Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szerencsére nem az az alkat, aki kifejezetten csendben szeret enni, és nem bírja, ha megzavarják benne, így érdeklődve hallgatja a nő csevegését. A kollégái, akikkel az ebédet szokta tölteni már vagy végeztek a szünetükkel - vagy a főnökség elvonta őket valami sürgős és halaszthatatlan ürüggyel.
- Nálunk? Hogyhogy, látogatóban van a kishölgy? - Mármint amúgy őszintén: Artemisia nem tűnik kislánynak, de a hölgyemezést mindig túl feszesnek tartotta. A kishölgyben pedig van valami kedveskedő szerinte, ami miatt szívesebben használja. A nő szavai alapján pedig újnak tűnik itt számára - akkor pedig már miért ne adhatna tippeket.
- Á igen, a madártej szomorúan félreértett étel a neve miatt. A lányomat annak idején alig tudtam rávenni, hogy megkóstolja. De ha mindenképp ki akar valami magyar desszertet próbálni, akkor a gundel palacsintára teszem a voksom. - Magyarázat közben az evőpálcát tartó kezével gesztikulál, mielőtt visszatérne ténylegesen az előtte lévő tál tartalmához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Napok óta a munkába menekülve próbálom azt az embert megformálni, aki ezen a poszton szeretnék lenni. Eddig csak háttérből irányítottam, segítettem, hogy a polgármester mágiaügyi miniszter legyen, és most, hogy célt értem, hirtelen a helyében vagyok. Ez a forgatókönyv is jelen volt, na de azzal nem számoltam, hogy valóban én leszek a kiválasztott, és nem a nálam tapasztaltabb Mester. Minden okkal történik, én pedig érzem a vágyat arra, hogy az ideiglenes pozíciómat megszilárdítsam. Ezért többet vagyok bent, mint otthon, és bár érzem, hogy nem csak fáradok, de effektíve a szervezetem könyörög az alvásért, egy újabb aktát húzok magam elé, aminek a kinyitása már csak homályosan van meg.
Órák telnek el így, a néma nyugalomba, és ha a nyakam fájdalma nem erősödne ilyen nagyon, valószínűleg nem is kelnék fel, de megtörténik, szisszenve felriadok, és gyorsan odakapva megmasszírozom azt. Egy kicsit fel kéne állni. Nyújtózom, leveszem a zakóm, kigombolom az ingem, és háttal az ajtónak leveszem azt is, melegem van, és ahogy megfordulok, a szürke öltönynadrágomban és a fehér pólóban, ami még rajtam van, zokniban, némiképp csapzott hajjal, érzem, hogy nem csak meleg van, de mintha hirtelen befűtöttek volna a teremben. Álom vagy valóság? Akármelyik is, az biztos, hogy a jelenet zavarbaejtő, ahogy ott áll velem szembe. Álom, egészen biztos, hogy csak álom. Ő Franciaországban van, én pedig Magyarországon. Ezerhatszáztíz kilométer választ el minket egymástól, legalábbis tudom, hogy oda ment, miután engem elhagyott. Zsebre dugom a kezem, és megköszörülöm a torkom. - Hölgyem. - biccentek és valójában azon gondolkozom, hogy mit akartam neki mondani, ha újra látom. Őszintén? Semmit, mert sosem gondoltam, hogy ez megtörténik. Milyen morbid álmok vannak, hogy éppen most hozták őt elő. - Frida.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mikor először találkoztam a nevével a városban, azt hittem rosszul hallok. Aztán Klárának tűnt fel, hogy azonos a nevem az új polgármesterével. Ő mesélt a változásról a városban. Azt hiszem, sokkban voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet pont itt. Még az is felmerült bennem, hogy utánam jött, de úgy hiszem, akkor felkeresett volna.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Szia. - hónapok kellettek, hogy ne álmodjak róla, hónapok, hogy beszélni tudjak róla, és évek, míg újra látom őt. Felnőttesebb, a vonásai érettebbek, és nem tudom, hogy elmém idősíti-e meg, vagy a tény, hogy eltelt öt év. Ha itt áll, és valóban itt áll, akkor az évek nyernek. Az igazság az, hogy egy idő után az arcok, akik távol vannak tőlünk, kezdenek kikopni az emlékezetünkből. Már magam sem tudom, hogy mikor gondoltam rá utoljára, mikor idéztem fel az arcát. A nejem elfoglalt, világutazó. Csak ennyit mondok, gépiesen, hiszen viselem még mindig a gyűrűmet. Talán ösztönös a zsebre dugott kéz, hogy elrejtsem előle ennek bizonyítékát.
- Ne haragudj, hogy csak nézlek, csak olyan furcsa itt látni téged. - sóhajtom végül az igazságot, miközben az egyik székre mutatok. - Kérlek, gyere be. - ha így tesz, mögé lépek, nem hozzá, hanem az ajtóhoz, hogy becsukjam. Semmi szükség arra, hogy minket más is halljon. Az asztal másik felére telepszem, lopva igazítva egyet a hajamon. Fodrász, mindenképpen fodrászhoz kell mennem. - Nem tudtam, hogy a munkaköri változásom elért hozzád, még a szüleimnek sem szóltam róla. - nem értem, hogy mit keres itt. Talán mégsem a valóság az, amit most tapasztalunk, talán csak én álmodok évek óta először vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Régen láttuk egymást, nagyon régen. Még mindig hihetetlen, hogy előttem áll. Gondoltam rá az évek alatt, hogy ne tettem volna? De sosem gondoltam bele, hogy mit mondunk majd egymásnak, ha egyszer újra találkozunk. Most pedig hirtelen megtörténik ez a találkozás, és fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nem tudom, hogy egyáltalán jó döntés volt-e részemről felkeresni őt.
Elfogadom a helyet, amivel kínál, így meg is előzve, hogy összerogyjam az irodája ajtajában. Sikerül tartanom magam, és talán azon a pár lépésen nem látszik, hogy valójában remegek. Felszínre kerülnek az emlékek, olyanok, amiket évekkel ezelőtt mélyre temettem. Most kell újból és igazán megküzdenem velük. Mit keres itt? Ha miattam jött volna, nem lenne így meglepve.
- Mindenki erről beszél a városban. Egy szomszédomtól hallottam. A kastélyban tanítok, már négy éve. De te hogy kerülsz ide? - Hadarok, tőlem szokatlan módon. Most nem tudom úgy kontrollálni hangomat, mint általában. A kérdés is számonkérőre sikeredik, szándékommal ellentétben. Fel kell dolgoznom azonban, hogy pont ide sodorta az élet. Abba a kis országba és aprócska városba, ahol én letelepedtem felejteni és újrakezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen a Boglyas térről nyílt legújabb munkahelye, ahol még ő maga is újdonságnak számított, alig egy hónapja dolgozott a cégnél. Ez idő alatt sikerült nagyjából megismerkednie a munkafolyamatokkal, az ügyfelekkel és természetesen ő kapta a nemes feladatot, hogy a főnökség idejét megspórolva, kiválasszon és felvegyen egy titkárnőt, aki majd intézni a napi adminisztrációs folyamatokat, fogadja az ügyfeleket és besegít a jogi akták kezelésében. Atlas nem volt ugyan HR-es, de utána nézett a dolgoknak, a főnökei is elmondták nagyjából az elvárásukat és neki is akadtak igényei. Nagyjából tudta azt, hogy mit is keres, ezen a délelőttön már túl volt jó néhány interjún, akadt is esélyes a jelöltek közt és már szinte biztos volt benne, hogy azt a kedves nőt fogja felvenni, akit legutolsóként hallgatott meg. Megkönnyebbült, már közelgett az ebédszünet, mely után éhesen áhítozott, de egy üzenet megakadályozta abban, hogy felálljon és elinduljon. Az egyik főnökétől kapott egy üzenetet, hogy váratlanul akadt még egy jelölt, Elsie Rose Krise, akit meg kellene hallgatni. Ugyan nem volt egyéb utasítás, de az a bizonyos "meg kellene hallgatni" rész két vonallal is alá volt húzva és a szövegezés többi részéből is elég egyértelmű volt, hogy nem ártana a végén majd őt választani. Enyhe grimasszal zárta össze a borítékot, aztán végig futotta a lány önéletrajzát, majd kilépett az ajtón és körbepillantott az előtérben.
- Elsie Rose Krise? - egy-két ügyfél lézengett ott, de mivel nem látta a lányt, már kezdte behajtani maga mögött az ajtót. Ha nem jött el, egyszerűbb lesz ezt kezelni, majd Bauer úrnak is elmondja, hogy sajnos nem jelent meg a jelölt. Így pedig örömmel veheti fel majd Emesét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Eddig inkább háttér ember voltam. - nem csoda, hogy mindenki erről beszél. Az elmúlt napokban nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, és próbáltam mindent megjegyezni, amit kértek, amit észrevételeztek és javasoltak. Nem gondoltam volna, hogy ekkora fába vágtam a fejszémet, de ha már elkezdtem, végigcsinálom.
- Karrierváltás. A korábbi munkaadóm javasolt az itteni minisztériumnak, de nem vágytam a nagyvárosi életet, így ezt a helyet javasolták. És szabadidőmben segítettem a polgármesternek mágiaügyi miniszterré lenni. - ugyan én csak a kommunikációs stratégiákat mondtam, meg egy-két jó csavart tettem hozzá a beszédekhez, mégis, a végén oda lyukadtunk ki, hogy ő miniszter lett, én meg éppen beleereszkedem a székébe. A köztünk lévő vastag tölgyfa asztal segít, kell a távolság és kell valami, amiben megtámaszkodunk.
- Négy éve? Hosszú idő. Hogyhogy Bogolyfalva? - nem egy olyan hely, ahol el tudtam volna őt képzelni. Főleg, mivel ő az én tudomásom szerint Franciaországban van. Ez a kettő együtt most eléggé összeférhetetlen a számomra. Nem értem, hogy mi történik, arról pedig fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálni. Csak azt tudom, hogy valamiért rejtegetni akarom a gyűrűs kezemet előle, pedig az ő gyűrűjét viselem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez gyors volt.
Nem kellene, mégis megint meglepődök azon, mennyivel egyszerűbb az élet, ha apám közbenjár. Mikor is történt? Vasárnap. Vasárnap nem tudtam megint, hogy mikor kell befogni, és hagyták el a nagy szavak a szám. Majd én megmutatom. Én mindig megmutatom. Mentségemre legyen mondva, tényleg nem hittem volna, hogy apu felül a vonatra, ráadásul ilyen gyorsan.
Ezt most csak magamnak köszönhetem. Legalább a késésem nem, mert abban a nyomi kávézóban megint nagy a sor. Nem értem az embereket - magamat se -, miért kell ilyen korán kelni, és csinálni bármit is? Afrikában legalább délutáni és esti órák voltak, ott figyelembe vették, hogy az ember lánya tizenegy előtt teljesen életképtelen, kávé ide vagy oda.
Az első két korty után már arcomra is kerül a fintor, ami minden egyes alkalommal az elégedettségemet jelzi, de... igazán kezdem megszokni már, hogy ez a hely... fapados. Mi tagadás, a szüleim nagyon jól tudják, mivel lehet büntetni. Csak kapj fel, és dobj le az Isten háta mögé, én meg még azt is megbánom, amit még el se követtem, de persze sokkal makacsabb vagyok annál, hogy ilyen könnyen fejet hajtsak nekik.
Csak egy nagyon picit sietek, nem fogok loholni, annyit nem ér az egész, és legalább van egy kis időm kitalálni, egyébként miért is kell ez nekem. Ja, tényleg. Mert én megmondtam, hogy életképes vagyok. Meg Dami se csinál semmit, mire kaptam egy kis monológot arról, hogy az ő munkája fontos, én meg ezen jól felhúztam magam. Nem mintha papírok kapcsozása olyan fontos lenne, de munkám ugye nekem is lehet.
- Itt vagyok - még pont elcsípem a nevem a férfi szájából, gyorsan elő is varázsolom a legbájosabb mosolyom, és szabad kezem nyújtom is, amint elé érek.
- Elnézést, hosszú volt a sor a kávézóban - igen, ez egy mentség, még a hangomban is felcsendül némi felháborodás, hogy pont emiatt kell késnem. De ő még nem tudja, nekem mennyire létszükséglet a reggeli kávé. Nem mintha utána sokkal használhatóbb lennék, csak... kevésbé undok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy hallotta, hogy a tér mellett megnyílt egy új gyrosos, büféskocsiból árulják egész jó áron és állítólag isteni. Ha másért nem, első keresztnevéhez hűen ma egész biztosan ott fog ebédelni, meg azért is, mert imádja ezt az ételt és már nagyon rég evett utoljára ilyet. Éppen az ízekre gondol, még a nyál is összefut a szájában, gyomra is kezd ébredezni, finoman jelez, hogy indulni kéne már, csak a tárcája hiányzik, de mielőtt még a háta mögött kattanna a zár, női hangot hall. Fordul is, és szembesül azzal, hogy megérkezett az, akit alig tíz másodperce keresgélt odakint. - Oh, értem - kicsit csalódottan hangozhat szájából ez a kis megjegyzés, ami leginkább annak szól, hogy lőttek egyelőre a gyrosnak, mert egy interjú még hátra van. Kárpótlásként azért megjegyzi magában, hogy az utolsó jelölt igazán dekoratív az előzőekhez képest, és ha csak a megjelenést kellene értékelnie, akkor már nem is lenne szükség beszélgetésre a továbbiakban. - Örvendek Ms. Krise, Atlas Desgrange - nyújtja kezét egy kézfogásra, aztán oldalra lép. - Fáradjon beljebb - jobban kitárja az ajtót, hátulról diszkréten éppen csak megnézi, aztán behajtva az ajtót ő is előre sétál, megkerülve az asztalát letelepszik mögé, de csak miután a hölgy helyet foglalt. - Ahová szimpatikus - rábízza a döntést, hogy a két teljesen egyforma fotel közül melyiket is választja. Azután maga is kényelmes pózt vesz fel, újra végig futja a jelentkező lapját, mely meglehetősen szellős és hagy némi kivetni valót maga után.  - Húsz éves, ha jól olvasom, akkor mestertanonc az iskolában, de nincs feltüntetve a szakirány. Szabad megkérdeznem, hogy miért jelentkezett hozzánk erre az állásra? - rögtön a tárgyra is tér, mert most ez a dolga. Mondaná, hogy beszéljék meg egy gyros mellett, hisz farkas éhes, de ez nem lenne fair a többi pályázóval szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy ponton a fejembe ötlik, hogy talán rá kellene segítenem a hangulatomra, de hamar elvetem tekintve, hogy ezt az apám intézte. És minden látszat ellenére tudom azt is, hogy még mindig.... csalódott. Teljesen okkal, ha valamit megbántam, az tényleg az, hogy tönkre vágtam valaki életét, és visszagondolva, talán még jobban meg is erőltettem volna magam, és nem csak egy csokor margarétát küldtem volna bocsánatkérésképp. De fiatal voltam... fiatalabb, és még most sem tudom sokszor helyükön kezelni a dolgaim.
Most csak annyit tehetek, hogy több okból kifolyólag sem fürdök be ezen az interjún. Jó, azért nincsenek illúzióim, tudom én, hogy hamar elhajtanak a francba - nincs az az épeszű ember, aki engem venne fel dolgozni -, de csak megerőltetem magam. Csak hogy lássák, én tényleg megpróbáltam. Valahol azért hálás vagyok azért, hogy nekem nem az életem múlik ezen az interjún, meg a jövőm meg minden ilyen nagy szó.
Ó, öltöny ing... a nők többsége elájul ettől a kombótól, hamar nyílik is a lábuk, főleg mert összekötik azzal, hogy pénzes az illető. Rajtam semmi jele nincs az ámulatnak, és ez nem is feltétlenül a férfi ellen szól, csupán bőven elég öltönyös-inges férfi vett körül életem során, hogy én azt redflagnek tekintsem. Az összes a szép máz mögé bújtatja, mekkora rohadék is, és milyen romlott belül. Mit is mondhatnék, hamar kiábrándultam. A pénzzel se lehet megfogni. Persze ezt is elrejtem, kiválóan tudom alkalmazni a családomra jellemző kellemes benyomást, és bennem is megvan az a képesség, hogy megnyerő legyek, és elrejtsem a gondolataim. Nem tanították, egyszerűen a családom hozadéka, úgy ragadt rám, mint az, hogy mikor melyik villát kell kézbe fogni.
Belépek az irodába, körbe se nézek, épp csak leülök az egyik fotelbe. Szépen. Lábak összekulcsolva, egyenes hát, csak ahogy a nagyi is elvárná, hisz idegen. A jó benyomás fontos.
- Újságírónak tanulok. Ezzel pedig a családom nincs kibékülve, és szeretnék, ha komolyabb pálya felé is kacsintgatnék, ezért tartotta édesapám jó ötletnek, hogy jelentkezzek ide - ne mondja senki, hogy én nem készültem. Élek a gyanúval, mindketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, én nem jelentkeztem...
- Emellett imádok papírokat kapcsozni, és mappákat rendezgetni, meg növényeket locsolni - és itt jön a probléma, hogy nem tudom, mikor kell befogni. Ez vezetett ide is, és itt is rezzenéstelenül közlöm... Atlassal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kezdeti nem túl nagy lelkesedés ellenére igyekszik kedves lenni és mosolyogni, hogy a másik komfortosan érezze magát egy ilyen helyzetben. Emlékszik még Atlas, nem is olyan rég volt az ő interjúja is, izgult elég rendesen, de szerencsére végül jól sikerült a beszélgetés, ezért is ül most itt. Első benyomása a lányról azon túl, hogy a külseje rendben van, látja, hogy a mozdulataiban is elegáns, úgy is ül, ahogyan az elvárható lenne egy kiemelt társaságban. Mondjuk Krise, így nem is lehetne ez nagyon másként, csupán annyi a bökkenő, hogy ez még tényleg nem elég a feladathoz. Emiatt kérdez is Atlas, majd csöndesen figyeli a lányt, közben az állát dörgölve gondolkodik.
- Az újságírás is jó szakma - állapítja meg csak úgy mellékesen, ebből feltételezi is, hogy akkor fogalmazásban és kommunikációban jó lehet a lány. Aztán jön a megjegyzés, ami emlékezteti Atlast arra, hogy ez a lány egy csókosnak a gyereke, biztosan Bauer úr barátjáé.
- A feladatkör azért ennél kicsit bővebb. Itt fogadni kell az ügyfeleket, időpontokat egyeztetni velük, figyelni az igényeikre. Emellett nagyon fontos az is, hogy gyorsan tudj gépelni és tisztában legyél bizonyos jogi fogalmakkal. Van bármilyen jelenlegi vagy korábbi jogi tanulmányod? Mágusjogot például tanultál? Ha mondanod kellene három pozitív és három negatív tulajdonságot magadról, akkor mik lennének azok? - ezeket muszáj megkérdeznie, mert sok mindent leszűrhet egy-egy ilyen válaszból. Nem fontos az, hogy a lány profi legyen, ha Atlas úgy érzi, hogy fejlődőképes és túlmutat azon a képen, mint amit jelenleg lát a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondanám, hogy annyira feszült vagyok. Épp csak nem értem, hogy miért szükséges ez. Jó, sok mindent nem értek, ami másoknak teljesen normális, ez igazán nem az én hibám.
- Igen - egyetértek vele, hisz ezért választottam. Ha valamit közel érzek magamhoz, akkor az az írás, persze ezt sem fogom senki orrára kötni, még a családoméra se. Jó, meg a pénzköltés, abban is verhetetlen vagyok.
- Felvettem a mágusjogot, a családom pedig szoros kapcsolatot ápol különböző ügyvédekkel, nem fogok pánikba esni egy paragrafus jel láttán - ebben is valahogy biztos vagyok. Alapjáraton nincs gond az eszemmel, az érdeklődésem az, amit nehéz megragadni, és biztos hogy nem a jog világában fogok kiteljesedni, de mint mondtam, ezt apu intézte, és fontos, hogy jó benyomást keltsek. Amúgy is... az alapvető dolog, nekem is tökéletesen megy. Minden ügyvéd hazudik.
- Pozitív tulajdonságaim nincsenek, negatív meg jóval több mint három. Viszont a családom az identitásom, Krise vagyok, annak minden negatív és pozitív hozadékával - és még szépen ki is emelem. Most először. Mert nem szoktam. Mert a nevem valójában inkább átok, vagy mostanság szitok, de... nem tehetem, és nem is akarom megtenni, hogy szemet hunyok afelett, amit az a család elért. Amiért tényleg egy név lett.
- Róhatjuk itt a köröket, tényleg. De üres kérdésekből nem fog rájönni arra, ki vagyok, és mind a ketten tudjuk, hogy itt fogok dolgozni - jó, lehet odaírni a negatív tulajdonságokhoz azt, hogy türelmetlen. Kicsit még előrébb is dőlök, a bájos mosolyom is inkább válik magabiztossá, ahogy még a fejem is oldalra biccentem.
