Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A lány mosolya láttán ő is automatikusan elvigyorodott. Nem volt szándékos, amolyan reflex szerűnek mondanám. Kevin egy igazi, kedves izomtömeg volt mindig is.
- Király - hagyta el ajkait az igenlő válasz hallatán s a csatt kipattintásakor lehajolva felnyitotta a ládát és keresett magának egy simát, meg ha már a lány említette, akkor neki egy megbűvölt kvaffot.
Felemelkedve a szemkontaktust tartva odatartotta a lasztit - Ja, az egyik. Jelenleg az egyetlen hajtó srác. Kevin vagyok - ha elvette a lasztit, a sajátját a bal hóna alá szorította és jobb kezét kézfogásra odatartotta. Le is térdelhetett volna kezet csókolni meg ilyesmi, de egyrészt Kevin nem az a fajta, meg ő sem örülne, ha valami nagy tulok a kezét nyalogatná, persze ha lány lenne. Ráadásul nem épp flörtölni jött a pályára, bár lehet ráfért volna már egy nő. Shayleent kezdte lassan elfelejteni, úgy mint crusht. A múltkori balhé óta, hogy összeverekedett Aidennel a meccs végén és utána jól letolták meg minden, kicsit elvette a kedvét a dologtól. Csak úgy érezte Shay kihasználta valamilyen szinten az érzelmeit. Bár emiatt eleget nyalogatta a sebeit. Lassan tovább lépett és nagyobb baja is volt attól, hogy nem volt barátnője.
- Te meg az a színes őrző, aki a karikák mögé búj, nem? - jegyezte meg pimasz mosollyal. Emlékezett a momentumra, vicces volt az tény.
- Egyébként ha gyakorolni akarsz, segíthetek én is, akkor legalább nem kell azokkal a bűvös kvaffokkal szórakoznod, mert elég kiszámíthatóak - ajánlotta fel szolgáltatásait, ezzel talán mindkettejüknek jobb lesz.
- De ne számíts rá, hogy túl profi leszek, eddig inkább terelőként funkcionáltam a csapatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bár vidám volt a házvezetőcske, valahogy pontosan értette, hogy Maximusnak mennyire igaza is van abban, amit mond. Fordítva sem működne mindez, ez elég nyilvánvaló vélhetően mindkettejüknek. Luca meglepően sokat tud várni, ha arról van szó és szeretné elhinni, hogy érdemes. Talán ezért is húzódott annyi rossz kapcsolata olyan sokáig, vagy éppen ezért tudták őt bántani. Jutott ki neki mindenből, de itt egyiket sem szerette volna viszont látni. Már majdnem annyira jól ment minden, hogy egészen kezdett aggódni, hogy mégis keresnek helyette mást, vagy egyszerűen elrontják, ne adj isten beleunnak. Talán az utolsó okozhatta volna a fenntartásait. Ha a félelem nem lenne a leányzóban hiánycikk, lehet sokkal többet ült volna Maxi nehéz időszakában a miérteken. De ő csak próbált támogató lenni, és ha arra volt szükség, akkor kimaradni.
- Nem is értem mire gondolsz - forgatta meg a szemeit kuncogva, miközben lassan elengedte a németet. Nem hiányzott, hogy szerencsétlenből kiszorítsa a szuszt is. Inkább ő is végighallgatta mi is a helyzet. A diákra elhúzta ugyan a száját, de nem különösebben avatkozott ezekbe bele. Mindig lesznek ilyenek, meg ha őszintének kéne lennie, ő tökre nem hibáztatja Maxika diákjait. Lehet, ha neki jutott volna ilyen tanár, nem csak egyszer lett volna iskolaelsősen aktív kedvében.
- Majd megsajnálom veled később. Ennek meg örülök. Azért… ugye tudod, hogy ha beszélni nem is szeretnél, azért csak úgy is itt vagyok…
Igazán nem akarta magát ráerőltetni az egyetemi tanárra, sőt, nagyon szeretett volna segítség lenni az egészben, akkor is, ha a helyzettel az agya errorja futott. Mármint az egész szituáció zavaros és kellemetlen, ahogy Luca legalábbis kivette. Nem kellett az érzelmeket nézze, hogy tudja, mennyire nincs jól a férfi, ezt pedig amúgy sem viseli jó. Főleg annál, aki fontos.
- A pléd és a kevesebb ember is jól hangzik… ott… túl sokan vannak - mondta egy fájdalmas grimasszal, pedig ő aztán nem szokott a tömegre panaszkodni. Jól megvan emberek között, de bent már rendesen kevés a levegő, négy ház diákjai és a tanárok egy légtérben. Ez tuti nem normális. Végül néhány lépés után Maxi szabad keze után nyúlt, aztán ő is nézelődött merre lenne a jó.
- Ühhüm, persze. Nem olyan mókás most itt dolgozni, de amúgy nincs baj. Egészben is vagyok, ami gyanús is, azt mondták a csapattársaim, hogy ufó vagyok az újságcikkekben, hogy már 4 meccse úsztam meg a fullos kómát - mesélte el, de igazából csak beszélhetnékje is volt. Nem szeretett hallgatni, a német mellett meg eddig nem is érezte soha se a kínos csendet, se azt, hogy kellene. Tudta, hogy már egy ideje nem csak úgy elvannak egymással, érezte, de nem nagyon bízott semmiben. A szülinapjára kapott üvegcse meg csak úgy pihent otthon egyelőre. Most, hogy volt egyszerre akarta és nem.
- Maximus, ühm, szenteste, vagy karácsonykor nincs kedved átjönni hozzám? - tette fel végül a kérdést. Nem feszengett, ő úgy volt ezzel, mintha azt kérdezné, hogy holnap is találkoznak-e, de volt, aki nem akart vele. Másfelől nem vallotta volna be, hogy szereti az ünnepet, de tavaly se ment már haza mérgében, és most is csak lenne, magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Aha, láttam, kicsit meg is könnyebbültem, hogy az első meccsemen csak egy hajtó erősebb dobásaitól kell félnem.
Annyira igaza volt, hogy azt a büntetőt, amit Kai miatt szereztek, jóformán védenie is alig kellett, olyan messziről indította az újoncuk. Azt hitte, hogy onnan maximum csak indítani fogja a támadást. Elfogadja a kézfogást a másiktól, nem tulajdonítva túlzottan nagy jelentőséget a módnak. A lényeg, hogy a gesztus megvolt.
- Én meg Dia, igen az őrző.
Félig nevetős vigyorral idézi fel a gurkós esetet, pedig az ott abban a helyzetben nem volt ám annyira szórakoztató - csak azóta túl sokan mondták, hogy kívülről vicces volt nézni.
- Reménykedtem, hogy a póznát csak nem kerüli meg. De a fogótok visszakapta. - Egy büntetőbe került ugyan, de sajnos-nemsajnos, Kelemen ezzel csak alkalmat adott Kainak arra, hogy kiélje a pályán az agresszív hajlamait. Felderül az ajánlatra, egyedül gyakorolni elég unalmasnak ígérkezett, nem is volt túl lelkes a gondolattól. Társaságban (mint minden) ez is jobb időtöltésnek tűnik.
- Akkor már ketten leszünk, én meg még csak egy meccsen játszottam úgy állecuzámmen. Eddig csak a fiúim kviddicseztek mindig. - Keze ügyébe kerül akkor már a seprű, de még nem száll fel rá, csak tartja, bevárja a másikat.
