Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mondták már - szám szegletében halványan jelenik meg a felfelé ívelő apró gödröcske. - Nincs mit, útba esett - aprót vonok vállaimon. Hát persze, hogy útba esett, hiszen eleve arra kanyarodtam. Nélküle idejönni valószínűleg felért volna egy kivégzéssel, én pedig szeretek élni.
- Huh, jó - valamivel megkönnyebbültebben szusszanok fel, vállaim megereszkednek az információ hallatán. Minimális tartás így is ragad még bennük, amennyi eleve hozzánőtt már az alakomhoz, az előbbinél viszont határozottan kényelmesebb mozdulatokkal csúsztatom magam elé az egyik elővett poharat, csavarom le a narancsleves doboz kupakját, s töltök elegendő folyadékot magamnak. Máris minden jobb így. Helyet foglalok az egyik széken, bal lábam kinyújtom míg jobb sarkam felhúzva támasztom meg azt a szélén. Könyököm végigfektetem így térdemen, s ujjaim az üveg szájának széleire tapasztva, kisebb félköröket leírva moccintom jobbra-balra, amíg hallgatom.
- Kocsival vagyok - apró, fintor-szerű szusszanással reagálok az ivás tényére. Nyilván léteznének lehetőségek vagy tehetnék apró utalásokat rájuk, ugyanakkor továbbra is van bennem némi természetes tartózkodás az ittas vezetéstől. Nem mintha a hoppanállás biztonságosabb volna, maradjunk annyiban, hogy igazából egyetlen utazási technika sem kellően biztonságos A-ból B-be. Az olyan nyomulós dumák meg, hogy "de ha marasztalni szeretnél" túl alpáriak.
Apró bólogatásokkal kísérem végig, ahogy témára térünk, kortyolok a narancsomból.
- Gyakorolgattam - adok választ szóban is, felszusszanva dőlök hátra. - Szerintem a felületes területekkel már egész jól állok - ezt ő is kényelmesen felmérheti, elvégre, a belépés szinte már átlagosan könnyűnek tekinthető - ha nem lennék felkészülve arra, hogy hogy konkrétan bármikor megteheti, esélyesen én sem venném észre a rezdülések leheletfinom, pillanatnyi egyenetlenségét. Ez nem feltétlenül az okklumencia gyengeségének hiánya, a legilimentorokról általánosan elmondható, hogy mire a bejegyzéshez szükséges vizsgára kerülnek, a legtöbbjük már elsajátította olyan mértékben a mágiát, hogy észrevétlenül alkalmazzák azt másokon. Ezért kell az állandó védekezés. - Úgyhogy elkezdtem beljebb haladni, nehezíteni meg mozgatni... ilyenek.
A falak alapvetően egyszerűek. Épp csak annyira magasak és épp csak annyira szilárdak, hogy az ember ne tudjon átmászni, átugrani, átlépni, átlátni, vagy úgy bármilyen módon keresztülgázolni rajtuk, ellenben, ehhez a periférikus helyezkedéshez mérten, ahol a bejárat is van, a folyosók kényelmesen tágasak, világosak, gond nélkül lehet sétálgatni a kanyarokban, és itt még a zsákutcák sem olyan komolyak.
Egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #teatalkGIF



Egy narancsosat vonok éppen orromhoz és jólesően hümmögök. Aztán támogatóan bólogatok a megihletődésére. A tea fantasztikusan klassz ajándék szerintem. Főleg, ha tudod, nagyjából ki mit szeret. Ha nem, akkor is. Mert még ha valaki nem is nagy teás, valószínűleg eljön az a pillanat, amikor szívesen fogyaszt el egy bögrével egy hűsebb napon és kényelmesedik el, pihen picit, talán még eszébe is jutsz, miközben kortyolgat.
- Változó, de inkább a fekete teákat szeretem. Earl Grey, English Breakfast meg ír-krém. Viszont tök érdekes, mert egy ideig nem igazán kedveltem a rooibost, aztán az elmúlt egy-két évben tök szívesen iszom - ered meg a nyelvem rögvest. Eleve szeretem lázasan mondani a magamét, hát még, ha mondjuk teáról meg időjárásról van szó, ugyebár.
- Mindent sok cukorral és a feketéket tejszínnel - teszem hozzá ezt az igazán fontos infót. - Citromot nem szoktam - rázom a fejem, arcomon egy kis fintorral. Mások meg a tejszínre fintorognak, tudom. Oké, nekem semmi bajom a citrommal különben, simán megiszom úgy is, ha azzal kapom, viszont eszembe nem jutna úgy ízesíteni magamtól. - Neked? - kérdezek vissza, ahogy rájövök, ezt nem tettem meg. Az a helyzet, a világ iránti általános lelkesedésem miatt sokaknak fel sem tűnik, de én nagyon keveset érdeklődöm, kérdezgetek és sokszor visszakérdezni sem szoktam. Úgy kell külön emlékeztetni magam rá, hogy megtegyem. Viszont ez nem szokott baj lenni, ahogy nézem, mert a másik úgyis szívesen nyilatkozik enélkül is. Hiszen látja rajtam, attól még érdekel és figyelemmel hallgatom, hogy külön nem kérdezem.
- Tényleg olyan - hunyorgok, orráncolva a dohos szekrényre, majd nevetek kicsit. - Vegyél valakinek, akit nem annyira szeretsz - viccelődöm. Annak nyilván semmit sem veszel, akit nem bírsz. Ugye?
- Ú, ez jó - kerekedik el a szemem és hevesen nyomok oda Annienek egy mangós őszibarackosat, ami a Napfalat nevet viseli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem a nő az első, aki ezt mondja, de szerintem olyan még nem született a világra, aki ezt komolyan is gondolta. Na, nem mintha ez engem zavarna, nem szorulok rá mások jóindulatára.
- Nem, igazira gyúrok, nincs pénzem ilyenre. Mármint, van saját kocsim, de a nagy Ő-re gyűjtöm a zsét - tártam szét a karjaimat tanácstalanul, mert kellett nekem az a Mustang, aki mercedesekre buzul, az csak nem tudja értékelni a vintage-et. Bárkivel megeshet, nem lehet mindenkinek olyan kifinomult ízlése, mint nekem. Megesik az ilyesmi. - Majd meggondolom, ha nem találok olyan modellt, ami megfelel, lehet, hogy veszek egy kisautót.
Aztán felnagyítom és úgy teszek, mintha nem lenne halálosan szánalmas a tény, hogy nem találok egy olyan modellt az álomautómból, amire nem menne rá a teljes vagyonom a felújítás során. Inkább meghúzom az üveget, ami nemrég jutott a birtokomba.
- Nem vagyok az a tipikusan pozitív alkat, talán a neveltetésem teszi - nevettem el magam hangosan, mert anyám nem épp a támogatásáról híres, vagy arról, hogy annyira derűlátó lenne. Megdöglesz te is, kisfiam, mert nem lettél ügyvéd. Vagy valami hasonló balfaszság, ami éppen eszébe jut. Ezek a rendőrök...
Gyorsan túl is esünk a bemutatkozásokon, szerintem azt hiszi, viccelek, pedig nem így van, főleg ha a főnökről vagy arról a kevés idiótáról van szó, aki mondjuk tud a kondíciómról. A nő pár pillanatig turkált az egyik szatyorban, majd egy nagyon látványos mozdulattal előtépte a pulóvert, amit aztán elém is tartott. Enyhén felszaladt a szemöldököm a mozdulatra, aztán a tényre is.
- Kinek veszel te ekkora darabokat? - kérdőjeleztem meg a méretválasztást illeően, mert nem vagyok alacsony darab, de elég passzent hozzám a felső. Megfogom végül reflex szerűen, mielőtt még lezuhanna a földre, mikor ő ellép. Kissé oldalra fordulva az egyik lábam is fellibbentettem, pózba vágva magam. Nagyon jól állna nekem ez is.
- Könyörgöm, született modell vagyok - vetettem hátra a fejem látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
Csattanó? Nos, csattanó az nincs, hacsak nem nevezzük annak azt a pillanatot amikor erre Martin is rájöhet. Bocs de nem én állítottam túl magas elvárásokat, nem az én hibám. Szó nélkül adja át a papírokat, még int is melléjük, hogy "csak tessék", közben meg azért már kezdi ő is unni a dolgot, minek kell itt ezt húzni ennyi ideig? Odaadja, átveszi, innentől kezdve majd ők foglalkoznak vele... Aha, miért ilyen lusta itt mindenki, hogy vissza akarják pofozni a munkát arra aki hozza?
