36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes hozzászólása (3521 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 108 ... 116 117 [118] Le
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 10. 11:08 Ugrás a poszthoz



- Még mindig túl jól látod az életet. És én továbbra sem értem a titkot - felelem, ahogy ajkaimat széles mosolyra húzva átpillantok a whiskys pohár pereme felett. Tekintetem Zójáét keresi. Hiányzott, hogy így beszélgessek valakivel, ilyen keresetlen, mégsem bántó őszintességgel, ebben a már-már steril, laboratóriumi környezetben, holott rendelőről szó sincs. A Warren család nappalijában ülünk, amiről, azt hiszem, nem sértő, ha azt mondom egyáltalán nem az. Hiszen nap, mint nap életnek ad teret, az élet pedig… nos, minden, csak nem tiszta. Régebben előfordult, hogy azt gondoltam, a terápia során a tér az, ami meghatároz. Az adja a biztonságérzetet és végső soron emiatt kezdünk odabent, a makulátlan és mindent elnyelő falak között beszélni, de így, a sarokban elfekvő baba meg a kisautós láda között, telibe rálátva a fakeretes fényképre, amin Warrenék mosolyognak, kivéve persze Dwayne-t és Minát, ők olyanok, mint általában szoktak lenni, már nem hiszem, hogy a tér a kulcs. A kulcs Zója.
- Még öt? - kérdezek vissza egy finom, színpadias sóhaj kíséretében, és majdnem hozzáteszem, hogy addig a lánya egész biztosan megőszül, főleg, ha hirtelen felindulásból még néhány ismeretlen utcasarkon befordulok, hogy járatlan utakon próbáljam ki magam. Végül egészen másként folytatom. - Remélem, hogy nem lesz igazad. Bár... nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha rendeződni fog. Mi van, ha én ez vagyok? Ez az egész a személyiségem része, a mag, a kiindulópont, a gondolkodásom, minden érzésem origója, ami nem változtatható? Ha ez tőlem és mástól is független, akár egy szuverén állam?
Annyi embert ismerek, annyi kapcsolatom van, a legtöbben mégsem érzem a biztonságos kapcsolódást, nem jutunk tovább a felszínen, nem történik a beszélgetéseinkben semmi, legalábbis semmi olyan, ami igazából érdekelne. A legtöbb ember untat, és nem azért, mert személyiségükből fakadóan unalmasak, hanem mert őszintétlenek. Mert nem mondanak semmit. Valójában semmit. Hol veszik el a valódi?
Aztán Zója beszélni kezd, és noha a gondolatmenet elején azt hiszem, a végére valahová a valós események közé csöppenünk, hamarosan rá kell jönnöm, hogy a velem szemben ülő nő tényleg nemcsak pszichológus, hanem anya is. És Mina piszkosul nem beszélt neki rólam. Ez... rosszul is eshetne, és talán fog is, később, mikor már a gramofon körül versekkel neszelek, és elfog az érzés, hogy ha fizikailag nem is, nélküle lélekben egyedül vagyok. Gondolom fájni fog, égetni, mint a tűz.
- Hogy... - első nekifutásra ennyire tellik. Kiszáradt szemekkel pislogok, és lassanként kortyolva az italból azon gondolkodom, szabad-e mondanom most bármit is? Elmondanom neki mindazt, amiről tudnia kellene ahhoz, hogy a beszélgetésünk megfelelőképpen folytatódhasson, és az ittlétem elérje legfontosabb célját? Halkan veszem a levegőt, aztán szemöldökeimet ráncolva zavartan ránézek. - Annyira szeretném, ha nem így lenne, de... tudod, ebben a kapcsolatban nem én voltam az, aki sérült - hangomat elmélyíti a vallomás komolysága, a lelkiismeret és bűnbánás. Zöldjeim a kékekbe vájnak, azok... mintha csak Minára néznék..., borzasztó. Olyan erősen szuggerálom, hogy szavak nélkül is megértsen mindent. Ha lehetetlen is, talán a lényeget így is érteni fogja. A többit meghagyom a lányának. Végül megköszörülöm a torkomat, és az utolsó korty whiskey után, kormos hangon megszólalok. - Elmondanád, kérlek, hova ment Mina? A legutolsó úticél is megteszi, ha esetleg folyamatosan úton lenne.  
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 11. 10:20 Ugrás a poszthoz




Irigylem a szenvedélyt, amit Zója hangjában hallok; nemcsak hallható, látható is, ahogy az élet iránti vágy egész lényét átjárja, felizzasztja óceánszín szemeit, és pillanatok alatt átitatja hangját is. Rám mégsincs hatással. Nem érzem a szavait, nem látom magam esténként az ágyban arra gondolván, milyen nagyszerű, hogy a fiam rám mosolygott reggelinél, vagy hogy nyílnak a tulipánok az utcában. Pedig tudok örülni, szívből és igazán, akkor, amikor a pillanat tart. Azután elmúlik. És mikor elmúlt, többé nem tudok nem a nagy dolgokon tűnődni, nem tudok nem apámra gondolni és nem tudom kiverni a fejemből Bori úgy takargatott sebzett tekintetét sem, amivel a napokban rám nézett.
- Talán eljutott hozzád a hír édesapánk betegségéről - szólalok meg válaszképp. Szabad kezemmel futólag az öltönyzakómhoz érek, s meglegyintve annak vasalt szélét, elhaló nevetéssel folytatom. - Ezért az öltöny. Reggel írtam alá az örökségünket. Megkaptam a családi pecsétet és vele együtt minden föld, ingóság és gyógyszerértékesítési jog engem illet, papíron természetesen. A lányok mindebből csak pénzt látnak majd - tenyeremet arcomhoz nyomva húzom végig lassan orromon, a számon és az államon, hogy végül mélyebb tónusú hangon fűzzem tovább a gondolatot - ...rengeteg galleont. Van ebben valami abszurd gyönyör, ahogy még így talán utoljára kifejezi a szeretetét, hogy hogyan érez irántunk. Még egyszer érezteti a különbséget közöttünk. Rájuk tetemes mennyiségű pénzt hagy, rám meg egész embert kívánó munkát és sohasem kért felelősséget.
És persze, fel lehet ezt fogni másként is, nem nehéz látnom magam előtt az újságok hasábjait megcímző, vastagon szedett betűket: Ombozi Farkas egyszem fia örököl mindent! Ombozi Noel apja nyomdokaiba lépett. Javítóintézetből az oligarchák országába! És a többi testvér? Vajon hol maradnak a lányok? Akár még úgy is érezhetném, hogy bennem bízik a legjobban, hogy egyetlen fiaként az én kötelességem tovább kínlódni a családunkat naggyá tévő üzlettel, a lelkem mélyén viszont tudom, hogy ez büntetés. Az utolsó.
Néhány napja arra kértem a kishúgomat, hogy bocsásson meg apának, holott az eladta őt, annak ellenére is, hogy tudta, Fenyvessy Dorián nem a finom úriemberek fogyatkozó kasztját erősíti. Megkértem rá, pedig tudtam, hogy a férfi mellett olyat kellett átélnie, amiért ha tehetném, puszta kézzel ölném meg. De nem teszek semmit. Tökéletes aranyvérű fiúként úgy viselkedek, mintha nem történt volna sorozatos erőszak, úgy, ahogy anya, apa és a többiek, ahogy mindenki ebben a rohadt aranyvérű miliőben. Ő meg magára maradt. Egyedül van a sötétben. Ha most saját magamat kérném meg arra, amire Borókát is, akkor vajon meg tudnék bocsátani apának?
- A káosz örökké uralkodó séma felénk - mosolyodom el, azonban mikor Zója szóbahozza a vizet, váratlan megugrik a szívem. Nem tudom, szándékosan említi-e, hogy esetemben a lányára tesz-e finom utalást, én viszont önkéntelen is mozdulatlanná dermedve kezdem figyelni őt. Szavai egyre gyorsuló egymásutánban következnek, beszéde intenzívebbé válik, miközben ujjaim egyszerre szorosabban nyomódnak az üvegpohár oldalának. Tudom, hogy meg fogja érteni, hogy amikor elhallgat, már tudni fog mindent.
Aztán csend.
Tekintetünk egybeforr, a bőröm borsódzik. Egész testemet rázza a hideg, érzem, hogy még a combom is libabőrben fürdik. Mielőtt azonban bármit is mondanék, megiszom az utolsó korty whiskyt, és a poharat a dohányzóasztalra téve bólintok egyet.
- Én vagyok - mondom ki a végső igazságot rekedten, és bár azt hittem, szégyellni fogom magam Zója előtt, nem érzek mást, mint egyre csak növekvő izgalmat, amiért hamarosan már úton lehetek Minához. - Kolumbiában? - ráncolom a homlokom. -  Biztos vagy benne?
Zójával együtt én is felállok, és mellé lépve a fénylő hordozható számítógépre pillantok. Emailek? Komputerbaglyok. Annyi év mugliismeret után, számomra még mindig hihetetlen, hogy varázslók és boszorkányok tömkelege használja ezeket a mágiamentes műszaki ketyeréket. Talán hagyjuk is, hogy az én hatalmas nyitásom az újvilág felé az, hogy halott mugli költők verseit olvasom. Mondhatni, egészen messze állok az emailektől.
- Kérlek - mondom, és közben monitorra függesztett zöldekkel jegyzek minden aprócska információt, amit a megnyitott levelekből elcsípek. Fagyi, napló, naplemente.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. július 12. 11:32 Ugrás a poszthoz



A magam csendjében hallgatom Zóját. Szavai melengetik a szívem, karok nélkül ölelik át a lelkem. Fáj a még be sem következett veszteség, fáj apám közelgő halála, és bár érthetetlen, egyre csak azt érzem, szeretem őt, a világon talán a legjobban, mindenkitől másként, senkihez és semmihez sem fogható módon. Vágynám a szeretetét, büszke vagy épp biztató szavait, amit csak azóta kapok egyszer-egyszer, hogy Kornél megszületett. Mintha a fiam lenne életem legmeghatározóbb eredménye, mintha azon kívül, hogy őt megfogantattam, semmit sem sikerült volna neki tetszőn elérnem. Nem vittem volna végbe semmi mást?
Elvakít a zűrzavar, az a rengeteg érzés és gondolat, ami érzésem szerint egyben tartja a testemet. Nem eshetek szét. Igaz, jó pár éve nem tehetem már meg, de most szemernyi hibát sem véthetek. Kősziklává kell válnom, helyre hoznom mindazt, ami az évek során félrement. Apám még közöttünk van, én képzeletben mégis a sírja fölött állok, újra meg újra, a legváratlanabb pillanatokban találom ott magam, hol az összegyűlt búcsúzók előtt, a család legszűkebb tagjai között, és merev, érzelemmentes arccal nézem ahogy leengedik a míves koporsót, hol egyedül állok a virághalom fölött, és sírok, mert nem kaptam meg tőle soha, amit gyerek az apjától úgy, de úgy remél. Ácsingózva vágyja őt, az előtte járó példát, aki minden testvérét szereti, csak valahogy őt nem.
- Lánynak lenni sem könnyű - felelem rekedten, és bár eddig a percig mindvégig Zójára néztem, most lehajtom a fejem. Nem fogom kiadni apát, és elárulva a bűnét felfedni amit Borival tett. Szerintem bánja ő már, mint talán még semmi mást az életében. - Hála Merlinnek, az én testvéreim nem szorulnak pesztrálásra, és sajnos védelmet sem tőlem kérnek. Hiába, nem lehetek ott mindenhol... de ki tudja, lehet, hogy ez nem mindig marad így.
Meglátjuk. Nem akarom siettetni az időt, először tisztán kell látnom a megváltozott helyzetem a családban. Tisztán Sárát, Nellit, de legfőképpen anyát és Borókát. Rendeznünk kell a kapcsolatunkat, mert félek, hogy egy nap túl késő lesz. Ha nem túl késő máris.
- Kérhetek tőled egy szívességet? - kérdezem mikor ismét felemelem a fejem, és hagyom, hogy átható pillantásom az övébe vesszen. Ha bólint, lassan, a szavakat alig találva folytatom. - Szeretném anyát elhozni hozzád beszélgetni. Én most még nem tudok vele erről, Sára azonnal felcsattan, ha szegény apáról kezd beszélni, Nelli meg se hallja, Bori meg... hát... ő most bajos. Viszont semmiképp sem szeretném, ha magára maradna a gyásszal. Nagyon szereti apát.
Nos, igen. Tartja magát, még ha lépten-nyomon könnyes is a szeme, mind tudjuk, hogy erős asszony. Aki felnevelt négy ilyen gyereket, mint mi, az túlél mindent.
A levél hallatán kissé megszeppenek, még a szám is elnyílik kicsit, hirtelen azt sem tudom, mit mondjak, főleg, hogy látom, Zója is zavarban érzi magát. Nem tudom, mi olyat olvashatott, talán egyszerűen csak a ténytől pirul el, hogy a sorok között úgy pillantotta meg a lányát, ahogy nem sűrűn szokta, talán többet látott, mint szeretett volna, és talán az sem segít a dolgon, hogy most már tudja, az ismeretlen alak, akitől Mina a kezdetektől szenved, az én arcomat viseli.
Nyelek egy nagyot, és reszketegen biccentek egy aprót.
- Semmi baj - felelem, mintha egyébként bármit is tudnék a levél tartalmáról. A szívem egyre feljebb, a torkom felé haladva vergődik, érzem, ahogy az idegesség áthatol csonton és velőn, és türelmét veszítve arra sarkall, hogy feltépve a borítékot elolvassam Mina minden nekem címzett gondolatát. Újra meg újra, míg ott nem találom magam a közelében. - Ígérem, eljuttatom hozzád a képeslapot, és erről a kis balesetről egy szót sem szólok neki.
Elmosolyodom, aztán átvéve tőle a címet és borítékot, ritmustalan doboló szívvel viszonzom az ölelését. Karjaimat gyöngéden háta köré fűzve hunyom le a szememet, élvezem a pillanatot, akárha örökké tartana. Zója sokszor kelti bennem azt az érzést, hogy olyan, mintha a saját édesanyám lenne, és tudom, hogy ő is hasonlóan érez velem kapcsolatosan, hát el is mondja minden alkalommal, mikor látjuk egymást, de most különösen jól esik a szeretete. Ami feltétel nélküli, épp most bizonyosodott be.
- Mindig - mondom már eltávolodva tőle, és ha tudom is, hogy ez nem tartható, hiszen az életet, s vele együtt az emberi kapcsolatokat nincs teremtmény, aki megúszhatná viták, veszekedések vagy bonyodalmak nélkül, komolyan gondolom. Minánál türelmesebb soha senki nem volt hozzám, és azt hiszem, itt az idő, hogy törleszteni kezdjek.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. szeptember 22. 19:06 Ugrás a poszthoz

Dimi és a... úristen, hányan vannak?


Szemöldökeimet erősen összehúzva, eltúlzott komolysággal nézek a maholnap kétéves gyerekre, aki épp az imént olvasztotta meg a kezébe nyomott 'silento' csokoládét (tudjátok, azt amitől egy szemhunyásnyi időre elcsendesül), és most a fél arcát összemaszatolva rötyög, miközben azért elegánsan úgy tesz, mintha egyébként zavarban lenne. Vállait előrehúzva, alulról nézelődik felém, én meg karjaimat mellkasom előtt összefűzve, szigorúszerű tekintettel viszonzom a pillantását. Az egy dolog, hogy benne is pislákolni kezdett a tűz, de hogy ilyen szemtelenül vissza is éljen vele?! Ráadásul már most?! Hát kire ütött ez a gyerek? Jó kérdés.
- Remélem, akkor is így fogsz nevetni, amikor anya meglát... - jegyzem meg a csúszda tetején terpeszkedő Kornélnak, és alig hallhatóan, a szavakat el-el harapva folytatom. - ...és mindketten kikapunk. Tippelj, vajon melyikünk lesz ezért az igazán hibás, hah?
Jah, valahogy úgy. Mostanában nem sokat látjuk egymást Nádjával, és azt hiszem, ez a jelen helyzetben így is van rendjén. Fogalmam sincs, hogy Kornél felfogta-e már közös életünk ezirányú változását, ahogy arról sincs tudomásom, az édesanyja mennyit és milyen mértékben beszélget vele rólunk.
- Vicci, apa, hihihi - gurgulázik tisztacsoki kis kezét arca elé téve, aztán kinyújtja, hogy mutatóujjával egy távoli pontot célozzon meg. - Csuszi! Csúúú-szíííí!
Ilyenkor persze csak sikoltozva képes szavakat formálni, és mi sem természetesebb, csokis kezével az enyémbe kapaszkodva mocorogni kezd, előre, még egy kicsit, még, még, na?, rajta, izibe lendületet gyűjt, aztán csúszik és visít és boldog, én pedig vele együtt vagyok az. Nem jut eszembe apám vagy Nádja, de még Mina sem. Most csak mi vagyunk: én és a fiam.
Meg...
- Nahát, nézd csak, kik jöttek - vigyorgok le egy, kettő, három felénk (meg hát úgy minden irányba is) szaladó ismerősforma gyerekre, és tekintetemmel nyomban keresni kezdem az apjukat.

- Tegnap felgyújtotta az aranyhörcsög seggét - huppanok le Dimitri mellé a padra, és hátamat a támlának döntve hátraengedem a fejemet. Hirtelen nem tudni, bosszús vagyok-e vagy inkább rettentő büszke, de a következő pillanatban önkéntelen is elárulom magam, hiszen hangos, nyöszörgésben végződő nevetésben török ki, és a hajamba túrva a másik felé fordítom az arcomat. - Badass. Most egy hétig nem ehet csokit - mondom, és vetek egy futó pillantást a csokoládétól ragacsos kezemre, hogy rögtön utána már szánakozva nézzek vissza a másikra. - Kíváncsi vagyok, ezek után nekem milyen büntetést talál ki az anyja.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2021. szeptember 24. 08:59 Ugrás a poszthoz

Dimi és a... úristen, hányan vannak?


- Ühm, valami olyasmi - sandítok át a mellettem ülőre, és bár kétség sem fér hozzá, hogy a szám sarkában néminemű cinkosság ficereg, kérdő vonásait látva megtalál az érzés, hogy esélyesen idén se én viszem haza az év apja címet. Dehát nincs mit tenni, anyám szerint én is épp ilyen égetően rossz gyerek voltam, aki azért a társasági eseményeken oldalra nyalt hajával meg illendő és természetesen választékos megszólalásaival ünnepélyesen elő tudta adni a jól nevelt aranyvérű porontyot, és kitűnő benyomást keltett bármelyik őt mustrálóban. Nem úgy, mint Nelli, akit már ötévesen sem érdekelt senki és semmi önmagán kívül. Pillantásommal megtalálom Kornélt meg a három muskétást, majd együttérző, oldalra húzott szájjal szólalok meg.
- Sok sikert hozzá - felelem ahelyett, hogy annyit mondanék: ííííhhhh. - Nem tudom, a tieitek milyen szinten tolják a hiszticunamit, de ha Kornélból indulok ki, akkor... részvétem. Nem létezik olyan, amin ne tudna pillanatok alatt megsértődni, ami az elmúlt hetekben nem vezetett semmi jóra. Lásd a pórul járt hörcsögöt.
Mi lesz, ha legközelebb Nádja kezd füstölni, mert brokkolival mert közeledni a visító gyerekhez? Merlinem, már csak a gondolatra is nevetnem kell.
- Hé már, most miért kell egyből az ördögöt a falra festeni? - vigyorgok rá Dimitrire, és közben előhúzom a dzsekim belső zsebéből a pálcámat, hogy egy könnyed gondolattal leszedjem a bőrömre ragadt csokoládét. Nem sokan tudják, legalábbis biztosra aligha vehetik, hogy elköltöztem Nadine-tól, főleg, hogy időm nagyrészében Fehérváron tartózkodom, és ilyenre, hogy Kornéllal a játszón ücsörögjek, már nagyon, nagyon régen volt példa. Akkoriban még nyugodtan alhatott szegény pocok.
- Pedig az unikornis menő. Csak nem annyira legális. A törpegolymók gondolatával hogy álltok? - vetem fel a létező legártalmatlanabb ötletemet.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 09:49 Ugrás a poszthoz

Rebeka


A gyerek rácsimpaszkodva a lábamra, teljes testsúlyával lóg, húsos, az erőlködéstől mostanra elsárgult ujjakkal kapaszkodik a nadrágom feszülő anyagába, és Merlinnek hála, még mindig képes az állát egyből úgy belevájnia a combomba, hogy azonnal zsibbadni kezdjek. Minden zavar nélkül, a dolgot megszokva lépek egyet előre a süteményes pult előtt kialakuló sorban.
- Nézd csak, Kornél - pillantok le rá, és ujjammal a karamellás kakaduk felé mutatok. - Van a kedvencedből.
Szemöldököm kérdőn ível felfelé, még hümmentek is egyet mellé, hátha válaszra méltat vagy legalább megmozdítja a fejét, de semmi. Pirospozsgás arccal, fogacskáit felfedő vigyorral bámul rám.
- Aaaapa? - hívja magára a figyelmem. - Anya mondta, hoooogy - leng ide-oda a lábam körül - hooooogy, hoooooogy nem szabad butának lenni, mint te szoktál.
Nahát, remek.
- Mert, mit csináltál? - kérdezem, és egy újabb lépést teszek a pult mellett. Pillantásom találkozik a minket néző eladóéval. - Egy hosszú kávét, és két kakadut szeretnék, köszönöm.
- Háááát - beszél közben a gyerek - megcsíptem Annát - és tessék, eddig bírta, egyszerre teli pofával kezd röhögni. - ...a szoknyája alatt.
Ő gurgulázva rötyög, nekem meg minden arcizmom megdermed. Érzem, ahogy elönt a víz és vörösödik a bőröm. Hangtalan pislogok, és míg a tálcánkért nyúlok, gyorsan körbesandítok, csak úgy ellenőrzés gyanánt, van-e a közelben ismerős.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 10:40 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Keresem-kutatom, és akkor - érzéseim szerint az utolsó pillanatban - megtalálom a kínjaim alól felmentést nyújtható tekintetet. Egyik kezemben a tálca, a másikkal meg irányba állítom a gyerek fejét, és megpaskolva a vállát, a kis vörös felé mutatok.
- Ezt még megbeszéljük, de most célozzuk meg Rebekát - mondom neki, és a süteményre éhes falu népe között, a tálcát magasra, lehetőleg mindenki feje fölé tartva, ügyesen átszlalomozzuk magunkat.
- Szia, Ribi néni - kiált vidáman Kornél, hogy a biztonság kedvéért még négy asztallal arrébb is mindenki hallja, mire én egy hosszú pillanatra lehunyom a szemem, és veszek egy mély levegőt. Nem mondom, megy ez a beszéd dolog, de van még hova fejlődni. - Mesét olvasol?
Kérdez, és már helyet is foglal a nő mellett. Lábai hevesen járnak, előre-hátra rúgkapál, kis kezei a könyv lapjai után nyúlnak.
- Anyának soooookkkaaaaal jobb könyvei vannak! - jelenti ki fújtatva, aztán felém fordul. - Apájé-á-i  - szemöldökeit összehúzva elgondolkodik, aztán megrántja a vállait és folytatja (jó, majd egyszer megtanul ragozni is) - csúnyák, nincsen bennük egyetlen rajz sem.
Végül én is leülök, és hátamat a támlának döntve jelentőségteljesen Rebekára nézek.
- Szóval jöttünk, nehogy unatkozni kezdj - mosolyodom el féloldalasan, szőkés hajamat kisöpörve a szememből.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 12:07 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Kedves, hogy Rebeka a Ribi-fricska messzemenő értelmezgetése helyett inkább a néni jelzőn akad le, mire én elmosolyodom, a gyerek meg türelmetlen bólogatni kezd. Aztán felkönyököl az asztalra, és mohón a sütemény egyikéért nyúl. Se villa, se tányér - ha nem tudnám biztosan, hogy az én fiam, akár még azt is gondolhatnám, hogy Jason-höz tartozik.
- Akkor te ízléstelen vagy? - Kornél komoly, egészen szánó pillantással illeti Rebekát, majd ráncolt homlokkal felém fordul. Az előző kiegészítéseképpen még azért hozzáfűzi: - Ízléstelen sárvérű.
A kávéscsésze a kezemmel együtt áll meg a levegőben, miközben villanó zöldekkel közelebb hajolok, és szigorú vonású, mosolytalan arccal a gyereket kezdem fixírozni.
- Ha még egyszer ilyet hallok, Kornél, se lego, se Mina nem lesz, de még Pitypangot is elveszem - mondom neki fenyegetően, majd a fejemet csalódott dühvel megcsóválva, szégyenteljesen Rebekára nézek. - Sokat van Nelli nénjével, aki...
...ha kell, ha nem, édességgel és - csupán nevelési szándékkal természetesen - hibátlan aranyvérű nézeteivel tömi a fejét.
- NEM! - harsogja karamellás szájjal, mérgesvörösben játszó, nagyra fújt orcákkal. - Megmondizlak anyának és úgy kikapsz, hogy csak na!
Tudom, hogy egy pillanat és sírni fog, de nem törődöm vele. Mintha csak az időjárásról beszélgettünk volna az imént, a kávémmal együtt visszadőlök a szék támlájához, és (nem épp) felhőtlen mosollyal Rebekához fordulok. Remélem, nem akar még gyereket szegény, mert ha igen, most bizonyosan számot vet az életével. Bocsánat.
- Hagyjuk, ez a nem-korszak kikészít - sóhajtok észrevétlen, aztán a könyve felé intek az állam hegyével. - Animágia? Mégis miért? Ismerkedj inkább, pasizz, járj el szórakozni a barátnőiddel.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 14:19 Ugrás a poszthoz

Rebeka


A kérdésre, hogy Nadine szigorú-e annyira, hogy megbüntessen, ó, egek!, majdnem visszaengedem a kávét a csészébe, de aztán még éppen idejében vagyok képes a torkom felé terelgetni az éltető feketét. A szám sarka ugyan mosolyra kanyarodik, de még véletlenül sem szólalok meg. Észrevétlen, csupán a háttérből figyelem, vajon mit mond erre a könnyes szemű kiscsibészem.
- Sarokba szokott állítani - vallja be duzzogós-szipogva, és még a sütit is leteszi, hogy hihetőbb legyen, mily sanyarú sorsot szánt neki a jóélet. Hát most mit mondjak? Ért hozzá.
Leteszem a csészét, és kontroll alatt tartott vonásaim felett, komolyan bólintok párat.
- Mert megérdemled, drágám - felelem kedvesen. Egy nap majd elmesélem neki, miként bánt velem az én apám, hogy sarokbaállítás helyett ő mivel büntetett. Addig viszont higgye csak: nincs az üres, néma falnál rosszabb. Tekintetem átpártol a nőhöz, szavaira halkan kuncogni kezdek. - Áhh. Ez a gazfickó épp most árulta el, hogy kislányok szoknyája alá nyúlkál hobbiból... nincs nekem tíz évem.
Erre a könnyes szemű kiskrapek rötyögni kezd, és fejével szégyenlősen Rebekához bújik.
- Kihagyhatatlan ajánlat? - gondolkodást mímelve kérdezek vissza. - Hát, néhány évvel ezelőtt még annak számítottam, de hogy most ki van porondon, jó kérdés. Az egyik Payne vagy valamelyik Radetzky esetleg?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. május 27. 14:21
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 19:27 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Csak figyelem őket onnan, az arcom elé tartott kávéscsésze mögül; a túl sokszor büntetésben lévő, vígasztalhatatlan kisfiút és az ő nyelvén olyan jól értő fiatal nőt, és halványan mosolygok. Egészen különös érzés, mikor valaki komoly úriemberként kezeli a fiam, amikor kedves hozzá és szereti őt. Kornél piciny mutatóujjával rajzolni kezd Rebeka combján, s ritmikátlan hüppög mellé - mind tudjuk: a megértést is meg kell siratni.
- Ajajj, biztos vagy te ebben? Apa meg a szoknyák? Jobb, ha vigyázol, mert ezzel veszélyes terepre merészkedsz - figyelmeztetem kiszélesedő ajkakkal, fejemet apró mozdulatokkal megingatva közben. Kornél hangosan nevetgél, úgy tűnik, kezd valamiféle halovány fogalma lenni a nemekről és a köztük kialakuló kapcsolatokról - persze, csak úgy, mint bármely háromévesnek.
- Mina nem hord szoknyát - vág közbe a gyermek, testével egészen nekidőlve a számára most mentsvárként jelenlevő Rebekának. - És annyi soksoksok állata van, mindet nagyon szeretem. Hercegnő a legszebb. Ő Mina cicája, és apa mindig csúnyákat mond róla, ha Mina nem hallja. És Ribi néni, képzeld el, jó? Elképzelted? Szólj, ha elképzelted! Mina anyukája cicológus, és bár már nagyon öreg, mint a Mikulás felesége, tudod, Télanyu, mégis van egy kislánya. Phu, és ő olyan idegesí...
- Kornél? - szakítom félbe, míg az arcomról le nem ég teljesen a bőr. - Talán engedjük meg Rebekának, hogy ő is meséljen kicsit. Egyed a kakadudat, mert tudod, egy idő után elzöldül benne a karamella, és citromízű lesz.
Nem akarom tudni, Nadine előtt miket mond ez a gyerek rólam meg Mináról, vagy rólam és bárki másról, akivel együtt lát vagy csak valahol hall róla, és ha már itt tartunk, az sem érdekel, a szemében mennyire számítok idősnek. Bocsánatkérően pillantok át az asztal túloldalára, majd futólag a homlokomhoz nyúlok. Izzadok?
- Ó - bukik ki belőlem a megdöbbenés. Alulról, majdhogynem értetlenül nézem a vöröst; jó parti, én? Látszik, hogy nem ismer túl közelről. Hitetlenül és ezzel kapcsolatban nagyon mást gondolva nevetek fel, és a fejemet csóválva folytatom. - Szerintem Mina mást mondana. Vagy Nadine. Vagy Fanni. Vagy Annelie. Vagy...
Inkább nem folytatom. Túl hosszúra nyúlik a lista, és attól tartok, már nem is emlékszem minden pontjára.
- Az egyik Radetzky gyerek nemrég jött vissza Magyarországra. Szoktam látni a faluban, szerintem nincs senkije. Elég bunkó képe van, sántít is, meg szürcsög, és olyan idétlenül szívogatja az orrát, nem tudom - tanácstalanul megvakarom a halántékomat. - Őszintén szólva, nem a legszebb látvány, de hát, ízlések és pofonok - vakarózva megvonom a vállam. - Én köszönöm, azt hiszem, ennyi év után, megannyi kerülőúttal és félresiklott beszélgetéssel, de végül teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy révbe értem.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 27. 21:13 Ugrás a poszthoz

Rebeka


- Hát... - kezdem bűnbánóan - mondhatjuk így is - összegzem aztán félhangosan a Radetzky-ügyet, és a fejem kissé megdöntve én is nevetni kezdek. Számomra mindaz, amit ezek a férfiak képviselnek (izzadtságot-taknyot-nyálat egybefolyva, koszos-lyukas öltözetet, erőfitoktatást, farokméretegést és a másikat semmibe vevő, becsmérlő stílust - gondolom én, ugyebár -), elfogadhatatlannak tűnik, habár való igaz, sokszor a másik véglettel, Jason medencés habparty életfelfogásával sem tudok mit kezdeni.
- Nem kérem már - szólal meg közben Kornél, és a széttrancsírozott süti utolsó két falatkáját előredőlve átnyújtja nekem az asztal fölött. Azután csokis kezével Rebeka arcához ér, ragyogó tekintettel megsimogatja őt, miközben lóbálni kezdi a lábát.
- Köszi, drágám - veszem át tőle a kakadu maradványait, és kérdés nélkül benyomom a számba. A karamella már rég citromízű, de nem érdekes. - Viszont mielőtt még meggondolatlanul esélyt adnál egy őstuloknak, muszáj rákérdeznem, hogy mi van a... - hogy is hívták? - valakiddel. Mármint, volt valakid, vagy nem?
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. május 28. 11:18 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Nem szeretném megsérteni annak kimondásával, hogy ha ő nem tudja, nekem mégis honnan kellene, de aztán még éppen időben legördül ajkairól egy név, amiről feldereng előttem egy megfakult, szürke emlék. Áh, tényleg, Edmund. A mázlistát hasonlóan szerencsés névvel áldotta meg az élet, mint minket, Ombozikat. Bólintok, hogy az lesz az, szerintem én is rá gondoltam, majd a már rég kihűlt kávé utolsó két kortyát is eltüntetve értetlenül felhümmentek.
- Megcsalt? - kérdezem. Ujjaimmal végigsimítok szőrös államon, tekintetem az asztal másik végén ülő vonásait bújja. Hiába tesz úgy, mintha ez nem fájna neki, látom rajta. Eszembe jut Fanni, aki már a feleségem volt, mikor az íreknél belebotlottam Minába. És a feleségem volt akkor is, amikor a karácsonyi vásárban megpillantottam Nádját. A zajos-szagos emlékek gyors egymásutánban pörögnek le lelki szemeim előtt, és csak mikor a kávéscsésze alja halkan az asztalhoz ér, szólalok meg. - Sajnálom. Ezt megélni nem lehet egyszerű.
Megtenni annál könnyebb. Pillantásom Kornélra esik; mindennél jobban akartam őt. Felrémlik az erdei túra, Nadine tekintete, a benne megcsillanó kérés-kérdés, az enyémben pedig tudom, ott ragyogott a válasz. Mindennek ellenére, ahogy az életünk alakult, akiket megbántottam, akiket elhagytam..., semmit sem csinálnék másként, és azt hiszem, ennél a világon nincs jobb érzés. Elmosolyodom, ahogy nézem a gyerekemet. Ő Rebekával van elfoglalva, ragacsos ujjaival már a vörös tincsek között túr, és ki tudja, min nevetgél. Boldognak látszik és hiánytalannak.
- Te magad mondtad - jegyzem meg felemelkedő szemöldökkel, aztán elvigyorodom. - Még hogy a nők mindenre emlékeznek, igen, igen, persze. Kint ültünk a tetőn, lyukasagyúkám, és rozéfröccsöt ittál.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 11. 17:48 Ugrás a poszthoz

Zója


Arcomat oldalra fordítva állok meg, s miután mutatóujjammal lejjebb tolom az orromon ülő napszemüveget, kérdőn felszaladó félszemöldökkel vetek egy kétes pillantást a jobbomban lógó óriási táskára. Egész nap sütöttünk-főztünk, meggrilleztünk hatféle húst és megannyi zöldséget, ehető muffinokat tettünk teljesen ehetetlenné, díszítettünk tortát, szedtünk epret és cseresznyét meg egy csokor virágot a Mamának. Mindez után Kornél nettó két falat hús után döntött úgy, hogy ideje továbbállni az asztaltól, Mina meg úgy bekajált az égigérő tejszínhabbal, gumi- és pezcukorral teleszórt triplacsokis muffinból, hogy a zöldségeket is csak azért döfködte a villájával, hogy a gyerek azt higgye, eszik. Én pedig, ahelyett, hogy kiselőadást tartottam volna a családomnak a pénz értékéről, ételhordókba pakoltam mindennek a felét, és...
- Épp hozzátok tartok - jegyzem meg a padon, nos, mint egy jólszituált hajléktalan üldögélő nőnek, és mutatóban felé emelem a táskát. Aztán elnyomok egy feszültséggel teli sóhajtást és leülve mellé a táskát és a virágot is magunk közé teszem. - A lányod neveletlen, tudtad? - sandítok át rá, és ha morgós hangomból nem is, hát a homlokomat keresztező borzasztóan mély ráncokból sejtheti, hogy dacos vagyok.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 11. 17:50
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 11. 18:23 Ugrás a poszthoz

Zója


A kérdésre egy mozdulattal tolom vissza a napszemüveget a helyére, hogy karbafont kezekkel, jelentőségteljesen elforduljak tőle, és az utca népét kezdjem figyelni. Nem mintha lenne a közelben bárki is. Egy árva lélek sem.
- Engem nem szoktak kidobni - mondom megjátszott sértettségemben gyorsan felszegett állal, még a számat is szorosan összezárom, hogy csupán egy vékony kis vonal látszódjon belőle. Nem, egyáltalán nem haragszom Zójára, még csak nem is neheztelek rá, sőt, ha jobban belegondolok, ezekben a pillanatokban senkivel sem lennék szívesebben. Sunnyogva tűzök az előzőekhez némi pontosítást. - Mindig magamtól jövök el.
Aztán, bárhogy is visszakozom, mégis elnevetem magam. Szívből jövőn és egyre hangosabban, amitől megrázkódik az ember válla. Jaj, jaj, Zója, Zója. A fejemet hátradöntöm, és úgy, oldalasan fordulok felé.
- Hmmm, ez érdekes. De ne haragudj, nem te nevelted az első tizennégy évben? A pszichológusom szerint az első időszak a legfontosabb, de ha hülyeségeket beszél, megadom a címét, hogy panaszlevelet írj neki - mondom higgadtan, egyetlen vonásom sem rezdül közben. Iszonyú szemtelen vagyok, igen, tisztában vagyok vele, de azt is tudom, hogy Zójával lehet, vagy ha másnak nem is, hát nekem szabad, mert tudja, hogy a vicc mögött olyan tisztelettel adózom előtte, akárha az édesanyám lenne.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 11. 18:55 Ugrás a poszthoz

Zója


Bírom, tűröm, megvárom, ismételgetem a szavakat, miközben nagyon erősen koncentrálok, hogy egyetlen vonásom se áruljon el. Nem nevetek, nem mosolygok, se a szám, se a homlokom nem mozdul, de még a szemeimre is ügyelek, pedig azokat fekete lencse takarja. Aztán a drága nő elhallgat, én pedig teljesen nyugodt, teljesen békés, teljesen illedelmes hangon csak ennyit mondok:
- Zója, én rád céloztam - ejtem ki a szavakat, és az ajkaim máris széles vigyorra nyúlnak. A szemöldökeim nevetés közben összeszaladnak, a szemem körüli szarkalábak elmélyülnek. Életemben nem jártam más pszichológusnál, kivéve, amikor a javítóintézetben kirendeltek mellém néhány független doktort, azokat a helyzeteket viszont valljuk be, elég nehéz lett volna kikerülnöm.
Sóhajtok egy jóízűt.
- Nem, nincs semmi baj Minával, csak... - gondolataimba merülve próbálom megtalálni a jó szót. - Ez a rengeteg kaja meg az a sok játék. Túlkényeztetjük a gyereket. A mindent megadni nem egyenlő azzal, hogy mindent megvegyünk és megcsináljunk neki, nem? Egy szegény ember is képes mindent megadni a gyerekének.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 12. 16:18 Ugrás a poszthoz

Zója


Összefacsarodik a szívem, de egyetlen vonásom sem rezzen. Csendben, az évek, sőt évtizedek alatt semmit sem öregedő arcát nézve hallgatom őt. Egyszer-egyszer egyetértően bólintok, máskor annyira elgondolkodom, hogy észre sem véve az önkéntelen mozdulatot, beharapom az ajkam.
- Szerintem nagyon jól csinálja - szólalok meg végül. Szoktam mondani neki is, esténként vagy ha napközben épp mindketten otthon vagyunk, és ahelyett, hogy kicsit élveznénk a közös létezést, inkább átcsábítjuk magunkhoz a gyereket. Fárasztó, ezen nincs mit szépíteni. De abban egészen biztos vagyok, hogy ha egy nap édesanyává válik - bízom benne, hogy általam és mellettem -, akkor tökéletesen helyt fog állni. Elég csak ránéznem Kornélra, aki megveszik érte, és noha talán még mindig engem tart a legjobb barátjának, érzéseim szerint Mina bármikor lelökhet az egyébként féltve őrzött trónomról.
- Dwayne hogy van? - kérdezem aztán. - Valamikor beszélnék vele. Ha ráér.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 13. 12:12 Ugrás a poszthoz

Rebeka


Nos, igen. Ez így más - valahol. Ugyanakkor nem is kérdés, hogy fájó, hiszen a kimondatlan is létezik és hat, sokszor jóval erősebben, mint az éjszaka sötétjében egymás közé suttogott szavak. Rémisztően csodálatos, az embert még a hideg is kirázza, ha csak belegondol, hogy a teste mélyén, valahol a lelke középpontjában megszülető érzések szavak nélkül is képesek kommunikálni, kapcsolódni és metamorfózisba lépni egy másik testben formálódó érzéshalmazzal. Két fizikai test rejtekében meghúzódó lelki lét, mint kérges fába vájt odú, anélkül érti egymást, hogy a fizikai valóságot hangok töltenék meg. Hát ennyi volna a mindenség értelme? A kapcsolódás és a gyermek képében megszülető közös lenyomat? A te és én eggyé válása.
- Lesz más - mondom szűkszavún. Mert mindig jön más; helyette is, helyetted is. Iszonytató érzés, gyomorforgató és elkeserítő, de így van. Aztán egy idő után valahogy még fájni is elfelejt a gondolat, hogy pótolható vagy. Hogy valaki sokkal inkább passzol a másikhoz, mint te valaha is tudtál, hiába feszültél meg az erőlködéstől. - Vagy már van is?
Elmosolyodom, és sóhajtva fészkelődni kezdek. Kornél jól lakott, sértegetett, rúgkapált és mázolt illetlenül, szóval akár haza is ehet minket a fene, hátha rá tudom venni egy kis délutáni szunyókálásra, és így talán sikerül elkerülni az altatás előtti véget nem érő hisztit, amit egyébként már otthon, az anyjának fog leművelni, és tudom, hjaj, tudom, hogy Nadine nagyon, de nagyon fog érte szeretni. Ha nálad van, Noel, mondja mindig szegény, estére képtelenség vele bírni. Mintha egész nap édességgel tömnéd. Pedig nem. Tényleg nem.
- Gyere, drágám - szólok a kissrácnak. - Nézzünk valami finomat Minának, aztán induljunk.
- Neeeem megyünk - rázza meg a kis a fejét azonnal, és a csokis tenyerével tüntetőleg rá fog Rebeka combjára. - Nem akarooook!
- Kornél, nézd csak azt a vastag könyvet ott - mutatok az említett animágia tankönyvre. - Rebekának azt mind el kell olvasnia, és ha itt maradunk, sosem végez vele. De megígéri nekünk, hogy egy délután átugrik hozzánk, ugye, Rebi néni? Köszönd meg a közös sütizést, aztán pucolás.
Kornél arcára mélységes ellenszenv költözik; úgy acsarkodik, mintha a világ legrémesebb feladata elé állítottam volna. Dehát semmi baj, kezdek hozzászokni ehhez az utálatos kis pofázmányához, amivel ilyenkor rám néz. Egyébként fogalmam sincs, melyikünktől örökölhette ezt a stílust, de azért szentül próbálom hinni, hogy Nadine volt ilyen piszok kiállhatatlan gyerekkorában.
- Nagyszerű, mutasd meg Rebekának, milyen ráncos kis törpe vagy néha - mondom neki higgadtan, aztán nevetve felállok. - Amúgy el se hinné nekem, hogy ilyen is tudsz lenni, szóval hajrá, kisfiam. Megy ez még ennél jobban is, nem? Erőltesd még, ez az, nyomjad neki.
Karjait szorosan egymásba fűzi, úgy nyújtja ki a nyelvét rám, majd könnyes kiskutyaszemekkel Rebekához fordul. Jaj, Merlinem, gyerele.

Óráknak tűnő izzasztó percekkel később, mikor suttogva ezerszer is bocsánatot kértem a nőtől, és úgy tettem, mintha nem látnám az együttérzést mímelő, egyébiránt lesajnáló pillantásokat, jobbomban a síró gyerek csokis kezével, balomban meg a hatféle süteménnyel elindulunk haza, hogy a féktelennek ígérkező tombolás már otthon, a négy fal között vegye kezdetét.

//  Love //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 13. 12:16
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 15. 07:44 Ugrás a poszthoz

Zója


Először csak meg-megingatom, majd hevesen rázni kezdem a fejem, nem, nem, nem, dehogyis, tévedsz, Zója. A szívem pumpál, mert igaztalannak és nagyon igazságtalannak érzem Minával szemben, amit mond. Felmagasztal engem, miközben a lányára nehéz esetként gondol, és ez minden, csak nem igaz. Talán fordítsunk rajta egyet. Ajkaim elnyílnak; beszívom a nyárillatú levegőt, aztán futólag végigsimítok a homlokomon.
- De - szólalok meg lágyan. - Igazából nagyon is könnyű vele. Mikor velem volt sohasem fordult magába; már az első hozzá fűződő emlékeimben is állandóan beszél, mintha nem tudná befogni - nevetem el magam a megelevenedő emlékre - és nagyon kedves, tudod? A szó legszebb értelmében. Úgy képes törődni, hogy közben átlép saját magán. A saját vágyain, érzésein, olykor még a szükségletein is. Elfogadó. Nagyon, nagyon, Zója - ingatom a fejem. - Szereti a gyerekemet, akit egy másik nő szült – tekintetem elkomorul. - Büszkék lehettek rá Dwayne-nel.
Tartok egy aprócska szünetet, merengek valamin, ami egy ideje már foglalkoztat, de még senkivel sem beszéltem róla.
- Nem tudom, hogy a vélavér miatt van-e, hogy így kötődik hozzám, de ha így is van, nincs nálam szerencsésebb. Hosszú volt az út, tudom, de elhiszed, ha azt mondom, valahol a lelkem mélyén már kamaszként is biztos voltam abban, hogy mi ketten egyszer valóban egymásra találunk?
Olyan természetes vele beszélgetnem, mint édesanyámmal vagy a nővéremmel, Sacival. Előttük a legbelsőbb, legfélelmetesebb gondolataim is felszínre törhetnek, hiszen tudom, hogy náluk biztonságban lesznek. Ilyen kapcsolatom a mai napig nincs férfival, még Jasonnel sem. Talán az apám miatt nem alakult ki egy sem, talán a lánytestvéreknek köszönhetően, vagy, mert a férfitársaságok egész egyszerűen másként működnek.
- Sunyít? - kérdezek vissza felszaladó szemöldökkel. - Dwayne mindig sunnyog valamin. Mióta érzed, hogy valami nem kerek?
Ráérősen megvakarom az állam. Nagyon remélem, hogy nem keveredett bele semmi hülyeségbe az öreg, és különösebb ostobaságon sem töri a fejét, mert ha megöleti magát, abba Mina beleroppan.
- Nem - mosolyodom el, miközben ujjaimat karomat simító kezéhez érintem. - Minden rendben, csak megnézném hogy van.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 15. 07:54
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 15. 15:22 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Már el is felejtettem, hogy a kastély falain belül még a nagy nyári meleg ellenére is milyen jólesően hűvös van. Festmények, folyosók, szobrok és lépcsők váltják egymást, én mégsem nézelődök; úgysem ismerek egyetlen szembejövő arcot sem, ahogy ők sem tudhatják, én ki vagyok. Egy idegen, valamikori öregdiák, akiből még mindig képes rossz érzést kiváltani a defenzori irodába vezető út.
Nem tudom, miért szorul össze a torkom, hogy miért reszket meg két ujjam között az ingem legfelső gombja, mikor a jellegzetes, családi kopogtatási minta előtt igazítok egyet rajta. Dwayne a kamaszkori emlékeim biztos pontja, soha nem bántott. Mégis, az iránta érzett tiszteletem keserű tartással vegyül.

- Szia - köszörülöm meg a torkom, és rápillantva behajtom magam mögött az ajtót. Az orromba doh meg régi bútor elnyűtt bőr és szövet szaga tolul. - Reméltem, hogy van rám néhány perced, kettesben.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 17. 11:23 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


A felém repülő dolog elől reflexszerűen bár, de azért szemrebbenve s meginduló szívvel hajolok el. Pillantásom követi a magábagyűrt és Dwayne meztelen lábfejéből ítélve használt zoknigombóc útját, miközben finoman behajtom magam mögött az ajtót. Zójának igaza volt, gondolom azonnal, ahogy a szottyadt narancs melleti puha gyerekjátékot meg azt a néhány gumilabdát kérdés nélkül, néma egymásutánban visszarugdosom az asztala mellett álló férfinak. Aztán, csak úgy kíváncsiságból felkapom a földről a már fényét vesztett, ősöreg cikeszt. Gyerekkoromban fogtam ilyet utoljára, apám jól meg is vert utána, hogy engedély nélkül kihoztam a dolgozószobájából.
- Öhm - hagyja el a számat a semmi, és vonásaimat akaratlan is megszínezi valami, valami furcsa, mintha többé már nem lennék biztos Dwayne épelméjűségében, ami baj, mert eddig én voltam a hülye a problémás a családban. Szemöldököm kérdőn megemelkedik; eddig sem voltam egészen biztos abban, hogy a mai lesz a legjobb nap arra, hogy eljöjjek hozzá, de körbenézve... apró, ajkaim között kiszökő sóhajjal azért mégiscsak beljebb sétálok. Tekintetem a kanapén alvó gyerek felé vándorol, végül kiszélesedő mosollyal visszafordulok Dwayne felé. - Soha nem láttalak még unatkozni. Talán ezért aggódik érted Zója.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 17. 12:18 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Hogy ne legyek útban, arrébb állok, és melléhelyezkedve, mellkasom előtt könnyen összefont karokkal figyelni kezdem, amint némi felkészülési idő után ütőjével hátsónlendíti a kis gumikacsát, mire szerencsétlen elődei példáját követve, sippanva nekivágódik a falnak, hogy aztán vigyorgó csőrrel épp velünk szemközt pottyanjon a földre. Belenézek ránk meredő sötét szemébe, aztán ujjaim közt a cikeszt forgatva Dwayne felé pillantok.
- Mert furán viselkedsz - felelem. - Minában többször is megfordult már a gondolat, hogy esetleg beteg vagy, csak titkolod előlünk. Engem nem zavar, nem kell elmondd, ha így van, de tényleg olyan, mintha lenne valami.
Nem, nem az nem zavar, ha beteg, nyilvánvalóan, csak nem szeretném túlságosan is belemártani magam a privát életébe. Már ha ez egyáltalán lehetséges mifelénk. A családunk ugyanis - főként a nőtagok - nem veti meg a mindenféle, de leginkább határokat nem ismerő csitcsetet.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2022. június 17. 12:19
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 19. 12:19 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


A nevem hallatán ugyan összeszorul a torkom egy pillanatra, de aztán egyetértő nevetéssel nyugtázom, hogy ez a hasonlat, végülis nem is áll távol a valóságtól. Nem, belegondolva a szkenner igencsak találó. Persze az is lehet, hogy a Mácsai lányok csak túlzottan jól ismernek minket, és már egyetlen vonásunk egyetlenegy aprócska rezdüléséből tudják, merre jártunk, mit ettünk és kivel beszéltünk aznap. A gondolatainkról már nem is beszélve.
- Nem - rázom meg óvatosan a fejem, és oldalasan szuggerálva őt, várom, hogy végre levegye a szemét a fal tövében tornyosuló zokni- és játékkupacról, és rám nézzen. - Magam miatt jöttem.
Ennek pedig semmi köze Zója és Mina aggodalmaihoz, vagy Dwayne egészségügyi állapotának esetleges romlásához. Nem várom el tőle, hogy az ütőt letéve a székébe ereszkedjen és szemben magával engem is hellyel kínáljon, csupán annyit szeretnék, hogy mikor beszélek, a pillantását ne egy sípoló gumikacsa élvezze.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 19. 12:36 Ugrás a poszthoz

Zója


Míg csendben figyelem, ahogy ő krumpliról krumplira halad, én a szavait forgatom és rágom meg magamban. Érthetetlen, hogy ezidáig soha nem beszélgettünk a vélavérről, viszont most egyre több kérdés fogalmazódik meg bennem. Balommal hátrasimítom szemembe lógó piszkosszőke hajamat, aztán elnézek a tér felé, és néhány pillanatig a szökőkút csobogó vizére meredek. Ezernyi emlék tolul elém - abból az egyetlenegyből, ami a kúthoz köt.
- A vélavér miatt szeretem? - fordítom vissza arcomat Zója felé, a hangom egészen mély és kemény. A válasz nem változtat semmin, legyen így vagy úgy, tudom, hogy azellen, ahogy érzek, semmit sem tehetek. Ez az egész jóval feljebbvaló nálam, nekem sem erőm, sem ráhatásom nincs az életem ezen részletére. Megpróbáltam nélküle, többízben is, házasságom és gyerekem is született akkoriban, mikor távol voltunk egymástól, mégsem találtam a helyem. Ma már hiszek az elrendeltetésben, és abban, hogy mi egymásnak születtünk. Abban, hogy ő nekem született.
- Beszélni fogok Dwayne-nel - mondom nem ígérve semmit, talán mégiscsak adva Zójának némi megnyugvást.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 13:17 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Vetek egy pillantást a kanapén épp az igazak legszebb álmát magáénak tudó gyermek felé, majd visszafordulok, és karjaimat leengedve szembefordulok a férfival. Az ujjaim között forgatott cikesz időközben kezdi átvenni a testhőmet, az a lassú morzsolgatás alatt egyre forróbban ér a bőrömhöz.
- Szeretném hivatalossá tenni a kapcsolatomat Minával – mondom megiramodó szívvel. Pillantásom az övét keresi, érzem, ahogy pumpáló mellkasomból, mint egy nyughatatlan fészekből zsibbadás ágazik szerteszét, a testem minden létező tagjába.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 19:17 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Mivel eredeti elképzeléseim mindegyikében - így vagy úgy, de - szerepelt a részéről egy igen kövér és nem különben határozott NEM, most nem is igazán tudok mit kezdeni azzal, ahogyan reagál. Ennyi? Na ne szórakozz. Még a végén kiderül, hogy komolyan eljárt fölötte az élet. A cikesz megáll a kezemben, a pillantásom azonban nem engedi vonásait.
- Te vagy az apja - felelem végül, és egy finom, alig-alig észrevehető levegővétellel folytatom. - Ezúttal szeretném jól csinálni. Legmélyebb tiszteletem jeléül jöttem el hozzád, hogy elkérjem tőled a lányod kezét. Kiskamasz korom óta ismersz, és ha az életem minden részletéről nem is, de azért sok mindenről tudsz. Én csak egy módon tudlak biztosítani arról, hogy komolyan gondolom Minával, ahhoz viszont szükségünk lesz egy harmadik személyre.
Egyértelmű, hogy a mágusok legszigorúbb esküjére célzok, amiről - ha megköttetik - még csak tudnia sem kell Minának. Ő bízik bennem anélkül is, na de hogy Dwayne mit érez velem kapcsolatban, azt a jóég sem tudja.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 19:36 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Ó, de még milyen régóta sündörgök. Végre már, éppen ideje volt. A mosoly szemtelenül türemkedik egyre feljebb és feljebb, egyenesen a szám szegletébe, és bár még az ajkamat is beharapom, hogy visszafogjam, akkor meg a szemem szélére, a szarkalábaim közé mászik. Hiányzott ez a férfi, az, akiben erő van, hangjában tekintély parázslik és aki a testén keresztül sem engedne a lánya közelébe. Csakhogy már ott vagyok, és ezt ő is tudja.
Bólintok. Egyetlen kérdésem van:
- Miért? -
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 20. 19:54 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Nehéz hova tenni ezt a választ, de hozzászoktam már, hogy Dwayne éppen csak egy árnyalattal másképp látja a világot. Mondjuk úgy, van némi szemléletbeli különbség kettőnk közt.
- Tévedsz, ha azt hiszed, azzal, hogy ide jöttem, kevésbé vagy egyáltalán nem tisztelem a lányod, Dwayne - mondom higgadtan, a kezeimet udvariasan összefűzve a hátam mögött. - Azzal, hogy most itt állok előtted, az irántad érzett tiszteletemnek próbálok hangot adni. Jobb apám vagy, mint a sajátom valaha is volt, tudod?
A végén csak megremeg a hangom, de ez most nem fontos. A lényeg, hogy megértse amit szeretnék. Hiszen megkérhettem volna enélkül a felesleges kör nélkül is Mina kezét - és feltételezem - igent mondott volna, csakhogy nem akartam, hogy tőle vagy Zójától tudja meg. Mert én akartam elmondani neki.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 23. 13:03 Ugrás a poszthoz