- Inkább térjünk át a fontos dolgokra. Hogy issza a kávét? - ne, ne röhögj, ez tényleg fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érez bőven határozottságot, amikor az újságírás kerül szóba, emiatt sem érti nagyon, hogy a lány miért is nem az újsághoz jelentkezik gyakorlatra, ott bizonyára a jövőjére nézve is hasznosabb dolgokat tapasztalna. De aztán megint eszébe jut Bauer úr és azok a sorok, bár nem érti, mire megy ez az egész. - Jó, akkor mondhatjuk, hogy van minimális tapasztalat - fel is rajzol egy pipát a jog szó mellé, amit a beszélgetésük alatt firkantott papírra, de őszintén nem érzi a lány oldaláról azt, hogy ő annyira nagyon akarná ezt az állást. Emiatt egy kicsit kellemetlenül is érzi magát, ugyan felteszi a szokásos kérdéseket, mert ez a dolga és nem tehet kivételt, de nem örül most ennek a helyzetnek. Ahogy a válasznak sem, amit kap, amire csak felhúzza a szemöldökét és inkább mélyen hallgat. Lett véleménye, de azt nem kell megosztania a lánnyal. - Aham - bólintva jelzi, hogy figyel, valamit még firkál is, de a bicskanyitogató stílusra már felkapja a fejét. Ahelyett azonban, hogy hirtelen módon adja ki magából az első gondolatokat, inkább csak összepréselt ajkakkal nyugtázza a lány szavait, láthatóan nem zökken ki egy másodpercre sem. - Kedves Elsie Rose, azt hiszem, hogy minden kérdésemre választ is kaptam, köszönöm, hogy befáradt hozzánk - kedves marad, miközben ignorálva a lány kérdését, egy mosollyal emelkedik fel ültéből és kezével finoman jelez a kijárat irányába.  - Hamarosan értesíteni fogjuk, minden jót kívánok! - csupán ennyit mond, mert nem, nincs az a pénz, amiért ő ilyen modorral felvenné ezt a lányt erre a feladatra, miközben ott van Emese, aki teljes mértékben tökéletes lenne erre a pozícióra. Bauer úr ide vagy oda, Atlas ki fog állni a véleménye mellett.

Este el is jött a beszámoló ideje, Atlas kissé fáradtan és elgyűrten ült le Bauer úr irodájába, ahol minden követ megmozgatott, hogy elmagyarázza, a Krise lány nem kompatibilis ehhez a céghez, és ha felveszik, abból csak károk lesznek. Hiába rágta Bauer fülét és mutatta meg neki Emese önéletrajzát, hiába számolt be a másik lány erősségeiről és hozzáállásáról, Bauer ütötte az ebet a karóhoz és végül elég határozottan adta Atlas tudtára, hogy legyen kedves nem ellent mondani, különben kereshet ő is új helyet. Csodálatos. Ennek fényében még késő este, a fogát szívva írta meg tintával a levelet, majd küldött baglyot Elsie Rose Krise részére, miszerint:

A levél még tartalmazta a kezdés időpontját, a gyakornoki szerződéssel kapcsolatos alap információkat, hogy milyen dokumentumokat vigyen magával, illetve a dresscode-ot is, ami a munkakör elvégzésében elvárt.
Atlas ezután tért csak haza, fáradtan, lelombozottan és már előre tartott attól a naptól, amikor majd újra találkoznia kell az újonnan felvett kolléganővel. Kizártnak tartotta azt, hogy helyt fog állni abban a munkakörben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éjszaka nem is aludt túl jól, gyötörte az érzés, amit az igazságérzete diktált. Olyan rossz volt megírnia az elutasító levelet Emesének, annyira nem érezte igazságosnak és fairnek. Ha tehetné, akkor őt is felvette volna a céghez, jelenleg azonban csak egyetlen titkárnőre volt keret, azt pedig Bauer úr nagyon határozottan kikötötte, hogy ki is legyen az. Meg volt kötve Atlas keze, aki nem is értette, hogy akkor miért is kellett ezt az egész folyamatot a nyakába varrni. Ha már előre tudták, hogy úgyis ezt a Krise lányt akarják betolni, akkor mire volt jó ez az egész. Nem igazán értette, de Bauer úrral nem mert szembe menni. Koch pedig még mindig külföldön tartózkodott, bizonyára ő is tudott erről a döntésről.
Reggel Atlas nyúzottan ébredt, ahhoz se volt energiája, hogy elvégezze a reggeli rutint, azt a néhány fekvőtámaszt és húzódzkodást, ami a korai edzéséhez tartozott. Egy vajas croissant rágcsált el félúton, leöblítve az útközben kihűlt kávéval, aminek az íze sem volt jó, és megállapította, hogy mégis csak a Patronumból kéne vennie a feketét.
Beesve reggel sietve szelte át a teret, rengeteg dolga volt még, mielőtt megérkezik az első ügyfél, most egy kicsit sok munka is nehezedett a vállára, úgy érezte, hogy a már tapasztalt ügyvéd urak szívesen tolják rá a kevésbé izgalmas, ám annál húzósabb ügyeket. A nagy pakolászásban egy kis időre sikerült is megfeledkeznie arról, hogy az új kollegina ma érkezik, de aztán meghallva a nő hangját, élesen hasít belé az érzés, hogy ó te jó ég.
- Jó reggelt - köszön egykedvűen, éppen csak felpillantva a lapokból, de aztán kénytelen újra visszavezetni Elsiere a tekintetét. - Ez nem felel meg a dresscode-nak - közli, jelezve ezzel is a nem tetszését, mert abban a levélben le volt írva, hogy világos blúz, térdig érő szoknya az, ami elvárás az irodánál. Ehelyett combközépig érőben érkezett, ami még egy kaszinóban is megállta volna a helyét. Nem kétség, hogy Atlas feszült lesz, nem csak attól, amiért Elsie nem volt képes egy kérésnek eleget tenni, hanem magától a gondolattól is, hogy mostantól erre a nőre van utalva és vele együtt kell dolgoznia. Ez mindennel szembe ment Atlas elképzeléseiben. Gondterhelten meg is dörgölte a homlokát, végül összehajtotta az aktát és felegyenesedett az asztalától.
