Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassan egy hónapja költözött végleg Tündérmanó utca bájos kis szegletébe, mely az átalakításokkal már azt az érzést kelti benne, hogy otthon van. Mégis néha úgy érzi, hogy menekülnie kell onnan, nehogy Barnabás szellemébe belefusson.
Ez is egy olyan pillanat.
A kellemeset összefűzi a hasznossal, ugyanis egy hete már egy Samu névre hallgató blöki gazdája. Szegény eb, nem igazán tudja még, hogy miféle kiképző táborra vállalkozott akkor, mikor boldogan ugatott és csóválta farkát, ezzel jelezve örömét, hogy elhozzák a menhelyről.. Nos, meggondolatlan döntés volt a nő részéről ezt bármikor belátja.. De reményekkel telve ugrott bele ebbe az újdonsült "kapcsolatba", mintha már nem is emlékezne arra, hogy Sámuel elődje, nagyjából egy hónap után, mivel felakasztani nem tudta magát, inkább csak megszökött tőle. Nem, nem kínozta vagy túráztatta, mint egy őrmester, csupán megfeledkezett egy kicsikét róla.
Samu még gyermeki naivsággal vakkant mellette, ahogy haladnak a tavacska felé, nem is sejtve azt, hogy Zorka éppen marha büszke magára, hogy nem felejtette el, hogy ki kéne végre már hozni őt sétálni és még nasit is vásárolt neki. Mikor már kellő távolságra érnek az emberektől, nincs más csak a szabad és friss levegő, a nő úgy dönt, hogy leveszi a pórázról a kutyát, hogy az had virgonckodjon egy keveset. Sámuel pedig ki is használja ezt, s neki iramodik az ismeretlennek. Néha pofára esik, néha eltűnik a fűben, de mindig visszatér a biztos ponthoz, egészen addig, míg egy férfit ki nem néz magának.
Gazdájára ügyet sem vetve fut a végtelenbe, s játékosan közelíti meg az ismeretlent, akinek a figyelmét mindenáron magára kívánja vonni. Zorka pedig kis idővel érkezik meg az eb után, fejét kínjában jobb kezébe temetve.
- Ne haragudj - szólal meg kedves hangon, miközben indul a jószág felé, hogy pórázát rácsatolja. - Nem tett kárt semmiben? - néz végül fel a férfira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A családja valószínűleg azóta is kacag, hogy meg tudták, hogy van nála egy élőlény. Zorka éppen ezért akar igazán bizonyítani. Ha csak másfél hónapot kibír mellette a kis teremtés, akkor már gyakorlatilag ő lesz az, aki mindent és mindenkit számítva a legtovább bírta vele.
Ezen gondolatok közepette nem figyel eléggé, s ekkor szökik meg a delikvens, mintha csak megérezné azt, hogy a nő szívéről a hatalmas kő egy darabja alább hull.
– Tipikus –sóhajtja csak úgy magának, majd gyorsabb léptekkel ered a kutya nyomába, miközben igyekszik néha egy-egy füttyszóval visszacsalogatni. Sikertelenül. Mikor végre nyomára bukkan, nagyra nyílt szemmel néz a virágokat szedő férfira. Szokatlan látvány, ez nem vitás.
– Hála az égnek – sóhajt egyet megkönnyebbülten. Nem nagyon tudna mit kezdeni azzal, ha bármit is művelt volna ez a kis vakarcs. Eléggé rossz probléma megoldóképességekkel rendelkezik, s általában a próbálkozásai csak csúfos kudarcokat okoznak. Mindenki szerencsés ma, hogy nem kell bemutatnia ezen áldását.
- Hogy mi vagy te? – néz kissé megszeppenve és értetlenül a másikra. – Szerintem csak keresett egy biztos pontot, mert úgy döntött, hogy már egy hét után elmenekül tőlem – tárja szét nevetve a kezeit. Igyekszik ő, komolyan próbál beleadni mindent, de azért be kell látnia, hogy van olyan művész agya, hogy olykor nem csak magának, de a kutyának is elfelejt ételt vagy italt adni.
– Amúgy, elég festői képet mutatsz így, komolyan mondom, megérné ezt vászonra vetni – s mindezt nem ironikusan közli. Tényleg így gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Olyan könnyedén hagyja el száját a mondat, hogy bele sem gondol abba, hogy lehetne akár sértő is. Pedig csak viccnek, amolyan hangulatoldásnak szánja, de látva a másik meglepett arcát, valamiért az-az érzése támad, hogy jobb lett volna csendben hóna alá kapni a kutyát és hazáig rohanni, mint valami bolond. Mondjuk a bolond jelzőt még így is lazán begyűjtheti, ha továbbra is balgaságokat fecserészik.
– Na, hát ha valakiket, akkor őket én még biztosan nem festettem – annál sokkal szabadabb lelke van, nem akarná ilyesmi festményért eladni.
–Amúgy csak a virágok, meg térdelés egy nő előtt, tudod.. Izé, csak vicc lett volna, na mindegy –legyint egyet, s szinte érzi, hogy elkezd vörösödni a feje. Neki mindig is különleges humora volt, amit mások, alig értettek meg. Az évek során már sikerült enyhítenie rajta, de úgy tűnik még mindig nem érte el azt a szintet, hogy mindenkivel kompatibilis legyen.
– Bánki Zorka, öhm az új rajz és technika tanár, vagy mi fene – nyújtja ő is a kezét. Nem annyira fontos az számára, hogy mások orrára kösse mit is csinál, de valahogy ez most ide kívánkozott, ha már a másik is megtette.
– Akkor a virágokat kotyvasztáshoz gyűjtöd? – nem akarja megsérteni, de neki körülbelül ennyi lövése van a bájitalokhoz és mindenhez, ami ezzel kapcsolatos. Zorkát tényleg lehetne azzal jellemezni, hogy nem éppen a legélesebb kés a fiókban, ettől függetlenül semmiből se bukott soha, de ha valami nem érdekelté igazán, hát azért nem is tett sokat, csak a minimumot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Valóban ez a hír járja. Az régi szokásokhoz görcsösen ragaszkodó családok, sokat képese kicsengetni azért, hogy eladósorban lévő gyermekükről a lehető legtökéletesebb kép készüljön. Zorka mégsem állt be ebbe a dologba, mert ő szeret szabad lenni, nem pedig a hagyományokhoz kötött művész.
– De, ha valakit nem a pénz motivál, hanem a művészet szeretete és az egyediség, akkor ő nem véletlenül nem áll be holmi portrékat pingálni – ez pedig mindenféle cinizmus nélkül mondja, tényként.
– Na igen. Nem lennék férfi ezen a helyen az biztos – nem lehet ezzel vitatkozni. Manapság annyira elszaporodtak errefelé a tökéletes hím egyedek, hogy a nőknek lassan el kellene gondolkozni azon, hogy nem-e egy illúzió világba kerültek be. – De azért megsúgom, miattad i bőven lehetne valakinek komplexusa – és tényleg halkabbra is veszi a hangját, hogy véletlenül se hallja meg senki, hogy ő ilyesmit mondott bárkinek. Nem, mintha nem vállalná fel mindig a véleményét, talán néha még túlságosan harsány is, de nem ismeri ezt az embert, így nem tudja, hogy örül-e ő egyáltalán ilyesmi bók féleségnek.
– Hát, ha én tartom az parádés lesz - neveti el magát, hogy ezzel ellensúlyozza a zavarát. – Nem tudom igazából a hivatalos nevét, eléggé új a dolog – mert más a mugliknál és más itt. Meg azt is tegyük hozzá , hogy a mugli világban évente más a neve, nehogy véletlen az ember megjegyezze mit is tanít pontosan.
– Ez tök jó dolog - elismerően hümment egyet. Valahogy úgy tudta eddig elképzelni, hogy ezeket az alapanyagokat nem önként gyűjtik be a tanárok, hanem keresnek rá valakit avagy megveszik. De úgy tűnik, hogy van még mit csiszolnia a tudásán.
- Most eléggé rosszul fog hangzani, de számomra a tanmenet az egy halom papír, amit le kellett adni és kész.. Rajtam kívül senki sem látja igazából, szóval gyakorta térek el tőle – vagy hát nem olyan gyakran, hiszen még nem igen volt ilyenben része, de majd igyekszik nem meghazudtolni önmagát. - Jó ötleteid vannak – eszébe jutott már, hogy majd ősszel levelet préselnek, meg állatokat ragasztanak és ilyenek, de hogy a virágokkal rajzolni.. Na az nem, pedig aztán művész vagy mi fene lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Halkan felnevet, mikor Rudolf a bátyját említi. Tudja milyen érzés ez, néhány évig szenvedett tőle, mikor még túl fiatal volt és mindenki a nővére körül forgott. Aztán szerencsésen kinőtte, legalábbis igyekszik. Ha egy lapon kéne őt említeni bármiféle kapcsolattal, az nagyjából a Titanic és a jéghegy lenne, se több, se kevesebb. Bókokat nem tudja kezelni, maximum elvihogja őket, ajándékokkal szintén hadilábon áll –nem mintha nagyon kapott volna, hiszen addig soha nem jutott, hogy ilyen mélységeket éljen meg-. De neki így tökéletes ez. Majd talán 20-30 év múlva másképpen gondolja.
– A kicsikkel amúgy is nehéz azt követni, ami le van írva. Bemegy az ember egy tervvel, aztán átlépve a küszöböt simán borul minden – ha csak Karolából indul ki, akkor bizony egy tanmenetet az első öt perc után lazán lehúzhat a slozin. A gyerekeknek szabadság kell, lehet őket irányítani, de ott is van egy pillanat, mikor hátra kell lépnünk és hagyni nekik, hogy szárnyaljanak. Ő is így van ezzel, mikor nem önmaga miatt, hanem egy rendelés, egy feladat végett ül le rajzolni, festeni. Meghallgatja a paramétereket, aztán köszöni szépen, csinálja maga. Eddig még nem volt rá igazán panasz.
– De arra például nem lennék képes, hogy tizenéveseket tanítsak – néz a másikra haloványan elmosolyogva. – Nekem ők már túl nagyok, túl sok elvárással, túl sok kritikával és makacssággal. Szerintem ha azt mondanák, hogy menjek meg egy csapat tizenhat –tizenhét éveshez és tartsak nekik egy órát elbőgném magam – nevet fel a végére. Nem egy beszari alak, sőt! szeret sok mindent kipróbálni, de hogy ezzel a korosztállyal dolgozzon, na azt már nem. Inkább megy egy mugli nagyáruházba kasszázni a sok idióta vevő közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

Már kislányként is szeretett készülni a húsvétra. Édesanyja útmutatásait követve, sütit sütöttek, kalácsot fontak, tojást festettek. Nagy család, nagy, közös készülődés. Ezen szokások rabja maradt akkor is, mikor már nem a családi házban élt. Barátai között talán van, aki bután néz rá, de ő mindig fest tojást, hogy legyen mit adni az arra tévedő locsolóknak.
Ezért is nem volt meglepő, hogy az előkészítő falain belül, - hiába friss husi -, ő lett a legfőbb szervezője a húsvéti forgatagnak. A tojáskeresés, a festés, a kis nyuszik, csibék készítése mind, mind olyan dolog számára, melyek során újra gyermek lehet. Ilyenkor tudatosul benne igazán, hogy miért is választotta ezt a korosztályt. Mellettük az ember örökre gyermek lehet.
