30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 16:49 Ugrás a poszthoz

Festménymolesztáló

Szorult helyzet, ahol nagy valószínűséggel ő fogja megadni magát. Nem szereti az ilyen helyzeteket, viszont ha nem akarja veszélyeztetni a másik, meg a saját testi épségét, inkább meghunyászkodik. Mert bizony, képes lenne rá. Betörte egy Saint - Venant fejét egy terelőütővel úgy, hogy még csak azzal sem volt tisztában, hogy van neki annyi fizikai ereje, hogy megtegye. Bár az is igaz, hogy Misi szavai szinte égettek a tudatában, és mint valami kézifék, ha kel leblokkolják a testrészeket.
Mikor közelebb jött hozzá, harcra készen kihúzta magát, ahogy nyelve emelte meg fejét, hogy rálásson a másik arcára.
- Kíváncsi lennék, mit csinálna valamelyik házvezető egy bántalmazóval.
Érzi ám a véget, csak épp nem tudja, hogy fejezze be mindezt anélkül, hogy csorba esne az épp kialakuló büszkeségén. Ja igen, az is kezd neki lenni itt, bár a nyár folyamán biztos mind el fog tűnni. Izgi lesz majd visszajönni ide, mintha majd lefejtegettek volna két hatszáz tonnás bilincset a karjairól.
Megkönnyebbülten szívta be a levegőt, amikor a fiú visszalépett, s izmai is elernyedtek. Tetszett neki az ötlet, mostanra nagyon is tetszett. Viszont nem vághatja rá azt, hogy "rendben", mert akkor elismerné, hogy tévedett. Ami amúgy szép dolog, csak ne járna azzal, hogy közben lesül a bőr a képedről.
- Nem fogsz több műalkotást zaklatni? - vonta fel szemöldökét. Makacs, reménytelenül az.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 12. 17:22 Ugrás a poszthoz

Festménymolesztáló

Kamilla amúgy nem ilyen. Tényleg nem, ez csak egy rossz nap, rossz háttértörténettel, és rossz következményekkel. És ha prefektusi énje hajlandó lesz elengedni Jaredet, a másik énje listájára felkerül egy újabb bejegyzés: valahogy éreztetni a másikkal, hogy normál körülmények között ő nem csinálna ilyet, és ha nem elkeseredett, szomorú, dühös, és nem eszi a bűntudat (igen, mindez így egyszerre), akkor tulajdonképp egész cuki. Mármint, oké hogy fura. A maga módján mindenki fura, mindenkiben lehet találni hibát, de ezeken túlmenve tényleg cuki, és egész jó társaság tud lenni.
A kijelentésre megvonaglott az arca, ám nem mondott semmit. Volt ideje megtanulni, hogy vannak helyzetek, amikor jobb, ha hallgat. Micsoda költői mondatok.
Kissé bosszankodva szakította el tekintetét a másikéról, idegesen nézett oldalra, a falat tanulmányozva. Fehér zászló fel, add meg magad szőke. Kifújta a tüdejében tartott levegőt, majd némi - sok - benső vívódás után úgy dönt, igazat ad a másiknak.
- Nem. - dünnyögi szinte némán. Ha ez itt előtte most neki fog állni a "nem hallottam jól, mond már egy kicsit hangosabban" dolognak, komolyan meg fogja dolgoztatni a tudatalattijában azt a vészszirénát.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 18. 17:50 Ugrás a poszthoz

Szenvenánt Michelle
- nem rajzolok neked semmit -

Most komolyan. Komolyan, ha legalább egyszer tudná, hogy mikor fogja már be a száját, akkor Nobel-díjat kéne adni neki. Vagy elvinni a gyengélkedőre, mert biztos beverte a fejét, és agyrázkódást kapott. Megforgatja szemeit, ahogy egy kényszeredett, "jaj ne csináld" mosolyt kanyarít arcára viszonzásképp mert nem, ő bizony nem alázkodik meg senki és semmi előtt. Utána megforgatja szemeit, oldalra pillant, kibámul a korlát másik oldalára ahogy várja a büntetést. Tudja, hogy megérdemli, ahogy azt is, hogy nem menekülhet el. Bőre libabőrös lesz, ahogy egy gyengébb szellő arcába lendít pár tincset, majd sóhajtva visszanéz az igazságosztóra. Aki valami nagyon gonoszan néz rá, komolyan kezd félni, hogy mindjárt kihajítódik innen, ha lehet olyat. Az időpontot még tökre beletörődve hallgatja, majd mikor a feladat is fülébe jut, szemei kikerekednek, megnyúlik arca, s megrázza fejét. Az első dolog, ami eszébe jut, az egy erős és kétséget nem tűrő NEM, mert azért már mégis, mennyire megalázó ez már. Főleg, ha mások is látják, nem pedig teljesen egyedül, a felháborgatott lelki nyugalmával csinálja. Figyelmét kikerüli az ízre vonatkozó megjegyzés, lebiggyed szája.
- Muszáj?- teszi fel a lehető leggagyibb kérdést, remélve, hogy ez itt előtte csak viccelt, és jót röhögnek rajta, utána meg közli vele az eredeti tervet. Mondjuk kitakarítani valamit, vagy tudja fene.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 21. 22:12 Ugrás a poszthoz

Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Fejben nagyon szépen eltervezte végig az egészet, de komolyan. Hogy majd ráfekszik szépen az asztalra, és majd oda felpingálják neki, éppen csak azt az apró részletet hagyta ki, hogy mindezt egy tűvel fogják csinálni. Egy_ giga_ tűvel_. És ezen a társa sem segít. Mert lehet, hogy a csapattársa vagy kétszer nagyobb egy átlag méretű embernél, lelkiekben olyan, mint a szőkénk. Fél. Szinte mindentől. Nagyon.  
Szóval szájrágcsálva pislog fel az üveg feletti feliratra, majd be, majd fel Matre.
- Ugye nem fogsz kiszaladni? - kérdezi kissé bátortalanul, halálosan komolyan, mert ha a támogató kéz ellécel, akkor ő ott helyben kidöglik.
- Mármint, ez nem vicc. Tényleg ne menj el. Légyszíves. - rázza meg fejét, könyörgő pillantásokat vetve rá, mintha az élete múlna azon, hogy most a seprűlovag ott marad- e lelket önteni belé, vagy nem. Hatalmas gombóc van a torkában, viszont nem lép le, még csak az kéne. Eddig már eljött, és kell neki az a varrás. Nagyon. Nagyon nagyon. Azon is az élete múlik.
Nagy levegőt vesz, majd visszafordul az ajtóhoz, s egy elég nagyot meg hangosat nyelve indul meg a kilincs felé, megpecsételve az elhatározást.
Benyit, az ajtó feletti szélcsengő kellemes hangot ad ki. Maga az előtér egész üres, egy fél fejen leborotvált csaj ül a pultnál, rágózik, műkörmeit vizsgálja, és a jelen esetben ifjabbik navinésünk komolyan megijed, hátra is hőkölne, csak - remélhetőleg - ott van mögötte a másik. Végül újra erőt vesz magán, a mai nap folyamán sokadjára, és megindul a nőci felé, hogy beregistrálja magát, vagy mit kell csinálnia.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 23. 15:45 Ugrás a poszthoz

Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Egyik része visszatáncolna, a másik meg nem. De végül mégsem jut ki, egyrészt mert a maradni akarás nagyobb meg erősebb, másrészt meg, mert ott van mögötte Mat, aki kitakarja úgy az egész ajtót. Felpislog rá, majd kissé félve elmosolyodik. Mikor megérzi a nehéz kezeket vállain oda nyúl, megpaskolja őket, amolyan „oké, készen állok” stílusban, majd nagy levegőt véve indul el a pultosné felé. Mikor oda ér megáll, majd még egyet hátrapislant, mintegy meggyőződésképp. Megköszörüli torkát, köszön, meglepően szilárd és tiszta hangon, majd elmondja mit akar, az asztalra csúsztatva a cetlit az elképzelésével, amit még Lanettával rajzoltatott meg. Itt amúgy nem kell semmi nagy számra gondolni az egész igazából csak egy aprócska felirat, egy szó, olyan, ami elfér a csuklód belső vonalán.  ’C o n t r o l’, ennyi. Tökéletesen jellemzi, és mint mondtam, nem egy nagy szám, csak ő nem lett volna képes arra, hogy mindezt egy ceruzával leírja.
Nagy, szürke szemekkel néz a vörösre, aki még párszor megforgatja szájában a rágót, majd bólint.
- Ülj le, nemsokára sorra kerülsz. – biccent a székek felé, majd vissza is fordul a telefonja társaságához. Szőkénk vállat von, elragadja a kis cetliét, és már iszkol is vissza az óriáshoz, hogy jól lepakolja magát valahova.  Szóval várnak. Olyan öt – tíz percet, utána valami hapek kidugja a fejét és közli, hogy mehet. A száját rágcsálva néz megint a másikra, komolyan, mintha az apja lenne, és kérdezné, hogy mehet – e, és hogy jön – e vele.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 17. 20:53 Ugrás a poszthoz

Bencus

Ha felkukkantunk a gyengélkedő felé vezető folyósóra, egy igen dühös szőkét pillantunk meg, ahogy a terem felé viharzik. Pletykálnak ezt, pletykálnak azt, és ő jobbnak látja utánajárni a dolgoknak. Igazából halvány lilája nincs arról honnan és hogyan szedte össze a kis rellonost, csak úgy valahogy megismerkedtek, azután meg valahogy kialakult az a fura dolog, ami Kamilla meg az állítólag bunkó zöldek között szokott lenni. Kicsit családias, olyan csipkelődő, beszólogatós, de mégis, egy kicsit talán érezhetően szeret teljes az egész. Vagyis ő úgy érzi, és ameddig ő kötődik a másikhoz, igazán magasról tesz arra, hogy hogy jön le a második félnek.
Jelenleg épp azt szemlélhetjük, amint jó becsületesen betrappol, szemeivel Bencét keresi, majd aprót sóhajt, amint meglátja azt az ágyon fetrengeni. Egy hangyányit ellazulnak izmai, mert ha lélegzik és ébren van, akkor nem lehet akkora baja. Legalábbis mostanra. A többit majd kideríti. Mély levegőt vesz, rendezi vonásait, majd beletúrva szőke tincseibe indul meg a fiú ágya felé, hogy utána jól levágja magát mellé.
- Most nincs kaja. Elfelejtettem. - sóhajt fel ismét, beismerve ezt a végtelen nagyságú hibát. Mert azért ismeri már annyira ezt az embert itt, hogy tudja, mekkora egy éhenkórász, és ont most nem hoz neki egy finom kis melegszendvicset.
- Hogy vagy?- pislog rá, ahogy halványan elmosolyodik, s hátradől a székben. Ha Milán most azt hiszi, hogy megúszhatja, hát akkor nagyon téved. Itt kérem szépen kihallgatás lesz, ki volt, hol volt, miért volt, mi lett vele, hányadikos, melyik ház, és hogy fáj – e. Mindez persze többször, ahogy azt a jó testvéreknél szokás, addig, ameddig ki nem nyögi a válaszokat.
- Úgy nézel ki, mintha legalább kétszer kimostak volna.- jelenti ki összeráncolt homlokkal, nehogy már megadja azt a válaszlehetőséget, hogy „jól, semmi bajom, csak pihengetek itt mert jól esik”.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. október 17. 21:00
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 18. 13:12 Ugrás a poszthoz

Mettyú


Rágja a szája szélét, hol a padlót, hol a falat nézi, miközben várnak. Egyikőjük sem mond semmit, kezdi idegesíteni a nagy csend, mintha a saját temetésük várnák - bár ki tudja. A mellette ülőre pillant, levegő be, majd megszólal.
- Esetleg egy "nem fog fájni", vagy "túléled"? - kissé feszülten nevet fel, és ezzel egyáltalán nem szemrehányást akar tenni a másiknak, ez érződik a hangjában is. Csupán egy gyenge próbálgatás a beszélgetés beindítására, ennyi. Tovább harapja a száját, újra nézelődik, majd mikor behívják, úgy néz fel az őrzőre, mintha az már ezerszer járt volna itt, és mindent úgy vágna, mint forró kés a vajat. Az engedélyt megkapja, felpattan, úgy iszkol befelé, mintha kifelé menne, csak essen már túl rajta, lehetőleg minden testi kín és sérülés nélkül. Az ajtóban hátrapillant, megbizonyosodik arról, hogy követik, majd hallgatva a közben kiadott utasításra lehuppan a kikészített székre. Ki tudja hány ember lelte itt halálát örömét, álljunk hozzá pozitívan. Elmondja mit szeretne és hova, majd könyékig tűri a felsője ujját, mert azért nem kell levetkőzni azért, hogy felírjanak valamit a csuklódra. A szíve a torkában dobog, görcsöl a gyomra, és ezen sajnos a művész kellemes, biztató szavai sem segítenek.
- Nagyon fog fájni? - vágja be megpillantva a szerkezetet, amivel csinálni fogják, és teljesen mindegy honnan jön válasz, csak jöjjön valahonnan.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 22. 14:11 Ugrás a poszthoz

Bencus


Komolyan feléledt benne az anyatigris, vagy legalábbis valami olyasmi. Lehuppan, körbenéz, felméri a terepet. Igazából nem nagyon tudja felfogni, hogy Bence hogy képes most is tanulni, mármint ő nem tanulna, ha egyszer itt feküdne, az is biztos. Meg alapjáraton is csak akkor teszi le a puha popóját a székre, ha már vészesebb a helyzet. Meglepi a reakció, azt hitte, hogy a fiú éhes, vagy valami ilyesmi. Nem úgy képzeli el az ispotályi kosztot, mint egy ötcsillagos szállodáét, ugyan akkor meg is könnyebbül, mert legalább nem kell látni a szomorú arcot. Gondolj már bele, egy kissé átrendezett fej, lebiggyesztett ajkakkal, meg ilyenek.
A kijelentésre elmosolyodik, vállat von.
- Nem vagyok az az ember. - szemeit továbbra is a mellette ülőn tartja, keresve bármi jelet, ami azt mutatja, hogy az állapot rosszabb, mint azt bevallja. Hiába, paranoiás a lányka, meg elég bizalmatlan is az emberek felé, főleg ilyen téren. Bólint, ahogy most a falat tanulmányozza, vállat von. Szerinte felesleges lenne most konkrétumokat mondani, ha kijön, úgyis biztos tudni fogja, mi járja.
- Tudod, hogy van ez. Megvágod az ujjad, és már azt terjesztik, levágták a kezed. Amúgy azt hittem, hogy fél lábbal a koporsóban állsz. - összeráncolja homlokát miközben beszél, hangja halk és rekedt, mint annak aki sokáig nem nyitotta ki a száját.
- Kinél húztad ki a gyufát? - a kérdés szinte kiverte az oldalát, meg úgy alapból, nem Kamilláról beszélnénk, ha nem mondja ki. - Ne gyere nekem azzal, hogy ő is megkapta a magáét, mert nem hiszem el. - arcára ismét halvány mosoly ül ki. Ezzel nem megsérteni akarta a fiút, csak azért mégis, elég kis szalmajellegű alakja van.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 19:44 Ugrás a poszthoz

Dorian Reeve Green
- haj - smink - ruha - cipő -

Igazából ez a második bál, ahova egy olyan ember hívja meg, akitől egyáltalán nem számította volna. Mármint Dorian. Wolgi még oké volt, Wolgi egy őrült, de Doriant nem ismeri annyira eszementnek, mint a Levitást. És amúgy semmi baja a dologgal, sőt, örül neki, mert mégis csak meghívták, egyszerűen csak meglepte a dolog.
Az egész lány úgy néz ki, mint egy hivatásos halott. Sápadt, fehér bőre kontrasztban áll a fekete ruhával, mely elég vékony combjai közepéig ér, a haját valami varázslattal elbűvölték az estére, hogy az alapszínéhez képest még világosabb legyen, a smink meg. Na az teszi őt igazán halottá. Mintha be lenne esve az arca, a szemeinél sötét karikák, kulcscsont még inkább kiemelve. A bakancs, aminek biztos van vagy tíz centi a talpa, dob ugyan a magasságán, de még így sem magasabb a párjánál. Végiglépdel a folyosón, és nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy ha most belenézne a tükörbe, saját magára nem ismerne rá, nem hogy más. Kezdjük azzal, hogy már akkor csodálkozott, amikor a nem is olyan sokadik próbálkozásra sikerült normálisan elindulnia abban a cipőben, és arra még gyakorolt, és most tök profin járkál benne, mint aki erre született. Amúgy elég büszke magára, mármint tök királyul néz ki, és ebben csak egy kicsi segítség volt, és na, attól még az ő ötlete, és minden. Arra mondjuk nem gondolt, hogy a párját honnan fogja megismerni, mert ugyan, mégis miért gondolna ilyenekre, szóval megy, és amikor megpillant egy kint álldogáló alakot, próba szerencse alapon odalibeg elé, és ha nem ő az, hát akkor megy tovább.
- Szia. - elmosolyodik, miközben köszönti, mert azért ő is kitett magáért, hát jó kis démoni párocskák ők ketten.
- Sokat vártál? - körbepillant, miközben felteszi a kérdést, mert ez elméletileg így illik.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. október 23. 23:44
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 20:08 Ugrás a poszthoz

Micsáel <3


Érzi, hogy valami nincs rendben. Már akkor érezte, amikor Misi megkereste, és az egész helyzet annyira bizarr, hogy itt ülnek, és beszélgetnek, mint két normális ember, és nem ölik egymást, mint ahogy normálisan kéne, és.. Borsózik a háta az egésztől.
Kissé szórakozottan követi szabad kezének mutatóujjával a teásbögre szájának ívét, ahogy az asztalt fixírozza. Nem zavarja a másik bőrének érzete, igazából még jól is esik neki, úgy, ahogy alapból jól esik minden ilyen megnyilvánulás, akárkitől. A kérdésre vállat von, nem igazán akar arra a reggelre gondolni.
- Hát.. Még itt vagyok. - egészen halványan elmosolyodik, úgy őszintén maga sem tudja miért, csak úgy. Mikor megérzi magán a mestertanonc tekintetét felpillant, szeme találkozik az övével, ami csak még jobban felborzolja az idegeit. Mert valami határozottan nem jó itt, és rettentően idegesíti, hogy nem tudja mi van Mihaellel, viszont a kérdést valamiért nem teszi fel.
Tudja, hogy miért van az újabb kérdés, csak hogy beszéljen, és a másik ne érezze magát annyira egyedül, halljon valami hangot, ami ismerős, ami ide köti, hogy ne gondoljon arra, amire látszólag folyamatosan visszaemlékszik - bármi is legyen az. Igazából arról is beszélhetne, hogy kimegy a kertbe, répának hiszi magát és beágyazza magát a földbe, viszont felfogja, hogy ez a helyzet most komoly, és itt nincs helye vicceknek.
- Megvagyok. Tanulok, ilyenek. - mormolja, ahogy belekortyol a gőzölgő eperteába, majd összeráncolja homlokát. Nem bírja. A kérdés bökdösi az oldalát, szinte kínozza, ahogy Misi arca is, de legfőképp a tekintete. Attól legszívesebben felállna, és nem érdekelné a másik reakciója, vagy azok, akik még bent vannak, megölelné, úgy, hogy érezze, hogy azért ő is itt van neki, függetlenül attól amik történtek.
- Mi történt veled? - nyögi ki végül, kissé rekedten, miközben pillantásai ide- oda ugrálnak a másikon.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 20:35 Ugrás a poszthoz


- haj - smink - ruha - cipő -

Mikor meglátta a másik arcán a meglepettséget - már amennyit látott belőle a festék alatt, azért ő is kitett magáért - elbizonytalanodott ugyan, de mikor megkapta a dicséretet, nyomban visszajött az önbizalma. Visszavigyorog rá, ahogy széttárja karjait, és a helyzethez illően megfordul a tengelye körül, hogy meg lehessen csodálni minden oldalból.
- Köszi. - mond köszönetet, miután újra stabil helyzetbe került. - Te is. - bólint elismerően. Szoktak ilyet mondani fiúnak, nem? Igazából, ha nem szoktak, ő akkor is mondja, mert miért ne mondaná már. Nagyon, nagyon reméli, hogy nem váratta meg a másikat. Annyira. Dorian megrázza a fejét, remek, tökéletes, akkor most boldog, nem mintha eddig nem lett volna az.
- Enyém a megtiszteltetés. - elfogadja a felé nyújtott kezet, belekarol, még be is hajlítja a térdeit, mint valami úri kisasszony. Szusszan egy aprót, ki tudja, mi fog itt várni rájuk. Elindulnak a bejárat felé, ajtó nyílik, ők ketten be, Kamillának meg szabályosan tátva marad a szája, mert milyen jól néz már ki az egész.
- Te úr isten. - nyögi ki, ami azért elég vicces a témára tekintve. Simán kinézi, hogy lesz egy mennydörgés, mert ekkora szentségtörést csinálni, hát azért mégis már.
- Mit csinálunk?
Újra vigyorog, ahogy felnéz a fiúra. Az azért rendben, hogy adott, hogy mit kell csinálni egy bálon, táncolni, töklevet inni, ilyenek, de mit csinálnak először? Mert neki azért van ötlete, vagyis úgy érzi van, de azért megkérdi őt is, hátha ő tudja is, hogy mit is akar pontosan.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. október 23. 23:43
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 23. 22:00 Ugrás a poszthoz


Meg a kisfiunk *.*


Az egész ott kezdődött, hogy Kamilla imádja a babákat, erre itt ez a lehetőség. Csak társat kellett rá találni, és tessék, na kit lel meg a szentem? Hát Szentmihályit, ugye milyen jó ötletei vannak ahhoz, kit válasszon a gyereke apjának? Őszintén megvallva már a startnál akadtak fennakadások. Mert az, hogy mi legyen a kisfiú neve, igenis nagy probléma. A szőke mondta ami tetszett neki, Norbi kapásból elutasította őket, és így volt ez fordítva is. Végül aztán mégis az eridonos győzött, mert Kamilla meg nem akart tovább erőlködni. És Leopold lett. Komolyan, ki nevezi el a vérét Leopoldnak?? Próbál ő arra gondolni, hogy ott a Leo lehetőség, és az még jól is hangzik, meg tök menő, de.. De akkor is. Szóval miután ezt lejátszották Barbi előtt, mindketten nagyon figyeltek arra, hogyan kell jól tartani egy gyereket. Olyan, mint egy lexikon, amiből kapásból hiányzik olyan négy - öt fejezet, de jó lesz.
Kilépnek, azért még mindig durcázik a név miatt. Mert ő nem tudja felfogni, egyszerűen képtelen rá, hogy nem is olyan rég, nem szívesen ugyan, de beleegyezett, hogy így nevezzék el ezt a kis törékeny, ártatlan csöppséget. Hát van szíve annak az embernek, mi lenne, ha igazi lenne a drága, és akkor Leopoldként kéne felnőnie. Az iskolában csúfolnák, hogy Leopárd, vogy, hogy Kobold, mert igenis azt is ki lehet hozni belőle.
- Nézz már az arcára, hát úgy meg van szeppenve tőle. - megrázza fejét, minden figyelem a gyerekre terelődik. Kikerekednek szemei, amikor az ura elkezdi azokat a furcsa akármiket csinálni.
- Add már ide. Még a végén kárt teszel a lelkében. - kinyújtja mindkét kezét a gyerekért, ő az asszony a háznál, ő hordja itt a nadrágot. Vagy szoknyát. Teljesen mindegy.
- Kezdem úgy érezni, hogy két gyereket fogok nevelni. - ó igen, lassan eljut az agyáig a felismerés, hogy ez bizony így lesz, de amúgy nem igazán bánja, mert van egy babája. A másik meg.. Hát az egy nagy baba.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 10:47 Ugrás a poszthoz


Ahogy beléptek a terembe, Kamillát azonnal elkapta a hangulat, fekete szemeiben még látszott is az a démoni csillogás. Az arcokat nézte, a jelmezeket, miközben egy nagyon rövid ideig próbálta kitalálni, hogy ki kicsoda, utána meg eldöntötte, hogy valószínűleg úgysem fog neki sikerülni. Ha valakit meg mégis, a csoda folytán megismer, akkor majd köszön neki, ha egyikőjük sem lesz majd elfoglalva valamivel. Partnere felé fordulva kérdezte meg, ő mit szeretne csinálni, s mikor az szóvá tette gondolatait, a lány bólintott.
- Akkor ömmm.. Igyunk valamit, és közben körbenézünk, utána ha szeretnél táncolunk, ésőőő... Meg eszünk, meg mit tudom én, ami jön. - vázolja fel a tervet némi gondolkodás után, ahogy vállat vonva néz még mindig rá. Amennyiben beleegyezik, a halottaiból feltámadt Kamilla hajlandó elindulni az asztalok felé Doriannal, hogy ott majd jól végigcsodálja az italokat, és kedve lenne az összeset végigkóstolni, mert neki aztán biztos, hogy tetszeni fognak. Addig is meg valamivel csak fent kell tartani a beszélgetést, mert ha már itt vannak együtt, csak nem ülhetnek mint valami kuka, teljes némaságban, úgyhogy kattog az agya rendesen, mit lehetne most mondani, vagy kérdezni, vagy akármi.
- És mi van veled mostanság? - dobja be az aduászt, ami valamilyen okból kifolyólag minden ilyen helyzetben megállja a helyét.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 11:15 Ugrás a poszthoz

Robi

Néha azok is megkívánják a tömény cukorbetegséget, akik fogyóznak. Kamilla meg pont nem fogyózik, szóval neki dupla joga van ahhoz, hogy tömje magát ilyen finomságokkal. Eredetileg mondjuk nem ide akart jönni, hanem egyből a cukorkaboltba, csak volt az a fura bácsi ott az utcán, aki olyan furán nézett rá, és a sikátoros dolog óta kiveri a hideg az ilyen alakoktól. A halloween alkalmából ezüstösre festett haja kiengedve terül szét vállán, hátán, mindenütt, ahol éri, miközben egy kicsit talán sietősen lép be a cukrászda ajtaján, s határozottan indul meg a pult felé. Végül is ez is tökéletes, csak ne érezné úgy, hogy még mindig nézik, komolyan, paranoiás belé. Pedig fényes nappal van. Kattog az agya, mi lesz akkor, ha látja, hogy egyedül eszi itt a sütit, és majd mikor kimegy, jól el fog tűnni. Szóval nem fog egyedül enni, az is egyszer biztos. Úgy viselkedik, mintha meg akarnák ölni, pedig remélhetőleg nem akarják. Kér egy gyümölcsös, finomnak tűnő valami sütit, kifizeti, utána meg a kistányérral a kezében pillant körbe. Megakad a szeme az egyik alakon, valahonnan nagyon ismerős neki, csak tudná, hogy honnan. Elindul felé, majd úgy ül le a vele szemben elhelyezkedő részre, mintha pont hozzá jött volna, annak ellenére, hogy még a nevét sem tudja az illetőnek. Bár lehet, hogy iskolatársa. Annyian vannak abban az iskolában, miért ne lehetne már iskolatársa?
- Na szia. - angyali mosolyt villant, olyat, amivel aztán biztos, hogy nem fogják elküldeni.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 24. 11:52 Ugrás a poszthoz

Öcsipók

- Végül is.. Megértem. Azt hiszem. Mármint, amikor az ember beteg, nincs étvágya. - bólint végül, ahogy talán mintha próbálná magát meggyőzni. A tekintete ellágyul, ahogy rá néz, kedveli a kölyköt, az egészséges keretek között. Fogalma sincs miért és honnan, de az utóbbi időben valahogy megérzi, ha nincs valami rendben azokkal, akik közel állnak hozzá, vagy kezdenek közel állni. Az egész érzés annyira.. Fájdalmas is, de közben meg nem is, annyira meghatározatlan. Mint amikor összerándul a gyomrod, na valami olyasmi. Az pedig, hogy nem mondja el az egész történetet, mert Kamilla tudja, hogy így van, csak ront a helyzeten.
- Rohama volt. - ismétli el, felvonva szemöldökét. Remek, ez egyre jobb. Egy félig eszement ember mellett tudni a fiút, hát nem valami kellemes. És az eszementet most nem átvitt értelemben kell érteni, hanem rendesen, ahogy le van írva. Nem kell belegondolni semmit.
- Miért nem szóltál senkinek? - a hangja halk, ám cseppet sem szemrehányó, inkább szomorú. Ő nem az anyja, hogy felháborodjon ilyeneken, ő csak ő, aki kész mellette lenni még akkor is, ha Bence meg fog őrülni, és valakinek kordában kell tartania. Bár ő még nem tudja, milyen kapcsolat van Bence meg a rohamos között, én már biztos vagyok benne, hogy ha megtudja sem fogja annak a lánynak a közelébe engedni, főleg, ha ne adj Merlin a fiú leépül. Inkább kirabolja a rellonból, és bevonszolja a saját házába, és ami a gondolatot illeti, ő nem tehet arról, hogy mindig a lehető legrosszabbra gondol.
Megrázza fejét. Nem, nincs jól. Ha valaki, hát akkor ő pontosan tudja milyen az, amikor egyszerűen képtelen az ember aludni, és az minden, csak jó nem.
- Megkérdezném, hogy tudok-e segíteni, de az a baj, hogy szerintem nem tudok. - elhúzza száját, ahogy előre dőlve támaszkodik meg térdein. Tenyerei felfelé mutatnak, szinte kérve, hogy a másik belecsúsztassa kézfejét.
- Ne csinálj többet ilyet. Hogy nem tudod mit kell tenni, de cselekszel. Sokkal rosszabb is lehetett volna belőle. - dünnyögi, és ha most hallaná magát, biztos forgatná a szemeit.
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 31. 11:17 Ugrás a poszthoz

Dorian
- haj,smink - ruha - cipő -


Elmosolyodva néz fel a fiúra, ahogy belekortyol az egyik fekete pohárba, az egyik pillanatban még minden szép, jól érzi magát vele, a másikban meg már nem. Ami valahol nagyon mélyen összezavarja a lányt, viszont egy kicsit azért azon a felszínen, ahol, bár ő most nem veszi észre, befolyásolhassa tetteit. Hallgat a mocskos kis démonra, szemeit újra végigjáratja a rellonoson, viszont arcára nem ül ki semmi, amit nem akar kimutatni. Mélyebbet szippant a levegőbe, ahogy összeráncolja homlokát, és megrázza fejét.
- Kimegyek egy kicsit. Mert.. Itt.. Mintha nem lenne levegő. - nyögi ki, ahogy újra felnéz rá, és lerakja a poharat. Megszállott elméje reméli, hogy Dorian nem fogja követni, a tudatalattija meg nagyon is számít rá, mert könyörgöm, mégiscsak együtt jöttek, és valami okból a fiú ma épp nem csúnya gonosz sárkány, mekkora pofátlanság lenne csak úgy itt hagyni, biztos sülne a bőr Kamilla arcáról, amikor már tisztán képes gondolkodni.
Elindul az emberkék között, az ajtó felé, arra, amerről jöttek, akár követik, akár nem, és csak hogy még hitelesebb legyen az előadás, mostanra tényleg nem nagyon kap levegőt, ami miatt fáj is a feje rendesen, és ha ez lehetséges, még jobban le van sápadva.
Ahogy kiér, hátát a falnak támasztja, felsóhajt, és ha minden igaz, a gondolkodása is immáron újra szabad.
A Sötét Hold
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 1. 21:41 Ugrás a poszthoz

Raul

Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Fogalma sincs, mit keres itt. Mármint itt kint. Miért jött egyáltalán ki, tiszta hülyeség volt. Remeg, maga sem tudja meghatározni, miért is tulajdonképp. Oknak felsorolható a hideg, a sötétség, az álom, amiből felriadt. Akaratlanul is kezére pillant, a rémképben még véres volt, összehasogatva.. Lehunyja szemeit, nagyot nyel, tenyerét végighúzza karjának sápadt, hideg bőrén. Úgy áll ott, mint valami jelenés, mint valami szellem, fehér és fáradt.. Egyszerűen önmaga. Most kivételesen önmaga, egyedül.
A léptekre felkapva fejét, dobban egyet a szíve, csak prefektust ne, csak most ne. Aprót sóhajt, ahogy az idegen szájához emeli a káros szert, ez már biztos nem egy rendrakó. Megrázza fejét, biztos őt is észrevették, nem állhat csak úgy itt.
- Ugye tudod, hogy ez szabályellenes? - mormolja, hogy a másik is hallja, de azért ne legyen egetverően hangos. - Ugye tudod, hogy ezért megbüntethetnélek? - felvonja szemöldökét, ahogy elkezd gondolkodni. Nem fogja megbüntetni, persze, hogy nem, elvégre az már nem az ő feladatköre, de ezt a vele szemben álló nem tudhatja.
- Tedd azt le. - ismételt fejrázás, egy csöppnyi undor is vegyül hangjába, de tényleg csak kevés. Sosem tudta, miért akarják az emberek károsítani önnön magukat, amikor semmi problémájuk sincs. Sokszor annyira logikátlanul, annyira ésszerűtlenül cselekszenek.
- Mi a neved? - újabb ismerősen csengő kérdés, a különbség csupán az, hogy hangja most vékonyabb, és nem olyan stabil.
Lágy szellő, végigfut rajta a remegés, önkéntelenül öleli át magát, hátha meg tud tartani egy kis meleget, pár szőke tincs arcába repül, vékony tagjai libabőrössé vállnak. Ő pedig csak áll, várja a válaszokat, és teljesen kifejezéstelen arccal néz.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 2. 20:58 Ugrás a poszthoz

Raul
Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Oldalra billenti fejét, és ha nem egy ilyen késői órában történne ez az egész, nagy valószínűséggel elmosolyodna. Haha, milyen kis vicces, ja hogy mégsem az. Ahogy megközelítik, végigfut gerincén a hideg, talán alapból a sötét miatt, talán csak a hideg miatt, de kirázta.
- Ha ez poén akart lenni, akkor nagyon rosszul sikerült. – felvonja egyik szemöldökét, a közlés immáron sokkal halkabban szalad ki ajkai közül.  – Mi az, már olyan idősnek nézek ki, mint egy tanárnő? – apró sóhaj ahogy belegondol, hogy nem is állhat olyan messze az igazságtól. Azok a karikák a szeme alatt most nincsenek eltakarva semmivel, a feje tetején az a valami meg leginkább egy szénaboglyához hasonlít. Persze azért meglepi, hogy ilyen szépen el tudja játszani a valótlant, egy pillanatig még bűntudatot is érez, majd eszébe jut, hogy ez tulajdonképp megtörtént már vele is, és a fiú meg örülhet, hogy nem egy igazival találkozott.
- Alkudozni akarsz? – kérdez rá a nyilvánvalóra, tenyerével megdörzsöli felkarját, átkozza magát, amiért nem vet fel valami meleget.
- Én kérdeztem hamarabb. – mosoly húzódik szét arcán, úgy érzi magát, mintha kisgyerek lenne, és épp civakodna valakivel valamin. Mondjuk az óvodában. Mondjuk az óvónéni nem engedné ki párosával őket vécére, és akkor most ők ketten megpróbálnák elrendezni egymás között. Ha a korát nézzük, nem állunk olyan messze az igazságtól, még mindig gyerek.
- Egyáltalán, mit keresel itt kint ilyenkor? – körbepillant, mintha attól félne, valaki figyeli őket, majd újra vissza, fel a fiú arcára. – Mármint.. Nincs itt senki. – lehet, hogy vár valakire. – Tök kihalt minden. – pont ezért tökéletes találkapont. – Meg hideg is van. – mindjárt fogja magát és visszamegy.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 4. 22:15 Ugrás a poszthoz

Raul
Álmatlan éjszakákon
néha őrjöng az ész,
reméled, ha ennek vége,
hősként majd te is hazamész.


Felvonja szemöldökét a film témájára, és magában hálát ad, amiért fogalma sincs, mi a címe és, hogy miről szól.
-Biztos kemény ihlethiányban szenvedett a készítője. – mormolja el, felpislogva rá. A következő mondatra nem reagál, nem azért, mert nem jutott el a tudatáig, egyszerűen csak úgy véli, nincs rá szükség. Ahogy észrevette, hogy őt most tüzetesen átvizsgálják, zavarba jön, lesüti szemeit, miközben elgondolja hiányosságait. A saját felfogása szerint sosem volt szép látvány, ahhoz túl sovány, túl fehér.. Túl.. Tökéletlen. Más szemeiben meg nem látja önmagát, így képtelen ebben a hitben élni. A száját harapdálja, mint mindig, amikor ideges, és épp mintha valami nagyon érdekeset látna a fűben. Valójában meg azt sem venné észre, ha egy bombát robbantanának fel az orra előtt.
- Az.. Szép hosszú név.- bólint, a kinyújtott kézre emeli tekintetét, ahogy ismét felvonja szemöldökeit.
-Hát.. Szia. – kissé meglepetten köszön, megrázza a végtagot, mint ahogy jobb helyeken szokás.
A doboz látványára elfintorodik, fogalma sincs, hogy lehet képes valaki arra, hogy egy egészséges testet tönkre tegyen. Nem lenne szabad, sőt, be kellene tiltani. Annyian nem fogják fel, hogy mennyire múlandó ez az egész, és hogy ha legalább már értelme nincs, legalább magadra vigyázz. Ez most logikátlan. Nagyon. De ő akkor is így érzi.
-Sehol nem kéne csinálnod.- szögezi le a nyilvánvalót, még a fejét is megrázza hozzá. Legnagyobb elmék.. Az. Megforgatja szemeit, mindig is irtózott ezektől az emberektől. A „legnagyobb elmék” - től. Ki ő, Einstein?
-Nem vagyok kutya, hogy házőrző vagyok.- újabb dünnyögés, újabb megsértődés. Ennyire azért mégsem nézhet ki rosszul, vagyis, ezek szerint mégis, de na. – Az.. Nem tartozik rád.- egy pillanatra elgondolkodik, mit is felelhetne, de végül kicsúszik száján a válasz. Ő senki orrára nem köti rá a rémálmait, nem is fogja. Isten óvja azt az embert, aki egyszer vele egy helységbe kerül éjszaka.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 12:29 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Szóval megbeszélni. Dolgokat. Ez sosem hangzik jól, főleg, ha két lány kell megbeszéljen dolgokat. Kamilla lehuppan az egyik fotelszerű székbe, felhúzza térdeit, kézfejei eltűnnek a bordó felső ujjaiban. Fogalma sincs arról, mit kéne megbeszélni, közte meg Dió között soha nem is volt semmi, kivéve azt az esetet a medencénél - viszont azt máig sem tudja, hova rakja. Megkérdezni a fiút nem meri, valószínűleg nem is lenne értelme. Megtörtént, és kész. Biztos abban, hogy volt olyan, akivel sokkal, de sokkal több minden történt. Felsóhajt, ajkai között lassan engedi ki a levegőt, figyeli, ahogy lehelete meglátszik, s akár valami füst, száll a bogolyfalvi házak felé.
Rémi tablettái használnak. Ha nem is száz százalékosan, de használnak. Vannak még rémálmai, rövidebbek, kevesebben vannak, és ez meg is látszik rajta. Már nem annyira kimerült, a szürke szemek alatt nem húzódnak táskák, vagyis jól láthatóan nem.
És Rémi. Na vele kifejezetten lenne mit megbeszélni, a legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobbra. Viszont még nem mert beállítani a könyvtárba. Látta a szemeiben azt a villanást, megijesztette, sőt, halálra rémítette, és fogta magát, és eltűnt. Ő pedig még állt ott percekig, a szíve biztos kihagyott egy ütemet, és először még levegőt sem volt képes venni. Pedig nem akart rosszat. Egyáltalán nem akart rosszat. Csak.. Segíteni szeretett volna.
Lehunyja szemeit, újabb sóhaj, ujjaival végigszánt a szőke tincseken, melyek arcába lógnak. Nehéz, az egész annyira nehéz. Mikor újra szemlélni kezdi az alatta elhúzódó világot, már inkább türelmetlen, ám ez kívülről nem tűnik fel, aki rá néz, csak annyit lát, hogy pislog a siető emberkékre.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 13:43 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Nagyon belemerült a gondolataiba, valószínűleg egy mellette elrobbanó atombomba sem billentette volna ki. Hangulata az időjáráshoz igazodott, most olyan semmilyen volt, olyan üres. Se nem boldog, se nem szomorú, ott a két véglet között valahol, ködös és hideg. Viszont a nevének említése felrázza, fejét megemeli, a szürke íriszek ugrálnak a lány alakján.
- Ja. Kamilla. - bólint végül, majd arrébb húzódik, hogy ha esetleg a másik le akarna ülni, akkor legyen helye. Nem áll fel, annyira jó passzban éppen azért nincs.
Már meg sem lepődik Jegesné lenge öltözetén, a férjétől már éppen megszokta, hogy akár mamutot fagyasztó hideg is lehetne, ők ketten simán járkálhatnának meztelenül is, ha akarnának.
Akart mondani valamit. Tényleg, nagyon akart mondani valamit, de nem jutott eszébe semmi, aminek egy ilyen helyzetben érdemes lenne hangot adni, így inkább hagyta az egészet. Majd ha be akarja indítani a beszélgetést, a másik beindítja, elvégre ő tudja, mit akar beszélni. Ha egyáltalán azt szeretné, mert a levélben erre tulajdonképp nem tért ki, csak arra, hogy találkozzanak. A fagyizés is találkozás. Bár ilyen időben elég fura lenne fagyit enni. Beszívja a csípős levegőt, Karina felé fordítja fejét, majd mégis dumálni kezd.
- Nem csináltunk semmit. Olyat biztos nem, amire gondolsz. - mondja ki végül. Hogy igaz - e? Nagy valószínűséggel még ő sem tudja. Hogy tud - e hazudni? Ha a helyzet úgy hozza, gondolkodás nélkül.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 8. 14:57 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Nem egészen tudta, mit fog kiváltani a szavaival. Karina akár üvöltözhetett volna vele, ugyanakkor beszélhetett volna lekezelően - ám egyiket sem tette meg. Mosolygott, a gondolatait meg csak ő tudhatta. Mivel eltakarta a kilátást, Kamilla nem is lett volna képes nem rá nézni, annak ellenére, hogy amúgy egész szívesen elbambult volna a távolba. Hitt neki. Azt mondta hisz neki. Megkönnyebbülten szívta be a levegőt, majd bólintott, s mikor az ígérgetős részhez jutottak, felvonta szemöldökét. Átölelte felhúzott lábait, fejét oldalra fordítva támasztotta térdeinek, s úgy nézett a szőkére. Majd újra bólintott, figyelmét visszafordította a külvilág felé, a házak felé, most álla pihent a csonton.
- Tudom. - halk mormolás, igazából fogalma sincs, mit mondhatna még. - Megígérem. - őszintén szólva fogalma sincs, milyen az, amikor valaki beleszeret valakibe, így simán kimondja, még a vállát is megrántja hozzá. Ez után beáll a csend, mind a ketten gondolkoznak. Kamilla összeráncolja szemöldökét, nem egészen érti ezt az egészet. Nem féltékeny, de azért mégse, és ezt megbeszélni, és hisz neki, de azért mégis meg kell tárgyalni.
- Miért akartad ezt elmondani? - tovább nézi a házakat, miközben beszél, hangjából csupán a tompa nemtörődömség érződik ki. Alapjáraton lehet, hogy másképp beszélne, sőt, a helyzetet is biztos másképp fogná fel, viszont jelenleg ez a kevés hangkiadás is erőfeszítésnek tűnik a számára, ezt a pár szót is elég kimondani.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 11:01 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Kamillának fogalma sincs, milyen az amikor szerelmes az ember. Éppen ezért nem tudja, mi az ami benne felgyülemlett, és miért érez némi szomorúságot csupán a tudattól, hogy Karina létezik és itt van. Viszont mindezek nem ülnek ki arcára, ő nem akarja, hogy bárki is tudjon erről, megtartja magának, és jó lesz. Remélhetőleg. Nem reagál arra, hogy mit mond a lány, ismeri Diót, persze, hogy ismeri, viszont Kamilla is úgy érzi, hogy ismeri, és.. Hagyjuk. A szeme sarkából rá pillant, görcsöl a gyomra, az ujjbegyeit is mintha valami nyomogatná.
- Én is szeretem. Olyan... Hűvös. És nyugodt. - legalább ebben az egyben egyetértenek, még akkor is, ha nincs értelme annak, amit a lány mond. Felsóhajt, megrázza fejét, tovább bambul ki a házakra, meg az utcákra. Nem akar most gondolkodni. Semmin. Bár le lehetne fagyasztani az agyát, mindent, mindent.  
Mikor megpillantja a jéglovat, akarva akaratlanul halkan felnevet, elmosolyodva néz Karinára.
- Én nem tudok ilyet. Pedig biztos csinálnék egy sárkányt. - lebiggyeszti ajkait, de látszik rajta, hogy csupán ettől az apró gesztustól is mennyivel jobb kedve van.
- Megfoghatom? - felsandít az alkotásból a másik lányra, a kérdést pedig azért teszi fel, mert fél attól, hogy hozzáér és eltörik, vagy elolvad, vagy valami.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 15. 13:36 Ugrás a poszthoz

RémiRémi

A legutóbbi találkozásuk nem sikerült épp a legjobban, és bár a bogyók használtak valamit, ő mégsem tudott a legjobban aludni. Bűntudata volt, azon gondolkozott, hogy miért, és hogyan, és.. Túl sok minden volt a fejében. Ő nem akart rosszat Réminek. Meg akarta nyugtatni, és pont az ellenkezőjét érte el. Akkor, abban az egy pillanatban félt, rettegett, hogy mit fog tenni a fiú, és mikor ő eltűnt, Kamillában csupán sötétséget hagyott. Masszívat, fájót, olyat, ami elnyel mindent.
Milliószor elhatározta, hogy eljön, ám mégis mindig visszafordult. Most is fél, görcsöl a gyomra, a torka, mindene, és legszívesebben visszaszaladna a navinébe, de mégis itt van mert úgy érzi, nem halogathatja tovább. Halkan nyit be a könyvtár ajtaján, elmosolyodva köszön a könyvtárosnőnek, majd halkan szusszanva indul meg a kitűzött hely felé. Csak legyen itt. Csak legyen mersze.. Csak ne kergesse el.
Megtorpan, ahogy megpillantja, bukfencezik egyet a szíve, majd' kiugrik a helyéről. Hallja vére dobogását a fülében, kimelegszik, nyel. Tesz egy bizonytalanabb lépést előre.
Vissza.
Majd mégy egyet.
Szaladj innen.
Megáll előtte, lepislog a fiúra.
- Én... Ne haragudj a múltkoriért. Nem akartalak felkavarni. Azt hittem jó lesz. De mégsem. És nem akarlak zavarni, szóval.. Most.. Megyek is. Mert.. Biztos van dolgod. Csak.. El akartam mondani. Hogy nem akartam.. Hogy rosszul érezd magad. Csak.. Buta voltam. - a szavak akadozva törnek ki száján, zavarban van, és fogalma sincs mit kellene most.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 17. 14:47 Ugrás a poszthoz

Réminek

Végig lesütött szemekkel beszél, nem akarja látni, ahogy esetleg kiröhögik, s csak mondandója végén tekint fel a fiúra. A pupillák kitágultak, s a szürke írisz mint árnyék követi a fekete mélység körvonalát. Szája belső vonalát harapdálja, várja a reakciót, mondjon valamit, nézzen rá, akármit, bármit, csak tudassa, hogy tudja, hogy itt van. Hogy ne érezze magát tölteléknek, feleslegnek. Vár, az a pár másodperc most millió órának tűnik, mintha az idő ellustult volna és lefeküdt volna aludni.
Tényleg csak.. Ennyit szerettem volna. De... Akkor megyek. - kissé szomorkásan dünnyög, izmai megfeszülnek, hogy megtehesse az első lépést hátra. És akkor megmozdul. Nem más ez mint egy apró rándulás, Kamilla mégis megkönnyebbülten szusszan, megtölti tüdejét, ki tudja mikor vett utoljára levegőt. Egy pillanatra még el is mosolyodik, lágyan, kissé még félve. Zavarba jön, mikor a másik szemügyre veszi, nem tudja miért, csak úgy.
Áll előtte, leülni még nem mer, bármennyire is megtenné. Fogalma sincs mit keltene ki Rémiből, elvégre egyszer már megjárta. Nem hibáztatta a másikat, egyáltalán nem, de egy enyhe tartózkodás azért megmaradt benne, ami nem ütközött ki, csupán korlátozta tetteit.
Hogy hatnak - e a gyógyszerek? Azt hiszem. Még nem aludtam el önszántamból, de mikor elszundítottam, már kevesebben voltak. Már nem féltem annyira. Viszont fel akartam ébredni.
Mindezt el akarja mondani, viszont mikor szólásra nyitja száját, egy árva hang sem jön ki belőle.
Figyelik. Érzi, hogy aki elmegy mögöttük, odanéz, és ki tudja mit gondolhat, lehet semmit, lehet mindent. Mindezt érzi, a bizsergésből a tarkóján, viszont nem törődik vele. Ők.. Biztos nem ismerik. Nem mintha ő ismerné Rémit. De Rémi nem gonosz. Nagyon akar hinni abban, hogy nem az, fogalma sincs miért. Rémi csak elveszett. Elveszett, csakúgy mint ő.
Végül kétszer bólint, ahogy lesiklik tekintete az asztalhoz.
- Leülhetek? - ha megkérdezi, abból csak nem lehet baj, esetleg kap egy nemleges választ, de nem fognak kiabálni vele. Legalábbis reménykedik benne. Nem szereti, ha valaki ordít vele, az anyjára emlékezteti, és önkéntelenül is beférkőzik tudatába a rettegés. Hogy egyszer csak megint ott találja magát, hogy ez az egész egy álom, és arra kel fel, hogy újra.. Ott van.
- Ha zavarlak mond meg. Mert akkor elmegyek.
Csak ne legyen az, mint legutóbb.
Késztetést érez arra, hogy elismételje, mint valami papagáj. Pedig ha nem tetszene Réminek a jelenléte, biztos tudatná vele. A folyosón is megtette.
Nem akar ezekre gondolni. Ki akarja rekeszteni őket az agyából, kipréselni a fülén, vagy bárhol, csak ne legyenek ott, mert ez tényleg olyan, mintha hibáztatni akarná, pedig nem, csak.. Fogalma sincs. Benne maradt, hogy ha egyszer valaki felemeli a hangját, akkor az máskor is fel fogja, és ő nem akarja, nem akarja, és nem akarja. Ezért inkább engedélyt kér mindenre, akárcsak egy engedelmes kiskutya.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 21. 17:50 Ugrás a poszthoz


És Kamilla törékeny, törékenyebb mint azt bárki is gondolná.
Elbizonytalanodik, mikor a másik nem mond semmit, csak nyel, s mikor Rémi feláll, úgy érzi futnia kéne, viszont mégsem tesz semmit, lábai a földbe gyökereztek, s minden testrésze mozdíthatatlan, mintha ólomból lennének. Csak a nagy, szürkés szemekkel vizslatja a fiút, próbálja kitalálni mit fog tenni.
Szemei lecsúsznak a hasára, megigazítaná az inget, viszont fél attól, hogy ha újra hozzá érne, annak csak ugyan olyan rossz lenne a kimenetele, mint legutóbb. Nem tesz hát semmit.
Halk, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, mikor lehuppan. Nem akar semmi mást, csak megnyugtatni Rémit, a puszta jelenlétével, szavak nélkül, tettek nélkül, csupán azzal, hogy itt van mellette és lélegzik. Mert ő egy ilyen ember, mindenkin segíteni akar, aki számára fontos vagy esetleg fontos lesz. És bár a fiú nem beteg, sem pedig nyomorék, hogy segíteni keljen neki a szó szoros értelmében, mégis kellett neki.. valaki. Lehet, hogy van, csak ő nem tud róla, lehet, hogy nincs, ugyan akkor az sem lehetetlen, hogy van, de kell mellé valami más is. Valami egészen különböző. A kérdés meglepi, egy pillanatra felvonja szemöldökét. Hogy fél - e tőle?
- Lehet, hogy kellene. De nem. Határozottan nem. - a szavak halkak ugyan, de nem is akar hangosan beszélni. Fogalma sincs honnan, de úgy érzi, hogy Rémi nem bántaná fizikailag. Arra nem merne fogadni, hogy nem akarta már bántani, de arra már igen, hogy nem fogja megtenni. Ebben az egyben biztos, még ha nem kellene annak lennie.
- Megüthettél volna. Ott volt.. A szemeidben. De nem tetted. - szinte motyog, miközben összenéz vele. - Köszönöm. - bátortalanul mosolyodik el, közben az asztal alatt tördeli sápadt ujjait. Akar még valamit mondani, annyira benne van egy csomó minden, viszont képtelen megfogalmazni, szavakba önteni. Az egész olyan, mint amikor a nyelved hegyén van valami, és mégsem vagy képes kimondani.
Most annyira, de annyira szerencsétlennek érzi magát, hogy az már szinte fáj.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 24. 13:13 Ugrás a poszthoz

Jeges asszonyság
- kinézet -

Széles mosoly nyújtózkodik arcára, ahogy megpillantja a minilovat, és mikor megkapja, még nevetni is kezd, pedig mikor ilyen az idő, elég ritkán szokott csak úgy kacarászni. Érzi bőrén a hűvös, könnyű patákat, és elönti a boldogsághormon, mondhatni jobban, mintha felzabált volna egy egész vattacukrot.
- Hát ez eszméletlen édes. - elvékonyodott hangon jelenti ki, miközben Karinára néz, teljes testével felé fordul, s az ő részéről már le is omlott téglafal.
- Uuuu, tényleg? Lehet egy párja? Kééérleeeek. - kap a felajánláson, csillognak a szemei, mintha reflektor lenne bennük.
- És tudsz csinálni jegesmacit? A jegesmacik olyan cukik, kééérleeeeek. - nagyon beleéli magát, és reméli, hogy nem túl pofátlan a kérése. Lepillant az új ajándékra, töri a fejét, hogyan is nevezhetné el, viszont most valahogy egyetlen dolog sem jut eszébe, amiért lebiggyeszti ajkait.
- Szerinted mi legyen a neve? - újra Jeges asszonyra pillant, hátha neki van valami ötlete, mert ez a kis csoda nem élheti név nélkül az életét.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 27. 22:31 Ugrás a poszthoz

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Tél, és hó, és Karácsony, és boldogság. Mikor reggel felkelt, és látta a nagy pelyhekben hulló puha csodát elöntötte a sok sok boldogsághormon, és alig várta, hogy kiléphessen a kastély kapuján, belegázolhasson a fehér vattába, annak ellenére, hogy majd mikor a nap végén majd visszatér, az összes testrésze úgy le lesz fagyva, hogy dolog lesz majd felmelegíteni.
Szóval egy szó mint száz, mikor vége szakad az összes órájának, és szabaddá válik, ezer wattos vigyorral az arcán ugrabugrál le, mint valami újszülött unikornis, és ha valaki alaposabban megvizsgálná, kétség kévül az jutna először az eszébe, hogy be van szívva. Pedig nincs.
Kabátjának zsebeibe süllyeszti ujjait, miközben nagy egyedül lebaktat a faluba, mert Karácsony, és vásár, és Karácsonyivásár, és vuuuu.
És amint leér, szinte azonnal leragad az első standnál, mert van ott minden jó, miniatűr, mozgó kis fából készült rénszarvasoktól kezdve, a beszélő Mikuláson át a félelmetesen és gonoszan nevető Krampuszig, és Kamilla most annyira de nagyon gyerek ettől az egésztől, hogy legszívesebben megvenné mindet, ám mivel annyira éppen azért nincs pénze, csak áll ott, és gyönyörködik a sok szép és színes dologban.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 28. 12:56 Ugrás a poszthoz

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Nagyon kell neki egy olyan kis ugráló rénszarvas, már azt is tudja, hogyan fogja elnevezni. A kezébe veszi az egyiket, és tökre élvezi a könnyű fapaták érintését a bőrén, úgy vigyorog mintha most kapott volna vattacukrot. Ekkor jön a hang, amitől össze is rezzen rendesen, majdnem kiejti kezéből az új barátját, de aztán szerencsére mégsem.
- Tudom, hogy én voltam az egyik kedvenc prefektusod. - jelenti ki ahogy felnéz a fiúra, még a szemöldökét is megvonogatja, és ahogy felsejlik előtte Noel képe, amint épp egy csomó bébikecske ugrálja körül - mert igen, büntetőmunkát is hajtottak ők ketten végre - önkéntelenül is ismét vigyorogni kezd. Az azért elég szórakoztató volt, főleg neki, a nap végére már komolyan görcsölt a szája a rengeteg nevetéstől. A kérdésre vállat von, nem válaszol, a másik láthatja rajta, hogy valamivel jobban mennek a dolgok. Ameddig meg Noel bámészkodik, ő egész jól elvan a maga kis szarvasával, az árust elnézve meg kivételesen nem bánja, hogy épp összefogdossák a portékáját.
- És neked hogy megy a gyújtogatás, drága Noel? - kölcsönkenyér visszajár, ő meg épp csak azért is megkérdezi, mert megteheti. A fiú felé fordul, csak hogy bepillantást nyerhessen a látványba, ahogy az elvesz egy hegyes sapkájú manót, aki kalimpál, és vékony, nyivákoló hangján kezdi szidni azt, aki megháborgatta a teendője végzésében. Mosolyogva rázza meg fejét, ez egyre jobb lesz, aztán mikor a kérdéssel együtt a képébe nyomják a kis fabábút, pár másodpercig hallgatja, meg nézi, majd ő s nevetésben tör ki, mert milyen viccesen nyivákol már.
- Ne bántsd naa, lehet, hogy fáj neki. - lebiggyeszti ajkait, de a szemei attól még nagyon is kacagnak, szabad kezének mutatóujjával, megsimogatja a krampusz arcát, mire az bosszankodva kezd nyönyörögni ott magának valamit.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 28. 15:15 Ugrás a poszthoz

Noeles Karácsonyos
~ felöltözve

Noel bólogatni kezd-ene, aztán elakad, Kamilla lebiggyeszti ajkait, mintha tényleg szomorú lenne, amiért nem így van a dolog.
- Igen? - felvonja a szemöldökét, mondjuk nem okoz neki meglepetést a tény, hogy Noel találkozott már prefektusokkal. Sokkal inkább azon akadna ki, ha nem találkozott volna. Majd mégis megkapja az igenlő választ, mire elvigyorodik, s az okokat hallva nevetve bokszol bele szabad kezével a másik vállába.
- Ha te azt tudnád, mennyire meg akartalak átkozni. - persze biztos tudja, az a találkozás mindkettejük oldaláról igen szívmelengető volt, Noel fel akarta gyújtani, ő meg meg akarta ütni, aztán mikor a fiú csak úgy fogta magát és megcsókolta, azt se tudta, mi a jó fenét csináljon ott hirtelen. A választ hallgatva bólogat egy sort, majd figyelme megakad a mondani való utóbbi felén.
- Uhumm. Ismerem? -  az arcán terpeszkedő vigyor mosollyá szelídül, ahogy oldalra billenti fejét, csupán kíváncsi, és tádá, tanúja lehet, ahogy Noel tökéletesen elbambul. Vagyis elgondolkodik. Ott van az, na. A másik arcát elnézve önkéntelenül is eszébe jut Norbi, amitől egy kicsit görcsölni kezd a gyomra, s megereszt egy apró szusszanást. Nem igazán szokott hozzá a dologhoz, hogy Norbi és ő, sőt, ami azt illeti az is fura neki, hogy valaki és ő. És annak ellenére, hogy ez az egész nincs köztük kijelentve, neki nagy úgy tűnik, hogy van. És tök boldog vele.
Nem akarja megszakítani a másik elmerülését, annyira éppen ő sem szemét, és amúgy is, aranyos, ahogy valakinek már csak a gondolata ilyen hatással van rá. Aztán a fiú mégis kénytelen visszatérni a valóságba, az eladó boszorkány öreg, rikácsoló hangja hasít a levegőbe, türelmetlen, Kamilla meg szúrós pillantásokat küld felé.
És tényleg megveszi neki. Ráadásul mindkettőt. A lány hálásan elmosolyodva néz rá, magához öleli a rénszarvast, aztán, még mielőtt elvesztené a manóját leveszi azt a válláról, és ráülteti a szarvasra, hogy ott bosszankodjon tovább.
- Uhum. - bólint, elkíséri, hát persze, hogy elkíséri. Még int az öreg néninek, úgy sebtében, aztán a rellonos után indul, még mielőtt az eltűnne a tömegben, közben meg azért beszél hozzá.
- Tök jó, hogy így úttörőnek is hasznosítható vagy, nem kell félnem, hogy eltaposnak az emberek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Farkas Kamilla összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Fel