- Az előtt vagy után kellett volna elküldenem a levélpostával, hogy az tüzet kezdett köpködni magából? - húzza fel szemöldökét a cinikus szólam végére. Nagyon kedves Martintól, hogy így érdeklődik a módszereik felől, azonban mint azt már észre lehetett venni ma Sonja körül minden megbolondul - miért pont a levélposta lenne ez alól kivétel? Ha tudná a férfi hány levelet kellett ma már újraírnia mert azok elégtek amikor már épp kézbesítődni akartak volna... Nem, nem valószínű hogy akkor empatikusabb lenne. Sad.
- Nem kötötték az orromra, megmondták hogy kit keressek, megtettem. Ennyi - von vállat, hangja még mindig nem tükrözi ingerültségét, így a mézédes szólam kellemes ellentétben áll az egyébként meglehetősen kimért s mogorva szavakkal.
- Átadom - biccent kedvesen, majd az eddig asztalon pihentetett tenyerét ölébe ejti. Feje oldalra bukik, és már éppen kérne egy pohár kedvességet, extra empátiával és egy deci társasági stílussal, amikor az asztal hirtelen kékre változik. Szája, ami még éppen csak szólásra húzódott úgy marad, előre félve a következőktől bámulja meredten az asztalt, csak hogy az a következő pillanatban mintegy csettintésre omoljon össze, egy kupac kék homokot, és hatalmas rendetlenséget hagyva maga után.
- Ez eddig a legdurvább - konstatálja sztoikus nyugalommal az iroda csendjében, majd felpattan, hogy mielőtt kitörne a bolondokháza ő eltűnjön onnan. Az asztal köré sereglő kollégáit kikerülve veszi célba az ajtót, reménykedve benne, hogy Martin nem tartóztatja fel, és kéri számon rajta a dolgot. Nos, hátha az iratait eléggé szereti ahhoz, hogy őt furni hagyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Thomas, neked mindenre IS van gifed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Ezen a járaton? Hidd el, a remény egy hót felesleges dolog - plafonnak emelem a tekintetem. Nem akarok okoskodónak, vagy tudálékosnak tűnni, egyszerűen a tapasztalat mondattja ezt velem, amire talán majd ő is rá fog jönni.
Megvonom a vállam. Erre igazából nem lehet mit mondani, mert ahogy neki jól esik. Ki vagyok én, hogy meggátoljam az embert abban, hogy olyan legyen, amilyen?
- Kösz, sok munka eredménye.... mármint nem plasztika vagy ilyesmi, egyszerűen csak az arcomra meg a hajamra baromi kényes vagyok - mint kb az összes létező nő. Legalább is szerintem, de én tényleg túltolom néha az arcápolást, ezt még Franci sulykolta belém, és most már a napi rutin része lett. De hála égnek nekem nagyon ritkán van pattanásom meg hasonló.
- Honnan jössz? - szegezem neki a következő kérdést, ráncolva a homlokom, mert a neve furcsa, meg így végignézve rajta, az egész srác is.
- Ha nem tudnám, hogy kihaltak, vagy mi, azt hinném, indián vagy. Mármint tényleg tökre úgy nézel ki, mintha most jöttél volna valamelyik aluljáróbeli koncertről - még a fejem is oldalra döntöm, miután letudom a formaságot. Meg nem is megsérteni akarom, vagy ilyesmi, csak tényleg Pocahontas ugrott be róla.
- Háh, hála égnek az utolsó évem. Alig várom, hogy megszabaduljak tőle, ott az ember komolyan becsavarodik. Valószínűleg a bezártság, meg minden nap ugyanazok az emberek. Na, meg Felagund... fel ne vedd a bájitaltant, ha szeretnéd, hogy megmaradjon az egészséges önbizalmad - és hogy fair-e nagyapám ellen kampányolni? Perszehogy. Rászolgált az évek alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tehát úgy véli szívességet tesz? - fél szemöldöke csodaszép ívben emelkedik meg, hiszen Bánki, bármennyire is tartják semmirekellőnek, jelenleg gyökér. Milyen érdekes, hogy sohasem tudja kinyitni a száját, csak ha nőket kell sértegetnie! Egyébként pedig a nőnek, bár való igaz, hogy elégtétel kéne legyen az ingyen ebéd, nos... Ismerjük már annyira, hogy tudjuk, nem engedi el azt a témát, amiben igaza van - főleg akkor, ha úgy viselkednek vele, ahogy a férfi tette.
- Ő gyalogolt belém - automatikusan javítja ki, mielőtt pedig a másik ismételten tehetne egy nem túl kedves megjegyzést, inkább úgy dönt, hogy folytatja. Csak a biztonság kedvéért. - Egyébként pedig, ha nem lenne ekkora tapló, már rég túl lennénk ezen a beszélgetésen. Amióta betettem ide a lábam, sérteget, a jogos panaszomat pedig károgásnak titulálja. Valóban, ez a szolgáltatás remekbe szabott - maró gúnnyal beszél, de leginkább az utolsó mondat az, ami felteszi az i-re a pontot. Mindig is gyűlölte, ha megpróbálják elmismásolni a jelentkező problémákat, ez a lerázós, "majd el lesz beszélgetve vele, ezért rohadtul mindegy" pedig nem megoldás. Bármennyire is nehéz elhinni, Jules még a kedvesebbik vendégek egyike, elvégre amelyik kutya ugat, nem harap. Talán ezért is van az, hogy csak megforgatja szemeit és végül nem tesz több megjegyzést az újoncra. Aki egyébként továbbra is a szája szélét rágva lapít a sarokban. De tudnék mit mondani, kisanyám.
- Egy limonádét kérek. Citromosat - noha hallatszik hangjában, hogy még mindig undok hangulatában van, természetesen illemtanból jelesre vizsgázott, így a varázsszó, miszerint "kér", megjelenik mondandójában. Ez már most több annál, mint amit az előbbi intermezzo után remélhettünk. Arról nem beszélve, hogyha Bánki tovább feszíti a húrt, talán a nő sem marad ennyire kedves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy kisebb fajta lábon kihordott hátsó fali infarktus után kezét szívére teszi, hogy megpróbálja lassítani annak irdatlan tempójú verdesését. Nem nyugtatja meg a tény, hogy nem valami szörnyeteg rémisztette így meg, hanem csak egy kedves kisfiú - aki e pillanatban sok mindennek tűnik, csak épp kedvesnek nem -, de a bocsánatkérésre azért biccent egy némát.
Már épp azt hinné, hogy valami varázslatos dolog következik majd, várja a nagy titkot, mire... Mire előhúz egy walkie talkie-t? Jules-ból önkéntelenül is kibuggyan a nevetés, ezt pedig csak fokozza Petya fogatlan mosolya. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy együtt szórakoznak jól, vagy inkább csak ő olyan gonosz, hogy ezt a szitut, ebben a formában viccesnek találja. - Hát te aztán nem vagy semmi. Gondolom rettegnek tőled az éjszakai suhancok - egy mosoly továbbra is arcán pihen, ahogy figyeli az eridonost. Mik vannak! Ilyen fiatalon már prefektus, ráadásul nem is akármilyen! Aki egyszer összefut vele éjjel, az biztos, hogy többé nem fut sehová. Szívverése némiképp rendeződni látszik, ahogy légzése is visszaáll normálisra.
- Sohasem jöttem volna rá - mulatságosnak tartja, hogy Petya mindezt kijelenti ezek után, mintha csak nem lenne egyértelmű. Mégis, minden rosszindulatú gondolata ellenére édesnek találja a bongyor fejet a kitörő lelkesedéssel keverve. Érdekes elegy, de semmiképp sem rossz. - Próbálom elkerülni a legádázabb felügyelőket - bujkáló mosollyal arcán figyeli a fiú reakcióját, majd, hogy ne szegje meg az illedelmesség és udvariasság szabályait, végül kezet nyújt. - Morticia vagyok, az új gazdasági igazgató. Örvendek a szerencsének, Péter - nagyon hivatalosan mutatkozik be, s igyekszik közben nem elnevetni magát. Ezek után az sem lepné meg, ha a srác tisztelegni kezdene és jelentést adna. Ha ez bekövetkeznék, nos, ott elveszítenénk Jules-t.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ugyan kávénak nevezni ezt az instant feloldódó meleg üdítőt határozottan merész lépés, hát legyen, én igazából azt is megértem, ha ilyen kései órában csak moderáltan szeretne vadulni. A haver előtt nyilván nem fog ártani egy finom kis testre szabása a dolognak.
Mosolyom kiszélesedik reakcióját látva, alkarom előre csúszik az asztal lapján, ahogy ujjaim egymás közé fonva támasztom meg könyököm a szélen, ezzel nem hamiskásan bizalmas légkört előcsalva kerülök pár centivel közelebb hozzá - anélkül, hogy kéretlenül bemásznék a személyes terébe. Szemöldököm futólag megemelkedik, a meglepettség átfut ezáltal arcomon, olyan sokáig viszont nem időzik el a vonásokon, hogy feltűnővé váljon vagy gyanakvó gondolatokat keltsen bárkiben. Tiszta szerencse, hogy én találtam rá, lehetett volna Várffy is, akinek hobbija frontálisan sarokba szorítani az áldozatait - ehhez képest én végzek némi előrelátó tapogatózást is, mielőtt megtenném.
Nem kell köszönetet mondani.
- Szívesen - aprót biccentek, ajkaim szegletében újra ráncokba rendeződik egy kisebb mosoly erre az időre. Határozottan szórakoztat a megjelenő fintor, szinte már annyira aranyos, mint a szerencsétlenül egyensúlyukat vesztő, felboruló puha kismacskákról, vagy a vidáman abszolút hülyeségeket csináló kölyökkutyákról szóló videók. Tekintetem mozduló ujjaira ugrik, végigkíséri őket, amíg feljegyeznek valamit, majd vissza is tér a lány arcára.
- Aligha lenne rám bármilyen hatással.
Ez persze nem teljesen igaz, a reggeli koffeinadag hiányában előálló fejfájásokat kétség kívül effektíven képes megelőzni - a diákok legnagyobb megkönnyebbülésére -, ettől függetlenül viszont már csak megszokásból iszom, meg azért, mert szeretem az ízét. - De ha már ilyen készségesen felajánlottad... - megemelve kezeim dőlök hátra a szék támláján, jobb mutatóujjammal intek a legközelebbi manónak, aki már ugrik is. Egyesekkel ellentétben én kihasználom a szolgáltatásaik.
- Na és te miért vagy még ébren? - visszafordulva bökök fejemmel a jegyzetfüzet felé. - Problémás lesz reggel így felkelni, nem gondolod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem akar napjában öt patkánymérget meginni, még a végén sikerül összeszednie valami finom betegséget, hogy élete végéig gyógyszeren kelljen élnie. Milyen idilli elképzelés! Így is két végén égeti a gyertyát sokszor, elég neki ez.
Érzi, hogy figyelik. Nem mondhatná, hogy ez különösebben kellemetlen, azt viszont igen, hogy szokatlan. Ha zavarba nem is jön, furcsállja. Mindenki tapasztalta már, hogy ugyan nem látja - hiszen nem néz a másikra -, de magán érzi valakinek a tekintetét, ahogy követi a mozdulatait, ezzel némán reagálva cselekedeteire. Adrian is pontosan ezt csinálja, az azonban kérdéses, hogy ez milyen hatást is vált ki a nőből. Egyelőre leginkább semmilyent.
- Nincs is jobb egy kis koffeinfüggőségnél - fáradtan sóhajt és gőzölgő kávéjára szegezi íriszeit. A szervezete sikít bármilyen anyag után, ami képes még egy kicsit mozgásban tartani, de belátható, hogy nem sok kell ahhoz a ponthoz, amikor már csak az alvás segít. Figyelmét az érkező manóra irányítja, aki Adrian kérésének megfelelően neki is lát az ital elkészítéséhez. Hát, akkor úgy tűnik, együtt isznak. Menő.
- Nem lehet problémás a felkelés, ha le se fekszem - egy lemondó mosollyal arcán tárja szét karjait, miközben a férfira néz. Hát ilyen ez. Néha ki kell játszani a rendszert, meghackelni az életet, ilyesmi. - A gazdaságin épp őskáosz uralkodik. Amióta Bárcián lelépett, mindenki csak behányja oda a cuccokat. Rendbe teszem, hogy utána végre valahára dolgozhassak - a mondandóját egy sóhajjal fejezi be, miközben ismét a jegyzetfüzetére siklik tekintete. Egy probléma talán kipipálva, de mivel ez még csak a tavalyi könyvelés, az idei pedig jószerével alig van elkezdve - hozzáteszem, logikusan, elvégre az előző évi sem stimmel -, meg fog szakadni. Mindjárt itt a december, a karácsony, az év vége, ő pedig továbbra is a lezárt időszakot próbálja korrigálni.
- Feltételezem, neked is hasonlóan remek programod van, hogy itt múlatod az időt - az álom nagyjából már felröppent hosszú szempilláiról, így majdhogynem tejesen éberen fürkészi a másik arcát. Nem tudná megmondani, mivel foglalkozik, ahogyan róla sem volt egyértelmű, hogy gazdasági igazgató. Ezt a titulust egyébként nem hangoztatja. Felesleges rongyrázás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Igen? Mármint, most nem vagyok naprakész, de Disney, szerintem nincs olyan hónap, hogy valami ne jönne ki - gondolkoztam el, mert hát, erről a cégről beszélünk. Pénzéhes köcsög az összes, ha kell, az utolsó utáni őrt is lehúzzák majd az összes szériáról, ha kell, rebootok árán. Ez pedig nincsen rendbeeen... Tényleg nincs. - Néha. De ezt másoknak ne mondd el, tönkretenné az imidzsem.
Elképzeltem, ahogy az ikeában végigülöm az összes szőnyeget és még csak szemem sem rebbent az egésztől. Nevetett, láttam ám, nem vagyok vak, még ha viszonylag időben le is sunyta a fejét, hogy azért annyira ne legyen feltűnő a dolog. Akár azt, hogy bár itt már végzett, attól még itt várt, gondolom... rám.
- Igen, így is vehetjük - mosolyodtam el, a szemem sarkából a nőre pillantva. Felajánlotta, hogy van sütije, ha gondolom, akkor nagyon szívesen meghív rá, mire pár pillanatot hezitáltam. Nem voltam benne biztos, hogy én erre készen állok, mert tényleg oltári nagy szarhalom volt az életem a sitt előtt is, most nem akartam megint abba visszaesni. De végül csak bólogattam. - Ráérek. Szívesen mennék.
Nem ő az egyetlen, akinek szeretik megmondani, hogy mi is a nagy helyzet, nekem is próbáltak már beleszólni az életembe, de ebben az volt a szép, hogy én nem hagytam. Mert ugyan miért is tettem volna? Szóval még fizettem, majd intettem a fejemmel a stand irányába, ahol a pórét láttam.
- Menjünk, út közben elmesélheted, mi is volt a betegeiddel. - Azzal átvettem tőle a kosarat és el is indultam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hogy mindig tudom, mikor kell lelépni. Tényleg, eszméletlenül tudok időzíteni. Így, hogy nem vagyok a folyam közvetlen közelében, nem is érdekelnek a pletykák, vagy az, hogy épp hányan röhögnek rajtam a hátam mögött.  Kölcsönös kihasználás volt, mint utólag kiderült, de őszintén remélem, sokat keresett a rajtam kötött fogadással.
Jó persze, nem a legjobb érzés, de legalább van valami, amitől megszabadultam, vagyis így fogom fel, jobban mondva próbálom felfogni. Szerencsére apuék se értetlenkedtek sokat, mikor hirtelen megakartam gyorsítani a költözést, ők is belátták, oly' mindegy, hogy ingázok ide, vagy innen oda. Én csak távol akarok lenni, és a lehető legkevesebb időt tölteni abban a nyomorult kastélyban, csak annyit, amennyit muszáj.
- Liz - még a hideg is végigfut a hátamon, mikor meghallom a hangot, és a kezemben gőzőlgő forrócsoki ellenére, érzem hogy megfagyok. Nem úgy ténylegesen, nem úgy, hogy tudnék vele bármit is kezdeni, nem... most még nem.
- Én csak.... - merev tekintettel, és porcelán arccal nézek rá, pislogás nélkül. Nem, egy cseppet sem segítek rajta, noha egy avatott szem látná, kicsit túldramatizálom az egész helyzetet.
- az a fogadás - továbbra se szólok semmit, csak magamban röhögök a szerencsétlenségén, még jobban sajnálva a történteket. Azt leginkább, hogy pont vele történtek meg. Aztán mégis közelebb araszolok hozzá, csak hogy aztán a forrócsokim az ő márkás kabátján, díszként ékeskedjen, megkoronázva ezzel az esténket, meg azokét, akik időközben megálltak turistásat játszani.
Nem törődök vele tovább, hátat fordítok neki, és andalgok meszebb tőle, hisz a mi történetünknek ez lett a végpontja. Szerintem kellően olyan hatást értem el, amilyet kell... ja, hogy a könnyek? Több kell ennél ahhoz, hogy engem sírni lássanak.
- Egy rumos teát légyszi - szólalok meg, ahogy a bódé előtt rám kerül a sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elmegy kettő hétre, hogy ne legyen őskáosz a fejében, s közben mi történik? A pizzázó úgy dönt, hogy levedli bőrét, mint egy kígyó és ijesztegeti a népeket, meg rossz hírét kelti, mint új tulajnak. Fenomenális, egyszerűen ennél jobbat, még egy komédiás sem tudott volna írni, de tényleg.
Szerencséjére Sonja nem annyira szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnt, így a megbeszéltek szerint, mindent összeszedett és beszerzett erre a bizonyos napra. Bánki talán majd még hálás is lesz neki, bár ahhoz az is kellene, hogy a száját néha befogja és úgy tegyen, mintha nem főnök lenne.
Az ötlet nem bonyolult, hirdetni, ajánlani, festéket beszerezni, kaját csinálni, italt szerezni, aztán valami jó hangulatban elintézni a falakat, mert a háborút nem nyerhetik meg ők. Aha. De ki akarná ezzel traktálni csak az alkalmazottait? Hát milyen főnök lenne a mi Bánkik, ha kiadná nekik, hogy na már most KÖTELEZŐ, hogy itt legyetek és fessetek.. Ennek sose volt híve, így simán rájuk hagyta, anélkül, hogy a következő havi beosztásban kicseszne velük.
Hajnalban érkezett meg az Amazonas vidékéről, semmit nem aludt, mégis első útja a pizzázóba vezetett, hogy felmérje a károkat. Így Ő már röpke 5 órája az étteremben van és rendezkedik jobbra meg balra, hogy mire a jelentkezők megérkeznek minden el legyen pakolva, le legye terítve és még reggeli is várja őket.
Reggel 9. A megbeszéltek szerint Ő már ott toporog és szépen megvárja, amíg mindenki megérkezik. Akit nem ismer, ahhoz odasétál, hogy bemutatkozzon, hogy megköszönje, hogy itt van és megkínálja valamivel, amit kér. Barnabás hálás, mert nem gondolta volna, hogy rajta kívül lesz még itt valaki, s láss csodát mégis van. Csak vonzó a kedvezményes evés.. Tudta Ő. Mikor úgy látja, hogy mindenki megérkezik, közelebb hívja a jelenlévőket.
– Jó reggelt mindenkinek – kezdi kissé megszeppenten a mondanivalóját. Annak ellenére, hogy tanárként is funkcionál, nem egy nagy dumás emberke, így kissé zavartan néz körbe a jelenlévőkön. – Még egyszer köszönöm szépen mindenkinek, hogy eljött, nagyjából még százszor fogom ezt elmondani a mai nap folyamán, nézzétek el nekem – mosolyodik el, miközben megvakarja a tarkóját. – Szóval, van itt festék, meg ruha, amivel a sajátotokat megvéditek, bár tudom, hogy egy pálcaintéssel ezt is ki tudjátok védeni – megvonja a vállait, ő nem sokszor szokta igénybe venni ilyen esetekben, mert még mindig jobban preferálja a kétkezi munkát. – Azt a falat nyugodtan hagyjátok szabadon – mutat a bal oldalán lévőre. – Mert azzal más terveink vannak. De a többi az rátok van bízva. Felőlem egyedül is neki állhattok egynek, de lehet párban, vagy csoportosan, tényleg mindegy – csak legyen készen minél előbb, mert már rágják a fülét, hogy lesz-e egyáltalán pizzázó, avagy romjaiban dőlve hagyják a helységet.. – Csináljunk egy olyan helyet, ahova mindenki szeret jönni, illetve ahova, ha beléptek, büszkék lehettek arra, hogy a ti kezetek is benne van – vagy valami ilyesmi. Nem jó a lelkesítésben, szóval zavarodottan néz újfent köre a jelenlévőkön. Tekintete egy pillanatra Emilyn akad meg, akinek egy mosolyt is küld, mert azért neki főleg hálás, hogy itt van, azok után, hogy milyen jó kis zűrzavart csináltak együtt.
– Jó munkát mindenkinek, ha bármi kérdés van, Sonját vagy engem nyugodtan zaklassatok – mutat az említett nőre, aztán hogy megmutassa Ő nem akarja kivenni magát a dologból, magához vesz egy ecsetet, ruhát és vödröt, hogy az egyik falhoz elinduljon velük.

// Még egyszer iszonyatosan köszönjük, hogy jelentkeztetek.
Szálazzatok hozzám, de mivel sokan vagyunk, felőlem tényleg lehet külön csoportokra is válni, de akkor azt nyilván jelezzük egymásnak.
Bármi kérdés van, zaklassatok, mindenkinek mindenre válaszolok.
Köszi, hogy türelmesen vártátok, hogy ez a hsz megszülessen, következővel igyekszem gyorsabb lenni :3 //
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A mai napra két választásom van, ami a programokat illeti. Bemegyek az egyetemre, és három órán át hallgatom Nico-t, akivel nem beszélhetek és nem mosolyoghatok meg nem csókolózhatok a tíz perces szünetben, majd elmegyek a cukrászkurzusra, ahol gyártok egy csomó sütit, amit aztán a délelőtt miatt bánatomban este, otthon magamba tömhetek, vagy eljövök és segítek rendbe hozni a pizzériát. Kérdés sem fér hozzá, hogy melyiket választom, természetes, hogy a pizzériát.
Mivel korábban ér be a vonatom, mint a kezdés, ezért elkanyarodom a Fehér család otthona felé, gyorsan veszek reggelit, kávét, megbeszélem a nagyszülőkkel, hogy beszélnünk kell Anna múltheti alakításáról, majd amikor már csak pár perc van vissza, besétálok a pizzázóba, és egy kicsit szíven üt, amit ott látok. Nem is tudom, hogy melyik szomorít el jobban, Barnabás vagy a hely állapota. De ma majd mind a kettőt kicsit összeszedjük. Viszont nem akarok én lenni a feltűnősködő meg a fontoskodó, az a családban se volt soha az én reszortom, szóval csak szépen beállok a kupacba, és meghallgatom a főnök utasításait, amikor pedig rám mosolyog, visszamosolygok rá. Ebben a történetben ő a legkevésbé hibáztatható, mégis ő kapta a legnagyobbat. Csak remélni merem, hogy ő legalább visszakapja Nico-t, elvégre a férfi értékes kincs barátnak is, szerelemnek is. Csak egy kis idő kell neki, én legalábbis ebben reménykedek. Az idő begyógyítja a sebeket. Nem biztos, hogy mindent és teljesen, de remélem, hogy az ó esetükben igen.
- Szia.
Köszönök rá csendesen, megsimítva a vállát, és két jól megpakolt bundáskenyeret nyújtok át neki, csodálatos, karácsonyi mintás csomagolásban.
- Pocsékul nézel ki. Tessék, neked vettem, egyél valami rendeset. Még meleg, majd utána dolgozol, szükséged lesz az energiára.
Még egy halvány mosolyt megejtek felé, nyomok egy puszit az arcára, majd ellépve tőle, hogy belevessem magam a munkába. Mostanában mindent csinálok, csak azért, hogy ne kelljen gondolkoznom, így az biztos, hogy részemről nincs lazsálás, épp csak ennyi kis plusz kört engedtem meg magamnak, de most már az ecset meg a festék a barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aki nem hallgatja meg, annak pontlevonás. ha valaki tanár és nem hv, vagy bármi ilyen röhejes kifogás miatt nincs bagolyköves háza, akkor random vonok le valahonnan

Rothman Anton - Elvarázsolt gramofon - 2019.12.19. 20:44