Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- Vajon van a faluban olyan valaki, aki kölcsön adná a kutyáját? - töpreng végül hangosan, mert az ötlet kétségtelen, hogy jó, de kivitelezhető?
- Mi lenne, ha nem kutyát, hanem valami kisebb, benti állatot lízingelnénk? Hörcsög? Sün? Mókus? - csak találgat, de valószínűnek tartja, hogy ezen állatok egyikét szívesebben adják oda az emberek, mint egy kutyát. Luca felelősség tudata pedig ugyanúgy mérhető rajtuk.
- Semmi extra csak epres panna cotta, csokis cupcake meg hoztam neked vörös bársony tortát, amit most én készítettem. Tekintsd a cukrászda kiengeszteléseként a múltkori száraz és tocsogó szeletek kompenzálásaként - át nem adja a csomagot, erre a kérdésre fejét rázza. Nem nehéz, meg ide-odapakolgatni teljesen felesleges.
- Milyek napod volt ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Hörcsög? Ha az a dög megszökik, akkor én vágom agyon.
Nem bírom az ilyen kis, zavaró dögöket. A kutyát legalább látom, hogy hol van, de ha most egy rágcsáló megszökik, én meg véletlenül rálépek, akkor én leszek a rohadék, mert megöltem.
- Érdekes választások, vagy harap vagy szúr. Gondolod, hogy egy sün célravezetőbb?
Mondjuk, ha egy életre el akarjuk venni a kedvét, akkor mindenképpen, szóval nem is olyan rossz gondolat. Persze, mint minden ilyen ötlet, elraktározódik bennem, fontos, hogy olyan legyen, már ha lesz, amiről neki nem jut eszébe semmi, de semmi.
- Unalmas, de a vörös bársonnyal már egész tűrhető. Arra gondoltam, hogy esetleg ma este csinálhatnánk felnőtt programot. Randevúzzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- Jól van már, csak egy ötlet volt. Még jó, hogy nem kígyót mondtam..- pedig tényleg eszébe jutott az is, csak aztán ráeszmélt arra, hogy Luca hála az égnek nem hüllős fajta. Meg egy kislánynak amúgy se legyen kígyója, amelyiknek az van, abban biztos, hogy megtört valami.. Vagy simán benne él a sötétség, ez pedig rémisztőn hat a nőnek.
- Valóban az- nem tud vitatkozni a kijelentéssel. Számára is egyre unalmasabb, csak ennyire nyíltan még egyszer sem tette szóvá. Az egyszerű sütemények egyre jobban untatják, zsigereiben erzi, hogy neki kihívás és kaland kell.
- Hmm érdekesen hangzik. Készültél is valamivel vagy csak spontán kívánod ezt véghez vinni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Pedig egy kígyó.
Hümmögve gondolok bele, mármint valójában nem, mert Merlin mentsen meg minket attól, hogy valóban kígyónk legyen. Nem vagyok egy nagy háziállatos, de csak azért, mert én nem vagyok az, nem kell másoknak is ezt örökölni. Eddig jól megvoltunk, de most ezekre a nagyobb ünnepekre meg születésnapokra mindenki háziállatot kap, amit persze majd a szülők gondoznak.
- Még mindig megvehetem neked a helyet, hogy olyan sütemények jelenjenek meg, amilyeneket te szeretnél.
Mert semmibe se kerül. Persze, nem kívülről, mert ott úgy kell csinálni, mintha spóroltam volna, de az utóbbi időben több nagyobb üzletem is volt, így nem igazán panaszkodhatok, megvan annak az eredménye. Igazán nem rokkannék bele, ha nagyobb összeget kellene kiadnom.
- Spontán. Amerre a lábunk visz. Akár a településen kívül is. Hova mennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bemutatója hatásosnak bizonyult, bár a férfi reakciójából arra következtet, hogy valószínűleg, sőt biztosan nem ilyen egy szakszerű letartóztatás. Minden esetre az auror rájött tévedésére vele kapcsolatban, melyért azon nyomban bocsánatát is kérte. - Igazán, nincs miért szabadkoznia. Puszta félreértés történt, semmi több - rázza meg fejét egy mosoly kíséretében, s mivel elérte célját, kiléte napvilágra került, visszaöltötte eredeti, természetesen elegáns küllemét. Az illúzió gúnya szinte elpárolgott róla, s újra komfortzónáján belül érezte magát. - Azért jöttem, hogy a lányáról beszéljek önnel uram - szólal meg immár a kézfogást követően továbbra is udvarias, de már kevésbé fiatalos hangnemben és arrébb húzódik, hogy ismét meglegyen közte és a férfi közt az illendő távolság. Nem kíván aurájába hatolni, nem mintha nehezére esett volna az imént a közelében lenni. Furcsa mód még jó érzése is volt McMillan úr személyes terében. Odakinn az eső irányt vált, s az ablakot kezdi kopogtatni. Kellemes hang ez Hella számára, amire oda is pillant, hogy azután figyelmét egészen a vele szemben álló szülőnek szentelje - Először is nekem kell elnézését kérnem, amiért bejelentés nélkül érkeztem, de úgy gondolom az ügy nem tűr halasztást - kezdi felvezetni jövetelének célját egy kicsit lassabban, mint szerette volna. Alapvetően sem kívánt ajtóstól rontani a házba, de ilyen előzmények és fogadtatás után neki is kell némi idő, hogy gondolatit újra olyan egyenes lánccá fűzze, mint az ajtó túlfelén voltak. Körbe hordozza tekintetét a helyiségen. Eddig nem volt érkezése rá, így most kerít rá sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- Mikael.. Nem fogjuk a pénzüket egy Cukrászdába tolni. Amúgy sem hinném, hogy jól érezném magamat attól, hogy a miénk. Szerintem az csak terhet es gondot nyomna a vállaimra és elveszteném a lelkesedést - ami megvan, tényleg szereti csinálni, szeret új dolgokat kipróbálni, szereti, ha valami olyan megrendelés érkezik, aminek már az eltervezése is több napba telik. De a századjára, tömegesen elkészített sütemények már untatják.
- Hát nem is tudom - nem egy spontán ember, ami leginkább annak köszönhető, hogy minden apróságba, ami történik vele, igyekszik nagyon kapaszkodni. Neki gyakorlatilag minden új, s mivel már tudja, hogy milyen az, ha mindent, de tényleg mindent elveszít, ezért jobban szereti, ha előre meg van tervezve a következő lépése.
- Nem akarok a négy fal között lenni, talán kirándulhatnánk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Azzal vesztenéd el a lendületed, hogy a tiéd?
Mondanám, hogy ki vagy te, és hova tűnt az a Hazel, akit annyira nagyon utáltam, hogy arra szavak sincsenek. Tényleg nagyon utáltam őt, és jól esett az, hogy ennyire az irányításom alá került. De ilyenkor, amikor ennyire, nos, bájos, már-már elgondolkozom azon, hogy befejezem ezt az egészet. De annyira meg vagyok önző, hogy mégse tegyem meg.