A programon nem csak a gyerekek, hanem szüleik is résztvehetnek, ami azért is jó, mert így van alkalmuk megismerni egymást az új oktatókkal. Zorka friss és ropogós ezen a téren, s bár nem igazán szereti a kirakat órákat és azt, ha árgus szemekkel vizslatják a felnőttek minden lépését, most igyekszik helytállni, váltani pár szót minden hozzá tartozó gyermek szüleivel.
A kézműves foglalkozások asztalokra és önkéntes segítőkre vannak osztva. Hozzá a festés tartozik, hiszen ez a másik szakmája. Ruhája, keze, talán még arca is festékes, így gyakorlatilag egy szivárvány színű unikornis vetélytársa lett pillanatok alatt. De őt ez egyáltalán nem zavarja, türelmesen, mosolyogva áll mindenkihez egészen addig, míg a hölgyem szót meg nem hallja.
Arcára fagyott mosollyal egyenesedik fel és csillogó szemekkel tekint a fiatal férfira.
-  Eddig is tudtam, hogy öreg vagyok, de ez most szíven ütött - mosolya kiszélesedik, hangja lágy dallammal cseng és figyelme teljesen a másiké.
- Ma? Mármint biztos, hogy ma? - néz meglepődve a másikra. - Szerintem senkit nem fogsz ott találni, maximum Rozál nénit, aki takarít - nevet fel halkan.
- Nevet tudsz legalább? - merthogy akkor megkeresik azt a személyt, aki a mentora lesz. Bár az arcmemóriája eléggé gyatra néha, a legtöbb kollégával már találkozott. Mást nem megkérdeznek valakit, hogy merre találják a keresett személyt.
- Szia, Bánki Zorka - nyújtja ő is a kissé festékes mancsát a másik felé.  - Igen, mindenki jó valamiben, ezért szeretem az ilyen napokat. Ilyenkor kiderül, hogy kinek mi az erőssége - és itt nem csak a kézügyességre gondol, hanem egyéb fontos adottságokra is. Az embernek látnia kell túl a saját elvárásain, óráján is. Egy ilyen alkalom a legmegfelelőbb erre.
- Ha már itt vagy, nincs kedved bedobni magad a mély vízbe és bevállalni valami programot? - biztos találnak neki megfelelőt. Ennél jobb bemutatkozási lehetőség amúgy is ritkán adódik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

Nem az a haragos fajta, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban annál, mint mosolya, mely nem csak arcát, hanem egész lényét körül lengi. Soha nem volt híve annak, hogy apróságok végett bosszús legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan dolog, mely végett a piros szörny nem keríti hatalmába, de az nem itt és nem most fog bekövetkezni, ebben mindenki biztos lehet.
– Lehetséges –kuncog fel halkan, majd az asztalon lévő rongyért nyúl, hogy még mielőtt megragadná a másik mancsát, kissé letisztítsa sajátját.
– Hát ez így eléggé nehéz lesz – néz körbe a jelenlévőkön. Hirtelen azt se tudja, hogy a testneveléshez és a repüléshez mi áll egyáltalán közel. Talán a tánc lesz az, ami a mozgás végett szóba jöhet, így hát  tekintetével kutatni kezd Tánya után. De nem látja sehol sem.
– Az igazság az, hogy én se vagyok egy vénkutya itt, sőt ami azt illeti, inkább hajazok egy újszülöttre, szóóóval..lehet nem én leszek a legmegfelelőbb ember, aki útba tud igazítani a mentorod irányába – vakarja meg kissé zavartan a tarkóját, s tovább kutat szemeivel, hátha mégiscsak lesz valaki a közelben, aki kisegíti a másikat. – Te.. Lehet nekem is van valami mentorom? –néz a másikra döbbenten, mikor felismeri a helyzetet. Ha így van, akkor neki biztosan elfelejtettek szólni erről az apróságról. Mondjuk eszébe sem jutott, hogy valakinek bizonyítania kelljen még itt is. Elég volt neki a gyakorlatokon.
– Rajz és technika – húzza ki magát büszkén. – Legálisan lehetek gyerek – néz az asztalnál ülőkre, s még éppen időben sikerül megakadályoznia, hogy kedvenc unokahúga kiöntse a vizes bödönt.   – És áldom azt, hogy varázslók vagyunk, mert néha olyan kosz kerekedik egy-egy alkotó tevékenység után, hogy szerintem évekig elmenne a kedvem a tanítástól, ha nekem kéne feltakarítani – vagy Rozál néni utálná és átkozná meg örökre, amelyre egyelőre még nem vágyik.
– Pedig még nem is láttad mennyire élvezettel bánik a seprűvel és a portörlővel – mert van, amit saját kezével takarít, s ezzel hamar belopta magát a szőkeség szívébe. Zorka erőszeretettel muglisodik le néha, de vannak azok a napok, amikor mindenkinek hálát ad azért, hogy létezik a varázslat.
– Szerintem egy jó nyuszi torna biztosan minden gyermeket megmozgatna. Akár zenére is – még lehet, hogy ő is beállna, bár az senkinek sem válna javára, amilyen béna a sportok terén. – Nézd, ott van egy színpad szerű emelvény, szerintem, ha ott magadhoz ragadod a szót, biztosan lesz közönséged és utánzó kis makijaid – mutat tőlük balra, ahol valóban ott egy kisebb pódium. –Bár, ha mondjuk sorversenyeztetnél, akkor inkább a másik irányba menj. Ott van egy nagyobb füves terület – jobbra fordul. Néhány asztal van arra, egyiken ételek és italok, másiknál arcfestés és lufihajtogatás. Tényleg minden van itt, mint egy jó búcsúban, Zorka kifejezetten éli ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Végre szabad estéje van. Karola nincs nála, festenie sem kell, mert mindennel jól áll. Így egy rövidebb séta után úgy határoz, hogy ma sem kíván főzni, ezért visz magával haza a méltán híres pizzériából, mely egykor a testvére keze alatt működött. Akkoriban többet járt itt, s nem csak azért, mert ingyen volt az étel, hanem itt is otthon érezhette magát.