- Azon túl, hogy holnaptól megpróbál normális ruhában jönni, jöjjön és megmutatom - ma már nyoma sincs a kedvességének, nem tehet róla, sosem szívlelte azokat, akik apuci kedvéért kaptak meg egy állást. Ahhoz előbb bizonyítani is kellene, hogy Atlas elismerje a lányt. Ráadásul nem az a fajta, aki smúzolni fog a két szép szeméért. - Itt van a recepció, ez lesz az asztala. Irodaszereket a jobb oldali szekrényben talál. Ott az a fekete könyv az időpont jegyzék. Ha valaki besétál, fel kell venni az adatait, egyeztetni kell velük időpontot, aszerint, hogy milyen ügyet szeretnének intézni. A már meglévő ügyfelekkel elég csak az időpontot egyeztetni. Az újakhoz kartont kell vezetni, felírja rá a nevüket, kitölti az adataikat és ezt kitölteti velük.  - miközben magyaráz, ide-oda hajol, előhúz sablonokat, mintákat és azokat is megmutatja a lánynak.  -  Bauer és Koch úr utazásait megszervezi, a szállásokat lefoglalja. Kávét főzni nekem nem kell, a vendégeket viszont kínálja meg érkezéskor. Ha semmit nem kérnek, nem kell erőltetni. És mosolyogjon. Az irodaszereket maga fogja rendelni, napi szinten ellenőrzi, hogy az irodákban van-e megfelelő írószer és papírlap. A takarítókkal is maga tartja a kapcsolatot, ha hívás érkezik, bekapcsolja az irodába. Ezeket pedig itt ABC szerint kellene rendezni, mert az elődje egy teljes káoszt hagyott maga után - lép a bal oldali szekrényhez, ami  bizony tele van mappákkal. - Van bármi kérdése Elsie? - elég sok mindent osztott meg hirtelen a lánnyal, ráadásul direkt nem is akar neki komolyabb feladatot adni, pedig volna mit. De inkább belepusztul ő, mint hogy erre a nőre bármi olyat is bízzon, amihez gondolkodni is illik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Képtelen vagyok ránézni, a szemébe egyáltalán nem. Pedig nem vall rám, hogy a falat, a földet, esetleg a saját kezeimet nézzem, míg beszélek valakihez. Pont ahogy ezt most teszem. Ám nem tudom nem észrevenni, hogy nem néz ki olyan kiegyensúlyozottnak, mint régen. Talán csak az új munka teszi. Pedig sokat gondoltam arra, milyen hatással lehetett rá, mikor eljöttem. Az elmúlt éveimnek egy olyan pontja ez, amivel még mindig küzdök.
- Üresedés volt a tanári karban, kaptam egy lehetőséget, hogy melodimágiát tanítsak. Megfelelőnek tűnt egy új kezdetre. Azóta pedig megszerettem ezt a várost. Valahol az otthonra emlékeztet. - Utolsó szavaimnál nem tudom megtartani, megremegem a hangom. Sosem mondtam még ezt ki. Most épp annak egy olyan férfi előtt sikerült kimondanom, akinél kevesen kötődhetnének jobban az otthonomhoz. Teljesen váratlanul ért, hogy itt van.
Szorosan összekulcsolt kezeimet az ölemben nyugtatom, lábaimat bokámnál szorítom egymáshoz keresztben. Ezzel elértem, hogy a remegésem valamelyest enyhüljön. Egyszerre szeretném megtudni, hogy hogy van, hogy mit csinált az elmúlt években, hogy örül-e annak, újra találkozunk. Helyette elakadok a fejemben összetorlódott kérdések között. Egyiket sem érzem helyénvalónak feltenni jelenleg.
- Szóval nem tudtad, hogy itt vagyok? - Mind közül talán a legrosszabbat sikerül feltennem, ráadásul ismét számonkérő, erős hangnemben. Meg sem várom válaszát két tenyerembe temetem az arcom néhány pillanatra, mielőtt az arcára néznék. Először, mióta itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelmesen hallgatom, az arcát fürkészem, a tekintetét keresem, amit nem találok meg. Kínban van, én is, pedig még a kapcsolatunk elején letisztáztuk, hogy közöttünk ilyen állapotnak nem kell lennie, nem szabad lennie. Az élet azonban sok mindent felülírt körülöttünk abban a pillanatban, amikor a gyermekünk nem ébredt fel többé. Az asztallap alatt a gyűrűmet forgatom, feldereng az a millió kérdés, amit vele kapcsolatban kaptam. Senkit sem engedtem túl azon, hogy házas vagyok. A gyűrű a kíváncsiság melegágya és egy hatalmas stoptábla is egyben. Voltak, akik próbálkoztak, de én nem akartam senkit beengedni ebbe a világba.
- Igen, tényleg olyan. Az emberek nagyon kedvesek, közvetlenek és odafigyelnek egymásra. Bár, nem végzik túl jól a munkájukat, vagy talán túl elképzelhetetlen volt számukra, hogy rokoni szál kössön össze minket. - sok külföldi van itt, a Bergstein talán mások számára nem mond olyan sokat, mint azoknak, akik ott éltek a közvetlen közelünkben, de nem is olyan tucat név, hogy úgy gondolják millió meg egy szaladgál belőlük.
- Nem. Felbéreltem egy magánnyomozót, aki elmondta, hogy Franciaországba mentél. Adott egy mappát, képekkel és feljegyzésekkel, de sosem nyitottam ki. A mappa meg van bűvölve, minden életeseményeddel bővült, amit a nyomozó kiderített, de sosem olvastam el, Frida. Még az eredeti pecsét is rajta van, amit a nyomozó tett rá. - hazudni nem fogok neki, tényleg kutattam utána, tényleg szándékomban állt megkeresni, de nem tettem. Időt és teret hagytam neki. Előhúzva a pénztárcámat, kinyitom a rejtett részt, ahol fényképek vannak, kicsi képek a szüleimről, róla az esküvőnk napjáról, arról, ahogy a babánkat tartja és a kislányunkról is. A kis képek mögött van egy nagyobb, amit kihúzok, és felé tolom az asztallapon. - Ez az utolsó képem rólad, nem sokkal az után, hogy Franciaországba érkeztél. Ha tudtam volna, hogy itt vagy, nemet mondtam volna erre a munkára. De pont jókor jött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Csendben álldogálok amíg megjavítja a lejátszott. Amikor készen van elkezd magyarázni a rúnázásról. Hevesen bólogatok.
– Rendben. – mondom most már határozottan. Nagyon örülök, hogy megjavította a lejátszót.
Aztán megint csak bólogatok. Kezdek egy bólogató baba lenni.
– Oké. – mondom halkan. – Rendben. – fojtatom szűk szavúan. Hát legközelebb biztosan jobban figyelek. Vagyis khm… kísérővel jövők. Hátra pillantok rá és elmosolyodok. “Jó a stílusa” gondolom magamban. Először kicsit furcsának tűnik, de ha már hozzá szokik az ember akkor jó hallgatni. Eleinte feszengek most viszont mintha fellélegeztem volna. Amikor felszólít, hogy menjek megpróbálom előhívni emlékezetemből a mondott útvonalat. Rendben. Megvan. Elindulok Stephenel a hátam mögött. Érzem magamon tekintetét, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni és koncentrálni az útra. Elindulok. Nemsokára ott is leszünk az előkészítőben. Aztán ha ott vagyok mit fogok vajon csinálni? – miközben elindulunk ezen gondolkodom.
Talán kimegyek az udvara és sétálok egyet. Ezek után inkább maradnék az iskola falain belül. Biztonságosabb. Ilyen gondolatokkal indulok meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán ha tudnám, hogy a férfi igazságérzetét bántják a történtek... Nem, valószínűleg akkor is ugyanígy mosolyognék, és szemeimbe is ugyanúgy beköltözne az értetlenség. Nekem is van sok minden, ami nem tetszik, mégis tesz rá mindenki, bármennyire is hisztizek. Ha nem így lenne, a bátyám se készülne élete legnagyobb baromságát elkövetni.
- Valóban - adok neki igazat. Biztos, így van ha már így kijelentette. Mint mondtam, rá se néztem, mert majd én azt tudom, mit hordok. Nem azért vagyok jóban a tervezőkkel, hogy aztán belekényszerítsem magam valami ceruza szoknyába meg undi blúzba.
- Akkor ezt most gyorsan tisztázzuk. Sem Ön, de még a főnökei se fogják nekem megmondani, mit vehetek fel - egy pillanatra eltűnik arcomról a kislányos báj, ami rendszerint rajta van, és amitől általában képtelenek rám haragudni. A tekintetem is megvillan, noha a hangom teljesen nyugodt, és vad csapkodásba meg toporzékolásba se kezdek. Ez tény. Úgyis közlöm vele tudva, hogy tudom kinek kell és milyen szavakat megejtenem ahhoz, hogy az előttem álló szarva le legyen törve. Aztán hamar visszarázódok az én kis bájos énembe, mert egyébként lehet velem beszélni, határozottan kompromisszum kész tudok én lenni.
Mikor feltettem ártatlanul a kérdést, nem számítottam ekkora pörgésre. Már az első két mondatnál elvesztettem a fonalat, szóval nyugodtan kortyolom azt a borzalmat, minden egyes kortynál bízva abban, hogy most majd jobb lesz, de újra és újra csalódok.
A székre azért felcsillan a szemem, gyorsan le is pattanok rá, és pörgök vele egyet vidáman, mert tudom, hogy azt határozottan élvezni fogom. Felőlem aztán duruzsolhat a férfi, amit csak akar, én már közben szelfit lövök a bátyámnak, hogy lássa csak, én tökre dolgozok. Már csak arra kapom fel a fejem, hogy a nevemet hallom.
- Ön szerint ezt, vagy ezt küldjem el a bátyámnak? Melyik olyan komoly dolgozós? - szinte egyforma a két kép, épp csak a filter, és a mosoly különbözik. Na meg az egyiken ott a férfi feneke, mert pont behajolt a szelfimbe.
- Ahh hagyjuk, elküldöm ezt - teszek le arról, hogy tőle kaphatnék egy épkézláb tanácsot. Még legyintek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A műanyag gördeszkakerék nem éppen halkan tapad a vasútállomás kövezetére. Természetesen, a deszkát lovagló, régen eltűnt bongyorság ebből mit sem hall, mert mint minden rendes varázsfelnőttnek; neki is egy mugli fejhallgató tompítja a hallását. Csak stílusosan, mint mindig. Az embereket Tony Hawk-ot megszégyenítő mozdulatokkal kerüli ki, noha olykor mögötte a levegőbe repül egy virágcsokor, egy kisebb táska… ha valami Wes Anderson féle filmben lennénk, akkor egy-egy tyúk vagy kismacska is a levegőben végezné egy halk kotkodával vagy nyávogással. De most legyen ennyi elég. Magasszárú sportcipő segíti az elveszettnek vélt alakot a gördeszkán maradni, amit egy buggyos farmernadrággal és egy jól megszokott D&D-s pólóval kapott ma magára. Van, ami nem változik. Szabadnap van, és ezt megfelelően kell kihasználni, mert aztán jön újra a hétfő, és bele lehet bújni a szürke öltönybe, aztán zsa a Minisztériumba.
Hangosan siklik végig a gumitalp a kövezeten, mire a deszka-lovas megáll. Mind a 165 centiméterével húzza ki magát, hogy egy fejben baromi vagány mozdulattal lekapja magáról sárgás üvegű napszemüvegét. Csorbacsík mosolyával elégedetten néz körül a vasútállomás népén; újra itthon. Az endorfin, oxitocin, szerotonin és dopamin „édesnégyese” feszíti szét mellkasát, ahogyan a friss szellő összeborzolja göndör fürtjeit. Mély sóhaj után egy idős bácsira keveredik égszínkék tekintete. Galambokat etet. Klisésnek tűnhet, de… nem is rossz ötlet. Azonnal az egyik padhoz löki magát, majd lábának segítségével megemeli a deszkát, hogy egy egyszerű mozdulattal a pad mellé támassza, és lehuppan. Zsebéből előkap egy noteszt és egy ceruzát, majd szélsebesen körmölni és rajzolni kezd. Pont ez a klisés karakter hiányzott a történetből. Hamarosan készen lesz ez a képregényvázlat is.
Eltelik egy óra, majd még egy. Elégedettséggel teli vigyorral engedi le az író- rajzeszközt, s így koppan is a ceruza fa teste a pad deszkáját.
Hi! My name is Petya. And my life… is still simple. I’m just a little older.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A régi érzések mellett feljönnek az emlékek, a közös terveink gondolatai. Tudatomba tömörülnek az esküvőnk képei, majd a közös lakásunk, a nehézségeink és terveink, hogy egyszer szép és teljes családunk lesz. Aztán mindent felülírt az élet. Most pedig ülünk egymással szemben, egy olyan helyzetben, amit valószínűleg egyikünk sem képzelt volna soha.
- Igazából a faluban még nincs nagyon sok ismerősöm - vallom be, magyarázat képpen. - Sokat dolgozom, és tanulok is - fűzöm hozzá, továbbra is a kezeimet nézve.
Aztán ahogy sikerül ránéznem, nem tudok többet elfordulni. Meglep, amit bevall, ezt pedig arcomról is leolvashatja. Kikerekedett szemekkel hallgatom. Egy magánnyomozót. Egy mappa, az életem minden eseményével. Még ajkaim is elnyílnak kissé egymástól, ahogy kék szemeibe bámulok, és próbálom feldolgozni, amit mond. Nem vagyok rá dühös. Azt hiszem, valahol megértem, amit tett. Nem is tudok rá mondani semmit, csak felemelem a fényképet a négy évvel korábbi énemről.
Érzem, ahogy az arcomon legurul egy könnycsepp. Egy pillanatra összeszorítom a szememet, aminek eredményeképp csak több követi az előzőt. Nagyon régen nem sírtam, most azonban nem tudom tovább tartani magam. Talán Adam látványa, talán a pénztárcájában tartott fényképek, rajta Iris. Talán az egész helyzet. Nem is próbálok sokat tenni ellene, csak az arcomat törlöm le egy gyors mozdulattal. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom neki. A férjemnek, akit én hagytam el, már csaknem öt éve. Azt hiszem, hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nagyon régen nem láttam sírni, és az első könnycseppel érzem, ahogy összeszorul a szívem. Csak ne legyen több, kérlek, csak ne legyen több. De lesz, még több, és én egy hosszú pillanatig tehetetlenül nézem őt. Fogalmam sincs, hogy mennyit szabad tennem, hiszen, amikor elment, egy erős visszajelzést adott a határokról, én pedig be is tartottam. Mégis, látva, ahogy rázkódnak a vállai, képtelen vagyok közömbös lenni az irányába. Sosem voltam, sosem tagadtam le őt. Mindig azt mondtam, hogy van feleségem, csak túl elfoglalt, de nem zavar, mert amikor látom, boldog vagyok. Eddig csak mondtam, gépiesen a múlt emlékeihez visszanyúlva, azonban amikor ott állt az ajtóban, tagadhatatlanul éreztem a sok zavaros érzésben örömöt, szeretetet, boldogságot is. A tény, hogy láthatom, boldoggá tett.