- A kirándulás jó ötlet. Szúrjunk ki egy pontot a térképen?
Az a baj ezzel az ötlettel, hogy csak olyan helyek jutnak eszembe, ahol ásatások vannak, vagy éppen ismertebbek történeti lelőhelyek miatt, és nem lenne célszerű, ha bármelyiknek a közelébe vinném, mert még a végén nekiáll emlékezni, és akkor aztán tényleg borul minden. Még a végén a csinos nyakának kell akkor esnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- Igen. Mert akkor már nem csak sütni kellene, hanem irányítani, ügyeket intézni, már nem lenne ugyanaz. Így meg igaz, hogy el kell fogadni, hogy vannak az átlagos, mindennapos sütik, de legalább nem akkora a felelősség - nem akarná azt a nyomást. Biztos benne, hogy rövid időn belül összeroppanna alatta. Na meg az sem mindegy, hogy ő nem érzi magát főnöknek, látja hogy a cukrászda tulaja negyede annyit sincs konyhában, mint viszont neki éppen az a fontos, hogy ott legyen.
- Ez egész jól hangzik, legalább akkor át is öltözhetünk, meg tehetünk el néhány szükséges holmit - bár nem az a nagy túrázó, így abban se biztos, hogy egyáltalán van nekik bármi, ami kiránduláshoz kell.
- Vagy ez így már nem is számít spontánnak? Csak induljunk neki a tálca sütivel és kész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Arra nem gondoltál, hogy otthon készíts olyanokat, amik nincsenek korlátok között szorítva? Lehetne egy vállalkozásod.
Még több munka, és még több, bizony, dolgozzon csak, merüljön el a süteményekbe, és akkor nem kell majd mondjuk az álmaival foglalkoznia, és ha nem foglalkozik velük, akkor majd el fognak múlni. El kell múlniuk. Ha elmúlnak, akkor pedig nincs probléma, az életünket élhetjük tovább. Most jó időszakom van, akár maradhatnánk így is. Jól.
- Menjünk el egy hétvégére? Csak mi ketten?
Régen nem voltunk már ketten, valójában soha, de ő úgy tudja, hogy régen, és arra sem emlékszik. Esetleg, célszerű lenne, ha olyan emlékeket ültetnék még el, melyek nem valósak. Elgondolkodva pillantok rá.
- Elmehetnénk oda, ahol először megláttalak. Hátha előjön valami abból az időből. HA van kedved megpróbálni, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Hogy mégis hogyan került ide? Az nagyon jó kérdés.
Ha jobban megnézzük a leányzót, láthatjuk, hogy épp lábujjhegyre magasodva próbált bekukucskálni a művelődési ház ablakán. Vajon mit nézhetett? Mit vagy kit akart meglesni? Ezekre s hasonlókra gondolhattak azok, akik kiszúrták a kémkedő lányt szombat délután.
Kornélia is csak a faluban járt, hogy egyik ottani évfolyam társával átvehessék újra a másnapi szellemtanra feladott anyagot. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem szerette a tárgyat, a legutóbbi vizsga után a professzor úr dicsérete. Ez a pár ösztönző szó célba ért, egyre lelkesebben készült az órákra. Rájött, nem is olyan ijesztőek vagy gonoszak, amilyennek beállítják őket a muglik.
Hazafelé tartva a művelődési háznál akarta levágni az utat, hogy mihamarabb visszatérhessen a kastélyba, hiszen aznap este még járőrözésre volt beosztva. Az épületből zene és éneklés zajai ütötték meg a füleit. Olyan…. egyházi. Fúj. Gondolta is magában, így hagyta is a fenébe. Nem érdekelte őt, bár nem volt annyira elkötelezett hívő, mint szülei. Azok a normák, melyek alapján felnevelkedett, messziről ellenzi mindazt, amit maga az egyház hirdet.
Egy kedves férfi hang is megütötte füleit az ének mellett. Áradt belőle a kedvesség, lelkesség és Kori nem akarta elhinni, hogy valaki ekkora szeretettel a hamis istent éltesse. Meg kellett néznie magának, kíváncsi volt. Így hát visszafordult és újból az ablakhoz pipiskedte fel magát, hogy láthassa, kihez tartozik a hang, persze csak óvatosan, nehogy észre vegye őt bárki is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- Jajj dehogy, mégis hova gondolsz!? - néz meglepetten a másikra legújabb ötletét meghallva.
- Nem hiszem, hogy sok értelme lenne, képtelenség felvenni a versenyt a cukrászdával, kész anyagi csőd ilyesmibe belevágni. Jó ez így, tényleg - ő nem akar nagy dolgot, neki tökéletesen megfelel ez így. Egy otthoni kis vállalkozást beindítani, majd fenntartani sok meló, sok idő és rengeteg energia. Ezt jelenleg ugyanolyan nehéznek ítéli meg, mintha maga a cukrászda lenne a kezükben. Pedig valószínűleg a kettő össze sem hasonlítható munka.
- Wáó, ez.. Ez igazán jól hangzik - lelkesül a hétvége ötletére őszintén. Nem tudna felidézni olyan alkalmat, amikor ilyesmire sor került. Persze foghatják a gyerek nevelésre és munkáikra, meg a rohanó hétköznapokra, hogy az elmúlt években miért nem szakítottak időt arra, hogy kettesben menjenek valahova, de ez valahol nagyon szomorú.
- Na jó. Mit csináltál? - áll meg hirtelen és gyanakodva néz a másikra.
- Elvittél egy libát néhány körre, igaz? Mit egyet.. Tuti többet is.. Merlinre Mikael, mégis mennyit és mikor kezdted!? - igen. Biztos benne, hogy valami ilyesmi állhat annak a hátterében, hogy ez felötlött a férfiban, hiszen már mikor lehetőségük lett volna bevetni ezt, azért, hogy visszanyerjen némi emléket. Biztos van valami. Zsigereiben érzi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem is hiszem, hogy a versenyt kellene felvenni. De ez a varázsvilág, és mennyivel szívesebben venne az ember varázslatos süteményeket? Amiket a gyerekek élveznek, és alig várják, hogy beléjük haraphassanak.
Vannak jó napjaim és rosszak, ugyebár, mostanában viszont a jó az, ami többször előjött. Botond arca sem annyira világfájdalmas, mint általában, és ez, még ha nem is vallom be hangosan, de jó érzés. Csak az a baj, hogy nem sokáig szoktak jó napjaim lenni, és egyetlen pillanat elég, hogy átkattanjak valami másba, valamibe, ami a környezetemet és a kapcsolataimat is rombolja. Az is én vagyok, csak a másik oldalam.
- Tessék?
Egy kicsit élesebben teszem fel a kérdést, mert állandóan hűtlenséggel vádol, ami sosem bizonyosodott be, és nem is tudna, hiszen sosem voltam együtt mással a kapcsolatunk alatt. Kapcsolatunk, nos ez is egy szép szó, amivel definiálni lehet a dolgokat, de mind tudjuk, hogy nem így van. Ez nem kapcsolat, ez valami egészen más.
