30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 » Le
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 29. 19:17 Ugrás a poszthoz


Nem szereti ezt az érzést. Hogy figyelik. Határozottan nem. Idegesen kezdi harapdálni száját miközben betér a terembe, s egyből szembetűnnek neki az idegen arcok, akik egyáltalán nem illenek bele a képbe. Lehuppan a rellon asztalához, elégedetten veszi tudomásul a zöld - ezüst díszítést, hátradől a széken, viszont egy falat sem megy le a torkán. Szóval csak ül, sarkával dobol a padlón, aztán mikor Merkovszky elkezd beszélni, mindenki elnémul. Még az ő idegesítő dobogása is elnémul, de azért tovább harapdálja a száját. Csupán ránéz az aligazgatóra, utána el is kezd keresni valaki ismerős arcot - és igen, hát persze, hogy Jaredet meg a testvérét szúrja ki legelőször. Körbepillant, még gondolkozik egy kicsit, újabb pillantás a két fiú felé. Szóval. Ha lehajolva végigspurizna az asztalok között, az idegesítő lenne, és gyanús lenne. Nem akar gyanús lenni, még így se, hogy fogalma sincs miért vannak ezek itt. Szóval. Levegő. Kitolja a széket maga alól, feláll, kihúzza magát, és tök nyugodt léptekkel indul meg az eridonosok felé. Cseppet sem zavarja, ha esetleg hülyének nézik, ő tudja miért megy, és ez pontosan elég neki. Amilyen szépen végigflangált, olyan hirtelen zuttyan le Jared mellé, csak egy kicsit lökve arrébb ezzel az eredetileg mellette ülőt.
- Kuss. - morran rá, mikor az belekezd a méltatlankodásba, úgy néz rá a szürke szemeivel, mint aki menten hajlandó belefojtani a kajába, és mindezek után lezártnak tekinti az ügyet.
- Hé. - megböködi mutatóujjával eredeti célpontját, közben suttog, meg mereszti a kiskutyaszemeket, hogy őt is vonják be a jóba.
- Kik ezek? - miután megkapja a kellő figyelmet, kérdez, még mielőtt belevágna eredeti jövetelébe. Mert nem, nem ezért pofátlankodott be, csak azért mégsem vág már egyből a közepébe, hogy "na, mi a szitu?".
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. március 30. 12:07 Ugrás a poszthoz


Jó, kétség kívül viselkedhetett volna normálisan, de nézzük csak meg a helyzetét: tizenhat éves, fenyegetve érzi magát, amúgy sincs újabban a toppon, és mindezen tényezők hatására eléggé kétségbe van esve. Ilyenkor az ember nem feltétlenül gondolja át mit mikor és miért kéne tennie. Más se gondolná át.
- Nem kíván a hölgy. - vág egy cinikus grimaszt, viszont jobbnak látja nem visszaszólni semmi sértővel, még mielőtt lerepítik azt a szép szőke fejét a nyakáról. És aztán megint csak nem hall semmit, amitől megint csak ideges lesz, és megint csak kopogni kezd sarkával a padlón. Közben meg forgatja a fejét, és igen, látja a szerencsétlent, akit felöklelt mint valami veszett bika. Sóhajt, elhúzza a száját, odamotyog neki egy bocsit, meg hogy majd kap egy csokit, vagy valamit, és elintézettnek is tekinti a dolgot. Ja. Aztán próbálkozik azzal, hogy kitartóan figyeli Gareth száját, hátha valami történik, de nem, nem igazán tud szájról olvasni, szóval marad az, hogy ül, vár, és igyekszik nem agyvérzést kapni.
- Nem nem ezért a kérdésért jöttem. - megint csak egy igen stresszes, negédes mosolyt ereszt meg az idősebbik Selwynnek, mikor végre jut némi figyelem neki is. Amúgy ha nem lenne ideges, akkor biztos bocsánatot kérne, de most, hát most valahogy nem jön a szájára. Aztán elkezd beszélni Jared, ő meg úgy érzi magát mint valami halálra ítélt.
- Jó, bocsánat, ne haragudjatok. - ha nem lenne annyira látványos, most biztos széttárná  a kezeit, de nem, ennyit azért már nem akar kockáztatni. A hangja is jóval halkabb már, és mereszti rájuk a nagy, szürke szemeit amikben van ugyan némi megbánás, de inkább a tanácstalanság.
Joh, nyugodjunk le. Ezzel a gondolattal beszívja a levegőt, kifújja, lehunyja szemeit és megdörzsöli orrnyergét.
- Nem tudjátok miért vannak itt? Mármint.. - itt elakad, rágja a száját, próbálja megfogalmazni normálisan azt, amit gondol. - Szóval nem vagyok hülye, biztos nem maguktól jöttek ki, mert páran fogták magukat és kiszöktek éjjel. - fejezi be dünnyögve.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. április 2. 19:20 Ugrás a poszthoz


- Jó, nem vagyok annyira... Nehéz. Hogy ne fogjam fel. - dünnyög vissza, miközben elszakítja tekintetét róluk, és körmével az előtte levő szabad asztalrészt kezdi el kapargatni. Pótcselekvéssel próbálja levezetni valahogy a feszültségét, valami olyannal, ami nem olyan feltűnő - mint ahogy idejött -, viszont elég hatásos. Abba mondjuk nem gondol bele, hogy esetleg köztulajdon rongálásának is lehet nyilvánítani a dolgot. Eléggé meggondolatlan a mai nap folyamán, ha ez eddig nem tűnt volna fel. Oké, szóval ha már úgyis mindegy - nem az -, és itt van, akkor úgy kéne tennie, mint akinek nagyon fontos, hogy itt legyen, és mint aki épp nagyon boldog, hogy itt van, mert nagyon fontosak neki azok, akik miatt ide jött. Ami számára egy elég nehéz küldetés lesz, tekintettel arra, hogy úgy érzi magát mint akinek a tüdejére pakoltak egy száz kilós vastömböt. Mikor Jared megint csak beszélni kezd ráfüggeszti szemeit, s szája még egy apró mosolyfélébe is rándul, hogy utána el is tűnjön.
- Nincs amiért idegeskednem, igaz? - a legjobb embertől kérdi ő is. Tulajdonképp össze kéne tegye a két kezét, ha most nem jelentik ki, hogy mekkora egy hülye, viszont szüksége van arra, hogy hallja valaki szájából, hogy megnyugodhat, és nem lesz semmi baja, mert hát. Nem ölt meg senkit, nem juttatott ispotályba senkit - még meccsen sem -, és nem is okozott semmi törvénybe ütközőt. Még arról sem tud, hogy esetleg lenne bármilyen képessége, szóval valószínűleg nincs is.
És akkor az orra elé tolnak egy húsgolyót. A hasgörcsétől egy rizsszemet sem lenne képes lenyelni, nem hogy egy gömbnyi húst. Lenéz az ételre, aztán vissza a fiúra, s bólint.
- Ja, égek a vágytól, hogy ehessek. - kissé szórakozottan mosolyodik el, mint aki nem hiszi el ezt az egészet, majd két ujja közé fogva a kaját lehúzza azt a villáról, hogy a szájába illeszthesse, és elkezdje rágni. Jó sokáig rágni. Mert a nyeléshez elmondhatatlan mértékű akaraterő kell neki most.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. április 2. 20:12 Ugrás a poszthoz


- Köszönöm. - szusszanás, aztán a mosolyra egy mosoly a válasz, amiből csak úgy süt a cinizmus és a "rohadnálmeg'. Jól eszébe vési a képet, hogy ha legközelebb találkozik vele, akkor menjen át a folyosó másik oldalára, vagy esetleg egyenesen egy másik folyosóra, és igen, azt a füstölgő tüdőrákot sem hagyja figyelmen kívül. Pedig ha jól tudja, még az épület területe körül sem szabadna rágyújtani, nem hogy egyenesen egy folyosón, ahol vannak tantermek, vannak tanárok, diákok.. Diákok, akik szintén tüdőrákot kaphatnak, még nagyobb eséllyel is mint Mr. Miniszériumemberevagyokmindenkielmehetajófenébe. A kérdése meg úgy pattan le a bácsikáról, ahogy megcélozta, no de sebaj.
- Minden bizonnyal ezért cigizik ilyen nagy nyugalommal egy iskola folyosóján. - elgondolkodva bólogat, ja, érti ő mi itt a nagy helyzet. A sok, rengeteg beteg gyerek amit maguk után fognak ezek itt hagyni, hát kész tragédia lesz végigmenni a hálókörleten vagy a gyengélkedő előtt.
- Hát persze, hogy volnék szíves. - megforgatja szemeit, miközben megingatja fejét, s egyben lemond arról, hogy egyhamar megtalálja az állatkáját.
- Mikor ilyen bájos emberekkel találkozom, midig rájövök, hogy van rosszabb a bájitaltannál. - dünnyögi még oda mellé, az utolsó szó jogán, miközben meg is indul a szóban forgó terem felé.
És határozottan szemtelen. Tényleg az. Eléggé felvágták a nyelvét, és egy szívbajos bizonyára olyan büntetést húzna rá, hogy még öreg korában is fájva gondoljon vissza rá.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. április 10. 20:35 Ugrás a poszthoz


- És egyből essen is szét, nem? - most nem áll senki oldalán, Matt tényleg lehetne kisebb, Mihael pedig egy pöppet vissza is foghatná a száját - nem mintha ő nem így reagálna a helyében. Pontosan ezért nem is szól semmit érte, türelmesen végighallgatja, elrakja magában a dolgokat, neki aztán lehet panaszkodni, meg szidni, lehet mindent. Aztán a navinés fejét illető megjegyzéskor újra elkapja a nevetés, amit igyekszik azért visszafogni - megint -, ennek köszönhetően pedig megint csak olyan furcsa csuklás szerű hangot hallat.
- Tényleg képes lennél előttem felzabálni az egészet? - lebiggyeszti ajkait, mint aki nem hiszi el, pedig nagyon is kinézi belőle, sőt. Simán el tudja képzelni, hogy Misi majd nagyokat cuppog mellé, és hajtogatja, hogy milyen finom meg milyen kihagyhatatlan. És mikor Kamilla kér egy kicsit belőle, majd jól eljátsza, hogy ad neki, és az utolsó pillanatban pedig elkanalazza előle, és betömi a saját szájába. Ezen okból kifolyólag ki is tátja szépen a száját, mint baba az anyjának - a különbség csak az, hogy Misi nem az anyja, még csak nem is nő, és az anyák általában amúgy finoman teszik be a bébipapit a csöppségük szájába. Ez meg itt nem cicózik, beléhányja, aztán egyed.
Kamilla felvonva szemöldökét pillant rá, amolyan "komolyan, most komolyan?!" stílusban, aztán miután le is tudja a nyelni az adagot, megint csak beszélni kezd.
- Mintha nem bírnád a borsószemnyi agyam. Vagy mintha neked több lenne. - megforgatja szemeit, ahogy kanalaz, és nem, egyáltalán nem zavartatja magát amiatt, hogy Misi mennyivel nagyobb nála, meg rellonos, meg felsőbb éves. Valahogy ő nem tud ezek miatt félni tőle.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. április 25. 15:16 Ugrás a poszthoz


És igen, Kamilla már a tökélyre fejlesztette azt a képességét, hogy úgy tegyen, mintha az égvilágon nem történt volna semmi. Mintha legalábbis nem is lett volna Svédország, se Cupido, vagy csak az ő emlékezetéből esett volna ki úgy az egész. Pedig nagyon emlékszik a dolgokra, csak ez így pont könnyebb, mint azt megtárgyalni. Meg amúgy is, képes lenne elsüllyedni a föld alá, ha most felkerülne a téma.
A tehénkedésére való reakció láttán úgy olvad le a mosoly a képéről, ahogy csak van.
- Jóna, azért ne egyél meg. - mormogva sóhajt fel, elhúzva a száját. Aztán kinyújtja kezeit, jelezve, hogy ha kell, akkor ő megmasszírozza nagyon szívesen a másik vállát, mert ő most ilyen kis cuki, hogy szívesen segítene az ember fájdalmán. Még ha a felét lehet ő okozta is.
És akkor beáll az a fajta rémes csend, amit nem bír elviselni. Amikor egy ember tud valamit, a másik ember is tudja, és ez legalább az egyiknek még ráadásul kínos is, mert nehogy már könnyű legyen a lány élete. Amennyiben Ádám igényelte a vállmasszázst meg is kapja, a rellonos csendben dolgozza meg a hátát, amennyiben pedig nem, Kamilla összefonja kezeit maga előtt, és arrébb áll, hogy még véletlenül se zavarja meg a másik tevékenységét.
- Izé.. Jól. Te? - visszazökkenve a valóságból pillog a másikra, közben igyekszik nyakig merülni a vízben. Kötelező körök. A hideg kirázza a kötelező köröktől, a "hogy vagy", "hogy élsz?", "rég nem láttalak, mit csinálsz?" kérdéseket mindig is rühellte. Azon emberek többségét, akik felteszik ezeket, nem is érdekli a válasz, csak kérdeznek valamit, hogy kérdezzenek. Szóval akár azt is felelhetné, hogy "én lettem Amerika elnöke", arra is jobb esetben bólogatnának, hogy jaj de szép, jaj de jó. Nem mintha Szentmihályiról ezt feltételezné, nem feltételez ő semmit, csak ez így megmaradt benne.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 16:53 Ugrás a poszthoz


- vasárnap délután, 16:31 -

Néha jó az apja házában ülni és nem csinálni semmit, csak élvezni azt a csöppnyi szabadságot és védelmet, amit Balázs otthona nyújt. Néha viszont az embernek szüksége van a megszokott környezetre, a más jól ismert hangokra, a halk, lüktető, diákok által szolgáltatott zsibongásra. A nap süt, csak néhány hófehér bárányfelhő színezi meg a világoskék eget. Kellemes meleg van, az a fajta ami nem is éget, viszont nem is fázol benne. Bár a virágok egy része még nincs kivirágozva, halovány illat lengi körül az embert.
A lány egy fa alatt ül, egy padon. Szőkés haja kibontva oldalra húzva, háta megvetve a pad támlájának, felhúzott térdei segítségével egy könyvet tart, és kifejezetten élvezi, hogy most nincs körülötte senki. Ahogy befejez egy oldalt lapoz, amúgy sima homlokát ráncok keretezik, ahogy egy szeretett szereplővel igen csúnya módon elbánnak. Többször is átfutott már az agyán, hogy egy adott ponton becsukja a kötetet, elteszi, és nem olvassa tovább, viszont a kíváncsiság hajtja, hogy "csak még egy oldal, csak még gy fejezet, csak még a sorozatban utána jövő iromány".
- Csessze meg! - és igen, megérkeztünk. Egy szusszanással sziszegi ki fogai között a véleményét az egész jelenetről, ahogy vetve egy pillantást az oldalszámra teszi le maga mellé a művet, s dönti fejét hátra a törzsnek, úgy pislog fel a lombozatra.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 17:29 Ugrás a poszthoz



Ha Jaredet nem ismerné, és nem nevezné a barátjának - vagy valami hasonlónak - akkor bizonyára nagyon csúnya szemekkel nézne rá, hogy mégis miért mer csak úgy odazöttyenni. Viszont az Eridonos kezd hozzánőni, akkor is, ha ő épp nagyon nem akarja, hogy bárki hozzánőjön most vagy a közeljövőben. Szóval a hangját meghallva mosoly terül szét a szép kis arcán, és még arrébb is húzódik, hogy biztosan legyen elég hely a másik számára.
- Meg fog halni. Érzem, hogy meg fog halni. Pedig ő volt az egyik kedvenc szereplőm. - elbiggyesztve ajkait ismerteti a tényt, amiben egészen biztos, olyan kilencvenkilenc százalékosan.
- Trónok harca. Harmadik. - úgy fészkelődik, hogy felé tudjon fordulni, átöleli lábait, majd állát térdeire ejti, úgy néz a másikra. Az évnyitó óta nem igazán látta a másikat, beszélni pedig mégannyira sem volt alkalmuk. A felügyelők megjelenésével mindenki létezése nehezebb lett - és ezen az se segít, hogy Radúzbá' beengedte őket a pirosak közé. Persze, értette ő Jared szavaiból, hogy a diákok érdekébe vannak itt, és hogy tulajdonképp csak betartatják a szabályokat - szigorúbban, mint eddig valaha, csak na. Azért jobb lenne, ha nem lennének.
- Fáradtnak tűnsz. - és bizonyára az is, de ez most nem annyira lényeg.
- Mi van veled mostanság? - na jó, egy picit talán hiányzott neki. Viszont nem rója fel neki, biztos megvolt a maga dolga, most, hogy még mestertanonc is.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 18:03 Ugrás a poszthoz


- De igen. - felsóhajt, kiül egy fájdalmas fintor az arcára miközben a könyvre pillant, és igazat ad a prefektusnak. - De attól még rossz. - megvonogatja vállát, valószínűleg csak belőle vált ki ilyen reakciókat a történet. Meg amúgy is, soha nem volt jó a szavakkal, így most se tudja úgy igazán leírni azt, amire gondol.
Csendben figyelve hallgatja végig a fiatalabbik Selwynt, bólogat is, ja, ő megérti, a cukrászdában is vannak olyan napok, amikor csak úgy ömlenek az emberek, és szinte mindnek más kell, és akkor azt se tudod, hogy fiú vagy - e vagy lány.
A kérdését követő válaszra újra biccent, soha nem volt az az ember, aki minden áron tudni akar mindent, olyannyira hogy valósággal megkínozza a másikat a kérdéseivel. Szóval majd ha a fiú úgy dönt, hogy beavatja mi az, ami nagyjából nem ugyan az, akkor majd elmondja, ő pedig végighallgatja. Ilyen egyszerű, nincs ezen mit túlbonyolítani.
- Hát.. Leköltöztem apámhoz. - megvonogatja vállát, mintha ez egy olyan dolog lenne, mint mondjuk, hogy süt a nap. - Meg találkoztam egy felügyelővel. Még év elején. - na ettől viszont még mindig kirázza a hideg. - Rossz volt. - újra elbiggyeszti ajkait ahogy leengedi egyik kezét, s körmével a pad fáját kezdi piszkálni.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 1. 18:59 Ugrás a poszthoz


Pár pillanatig csak pislog Jaredre, és.. Végül is igaza van, lehetne rosszabb is. És szinte csak ez tartja vissza attól, hogy elröhögje magát, szóval szépen visszafojtja a feltörő ingert, majd máskor.
És hogy jó-e az apjánál laknia? maga sem tudja, komolyan. Vannak jó oldalai a dolognak, viszont még mindig idegen neki, hogy ilyen közel legyen Balázshoz, ilyen sokáig. Megejt valami mosoly félét, ami még mindig inkább hasonlít szájhúzáshoz majd megvonogatja vállát.
- Megvannak az előnyei. Nem kell a szobámban maradnom, mikor nem tudok aludni. - halkabban beszél, viszont azért hallhatóan. - De azért hiányzik a kastély is. - újabb nyomorék mosolyféle, majd ismét csak megvonogatja a vállát. Majd elmúlik, megszokja a dolgokat, meg egyebek. Elvégre nem fog örökké idegenkedni a dologtól. Remélhetőleg.
- Fogalmam sincs hogy hívják. De nem is akarom tudni. - megrázza fejét, nem nem, ilyen részletekre nem kíváncsi. Valamiért úgy érzi, hogy ha ismerné a pasast, az nem lenne jó, nagyon nem lenne jó. Szóval igyekszik minél távolabb tartani magát tőle is, meg az összes többitől is, jó kislány, meghúzza magát. Nem mintha eddig egy hatalmas rendbontó lett volna - kivéve azokat az eseteket, mikor ez éjszaka kellős közepén nekiállt túrázni a folyosókon.
- De elég.. Öregnek tűnik. És folyamat szívja a nikotint, én azt is kinézem belőle, hogy eszi a bagót. - megforgatja szemeit, ahogy duzzogva adja meg Felicián rövid jellemzését.
- És kiráz tőle a hideg. Nem olyan jól. Úgy, hogy legszívesebben elsírnád magad.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. május 1. 19:01
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
zárás
Írta: 2016. május 1. 21:06
Ugrás a poszthoz


Elszorul a torka, kiszárad a szája, viszont nem kezdi el magyarázni, hogy ő nem a házirend elől menekült. Ő saját maga elől futott el, az elméje elől, az álmai elől. De azért megint csak elmosolyodik, mert mi mást is csinálhatna?
A névre hümmög egy sort, a két szó felkerül a tabu listára, és soha többé nem fogja kiejteni őket a száján. Az újabb információ hallatán Jaredre néz, akaratlanul is végigméri. Nem mintha a fiú tudna róla olyat, amit a felügyelők felhasználhatnának. Nem mintha olyat feltételezne róla, hogy esetleg köpne.
- Eltűnt az állatkám, és kerestem, ő meg bezavart órára. - megint lefelé kezd pislogni, kicsit mintha szégyellné magát a másik előtt. Pedig tényleg nagyon aggódott a pikáért, a szívéhez nőtt az a kis dög, és amikor nem találta sehol a szobájában, se a többiek részén, majdnem elkapta a sírás. Nem akar még egy olyan lényt elveszíteni, aki fontos neki - még akkor se, ha csak állat. És azóta tényleg olyan, mint a jó tündér. Nem csinál semmit amit nem szabad, nem szalad a folyosón, halkan beszél, halkan jár. Vissza akar vegyülni, főleg, miután az évnyitón okot adott arra, hogy kiszúrják. Apropó évnyitó. Összeszorítja ajkait, felpillant.
- Remélem nem haragszol az év eleje miatt. Mert amúgy tökre megértem, ha mégis. - ismét csak halk hangok, egy szusszanás, elnéz a virágok felé.
- Hát akkor.. Már csak jobb jöhet. - elvégre fő az optimizmus. Az órájára pillant, aztán Jaredre, aztán kezébe veszi a könyvet, s feláll a padról.
- Azt hiszem ideje lenne visszamennem. - jelenti ki ahogy lenéz rá, majd megint mosolyog.
- Örülök, hogy beszéltünk. Vigyázz magadra. - kinyújtja kezeit, s amennyiben a másik engedi, megöleli, ha pedig esetleg nem, búcsúzásképp int.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 14. 13:03 Ugrás a poszthoz


Kínos. Határozottan kínos ez az egész, viszont ide jött, már nem léphet le csak úgy, hogy megint kerülgesse a fiút, csak mert nem képes a szemébe nézni a szégyentől. Szóval akkor most szépen itt marad, és végigcsinálja. És esetleg vállalja, hogy becupidózák és azért volt az egész, ami a saját meglátása szerint csak még kínosabb és még röhögni valóbb.
Szorgalmasan, jó kislány módjára igyekszik kimasszírozni a görcsöket a fiú vállából, mert ha már sikeresen okozz neki fizikai fájdalmat, akkor már legalább ennyit tegyen meg.
A kérdés meglepi, szusszan egyet, a feje bevörösödik, s áldja az eget, hogy Ádám háttal áll neki, és nem látja ezt az egészet.
- Bocs, hogy be mertem ide tenni a lábam. - megcsóválja fejét, mert azért bármennyire is kezd egyre jobban szégyen lenni neki ez az egész helyzet, azért mégis csak Kamilláról beszélünk, aki egyrészt nem bírja, ha számon kérnek rajta dolgokat, másrészt pedig az ilyenektől beindul a védekező mechanizmusa, aminek a visszavágás az első szakasza. Szóval ja.
- Fájt a lábam. - megvonogatja vállát, nem mintha most kevésbé fájna neki, hogy köztudott tény, hogy a lányok jobban tűrik az ilyesmit.
Oké, akkor akár meg is beszélhetnék a dolgokat ahelyett, hogy úgy beszélnek egymással mint két vadidegen. Tiszta gyerekes az egész. Sóhajt, kezei lecsúsznak a másik válláról, kissé idegesen túrja hátra szőkésbarna haját.
- Ami Svédországban volt.. - kezd bele nehézkesen, viszont már kimondta az elejét, szóval ha nem akarja, hogy ténylegesen hülyének nézzék, be kell fejeznie.
- Az nem igazán én voltam, mert az igazából Cupido volt, és én nem tudtam magamról, és utána mikor elmúlt szégyelltem magam, hogy odamenjek hozzád, meg hogy beszéljük, meg minden, és olyan rossz. - egy szuszra hadarja le a mondandója másik felét miközben megint kivörösödik, s a végén kezeivel takarja el arcát, hogy ha esetleg a fiú megfordul, ne így lássa már.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 14. 15:18 Ugrás a poszthoz


Mint Edictumosnak, kötelességének érzi megnézni a lila hajú srácot a lila bódéjával, és amúgy is, ki akarja röhögni. Vagyis nem kimondottan ezért jött ide, mert ki akarja röhögni, és akkor jön és szembeneveti, hanem ha már meglátja biztos nevetni fog, szóval ja. Miután elfetrengte az időt Mínea szobájában, akkor is mikor a lány ott volt, meg akkor is, amikor nem, és megkordult a gyomra már tudta, hogy ő a kastélyban fog vacsorázni. Elvégre a kaja jó, nincs értelme hazamennie azért, hogy egyen, szóval majd itt jól megtömi a pociját, és utána lesétál az apja házához. Vagy ül tovább Míneánál, és nem csinál semmit. Úgyhogy szépen felhúzta a cipőit, meg összekötötte a haját, hogy nézzen is már ki valahogy, ha már emberek közé dugja az orrát, és meg is indult a nagyterem felé.
A terv tökéletesen élt az eszében, hogy majd jól elslisszol mellette, mint aki nem is azért jött, hogy megnézze, és az a kis idő éppen tökéletes lesz arra, hogy megszemlélje, aztán leül a rellon asztalához, ahonnan meg már majd gond nélkül bámulhatja és gyűjtheti az anyagot a cikkhez. Meg sem fordul a fejében, hogy az egész dolog esetleg máshogy fog kisülni, mert valaki majd megakadályozza a tervét. Elvégre nem áll szándékában idegen emberekkel szóba állni, se semmi, ő csak megy, eszik, nevet, meg néz. Hát lehet ezt a keresztbe húzni?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 21. 20:42 Ugrás a poszthoz


Szigorúan tanítás után vagyunk, amikor már mindenkinek lehet szabadon járkálni anélkül, hogy félnie kellene a felügyelőktől. Benézve a volt szobájába gyorsan levedlette magáról a kötelező iskolai felszerelést, s átöltözött egy sokkal kényelmes kék farmerbe meg egy szürke felsőbe. Jelenleg épp a folyosón vég keresztül, szlalomozva a rengeteg iskolatársa között, köszönve mindenkinek, akit ismer. Vagyis megpróbálja. Épp csak azért akar benézni a társalgóba, mert ha jól emlékszik, itt hagyta legutóbb az egyik könyvét, és haza szeretné vinni. Vagyis az apja házába, ahol lakik.
Megérkezve az ajtóhoz megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem kell tovább tolakodnia, majd miután kifújta magát, be is nyit.
Egy pár személy kivételével nagyjából üres a hely, csendes és nyugodt. Ennek örömére elmosolyodva indul meg a hely felé, ahol sejti, hogy hagyta a szóban forgó könyvet. Aztán ahogy megpillantja a számára ismerős hátat, újra elmosolyodik, és eldönti magában, hogy a kötet még várhat. Most még nem igazán foglalkozik azzal, hogy háztársa valószínűleg most is leginkább egyedül akar maradni - elvégre nem Kamilla lenne, ha nem menne oda hozzá. Végül is, ha nagyon nincs szükség a társaságára, még mindig el tud tűnni.
Nagyon reménykedve abban, hogy nem téveszti össze valaki teljesen idegennel a fiút lépked oda csendesen, s öleli át hátulról a másik nyakát, meg teszi szőke fejét a rellonos feje tetejére.
- Mi a baj?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 5. 19:23 Ugrás a poszthoz



Nem feltétlenül letámadás az, amit csinál, annyira azért nem durva a helyzet. Nem egy eridonos, még így se, hogy elég sok kötődése van a házhoz.
Magára vehetné a fiú reakcióját, tényleg megtehetné, viszont inkább elengedi a füle mellett a hangvételt amivel beszélnek hozzá. Annál több esze van, tudja, hogy a végtelenségig sértődhetnének meg egymásra emiatt, és amúgy sincs kedve veszekedni. Szóval ugyan visszavesz egy kicsit, nem szívja különösebben mellre a dolgot.
- Csak erre jártam és mivel depressziós vagy megint, gondoltam kedves leszek. - ha elmondaná az igazat, miszerint tényleg valami füzetért jött simán megkapná, hogy akkor keresse meg és menjen útjára. Szóval inkább csak a részleges igazságot mondja el.
- Szóval. Mi a probléma? - persze nem kötelező neki elmondani, ő csak kíváncsi, meg tényleg jót akar. Mert most kivételesen kedves, de ha még sokáig gorombáskodnak vele a nagy kedvességében visszagorombáskodik.
És ha még a "letámadás" nem lett volna elég, le is ül mellé, hogy hadd akaszkodjon rá, mert úgy szép az élet.
- Rég láttalak. - jelenti ki, csak úgy mellékesen. Oldalra fordítja a fejét, úgy néz a fiúra, miközben maga alá húzza lábait. Mert a cipője nem annyira koszos, és amúgy is, egy pálcaintéssel el lehet rendezni a dolgot, ha mégis marad maszat a kanapén. Na meg nem azért vannak a takarítók se, hogy csak úgy létezzenek.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 5. 21:03 Ugrás a poszthoz


- egy szabad hétvége délelőttje -

A mai nap azzal telt, hogy reggel felkelt, aztán pizsamában fetrengett szerte a házban. Kutyázott, ki meg be nyitogatta a hűtőt, az apja irodájának ajtaját, ilyenek. Aztán megállapította, hogy éhes, viszont megint nincs kaja a házban. Na most két lehetőség állt fent. Vagy elmegy alapanyagot venni mondjuk egy piacra vagy boltba és összeüt valamit, vagy lusta és amúgy is hétvége van, szóval elmegy és vesz magának valami kész ennivalót, és megeszi azt.
Nos. Elég sok dolgot elmond az, hogy jelenleg épp a gyorsétterem felé tart. Pedig elkezdett gondolkodni, hogy mit csináljon, amit majd berakhat a hűtőbe Balázsnak, de hát az plusz munka, és egyszer igazán megengedheti magának, hogy egészségtelen gyorskaját fogyasszon. Meleg, szombat délelőtt van, úgyhogy egy rövidnadrágban és felsőben sasszézik végig a falun. Néha int, ha meglát egy ismerős arcot mondjuk a kastélyból, majd megállapítja magában, hogy elég rossz lehet a bentlakóknak az, hogy így meg van kötve a kezük meg a lábuk. Ő nem bírná. Viszont mivel felbukkant apuci, nem is kell.
Ahogy megérkezik az épülethez, be is nyit, s némi helyzet- illetve terepfelmérést követően úgy indul meg a fagyasztott ételeket tartalmazó berendezéshez, mintha legalábbis minden nap itt tömné meg a hasát.
Kiválasztja a neki megfelelő ínyencséget, leadja a rendelését, majd egy nem annyira szembetűnő, fal melletti, üres asztalt kinézve szambázik át a székek és emberek közt.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 12. 21:05 Ugrás a poszthoz


Első napom azzal telt el, hogy reggel kihoztam a csoportot ami rám lett bízva, beálltam a DÖK-ös sátorba, kiosztottam az önkénteseknek a felsőket. Aztán vettem el belépőket, Tristan kezébe belenyomtam két csomag szórólapot, hogy osztogassa ki - többet nem mertem rá bízni -, aztán eligazítottam, meg elmagyaráztam egy fellépőnek, hova kell mennie. Szóval egész produktív napom volt, lejártam a lábam, kivettem a részem a munkámból, és épp leszakadni készülnek a lábaim. Szóval a kezemben egy pohár koktéllal huppanok le a fűbe, egy viszonylag nyugisabb helyen, ahol nem másznak rám az emberek. Hátra dőlök, könyökeimmel megtámasztom magam, s lábaim kinyújtom, míg a számban levő szívószálat hol rágom, hol meg tényleg ivásra használom. Ahogy elnézem magam, nehéz lenne mondani egy olyan centimétert a testemen, ami nem színes poros. A hajam, a felsőm (talán még a felsőm alatt megbúvó rövidnadrágom is), a karjaim és a lábaim, a cipőm, ami reggel még egész tiszta volt.
Szóval most élvezem a pillanatyni nyugalmat, amit az épp zajló koncert nyújt. A meleg már kicsit lankadt, és ebben az állapotban még a szúnyogokat is elég jól elviselem. Kiszívom az utolsó korty koktélt is a pohárból, majd a műanyagot magam mellé téve nyúlok el a fűben, s napszemüvegemen keresztül szemlélem a világot. Mert megtehetem. Amíg még békén hagynak, nem téved el senki, vagy egy félrészeg egyén nem dönt úgy, hogy neki nagyon sürgősen kell valami, amit csak én tudom hol van.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 17. 19:04 Ugrás a poszthoz


Úgy érzem, kis sziesztám nem szakíthatja meg semmi, egészen addig, amíg valaki árnyékot nem tart, és úgy nem dönt, hogy mivel nem vagyok így is elég színes, megajándékoz még egy kis porral a képembe. Kis híján fel is megy bennem a pumpa, mert azért türelmes vagyok meg minden - nem -, de azért ne szórakozzanak már velem mindenféle alakok itten, főleg, hogy még segítettem is egy csomót, meg minden. Aztán meghallom az ismerős hangot, és kiül arcomra egy széles mosoly, miközben feltolom napszemüvegem, s hátrahajtva fejem pillogok fel háztársamra - akit olyan profi módon szerveztem be ebbe az egészbe, függetlenül attól, mennyire lelkesedett a dolog iránt vagy mennyire nem.
- Persze, őőő, egy pillanat. - belemegyek a játékába, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt, függetlenül attól, hogy nekem már nem megy olyan jól, mint neki.
- Elég királyul. Találkoztam kis kölykökkel, meg eligazítottam egy rakás embert, tök izgalmas volt. - nagy meggyőződéssel magyarázom, hogy mennyire jó volt ezen a napon nyomni az önkéntes melót, s miközben lehuppan mellém, felé fordítom fejem.
- Neked? - azért kíváncsi vagyok, mi a véleménye a munkájáról, na nem mintha elvárnám tőle, azt, hogy vért izzadva dolgozzon. Egyrészt mert nem úgy néz ki, mint aki semmi hátsószándék nélkül csinálja az ilyeneket, meg amúgy is, nem vagyok én hülye, azért mégiscsak ingyenes fogyasztásról beszélünk.
- Mit iszol? - egyből kiszúrom az üveget, na nem mintha olyan lennék, csak kíváncsi vagyok, és amúgy is, ennyit megérdemlek amiért ingyen kapja. Meg is emelem kezem, hogy ha úgy látja jónak és nem sajnálja, az ujjaim közé nyomhassa, hogy megtanulmányozhassam, mivel tömi a gyomrát.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 20. 19:06 Ugrás a poszthoz


Az a helyzet, hogy nem tanulok viselkedéselemzést. Az a helyzet, hogy senki nem kötelezett erre az egészre, mégis feliratkoztam, mert meglátásom szerint semmit nem veszítek vele, sőt. És amúgy is, csak négy napról van szó, az nem a világ, meg amúgy is.
Azzal a céllal indultam el otthonról, hogy teszek egy kört a piacon, zöldségek és gyümölcsök után kutatva, elvégre nem lehet mindig gyors kaján élni, meg amúgy sem árt járkálnom egy kicsit, felfrissíteni az agyam meg a tüdőm. A problémák ott kezdődtek, amikor emberek közé kerültem. Persze felvilágosítottak a tünetekről mielőtt bevettem a bájitalt, csak hát a fene meg gondolta, hogy ennyire ki fog ütközni a dolog. Szóval térjünk vissza, a gondok akkor kezdődtek, mikor körbevett egy csomó ember. Az első érzésem az volt, mintha a hátam mögött követne valaki, vagy esetleg le akarna szúrni, és ezzel együtt jött az a kényelmetlen félelemérzet. Tudjátok, mikor kerülget a sírógörcs, olyannyira, hogy nyelni nem tudtok a torkotokban levő gombóctól, és a gyomor összezsugorodása sem segít a dolgon. Ilyenkor legszívesebben megfordulnátok, és visszaszaladnátok a biztonságosnak vélt és kényelmes szobátokba, ahol nincs körülöttetek senki, viszont nem tehetitek ezt, mert elküldtek valamiért, és azt a valamit teljesíteni kell. Mert szükséges.
Legszívesebben minden egyes lépésnél a hátam mögé néznék, igyekszem kikerülni mindenkit, és a lehető legnagyobb távolságot igyekszem tartani. Fejem lehajtva szlalomozok, így próbálom ignorálni a hétvégi tömeget a környezetemben. Tenyereim izzadnak az idegtől, lassan véresre harapom a szám szélét, és mintha a homlokom is verejtékezne - bár nem tudom, ezt a hirtelen beállt melegnek tudjam-e be, vagy ennek az egésznek amit a bájital művel velem.
És ha mindez nem lenne elég, ahogy egyre több élőlény tűnik fel, a hangjuk is egyre magasabb. És egyre több. És egyre irritálóbb, és ez is kikerget a világból, és ettől is legszívesebben sírnék. Erősebben harapom be alsó ajkam belső oldalát, ha tehetném és nem félnék attól, hogy mindenki hülyének nézne, tenyereim a füleimre tapasztanám. Tudom, hogy attól nem szűnne meg, de legalább tompítaná a beszűrődő zajokat körülöttem.
Igyekszem elmerülni a gondolataimban, hátha el tudom magam különíteni a körülöttem folyó élettől - aztán lábaim megakadnak valamiben, ami puha, mozog és nyávog. Megemelem egyik szemöldököm ahogy körbepillantok, s abban a reményben, hogy senki nem tapos rám, vagy ejt a fejemre valamit, le is hajolok a vörös cukorfalatért.
- Hát szia. - mosolyogva simogatom meg a szőrgombócot, majd, amennyiben engedi és nem karmolja szét a kezem, fel is emelem, s kiegyenesedve igyekszem találni neki egy pozíciót, ami remélhetőleg neki is kényelmes. Bár hangom mosolygós és akár boldognak is mondható, egyáltalán nem mosolygok.
- Hol hagyott a gazdád? - tisztában vagyok, hogy az elnémulásaim kiszámíthatatlanok, ennek ellenére meglep, hogy még képes vagyok hangokat kiadni.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 22. 20:30 Ugrás a poszthoz


Teljesen belemerülök a cica simogatásába - elvégre nem titok, hogy szeretem mások macskáit gyámbászni, lásd Jared és Sherlock példáját. Végre valami elvonja a figyelmem a körülöttem tolongó népről, és akkor hirtelen valaki kipukkasztja ezt a kialakulóban levő, kényelmes kis buborékot. Összerezzenve fordulok a férfi felé, s nem kell sokáig méregetnem, hogy rájöjjek, bizony ismerős az arca. Valahol az agyam egyik távoli zugában érzek egy halovány ingert a mosolygásra, olyan kis aranyos, üdvözlő szájgörbítésre, viszont ez szinte azonnal el is múlik. Normál esetben a szemébe néznék és én is köszönnék, meg közölném vele, hogy itt a cicuja és ahogy elnézem, semmi baja, most viszont csak nyelek egy nagyot, a torkom szorító gombóc most nagyobbra nő, s ennek köszönhetően alig kapok levegőt. Szemkontaktus hiányában nem is merem sokáig kukkolni az arcát, helyette inkább kitartóan nézegetem azt a pontot, ameddig én is elérek anélkül, hogy különösebben forgatnom kéne a fejem. Szólásra nyitom szám, mert most már tényleg illene valamit kinyögni, nem csak itt állni mint egy süketnéma, viszont bármennyire is próbálkozom, egy árva kukkot sem vagyok képes kinyögni. Így csak tátogok, mint hal a vízben, és bár egyáltalán nem tart sokáig a szerencsétlenkedésem, én mégis rettentően szégyellem magam miatta. Lesütöm szemeim, elkerülvén ezzel a saját magam által beképzelt szemrehányó, esetlegesen szánakozó pillantást, és érzem, hogy egyre jobban lángol a fejem. Igyekszem eltakarni arcom a hajammal és visszanyelni a kikívánkozó sírásom, amit ez az egész helyzet okoz. Kényelmetlenül érzem magam ezen az egész helyen, amiért ennyien vannak körülöttem, félek - bár nem is kifejezetten a macsek gazdájától, úgy általában, attól, hogy itt van -, és ha mindez még nem lenne elég, rettentően aggódom amiatt, hogy mit is gondolhat most rólam. Elvégre itt vagyok, a macskájával, és a lehető legjobb úton haladok az felé, hogy teljesen hülyének nézhessen.
Kitartóan harapdálva a szám nyújtom oda neki a cicáját, akit eddig tartottam, s próbálom magam kényszeríteni, hogy a szemébe nézzek, ahogy azt normális emberek szokták csinálni, vagy egyáltalán ki tudjak nyögni valamit.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 09:21 Ugrás a poszthoz


Érzem én, hogy jobb dolga is van nálam, és el is mehetnék a fenébe, viszont most már csak azért sem fogok felállni innen és eltűnni. Idegesítő vagyok? Most kétség kívül annak gondolom magam, viszont nem igazán túrázom fel magam a dolgon. A megjegyzése bár eljut a tudatomig, nem reagálok rá. Persze, hogy nem az, csak vannak enyhe antiszociális megnyilvánulásai és inkább olvas mint, hogy mondjuk kibeszélné magából a bajait - de ezt nem róvom fel neki. Elvégre rellonos, és én is elég ideje vagyok már a zöld ház tagja, hogy ne vegyem a szívemre az ilyen dolgokat. Meg amúgy is, rosszabb napjaimon én is inkább vagyok egyedül, és én is szinte mindent magamba fojtok - bár egy percig sem állítom, hogy ez egy jó dolog, sőt.
A válaszára elhúzom szám, és azt hiszem, egy kicsit átérzem a helyzetét. Ha ennyire lehangolja a dolog, bizonyára nem csak egy szimpla ismerősről van szó, és bárhogy is nézzük, ha fele annyira is van olyan erős a kapcsolatuk mint Nimródé és az enyém, akkor meg is értem, hogy nem boldog ettől a ténytől.
- Megpróbáltátok megbeszélni? - és tessék, Dr. Farkas rendel. Az arcát vizslatom, hátha valamit meg tudok belőle, bár nem tartom magam egy mimika szakértőnek. Igazából így, látatlanban, szinte nulla ismerettel nem tudok sok dolgot hozzáfűzni. Mások talán etetnék a fejét, hogy nemsokára úgyis kibékülnek és happy lesz minden, de az a helyzet, hogy én, magamból kiindulva nem szívesen etetném ilyenekkel. Elvégre ha csak a legjobb barátomra gondolok rá kell jönnöm, hogy igazából rohadt nehéz odaállni elé és bocsánatot kérni, főleg, hogy mind a ketten makacs szamarak vagyunk - ennek ellenére imádjuk egymást. Vagyis én imádom őt, és remélem, hogy ő nem unt még eddig meg.
És akkor, tádá, elmosolyodik, amiből azt szűröm le, hogy éppen azért mégsem lehetek egy annyira irritáló személyiség a szemében. Elvégre ismerem, elég jól azt hiszem, hogy tudjam, nem mosolyog csak úgy minden második emberre. Hát mindjárt kitüntetve érzem magam, komolyan.
- Lehet. - megvonom vállam, ahogy rá pillantva, nekem is megjelenik egy halvány görbületféle a szám sarkában.
- Nem sok mindent. Elvoltam Balázzsal, edzettünk a csapattal, készültem órákra, ilyenek. - igen, elég érdekes dolog kiejtenem a számon, hogy elvoltam azzal az emberrel aki tulajdonképp a családtagom, de nem ejtem ki a számon, hogy az apám, neeem, miért is tenném meg?
- Te?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 11:32 Ugrás a poszthoz


Szóval csak állok itt a fal mellett, elhatárolva magam az idegesítően csipogó, valószínűleg a hangokhoz hasonlatos mentalitású iskolatársnőimtől, és próbálom felfogni, hogy pontosan mi a fene is történik itt. Egyelőre két tippem van, az egyik, hogy elaludtam, és az Amerikai Pite egyik jelenetébe csöppentem, a másik pedig, hogy a vezetőség megbolondult, és ez itt tényleg igazi. Minden esetre szorgalmasan beszívom magamba amit látok, és ha lenne nálam telefon, vagy egy papír írószerrel minden bizonnyal le is jegyzetelném a dolgokat, hogy véletlenül se menjen ki a fejemből semmi, viszont ezek hiányában meg kell elégednem magammal. Az emberek jönnek és mennek, ez meg nagyban fűzi őket, és igazából fogalmam sincs, hogyan jár sikerrel. Lehet, hogy titokban van benne vélavér, vagy nem is tudom. Bár az is megeshet, hogy csak nekem vannak túlságosan magas elvárásaim - érthetetlen módon.
Ahogy szembetalálom magam azzal a szemkápráztató mosollyal, felvonom szemöldököm, és legszívesebben elröhögném magam. Félreértés ne essék, nem azért, mert rajta viccesen állna - ahogy elnézem a reakciókat, egész jól passzol hozzá -, viszont a helyzet maga nevetséges. Elvégre itt vagyunk, elválaszt minket egy folyosó meg egy kisebb tömeg valószínűleg velem egykorú tinilányokkal, akik lehet abban reménykednek, hogy ez az ő romantikus történetük kezdete. Igyekszem visszanyelni a torkomra szoruló vigyort, viszont egy mosolyt azért engedélyezek magamnak. Milyen kis kedves vagyok. Ellököm magam a faltól, majd nem éppen tolongva török előre - igyekszem úgy csinálni, hogy ne lökjem feltétlenül arrébb az embereket, inkább, mintha ők engednének előre.
- Szóval, Miszter... - a megszólítás után kérdőn pillantok rá, várva, hogy befejezze, mert nekem igazán nincs honnan tudjam a nevét. Mint jó újságíró, ki is használom a hirtelen kapott kiváltságom, és az az igazság, hogy nem áll szándékomban egyhamar távozni innen, ha már idejöttem. A többiek pedig várjanak csak nyugodtan a sorukra, legyenek türelemmel meg minden. Mert tudok ám nagyon rellonosan is viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja, bizony bizony.
- Ez itt most komoly? - felvonom szemöldököm, ahogy újra megejtek egy mosolyt. Jelenleg még a standon támaszkodok, teljesen nyugodtan, vékony, fehér ujjaim szinte mozdulatlanul támasztják a pultot.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 12:23 Ugrás a poszthoz


Az egészet leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor nagyon kiütöd magad és hánynod kell. Ott van benned minden, és ki akarod adni, viszont az istennek sem szándékszik elhagyni a szervezeted, bármennyire is erőlködsz. Nem ez életem legszebb hasonlata, de tényleg ez a helyzet.
Nem tudom elégszer elismételni, mennyire szégyellem magam - nem a macska miatt, bár kétség kívül egyszer a kóbor cicák fognak a sírba vinni, hanem a helyzet miatt, amelyikbe hoztam magam. Ha tudnátok, mennyire szívesen megszólalnék, mindjárt elbőgöm magam az erőlködéstől, de ha tudnátok.. Vagy ha ő tudná, vagy bárki más innen tudná. Tenyereim izzadni kezdenek, nem csak a tomboló melegtől, hanem a bennem dolgozó görcstől is. És akkor újra megszólal, és kedves, és ezzel az egésszel nem lenne abszolúte semmi gond, ha nem érezném a késztetést, hogy válaszoljak neki. Kitartóan szemlélem az arca egyik pontját, még véletlenül sem a szemeit, ajkaim valami mosolyfélére rándulnak. Oké, haladunk, ez már egész jó, még ha észre sem vette. Megrázom fejem, jelezve, hogy nem, nem a betöltött posztjai zavarnak. Legjobb emlékeim szerint soha nem is volt gondom a házvezetőkkel, talán Emmával egy leheletnyi mikor váltottam, de alapvetően nem emlékszem, hogy büntetés miatt Ricsihez, vagy akárkihez kellett volna járulnom.
A felajánlása meglep, egy pillanatra megugrik szemöldököm. Őszintén szólva most fognám magam és elszaladnék, egészen hazáig. Viszont a gondolat, hogy teázás közben lehet kevesebb ember fog körülvenni, és addigra talán megszólalni is képes leszek, csábít. Újabb rángás ajkaim szegletén, ahogy bólogatni kezdek, egyelőre még mindig némán, majd, mintegy próbaképp megköszörülöm torkom, hátha változott valami a hangszálföldén.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 16:14 Ugrás a poszthoz


Péntek, 19:00 körül

A meleg csillapodott, erre az órára egész kellemessé vált, s néhol egy-egy, csupán pár fokkal hűvösebb szél zavarja meg az amúgy mozdulatlan tájat. A part egy kevésbé ismert szakaszán vagyok, ide tényleg csak akkor szokott jönni az ember, ha nagyon egyedül akar lenni - és ismeri a helyet. Nem igazán erőltettem meg magam a kinézetemmel kapcsolatban, elvégre nem szerelmes találkára jöttem. Hajam egy laza lófarokban, öltözetem egy már ritkán használt rövidnadrágból, meg egy kissé kinyúlt felsőből áll. A strandpapucsom valahol mellettem pihen, csupasz lábfejeim kellemesen simogatja a nyugodtan hullámzó víz - elvégre ez nem épp egy meredek rész, szóval simán megtehetem, hogy közben ülök a szárazon. Térdeim enyhén felhúzva, ujjaim összekulcsolom rajtuk, ahogy szinte gondolatok nélkül figyelem a vizet.
Mielőtt eljöttem volna, szóltam Balázsnak, hogy nem kell aggódnia ha esetleg későn érek haza vagy valami, nem raboltak el, nem adtak el rabszolgának se semmi, valamint közöltem vele, hogy véleményem szerint a lehető legnagyobb biztonságban leszek, szóval nem kell idegeskednie.
Maya pórázának egyik fele a földön, a másik a kezemben, és tök jól elszórakozom vele. Bár Balázs kutyája most, jelen pillanatban nincs mellettem, nem igazán túrázom fel magam a dolgon. Okos állat, szóval biztos visszatalál, és minden bizonnyal van annyi esze is, hogy ne keveredjen feltétlenül bajba. Én pedig semmi jónak elrontója nem leszek, ha ki akarja mászkálni magát, csak nyugodtan, majd visszajön.
Azért részen örülök annak, hogy nem az irodában beszéltük meg. Nem azért, mert kényelmetlenül érezném magam ott, vagy a ténytől, hogy össze legyek zárva vele, erről szó sincs, egyszerűen csak.. Itt nyugodtabb, és frissebb a levegő, és szebb. És ahogy a szavaiból kivettem, komolyabb témát akar megbeszélni, szóval attól sem kell aggódni, hogy valami félőrült idiótára rájön a rongálhatnék és muszáj lelécelnie.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. június 24. 16:27
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 17:05 Ugrás a poszthoz


Nem igazán idegesítem fel magam a késedelmen, időnk mint a tenger, meg megszoktam már az ilyeneket tőle, és ha mindez nem lenne elég, amúgy sem vagyok egy türelmetlen ember, szóval ja, tök jól elvagyok amíg megérkezik.
Bár hallom a lépteit, nem változtatok testtartásomon, nem hajtom hátra a fejem, se semmi, ugyan úgy bambulok ki magamból. A változás csak annyi, hogy ismét érzem magamban azt a kis kellemetlen kis görcsöt, amit Ruben tanárúr főzete vált ki belőlem négy napig, és lassan jelentkezik körülbelül minden tünet. A megszokottnál kissé nehezebben ugyan, de veszek egy mélyebb lélegzetet ahogy felé fordítom fejem, s figyelem ahogy leül - aztán a mondata végén úgy rántom ki a lábam a vízből, mintha legalább áramot vezettek volna bele.
- Neked is szia. - először is biccenek, majd gondosan magam alá szedem lábaim, hogy még véletlenül se harapja le semmi botszerű éles fogú akármi a lábam.
- Másodszor is hogy vagy? - ja, értitek, most amúgy próbálgatom a hangszálaim meg a beszédkészségem, másképp biztos nem kérdeznék tőle ilyeneket, mert amúgy nem szoktam. Újra szusszanok egyet, igyekszem visszanyelni a kényelmetlenség érzését a torkomban, majd, mint akinek épp nincs is jobb dolga (tényleg nincs) rákönyökölök combjaimra, s állam tenyereimbe ejtve nézem tovább a hullámzó vizet. Tulajdonképp egész édesnek is lehetne nevezni ezt a helyzetet, ha épp nem Dwayne Warren és én ücsörögnénk itt, hanem valamivel ideillőbb emberek. Többet egyelőre nem áll szándékomban járatni a szám, ameddig nem válaszol, mert én ilyen kis rendes vagyok, hogy megvárom, míg az emberek válaszolnak nekem, valamint nem is szeretnék most rögtön én rátérni a témára - elvégre fogalmam sincs mi is tulajdonképp a téma, és ebből adódóan arról sincs halvány lilám se, ez mennyire érinti érzékenyen a férfit.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 17:56 Ugrás a poszthoz


Ez az a pont, ahol igazán csúnyán nézek a defenzorra, és remélem, hogy annak ellenére, hogy továbbra sem vagyok képes mások szemébe nézni - így az övébe sem, attól még átérzi.
- Gonosz vagy.
Kijelentésem mellé még meg is csóválom a fejem. Nem mondom, hogy ha nem lenne a kezem ügyében semmi kemény - a füvön kívül -, nem vágnám hozzá, mert az a helyzet, hogy egész szívesen megtenném. Természetesen nem erőből, és nem is különösebb célzással kísérve, elvégre nem szeretném sem azt, hogy megharagudjon, sem pedig azt, hogy megsértsem az alapvető férfiúi büszkeségét. Viszont az a helyzet, hogy körülöttem csak zöld nő, ami valljuk be, valószínűleg el sem érne hozzá. Így hát ezt a lehetőséget egy másik alkalomra halasztom. A hogyan létéről érkező válaszra megemelem szemöldököm, s szólásra nyitom ajkaim - viszont vissza is zárom őket. Ha a kelleténél nagyobb lenne a gáz, szerintem elmondaná, és amúgy sem posztom feszegetni az ilyen dolgokat.
Az a helyzet, hogy meglepem saját magam. Mert most nem szorongok annyira és nem félek annyira mint az utóbbi napokban, mióta megittam azt a löttyöt. Tudom, hogy ehhez köze van annak, hogy nincs körülöttünk senki, és magának a tényleg, hogy Dwaynet három éve ismerem, de attól még meglep. Ettől függetlenül nem kell túlgondolni a dolgokat, még mindig görcsöl a hasam meg a torkom.
- Hééééj.
Annyira, de annyira szeretném most, hogy fizikailag képes legyek a mosolygásra, mert annyira de annyira érzem, hogy most mosolyogni akarok, és itt van az inger a szám szélén, szóval.. Szóval ez ismét elmarad. És a szomorú tény az, hogy az érzéseim is nehezebben tudom most kifejteni az átlagosnál. Bár aurorbá' minden bizonnyal megszokhatta már, hogy szinte minden egyes ilyen alkalommal a torkomra fagy a szó, és csak nagy nehezen tudom kinyögni, hogy 'hé, tökfej, fontos vagy nekem'. Hosszan kifújom a levegőt, majd elnyúlok a fűben, s egy szálat kiszedve a talajból kezdem azt piszkálgatni.
Szóval az a helyzet, hogy még mindig szívesen mosolyognék és még mindig szívesen mondanám azt neki, hogy nekem is hiányzott, a bibi csak ott van, hogy az elmém nem engedi.
- Próbáltam megbarátkozni Balázzsal.
Fejem újra felé fordítom, ahogy összefoglalom távolmaradásom okát.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 22:14 Ugrás a poszthoz


Az a helyzet, hogy egyáltalán nem félek attól, idegesítem-e. Ha így lenne, már rég szólt volna, vagy elküldött volna a fenébe, vagy nem is tudom, bár most nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy ha valami nem tetszene neki, azt már rég kinyilatkoztatta volna, szóval annyira borzalmas mégsem lehetek.
A kérdésére hümmögök egy sort, ahogy továbbra is kitartóan tépkedem a füvet. Átgondolom, amit szeretnék mondani, mert igazából nem szeretnék sem túlozni, sem pedig elhallgatni dolgokat - és bárhogy is nézzük, eléggé nehezemre esik meghatározni a pontot, ahol Balázzsal tartunk.
- Azt hiszem kezdek... Megbocsájtani neki. Használhatom ezt a szót, ugye?
Az az igazság, hogy még mindig bizonytalan vagyok afelől, mennyit engedhetek meg magamnak, mármint ebben a furcsa, jelenleg hártyavékony kapcsolatban köztem és az állítólagos apám közt. Mert kétség sem fér hozzá, hogy nem engedhetem csak úgy el a hiányát, mikor pont akkor lécelt le, mikor nekem a leginkább szükségem lett volna valakire. Felsóhajtok, s elhúzva szám fordítom fejem az ég felé. Egész sok mindent szeretnék még mondani, viszont félek, hogy majd a gondolataim közepén majd jön a filmszakadás, és értelmetlenné válik az egész. Vagy nem tudom majd helyesen kifejezni magam, és ő nem fogja megérteni, mit is szeretnék valójában közölni. Így hát szépen vissza is temetem magamba a feltörő gondolataim, mint annyi év óta annyi mindent.
- Mindegy. - megvonogatom vállaim, majd megköszörülöm torkom, mintegy tesztelve, meddig bírják még a hangszálaim. Nem mintha ennek segítségével meg tudnék határozni egy esetleges szünetet, de azért jobb próbálkozni.
- Hogy van Sean?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 25. 12:03 Ugrás a poszthoz


Újabb szellő, ezőttal kicsit erősebb, de véletlenül sem olyan mértékű, ami felkaphatna és elvihetne. Felnyújtom kezeim, s hagyom, hogy ujjaim közül kivigye a fűszálakat, majd összefonva a vékony végtagokat eresztem le őket szemeimre, ezzel együtt lehunyva azokat. Érzem ahogy izmaim szinte állandóan meg vannak feszülve bőröm alatt, mintha csak akármelyik pillanatban fel kéne pattanjak, hogy fussak az életemért. Mintha bűnös lennék és dementorcsók várna rám, vagy nem is tudom. Minden esetre rettentően kényelmetlen - még ha Warren jelenléte javít is egy leheletnyit a helyzeten.
Szó nélkül hallgatom végig mondandóját, majd veszek egy mélyebb lélegzetet, s szólásra is nyitom ajkaim, ám inkább vissza is csukom őket. Összeszorítom szemhéjaim, majd hagyom, hogy ellazuljanak, halkan veszem a levegőt.
- Annyira... Nehéz. - jelentem ki végül második nekifutásra, bár kissé még mindig erőlködve. Bosszankodva fújom ki orromon a bent tartott oxigént, majd megcsóválom fejem. Meghallom ahogy Mayát, először a lihegését, majd a tappancsait is, a következő pillanatban érzem a husky nedves orrát a bőrömön. Kiadok valami puffogásféle hangok, ezzel is jelezve nemtetszésem, ám a kutya már tovább is áll, hogy megismerje a már szintén fekvő defenzort. Aki remélem, hogy nem vágja orrba az apám kutyáját, vagy valami.
- Én elfogadnám szívesen mint.. hm. Apát. - mielőtt ezt kiejtem, szintén elakadok egy kicsit. Elvégre apa nélkül nőttem fel szinte, s egészen eddig szintén nélküle boldogultam, és teljesen idegen tőlem ez az egész. - Viszont akárhányszor így akarom szólítani, eszembe jut az az időszak, amikor - itt újra elakadok, rágni kezdem a szám. Vicces, hogy most is nehezemre esik beszélni róla - szóval tudod melyik.
Fejezem be, ahogy ismét oldalra fordítom fejem. A kutya most köztünk fekszik, egy ideig járatja tekintetét köztünk, majd fejét mancsaira hajtja.
- Megfázott?
Az a helyzet, hogy bírom a fiát, aranyos kis kölyök.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 25. 18:06 Ugrás a poszthoz


A kijelentésére megemelem szemöldökeim. Azért túlzásokba éppen ne essünk, mert szerintem elég távol álltam attól, hogy simán felnőjek. Sőt, tulajdonképp a felnövésem sikerét a csontjaim szívósságának tulajdonítom, meg annak, hogy ott volt a szomszéd kölyök akinek köszönhetően nem roppant meg az elmém. Bár nem állítom, hogy egyszer sem kívántam azt, bárcsak eltört volna a gerincem a k*rva nyújtófa alatt. De annak az időszaknak már vége, és ha rajtam múlik, nem fogok még egyszer átesni rajta.
- Hmh. Legalább nem kell stresszelnem a felügyelők miatt. - megvonogatom vállaim, lehunyom szemeim.
- Szerinted behívnának, ha tudnának az álmaimról?
Felé fordulok, majd úgy helyezkedem, hogy ne csak a kutyát lássam, hanem őt is. Ezen egy csomószor gondolkodtam már amúgy. Hogy mennyire vagyok beszámítható, elvégre még mindig nem múltak el, még mindig alig alszom - és ha mégis, az esetek több mint száz százalékában visítva és zokogva ébredek meg. Ha egyáltalán sikerül megébrednem. Elég sokszor elfog a félelem, ha arra gondolok, hogy lehet őrült vagyok, és akármelyik pillanatban elpattanhatok. És akkor nem csak, hogy csalódást okozok szinte mindenkinek, akit ismerek, de még el is zárnak valahova, ahol csak még őrültebb leszek. Bár akkor már igencsak mindegy lesz, nekem legalábbis biztos.
- Majd ha találkozol vele üzenem, hogy egy sárkányharcos és muszáj kihevernie. - mosolyra rándulnak ajkaim, ám a kikívánkozó görbe nem jelenik meg, az ingerület olyan hamar száll el, ahogy jött.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 17. 16:19 Ugrás a poszthoz


pillék nélkül és haj

Nem kell várjon rám senki, nem kell idegeskednem meg sietnem meg minden. Felöltözöm, sminkelek, hajat csinálok, aztán nyitás előtt lesétálok a nagyterembe és segítek Annelie-nek meg a többieknek kidíszíteni a termet. Lehuppanok egy székre, előszedem a lapot amire a beszédet firkantottam - mert igen, idén ez is rám hárult, tekintve, hogy a főnökasszony végzős - nem mintha bánnám, egyáltalán nem bánom.
És akkor eljutottunk ide is. Hogy végzősök. És nekem a legjobb barátom végzős, vagyis én annak mondom őket, értitek. És most így tökre ballagnak, meg végeznek, és bár tudom, hogy többnyire itt folytatják a tanulmányaikat, attól még itt van ez a rossz érzés a tudattal, meg minden. És akkor így tökre jó, hogy nem hívott el senki, mert akkor én miután szerepeltem, szépen vissza is mehetek a szobámba és szomorkodhatok. Ja. Life goals.
Még egyszer gyorsan átfutom a szöveget, aztán meg már kezdődik is a buli, a nagyterem ajtaja kinyílik, és diákok vonulnak be rajta hol halkan beszélgetve, hol pedig hangosan nevetve valamin. Egyelőre nyugisan sétálgatok a teremben, kezemben egy pohárral, igyekezvén felmérni az emberek arcán, hogy jól érzik-e magukat vagy nem.
Tulajdonképp egész jó így egyedül lenni egy ilyen bálon, nincs senki akivel foglalkozni kéne meg ilyenek, ja, tök jó, mondom én.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 » Fel