- Terelő? - Geez. Mondjuk az izmokból igazán tudhatta volna. A srác testalkata eléggé árulkodó. - Az a legmenőbb poszt az összes közül szerintem. Már bocsi, nem izélni akarlak, hogy hajtó vagy vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max is csak a szemét forgatta kicsit, ő sem értette magát, ugyan miért is beszél folyton össze-vissza? Érthetetlen. Luca lassan elengedte őt, Maxi ezt csak azután tette, hogy a lány döhermagas sarkai a földön koccantak egy apróbbat. Igaz nem túlságosan részletekbe menően, de a német elmesélte, hogy mostanság mi újság is van vele. Nem akarta csak így bedobni a Tati dolgot, nem érezte a dolgot helyénvalónak. Egyfajta émelygő érzést provokált ki belőle az elképzelés, pedig elég stabil ember volt.
- Szeretnék. Csak ez nem hiszem, hogy olyan, amit az ember csak így a másik arcába vág, három perccel azután, hogy találkoztak - próbálta meg felvázolni az álláspontját a német, ami azért, lássuk be, nem volt egyszerű egy ilyen helyzetben. Elvégre maga kavarta a szart. De úgy érezte, el kell mondania, mert ez egyrészt vele jár, másrészt nem befolyásolja az ő kapcsolatukat olyan mértékben, hogy az Lucának gondot jelentsen. A férfi legalábbis ebben reménykedett.
- Túl sokan? - pillantott meglepetten a lányra, nem hallott még tőle ilyet. Az eddigi tapasztalatai alapján nem úgy érezte, hogy a Czettnernek ez gondot jelentene. Most mégis erről árulkodott a lány arcára kiülő fájdalmas grimasz. Az ujjaik összefonták, úgy indultak el az amúgy néptelen tájon, nem felejtve ott azt a bizonyos kosarat sem.
- Lehet, hogy kicsit jobban figyelsz magadra - jegyezte meg Maxy a szokásos, mély hangján. Nem akarta a saját hatásának betudni, de neki is feltűnt, hogy nem igen akadtak súlyosabb sérülések a fogó részéről. A férfi elmélyülten hallgatta a navinés csicsergését, miközben a csokoládébarna szempár lankadatlan éberséggel pásztázta a környezetüket. A felajánlásra azonban akaratlanul is a lányra nézett, az egyik szemöldökét felvonva, ami így kis híján a haja vonalát súrolta.
- Öm... hát, ha szeretnéd, akkor persze, szívesen átmegyek. Egyik nap utána találkoznom kell a nővéremmel, megszokás, de amúgy a tiéd vagyok - idézte fel gyorsan az ünnepre megálmodott terveit. Szerette Ameliet, ezért minden évben összeültek legalább egyszer enni az ünnepi időszakban. A férjével együtt természetesen. - Te is eljöhetsz, ha gondolod, mármint ő is hozza a... férjét. Az a hely ott jó lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Lassan engedte vissza a testsúlyát a cipellőire, amikre egyszer talán Lewy - vagy más, de most éppen nem terjedt túl a gondolkodása pár névnél - mondta neki, hogy külön jogosítványt is kellene osztogatni. Ezeken ő jól érezte magát, nem veszett bele a tömegbe, nem érezte azt, hogy Maximus könyöktámaszaként gyalogol, meg ha meg akarta ölelni se a férfi hasát kellett gyömöszölje. Jó, annál picit feljebb ér, de akkor is, a lényeg ugyan az. Bár… egyre kevésbé zavarta a tény, hogy ilyen pici, jól érezte magát mezítláb, sportcipőben, csak a pöttyös zoknijában is. Persze a rózsaszínben, mert ő lány!
- Nem sürgetni akartalak, de… én nem is olyan vagyok szerintem, akivel eddig normálisan sikerült bármit csinálni…kezdeni… mármint héé - nézett rá vigyorogva, remélve, hogy nem lesz rosszabb hangulat. - Hány ember mondhatja el, hogy az első közös délutánjuk a… szóval, hogy az egy rózsaszín biciklin körözve történt meg? Meg hajfestéssel folytatódott…
Sikerült a mondandója felében elakadni, ami nem is igazán azért volt, mert ne akart volna mondani valamit, inkább azért, mert még mindig nem volt biztos semmiben. Ő a legtöbbször nagyon hamar átadott mindent másoknak. Bizalmat, szeretetet, magát és úgy mindent, ami vele jár. De tartott tőle, hogy azok ezért is romlottak el. Most pedig nem találta a jó szót. Mert a micsodája is Maximus? Ha valaki azt kérdezi együtt vannak-e, arra ő nagy boldogan felelne, de akkor ő most a barátja? A párja? A nagybetűs Maximusa? Fura mese, tudja. És abban is biztos, hogy előbb-utóbb úgyis kicsúszik a száján valami jelző, aztán mindegy is lesz.
- Egyszerűen csak érdekelsz, nagyon. Akár rossz, akár jó történik - vont vállat végül a Törpe, aztán a kérdésre csak bólintott párat. Sokan, bár lehet csak az okozta, hogy mostanra már tényleg kezdett mindenki kezelhetetlen lenni, ő meg eddig se a fegyelmezés mintaképe volt. Pont ő, akit háromszor szalajtottak prefektusként a magaviselete miatt. Meg mert idegeneket hozott a házba, vagy idegenekébe ment. Hopp?
- Csak kicsit zizi mindenki, tudod - adta meg végül a választ. Az, hogy mennyire is figyel magára nem tudta volna megválaszolni, tudatosan nem így volt, nem próbált semmit másképpen csinálni, de tény volt, hogy ahányszor ott volt a német, mindig úgy szeretett volna végezni, hogy a két lábikóján futva - vagy legalább sántítva sétálva -, de odamehessen. Nem menő a gyenguszon beszélgetni csak, próbálta már, nem volt menő. Illetve… nem számít, ott nem sűrűn látogatták.
- Én nagyon örülnék neked, de ha mégsem lesz kedved, akkor majd szólsz és találkozhatunk később is - mondta mosolygósan, mert azért nem hökkent volna meg, ha mégsem sikerül ez így. Bár furcsa módon a kabátját piszkálta a szabad kezével így inkább a zsebébe csúsztatta. Nagyon ritkán, sőt, leginkább egyáltalán nem volt jellemző a volt navinésre, hogy zavarba jöjjön, de most először talán abban volt, kívülről ez talán még furcsán aranyossá is tehette. - Ha akarod, elkísérlek szívesen, biztos nagyon aranyos a tesód. Ők hol laknak?
Az, hogy érdeklődött nem volt meglepő, az, hogy ilyen hamar válaszolt, jegyzett meg valamit és tette fel azt már kicsit talán árulkodott. Végül bólogatott, aztán ha Maximus engedte, segített neki a plédet letenni, hogy lehuppanhassanak rá. Igen, nem illik szoknyában terpeszteni, meg azt mondták anno, kerülje a törökülést, szóval lassan, de megtalálta a nem túl villantós ülési módot is, aztán csak a férfire vigyorgott, hogy minden oké ám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Elhúzta a száját, ahogy visszagondolt Kelemen és a gurkó románcára. Nos, annak valahogy nem úgy kellett volna történnie, de hát ilyen ez a sport, sosem tudhatja az ember, hogy mi fog történni a következő pillanatban.
