Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Karácsonyi bál
Kowai kisasszony oldalán



A bál napja ma nem ígér szerelmes pillantásokat, és összefonódott lassúzást, sokkal inkább hoz majd másféle, a fiú szívét ugyanúgy megdobogtató izgalmakat. Kowait a rellon klubhelyiségében várja teljes harci felszerelésben, egyik ünnepi öltönyébe bújva. Nem a megszokott színeket öltötte magára az elmúlt órában, tartózkodik az egyszerű, környezetébe beleolvadó feketétől, hiszen ma az a cél, hogy mindenki lássa: részt vesznek a karácsonyi ünnepségen, és nagyon jól érzik magukat. Nem fognak gyanút kelteni, vagyis nem többet mint általában, tánc és zene alatt tárgyalják majd meg következő bulijuk részleteit. A lányra, aki időközben belép a klubhelyiségbe, először nem is figyel, ő másra vár. Aztán az érkező odasétál hozzá, és akkor ránéz. Döbbent tekintetét végighordozza a ruháján, amelyben sokkal csinosabb, mint egy-egy fekete, hétköznapi szerelésében.
- Jól áll neked a zöld - mondja neki komoly arccal, majd jobbját tartja, hogy Kowai karoljon csak belé, indulnak a bálba.
Az iskola folyosóin kiöltözött diákok, és néhány tanerő beszélget a fal mentén, és még a kastély szellemei is izgatottan szállnak egyik folyosóról a másikra. Noel magabiztos léptekkel halad előre, nem néz senkire. Biztos benne, hogy vannak akik megnézik őket, hiszen szokatlan, igazi rellonos páros, akik nem tudnak elmenni senki mellett úgy, hogy ne kapnának rosszalló tekinteteket. Talán még a tanárok között is akad olyan, aki megcsóválja a fejét, ha rájuk esik pillantása. Egyik keze a lányét tartja, másik a zsebében tapintja elmaradhatatlan pálcáját. A nagyteremhez közeledve a lány feszült hangja búg a fiú fülében, mire egy igen széles mosollyal felel.
- Próbáljanak csak meg ártani nekünk...
Ha a nagyteremben kezdene ki velük valaki, még az ünnepre való tekintet miatt sem hagyná ki, hogy visszaszóljon, vagy megvédje magukat. Nincs olyan, aki megúszná azt, hogy éppen beléjük köt. Lenéz a fekete loknis lányra, majd a terem ajtaja előtt megáll egy pillanatra, szembefordul vele, és egy halvány, biztató mosolyt követően szólal meg.
- Showtime.
Ezzel lépnek be a feldíszített, pompás helyiségbe, ahol már több ismerős, és még több ismeretlen nevetgél, és vannak akik halk zenére már táncolnak is. Az biztos, hogy ennyi diákot egy átlagos napon nem lát sem tanórán, sem reggeli közben. Most az összes itt lakó felöltözött, kicicomázta magát, és ha van párja, ha nincs, részt vesz a bálon. Pontosan ezért vannak itt Kowaival, itt mutatják meg magukat először nagy nyilvánosság előtt.
Noel megpillantja szőke barátnőjét is Keiko, és egy fiú társaságában, de nem néz egyelőre többet oda, még nem szeretné, ha összekapcsolódna tekintetük. Túl korán van még ahhoz, s túl sok a tennivaló. Háztársnőjére vigyorog, és ezzel a lendülettel húzza a táncparkett közepére. Jobbja a lány derekát, balja a vékony ujjakat tartja. Sokan nem gondolnák róla, de jól, s könnyedén mozog a parketten, így a zöld ruhás lánynak elég, ha rábízza magát partnerére.
- A december tizenöt jól sikerült, mindenki azt gondolja, hogy nekünk ehhez semmi közünk - mondja általános hangon a fekete szemeket fürkészve. - Ez így tökéletes is, de szükségünk van egy ennél nagyobb durranásra. Több visszhangra, nagyobb balhéra.
Szavait senki nem halhatja a lányon kívül, hiszen egészen közel beszél annak füléhez, miközben apró mozdulatokkal irányítja őt a parketten a többi pár között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szőkém

Szelíden mosolyodik el a szőke felvetésére, hogy amikor kesztyű híján itt akarná hagyni őt, akkor nyugodtan maradjon vele ő maga is. Megcsóválja fejét erre az ötletre, majd végigsimít a lány hófehér, tökéletes arcélén, és úgy szólal meg.
- Az itt hagyás lényege pontosan abban rejlik, hogy te nem jössz velem, én pedig nem maradok veled.
Halk szavai végén mosolya széles vigyorrá fejlődik, és a huncut szemekbe pillantva játékosan kezd csücsöríteni ajkaival.
- Nem hiszed, hogy itt hagynálak, pedig... - mondja közelebb hajolva a szőkéhez, ujjaival a fényes, puha hajtincsekben veszve el. - ...elhiheted, hogy megtenném.
Tekintete a kék lélektükrökön ringatózik, egyre csak belemélyülve azok mélyébe. A lány játéka nem áll meg, Noel hiába töltené mással vészesen fogyatkozó idejüket - hiszen a levita nincs már túl messze -, a lány csak búg és búg, játszik a szavakkal, a hangsúllyal, ezzel melengetve a fiú szívét.
- Igazán jó színész lennél - jegyzi meg, aztán lehunyja szemét arra a csöppnyi pillanatra, míg a kedves csókja ajkára ég. - Még, még, még...
Suttogja ellazulva, de nincs mese, a levitás már húzza is klubhelyisége felé, és neki lépnie, az iramot tartania kell. A részeges keretlakók folyosójára érve aztán bekövetkezik az, amitől eddig nem, de ettől a perctől fogva igazán tartott. Az agresszív viselkedés, és a kíméletlen módszerek nem biztos, hogy egy randevú szükséges kellékei, de még a hétköznapi életben is elfogadhatatlannak minősíti az általános társadalom. Leszegett fejjel halad a lány mellett, merengve az előzményeken, és folytonosan csitítva gerjedő, dühös gondolatait. Próbálkozása kudarcot vall, és bár ő elégedett a kihasított vászonnal, Lyrára pillantva szokatlan érzés keríti hatalmába. Tart attól, hogy csalódást okoz a levitásnak, de ott mocorog elméje hátsó részében az is, hogy hiába titkolná valóját, jellemét és mások szerint rossz tulajdonságait, egyszer akkor is fény derülne rájuk, és a később jobb, mint soha elmélet talán éppen abban a szent minutumban bukna meg.
Lyrára pillantva nem tudja eldönteni, hogy mégis mit lát. Csalódottságot? Ellenszenvet? Hosszasan fürkészi a bársonyos arcot, fél az esetleges választól, attól ami következhet. De nem következik semmi elutasító, kiábrándultságnak hangot adó, semmi megbotránkozás vagy sírva elrohanás. Nincs hiszti, nincs kiabálás. A rellonos elmosolyodik ahogy hajas babája az előzőleg szétszaggatott kerethez sétál, és onnan visszafordulva huncut válasszal szolgál. A festményt meggyógyító lány a falnak dőlve nézi Noelt, aki félrebillentett fejjel vigyorog. Ő a szemben álló falig hátrál, s annak nekidőlve hallgatja kedvesét.
- Túlságosan bízol bennük - csóválja meg fejét, és már folytatná is szavait, de elnémítja szavakat formáló száját a lány újabb meglepetése. Egyetlen mozdulattal, nem szakítva meg a szemkontaktust Noellel, könnyedén némítja el a káromkodó, büdös alakot, amire a fiú csak széles, fülig érő vigyorral tud felelni.
- Higgadt, és türelmes vagy - mondja a hozzálépő leányzónak, és annak derekát érintve húzza magához. - Emellett éppoly halálos, mint én.
Tekintetével csitítja szőkéjét, ha az mondani is szeretne valamit, most bizonyára elhallgat majd. Mint ahogy első csókjuknál, most ugyanúgy közeledik a szép archoz. Végre kettesben vannak, igaz, hogy ezernyi szem tapad rájuk, de az előző némító bűbáj hatására, most az összes festett élet csendben figyeli a jelenetet. Furcsának, sőt, lehetetlennek tűnik számára, hogy éppen ezen a folyosón élvezze ki a lány ajkait, mégis így történik. Türelmetlenül húzza-vonja a lány testét, hol magához szorítva, hol engedve láncain. Akarja évfolyamtársát, érezni ízét, illatát, tapintani bőre puhaságát. Nézni akarja miközben semmit sem csinál, vagy csak úgy, tanóra alatt, és a folyosón, és mindenhol. Ott akar lenni mindenhol.
- Abba ne hagyd - parancsolja Lyrának egy kisebb elszakadásuk alkalmával, hogy aztán újult erővel vesse bele magát az érzésekbe. Csókjaik közben ide-oda lép, hol az ő háta, hol a lányé érinti a kőfalat. Aztán véget ér a forróság, mint ahogy minden odavész, és Noel átölelve kedvesét sokáig néma marad.
- Kiskoromban az egyik hatalmas képtől rettegtem otthon, Fehérváron - suttogja a szőke fülébe, hogy csak ő hallja. - És amikor elég éretté cseperedtem a bűbájok használatához, felégettem azt, aminek nyomán leégett a házunk hátsórésze. Ez nem tudom, hogy igazi oka lehet-e annak, hogy gyűlölöm az összeset, vagy csak egy eset a sok közül. Rosszul viselem a jelenlétüket, otthon már egy sincs. Itt viszont nem marad más, csak a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő