Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.
Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.
A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.
A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál. Menü (a teljesség igénye nélkül)Pizzák (lehet szeletre is kérni)- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar) - félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban) - lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz) - meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.) - vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)
Sütemények, édességek, rágnivalók- málna-fenyőszirup sajttorta - epres csokoládétorta - sós karamellás sütemény - mogyoróvajas-csokis sütemény - kimérősen Bogoly Berti drazsék, apró teasütik, gyömbéres kekszek - csokibéka (van külön angol és magyar kiadás) - popcorn (sós, vajas, sajtos, nagyon sajtos, csípős, karamellás, csokoládés ízekben) Üdítők, limonádék, teák széles választékban, illetve kávé és sörök is kaphatókTulajdonos Bánki Barnabás
Üzletvezető: Bánki Barnabás
Üzletvezető-helyettes: NJK
Pincérek és pincérnők Dragomán M. Aurél
Seprűs futárok Molnár Zselyke Molnár-Vars Tímea Magda
Biciklis futárok NJK
Higiéniai menedzser NJK
|
|
|
Gálffy Erik INAKTÍV
offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 133
|
Írta: 2018. december 28. 19:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744120#post744120][b]Gálffy Erik - 2018.12.28. 19:21[/b][/url] 18:50. Idegesen sétálok a pizzéria előtt, fel és le miközben pumpálom a cigarettát. Az emberek elmennek mellettem és hallom, ahogy megjegyzik, hogy nem vagyok komplett. Annyira nem tévednek nagyot, de máshogy vagyok lökött, nem pedig úgy, ahogy ők gondolják. Nem tudom, hogy mit csináljak. Bemenjek? Ne menjek? Bonnie. Sok szép és nem túl szép emlék köz hozzá. Gyermekkori szerelem, melyből barátság lett, majd mikor előjöttek a drogproblémáim kizártam őt az életemből. Évekig nem tudtam róla semmit, majd kaptam egy rossz hírt. Balesetet szenvedett. De ezzel sem tudtam mit kezdeni, őszintén akkor az sem érdekelt volna, ha meghalt. Minden gondolatom a drogok körül forgott, minden emberi kapcsolatom megszűnt, vagyis csak olyanok maradtak, melyekből hasznot húztam: dílerek és buta fruskák, akik könnyen széttették a lábukat. Ebből álltak a napjaim és csak ez éltetett. Aztán jött az elvonó és rendbe lettem. Ezután próbáltam újra felvenni Bonnieval a kapcsolatot, de nem sikerült. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy most ő van hasonló helyzetben, mint én. Drogok. Elvonó. Minden nap bent jártam az intézetbe, ahova bezárták, de sose mentem be hozzá. Nem tudtam. Nem ment, mivel úgy éreztem, hogy cserben hagytam. Magára hagytam és nem voltam ott, mikor szüksége lett volna egy barátra. Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, görcsbe szorult a torkom és valami furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy szükségünk van-e arra, hogy a régi sebeket újra feltépjük. Mikor megtudtam, hogy itt tanul az iskolában, megkerestem bagolyban, aminek a vége egy megbeszélt találkozó volt. 2019.12.28 19:00, pizzéria. Egyszer csak ismerős alak tűnik fel a távolban, mire én „elrejtőzöm”. Továbbra sem tudom, hogy akarom-e látni, de ő itt van és gond nélkül sétált be. Elnyomtam a cigarettát, erőt vettem magamon és besétáltam én is a pizzériába. Követtem őt, majd mikor utolértem egy mosolyt erőltettem arcomra és megszólítottam. -Csak nem engem keresel? -
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. december 28. 22:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744198#post744198][b]Edler Bonnie - 2018.12.28. 22:50[/b][/url] ErikÉn | december 28 Nem mondhatnám, hogy a kapcsolatunk zökkenőmentes volt. Anno nagyon szerettem őt. Csak a lovaglást valahogy még inkább, így ahogy a dolgok Kevével is elterelődtek egy idő után, úgy Erikkel is inkább a barátvonalat sikerült erősítenem. Akkoriban sajnáltam a dolgot, de aztán annyira eltűnt és nem keresett többé, hogy úgy éreztem, talán nem is akkora probléma ez. Nem ezt érdemeltem, vagy nem akartam belátni, hogy igen. Erre képes volt és megkeresett, nem sokkal ezelőtt, én pedig belementem, hogy legalább egy találkozót összehozzunk. Kíváncsi voltam, hogy mire is vitte az életben, sokat változott-e. Szóval túlléptem a kételyeken, hogy most kell-e ez az életembe, majd felöltöztem és elindultam. Nem kellett volna sietnem, mert ahogy beléptem az étterembe, kicsit rá is stresszeltem. Lehet, hogy meggondolta magát és nem jött el? Mély levegőt vettem az ujjaim tördelve és körbesétáltam a helyet, alaposan körbenézve. Már éppen indulni készültem volna haza, mikor meghallottam a hangot a hátam mögött. - Tessék? Én... oh - ahogy megfordultam, realizálnom kellett, hogy bár változott, a vonásain nagy része nagyon is ismerős a számomra, így csak egy aprót szusszantam, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. - De, azt hiszem, igen. Nem voltam biztos benne, hogy eljössz. Leüljünk? Az állammal az egyik asztal felé böktem, a kezeim esetlenül zsebre vágva, hogy ne csak így lóbáljam magam mellett, látványosan érzékeltetve, hogy nem tudom, mit csináljak velük.
|
|
|
|
Gálffy Erik INAKTÍV
offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 133
|
Írta: 2018. december 29. 17:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744288#post744288][b]Gálffy Erik - 2018.12.29. 17:17[/b][/url] Itt áll előttem teljes valójában. Ugyan olyan szép, mint anno annak idején. Sőt! Még szebb. Igaz, gyerekszerelem volt, de akkor olyan valóságosnak tűnt. Hány évesek is lehettünk? Ha jól emlékszem olyan 16 éves korunkban jöttünk össze, kezdtünk el járni, kinek, hogy tetszik. Nem volt hosszú a kapcsolat, de annál tartalmasabb. Mondhatni, hogy nagyon sok mindent vele éltem át először, vele tapasztaltam meg. Ki gondolta volna?! A göndör fürtök beleégtek retináimba, s bármikor megismertem volna őket. Most pedig ugyan azok a fürtök tulajdonosukkal együtt, itt vannak előttem. Bambán állok,pedig ez nem jellemző rám. Mint ahogy a túlzott izgulás sem, amit az előbb vittem véghez odakint. Szinte hallom, ahogy dübörög a vérem, de megpróbálom minél higgadtam maradni. Kérdésére, miszerint helyet foglalunk-e, csak bólintottam. Követve őt elindulok az egyik eldugottabb helyen lévő, nyugisabbnak tűnő asztal felé, majd mikor odaérünk kihúzom neki a széket. Ha helyet foglal, akkor természetesen be is tolom a széket, majd nekiállok levenni kabátomat. Igyekeztem megadni a módját a dolognak, így inget és zakót húztam a sötétkék farmerhez. A nyakkendőt már túlzásnak éreztem, így az most kimaradt. - Örülök, hogy újra látlak. Alig változtál valamit! – ott volt a nyelvem hegyén, hogy hozzátegyem, „Még mindig gyönyörű vagy.”, de végül jobbnak láttam ezt mellőzni. Valahogy ez már kicsit olyan, mintha átlépne egy határt. Na meg lehet van valakije, aki nem örülnek neki túlzottan, hogy ilyeneket mondok a barátnőjének. – Hogy vagy mostanság? Mit keresel újra az iskolában? – igyekszem elindítani valahogy a beszélgetést, de csak ilyen bugyuta kérdések jutnak az eszembe. Mondjuk nem kezdhetem mindjárt úgy, hogy „Na mi a helyzet a drogproblémáiddal?”. Meg, hogy: „Jártam ám nálad majdnem minden nap az elvonó alatt, csak egy puhap*cs voltam, és nem mertem bemenni.”. Szóval igen, maradnak az idióta kérdések és a szinte tapintható feszültség. A pincér ekkor lép oda hozzánk és felteszi a szokásos kérdést, hogy mit is kérünk. Nem túl udvariasan én azonnal leadom a rendelésemet: - 4 cl whiskeyt kérek szépen jéggel, mellé pedig egy pohár jó minőségű fehérbort. Köszönöm! – szinte biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz némi lazítóra.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2018. december 30. 15:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744408#post744408][b]Edler Bonnie - 2018.12.30. 15:34[/b][/url] ErikÉn | december 28 Nem izgultam túl a dolgot, én nem sokat változtam, mióta legutóbb találkoztunk, sőt. Talán annyi, hogy akkoriban még nem szoktam a világ elől elrejteni az arcomat lepő megannyi foltot, csak vontam egyet a vállamon. Illetve, még nem kezdtem el gyűjteni a karikákat a testem különböző részeibe. - Hát, úgy valahogy. Te sokat változtál - jegyeztem meg, mert nem igazán akartam kamuzni ezt illetően. Aztán elmosolyodva biccentettem a kihúzott székre és leültem. Szerettem az ilyen apró gesztusokat, szerintem nem voltak nagy igényeim. - Megvagyok, újra elkezdtem komolyabban lovagolni és ezzel is dolgozom. Azt, amit mindenki más is. Tanulok. Szerintem ez eléggé adja magát, mert nem mindenki tud akkora nagy franc lenni, hogy csak elhéderel a nagyvilágban és nem csinál semmi komolyat, mint az ismerőseim egy része. A pincér ahogy megjött, Erik le is adta a rendelését, én pedig kissé felszusszanva néztem az előttem lévő lapra, mielőtt még az ajkamba haraptam volna. - Én egy multivitamint kérek - néztem nagy szemekkel a pincérre, mielőtt becsuktam volna az itallapot. - És, mi újság veled? Minden rendben van?
|
|
|
|
Gálffy Erik INAKTÍV
offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 133
|
Írta: 2019. január 2. 13:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744755#post744755][b]Gálffy Erik - 2019.01.02. 13:48[/b][/url] Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Bonnie nem változott semmit, mert igen, de a vonásai még mindig ugyan olyanok, mint x évvel ezelőtt. A szeplők, melyek számomra inkább voltak szexisek, mint gázosak, most nem látszanak annyira. Azonban a testékszerek, melyek idő közben rákerültek, annyira nem vonzzanak. Megjegyzésén, miszerint én sokat változtam, csak elmosolyodom. Hát lehet benne valami, mivel az egyetem, a munka, mind megköveteli azt, hogy komolyabban fessek. Egyébként nincs bajom ezzel a változással, mivel a nők érdeklődését valahogy jobban fel lehet kelteni zakóban, mint pulcsiban. Végighallgatom, hogy mi a helyzet vele, melynek végén csak biccentek egyet. -Ennek örülök! Nagyon jó voltál illetve gondolom még vagy is benne. – egy mosolyt küldök felé, de valahogy nem találom a szavakat. Bonnie is leadja a rendelést, majd a pincér távozik. - Hát velem minden a legnagyobb rendben. Egyetemre járok, igazságügy- és varázstörvénykezést tanulok, mellette pedig a Minisztériumban vagyok gyakornok apám és a bátyám mellett. Tudod, a családi „biznisznek” menni kell. – újabb mosoly, majd közben a pincér is visszaér a kért italokkal. Lerakja a multivitamint Bonnie elé, majd én is megkapom őket. Kezdésnek lehúzom a whiskeyt. Sajnos rá kell jönnöm, hogy képtelen vagyok addig rendesen beszélgetni vele, amíg nem tálalok ki előtte. Magam elé húzom a borospoharat és elkezdem forgatni, játszani vele. Nem nézek fel a lányra, csak közlöm vele a tényeket. - Jártam nálad. Minden nap bementem hozzád az elvonóra, de egyszerűen nem voltam képes tovább menni az előtérnél. Sajnálom! Képtelen voltam rá, mivel számtalan rossz emlékez idézett fel. Akartam, hogy tudd, ott vagyok, de… - nem fejezem be a mondatot. Bűnbánó tekintettel pillantok fel rá. Arcomon keserűség ül. Megemelem a poharam és iszok egy korty bort. – Szóval igen… -
|
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 455
|
Írta: 2019. január 3. 17:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=744868#post744868][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2019.01.03. 17:47[/b][/url] Annie ^.^Fülem hegyéig vörösödtem. Nos, Sárközi tanár úrnak erről nyilván más lenne a véleménye, mint ahogy Kedves tanár úrnak is. Garantáltan feláll a szőr, meg a toll is a hátukon, ha rám gondolnak, és/vagy meghallják a nevem. A nyughatatlan vöröske, aki sose képes kibírni, hogy ne csináljon teljes káoszt és katasztrófát maga körül. - A házvezetőm szerint tutira egy sült idióta vagyok, amiért ilyesmi eszembe jutott. De unatkoztam, na. És ez szórakoztatóbbnak tűnt, mint egy unalmas tankönyvet magolni – fejtettem ki véleményemet, és igen, ez inkább botorság volt a részemről, mint bátorság, és mint tudjuk, a hülyeség és a merészség között elég kicsi és vékony az a bizonyos határvonal, amit én előszeretettel léptem át újra és újra. - Ja, a Varázslástani Alapfokú Vizsgára gondolsz? Azt hiszem, RBF nálatok, vagy mi… - pörgött az agyam ezerrel, kerestem erre a megfelelő angol rövidítést, aztán rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásomon még bőven volt mit csiszolni. Igen. Pontosan az előbb Annie által kifejtett okok miatt nem akartam tovább titkolózni, s Perszephonéként egyik világból a másikba vándorolni. Az ő története szomorú, az enyémnek vidámnak kell lennie. Mert én már csak ilyen vagyok, a jópofa bohóc, és nem is akarok más lenni. Ha túl komolyan venném az életet, azt hiszem, abba én beleőrülnék. Elég kemény volt feldolgozni ezt is, hogy boszorkány vagyok. Más, mint a többiek. Kívülálló. Akinek titkolni kell, hogy milyen valójában, különben bajba kerül miatta. Mást kellett mondani, hogy miért tűnök el az évnek minden szakaszában, és miért látnak olyan ritkán a rokonok. És ez nekem nem kenyerem. - Lehet, nem tudom biztosra, de az is esélyes, hogy csak én nem vagyok még elég ügyes hozzá. Ezek felsőbb éves varázslatok, amik hosszú időt igényelnek, hogy tökéletesen megtanuljam, de nagyon szeretem ezt már most. Egyedül a repülés az, amit egyszerűen ki nem állhatok. Leszédülök a seprűről. A mugli repülőgépeket se szerettem soha. – Hát, a pálcák már csak olyan rejtélyes dolgok, amik fura működését szintén szokni kellett még tavaly. - Az. Ezért is a kedvencem – húztam apró mosolyra a szám. A pite maradéka is elfogyott, ám még maradni akartam kicsit, hadd ülepedjen a gyomromban, mielőtt elindulnék vissza az iskolába. Kellett ez a kis kikapcsolódás, ez a laza nyugalom. - Nekem ez nem megy. Az irdatlan sok leírás unalmassá teszi, akcióra, perdülésre, lendületre vágyom, ha már kezembe akad egy könyv. Inkább filmeket nézek szívesen, de itt azt nem lehet – helyette maradt a randalírozás, meg a lustán tunyulás hobbinak, unaloműzőnek. - Ó. Szabad tudni, miért? Hm, eddigi rövid ismeretségünk alapján én azt mondanám, hogy a sárga Navinéseknél a helyed. Ők kedvesek, türelmesek és befogadóak, a legideálisabb barát-alapanyagok – Nem mondhatnám, hogy annyira jó emberismerő lennék, hisz ahhoz keveset éltem és tapasztaltam a világból, de nincs tisztán ilyen, vagy tisztán olyan ember. Mindenkiben megvannak a házaknak az értékei, és pont azért szeretem az iskolámat, mert színes egyéniségekkel van tele, abszolút nem unalmas, és nem akarnak minket egyformává nevelni. A tanároknak itt tényleg fontos, hogy valóban elsajátítottad-e az anyagot, megértetted-e, és itt nem ciki kérdezni. Jó, van, aki fújjol, meg stréberez, de hát Merlinkém, ilyen az élet.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
Írta: 2019. január 4. 20:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745008#post745008][b]Edler Bonnie - 2019.01.04. 20:36[/b][/url] ErikÉn | december 28 Oh boy...
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
A megjegyzésre, hogy gondolja, jó vagyok még mindig benne, elhúztam a számat. Nem éreztem, hogy különösebben sikeres lennék. Ahhoz ténylegesen versenyeken kellett volna indulni, az pedig nem megy ennyire gyorsan. Nem éreztem magam annyira formában, hogy egyből nekifussak a dolognak. - Majd kiderül a következő szezontól - vontam meg a vállamat meglehetősen lazán, szerintem nem csak rajtam állt a dolog, ahhoz alaposabban bele kellett volna lendülni az edzésbe Aethernek is, aki viszont nem erőltette magát túl egyelőre. - Én nem tudok azonosulni ezzel a nagy szabálykövetéssel, de tudom, hogy nálatok ez így megy - vontam fel enyhén az egyik szemöldökömet, miközben az egyik ujjamon pihenő gyűrűt tekergettem az ujjaim körül. A családom elég durván szétpotyogott az utóbbi években, így nálunk ez már nem így ment. A pincér közben meghozta a gyümölcslevemet, amibe csendesen bele is kortyoltam, míg ő lehúzta a rövidet. Engem a csoportvezetőm meg is ölt volna, ha alkoholos italt rendelek magamnak. Nem volt rá szükségem. Aztán elbaszódott minden. Durván. Elkezdett nézelődni, mint valami kis szende lány, mielőtt kibökte volna, hogy amúgy bent járt nálam az elvonón. Minden egyes nap. Várok. Ülök a közösségi térben és reszket a kezem, nem akarok itt maradni. De kint nem vár semmi, ami jobb lenne, mint az itt és a most. A fejemet Miranda vállára döntöm. Elkattan a fényképezőgép. Lehetne rosszabb is. - Erik? Baszd meg. Azzal, hogy ezt most elmondod, kitörölhetem a seggem, tudod? Nem leszek tőle kevésbé egyedül, mikor az Elmében laktam. Nem voltál ott. Szükségem lett volna egy barátra, de ahogy a többi szemét, sunyi kis geci, te se voltál sehol. - Nem akartam vele veszekedni, vagy dühöngeni, de nem választás kérdése volt az egész, csak elkattantam és már roppant is a pohár a kezemben. - Ha ennyit szerettél volna, akkor kurvára végeztünk is. Nem csak mára. Azzal fel is álltam az asztaltól, hagyva, hogy a multim maradékai az asztalról a padlóra csepegjenek.
|
|
|
|
Gálffy Erik INAKTÍV
offline RPG hsz: 66 Összes hsz: 133
|
Írta: 2019. január 5. 16:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745150#post745150][b]Gálffy Erik - 2019.01.05. 16:13[/b][/url] little girl
A kommunikációnk akadozik, döcög, de alakul, aztán mindent elcseszek. Elmondom, pedig bár ne tettem volna. Bonnie teljesen kiakad, majd még a poharat is összeroppantja mely kezében volt. Erre fel a számon kiszalad, egy „Ohó…” vagy valami ehhez hasonló megnyilvánulás. Ki nem néztem volna belőle, hogy csak egy pikk pakk összetöri a poharat. Nem fogja vissza magát, és nem túl nőiesen adja elő, hogy mi a véleménye erről az egészről. Szinte önmagából kikelve támad nekem, én pedig csak higgadtan nézem végig a jelenetet. Mivel már kimondtam, így a nagy kő leesett, szóval végre megkönnyebbülve hallgatom őt. Lehet jobb lett volna, ha kussolok és elfelejtem a dolgot, de az nem lett volna fair, na meg inkább tőlem tudja meg, mint mástól. Mindenki minket néz, de szó szerint mindenki. Az emberek még az evést is abbahagyták, illetve a mellettünk lévő asztalnál egy fiatal fiúnak megakadt a lemez, szóval most a poharat a szájánál tartva, tátott szájjal bámul Bonniera, aki éppen távozni készül. Teljesen higgadtan, normál hangerővel kezdem el mondandómat, mikor úgy fest, mást már nem akar a fejemhez vágni. - Hát azért te is baszottul ott voltál, mikor nekem kellett volna valaki… Ne játszd itt az áldozatot. Az én faszomban legalább volt annyi, hogy próbálkoztam, még ha nem is sikerült. Te egyáltalán képbe vagy annyira, hogy velem mi volt? Csak mert valahogy nálad mindig a sor végén álltam…. – a monológ felénél nagyjából a hangom kissé megemelkedett, nem kiabáltam, de fennhangon beszéltem. Ha már úgyis fő műsorszám lettünk, akkor már teljesen mindegy, hogy mennyire teregetjük azt a bizonyost. Mérgemben ökölbe szorított jobbommal egy hatalmasat ütök az asztalra. Nehezen lehet felhúzni, de neki sikerül, mindig is sikerült. Fújok egy nagyon, majd hátradőlök a széken, mellkasom előtt összefonom karjaimat és Bonniet figyelem. Fél szemmel látom, hogy a pincér elindul felénk egy ronggyal, hogy a multivitamint feltörölje, de mikor rápillantok megáll. Megrázom a fejem, hogy ezt inkább hanyagolja most, mivel az a szar most eléggé mellékes merre folyik.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 10:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745232#post745232][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 10:11[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemMindenképpen visszaszerettem volna jönni Bagolykőre. De hogy ez ennyire hamar be is következett? Még én sem számítottam rá, nemhogy más! Tanulmányaim befejeztével voltam itt utoljára. Elmentem sárkánykutató és gondozó mestertanonci képzésre, majd annak befejeztével szinte nem is gondolkodva rajta elmentem Romániába a sárkányrezervátumba. Tervben volt, hogy bejárom a világot, hogy sokkal több embert megismerek, hogy bővítem a tudásom mindennemű ország tudásával. De Romániában ragadtam. Nem mondom, nem bánom, de kicsit kiteljesedhettem volna. Író lettem így is, és újságíró is. Kiadtam már két könyvemet, elég neves kiadóknál, mégis visszavágytam ide. Ahogy lassan belépek a falu légkörébe, az óra kereken tizenegyet üt. Melegség tölti el a szívemet, ahogy körbe nézek. Rengeteget változott, de a lényege megmaradt, ahogy azt kell. Mosolyogva kezdek el beljebb sétálni bőröndömet magam után húzva. A Boglyas téren állok csak meg körbe nézni. Minden karácsonyi fényekben úszik, valószínűleg a bálra is készülődnek már a kastély lakói. Ahogy a kastély felé nézek egyre több emlék villan fel az agyamban, amikre szintén elmosolyodom. Nehéz bevallanom, de a Levitát erősítettem, ki mondaná ezt meg most? Még én sem hiszem el, pedig tényleg így volt. Azóta "kicsit" magabiztosabb lettem, karizmatikusabb, őszintébb, belevalóbb. Ha tippelnem kéne mostanában tuti a Rellon házba kerülnék. Nem vagyok bunkó, szó sincs róla, de azon idő alatt, amíg az ember sárkányokkal foglalkozik kénytelen megkeményedni. Ráadásul olyan férfiakkal körbe véve, akik szintén sárkányokkal vannak körülvéve. Nem egy séta galopp, és nem egyszer kellett helyre tennem az ott élő pöcsösöket, avval a szöveggel "Hogy visszavennék, mert lehet egyel több sárkány lesz itt, mint kéne lennie." Szarul hangzik, azonban bevált, így kaptam a Feli-dragon féle becenevet. Mindenki így hívott, így igen fájó szívvel jöttem el onnan. - Üdv újra itt, Ophelia - suttogom az égnek beszélve, leheletem látszik a hidegben, és csak most veszem észre, hogy a hó is elkezdett hullani.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 10:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745234#post745234][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:14[/b][/url] LiaLinaSzeretek zárás után még dolgozni kicsit. Előkészíteni holnapra mindent, plusz a saját vacsorámat is elkészíteni. Ilyenkor, amíg sül, pakolok egy kicsit még, hogy annak, aki nyit, ne legyen annyi dolga. Aztán, ahogy kiviszem a szemetet, látom meg a fiatal hölgyet, aki sétálgat. Fogalmam sincs, hogy láttam-e korábban, de az biztos, hogy két csomag szeméttel állva egy pillanatra teljesen megbűvöl. Azonban, dolgom van, például, megszabadulni a napközben felhalmozódott hulladéktól, így nyelve egy nagyot, száműzve egy sétálgató női alakot az elmémből inkább nyelek egyet, és folytatom az utamat a nagy kukáig. Ott megszabadulok a szeméttől, és oké, a világ visszaállt a rendes kerékvágásába. Éppen visszafelé igyekszem, amikor meghallom, amit magának mond, és elmosolyodom. - Üdv újra itt, Ophelia! Köszöntöm én is, bár azt hiszem, hogy nem nagyon volt korábban közöm hozzá, de sok minden történt az iskolás időszakok óta. Viszont azt hiszem, ő is örül neki, ha valaki - ha már egyszer itt nézegeti, ahogy sétál - kedvesen köszönti őt. Szegény, a másik opció, hogy frászt kap, de azért remélem, hogy nem. Kellemetlen lenne, hogy még csak most érkezett, én meg máris elteszem láb alól. Inkább kinyújtom felé a kezem. - Ari vagyok, nem sorozatgyilkos. Remek indítás, szerintem mindenképpen elhiheti, hogy nem vagyok se őrült, se gyilkos. Pont éppen ezeket mutattam be, hiszen egyrészt néztem őt, aztán megismételtem, majd még közlöm is vele, hogy nem vagyok sorozatgyilkos. Végül is, most még elfuthat.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 10:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745235#post745235][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 10:17[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemAhogy arcomat felfelé tartom, mosolygok. Esküszöm, mintha kicsit meghibbantam volna, lehet a légkör teszi, nem is lenne meglepő. Szemeimet behunyom, így élvezem az arcomra eső hópelyheket. Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire békés és nyugodt. Sárkányok mellett annyira nem engedheted meg magadnak ezt a két lelkiállapotot, muszáj mindig résen lenni, főleg akkor, amikor kiabál mindenki, hogy kiszabadult az egyik gyógyulófélben lévő Magyar Mennydörgő a neki szánt karanténból. Merengésemből egy hang riaszt fel. Lassan a hang irányába fordulok, mosolyom egy félmosollyá szelidül lányos zavaromban. - Öm... köszi - tűröm hajamat a fülem mögé, mint egy tizenötéves kamasz. Volt dolgom már férfiakkal, de nem mondom, hogy mindig az én érdemem volt. Lehet mégsem minden téren lettem talpraesettebb. - Bocsi, nem tudtam, hogy más is van itt - elgémberedett, hideg ujjaimmal, csak óvatosan rázok vele kezet, nem szeretném, ha megfagyna itt helyben. Nincs az az isten, amiért itt lehelgetném naphosszat, mire felolvad. - Ophelia, mint hallottad, és én sem vagyok az - mosolyodom el kicsit már magabiztosabban, kicsit fel is kuncogok arra, hogy nem sorozatgyilkos. Még szerencse, különben futhatnék elgémberedett tagokkal, amihez egyáltalán nincs kedvem. Jelenleg fusson az, akinek két anyja van egy utcában, és csak leszeretnék ülni. Az új magassarkú nem könnyíti meg a szexin és lassan tipegve sétálást a hóesésben, mert annyira feltörte a lábam, hogy legszívesebben itt, az utca közepén dobnám le magamról.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 10:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745236#post745236][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:19[/b][/url] LiaLina- Csak az éjjeli baglyok. Mutatok magamra, majd a pizzériára, amiben a többi üzlettel ellentétben még vidáman égnek a fények. - Egy negyed órája ment el a személyzet, de Ophelia, amilyen hidegek az ujjaid, úgy vélem, egy forró ital segítene. Van teám, kávém, kakaóm. Az utóbbinál még a szemöldököm is megemelkedik kissé. Az új mánia a felnőtt nőknél, hogy kakaóznak. Esküszöm. Kiszabadulnak otthonról, a kisgyerekek mellől, és mit csinálnak? Kakaót isznak. Végre csapnának egy csajos estét, erre nem tudnak elszakadni a családtól. Ez valahol aranyos, és azért nem kicsit félelmetes is. - Illetve, éppen sül még egy pizza, ha szereted, osztozkodok veled rajta. Mondjuk én is bátor vagyok, mert csak a nevét tudom, illetve azt, hogy állítása szerint ő sem sorozatgyilkos, de ennyit. Sem azt, hogy ki, vagy, hogy honnan jött, sőt, a vezetéknevét sem, de egyszerűen annyira lenyűgözött a lassú sétája, hogy nem tudtam csak úgy elmenni mellette, észrevétlen, mint, ahogy mindig is teszem. Sőt, mi több, beinvitálom, felajánlok neki ételt és italt is. Jó, hogy nem köntöst és papucsot mondjuk, bár nem tudom azt se, hogy mi van velem ilyenkor. Túl sok volt a gyerekköptető, vagy közelednek az ünnepek, de valami egészen biztos, hogy az agyamra ment. Talán Ariana felbukkanása óta nem vagyok önmagam. A frász se gondolta volna, hogy komolyan megjelenik még itt. Aztán a nővérem is itt van. Tisztára olyan, mintha valami őrült, kicsavart világban lennék. Lehet, hogy ezért is jelent meg Ophelia itt, hogy egy kicsit legyen más, ami elvonja a figyelmem. - Van kedved? Kérdezem persze, mert nem akarok csak úgy berángatni egy nőt a pizzériába. Lehet, hogy én gálánsnak gondolom, de más meg emberrablásnak.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 10:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745237#post745237][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 10:21[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemBátornak kell lennem, hiszen mikor adatik nekem a világ legszerencsétlenebb emberének még egy olyan lehetőségem, amikor egy idegen férfival beszélgethetek kötetlenül? Nincsenek elvárások, hogy tedd le a villát, hogy fogd a kanalat, ne úgy fogd a csészét, ne szürcsölj. Igen, az utolsó kapcsolatom annyira nem lopta be magát a szívembe. - Hm... - mosolyodom el szélesen Arie felajánlásán. Úgy csinálok, mint aki gondolkodik az ajánlatom, pedig körülbelül már az első szavánál elfogadtam a meghívást. - Valami erősebb nincs véletlen? - teszem fel pofátlan a kérdést, mert most az kéne nekem, nem tea vagy kakaó. Ugyan, most utaztam több, mint 12 órát egyhuzamban, mert elhozattam idáig magam autóval. Az exemmel. Aki végig beszélt. A végén azt hittem megint megkéri a kezem. Halkat sóhajtok egyet, majd a pizza szóra felkapom a fejem. - Pizza? Imádom a pizzát - csapom össze két kezem, mint egy hat éves, mosolyom egyre csak szélesedik. A hó esik, éjszaka van, amit imádok, találkoztam egy igen kedves férfival. Nem is indulhatna jobban a visszatérésem. - Persze, hogy van - lelkesedem tovább boldogan. Érzem, ahogy arcom kipirult a boldogságtól, kicsit talán tényleg úgy nézhetek ki, mint egy kamasz. Hajam egyre jobban a fejemre tapad, mert természetesen sapkám sincs. - Feltéve, ha nem zavarlak - lombozom le saját magam rögtön, remélve, hogy a választ nemleges lesz, mert nem szívesen mennék még a házhoz, amit bérelek. Ez a baj velem. Hajlamos vagyok olyan dolgokba is beleélni magam, ami lehet tényleg csak szimpla udvariasság, nem pedig komoly gondolat. Csak úgy megfogalmazódott benne és feltette a kérdést. Ez még semmit nem jelent.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 10:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745238#post745238][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:23[/b][/url] LiaLina A kérdésére, hogy valami erősebb nincs-e elnevetem magam. Oké, ő nem az a szökjünk meg a gyerek elől kakaózni típus, szerencsére. A környék valahogy gyűjti az ilyen nőket. - Egy pár fajta. Vallom be végül. A legtöbb bontatlan, mivel vagy megittam már a bontottakat, vagy csak nem jutottam még el odáig, hogy kibontsak egyet. Kapok párszor, néha meg veszek, mert mondjuk tudom, hogy ő a kritika, amit megfogalmaztak róla, vagy tetszik az üvege. Persze hivatalosan nem szolgálunk fel alkoholt, de hát most már nincs is nyitva a hely, és még csak pénzt se kérek a hölgytől. Ha csak a nővérem nem dézsmálta meg a készleteket, akkor szinte bármit tudok neki adni. - Ennek örülök, akkor nem nagyon lőttem mellé, amikor megvettem a helyet. Tudtam én, hogy ebben lesz még üzlet. Ki ne szeretné a pizzát? Az jó akkor is, ha csak úgy éppen kell valami, vagy, ha összeülnél a haverokkal, túlélnél egy szakítást, vagy összevesztél az asszonnyal vagy az uraddal, mert az anyósod megmondta a tutit, vagyis, hogy örülhetsz, hogy az ő tökéletes kicsikéje rád nézett. - Ugyan, remete életet élek, örülök, ha van társaságom. Intek az ajtó felé, de azért menet közben megelőzöm, és kinyitom neki. Bent már kezd érződni a pizza illata. Lassan jó is lesz. A kabátjáért nyúlok, lesegítem róla, felakasztom és közben azért bezárom az ajtót, mert hiába ég bent a fény, nem akarom, hogy benyitogassanak. - Foglalj helyet, a hármas box a legkényelmesebb. Mit hozhatok inni? Érdeklődöm, miközben a tányérokat veszem elő, és ha igényli, akkor kést és villát, meg persze poharakat.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 10:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745239#post745239][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 10:24[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemÚgy vagyok vele, ha ez most így alakult, akkor így fogadom el. Nem fogom magam kéretni, nem fogom eljátsszani a megkaphatatlan picsát. Ráadásul nem is úgy néz ki, mint aki csak arra játsszik, hogy bárkit megkaphasson. Kedves, figyelmes és borzasztóan aranyos. Mármint tényleg az, nem tudom, hogy lehet egy felnőtt férfi aranyos, de ő tényleg az. Az alkohol "pár fajtájára" elmosolyodom, az aszfaltot bámulom. Na nem lányos zavaromban, csak remélem, hogy nem hisz olyannak, aki állandóan inna. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy jó whisky nem esne jól átfagyott és megfáradt végtagjaimnak. Kinek ne esne jól egy ilyen ital egy ilyen tökéletes estén? - Valóban nem - indulok el befelé, legnagyobb megdöbbenésemre elém siet, kinyitja nekem az ajtót. A vicc kedvéért pukedlizek egyet felé, mielőtt belépek a jó meleg helyiségbe. Rögtön megcsap a pizza illata, aminek hatására elmosolyodom. A hely nagyon barátságos. Arie javaslatára leülök a hármas boxban, onnan szemlélődök tovább. Már kelnék fel, hogy segítsek neki, hogy hasznos legyek, ha már vendégül lát, de rögtön vissza is ülök. Kezem az ölembe hullik, ott kezdem el morzsolgatni, ahogy elém pakol minden, mint egy pincér. Segítenék, de a tudat erősebb, hogy fogalmam sincs mi hol van, valószínűleg csak láb alatt lennék. - Whisky-t kérek szépen tisztán, ha van - nézek fel rá ültömből, keresve a szemkontaktust, ha sikerül felvennem vele, egy féloldalas mosollyal folytatom mondandóm. - Köszönöm Arie, nagyon kedves vagy.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 10:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745240#post745240][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 10:26[/b][/url] LiaLina- Jó választás, van egy kiváló darabom, még az egyik kártyástól nyertem el. Azóta meg azért nem volt szívem kinyitni, mert bűntudatom van, amiért véletlenül számoltam a játék közben a lapokat. De muszáj volt. Azt akartam, hogy Luna kiszálljon a táncosnői borzalomból, és legyen esélyünk újra normálisan élni. Ki ne tenne meg ennyit? Szóval elnyertem mindent, amit aznap éjjel feltett, és búcsúajándékként még ezt az üveget is nekem adta. Ha a mindent értjük, akkor a pénzt, amit nyertem, elfeleztük, megvettem és felújítottam ezt a helyet, és még van annyi pénzem, hogy az alkalmazottaimat meg tudjam fizetni. Mi ez, ha nem csoda? - Mint ahogy a nevem is mutatja, ari vagyok. Mindjárt jövök. Hátra kell mennem az irodámba érte, így gyorsan végigsétálok a szűk folyosón, majd kikapva az üveget indulok el vissza, közben kinyitva a sütőt, tökéletes és gazdag csodám ott vár, aranybarnán. Az üveget az asztalra teszem, majd visszalépve a konyhába kiemelem a pizzát is egy nagyobb tálalóra, és egy késsel együtt azokat is lepakolom. - Szóval, ide jártál vagy itt éltél? Teszem fel a legevidensebb kérdést, miközben felvágom a pizzát, és egy nagyobb szeletet átemelek az ő tányérjára, majd egy hasonlóan nagyot a sajátomra. Utána töltöm ki a csodálatos aranyszín italt. Eredetileg terveztem magamnak teát is csinálni, de annyira jó leülni, hogy már nincs nagyon szívem felkelni. Majd ha kell ma még, akkor úgyis kerítek rá módot, hogy megcsináljam, addig meg, kényelmesen vagyunk így is. - Ide amúgy mindenki visszatér, én is visszajöttem. Világítok rá egy érdekes tényre, amit nem hittem volna, hogy megteszek, és most tessék, mégis itt vagyok.