- Azért mentem el oktatónak, hogy ne dögöljek meg a terepen, és a gyerekeim ne legyenek árvák, te meg özvegy, nem pedig azért, hogy viháncoló tinilányokat kurogassak. Vannak ilyen beteg kollégáim, de én nem tartozom közéjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- Miért akarsz mindenáron kiszedni a cukrászdából? - tekint kérdőn a másikra. Teljesen olyan számára ez az egész, mintha mindenáron rá akarná erőltetni a másik, hogy hagyja ott a helyet. S bár, amit mond arról, hogy legalább önálló lehetne, nem hangzik rosszul. Ő szeret bejárni dolgozni, mert legalább van lehetősége találkozni falubeliekkel.
Mikor kiejti száján az első vádaskodó a szót, már tudja, hogy valami olyasmibe vágta a fejszéjét, melynek vége nem feltétlen lesz jó kimenetelű. Mégsem hátrál ki belőle, mert mélyen belül érzi, hogy ez az ajánlat most valamit elfedni akar. Csak nem tudja mit, de muszáj lenne végre valamibe kapaszkodnia.
- Ne haragudj a feltételezésért, de amióta felkeltem, egyszer sem ajánlottad ezt fel.. Így, mint nő, következtettem arra, hogy biztosan csináltál valamit, amit ezzel kívánsz jóvá tenni. Mivel a tanítványaid ruhatára minden másnap szóba kerül, mint nő arra jutottam, hogy ez lehet a háttérben - muszáj kiemelnie, hogy mint nő , ugyanis a férfiakkal ellentétben a nők képesek apró gesztusokat is túl bonyolítani, gondolni, amelyekből ezer százalék, hogy vitát, sértődést gerjesztenek. A nőkbe bele van kódolva, hogy mindenre ugorjanak, s ez szörnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nagyon szeretem a rendet és a szabályokat.
Talán kicsit túlzottan is. Amikor egy házaspár szülővé válik, akkor az emberek már vagy biztosan tudják, vagy erősen sejtik, hogy melyik fél lesz az engedékeny és melyik a szigorú. A mi kicsi fiunk azonban elég nagy bajban van, ugyanis Konrád és én eléggé szigorúak, határozottak, rendszerszemléletűek vagyunk. Szeretjük a rendet, a fegyelmet. Ezért is félek annyira attól, hogy boldogtalan lesz a kicsi, hogy megszületik, és akkor sem leszek képes engedni a merevségből. Persze csináltam már olyan dolgokat, amiket a könyvekben írtak, olvasok neki rendszeresen mesét, beszélgetek vele a napi eseményekről, érzésekről, emberekről, akiket majd ismerni fog, akikkel sokat fog találkozni. A nagyszüleiről, a szomszédokról, Teodorról, Imoláról, Elektráról, mintha már most is teljesen velünk lenne. A terhességem első felének végén járok, és a hetek alatt nagyon sokat enyhültem, de az, hogy rossz anya leszek, valahogy nem akar elmúlni. Vigyázni fogok rá, szeretni nagyon, ezek a dolgok pedig megnyugtatnak.
- Van lista arról, hogy a visszatérők hol voltak eddig. Ebben a kék mappában vannak, külön személyekre szedve, itt az anyagukban megtalálható, hogy ki hol volt. Egy-két nappal az érkezésük előtt mindig kapsz majd hivatalos levelet, hogy érkezni fognak.
Leveszem a kék mappát, az asztalhoz lépek vele. Felnyitva látszik, hogy van, akinek egész vékony az anyaga, egy, maximum két kihágással, míg mások igen gyakran fordulnak meg itt.
- Itt van például a Kálmi aktája. Nem összekeverendő a Kálmánnak vagy a Kálmánkával. Ők egy család. Gyerek, apa, nagybácsi. Az alkoholfogyasztásuk miatt rendszeresen összeverekednek egymással. Kálmi a legnyugodtabb, őt nyugodtan lehet az előkészítőhöz is küldeni parkrendezésre, de szeretik a menhelyen is. Az apja és a nagybátyja viszont nem dolgozhatnak együtt, azt itt fel is írtuk. Viszont nagyon tehetségesek a fák gondozásában, és a karácsonyi időszak után szépen tudják elbontani a díszítést. Hidd el, akkor is lesz velük dolgod. Ó és Kálmán meg fogja próbálni eltusolni a büntetését, felajánlj majd cserébe mindent is, én üveges tekintettel szoktam ránézni, és akkor tudja, hogy nincs esélye.
Vicces család, már akkor is vicces volt, amikor kiderült, hogy Kálmán és Kálmánka akkor lettek rokonok, amikor Kálmán elvette a másik nővérét, Idát. Ida velük ellentétben nagyon tisztességes és dolgos asszony, a vegyeskereskedésben dolgozik. Nagyon szép nő, hosszú szőkésbarna haja van, és porcelánfehér bőre, nagy kék szemei. Az öccse ugyanez, leszámítva az alkohol okozta romlást, és a kis Kálmi szintén, akit ha nem vinnének bele a rosszba, még vihetné is valamire.
- Kérlek, zavarj. Én csak örülök neki, ha hasznosnak érezhetem magam. Gyorsabban telik az idő, és a gyerek is hozzászokik, hogy az anyja nem az a nyugton ülő, kötögetős fajta.
A megjegyzésre elnevetem magam, mert valóban igaz, mindig azt nézik, hogy egy beszélgetéstől kerekedik-e már a lányok hasa, az egész kicsiké is, ha mindenki valóban terhes lenne, aki valaha egy fiúval beszélgetett, nem csak város, de lassan külön ország is lehetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem kiszedni akarlak, hanem ledönteni a korlátaidat.
Valahol mélyen bosszant, hogy ennyire beletörődő, hogy neki minden jó, mindennel elégedett. Nem ilyennek kellene lennie, hanem kardoskodónak, harciasnak, olyannak, akivel hónapokat, éveket küzdöttem át. Egészen addig az ostoba balesetig. Érdekes elmélet tudom, de valahogy ő volt az, aki lendületben tartott. Annyira nem akartam, hogy ő nyerjen, hogy éltem. Akkor nagyon éltem. Most viszont... valóban elfedni kívánok valamit, de egyáltalán nem azt, amit ő gondol.
- Ilyenkor lehetnél egy kicsit kevésbé nő, és inkább jobban Hazel.
Ez lehetne egyrészt nagyon hízelgő kijelentés is, másrészről viszont az ember tekinthet rá nagyon sértőn is, mert ezzel olyan, mintha azt mondanám, hogy nincs benne elég nőiesség, ami nem igaz. Nem várom el, hogy olyan legyen, mint azok a nők, akik feltűnőek, engem egyáltalán nem ez mozgat meg. Ami bennem van, az más, ahogy rá tekintek, az is más.
