A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878644#post878644][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.20. 16:01[/b][/url]

Elemisek

- Vagy megpróbálhatod mindkettőt. Képzeld csak el, milyen menő lenne egy jedi kviddicses - állapítom meg vigyorogva. Kíváncsiskodnék még arról is, hogy kitől is örökölte pontosan azokat a híres géneket, de nem sikerül feltenni a kérdést, ugyanis újabb süti kel szárnyra. Követem is tekintettel az útját, hogy aztán mindketten észre is vegyük hamarosan a harmadik itt tartózkodót. Ava meg is állapítja, hogy ezek szerint hárman lehetünk újak. Nekem fogalmam sem volt róla, kik fognak itt várni és hányan, de eléggé logikusnak hangzik, amit mond.
- Szia - köszönök a srácnak is, akiről meg már egészen határozottan tudom, hogy láttam valahol, de lehet őt is csak a folyosón, elvégre mégsem olyan nagy ez az iskola, hogy éveken át ne lehessen legalább egyszer összefutni valakivel, még ha a nevét nem is tudom.
- Dehogy, a föld az - közlöm nevetve, de azért mégis kihúzom kicsit magam, elvégre úgy látom, a süti mindenkinek ízlik. Be is jelentem, hogy nyugodtan lehet venni, hiszen azért hoztam. Még én is lecsapok egy mézes-málnásra. Legközelebb valami gránátalmásat is ki kellene már próbálnom, csak az lehet nem aratott volna annyira nagy sikert a savanykás íze miatt.
- Jé, neked is ilyen látható? Nekem is a kezemen jelent meg - jegyzem meg már előre is nyújtva a kézfejem Ava felé. Eléggé látható helyen jelent meg ez az elemi jel, de azt gondolom róla, hogy olyan, mint valami tetoválás, azt meg úgyis menőnek gondolom. A csokis piskótát megjegyzem magamnak, bólogatva közben.
- A gitár eszembe se jutott volna. Tűz elemű valaki nincs, jó lenne hozzá egy tábortűz is. Vagy majd ráhagyjuk a tanárnőre, hogy megoldja - osztom meg a véleményem, és végre bele is harapok a sütibe, megvonva a vállam válaszul Steph kérdésére. Fogalmam sincs, hányan is leszünk, de tény, hogy hárman vagyunk, amíg végszóra meg nem érkezik a negyedik ember is.
- Mhm... hmmm - hümmögni igyekszem tagadólag máris, miután a kezemet a levegőbe emelve intek köszönés helyett, amíg sikerül lenyelnem a falatot. - Szia. Vegyél te is sütit. Szintén új elemis? Aurél vagyok, terromágus - üdvözlöm, és felé tartom a doboz sütit máris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878826#post878826][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.25. 06:26[/b][/url]

- Lehet, hogy híresebb lennék, mint az anyukám. - válaszolok mosolyogva, és azon kapom magam, hogy hónapok óta most először beszéltem róla. Amióta itt vagyok, még csak nem is keresett, nem mintha a nagyszülői házban sűrűn megfordult volna, amióta befutott színésznő lett.
Bólogatok a szőke fiú szavaira, mert tényleg nagyon finom a sütemény, sőt, ha itt és most lenne nála egy gyűrű, nem kérdés, hogy igent mondanék, és boldog kétszáz kilós asszonyságként élném a hátralévő életemet. - Én néha segítettem a nagymamámnak, de inkább csak apróbb munkákat csináltam, mint nagyokat. Almát tökéletesen tudok hámozni. - ami egy nagyon fontos skill. Egy csomó alma odavész, ha nincs megfelelően hámozva a gyümölcs, ám én alig szoktam veszteséget termelni. Egy almamentő bajnokságon biztos, hogy aranyérmes lennék. A felém nyújtott kézre elmosolyodom, és a saját jegyemet az övéhez érintem, mint valami titkos társasági köszönés. - A tiéd hol van? - fordulok érdeklődve Stephen felé, mert ő nem reagált azonnal, hogy neki is ott lenne. Felpattanok, amikor a hátam mögül megszólal egy hang, és a legkedvesebb mosollyal az arcomon pillantok rá.
- Szia, egyáltalán nem zavarsz. - felelem őszinte, csilingelő hangon, odalépve hozzá a kezem nyújtom neki. - Ava vagyok, levegő elemű, örülök, hogy megismerhetlek. Hármunknak jött ki az eleme, de én úgy tudom, hogy vannak még páran, öt-hat ember, akinek szintén van eleme és még tanul, ő az egyik, és mivel lány vagy, ezért vagy föld vagy, vagy tűz. - most először használtam ki az "Én apám Damyan Volkov" kártyát, és bár akkor kicsit bűntudatom volt, most mégis nagyon élvezem, hogy tudtam valami hasznosat is mondani, amit talán a többiek nem tudtak eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878927#post878927][b]Stephen Zimmermann - 2024.05.26. 15:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878948#post878948][b]Feigler Anna - 2024.05.26. 19:04[/b][/url]