Felkelve a helyemről, leküzdöm az a másfél lépést, ami elválaszt minket, és elé térdelve magamhoz húzom, hogy átöleljem őt. Az illata körbeleng, sok emléket, sok érzést ébreszt fel, ahogy érzem őt. A haja súrolja az arcom, a bőre az enyémhez ér. Nem szerelmi frigy volt a miénk, de idővel szerelmesek, majd szerető házastársak lettünk. Ő volt a világom közepe, amin később osztozott a kislányunkkal, és csak remélni mertem, hogy ő is hasonlóan érez. Gyengéden ringatom, egy-egy puszit adva a fejére, de hagyom, hogy sírjon, ki tudja, hogy mennyi ideje tartja vissza ezeket a könnyeket már. Én is érzem, ahogy összeszorul a torkom, majd egy-egy csíkban nedvesebbé válik az arcom, de próbálok én lenni az erős támasz, akire szüksége van, hogy megeméssze a tényt, hogy egy helyen és egy időben vagyunk.
- Szép kis karrierlépés ez most Frida, látod, hirtelen egy magyar mágustelepülés first lady-je lettél. Nem gondoltad volna, amikor igent mondtál, hogy ez lesz. - igen, Adam Bergstein mindig tud egy fájdalmasan rossz poént mondani, hogy egy kicsit mosolyogni lássa Ms. Frida Goldent, ilyen ez.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Naivan azt gondolta, hogy majd kap egy “elnézést, többé ez nem fog előfordulni” reakciót, ehelyett azonban nem csak, hogy az ifjú kollegina határozottan ismerte el, hogy szabályt szegett, de olyan stílusban dörgölte Atlas orra alá, hogy neki ki mit is mondhat meg, hogy arra már a férfi is felkapta a fejét. Más ezen már biztosan kiborult volna és ordítani kezd, Henri azonban amellett, hogy tekintete összevillant Elsiével, ilyenkor mindig emlékeztette magát fejben arra, hogy nyugodjon meg és viselkedjen higgadtan. Ha már most, az első napon kifakad, akkor annak rövid távon nem lesz jó vége. Legalább vegye hasznát a kendónak, ha már évek óta aktívan űzi. Ott is megtanították arra, hogy ne veszítse el a fejét, így már az évek óta jól működő agytréninget alkalmazta önmagán. Elsie pedig, hogy még csak ne is érezze magát nyeregben, nem kapott választ Atlastól, aki helyből ignorálta ezt a megnyilvánulást, majd ahelyett, hogy neki állt volna veszekedni az öltözködésen, inkább rátért a lényegi teendőkre és igyekezett minél gyorsabban kiosztani az új kollegina feladatait. Még haloványan ott pislákolt benne a remény, hogy a csinos és dekoratív lány bár meglehetősen elkényeztetett, talán mégis lapul benne egy kis fény és némi értelem. A forgószékes attrakciót meglátva azonban mélyen magában máris gyászolni kezdte a feltételezést, akárcsak Emesét, akit emiatt a liba miatt kellett visszautasítania. Arcára immár kiültek érzései, nem tudta nagyon palástolni, hogy mennyire csalódott. - Elsie - nevén szólította, hátha sikerül kivonnia a hölgyet a nagyon fontos és halaszthatatlan selfie mozzanatokból.
- Elsie, kérem - továbbra is tisztelettel igyekezett viselkedni, noha úgy kellett magára erőszakolni ezt a szerepet, mert szíve szerint most helyben megfojtotta volna a nőt.
- Egy pillanatra tudna figyelni? - vele szemben helyezkedve, kicsit közelebb hajolt, hogy a nő érzékelje, nem csak egy mugli ketyere tartózkodik a helyiségben. Megtehette volna, hogy kikapja a nő kezéből a telefont, de még véletlenül sem akart hozzáérni, nehogy még ebből is baj legyen.
- Kezdjük elölről, mert úgy látom, hogy nehézségei akadtak. Mondja el Ön, hogy mit szeretne csinálni? Azon túl, hogy lő itt néhány képet magáról. Ha itt kell dolgoznia és mindketten tudjuk, hogy miért, akkor lehet, hogy érdemes lenne átgondolnia, mert piszok unalmas lesz egész nap önmagát fényképezgetnie és ez a forgószék is egy idő után felkavarná a gyomrát. Szóval mit szeretne? Van bármi olyan feladat, amit szívesen végezne? - megpróbál változtatni ő is egy kicsit a hozzáállásán, mert úgy látja, hogy ha így folytatják, akkor napokon belül az utcára kerül Atlas. Márpedig neki ez egy fontos állomás, hosszútávra tervez és megpróbál alkalmazkodni a nehézségek ellenére is. Jelen esetben drága Elsie jelenti a Mount-Everestet, mely egy lehetetlennek tűnő küldetés, a férfi mégis próbálkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem élek akkora buborékban, hogy ne tudjam, a férfinak miként csapódhatnak le a szavaim, de eszembe sincs megváltoztatni őket, vagy elnézést kérni miattuk. Egyrészt, ő egy idegen, aki biztos, hogy nem ismeri Damit, hogy tudjon neki panaszkodni, másrészt a főnökeinek meg hiába teszi, mert azok előbb vágnák ki a hangszálaikat, minthogy felhívják az apám, és panaszkodjanak neki... rólam. Akárhogy is nézzük, elég szomorú a helyzete.
A lelkesedés tényleg pillanatok alatt áramlik szét bennem, és nem érdekel, mit mormog, mert úgyis feltalálom majd magam, én ettől nem tartok, de saját asztal, saját szék... hirtelen tiszta fontos embernek érzem magam tőle, azt meg muszáj a bátyám orra alá dörgölni, ugye.
- Nocsak. Perspektívát váltunk hirtelen? Férfiak... és még azt mondják, mi nők vagyunk kiszámíthatatlanok - forgatom meg a szemem mosolyogva, mikor is érzékelem a hirtelen váltást. Most vagy beletörődött a sorsába, vagy rájött arra, hogy az ellenségeskedéssel nálam nem igazán ér el semmit. Tudniillik, még mindig többen utálnak, mint amennyien szeretnek, és a legtöbbjére még csak okot se adtam... már azon túl, hogy bemutatkoztam.
- Azt hittem, ezen a kérdez-feleleken már túl vagyunk. És tökre nem fair, hogy mindig csak én kapom a kérdés részét. Szeretné, hogy én is nekiálljak faggatózni? - vonom fel a szemöldököm, mert kezd idegesíteni. Hát, honnan tudjam, mit szeretnék. Már azon túl, hogy inkább egy másik földrészen és egy normális helyen lenni.