- Nem jutott eszembe.
Vonom meg a vállam, mintha nem lenne annyira komoly oka, hogy miért nem tettem. Nem ültettem el elég hamis emléket, csak most, amikor kiderült, hogy eléggé veszélyes vizekre kezdünk tévedni.
- Sok minden volt. A költözés, az új iskolák, a ház. Csak mentünk előre, és azt érzem, hogy kezdünk kihűlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Mióta a faluba költöztem, azóta heti kétszer tartottam igeolvasást a Művelődési Ház egyik kis termében a fiataloknak, ahol megpróbáltuk közösen értelmezni az igét és a példázatokat. Először szinte alig toppant be valaki, aztán csak két-három érdeklődő lézengett a teremben, de közel egy év elteltével már elmondható, hogy legalább tizennégy-tizenöt fiatal jött heti rendszerességgel. Akadtak köztük kisebbek és nagyobbak is, de ami leginkább összekötötte őket, az a zene.
Megkíséreltem velük alkotni egy kórust, persze sokan tartottak tőle, de aztán lassacskán azok is csatlakoztak,akik az elején még félve nézték végig a próbákat. Nem voltunk profik, voltak a csapatban kezdők, de akadt olyan diák is, aki értett a zenéhez, többnyire tőle kértem zenei segítséget. Most is Réka ült a zongoránál, ő indította a dalt, én meg igyekeztem karmesterekhez hasonlóan kalimpálni és irányítani a kis csapatot. Most éppen az Oh Happy Day volt a következő dal, már két hete gyakoroltuk, s úgy éreztem, hogy kezd beérni ez a dal úgy igazán.
- Nagyon jó volt lányok! Annyira büszke vagyok rátok, csúcsszuper! - dicsértem meg őket, mert valóban sokat fejlődtek, s láttam az arcukon, hogy ez örömmel tölti el őket.
- Megpróbálhatnánk két szólamban, mit gondoltok? Na, gyerünk, csak egyszer, mehet? - körbenéztem az arcokon, majd biccentettem Rékának, aki elindította a dalt a zongorával, majd ahogy intettem, úgy beléptek a lányok is. Ügyesen énekeltek, feltűnt, hogy már Luca is bátrabban engedi ki a hangját. Így, vezénylés közben tűnt csak fel egy kobak a nyitott ablaknál, úgy tűnt, mintha egy lány leskelődne.
- Folytassátok - súgtam oda Rékának, majd ott hagyva a  lányokat, odasétáltam a másik ablakhoz, s kinyitva azt, oldalra pillantottam a kukucskálóra.
- Szervusz! Nincs kedved bejönni a próbára? - kedves mosollyal pillantottam rá, remélve, hogy nem ijesztem őt el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Ujjacskáit az ablakpárkányra fonta, azok segítségével tartotta fenn magát, nehogy eldőljön és lepottyanjon a földre. Nem szerette vonla felhívni magára a figyelmet, mégha igazából annyira nem is járt tilosban.
Bent egy kórust pillantott meg és egy lány ült a zongoránál, aki nagyon szépen játszott. Szemei tovább siklottak a beltéren és meglátta az arcot, ami ahhoz a kedves férfihanghoz járt. Kornélia itt döbbent rá, hogy a helyi pap igazából egy baromi jóképű hapsi és ő a tipikus tiltott gyümölcs lehet a npk számára. Huncut a bácsi.
Újra kezdték a dalt, Kori pedig továbbra is az ablakból leskelődött befelé. Sajnos volt olyan ügyetlen, hogy nem rejtőzködött el eléggé és kiszúrták a tudtán kívül. Csak arra eszmélt fel, hogy az a kedves hang közvetlen közelről szólt, mintha neki szólt volna. Pont neki, Agárdi Kornéliának. Fejét felkapva szemtől szembe találta magát a pappal, aki mosolyogva hívogatta be magukhoz. Annyira megrezzent az eridonos, hogy majd elesett, legalábbis megbillenni megbillent.
- Áá! - kapott szívéhez és majd összezuhant ott helyben. Kékjei hatalmasra guvadtak és úgy nézett vissza az ablakon kikukucskáló Balázsra.
- Ő… én csak.. csak erre jártam. Nem hiszem, hogy én idevaló lennék. Még csak… még csak énekelni se tudok! - legyintett erőltetett kuncogással s azon törte a kis fejét, hogy léphetne le, mert nagyon cikinek tartotta lebukását.
- Én ő… én őő.. megyek.. is. Azt hiszem. Ja… arra. Oda a… oda - nem jutott eszébe, hogy a kastélyba kell mennie vissza, de valahogy a lábai nem akartak megindulni. Mutogatott, beszélt, de nem cselekedett egyelőre. Miért nem mozdult?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Kedvesnek és megértőnek tűnt a nő, pedig Mark elég nagy hibát vétett azzal, hogy még csak nem is mutatkozott be, meg sem kérdezte a nő nevét, máris katonásan próbált haladni vele. Aztán, ahogy fürkészte a másikat, egy pillanat erejéig felmerült benne egy kérdés, s azt nem is rejtette véka alá.
- Elnézést, mert tudom, hogy én hibáztam, csak érdekelne, hogy…miért nem szólt rám? Úgy értem, már amikor Önre szóltam, hogy átöltözhetne, amiért szintén ezer bocsánat, mert remek öltözet volt, csak itt az elvárások mások..na meg nem is tudtam, hogy Ön a suliból, szóval…igen - egy mosoly erőltetett, tudni szerette volna, hogy miért is engedte a másik, hogy eddig fajuljon a kis csevegésük.
Aztán közben azt is megtudta, hogy mi a nő látogatásának valódi célja, s erre már a szemöldöke is feljebb szökkent. - A lányomról…Nevaeh, igaz? - szinte biztos volt abban, hogy a kisebbik csinálhatott valami zűrt.
- Tessék, foglaljon csak helyet - az egyik kényelmes székre mutatott, ő pedig megkerülve az asztalát, helyet foglalt saját forgószékében.  - Mi rosszat művelt a lányom? Ugye nem gyújtotta fel az iskolát? - nem lepte volna meg, ha valami efféle dolog történt volna, sajnos a Roxfortból már egy hasonló ügy miatt eltanácsolták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minden volt ő csak kedves és megértő nem. Legalábbis a diákjai és a kollégái szerint. Biztosan el sem hinnék neki, ha elmesélné, hogy mit csinált itt az előbb és mit tervezett még az irodába tartó út alatt. Egyszerűen hagynia kellene, hogy az iskola bürokratikus gépezete berántsa ezt a lányt, de úgy érzi az első pillanattól fogva, hogy nem teheti. Talán mert magát látja benne valahol a lelke mélyén. - Igazán jó kérdés - vonja össze szemöldökét és szinte látszik, ahogyan töpreng a válaszon - Egyrészt azért nem szóltam, s bocsássa meg, hogy kimondom, mert letaglózott a vehemenciája, ahogy a dínók miatt mentegetőzött - rázza meg fejét egy apró vállrándítással és mosollyal - Másfelől pedig, mert így megfigyelhettem önt anélkül, hogy úgy viselkedett volna velem, mint szülő a pedagógussal - vált komolyabb hangnemre, s amit mondott valójában úgy is gondolata. Abban a pillanatban persze, miközben a férfi előtt állt, akitől egy vízfal választotta el csupán, nehezére esett megfogalmaznia ezt céljaként. Akkor egészen más járt Hella fejében, de még a gondolatra is egyfajta bűnös mocskosság érzése futott végig gerincén. Eleme is felzúdul ennek okán ereiben, de inkább tiltakozást érez benne, mint egyetértést. Ezután következik a beszélgetés érdemi része, mely miatt ma itt megjelent. A lány nevének említésére röviden biccent. Miatta igen, közli szavak nélkül. - Köszönöm - ült le a felkínált helyre, lábait ösztönösen elegáns kecsességgel keresztezi bokáinál, kezeit finoman egymásra helyezi ölében - Három nappal ezelőtt betört hozzám, a privát lakrészembe és megpróbált ellopni tőlem néhány igen értékes követ és egy ékszer, mely nagyon fontos számomra - tárja a férfi elé a tényeket tárgyilagos hangon, s közben akaratlanul megforgatja ujján lévő pecsétgyűrűjét - Két dologra nem számított, az egyik, hogy rossz alvó vagyok, főleg újhold idején - taglalja tovább a helyzetet nyugodt hangszínen - A másik pedig, hogy a mi fajtánk megérzi a hozzá hasonlókat - tereli rá gyanújának felvezetésére a szót, de egyelőre nem mondja ki, csak igyekszik irányítani az aurort. Lehet már eleve van róla tudomása. Ezzel is számolnia kell. Puhatolózik egy kicsit, mielőtt ledöntené a lábáról. Ettől a gondolattól kiszáradni érzi torkát, így kér egy pohár vizet a férfitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az első válasz egy kicsit meglepte, aztán ráeszmélt, hogy a dínós matricáit mutogatta egy tanárnőnek, ami nem túl jól jön le. Emiatt egy zavart, egyben elnézést kérő mosoly kúszott az arcára, égett emiatt rendesen, mert így ki tudja, hogy mit gondol róla a nő. Mark ezzel úgy volt, hogy kollégákkal mindent megoszt, főleg az aktuális társával, legalábbis majdnem mindent, így nem tartotta cikinek, hogy kikérje egy kolléganője véleményét. Ám most, hogy megtudta, itt egész másról van szó, már kicsit röstellte magát.
Ez az arcára is kiült, elnézést kérően pillantott a nőre, de aztán meglepetten hallgatta tovább, s még a szemöldöke is feljebb szökkent a frappáns válaszon.
- Nahát, megfigyelés. Önben egy nyomozó veszett el - jegyezte meg, el is mosolyodott volna, ha nem jut eszébe Elektra. Mostanában azonban folyton csak a nőre gondolt, még a nyomozásról is ő villant fel az elméjében, így nem is tudott mosolyogni. Vonásai elkomorultak, s már azon kezdett aggódni, hogy mit művelhetett a lánya.
Nem voltak túl jó napjai, hiába próbálta jól rendezni az életét, ez sajnos nem sikerült, ráadásul most még a kisebbik lány is gondot okozott. Már előre tartott attól, hogy vajon mit művelhetett, ezért komolyan fürkészte a tanárnő tekintetét, várva a válaszokat.
- Hogy mit csinált? - jobban elkerekedtek a szemei, előre is hajolt, kicsit fészkelődött is a székében ezután, érződött rajta, hogy felzaklatták a hírek. S ahogy a nő egyre több részletet mesélt el, úgy tűntek elő a gondterhelt ráncok is a férfi homlokán.
- Ettől tartottam, hogy megint valami hülyeséget csinál - csóválta a fejét, majd kissé meglepetten nézett a nőre. - A mi fajtánk alatt most….várjon, ezzel azt akarja mondani, hogy a lányom…a lányom is képes erre a mutatványra a vízzel? Elemi mágus?? - nagyon megdöbbent, nem gondolta azt, hogy bármelyik gyermeke is ilyen különleges képességgel rendelkezett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoppá, vigyázz! - aggodalmasan szóltam oda, nem gondoltam azt, hogy ennyire ráijesztettem a lányra.  Miután meggyőződött arról, hogy a leskelődőnek nem esett baja, s nem fordult ki a bokája, kedves mosollyal pillantottam rá.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos - még mindig mosolyogtam felé, barátságosan invitáltam, ha már ennyire érdeklődött, de éreztem benne némi bizonytalanságot. A ruházatát elnézve sem tűnt tipikusan olyan fiatalnak, aki ilyen közösségbe járt, de nem voltam előítéletes, és ez az ajtó mindenki előtt nyitva állt.
- Sebaj, itt senki sem profi, ennek a lényege az, hogy örömünket leljük a zenében - próbáltam meggyőzni, de valamiért zavartnak tűnt, látszott rajta, hogy megleptem, s mintha maga sem tudná, hogy mit szeretne pontosan. Szerencsére a földszinten voltunk, ezért is döntöttem úgy, hogy kiülök az ablakba, majd egy mozzanattal talpra szökkenek mellette.
- Nemes Balázs, vagy más néven Balázs atya. Egyházi közösség vagyunk, heti kétszer szoktunk itt összeülni a fiatalokkal. Ha érdekel, nyugodtan gyere és ülj be, végig nézheted, nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha nem akarsz, nem kell énekelni, de bentről kényelmesebb hallgatni őket, mint innen. És van süti meg tea is - kezem nyújtottam kézfogásra, bízva abban, hogy nem érti félre. Fiatalos voltam, és barátságos, de eszem ágában sem volt, hogy ráerőltessem, csak felkínáltam a lehetőséget, mert nagyon bizonytalannak tűnt.
- Nos? Beülsz meghallgatni őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megfigyelési képessége inkább korlátozódott a kövekre, mintsem az emberekre, de az még neki is feltűnt, hogy a férfi nála is jobban zavarba jött. Valóban lehetett volna kínos ez az egész helyzet. Mondjuk ha kiviszi terepre akkor azzá vált volna, vagy ha a tomporán vannak azok a sebtapaszok. De csak a felsőtestét látta, amit egy darabig nem valószínű, hogy elfelejt, ám ez most mellékes volt. - Minden bizonnyal, olyan Mariana-árok mélységben még talán rá is találhatnék egyszer - enged meg magának egy kis vidámságot, hogy aztán már arca kőszobor szerűvé, hangja pedig komollyá céltudatossá váljon, amikor a gyermek kérdésére terelődik a beszélgetés. - Késő éjszaka volt, épp benn tartózkodtam a fürdőben, hogy igyak egy kicsit, amikor megéreztem, hogy nem vagyok egyedül - meséli el részletesebben a történteket - A pálcám nem volt kéznél, ezért óvatosan kilestem az ajtó mögül. Megláttam, hogy ott áll a komódom előtt és bőszen kutat - nem gesztikulál, arcáról és hangjából is szenvtelen érzelemmentesség sugárzik, mint aki csak tényeket közöl - Figyeltem őt és kivártam a megfelelő pillanatot, majd megállítottam hasonlóan ahhoz, ahogy önt "letartóztattam". Próbált kiszabadulni, de nem engedtem el, hanem kikérdeztem - taglalja tovább tetteit, de azt a részt, ahol a lány tiszteletlen szavakkal illette, inkább kihagyja - Azt mondta várnak rá, hogy nincs egyedül, de amikor kivezettem, még épp láttuk, hogy az úgynevezett barátai eliszkolnak. Ezután kiszabtam számára egy igen méltányos büntetőmunkát, majd visszavittem a klubhelységéig - kortyol bele a pohár vízbe amit idő közben kapott - Másnap első dolgom volt kikérni az aktáját és utánanézni. Ezután döntöttem úgy, hogy eljövök magához és felajánlom segítségemet, hogy ne történhessen meg ugyanaz, mint az előző intézményben - fejezi be a képletesen szólva vallomásnak tűnő beszámolóját. Ezután az auror döbbenetét látva levonja a maga következtetését. A férfinak vagy egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy a lányában elemi erő munkál, vagy csak nem akarta észre venni a jeleket, mert könnyebb volt abban hinnie, hogy egyszerűen csak egy kezelhetetlen kamasz - Azt tudom csak biztosan, hogy nem pyromágus, mert őket az én mágiám heves ellenérzéssel jelzi. Arra csak gyanakszom, hogy talán aeromágus lehet, mert azokhoz az érzetekhez hasonlót véltem felfedezni a jelenlétében, amit a levegő mágusaival szemben tapasztaltam - fogalmaz igen kifinomultan és diplomatikusan - Ha meg nem sértem, sosem gyanakodott rá, hogy a lánya talán azért viselkedik ilyen szélsőségesen, mert olyan ereje van, amivel nem képes bánni? - kérdezi érdeklődve, ám hangsúlya sóhajnyit feddő, amolyan professzoros. Kezd kiütközni neveltetésének magas foka viselkedésén. Elállt az eső is és ezt mint hydromágus hamar megérezte, s kissé lejjebb csökkent barátságossága miatta. Ettől függetlenül továbbra sem dölyfös, vagy leereszkedő, egyszerűen csak komolyabb és határozottabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem gondolta volna, hogy egy nap majd a lányai tanára efféle hírrel állít be, mégis megtörtént, s Mark kénytelen volt végig hallgatni, hogy mit művelt a legkisebb McMillan. Miközben hallgatta Hellát, elszomorodott, dühöt is érzett, meg szégyent is, amiért éppen az ő lánya próbált ellopni valamit. Nem lepte volna meg, ha ez egyenesen az ifjú hölgy elbocsátásával jár, gondolta is, hogy ez lesz a nő következő mondata, azzal viszont nem számolt, hogy megtudja, Nevaeh egy különleges képesség birtokában lehet. A sokféle érzés mellé így most döbbenet is párosult, nem is tudta hirtelen, hogy a probléma melyik részével kellene foglalatoskodnia először.
Egy ideig csak csöndben ült a beszámoló után, fürkészve Hella tekintetét, s keresgélve a megfelelő szavakat.
- Hella, nem is tudom, hogy mit mondjak. Bocsánatát kérem a lányom nevében is, amiért ezt tette Önnel és köszönöm, hogy személyesen felkeresett. Nekem Nevaeh nem mesélt erről semmit, a büntetést sem említette. Nagyon kellemetlenül érzem magam, biztosan meg van rólam a véleménye, és nem is akarok mentegetőzni, de.. - sóhajtva kezdett volna mesélni, ám ahogy megtudta, hogy Hella már olvasta a lánya aktáit, egy pillanatra el is csöndesedett.
- Igen, a Roxfort…tudja, enyhén szólva is sok minden történt a magánéletünkben, elveszítettük a lányok kisöccsét, utána nem sokkal a feleségem tűnt el. Ez nagy megrázkódtatás volt Nevaehnak, azóta viselkedik így, bár tudom, hogy ez nem mentség a tetteire - fűzte hozzá, majd érdeklődött a különleges mágia felől is, amiről eddig nem volt tudomása.
- Nem, soha. Ahogy mondtam, történtek a családban olyan dolgok, amik már eleve okot adtak a zavaros viselkedésére. Jár pszichológushoz, ennek ellenére szerintem még mindig nem dolgozta fel a történteket. Folyamatosan lázad minden ellen, teljesen megváltozott az anyja eltűnése óta - sóhajtotta. - A felmenőink között egy aeromágus volt, a feleségem dédapja, viszont azóta semmi ilyesmi nem mutatkozott a családban, ezért nem is gondoltuk, hogy bármelyik lány is örökölt volna efféle képességet. Úgy gondolja, hogy a viselkedését ez is befolyásolhatja? Hogy más, mint a többiek? - kíváncsian nézett a nőre, ekkor viszont kopogtattak az ajtón, és egy szőke, vidám nő dugta be rajta a fejét. Mark rájött, hogy a gyakornok az, intett neki, és kérte, hogy várjon kint türelemmel, majd újra Hellára nézett.
- Elnézést, úgy tűnik, megérkezett az igazi gyakornok - mosolyodott el haloványan, ám nem felejtette el a komoly problémát sem. - Mit javasol tanárnő, mi legyen a lányommal? Vegyem őt ki, és legyen magántanuló?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Joviális kifejezés ül ki arcára a férfit hallgatva. Azt is átérzi, hogy ez az helyzet számára, aki a bűnüldözésben dolgozik, még kellemetlenebb. Nemesként az ő tettei is hasonló, bár nem ekkora mérvű szégyenbe taszították egykor szüleit. Bele sem mer gondolni miként reagáltak volna, ha megtudják az igazat. Megborzong a gondolattól, de elnyomja magában ezt a nem ide illő reakciót. - Ne szabadkozzon kérem - emeli fel elegáns mozdulattal kezét, hogy elejét vegye a további önfeddésnek - Azért nem mondta el, mert én erre kértem, pontosabban utasítottam. Úgy véltem jobb, ha tőlem értesül a történtekről először - magyarázza majd megint iszik egy pohár vizet, mert úgy érzi a helységben kezd szárazzá válni a levegő. Ezt követően csendes figyelemmel végig hallgatja McMillan urat, majd miután a férfi befejezte mondandóját, pár pillanatnyi szótlan szemkontaktust után kezd beszélni. - Gyermektelen hajadonként vajmi keveset tudok egy család dinamikájáról - vallja be őszintén - Azonban azt tudom, hogy ha az öcsémet elveszteném, egy világ omlana össze bennem. Az ön lánya nem csak a testvérét, de az anyját is elvesztette. Ettől mindannyiuk élete a feje tetejére fordult - beszél nyugodt , ágy hangszínen, mint ahogy a víz simogatja a partot egy csendes alkonyon - Igaza van, nem mentség. Indok - folytatja de próbál elhatárolódni, már így is túl erősen kezdett kötődni a lányhoz - Úgy gondolom, hogy fél és nem igazán érti, mi történik vele. Amikor körül fogtam az erőmmel, láttam rajta, hogy a lebukás dühe mellett kíváncsi is lett. Az ő eleme is reagált az enyémre. Erre akkor ébredt rá, amikor ott hullámzott körülötte a víz, amit megidéztem - emlékszik vissza a lány tekintetében felfedezett  kavargó érzésekre, majd szemöldöke felszalad a férfi szavai hallatán - Nem más, mint a többiek. Azok mondanak ilyet, akik tartanak attól, amit nem ismernek - mondja feddőn, s már épp bizonyítani kezdené ezt egy példával, amikor benyit a valódik gyakornok. Szőke és vidám. Hella tökéletes ellentéte, bár azért jelenleg koránt sem olyan karót nyelt, mint általában szokott. - Ezt semmi esetre sem javaslom - tiltakozik a férfi felvetése ellen, miután a fiatal lány távozott - Egyelőre engedje meg, hogy segítsek neki és ne említse meg, hogy jártam önnél. Szeretném őt egy régi kedves barátomhoz elvinni. Elemimágus, aki sok, az erejével küzdő kamaszt támogatott és tanította meg használni a képességüket - vezeti fel javaslatát, majd feláll - Viszont erről még szeretnék önnel egy kevésbé hivatalos közegben egyeztetni - néz végig a férfin, s felejti barna szemein az illendőségnél egy pillanattal tovább tekintetét - Most viszont nem tartóztatnám tovább valódik gyakornokától - mosolyog az aurorra, majd rövid búcsúzást követően elindul az ajtó irányába. Finom ujjai rázárulnak a kilincsre, ám mielőtt lenyomná, válla felett visszanéz - Neki kérem, ne mutassa meg a dínókat..Azt hiszem nem értékelné őket úgy, ahogyan én - mosolyogva nyitja ki az ajtót és hagyja el a férfi irodáját. Eleme közben úgy pezseg ereiben az indokolatlannak tűnő vidámságtól, hogy még csitítania is kell. Kinn ragyog a nap, de a levegő a párától nehéz tavasz magával ragadó illatát árasztja. Kézmozdulat nélkül idéz magához belőle egy kicsit és a cseppekkel játszva indul el visszafelé.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram

- De nekem jó ez így - sóhajtja halkan a szavakat. Nem igazán tudja ő sem, hogy ezt magával vagy Mikaellel kell előbb megértetni. Hazelnek azért jó így, mert ez biztos pont. Azok mellől pedig egyelőre nem szeretne elmozdulni.
- Hidd el, szívesen lennék Hazelesebb, de én veled ellentétben nem tudom, hogy milyen az - fújja ki lassan azt a kevés levegőt, ami ez után a mondat után még egyáltalán a tüdejében maradt. Semmire sem vágyik jobban annál, minthogy újra önmaga lehessen. Hiába él egy jó életet, nem érzi azt, hogy a kép teljes lenne. Az embereket a megélt tapasztalatok is formálják, s ha azt nézzük.. Hazel az öt év alatt aligha tudta bepótolni az előtte lévő éveket. Olyan, mint egy tudatlan kis kölyök, akinek minden élmény egy újabb katarzis, főleg, ha az elmúlt öt évben még nem volt hozzá szerencséje.
- Hát jó - hagyja a másikra inkább az egészet. Ő aztán nem lesz az, aki foggal körömmel ki akarja kényszeríteni a másikból a valódi okot. Ha Mikael ezt mondja, akkor ő elhiszi és ennyiben ki is merülhet a téma.
- Igazad van. A munka, az iskola, az új hely. Teljesen kivett belőlünk mindent - látja be végül ő is a nyilvánvalót. Bár ő aztán eléldegélne ebben az állapotban, hiszen belekényelmesedett, de ha a másiknak változás kell, benne van.
- Át kell öltözni ehhez a kiruccanáshoz vagy kell valamit magunkkal vinni? Mert, ha véletlenül egy bokorba viszel, nem feltétlenül szeretnék magassarkúban ott toporogni, kezemben egy tálca sütivel…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Barni egy görény, nincs mit szépíteni ezen – testvére, így szidhatja. Persze, ha más tenné ezt, akkor foggal, körömmel védené, de csak abban az esetben, ha a vádak nem lennének igazak. Már pedig manapság mindent tudna mondani a bátyjára, csak szépet nem. Szóval illedelmesen végig hallgatja Cathet, meg azt, hogy Annie miért védi a fivérért, de leginkább csak egy mélyről jövő sóhajjal válaszol rá. Ő sosem értette a kapcsolatokat, valószínűleg élete végéig nem is fogja igazán kibogozni azok rendszerét. Egyben viszont nagyon biztos. Ő szerencsés. Mert egy barátságból lett az, ami most van, akármi is az. Ő pedig ennyire jól még sosem érezte magát, mint most.
- Hát, de ha ez az igazság? Csórikámnak nagy és kerek fejű apja van, ő meg ezt örökölte – tárja szét a karjait. Ő csak kimondta az igazat, mint általában. Karola szép, aranyos, naiv, de kerek fejű, nincs mit ezen szépíteni. Ha szerencsétlen, akkor még az orra is elkezd nőni és kicsit kampósodni.. Na akkor aztán mondhatják majd neki, hogy vasorrú bába az tuti.
- A kicsiknek van színező, meg popcornt tudnak ragasztani és akkor az ilyen bárány forma lesz – igen, ennyire minimalista, hogy még arra se volt képes, hogy nekik valami hiperszuperséget találjon ki, arra ott vannak az órák.
- Szereztem a mugliknál menő kávékapszulákat, abból lehet nyuszit csinálni, vannak hozzá mozgó szemek, meg, ha valaki azt akarja, hogy ugráljon azt is simán megoldjuk – mutat a tőlük jobbra lévő asztalra.
- Ott lehet tojást festeni, vannak a sima hétköznapi színek, meg vannak a fényre, vízre, hőre változók és még vannak mellette csillámok, matricák meg, amit rá akarnak tenni – látja maga előtt, hogy a nap végére ismét úgy fog kinézni, mint a csillámpónik, fantasztikus lesz napokig szivárványként járni munkába.