Nagyjából mindenkinek látta már az arcát, ha más nem, hát az évnyitók alkalmával, de senki olyan ismerőst nem lát közöttük, akivel ténylegesen interaktált is volna. Ettől függetlenül az egyik srác rögtön máris lelkesen köszönti, ami némileg old a hirtelen jött, váratlan helyzettől adódó feszültségén.
A süteményre nehéz nemet mondani és.. elég jól is néznek ki, szóval miért ne? Úgyis mindig izéli mindenki, hogy többet kéne beszélgetnie az iskolatársaival.
- Nem, én nem mondanám, hogy nagyon új lennék, de.. gondolom még annak számítok azért. - Veteránnak biztos nem veterán, pláne már csak azért is, mert a jelenlegi elemisták közül valószínűleg ő használja a legkevesebbet és legkelletlenebbül az elemét, így nehéz nagy gyakorlatra szert tenni.
Nyúl a süteményes doboz felé, és már mutatkozna be a saját tempójában, a maga módján is, amikor a lány a társaságban hirtelen megszólal és.. bemutatja? Zavart nemtetszéssel az arcán ráncolja a homlokát, mert a maga visszafogott, introvertált módján majdhogynem a személyes szférájába való kéretlen tolakodásként éli meg a dolgot.
- Örülök, hogy ilyen híresek vagyunk. - Az örülök szó mondjuk mindent kifejez, csak azt nem, hogy tényleg így érez. Miért ennyire nyilvános és köztudott ez az egész? Nem elég, hogy látható helyen van az elemi jegye, most még egy tök ismeretlen ember is készséggel bemutatja őt saját maga helyett, még az elemét is kiadja mindenféle kérés vagy engedély nélkül.
- Jobban örültem volna, ha saját magam mutatkozhatok be. Amúgy... nem túl etikus engedély nélkül kiadni a másik elemét. - Elhúzza a száját. Talán mégsem volt olyan jó ötlet csatlakoznia, nem biztos, hogy ez az ő közege.
- Anna vagyok. - Az elemét pedig mostmár inkább nem is teszi hozzá, ha már láthatóan ennyire jól tudják itt.
A Stephen által felhozott téma hirtelen nagyon jó mentőövként szolgál a váratlanul számára kényelmetlenné váló társalgásban, így természetes módon rögtön bele is kapaszkodik.
- Nem, nem írok dalszövegeket. Csak mindenféle történetet a fióknak. Horrort meg .. ilyeneket. - Többnyire ez nem olyasmi, amit rögtön megoszt, de valahogy kényszert érez arra, hogy továbbgördítse inkább ezt a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879039#post879039][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.27. 20:12[/b][/url]

Elemisek

- És ki az anyukád, ha nem titok? - érdeklődöm, abból talán még azt is megtudom, hogy mi a vezetékneve, és akkor az apjára már rá sem kell kérdezni. Pillanatokon belül nem leszünk viszont már egyedül, egy harmadik elemi mágus is érkezik, mint kiderül. Mondjuk az se zavart volna, ha csak a süti vonzotta volna be, de annak még inkább örülök, hogy eggyel több elemist ismerek meg így. Nem igazán tudom, kik birtokolják még ezt a képességet, akikkel majd együtt tanulhatok. Vagy éppen akiktől tanulhatok.
- Az fontos tudomány - állapítom meg. Ugyan fogalmam sincs, hogy tud-e olyat, hogy egyben hámozza meg az egész almát, körbe-körbe, de ha igen, az még menő is. Én nem szeretek hámozni, úgyhogy általában igyekszem is ledelegálni valaki másnak, akinek jobban megy, nem faragja szét a fele gyümölcsöt vagy zöldséget. A húgomnak például szintén van ehhez tehetsége. Vigyorgok egy sort azon, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nagyon látható helyen lévő elemi jeggyel. Olyan ez, mint valami titkos köszöntés, amikor az övét ráadásul az enyémnek nyomja, ha már felé tartom az öklöm.
- Pacsi - mondom még mindig fülig érő szájjal, és tulajdonképpen gyorsan rájövök, milyen jó is nekem ez így, mert Stephen meg máris vetkőzésbe kezd itt, mert olyan helyen van az elemi jegye, és Ava meg merészen rákérdezett a dologra. Elnyammogok a sütin, amit kiválasztottam magamnak a dobozból, csak messziről kukkolva, nem igazán tudva eldönteni, hogy én mennyire vagyok erre kíváncsi. Vigyorogok a helyzet mulatságosságán azért, mert annak találom, főleg, amikor a gatyája nagyot csattan, olyan hirtelen engedi el a másik lány érkezése okán. Mint aki tilosban jár. Felé is nyújtom a dobozt, vegyen csak sütit, ha már eddig amúgy sem panaszkodott rá senki, hogy ne sikerült volna jól, bátran osztogatom.
- Azt a tanárnő is mondta, hogy nem vagyunk olyan sokan - jegyzem meg vállat vonva, amikor Anna megjegyzi, hogy örül, hogy milyen híresek vagyunk. - Engem be se kell, mert ez úgyis elárul - szólok hozzá a témához, Anna felé is mutatva a kézfejem. Meg mint kiderült, Ava jegye is elég látható helyen van, de ezt meghagyom neki, hogy ő ossza meg. Vagy majd látják a többiek is, ha úgy van. - A volt... Kevin is mindenféle történeteket ír, ha ismered. Szentesi. És miért csak a fióknak? Nem akartad még beküldeni az Edibe például? - érdeklődöm, ha már eszembe jut Kevin is, akivel valahogy sajnos olyan gyorsan múlt el minden, mint ahogy fellobbant. - Még valaki sütit? Vagy jönnek még? Hagyhatunk a tanárnőnek például, de nem tudom, hányan is vagyunk összesen... meg abból ki jön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879078#post879078][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.28. 21:29[/b][/url]

