|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Hogy milyen párhuzamos életek? Olyanok, amelyekben egyszerre vagyok fogas, karácsonyfa, Noel, és még akármi is...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Köki
A nagy semmittevés nincs jó hatással rá, mindig mennie kell, nincs lassítás, nincs megállás, űzni kell az újat, felfedezni az ismeretlent, megszállottan hajszolni az elérhetetlent. Gyors léptei visszhangot vernek a kihalt épületben, valószínűleg mindenki a meleg klubhelyiségben ücsörög egy-egy tankönyv, vagy regény felett. Nos, Noel ritkán tud megülni a fenekén, és ha így is tenne, csak kevés háztársát találná a kandalló előtt. A rellonos vér nem hagy lenyugodni, az kínzó lüktetéssel korbácsol fel, ostoroz kalandra. Bőrkabátja belső zsebét egyszerű mozdulattal ellenőrzi, hogy pálcája a helyén legyen, hiszen anélkül még az ágyból sem kel ki, a konyhába sem megy le, de még fogmosáshoz is magával viszi. Függője szőlőfa varázseszközének, ami talán a legfontosabb társa jelenlegi életében. A kastély folyosói csendesek, csak egy - két festmény szemtelenkedik, de még velük sem foglalkozik, nem szaggatja vásznaikat, és nem égeti ki kereteikből a nagyszájú alakokat. Az egyik teljesen üres, festménymentes folyosórészlegen megáll egy nagyobb ablaknál, és egy pillanatra odakönyököl a párkányához, hogy a kinti tájat vehesse szemügyre. Nem kellene sietnie, bámészkodhatna, és nyugodtan nézelődhetne, míg elrendezi zsúfolt gondolatait, ő mégsem marad tovább egyetlen percnél, zöld tekintete ismét a kastély köveit fürkészi, hogy aztán a gigantikus csarnokba érve megütközzön az ott tétovázó ismeretlenen. - Talán vársz valakit? Jön eléd egy háztársad? - kérdezi már a távolból, hangját csak úgy verik vissza az átfagyott falak. - Szia, Noel vagyok. Kezét nyújtja, amit ritkán tesz meg, és most sem érti, hogy mi ösztökéli erre, de még egy halovány mosoly is kiül szája szélére. - Látom, hogy most érkeztél. Melyik házba osztott be a süveg? Kérdései érdeklődését fejezik ki, hangja pedig sokkal barátságosabb a megszokottnál. Olyan elveszettnek tűnik ez a szerencsétlen, hogy talán még meg is szánta a rellonos, és ha kell, lemond előző spontán jött ötletéről, és útbaigazítja az újoncot, ezzel is eggyel több lesz jó cselekedeteinek száma.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
De most mégis mit csináljak? Szerintem az a valaki Kowai akarna lenni, vagy én nem tudom. Mesélő kijátszhat diákot? De majd lebeszélem róla.
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Tilnyufi, már hiányoltalak Keiko, Eris lenne a mumusod? És ha utánad én jövök? Nekem milyen képben jelenne meg? Ez vicces. Megmentem... valahogy.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Tök jó lenne... míg fürdök, felbukkansz, háááát.... nem tudom melyikünk sikítana nagyobbat.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Láttam a neved, de nem írtál. Viszont most tusi, és aztán megmentem Keikot, juhííí meg azt a szerencsétlent is a bejárati csarnokban. Ma egy angyal vagyok.
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Köki
Annyi szent, hogy mostantól nem az ő nevén fog röhögni a fél kastély. Az új fiú elég jól megkapta kedves, törődő szüleitől az élet sóját, és bár a rellonos nem igen lepődik meg semmin, most egy pillanatig habozik, majd pislog párat, és tisztelettudóan bólint. - Örvendek a szerencsének - feleli, majd megvakargatja állát, s úgy folytatja tovább. - Ne haragudj a kérdésért, de mégis hogy szoktak téged szólítani? Elgondolkodtató, hogy emberek miképpen adnak gyermekeiknek nevet, sokszor hallja idősebbektől, hogy nagyon át kell gondolni a névválasztást, hiszen egy életen át kell viselnie a döntést az elszenvedőnek. Hogy a Noel előtt álló fiú áldozat-e vagy a szerencse fia, azt döntse el mindenki maga. - A portaszolgálat hiánya szerintem minden épelméjű ideérkezőnek megfordul a fejében - nevet fel hangosan, aztán széttárja karjait, nincs mit tenni, mindenki úgy találja meg körletét, ahogy akarja. - Neked, barátom viszont oltári nagy mázlid van velem, segítek a tájékozódásban, aztán hipp-hopp menni fog, meglásd. Szavai után a navine ház legújabb lakójának bőröndjeire néz, és az egyik hátitáskát szó nélkül fogja meg, és veti jobb vállára. Indulásra kész, már csak arra vár, hogy Gyalu is megfogja a maradék holmit, és kövesse őt. - Te vagy az első szivárványeregető ismerősöm - mondja vigyorogva a fiú felé fordulván, majd megrázza fejét, és ekképp fűzi tovább mondandóját. - Nem kedvelem a házadba járó figurákat, bár nem ismerem őket személyesen, kerülöm az összes unikornis jelvénnyel ellátott mitugrászt. Ez a srác normálisnak tűnik, és a rellonos egyenesen a sors fintorának tekinti, hogy épp egy sárgát kell útbaigazítania. - Hogy melyik házból? - nevet fel ismét kissé gonoszan. - Az alagsorban meghúzódó sárkányok házából való vagyok, azaz rellonos. Miután Gyalu is felszerelkezik, elindulnak azon a folyosón vissza, ahonnan előzőleg Noel érkezett. Végig figyel az új fiúra, és nem esik nehezére érdeklődni felőle. - Honnan érkeztél ide? - kérdezi a srác arcát fürkészve, hiszen minél több mozdulatot, s reakciót elkap, annál jobban fogja ismerni. - Én székesfehérvári vagyok, a családom ősidők óta él ott. Egy elég nagy birtokunk van, tóval, és erdővel, úgyhogy mióta időm nagy részét ebben a kastélyban töltöm, azóta sokat vagyok a környező vidéken, próbálom visszahozni az otthoni légkört. Sokat beszél magáról, méghozzá úgy, hogy azt észre sem veszi. Senkinek nem számolt be ilyen részletességgel az otthoni világról, maximum csak annyit felelt az érkező kérdésekre, hogy Székesfehérvár, s punktum. Az illető meg érje be ennyivel.
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Mi az a bizonyos eset? ÖÖööö, amúgy megyek kihúzni a pácból. Úgyhogy ne írj itt nekem csúnyákat. Köszi, Nyufi, nem is vártam többet
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Gyé
Becenevek egész kavalkádját sorakoztatja fel a mellette álló korabeli fiatal, és nem is kérdés melyiket választja a hallgatóság. - Akkor ha nem bánod, én egyszerűen Gyének foglak szólítani, szerintem ez a legkorrektebb nekem is és neked is. Nem tudja elképzelni, amint Gyalinak hívja a navinést, vagy épp a Gyuluska megszólítással inti magához, ha mondandója akad. Nyilván ez a becenév abban a helyi szokásban, és családi környezetben ahonnan származik, teljesen természetes, de neki nem az, és nem is akarja, hogy az legyen. - Tehát, most a nyugati szárnyon állunk - mutat maguk elé a földre, s nem ereszti a fiú tekintetét, hiszen tudni akarja, hogy érti-e az amit mond. - A navine nincs messze, pár perc alatt eljutunk odáig, s te már mehetsz is a klubhelyiségbe, hogy letehesd a bőröndjeidet, és megismerkedhess a többiekkel. Nem lesz itt gond. Nem félti a jókedvű társaságot, szerinte hamar beilleszkedik majd, és megtalálja azokat a háztársakat akikkel a későbbiek során eljárhat órákra, bogolyfalvára, és részt vehet velük csoportos kirándulásokon is. A navinésekről egyébként is az a hír járja, hogy igen befogadó népség, úgyhogy egészen biztos, hogy kitörő örömmel fogják fogadni az új fiút. Ráadásul még kiállása is van, a sárga lányok el lesznek ragadtatva tőle. - Ez dicséretes - mosolyodik el a fiút hallgatva, és egy pillanatra mintha honvágya támadna. - Azt mondod, hogy kinevetnének? Gyé hozzá intézett szavaira felnevet, egyenesen röhög, hiszen nem találkozott még olyannal, aki épp a keresztnevét hozta volna fel, mint viccnek a tárgyát. Az is igaz, hogy vezetéknevét még nem említette az újoncnak. - A családodnak ezek szerint mindenképpen tetszene a vezetéknevem, mert az itteniek meg azon röhögnek - mondja vigyorogva, majd meg sem várva, hogy a fiú megszólalhasson, kiböki. - Ombozi. Ősrégi név, már az ükapám ükapját is így hívták, de lemerném fogadni, hogyha kicsit utánajárnék, akkor még az ő ükapja is így nevezte volna magát. Gyorsan telnek a percek az új fiú társaságában, akivel könnyedén szótért a rellonos, és örömmel segít neki a kastély egy-egy folyosójának kiismerésében. A bejárati csarnokot már majdnem elhagyják, amikor az egyik keretlakó felkurjant, és tetszését fejezi ki Gyé iránt. Noel persze már nem jön annyira be neki, amire az érintett csak széles vigyorral felel. - Nem vagyunk túl jó viszonyban egymással - csóválja meg fejét, és még egy laza kézmozdulattal is jelzi, hogy nem érdekes. - Bolondnak tartanak, mert bolondnak tartom őket, ilyen egyszerű. Tehát terjed a hír a keretek között a festményrongáló rellonosról, aki előszeretettel szaggatja szét pálcája nyomán a vásznukat, áztatja el vízzel lakhelyüket, és égeti fel festett életüket. A folyosó végére érve jobbra fordulnak, lépteivel irányítja évfolyamtársát. - Teljesen új számodra a varázsvilág, vagy hamar kiütközött, hogy furcsa dolgokat művelsz? - kérdezi a fiútól, akinek úgy tűnik szülei mugli származásúak, azaz elég nagy felfordulás lehetett náluk, amikor a Bagolykő levelet küldött a fiú iskoláztatásának ügyében.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 15. 23:17
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Jamie Keiko, nem tudom melyikünk járt jobban ezzel a mumussal. Téged megfújt, engem 'megcsókol'. Zsír. Kivuska, Isten éltessen még hosszú-hosszú ideig! *trombitálja*
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 16. 08:30
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Kowai DECEMBER 15. A mi napunk
A puffskeines hordóra visszakerül a fedél, azzal rejtve el a csipogó bagázs hangját, és rettenetes kinézetüket. Sándor bácsi egy kedves mosollyal udvariasan hagyja magára a fiút, visszatérvén az eladópult mögé, hogy papírmunkáit csendesen folytathassa. A rellonos az állát vakargatja, s úgy jár-kel a tömött sorok között, várja, hogy Kowai megérkezzen, és vihessék végre a zsákmányt a kastély folyosóira. Háztársnője köszönés nélkül vágtat be a varázslény kiskereskedésbe, és kabátjánál fogva kezdi rángatni a karját. - Hé, máskor vigyázz az öltözékemre. Válasza közben megsimítja kabátja ujját, ahol az agresszív lány előzőleg hozzáért az anyaghoz, majd vigyorogva néz a sötét szemekbe. - Nincs mitől tartanod. Kiss Gábor vagyok, másodéves navinés diák, aki mikulásbulit szervez a nyugati szárnyon a barátnőjével, Garai Izabellával és minden kedves háztársukat szeretnék meglepni valami eszméletlen cukival, és mi lehetne édesebb, kedvesebb egy hordónyi puffskeinnél, hm, drágám? Zöldes tekintete csak úgy csillog, ahogy bemutatkozik kitalált személyiségével Kowainak, és jelzi a lány új nevét is. Az bizonyára meglepődik majd, de a fiú biztos abban, hogy érteni fogja a játékot. Tekintetét lassan visszavezeti a kiszemelt hordóra, és a papírokkal csörgő idős férfira. - Nem fogunk az erdőben csatangolni csak azért, hogy ezt az apró csínyt rákenhessük arra a szánalmas, szivárványeregető népségre - mondja egészen közel hajolva a fekete hajhoz, hogy csak a lány hallja szavait, a boltvezető ne. Oktató monológja után a fekete szemektől várja a reakciót, de az sem érdekli ha ez nem tetszik Kowainak, akkor is így fognak tenni, mert már nincs idő az erdőre. - Hidd el, jobb lesz nem megsérülnünk az erdőben ezért a balhéért, lesz majd ennél nagyobb durranás is, amiért érdemes lehet nyilazó kentaurokkal és egyéb veszélyes dögökkel találkoznunk. Ezzel lezártnak tekinti a vitát, és a lány vállára teszi kezét, pont mint ahogy Lyrát is húzta magához randevújuk estéjén. - Gyere, drágám, csináljuk jól ezt a munkát - suttogja, és Sándor bácsihoz veszi az irányt remélhetőleg a lánnyal az oldalán. Játék az élet, és játszani néha vétek, de a kiszállás oly nehéz, oly távoli, oly bizarr. Noel hangosan fordul a pult mögött állóhoz, s közben a lány vállán pihenő keze a hosszú, fekete hajjal bíbelődik. - Uram, végre megérkezett a kedvesem, akire vártunk - néz le a lányra, s úgy kezd bele magabiztosan spontán érkező ötletébe. - Izabellával arra gondoltunk, hogy elvinnénk a hordó egész tartalmát, és igazi cuki bulit csapnánk a kis navinésekkel. Esetleg némi árengedményt kaphatnánk a nagy tétel vásárlása miatt? Széles mosolyt villant az öregemberre, aki egyelőre úgy tűnik mindent bevesz, és elhisz, és még az akció kapcsán sem hoz fel ellenvetést.
|
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 16. 14:09
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Hát, akkor lenne leginkább, ha ahelyett hogy itt rosszalkodom, a könyveim felett görnyednék. De amúgy teljesen igazad van
|
|
|
|
Ombozi Noel INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus RPG hsz: 782 Összes hsz: 6313
|
Kowai DECEMBER 15. A mi napunk
Piperkőc igen, szeret odafigyelni kinézetére, ruházatára, szeret igényes lenni, és ebbe sajnos nem fér bele, hogy rángassák nem épp olcsó ruháit. A lány miután kénytelen végighallgatni társát, tágra nyílnak fekete szemei, és újfent rángatni kezdi álbarátja karjait. - Befejezted? - kérdezi Noel tőle még mindig nyugodt hangnemben, majd ismét megigazgatja magán ruházatát. - Nem feltűnő az arcod, söpörd oda a hajad, aztán ne nyafogjál, mert tényleg úgy látszol, hogy egy bolond unikornis vagy csupán, nem pedig párszaszájú nőstény az alagsorból. Légy szíves tarts ki még egy kicsit, aztán már itt sem vagyunk. Nem lesz feszült a lány harcias viselkedését látván, és érzékelvén, ugyanolyan nyugodt marad, mint percekkel ezelőtt volt, azzal a különbséggel, hogy mostanra pontosan tudja, Kowai társa lesz a játékban, nem pedig hátráltatója. A boltvezető felé tartva a lány belecsíp a vállára nehezedő ujjak egyikébe, amitől Noel felszisszen egy pillanatra, majd fájdalmas vigyorral néz a férfira, mire az kérdőn felvonja szemöldökét. - Nehéz a nőkkel, de gondolom maga is tudja miről beszélek - magyarázkodik, és hüvelykujját rátapasztja a megcsípett másikra. - Amúgy egy imádnivaló kis angyal, csak most ideges a bulink miatt. Ugye, szívem? Viselkedj! mosollyal pillant le a most édesen mosolygó háztársnőre, aki ezzel az arcával egészen másképp mutat. Noel tekintete ottragad Kowai mosolyán, nem látta még soha így tenni, úgyhogy most ez őt is megmosolyogtatja. A minden tekintetben kedvest játszó rellonos leányzó belekezd saját piszkos játszmájába is, ami egyértelmű, hogy Noelnek szánt büntetés, amiért az így oldotta meg a navinéseknek szánt balhé kezdeti szakaszát. - Jaj, Izi, milyen igazad van! - villan a szeme a lányra, majd Sándor úrhoz fordul, és bólint a plusz két hordónyi jószágra. - Uram, ha a három hordónyi puffskein kiteszi a száz darabot, akkor itt hagyok magának 6 aranyat, és még pár sarlót, gondolom ebben az összegben korrekt módon egyezhetünk meg. Ebbe még az eleségük is jócskán belefér... A férfin tartja tekintetét amíg az rá nem bólint a szívélyes ajánlatra, s amíg hátra megy a bolt raktár részébe, addig Kowai fülébe suttog, kissé csípősen. - Normális vagy te?! - kérdezi dühösen, az asztal lapjára támaszkodva. - Nekem van pénzem, tudhatnád, hogy az nem probléma, de mégis, minek ennyi dög? Ez... ez... Sándor bácsi visszatér hozzájuk, mire Noel felegyenesedik, és ismét magához vonja fekete szövetségesét. - Olyan szép ez a lány, lehetetlen nem ölelgetni - mondja vidáman az úrnak, s erszényét elővéve kifizeti a megígért összeget. - Köszönjük a Navine nevében is a segítőkész kiszolgálást, további szép napot kívánunk! Egy utolsó vigyor kíséretében ereszti szabadon Kowai vállát, majd lehajol az egyik hordóhoz, és előkapva tértágító bűbájjal ellátott apró, zsebében is elférő táskáját pakolni kezdi a boldogan csipogó bestiákat. - Segítenél, kedvesem? - néz fel tettetett lelkesedéssel a keresztes arcú lányra, aztán tovább tuszkolja táskájába a színes szőrgombócokat.
|
|
|
|