Ahogy betér a pizzázóba nem csak az illatok ismerősek, hanem az alkalmazottak is, akik már kérdezés nélkül tudják, hogy számára mit is kell készíteni. Amíg vár, cseverészik a pult mögött állóval, kikérdezi a mostani vezetőről, arról, hogy miképpen változtak itt a dolgok és ígéretet tesz arra, hogy többet fog betérni hozzájuk – amit valószínűleg nem fog megtartani. -
Egyszerre két doboz érkezik ki, s a pénztárban lévő új arc a felsőt nyújtja neki, nem figyelve arra, hogy sem a név, sem a doboz színe nem stimmel. Zorka fizet, mert arra gondol, hogy azért mégis változott valami és mivel nem akarja feltartani a mellette várakozót, így el is lép a kasszától.
Ám a biztonság kedvéért csak rápillant arra a dobozra, melyen a Kállay Ákos név díszeleg, melytől a nő menten rosszul lesz. Újra és újra elolvassa, majd felemeli a fejét és kikerekedett szemekkel néz az éppen fizetőre.
Ahogy realizálja, hogy ki is áll mellette, érzi, hogy fülétől egészen a kis lábujjáig vörös pír kerül testére. Hirtelen még levegőt is elfelejt venni, mert agya annyira nehezen tudja összetenni és elhinni a képet. Még egy pillantást vet a névre, majd a férfira, s miután már a lélegzete is visszanormalizálódik egy szerény, megilletődött mosoly ül ki szája szélére.
– Ákos, micsoda meglepetés – örömét visszafogja, mert nem biztos abban, hogy a férfinak eme találkozás ugyanolyan érzéseket okoz-e, mint számára. Még az iskola falai között volt szerencséjük megismerkedni, barátokká válni, csak aztán jött az a hülyeség, hogy Zorkában lassacskán több ébredezett az akkor még pelyhes állú fiúcska irányába, így pedig a női nemhez hűen, furcsa már-már eléggé kínos lány lett. Szerencsére az élet elsodorta őket, bár ha a szőkeség őszinte akar lenni, akkor hosszú hónapokon át írt ám a Kállay fiúnak. Csak szerencséjére bátyja és nővére nem engedte, hogy elküldje neki. Na az lett volna még szép ebben a történetben.
– Azt hiszem ez a tiéd és az a majdnem mindentől mentes pedig az enyém lesz – bök fejével a férfi kezében lévő dobozra, melynek színe is jelzi, hogy nem egy egyszerű pizzáról van szó. –Szívesen rohannék hazáig a te nevedet viselő dobozzal, de egyfelől az tök fura lenne, másfelől meg napokig nem örülne neki az egészségem, szóval ha nem bánod –és a kezében lévőt nyújtja a másiknak, mert ez esetben számára tényleg nem mindegy, hogy mivel távozik, már csak az ételallergiái végett sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Borlai uraság
ugri füles délután

– Ne aggódj, a mozgást is minden gyermek élvezi, még azok is akik lustának tűnnek. Csak jól kell őket megközelíteni – néz támogatóan a másikra. Sok gyermek van, akit nehezen lehet rávenni bármire is, de ha megtalálja velük a közös nyelvet az ember, akkor még csodák is születhetnek. Ezért nem szereti a tanmeneteket és a skatulyázást. Minden gyerek más és más, nem szabad őket egy rendszerbe vonni, mert akkor lehet, hogy némelyikből kiöljük az egyediséget.
– Igen én is jártam, és komolyan mondom, most érzem igazán, hogy a tanítónak micsoda idegei voltak – neveti el magát. Mondjuk emlékei szerint azért nem sokszor esett meg, hogy ennyire szabadon alkothattak. Meg voltak a lépések, néha az anyag is kiszámolva, most azért egy ilyen délutáni foglalkozáson, ez teljesen más. Itt tényleg kiélhetik magukat a gyerekek.
– Gondolom nincs más választása, muszáj szeretnie – nevet fel halkan. Ha nem is szereti, muszáj használnia, szóval.. Na mindegy, ez egy eléggé hülye téma lett, ezért talán jobb is, ha rátérnek arra, hogy Artúrnak kéne valami program. Hát gyorsan meg is osztja ötleteit, s szépen kivárja, míg a srác eldönti, hogy akkor mégis mit és miképpen. Aggodalmaskodásán csak jót mosolyog, s tök lazán veszi kezébe az irányítást, mintha már hosszú évek óta dolgozna itt.
– Hát ezen könnyedén segíthetünk – letesz mindent a kezéből, majd tesz néhány lépést oldalra. – HÉ EMBEREK! HAHÓ! – csápol a kezével meg minden, s mikor már elegendő szempárt tudhat magáénak, továbbra is emelt hangon beszél. – Ő ITT BORLAI ARTÚR MÁTÉ, AKI A TESTNEVELÉST ÉS REPÜLÉST FOGJA TARTANI – tapsikol, mintha muszáj lenne, hogy ezzel érzékeltesse mindenkinek, hogy most éljenzéssel és szeretettel kell fogadni őt. - SZÓVAL TART EGY SORVERSENYT KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK ÚGY FÉL ÓRA MÚLVA A FÜVES RÉSZEN, TESSÉK MAJD ODAFÁRADNI ÉS ÉLVEZNI! KÖSZÖNTEM! – int mindenkinek, aztán leereszti a kezeit és visszalép Mátéhoz. –Tessék, ez megoldva – vigyorog rá ártatlanul és innentől a többit már tényleg rá bízza. Azért mondott fél órát, mert így legalább van ideje összeszedni az ötletei, ha kell szívesen segít, bár azt be kell látni, hogy Zorka meg a testnevelés, az két különálló földrész, de lelkes tud lenni, ja az is elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

O1.. viccelek.