- Ééés ennyi. Vagyis hát nyilván van az a lehetőség is, hogy hagyják az előre kitalált dolgot és elszabadul a fantáziájuk, aztán csinálnak, amit akarnak. Én aztán ennek sem vagyok az elrontója, főleg mert én is unnám, ha megint az a bolond szőke akarná megmondani nekem, hogy mit csináljak – neveti el magát jókedvűen, miközben még néhány eszközt elővarázsol az egyik dobozból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Csak azt nem értem, hogy ha ez, ami láthatóan kedves neki, a jó így kategóriában vesztegel, akkor hogy van az, hogy egy sosem látott férfi arcának vissza-visszatérte olyan sok kérdést vet fel benne? Hiba volt azt mondanom, hogy nem ismerem azt az alakot, akit leír nekem, régi barátnak kellett volna mondanom, akivel megromlott a viszony, vagy talán csak kiürült a barátság. Egyszerű kapcsolatszakadásnak, ami nem idegen felnőttek között. Van az úgy, hogy még a legszilárdabbnak tűnő szövetségek is egyetlen, érthetetlen pillanat alatt üressé válnak, megfeneklenek, és egymástól az embereket messzire sodorják. Ez egy természetes jelenség, és én ott és akkor, amikor először hozta fel a másikat, annyi idő után először kezdett el emlékezni rá, nem tudtam mit mondani, csak azt hogy fogalmam sincs, kiről beszél. Akkora idióta vagyok.
- Ezért szeretném megmutatni.
Nem, valójában hamis emlékek egész sorát ültettem el, és furcsa, de mindaz, ami akkor kiváló ötletnek tűnt, mostanra már kellemetlen, mintha… de nem, én elképzelhetetlennek tartom, hogy vonzódjak, vagy érzéseket tápláljak iránta. Mégis, a féltékenység, a birtoklási vágy, tudom, hogy ezek hatalmasodnak el rajtam. Mikor történt mindez? És vajon valós mindaz, ami bennem van? Én egy szörnyeteg vagyok, mert az akarok lenni, mert azt mondtam magamnak, hogy nem akarok érzelmeket.
- Pakoljunk össze, inkább kényelmes öltözetet, ahova viszlek, ott a nyugalom a lényeg.
Nekem pedig meg kell tudnom, hogy pontosan mennyi is az, amire emlékszik, hogy mennyire vagyok bajban. Kinyújtom felé a kezem, mert mi egy olyan pár vagyunk, akik kéz a kézben sétálnak, és ehhez ragaszkodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Egy kisebb mosoly jelent meg a szám szegletében, ahogy az eridonost hallgattam. Szenvedélyes volt, és itt nem csak a témával kapcsolatban értem ezt, hanem a saját gondolataival is. Kicsit hasonlított rám, csak ahhoz, hogy én ilyen bátran ki merjek állni valakivel szemben egy-két tragédia kellett, éppen ezért idősebb is voltam. Talán az ő életében is volt már valami nagy változás, ami miatt kénytelen volt a figyelmét a nagyobb egészre fordítani.
- Tetszik ahogy gondolkodsz - osztottam meg érzéseimet vele egy elismerő bólintás mellett. Lassan feltápászkodtam, hogy ne törökülésből nézzek fel rá. Féloldalas táskámat rádobtam a vállamra, és továbbra is ujjammal jelölve az oldalt magam mellé engedtem a kezem.
- Jó regény. Mondjuk csak egyszer olvastam. Tetszett, hogy a rózsa segítségével jelenítette meg a szerelmet. Igazán unortodox módon utalt a szerző erre a metaforára - gondolkodtam el. Akkoriban, mikor olvastam még hittem abban a buta érzésben. Azt hittem Zack lesz az én hercegem. Mekkora átverés.
- Persze, de csak külföldi szerzőket ismerek. Még nem volt időm behozni magam a magyar kultúrából - indultam meg lassan a polcsorok között. Nem mondtam teljesen igazat. Szimplán csak mostanra győztem le az eddigi makacsságom és ellenszenvem az országgal szemben, és kezdtem elfogadni, hogy nem megyünk már sehova.
- Ha társadalomkritikában utazol, Orwellt olvastál már? Mindenki az 1984-et isteníti, de az Állatfarm is van olyan jó szerintem - folytattam a beszélgetést, közben szememmel hol az eridonost, hol az útmutatókat pásztázva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Zuram  

Rájuk fér, nem tud ezzel vitatkozni, s nem is akar.
Mióta ideköltöztek, nem mentek semerre és már-már néha úgy érzi, mintha rab lenne. Pedig nincsen leláncolva, s Mikael soha nem is fogta vissza, mondjuk nem is indult, hiszen nem volt kihez, mihez. Így hát most örül, hogy a férfi tesz felé egy ilyen gesztust.
- Gyerekekre ki vigyázzon? – teszi fel az egyik legfontosabb kérdést, melynek megoldása nélkül tulajdonképpen nem igazán indulhatnak el. Ha Botond még el is van magában, Lucának kell felügyelet ez egyszer biztos.
Kezét boldogan nyújtja a másiknak. Neki Mikael és a gyereki a minden, s valószínűleg, ha a férfi azt kérné ugorjon a kútba és ne vegyen levegőt, minden gondolkodás nélkül megtenné. Persze vannak néha napok, mikor nehéz, főleg a kamasz fiával, de Hazel nagyon azon van, hogy minden tökéletes legyen.
- Képzeld el, jövő hétre ilyen antik tortát kell készíteni. Szóval lehet valamelyik könyvedet kölcsönkérem majd a hétvégén, hogy igazán visszatudjam adni a régi pénzérmék, tárgyak, helyek mintázatát.  Már, ha nem bánod, persze..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ne Mariék, kedvelem őket, de Annácska eléggé veszélyes lány.
Ahogy hallottam, az előkészítő réme is volt. Lucát nem akarom, hogy negatív élmény érje, míg Botondért olyan módon aggódom, hogy a lány nehogy valami hülyeségbe vigye bele.
- Széles Erzsi? A férje orvos volt, baj esetén jó helyen lennének.
Meg aztán ott vannak unokák is már, igaz nagyok, a kisebbik gyerek annyi idős, mint Botond, és Erzsike azt mondta, hogy bármikor szívesen. Eddig nem gondoltam rá, de most akár igazán lehetne az a bizonyos bármikor, mert ha azt akarom, hogy rendben legyünk, akkor kell ez az út. Főleg, hogy ne érezzem azt, hogy az egész testem megfeszül a gondolatra, hogy Hazel olyat akar nézegetni, ami nagyon is előidézhet emlékeket, de ha tiltom, még több kérdést vet fel, ha azonban engedek, lehet emlékeket adok. A feszülést köhögéssel leplezem, mintha próbáltam volna visszatartani, de nem sikerült.
- Bocsánat. Szóval az egyik könyvet, amiben antik holmik vannak. Rendben. Van nálam pénzérme is, ha megvizsgálnád.
Mielőtt belegondolok, hogy mekkora idióta vagyok, a zsebembe nyúlok, hogy a pénztárcámat kinyitva a szerencsepénzemet felé nyújtsam. Egy kisebb vagyon, amit történetesen éppen ő talált. Éppen a baleset előtt. Ez felelőtlenség. Ez ostobaság. Ez... talán semmit sem okoz.