Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kori, Merlin áldjon meg, ne dobj el miattunk semmit, ez a lényeg! - emelem meg hangomat. - Maradj mellettünk és ennyi elég! - dörzsölöm meg szemeimet. Elég hamar eszkalálódott a helyzet, ha már én osztok észt Koriba, és nem fordítva. Pedig fordítva kellene történnie.
- Nem tudom. Szerintem a szüleim sem - nevetek fel halkan. - Minél később tudom meg, nekem annál jobb. De, ahogy ismerem őket, még választhatok is majd, ha eljön az idő - sóhajtok. Nem tetszik, hogy nőket tárgyiasítunk. Az meg főleg nem, hogy ezek után el kell vennem.
- Apropó... miért vagy rám büszke?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ivott még, ráadásul a hidegre kiérve ez hirtelen jobban meg is üti. A testvérei a tűzijátékhoz készülnek, többen pedig a telefonjukat nézik, számolnak vissza. Bogi telefonja jelez és ő gondol egyet, válaszul pedig a hívás gombot nyomja meg.
- Én csak azt akarom mondani... Hogy én... Hogy! - vág bele össze-visszabeszélve, érezhetően csalódott és haragszik is. - Utálom a hülye kesztyűdet és fogadok már nem is dolgozol - hadarja el, aztán ahogy felhívta, már nyomja is ki a hívást. Dühében még zsebre is vágja a kesztyűt, amit tőle kapott és leül a terasz lépcsőjére, mint egy morcos kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hát ezt nem várta, azt gondolta, hogy az újévi jókívánság miatt hívták fel. Így aztán a kamillázása különösen vicces látvány a most már gőzölgő tea felett, sőt vagy tíz másodpercig gondolkodnia kell, mit is mondjon.
- Az igazat megvallva... tényleg nem dolgozok már. Jól érzed magad? - Nem, egyáltalán nem biztos benne, hogy Bogi jól érzi magát épp, és azt sem érti, hogy ide a kesztyű? Aztán amikor nem kap választ (mert nagyjából az első két szavánál Bogi kinyomta a hívást), eltartja a fülétől a készüléket és csak akkor esik le, hogy a semmihez beszélt.
Sóhaj, újratárcsázás, visszahívás.
- Markovits Boglárka, hallgatom. Mi történt? - Mintha egy szigorú nagybácsi beszélne az unokahúgához, hogy ne verje magát a földhöz, hanem formáljon értelmes szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nehezen tudja feldolgozni, hogy van valaki, aki iránt többet érez és ez már hónapok óta tart, de ez a valaki nem viszonozza az érzéseit. Morcosan ücsörög, még jó, hogy kapott még egy szál cigit és most azt gyújtogatja sikertelenül.
- Na - szól bele a telefonba újra, valaki pedig kisegíti és meggyújtja neki a szálat. - Markovits Boglárka az én vagyok, nem te - vágja rá. - Semmi! Csak te meg az összes fér...fi...fiú...pasi! Tudom, hogy a feleségeddel vagy és lécci keress meg..ma...magad...adnak új kávézót - dühösen szippant mélyet a cigiből -, mert rohadtul idegesítesz. Csókolóztam a legjobb barátommal és tuti, hogy sokkal jobban csókol nálad - ezt már csak dühében teszi hozzá, Dominik szája maximum az arcához ért. A társaság egyre hangosabban ujjong és belépnek az utolsó egy percbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csend.
A vonal túloldalán mély csend honol egy darabig, a készülék tulajdonosa próbál a megállt gondolkodásával kezdeni valamit. Tinédzserek- de hát ezt sem mondhatja nyugodt szívvel, hiszen a lány mindjárt legálisan felnőtt bevallása szerint, csupán pár nap és átlépi azt a bizonyos jogi küszöböt.
Lassan kiereszti az eddig bent tartott levegőt, de még az orrnyergét is megnyomkodja.
- Nos, akkor én értettem félre valamit... Elnézésed kérem érte. - Hallani a hangján egy árnyalatnyi sértettséget. - De te is vakvágányon jársz, ha azt hiszed, nős vagy. Mikor ma reggel felkeltem, még mindig egyedül voltam a lakásomban, gyűrű nélkül az ujjamon, házassági papírok és házastárs nélkül. - Óh, Markovits kisasszony, óvatosan, mert a legidősebb Eszterházy fiú sértődős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Most az érdekli legkevésbé, Kilián megsértődik-e. Őt megbántotta azzal, hogy semmit nem adott konkrétan a tudtára és még most is inkább a munkát választotta, mintsem eljöjjön Bogihoz koccintani éjfélkor.
- Nem kell ahhoz együtt élni, hogy házas legyél - vágja rá gondolkodás nélkül. - Észre sem veszed, hogy az első hülye pillanattól tetszel, mióta elütöttél és és... És te még nem... Te még csak nem is emél...emlékeztél rám - lehetne méregetni, ki a sértettebb. Tíz, kilenc, nyolc... - Utállak de nagyon. - Három, kettő, egy... - Boldog új évet, Kilián. Szia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Na most már igazán hápog az elképedéstől és a felháborodástól. Odakint a petárdázás és a tűzijáték hangja felerősödik, a bekapcsolva maradt tévében pedig szólni kezd a himnusz, ahgy minden évben. 00:00:30...32...38.... PUKK
Markovitsék háza zajos, mindenki bement koccintani, ünnepelni, megkoronázni az újévet. Kivéve ezt a puffancs, vele veszekedő, cigifüstös lányt, aki láthatóan ivott és nem is keveset. Ehhez képest a semmiből felbukkanó Kilián (mert Bogival már beszéltek róla, hogy a nagyszüleinél lesz a buli, elvégre a lány próbálta elhívni), aki még mindig mamuszban és szvetterben feszít az övébe gyűrt pálcával, kifejezetten komikus látvány. A lábán illegő két, puha rénszarvas egyenesen röhejes.
- Boldog új évet neked, Bogi. - Igen, nagyon megsértődött, látszik a fején is. Hát hazugnak nézik! Finom mozdulattal kicsit maga felé fordítja Bogi telefont tartó kezét, hogy kinyomja a hívást, elvégre itt áll előtte, semmi értelme tovább pazarolni az előfizetésüket.
- Nincs feleségem, sem eltitkolt szeretőm, sem gyerekem. - Mint aki belefáradt a magyarázkodásba, leguggol a durcásan ücsörgő lány elé, hogy legalább majdnem egy szintbe kerüljenek, vagy ne kelljen Bogi kitörje a nyakát felnézés címszó alatt. Őszintén, fogalma sincs, mit mondjon az előbbiekre; elég vehemens kijelentések hangzottak el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az a whisky Domival már nem kellett volna, talán akkor nem veszett volna össze a legjobb barátjával és a kiszemeltjével sem. Vagyis utóbbival nem. A tűzijátékok az égbe szöknek, de Bogit ez sem érdekli most igazán, fel-felpillant a fényekre, míg vár.
- Legalább köszönj el, seggfej - motyogja a telefonba, amit egy pillanattal később kivesznek a kezéből és Bogi döbbenten néz először a vicces mamuszra, aztán annak tulajára. Kilián itt áll előtte, vagy csak tényleg túl sokat ivott?
A döbbenettől és megszeppenéstől szóhoz sem jut. A háttérben üvölt a zene és a barátaik, a szöszi ujjai között a cigi végéről leesik a hamu.
- Én... - gyerünk, Boglárka, most is legyen nagy a szád - Fogalmam sincs, mit akarsz tőlem - sóhajt fel, miközben a hajába túr. Késztetése van rá, hogy átölelje, éjféli csókot követeljen és arra is, hogy kiröhögje, amiért megjelent itt mamuszban. - Minek jöttél ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kezd sokkal megértőbbé válni az arckifejezése főleg, miután szemrevételezhette, hogy Bogi nincs a helyzet magaslatán. A testbeszéde és a viselkedése türelmesebbe csap át, fél térdét végül leereszti a földre, hogy jobb legyen az egyensúlya, és a két keze közé foghassa a lány két mancsát. Valamikor a pálca is átkerült a kezébe praktikus okokból. Fura látványt nyújthatnak bárkinek, aki kijön most a ház elé.
Nem válaszol azonnal, mert az agya egy része még mindig azon rágódik, amit Bogi a telefonban rázúdított. Kedveli, de közben mással üti el az idejét... Elszokott már az ilyen tinédzser húzásoktól, sőt sosem szokott hozzá valójában. Dia biztos jobban meg tudná értetni vele ennek a logikáját, mert az unokahúga gondolkodásmódja milliószor rugalmasabb az övénél és Diától nem mászik a falra, mint Konstantin szekálásától.
- Aggódtam érted. Meg fogsz fázni, ha sokáig kint maradsz. - Hogy mit akar Bogitól? Jó kérdés, többnyire a helyes válasz az lenne, hogy "Semmit." morálisan és mindenhogy. Mégsem tudja kimondani, mert tisztában van vele, nem ez a teljes igazság.
- Mit szeretnél? Bemenni, vagy... egy nyugodtabb helyen lenni? - Tarkón kellene vágja magát, természetesen be kell kísérje Bogit és rábízni a testvéreire, hogy józanítsák ki. Részegen aligha tud rendes döntéseket hozni, mégis megadja a lehetőséget a lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A cigi is kiesik a kezéből, valóban nincs igazán képben a világgal jelen pillanatban. Csupán figyeli a kezüket, de nem érez belőle semmit, hogy fázna és mégiscsak kellene a zsebébe nyomorgatott kesztyű.
Felhorkan és a szemét forgatja, ezt már Kilián megszokhatta, amolyan Bogis reakció arra, amit mond neki. Mit foglalkozik vele, hogy meg fog fázni? Elhúzza a kezét és zsebre dugja, a fejét az ég felé emeli. Rohadt érdekesnek bizonyulnak a tűzijátékok.
- Dominik alszik az ágyamban, ha akarnék se tudnék nyugodt helyen lenni - megvonja a vállát, de nem mutat hajlandóságot rá, hogy felálljon innen. Aztán persze abba sem gondol bele, hogy a saját sírját ássa, nemrég elmesélte, hogy smárolt a barátjával, most meg az ágyában alszik... - Amúgy szerintem te fogsz megfázni, hol a kabátod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Remek dolog, hogy sötét van, és nem látni, mennyire elkomorodott az arca Dominik hallatán. Egy visszatérő, arctalan személy a beszélgetéseikben, akiről Bogi rendre úgy nyilatkozik "barátok" és ezt ő tisztességesen próbálja tudatosítani magában, de elég nehéz dolga van, ha előzőleg ilyenek hangoztak el, hogy "megcsókoltam Domit", meg "az ágyamban alszik".
- Otthon, a lakásomban. Szóval Dominik az ágyadban van? - Kicsivel kimértebb a hangja, mint akarta. Meg is köszörüli a torkát, mintha az segítene a rögtön virtuális gyomrossal indított új esztendőjén.
- Ha ennyire komoly a helyzet vele, szerintem nem kellene másoknak vallomásokat tenned, hanem mellette kellene maradnod. De ez csak a magánvéleményem. A végén még megcsalásnak veszi, amit csinálsz. - Ő annak venné, érzelmi megcsalásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kabát otthon van, Dominik meg az ágyban. Boginak feltűnik a hangnem, össze is ráncolja a szemöldökét miatta.
- Aha, hát mondtam, hogy szakított vele a csaj és egész eddig ott babusgattam - forgatja a szemét látványosan legjobbja hülyeségén, ám ez még nem a vége. Hisz neki nem tűnik fel, hogy ezzel jó nagy hülyeséget kerít maga köré.
- Mi van? - megütközik és felnevet. - Megcsalááás? Mit csa... Óóó Merlinkém, csak... hirtelen jött, bosszantásnak szántam, hogy kavartunk, Domi a legjobb barátom kábé ekkora korunk óta - mutat a kezével egy törpe nagyságot és Kilián vállára hajtja a homlokát. - Kajak azt gondoltad, össze-vissza beszélnék neked, ha lenne valakim? - Úgy gondolná, ennél azért már jobban megismerték egymást, de jogos, előbb Bogi vágta a fejéhez újból, hogy házas ember. Igaz, Kilián sosem tett utalást rá, hogy tetszene neki a lány. - Tudod mit? Nem számít. Van bent pizza, ha éhes lennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Valahol mélyen továbbra is zabos, mert Bogi igen félreérthetően fogalmaz és viselkedik most. Szerinte teljesen jogosan feltételezte, hogy Dominik és ő lassan egy párt alkotnak, és annak ellenére, hogy a lány megmagyarázza a bizonyítványát, még egyáltalán nem érzi eldöntöttnek az egészet.- Te is azt hitted, hogy feleségem, családom van a sufniba rejtve. - A duzzogós visszavágás részéről abszolút jogos amellett, hogy magához öleli a lányt, hogy valamennyire felmelegítse. Igaz, ő maga már rendesen fagyoskodik ebben a januári hajnali klímában.
- Vagy hazaugrunk hozzám, csinálok neked teát, hogy kijózanodj, és eszünk tortát, akkor még pihenhetsz is egy kicsit a zaj és túl sok ember nélkül. - Mondá az introvertált, aki ölni tudna a csendért minden egyes alkalommal. Egyébként munkál benne az ördög és a komiszság, hogy ha Bogi tényleg nem ápol semmiféle komoly kapcsolatot ezzel a Dominikkal, akkor még inkább ki akarja sajátítani egy kicsit, biztos, ami biztos alapon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Jogos és ezt elismeri egy bólintással. Nem akarja firtatni, hogy elmúlt harminc és vele ellentétben sosem mondott olyat, hogy esetleg a karácsonyi vásáros séta randi volt, és még sorolhatnánk. Most a vállára dőlve beszívja az illatát, ami megbódítja, kell is néhány másodperc ahhoz, hogy felfogja, tényleg azt mondta Kilián, amit.
- Honnan van tortád? - igen, Boglárka leszűrte a lényeget. A bulitól elment a kedve, új év is van és rekordidő alatt bemutatta részegségét a férfinak, aki felér nála a szőke herceggel. Tapsot érdemelne, de jobb, hogy ezt nem sokan látják, különben mindhárom Markovits és az egy Szécsi is egy emberként vinné be Bogit a házba és beszélgetne el Kiliánnal arról, ami itt történik. Végül nyom egy puszit a férfi arcára, aztán bólintással jelzi, hogy mehetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Idegesít ez a nő. Miért akar mindenbe belevonni, mikor már lelki szemei előtt ott van minden? Ennél jobban nem tudom mutatni, mennyire érdekel engem a saját jövőm, hát csináljanak amit akarnak. Attól, hogy aranyba borítják, az még ugyanúgy kalitka marad. Persze mosolygok, de úgy, hogy valószínűleg már úgy is marad az arcom, meg bólogatok is, sőt.... kacagok. Komolyan.
Egy ponton viszont sikerül lemaradnom, mert ez az apróság is felcsesz. Nem nehéz, ez is tény, főleg hogy kellően megalapozták a hangulatom.
Nyitom a szám, kérdezek, de választ egyiktől sem kapok, hanem egy teljesen más irányból, viszont túl ismerős hangon. Oldalra fordulva hirtelen azt se tudom, mi tévő legyek. Ha most a nyakába ugrok anyós pajti előtt, megnézhetem magam, ha meg kitekerem a nyakát... az meg túl gyors és kegyes lenne. Mert elsőre a harag fog el. Engem nem érdekel, hogy szakítottunk, de már ott sem volt... Nem, nem volt rá szükségem, nekem sosincs másra szükségem, de akkor is kapja be.
- Oké. Hívják az aurorokat. Zárassák be. Ez elmebeteg - szinte kiabálok, és Álmosra mutogatok, csak hogy érezze a törődést, de mikor értetlen pillantásokat kapok, csak megrázom a fejem, és megvárom, míg anyós újra az ingatlanossal kezd diskurálni.
- Te mi a francot keresel itt? Ótvarabb helyet nem találtál?  Hol a hajad? Remélem, valaki kitépte... szálanként... és fájt - egy pillanat alatt elfelejtem, hogy nem a Durmstrang udvarán állok, és hiába szórok szikrázó szemeket, már senki nem jön megkérdezni, seggbe kell-e rúgni. Itt egyedül vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Legalább tíz éve nem beszéltek, sőt, még annál is több, de azért még emlékszik. Zoyára egyébként is nehéz nem emlékezni szerinte, mégiscsak figyelemre méltó jelenség, és ha valaki nem is figyelne rá, kiköveteli magának. Meglehetősen kicsinek tűnik arra az esély, hogy éppen itt találkozzanak ugyan, de mégis itt vannak, s részéről tulajdonképpen olyan ez a beszélgetés, mintha soha ki se maradt volna annyi év. Elneveti magát, amikor a lány kiabálni kezd, és megvonva a vállát tesz inkább egy lépést a ház irányába, amely előtt a már említett nyolcast továbbra sem igazították helyre a házszámnál. Ez itt a Holdfény utca, végtelen. Zoya aztán pont olyan hirtelen hagyja abba a jelenetet, mint ahogy elkezdte, így a következő lépés helyett inkább felé fordul újra, most már annyival távolabb, és megrántja a vállát.
- Emlékszel a nővéremre? Budanekeresdre költözött, amikor anya meghalt, aztán onnan ide tavaly, szóval most itt lakunk - válaszolja ignorálva teljes mértékben a haját illető kommentet egyelőre. A temetés után nem olyan sokkal nyírta le először, aztán valahogy azóta is kényelmes így, kivéve, ha valami oknál fogva több hétig lusta ezzel foglalkozni. Ugyanezt a kommentet akkor is megkapta, sok évvel ezelőtt,
- A Durmstrangban hagytam, kihullt a bátyádtól - közli végül, bal kezét végig húzva rövid haján, majd zsebre dugja a kezét. - És te hogy kerülsz ide, a világnak pont nem a közepére, kismadár?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- El lehet őt felejteni? - teszem fel a költői kérdést, mert mély nyomot hagyott bennem az a nő. Sose találkoztam még fura szerzettel előtte, de rá határozottan ráaggattam az "ez nem komplett" kifejezést. Nem értettem, mi a baja, miért viselkedik úgy, mint aki mindjárt elkatapultál mindenhonnan, meg úgy az egész nőt se nagyon, de persze ezt a lehető legkedvesebben adtam az előttem álló tudtára, lévén tudtam, mennyire fontos neki.
- Hát ez csodálatos... és sajnálom az anyukádat... meg az egészet.. jó, tizenöt év után könnyebb - épp csak annyira mesterkéltnek hangzik. Pedig esküszöm, nagyon szívesen úszkálnék itt a nosztalgiában, ha pár centire mögöttem, nem az anyós tervezgetné a közös jövőm az ő csepp angyalkájával. Csak törne el a szárnya.. vagy valami. Zuhanna le a mennyből, tudom is én.
- És annyira elkoptál, hogy egy rohadt házszámot nem tudsz helyre pofozni? Régen még a pelyheid is mágiával nyírtad - a megjegyzésem igenis jogos, és az a számonkérés is. Kevés Álmosnál okosabb embert ismerek még most is, szóval ha eltékozolta, a saját kertjében fogom elásni...
- Gyenge voltál - talán most először én is elvigyorodom. Amúgy nem, nem tartottam sose gyengének, Frednek megvolt a maga bája, amivel ki tudta idegelni az embert.
- Egy hétig fel sem bírt kelni..... utána - halkan jegyzem meg, és hirtelen rohadt érdekesnek találom a járdát, de azon is csak a repedéseket látom. A hülye  becézésére emelem csak rá a tekintetem, amivel szeretném megfojtani. Semmi személyes, régen hallottam és elszoktam tőle, más meg nem is mer a rendes nevemen kívül máshogy hívni.
- Férjhez megyek - ki is húzom magam, csak az arcomra van írva, mennyire várom már a jeles napot.
- Ne, el ne kezdj szánakozni, mindketten tudtuk, hogy egyszer nekem reszelnek. Ha lesz egy kis szerencsém, laza fél év alatt kicsinálom azt a páva Bánffyt - sziszegem a lehető leghalkabban, hogy anyóspajti meg ne hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Biztosan, ha nagyon akarja az ember - mondja már majdhogynem bölcsen, de a tekintete olyan pimaszságról árulkodik, amit Zoya mostanra egészen kevesek egyikeként még régről ismerhet. Nem olyan már, mint tizenöt éve, de még foszlányokban csak visszatér belőle itt-ott egy kevés.
- Nem az - közli kissé talán élesen a saját meglátását, hogy azóta sem lett könnyebb az anyja hiánya, főleg nem úgy, hogy közben végképp széthullott a családja, Zenkő halottnak tekinti az apját is, aki alkoholba és munkába fojtja még mindig a bánatát. Nem lett könnyebb. Mindezt azonban inkább nem osztja meg már a lánnyal, mert minek is panaszkodna? Felvonja aztán a szemöldökét a házszám kapcsán, majd megrántja a vállát.
- Nem akartam. Ez itt a végtelen - feleli. Ha akarná, rég helyreállíthatta volna, de tényleg soha nem akart ehhez hozzányúlni sem ő, sem a nővére. Jónak látták úgy hagyni, ahogy eldőlt, örökre. Akit meg zavar, az ne nézze. Ezt már azért Zoya is tudhatná.
- És ezért rúgatott ki apád a Durmstrangból? Azt hittem, még mindig folyik a nyála azóta is meg ilyenek, legalább - jegyzi meg elvigyorodva. Utólag mondjuk cseppet sem bánja, hogy végül a Bagolykőben kötött ki, noha akkoriban, amikor előbb a Herzbergbe került, majd ide, roppant mód utálta. Aztán mégis valahogy más irányt vett az élete, és már jól van ez így. Talán most sem találkoztak volna, ha nem így alakul. Ki tudja azt.
- Igazán? És ki a szerencsés? Vagy inkább szerencsétlen? Bánffy? - kérdezi érdeklődve, bár neki mindez nem sokat mond, mert nem különösebben érdeklik sem a nevek, sem az ilyesféle szerződések. Azt már akkor is tudta, amikor még volt valami gyermeki fellángolás köztük sok évvel ezelőtt, hogy bármit is érezne, Zoya apja soha nem adná az áldását semmire, mert nem aranyvérű. Ez viszont akkoriban kevéssé hatotta meg, most pedig már nem érinti. - És Bogolyfalvára költöztök? Valamikor talán sörözhetnénk egyet akár. Már ha nem lépsz be a jólnevelt pávák sorába, vagy hogy megy ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hát csak... azért még illetlen... teljesen kiment a fejemből - válaszolom neki zavartan, kicsit behúzva a nyakam a vállaim közé és már megint a hajamat igazgatom. Ma már ki tudja hányadik alkalommal érzem, ahogy felforrósodik az arcom és gyanítom, hogy ismét szépen elpirultam. Nem mintha le akarnám tagadni, de le se tudnám, hogy milyen hatással van rám. A szám sarka amúgy is mosolyra görbül, hiszen neki is kattan, hogy milyen remek ürügy az a doboz, habár azt gondolom, hogy ürügy sem kell, hogy találkozzunk. Mégis most leginkább arra koncentrálok, hogy ő is kedvel, és valahogy emellett minden más részlet eltörpül egyelőre. Fülem mögé igazítok egy hajtincset, és mosolyogva bólintok válaszul a kijelentésére, hogy bizony, bizony, nagyon jól látja ő ezt. Felém nyújtja közben a kezét, és nem is gondolkodom azon, hogy megfogjam. Ha nem lenne fizikailag lehetetlen, most biztos a föld felett járnék pár centivel ettől.
- Csak egyben kapja be Piroskát, mint a mesében? - kérdezem elnevetve magam. Felmerül bennem, hogy akár egy puszit is nyomhatnék az arcára, hiszen olyan közel van, de végül elszalasztom a pillanatot. Sebaj, majd ha már eljutottunk a házunkig nem hagyom ki, döntöm el magamban. - Amúgy... csak teoretikusan, ha nem maradtál volna, most hova utaztál volna tovább? Volt már terved? - töröm meg aztán a csendet kicsit később, már az utcán sétálva. Igaz, nem zavart, valahogy úgy érzem, az is kellemes vele, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Elnevetem magam a kérdésére, és kicsit megingatom a fejem, mielőtt válaszolnék neki. Kell azért egy pár másodperc mindig. Imádom a humorát, az együtt töltött hétfők során számos olyan pillanatunk volt, amikor azt hittem, hogy a nevetés fog elvinni. Mit neked vérfarkaskór, ha kinyírhatnak humorral is? Mindenképpen ki kell derítenem azt, hogyan lehet elhúzni ezt a betegséget, és megcélozni a legidősebb vérfarkas megélt életkorát még öttel, lélekben meg tízzel. Sosem tudhatom, hova fejlődik az orvostudomány még. - Sosem értettem a farkast. Nem valami kulturált fogyasztó, az biztos. Egyszer az egyik munkaadómnak két kutyája volt. Mind a kettőnek ugyanannyit adott. Testvérek voltak, testvériesen elosztozkodtak. Az egyik szó szerint mindent egyben lenyelt, aztán nézett a másikra, aki szépen, megfontoltan fogyasztott, és fel volt háborodva, hogy neki még van. Én a másik kutyával értettem egyet, kiélvezni az ízeket, ez a mottóm. És ez abban a tekintetben morbid, hogy Piroskáról beszélünk, de hát én tuti kiélveztem volna a kis köpenyest. - minden normális farkas is, jó hosszan rágódtak volna a lánykán. De hát ilyenek ezek a mesék, Arielt bírtam, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy öngyilkos lett a csávó miatt, aki fel sem ismerte.
- Nem, ilyenkor elindulok a reptér felé, és az első géppel megyek, amire kapok még jegyet, és persze nem többszázezer. Hagyom, hogy irányítsák a sorsom, és tudod, hiszek ebben. Amikor ide kellett jönnöm, a nagyszüleim, hogy megmutassák, milyen jófejek, elvittek magukkal színházba. Gondolom, hogy ne a temetésen szembesüljön mindenki a jelenlétemmel. Volt ott egy lány, aki nagyon megfogott, soha úgy még senki. Küldtem neki egy csokor virágot, aztán betévedtem a kedvenc helyemre itt, kerestem a múltam, de már nem volt ott, csak a lány, aki imádja, ha virág nyílik a teáján. - még meg akartam őrizni a titkot magamnak, de úgy, hogy mellettem sétál, kéz a kézben, nem szerettem volna, ha bűntudata lesz, amiért kap egy újabb csokrot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Zavartan nevetek a válasza hallatán. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt hogyan kellene értelmeznem végeredményben, de a pillanatot sem szeretném elrontani azzal, hogy értetlenkedem. Így inkább csak elengedem a dolgot, és ma már sokadjára igazítom inkább a fülem mögé a hajam. Érdeklődve hallgatom aztán, hogyan is tervezi, vagy éppen nem tervezi tulajdonképpen az utazást, mint kiderül. Hol rápillantok, hol meg magam előtt az útra, mert orra esni mégsem szeretnék. Majd szépen témát vált, olyan trükkösen, hogy elsőre fel sem tűnik, holott már a színházat emlegeti, aztán virágcsokorról beszél, én pedig meglepetten pislogok. Mire a végére ér, összeáll, miről beszél, és ösztönösen tátom el kissé a szám, nem igazán tudva, mit is mondjak.
- Az te voltál? - kérdezem meg végül kissé halkan, meg is állva közben. Tudta, hogy ki vagyok, amikor bejött a teázóba? Vajon miért titkolta ezt eddig, bár tény, hogy nekem is leeshetett volna a monogramból, hogy ez akár ő is lehet. Meg is fordult egy pillanatban a fejemben, aztán úgy véltem, annyira gyakori lehet, mint a Kis Béla KB monogramja és nem nyomoztam tovább, csak élveztem, hogy valaki virágot küld néha a fellépéseim után. - Miért nem mondtad eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Előzmények - archívum nézet!
Az érzelmek játéka mostanra teljesen nyilvánvaló módon formálja Szofi gondolkodásmódját. Nincs benne mesterkéltség, visszafogás, nem játszmázik és próbál rejtegetni dolgokat. Ugyanazzal a hirtelenséggel, ahogy kisbabák nevetnek fel a kukucs-játék közben, lágyulnak el, zavarodnak össze, keményednek meg, majd lágyulnak el ismét arcvonásai. Tiltakozna, hogy "ne kérj bocsánatot", de nem állítja meg Kornél határozottságát, és végül, jól is esik neki, bár ezt szinte rögtön követi a felhőnyi bűntudat, amiért annak idején nem válaszolta meg azt a levelet. Mégis hogy tette voln- nem, a belső hang automatikus védekezését sokkalta fontosabb dolgok fogják vissza, ahogy meghallja a vallomást, amit... Hatszázhuszonkilencszer képzelt el, kétszer rajzolt meg (majd radírozta ki vérvörös fejjel), tizennyolcszor beszélt át szobatársakkal "mi lenne ha" módon, sikítozások közepette, és... és... Hát, Ödön is tudna mesélni azokról a szorongatásokról. Őszinte, ragyogó mosoly virágzik ki az arcán a szavak hallatán, a mellettük lévő utcalámpa sárgás fénye árnyakat és kétségeket űz el tekintetéből, amik meleg lágysággá simulnak a szája sarkában megbúvó gödröcskék felé. Bólintana, szinte ujja hegyén érzi, hogy végre minden helyére kattant, a világ újból jó irányba foroghat...
De Kornél még nem végzett a mondandójával.
Ha egy filmet nézne, most vágná a popcornos tálat a falhoz, ha könyvet olvasna, most ordítana a lapok közé. Így azonban, hogy saját főszerepében veszi a narrálást, a szín lassan eltűnik arcáról, tekintete döbbenetében megkopik, a fülében dobogó csenden kívül alig hall mást Kornél szavai végeztével. Megrázná, de hogy melyiküket, azt nem tudja.
- Ezek szerint a pletykák - torkát köszörüli - a pletykák mégsem voltak annyira légből kapottak arról, hogy nyáron elveszed Bonnie-t?
Oké, lehet, hogy ezt nem pont így hallotta, de házasságról szólt pletyka, a nyári szünetről szólt pletyka, a kettő között Szofi befogta a fülét, amikor rájött, hogy Kornélról van szó, és egyébként meg... Ma is együtt táncoltak. A zöld szemű nem alszik.
- Miért úgy vallassz nekem szerelmet, hogy közben korábbi döntéseidet kell visszavonnod? Nem egy történelmi drámában élünk - Szofi nem egy sírós nőszemély, ahogy az a felpaprikázódó hangsúlyából is érzékelhető kezd lenni -, vagy- vagy- nem is tudom mit mondhatnék, tök régóta szeretlek Kornél, és ez BORZASZTÓ, mert ezt nem így kellett volna elmondanom, megfogalmaznom, de most CSAK ÍGY TUDOM, mert- mert- Merlin szentséges szalmabélelt házi szamarára, hiányzol, de - hátralép, megpróbálva megszakítani kettejük között a fizikai kontaktot - miattam aztán senkivel nem kell felbontanod semmit.
Ó igen, a sértettség. Alsó ajka megremeg, így csak még dacosabban tolja felfelé, karakteresebbé téve megsebzett arckifejezését, és hirtelen megkérdőjelezi magában, hogy ugyan miért ne sírhatn- Nem fog. Újra fellobban benne a frusztráció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mázsás súly esik le vállamról, ahogy a szavak gördülnek le ajkaimról. Évek óta várok erre a pillanatra - annak idején azt hittem, csak egy tizenéves fiú fellángolása az, amit Szofiban látok és iránta érzek, de minduntalan ki kellett derüljön, sokkal több annál. Most, hogy van lehetőségem mindent elmondani neki úgy, ahogy van, megkönnyebbülök.
A hatalmas könnyebbülés közepette érezhetem úgy, hogy nem hagyhatom abba a mérvadó, fontos és romantikus monológnál, nem. Nekem mindenképpen folytatnom kell, hogy egyértelmű legyen, mekkora utolsó balfék vagyok - mert minden Szofi arcára van írva. És a következő kérdéssel csak annyi történik, hogy hátrébb lépek egyet.
- Mi? - képes lennék azonnal vitába szállni vele erről. Soha nem jutott eszembe, még a szüleimnek sem, hogy Bonnie-t kellene elvennem, akiről azt sem tudják - hála Merlinnek -, hogy létezik. Az eddig boldogságtól repeső szívem kattan egyet és immár a dühtől kezd el hevesen dobogni. Olyanokat vág a fejemhez, amiket nem érzek jogosnak, amik... amik nem jogosak!
Mikor ő is lép egyet hátra, nem fogok rá a kezére, hagyom, hogy a hideg ujjak kicsússzanak az enyémek közül. Másodpercekig csak hallgatok, hitetlen nézek rá, hátha most közli, hogy csak viccel. Az egész egy vicc volt, mert kimondta: szeret. És hiányzom neki. Mióta? Miért most mondja el? Miért nem tudok neki örülni?
De a mérgem erősebb szavai hatására, mintsem a boldogságom.
- Az én döntéseim? Az ÉN döntéseim?! Szerinted nekem olyan rohadt jó érzés, hogy házasodnom KELL? - tárom szét karjaimat hitetlen. - Végre elhatároztam magam, hogy színt vallok. Hogy nagyjából mióta először megláttalak, szeretlek, hogy veled akarok lenni, és érted képes lennék küzdeni a családom ellen, erre közlöd velem, hogy... hogy... hogy basszam meg? - hihetetlen, hogy ez a szó az én számat hagyta el, de nem tudok ellene tenni. Most nincsenek szofisztikált szavak és megfogalmazások a fejemben, csak a dühöm, amiért ilyen helyzetbe sodortam magam. Sértett vagyok. - Tudod mit? Nem is értem, miért mentem bele ebbe egyáltalán. Sokkal egyszerűbb, ha fejet hajtok és elfogadom a sorsom! - fújtatva túrok tincseim közé. Legszívesebben hátat fordítanék és elsétálnék a fenébe innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Ahogy egyszer belelendül, már nincs megállás. Az elfojtott, kimondatlan szavak kontroll nélkül kezdenek felbugyogni belsőjéből, ahogy Kornél válasza egyre csak szítja a tüzet a lányban.
- Merlin csapkodja meg csavart törölközővel, hát miért kéne? Én is aranyvérű vagyok Kornél, engem mégsem kényszerítenének oda egy paksamétából, ó, 23-as, bingósorsolt férfihoz!
Nem tudja, mennyit hall meg ebből a másik, mert biztosan akad olyan része, ami szinkronban csendül zajjá az utca nyugalmában. Nagyot nyel az ismételt vallomásra, és tudja, tudja, hogy ne tudná, hosszú hosszú ideig kínozza majd ezzel a konok, levitás memóriája. - Persze, fogadd csak el! - kiált elkeseredetten, miközben szinte hallja, ahogy saját dühe töri össze szilánkosra az álmait. - Mert a fejet hajtasz és elfogadod olyan jól ment eddig is, hogy most nem kerültünk ide. - Azt még ebben a vörös ködös állapotban is érzi, hogy nem lenne szabad most az elemi mágiájára utalnia, vagy olyan hidat bonthat le kettejük között, amit aztán troll nincs, aki ebben az életben visszaépít. Mély lélegzetvétellel igyekszik megnyugodni, ujjai szorosabbra húzódnak a kölcsönzakó hajtókáján. Miért fájnak még azok a szavak is, amik engem hivatottak igazolni?
- Kornél... - megakad a mondatban - Én- Te- A Nagyteremben - látszik, ahogy elhatározásra jut - azért hívtalak randira, mert kedveltelek. Nem azért, mert mágus vagy, nem azért, mert terromágus vagy és nem a szüleid miatt. De most azért vagyok mérges, mert ha csak most jut eszedbe, hogy Te mit szeretnél, akkor ezek szerint egészen eddig a szüleiddel beszélgettem, és nem veled. Nem... Veled.
Dühösen töröl le egy oda nem illő, jeges könnycseppet a szeme sarkából, majd megremegő kezét vissza is ejti a barna anyag védelmébe, amelybe bástyaként kapaszkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Valójában most sem akartam elmondani. - veszem elő a napszemüvegemet és felbiggyesztem az orromra, mielőtt még megvakulok, őrült egy időjárás van, annyi szent. A kezem az üres zsebembe dugom, és félmosollyal az arcomon pillantok le rá. - Csak nem akartam, hogy rosszul érezd magad a virágok miatt. Hogy bűntudatod legyen, mert kaptál egy szép csokrot. - látva a reakcióit, egy kicsit aggódtam, hogy ez lesz, és mivel tudom, hogy mellettem nem lesz mindig boldog az élete, szerettem volna, ha tudja, hogy ezek miatt a virágok miatt nem kell rosszul éreznie magát, mert én voltam.
- Szeretek barkácsolni. Egy tény, amit lehet, hogy már mondtam korábban. Szóval, ha bármit meg kell nálatok szerelni, rám bízhatod. Szeretek hasznos lenni. - szeretném, ha többet tudna meg, mindent megosztanék vele, nem csak az utazásokat, de nem szeretném, ha szóáradattal találná szembe magát, így inkább csak leszakítok egy amúgy is letört virágot egy mellettünk lévő bokorról, és felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Örülök, hogy neked nem olyan szüleid vannak, akik követik ezeket a hülye hagyományokat! - tehetetlen tárom szét karjaimat. Mit mondjak erre? Én nem születtem ilyen szerencsés családba, és akkor sem tudok előle menekülni, még ha a sorban nem is nekem kéne ennek az egésznek az elszenvedőjének lennem. Nem akarom, hogy Maxim kerüljön erre a sorsra, de valahogy ahhoz sem fűlik a fogam, hogy én. Mintha minden baj most szakadna a nyakamba egyszerre.
Megszeppenve nézek Szofira. Hogy ne fogadtam volna el egészen eddig mikor hónapokon keresztül került a lány, akibe évek óta szerelmes vagyok? Az egyszerű crush ki tudja mikor fordult át, de megtette, nekem pedig olyan természetes érzés volt, hogy fel sem tűnt. Könnyű volt és jó.
Nem tudja elkerülni a figyelmem a múlt idő. Szomorúan mosolyodom el, fejemet ingatom meg.
- Évek óta veled szeretnék lenni. Évek óta téged szeretlek, szerinted miért húztam eddig az elkerülhetetlent? - mert ez a beszélgetés előrehaladtával úgy érzem, tényleg elkerülhetetlen, hogy egy idegen lánnyal álljak oltár elé. - Vártam a legkisebb jelre, amihez végre talán lett volna bátorságom, hogy meg is ragadjam, de megelőztél. Elhívtál a Nagyteremben, majd... eltűntél. Hibáztathatsz, hogy szerinted engedtem a szüleimnek az elmúlt években, de nem tettem - hihetetlen veszekedések árán sikerült kiharcolnom, hogy legalább a Mesterképzésem végéig várjanak.
- Megértelek - szólalok meg végül. - Sajnálom Szofi, hogy ezeket kellett érezned. Igazad van - lesütött szemekkel mosolyodom el. - Visszakísérlek a bálba - választ sem várva fordulok vissza és indulok el a művelődési ház felé, kezeimet immár zsebre vágom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Ühm... köszönöm - válaszolom neki, egyszerre értve arra is, hogy elmondta ezt, de a virágokra is. Még mindig zavartan igazgatom a hajam, ugyanazt az egy tincset. Igyekszem kicsit visszafogni a mosolyom, beharapva a szám szélét, mielőtt fülig szaladna. Valahogy nem igazán érzem helyénvalónak, vagy nem is tudom, hogy lehetne ezt mondani. A végén még azt gondolná, nem vagyok normális. Pedig ennek most nagyon örülök, hogy azt a csokrot is tőle kaptam. Legszívesebben most megcsókolnám, de emlékeztetnem kell magam, hogy ez nem egy romantikus regény, hanem a valóság. Megrázom a fejem kicsit, amikor bűntudatot emleget, és kicsit nézegetem még a cipőm orrát, amíg sikerül mindezt helyre tenni magamban, amennyire a rendelkezésemre álló idő engedi. Felpillantok azért futólag, de már nem látom a szemét a napszemüveg mögött. Fejemet oldalra döntve nézek fel aztán ismét, miközben a sarkamról lábujjhegyre ereszkedem, aztán vissza a sarkamra újra. Még mindig az ajkamba harapva pislogok rá. Ez most kicsit úgy hangzik a fülemnek, mintha ő is csak az alkalmat keresné, sőt, nem is azt, hanem még inkább az indokot hozzá, hogy milyen oknál fogva tölthetünk még több időt együtt. Nem mondom, az én agyam is elkalandozott már párszor ebbe az irányba.
- Annak biztos örülne még a tulaj is, én meg annak is, ha csak úgy, minden ok nélkül találkozunk - válaszolom neki, a szám meg magától görbül mosolyra. Elveszem a virágot, aztán ismét lábujjhegyre érkezve most nem huppanok vissza a sarkamra, inkább szabad kezemet a vállára téve, hogy mégiscsak legyen kapaszkodóm, nyújtózom kicsit és rövid, puha csókot nyomok a szájára. Mennyi mesélnivalóm lesz ma Beccának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Való igaz, hogy Szofi mindennapjai, és családról alkotott elképzelései messze távolmaradnak Kornél valóságától. Nem érzékeli, mik azok a mondatok, amiket nem kellene kiejteni a száján, nem tudja, mi az, amit nem lenne szabad érvként felhozni, és úgy gondolja, ha engedi, hogy minden érzés szabadon átfolyjon rajta, olyan nagyot nem hibázhat. Téved. Ijedten ülepszik le benne a fiú szavai mögött sejlő lemondás, csalódás, a veszteség, mígnem Szofiban csak és csak visszhangzik, hogy ennek nem így kellene történnie.
- Kornél - szól a hátához, de a megszólítás nem készteti megtorpanásra a fiút. - Kornél, várj már, kérlek! - és ezúttal ő az, aki a másik keze után nyúl.
- Nem értelek - tör fel belőle a következő őszinteségi roham. - Nem értelek, de szeretnélek megérteni. Nem szeretnélek bántani. Kérlek ne haragudj. Össze vagyok zavarodva, és hülyeséget mondok hülyeség után, de - kényszeredetten próbálja mosolyra húzni száját, de hamisnak tetszik - de én is Hollósi vagyok vagy mi, és az tudjuk, hogy ebből a szempontból komoly hátrány. - Tekintete esdeklően keresi a fiúét, akit, ha nem áll meg, hát pár futólépéssel megelőz. - Kérlek, kérlek! Tudom, hogy - lesüti a szemét - megbántottalak, hogy nem értek mindent, ami a szavaid mögött van, ennek ellenére úgy teszek, mintha mindent tudnék, és feltételezek, és túlgondolom a dolgokat, de nem szeretném hogy így legyen.
Kinyitja, majd bezárja száját, végetvetve ezzel a hadarásnak. Úgy érzi, mintha maratont futna egy krumpliszsákban, ahol senki sem árulta el, merre van a célegyenes.
- Tudnál adni magunkna- nekem még egy esélyt, hogy megbeszéljük ezt rendesen? Nyugodt körülmények között. Higgadtan. Felnőttesen? - az utolsó szót már csak motyogva teszi hozzá, míg feje előrebiccen, tincsei némán suhannak arca elé. Belehasít a félelem arra a gondolatra, hogy fogalma sincs, mit fog tenni, ha erre a fiú nemet mond... és gyomra méginkább összeszűkül, ahogy egy hang odabent azt súgja, hogy ha így történne, nem is biztos, hogy tudná őt hibáztatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hallom, ahogy utánam szól, de eszem ágában sincs megállni. Eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, teljesen mást várunk a másiktól. Ez már az eleje óta halálra volt ítélve ezek szerint, mert aligha jutnánk dűlőre azzal, amit a másik akar. És bár egyszerűnek tűnik, hogy mindketten a másikat akarjuk, mégsem az, mert... mert egyszerűen nem. Mert túlságosan könnyű lenne, ha minden úgy menne, ahogy szeretnénk és elképzeltük. Hogy mondjuk a lány, akire évek óta csorgatom a nyálam, nem lemond rólam, hanem egymás karjaiba borulva nevetünk, mint az elcsépelt írásokban.
Megállok, mikor elém kerül, de lehetőségeimhez mérten kerülöm a szemkontaktust.
Elmosolyodom a Hollósis résznél, mert tényleg hátrányból indulnak ilyen szempontból, de hamar leolvad a mosolyom. Hajamba túrok, kezemet azonban nem húzom el Szofiéból.
- Úgy véled, hogyha eddig nem sikerült, majd később, szünet után esetleg, hirtelen csodával határos módon felnőttekként tudjuk megbeszélni majd mindezt? - megcsóválom fejemet. - Nem vagyok biztos abban, hogy sikerülne. Főleg nem nekünk, indulj csak ki az előzőekből - vállaimat vonom meg. - De ez nem baj. Megpróbáltuk. És van egy olyan érzésem, hogy nem tudnál megérteni, Szofi. Igazán értékelem, hogy megpróbálnád, de nem ugyanolyan az életünk, aranyvérűség ide vagy oda - szomorkásan mosolyodom el, vállamat vonom meg.
- Tényleg visszakísérlek, ideje lenne már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nem tudom, hogy mi lesz ezután. Itt maradtam, munkát kell találnom, lakhatást, pénzre van szükségem és rutinra. Ezt az erdőt ismerem, a többi farkast meg fogom ismerni, mert tudom, hogy vannak még, mindig voltak. Sok mindent meg kell oldanom, ami talán egy kicsit kétségbe is ejt, de ugyanakkor vágyom is rá. Biztos pontok. Ez egy teljesen új élet lenne, ami ki tudja, talán nem ér véget néhány hónap alatt. Talán ezért történt minden, hogy megállapodjak végre. Vajon egy farkasnak is lehet boldog befejezése?
Jelen pillanatban, életemben először, azt hiszem, hogy igen, ahogy az ajkai az ajkaimat érintik. Még arra sem marad időm, hogy a napszemüveget gyorsan lekapjam, pedig van egy pont, ahol az agyam átkattan, és tudom, hogy csók lesz a mozdulat vége. Belemosolygok a csókba, a karjaimat köré fonom, és nem engedem, hogy elhúzódjon, amíg nem viszonoztam a csókot. Most még nincs bennem követelés, pedig egyetlen pillanat alatt számos dolgot csinálnék. Elvinném a nagyszüleimhez töltött bundáskenyeret enni, a szüleim sírjához, oké, ez kicsit morbid, de hát az életem része. Elvinném a kedvenc helyeimre, végigszaladnék vele egy életet, hogy lássam, hova futunk ki. De most csak tudnom kell állni, és mosolyogva lepillantani rá, meg persze végre levenni azt a szemüveget, hogy a szemébe nézzek.
- Olyan bénán hangzik az, hogy járunk-e, mi lenne, ha inkább átugranánk ezeket és párként hivatkoznánk egymásra? - ennél valamivel romantikusabb dolog is kijöhetett volna a számon, nekem mégis ezt a kérdést sikerült feltenni, csodálatos.