-Madison Greene, ő egy színésznő, de a varázstalanok között ismert. - sőt, igazán népszerű, szóval abban biztos vagyok, hogy az anyukámnál sosem leszek népszerűbb. A múltkor küldött nekem egy nagy csomagot, tele PR cuccokkal, amik neki nem kellenek, mert letudta a köröket, amiket le kellett tudnia velük, és onnantól az enyémek, hatalmas kincs egy kiváló korrektor vagy egy olyan parfüm, ami csillagászati összegbe kerül. Tudom, hogy nem mindenki értékelné ezt, vagy nem gondolna jót, de tudom, hogy az anyukám így mutatja ki a szeretetét.
Arra, ahogy letolja a nadrágját kicsit megszeppenek, mert minden volkovi vérem ellenére még csak tizenéves vagyok, aki eddig a nagyszüleivel lakott, most meg még minden új, de azért nem mondom, hogy nem időzik el ott a tekintetem, szigorúan szakmai szemmel persze. Csupa meglepetés a nap, mint a lány is, aki csatlakozik hozzánk, és a válaszából érzékelhető, hogy az én lelkesedésem nem igaz rá, talán senki másra, de én megkérdeztem és megkaptam a választ, mert érdekelt, hogy hány elemi mágus van még. Ez csak egy kis önszórakoztatás, neveket nem tudok, csak a szünetekben, ha többen vannak kint a szabadban, akkor próbálom kitalálni, hogy ki lehet még elemista. Az biztos, hogy másként képzeltem el, hogy milyen lesz itt lenni, mint ami végül kialakulni látszik, hiszen én egy kellemes légkört képzeltem ide, ahol egymást támogatjuk, de úgy tűnik, hogy ez egy csúnya tévedés volt. Ösztönösen kicsit Aurél irányába húzódok, még csak az kellene, hogy itt nekem támadjon, mert lelkesen örültem neki. - Igazad van, nem volt szép. - ezzel én le is zárom a témát, és inkább meg sem mukkanok, amikor felmerül az, hogy hányan jöhetnek még, pedig nyilván tudom, mert mindent is megkérdeztem. Helyette inkább csak figyelem a beszélgetést, magamban mantrázva azt, hogy attól még nem leszek rossz ember, ha nem kedveli a stílusomat mindenki. Itt most az a lényeg, hogy megtanuljak együtt lélegezni az elememmel és nem az, amit korábban gondoltam, hogy majd egy titkos kis társaság tagja leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879101#post879101][b]Stephen Zimmermann - 2024.05.29. 06:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879174#post879174][b]Feigler Anna - 2024.05.31. 11:08[/b][/url]

Lepillant a srácok (értsd mindenki - Ava is, Anna nem igazán gondol nemekre, mikor ezt a szót használja egy társaságra) elemi jegyére, ha az valóban látszódik, ahogy említik is. Futólag lenéz a saját kézfejére, ahol alapvetően az ő jegyének is ott kellene virítania, ha.. nos, ha nem menne át minden reggel -mikor időben felkel és nem siet- vastagon alapozóval rajta. Még ha nap közben kopik is valamennyit (márpedig óhatatlanul kopik), legalább talán nem azonnal veszik észre. Gondolkodott már azon, hogy kesztyűt használjon, de az túl kényelmetlen. Bár reggelente legalább negyed óráig szórakozni az elfedéssel szintén nem komfortos, már ami a napi beosztást illeti.
- Áh. Hát.. részvétem, hogy ilyen feltűnő helyen van. Általában nem mindenki fogadja örömmel, mikor rájön, hogy mi vagy ki vagy. - Azért.. nincs úgy általánosan negatív stigma a társadalomban az elemistákkal, azt lehet mondani. Persze megvan a varázslóréteg, akik óvatosabbak velük, de kívülről hallva Anna utalása vagy megállapítása kissé túlzásnak hathat az idegen fülnek, joggal.
- Nem ismerem, nem is tudtam, hogy van más is. A haverod? - Az Edictumos utalásra csak megingatja a fejét zavartan, mert kicsit olyan ez, mintha rajtakapnák valamin, amit még régen csinált. Mert.. gondolt már rá, hogy beküldi, ami azt illeti.
- Biztos mindenkinek van jobb dolga, mint az én firkálmányaimat olvasni, meg.. nem venném el a helyet a hasznos cikkek elől.
Ava reakciója egyébként feltűnik neki, csak éppenséggel nem nagyon tud sokmindent kezdeni vele. Nem mintha felemelte volna a hangját vagy bármilyen fenyegető mozdulatot tett volna egyszer is, szóval ez az ijedt kisegér viselkedés a navinés lány számára teljesen értelmezhetetlen ... és ettől fogja reálni sem tud rá mit. Socially awkward módon tehát az egyetlen dolgot teszi, amit tenni tud: annyiban hagyja.
- Fúh, nem dehogy. Annyira nem jók, hogy így tényleg ki legyenek adva bárhol meg.. nem vagyok senkinek sem az ismerőse, aki ilyeneket intéz. - Pénze meg 18 évesen nem igazán van saját könyv kiadására. - Leülni meg a tanteremben lehet, ha óra van. Idekint.. meg.. - a tőlük nem messze lévő lépcsősor melletti kissé megemeltebb kőblokkra bök, ami egyfajta "korlátként" funkcionál a fenti terület szélén (lsd. témaleírás, első kép) - .. én ott szoktam ejtőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879179#post879179][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.31. 19:10[/b][/url]