- C..c..c.. alulértékeli a szelfizést. Nagyon szórakoztató, és van egy csomó filter - jó persze, ezt már csak azért is alapon teszem hozzá, csak hogy kicsit húzzam az agyát, mert ezt... ezt kimondottan szeretem, mikor foglalkoznak velem.
Kivételesen az utolsó kérdésére nem válaszolok azonnal, csak nézem. Szegény. Biztos nagy szüksége lehet erre a munkára, ha képes ennyire meghunyászkodni. Noha kétségkívül élvezem -mert a helyemben ki nem élvezné - nagyot sóhajtva, fordulok a székkel, és gurulok a szekrényben lévő mappákhoz. Kiveszek egyet, és a fintor egyből kiül az arcomra. Unalmas. Miért kell itt mindennek ennyire szürkének, és unalmasnak lennie? De szó nélkül kezdem rendezgetni, talán úgyis ez a legfontosabb.
- Honnan tudjam? Még sose dolgoztam - és ezzel talán semmi újat nem mondok Atlasnak. És nem, azért sem fogom rosszul érezni magam, mert nekem nem is kell.
- Apu felhúzott, aztán a bátyám is... azok nem nézik ki belőlem, hogy képes vagyok rá - talán mert ők ismernek, de ne ragadjunk le a részleteknél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Perspektíva. A férfi meglepődik azon, hogy egy ilyen szó elhagyja az előbb még vígan pörgő és szelfiző Elsie száját. Lehet, hogy annyira még sem elveszett ez a lány, mint ahogyan magában már leértékelte őt Atlas. Eszébe is jut, hogy az állásinterjún megemlítette, újságírónak tanul, tehát az írásban jó lehet.
- Nem célom, hogy rosszul érezze magát nálunk - ezzel még nem is hazudik, ő tipikusan a jófej munkatárs, aki egyébként remekül meglenne a kollégáival, ha nem érezne ekkora felelősséget a vállain. Bauerék konkrétan egy halom ügyet zúdítottak a nyakába, pályakezdőként mondhatjuk, ki akarják zsigerelni Atlast. Éppen ez az oka annak, hogy teljesíteni akar és feszült is, ha úgy érzi, nem lel támogatásra. Márpedig most, hogy Emese személyében elveszítette a tökéletes titkárnőt, úgy tűnik, hogy kénytelen lesz beérni Elsievel, vele viszont nem bánhat úgy, mint a többiekkel. Láthatóan a lány sem ide akart jönni, szürreális az egész, mintha egy büntetést osztottak volna mindkettejükre. Elsienek és Atlasnak is pokol ez a helyzet, de ebből kell kihozni a legjobbat. A fiatal férfi éppen ezért változtat a hozzáállásán, hisz ő nem egy elnyomó fajta és még csak uralkodni sem szeretne.
- Azt hittem, hogy hasznosan szeretné eltölteni itt az idejét, ha már így alakult - válaszol, azt pedig nem érti, hogy miért is baj, hogy kérdez. Mások kiugranának a bőrükből, ha megmondhatnák, hogy milyen feladatot is vállalnának szívesen. Atlas bedobta a lehetőséget, ennek Elsie még sem örül. Sokkal nehezebb ez a dió, mint ahogyan azt Desgrange gondolta. - Csak nyugodtan, mit akar tudni? - tárja szét a karjait, ha már ennyire őszintén beszélgetnek, még az is lehet, hogy válaszolni fog.
- Fuhh - szemeit lehunyva nyúl a homlokához, hogy megmasszírozza és egyben nyugtassa is magát, mielőtt valami sértő törne fel belőle. Még mindig visszafogja magát, miközben elgondolkodik azon, hogy vajon valóban ennyiről szólna-e Elsie élete. - Örülök, hogy jól szórakozik - vágja oda az epés megjegyzést, és kezdi magát egyre feszültebbnek érezni. A percek meg csak telnek és tudja jól, hogy rengeteg munka van mára. Ha így folytatják, még este is bent fog ülni. Nem tudja, hogy mit tehetne még a helyzetért, hisz még változtatott is, lehetőséget kínált és semmi. Végül mégis csak mozdul az a gurulós fotel, Atlas figyeli, hogy mi várható az elkövetkezendő percekben, elképzeli, hogy ebből is készül valamilyen mini videó a muglik által jól ismert tik-tokra. Arra nem számít, hogy majd előkerül a szekrényből egy dosszié, és az újonc neki áll a papírok rendezgetésének. - Sejtettem - ez egész halkan csúszik ki a száján, maga is meglepődik, hogy kimondta. - És nem szeretne nekik bizonyítani, hogy márpedig képes lehet bármire is? - elég szomorúan hallja azt, hogy a lányról így vélekednek odahaza, nem sokat tud a Krise családról, de ez nagyban befolyásolja a jelenlegi véleményét.
- Ezt hagyja csak abba, eszembe jutott valami - tenyerével finoman tolja az asztal lapjára a lapokat, jelezve a lánynak, hogy hagyja abba az ABC-be való rendezgetést. Ezután löki el magát az asztaltól, bevonul az irodájába, és nem sokkal később pergamenekkel sétál vissza.
- Látja ezeket? Beérkezett levelek, van bennük köszönőlevél, érdeklődő általános tájékoztatásról és panaszlevél is. Azt mondta, hogy újságírónak tanul, írja meg a válaszleveleket, használhatja hozzá azt a segédletet, ha elakadna - bök a kék könyvre a pulton. - Menni fog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem ellenkezem az öleléssel szemben. Egyszerre idegen és mélyen ismerős, hogy a karjaiban tart. Régen volt. Hosszú idő óta először érzem az illatát, az érintését magamon, érzem a közelségét. Most már a sírásnak sem próbálok ellenállni, hagyom, hogy folyjanak a könnyek, hogy végigsöpörjenek rajtam az érzelmek. Inkább már el sem gondolkodom azon, mennyire furcsa ismét átölelni egymást, mindazok után, amin keresztülmentünk. Pedig most egészen olyan, mint régen volt. Mint a mélyre ásott emlékekben.
A megjegyzése halvány mosolyt csal az arcomra. Lecsukott szemekkel engedem, hogy szám széle felfelé görbüljön. Valóban nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmi történik majd. Esetleg, hogy Adam egyszer édesapám helyébe lép otthon. Zauberdorfban elképzeltem már magunkat. Még akkor, évekkel ezelőtt.
Abszurd számomra ez a helyzet. Az is, hogy itt van, hogy ő a polgármester, hogy ismét magamon érzem az érintését. Még mindig próbálom feldolgozni. Elhúzódom tőle, s a szemébe nézek. Összeszorul a szívem, ahogy az ő arcán is észreveszem a könnyek nyomait. A kezeit nem engedem el, helyette finoman, bátorítóan megszorítom őket. Ekkor érzem meg ujján a gyűrűt.
- És most mit tegyünk, Adam? - teszem fel azt a kérdést, amely úgy érzem a legjobban kimondható ebben a helyzetben.