Jobbnak látta előre felkészíteni Diát, hogy ne számítson Kevintől túl nagy hajtói tapasztaltságot meg profizmust, mivel ennek a kisebb hegyomlásnak nem túl sok rutinja volt még a poszton. Jelenleg is még csak gyakorolja.
- Ja, nekem is az előző volt az első meccsem, mint hajtó. A terelés valahogy testhezállóbb, de ez lehet, látszik is - jegyezte meg átlépve seprűje felett.
- A fiúid? Akkor épp itt az ideje, hogy megmutasd, hogy kell kviddicsezni - egy vigyor kíséretében elrúgta magát a földtől, hóna alatt ott vöröslött a gyakorló kvaff s ha Dia is felszállt, nyugodt tempóban a büntető zóna irányába indult. Nem volt túl gyors, könnyedén csatlakozhatott hozzá a rellonos, persze ha akart.
- Jaj már, dehogy veszem izélésnek, én is jobban szeretem a gurkókat pofozni, mint lányokat lelökni a seprűről, de ezt is kiakartam próbálni egyszer. Eddig nem nagyon tetszik - azért vigyorgott, tényleg nem volt egy hirtelen haragú, agresszív típus, aki ott üti a másikat, ahol éri. A meccs után kicsit furcsán is érezte magát, mert ő és az izmai vs. a vékony rellonos lánykák. Igazából semmi olyat nem csinált, ami szabályellenes lett volna, szóval nem is értem, mit aggódott ez a hülye annyit.
- Mit szólnál ahhoz, ha először büntetőket dobnék? -kérdezi útközben, nem siettek sehova, nem volt muszáj lóhalálában odaröppenni, mint a meccseken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Neki nem olyan kellemetlen emlék ekcsölli, éppen nagyon mérges volt, amiért a fogó megpróbálta ráhúzni a gurkót, szóval ő volt az egyik, aki felhurrogott egyetértően Kai akciójára. Más kérdés, hogy ez a történtek forgatagában egy teljesen mellékes esemény volt, valószínűleg keveseknek tűnt fel. Még egy pillantást vet a széles vállra, mielőtt ő is felpattanna a seprűjére.
- Igen, látszik. - Szélesen elvigyorodik, nem szégyellős, Dia mindig is nagyon könnyen beleállt kisebb (és nagyobb) flörtökbe az ellenkező nem képviselőivel. Különösebben nagyívű céljai sincsenek ezekkel, csak jólesik, egyszerű kommunikációs forma - neki legalábbis. Elemelkedve a földtől, becsatlakozik Kevin mellé.
- A nővérem is terelő a rellonban, kettőnk közül ő jobb ebben a sportban. - A színeshajú lány csak brahiból jelentkezett a csapatba, mert viccesnek hangzott abban a pillanatban. Egyelőre nem bánta meg, igaz, ritkán bán meg bármit.
- Jah, jobb a gurkókkal elvégeztetni a piszkos munkát - hunyorít szórakozottan az eridonosra, elvégre az ő meglátása és tapasztaltai (a testvére játékmodora) alapján a terelőknek ez a lényege. Ezzel lehetne amúgy vitatkozni, biztosan vannak olyanok, akik defenzív módon kezelik a gurkó kérdését, nem pedig támadásra használják.
- Pedig még nem is csináltam semmit, hogy kiérdemeljem.. - biggyeszti le a száját, de nem tartja fenn az arckifejezést olyan sokáig, hogy modorossá váljon. Végül egyik kezét megemeli és maga felé int, mintegy jelzésérzékűen.
- Jöhet. Úgyis van egy sejtésem, hogy az idényben bőven kell majd még büntetőket védenem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Luca és Max kapcsolata sok dolog volt, de nem átlagos. Mert a lány aranygolyókat kergetett az égben, a pasi pedig rózsaszín biciklivel tekert a városokon keresztül, ha éppen úgy tartotta kedve.
- Jó, de lássuk be, a hajfestés buli volt! Mármint nekem tetszett, sosem voltam még szőke - mosolyodott el Maximus, mert ha mélyebben a lelkébe akart szemlélni, neki az a délután nagyon pozitív volt. Ő sem igazáén tudta, hogy hányadán állnak. Érezte, hogy nagyon olyan, mintha járnának, sőt, de úgy érezte, ha kimondja, lehet, hogy valami elromlik, gyökerestől megváltozik és fuccs annak, amit eddig annyira szeretett.
- Hát ez nem tudom micsoda. És nem is annyira most történt, csak egyesek úgy látták, hogy semmi közöm hozzá és nem kell tudnom róla - érezni lehetett a hangjában, hogy még mindig felhúzza magát a témán.
Max az egyetemen tanított, nem kellett bemutatni neki, milyen az, mikor mindenki zizi. Néha el is gondolkozott rajta, hogy miért csinálja ezt magával és másokkal, nem-e lenne sokkal egyszerűbb, ha csak leülne a seggére otthon, egyedül. De egyelőre úgy tűnt, ez nem egy opció.
- Nem hinném, hogy lenne bármi más dolgom. Az ünnepek nem viccesek egyedül. - Kicsit olyan érzése volt, mintha Luca hárítani próbálna, hogy ugyan, nem fontos, nem kell ott lennie. Nem akarta túlkombinálni, így inkább felvetette az ötletet, hogy bemutatná a nővérének. Ez fontos gesztus volt tőle, Tatit is csak akkor mutatta be, mikor már tényleg úgy döntött, hogy elveszi. Látta a zavart a Czettneren, de nem akarta még kínosabb helyzetbe hozni, így csak próbálta nem kínosabbá tenni az esetet mind a kettejük számára. - Bremerhavenben maradt a férjével, a családom is ott él, csak én jöttem el onnan. Szeretném.
A szóhasználat is furcsán, kissé esetlenül hangzott a szájából, de nem bánta, belefért. Közben letette ismét a kosarat és Luca segítségével leterítették a fekete plédet. Szerette, mert leperexszes volt, illetve egy bűbájnak köszönhetően mindig kellemesen meleg. Így ő is elhelyezkedett, majd elkezdte előpakolni a tányérakat, illetve kettő bögrét is, mert az volt a védjegyük.
- Ööö, mennyire vagy éhes? Van leves, tészta, meg süti is, de ilyen dobozban van, szóval nyugodtan tudsz vinni bármelyikből is, ha most annyira nem - nézegetett egész odáig a kosárba Max, majd fel Lucára halvány mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Tim sosem látott még kecskét, vagy ha mégis, akkor valaki félretájékoztatta a nevével kapcsolatban. Szóval Capra aegagrus hircus-t már sokat látott, főleg állatkertekben, de olyan rendes, élő kecskét még sosem. Talán ezért nem akadt fent azon, mikor Daisy közölte vele, hogy mekegősek és hogy T-rex is az.
- Majd egyszer megnézem közelebbről is a kecskédet, de most dolgom van - szegezte a pillantását az előtte heverő porszívóra.
Őt zavarta a rendetlenség a vadőrlak környékén. Arról nem is beszélve, hogy okosabb, Leon pillanatai egyikében még az is felmerült benne, hogy mi lesz, ha egyszer rágyújt itt a környéken, leejti a cigarettáját, majd az egész környék lángba borul. Egy kacsa egészen biztosan rosszallóan nevetne a ház tetejéről, gonoszan összehúzva a szemeit, mielőtt szárnyra kapva tovább röppenne az éjszakába.