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 10:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745251#post745251][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 10:50[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemAmíg Arie elmegy a whisky-ért még több időm van felmérni a terepet. Valóban nem tűnik sorozatgyilkosnak, ami megnyugtat. Tényleg nem hittem el, hogy az lenne, de azért jobb biztosnak lenni, nem? Főleg, ha az ember nem tudom hány év után tér vissza, egy relatíve tök idegen faluba, ahhoz képest, mint amikor elment innen. Nem kiábrándító, rossz szó lenne, inkább meglepő. A falu előnyére vált a sok változás, olyan élettel telibb lett, ha szabad így fogalmaznom, mint újonnan visszaérkező. Nem mondok semmit a neves dologra, próbálom magam türtőztetni, de így is kitör belőlem az őszinte kacagás. Akármennyire szeretném visszatartani még inkább előbuggyan belőlem, lassan megfulladok. Amikor kicsit enyhül a roham, jobb kézfejemmel törlöm meg bal szemem, mint egy igazi hatéves. Csillogó szemekkel tekintek fel Arie-ra. - Szóval a név tényleg kötelez - biccentek egy aprót elismerésem jeléül. Megvárom, amíg mindent elrendez, felszeleti a pizzát, azt kiteszi két tálra, majd leül. Kicsit mintha megkönnyebbülne, amikor feneke a padot érinti, de erre nem mernék mérget venni. Minden végén pillantok csak rá, így válaszolok a kérdésre. - Visszatérő vagyok - bólintok egy aprót én is, meglepődve tekintek a következő mondat végén Arie-ra. Tényleg mindenki visszatérne? Ez a hely furcsamód vonzza vissza magához az embereket. AKi nem tervezi, biztos vagyok abban, hogy őket is visszahívja ez a hely, vagy vagy így, vagy úgy, de valami közük van hozzá. Közvetlen vagy közvetetten, az mindegy. - Amikor befejeztem a mestertanonci képzést, rögtön elmentem Romániába, a sárkányrezervátumba, és ott ragadtam. Aztán itt kötöttem ki ismét - intek körbe a helyen, mosolyom levakarhatatlan. Ha így indul a visszatérésem, vajon a későbbiekben csak rosszat tartogat nekem a falu? Félénken, de felemelem whisky-vel megtöltött poharam és Arie-ra mosolygok. - Rád! - koccantom poharának a sajátom, majd egy isteneset kortyolok az italból. Elismerően bólintok egyet, majd letéve az asztalra a nedűt, kést és villát fogok, majd neki látok a pizzának.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745265#post745265][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:12[/b][/url] LiaLinaMuszáj nevetnem nekem is, hiszen annyira aranyosan nevet, és ez ragadós. Szeretem a vidám embereket, azt, amikor valaki jól érzi magát. Ha tudom, hogy ez lesz egy szemétkivitelből, sokkal lelkesebben cselekszem meg. Igazából a cipőinek köszönhetem a tényt, hogy itt van, mert olyan lassan sétált, hogy feltételezem, a lába nem bírta már a nyomást. Szóval köszönjük a divatmániának a csodát, amivel ma este megáldott engem. - Valahogy úgy. Anyáméknak már ott volt a nővérem, Luna. Eléggé holdarcú a lány, szóval rám néztek, és úgy gondolták, ez a gyerek olyan ari lesz, és így lettem én. Amúgy biztos van a névnek valami jelentése is, de fogalmam sincs, hogy mi az, ez az "ari vagyok" dolog elég jól bevált az elmúlt évtizedekben, szóval inkább nem bolygattam meg a nyugalmamat. Ki tudja, lehet, hogy azt jelenti "vérmes" vagy "sátáni", hát az biztos, hogy olyan nem vagyok. - Sárkányok? Az szép. Nem ezt tippeltem volna. Inkább kalandornak mondanálak, aki bejárta a világ több országát, összevetette a különbségeket a mágustársadalmak között, és most, mint sikeres ember, visszatért a gyökerekhez. Nem, tényleg nem mondtam volna meg, hogy sárkányok, de azt hiszem azért, mert bennem is megvan az a stich, hogy férfias és nőies szerint tipizálom a munkákat. A sárkányok meg ugye eléggé férfiasnak mondanák a munkakört. - Én nem maradtam mesternek, valahogy nem is tudtam mit akarok csinálni. Aztán ráböktem egy egyetemi szakra. Mit nézel ki belőlem, mi lettem? Sokan nem tudnák megmondani, rám állítólag simán nem illik a végzettségem. Aztán szerintem, ahogy idővel megismernek, rájönnek, hogy tényleg nem vagyok olyan extrémen izgalmas valaki. - Rád. Felelem én is, elvégre neki én, nekem meg ő dobja fel az estémet. Kortyolok egyet, majd még egyet, és végül elégedetten teszem le én is. Megérte elnyerni. - Mik a terveid most, a sárkányok után?
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 11:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745267#post745267][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 11:14[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemEgyütt nevetünk, mint régi jó ismerősök. Valamiért ez még nagyobb boldogsággal tölti el a szívem, minthogy egyedül álljak neki a következő könyvemnek a szállásomon. Ismét elmosolyodom, ahogy a testvére is szóba kerül. - Szóval van testvéred. Vigyázz, mert egyre több mindent tudok meg rólad - iszok még egy kortyot az elém rakott italból, egy sanda féloldalas mosollyal. - Én egyke vagyok - vonom meg a vállam semlegesen. Soha nem zavart, a szüleim nem kényeztettek el, sőt... mindent magamnak köszönhetek, mert, ha az ember apja alkoholista, az anyja meg egyszer csak eltűnik, akkor nemigen számíthat magán kívül másra. Mégis mindig próbálok kedves és odafigyelő lenni a körülöttem lévő emberekkel. Mert most, ha nekem szar, másnak miért kéne, hogy az legyen? - Beletrafáltál, Arie - nevetek fel halkan. - Ez volt a tervem, de annyira megszerettem az ott dolgozókat és az ott élő sárkányokat, hogy végül maradtam - egy pillanat erejéig hunyom be a szemem. Nehéz volt megírni a két könyvet így, de mivel ebben éltem, valamilyen szinten meg is könnyítette nekem. Az, hogy mindent láthattam, ami a sárkányokkal kapcsolatos csak még inkább motivált a könyvek megírására. - Régész - vágom rá gondolkodás nélkül. Valószínűleg nem találtam be, de olyan régészes indíttatásúnak tűnik, és még jól is állna neki, ahogy elképzelem a szakmában. Ráadásul valamilyen szinten szerintem mindenkit érdekel a régészet. Mosolyogva fogadom, hogy ő pedig rám iszik, tekintetem az asztalt pásztázza inkább, ha már feltekinteni nem merek. - Író vagyok, úgyhogy valószínűleg megírom a harmadik könyvem. Közben pedig cikkeket írok - teszem le a kést és a villát, hogy ismét tudjak inni egy kortyot. Nem tudom mikor ettem utoljára ilyen finom pizzát, ráadásul késsel és villával. Kicsit nem én vagyok, de nem merek neki állni kézzel-lábbal enni, mint egy ősember. - Nem bánod? - emelem fel a pizzát kacsóimmal, kérdőn tekintek az előttem ülő férfira. Remélem nem bánja, mert alapból bűn késsel és villával enni a pizzát szerény véleményem szerint.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:16
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745269#post745269][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:16[/b][/url] LiaLina - Mindig elfelejtem, milyen veszélyes dolog veled beszélgetni. Mindig? Miket beszélek, hiszen csak most találkoztunk. Mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Örülök, hogy végél megszólítottam kint. Bár nem tudom, honnan vettem a bátorságot, én általában a láthatatlan srác vagyok. Tudod, a sofőr a buliban. - Szóval igen, lebuktam, van egy testvérem. Legalábbis egyet ismerek el. Kurafik korcs kölykei vagyunk. Nevetem el magam, mert ez viccesen hangzott, másrészt semmi meglepő nem lenne abban, ha tényleg lenne még egy vagy tíz testvérünk. Ha most beállítana valaki, hogy ő is egy Frank, azt hiszem, megveregetném a vállát, és részvétet nyilvánítanék. - Ha ennyire szeretted, miért jöttél el? Kérdezem azt ami a témakörben a leglényegesebb szerintem, és mivel ő hozta fel, nem hiszem, hogy a lelkébe taposnék ezzel. Ha meg mégis, maximum terel. - Majdnem. Mágiatörténész, imádtam Indiana Jonest, de aztán beütött a krach, én meg tanár lettem, de a gyakorlaton kívül nem tanítottam, kártyáztam. Aztán megvettem belőle ezt a helyet. A szüleim biztos nagyon büszkék lennének rám, meg a sztripper nővéremre, tiszta karrieristák vagyunk mind a ketten. - Könyvet írsz? Én is. Ki tudja, egy nap majd a Bagolyköves leveleken ott szerepel majd a nevünk a kötelező vagy ajánlott irodalom között. Menő lenne. Nem is tudom, hogy ezt valaki használja-e még. Mármint a menő szót. - ó! Nézd már! Te olyan lány vagy! Hála Merlinnek! Emelem fel a kezeimet, majd teszem le a villát, és fogok neki a kézzel evésnek. Felszabadulás ez egy, férfiembernek.