Kinézek

Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy egy játszótéren fog ücsörögni, miközben próbál jó pofát vágni ahhoz, hogy kicsinyített mása éppen teletuszkolja a szandálját vizes homokkal, valószínűleg kineveti. Sőt mi több. Látva a jelenetet, most is jó ízűen kacag ezen, mintha nem is hozzátartozna a szőke loknis kislány. Nem érzi a felelősséget. Pontosabban, tisztában van azzal, hogy például a játszótéren nem ülhet egy mojitoval a kezében, miközben gyermek szakértőként kritizálja az anyákat, akik éjt nappallá téve igyekeznek a három gyereket kordában tartani, mégsem érzi olyan erősnek az egészet, mintha a saját gyermekéről enne szó.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy még az előkészítőben is ennek a hurrikán csemetének a hülyeségeit kell elviselnie. Tényleg nem vágyik sokra, csak arra, hogy azért a munkában ne lássa minden ötödik percben Karolát, akit amúgy kifejezetten kedvel, na jó.. szereti a kis szarost, aki nem isi tudja, hogy mikor nőtt meg ennyire.
Csukott szemmel élvezi a napsugarainak cirógatást, mikor hangosabb visításra lesz figyelmes.  Éppen morgolódva szeretné szidni a nőstényt, avagy hímet kihez a rakoncátlan kölyök tartozik, mikor rájön, hogy az éppen rendet bontó gyermek az ő vére. Karola nőket megszégyenítő beállással és vehemenciával magyaráz egy nála kisebb fiúnak, aki egyre gyűlő krokodilkönnyekkel és visítással veszi tudomásul az élet nagy igazságtalanságát, miszerint a nők mindig dirigálnak és jobb nem harcba szállni velük.
Zorka kivár, szíve szerint elosonna és hátra hagyná a legkisebb Bánkit, de mikor az felé kezd hadonászni, a nő fülét farkát behúzva indul meg az incidens helyszínére, hogy mindentudó felnőttként megoldja a helyzetet.
– Karola, kérlek engedd a kisfiút is játszani – guggol le teljes nyugalommal a hozzájuk, s egy vödröt meg egy lapátot elmar a szőke kislánytól, hogy a fiúnak nyújtja. – Elég nagy a hely, ne legyél irigy, inkább játszatok együtt – de a kislány letükrözi azt, miként Zorka is viselkedett annak idején és inkább karba font kezekkel, duzzogva elsétál a mászókához, ezzel jelezve, mennyire nem szereti most a nagynénjét.
– Ne haragudjanak, igazi dráma királynő, nem tudom kitől tanulhatta – ó dehogynem, jól tudja, hogy sem ő, sem Cath nem éppen a legjobb női példák, az anyjáról meg ne is beszéljünk. Mi lesz még ebből a lányból, azt csak ez ég tudja. Mindenesetre Zorka mosolyogva néz a kisfiúra és a már odaérkező férfira is, akiben ismerőst vél felfedezni. – ÓóóóÓ – ennyi, több nem telik tőle, mert bizony mindenre és mindenkire számított, de a szemben állóra nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

O1.. viccelek.
Kinézek

– Hű micsoda titulusom lett – neveti el magát, miközben fél szemmel a még mindig duzzogó Karola felé pillant. – Mondjuk nem tudom melyik viccesebb, az első randi vagy a kreatív menedzsment.. – fordul vissza teljes valójában a férfi felé, aki olyan könnyed atyai tanáccsal látja el csóró gyermeket, mintha csak egy katona volna. Zorka meg itt döbben rá arra, hogy nem csak ő műveli kifejezetten szarul a gyermeknevelést, hanem hála isten Gábriel is.
– Ez igen, már csak a szalutálás hiányzott – néz a lassan kacagó, boldog gyermek után. – El sem merem képzelni miféle terrorban tarthatod otthon szegényt – halkan kacag egyet, majd visszacsúsztatja a napszemüveget a szemei elé. Nem csak azért, hogy a nap ne zavarja, hanem azért is, hogy jobban megnézze magának a másikat. Tény és való, nem csak kiöltözve megnyerő a férfi, de hát ezt csak nem árulhatja el neki két másodperccel a viszontlátás után.
– A megnyerő szövegedből kimarad, hogy van apró tartozékod is.. – nem leszúrás, csak amolyan Zorkás puhatolózás afelé, hogy ugyan már kitől és mitől van ez a kölyök, ha már olyan csoda független az ember, mint állította.
– Miért is ne? Társaságban jobb végig szenvedni ezt az egy két órát, mint egyedül kifeküdni az egyik asztalon – bár így m ár talán nem lesz olyan szenvedős, mint amilyennek ígérkezett.
– És mi a helyzet? Sikerült megszokni az itteni környezetet? – fordul érdeklődve a másik felé, miután sikeresen helyet foglal a legközelebbi padnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gábriel

– Na hát, négy? – kerekednek kissé el a szemei, s szinte zsigereiben érzi a fájdalmat. Már nem azt, hogy a férfinak annyi utódja van, hanem szerencsétlen nőt sajnálja, aki meg is szülte őket.. Még meg is rázkódik. – NAGYPAPA? – csattan fel kissé hangosabban, mint kellene, s néhányan fel is figyelnek rá, amire ő csak eltakarja néhány pillanatig a fejét, mintha ezzel láthatatlanná tudna válni. – Beszarás, pedig a dokim azt mondta, hogy tuti nincsen apakomplexusom erre nézz oda – neveti el végül magát a saját idióta poénját. – Hát gratulálok hozzájuk – szedi végül magát össze és tényleg, teljesen őszintén mondja a szavakat. Mondjuk abban biztos, hogy legalább többet már nem fog erről a férfiról álmodni, mert nem akar járókeretes öreget látni az álomföldön.
- Ja itt elég durván nyomják a diákok, nálam is bepróbálkozott múltkor egy.. Igaz csak 7 éves, de elég megnyerő és tisztességtelen ajánlatot dobott oda a kissé fikás füzetlapon –arról nem is beszélve, amikor valamelyik az apját ajánlgatta. Kezdi azt gondolni, hogy manapság túlságosan hamar nőnek fel a kölykök, bezzeg az ő idejébe..
– Az Előkészítőben tanítok rajzot és technikát, a kastélyban meg szakkörözök, mellette még mindig gyűrőm az iskola padot, a festményeimet a kiállítás után, hála az égnek viszik és köszi az ajánlatot, de azt hiszem ennek a törpördögnek így is elegendően kinyalják már a valagát, nem fordítanék rá több lóvét – és ezt majdnem képes mind egy levegővel. Na jó, a felénél vesz egy parányit, s mondandója végén még egyet, ezzel jelezvén, hogy pár pillanatig befejezte.
– Lizingelem én is. Én vagyok a menő nagynéni, aki mellesleg csóró osztályfőnöke is, szóval jól megszívta velem – röviden tömören összefoglalva ennyi a történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gábriel

Nem biztos benne, hogy illik-e nevetni azon, ahogy Gábriel kifejti miképpen ítélte volna gyermekeit még a gyermektelenségre, ezért kezét a szája elé emeli és annak takarásában mosolyodik el. Különös, s bár hangosan nem mondja ki, de osztja eme nézeteket. A mostani világ úgy eltorzult, hogy tizenévesek több sminket pakolnak magukra, mint a felnőtt nők többsége. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy az élettapasztalata egy mai tizenhat évesnek valószínűleg sokkal meredekebb, mint például Zorkáé, főleg férfiak terén.
– Hát, köszönöm, azt hiszem – kissé megnyugszik, ugyanakkor még mindig meg van lepődve a dolgon. Az meg, hogy Gábriel ilyen lazasággal kezeli az egészet, egészen lenyűgözi. Ha ő lenne negyven évesen nagymama, valószínűleg megásná a saját sírját, főleg, hogy arra sincs sok kilátása, hogy gyermeke legyen abban a korban. De ez már más kérdés.
– Mondtam neked akkor is, hogy pedagógia szakon végeztem, nem? – kétségtelenül nem lőtt messze az első és egyetlen randijuk alkalmával a férfi. Bár akkor ezt lehet nem erősítette meg benne, mert olyan zavarban volt, hogy a randi feléig abban sem volt biztos, hogy vett fel bugyit.
– Ó, de még mennyire. Tudod ő az a típus, aki mindig mindent jobban tud, mint te és szíved szerint jól megráncigálnád néha, mert annyira irritál – legalábbis ő sokszor van így ezzel, de lehet csak azért, mert iskolán kívül is találkoznak. – Amúgy imádom, félre ne értsd –egészíti ki még gyorsan mondandóját, mielőtt Gábriel valami szadista barbienak titulálná, akinek semmi keresnivalója nincsen a gyerekek között.
– Hahh, miért érdekel ennyire? Überelni szeretnéd? – nyilván tisztában van azzal, hogy ennek az esélye csekély, de nem is lenne önmaga, ha nem tenné fel ezt a kérdést. – Mert azért három zacskó gumicukor, egy félig megrágott rágó és egy dán szalámis szendvics lenne ám az ellenfél.. Nehéz menet – neveti el magát halkan, majd tekintetével Karolát kutatja, aki mintha a játszótér úrnője lenne úgy viselkedik. – Cserébe meg tudod mit kért? – fordul vissza egészében Gábriel felé, s halkabbra veszi hangját, mintha tényleg annyira sértő és tisztességtelen lett volna. – Hogy mindig csak ötös legyen – osztja meg bizalmasan, a végén halkan elkuncogva magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

Utálja a bátyját, s ennek napok óta hangot is ad. Árulónak titulálta, mert képes volt úgy megpályázni, majd elfogadni az állást, hogy egyetlen egy szót sem szólt róla. Azzal meg megtetézte, hogy az éveleji értekezleten kellett megtudnia! NEKI. A HÚGÁNAK. Mondjuk úgy, hogy hiába is gyerekes a dolog, hónapokig fogja a bosszúállót játszani. Persze néhány alkalommal megenyhül, pont úgy, mint a mai, mert mégiscsak tök jó buli nyuszizni, már tavaly is imádta a dolgot.
Pakolja kifelé a különböző eszközöket, van a kicsiknek két asztal, nagyobbaknak is, sőt Zorka jó fej nőci lévén még a felnőtteknek is hozott kézimunkát - haha-.
Terepét természetesen az udvar legtökéletesebb pontján állítja fel, ahol pont jókor van árnyék, ugyanakkor, ha a napsugaraira vágyik az ember, az is éri az asztalokat. Maga mellé pedig hatalmas nagy táblát telepít, amely hírdeti, hogy a hely Catherine Brightmore kisasszonyra vár, aki remélhetőleg még azelőtt képes lesz megérkezni, hogy a nap nyugovóra térne. Hihetetlen számára, hogy ez a nő még most is képes elkésni, pedig ő hozza az ÉLETMENTŐ KÁVÉT.
- Tiktaktiktak - rázza a fejét, miközben körbe-körbe néz, hogy kedvenc Paynejét végre megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Drágaszááááááág - nem, nem a nőnek szól eme örömóda, hanem a kávénak, mely illata már alapjáraton ad egy energia löketet Zorkának. Valószínűleg, ha ő valaha bekerül az ispotályba avagy majd kórházba, neki az infuzióba kávé kell, nem valami életmentő szar..
- Fújj, nem érdekelnek ezek a részletek - neveti el magát, mintha tényleg csak tabu lenne közöttük bármi ilyesmi. Azért elég nehéz néha kettejük közvetlen környezetében megmaradni, ha rákezdenek arra, hogy melyikük mit hogyan miért és kivel. Mondjuk a kivel az általában állandó, szerencsére.
- El sem hiszem, hogy bepalizott erre mindkettőnket... - utal a bátyjára, majd kortyol egy nagyobbat az italból.
- Meg azt se, hogy mi a szentséges szarnak védi bárki is a seggét a férjedtől. De komolyan. Annyira megérdemelné, hogy elpi...akarom mondani megsimogassák - vált a szóhasználatra elvégre egy gyermekeknek szánt rendezvényen vannak és nem ő akar lenni az a felnőtt, akitől a szebbnél szebb szavakat tanulják az aprónépek.
- Két nyögés között még sablonokat is csináltál?? - vonja fel a szemöldökét, miközben nézi az említett tárgyakat.
- Tulajdonképpen azt kéne most bemérnem, hogy...? Végül is, az ha jön egy elég nagyfejű, akkor tuti ráfér - mutat a jobb szélsőre, majd elneveti magát. Ó gyerekek, imádja őket, főleg, hogy nem a sajátjai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Hát én is felülmúltam magam. Tutira megnyertem a horkolási versenyt – tárja szét karjait nevetve, majd néhány ceruzát belepakol egy pohárkába. Nincs ezen mit sajnálni, neki igenis kell néha a szabadság és az egyedüllét és kifejezetten örül annak, hogy Jason ezt tökre megérti. Na persze nem hetekről, hónapokról van szó, csak napokról, amiken Zorka gyakorlatilag minden pillanatban siránkozik magának, hogy ugyan miért is nem egy helyen vannak. Szóval sok értelme nincs az egész, hajj de kell nekem az én idő dolognak, mégis ragaszkodik hozzá.
- Kedves… - ha kivitelezhető, akkor ő most bizony egyszerre nevet és cicceg. Jelenleg nem tud a bátyjára úgy gondolni, mint aki kedves. Pedig tudja jól, hogy Barnabásnak a szíve az aranyból van, mondjuk egy fekete lyukkal a kellős közepén, de az most mellékes. Fivére mindig mások boldogságát, főleg a gyerekekét, helyezi maga elé, s ezt nagyon becsüli benne. Mégis mostanában sok olyan húzása van, amelytől Zorka képes lenne a falnak menni, pedig ez általában fordítva szokott lenni.
- Szerintem Denisnek már régen ki kellett volna csinálnia. Mármint.. Szeretem én az öreget meg minden, de azért ja… Megérdemelné és tök jogos is lenne. Annienek meg szóba se kéne állnia vele, sőt kellett volna kérnie rá valami távoltartásit vagy mi fenét, nem ám a keze alatt gyakornokoskodni. Tuti mazochista a lány – mondjuk ő aztán nem tudja, hogy egy kapcsolat rossz vége után mi a módi, s nagyon reméli, hogy nem is fogja megtudni. De azért be kell látnia, hogy Annie bizony túlságosan megbocsájtó és bátor. Bár abban is biztos, hogy Barnabás semmit nem tesz már az ég világon, amivel megbántaná a másikat.
- Az én művészi vénámnak gyakorlatilag majdnem minden díszes, amin van csillám, toll vagy hasonló dolgok, szóval talán nem tőlem kellene kérdezni, mert nekem ezeknek a fele túlzás – neveti el magát. Igen, technika tanár, meg művész, de valahogy ő szereti, ha valami eléggé tiszta és nem túl hivalkodó.
- Te.. Karola feje egész kerek, valahol ő is itt van, róla tudnál mintát venni – mondjuk, ha valamelyikük ráveszi a lányt, hogy álljon meg fél percre, hogy a fejére mérjenek bármit, az ma megnyeri a főnyereményt az is biztos.
- Mi lenne, ha nem méreteznéd le előre, hanem amikor jön valaki, kiválasztja, akkor csinálod? – csak egy ötlet, de talán nem olyan elvetendő. Ezzel időt meg energiát lehetne spórolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Barni egy görény, nincs mit szépíteni ezen – testvére, így szidhatja. Persze, ha más tenné ezt, akkor foggal, körömmel védené, de csak abban az esetben, ha a vádak nem lennének igazak. Már pedig manapság mindent tudna mondani a bátyjára, csak szépet nem. Szóval illedelmesen végig hallgatja Cathet, meg azt, hogy Annie miért védi a fivérért, de leginkább csak egy mélyről jövő sóhajjal válaszol rá. Ő sosem értette a kapcsolatokat, valószínűleg élete végéig nem is fogja igazán kibogozni azok rendszerét. Egyben viszont nagyon biztos. Ő szerencsés. Mert egy barátságból lett az, ami most van, akármi is az. Ő pedig ennyire jól még sosem érezte magát, mint most.
- Hát, de ha ez az igazság? Csórikámnak nagy és kerek fejű apja van, ő meg ezt örökölte – tárja szét a karjait. Ő csak kimondta az igazat, mint általában. Karola szép, aranyos, naiv, de kerek fejű, nincs mit ezen szépíteni. Ha szerencsétlen, akkor még az orra is elkezd nőni és kicsit kampósodni.. Na akkor aztán mondhatják majd neki, hogy vasorrú bába az tuti.
- A kicsiknek van színező, meg popcornt tudnak ragasztani és akkor az ilyen bárány forma lesz – igen, ennyire minimalista, hogy még arra se volt képes, hogy nekik valami hiperszuperséget találjon ki, arra ott vannak az órák.
- Szereztem a mugliknál menő kávékapszulákat, abból lehet nyuszit csinálni, vannak hozzá mozgó szemek, meg, ha valaki azt akarja, hogy ugráljon azt is simán megoldjuk – mutat a tőlük jobbra lévő asztalra.
- Ott lehet tojást festeni, vannak a sima hétköznapi színek, meg vannak a fényre, vízre, hőre változók és még vannak mellette csillámok, matricák meg, amit rá akarnak tenni – látja maga előtt, hogy a nap végére ismét úgy fog kinézni, mint a csillámpónik, fantasztikus lesz napokig szivárványként járni munkába.
- Ééés ennyi. Vagyis hát nyilván van az a lehetőség is, hogy hagyják az előre kitalált dolgot és elszabadul a fantáziájuk, aztán csinálnak, amit akarnak. Én aztán ennek sem vagyok az elrontója, főleg mert én is unnám, ha megint az a bolond szőke akarná megmondani nekem, hogy mit csináljak – neveti el magát jókedvűen, miközben még néhány eszközt elővarázsol az egyik dobozból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- Ja persze, hogy meg. De megvárom, hogy mi a legvégső nagyzoló ajándék, amit produkálni tud.. Úgy bírom, hogy szenved, ugyanakkor marha jó engesztelő dolgokat tud ám ajándékozni, csak úúúgy megsúgom – Barnabás túlzásokba képes esni, ezt mindenki tudja a családban. Néha viszont ezt olyan jó kihasználni, mert vicces látni, ahogy be tud pánikolni azon, hogy valaki haragszik rá valami semmiség miatt. Mókás gyerekkoruk volt.
- Karola már annyi minden szart átélt, hogy fel se veszi az ilyeneket. Na meg. Inkább én mondjam rá, mint mások csúfolják emiatt.. Mikor majd megjegyzik neki, lazán közölheti, hogy már tudja, kösz – az év nagynénje evör, az tuti. Inkább okoz ő lelki traumát a gyereknek, minthogy mások tegyék ezt meg. Hát nem a legideálisabb nevelő? Na ugye.
 - Élem az ilyen szokásokat, szóval, ha meglocsol, hát legyen.. De az is biztos, hogy utána, mint NŐ olyan hisztit vágok le, mint még soha – bár ő minden csak nem az a tipikus, igazi nő. Ha minden nőstény ilyenfajta lenne, mint ő.. hát valószínűleg elég hamar kihalnak a népesség, mert a férfiak csak saját nemüket választanák.
- Meg az is biztos, hogy háromszorosan kapja vissza, szóval én meggondolnám – nevet fel halkan, majd végignéz az asztalokon, melyekre végre már minden kikerült.
- Fessen akinek két anyja van. Alkohol Cath. Alkohol… - forgatja meg szemeit, majd iszik egy nagyobb kortyot a kávéból.
- Jó, a kis szarosoknak vettem csokitojást, aztán ennyi. Nem gondolod, hogy azok után, hogy egész héten technikát meg rajzot tanítok, aztán itt parádézok, még otthon tojásokat festegetek.. Na azért van egy határ – meg mással kell foglalkoznia. Végzősként most kell a legtöbb munkát produkálni a művészetiben, szóval ismét elég sokat éjszakázik, meg sok-sok művet vet máglyára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Cath

- De perszeeee. Pont nekem mondod a házassági szerződést, aki amúgy teljesen ki van ezektől a hacacáréktól??? - néz nevetve a másikra. Nem az, biztos benne, hogy van ennek jó oldala is, de az a papír, hát csak egy papír nem? Mit ér vele, ha aláírta a dolgot, aztán amúgy meg tökre nem változik semmi, főleg ha előtte is tök jó volt minden.
- Amúúúgy meg várjá’ most jár a második a jelű osztályomba, akkooooor őőő nyolc, vagy kilenc asszem’ - tök gáz, de na, nem mindig van még a saját korával sem tisztában. Imádja a kislányt, azt meg főleg, hogy nem az ő nyámsága alá került, hanem Barnihoz, bár mostanában többet van vele és Jasonnel, mint a bátyjával, de ez már lényegtelen. Karola egy kis mini Zorka lesz és jajj a világnak emiatt.  
- Fogalmam sincs, hogy mi a bátyjád terve, vagy egyáltalán a sárákányokon kívül jelenleg van-e valami – vonja meg a vállait lezserül. Spontenaitás na az aztán jellemző rájuk. Még jó, hogy mindketten képesek idomulni a másikhoz, mert különben ezernyi vitájuk lett volna abból, hogy egyik percben még otthon vannak a másikban meg gondolnak egyet aztán már máshol. Így kell ezt, ezért jó gyerek nélkül lenni.
- Szabad-e? Ha én hoztam volna a kávénkat, akkor lett is volna benne.. - hol érdekli őt, hogy Barni mit enged és mit nem. Háború van, nem is akármilyen. Mondjuk az állásával nem játszana, mert szereti, de azért Bánki Barnabás sok mindenre számíthat tőle a jövőben.
- Adj fel valami hirdetést az újságban, hogy keresel egy párt, akik most házasodnak.. Biztos lenne jelentkező, aki bevállalná, hogy megszervezd nekik. Lehetne belőle sorozat, tuti nézné néhány unatkozó boszi – neveti el magát és úgy érzi, hogy ezzel tökéletesen hárította azt a dolgot, amire gyanakszik, hogy Cath célzott. Azért nagyon hálás, hogy nem vágta direktbe az arcába, hogy vegye már el Jasont. Igen. Ő vegye el.. Véletlenül se fordítva.
- Na kezdődik az őrüleeet - bök fejével az érkező gyerekek és emberek felé, s már tolja is magába a kávé még hátralévő adagját, hogy érezze a jótékony hatását és még annál is jobban pörögjön, mint máskor.
- Ahh, néha úgy érzem, hogy ezért nem fizetnek meg eléggé.. Panaszkodni is fogok az Igazgatóhelyettes úúúrnak - rárúgja majd az ajtót az tuti, ha ennek a mainak nem lesz jó vége. Persze csak és kizárólag testvéri szeretetből.