Elemisek

Pislogok párat a név hallatán, keresgélve az emlékeim között, hátha még magamat is meglepve rájövök, hogy legalább hallottam már, de a kutatás eredménytelennek bizonyul. Semmi. Enyhén megrázom a fejem, miközben Stephen már lelkesedik is meglehetősen hangosan, csak én nem lettem okosabb. Greene lenne a neve? Kviddicsjátékosok vonatkozásában is csak egy jut eszembe, akinek Greene a neve, de már ő is visszavonult, ha jól emlékszem. Ez mondjuk nem kizáró ok, szóval elteszem egyelőre magamnak a gondolatot egy olyan alkalomra, amikor lehetőségem nyílik megkérdezni kifejezetten tőle, hogy pontosan mi a teljes neve mégis. Addig meg Ava marad, a rejtélyes Rellonos, aki talán Greene, talán nem, ki tudja, hiszen az én anyukám sem Dragomán. Megtartotta a saját nevét, a mai napig Jakabffy, és ezt érdemesnek látom belekalkulálni a dolgok állásába, mielőtt még rossz következtetéseket vonnék le. A levitás közben azt is megmutatja, hogy az ő elemi jegye hol van pontosan, valahol a nadrágja alatt, és ezt a jelenetet meg Anna érkezése szakítja félbe, aki kevésbé tűnik lelkesnek, mint hármónk bármelyike. Sebaj, az én jó kedvemet szinte lehetetlen letörni. Kár, hogy szegény Aváét sikerül, pedig ő is csak nagyon lelkesnek tűnik még így minden elején.
- Nem tűnik világvégének. Olyan amúgy is, mint egy furi kis tetoválás - jegyzem meg vállat vonva. Nyolcmilliárd ember legalább egyötöde mágus, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem, és egy negyede, tudja a fene, viszont ha annak csak egy százaléka kedvel olyannak, amilyen vagyok, az is bőven jó. Sőt, ha a családomról és a legjobb barátomról ezt elmondhatom, az is elég, és elmondhatom, az biztos. Panaszra nekem aztán semmi okom.
- Kevin? Hát... ismerős, egy levitás évfolyamtársam - válaszolom. Fura dolog ez, tekintve, hogy randiztunk, de a kapcsolatok már csak ilyenek, ismerősből lesz a barát, aztán fordítva is előfordul a dolog.
- Van egy egész rovata ilyen beérkezett művekre, néha egész jókat írnak bele, máskor nem annyira. Tuti nem vennéd el senki helyét - felelem neki, aztán a sütit is felajánlom. Stephen ötletére bólintok hümmögéssel kísérve, hogy hagyjunk a tanárnőnek is, de azért amíg azt tárgyalják, hol lehet leülni, közelebb lépek Avához, úgy bökve meg a könyökömmel a karját, mintha legalább valami vizsgán készülnék segítséget kérni a szomszédomtól. - Psszt, nem kérsz egy vaníliásat? Szerintem ízlene neked. Van kedvenc sütid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879257#post879257][b]Ava Sophia Volkov - 2024.06.03. 22:00[/b][/url]