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 11:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745271#post745271][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 11:17[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemA mindig szóra megemelkedik a szemöldököm, de nem reagálok rá különösebben. Ezek szerint ő is úgy érzi, mintha már régóta ismernénk egymást. Kicsit megkönnyebbül a lelkem, hogy nem csak én vagyok vele így, elég szarul jött volna ki, ha én elhiszem, hogy mennyire jóban vagyunk, de ő meg közben hülyének néz, amiért ennyire közvetlen vagyok és boldog. Halkan felnevetek a testvérével megfogalmazott mondaton, de nemigen reagálok rá. Egyrészről nem tudok mit, másrészről pedig, ha tudnék is, sem lenne hozzá semmi közöm, hogy ő hogy áll a testvéréhez vagy hogy sem. Vagy akár a családjához. Én rosszul állok hozzájuk, de legalább van rá okom, amit nem kell tudnia senkinek. - Kell egy kis pihenés - sóhajtok egy nagyot. Elmosolyodom, ahogy ő is kézbe veszi a pizzát, nagy megkönnyebbülés ez számomra. Soha nem ettem késsel-villával pizzát, és nem is most szerettem volna neki állni. Kicsit felemelem a pizzát, amikor jelentőségteljesen ránézek, majd egy nagyot harapok az ételbe. Finom, kár lenne tagadni. - Kicsit megfáradtam a rengeteg sárkány között, de vissza kell majd mennem pár hónap múlva úgyis - vonom meg a vállam gyengéden. Így vagy úgy, ahogy Bagolyfalva, úgy a romániai rezervátum is mindig vonzani fog. Főleg, ha pár tojás az inkubátorokban csak arra vár, hogy végig nézd egy kikelés folyamatát. Semmi pénzért nem hagynám ki. Tekintetem Arie arcára siklik. Kártya? - Mázlista vagy és a mágiatörténet nagyon érdekes - mutatok rá a tényre, amit valószínűleg ő is tud, hiszen azt tanulta, majd őszintén felnevetek. - Vigyázz, mert én is értek kicsit a lapokhoz ám - forgatom meg a szemeimet, miközben lerakom a pizzám és a poharam felé nyúlok. Megállok a mozdulatsorban, amikor kiderül, hogy ő is könyvet ír. Ez érdekesebb, mint az előttem lévő ital. Érdeklődően tekintek rá. - Komolyan? - mosolyodom el szélesen, mert végre valaki. - Miről írsz, ha nem túl indiszkrét a kérdésem? És tényleg az lenne - csillannak fel szemeim, mert valóban így gondolom. Nem mindenkinek adatik ez meg, de ha egyszer mégis, akkor hatalmas bóknak kell venni.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745273#post745273][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:20[/b][/url] LiaLina Ha vannak a világban lelki társaink, akik olyan emberek, mint mi, csak szétszóródtunk - és nem, most nem arra gondolok, hogy van egy, a szerelmed, aki a másik feled is -, akkor biztos vagyok benne, hogy ő az egyik. Nagyon remélem, hogy valóban létezik, hogy ez az egész megtörténik. Nem akarok pár perc múlva arra kelni, hogy megszólal az ébresztőm kellemetlen, álomölő hangja. Azt szeretném, ha délután vagy holnap vagy egy hét múlva is van rá lehetőségem, akkor újra beszélgetni tudjak vele. Hihetetlen, máris a jövőn gondolkozom, pedig még a jelen is itt ül velem szemben. - Vissza kell menned? Azt hittem, hogy ez egy ilyen végleges áttelepülés. Mondjuk jogos, aki egyszer éveket tölt egy sárkányrezervátumban, és imádja, élvezi, akkor miért jönne vissza? Azt hiszem, én is most úgy vagyok vele, hogy nekem ez így most jó, kezdek boldog lenni. Nem hiányzik a kártya, eleve nem azért csináltam, mert valamilyen érzést kiváltott belőlem, sőt! Az váltott ki, hogy láttam, ahogy Luna egy rúdon pörög. Nem akartam, hogy a nővérem ennyi legyen. Egy lány, aki mindent ledob. Azt akartam, hogy legyen lehetőségünk újra önmagunknak lenni. Azt nem mondom, hogy a tanítás sem hiányzik, vagyis a gyerekekkel való foglalkozás, mert az igen. Amikor a vonaton bejött az a kislány kérdezni, akkor ott feljött minden, és olyan jó volt a mosolyát látni, hogy megértette, miért nem volt helyes, amit csinált. - Szóval értesz? Rendben, akkor legközelebb leteszteljük. Felteszek mondjuk egy évnyi ingyen pizzát ellened. Magabiztos vagyok, elvégre tudom, hogy kiválóan tudok csalni a kártyában. Bármelyik kártyajátékban. Bizony, még az unoban is. Még senkinek se tűnt fel, hogy milyen sok plusz négyes van, amikor rosszul állok. - Mágiatörténet. Meglepő tudom. Vigyorogva pillantok rá, én felemelem a poharamat, és iszok egy nagyobb kortyot. - Amúgy, próbálom magát a száraz tankönyvi anyagot szórakoztatóvá tenni a gyerekek számára. Érdekességeket is belevinni, és egy kicsit színesebben leírni, mint, hogy a 1689-ben a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény aláírták, lapozzunk. Egyszerűen az a kor, amikor először találkoznak a fiatalok a mágiatörténettel, pont az, amikor a gyermeki én helye szűkülni kezd, de lehetőséget kell még adni neki, hogy a tudásfelvételben jelen legyen. Azt hiszem, elkezdte a szervezetem megérezni az alkoholt. Inkább csak megrázom a fejem. - Tankönyveket. És te?
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 11:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745278#post745278][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 11:25[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemA rezervátum jó ok volt arra, hogy ne menjek haza apámhoz. Kicsit kibúvó volt az otthoni felelősség alól, de egyáltalán nem bántam, sőt! Ha tetőzni akarom még bűntudatom sem volt, és most is ugyanúgy csinálnám, mint anno. Szerettem ott lenni, megedződtem, magabiztosabb lettem. Kénytelen is voltam ezeket a tulajdonságaimat a felszínre hozni, mert mégis csak sárkányokkal és férfiakkal voltam körbevéve. Mindenki tisztelettudó és kedves volt, de nyilván kaptam megjegyzéseket a kinézetemre és hogy mennyire magukévá tennének. Az ilyeneken csak nevettem. Egyiknek sem volt vér a pucájában, hogy randira is hívjon, így tudtam, hogy ezek csak szavak. Nem mondom, hogy nem képzeltek el így vagy úgy, de ameddig csak szavak maradtak a szavak, nem volt okom aggódni. - Az is, de még van pár dolgom - vonom meg a vállam. - Körülbelül fél év múlva. Pár tojás rám vár az inkubátorokban - mosolyodom el, ahogy eszembe jut az első ilyen szereplésem. Alig bírtuk valahogy elvenni az anyukától a tojást, de muszáj volt. Az anyja is megbetegedett kezelnünk kellett, így elvettük tőle a tojást. Amint kikelt épen és egészségesen visszaadtuk az anyjának, aki kitörő örömmel fogadta, annyira, hogy majdnem meg is halt benne valaki. De túléltük és jókat nevettünk a kis sárkány bénaságain. - Benne vagyok - nyújtom felé a kezem, hogy meg is pecsételjük azt. A szavak csak szavak maradnak, mint mondottam már. Biztosíték nélkül semmi nem ér semmit, de Arie-nál megelégszem csak egy kézfogással. Lehet csak elbízom magam és pár hónap múlva már a nevemre sem emlékszik, vagy átvág, de egy előlegezett bizalom még senkinek sem ártott. Még ha minimális is. - Biztos jó tanár vagy. Már nem kártyázol, ha jól vettem ki a szavaidból és van egy menő pizzériád - tárom szét a karom, hogy egyértelmű legyen. - Miért nem mész vissza tanítani? - kérdezem meg tőle. Kicsit indiszkrét tudom, lehet nem is tartozik rám, de ezt meg kell tudnom. Eltudom képzelni tanárnak és az első személyiségjegyekből, amik kiütköztek abban is majdnem biztos vagyok, hogy jól csinálta. - Engem nemigen kötöttek le soha az ülős dolgok, de abban biztos vagyok, hogy te letudtál volna kötni engem is - mosolygok rá őszintén. Tényleg így gondolom, bár így kimondva lehet furán hangzik a dolog. - Nos - gondolkodom el egy pillanatra, ahogy ismét kezembe veszem a pizzát. - Én inkább a sárkányokról való merengéseimet vetem papírra. Nemigen szeretem beskatulyázni a könyveimet, bár a kiadók nyilván megteszik - vonok vállat kicsit szomorúan, végül ismét egy jókorát harapok a pizzámba és csendben várom a folytatást. Valószínűleg visszatérő vendég leszek, főleg akkor, ha Arie is bent lesz. Élvezem a társaságát, megnyugtató. Ki tudja meddig fagyoskodtam volna a téren, ha nem jön ki és "ment meg". Ahogy ismerem magam valószínűleg még mindig kint állnék.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745280#post745280][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:28[/b][/url] LiaLina - Óóó, akkor ez csak egy kitérő? Furcsa, de szomorúság fog el. Engem. Egy lány miatt, akit húsz perce behívtam az utcáról. Nem is tudtam a nevét, sem azt, hogy ki ő. Sőt, ami azt illeni, még most is csak annyit tudok, hogy Ophelia a neve, ő pedig annyit, hogy az enyém Arie. Semmi mást. Mégis, húsz perc után elszomorít a tény, hogy fél év múlva el fog menni innen. Pedig könnyen lehet az is, hogy csupán ez a pár kellemes óra lesz minden, ami kettőnk között lezajlik. Furcsa az élet, furcsa, hogy miként változnak a fontos dolgok. - Attól még, hogy nem játszom egy ideje, tudok. Simán visszaülök a nyeregbe. Olyan ez, mint a biciklizés. Különben is, én nem úgy játszottam, mint a partnereim. Nem volt bennem forrófejűség, sem őrültség, sem semmi ilyesmi. Én csak arra törekedtem, hogy ne bukjak nagyot, és főleg, hogy a kis trükkömmel ne bukjak le. Jó okból cselekedtem, azért, hogy kikaparjam magunkat onnan, ahova a szüleinknek hála jutottunk. Felelőtlenség így gyereket szülni a világra. Nem mintha én támogatnék bármi olyan dolgot, ha én ejtenék teherbe valakit, akkor megoldanánk, és nem úgy, hogy az anyja is meg én is partnerről partnerre járunk, aztán szólítsanak mindenki újapunak meg újanyunak. - Nem is tudom. Valahogy sosem volt opció. Azt tudtam, hogy ide akarok visszajönni, mert elég boldog gyerekkorom volt a Bagolykőben, de amikor kérdeztem, azt mondták, be van töltve az állás, így igazából nem is mentem tovább. Pedig lehet, hogy azt mondták, volna, hogy a jövő tanévben már szabad lesz, vagy, hogy lehetnénk felesben, vagy bármi, de nem tettem. Úgy éreztem, hogy akkor nem ez az utam. Akkor láttam meg azt is, hogy ez a hely eladó, délutánra pedig már az enyém volt. Akkor így jött ki jól a lépés, és valóban, tényleg élvezem is csinálni. - Öhm... Köhintek egyet, mert a mondat végénél még nem ért le teljesen az aranyló ital a torkomon, és amit mond, nos az elég kevés férfinak nem indítja be a fantáziáját. Amúgy meg, innen látszik, hogy tényleg figyelek rá, mert egyből kapcsolok. - Hát ha neked ez jön be. Nevetem el magam bepárásodott szemmel. Az ital maga is eléggé mar, nem kell még hozzá ilyen extra. De az a baj, hogy el is képzeltem, és most azt hiszem, inkább valami hideget kellene innom, és nem azon morfondírozni, hogy végre hasznosítani lehetne az ágyrácsot is valamire. - Mondj fel nekik. Próbálok visszatérni a témához tényleg, de fel kellett kelnem, és el kellett sétálnom a pultig, hogy a hűtőből kivegyek egy üveg 7up-ot. Az volt a legközelebb, és mint mondtam, kell valami, ami eltereli a gondolataimat. Ez majd jó lesz, mert hideg és fanyar. - Komolyan. Az én kiadóm imádja a sajátos gondolkodásmódot. A tulajdonosa két őrült vörös nő, zseniálisak, és nagyon nyitottak. Adhatok hozzájuk kontaktot.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 11:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745284#post745284][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 11:30[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemKitérő lenne? Arie szavain elgondolkozom akaratlan. Nem tudom, hogy kitérő-e. Hogyha vissza megyek Romániába, akkor ott is maradok-e, de az tuti, hogy vissza kell mennem. Az már teljesen más kérdés, hogy visszajövök-e ide. Ha van okom visszajönni, akkor valószínűleg megtenném, de ha nincs... akkor lehet otthonomnak hívhatom már Romániát. Egyelőre újként jöttem ide vissza, nem hiszem, hogy bárki is emlékezne rám, de az új, mindig jó. Váratlan változásokat hoz magával, váratlan döntéseket. - Mmm, ha ez alatt a fél év alatt, amit itt töltök - harapok egyet a pizzába, majd a falat lenyelése után folytatom. - Lesz okom visszajönni, akkor nem csak egy kitérő lesz - mosolyodom el, kezembe fogom a poharat. Az ital jólesően égeti a torkom, már-már mondhatni és is hamarosan lángot okádok. - Kérdezz rá most! - csillan fel a szemem, kicsit fel is emelkedem ültömből, annyira elvisz az elragadtatottság. Mennyire jó lenne, ha Arie újra tanítana. Biztos vannak alkalmazottjai, akik tudnák vinni a helyet, amíg ő tanít. Keresem Arie tekintetét, ami kicsit, mintha be lenne könnyezve neki. Mosolygok, majd kicsit lelankad a mosolyom, amikor leesik, hogy mit is mondtam és ez vajon külsősként hogy hangozhatott. Eltakarom a szemem pár másodperc erejéig, de a mosolyom nem tud lelankadni. Nemrég találkozunk és máris megfullasztom a srácot. Remek nap lenne, feltenné az i-re a pontot. Ráadásul Arie túl jó ahhoz, hogy egy olyan nőt viseljen el, mint én. Remélem nem gondolja azt, hogy "olyan nő" vagyok. Voltak kapcsolataim, leginkább csak alkalmiak, de azért nem teszem szét mindenkinek a lábam! Nekem is van önbecsülésem kérem szépen! - Jól vagy? - simítom meg alkarját, amikor visszaül elém a 7up-pal. Mosolyogva kérdezem meg, mintha mi sem történt volna az előbb, fejemet kicsit jobbra is döntöm. Kezem elveszem, majd ahogy hátradőlök az én látásom is elhomályosodik pár pillanatra. Amilyen régen ittam tömény alkoholt ez nem is meglepő. Lehúzom az utolsó kortyot, megeszem a maradék pizzám, így tekintek ismét Arie-ra. - Gondoltam rá - vonok vállat óvatosan. - De ettől az egytől eltekintve meg nagyon jó kiadók.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745286#post745286][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:32[/b][/url] LiaLina
- Mi tartana itt? Hú oké, álljunk le, ez egy nagyon erős, nagyon nagyon erős bekérdezés volt. Jó, hogy nem találom ki, hogy holnap kettőkor feleségül veszem, ha ezen múlik. Azt hiszem, egy kicsit régen voltam már igazán jó társaságban, és valóban elkezdek aggódni, hogy mi lesz, ha ez véget ér. Viszont szépen, érdeklődőn kérdeztem, nem úgy, mint egy őrült. Amúgy is, sok minden itt tarthatja az embert, vagy sok minden miatt visszajöhet. Én is visszatérő vagyok, gondolom Ariananak is jó oka van itt lenni, és Ophelia sem véletlenül választotta ezt a helyet. - Gondolod? Nem akarok nyomulós lenni. Tudod, az a fajta, aki mást sem csinál, csak érdeklődik mindenről. Szabad állás, van pasid, mikor kávézunk együtt, mi a helyzet. Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak kérdések nélkül élni, és újra meg újra felteszik ugyanazokat. Idegesítőek. És mivel engem is idegesítenek, feltételezem, hogy másokat is idegesít a dolog. Szeretek inkább kivárni, halogatni, ami nem feltétlen egy jó taktika, sőt, ami azt illeti, nagyon rossz megoldás bír lenni. Szóval egyelőre lebegek, és amikor már ez a hely biztos lábakon áll, mondjuk a két tanév közötti időszakban, és úgy áll, hogy van hely, akkor szerintem mindenképpen meg fogom pályázni a dolgot. - Persze, csak, amikor azt mondtad, hogy, öhm. Valóban jó ötlet ezt elmesélni? Még a végén perverznek fog tartani. Egy pillanatra meg is állok a gondolatmenetben, de aztán eszembe jut, hogy ő kezdte, szóval én igazából csak az ő áldozata vagyok. Szegény Arie. Már szinte sajnálom magam. - Szóval. Felvetetted, hogy le tudnám kötni a figyelmedet. Csak az, hogy "biztos le tudnál kötni", kissé máshogyan jött át fejben, és eléggé elképzeltem, ahogy éppen, hát, ezt teszem. A végébe egy kicsit bele is zavarodom, megvakarom az orrnyergemet, miközben rá pillantok. Nem akarom, hogy nagyon furcsának nézzen, még ha az is vagyok, így csak legyintek egy aprót, és megköszörülöm a torkom. - Szóval, jó kiadók. Ha mégis megunod őket, csak szólj. Amúgy, van már szállásod? Igen, ez a lekötözés után egy szuper téma, gratulálok fiam.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 11:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745288#post745288][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 11:34[/b][/url] Frank Arie Martin - Visszajöttem- Mondjuk egy említésre méltó pasi - kezdek el merengeni, a plafont bámulom közben. - Ha egy kisebb sikert eltudnék érni az itt létem alatt. Ha kicsit enyhül az odavágyódásom - teszem keresztbe az asztal alatt a lábam. Nos... ezek mind olyan dolgok, amik összejöhetnek fél év alatt. Ha olyan mázlista vagy, mint Fortuna gyereke, akkor van esélyed. De ha olyan, mint én, akkor nincs valami sok esélyed. Nem tartoztam soha a szerencsések közé, de sosem bántott, mert így is eltudtam érni dolgokat, mint a mellékelt ábra mutatja. Nem vagyok ostoba, felszínes és önző. Ezek mellé sikeres író vagyok, és sikerült lehúznom nem tudom hány évet Romániában. Szóval... félreértés ne essék. Nem nézem le magam, és van önbecsülésem, egyszerűen sok dolgot nem a szerencsének köszönhetek, hanem saját magamnak. - Nem lennél az - megrázom a fejem, miközben rákönyökölök az asztalra. - És mikor kávézunk együtt? - teszem fel én a kérdést, kicsit közelebb hajolok Arie-hoz. A pizzám nagy része elfogyott, de több nem fér belém. Poharamat megfogom kezemben és kortyolok belőle egyet. Ha ő túl nyomulósnak érzi ezeket a kérdéseket, akár egy interjún, akár egy lánynál, akkor majd én megkérdezem. Az nem számít, hogy egy hímnemű és egy nőnemű emberről beszélünk most. Élvezem Arie társaságát. Annyira, mint már régen egy embernek. Tudunk beszélgetni mindenről, nyitott, közvetlen, kedves és jó a feneke. Mi kellhet még egy nőnek, aki este tizenegykor a faluban téblábol mínusz nem tudom hány fokban? Ja, hát a feneke... amikor ment a hűtőhöz volt ám időm lecsekkolni mindent. Ráadásul nő vagyok, úgyhogy nekem ehhez nem kell több pár másodpercnél és mindent láttam, mindent tudok. Ez a mindent tudok így is értendő. Minden kis gyűrődést a nadrágján. Kicsit kikerekednek a szemeim, ahogy Arie kifejti nekem megfulladásának okát. Nos, igen. Gondolhattam volna, hogy tényleg rosszul fog hangzani, de kár is lenne tagadni, hogy nem bánnám, ha lefoglalna. Vagy így, vagy úgy. - Öm... - iszom meg az utolsó kortyot az aranyló italomból. - Ki tudja? Lehet még lesz rá példa. Akár több is - vonok vállat enyhén, ahogy felveszem a szemkontaktust. Valószínűleg ezt a pohárka whisky-t is megéreztem. Nem lenne meglepő, nagyon régen ittam töményet. Meg úgy alkoholt. Romániában nem engedhettem meg magamnak, hogy igyak, ott mindig ébernek kellett lenni. Sajnos nem voltak ereszd el a hajam esték, ami nem meglepő, bármikor beüthetett a krach. És mellettem szóljon, hogy amúgy nem szoktam ilyeneket mondani, de tényleg régen élveztem ennyire egy ember társaságát. - Van, valami néni kiadja a fölső szintjét, de elég unszimpatikus volt - mosolyodom el. - Tudod, ez a tipikus néni, aki soha nem mosolyog - vonok vállat, majd óvatosan felkelek. Még stabil vagyok, úgyhogy legyet elkortyolgatok még egy whisky-t. - Főzhetek egy teát? - kicsit lejjebb hajolok Arie-hoz, hogy - bár csak ketten vagyunk itt -, de ne kelljen kiabálnom és tutira meghallja. A választ meg sem várva indulok el a konyha felé, hogy majd feltalálom magam. Szeretem a kihívásokat.