Zója


Hangjának határozottsága nem csak őt, de engem is meglep. Szinte azonnal elmosolyodom, és valamiféle nevetésfoszlány is kiszökik ajkaim között. Ez érdekesnek ígérkezik; balommal a pad korhadó fatámlájának tetejére könyökölök, és egész testemmel felé fordulok. Szeretem azt, ahogy mesél, és igazság szerint már csak azt is, ahogy beszél. Igen, azt hiszem, azt, hogy egyáltalán beszél. Legyen szó pszichoszomatikus élményekről vagy az életét a mellein keresztül kiszívó gyermekeiről, lényegében mindegy. Utóbbiról mondjuk szeretek nem tudomást venni, főleg nem (még véletlenül sem!) elképzelni a jelenetet. Mégiscsak az anyósom lesz egy nap, ha elég szerencsés vagyok, így jobb elkerülni a kétes helyzeteket.
A belőle áradó nyílt könnyedség viszont - számomra érthetetlen módon - átragad a hallgatóságára, annak méretétől és összetételétől függetlenül, és én ismeretségünk kezdete óta azt hittem, hogy ezért a vélavér felelős. Azért issza mindenki a szavait, azért akarok a közelében lenni és a figyelmét magaménak tudni.
- Nagyon szeretne egy gyereket - szólalok meg aztán, mikor már rég nem hallani a hangját. Sarahról jut eszembe meg a sütiről, ami valahol a táska legmélyén lapulhat. Habár kár volna azzal áltatnom magam, hogy egyébként, csak úgy minden ok nélkül nem szoktam gondolni rá. Mert de. Sokszor, csak inkább nem hozom szóba. Szívem szerint még hozzáfűzném azt is, hogy tőlem, de ezzel nyilván Zója is tisztában van, az egyetlen új információ annak oka lehet, amiért egyelőre nem tettünk semmiféle ilyenjellegű bejelentést. Nem mintha olyan régre nyúlna vissza a szabad út kezdete, és ha őszintén magamba nézek, akkor eddig talán jobb is, hogy nem érkezett meg az életünkbe. Még van néhány dolog, aminek a helyére kell kerülnie azelőtt, hogy ő teljessé teszi az életünket. - A süti meg ott van, keresd meg nyugodtan, az egész táska kaja a tiétek. De ha szeretnéd, szívesen meghívlak a cukrászdába is.
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 23. 14:20 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Az apámat illető megjegyzésére és a láthatóan zavart viselkedésére megengedek magamnak (és neki is) egy halvány mosolyt, majd finoman megvonva a vállam halk, amolyan mit van mit tenni hümmentéssel nyugtázom az elhangzottakat. Ez tény; nem az én apám volt az évszázad szülője, a hiánya mégis rajtam ül és emészt. Hol görcsösen, hol tompán, de jelen van. Szinte mindig. Kornélon ráadásul napról napra egyre inkább kiütköznek a nagyapja vonásai, amivel csak lassú és nehéz léptekkel vagyok képes megbarátkozni. Furcsa gondolat, hogy néhány év múlva talán Dwayne-t is viszontlátom majd a még meg sem született gyerekemben.
- Köszönöm - mondom szűkszavún, és remélem érti, hogy ebben az egyetlen szóban minden érzésem, hálám és gondolatom benne van. Még az a halvány mosoly is ott ül a számszegletében; nem múlt el, és most sem múlik, ahogy közelebb lépek hozzá, és az eddig hátam mögött összefűzve tartott kezeimen engedve, jobbommal a vállához érek. Nem mondok semmit, csak a tekintetét szeretném látni még egyszer, hogy tudjam: biztosan rendben vagyunk. Aztán elfordulok tőle, és az ajtóhoz sétálok. Onnan még egy széles vigyorral visszanézek rá, a balomban maradt cikeszt közben felmutatom. - Ezt megtartom.
Apám dolgozószobájából soha nem vihettem ki büntetlenül egyet sem. Igaz, nem az ő dolgozójának ajtaja csukódik mögöttem, ahogy az is vitathatlan, hogy Dwayne sem ő. Ennek a szerencsétlen cikesznek pedig jószerével még szárnya sincs, amit használni tudna. Hiába, a bennem élő kisgyerek most mégis felhőtlenül boldog, mert megszerzett valamit a férfitól, akire felnézhet és akire számíthat. Aki néha visszapofozza a helyes útra, máskor kiröhögi, de a szemében mindig ott ül valami, ami kiismerhetetlen, de szeretettel teljes.  
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2022. június 27. 14:03 Ugrás a poszthoz

Zója


Én magam habár nem fogalmaznék ilyen szigorú tényszerűséggel, hiszen rólunk van szó, az elmúlt pár hónap azonban valóban Zója szavait támasztja alá. Az, hogy mikor vagy hogy egyáltalán teherbe esik-e a drágám, kevésbé foglalkoztat, mint az, hogy látom rajta a gyötrődést - ha az néma és mosoly mögé bújtatott is. Nehéz viselni a másik feled fájdalmát, ha nem tehetsz ellene semmit. Abba bele sem gondoltam, hogy nekem ez csak néhány hónap, neki viszont minden ciklus végével egyre csak növekvő keserűség-, kudarc- és csalódáshalmaz.
A fejemet elfordítva pillantok el Zójáról, és míg a pad támláján tartott kezem ujjai egymást morzsolgatják, én a megoldáson gondolkodom.
- Nem készülünk fel semmilyen csalódásra - utasítom el szárazon már csak az egyébként együttérző és jóságos felvetését is, miközben a szökőkút márványfalát bámulom. Aztán visszafordulok hozzá. - Létezik bármilyen módszer, amivel könnyebbé tehetném a fogantatást?
Nem tudom, érzi-e a bennem gyökerező változást; hallja-e a hangomban, látja-e a mozdulataimon, a tekintetemben, de mióta elment apám, hajlamos vagyok azon kapni magam, hogy más vagyok. Egyszerűen más lettem. Földhözragadtabb, felnőttebb, a problémák helyett a megoldásokat kereső férfi. Talán célratörőbb, törtetőbb, erélyesebb és feszesebb is. Aranyvérűbb. A család sorsa ezentúl az én kezemben, vele együtt pedig a döntések súlya is az én vállamat nyomja, és az az igazság, hogy kezdem megérteni, milyen nehéz is a családfői lét; az a rengeteg hiszti, sírás-rívás és engedetlenség, ami a négy fal közt zajlik... felzabálja az ember idegeit.
Szavaira azután vele együtt én is elnevetem magam.
- A helyedben a saját látásom romlásáért is szorítanék - jegyzem meg kiszélesedő mosollyal. - Dwayne se lesz már fiatalabb.
Egy nappal sem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes hozzászólása (3521 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 108 ... 116 117 [118] Fel