Tim nem szívesen beszélt a problémáiról a kacsákkal kapcsolatban, sokan kinevették már érte, sőt, egy ismerőse megpróbálta már elküldeni egy agyturkászhoz is ezzel. Kapott egy egész doboz vicces bogyót rá, de elég hamar elfogytak és az orvos egy héttel később már nem akart neki újabb két hónapos receptet adni. Ő ezt nem értette.
- Nem tudom, pontosan hányan, lehet, hogy csak egy, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy figyelnek. Berlinben a parkban rajta is kaptam egyszer egyet. Nem tudom kinek szállítanak infókat, de veszélyesek! - kezdte az ujjait tördelni, amik hangos pattogással engedték ki a gázbuborékokat a meggyötört ízületeiből. Össze is rezzent az érintéstől, amivel Blue a karjához ért, de aztán kissé butácskán el is mosolyodott, a fejét kissé lehajtva. A pár tincse rakoncátlanul előreszökött, amit el is tűrt egy suta mozdulattal, ahogy csillogó szemekkel figyelte Bluet.
- Nem félek, tudom, hogy ketten elbánnánk velük. Csak figyelj, nehogy hátulról lerohanhassanak míg én szívófújóakármizem a leveleket! - kérte, majd egy gyors fordulattal a levélkupacnak rontott. A porszívó elektromosság hiányában ugyan nem működött, de nagyjából eltolta maga elől a "szemetet", Wolf ezt pedig haladásnak élte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére Leonnak nem kellett sokat várnia a lányra, az viszonyla hamar megérkezett. Nem mintha a fiú időérzéke annyira fejlett lett volna, csak már legalább huszonöt pici kört sétált saját maga körül, így biztos volt benne, hogy korán jött. Vagy az áfonya késett. De nem volt lényeges, csak mozgásban akart maradni, hogy a teljes környezetét szemmel tarthassa.
A rét felé be nem állt a szája, folyamtosan mesélt az elmúlt napjairól, arról, hogyan is szokta tartani a karácsonyait Berlinben a barátaival, ilyesmik. Illetve, természetesen szemmel tartotta a lány ölében utazó kecskét is, mert nem szerette, ahogyan nézett rá a pupillátlan, csillogó, fekete szemeivel.
Blue a masnikat kezdte el a fára kötögetni, míg Wolf az alsó ágakra aggatott egymás után gömböket. Szerette, hogy olyan fényesek.
- Nem. Nem igazán, egy jó ideje... nem - még meg is rázta a fejét, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Elhidegültek egymástól a családjával, nem szerették a fiú életvitelét. A pillantása a kis sárgára csúszott, akaratlanul is elbambult egy kicsit, mielőtt a kezeit az ölébe ejtette volna.
- Nem fázik meg? Olyan puhának és vacogósnak tűnik - bökött mutatóujjával a tollpamacsa a lány lábánál, mielőtt még újabb díszt akasztott volna egy meglehetősen kacska ágra.
Ismét bután nézett a lány kezében lévő színes vacakra, tudta, hogy valami furcsa neve volt, még a saját nyelvén sem jutott eszébe.
- Nem tudom, de ebből van tollas is és azt úgy hívják, mint egy kígyót. Nem úgy, hogy "gyere ide", hanem asziszem vipera. Sikló? Nö. Poa. Asziszem. - húzta el a száját a nagy gondolkodás közepette. - Találkoztam egy másik lánnyal is, aki fotóz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Néha megesik velem, hogy elfelejtem mikorra is ígértem magam, de most összekaptam az időérzékem amennyire lehetett, így meg sem várattuk Timtimet T-rex-szel. Ahhoz képest milyen furcsára sikeredett az első találkozásunk - nem mintha azóta kevésbé lenne olyan bármelyik -, én mosolygósan hallgattam, mikor mesélt, sőt, sokszor rá is kontráztam egy-egy dologra, főleg mikor a karácsonyi kaják szóba kerültek. Egy időszakot töltöttem a németeknél is, így volt étel, ami kicsit sem volt ismeretlen. Az italok után azok ragadnak meg bennem leginkább, nem tudom csak szakmai ártalom-e.
Lassna meglett a fácska én pedig masnikat kezdtem az ágak végére kötözni, még az alján megjelentek Timtim által a gömbök. Pillogtam az ülő fiúra, néha meg a tollasomra, minden oké-e mindenkivel, mióta elmesélte a kis aggodalmát, azért figyeltem. Nem szeretek kellemetlenséget okozni senkinek.
- A családos karácsonyok mindig furák… mármint legtöbbször arra jó, rájöjjek ki és mennyire nem szeret, vagy éppen utál. Mindenki feszült, meg amúgy se érdekel senkit - vontam meg a vállam. Szomorú, de ez a szeretet ünnepe. Én magát a vele járó hercehurcit tényleg szerettem, de nem jelenti azt, hogy a családommal akarnám tölteni. Elvoltak, ha kellett beszéltünk, de ennyi, jó így távolról.
- Nem hiszem, kicsit remegősebb most mondjuk. Van ilyen pokróca, amiben aludni is szokott. Ha kell neki kicsipkedi a táskámból úgyis - néztem le, láttam, hogy ki is lóg belőle a vége, így tényleg eléri, ha szüksége lenne rá. Ennyi ész szorult totyiba.
- Őőőő, iiigen, az lesz. Nem a Sikló, az a levegőben van, az utolsó… Boa! Szoktunk pattogatott kukoricát felfűzni régen, nekem is volt, de T-rex megeszegette egyik éjjel… - mondtam még el is kuncogva magam, hogy aztán a fiúra nézzek. - Igen? Még a végén modell karriert kezdhetsz, ő is itt tanul?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egyszer megnézi a kecskémet? Szerintem elég bután meredtem rá, és közel sem a furi gépe miatt. Azt igazából elengedtem eléggé hamar, márhogy a gondolkodást ezen. Kivártam, még ő meséli el, mik is vele a tervei. Az mondjuk elég jó dolognak tűnt, hogy Leon… vagy Tim, de ilyen elhívatott abban, hogy mit is akar éppen csinálni. Én ehhez sokszor lustának érzem magam, nem a világ legjobb tulajdonsága. Bár az se, hogy valaki ilyen rendezetlenül és elhagyatottan éljen a világban, elég rosszul festett a környék, legalább összegereblyézhette volna, aki itt lakik, de mondjuk mióta ide járok, sosem láttam senkit kijönni.
Lehet ez is csak egy olyan ház, ami belül igazából üres, esetleg tele van, de csak lommal. Egészen kíváncsi lettem már még el is pillantottam az ajtó felé, de aztán inkább a fiúra figyeltem. A kacsás aggodalmai elég bajos dolognak hangoztak, de nem néztem én rossz szemmel rá ezért.
- Úgy hangzik, mintha a KGB kacsákkal hallgatná le az embert - meredtem rá bután, a történelmi ismereteim ugyan néha elkalandozok és felszínesek ezek, ezt viszont eléggé így láttam éppen. Még bólintottam is magamnak a meglátásomra, amit lehet úgy vett az ő mondandójára teszem, de nem is számított. Próbáltam valami kedves gesztust elkövetni, de eléggé esetlenül tartottam a kezem a vállán. Amúgy is magas volt, hiába álltam én még a lépcsőn. Azért megsimogattama  vállát, mielőtt visszahúztam volna a kezem és a sárga dzseki zsebébe nem csúsztattam.
- Ühm… legyek az őrszem? Hát az azt hiszem menni fog - mondtam neki kicsit forogva a kezeim a zsebeimben lóbálva, aztán leugrottam arról a lépcsőfokról és követtem őt az útján, bár kicsit megvakartam a sapimon át a buksim, mi is történik pontosan, de hát ez tök belefér. Az mondjuk fura se volt, amit csinál, csak ezzel a porszívófújóval nem tudtam mit kezdeni. Hogy került ez itt hozzá?
- Amúgy ilyet csináltál már máskor is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lassan de biztosan a fenyő is kezdte érezni a karácsonyi hangulatot, és még csak meg sem kellett halnia hozzá. Szerencsés növény volt. Legalábbis Tim így gondolta, ő nem szeretné, ha meg kellene halni ahhoz, hogy utána a testét csiricsáré cuccokba öltöztessék. Nem hangzott viccesnek.
- Nálunk túl sok az olyan ember, akinek örülnöm kéne és elvileg még rokon is és fogalmam sincs ki az. Kínos, nem szeretem - ingatta meg a fejét, úgy, hogy a vörösesszőke tincsek egy kicsit még bele is rengtek. Volt olyan azok közt a "rokonok" közt, akiket még csak nem is ismert, nem hogy nem szeretett.
- Milyen színű? Ő választotta, vagy te vetted neki? - érdeklődött Leon, magához képest egészen nyitott volt erre az egész kecske ügyre. A pillantásával még kereste is egy kicsit, hogy milyen színű az anyagdarabka, de nem látta, így egy újabb gömböt akasztott fel.
Wolf nem igen állt a helyzet magaslatán, nem szerette, ha valamit ennyire nem tud, mégsem találta el túl hamar, hogy mi is az a magyar szó. El is képzelte a kígyót, ahogy hatalmas, tollas szárnyakkal repül az égen.
- Azt én is megeszegettem volna, a kukorica finom. Néha le szoktam rágni a habkarikát idegen emberek fájáról, mikor nem tudom leakasztani - ismerte be a német, holott nem volt büszke rá. De aztán vont egyet a vállán, mikor Emily került szóba. - Ő is, igen, Eridonos, azt hiszem. De nem engem fotózott! Csak az erkélyt. Nem vagyok fotogén.
Aztán felkelt, hogy végre feljebb is kerüljenek gömböcskék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Igaza volt a németnek eléggé élvezte Luca azt az egész napot, be kell látni. Eleve, ha nem így lenne, biztosan nem topogott volna pár nappal később Pécsen Majáéktól Maxihoz ahelyett, hogy hazament volna. Aztán úgy ott is ragadt, ami szerinte az egyik legjobb döntése volt. Őt szívesen látták, nem volt hívatlan, pedig aki csak úgy jön, annak szokták nevezni. És az a jó érzés érte el akkor is, mikor rájött, hogy Maximus életében sem hívatlan vagy csak vendég. Eddig legalábbis így nézett ez ki.
A szőke igen jól állt a férfinek, Lucus már akkor megdicsérte őt, meg napokkal utána is, mikor látta. Sőt, a randijuk alkalmával csokis-karamellás hajszínét is. Annak is megvolt a maga varázsa, olyan kóstolgatnivalósnak tűnt, mint a nyers sütitészta.
- Értem. De most akkor ezek szerint kiderült egy… rossz hír? Vagy valami fontos baj? - finoman megszorította Maximus kezét, és a szabad karjával is átnyúlt maga előtt, hogy végigsimítson párszor a németén. Nem igazán tudta, hogy most nyugtatni szeretné, vagy csak tudatni, hogy bármi is legyen, tényleg itt van, és a titkoknál még a rossz hírek is ezerszer jobbak. Azokon legalább lehet bosszankodni, vagy sírni, vagy bármit tenni velük. De a tudatlanság tehetetlenségbe torkol. Az pedig kinek jó? Luca nem tudja megmondani erre a választ. Ahogy arra sem, miért kérdez néha minden tapintat nélkül mélyen dolgokba, de megteszi.
- Nem azok, én sem szeretek egyedül lenni, pedig hát… haza menni nem fogok. Majáékhoz és Benjiékhez pedig csak majd később, de az is lehet hogy a bátyámékat áthívnám... - mondta megvonva a vállát könnyedén. Igazából tényleg leginkább a bátyja számított neki, Majáék is fontosak, de azért ez az egész, bár próbálkoznak, viszonylag friss volt. Mondjuk az tény, hogy ott is élt-halt az unokahúgáért, hiába még csak gügyögni se tudott egyenletesen. Figyelmesen hallgatta Maxi válaszát, aztán mosolyogva húzódott közelebb hozzá, hogy a magasságból adódóan nyújtózva a vállára nyomjon egy puszit.
- Én is szeretném…. Megismerni őt, őket.
Lehet, hogy érezte magán a zavart, és az is, hogy mindkettejüknek furcsa volt ez az egész, de tudták azt is, hogy lépni kell valamerre, hiszen nem ücsöröghetnek örökre az ugrálóváras emlékekben. Pedig biztos abból is meg lehetne élni!
- Eléggé, már vagy egy órája volt a menetrendszerű ebédidő, de még nem nagyon volt rá se alkalmam, semmim - közölte elvigyorodva, hogy aztán jól körül is nézzen a dobozok között. - Nagyon jól hangzik minden, azt hiszem talán a süti maradhat a végére most. Milyen leves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Otthon is sokszor csináltam én a fa dekorálását, bár egy ideje már műfenyőnk van, sőt, nem is igazán emlékszem igazira, talán így barátibb is volt. Ennek ellenére ugyan úgy megvolt otthon a fenyő, a mézeskalács és a sütés illata, ami keveredve kiadta azt, amit mások az ünnepnek mondanak. Egy-két gömb még az otthoni készletemből volt, mikor először elköltöztem volt egy picike, cserepes fám az albérletbe, azon lógtak. De azt végül kiültettem a társasház elé a kiskertbe mikor tovább álltam más országba.
- Pláne, ha a neved sem tudják… vagy rosszul. Voltam én már Diana és Blanka is. Ahh. Azt hiszem értem, nem is tudom miért erőlteti mégis mindenki - ráztam meg a fejem kicsit, aztán csak az utolsó masni is a helyére került abban a magasságban, így le is guggoltam lassan, figyelve, hogy T-rex ne érezze magát kisszéknek.
- Ajándékba kapta tőlem, még ilyen kis tojásban volt, mikor őt kaptam, aztán amikor kibújt vettem neki szülinapi ajándékot. Szürke és van egy hímzett kicsi dínó a sarkában, és jó puha - mondtam, aztán a táskám arrébb rángattam Timtim és közém, majd a takaró szélébe kaptam és kihúztam rá, hogy megmutassam. Ekkor lépdelt oda a babám is, hogy a csőrével rákapjon a lelógó szélre és lehúzza magához a fűbe, aztán rá is telepedet. - Gondolom szereti, ha nem tetszett volna neki, kap másikat…
Sokak szerint elkényeztetem a kacsám, igazság szerint csak gyakorlom rajta az egész barátkozós, szeretemes dolgot, nem sok pozitív visszajelzésem volt korábban. Inkább a gömbökért nyúltam, amik nálam voltak és kiegészítettem a fiú pakolgatását egy-egy feketével, majd egy-egy sárgával is. Elvigyorodva figyeltem rá a habkarikás résznél, biztos mókás lehet idegen fáról leenni, én csak a szaloncukrokat dézsmáltam meg a legtöbbször, meg a cukorpálcákat.
- Nem lesz, ami világítson rajta, hogy látják így sötétben milyen szép? És kellene csúcsdísz… - billentettem meg a fejem méregetve a növényt, de nem jöttem rá, mit lehetne. Na nem mintha ez sokat tett volna a dolgokhoz egyelőre, végül csak Timre figyeltem felé nézve.
- Biztos ő is nagyon szereti, már, ha így beszélt így komolyabban róla. Hogy érted, hogy nem vagy fotogén? Ugye tudod, hogy ilyen nem létezik, ezt csak pár rossz kép miatt valaki egyszer elsütötte, és bumm, jó kifogás lesz. Ha nem szép a kép, akkor rossz a fotós - bólogattam is magamnak, hogy bizony én jól egyet is értek ezzel, aztán még törpejárásban arrébb mentem kicsit megnézni, mindenhova jutott-e gömb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tim nem tudta elképzelni, milyen, ha rosszul tudják a nevét. Ha neki nem úgy szóltak, ahogy kellett volna, akkor egész egyszerűen nem is figyelt rá. Nem azért, mert nem akart, hanem, mert nem fogta fel, hogy az neki szól. Egyszer Klausként nevezte meg egy távoli nagynénje egy beszélgetés közepén, mire körbenézett, majd vont egyet a vállán és inkább kiment rágyújtani.
- Én sem, de valahogy mindig eltűnik a meghívóm. Lehet, hogy Buksi az. - Nem volt szép cselekedet, de egyszerűbb volt a növényre fogni, mint belátni, hogy ő a hibás az ügyben.
A takaró története nem csak Leonnak tetszett volna, biztosan más is értékelné, noha kis fejtörést okozott neki, hogy a kecskék mióta kelnek ki tojásokból. Inkább gyorsan el is engedte a dolgot, mielőtt olyan ismeretek jutnak a birtokába, amelyekre nem kíváncsi.
- Eléggé úgy néz ki. Buksinak is vennem kell majd egy nagyobb cserepet, a mostani már kezd kicsi lenni és amúgy is unja, hogy folyton mosolyog - állapította meg Leon. A lány is lassan elkezdett gömböket akasztani a fára, mire lassan Leon is felkelt, hogy feljebb is tudjon díszíteni, ne csak alul legyen sok szikrázó micsoda az ágakon. A habkarika históriát nem akarta ecsetelni, legutóbb a bal kezével a jobb csuklóját fogta a háta mögött, úgy téve, mint aki csak nézelődik, még fütyörészett is, majd leharapta a fáról a habkarikát.
- Ööö, hát akkor lehet szerezni kéne rá és majd visszajövünk? - kérdezte végül elgondolkozva a német, kicsit maga elé is meredve. - Asziszem még van vásár, ott biztos van valami.
A fotós dologra elgondolkozott, de aztán megrázta a fejét. Nála ez nem a fotóson múlott, mikor olyan selfelesst csináltak az ismerőseivel, akkor is mindig buta fejeket vágott. Bár, ezek direkt voltak, de nem látta volna be a dolgot.
- Nem szeretek mosolyogni a képeken, olyan butának érzem magam tőle - vonta meg a vállát végül, lepillantva a lányra. - De neked honnan kéne ezt tudnod? Szép is vagy, meg fotós is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A karácsonyi emlékek nem azok közé tartoztak, amiken olyan sokat merengenék a legtöbbször, és nem azért, mert ne lennének jó emlékeim is, bárkinek akadnak olyanok, egyszerűen nem különösebben érdekelt. Ez persze nem igaz maradéktalanul, néha érdekelt volna, de akkor meg a negatív ugrott be főleg, ez meg aztán kinek jó? Nekem semmiképpen. Anyával rendszeresen öltük egymást, apát nem is érdekelte, nem állt oda, hogy vége legyen. Hagyjuk is a többieket.
- Buksi meghívókat eszik? - pillantottam rá felvont szemöldökkel, leginkább érdeklődve. Kicsit elvesztettem a fonalat, de az is lehet, hogy meg se volt. Lehet már említette, de még nem igen találkoztam a kiskedvencével. Ha az, egyelőre illékony talaj volt ez bármilyen gondolatomnak, szóval inkább elmeséltem a takaró sztoriját.
- Igen, örülök neki, hogy jól érzi magát, ezt legalább jól csináltam, ő nem szokott panaszkodni rám - mondtam mosolyogva, hogy aztán lassan feldolgozzam az infókat. Nem T-rex, hanem a növény kapcsán. A mini topogósom gyakorlatilag kísérleti kecske. Senki nem hitte, hogy eddig is életben tudok bármit tartani, pedig de! Meg azt sem, hogy nem akarom majd lecserélni esetleg. Rosszmájúak. - Cserép? Áh, szóval növény… nem szeret boldog lenni? Rosszul érzi magát?
Ugyan elég kérdezgetős voltam, a kezem sem tétlenkedett. A gömbökkel bíbelődtem már, amik elég szépen kitűntek a zöld ágak között, azt hiszem pont nagyon csinos ez a két szín együtt. Nem mintha annyira erre hajtottam volna, talán a fotózáskor a fényképezőgép másik oldalán szokott csak igazán ilyen érdekelni, mondjuk akkor eléggé.
- Uhm, akár, nem tudom, szerintem én csak gömböket, masnikat, egy kicsit megdézsmált kukoricafüzért, meg a kígyós tekerőset hoztam - néztem a táskámra, amiből a boa úgyis kifelé lógott, aztán vissza Timre. - Igen, mintha az még lenne…
Két gömb feltétele után elgondolkodtam, de végül inkább arra figyeltem, mit mesél a másik fotós lányról, majd úgy a saját képeiről, amire csak csóváltam a fejem hevesen.
- Egy kép nem csak akkor lehet szép, ha mosolyognak vagy boldogok rajta az emberek vagy állatok - pillogtam felé, kicsit komolyabban, de aztán ahogy folytatta csak elvigyorodtam. - Csak tudom, hidd el nekem, szerintem lehet rólad, én is csináltam már... különben rólam sem sikerül minden képe, ez bárkivel megesik. De ez kedves, márhogy szépnek gondolsz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mindig is imádta a telet, külön élvezte, hogy ilyen óriási pelyhekben hullik a hó. Nem sokáig tétlenkedett a kastély falai között, hamar eszkimó öltözetét magára öltve ment ki az udvarra. Különösebb terve nem volt, így előkapta a pálcáját és eleinte azokat a varázslatokat gyakorolta, amik nem mentek neki, de egész hamar enyhébb átkokat szórt a már lehullott pelyhek közé. Nem sokáig gyakorlatozott ezzel sem, noha nem félt, hogy lebukhat, sokkal inkább a pletykáktól tartott. Nem akarta, hogy idejekorán olyan híresztelések terjengjenek róla, amik... hát, nem szolgálnák a javát.
Visszafelé tartott már a kastélyba, amikor kiszúrt egy szőke lányt. Mármint sok szőke lány jár a tanodába, de ez az egy különösen viselkedett. A másodperc törtrésze alatt irányt váltott, gondolkodás nélkül lépett oda az ismeretlenhez.
- Minden rendben? - Nem köszönt, nem mutatkozott be, semmi ilyesmi formalitás nem jutott eszébe. Előbb tudni akarta a részleteket, aztán talán képes lett volna hasonló dolgokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Épphogy csak kitettem a lábamat a kastélyból, elkezdtek kerülgetni a fránya téli tünetek. Torokfájás, végtagfájdalom, hidegrázás, egyszóval kutyául éreztem magam, s ha a jövőbe láttam volna, talán azt is meg tudtam volna mondani, hogy hamarosan vérfarkassá változom, de ne szaladjunk ennyire előre. Maradjunk egyelőre a jelenben.
Ki kellett jönnöm az udvarra, mert úgy éreztem, nem bírom tovább odabent, szétfeszíti a mellkasomat az az érzés, hogy túl kívánatosnak találom az embereket. A kastélyban való tartózkodásom alatt még sohasem történt velem ilyen, tehát nem nagyon tudtam, mihez viszonyítsak vagy épp mihez ne, de kétségkívül rémisztőnek találtam. Ezért is járkáltam  fel-alá, akár a mérgezett egerek egy Tom és Jerry rajzfilmből kivágva, nem tudtam, hogy mit cselekedjek, vagy ne cselekedjek. Ebből érzékelhetett Eliza valamit, de amikor odalépett hozzám számomra is megdöbbentő módon nyilvánultam meg:
 - Jobb lenne, ha nem kérdezősködnél ilyen sokat, mert nem tetszik a szagod - de mióta erősödtek fel ennyire az érzékszerveim, és miért hallottam már kb. vagy 10 méterről, hogy mikor fog odaérni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sok mindenre számított, de erre nem. Kicsit kattos lány, erre már régen rájött, de még magának is fura volt, amikor észrevette, hogy csak lázba hozza a nem várt reakció.
Azért valami normálisság mégiscsak volt benne, mert mielőtt válaszolt volna, átgondolta a napját, és biztosan tudta, hogy lezuhanyzott a repüléstan órája után. Amúgy is figyelt a tisztaságra, a szobájában is a saját részén mindig rend honolt, ez alól pedig saját maga sem élvezett kivételt.
- Én szeretem a vaníliát - megvonta a vállát beszéd közben, de nem hátrált egy lépést sem.
Újra szemügyre vette a leányzót, ezúttal már könnyebb dolga volt, mert közvetlenül előtte állt. Nem nyújtott valami biztató látványt a lilás árnyalat a szeme alatt, sem a kipirosodott orra, illetve a szája is száraznak tűnt, mintha legalább egy fél maratont lefutott volna a sivatagban. Egy szó mint száz, betegnek tűnt a szőke, már csak azt nem tudta, hogy ő képzel bele többet, vagy tényleg furán viselkedik. Nem ismerte, de a sárga sálból azonnal rájött, hogy navinés, és bár nincs itt hosszú ideje, azt azért tudta, hogy az unikornisok házából nem szoktak így viselkedni a tanulók.
- Ha ilyen jó a szaglásod, miért nem a gyengélkedő felé szimatolsz? - Ritkán vezérelték érzelmek, de az első benyomás most túlságosan is elvitte a negatív irányba a dolgot, hát ő sem fegyelmezte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A lány vakmerősége nem ismert határokat, legalábbis ahogy törékeny testével helyet foglalt mellettem, többek között az is megfordult a fejemben, hogyha egy erősebb mozdulattal a dereka felé megindulnék és kihasználnám azt az erőt, amit most magamban érzek, szinte pillanatok alatt ketté tudnám roppantani. Ahogy a vaníliáról áradozott se hatott meg komolyabban, ugyanis én nem holmi tusfürdő illatokkal belocsolt testaromát éreztem, hanem magát az emberszagot, ami mint természetes alkotóelem lengi körül az emberek auráját és befolyásolja a másokra tett érzelmi hatásukat is.
Rossznak éreztem ezt a lányt, s ha arra gondoltam, elfogyasztanám-e vacsorára, akkor könnyedén meg tudtam volna válaszolni a kérdést. A felelet egy egyszerű nemben kimerült volna. Szerencséjére.
Csak álltam és figyeltem őt, érzékszerveimmel hol befogadtam testének rezdüléseit, hol igyekeztem elhessegetni azokat az érzelmeket, amiket nem lehetett szabadjára engednem, ilyen keretek között nem. Olyannyira belemerültem a lány elemzésébe, hogy csak akkor ocsúdtam fel, amikor bájos rellonos hangján épp elküldött a szélrózsa valamelyik irányába.
- Gyengélkedő? Ugyan... kinek való az? Félek, hogy kárt tennék valakiben - hangom kissé érdesebbé vált, sejtelmességet tükrözött. Az udvari fények egészen jól átvilágították alakomat, így néha-néha fogsorom is előkerült, amiben lényegi változások történtek, ugyanis kinőtt pár farkasfogam. Egész szépen ragyogtak a nem holdfényben is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egészen profi volt már abban, hogyan kell másokat kifigyelni úgy, hogy azok ne vegyék észre. Túl sokszor figyelt már meg embereket, hogy ne tanulja meg ösztönösen elrejteni az árulkodó jeleket, akár lebukott, akár nem. Viszont ez nem volt elmondható a vele szemben állóról, sőt, még csak leplezni sem tudná. Hirtelen rosszul érezte magát, de nem azért mert a másik figyelte, hanem mert ő szeret a túloldalon állni, a figyelmet pedig utálja. Ha lenne nála füzet, biztosan rápillantott volna az üres lapra, hátha az megnyugtatja kicsit. Mivel nem volt még csak hasonló sem nála, maradt az ellentámadás, hátha ezzel másra tereli a navinés figyelmét.
- Maximum szívrohamot kapnak, ha meglátnak, de az nem vészes - félmosolyra húzta a száját, amit aztán azonnal le is törölt.
Ha a teljes sztorit akarja megtudni, határozottan nem segít, ha magára haragítja az alanyt. Moderálta hát magát, az ajkába harapva nézett félre.
- De most tényleg, hogy érzed magad?
Ha Lizának kellett volna válaszolnia, biztos azt mondaná, furán. Először fordult meg a fejében, hogy valami baja lehet, mert semmi empátiát nem érzett a szőkeséggel kapcsolatban, a megjátszott érzelmei pedig csak azért voltak, hogy megtudja, mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ó, értem - szaladt ki a számon, amikor megláttam, hogy milyen színesek a karjai. Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy máskor ne legyen ennyire felelőtlen, és hogy nem is értem, hogy ebben a hidegben hogy tudott ennyire lengén felöltözni, és hogy hogy nem fázott, amikor elindult... - de jobbnak láttam, ha csendben maradok, mert eléggé kioktatós szövegnek tűnt volna az egész, azt pedig nem sokan szeretik. Meg különben is az ő dolga volt, hogy hogyan öltözik fel, mit csinál stb.
- Oké, Fanni. Na, de tényleg nagyon szuper lett, amit kreáltál - feleltem neki, miközben széles mosolyt varázsoltam az arcomra, lereagálva a válaszát.
- Szerintem adottság is kell hozzá. Én mindig kétbalkezes voltam rajzolás, festés terén - tettem hozzá erős meggyőződéssel, ami ki is ült az arcomra. Mindig is szerettem volna szép műveket kreálni, de be kellett látnom, hogy megvannak a saját korlátaim, de vigasztalásul a fotózás egész jól ment.