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745290#post745290][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:37[/b][/url] LiaLina Zavarba hozott ezzel a mondattal, érzem, ahogy a füleim égni kezdenek, de mivel ő a plafont nézi, így én egész nyugodtan rátehetem hűvös ujjaimat a bal fülemre, hogy egy kicsit enyhüljön az érzés. Na most akkor, mit is mondhatunk említésre méltónak? Nyilván, nem kérdezhetek rá, de próbálom kitalálni, hogy egy olyan kaliberű hölgynél, mint ő, mit is jelenthet ez, és valahogy mindig sikerül oda kilyukadnom, hogy én ebből mit tudok teljesíteni. Nyilván, illendő volna tán, ha ez a bizonyos férfi megkapó. Valljuk be, hozzá egy magas, jóképű, mondjuk piszokszőke hajú és kék szemű férfi illene, aki simán csendre int egy hisztériás mennydörgőt. Oké, ez nem igazán az én asztalom, viszont talán némiképp tudok javítani azzal, hogy jó a humorom - szerintem -, és jó beszélgető partner vagyok - ugyancsak szerintem -. Előzékeny és illemtudó vagyok, de nem domináns. Mondjuk ez nem tudom, esetében mennyire jó, de az eddigi kapcsolataim mind olyan nőkkel köttettek, akik állandóan legyőztek engem. Amúgy is, miért is gondolkozok én ilyenekről? Nem mondta egy szóval sem, hogy nincs valakije, hogy nem egy pasihoz jött haza. - Kedden, tizenegykor. Mondom nyugodtan, azért figyelek rá a belső pánikom ellenére is, és igyekszem olyan nyugodtan folytatni a beszélgetést, mintha az előbb nem egy százalékos skálán próbáltam volna megtippelni, hogy mekkora esélyem lenne nála. - Holnap segítek a költözködésben, elbűvölöm a főbérlőt, amíg te a megbotránkoztató csomagokat felcsempészed. Aztán segítek felvinni a nehezebb dolgokat. Vasárnap főleg kipakolsz, esetleg egy-két sms-t dobunk egymásnak. Hétfőn nyilván megbeszélésre mész, ahogy én is, szerdán pedig már túl sok nap telt el, így a kedd tökéletes. Tizenegykor találkoznánk, de akkor már egy könnyű ebédet is megejtünk, utána kávézunk, majd elbeszélgetjük az időt, így három fele jöhet a desszert is. Olyan simán mondom el neki, mintha ez már megtörtént volna. Azt hiszem, ha valóban így lenne, az azt jelenten, hogy tényleg lesz második, harmadik és ki tudja, talán tizedik alkalom is. Jó lenne, ha így volna, de tudom, hogy ez azért egy merész lépéssor, főleg, hogy se nem kigyúrt, se nem szőke nem vagyok. Arra, hogy akár többször is kikötözhetem, felnevetek, és jól is esik, hogy a tea felől érdeklődik. - Persze, ott balra fent van rengeteg féle. Nekem is csinálsz egyet? Rád bízom magam.
|
|
|
|
Ophelia Carolina Brown INAKTÍV
Brownie offline RPG hsz: 269 Összes hsz: 608
|
Írta: 2019. január 6. 11:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745292#post745292][b]Ophelia Carolina Brown - 2019.01.06. 11:38[/b][/url] Frank Arie Martin - VisszajöttemAmíg a sárkányokkal dolgoztam, sajnos vagy nem sajnos, de még a tarkómon is szemem nőtt, így könnyedén nézem végig, ahogy Arie vörös füleire teszi a kezét. Mosolygásra késztet, ahogy a férfi, aki előttem ül zavarban van. Önbizalommal tölt el, ami egyáltalán nem hamis. Őszintének kell lennem magammal is. Ha úgy alakul, akkor Arie miatt megérné itt maradnom, akár szépen lenne vége, akár csúnyán. Ha csak pár hónapig tartana a románcunk, akkor is simán megérné. Kedves, őszinte, megértő és lojális alkatnak tűnik. Ennél több mi kellhet egy olyan nőnek, akinek szintén megvannak ezen tulajdonságai? Mosolyogva kelek fel ültömből, hogy elinduljak a pult felé teát készíteni, de Arie megállásra késztet. Csillogó szemekkel és kalapáló szívvel hallgatom végig, ahogy tervezi a közös kávézásunkat, ami ebéd is egyben. Mosolygok, majd amikor befejezi a tervének ecsetelését, még mindig egy szelíd mosollyal lépek közelebb hozzá. Mutató és középső ujjammal lágyan megsimítom arcának élét. - Nagyon jó lesz - suttogom, majd ellépve tőle elindulok teát készíteni. Szinte kiugrok a bőrömből, hogy most valami randifélét beszéltünk meg igazából, de ezt semmi pénzért nem mutatnám ki. Valószínűleg olyan lennék, mint egy tizenhat éves tinilányt, akit először hívtak el randevúra és fogalma sincs hogy viselkedjen majd, mit csináljon, mit illik vagy mit nem illik. Pontosan így érzem magam belül, de elég jól palástolom, nincs is más esélyem, ha nem akarok hülyének tűnni az első kis meghitt pillanatunkban. A pult mögé érve rögtön kinyitom a balra fent lévő szekrényt és egy tea Kánaán esik a szemem elé. Az állam majdnem leesik, ahogy elém tárulnak a különböző ízesítésű teák. Mosolygok, felrakom a vizet forrni, amíg várok, a talált hi-fit bekapcsolva váltogatok a csatornák között, hátha van valami nekem való. Az egyiken megállok, majd csípőmet ringatva kezdek el táncolni. A víz szép lassan felforr, addig előkészítem egy másik szekrényben talált csészéket és bele öntöm a vizet mindkettőbe. Egy tálcára pakolok cukrot és egy félbevágott citromot, két teafiltert, így indulok el táncikálva Arie felé. Lerakom elé a tálcát, két kezét megfogom, és elkezdem magam felé húzni. - Gyere - mosolygok rá gyengéden. Lehet tényleg megéreztem a whisky-t.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester offline RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Írta: 2019. január 6. 11:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745295#post745295][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 11:47[/b][/url] LiaLina Nem tudom nem nézni őt, ahogy közelebb hajol hozzám, ahogy megérinti ujjaival a bőröm, egyszerűen mindenhol lángolni kezdek, és azt akarom, hogy ne csak ennyi legyen. Normális vagyok egyáltalán? Nem! Ez a nő normális, nincsenek bajai, nem elmebeteg, tökéletes társnak tűnik egy olyan ember mellett, mint én. És mit akarok én? Nyilván azt, hogy ez működjön, azt, hogy mindent meg tudjak adni neki, amire vágyik, hogy lássa, tényleg olyan vagyok, akiért érdemes lenne maradnia. Az életem most egy romhalmaz, egyik akadály a másik után, és hivatalosan nem is tehetném ezt. Nem nézhetnék ilyen közelről a szemébe, nem érezhetném az illata édességét, nem lehetne az enyém az a kis békés burok, ami most körül vesz minket. Mégis, én ezt akarom. Őt akarom. Mint egy villámcsapás, jelenik meg bennem a felismerés. Valahogy a múltkor is így indult, de nem érhet minden rosszul véget, ez a nő, egy csoda, más, mint Ariana, más, mint mindenki más az életemben. Érte megérné akár felégetni minden hidat. Egyetlen együtt töltött vacsora, és olyan szerelmes lettem, mint akit Cupidó tizenkét nyíllal lőtt fenékbe. Az se baj, ha így történt, nem haragszom érte. Eddig azon gondolkoztam, hogy csak úgy sodródom, most viszont azt, hogy képes lennék árral szemben úszni, ha a végén Ophelia karjaiban találom magam. Normális ez? Nem, azt hiszem, egyáltalán nem. Racionális ember vagyok, mindig is annak tartottam magam, de egyre több elmebeteg döntést hozok, és mindegyiket élvezem. Ahogy elenged, távolabb megy tőlem, hirtelen önt el a hiányérzet. A bensőmben olyan vágy ég, amit nem tudok helyre rakni, nem tudok csillapítani. Nem is nagyon akarok. Leszámítva a vadállatias ösztönt, hogy utána iramodjak, és ha kell a pulton essek szerelembe kétszer. Azt akartam, hogy megcsókoljon, azt akarom, hogy csókoljam, ahol csak érem, és helyette nem tehetek mást, csak nézhetem őt, ahogy teát készít, ahogy a csípője lassan ringani kezd. Könyörgöm, csak ne legyen legilimentor, mert ha most a fejembe néz, akkor valószínűleg futva menekül, nem csak innen, hanem a környékről is. A fejem tele van olyan, már-már szerintem is illetlen képekkel, amiktől rendre zavarba jövök. A tálcára pillantok, elmosolyodom, egy ilyenen vinnénk egymásnak a reggelit, gondoljunk a reggelire, az jó lesz. Tojás, bacon, narancslé, mint a filmekben, még egy szál virágot is kerítenék, esküszöm. Engedelmesen kelek fel, és hagyom, hogy maga után húzzon, de aztán hirtelen ötlettől vezérelve ragadom meg a csípőjét, és magam felé fordítva, húzom egész közel, hogy a testünk összeérjen. - Szerencséd van, anyám rákötelezett a táncórákra. Hülye gazdag bálok, ahol új mostohaapáinkat találta meg. Gyönyörű emlékek, főleg a sütemények miatt, és amiatt, hogy Lunával egy csomó olyan dolgot kipróbálhattunk, amit amúgy nem tettünk volna. A kedvencem a kaviárcsata volt, amikor idős nők hajába lőttük a trutyit. Felnevetek az emlékre, akaratlanul is. - Ne haragudj, csak eszembe jutott, amikor egy idős néni megkergetett, és végigcsúszott a fényes padlón. Olyan gonosz vagyok.
|
|
|
|