30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Le
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 11. 18:49 Ugrás a poszthoz


Rossz kérdést tett fel. Már elkönyvelné magának, hogy érzékeny témára tapintott, amiről a fiú nem szívesen beszél, ám akkor megered a rellonos nyelve, ő meg örül magának. Bólogat egy sort, miközben hallgatja az információáradatot, hümmög, aztán mikor Noel a végére ér felvonja szemöldökét, mert ez már mi kérem szépen? Pár másodpercig csak néz a másik a másik hátára, aztán megcsóválva fejét neveti el magát.
- Francba, pedig ezt akartam csinálni, amint visszaérek a navinébe. - annyira beleéli magát a nemlétező terve áthúzásába, hogy még le is biggyeszti ajkait, s nagyra nyílt szürkéivel pislog előre a hátra, aztán, ha az imént említett végtag tulajdonosa hátrapillant, még meg is látja amint Kamilla roppant szomorú. A kötetes dologra megint bólogat, hát ő aztán segít neki könyvet venni, úgy segít neki, hogy csak na.
- És még valamit veszel neki? Mert biztos tök jó dolgokat lehet itt találni, ha keres az ember. - nagyon kedves, bizony, osztja itt a tanácsait, meg reméli, hogy a másik meghallja abba a nagy sietségbe, amit levág itt előtte. Mondjuk ha a szőke menne elől, akkor meg alig haladnának, mert az meg szépen leállna bocsánatot kérni mindenkitől aki hozzáér.. Aztán megidegelné magát, és úgy viselkedne mint egy rinocérosz a porcelánboltban. A bocsánatkérésre már felkapja a fejét, összeráncolja homlokát. Igazából ő már elkönyvelte magában azt az esetet, megtörtént, megtörtént, és kész.
- Semmi baj. - vállat von, belerúg közben egy hóbuckába, mert miért ne tehetné. - Hmh, akkor annyira de annyira meg akartalak ütni. - bólintva közli, amolyan 'ezt is elérted' stílusban, és szinte átérzi az akkori dühét, meg a bizsergést a tenyerében, ami alig várja, hogy szép nagyot csattanjon Noel csini kis arcán, majd ahogy az folytatja a mondandóját, ő meg úgy vonja fel a szemöldökét.
- Szerintem nem akarom tudni. - igen, ez a lányos részhez szólt, és bár nem ismeri éppen annyira a férfi egyedet, őt attól még megcsókolta, és az, ahogy lezárta a dolgot, az sem épp arra engedett következtetni, hogy a csillámpónik szivárványpukijáról beszéltek.
- Öh, hát jó, én nem haragszom már. De még egyszer ne csinálj így. Akkor se ha nem lesz Fruzsid. Semmikor. - ezzel amúgy nem akarta elkeseríteni vagy valami, csak na.
- Mármint érted. Nem azt akarom mondani, hogy nem lesz Fruzsid, vagy hogy undorodom vagy valami, de ne csókolj meg csak úgy a semmiből, amikor épp meg akarlak büntetni. - közben meg megy hűségesen utána, nem maradna el tőle, még elnyeli a nagy tömeg, aztán csak pilloghat utána, mint a kisgyerek amelyik elvesztette az anyját a bevásárlóközpontban. Összeráncolja szemöldökét, mert hát ez nem egészen úgy jött ki, ahogy gondolta, hogy kijön.
- Tudod mit, engem ne csókolj meg. - ettől meg röhöghetnékje támad, komolyan.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 11:25 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

A kis hűvös, ami mozog a kezében csiklandozza, és kedve lenne felvisítani tőle, valahogy úgy mint a pici négy - öt éves gyerekek, mikor megtalálják a fa alatt a várva várt legójukat. Aztán kapott még egyet, és ha ez lehetséges lett volna, még jobban elvigyorodott volna, de hát azt már nem lehetett felülmúlni.
- Uuu, az egyik Karina lesz, a másik meg őőőő.... Őőőőő... Izé ni. Izé. - az első nevet megadni még könnyű volt, mert hát az alkotója után meg minden, aztán a második meg már nehezebben jutott eszébe, de végül megoldotta. Karina és Izé. Szép pár, meg kell hagyni. És ekkor jött a jegesmedve ötlete.
Csillogó szemekkel nézi, ahogy a lány létrehozza az újabb házi kedvencet, akit a szobájában fog tartani remélve, hogy az nem olvad el. A külső szemlélőnek érdekesen hathat, hogy a lány egyik percről a másikra váltott egyik végletből a másikba, mintha áramot vezettek volna bele. Viszont ismerve a naviés szőkét ez nem is olyan meglepő, általában a törődés legapróbb megnyilvánulásával fel lehet dobni a kedvét.
- Köszönöm. - megint vigyorog, miközben elveszi a macit is, és az is járkálni kezd a kezén. A válaszra bólogat egy sort, neki tetszik.
- Nagyonnagyonnagyon. - újra felnéz rá, aztán egy légből kapott ötlettől vezérelve még meg is öleli, mert miért ne tehetné. Aztán ha Karinának nem tetszik a gesztus, elhúzódik, vagy lefejti magáról Kamilla vékony karjait.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 15:42 Ugrás a poszthoz


Elnémul, okéoké, felfogta, hogy ez most tényleg komoly. Átjutnak a boszorkányok között, a szőke felpislog rájuk, megejtve egy apróbb mosolyt, aztán végighallgatja, a száját rágcsálva gondolkodik el.
- Hát nem tudom mennyire akarnád, de ha gondolod, megpróbálhatok valahogy segíteni. Mármint na, érted. Nem azon a 'keverem a sz*rt, meg egymáslak löklek titeket, gyerekes módon, hanem úgy igazán. Komolyan. - felpislog rá, remélve, hogy Noel nem érti félre és hozza ki a szavaiból azt, hogy ő egymaga nem képes megoldani. Mert erről szó sincs, Kamilla tudja, hogy a rellonos nagyfiú, meg minden, de alaptermészete, hogy segíteni szeretne azoknak az embereknek, akik megérdemlik, hogy segítsen nekik. Noel ilyen.
Ez után terelődik át a téma a csókjukra, meg arra, hogy azt Kamillát tulajdonképp eléggé feldühítette, még ha ez a kezdeti meglepődéstől nem is látszott. A fiú megáll, ő meg kis híján nekimegy, összeráncolt szemöldökkel pislog fel rá.
- De már nem akarlak megütni. - még meg is rázza hozzá a fejét, aztán mikor a másik még mindig nem mozdul, felsóhajt.
- Tényleg nem akarlak. - megint buksimozgat, de azért megpaskolja a másik karját, mert ha most ezen múlik a továbbjutásuk, hát jó.. De akkor se üti meg. Csak úgy magától nem üt meg embereket. Valószínűleg nem is tudna, oda erő kell, ő meg épp hogy mostanában szedett össze egy normális testtömeget, azt is a kviddics miatt.
- Köszönöm. - elmosolyodik a beleegyezés-féleségre, aztán megindulnak a könyvárus felé, és amennyiben nem lép fel újabb komplikáció, oda is érnek.
Köszön a varázslónak, aztán a könyvek felé fordul.
- Szóval Rómeó és Júlia. - maga elé dünnyög, ahogy végighúzza vékony, kifehéredett ujjait pár könyv borítóján, keresve azt, amiért eredetileg jöttek ide. Néha felemel egy - egy kötetet, kinyitja, beleszagol, csak hogy érezze azt a tipikus illatot, amilyet az ilyen igazán régi kötetek árasztanak magukból.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 16:18 Ugrás a poszthoz


Kamillában alapvetően rettentő hamar kialakulnak kötődések bizonyos emberek iránt. Van mikor már az első pillanatban, van mikor a második vagy harmadik találkozás alkalmával, de mindenképp hamar. Ezek az emberek vállnak fontossá számára, beléjük kapaszkodik, és tudja, hogy nem veszítheti el őket - mert ha valahol elront valamit, és a másik megharagszik ezért rá, szégyelli magát, és nincs elég bátorság benne ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Rémi iránt is kialakult egy ilyen "kötődés". Nem olyan erős, mint ahogy azt mások beleképzelik egy fiú - lány viszonyba, az sekélyes és felszínes. Viszont van olyan kemény, mint mondjuk két barát közt - annak ellenére, hogy szerinte ők ketten még nem mondhatóak barátoknak.
És mindez az alatt a pár másodperc alatt alakult ki, ameddig egyikőjük sem szólalt meg.
- Nem fog többet előfordulni. Megígérem. Ha szeretnéd. - bólint hozzá, megértette, és igazodik is hozzá.
Figyeli a fiú mozdulatait, hallgatja a hangját, értelmezi a szavakat.
- Igen. Szeretek elmerülni bennük. Főleg mikor nem akarok senkivel találkozni. Olyan, mintha olvasás közben kilépnék az időből, egy másik életbe, és akkor jöhetek vissza, amikor szeretnék. - meggondolatlanul önti szavakba a gondolatait, a miérteket, és szusszan egyet a végén. - Nem tudom mennyire lett ez értelmes. - elhúzva száját pillant fel a vele szemben ülővel, piszkálni kezdi az ujjait.
- Meg szeretem az illatukat. Sokszor megnyugtat. - halkan teszi hozzá, inkább az asztalt kezdi stírölni.
- Nagyon nevetséges az, amit itt összehordok?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 26. 15:08 Ugrás a poszthoz


korizgatunk, korizgatunk *.*
Az úgy volt, hogy elkapta a háztársát, hogy ők ketten mennek korizni, és nem, nem igazán érdekelte, hogy az esetleg nem akar, vagy durcás, vagy akármi. És most itt vannak, és Kamilla meg áll a jégen, és próbál visszafogottan mosolyogni a másikon. Nem tudja eldönteni, hogy most édes, vagy vicces? Jó, mindkettő.
- Gyaaaaaaj, gyere már. - mint a nagy hős, kinyújtja felé a kezét, hogy ő majd segít, és vigyáz rá, és nem fogja a jég megenni egyikőjüket sem.
- Na, gyerünk Aiden, gyerüüüüünk. - be rogyasztja a térdeit, és néz rá a nagy szemeivel, hogy most már tényleg. Hátra néz, keresi azt az épeszű és normális, kézzelfogható győzködést, amivel fel tudja húzni.
- Figyelj csak, ha jössz, és megtanulod, akkor csinálok neked kaját. Na? - a pasikhoz a gyomrukon keresztül vezet az út, ezt már volt ideje megtanulni, és a Rellonosokról amúgy is köztudott, hogy annyit esznek, mint egy bélpoklos. Na. És ő még kviddicsezik is. Egy sportoló duplán sokat zabál, hát ha másnak nem, ennek mindenképp működnie kell.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 26. 16:10 Ugrás a poszthoz


korizgatunk, korizgatunk *.*
Jó, igazából Aiden arca már a földön is maga egy főnyeremény. Jó, már kétség sem fér hozzá, hogy abban a csokiban volt valami, mert hogy azóta arra tud rávenni embereket, amire csak akar, az is biztos. Meg amúgy is, a mestertanonc valahogy nem úgy néz ki, mint akit rá lehet venni egy kis korcsolyázgatásra. Csak úgy, a semmiből. És mégis itt van. Ellenkezni már nem is próbál, bizonyára belátta, hogy felesleges, úgyis az van, amit a leány kíván. Jelen esetben, hogy megbarátkozzon a jéggel. Szinte az összes érvét felhasználta már, az 'ezzel csak jobb lesz neked' - től kezdve a 'gyere mert csak'- ig, és akkor mondta Éden, hogy várjon. Ez már felér egy rendben-nel. Aztán mikor félig felmerészkedik, Kamilla hátrébb csúszik, hogy megadja a kellő teret. Valahol mélyen megszólalt benne a sziréna, hogy talán nem lenne jó, ha ráesne egy olyan kilencven kilós tömeg, és az ő negyven kilóját bepasszírozza a földbe. Mondjuk örökre.
- Jó, jó. - mosolyog rá nagy bátorítóan, mikor a másik lábával is felszáll.
- Látod, nincs itt semmi baj. - megáll mellette, ahogy megveregeti a vállát, mint valami jó barát. Mindezen fejlemények után mondja ki az ajánlatát, hogy ellátja táplálékügyileg, ami, eddig úgy néz ki, meg is teszi a hatását.
- Csak semmi hirtelen mozdulat. - jó, erre bizonyára már a fiú is rájöhetett, hogy ha itt ilyen nagyon hevesen cselekszik, akkor puszilózhat a hideggel ott maga alatt. A kérdésre felvonja szemöldökét, az arcára csúszik egy győzedelmes vigyor, miközben bólint.
- Nem csak állítom, egyenesen kijelentem. - még ki is húzza magát, ahogy itt beszél a főzőtudományáról. Na. Jól tudta ő, hát csak a gyomrukat kell célba venni, és akkor minden jó.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 26. 17:22 Ugrás a poszthoz


korizgatunk, korizgatunk *.*
És komolyan, mintha attól félne, hogy elesik és meghal. Pedig csak odaveri az orrocskáját. Az nem olyan nagy gond. Mármint, biztos törték már be neki, és ha egyszer eltöri, akkor másodjára már nem fog.
- Csúszik, mert az a dolga, hogy csússzon. - széttárja kezeit, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy a jég csúszik a korcsolya alatt. Így lett megcsinálva.
- Jó, tudod mi lesz? - nekiáll gondolkodni, mert hát ez így nem mehet tovább, mert előbb utóbb az lesz a vége, hogy elkezdenek pletykálni, hogy Aiden mekkora egy nyúlszívű alak. Ha pedig ez lesz, és a fülébe jut, akkor Kamillára fog haragudni, ő meg nem akarja, hogy bárki is haragudj ró.
- Add ide a kezed. Én meg lassan elkezdelek húzni, jó? - felvonja szemöldökét, ahogy kinyújtja egyik kacsóját Aiden felé. Aki most inkább tűnik valami kisfiúnak, mint mondjuk egy huszonakárhány éves... Férfinek? Elnéz abba az irányba, amerre ő, aztán vissza rá, és az arckifejezését csak újra megmosolyogja. Mint egy puffogó, durcás kiskutya.
- Látod, milyen jól megy nekik? Ha szeretnéd, csak nyújtsd ki a kezed. - jó, mondjuk erősen megkérdőjelezendő, hogy a másik fejében az irigység gondolata vetne gyökeret, elnézve a kiskölyköket, de maga az elképzelés szép, hogy Kamilla majd ezt kihasználva ráveszi. Tökre át van szellemülve a tudattól, hogy most akkor megtanítja, sőt, ez nem is egy elhatározás, ez már küldetés kérem szépen.
- Sok is lesz. Jó is lesz. Na? - megvonogatja szemöldökét, érzi ám, hogy a markában van.
- Sőt, azt csinálok, amit csak szeretnél. Ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. december 26. 17:22
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 26. 19:08 Ugrás a poszthoz


korizgatunk, korizgatunk *.*
- Ha elmondanám, akkor biztos ilyen 'megöllek' fejjel néznél rám, és abbahagynád, és akkor nem lenne mit élveznünk. - tipikus nőies válasz ez Kamilla részéről, Aiden nem is várhatna jobbat. Aztán jön az ötlet, aztán a fiú döbbent feje, mint akivel most közölték, hogy terhes a barátnője, és nem tudja, hogy most a boldogságtól sírjon vagy attól, hogy nem tudja mit csináljon.
- Figyelj, ha elesel, szerintem lesz annyi eszük, hogy kikerülnek. Már csak azért is, mert egy gorilla nagy terelő vagy, és ha rád mennek a vassal, te betöröd a fejüket. - felvonja szemöldökét, amolyan 'Na?' stílusban, és bár az emberek fejének ütése ütőkkel az ő reszortja, szívesen átadja Aidennek a posztot, ha ezzel megnyugtatja. Milyen kis nagylelkű.
- Azért ha össze akarsz törni, szólj, hogy fel tudjak készülni. - valahogy nem akarja komolyan venni azt, hogy a nap folyamán esetleg nyomokat hagy a pályában, talán kezd rájönni arra, hogy lehetnek veszélyei is az akciónak. Viszont nem táncol vissza, egyrészt mert viccesnek ígérkezik az egész - komolyan, nem mindenki mondhatja el, hogy látta Aiden Wardot ilyen állapotokban, ÍGY viselkedni -, másrészt meg szemétség lenne tőle. Akkor is, ha rellonos.
- Én előre látom, hogy ez lesz a kedvenc sportod. Aztán majd nem fogsz tudni elég köszönetet mondani nekem, amiért bevezettelek a rejtelmeibe. - úgy vigyorog rá, mintha a nap hőse lenne, amiért rávette Aident, hogy felhúzza a lábára a korcsolyát. Aztán ha minden jól megy, azért lesz a nap hőse, ha leveszi.
- Aztán majd nem akarsz lejönni. Bár ha kimagyarázod, hogy engem ne büntessenek meg, amiért késő éjszaka érek vissza, felőlem hajnalig is maradhatunk. - adja itt a lelkesítésnek szánt dumát, miközben a másik szépen lassan megindul. Körülbelül egy csiga lassúságával, ám és még mindig több mint a semmi, megint haladtak egy lépést. Aztán egyszerre indul be minden, Aiden hadonászik, Kamilla nézi, próbál nem röhögni, közben végig hűen nyújtja felé a kezét, hogy kapaszkodjon csak bele, ám ehelyett meg kap egy olyan ölelést, hogy egy, először azt se tudja hol van, kettő, pár centit csúsznak tőle hátrébb.
- Én is nagyon szeretlek. - kipasszírozza magából a levegőt, ahogy megveregeti Aiden karját, épp ahol éri, és próbál mosolyogni, hátha az javít a helyzeten. - Azért ennyire nem kell hálálkodni. - jó, mondjuk annyira nem szorongatják, de szeret egy kicsit túlozni a dolgokon, meg mondjuk jó lenne, ha közös kis program után ölelgetné így, nem meg közben, mert így igen megnő annak az esélye, hogy mind a ketten elvágódnak.
- Ja, már fél profi vagy. - próbálja a vékony kis kezével lefejteni magáról a másikat, mert így bizony nem tudja elképzelni azt, hogy megtanítsa másra is az álláson kívül.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 28. 16:14 Ugrás a poszthoz


korizgatunk, korizgatunk *.*
Felvont szemöldökkel hallgatja a megjegyzéseit, aztán arcára kúszik az a tipikus győzedelmes vigyor, amit az emberek általában utálnak a másikon látni. Amúgy nem akarja itt játszani a nagy észt, aki csak úgy kiosztja az idősebbet, mert nagyon nincs hozzá joga és ezt tudja, de most ha egyszer igaza van, akkor kimondja, mert igaza van.
Megforgatja szemeit, nem fűz további kommentárt a másik hálálkodását illetően. Szent meggyőződése, hogy amint háztársa belejön a dologba imádni fogja, mert korizni jó, felszabadító, meg minden. Ameddig az ott elszerencsétlenkedik, Kamilla lehajtott fejjel mozgatja előre - hátra lábait, és próbál a lehető leghalkabban röhögni. Nem, határozottan nem úgy érzi, hogy ennek még lehet hátulütője.
Aztán mikor a másik bevágja azt az 'ezért még megkeserülsz' mosolyát újra felvonja szemöldökét, amolyan 'na ne csináld' módon, ő aztán áll a kihívás elébe. Amúgy se történt vele valami sok minden a navinében.
Aztán meg épp megszorongatják, és reméli, hogy nem az a büntetés amiért elrángatta ide. Ő tényleg csak jót akar neki. Nem kell kinyomni a lelkét. Aiden válaszára kis híján megint elneveti magát.
- Ó Rómeó, egy világot törsz össze bennem. - ha tudná, most a szívére tenné a kezét, de az jelenleg egy elérhetetlen felület, szóval marad a szándék. Ha a mestertanonc így, hát akkor ő is így, alkalmazkodó személyiség, meg minden.. Megpróbálja valahogy lefejtegetni magáról a másikat, mert ez így nem a legbiztonságosabb, nehéz is, nagy is, csak úgy eltűnik a kis termetével mellette. Aztán a majomként funkcionáló Aiden elkezd sipákolni. Benne meg tudatosul, hogy milyen príma döntés volt őt választani áldozatul, még akkor is, ha csak úgy, derült égből jött az ötlet, és ez a szerencsétlen volt az első aki szembement vele a folyosón.
- Nyugodjál meg, foglak. Vagyis fogni foglak. - próbálja ő megnyugtatni, tényleg, nagyon, még a komoly arcot is megkíséreli ami azért valljuk be, igen nehéz ilyenkor.
- Hó, hó, ne rángatózz, mert akkor mindketten eldőlünk. - komolyan, egy pillanatra még ő is bepánikolt, leginkább a gondolattól, hogy a nagy izgalomban mindjárt lecsapják a csinos kis fejét a helyéről. Aztán Aiden megállt. Johh. Ez már haladás. Már jött volna az 'és akkor most szépen lassan add ide a kezed', ám ő már próbálta megcselekedni ezt.. És akkor elvágódott. És hajszálon múlt, hogy Kamilla ne végezze ugyan úgy, jól odaverve magát a jéghez, de végül némi kalimpálás még arrébb csúszás után sikerült biztonságos helyre juttatnia magát. És nevetett. Nagyon. Nagyonnagyon. Mert tényleg nagyon vicces volt, ahogy egyik pillanatban még minden jó, a másikban meg már esik, mint egy fa.
- Fel tudsz állni? - amint tud levegőt venni, felteszi a kérdést, mert feltehetőleg nem akar a rellonos egész nap csak úgy itt pihengetni.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 29. 20:52 Ugrás a poszthoz

All I want for Christmas

Szóval az utóbbi időben volt egy csomó próba, készültek, meg minden, most meg ott toporog a nagyteremben Bence mellett, aki jelenleg a két lábon járó nyugalom élő definíciója. De úgy komolyan. Mintha nem is lennének testvérek – úgy őszintén megmondva nem is azok, de ez most mellékes. Néha mutatóujjával meg – meglöki a fiú vállát, tulajdonképp csak mert odáig ér el, nyomja a drámai sóhajait, meg ilyenek. Aztán megszólal a zene, automatikusan fordítja a fejét Norbert felé, összenéznek, kissé idegesen elmosolyodik, és utána bele a közepébe.
A mozdulatok automatikusan jönnek a zenével, hát nem hiába gyakoroltak annyit, és igen, ahhoz is egész jól hozzá van már szokva, hogy Bence úgy folyamatosan nekimegy – rálép, és egyéb ilyen nyalánkságok. Még jó, hogy nem középen vannak, akkor nagyon szem előtt lenne.
A kezdeti idegességéhez képes tökre felszabadult tánc közben, szépen mosolyog – vigyorog -, meg minden. Egész elégedett magával, hát megy ez neki, nem olyan nagy vért kakálás. Aztán ahogy vége van az ő részüknek – mert mindennek vége szakad egyszer, és amúgy is, mindenki szerepet kell kapjon, így felosztották több részre az egész előadást – oldalt lép le az emelvényről, figyeli a többieket, és várja a végét, ahol meg majd mind együtt fogják ropni a danszot.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 30. 22:02 Ugrás a poszthoz


magyarán aggódsz értem <3

Annak ellenére, hogy Lorcsanéni összerakta - és Kamilla megtapasztalhatta, mennyire nem szereti az eridon HVH - ja a kviddicses hadi sérülteket -, még fájtak a csontjai. És mindenki higgye el, annál rosszabb nincs, mikor az ember csontjai fájnak. Szóval választhatott, vagy elalszik, vagy összehányja magát - a kíntól -, és ő inkább az alvást választotta. És tulajdonképp nem is zavarta senki, éppen addig, amíg meg nem érkezett a francia népség díszpéldánya, neki meg a szeme fénye. Komolyan, először nem tudta mi van, tökre pánikba esett, hogy sérült a tüdeje, vagy valami, és bár az egész állapot csak addig tartott, ameddig kinyitotta a szemét, rossz volt. És kedve lett volna megütni Mihaelt. De úgy igazán, és ha meg tudta volna csinálni, meg is csinálja. Függetlenül attól, hogy a mestertanonc meg se érzi. Szuszog pár másodpercig, ameddig felfogja, hogy nem, nincs életveszélyben - igen, erre is csak ő képes, általában azt hallani Misiről, hogy mekkora egy félelmetes jószág -, majd ülő helyzetbe tornázza magát. Fáj neki, de amennyire ragaszkodik a másikhoz, ugyan úgy tiszteli is. Szóval megteszi.
- Utállak. - közli a nyilvánvalót - se -, megrázza fejét.
Elmosolyodik a rellonos szavaira, miközben felhúzza lábát.
- Szóval akkor jól játszottam. Kösz. - magától telhetően rávigyorog, mert azért ez mégis egy dicséretféleség, és még attól is kapja, aki megtanította, hát tiszta jó.
- Nyertünk? - persze, hogy ez most fontosabb mint ő, vagyis számára igen, aztán, hogy erről hogy vélekedik Saint - Venant, az már más. De amúgy nem hagyja figyelmen kívül az őt érintő kérdést, csak épp ez után reagál rá.
- Ja. Úgy tűnik. - bólint, szemei lecsúsznak az édességre, és azonnal be is indul a nyálelválasztása.
- Kapok? - biztos abban, hogy nem azért hozta el egészen idáig, hogy csak mutogassa és hagyják elolvadni, kárba menni azt a kis drágaságot.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. január 1. 15:29
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 1. 15:28 Ugrás a poszthoz


Rellon - Navine meccs után | érzem a vesztem

Először még minden jól ment. A gurkók nagy részét sikeresen kivédte, bár volt csapattársa, akiről nem tudta leszedni - viszont ő sem egy szuperhíró. Majd kezdtek keményebben menni a dolgok, ő pedig tényleg igyekezett mindenhol ott lenni. Manót meg is mentette - minden reménye szerint -, és bár két vas között volt, mégsem az ölte le. Hanem amelyiket visszaküldték, és ha bár eredetileg nem is rá irányulhatott, mégis az ő hátában lelt áldozatra.
Az ez után következő pár másodperc, ameddig még tudott magától, kibírhatatlan volt. A csontjai reccsenése, az egész testében szétáradó fájdalom, a vérének lüktetése a fülében. Lassan homályosodott el minden, majd beállt a teljes sötétség. Fogalma sem volt arról, hogy leesett, hogy valaki elkapta, valamint arról se tud, hogyan juttatták el a gyengélkedőig. Az egész bensőjét átfonta az a csöpögős, meleg és talán túlontúl kényelmes pokol, amit mindenki érez mikor elájul.
Kamilla nem azért vesztette el az eszméletét, mert a törött bordája károsan roncsolt volna valamit - legalábbis nagyon reméljük, hogy nem történt ilyesmi. Kamilla előtt a kíntól sötétült ez az élet, a csont egyre erősödő fájdalmától, amely átterjedt mindenhova. Aki még nem érzett ilyet, annak valószínűleg túlzásként hat ez az egész, én viszont azt kívánom neki, hogy soha ne is érezze meg, milyen.
Az újra belé nyilalló hasogatás téríti ismét észhez. Összerándulnak izmai, arcát egyetlen, gyötrelem teljes grimasz húzza össze, viszont szemeit még nem nyitja ki. A lehunyt pillák alatt szinte azonnal összegyűlnek a sós könnyek, kieresztést kérnek, s mikor elszabadulnak lassan, vontatottan szánkáznak végig a lány arcán, hogy mikor leérjenek hol a hajába, hol az alatta levő párnába ivódjanak bele.
- Valaki csináljon már valamit. - halk, kétségbe esett nyöszörgés csupán, az sem biztos, hogy valaki egyáltalán meghallja.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 5. 17:35 Ugrás a poszthoz


Reggel úgy felkelni, hogy kinézel az ablakon, és minden csupa fehér. Mégis, mi lehet ennél jobb? Hát semmi. Kamillánk is pont így gondolja, vigyorogva szállt ki az ágyból, rendezte el reggeli teendőit, és az órákon türelmetlenebb már nem is lehetett volna. Alig várta, hogy vége legyen a nap kötött részének, lecserélhesse a talárt, és kirobbanhasson összerondítani azt a gyönyörű fehér takarót. Még a kabátját is csak úgy sebtében rángatta magára, még össze se cipzározta, mert minek?
Most, hogy ismerjük a szőke izgalmát megérthetjük, miért húzta fel annyira, mikor az egyik elsős csak úgy rácsapta az ajtót. Bár dühös éppenséggel nem is lett, azért elkapta a hév, hogy ezt bizony most meg kell bosszulja. Mert mi az, hogy egy olyan kis pici - teljesen mindegy, hogy ő is volt olyan - rá meri csukni az ajtót. Összepréselte ajkait, sőt, még a szemeit is jól összeszűkítette, miközben kilépett, s menet közben hajolt le felmarkolni a muníciónak valót. Szusszant, aztán gyúrt egy direkt jó kemény hógolyót, hogy az a kis galád biztos érezze meg, majd minden terelői erejét és célzóképességét bevetve lendítette meg fegyverét áldozata felé.
És ez így mind szép és jó lett volna, ha mondjuk számol azzal, hogy a kicsi bekanyarodik valamerre, az ő megküldött golyója meg mást talál el. Akiről még innen is látszik, hogy nagyobb nála. Méretre legalábbis biztos.
Szemei kikerekednek, még a száját is eltátja, és mindez eltart egy pár másodpercig - pontosabban ameddig le nem vetíti lelki szemei előtt, milyen arcot vághatott a másik, amikor csak úgy, se szó se beszéd az arcába röppent a hideg szeretetcsomag.
- Azt a k*rva. - szájához kapva kezét nyögi ki - na de kislány! -, közben meg próbál halkan röhögni. Pedig amúgy lehet nem kéne.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 5. 19:24 Ugrás a poszthoz


Szélesen elvigyorodva nézi végig Ethan reakcióját, majd megrázva fejét indul meg a fiú felé. Mondjuk tényleg nem őt célozta, de most ha egyszer neki sikerült, és ha már így történt, akkor így is jó. Megfogalmazás lvl Kamilla. Ugyan azzal a csillogó görbülettel arcán lépked a mestertanonc felé, s mikor közelebb ér hozzá, párszor megvonogatja vállát.
- Valahogy kihozzátok belőlem. - jó, mondjuk nem olyan vicces az az eset, ahogy ők találkoztak. Hát majdnem meghalt, az a nőszemély ki akarta vágni. Nem mintha ő nem másképp cselekedett volna, ha betörik a fejét a férje ütőjével.
Nem, nem igazán zavartatja magát azon, hogy a prefektusnak valószínűleg jobb dolga is lenne mint mondjuk vele foglalkozni. Pofátlan nem pofátlan, ez van, és bizony most azt tervezi, hogy jól fent tarja, vagy a nyakába akaszkodik. Szegény Ethan, én sajnálom.
- Hogy vagy? - kabátja zsebébe dugja kezeit, miközben felpislog rá szürkés szemeivel, s kíváncsian billenti oldalra fejét. Amúgy jó kedve van, bár az élete megmentőjével valószínűleg akkor is így viselkedne, ha épp utálna mindenkit.
- Szépen hull a hó. - dünnyögve állapítja meg a nyilvánvalót, miközben arcát az ég felé fordítja, mintha csak meg akarna róla győződni.
- Mész valamerre? - ismét a vele szembe álló irányába fordítja figyelmét, és tényleg szépen mosolyog rá, hogy ne küldjék el a bús fenébe. Nem mintha ő speciel olyan lenne, de a francia ág tagjaival sosem lehet tudni. Főleg, hogy ő Rémi bátyja, és ismeri Rémit, pontosan tudja, hogy mennyire képes változni egyik pillanatról a másikra. Tú mács Saint - Venant Kamilla, tú mács.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 5. 21:48 Ugrás a poszthoz


Egy pillanatra felvonja szemöldökét, ám ugyan akkor ki is rázza a hideg. Amúgy fogalma sincs hogyan ütötte le Roxyt, ott kivágták a filmet, arra emlékszik, hogy valami olyasmit mondott neki, amit az anyja, aztán meg már hogy megjött Mihael, és akkor beszél hozzá, ő meg azt hiszi, hogy meg fogja ölni, és aztán megint filmszakadás, és utána meg már reggel. Mélyen beszívja a levegőt, ahogy a cipője orrát kezdi tanulmányi.
- Megbántam már elégszer. - halkan dünnyög, a bűntudata újraéled, hogy nem, ez bizony nem így van. Megrázza a fejét, elpillant oldalra, elhúzza a száját.
- Nem téged akartalak megdobni. - olyan nagy szemekkel pislog a másikra mint valami kiskutya, aki szétszedte a család kedvenc díszpárnáját és abban reménykedik, hogy nem rúgják ki a házból az utcára.
- Tényleg. Egy elsőst akartam. Rám csukta az ajtót. Tudatosan. - még magyarázkodik is mellé, hogy bizony így volt, higgye csak Ethan el. Az utolsó szót meg csak azért teszi hozzá, hogy nehogy már ráfogják a kisebbek terrorizálását, mikor neki meggyőződése, hogy a galád látta mikor ott lépkedett mögötte.
- Nagyon fáj? - összeráncolja homlokát közben a szóban forgó testrészre pillogva. Na, tényleg nem akarta, véletlen volt, ez is az elsős hibája. Miért tért ki, mehetett volna még egyenesen, vagy megállhatott volna megcsodálni Ethant, vagy tudja a fene. Na hát ennyit arról, hogy feldobja a hóval az emberek napját. Egyel találkozik, azt is arcon hajigálja. Semmi baj Kamilla, semmi baj.
- És.. Csak így egyedül? - összevonja szemöldökeit, hangjából süt, hogy tényleg kíváncsi. Az ember azt gondolná, hogy az ügyvédpalántára csak úgy tapadnak a nők, vagy ha nem is leányzóval, de mondjuk Iannal - bizony, tudja a nevét, meg azt is, hogy finom a zabpelyhe - ruccan ki.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. január 6. 10:23
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 6. 10:39 Ugrás a poszthoz


Halványan elmosolyodik a másik sóhaját hallva, aztán ez a görbület csak szélesedik, amikor megérzi szőkés fején a másik kezeit. Oké, ismét szent a béke, mindenki boldog lehet.
- Köszönöm.
Tudja ő jól, hogy most nem ezen múlik a kis lelke üdvössége, csak na. Ha már rászóltak, akkor egy kis ideig próbál viselkedni - jesszus, mintha csak egy négyéves gyerekről beszélnénk -, vagyis olyan illedelmesen meg minden. Azért csak Kamilláról beszélünk, tudja ő hol a határ, csak néha be kel húzni neki is a kéziféket.
Aztán jön a válasz az ő magyarázkodására, mire ő is felvonja szemöldökét.
- De ha egyszer rám csukta az ajtót. - ismétli meg az okot, és igen, nagyon szívesen hozzátenné ő azt, hogy tanuljon már az az elsős egy kis tiszteletet, de tudja ám, hogy az rá is ráférne. Na nem mintha olyan könnyű lenne ilyeneket csinálni a nagyobbakkal szemben, ha egyszer az ember csak úgy körbe van barikádozva velük, és a kilencven százalékukkal úgy viselkedik, mintha már az óvodában is puszipajtások lettek volna. Lehet, hogy egy vele egykorúval már azt se tudná mihez kezdjen.
Jó, Ethannek nem fáj, azért ő mégis egy lány, szépen is nézne ki a fiú, ha napokig tartó fülfájást kapna attól a kis hógolyótól. Tulajdonképp nem tudná Kamilla, hogy mit csináljon akkor vele, megkérdezné, hogy kér - e rá puszit, vagy valami. Erősen kétli, hogy Ethant egy ilyenért egyből a gyengélkedőre kéne cipelni.
- Hát.. Tudom is én. - megvonogatja vállait, miközben próbálja összerakni fejben a gondolatait, hogy úgy jöjjenek ki ahogy akarja, de közben félreérthető se legyen.
- Mondjuk Ian. Jóban vagytok, nem? - szívesen rákérdezne ő Elizára is, csak úgy, mert miért ne, hát annyi minden pletyka terjed egy ilyen iskolában, viszont inkább elveti az ötletet, nem az az életcélja, hogy fekete pontokat halmozzon a mestertanoncnál.
- Vaaagy ha ő nem ér rá, valami asszonnyal. - hát Kamilla, ez nem lett a legjobb.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 15. 18:43 Ugrás a poszthoz

Öcsi :3
Ő nem lesz semmi jónak elrontója, ha a gyerek havazni akar, hát akkor ő havazik vele. Azt azért említsük meg, hogy elég vicces fejet vágott, mikor Bence elé állt a gondolattal, hogy ők ketten menjenek ki és építsenek hóembert és minden ilyen dolgok. Mert Havasi uraság nem épp az az ember, aki csak úgy kivonszolja a seggét a hidegbe, és még bele is nyúl.
Rellonos leánykánk arcán olyan széles vigyor jelenik meg mikor kiérnek a kapun, hogy csak na. A mellette levő nyílván úgy gondolta, hogy majd ő maga lesz az építmény, legalábbis annyi mindent aggatott magára, mintha arra várna, hogy beburkolják a fehérséggel.
Aztán megkapja az utasítást, mire megemelkednek szemöldökei. Először fel se fogja, hogy ez valami viccféle lenne, kell egy kis idő míg leesik neki, de akkor már ismét mosolyog. Megveregeti a fiú vállát, talán egy kicsit erősebben is, hát had érezze már a testvéri szeretet.
- Én olyan hóembert csinálok neked. - bólint miközben felméri a terepet, majd meg is indul, bakancsaival nyomot hagyva a még érintetlen részen.
- Csak aztán nehogy az arcodra fagyjon az a csinos kis vigyor. - dünnyög, és már épp lehajolna, hogy akkor belekezd a hengergetésbe és gurításba és tervezésbe... Amikor fejen találják. Komolyan. Most tényleg, komolyan. Elmormol magában pár cifra román káromkodást, ahogy felemelkedik, és olyan arccal néz társára, mintha puszta kézzel le tudná vágni a fejét. Amúgy nincs ebbe semmi komoly fenyegetési szándék, csak szereti ezt csinálni. Ha Milán így, akkor ő is így.
- Most írtad alá a halálos ítéleted. - szélesen elvigyorodik, majd elindul felé, azzal a céllal, hogy akkor ő most jól bele fogja hempergetni a hóba. Aha, persze, mert majd még sikerül is neki, mi?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 16. 13:33 Ugrás a poszthoz


A kijelentésre sóhajt, viszont nem áll szándékában válaszolni, legyen az övé az utolsó szó, jó. Felvont szemöldökkel nézi őket, még el is mosolyodik, ez már teljesítmény. Viszont nem tart sokáig, elkéri a gyereket, s mikor karjaiban tarthatja, szervezetében túlságosan is sok lesz az oxitocin, eluralkodik rajta a boldogság, mintha csak tényleg az ő újonnan szülött gyereke lenne. Norbert újabb mondatára lebiggyeszti ajkait, és úgy pislog fel rá, mintha komolyan venné.
- Képes lennél elhagyni engem meg a babánk? - halkan kérdezi, szépen eljátsza, miként szomorítja el a tény hogy a gyereke apja csak úgy lelépne.
Mikor megérzi a másik karjait a vállán, ismét elmosolyodik, fejét a másiknak dönti, egy pillanatra lehunyja szemeit. Hát tiszta aranyosak így együtt, mint egy kis család, akik szeretik egymást és nincsenek eget verő veszekedéseik, se semmi ilyesmi. Béke és nyugalom és harmónia és boldogság, csupa pozitív dolgok.
Az, hogy engedélyt kap egy titkos névre, ismét megmosolyogtatja.
- Megmelengeted a szívem Mister Szentmihályi. - aprót sóhajt, miközben felnéz rá. Híró, az. Majd a műbabák történelmének megalapozója, mi?
- És te fogod megtanítani szuperhősködni? - nem állja meg, hogy ne kérdezze meg. Amúgy megfogalmazódik benne az a gondolat is, hogy mi lesz akkor, ha esetleg Leopold nem akar mindenkit megmenteni, vagy akármi. Viszont nem akarja lelombozni a másikat ilyen negatív gondolatokkal, még a végén megkapná, hogy rossz hatással van a gyerekre, és nem engedi majd a közelébe.  
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 23. 13:45 Ugrás a poszthoz


Az a helyzet, hogy ha két kviddicses egy szobába kerül, akkor ott bizony éhezés van. Kamilla evett, Becca is evett, még vacsoránál, aztán rendeztek egy pikniket Kamilla ágyán, és.. Megbeszélték, hogy még tudnának enni, és Kamillán volt a sor, hogy végigszambázzon a kastélyon a konyháig, hogy beszerezzen valamit ami ehetőt. Pizsamában van, tekintettel arra, hogy azért elég rendesen éjszaka van, meg még jól beburkolta magát egy puha zöld pokróccal, hogy biztosan ne fázzon meg, és miután sikeresen végigkommandózott a folyosókon, minden kopogás nélkül nyit be a konyhába. Mikor meglátja a már bent üldögélő alakot, egy pillanatra kihagy a szíve, mert mi van, ha most, a célban bukik le és akkor nincs kaja, de van büntetés.. Aztán jobban szemügyre véve az alakot rá kell jönnie, hogy ez csak a csaj a klubhelyiségből. Aki biztos nem prefektus, mert egyszer nem olyan a viselkedése, kétszer meg nem is úgy néz ki mint valami rend őre.
- Na mi történt, nem kaptál ágyba reggelit? - megemeli egyik szemöldökét a kérdés közben. Meglapogatja az elé siető manó fejét, közli vele, hogy nem kell a segítsége, nyugodtan pihenjen csak mert amúgy ő elboldogul itt egyedül is, és elindul a hűtő felé, a kincses térképe első megállója felé.
- Az kislányok ilyenkor már aludni szoktak nem? - ezt már félig a kaja tárolásának használt berendezési tárgyban kérdi, na nem mintha ő amúgy valami sokkal idősebb lenne. Hiába, ha az ember tele van vele öregebbekkel - még a legfiatalabb barátja is egy évvel megelőzte -, akkor előbb - utóbb elkezd így viselkedni. Főleg a rellonban. Kivesz egy finomnak tűnő zselés valamit, majd a szőkeség elé fordul.
- Nem félsz, hogy elkap valami csúnya gonosz szörny? Vagy egy prefi?
Mintha csak Mihaelt hallanám.
- Tudod, egyik sem kímélne.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. január 23. 16:35 Ugrás a poszthoz


Jó, mondjuk nem várt nagy vallomásokat. Igazából tőle nem várt különösebben semmit, egyszer találkoztak, jól kibeszélték magukat, és annyi volt. Most valahogy nincs kedve bunkó parasztnak lenni, valahogy az éjszaka mindig ezt teszi - még most is, hogy már tud aludni. Vállat von, elvesz egy villát, kiszel egy darabot a piros zseléből, ami minden bizonnyal gyümölcsből készült.
- Pedig gondoltam kedves leszek és beszélgethetnénk mondjuk. De ha aranyvérű kisasszony lelkét sérti a tény, hogy létezem, akkor felőlem ülhetünk kussban is. - figyelmét visszafordítja a kezében levő tányérra, ízlel, nyel, újabb falat, újabb nyelés. Összeráncolja homlokát, újra felnéz az asztalnál zabálóra.
- Amúgy te alapból ilyen vagy, vagy csak én jelenek meg rosszkor? - nem tudja befogni a száját, miért is tudná, mindjárt kiátkozzák innen a csinos kis fenekét. Bár ha megfogadná magában, hogy nem szól egy szót se, akkor is biztos eszébe jutna valami, aminek úgy érzi hangot kell adnia és akkor nekikezdene.  Ő egy ilyen ember, vannak ilyen napjai - estéi -, és amúgy meg volt már olyan, hogy mikor kérdezték se nyitotta ki a száját mert vagy lusta volt, vagy morcos.
A tányért leteszi, felfedező útra indul a helyiségben, mert amúgy nem feledkezhet meg az eredeti küldetésre, Becca vár rá, Becca számít rá... Lehet Becca elalszik mire vissza ér.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 15:36 Ugrás a poszthoz


Kamillát aztán könnyen bele lehet rángatni a hülyeségekbe, az meg már aztán teljesen mindegy, hogy az jó - e vagy rossz. Neki jelenleg épp LLG - n kellene lennie, a fiú óráját nem tudja. Nem a volt házvezetőjével van baja, egyszerűen csak most jött az alkalom.
Tök ártatlan fejjel dugja be fejét a tanáriba, mint aki épp keres valakit valami roppant hatalmas probléma miatt, aztán látva, hogy nincs bent épp senki, szélesen elvigyorodva pillant a háztársára.
- Oké, szabad a terep. - azért halkan beszél, mert biztos ami biztos. Összedörzsöli kezeit, ahogy ő szépen be is lép, aztán körbenéz a helységben. Mert nem cél nélkül ténferegnek itt, csak úgy mert miért ne.
Annak ellenére, hogy nincs meg minden részlet, például az áldozat, aki majd mikor visszajön óráról nem fog találni valamit, valamit ami nagyon fontos.
- Szóval. Te mit mondasz, melyik legyen? - összeteszi kezeit, mintha imádkozna, miközben állához érinti ujjbegyeit.
- Én azt mondom, hogy az ott. - a számára legszimpatikusabb asztalra mutat, majd felnéz a másik rellonosra.
- Tudod mi lenne igazán jó? Ha kifognánk azt, amelyik minket is tanít. - ez azért is nehéz, mert két külön évfolyamon vannak, de most ez a tény eltörpül a szemük előtt lebegő szent cél előtt. Szusszan egyet, leereszti kezeit, majd elindul a helyiségben, keresve a megfelelőt. Nem mintha meg tudná állapítani csak úgy, hogy melyik asztal kihez tartozik, de bízik a megérzéseiben. Hogy majd mikor mellé ér megérzi, vagy kap egy jelet, vagy valami.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 18:41 Ugrás a poszthoz


És még ki is oktatja. Kamilla felvont szemöldökkel hallgatja, arcán nem tükröződik különösebb érdekeltség, közben meg eszi a tányérja tartalmát.
- Először is ez egy felrúnázott hűtő. Ismered a szót? Tudod, bevonták varázslattal, hogy itt is működjön. - nem titok, hogy nem vár el különösebb értelmességet a lánytól. Nem az a baja, hogy szőke, ő maga is szőkés, csak.. Süt róla, hogy buta.
- Na már most. Szerintem ha ezzel megáldották, hogy működhet itt is akkor biztos az olyan esetekre is felkészültek mint én. Okosak voltak. - vállat von, rág, nyel. Összeráncolja homlokát.
- Az tudod mit jelent? - nem igazán fogja vissza magát, nem látja értelmét annak, hogy itt meghunyászkodjon, eljátsza a jó kislányt és úgy beszéljen ezzel a fennhéjazó, beképzelt aranyvérűvel, mintha az megérdemelné a tiszteletét.
És akkor "kifejeznéd, hogy milyen vagyok?". Magában jól elszórakozik ezen, még egy mosolyt is megenged. Szórakoztatja ez a lány, határozotta szórakoztatja.
- Miért, nem ismered önmagad? - micsoda kár. - Bár nem is csodálkozom. Biztos körbeugrálnak, nyalják a talpad, ilyenek.. - szent meggyőződése, hogy igaza van. Elvégre csak rá kell nézni erre a lányra, és bár külső alapján az első benyomás biztos a "hű de kis aranyos", miután megszólal, ez biztos összeomlik. Viszont nem kezd bele gondolatai megfogalmazásába. Nem mert nem tudja megfogalmazni őket, sőt, tökéletesen ki tudná fejezni magát, csak a háztársat nem tartja arra érdemesre.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 19:04 Ugrás a poszthoz


- 03:00 -

Minden egyes áldott éjszaka egy és ugyan az. Mindig. Nincs változás, nincs eltérés. A szoba sötét, a lány kuporog az ágyon. Az ajtó nyílik, megjelenik benne a lehető legnagyobb félelme, közelít hozzá. Aztán felriad mielőtt megtudná mi az álom vége. Tulajdonképp ez az egyik legnagyobb szerencséje, hogy fel tud belőle kelni.
Egy ideig még feküdt az ágyon, majd mikor belátta, hogy remegése nem fog csillapodni, felkelt. Előbányászta a szekrényéből az egyetlen Nimródtól lopott pulcsiját, ami bőven leér a térdéig, és úgy indul meg a már megszokott útján Norbihoz. Nem mondhatni, hogy sietne, de éppen azért nem is pocsékolja az időt.
Már nem nézelődik az úton, nem próbálja megjegyezni mi hol, merre, mikor kell merre kanyarodni. A lábai szinte maguktól viszik, mintha most oda szorult volna le az agya - mert hogy a fejében most semmi nincs, az is biztos. Semmi gondolat, semmi érzelem. Teljesen ki van ürülve, mert egy elhasznált befőttesüveg, amit már megszabadítottak tartalmától viszont szépen kimosták annak reményében, hogy egyszer majd újra használva lesz.
A lány maga kívülről sem mutat jól. Bőre az átlagosnál is sápadtabb, szemei karikásak, és ha az ember mindettől el tud vonatkoztatni, tisztán láthatja rajta, hogy fáradt. Nem testileg, nem azért mert felriadt az éjszaka közepén. Lelkileg ki van merülve, leszívták a rémálmai, leszívta az, hogy folyamatosan ellenálljon az apjának - amit egy ideig még nem fog abbahagyni. Nem engedi a büszkesége.
Úgy közlekedik a folyosókon, mintha egy szellem volna, csak megjelenik, aztán a következő fordulóban már el is tűnik, nem hagyva maga után semmit. Nem igazán érdekli a külvilág, most valahogy tényleg nem érdekli semmi. Ha mellette robbantanának el egy atombombát, azt ugyan úgy nem tudná felfogni, mintha mögötte lépkedne valaki.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. március 2. 19:31
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 20:08 Ugrás a poszthoz


Azt azért már meghallotta mikor megszólaltak mögötte, nagyon is. Hirtelen rándulnak össze izmai majd megtorpan, viszont nem fordul. Fejét lehajtja, szőkés tincsek szöknek arcába. Egy picit azért megkönnyebbül, mikor rájön, hogy nem épp egy teljesen idegen prefektussal van dolga.
- Mit kell csinálnom? - felnéz, nagy szürkéit rá függeszti. Biztosra veszi, hogy ennek büntető a vége, bele is van törődve a dologba.
- Szia. - halk sóhaj, normális esetben még mosolyogna is hozzá, de most egyszerűen nincs hozzá ereje. Ezért is utálja ennyire az éjszakákat. Mert nappal valahogy még bírja, tök profin beadja úgy mindenkinek, hogy semmi baja, csinálja a sok hülyeséget, aztán leszáll a nap, próbál aludni, nem megy neki, és elgyengül. Nagyon.
A kérdésre összeszorítja ajkait, és bár arcára még mindig nem ül ki semmi, belül olyan, mintha szilánkokra törne. Elég sokszor eljátszotta már ezt, elege is van belőle. Megrázza fejét, nem mintha számítana arra, hogy Jared el is hiszi. Csak még mindig benne van ez, hogy könnyebb letagadni, mint beszélni róla. Szemeibe sós cseppek gyűlnek, amiket igyekszik ki is törölni onnan.
- Megölelhetlek? - csuklójára húzza a pulóver ujját, fázik, most hirtelen elmondhatatlanul fázik. Szeretné, ha Jared nem nem kérdezne semmit, csak most nem, mert ő most egyedül egy ölelésre vágyik, hogy érezze, hogy valaki törődik vele.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 21:02 Ugrás a poszthoz


Hálás azért, hogy nem fogják be vécét takarítani, vagy mosogatni a manóknak, vagy ilyenek. Jelen pillanatban nem látszik rajta, de tényleg hálás. Ugyan úgy ahogy azért is, hogy az eridonos prefektus nem kérdez tőle semmit, nem kezdi faggatni, sőt, még nem is sürgeti. Az érzés, hogy meg akarja ölelni, hirtelen jött, teljesen magától. Megkönnyebbülten szusszan fel, ahogy engedélyt is kap rá, pedig meg volt győződve arról, hogy a fiú ott fogja hagyni és hülyének fogja nézni.
Homlokát belefúrja a másik felsőjébe, úgy kapaszkodik belé, mintha ő lenne az egyetlen dolog ami még a földön tartja. Újra elkapja a remegés, mintha fázna, vagy épp elmondhatatlanul rettegne valamitől. Beleharap alsó ajkába miközben próbálja visszafojtani az egyre jobban rátörő zokogást, nem akar rá akaszkodni, nem akar púp lenni a hátán. Mégis valahogy úgy érzi, hogy számíthat rá, és most jobb helyen, jobb ember mellett nem is lehetne.
- Ne haragudj. - lehunyja szemeit nyöszörög bele a prefektus mellkasába. Nem igazán zavartatja magát a másik ügyetlensége miatt még ott az elején. Ő ilyen ember, ő a legapróbb dolgokból is megérzi, ha valaki törődik vele, és ezt értékeli is.
Aztán ahogy az ölelés körülötte biztosabbá válik, fokozatosan múlik el a remegése, biztosabban áll meg a lábain. Még mindig nem mond semmit, pedig hirtelen annyi mindent kezdett érezni, gondolni, és mindet ki szeretné beszélni magából, hogy túltegye magát rajtuk és ne legyenek többé, és.. Annyira képtelen rá.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 2. 22:23 Ugrás a poszthoz


Valahogy biztonságot jelent most neki ez az egész, ezért is csillapodik le a helyzethez képest igenis hamar. Ahogy beszuszogja az illatát, könnyeit felszívja a másik felsője gerince mentén pedig végigfut a hideg minden egyes alkalommal, mikor végigsimít a hátán, az egész valahogy olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást. Az egész olyan jó. Mikor Jared ismét beszélni kezd, jobbjával elengedi, megtörli az arcát, hogy azért ne nézzen már úgy ki, mint akin átment egy tehéncsorda. Nem mintha különösebben érdekelte volna Sebastian véleménye a külsejével kapcsolatban, csak azért na, emberek között illik valahogy kinézni. Még akkor is, ha épp éjjel van és a közelben valószínűleg egyedül ők ketten vannak ébren.
- Neked nem baj? - megint csak felpislog rá, ahogy leereszti kezeit és egy egészen aprócskát megrándulnak ajkai egy mosolyféle felé. Tényleg nem szeretne ráakaszkodni a saját problémái miatt, és bár valamiért tisztában van vele, hogy ha a másik másnap vizsgázna, valószínűleg nem ajánlgatná fel itt neki, hogy ébren marad vele, mégis, lehet, hogy fáradt. A normális emberi lények ilyenkor fáradtak szoktak lenni. Aztán meg kell győződnie róla, hogy nagyon is komolyan gondolja ezt a dolgot, ami valljuk be, nagyon is jól esik neki.
- Igen, az.. Jó lenne. - újabb bólintás miközben megint mosolyoghatnékja támad, de még mindig nem jelenik meg az a görbület az arcán.
- És nem is mondod el senkinek? - nem mintha attól félne, hogy majd másnap reggel az lesz az első dolga, hogy kiáll az iskola közepére, és majd teli torokból kiabálja, hogy "Kamilla sírt az éjszaka". Bár elképzelve egész viccesen néz ki, az tény. Pislog rá mint egy megszeppent kislány, mert igen, Kamilla ilyet is tud. Meglepő, mi?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 13. 12:50 Ugrás a poszthoz


A legutóbbi edzésen becsomósodtak az izmai, és amúgy is eléggé ráfért már, hogy ne csináljon semmit, csak pihenjen. A forró víz pedig általában el szokta lazítani, meg megnyugtatja - szóval miután minden dolgával végzett, szépen fogta a cókmókját, és szépen legyalogolt ide azzal a tudattal, hogy úgy szétlazítja magát, hogy éppen csak ne essen szét. Hát nem sikerült. Miután egy negyed órát ücsörgött rá kellett jönnie, hogy ugyan olyan fáradt és kialvatlan, úgyhogy ő köszöni szépen, akkor ennyi elég is lesz. Sóhajtott, kiszállt, betekerte magát a törölközőjébe, és szépen meg is indult azzal a céllal, hogy visszasétál a kastélyba, aztán feltrappol az eridonba, és megkéri Norbit, hogy nyomkodja ki a csomókat a hátából meg a felkarjából. Ez eddig szép és jó is volt, egészen addig, amíg meg nem pillantotta a másik Szentmihályit - akinek történetesen köze sincs ahhoz, akiről az előbb beszéltünk. El is kezdte rágni a száját rendesen, meg őt is a valamilyen érzés, elvégre csak nem mehet itt el, mintha észre sem vette volna - főleg azok után, amit levágott ott Svédországban. Pedig az tényleg nem az ő hibája volt, és istenére legyen mondva, ha még egyszer meglátja a szárnyas pelenkást, egyenként fogja beleállítani a nyilait. Apró sóhaj hagyja el ajkait, a franc meg tudja, az emberek újabban olyan csöppnyi dolgokon sértődnek meg, ő meg csak pislog nagyokat rajtuk. Mindezt végiggondolva el is döntötte, hogy akkor ő mégis marad egy kicsit. Letette törölközőjét a neki megfelelő helyre, kibújt a strandpapucsból, beszállt a vízbe, aztán igyekezve a lehető legészrevétlenebb maradni, közelíti meg háztársát. Szeret a meglepetés erejével élni. Aztán ha minden jól megy, és Ádám tényleg nem veszi őt észre, belekapaszkodik a vállaiba, és köszöni szépen, ő jól van.
- Csak nem fájnak?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 28. 14:35 Ugrás a poszthoz



Felvont szemöldökkel hallgatja végig Mihael nyilatkozatát a játékáról, ám szája sarkában ott bujkál a mosoly, amely meg is jelen mikor a rellonos ujjai összekócolják a haját.
- Köszi. - ez még olyan kis nyugodt, olyan kis aranyos hangon mondja ki, megköszöni az elismerést, meg megköszöni, hogy egyáltalán foglalkozott vele annak ellenére, hogy játék terén ellenségek voltak. És ez után robban a bomba, Misi elkezdi taglalni a meccset. Amivel még nem is lenne baj, de abban az előadásban, amiben ő reprezentálja! Kamilla tudja, hogy valószínűleg most komolynak kéne maradnia, és végighallgatnia valami komoly arccal, de nem megy neki. Megrázza fejét miközben nem éppen halkan nevet fel, és nem hogy még abbahagyná, folytatja. Betölti vele a gyengélkedőt, és nem, nem igazán érdekli, ha valakit esetleg ezzel felébreszt vagy megzavar. Eddig csendben volt, és amúgy is, ennyi kijár neki.
- Az valójában egy összetett stratégiai művelet volt, húúú, ha tudnád, hogy mennyit gyakoroltunk rá. - jelenti ki vigyorogva. Amúgy erről szó sincs, az egész csak megtörtént, ő nem tudta megmenteni Mátét - amúgy nem mondhatni, hogy enné belülről a bűntudat, elvégre két navinés terelő volt azon a pályán -, ami aztán nem sikerült, és akkor nem igazán emlékszik mi történt utána, a lényeg, hogy jól lehúzta Flórát - ami amúgy tényleg nem volt valami szép dolog.
- Szóval vigyázzatok, ki tudja, mi lesz még a következő meccsen. - megvonogatja szemöldökeit, mintha ezzel rá tudna ijeszteni Mihaelre. - De nyugi, vége van. - megint csak rá mosolyog, még meg is paskolja a lábát.  Inkább áttereli a témát arra a bödönnyi kincsre amit a mestertanonc magával hurcolt, még mielőtt agyvérzést kapna, vagy valami. A válaszra ismét csak megemeli szemöldökét és levonja a következtetést, hogy kap belőle, remek. Aztán megint csak felnevet, de ezt azért már igyekszik visszafogni, szóval a végeredmény inkább hörgésnek nevezhető.
- Még a végén azt hiszem, hogy megszállt odafent a szentlélek. Lázas vagy, vagy magadtól törődsz ennyit velem? - nem mintha ellenvetése lenne a dolog iránt, sőt, igazából örvend neki. Bár nem vállalna be még egy zuhanást.
Azért kinyitja a száját, még a szemeit is becsukja, várva, hogy mikor ízlelheti meg az új gyógypapit.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 29. 12:15 Ugrás a poszthoz


Amikor az ember fáradt, akkor ingerlékeny. Nagyon. Nagyon nagyon. Szóval ha nem lenne épp azzal elfoglalva, hogy keresse a patkányát - mert jelenleg nem tud másképp gondolni a pikára, bármilyen aranyos is legyen - aki csak úgy gondolt egyet, és eltűnt, mert miért ne. Jó, hogy a disznó megvan ott a kecskével nagy békességben, imádják egymást, meg minden, pont a legkisebb kis dögnek kell eltűnnie, igen. Viszont eltértünk a témától, szóval ha nem lenne elfoglalva azzal, hogy kidühöngje magát, akkor biztos ráordítana arra a vén szipirtyóra ott a festményben, hogy fogja már be azt a lepcses, ezer éves száját. Ő oda megy ahova akar, úgy, ahogy akar, akkor, amikor akar, nem fogják némi festett vénasszonyok korlátozni.
És ha már a korlátozásról van szó. Francnak meg kellett idecsődíteni azt a rakat felügyelőt. Bár ez a tény kevésbé dühíti fel, majd ráér méltatlankodni amikor elkezd érződni a jelenlétük a kastélyban. Őt csak az zavarja, hogy több lett a szabály, szigorúbb lett a szabály - na nem mintha eddig különösebben betartotta volna őket. Ha pedig vészesen égni kezd majd a talpa alatt a talaj, akkor nemes egyszerűséggel lelécel mondjuk a faluba, mondjuk az apjához. Bár lehet akkor is gyanús lenne, halál tudja, ezek úgy néznek ki, mint akiknek még a lélegzetvételed is gyanús, sőt, a bőrlégzésed is. Simán el tudja képzelni, ahogy nagyítóval elkezdik vizsgálni a pólusaid, nincs - e bennük valami, ami bűnös.
- Hova az anyámba tűntél el? - leginkább magának dünnyög, meg az állatkájának, hátha az meghallja és előmászik. Még mielőtt a gazdája találja meg. Nem mintha bántaná vagy valami, de haragudna rá, az egyszer biztos.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 29. 16:24 Ugrás a poszthoz


És kit kapnak el már az elején? Na kit? Hát persze, hogy Kamillát, mintha csak vonzaná maga köré a sintéreket, függetlenül attól, hogy ő jelenleg az összeset visszakívánja oda, ahonnan jött. És nem, nem a minisztériumra gondol, hanem egy sokkal régebbi lyukra, mondjuk oda, ahonnan először bújtak ki és visítottak, mert akkor mást még nem nagyon tudtak csinálni.
Ahogy felhangzik mögüle a hang, egy pillanatra még az ütő is megáll benne, előre szegezett pálcával fordul meg a tengelye körül - nem mintha olyan sokat használna egy harmadikos kezében a cseresznyefa -, majd szusszan, a kérdésre pedig megforgatja szemeit.
- Nem, keresem a szabadságom. - nem épp barátságosnak mondható az a dünnyögés, amit produkál, de ezt a felügyelő biztos nem fogja a szívére venni.  Bár jobban átgondolva akár ki is használhatná a helyzetet, leginkább a kérdést amit felé intéztek. A bőre alapból fehér, a kialvatlanság miatt pedig elég szép fekete foltok díszelegnek a szemei alatt. Simán előadhatná, hogy fáj a feje, vagy elkapta a hányinger. Sőt, még hitelesebb lenne, ha egyenesen telibe is rókázná a bácsit - és valljuk meg, ha Mr. Mindenszabálytbetartatok tovább füstölög itt a közelében, akkor erre is sor fog kerülni hamarosan.
- Mondja csak, van magának gyereke? - összefonja kezeit mellkasa előtt, ahogy felteszi ezt a légből kapott kérdést, remélve, hogy majd kellően fog hatni a meglepetés erejével. Addig is pedig várja az Isteni csodát, hogy megmenekül. Vagy tényleg képenokádja. Bár ahogy elnézi a helyzetet, a második opció hamarabb fog bekövetkezni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 7 8 9 10 » Fel