30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Le
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 19. 09:17 Ugrás a poszthoz


- Ühüm - gondolkodva bólintok, ahogy enyhén még csücsörítek is. Krémes, könnyű, rövid. - Valami sütés nélküli karamellás dolog jó lesz? - kérdőn pislogok rá, igazából ez a legkönnyebb dolog, amit ismerek. És sütni se kell, szóval ha Csongi otthon egyedül nekiáll, nem gyújtja fel az egész házat. Remélhetőleg. Nem akarok veszett szülőkkel veszekedni a felelősségről, meg ilyenekről.
- Oké, akkor keress légyszi egy tepsit, én meg addig előbányászom az alapanyagokat - elmosolyodva adom ki az utasítást, ahogy el is kezdek a szekrényekben kutatni keksz után. Az alapelv az, hogy a kekszet beáztatjuk a tejbe, aztán kirakjuk vele a tepsit, ezt simán rábízhatom a levitásra, mert ebben nincs semmi bonyodalom. És bizonyára ügyesebb annál, amit mond, de hát ismerjük a kékeket, a szerénységet nem lehet nekik felróni, be van építve a génjeikbe.
- Hmh, én is - ó igen, a kviddics, meg Mínea leszívnak. Nem mintha nem élvezném az edzéseket, meg nem imádnám a kapitányunk - aki most, hogy megnyertük a kupát még jobban hajt minket, elvégre meg is kellene tartani. Ezért pedig futjuk a dupla köröket, és mintha Aiden is jobban kergetne a hülye gurkóival. Mondjuk ő lehet, hogy még mindig haragszik a korcsolyás dolog miatt. - Nem tesz semmit, máskor is szívesen - itt azért megeresztek egy bátorító mosolyt felé, jelezvén, hogy én nem bánom, meg ez nekem nem fáradtság. Amit nem akarok megcsinálni, azt ígyis-úgyis megkerülöm ilyen vagy olyan módon, szóval ja. - Meg is van - mint valami díjat, úgy mutatom fel a csomag háztartási kekszet, aztán le is rakom az asztalra, és ha Csongi is sikerrel járt a serpenyővel, akkor megint beszélni kezdek.
- Szóval ezeket áztasd be a tejbe, hogy olyan puha legyen, de ne menjen szét, aztán tedd be őket a serpenyőbe, hogy elfedjék teljesen az alját. Aztán, ha kész vagy vele, akkor keverd fel a tejszínt, én meg addig csinálok rá pudingot.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 25. 14:25 Ugrás a poszthoz


öltözetsetting fires

- Hogy mi a probléma a magyarokkal? - mustárszín kabátomba mélyesztem kezeim, ahogy elmosolyodva pillantok fel a gubbasztó kviddicsesre. A hangom sem rosszindulatú, inkább élcelődő, olyan viccesen piszkálódó.
Amikor írt, ugyan nem válaszoltam, de egyértelmű volt, hogy eljövök. Egyrészt mert miért is ne jöttem volna el, másrészt pedig amúgy sem volt mit kezdenem magammal az ágyban való fetrengésen kívül. Jó, nyilván ott a takarítás, meg a főzés, amik kihagyhatatlan dolgok, ha az ember együtt él az apjával, de azok olyan kis mellékesek. Majd meglesznek.  
- Hogy-hogy erre? - felmászok mellé, aztán le is pakolom magam, a lábaim lelógatva lóbálom meg azokat. Kezem megtámasztva magam mellett pillogok rá, ahogy kicsit oldalra billentem fejem, s ezzel meg is szabadulok az arcomba lógó, barna tincsektől.
- Merre hagytad a sikongó rajongóid?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. december 3. 11:35 Ugrás a poszthoz


Felvonom szemöldököm a számára jogos kiakadáson, meg érvelésen. És itt most kiemelem, hogy számára jogos.
- Nem hiszem, hogy te meg a tacskó egy égövi állatok lennétek - elhúzva szám pislogok rá. Bizony, itt vannak faji eltérések, meg amúgy is, Bojarskinak nagyobb a teste, több hőt tud termeli, ellenben szegény kicsi tacsival. Szegény, szegény kicsi tacskóka.
A válaszára csendben bólintok, hagyom, hogy végigmondja, amúgy sem vagyok az a beszédes, közbevágós fajta. Tulajdonképpen soha nem is voltam az, már csak abból kiindulva sem, hogy magam ismerve én is utálom, ha valaki a szavamba vág. Szóval ja.
- Tehát eleget leszel itt ahhoz, hogy kigyere a meccseimre és végignézd, milyen jól teljesítek - elvigyorodva fordítom felé a fejem, ahogy nem szűkölködöm a túlzásokban. Az, hogy "milyen jól teljesítek" egy kicsit erős ugyan, tekintve, hogy még mindig nem lőttem egy gólt se, de - ez itt most egy hatalmas de - eddig tök sikeresen szereltem, meg szállítottam a kvaffot egyik oldalról a másikra. Szóval ja. Ahhoz képest, hogy én terelőnek indultam, kezd egész jó kis hajtó válni belőlem. Amit tulajdonképpen Míneának köszönhetek.
- Hát én is megvagyok - megvonogatom vállaim, most lenézve szemlélem az alattunk elterülő homokot.
- Készülünk a csapattal az idényre, éldegélek az apámmal, ilyenek -nos, ez már kevésbé mondható izgalmas életmódnak. De kezdetben megteszi.
- Mikor jöttél?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. december 26. 11:12 Ugrás a poszthoz


kinézethigh enough

Nekem amúgy nem kéne itt lennem, és én amúgy máris megbántam, hogy ide tuszkoltak. Itt van egy csomó ember, és a környezetemben van egy csomó sipákoló lány, akik idegesítőek. Nagyon idegesítőek. Abban a reményben, hogy nem taposnak el, lepakolom magam a földre - mint egy csöves, igen, pont úgy -és felpillantok a szintén sipákoló nőszemélyre, aki azt hiszi legjobb barátnők vagyunk, és elrángatott ide. Mondjuk eben az apámnak is van keze, mert szerinte meg jót tesz nekem, ha emberek közé megyek, és folytatok némi érintkezést velük... Hát szerintem nem.
Történik valami, mire a visítás olyan hangossá válik, hogy muszáj befognom a fülem, majd, mire következőre felnézek, már se barátnő, se semmi. Hát szép, mit ne mondjak. Szusszanok egyet, aztán feltápászkodva nézek körbe. Oké, akkor most elfoglaljuk magunkat az elkövetkező pár órára, amíg ezek kitombolják magukat. És erre mi is lehetne a jobb lehetőség, mint járkálni? Szóval azzal az ürüggyel, hogy vécét keresek, kiirányítanak valami folyosóra (?, fogalmam sincs mi ez). Én meg járkálok. Keresem a mosdót. Life goals.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. december 29. 17:52 Ugrás a poszthoz


Nem szeretem az idegeneket. Az olyan idegeneket, akik belemásznak a személyes terembe. Amikor meghallom a hangot a hátam mögül, hirtelen fordulok meg, majd hátrálok vagy két lépést, hogy kapjak rendesen levegőt. A kérdésre felvonom szemöldököm, szürkéim végigjáratom rajta.
- Attól függ, ki az a valamelyik? - jól megnyomom a csodálatos megnevezést, mert miért is ne. És amúgy nagyon is jogos a kérdés, mert ha úgy vesszük, akkor valamelyik sikongató idegesítő rajongójának vagyok a "barátnője", de halvány lila fogalmam sincs, hogy ő itt kire gondolt.
- Hát... A képeken nem így néztél ki - összefonom karjaim a mellkasom előtt, oldalra billentem fejem. Valahogy a képeken, amikre Noémi nyáladzott, tényleg másabb volt.
És akkor köszönöm szépen, én itt be is fejeztem a beszélgetést. Elvégre neki úgyis dolga van, kell menni autogrammot osztogatni, meg sztárkodni, meg nem is tudom, mennyi mindent kell csinálni egy ilyen híres embernek. Én ugyan fel nem szeretném tartani, se semmi.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 5. 14:24 Ugrás a poszthoz


we are scared to be lonely

Este van. Fúj a szél. Nem annyira hidegen, hogy fázzak, éppen annyira, hogy érezzem. Kihúzom a kabátom alól a felsőm ujját, aztán a mustárszínű, kötött anyaggal törlöm meg az arcom. Csak kifújta a szemem. Maya nyüszít mellettem, majd megnyalja az arcom, mire elmosolyodom, s megsimogatom. Lefekszik. A combomra teszi a fejét.
Csend van.
Elment. Egy szó nélkül lépett ki az ajtón, nekem pedig fogalmam sincs, meddig fetrengtem az általunk teremtett mocsokban. Először a hideget vettem észre. Amikor szomorú vagyok mindig hideg van körülöttem, fizikailag. Hazamentem. Eljöttem. Ebbe a végtelen, mély csendbe, ahol kikapcsol az agyad, és nem marad más, csak a hűvös, sötét üresség, akármerre csak nézel. Mély levegőt veszek, hátratúrom az időközben szemembe hulló hajam, hátradőlök a fán, és felmeredek az égre.
A nagyapám azt mondta, hogy ha elveszítünk valakit, akkor majd fentről fog ránk vigyázni a csillagokból. Ő nem volt ilyen nyálas ember.
Azt már nem mondta mi van akkor, ha a csillagok nincsenek fent, csak a sűrű, fekete végtelenség.
Lehunyom szemeim. Szőrös fejet érzek a sajátom mellett, meleg leheletet az arcom oldalán. Jó lenne sírni, de nem tudok, mert nem érzek semmit. Megint hideg van.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 15:52 Ugrás a poszthoz


Maya felemeli a fejét, megcsóválja a farkát, majd, ahogy Noel leül, vissza is fekteti kobakját a combomra. Mély levegőt veszek, kinyitom a szám, hogy beszéljek, aztán visszacsukom, és hagyom, hogy ő szólaljon meg először. Hosszan kifújom a levegőt, felülök, a karja alá bújok. Felhúzom a lábaim.
- Nem akarom, hogy rosszban legyünk, és haragudjunk egymásra - a fejem a mellkasába fúrva motyogok bele a kabátjába. Ő a legjobb barátom. Ez előtt is a legjobb barátom volt, most is a legjobb barátom, és nagyon remélem, hogy ez után is a legjobb barátom lesz. Mert szükségem van rá. És szükségem is lesz rá még nagyon sok ideig. Ha tetszik neki, ha nem. Egy picit megemelem a vállaim, aztán hagyom, hogy visszaessenek.
- És.. Nem tudom - már kicsi korom óta nem vagyok képes kifejezni magam. Ez részben köszönhető Melindának, de részben magamnak is, amiért nem akartam róla beszélni. Senkinek. És bármennyire is van most sok minden a fejembe, túl összetettek, túl sokan vannak, és túl nehezek ahhoz, hogy szavakká formálhassam őket. Pedig szeretném.  
Becsukom szemeim, megint megvonom a vállam, aztán veszek még egy nagy levegőt, hogy beszéljek, de végül megint csak becsukom a szám, megrázom a fejem, és, amennyire lehetséges, még közelebb mocorgok hozzá.
- Nem akarom, hogy te is elmenj - a hangom még nyüszítésnek is alig mondható. Halk, vékony és gyenge, viszont volt már rosszabb is. És ezt Noel is pontosan tudja. Én is pontosan tudom.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 18:50 Ugrás a poszthoz


külsőség

Nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg, mikor Anna elkapott a folyosón, hogy találkozhatnánk valamikor, csak úgy. De hát miért is ne, én nem vagyok ilyen csípőből elutasító személyiség. Ja, hogy de. Viszont Anna már nem egészen idegen a számomra, és azon a pár alkalmon, amikor beszélgettünk, sem tűnt furának. Vagy félelmetesnek. Vagy olyan idegennek. Szóval why not, mondtam, hogy legyen, és most itt is vagyok, úton a kastély felé, kabátban, sapkában, bakancsban.
Igazán jöhetne már a tavasz. Felajánlottam neki, hogy le is jöhet akár hozzánk, Balázs nem egy emberevő - amikor jó napja van. Meg Noel sem szokott sűrűn megfordulni a házamban (!!!!!!!), szóval annyira nem nagy megerőltetés, hogy ismét leballagjam ezt az utat.
Ahogy belépek a kastély ajtaján kihúzom kezeim a zsebemből, összedörzsölöm a tenyereim, majd a számhoz emelve lehelek a bőrömre, próbálva ezzel felmelegíteni, közben meg elindulok a folyosók sokaságán a célpont felé. Nem mondom, hogy kifejezetten sietnék, nem vagyok késésben, meg amúgy ez nem ilyen életfontosságú találka lesz, gondolom én.
Lehúzva a fejemről a sapkát lépek be a konyhába, meglátva az eridonos vöröskét el is mosolyodom.
- Szia - kibújva a kabátomból köszönök is neki, majd elindulok az asztal felé, és le is teszem magam egy székre. - Köszönöm - kiszélesedik a mosolyom megpillantva a kávét, ami, ha nem várunk még valakit, igencsak az enyém lesz. Rá is teszem a mancsom, egy pillanatra lehunyva szemeim élvezem ki az éltetű nedű illatát, és a csésze adta melegséget a bőrömön.
- Hogy vagy? - nem sietünk sehova - én legalábbis nem.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. február 20. 17:38
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 9. 19:59 Ugrás a poszthoz


a világ egyszerűen ilyen,
ilyen, amikor jó.


Nem szoktam hozzá az ilyen komoly témákhoz. Persze, Balázzsal szoktunk így beszélgetni, viccelődés és elterelés nélkül. Nem gyakran, de szoktunk. De vele valahogy könnyebb, mert tudom, hogy a végén még mindig szeretni fog, nem számít, mi történik. Vagy ott van az a láthatatlan kötelék is, hogy ő az apám, és ez az egész egyre valóságosabb.
A kérdésére megrázom a fejem.
- Nem haragszom rád - Lehet, hogy más haragudna. Vagy legalábbis meg lenne sértődve. Jó, én is meg vagyok egy kicsit sértődve, mert lány vagyok, és a sértődés be van építve a génjeimbe, ezzel járok. De tényleg csak egy kicsit. - Nem nehéz, és éppen ez a baj. Túl könnyű, és túl jó, és amikor a dolgok túl jók, amikor a világ túl jó, akkor tudom, hogy fog lenni valami, ami elrontja az egészet - a kezeimmel magam előtt mutogatva kezdem magyarázni, ahogy tudom, és remélem, hogy érti is, amit itt hadonászok. - Tudom, Noel. Ebben neveltek fel - kifújva a levegőt nézek fel rá, a vállaim megereszkednek, elhúzom a szám. - És nem akarom, hogy bármi is, ami most van, hasonlítson arra, ami akkor volt. Egy kicsikét sem - megrázom a fejem, a körmömmel piszkálni kezdem az egyik ujjam.
- Tudom - a válaszom halk, olyan, mintha egy ötéves épp most fogná fel, hogy hiába igyekezett. - Ahhj, én nem akarok ilyen lenni - lehunyom szemeim, arcom a tenyereimbe ejtem, megrázom a fejem. Nem akarok ilyen hisztis lenni, olyan, aki minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy drámázhasson, és sírhasson, és egyszerűen.. Olyan.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 11. 18:04 Ugrás a poszthoz


- Egy gondolatolvasó vagy - elmosolyodva töltök én is egy kis tejet a csészémbe, majd a cukrot is felfedezve, azzal is megajándékozom a mennyei nedűt. Nem voltam soha egy reggeli személyiség, pedig azt mondják, hogy a mozgás azzá tesz. Nos, elmondhatom, hogy a kviddicsnek köszönhetően minden nap van részem mozgásban, de ettől még mindig utálom a koránkelést. Szomorú.
- Húha, most kiket lepleztetek le? - a csészén fölül nézek rá, még a szemöldökeim is megvonogatom. Nem gondolom komolyan a kérdést, nem is várom el, hogy válaszoljon rá, ez olyan íratlan szabály, hogy nem beszélünk róla. ,Emlékszem, egy időben szinte minden újságban benne voltam, és amikor Balázs megjelent, körülötte is nagy volt a felhajtás. És ez hozta őket össze Ninával. Mégis jó valamire az a pletykarovat. Ahogy felvezeti a nagy hírét, felvonom az egyik szemöldököm, leteszem a fejem, és még a fejem is oldalra billentem, mint mindig, amikor kíváncsi vagyok valamire.
- Ó - bólintva veszem tudomásul a szándékát. A falu jó hely. - És egyedül fogsz lakni? - összeráncolom a homlokom, az azért mégsem lenne olyan jó mulatság. Egyedül semmi nem olyan jó, de végül is ez az ő döntése.
- És hova szeretnél pakolni? - újabb korty, lassan átmelegszenek a kezeim is.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. február 20. 17:38
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 17. 21:09 Ugrás a poszthoz



Hagyom, hogy felemelje a fejem, az ujjaimról tekintetem átvándorol az arcára. Halványan elmosolyodom, oldalra billentem fejem. Egyik kezem a nyakára simul, a másik a borostás arcára, és kivételesen nem beszélek közbe, nem rontom el. Beszívva a levegőt emelkedem meg egy kicsit, aztán vissza is ülök a helyemre, elvigyorodva harapom be alsó ajkam, ahogy felnézek Noelre.
- Akkor jó. Már kezdtem megijedni - továbbra is vigyorogva beszélek, ujjaim összefonva az övéivel kapaszkodok bele a kezébe, s nyomok egy puszit az arcára. Aztán felállok, és amennyiben ő is méltóztatok felemelni magát, szólok Mayának, és a rellonossal együtt indulok el. Nem akarok itt maradni, viszont aludni sem akarok még, szóval valószínűleg visszakísérem a kastélyba, vagy akármi, hazasétálok, kiülök a teraszra. Fogalmam sincs. Viszont a hideg ébren tart, és én nem akarok még aludni. Mert ha alszom, rémálmaim vannak, és félek. És nem szeretem sem a rémálmaim, sem a velük járó félelmet, ahogy azt sem, hogy akaratlanul is felkeltem vele Balázst. Jobb esetben csak Balázst.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 20. 17:57 Ugrás a poszthoz


- Nem gondolod, hogy nehéz lesz az elején? - nem áll szándékomban sem lebeszélni, sem elérni, hogy megváltoztassa az ötletét, mert ez az ő élete, és mindenki úgy alakítja a saját életét, ahogy szeretné, legalábbis szerintem. A kérdést sem rosszakaratból teszem fel, csupán magamból kiindulva gondolom, hogy nehéz lehet elkezdeni egy ilyen dolgot egyedül. De nem mindenki olyan, mint én, és ez így rendjén is van. Elég káosz lenne, ha egyformánk lennénk.
- Uhumm - hümmögök egyet, még bólintok is, belekortyolok a kávéba. Összeráncolva homlokom gondolkodom el, aztán visszanézek a vörös eridonosra. - Hát most nem jut eszembe hirtelen senki, de megkérdezem majd Balázst, nem-e tud valakit. Esetleg kérdezd meg Niko-t, ő ilyen társaslakásszerűben lakik, ha jól tudom. Vagy Misit, azt hiszem ő is - megvonogatom vállaim, ujjaimmal körözök a csésze peremén. - De utánanézek még a dolgoknak - ismét bólintok, ahogy felvésem az agyamban levő jegyzettömbbe, hogy ezt se felejtsem el a közeljövőben elintézni.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 24. 17:17 Ugrás a poszthoz

| külsőségek

Az egyetlen ok, amiért ide keveredtem az az, hogy kell kaja. Főtt kaja. Minél hamarabb. Mert ma bizony az én feladatom volt, hogy főzzek a kettőnk alkotta kis családra (ha az állatokat is vesszük, akkor négy), és a vizsgaidőszak adta nagy lehetőségekben ez nekem úgy kiment a fejemből, ahogy van. És tudom, hogy Balázs nem eszi meg a fejem ennyiért, ahogy azt is tudom, hogy imádok vele főzni, de mégiscsak hosszú napja volt az irodában, és inkább nem. Inkább költöm rá a pénzem, mert én egy szerető, gondoskodó gyermek vagyok, aki elvégzi az anyja dolgát is. Elvégre, annak híján vagyunk.  
És amikor elindulok kifelé, már meg is van az étek, becsomagolva, hőtartó bűbájjal ellátva. És az lenne a legnormálisabb dolog, ha most úgy hazaspuriznék, ahogy vagyok, kajával, mindennel, de nem. Mert nekem meg kell látnom az én drága lui vutty'n-omat, aki egyedül issza ki magából a bánatát. Mert az ember csak akkor néz így, ha bánata van. És ettől a bánattól, ami bár nem miattam van, de felébred bennem a bűntudat, elvégre csak én vágtam bordán egy székkel, nem is olyan régen. Bár meg kell vallanom, az nem volt tudatos, és nem is igazán én voltam, hanem az erőm, és még nekem is fájt (!!), nem kellett volna. Úgyhogy veszek egy mély levegőt, kitúrom az arcomból a hajam, és el is indulok drága hajtótársam irányába. Legfeljebb elküld a pokolba.
- Szia - egyelőre csak ennyi. Bár a nyelvemen van a megszólítás, meg a becézés, nekem sajnálatos módon nem adatott olyan képesség, hogy tudjam, melyik helyzetben, mit jó, és mit nem jó mondani. Így a szükségesnél nem is mondok többet.
Előre le szeretném szögezni, hogy még nem sűrűn kértem bocsánatot úgy nagyon senkitől, szóval ebben minden vagyok, csak jó nem.
- Ömmmm - kezdek bele, ahogy az előttem levő asztal fáját kezdem stírölni. Érdekes, felettébb érdekes. - Tudod, volt a múltkor az a... Dolog - ez egy hülye kezdés. Minden bizonnyal tudja, hacsak nem amnéziás, vagy nem hülye, és ahogy elnézem, egyik sem. - Őőőő, csak azt szeretném mondani, hogy az nem én voltam... Vagyis én voltam, de van.. Amit nem tudok még... Nem tudok teljesen uralni... Magamban - és ez pedig az aeromágia, ami saját belátása szerint működik, hát hogyne.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 24. 20:32 Ugrás a poszthoz

| needed me

Halványan elmosolyodom arra, hogy üljek le, de az ajkamba harapva el is fojtom ezt a kósza görbületet. A kaját fel lehet melegíteni, az apám pedig még úgyis ellesz egy ideig Pesten.
- Van időm - rázom meg a fejem, ahogy helyet is foglalok a szemben levő széken. Akaratlanul is a pohárra pillantok, és annak már megfogyatkozott tartalmának súlyától kiráz a hideg, hevesebben kezd dobogni a szívem. Bevillan egy kép, de megrázva fejem ki is űzöm onnan. Nem olyan. Remélem nem olyan.
- Rosszul nézel ki - a vártnál halkabban szólalok meg. Magam sem tudom, hogy az elpárologtatott alkoholtól, vagy magától a helyzettől. Félreértés ne essék, én nem ittam egy kortyot sem, de az már éppen elég, hogy más körülöttem ivott. Talán most először veszek mélyebb levegőt, és fújom is i, ugyan olyan hosszan, a közelében.
- Nem mintha különösebben közöm lenne hozzá - ezt már motyogva teszem hozzá, körmömmel lepattintva egy odaszáradt cseppet az asztalról. Bár ez nem a csárda csúcsforgalmának időpontja, így is túl sok ember van körülöttem. Túl sok ittas ember, nekem pedig nem új dolog, hogy teljesen másképp reagálok a környezetemre ilyenkor. De nem fogom innen kirángatni Barnabást, ha neki itt esik jól, hogy az univerzum létezéséről elmélkedjen, és közben benyakaljon, én ugyan semmi jónak nem leszek az elrontója. Legfeljebb dehoppanállok, ha a felforrósodik alattam a talaj, és akkor minden jó lesz.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. február 24. 22:02 Ugrás a poszthoz


Felvonom egyik szemöldököm a védekezésre, védekezően magam elő emelem kezeim. Oké tess, nem kell leszedni a fejem, jól nézel ki, soha nem néztél ki jobban. Egyébként csendben ülök a helyemen, és nem érzem itt jól magam, de végül is nem is rólam van most itt szó.
- Hát, mindannyiunknak sok kicsit - bólogatva kapargatom tovább az asztalt. Bár érzékelem a szünetet a két mondatrész között, nem hozom szóba, mert jól tudom, hogy nem jó szóba hozni, úgy semmikor. Pedig lehet használna. Biztos. De nem. Ez nem az én dolgom, ahogy másnak sem volt dolga az én bajom. Szóval ennyit erről.
- Nem akartam a széket - sóhajtok, ahogy végre rá nézek a hajam mögül. Minden bizonnyal el kéne magyaráznom. Az embernek el kéne magyaráznia, hogy miért vág oldalba egy székkel anélkül, hogy a kisujját mozdítaná, és utána miért hagy ott. Vagy, ha egy filmben lennénk, akkor legalább annyit mondanék, hogy "ez bonyolult", vagy "nem értheted", de akkor is magyarázkodnom kéne olyan dolgokról, amikről még senkinek nem magyarázkodtam. És bármilyen szomorú, nem Barnabás lesz az az ember, nem most, és főleg, nem ilyen állapotban.
- Én nem iszok - megrázom fejem, ahogy kinézek az üvegen. Jó, nem mondom, hogy nem voltam már részeg, vagy nem volt alkohol a számban. De itt, most, nem iszok. - De ha szeretnéd, megihatod az enyémet is - halványan elmosolyodom, nincsen gond, minden chilles, meg minden. - Tényleg, kifizetem.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 21. 15:40 Ugrás a poszthoz


kinézet

Balázs megkért, hogy jöjjek ki az egyik kollégájáért, ameddig ő még elrendez pár dolgot. Bár felmerült bennem, hogy egy auror miért nem tud egyszerűen odahoppanállni a házunk elé, nem álltam le veszekedni, mert végül is Balázsnak igaza van - megint. Nem zárkózhatok be a szobámba addig ameddig kedvem tartja, mert az élet megy tovább, Noel nélkül is. Ettől függetlenül még nem, nem vagyok jól, csak kinőttem abból, hogy sírdogáljak, és belefulladjak az önsanyargatásba. Elment. Ez van. Isten áldja, legyen boldog. Összefonom karjaim mellkasom előtt, türelmetlenül kezd mozogni a bokám, fel-le. Oké, nekem nincs semmi bajom a rend őreivel, de hogy egyik sem ismeri a pontosságot, vagy a sietséget, még hírből sem, az biztos. Saját bőrömön tapasztalom.
Aztán se szó, se beszéd, elém toppan valaki, mire reflexből hátrálok egy lépést. Semmi személyes, egyszerűen csak érzékeny vagyok arra, hogy vadidegenek mennyire kerülnek hozzám közel fizikailag. Valószínűleg van valami az aurámban, amit az emberek éreznek, és azért nem jöttek eddig még nekem, véletlenül sem. És ezt a valamit ez a férfi nyilvánvalóan nem is érzékeli, tekintve, hogy még hozzám is szól. Veszek egy mély levegőt, megemelem szemöldököm, ahogy megbillentve nézek fel rá. Oké, csak nem ismeri a helyet, nem kell itt játszani a Jégkirálynőt.
- Persze - egy, a helyzethez képest egészen barátságos mosolyt sikerül tuszkolnom magamra. Végül is, várhatom útbaigazítás közben is azt a Mátét, vagy Mátyást, vagy tudja a bokám, kit. Azt mondta Balázs, hogy majd biztos megismerem.. Aha. Jó.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 21. 17:46 Ugrás a poszthoz


meggyőztél

Szóval ez úgy kezdődött, hogy Mínea elhatározta, hogy nem fog hagyni szenvedni - ami amúgy sem állt fent, de azért aranyos -, és elhozott ide.
 Mármint elhozott magával Pestre, ami tök jó, örülök is neki, amúgy is el akartam már jönni, csakhogy Mínea idő közben, az egyik utcában kijelentette, hogy eszébe jutott valami, és lám, már itt is vagyunk. Nálam. Egyedül. Ami nem gáz. Egy ideig kedvetlenül turkálom a koktélom a szívószállal, kifejezetten szórakoztató mozgatni az olvadozó jégdarabkákat benne. Néha belekortyolok, ülök a pultnál, és nem csinálok semmit. Értelme sincs, hogy hátranézzek, meg megnézzem, hogy ki van itt, tekintve, hogy nem várok senkit, és nem is tartom valószínűleg, hogy bárkibe is belefussak azon kevés emberek közül bárkibe, akiket kivételesen most el is tudnék viselni ezen a helyen.
És aztán jön a hang, amit bárhol, bármikor képes vagyok felismerni. Bárhol. Jó, ez nyilván nem ilyen romantikusan játszódik le, de tényleg. Összeráncolom homlokom, és megfordulva a széken kezdem keresni, és lám, nem is kell olyan sokat kutakodnom. Komolyan, még egy süket-vak is kiszúrná. Felnevetek, szabad balom az arcomra tapasztva rázom meg fejem. Ez tiszta hülye. Komolyan, teljesen hülye. Vigyorogva kortyolok az italomból, aztán még egyet, és a magánszáma végére már el is fogy. Nos. Újra kell töltenem magam. Visszafordulok a pultoshoz, és rendelek magamnak valami rövidet, majd még egyet. Nem szép dolog lánynak ilyet csinálni. És Balázs valószínűleg kirúgna a házból. Várj, miről beszélek? Balázs? Pont Balázs? Ugyan, azért az ő listáján is van, szóval Balázs ne rugdosson sehova. Kérek még valamit, ami hosszan tartó, és lehet sokáig inni, aztán a poharam a magasba tartva verekszem magam át Tristan kis rajongótáborán, majd a kisebb emelvényre támaszkodva teszem le az italom, s állok lábujjhegyre.
- Hé, Casanova - azért elég hangosan szólalok meg ahhoz, hogy hallja, de ne feltétlenül vegye be a mikrofonja. - Nem mondtad, hogy koncertezel.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 21. 17:48
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 21. 19:31 Ugrás a poszthoz


meggyőztél|nem ennyire tunyán

Aha, szar volt a buli. Na jó, tényleg az volt. Megint csak nevetek, magamban dúdolgatok, iszogatom a gyümölcsös izém, amitől szinteket emelkedik a kedvem. Amikor felém nyújtja a kezét, megemelem szemöldököm, és magam mellé pillantok, mindkét oldalra, hogy akkor az most tényleg nekem szól-e. De úgy tűnik nekem szól, tekintve, hogy közvetlenül itt van előttem. Hát.. Hát jó. Belekapaszkodok felkerülök, és egy ideig nem is csinálok semmit, csak lépegetek jobbra-balra, aztán megunom, hogy nem vagyok semmire se jó. Szóval itt az én időm, Mr. Devereux, fogadd el, hogy egy kicsit a háttérbe szorulsz. Átbújok a karja alatt, kiegyenesedem közte és a mikrofon között, és ha hátrébb lép, jó, ha nem.. Hát igazából úgyis jó, ha már itt tartunk. Ameddig választok magamnak valamit, megiszom a poharam maradékát is, majd hátra fordulva nyomom Tristan kezébe, hogy fogja meg, vagy csináljon vele valamit. Esetleg kérjen valamit bele, de ez azért túl sok dolog amit el lehet tőle várni egyszerre.
Megköszörülöm a torkom, aprókat bólogatva veszem fel a ritmust. Körülbelül a refrénnél kezdek felgyorsulni, meg kihangosodni, szerintem addigra szabadulok fel, vagy nem tudom. Leveszem a mikrofont az állványról, hátra fordulok.
- Turn it up, it's your favorite song! - felemelve szabad kezem ütök meg a kelleténél talán hangosabb szintet, majd fordulok vissza a többi emberhez megmozgatva a csípőm folytatom a szöveget. Ja. Tök jól vagyok.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 22. 22:50 Ugrás a poszthoz


Azért ad némi önbizalmat, hogy van valaki mögöttem, úgy értem, ha a hirtelen fordulásokban itt hátraesnék, nem azt mondom, hogy elkapna - valószínűleg nem tenné -, de legalább lenne, amire esnem. Tiszta elégedetten vigyorodok el, amikor Tristan helyett valaki más vállalja fel a nemes feladatot, hogy hozzájáruljon a leitatásomhoz. Tényleg túl sok dolog lett volna tőle. Leguggolva veszem el a felnyújtott rózsaszín valamit, aztán a következő pillanatra már el vagyok tuszkolva, mire szúrós szemekkel nézek rá, aztán a besikító leányzóra. Komolyan, csak egy kósza gondolat, hogy a hajánál fogva emelném fel, mire érzem, hogy mozdul körülöttem a környezetem. Na, hé, hó. Megrázom fejem, a fülem mögé tűröm az előrefújt tincsem. Nyugi, tesó, nincs baj, nem kell egyből csinálni amit gondolok. Megforgatom szemeim, jól van, akkor sikoltozzatok, ettől függetlenül én vagyok itt, és nem ti. El van intézve.
Hát jó. Hagyok neki egy kis időt, hogy kiélvezze egy kicsit a magánszámot, amit egy ideig egyedül énekelhet. Egy ideig. Tekintve, hogy ezt a részt egy embernek tervezték, egy mikrofonnal, sajnálatos módon arra kell kényszerítenem magam, hogy egy helyről énekeljek vele. Mennnnnnnnnyire sajnálom, kérem szépen. Na de. Nem éneklek egyből bele a szavába, megvárom, hogy befejezze a sort, csak az után kapcsolódom bele, valahol az instrumental rész előtt, aztán után. Egyik kezemmel fogom a poharam, a másikkal egy picit lejjebb húzom az övét, sajnálom, mindenkinél kisebb vagyok, sajnálom. Pedig úgy alapvetően nem tartom magam egy alacsonynak, de.. Na. Mindegy. Elvigyorodva csóválom meg fejem, még egy kicsit el is nevetem magam, elvégre hé, nézzünk már ide, hogy mit csinálok. Én nem csinálok ilyet. Beharapva szám vigyorodom el, felpillantok rá, majd félig a vállának dőlve folytatom, én nem rontom el a bulit, én segítek a bulin, tesók.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 22. 22:50
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 23. 11:07 Ugrás a poszthoz


Jó, azért nem gondoltam volna, hogy ennyire meglepő lesz a tény, hogy nem utasítom el visszakézből a segítséget. Ő nem csinált semmit tulajdonképpen, amiért haragudnom kéne rá, szóval ja, nem lenne értelme pukkancskodnom.
- A Mátrában szerintem megszállhatsz egy ideig, ismerem a főnökét, és szerintem az nem olyan drága - küldhettem volna a Bérczesbe is, de ott leszedték volna a ruháját is róla, szóval a Mátra mégiscsak jobb lesz. Szerintem Niko szépen rendbe hozta a helyet, és nem is dolgozik olyan nagy árakkal, de hát kinek mi. - Állandó szállásnak meg hát van két társasházunk, de ha gondolod, nézhetsz magadnak rendes lakást is a faluban valahol, ahogy érzed - megvonogatom vállaim, tekintvén, hogy sejtelmem sincs, mit akarhat magának ez a pasi, elmondok minden járható utat, aztán majd dönt, attól függően, melyik tetszik neki jobban. Tulajdonképpen megvan mindkettőnek az előnye és a hátránya ugyanúgy, szóval (képzeletbeli vállvonogatás helye).
- Semmi baj. Kamilla vagyok, és ide járok a Bagolykőbe - elmosolyodva csóválom meg fejem, kezeim összefonom mellkasom előtt. - A Mátrát megtalálod, ha végigmész ezen az utcán, a tér felé lesz, és biztos felismered majd - igazából nagyon nem lehet elmagyarázni. Mármint ja, olyan varázslós kinézete van, mint minden épületnek ott a téren. De ha egyszer odakerült, egészen biztos, hogy fel fogja ismerni.
- A házakhoz meg még kell majd egy kicsit gyalogolnod, de azok nem fognak elfutni, és egészen biztos vagyok benne, hogy azokat is megtalálod, ugyan ebben az irányban - Bogolyfalva tulajdonképp egy egészen egyszerű falu, szóval tehetség kell majd ahhoz, hogy eltévedjen rajta az ember.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 25. 17:15
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 24. 20:35 Ugrás a poszthoz



Hosszú léptekkel, sietve, leszegett fejjel kanyarodom be a szűk, sötét utcába. Nagyokat nyelek, úgy érzem magam, mintha követne valaki, de tudom, hogy nem jön utánam senki. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a most, a megszokottnál is sokkal instabilabb erőm a kezeim között maradjon. Elvégre a rémálmom, valamint a tanerőtől való folyamatos félelmem amúgy sem tett jót neki, a Noellel való szakítás csak még inkább tetézett a dolgokon. És most itt vagyok, és bele se merek gondolni, hogy ha Iannel a szingliségem előtt mi történt, mi történhetne most.
Aztán mégis megtörténik. Valami megzavar, elpattan a hajszálvékony szál, ami a kontrollom alatt tartja a dolgokat. Hogy mi ez? Őszintén, már fogalmam sincs. Lehet egy hirtelen felnyávogó macska ami megrémít, ahogy valakinek a köhögése, esetleg egy kutya ügető léptei. Először nem történik semmi. Először csak egy apró szellő söpör végig a talajon, kitakarítja azt, papírzacskók, és pillepalackok sodródnak a macskakövezett úton. Majd egy erősebb löketnek köszönhetően felborul egy kuka, hatalmasat csattanva, közvetlenül mellettem, mire felsikítva ugrok arrébb, és szorulok neki a hideg falnak. Lüktető fejemre szorítom kezeim, a szél süvít a vékony sikátorban, és érzem, ahogy lassan kezd kialakulni körülöttem az a káosz, ami a koponyám alatt lapul. Mikor következőre kinyitom szürkéim, a tárolóból kiborult szemétdarabok békésen lebegnek a levegőben. Pillanatok alatt gyengülök le, érzem, hogy itt még nincs vége, hogy ennél csak rosszabb lesz. A vihar tombolni akar. Homlokomra tapasztom kezeim, mintha csak vissza akarnám taszítani a borzalmat oda, ahova való. A fal mentén lecsúszok a földig, összekuporodom. Iszonyúan fáj a fejem, mintha szét akarnák hasítani, és sajognak az izmaim, ahogy a csontjaim is. Dörögni kezd, majd nem sokkal később lecsap egy villám. Haza akarok menni, viszont felfogom, hogy ilyen állapotban nem okos dolog hoppanállni. Nem akarok úgy járni, mint Noel, még véletlenül sem, és ha azt nézzük, itt nem lehet különösebb bajom. Azon kívül, hogy az elmém halálra meríti a testem. Nehézkesen veszem a levegőt, zihálni kezdek, gyorsakat, felületeseket lélegzem, esélyt sem adva a tüdőmnek, hogy teljesen megteljen, vagy kiürüljön. Az ég egy újabb dörrenésével, a felhők egy újabb villanásával egyetemben felszakad belőlem az elállíthatatlan zokogás is. Nem akarok itt lenni. Otthon akarok lenni, az apukámmal, ahol süt a nap, és nem ez van.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 26. 12:44
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 26. 15:03 Ugrás a poszthoz


- Az egy csárda, ahol lehet kivenni szobát - megemelem szemöldököm a kérdése hallatán. De, biztos az amire gondol, viszont mivel nem itt nőttem fel, a névhez még mindig a máguscsárdát kötöm, nem pedig egy vidéket. Végül is kvittek vagyunk ebből a szempontból, ha azt nézzük, hogy ő láthatóan fordítva működik. - Úgy néz ki mint egy jóféle kocsma, mondjuk tulajdonképpen az is - azért próbálom itt leírni a helyet, tényleg, hogy könnyebb legyen megtalálnia, tekintve, hogy nem áll szándékomban pampucolni. Már csak azért sem, mert valamikor régen belém diktálták, hogy nem állunk le idegenekkel, nem megyünk sehova velük, és nem is szaladunk oda hozzájuk - az már más kérdés, hogy az indíttatás valamelyest elferdült a megszokotthoz képest. És bár már felnőtt vagyok, nézzünk csak rám - semmi esélyem, a legrosszabb esetben megfullad, és akkor kit vesznek elő? Mindenkit, akinek köze van hozzám. Na látod. És bár nem ez az elmélet él a fejemben jelenleg, de azért örök, és igaz. Nem beszélve arról, hogy Balázs még mindig auror, valaha komolyabb körökben forgott, szóval ha azt nézzük, még ez is tesz egy lapáttal a dolgokra. Nem utolsó sorban pedig egy minisztériumi alkalmazottra várok, ugyebár.  
- Bárki más segített volna szerintem - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, hiszek is abban, amit mondok. Az itteni emberek nem arról híresek, hogy megtagadjanak egy kérést, még akkor se, ha húzzák neki a szájukat. Egyszerűen ilyenek. Ha valakinek segítségre van szüksége, nagy esélye van rá, hogy meg is kapja, és valahol ez a normális. Mindenkinek jól esik az ilyen. Az értelmezésére bólogatni kezdek, bizony, okos fiú, buksisimi.
- Van egy csomó üzlet, szóval ha más nincs, az egyikben biztos kapsz munkát. Meg igazából attól függ, hogy mivel szeretnél foglalkozni, meg mit tanultál - nem tűnik annyira idősnek, hogy elkezdjem magázni, viszont iskolásnak sem, szóval bátran feltételezem, hogy valahol a két véglet között áll. Az elméletem pedig, hogy ugyanúgy Bogolyfalván, mint a világban bárhol, akkor nem kapsz állást, ha nem akarsz dolgozni. Mindig van valahogy, és sose volt úgy, hogy ne legyen. Szóval ja. A kérésére megint csak felvonom a szemöldököm, és nem válaszolok egyből. Nem akarok sem gonosz, sem visszautasító lenni, de ő mégis idegen, és az ember okosan teszi, ha nem bízik meg az idegenekben. Én pedig nagyon nem bízom meg bennük, amiből következik, hogy nem is szívesen töltök velük időt. Még azt sem, ami kötelező.
- Hát.. Meglátjuk - a tökéletes kitérő válasz, sem tagadó, se nem beleegyező. Meglátjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy, ha rajtam múlik nem, de mint tudjuk a dolgok nem rajtam múlnak, szóval lehet róla szó. Az sem rajtam múlt, hogy most beszélünk. Másképp nem beszélnénk.
- Igen, az iskolában szokott lenni kviddicsmeccs a házak között, meg hát ott vannak a magyar csapatok is - bizony bizony, ott van Mínea, aki tiszta profi ligás, meg Ian is, aki szintén, aztán itt van a rellon csapata - azaz mi -, akik szintén elég jók vagyunk a fenti kettőnek köszönhetően. Nem mintha az Eridon vagy a másik nem lenne az. De azért mégis mi tartjuk két éve a kupát.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 27. 19:37 Ugrás a poszthoz


Homlokom felhúzott térdeimnek nyomom, remegő kezeim a füleimre tapasztom. Meg kell nyugodnom. Meg kell nyugodnom, hogy vége legyen. Idege illat vegyül a levegőbe, lassan, alattomosan kúszva be a tudatomba. A hangok tompítva jutnak el, érzem, ahogy lassan leszívja az erőmet. Én ilyen dolgokat nem tudok magamtól, akaratból csinálni, és ennek köszönhetően olyan hamar merítenek ki, amilyen hamar csak tudnak. Komolyan, még egy vákuumot sem vagyok képes létrehozni, mert nem birok túllépni azon. És egyelőre nem is szeretnék közelebb kerülni Livhez mint mondjuk másfél méter. A hajam hozzátapad arcomhoz, a rajtam levő sötét felső átázik, és egy második bőrréteget von a testem köré. Fázom. Rettentően fázom. Összekoccannak fogaim, fogalmam sincs, hogy az engem körülvevő hidegtől-e, vagy a félelemtől, attól, ami körülöttem van. Az idegen illat egyre erősebbé válik, nem erőszakosan, sokkal inkább kellemesen lengi körbe a levegőt. A tudat, vagy inkább a sejtés, hogy nem vagyok egyedül, valamiféle hatással van rám. Nem akarok másokat bántani, akkor se, ha az esetleg egy állat. Hosszú, mély lélegzeteket veszek az orromon keresztül, hogy ugyan olyan hosszan fújom ki. Először csak a szél hagy alább, majd teljesen eltűnik. Érzem. Elmondhatatlanul fáradtnak érzem magam, az izmaim tovább remegnek, nehezen kapok levegőt. Összeszorítom szemeim ahogy a nap lassan próbálja felmelegíteni fedetlen bőröm, mintha nem is történt volna semmi. Mintha ami az előbb volt, csupán egy távoli dolog lenne.
Lassan nyitom ki szemeim, számon keresztül veszek levegőt. A szorítás az izmaimban alábbhagy, karjaim elengednek, ismét lehunyom szemeim. A lüktetés a fejemben csak még erősebb, vagy talán csak én érzem annak, ahogy kimerültem.
- Haza akarok menni - egészen halk, erőtlen nyöszörgés tőlem, magamnak. Tenyereim előre csúsznak, az arcomra tapadnak, elzárják tőle a külvilágot. Sötétséget teremtenek, a sötétség pedig megnyugtat. A sötétség mindig megnyugtat. Viszont nem ülhetek örökké sem itt, előbb-utóbb el kell innen mennem, és hogy őszinte legyek előnyösebb lenne az előbb. Veszek még egy nagyobb lélegzetet, leengedem egyik kezem, majd kitárva ujjaim tesztelem le magam. Hát nem valami stabil. Ismét lehunyom szemeim, majd megrázom fejem. Gyerünk Kamilla, gyerünk, menni fog az.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. május 12. 22:33 Ugrás a poszthoz


Valahol számítottam arra, hogy ő lesz. Az illathoz hang is párosul, mire megjelenik fejemben az arc is, és ettől csak szeretnék még apróbb lenni. Nem mintha félnék Farkastól - de ő adott Ricsinek karkötőt, és csodálkoznék, ha ez után nem kapnék én sem egy olyan szép kis ékszert. Igazából, én is adnék magamnak a helyében. Tenyereim az arcomra tapadnak, ahogy kobakom a hideg, még nedves falnak nyomom. Lüktet. Mindenhol lüktet, és fáj, és az egész testem annyira fáradt. Annyira rossz.
- Hmh - némi erőtlen nyöszörgés lehunyt szürkéim alól, aztán, ahogy hajlandó vagyok szembesülni a környezetemmel, egyből rá nézek. Kissé hunyorgok, erre a fényre nem készültem ám fel, de oké, oké, ha fény van, akkor az már jó dolog. Kissé összeráncolva homlokom hallgatom, ahogy beszél, Balázs, Farkas, és nem értem, hogy miért mondja először azt, hogy Farkas, amikor tisztában vagyok a családnevemmel. Aztán leesik, hogy valószínűleg nem is arra gondolt, vagyis inkább leesik, miután magyaráz. Aha. Csak egy kicsit vagyok bamba, fel sem tűnik.
- Uhum - bólintok, mire az egész arcom egyetlen fájdalmas fintorba szalad, ahogy belenyilall a tarkómba. Úgy érzem magam, mintha alaposan elvertek volna, átmentek volna rajtam egy úthengerrel, ja, és belém csapott volna egy villám. Vajon ártana nekem, ha eltalálna a villám, amit csinálok? Nem akarom kipróbálni. Viszont Livet sem fogom egyhamar megkeresni ezzel, abból kiindulva, hogy milyen fényes a kapcsolatunk mostanában.
Egy egészen kis ideig elkezdek reménykedni abban, hogy csak most ért ide, és nem látta ezt az egészet, ám az a helyzet, hogy van valami a hangjában, ami arra enged következtetni, hogy igenis látott mindent. Úgy értem, az emberek, amikor tudnak valamiről, másképp kérdeznek rá, mint amikor nem tudnak. Komolyan, ez így van.
- Semmiség - megrázom fejem, újabb ezernyi tűszúrás a fejemben és a nyakamban. Lehunyom szemeim, megrázom fejem, tenyereimmel igyekszem felnyomni magam. Amúgy nem tudom, miért csinálom ezt, nem vagyok pasi, hogy minden helyzetben próbáljak kemény maradni. Ami pedig azt illeti, most mit kellene mondjak? Kiborultam, és nem vagyok képes uralni az erőm? Vagy túlreagálok dolgokat? Vagy mondjuk, hogy nem vagyok képes túltenni magam azon, ami már amúgy is megtörtént? Könyörgöm. Ennyire éppen azért nem vagyok szánalmas. Ahogy végre sikerül talpra vergődnöm magam, megint a falnak támaszkodom, ahogy csak tudok. Hülye aero. Hülye univerzum. Hülye én.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 10. 17:35 Ugrás a poszthoz


Farkas egészen jól kezeli a helyzetet, startból jobban, mint ahogy én épp hozzáállok. Ezt majd egyszer megköszönöm neki, valamiért úgy érzem, hogy nem most találkoztunk utoljára. Most miért, ha auror lennél, és már szétosztogattál volna egy csomag karkötőt, te hagynál tengődni egy instabil aeromágus? Nem. Na látod. Neki nem tűnt semmiségnek. Istenem, annyira aranyos. Egy kicsit fájdalmasan, meg elég vérszegényen nevetek fel, nem rajta, hanem úgy az egész helyzeten. Hát barátom, gratulálok, akkor neked sem kell szemüveg a közeljövőben. Áruld el a titkod, a répa teszi, vagy a spenót? Jó, oké, leálltam, nem vicces, tudom. A kérdésre igenlően hümmögök, ha nem feszítene olyan borzalmas módon a tarkóm, még bólogatnék is, de most megspórolnám magamnak az ilyen formális köröket. Remélem Farkas, nem sértődsz meg nagyon, ez nem személyes.
- Nem szoktam mindig kiakadni ám - persze, az kéne még csak, hogy Liv erről tudjon. Akkor lenne teljes az életem, nem mintha ez most nem miatta lenne, még ha közvetetten is. Neeeem, menjünk el hozzá kézenfogva, és újságoljuk el neki, hogy Kamillácska, aki nem mellesleg levegőmágus - side note: a terromágusok és az aerok nem szeretik egymást, Liv néni pedig leginkább terro - épp kiakadt, és csak a vak szerencsének köszönhető, hogy nem bántott senkit. Aha. Nyilván. Nem. Soha.
- De amúgy ja, elég sokat foglalkozik velünk - jó, ez nem épp egy teljes válasz a kérdésre, de már egészen közel jár. Ha valaki foglalkozik valakivel, akkor tud az ereje kilengéseiről is, nem?.. Kéne. Lehunyva szemeim hagyom, hogy elvigyen innen. Valamiért nem most fogok kiakadni, amiért hurcolásznak, és remélem, a gyomrom is így vélekedik. Különben sem most láttuk egymást először, szóval.. igen.

 

// Love //
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. június 10. 17:35
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 10. 20:42 Ugrás a poszthoz


Egészen eddig feküdtem a fűben, felhúzott lábakkal, tenyeremmel a füvet simogatva. Ez most elég hülyén hangozhat, de tényleg ezt csináltam, éppen csak, alig - alig hozzáérve a vékony szálak tetejéhez. Jó érezni, ahogy csiklandozzák a bőröm, meg az ujjaim közt is érezni a levegőt, csak jó. Ha pedig már a levegőnél tartunk, a perifériámban egyelőre kellemes huszonhárom fok uralkodik, amit Viktor is érezhet egyébiránt, főleg, ha kimegy valahova, és úgy jön vissza a melegből. Nem meglepő módon Viktor azok közé az emberek közé tartozik, akikben bízok annyira, hogy merjem használni a közelükben az erőm. Pedig ennek fordítva kéne mennie, mert ha valami beüt, akkor miattuk lesz a legtöbb bűntudatom. Na mindegy. Vagyis nem mindegy, de most nem ezen akarok gondolkodni.
- Aha - elmosolyodva könyökölök fel és pislogok rá, ha nem maradna neki, nyilván nem kínálna meg. A kaját meg soha nem utasítom vissza, most meg, hogy az aero miatt elég gyorsan fogyásnak indultam, mégannyira sem. A testemnek fel kell emelnie magát, elméletileg, ettől függetlenül én még nem akarok elfogyni, szóval igyekszem ám kompenzálni a veszteséget. El is veszem a szenyát, amint megkapom, aztán vissza is fekszem. Figyelmesen hallgatok Viktor hümmögése után, értem én, hogy akar mondani valamit, ennyi idő után már ebből is értem. Jézus, ez most úgy hangzott, mintha járnánk, pedig nem járunk (még ha külső szemmel úgy is tűnik), sőt, újabban eléggé rendbe vagyok rakva a szerelmi életével. Már azzal a résszel, ami rám vonatkozik, de nem is akarok többet tudni, ami azt illeti. Ahogy megteszi a nagy kijelentést, amiről egyébiránt már tudok, olyan egy-két napja, véletlenül félrenyelek, szóval bele is kezdek a köhögésbe, meg fel is ülök. Szegény Viktor, most azt hiheti, hogy miatta akadt a torkomon az étel, pedig nem. Nekem ez már nem újdonság, amit mond. Amúgy meg megértem, hogy miért vártak eddig, na nem azért, mert pletykás lennék. Ha jobban belegondolok, jelen pillanatban az sincs, akinek elpletykáhatnám. Loli.
- Tessék? - a mondandója végéről lemaradtam, épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne haljak meg, bocsi Vörös. - Elmondod az utolsót még egyszer? - egy kicsit még rekedten kérdek is rá, meg hirtelen meg is üt a meleg. Hiába, ha az ember így zökken ki, nem feltétlenül a hőmérsékletre figyel. De semmi baj, megoldjuk, mindjárt.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 12. 12:30 Ugrás a poszthoz


- Nyugi, nyugi, megmaradok - egy kicsit még vékonyabb a hangom a megszokottnál, de rendben vagyok, ilyen könnyen nem lehet ám megszabadulni tőlem. Nem tudom Viktor, mit gondoltál, még legalább nyolcvan évig igyekszem megnehezíteni az életed, bizony bizony. - Megijedtél, mi? - elvigyorodva nézek fel rá miközben megölel, megveregetem a hátát, nincs itt semmi baj, nem így szándékszom meghalni. Mondjuk egyelőre sehogy nem akarok elmúlni, ha már ennél a témánál vagyunk, szeretem az életem, tökre.
- Semmi baj, chill, már tudok róla - na, nem kell ezen idegeskedni, nem haragszom ám, se semmi. Van oka annak, hogy eddig nem mondták el, még nekem sem, ésszerű oka, és emiatt meg is értem. Meg azért örülök, hogy így mindketten megosztották velem. Édes. - Mármint Ricsi monda el, nem más - gyorsan megrázom a fejem, mielőtt még elkezdene idegeskedni, hogy róluk beszélnek. Nem nem, be is törném az illető orrát, csak ne pletykáljon nekem a barátaimról. Ahogy befejezi elgondolkodva hümmögök párat, meg harapok a kenyérből, azon gondolkozva, hogy Ricsi mikor mondott olyat, aminek örülne. Vagy tett megjegyzést, vagy mi az, amiről tudom, hogy szereti, a csillagokon kívül, persze.
- Nem tudom hogy viszonyulna az erdőhöz. Az a hely nagyon föld, és ugye az aeromágiánk miatt nem szoktuk ott jól érezni magunkat. Mondjuk nekem eddig nem volt bajom a hellyel, de nem akarok rosszat mondani - elhúzom szám, ez a tananyag, meg Laz sem szokott örülni éppen, ha egy terromágussal találkozik, pedig neki félig az az eleme, na nem tudom. Tényleg nem akarok rossz tanácsot adni.
- Igen, az ég nála kimeríthetetlen tud lenni - egy kicsit elmosolyodom ahogy rá nézek, aztán igyekszem úgy ölni, hogy felé legyek fordulva. És közben visszaáll a huszonhárom fok körénk, tökéletes.
- Hm. Vidd el egy koncertre. Valami menő koncertre, kint a szabadban, aminek kicsit olyan fesztiválos feelingje van - kiszedek pár tincset az arcomból, meg igyekszem észrevétlenül a számból is. Tudom, na, undi, de lány vagyok, és hosszú a hajam, és mindig belelóg valamibe.
- Vagy adj neki valami olyat, ami ti vagytok - nem vagyok jó az ilyen párkapcsolati ajándékokban (mint kiderült, magában a párkapcsolatokban sem, loli), de tényleg igyekszem. - Nem olyan nyomtatott bögrére gondolok, meg kulcstartóra, mert mostanában mindenki olyat vesz, de biztos van valami, ami csak a tiétek, és amire ha ránéz eszébe jutsz. Vagy jobban eszébe jutsz.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 15. 18:41 Ugrás a poszthoz


Minivel csajos estét tartottunk, filmekkel, nasival, meg mindennel, és ez az oka annak, hogy ahelyett, hogy otthon innám nyugisan a kávém, most épp rohanok. Olyan rég aludtam már a kastélyban, el is halogattam rendesen a csak még öt perc dolgot, és az egyenruhám is éppen csak felrángattam magamra. A hajamon is az ujjaimmal futottam át, a mindennapi sminkről nem is beszélve - meglepődtél, mi? Nem természetesen sima a bőröm, omg omg. Hosszú, sietős léptekkel masírozok be a nagyterembe, ahol épp még folyik a reggeli, szerencsémre. Nem állok meg azért az elején, még akadályoznék itt valakit, egy asztalvégfélét keresek, ahol nem ülnek annyian, meg most valahogy a házas dolog sem érdekel annyira. Nem mintha eddig izgattam volna magam rajta, előfordult, hogy beültem Hunter vagy az egyik eridonos mellé. Amennyit lógok náluk, már megszokhatták a jelenlétem.
- Bocsi, bocsi, sietek - a csípőmmel véletlenül meglökök egy ismeretlent, pedig tényleg nem akartam, csak nincs most arra időm, hogy mindenkire szépen vigyázzak meg minden. Meg is állok mellette, hogy lássa, nem csak átgázolok itt rajta. Egyik kezemmel megtámaszkodom az asztal szélén, míg a másikkal előre nyúlva kezdek összeszedni kajákat a dobozomba. Majd megeszem szünetben. Vagy kihagyom a napot indító jóslástanom - Ricsi nélkül amúgy sem izgi, nincs is értelme - és beülök Viktor egyik órájára, a hátsó sarokba ahol nem tűnök fel senkinek, és csendben megreggelizek magamnak. Amúgy is szeretem Viktort, meg a tantárgya is tök jó, na nem mintha voltam volna már ott. Időközben valószínűleg épp összeszedem az utolsó darabokat, meg mások elől is, és az itteniek nem nagyon szokták kedvelni, mikor épp elkapkodják előlük az utolsó buktát.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 15. 20:01 Ugrás a poszthoz


Azért jól esik, hogy Viktor is ragaszkodik hozzám, annyira, mint én hozzá. Jól vissza is ölelem, hogy tudja, nincs itt nagyobb baj a beprogramozott bénaságomon kívül. Tulajdonképp mindig akartam volna magamnak egy bátyót, aztán mikor nagyobb lettem rájöttem, hogy ez bizonyos okokból lehetetlen, aztán megkaptam Viktort a viselkedéselemzés pályázatom alatt, és igazából jobban is jártam, mint egy vérszerinti nagyobb testvérrel. Azért Balázséknak szurkolok rendesen, akkor is, ha nem fogok bírni aludni mert a sátánfajzat vonyít. Tovább is lendülünk a témában, egy kicsit szusszanok is, meg nyüszögök, mert ők olyan párkapcsolat goals, ami nekem soha nem volt, és a jelenlegi állás alapján nem is nagyon lesz. Pedig nekem kell, kérem szépen, komolyan, még azt is megígérem, hogy jó gyerek leszek. Mondjuk az nem tudom mennyire érne a már közel tizenkilenc évemmel, attól én még megígérem, jó? Ahogy lefekszik, némi mocorgás után én is így végzem, a fejem megtámasztom a hasán, aztán lassan rágcsálom a kenyeret miközben mesél.
- Szerezz nekem is egy Ricsit - lenyelve a falatot dünnyögöm el, nyilván nem gondolom komolyan, ez csak az a sima nyafogás mikor valakinek nagyon jól megy valami, és én is szeretném, hogy jól menjen az a valami. Tudom, hogy Ricsiből csak egy van, és részben ez a Ricsi az enyém is, mert ha azt vesszük, a legjobb barátom. Ha valakinek képet küldesz a kínaidról mert az lebeg a vízben, akkor az a barátság már nem csak ilyen lobbanó cucc. Mikor úgy felpattan, én is követem a példáját, egy pillanatra el sem tudom képzelni mi váltotta ki ezt a reakciót annyira elbambultam, de aztán egész hamar leesett.
- Látod látod, tiszta hasznos házörző vagyok én - elvigyorodom miután elenged, ja, nem csak a kaját zabálom ám. Ezek szerint vannak tök jó ötleteim is. Magam alá húzom a lábaim, rájuk könyökölök, úgy figyelem.
- Közös tetoválást szeretnél? - ami tök jó ötlet, én is szeretnék, ha egyáltalán lenne kivel. - Hm. Nekem is kéne már valami az oroszlán mellé - ami már ezer éves az alkaromon, lassan illene beújítani valamit.
 
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 19. 15:05 Ugrás a poszthoz


Alapvetően nem érdekelne, ahogy a többi idegen sem érdekel. Nekimentem, véletlen volt, bocsánatot kértem, szia. Nézzen csúnyán, ha akar, nem emiatt fogom telesírni a párnám, nem az ő csúnya nézése a legrosszabb amit életemben kaptam. Viszont van az, amit nem tűrök el. A motyogás. Amikor nincs elég pofád visszafeleselni, szóval csak az orrod alatt dünnyögsz. Nos, az emberek túlnyomó többsége nem számol azzal, hogy aeromágus vagyok, a hang pedig levegőben terjed, szóval tökéletesen hallok mindent. Egy pillanatra megdermedek a mozdulatomban, lassan emelve meg szemöldököm nézek rá.
- Tessék? - nem, ez egyáltalán nem úgy hangzott, mintha nem tudnám mit mondott. Érezhető a hangsúlyomban, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, amit kiszűrt a csinos kis száján, és szeretném, sőt, akarom, hogy kimondja még egyszer, hangosabban. Alapvetően képes vagyok kedves és aranyos lenni, megértő, jó, elsős, és nem is lenne semmi baj, ha azt mondta volna, hogy vigyázzak jobban, vagy figyeljek oda. Elfogadnám. De ne higgye azt, hogy beszélhet úgy, hogy nem hallom, és ne higgye azt, hogy egy egyszerű lökés is már egyből ellene irányul. Bocsánatot kértem. Ha direkt lett volna, megtettem volna? Nem. Amúgy is, miért lenne nekem érdekem, hogy őt szívassam? Hol lenne nekem az jó? Sehol. Normális esetben magasról lesz*rnám, de nem, mert elsős kis gólyának kell szájaskodni. Hát akkor szájaskodjon most is.
- Mond még egyszer - nem kérem, mert ez nem kérés. Nem éppen azt éreztetem vele, hogy felsőbb rendű vagyok, nem erről van szó, de nagyobb vagyok, és minden egyes nyamvadt iskolában a rohadt kicsik legalább egy minimális tiszteletet mutatnak a nagyobbaknak. Én is megadtam, és meg is adom, jogosan várom el ugyanezt. Az arcomra már rég kiült az a passzív agresszív kifejezés, ami nem nyújt semmi jót, de kifejezetten rosszat sem. Nem vagyok mérges, mert nem fogok idegeskedni egy nyomorékon, ettől függetlenül lehűltem, és érezhetően a levegő is körülöttem pár fokkal- amibe ő is beletartozik.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 10 » Fel