- Suvickus! - irányítottam a pálcámat zsebemből elővéve a lány karjára. Ez a tisztító bűbáj jutott először az eszembe, reméltem, hogy beválik és Fanni felveheti akkor a kabátomat. Bizonyára már nagyon átfázott ebben a cudar időben. Érdekes módon még mindig nehezemre esett varázslói elmével gondolkodni. Előbb jutott volna eszembe az, hogy nedves ronggyal vagy szivaccsal lesuvickoljam a karjáról a festéket mintsem a varázsige bevetése. Látszott, hogy sokáig éltem a mugli világban, de azért szerencsémre már a varázslás is egész jól ment, hiszen nagyon sokat tanultam az iskolában és számos tapasztalatot szereztem. Érdekes, hogy mennyire megváltoztam azóta, mióta ide kerültem. Nem is tudtam volna elképzelni, hogy mi történt volna, ha a mugli világban maradok és sosem ismerem meg a varázsvilágot. Nagyon hálás voltam Timinek, hogy bevezetett ebbe a világba, hiszen ez gyökeresen megváltoztatta az életemet, de ennek fényében úgy döntöttem, hogy mindenképpen itt fogok maradni, még akkor is, ha Timi más véleményen van. Úgy éreztem, hogy itt a helyem és a döntésemet egyáltalán nem állt szándékomban megmásítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A rellonos leányzó társasága, hogy is mondjam? Nem volt épp a kedvemre való. Ha Lora érzései működtettek volna, akkor biztos szívesen csevegtem volna az évszakokról, virágokról, időjárásról, vizsgaidőszakról és hasonló fullasztóan üres témákról, amik ebben a Mágustanodában rendre előkerülnek, főleg az ilyen életkorú, ennyit tapasztalt varázslótanoncoknál, akik azzal sincsenek tisztában, hogy kell a pálcájukat huzamosabb ideig maguknál tartani. Ha kicsit erőteljesebben léptem volna fel és mondjuk jobban kihangsúlyoztam volna vérfarkasságom szembetűnő elemeit, akkor egy kis időre talán el is ijeszthettem volna Elizát, de ez nem állt szándékomban.
Sőt, még kapóra is jött a társasága, ugyanis ameddig magam mellett tudhattam, addig némiképp fel-felbukkant beszélgetésünk folyamán Lora érzelmi világa is. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy Lorát csak úgy földbe döngöljem, ugyanis kettőnk közül ő bizonyult higgadtabbnak és megfontoltabbnak, szükség volt a józanságára.
Amikor az ő gondolatait prezentáltam sokkal kedvesebbnek és vidámabbnak tűntem, így egész barátságossá is válhattam a lány számára.
Persze, ki tudja, hogy az elkövetkezőkben milyen kérdéseket fog feltenni, s azokra én hogyan reagálok majd. Mindenesetre az aggodalmaskodása egyáltalán nem volt szimpatikus a számomra, sőt egyenesen hányingert éreztem. Mióta a testemben elindultak ezek a változások, sajnos sok mindent máshogy éltem meg, így Elizának szólva, hogy most valami brutális hányáscunami jött rám és el kell mennem, vonultam félre egy odvas fa tövébe és kiokádtam a gyomrom mindenféle tartalmát egyszer s mindenkorra.
- Ne haragudj, sajnos mostanában nem túl jó az emésztésem - a fától vissasétálva, egyensúlyomban korlátozva prezentáltam ezt a lány felé. Még a számat sem sikerült olyan ügyesen megtörölni, így elég visszatetszőnek hathattam, Lorának biztos, felfordult volna a gyomra.
- De amúgy, még be se mutatkoztál, kedves aggodalom. Ha lehetne, én biztos, ezt a becenevet adnám neked - jobb híján elkezdtem kóstolgatni, felfalni őt úgysem lehetett, a szaga meg rendkívül idegesített.
Miért nem használ valami gulyáskrémet illatosítóként? Eszik ez a lány valaha fokhagymát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Eliza kis faluban született, ott is nőtt fel, így elkerülhetetlen volt, hogy lásson érdekes dolgokat. Mikor már elég idős volt, egyedül ment a játszótérre és mivel anyja sokáig dolgozott, ő is addig maradt, amíg kedve tartotta. Na már most egy faluban a főbb egységek mindig egymás közelében vannak, így a kocsma sem esett messze a játszótérről, ahogy az alkohol uralta felnőttek pedig szívesen járkáltak. Liza ezt sosem értette, hogyan lehet, hogy az amúgy lusta emberek valami fura ízű löttyöt megisznak, aztán táncolnak, verekednek, de leginkább sétálnak. Az meg aztán végképp nem fért a fejébe, hogy miért kell meginni, ha aztán úgyis távozik a szervezetből olyan gyors és kellemetlen módon.
Egy szó mint száz, Liza csak enyhén felhúzta a szemöldökét, miközben a navinés túltett az utolsó étkezésén.
- Vettem észre - motyogta halkan. Nem bírta megállni, hogy legalább ne szóljon oda.
Viszont azon elgondolkozott, mit kellene tenni ilyen eshetőségnél. Másnak nem akart szólni, de neki semmi gusztusa nem volt, hogy feltakarítson. Maximum, ha... de nem, még akkor se, ha fizettek volna érte.
Gondolatban megvonta a vállát, hamar túltette magát az iménti kis afféron.
- Reissner Eliza vagyok - osztotta meg a lánnyal, bár eleinte kétségei támadtak, hogy ez jó ötlet-e. - Remélem ilyen ötletekkel nem egyhamar leszel szülő. Ha már itt járunk, Ms. Szimatfelügyelő, te ki vagy?
Hosszú idő után először sajnálta, hogy már nem ír egyetlen újságnak se. Nem is nagyon kellett volna kiszíneznie a történteket, hogy egy jó kis pletyka kerekedjen ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kicsit meglepte a férfi levele, nem számított arra, hogy ilyen későn magához hívatja munkaügyben. Általában az olyasmit délután hatig le szokták tudni, aztán ha sokáig is marad, azt Várkonyi miatt teszi, nem az oktatás végett. De néha dolgozni is kell. Azért mégiscsak csinosan öltözik fel, ceruza szoknyát húz és blúzt, nem túl giccses, apró nyakékkel. A pálcája végett teste általában enyhe rózsaárban úszik, de erre az illatra még parfümmel is rásegít, hogy a rózsa erősebb legyen egy kicsit, aztán felveszi szövetkabátját, aminek hála mindez a kiöltözés nem is látszódik többé.
A megadott időpontban, pontosan érkezik, na jó picit késik, de nem sokat, épp csak amennyit általában szokott. Fejére húzva kabátja bundás kapucniját, kicsit dideregve a hidegben, ahogy közeledik a férfihoz. Szíve vadul dobog, hiába vannak már egy ideje egymáshoz közel, nem tud nyugodni Lalában az az izgatottság, amivel a férfi megpillantása jár. Egész testében remeg, csak részben a hidegtől.
Várkonyi úgy tűnik egészen beleveszett a csillagokba, így csendesen odasétált hozzá és szelíden megfogta vállát, hogy jelezze megérkezett, aztán ha lehetett, lágyan megölelte.
-Üdv, itt vagyok, mi lesz a feladatom? - mosolyodik el kicsit félve az októl, amiért idehívták. Megfordult már a fejében, hogy a férfi talán csillagtérképet akar készíteni vagy egy bolygót elemezni, sokáig kinn maradni, akármit is, nem véletlen, hogy a természetben vannak. Valami készülődik, bár jobban körbenézve Lala nem látott tekercseket vagy pennát, ami kicsit gyanús volt.
- Mi lesz a feladatom? Kell hozzá papír? Toll?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara