30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Le
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 13. 12:49 Ugrás a poszthoz


A vörös cica dorombolva fekszik el az ölemben, mire elmosolyodva folytatom a simogatását. Lehet egy ilyen mágnes vagyok, megtalálom mások macskáit, aztán azok megszeretnek engem. Legalábbis nem utálnak, annyira éppen nem értek hozzájuk.
A kérdésére felkapom a fejem, rá nézek, majd a terem belsejét mérem fel. Hát.. Annyira sokan nincsenek, talán ha elég halkan beszélek.. Talán. A szám belsejét harapdálva rázom meg fejem, újra lenézek a macskára. Nem mondhatom azt, hogy csak úgy bejárok a házába, mármint az eridonba macskázni, mert.. Mert csak.
- Az apámnak van egy kutyája - miután jó párszor elgyakoroltam magamban a mondatot halkan, egészen halkan meg is szólalok, felpillantok rá, mintegy kíváncsian, hogy hallotta-e. Mert én nem szívesen ismételném el, az biztos. Most így egyszerre ennyi beszéd pont elég is volt. Amúgy meg minden állatot szeretek, mármint az ilyen kedves meg aranyos állatokat, akik csak tűrik ha nyúzzák meg simogatják meg szeretik őket, és ők meg viszont szeretnek, és ez így jó.
- Meg egyszer vigyáztam egy barátom macskájára - egy hétig. Amikor Sherlock úgy döntött, hogy felfedezőútra megy, én meg szintén rátaláltam, és ameddig kiderítettem, hogy kié, foglalkoztam vele. Ő meg cserébe elhordta a zoknijaim, de amúgy nem volt vele baj, szeretem azt a cicát is.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 13. 18:14 Ugrás a poszthoz


Szó nélkül csüccsenek le vele szemben, ujjaim összefonom és felteszem az asztalra, miközben rá pislogok. Nem is kell sokat várnom arra, hogy a megérzésem beigazolódjon, komolyan, lottóznom kéne. Ha nem is azonnal, de biztos megnyerném a főnyereményt. Azt hiszem kezd kifejlődni a hatodik érzékem, vagy én nem tudom. Nagyon jól csinálja, azt meg kell hagyni. Szóval vett egy telefont, és nem igazán érti mi a helyzet vele. Aha. Értem. Mondjuk a telefonok elég könnyű lelkek, úgy értem hamar meg lehet őket tanulni. Mondjuk én félvérként könnyen beszélek, ha az ember mugli környezetben nő fel, az más.
- Hát persze - elmosolyodva pillantok rá, majd le a telefonra, s megnyomom a képernyő alatt meghúzódó gombot, mire behozza a menüjét, ahonnan meg már igazán könnyű az egész. Aztán hosszabban nyomom meg a gombocskát, mire behozza a futó alkalmazásokat, és mindből szépen ki is lépegetek, hogy addig se merítsék az aksiját. Az ajánlatára felvonom a szemöldököm, majd meg is rázom a fejem.
- Szívesen csinálom, szóval nem kell - elmosolyodom, ahogy ismét felpillantok rá. Szóval, hogy könnyen megtalálja őket.
Kiürítem az asztalát, majd ráhúzom az üzenetek meg a hívások ikonjait, így mikor feloldja a képernyőt, egyenesen azokkal fog találkozni.
- Kész is van. Mit szeretnél még? - felemelem fejem, a készüléket egyelőre még magam előtt hagyom. Elvégre nem tesz neki jót, ha összevissza taszigálják, karcolódik a hátlap meg minden. Amúgy is meg, ha még dolgom van vele, teljesen felesleges lenne ide-oda adogatnunk, de ez igazából rajta múlik. Ha akarja vissza a telefonját, ki vagyok én, hogy ne adjam neki vissza?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 22. 10:15 Ugrás a poszthoz


- Nincs mit - elmosolyodva vonogatom meg vállaim, aztán rákérdezek, hogy tehetek-e még valamit érte. Elvégre ha úgyis itt vagyok, meg úgyis belemelegedtem már a telefonja kezelésébe, nekem igazán nem tesz semmit, ha eljátszogatok vele.
- Persze - ismét biccentek, miközben ehhez már előhúzom a saját készülékem a farmerem zsebéből, s feloldva teszem az asztalra, a fiúé mellé. Elvégre, valakinek csak el kell küldeni, meg amúgy is - beleírom a számom, jó? - felpillantok rá, majd oldalasan fordítom a telefonját, hogy ő is lássa mit csinálok. Elvégre ez olyan dolog, amit jó, ha tud, meg minden. Szóval megnyitom a telefonkönyvet, s igyekszem úgy mozgatni az ujjam, hogy ne takarjam ki a kezemmel a képernyőt miközben lementem a telefonszámot a nevemmel. Már ha nem ellenkezik.
- Szóval - kezdek bele a magyarázatba, ahogy ismét megnyomom a középső gombot - megnyitod az üzeneteket, ott az új üzenet, beírod, majd kiválasztod, kinek szeretnéd küldeni és megnyomod a küldést - közben nagyban mutatom neki a dolgokat, és amennyiben szükséges, még újra is kezdem - vagy van egy szerintem egyszerűbb megoldás is, bejössz a névjegyzékhez, és itt van ez a kis ikon.. Na igen, arra rámész, és ugyan ezt megcsinálod, viszont itt már nem kell kiválasztani kinek, mert már benne van, látod - igyekszem érthetően magyarázni, miközben ezt is mutatom, és remélem, hogy érti is. Lehet, hogy ez csak velem van így, de néha nehéz megtanítani egy olyan dolgot, ami nekem egyértelműnek tűnik. Ha kell, ezt is megmutatom még egyszer.
- A telefonáláshoz pedig van az ikon, amit előre hoztam neked - közben kilépek a névjegyzékből, megnyitom a hívást, és onnan visszalépek - szintén kikeresed a nevet, aztán megérinted a telefon ikont - magyarázom el, majd elmosolyodva dőlök hátra - próbáld ki.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 18:48 Ugrás a poszthoz



Szóval amíg az apám magával sem hajlandó foglalkozni, addig én foglalkozom a kutyájával. Mert nem Maya tehet arról, hogy a gazdája épp alkoholistát játszik. Hagytam, hogy kiszaladgálja magát, okos kutya, vissza fog jönni hozzám. Addig jómagam végigsétáltam a faszerkezeten, majd a legszélső pontján lehuppantam, s magam alá húzva lábaim néztem az elém terülő tájat, ahogy a víz összeolvad az éggel. Más minden bizonnyal lehajolt volna és piszkálta volna a vizet, én viszont nem vagyok ennyire bátor. Mikor Noellel itt voltunk, és ünnepeltük az elhatározását, akkor se bátorkodtam a stég alá kerülni. Szóval nem. Nope from nopeland.
Halvány, simogató szellő kel lábra, előre hajtja festett tincseim. Kellett a változás, azt hiszem. Ez ilyen lányos dolog, hogy nem tetszik az életünk (nekem jelen esetben), és akkor változtatunk magunkon, ami.. Lényegében furcsa. Szerintem magunkban kéne, de én nem értek az ilyenekhez, szóval mindegy.
Időközben Maya visszabaktat, lihegve fekszik le mellém, egy ideig nézi a tavat, majd fejét combomra hajtja, s nyüszögve pislog fel rám, hogy foglalkozzak vele is. Halványan elmosolyodva hajtom le fejem, míg elkezdem simogatni a fejét, ő pedig elégedetten hunyja le szemeit.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. augusztus 25. 18:49
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 19:39 Ugrás a poszthoz



Amikor a fej kibukkan mellettem összerezzenek, már nem azért, mert olyan félelmetes lenne, de azért pont nem számítottam semmi ilyenre, pont a nagy kutyasimogató bambulásom közepén.
- Szia - kieresztve a beszorult levegőt mosolyodom el, ahogy lenézek rá, majd inkább megrázom fejem - nem tudok úszni - megvonva vállaim húzom el szám. Nyilván tudok - vagyis régen tudtam, azóta nem nagyon kamatoztattam -, de egyszerűbb ez, mint az, hogy félek a víztől, de amúgy tudok úszni. Ez bonyolult. Meg hosszú mese. Meg nem akarom a saját bajaimmal terhelni. Bár a lovardában is megtanított lovagolni, szóval nem hiszem, hogy különösebb gondot jelentene neki az, hogy nem tudok úszni.  
- Szabadnapot vettél ki magadtól? - felhúzom térdeim, s átölelve lábaim támasztom rájuk állam, ahogy rá pislogok szürke szemeimmel. Ötödikes, meg VAV, meg vizsgák.. Bár lehet, hogy neki több esze volt mint nekem, és nem így utolsó pillanatra hagyta az egész tanulását. Amikor a legtöbb szerencsétlenségi történik, és lassan én se tudom fiú vagyok-e vagy lány. Bár úgy tűnik lány vagyok, mert hosszú hajam van meg minden.
- Ő Maya - amúgy akkor már bemutatom neki a kutyám, felemelve a husky fejét. Nem vagyunk neveletlenek ám. Azt hiszem kezdek amúgy megbolondulni, hogy úgy gondolok erre a kutyára, mintha egy ember lenne. Megyek Ákos után az ELMÉ-be, aztán majd kézen fogva ugrálunk az udvaron, szép is lesz.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 20:47 Ugrás a poszthoz



Ahogy visszakérdez érzem, hogy szépen gyorsan forróság kúszik fel a nyakamon keresztül az arcomra, hogy a bőröm szépen bele is olvadhasson a hajamba. Hiába az alapozó, annyit éppen nem használok.
- Hát.. Nem... Nem igazán... - lesütöm szemeim, a zavartól kisebb megszakításokkal beszélek, hagyom, hogy tincseim elfedhessék arcom. Mint valami gyerek, aki szégyell valamit. Lényegében van is mit. Így arról is lemaradok, ahogy kiemeli magát a vízből, csak a hangokból tudok rá tippelni - és lám, a hajam mögül kipillantva rá kell jönnöm, hogy milyen zseniálisan tudok tippelni. És bár általában nem szoktam meglepődni az ilyeneken, mert könyörgöm, kviddicsezem, meg rellon, meg még mit tudom én, de azt kell mondanom, hogy csak még vörösebbé válok. Én komolyan nem tudom mi van velem, mint valami rossz cheerleader lány aki épp élete crushját lesi meg a tusolóban. Borzalmas.
- Ühüm... Az.. Az tök jó, izé... rád is fér - én amúgy tök jól eldadogok itt magamnak, ameddig ő elvan a kutyámmal. Közben fejem felé fordítom, így fektetem térdeimre, miközben hajam még továbbra is szigorúan takarja arcom. Szóval tulajdonképp csak a szemeim vannak kint, ami tök jó, azok nem tudnak bevörösödni.
- Öhm - megköszörülöm torkom, ahogy erősebben kezd fújni a szél, meg picit, mintha felhősebb is lenne az ég - nem fogsz megfázni? - most valamiért egész vékony a hangom, na nem mintha én bánnám, hogy most így itt üldögél mellettem, tényleg. Felőlem akár örökké is lehet így póló nélkül, vizesen, tökre tetszik, meg minden. De rossz lenne, ha tényleg megbetegedne.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. augusztus 25. 20:56
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 21:42 Ugrás a poszthoz



Egyetértően bólogatok, ja, szerintem is meg kéne tanulnom. Mondjuk ő pont megtaníthatna. Már nem azért, tényleg, most ha ő tud úszni, én nem tudok, tökéletes alkalom, ja.
Elhúzva szám pislogok rá. Azt hiszem tökéletesen meg tudom érteni, nekem is hiányzik az olyan egy hónappal ezelőtti életem. Amikor az apám nem roppant össze, lakhattam a saját házamban mindenféle félelem nélkül és épp semmit nem tudtam arról, hogy Nina öccse szociopata. Szó nélkül, némán nyújtom ki a felé kezem, s amennyiben engedi meg is fogom azt, s enyhén meg is szorítom - és kivételesen nem is húzom el azonnal. Most jó. Vicces, hogy amúgy nincs kifejezetten kicsi kezem, de az övé mellett olyan, mint egy gyereké.
- Jó neked - kissé keserűen elmosolyodva emelem fel fejem, továbbra sem fordítva el tőle. Hát igen, nekem azért bőven kijárt a jóból ilyen értelemben is. Elég nyomorék gyerekkorom volt, csodálkozom, hogy belőlem nem lett pszichopata.
Hagyom, hogy nézze magát a vízben, a szép embereknek hagyni kell az ilyesmit. Aztán ahogy cseperegni kezd én is felfelé fordítom a fejem, és már épp rákészülnék, hogy akkor a rövid kis találkánknak ezennel be is fuccsolt, vége, kész, amikor kijelenti, hogy ilyenkor amúgy tök jó fürdeni. Megemelve szemöldökeim nézek vissza rá, majd le a kutyára, majd fel az égre, majd vissza rá. Én félek a víztől. Úgy igazán.
- Vigyázol rám? - ez nyilván elég hülye kérdés de komolyan, én mindjárt elsírom magam még a gondolattól is, hogy ebbe belemenjek. Vagy beleugorjak. Vagy bármit is csináljak benne. Mondjuk az is tény, hogy nyilván nem hagyna megfulladni, szóval.. Szóval nem tudom.
Veszek egy nagy levegőt, összeszorítom ajkaim, aztán inkább én is vetkőzni kezdek. Ez tulajdonképp olyan, mintha fürdőruhában látna, meg edzések után sincs külön lány, meg külön fiú öltöző, szóval ja. Sokkal inkább a tó miatt görcsölök.
- tényleg vigyázz rám - sóhajtok, ahogy leülök a stég szélére. Nézem a vizet, aztán nézem őt, közben arra gondolok, hogy még nem késő, és tök jól elszaladhatnák, de aztán csak megrázom a fejem. Maya ha nagyon átázik - amit kétlek, hatalmas bundája van -, akkor haza tud menni magától is. Meg Gergő nem Melinda. Ez elég fontos tény. Szusszanok egyet, aztán megfogva a kezét veszek nagy levegőt, s csúszok be a vízbe, hogy azzal az erővel el is merüljek benne.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 25. 23:13 Ugrás a poszthoz



Most valahogy nem beszélek túl sokat. Nem mintha máskor ömlenének belőlem a szavak, de most elég kevés jut belőlük. Szóval többnyire csendben hallgatom, most ez jól esik. Hogy valaki anélkül is kedves velem, hogy különösebben tisztában lenne a nyomorommal - mert nem, nem hangoztatom, és szerintem ezt meg lehet érteni.
Nem kell különösebb nyomást gyakorolnia rám ahhoz, hogy bemenjek mellé a vízbe, gyakorlok én eleget magamtól is. De végül mint egy jó kislány, engedelmeskedem, s el is merülök, ám mielőtt elkezdhetnék pánikolni, már jön is a felmentő sereg. Mélyeket lélegezve pislogok rá, ahogy egyik kezemmel a vállába kapaszkodom, a másikkal pedig hátratúrom vizes hajam az arcomból. Aztán azzal is belé kapaszkodom. Aztán ahogy felfogom, hogy nem akar senki belefullasztani a vízbe elnevetem magam, szinte már megkönnyebbülve.
- Még soha nem csináltam ilyet - nem mintha nem lenne egyértelmű. Ha nem tudok úszni, nyilván nem ugrálok az esőben fiúkkal a tóba. Nem mintha valaha is lett volna alkalmam rá. Igyekszem olyan hangerővel beszélni, hogy a becsapódó vízcseppek ne mossák el a szavaim, de azért ne is visítsak a fülébe. Gergő tulajdonképp egy csomó dolgot ad nekem, amit eddig nem éltem meg. Elvégre megtanított lovagolni, a nagy átlaggal ellentétben rendes volt velem a gyengélkedőn, és most itt vagyunk. És valószínűleg épp most rángat ki a mélypontomból, a tudta kívül. És ebbe belegondolva én most annyira hálás vagyok neki ezért az egészért, és annyira nem tudom kifejezni, hogy legszívesebben elsírnám magam. Minden esetre köszönetet biztos nem fogok mondani.
- Szóval.. Neked ez a hobbid? - újra elmosolyodom ahogy rá nézek, s egyik kezemmel megtörlöm arcom, szóval ha ki is szökött pár hülye könnycsepp, akkor annak már rég vége. A kérdést magát pedig többféleképp is lehet értelmezni. És speciel arra értettem, hogy értelmevesztett lányokat csalogat-e a vízbe, de félek, hogy ezt kimondva csak rondítanék a helyzeten. Szóval maradjunk ennyiben.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 26. 00:26 Ugrás a poszthoz



- Szerintem is - bólintok, az eső függönyén keresztül nézem arcát. Mellkasomra leülepszik ez az érzés, mintha valaki ráülne, és bár ezt ráfoghatnám a vízre, nem akarom. Másra akarom.
Ahogy kibillent a tök jó függőleges állapotomból, egy pillanatra megijedek, de végül is bízok benne annyira, hogy hagyjak neki ilyen dolgokat. Ez az egyik leg alapvetőbb probléma velem. Még most is képes vagyok túl hamar megszeretni bizonyos embereket. Nevetve forgok, ez az egész olyan, mintha élnék. Mintha boldog lennék, de ilyen merész kijelentéseket azért nem merek megtenni. A boldogsággal nem hadonászunk csak így. Ahogy megállunk és újra felegyenesedem, érzem, ahogy valami változik. A tüdőmön erősödik a nyomás, a gyomrom egyetlen, apró, de annál fájdalmasabb görcs húzza össze. Próbálok nyelni, ami a torkomba gyűlő gombócnak köszönhetően egész nehézkes feladat, ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy először a szemeire, majd az ő ajkaira pillantok. A bőröm bizsereg az érintése nyomán, mint ezernyi, apró áramütés, a hideg esőcseppek ellenére érzem, hogy lángol az arcom. Szeretném, annyira szeretném, hogy abba az egész testem beleremeg, a zuhogó eső elhalkul, helyette a szívem ritmustalan, gyors dobogása tölti be hallócsatornáim. És akkor jön a kutyám. Az apám kutyája. Mint valami atombomba, vagy inkább egy meteorit. Hirtelen nyitom ki szemeim, először fel sem fogom mi történik, mintha épp most élesztettek volna fel, úgy kapok levegőért. Kissé hitetlenül nézek Mayára, hogy most komolyan, később nem tudott volna beugrani? Vagy mondjuk máshova. Vagy tudom is én. Elmosolyodva rázom meg fejem, megtörlöm arcom, nézem a kutyát. Aztán kérdőn pillantok Gergőre, talán még egy kicsit zavartan is. Elvégre.. Tulajdonképp meg akart csókolni, én pedig különösebben nem ellenkeztem, szóval.. Szóval ja. Fogalmam sincs mi történik épp.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 29. 17:53 Ugrás a poszthoz


And it's just my soul responding
To the heavy heart I'm holding
And it's just my soul responding
To the love you took from me


Ez az a pillanat, amikor legszívesebben elsírnám magam. Szegény, kicsi, buta Kamillácska, hát mikor szokod már meg, hogy nincsenek mesék? Nincs megmentő királyfi, aki kihúz a gödörből és színt hoz az amúgy fekete és ingatag életedbe. Egy pillanatra megrándul az arcom, de végül inkább csak nagy levegőt veszek, és tudomásul veszem, hogy ez a helyzet. Vonásaimat rendezetté varázsolom, ahogy lesütöm szemeim. Hát persze. Lila a szám. Milyen jó neki, meg milyen jó nekem.
- Aha - motyogva nézek rá, majd inkább el az arca mellett, akárhova. Komolyan, hogy gondolhattam volna egy percig is, hogy meg akar csókolni? Elvégre nem vagyok az a fajta lány, akit az emberek szívesen megcsókolnának. Miért is lennék. Csak fogalmam sincs ez nekem miért fáj. Mármint nyilván nem olyannak születtem, akit szeretnek, nem is úgy nőttem fel, és igazából hazudni sem akarok magamnak azzal, hogy majd egyszer. Viszont azt hiszem mégis szükségem lenne rá. Arra a meleg, kellemes érzésre amiről a boldog emberek mesélnek, amikor megnyugszanak, amikor biztonságban vannak. Azt hiszem eddig még egyszer sem éreztem igazán magam biztonságban. Lehet nem is fogom.
A görcs a torkomban növekszik, egyre fájóbban és egyre fojtogatóban, mintha csak ki akarná préselni belőlem az összes hülye sós cseppet.
- Ne haragudj amiért.. Feltartottalak. - a szavak keserű, fájó ízt hagynak a számban, és ettől is sírhatnékom van. Kitolom magam a vízből, az eső még mindig esik, felállok a stégen, s a ruháimhoz sétálok. A pálcám elővéve megszárítom magam, meg az öltözékem is - aminek igazából nincs is sok értelme. Az utóbbi időben elég sok hülyeséget csinálok. Tényleg kezdhetek begyogyózni. Szipogva törlöm meg szemeim, remélve, hogy Gergő ezt betudja némi megfázásnak.
- Akkor majd... Majd még biztos találkozunk - immár felöltözve fordulok hátra, hogy rá nézzek - bármit is csinál. Kihívom a kutyám a vízből, hagyom, hogy megrázza magát, rácsatolom a pórázt. Ismét veszek egy mély levegőt, erőltetve magam, hogy el tudjak fordulni és haza tudjak menni. Bárhol is legyen az.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 30. 14:31 Ugrás a poszthoz


Ahogy mindent szépen megmutogatok neki odanyújtom felé a készüléket, hogy letesztelhesse a tudását, s mikor minden különösebb hiba nélkül mennek is neki a dolgok, elmosolyodva bólintok.
- Büszke vagyok rád - elégedetten dőlök hátra a székben, nem igazán zavartatva magam. Ha majd zavarom, úgyis szól, ha meg, nem, akkor nem - ha még valami eszedbe jut, fel is hívhatsz, meg írhatsz is - megvonogatom vállaim. Ez amúgy nekem teljesen természetesnek jön, de az embereknek valahogy nem az a magától értetődő ami nekem is, szóval inkább kimondom, hogy minden tisztázva legyen.
- Hogy van Sherlock? - a macskájával határozottan jobban törődöm, mint a kimondott, meg a ki nem mondott kívánságaival. Hiába, szeretem azt a cicát, a szomorú tény csak az, hogy mostanában nem látogattam meg. Nem mintha ezt nem pótolnám majd be, ó, dehogynem, ha Jared megengedné, arra az időre még magamhoz is költöztetném az állatkát. Amint hajlandó leszek visszaköltözni apucihoz - rég láttam - gondolataimnak hangot adva húzom el szám. Persze tudom, hogy ez az én hibám, de na, valamit azért csak kell mondani. Mindezek után csendben várom a válaszát, körbenézek a helységben. Az emberek jönnek és mennek, ahogy az a megszokott. Leülnek, esznek, fizetnek, mennek. Olyan görcsösen rohangálnak, mint valami félreprogramozott hangyák. Viccesek. Szórakozottan elmosolyodva fordítom vissza fejem a szemben ülő fiú felé, kíváncsian pillantok rá.
- Seth még mindig annyira haragszik rám? - ez most csak így eszembe jutott. Az évnyitó alkalmával volt szerencsém megismerni a bátyát, a tökéletes kis átgyalogolásom által - úgy minden -, és akkor elég gyilkos szemekkel nézett rám. Bár lehet azóta arra se emlékszik, hogy az az egész megtörtént.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 30. 14:48 Ugrás a poszthoz


We run into a dark room
And we spasm to the sounds
Of a copy of Morrissey
Or the blues of the Deep South.

Továbbra is mosolytalan arccal hallgatom, de azért a labradorok említésére egy kicsit felfelé rándul szám széle. Szeretem a kutyákat. Nagyon szeretem a kutyákat, és jelenleg úgy gondolom, hogy az egyetlen élőlények, akik nem hagynak el csak úgy. Nem mint az emberek.
Ha szeretnéd, majd bemutatlak Mayának - hangzik a gondolat a fejemben, de nem talál hangokra. A szám ismét összezárul, és nem marad más, csak a csend, amivel körbeveszem magam, mint egy puha, meleg takaróval. Egy kicsit mintha lejjebb is csúsznék, mintha csak el akarnék rejtőzni a betévedtek szemei elől.
Sherlock is hatalmas. És ilyen hatalmas, puha, puffos bundája van, és ő is így bújik az emberhez, mint Őrnagy. Mintha éreznék, hogy szeretem őket. Belekortyolok az időközben kihozott gyümölcsteámba - rámutattam a menüben mit kérek, és abból tök jól megértették -, s amikor abbahagyja a beszédet, felpillantok rá a csupor pereme fölül, szinte már várakozva, hogy folytassa. Lényegében szeretek másokat hallgatni, amikor van kedvem, és valljuk be, most inkább van kedvem őt hallgatni, mint neki beszélni. Vagy úgy bárki másnak beszélni. Meg amúgy nekem már nem is nagyon van mit mondjak a macskákról. Mármint nekem nincs, én csak összeszedem őket az utcán, utána meg visszaadom őket a gazdáiknak. Szóval így most duplán nem szólalok meg, csak iszom az almás-fahéjas teám, és remélem, hogy neki nem apadtak el a gondolatai.
- Te tanár is vagy, igaz? - pár eltelt perc után összevonva szemöldökeim, ismét szinte suttogva kérdezek. Jó, lehet, hogy furának fogja tartani ezt a hirtelen váltást, én is annak tartom, de ez eszembe jutott, és muszájnak éreztem megkérdezni. Mert ha az, akkor lehet mégsem kéne csak így tegeznem, meg csak így teázgatni vele, mert fene tudja.  
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 7. 11:08 Ugrás a poszthoz


I'm not tryna say it but it's what you became
You want me to fix you but it's never enough
That's why you always call me cause you're scared to be loved
But I'll always be there for you, I'll always be there for you
I'll always be there for you, boy I have no shame


Lógatom a lábaim, meg néha, mikor eszembe jut néha eszek a kezemben levő gyümölcsös fagyiból, hogy ne olvadjon rá a kezemre. Többnyire csendben ülök, és igyekszem visszafogni magam, hogy ne szögezzem neki a kérdéseim - amikből meg kell vallani, rengeteg van. Például, hogy miért kerül, vagy miért nem beszél velem, bár az is elég érdekesnek tűnik, hogy mi a baj vele? Mert nyilván van vele valami baj, én meg vagyok olyan kis hülye, hogy törődöm is vele.
- Azt mondta el akar menni a Balatonra - megvonogatom vállaim, a gondolatra elhúzom a szám. Az apám, na ő egy teljesen más világ, és mikor épp azt hittem, hogy kezdem kiismerni, akkor ő teljesen kivetkőzött magából és elkezdett inni, én meg mehettem isten hírével. Nem mondom, hogy meglepett a dolog, nem ez az első eset, hogy eltaszít magától. A tudattól, hogy egy légtérben maradok vele ismét fájni kezd a karom, mire egy szusszanással fűszerezve fészkelődni kezdek a hintában, s akaratlanul is az alkaromra kötött kendőre vándorolnak ujjaim. Fáj. Még mindig fáj. Rá pillantok, majd a következő kérdésére lesütöm szemeim. Nem szeretek beszélni a rémálmaimról, főleg most, hogy egyre többen vannak, gyorsabbak, intenzívebbek.
- Igen - némi hallgatás után válaszolok csak, hangom halk, a szó közepén még mintha meg is remegne - de semmiség - valami iszonyatosan nyomorék mosolyt sikerül kanyarítanom ahogy újra rá nézek, és ha Bence csak feleannyira is ismer, mint ahogy én azt gondolom, akkor magától is rájöhet, hogy ez minden, csak nem semmiség. Viszont nem akarom, hogy ő is jöjjön a pszichológus témával mert nem, nem vagyok beteg, és legjobb értesüléseim szerint rosszakat álmodni még nem bűn. Szóval ja. Tökéletesen rendben vagyok, komolyan mondom. Kár, hogy még én sem hiszem el.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 8. 11:39 Ugrás a poszthoz


Az egyenesen nekem szögezett kérdésre ugyan számítottam, hirtelen mégsem tudom, mit mondjak. Mert a teljes igazság lényegében önsajnáltatás lenne, én meg ugye nem szeretek lealacsonyodni arra szintre. Szóval elhúzom szám, időhúzás gyanánt pedig az asztalterítőre szegezem, kisimítok egy nemlétező ráncot benne.
- Meghalt a nagyapám - szusszanva nézek fel rá, és bár ez még mindig nem a teljes verzió, azért annak egy egész jó változata - Haza kellett menni, el kellett rendezni a temetést.. Zűrös volt - megvonogatom vállaim, amúgy tényleg nem hat meg annyira a dolog, hogy most menten elsírjam magam, de azért mégiscsak meghalt a nagyapám. És bár igaz, hogy nem kellett vagy fél éven át temetni, remélem, ez a tény elég kielégítő ahhoz, hogy ne kérdezősködjön többet.
A kérdésem láthatóan meglepi, mire felvonom egyik szemöldököm. Nos, ez két dologra is rávilágít: hogy akkor igazán felesleges volt felnyársalniuk, mert ha nem emlékszik, nyilván nem lett komolyabb baja belőle, a másik pedig, hogy ezek szerint tök jól bevált az akkori stratégiám - az első tényből kiindulva. Ahogy értetlenségének hangot is ad, helyezkedem egy kicsit a székben.
- Mhm. Tudod, amikor bejelentették a felügyelőket - én pedig felálltam, kihúztam magam, és úgy sétáltam oda, meg ültem le, mintha csak azt mondták volna, hogy milyen szépen süt a nap. Szóval ja. Kicsit még oldalra is biccentem a fejem, remélve, hogy ennyiből tökéletesen eszébe fog jutni a tökéletes műsorom.

zárás
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. szeptember 24. 12:20
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 8. 21:25 Ugrás a poszthoz


  •••

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 9. 21:39 Ugrás a poszthoz


•••

Amúgy nem tudom, mikor kezdődött ez bennem, hogy megnyugtat, ha valaki beszél hozzám, de most is elég masszívan működik. Lehet, hogy a rémálmaim miatt is van, elvégre így van mibe kapaszkodnom, és tudom, hogy ébren vagyok. Vagy nem tudom, de ez elég kézzelfogható magyarázatnak tűnik.
Szóval nagyban hallgatom, ahogy mesél, a végére egész halványan még el is mosolyodom. Aki a kutyákat szereti, az rossz ember nem lehet, tartja a mondás, és ő eléggé úgy tűnik, mint aki nagyon szereti őket. Szóval én így most megengedem magamnak, hogy csak így mosolyogjak, főleg, ha más nagyon nem is látja.
Aztán ahogy egy pillanatra megváltozik az arca, le is olvad a kezdetleges görbe az arcomról, mintha csak miattam lenne, mert valami rosszat csináltam. Szürke szemeim egy kicsit még ki is tágulnak, aztán inkább megint kortyolok a teámból. És a kérdésemre választ is kapok, igen, tanár. Lesütöm szemeim, érzem, ahogy melegség árad szét az arcomon aminek hatására egy picit még ki is pirulhatok. Hát szép vagyok, mit ne mondjak, csak így letegezni egy tanárt. Azért remélem nem vette rosszul, nem mintha amúgy úgy tűnne, de az emberek elég jól tudják leplezni az érzéseiket. A kérdésére felpillantok, még a szemöldököm is megemelem.
- Harmadikos - felelem halkan, ismét lejjebb csúszva egy leheletnyivel. Hát igen, nem nagyon tanít, szóval talán emiatt még el is lehet nézni a ""hirtelen"" közvetlenségem.
- Öhm - megköszörülöm torkom, aztán szürkéimmel megint rá pislogok, ahogy gombóc nő a torkomban - ne haragudj..on - egy picit ugyan megakadok, de egész jól megy ez a magázódás dolog. Ja. Nem mintha amúgy olyan sokat beszélnék.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 17. 11:59 Ugrás a poszthoz


A nevem hallatán a nőre pislogok, bólintok. Szóra nyitom ajkaim, viszont még mindig nem tudom, tegezzem-e, vagy mit csináljak, szóval vissza is csukom őket. Liv felé fordulok, térdeim felhúzom, állam rájuk támasztom, s úgy hallgatom végig, hol az arcát, hol pedig a kezében levő kis valamit vizsgálva.
- Hát... - beletúrok hajamba, ujjaim hátratolják a szőke tincseket. Így hirtelen ennyit tudok mondani, annak ellenére, hogy amúgy nem volt velük különösebb probléma, tényleg.
- Egy kicsit félelmetesek voltak - elhúzom szám, szemeim a cipőm orrára szögezem. Amúgy tényleg azok voltak, csak úgy megjelentek, én meg azt hittem, hogy el akarnak vinni. Mert ugye közölték, mi vagyok, nekem meg nyilván az volt az első gondolatom, hogy az erőmmel fullasztottam egy muglit. Még ha bántott is. De végül is itt vagyok, szóval ja, még nem zártak be.  
- Ömm - összeszorítom ajkaim, felpillantok rá, ahogy próbálom megfogalmazni a gondolataim - magázzam...alak? - nyilván nem ezen múlik a világbéke, de nekem ez igenis fontos kérdés, még ha most per pillanat nem is kapcsolódik úgy semmihez. Pedig amúgy biztos, hogy de, és általában egész hamar rá is szoktam jönni az ilyenekre, de könyörgöm, pár napja még be voltam zárva egy fürdőbe és azt hittem, vége mindennek. Szerintem normális, hogy most úgy minden zavaros a fejemben, és nehezen kötöm össze a dolgokat.
És ő fiatal, vagyis nagyon annak tűnik, de közben tanár, és nagyon nem tudom, hogy most akkor mi van, meg mit kéne hogyan csináljak. Szóval ja, ennek a legjobb útja a kérdezés, úgyhogy én rá is kérdezek, utána pedig megint elhallgatok, mert mást nincs amit mondanom. Vagyis lenne, de nem tudom megragadni, és nem akarok összevissza hülyeségeket beszélni egy.. Nos idegennek? Mert Livet tulajdonképp most ismertem meg, és ez az én felfogásomban eléggé idegennek számít.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 25. 12:42 Ugrás a poszthoz


A tükörbe nézve szipogva kötöm fel a hajam - aztán az anyajegyem kiszúrva le is eresztem. Még mindig nem tudom, hogyan viszonyulnak az emberek az elemi mágusokhoz, minden esetre nem akarok kockáztatni. Tüsszentek egyet, kifújom az orrom, ismét belenézek a tükörbe. Tulajdonképpen még Balázs sem tud róla - nagykorúként a Minisztérium nem szól a nevelőknek. Pedig én szeretném elmondani neki, tényleg, csak még eddig nem volt rá alkalmam. Oldalra húzom szőkés tincseim, most látszik mind a két tetoválásom. Szusszanva veszem hátamra a törölközőm, belebújok a papucsba, azért egy csomag zsebkendőt magammal viszek. Nem szeretek megfázni, bár már legalább tudok uralkodni az elememen, nem vandálkodik ahányszor tüsszentek.
Szemöldökeim megemelkednek, ahogy meglátom azt a valakit, aki így tök nyugodtan elfoglalta a helyem, amit én már olyan szépen kinéztem magamnak. Bár tény, hogy ő ezt nem tudhatta. Tény, hogy ez engem most nem igazán érdekel, de azért nem állok neki itt most rögtön jelenetet rendezni. Egy régi Kamilla bizonyára megkérdezné, hogy csatlakozhat-e, viszont most nem vagyok olyan hangulatomban - így nem is igazán mondok semmit. Törölközőm leteszem a nem messze levő napozóágyra, kibújok a papucsból, majd beereszkedem a vízbe, amitől egy kicsit ki is ráz a hideg. Szinte már kínosan ügyelek arra, hogy a fülem alatti részre rátapadjon a hajam, bár lehet, hogy csak én látom ennyire feltűnően a jelet, és más észre se veszi.  
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 25. 14:16 Ugrás a poszthoz


Nem igazán zavartatom magam miatta, ha annyira zavarom, akkor egész nyugodtan mondhatja is. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát, tartja a mondás. A kérdésére felemelem szemöldökeim, végigmérem, hogy azért lássam, kivel beszélek. Nem igazán hatnak meg az izmai, szerintem soha nem is voltam olyan, aki ilyenek miatt elkezdett volna visítani. Meg az is ott van, hogy Aiden valamiért előszeretettel produkálja magát az öltözőben - a többiekkel együtt -, lényegében elég rendesen hozzászoktam már a látványukhoz.
- Milyen hölgy? - oldalra biccentem fejem, valahogy nem értem a kérdését. Egyrészt fogalmam sincs mire gondol, másrészt meg miért ne lehetnék itt egyedül? Vagy közelítsük meg máshonnan a kérdés, van nekem egyáltalán olyanom, akivel el lehet jönni? Nem. meg is van oldva.
Ahogy mozdul, ösztönösen mozdulnék el, hogy megtartsam a távolságot. Érzem, ahogy megfeszülnek az izmaim, ahogy húznának oldalra, viszont maradok a helyemen.
- Kamilla - biccentek, viszont nem emelem azonnal kezem. Pillantásom lecsúszik ujjaira, egy pillanatra megfeszül állkapcsom, viszont még mielőtt túlságosan elhúzódna a perc, végül a saját, vékony kezem az övébe simítom. Többet nem is nagyon mondok, lehet ideillő lenne a "nem szolgálatodra", de most nem akarok szurkálódni, meg ellenségeskedni.
Igazából nem nagyon tudom, hova tegyem, furcsán lebeg a nevelt udvariasság és az idegesítő nőcsábász között, bár utóbbit lehet, hogy csak én képzelem be. Kezdek paranoiás lenni, lehet beszélnem kéne Balázzsal, de valahogy soha nem jutok el odáig, mert.. Mert nem. A legutóbbi magánszámával épp eleget mutatott magából ahhoz, hogy a bizalmam csökkenjen felé. Nyugodtan lehet hívni szigorúnak és szívtelennek, de a saját meglátásom szerint megvan rá az okom.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 15:38 Ugrás a poszthoz

|maybe we're perfect strangers
Mit ne mondjak, szépen elkésve sietek be a nagyterembe, aztán egyekszem úgy viselkedni, mintha csak a vécére mentem volna ki. Összeszorítva ajkaim szusszanok, körbenézek, aztán hozzám nem illően indulok el a levita asztalához. Aztán le is huppanok Hunter mellé, megtisztelve ezzel bálkirálynői jelenlétemmel. Nyilván így van.
- Ja, képzeld, most épp a penész esz minket - tök természetes arcot vágok, mintha ez így is lenne. Elvégre ki tudja, mik terjednek ott a pincében, simán bepenészedhetünk. Azért vagyunk zöldek. Nyilván.
- Nézd, már a kezemen is van. Meg a testemen. Nagyon durva - elvigyorodva tolom az orra alá csuklóm, hogy megnézhesse, mennyire komoly a dolog. Amúgy szeretem az ilyen embereket, akikkel ilyen random, hülye dolgokról is el lehet beszélgetni. Nem unatkozom.
- Ám ahogy elnézem itt tökéletesen tiszta minden. Ha nem hordozod a betegséget, nem kell félned - megvonogatom vállaim, körbepillantva beszélek, aztán ahogy a harmadik furcsálló tekintettel is találkozom, inkább visszatérek az előttem levő asztallap vizsgálgatásához. Most na, nem értem miért néznek rám ilyen csúnyán, nem okádok tüzet - Nem mint Noel -, se semmi.
- Hé, most mit tettem? - lebiggyesztem ajkaim ahogy nekem jön itt a  vállával. Na nem mintha komolyan a szívemre venném, meg rosszul érteném, nem vagyok én olyan. Csak most ilyen szereplős kedvemben vagyok. A szemben ülő levitás lány erre csúnyán néz, pisszeg egy sort, mire elsuttogok egy bocsit. Úgyse fog sokáig tartani, ahogy magamat ismerem, meg ahogy az úriembert itt mellettem.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 16:55 Ugrás a poszthoz

|maybe we're perfect strangers
- Honnan tudod, hogy nincs olyanunk? - megemelem egyik szemöldököm, elvégre, ha már úgyis mi vagyunk az iskola fő gonoszai, meg Eördöghünk is van, érted. Simán lehet tüzünk is.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet - visszafojtott mosollyal szórakozok a reakcióján, igazából nem az volt a fő célom, hogy megijesszem, de ez is megteszi. Fintorgok egyet, ahogy dögszagot említ, és hagyom, hogy keresse csak meg, ha már érzi. Ahogy felém hajol, elmosolyodok, felvont szemöldökkel várom a tényeket. Bár rajtam most a parfümömön kívül nehezen érezhet mást, de hát ugye, kinek mi. Igazából tudom, hogy tetszik neki. Ha megszagolta, biztos tetszik neki, nincs is más választása.
Aztán, mikor épp azt hinném, hogy lenyugodott - nem is tudom, miként feltételezhetek ilyet. Fiú. Nyilván nem nyugszik le ennyi idő alatt. -, fogja magát, és belecsíp a combomba. Csak így, mert miért is ne. Na nekem erre az a reakcióm, hogy felsikkantva ugrok meg egy kicsit, ezzel beleütközve a mellettem ülőbe, aki erre megint csak rosszallóan felszisszen. Komolyan, én csodálom a levitások türelmét. A rellonnál ennyi idő alatt már elszabadult volna a pokol, szerintem ott kaja repülne meg minden.
Felhúzva orrom fintorgok egyet mikor újra megszólal. Mintha csak én lennék itt a bűnös, pedig esküszöm, én csak le akartam ülni. Én nem akartam, hogy ez legyen. Bár azt se mondom, hogy bánom, ha már ez van. Szóval ja. Hunter a hibás. Mindenért ő a hibás, ő az idősebb. Próbálok rosszallóan nézni rá, és ez tart is. Úgy tíz másodpercig. Visszacsúszok mellé, hogy azért ne félig a másikon üljek.
- Na. Viselkedjünk normálisan. For real.
Ezt szerintem még én sem hittem el. Haha, jó vicc, tetszik. Az a baj, hogy annyira el vagyok itt foglalva, hogy ha valaki megkérdezné, hogy úgy egy másodperce mit mondott az igazgató, csak néznék rá, és nem tudnám. És az gáz lenne. Mondjuk nem tudom, miért kérdezne bárki is ilyet.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 17:58 Ugrás a poszthoz

|I don't think that we should be around each other
Megemelem szemöldököm, úgy nézem egy ideig, aztán hümmögve bólintok.
- Azt hittem, hogy nehezebb lesz. Gondoltam meg akarsz állapodni valamiben, vagy nem tudom - megvonogatom vállaim, igazából tényleg meglep, hogy ilyen könnyen belement. Hát jó, legyen, engem nem zavar, legalább nem haragszanak meg rám a háztársai. Őszintén nem akarom tudni, milyen lehet, mikor egy levitás kiborul, azt mondják, hogy az ilyen csendes emberek - akik nem olyanok, mint Hunter - nagyon meg tudnak veszni, ha elszabadulnak. Hát nem akarom kipróbálni.
És ennyi is volt, nem is nagyon jártatom feleslegesen a számat. Ha oda akar figyelni, én ugyan nem akadályozom meg ebben a nemes cselekedetben, valószínűleg még jobban is járunk így. Veszek egy mélyebb levegőt, nem igazán viselem jól, ha ennyi ember van körülöttem, és épp nem csinálok semmit. Mármint, ha el vagyok foglalva, akkor nem veszem észre egyből, viszont most hirtelen sokan vannak, és eh. Fél füllel az új igazgatóra figyelek, szemeimmel meg az asztalt kémlelem, körmeimmel időnként megkapargatva, vagy kisimítva egy gyűrődést a terítőn.
Igaz, hogy csak most jöttem, de azért már sokallom, nem feltétlenül a bácsi miatt, csak nem szeretem az ilyen elhúzott beszédeket. Pedig valószínűleg van benne értékelendő, csak én ezt nem látom. Sóhajtok, hátrahajtva fejem nézek fel a mestertanonra. Oké, akkor most olyat játszunk, hogy ki bírja tovább, vagy mi? Felőlem játszhatunk, én tök jól megvagyok, komolyan.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 19:18 Ugrás a poszthoz

|I don't think that we should be around each other
Én amúgy tök jól tudok igazodni az emberekhez. Már akihez, és bár szívesen állítanám az ellenkezőjét, sajnos nem kevés ember van, akihez nem sikerült. Na de hát ez van, és amúgy is, a levitás pont nem ilyen ember. Legalábbis remélem.
Párszor összeütve tenyereim tapsolom meg én is az igazgatóbácsit, aztán, a társaságomhoz hasonlóan magam is kiveszek az elém rakott tányérra egy finomnak tűnő sütit. És a magam részéről ennyivel be is szándékozom érni, otthon amúgy is ettem. Mielőtt rájöttem volna, hogy épp elkések.
A kiállításra vágok egy not bad fejet, még hümmögök is, ahogy lenyelek egy szeletet a - számomra meghatározhatatlan ízű - édességből. Az általa elhullatott morzsákat leseprem a terítőről, komolyan, mintha az anyja lennék. Pedig esküszöm nem akarom, ez csak így jön. És akkor jön a nehezebben megérthető rész, mire abbahagyom a rágást, és kissé összeráncolva homlokom nézek rá. Igen, most jöhetne a dumám, hogy ezek az aranyvérű kölykök nem is tudják, mennyi mindenből maradnak ki, de, hogy őszinte legyek, nekem sem volt a legfényesebb mugli gyerekkorom.
Viszont most van. És most, hogy megint Balázsnál lakom, ki is élvezem.
- Ja, nekem is van - elmosolyodva biccentek, előre felkészülve, hogy most akkor a nyakamba ugrik, mert hú de jó, hogy gamer meg bro meg minden. Mondjuk még mindig nem töltöm ott a fél életem a képernyő előtt, a konzollal. De szeretem. Ja. Tényleg. - Milyen rég Call of Dutyztam egy jót, hmh - a mondatom végére megeresztek egy vágyakozó sóhajt, tekintetem a mennyezet felé emelem.
Aztán visszacsöppenve a valóságba megrázom fejem, s a villával megint levágok egy kisebb darabot a sütiből.
- Amúgy jó étvágyat - igen. Én ilyen kis aranyos is tudok lenni. Bizony, bizony.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 15. 15:53 Ugrás a poszthoz


Az engedélyre elmosolyodom, bólintok. Odafigyelve hallgatok, igyekszem az agyam szivacsként hasznosítani, hogy felszívjon mindent, amit mond. Így hirtelen nem is nagyon vannak kérdéseim, mármint érted, amikor a nyakadba zúdítanak mindent, akkor nem igazán tudod, mit is kérdezz. Csak van a sok információ, és bármennyire is szeretnéd, úgy hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit nem értesz, vagy hiányos. Szóval ja, nem szólok bele, csak csendben hallgatom, mint valami jó kisdiák aki ért mindent.
Ahogy megtudom, hogy az állatka az enyém, bólogatva hümmögök egy sort. Hát, az jó.
- Mit eszik? - felpillantok a tanerőre mikor megindul felém a patás. Kinyújtom kezem, hogy megszagolja, s mikor úgy dönt, hogy nem vagyok rá feltétlen veszéllyel meg is simogatom a fejét. Körbejár, átmászik rajtam, végül lefekszik a lábaim mellé, fejét a combomra hajtja. Aranyos. Tetszik.
- Most kell elneveznem? - összeráncolom homlokom, ahogy a mondat többi része is eljut a tudatomig. Tulajdonképpen örülnék, ha nem most kellene, mert hirtelen semmi nem jut eszembe a Bodri és Cica változatokon kívül, ilyet meg nem akarok adni. Főleg, hogy utána meggondolnám magam, és lehet, hogy még bánnám is a dolgot.
- Mikor kezdel tanítani? - felhúzom szabad térdem, állam ráfekteti, ahogy a kis lény szőrét a hozzá közelebb eső kezemmel tovább piszkálom. Most így ennyi lenne felőlem, de szerintem a következő alkalomra lesz egy csomó kérdésem, ha lesz időm jól átrágni a témát.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 15. 15:53
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 16. 18:34 Ugrás a poszthoz


Ó igen, valami ilyen válaszra számítottam. Az emberek többsége távolról se nézi ki belőlem az ilyen dolgokat, mondjuk, nem is hibáztatom őket érte.
- Hé, azért le ne köpj - elfintorodom az esetleges kajamaradékos nyálas pici gombóc gondolatára, még, ha most nem is esett meg. Még.  - Mert, hogy mondjam? - elmosolyodva billentem oldalra fejem. Igazából tényleg nem nagyon értem a reakciót, mármint, én félig mugli vagyok, nekem ezek természetes dolgok. Bár, ha abból indulok ki, hogy Jared mennyire örült a gyurmának..
- Nos.. - sunyi vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy lezdem sejteni, mit is akar. Aztán ki is mondja, én meg megvonogatom a vállaim, még a fejem is lehajtom, hagyom, hogy a hajam előre hulljon. Csak kéretem magam, ez nyilvánvaló, még a vak is láthatja. Azért élvezem, húzni az agyát. Mekkora csalódás lenne szegénynek, ha azt mondanám, hogy soha. - Ez több mindentől függ. Az apámtól, meg a kutyától... - sóhajtva szisszenek fel, megcsóválom a fejem, aztán megint megbillentve azt pislogok rá. Igen, nagyon imádom ezt tenni az emberekkel, meglengetni az orruk előtt a cukros zacskót, aztán mindig csak egy picivel előttük tartani.
- Amúgy felőlem akár az után is, hogy megtömted a fejed - ahogy megunom a produkálást, megvonogatom vállaim, befalom a tészta utolsó megmaradt falatját is. És tádá, tüzijáték, üdvrivalgás, taps, ölelés. Igen, ezt kéne kapnom most. Minimum.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 22. 21:36 Ugrás a poszthoz


Csönd van
A virágok most megbocsátanak.


Sietősen söpröm le a pulóverem kötésében maradt morzsákat ahogy az órámra nézek, és észlelem, hogy mennyi az idő. Tény, hogy már a kastélyban fogok aludni, de legalább időben vissza szeretnék térni a rellonba, hogy még véletlenül se fussak bele egy büntetőmunkába. Mert az nem jó. És ez most egy nagyon bölcs megállapítás volt tőlem, aki már nyalta a falat. Szó szerint. Vetek még egy sóvárgó pillantást a félhomályban pompázó piskótára, aztán egy mély és önfeláldozó sóhaj kíséretében elveszek még egy csokoládés darabkát, s úgy lépek ki a sötétből...
...hogy aztán meg is torpanjak, megálljak a rágásban, és drámaian kitáguló szemekkel nézzek Rá. Azt még megértem, hogy ő nem vett észre engem, mert a sarokban voltam, meg amúgy is csendes vagyok, de azt már kevésbé, hogy én nem vettem észre őt. A süti kicsúszik kezeim közül, egy manó táljára, ami csörömpölve esik ki az apró kezei közül. Lenézek, nyelek, vissza Gergőre. Már esélyem sincs észrevétlenül kislisszolni. Elvörösödöm.
- Öm. Szia - mély levegő, próbálom lecsillapítani a folyamatosan mellkasomnak verődő szívemet, még mielőtt áttörné a csontot, és védtelenül hullna a mocsokba. Összefonom karjaim mellkasom előtt, belemarkolok a pulóveren keresztül a bőrömbe. Fogalmam sincs, mit mondjak. Vagy mit csináljak. Vagy. Akármi.
- Ő jó étvágyat - lesütöm szemeim, ide-oda toporgok, a súlypontom egyik lábamról a másikra teszem. És ennyi volt minden tudásom. Elvágták a filmet, beállt a fejemben a jégkorszak, Dracula feldugta a karóját az agyamba. És én szégyellem magam. Megint.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 23. 10:12
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 23. 00:33 Ugrás a poszthoz


Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.


A levegő egy picit megremeg körülöttem, de minden erőmmel próbálom kézben tartani a helyzetet. Nem akarok még több kárt okozni.
Amikor Gergő bólint, összeszorítom ajkaim, és már bele is törődnék, hogy nem kér belőlem, mikor megszólal. Én pedig érzem szétáradni magamban azt a kellemes, langyos melegséget, amit a hangja vált ki bennem.Tulajdonképpen mennem kéne, több okból kifolyólag sem kéne itt lennem, de a lábaim már rég legyökereztek a padlóba. Amikor pedig a székre invitál, a testem magától reagál, elindulva felé. Mintha valaki más irányítana, én pedig csak belülről nézhetem az eseményeket. Leülök, pulóverem ujját ráhúzom a kézfejeimre, először a palacsintákra, utána rá nézek.
- Hát... Nem sok minden - nyilván. Tulajdonképpen egész sok minden történt, és én el is szeretném mondani neki. Például, hogy elemi mágus vagyok, vagy, hogy Nina utálja az apámat. Vagy az egész bonyolult kapcsolatukat. Vagy a mi bonyolult kapcsolatunk, ami valószínűleg csak az én fejemben létezik. Tudom, hogy így csak eszem magam, ahogy azt is tudom, hogy előbb-utóbb beszélnünk kell róla, mielőtt késő lesz, viszont most nem állok rá készen. Olyan ez, mint valami olcsó szappanopera. Utálom. Nem akarom.
 Magam is meglepem azzal, hogy milyen halkan beszélek, meg is köszörülöm a torkom, bár tisztában vagyok azzal, hogy ettől még nem lesz jobb. Az asztal lapját kezdem bámulni, mert egyszerűen nem vagyok képes a szemeibe nézni, nem miatta, miattam. Amiért ilyen feltűnően viselkedek, amiért minden kiül rám, és amiért ilyen ügyetlen vagyok a közelében. - Veled?- felpillantok, keresek az arcán egy pontot, amire ráfüggeszthetem szürkéim. Ez már majdnem olyan. Komolyan fáj ez az egész. Úgy érzem, mintha nem lenne közös témák, mintha idegenek lennénk, és ilyen közhelyekkel kellene fenntartanunk a kommunikációt. "Hogy vagy? Jól." Szinte visszhangzik a fejemben, még csodálkozom is, hogy nem került terítékre így elsőre.
Nem akarom, hogy idegenné váljon.
Nem akarom ezt az egész drámát.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 23. 10:10
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 23. 09:23 Ugrás a poszthoz


Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.


Nagyot nyelek a kérdésére, összeszorul az állkapcsom, hogy ne bőgjem el magam itt helyben. Az egész bensőm egyetlen nagy görcsbe áll, amit még a levegővételek sem lazítanak fel. A gyógyulófélben levő hegek a karomon égni kezdenek, én pedig legszívesebben elásnám magam. Ha terramágus lennék, minden bizonnyal megnyitnám magam alatt a földet, de nem vagyok, szóval be kell érnem a levegővel, és kreatívnak kell lennem vele. Nem mintha nem szeretném az elemem, nagyon is imádom, Laz-al együtt. Tényleg, mennyivel jobb lenne, ha most itt lenne az állatkám.
A következő szavai úgy járnak át, mint huzat a házat. Belül valami végleg összetörik, a lelkem millió apró darabra tépődik. Lehunyom szemeim, ezzel visszatartva pár pillanatig a kikívánkozó könnycseppeket, amik végül úgyis lefolynak az arcomon. Most miért nem esik az eső?
- Nem látlak másként.- megrázom fejem, valahova mögé nézek. Nem is akarom másnak látni. Én nem az az ember vagyok, aki többet fog beleképzelni, mint ami. Mert Ő akkor már nem Ő, és nagyobbat nem is hazudhatnék magamnak.
Én őt így szeretem nagyon, ahogy van. És nagyon szeretném, ha ő is szeretne. És ez a legrosszabb.
Remegve szívom be ismét a levegőt, próbálom egyben tartani magam, mielőtt szétverném itt az egész konyhát egy gondolattal, és utána magamban is kicsapnám a biztosítékot. Franc meg gondolta, hogy ez ilyen nehéz. Felállok, mellé sétálok, aztán befurakodom az ölébe, lerúgom a cipőim, és nemsokára a lábaim is felhúzódnak a combjára. Összehúzom magam, igyekszem elbújni benne, mert most rettentően fázom.
- Nem akarlak téged is elveszíteni - annyi ember hagyott már el, nem bírnám ki, ha ő is fogná magát, és kisétálna azon a bizonyos ajtón. Mert hülye vagyok és elrontok mindent a hülye érzéseimmel. Könnyes arcom belefúrom a felsőjébe, úgy suttogok. Őszintén nem lennék meglepve, ha nem értene belőle semmit. - Elmondhatatlanul hiányoznál - felnézek rá, rágni kezdem a szám. Visszahúzom a feltűrődött pulóverujjam, aztán homlokom visszatámasztom a mellkasának.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2016. október 23. 10:06
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 23. 19:42 Ugrás a poszthoz


A szívem hoztam el, csinálj vele
Amit akarsz. És nem tudok mást tenni
És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi


Én nem várom el tőle, hogy szeressen, viszont attól még fáj, és attól még sírok, mert ezt nem én irányítom. Pedig szívesen irányítanám, tényleg. Semmi baj. Úgy kapaszkodom ebbe a két szóba, mintha legalábbis helyrehozna mindent. És valószínűleg helyre is hozna, ha nem lennék ennyire makacs, és elengedném.
Ahogy azt sem várom el tőle, hogy mindig összekaparjon. Csak valahogy mikor vele vagyok, akkor mindig gyengébbé válok, és ezt nem tudok kezelni, és eltörök. Pedig én lennék vele másképp, csak ülve egymás mellett, és nem mondva semmit. Csak érezni a közelségét, a bőréből kiáradó hőhullámokat. Mert én mindig a biztonságot keresem, nem tárgyakban, nem helyekben, hanem emberekben. Bár lényegében mind a három ugyan olyan múlékony.
Újabb mély lélegzet. A levegő be, majd ki áramlik a tüdőmben, az izmaim dolgoznak. Hagyom, hogy egy kicsit megmozduljon, először a csempe szintjén, majd majd, hogy lassan felmelegítse a konyhát. Nem látványosan, nem fullasztóan, kellemetlenül. Éppen csak egy-két foknyit, amit alig lehet érzékelni. Utána vissza az irányításom alá.
Én tényleg akarok neki adni. Sokat, mindent, amire csak képes vagyok, de jelenleg fogalmam sincs, hogy magamon kívül mit. Pedig tudom, hogy nem vagyok elég, már beletörődtem. Az anyámnak sem voltam, és sokszor az az érzésem, hogy Balázsnak még mindig nem.
Ujjaim a tarkómra csúsznak, s ahogy kitapintják az elemi mágus jegyem, egy kicsit még jobban megnyugszom. Ebből is szeretnék adni neki. Megosztani vele.
A palacsintára elmosolyodom, lehunyom szemeim. Nem akarok még kiszállni az öléből, mert most annyira jó, és nem akarom, hogy vége legyen. Hümmögve bólintok, elveszek egyet, a végét felhajtom, hogy ne csöpögjön ki belőle az, ami benne van.
- Beszéljünk valami boldogabbról - miután elnyammogom az első falatot ismét felnézek rá. Tudom, hogy ez nem feltétlenül így működik, de most mehetne. Vagy ez megint túl sok?
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. november 5. 14:27 Ugrás a poszthoz


Csongi meg akart tanulni sütni, az anyukája meg tartott annyira megbízhatónak, hogy rám bízhassa a fiát. Így kerülünk most ide, mert egyikünk konyháját sem akartuk még véletlenül sem felrobbantani. Nem mintha a kastélyét jobb lenne, de azért itt csak több védőbűbáj van, meg itt vannak a manók is, akik biztos tudják mit kell tenni vészhelyzet esetén. Hajam egy szoros kontyba kötöttem, hogy semmibe se lóghasson vagy hullhasson bele. Egy egyszerű, kék farmer van rajta, meg egy sötétebb szürke meleg, puha pulóver, elvégre nem divatbemutatóra jöttem. Meg amúgy is, számolnom kell azzal, hogy maszatos leszek.
- Szóval mivel kezdjük? - a fiúra nézve csapok bele a közepébe, ahogy átjutunk a törpék ide-oda nyüzsgő sokaságán. Kezdem nagyon alacsonynak érezni magam, lassan már mindenki akit ismerek vagy nagyobb, mint én, vagy nagyobb lesz, mint én. Például itt van ez a levitás, elsős, és bár most még egy picivel alacsonyabb, mint én, jövőre biztos felém fog magasodni. Borzalmas.
Ameddig válaszol, a hűtőhöz sétálok, kiveszek belőle pár alapvető alapanyagot, ami mindenhez kell. Tej, liszt, tojás, cukor.
- És amúgy, hogy vagy? - nem szándékozom néma csendben sütögetni, fel is dobok egy kérdést, amire igazából bármivel lehet válaszolni, és jobb esetben még valami téma is kikerülhet belőle.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 [7] 8 9 10 » Fel