nem most szidtam el az összes valaha volt felmenőjét a lehető legcifrább módon. Nagyon kedves vagyok, amikor eleget ettem, és ha valaki, hát én tudok enni. Hat óriás sajtosroló, és igen, mind el is fog fogyni, és igen az én hasamba. A kupacot arrébb pakolom, és a málnás forrócsokimat is arrébb húzom, hogy oda tudjon férni. Olvasnék tovább, de az elég bunkó dolog lenne, és zavar is, ha ilyen közelről nézik, ahogy én olvasok. Az edictumot összecsukva nézek fel a velem szemben elhelyezkedőre.
- Király a pulcsid.
Mutatok rá hanyagul a jobb kezem mutatóujjával, mert pontosan tudja szerintem, hogy hol a pulóvere, csak kell valamilyen mozdulatot tennem, mielőtt felveszem a már megrágcsált rolómat, és újabb falatot eszek belőle.
- Nyugodtan tegeződjünk, nem vagyok a tanárod.
Most legalábbis nem. Oké, ha még a tanárkodásba is belevágnék, akkor tényleg elmondhatnám, hogy nincs életem. Nem mintha amúgy lenne, a készülő könyveimnek élek, meg annak, hogy az anyámat totálisan kifuttassam a világból, szóval sosem lehet tudni, hogy egyszer nem leszek a tanára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm. - mondom, majd a tányért az asztalra, kabátomat pedig a szék támlájára rakom, és leülök. - Jó étvágyat! - azért még mindig nem felejtettem el az illemet amit belém neveltek. Csak néha, és akkor se Oroszország méretű szabályokat.
- Tenk jú veri a macskát. - mondom, hát ne csak azt mondjam mindenre hogy köszönöm, az olyan fura. Milyen már, hogy egyfolytában ugyan azt a szót mondom? Egyszer egy órán keresztül mindenre azt mondtam hogy gofri, és a végére már elkezdtem gondolkodni hogy ki találta ki a szót. Végül nem jutottam semmire. Mi értelme lenne gondolkodni azon, hogy ki talált ki valamit? Most komolyan, nem az a lényeg vagy mi, hanem az, hogy lehet használni mert van! És még finom is! Mármint a gofri, nem a szavak. Van olyan hogy finom szó? Nem tudom, de ha van akkor biztos finom.
Megfogok egy sütikét, és beleharapok, mikor a nő azt mondja, hogy tegezzem nyugodtan, nem a tanárom. Hát, ha a tanárom lenne nem is mertem volna ideülni. Milyen lehet egy tanár órán kívül egy diákkal? Még nem találkoztam mugli iskolás tanárral se, és bagolyköves tanárral se órán kívül, vagy csak nem tudok róla. Az milyen lehet már?
- Oké, bocsánat! - mondom két falat között. Olyan finom ez a süti!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Jó étvágyat!
Viszonozom én is a kívánást. A hangom borzalmasan cukorkaszerű, kedves. Utálom, mert, amikor új emberrel találkozom, mindig ilyen. Gyerekként is ilyen voltam, hogy először mindig jött a simulékony én, aztán, amikor már benne voltam az ismeretségbe, akkor megmutattam, hogy ki is az az Andrássy Korinna. Kár, hogy azokból az időkből már szinte senki se tanít az iskolában, biztos örülnének, ha megjelennék, és a maradék hajuk is kihullana tőlem. A srác megköszönésére kuncogok egy aprót, és meg kell állapítanom, hogy eléggé megváltozott a fiatalok összetétele az utóbbi időkben. Nálunk még nagyon kötötték az egyenruhát, most meg kábé csak akkor kell, amikor a tanórák tartanak.
- Korinna.
Nyújtom ki felé a kezem, hogy azért ne csak úgy üljünk egymás mellett, mint két idegen. Két eltérő ízlésvilágú ráadásul, mert ő rózsaszínben van és macskásban, amikért én annyira nem rajongok, míg én mélybordóban és feketében, amiért meg lehet, hogy ő nem rajon. Aztán a kókuszkockákkal szépen szemben állnak a sajtosrolóim is, és biztos vagyok benne, ha forrócsokit inna, azt tejcsokiból vagy fehércsokiból tenné, és semmi esetre se piros gyümölcsös extra ízesítéssel. Ilyen az én formám, mondhatjuk így is, igaz?
- Melyik házba jársz?
Érdeklődöm tovább, hogy legyen valami beszédtémánk is, és hát itt, ha valamivel, akkor az iskolával, úgy vélem, nem foghatok mellé. Szeretném ezt hinni legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Jun Seo. - nyújtom én is a kezemet. Na jó, ez így elég fura volt, nem csak a nevemet szoktam mondani, de ez így jobban jött ki. Vagy mégsem? Ki tudja? Hát, nem mondtam mást hozzá, például egy én meg-et, vagy egy az én nevem-et, és nem fog kiderülni hogy hogyan hangzott volna. A nevem meg... lehet lányosan hangzik. Erre egyre többször gondolok. Nincs olyan hogy külön fiú meg lány név koreában, de azért mégse adják egy lánynak a mit tudom én Ji Min nevet, az olyan fiús, és nem csak azoknak fiús akik kicsit is tudnak valamit Koreáról, azoknak is szerintem, akiknek még az ország létezéséről is csak annyi fogalmuk van hogy az északiak nem épp a legértelmesebbek. Azaz a vezetőjük nem épp a legértelmesebb.
- Levitás vagyok, de előző tanévben még Rellonos voltam. Rejtély hogy hogy a Szent Lekvároskenyérbe kerültem oda. - és tényleg. Ki mindeneket tud az tudja csak. Melyik versben is volt ez? János vitéz? Igen, csak az úgy volt hogy Ki mindeneket tud: az tudja csak hányszor. Ohh milyen jó érzés volt tanulni az első éneket. Nem, nem ének volt, mi is volt? Ének a Toldiban volt, ha jól emlékszem, pedig nem is volt olyan régen! Tök jók voltak az irodalom órák, nem értettem soha se, hogy az osztály nagy része miért nem szerette. Lehet a tanár miatt, lehet azért, mert kellett verseket tanulni, ami amúgy tök jó volt, mert hát lehet idézni belőle néha! Jó, nem minden percben, de lehet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Rellonba?!
Olyan hirtelen csattanok fel, hogy még magam is meglepődök. Nem rosszból, esküszöm, hogy nem, de a beosztásnál szerintem az is számít, hogy mennyire vagy tesztoszteron-túltengéses, és a legdurvább példányokat küldik a Rellonba. Nézd meg a házak kviddics csapatát, és meglátod az igazságot, vagy egy csoportképet a házak tanulóiról. A Rellon az asztaltársaságom esetében akkora baki volt, mintha engem a Navine sárga falai közé száműztek volna. Mondjuk lett volna eredménye biztos annak is, de nem. Csak nem.
- Bocsi, csak ezzel most megleptél.
Nem szeretném megbántani, komolyan nem. De ő olyan aranyos srác, akinél elgondolkozik az ember, hogy melyik kapura is játszik. Rózsaszín pulcsi, macskás vicceskedés, ugye másnak sincs több kérdése? Én biztos vagyok benne, de abban nem, hogy ő is kikövetkeztette-e már ezt. Aranyos, de azért van életben, mert elkerült a Rellonból, meg mert nem erőltette a csókolomozást. Na az a másik halálom, de ezek után, ha hazamentem, tuti átvizsgálom az arcom, hogy tényleg ennyire öregnek nézek-e ki. Nem akarok öregnek kinézni. Nem akarok öreg lenni. Van nekem elég bajom azzal, hogy a lelkem valahol a tizennyolcadik században ragadt, nem kell nekem még olyan extra is, hogy a testem meg a nyolcvanas éveibe, vagy a negyvenes. Jézus szent szerelmére, negyvennek nézek ki?! Az aggodalom eddig nem ismert hulláma söpör végig rajtam. Nem akarok negyvennek kinézni.
- Én rellonos voltam, de egy levitással jártam, szóval ez így rendben van.
Kicsit még legyintek is rá, mintha nem most akadtam volna ki azon, hogy ez a kis cukorbomba abba a házba járt, ahova én is. Tudom, hogy sokat változott a világ, de azért remélem, hogy a nagy ellentétek ilyen téren megmaradtak.
- Egyszer belógtam a Levitába, egy hónapig Felagund profnál kellett kémcsöveket tisztítanom. De jó buli volt belógni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem izgultam túl a dolgot, én nem sokat változtam, mióta legutóbb találkoztunk, sőt. Talán annyi, hogy akkoriban még nem szoktam a világ elől elrejteni az arcomat lepő megannyi foltot, csak vontam egyet a vállamon. Illetve, még nem kezdtem el gyűjteni a karikákat a testem különböző részeibe.
- Hát, úgy valahogy. Te sokat változtál - jegyeztem meg, mert nem igazán akartam kamuzni ezt illetően. Aztán elmosolyodva biccentettem a kihúzott székre és leültem. Szerettem az ilyen apró gesztusokat, szerintem nem voltak nagy igényeim. - Megvagyok, újra elkezdtem komolyabban lovagolni és ezzel is dolgozom. Azt, amit mindenki más is. Tanulok.
Szerintem ez eléggé adja magát, mert nem mindenki tud akkora nagy franc lenni, hogy csak elhéderel a nagyvilágban és nem csinál semmi komolyat, mint az ismerőseim egy része.
A pincér ahogy megjött, Erik le is adta a rendelését, én pedig kissé felszusszanva néztem az előttem lévő lapra, mielőtt még az ajkamba haraptam volna.
- Én egy multivitamint kérek - néztem nagy szemekkel a pincérre, mielőtt becsuktam volna az itallapot. - És, mi újság veled? Minden rendben van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Bonnie nem változott semmit, mert igen, de a vonásai még mindig ugyan olyanok, mint x évvel ezelőtt. A szeplők, melyek számomra inkább voltak szexisek, mint gázosak, most nem látszanak annyira. Azonban a testékszerek, melyek idő közben rákerültek, annyira nem vonzzanak. Megjegyzésén, miszerint én sokat változtam, csak elmosolyodom. Hát lehet benne valami, mivel az egyetem, a munka, mind megköveteli azt, hogy komolyabban fessek. Egyébként nincs bajom ezzel a változással, mivel a nők érdeklődését valahogy jobban fel lehet kelteni zakóban, mint pulcsiban. Végighallgatom, hogy mi a helyzet vele, melynek végén csak biccentek egyet.
-Ennek örülök! Nagyon jó voltál illetve gondolom még vagy is benne. – egy mosolyt küldök felé, de valahogy nem találom a szavakat. Bonnie is leadja a rendelést, majd a pincér távozik.
- Hát velem minden a legnagyobb rendben. Egyetemre járok, igazságügy- és varázstörvénykezést tanulok, mellette pedig a Minisztériumban vagyok gyakornok apám és a bátyám mellett. Tudod, a családi „biznisznek” menni kell. – újabb mosoly, majd közben a pincér is visszaér a kért italokkal. Lerakja a multivitamint Bonnie elé, majd én is megkapom őket. Kezdésnek lehúzom a whiskeyt. Sajnos rá kell jönnöm, hogy képtelen vagyok addig rendesen beszélgetni vele, amíg nem tálalok ki előtte. Magam elé húzom a borospoharat és elkezdem forgatni, játszani vele. Nem nézek fel a lányra, csak közlöm vele a tényeket.
- Jártam nálad. Minden nap bementem hozzád az elvonóra, de egyszerűen nem voltam képes tovább menni az előtérnél. Sajnálom! Képtelen voltam rá, mivel számtalan rossz emlékez idézett fel. Akartam, hogy tudd, ott vagyok, de… - nem fejezem be a mondatot. Bűnbánó tekintettel pillantok fel rá. Arcomon keserűség ül. Megemelem a poharam és iszok egy korty bort. – Szóval igen… -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Fülem hegyéig vörösödtem. Nos, Sárközi tanár úrnak erről nyilván más lenne a véleménye, mint ahogy Kedves tanár úrnak is. Garantáltan feláll a szőr, meg a toll is a hátukon, ha rám gondolnak, és/vagy meghallják a nevem.
A nyughatatlan vöröske, aki sose képes kibírni, hogy ne csináljon teljes káoszt és katasztrófát maga körül.
- A házvezetőm szerint tutira egy sült idióta vagyok, amiért ilyesmi eszembe jutott. De unatkoztam, na. És ez szórakoztatóbbnak tűnt, mint egy unalmas tankönyvet magolni – fejtettem ki véleményemet, és igen, ez inkább botorság volt a részemről, mint bátorság, és mint tudjuk, a hülyeség és a merészség között elég kicsi és vékony az a bizonyos határvonal, amit én előszeretettel léptem át újra és újra.
- Ja, a Varázslástani Alapfokú Vizsgára gondolsz? Azt hiszem, RBF nálatok, vagy mi… - pörgött az agyam ezerrel, kerestem erre a megfelelő angol rövidítést, aztán rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásomon még bőven volt mit csiszolni.
Igen. Pontosan az előbb Annie által kifejtett okok miatt nem akartam tovább titkolózni, s Perszephonéként egyik világból a másikba vándorolni. Az ő története szomorú, az enyémnek vidámnak kell lennie. Mert én már csak ilyen vagyok, a jópofa bohóc, és nem is akarok más lenni.
Ha túl komolyan venném az életet, azt hiszem, abba én beleőrülnék. Elég kemény volt feldolgozni ezt is, hogy boszorkány vagyok. Más, mint a többiek. Kívülálló. Akinek titkolni kell, hogy milyen valójában, különben bajba kerül miatta.
Mást kellett mondani, hogy miért tűnök el az évnek minden szakaszában, és miért látnak olyan ritkán a rokonok. És ez nekem nem kenyerem.
- Lehet, nem tudom biztosra, de az is esélyes, hogy csak én nem vagyok még elég ügyes hozzá. Ezek felsőbb éves varázslatok, amik hosszú időt igényelnek, hogy tökéletesen megtanuljam, de nagyon szeretem ezt már most. Egyedül a repülés az, amit egyszerűen ki nem állhatok. Leszédülök a seprűről. A mugli repülőgépeket se szerettem soha. – Hát, a pálcák már csak olyan rejtélyes dolgok, amik fura működését szintén szokni kellett még tavaly.
- Az. Ezért is a kedvencem – húztam apró mosolyra a szám. A pite maradéka is elfogyott, ám még maradni akartam kicsit, hadd ülepedjen a gyomromban, mielőtt elindulnék vissza az iskolába. Kellett ez a kis kikapcsolódás, ez a laza nyugalom.
- Nekem ez nem megy. Az irdatlan sok leírás unalmassá teszi, akcióra, perdülésre, lendületre vágyom, ha már kezembe akad egy könyv. Inkább filmeket nézek szívesen, de itt azt nem lehet – helyette maradt a randalírozás, meg a lustán tunyulás hobbinak, unaloműzőnek.
- Ó. Szabad tudni, miért? Hm, eddigi rövid ismeretségünk alapján én azt mondanám, hogy a sárga Navinéseknél a helyed. Ők kedvesek, türelmesek és befogadóak, a legideálisabb barát-alapanyagok – Nem mondhatnám, hogy annyira jó emberismerő lennék, hisz ahhoz keveset éltem és tapasztaltam a világból, de nincs tisztán ilyen, vagy tisztán olyan ember. Mindenkiben megvannak a házaknak az értékei, és pont azért szeretem az iskolámat, mert színes egyéniségekkel van tele, abszolút nem unalmas, és nem akarnak minket egyformává nevelni. A tanároknak itt tényleg fontos, hogy valóban elsajátítottad-e az anyagot, megértetted-e, és itt nem ciki kérdezni. Jó, van, aki fújjol, meg stréberez, de hát Merlinkém, ilyen az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sokkhatás. Azt hiszem ennek lehet mondani azt, amiben jelenleg vagyok, még akkor is, ha voltam bent a kórházban, és láttam, hogy Cath ébren van. Beszéltem is vele. Szörnyen érzem magam, annyira rosszul vagyok a történtek miatt, hogy azt nem tudom elmondani. Főleg azért, mert mindenki, tényleg mindenki kedves velem. Pedig Brightmore vagyok. Annak a testvére, aki majdnem megölte a húgukat. Egy lány, betört fejjel fekszik a kórházban, pedig mindig segített nekem. Megtanított rengeteg dologra, meghallgatott, és amikor lázasan, rémálmoktól szenvedtem, átölelve vigyázott rám, melegített.
Ahogy a cukrászda felé sétálok, eszembe jut egy friss emlék. Erik, aki megmentett az egyik este, finom puszit nyomott a szám szegletébe, én viszont telibe a száját pusziltam, és nem tudom sem azt, hogy miért voltam ilyen bátor, sem azt, hogy jól csináltam-e. Nagyon sokat beszéltem róla, és kérdeztem, hogy hogyan kell jól csinálni, hogy ha egyszer egy fiú meg akar csókolni, akkor ne ijedjek meg, hanem jó legyen. Nem tudtam hallgatni, csak dőltek belőlem a szavak, egészen addig, amíg Cath ajkait nem éreztem a sajátjaimon, egyik kezét a derekamon, a másikat a tarkómon, és nem tudom, milyen hosszan csókolóztunk ott a szoba homályában, de végül azt mondta, hogy nem állítaná, hogy Denis csókol jobban kettőnk közül. A lányok szoktak ilyet csinálni, szóval semmi furcsa nincs benne, és nem is éreztem magam furcsán azóta se tőle. Örülök, hogy megtörtént. Kicsit olyan magabiztos lettem tőle.
A mai ruhámat, hogy miben jövök el forrócsokizni, magamnak kellett kiválasztanom, és nagyon nem tudtam, hogy mit is szeretnék. Szerintem az összes létező ruhát felpróbáltam, amit kaptam, és egyszerűen nem találtam megfelelőt. Én vetettem fel a forrócsokizást, de vajon Thomas minek érzékelte? Lehet, hogy ez egy randi? Nem! Semmiképpen sem. Thomas csak egy kedves fiú, aki nem szeretné megtudni, hogy mennyire jól csókolok, szóval ez nem randi lesz. De mi van, ha mégis igen? Tanácstalan vagyok!
Végül egy fehér felsőt, és rózsaszín, virágmintás szoknyát választottam, mert tudom, hogy a cukrászdában nagyon meleg van. Mint mindig, most is a fehér kabátomat húztam fel, és szinte megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. A ház azon részén mostanában úgy jövök el, mint, akit kilőttek. Nem akarok emlékezni. Ma boldognak kell lennem.