- Igen, de én inkább az apukámra hasonlítok. A barna gének erősebbek voltak.- vonom meg a vállam, mert lássuk be, az anyukám természetesen vörösesszőke hajú nagy, zöld szemekkel és nagyon jó alakkal megáldott nő. Tehetséges színésznő, csak borzalmas pénzbeosztó. De minden helyzetből kivágja magát, szóval nem kell félteni, és ezt nagyon irigyeltem tőle mindig is.
- Nem örültél neki, hogy birtokolsz egy elemet? - kérdezem csodálkozva, nem szeretnék nagyon butának tűnni, főleg úgy nem, hogy egy idősebb és morcosabb lány is csatlakozott, akinek ezek szerint hasonló érzései vannak, megspékelve azzal, hogy a legkevésbé se vagyok neki szimpatikus. Alapból nem érdekelne, de jelen pillanatban egy komoly elképzelés omlik bennem össze, hogy mi, az a pár diák, akik ilyen képességekkel bírnak, majd összefogunk és együtt erősítjük egymást. Nagyon úgy néz ki, hogy ez nem más, mint egy túlromantizált álomkép.
- Azt hiszem, totális csőd vagyok. - suttogom Aurélnak, ahogy elveszem a felajánlott sütit, és a vállának döntve a fejem, elkezdem majszolni, miközben hallgatom őket, és sokáig megállom, hogy ne szólaljak meg, de aztán mégis úgy érzem, hogy egyetlen javaslat még akár jó is lehet, így a falat lenyelése után szólalok meg újra:  
- Meg vannak irodalmi pályázatok is, állítólag azokon még véleményt is írnak, hogy mi jó meg mi nem, de ha minden jó, akkor kiadják, akár álnéven is. Lehet, hogy a suliban is vannak olyanok, akik jót mosolyognak, amikor meglátják, hogy valaki a könyvüket olvassa. Az olvasó meg azt gondolja, hogy egy pocakos apuka írta a könyvet, nem egy tinédzser. - vetem fel, hátha kellemesebb mederbe tudom terelni az érzéseimet, meg azt, ahogyan indultunk. Én, ha lenne tehetségem, biztos, hogy elindulnék ilyeneken és pénzszerzés céljából nem sütiket szolgálnék fel szabadidőmben, abban a reményben, hogy össze tudok gyűjteni egy skims kollekcióra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879323#post879323][b]Stephen Zimmermann - 2024.06.05. 22:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879422#post879422][b]Feigler Anna - 2024.06.08. 18:52[/b][/url]

Aurél kommentjére csak bólint, bár nincs a gesztus mögött valódi egyetértés, csak gépies reakció a béke jegyében. Elhiszi, hogy másoknak nem nagy cucc, neki nagy dolog volt, meg.. azért még most is az. Annyira azért még ő sem alulfejlett szociálisan, hogy ne fogja fel, hogy másoknak más tapasztalatai lehetnek ezzel kapcsolatban. Épp csak annyira éretlen még, hogy ezt ne tudja tökéletesen kezelni gyakorlatban.
- Nem is tudtam, hogy van vagy volt ilyen. - Tényleg nem. Az ő hibája főleg, mert nem az a lelkes "felfedező" alkat, neki inkább megmutatják a dolgokat, amik megtetszenek neki később. Főleg az elmúlt években pedig aztán főleg bezárkózott és inkább csak egy ilyen kis szociális buborékban él, egy nagyon szűk komfortzónában, amiből csak kelletlenül tapicskol ki néhanapján, Zachék unszolására.
Elsőre azt hiszi, hogy a "nem örültél neki?" kérdés neki szól, de aztán odanéz, és nem biztos benne. A másik lány a társaságban úgy néz ki számára, mintha egyetlen hozzá képest amúgy egész tárgyilagos kéréstől összeomlott volna. Átfut a fején, hogy vajon tényleg ennyire bunkó volt, vagy ez most valamiféle.. színjáték a lány részéről, hogy a fiúk megvédjék? Anna szemszögéből olyan szürreálisan túlzott reakciót produkál, hogy őszintén nem tudja hová tenni a dolgot, így egy tizennyolc éves lány pesszimizmusának megfelelően a lehető legrosszabb következtetésre jut: Ava egy "pick me girl" és éppen ellenséget csinál belőle, hogy őt tutujgassák. A valóság nem ennek megfelelő, de egy tizennyolc éves fejben a valóság és meggyőződés két külön, egymástól távol álló világ.
Ehhez mérten értetlenül - kétkedően elhúzza a száját. "Lol, most tényleg? - fut át a fején, de nem akar még jobban Ava általa színjátéknak ítélt reakciója alá további lovat adni, így nem önti szavakba a gondolatait. Szóval rendkívül érett módon csak magában sértődik meg. De mostmár csak juszt sem, azért sem fogja etetni a "jaj-de-gonoszak-velem" szcenáriót.
- Nemt'om, azoknak a pályázatoknak is van gondolom valami alsó minőségi határa, amitől kezdve foglalkoznak vele, nem? Nem tudom, hogy megütöm-e, és ha nem, és visszaküldik, hogy bocsnem, az nagyon ciki. - Ez tényleg egy valós kétely a részéről, mert egy dolog, hogy ő jónak érzi, amit ír, de valójában még soha senki nem látta vagy olvasta ezeket, nem töltötte fel online oldalakra, nem .. is mutatta igazából még embereknek. Így semmilyen kívülről érkező inputja nincs ahhoz, hogy összeszedje a bátorságát beküldeni valahova.
Kicsit furcsa is most, hogy így leült három ismeretlen közé, akik ilyen.. úgymond támogatóak ezzel kapcsolatban, pedig csak megemlítette. Jó, Avában nem túl biztos, mert jelenleg meg van győződve, hogy egyetlen kérésre, ami a privát elemi dolgával kapcsolatos, egy egész személyes vendettát indított ellene, aminek a színpadán Anna a tüzet okádó sárkány. Szóval ja, a rellonos lány jóindulatával kapcsolatban nincs meggyőződve, de.. szóban végül is ő is pozitívat mondott és ötletelt. Ez a fajta nyitottság meg barátságosság pedig még mindig szokatlan számára.
- Tulajdonképpen jó. Miért ne. Megköszönném, ha mondanál egy véleményt - mondja Stephennek, aki felajánlha, hogy lenne tesztolvasó. A srác kedves volt, vele, idősebbnek is tűnik nála - még ha nem is irodalomkritikus vagy valami, biztos olvasott már pár könyvet, hogy legyen mit mondania.
- Én.. szerintem megyek, még dolgom van. - Semmi dolga nincsen egyébként, csak úgy érzi, hogy Ava reakcióinak hála egészen nem kívánatos lett a jelenléte. Ő meg nem akarja itt elrontani az újak bonding lehetőségét.
- Köszi a süteményt amúgy, finom volt. És jó szórakozást - biccent a triónak köszönésképpen, majd sarkon fordulva elindul visszafelé a terasz kastélyba visszavezető kapujához. Az biztos, hogy megint egy jó ideig nem fog merni kezdeményezni semmit senki felé, láthatóan nem megy ez neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879456#post879456][b]Dragomán M. Aurél - 2024.06.09. 01:20[/b][/url]

Elemisek

- Dehogy vagy, nyugi. Nem szabad ilyen pesszimistán gondolkodni, nem is történt semmi - válaszolom Avának, sütivel kínálva közben, mert az szerintem amúgy is sok mindent megold, amit meg esetleg nem, arra ott az optimizmus. Nekem még mindig bevált ez a recept, amióta csak az eszemet tudom. A dolgok előbb-utóbb megoldódnak, és addig is valami jó mindenben van, ebben például az, hogy tudjuk, hogy változóak lehetnek a reakciók a képességre, ami végülis teljesen normális dolognak tűnik. Szerintem senki nem csinált semmi rosszat, csak simán nem egyformán gondolkodunk az elemi mágiáról. Én például nagyon örülök neki, bár mindig a melodiban reménykedtem, viszont így meg egyre több dolog kerül a helyére, ami eddig akár furcsának is tűnhetett. Az elem megjelenése se volt traumatikus, de a tanárnő mondta is, hogy ezzel kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Kiveszek még én is egy sütit a dobozból, érdeklődve figyelve a kibontakozó beszélgetést. Stephen meg is erősíti az iménti gondolatomat, amikor megosztja, hogy neki nem igazán volt kellemes élmény szembesülni azzal, hogy elemi mágus. Na tessék, csak másak a tapasztalataink. Nem is kérdezek bele, hogy mi történt, pedig amúgy kíváncsi lennék rá, az az igazság, de ha már azt mondja, hogy nem volt olyan jó, ahogy jelentkezett, nem szeretnék semmit megpiszkálni ezzel.
- Eléggé nehezen felejthetőnek hangzik - állapítom meg inkább, mielőtt még rátérnénk az irodalmi pályázatok kérdésére. - Sose írtam még ilyet, szóval nem tudom, de biztos van valaki, akit meg lehet kérdezni. Nem hiszem, hogy kiírnák valahová, kinek küldtek vissza bármit, de mi van, ha mégis elég jól megy és inkább publikálják? Vagy megírják, miben fejlődhetsz? Ne érts félre, nem akarok nagyon okoskodni, mert tényleg nem írok, csak sütikkel szoktam kísérletezni, de ha az a visszajelzés, hogy ez rémesen rossz lett, abból is van mit tanulni... és a robbanós bonbonom nem aratott túl nagy sikert például, úgyhogy azóta is próbálom kevésbé kellemetlen élménnyé tenni - tartok random motivációs beszédet Annának is, mert ő meg ebben tűnik olyan bizonytalannak, és az én optimizmusomból meg bőven jut másnak is bármikor. Kár, hogy nem tudok olyat, mint Andrés, aki néha átveszi kicsit mások negatív érzéseit, hogy segítsen, de azért motiválni megpróbálhatok.
- Nem biztos, hogy érdemi konstruktív kritikát tudnék mondani, de azért egyszer én is szívesen olvasnék valamit, ha van olyanod. Majd megtanácskozhatjuk a kövi elemi gyakon, mint egy könyvklubban. Na? - vetem fel a szerintem nagyon jó kis ötletem vigyorogva, de már azt közli közben, hogy megy is, mert dolga van. - Biztos, hogy nem maradsz? Sütit meg vegyél még nyugodtan, majd jól jön később is. Örülök, hogy ízlett - jelentem ki széles mosollyal, elérhető távolságban tartva a dobozt. Tényleg elég jut mindenkinek, és még Zsófinak is marad. - Nem kellene a gyakorláshoz megvárni Zsófit is amúgy? Ti nem kaptatok ilyen képességkorlátozó valamit például? De beszéljük, csak Zsófi... mármint a tanárnő nagyon komolyan nézett rám, amikor azt magyarázta, hogy ne akarjam inkább egyedül gyakorolni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879457#post879457][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.06.09. 06:09[/b][/url]

A tervek szerint egy kicsit hagyom őket, had barátkozzanak meg egymással, aztán csapok le, így hát sikerül pont elkerülnünk egymást a kifelé tartó Annával. Ő egy rejtély számomra, erős falak veszik körül, és úgy érzem, hogy még egy kis repedést sem sikerült elérnem. Ezra persze nyugodt a témában, de a földekben van valami rohadt irritáló nyugodtság, amit egyszerűen nem tudok pofavágás nélkül leplezni. Annával szeretnék eredményeket elérni, de most azért jöttem, hogy kicsit az újakat felügyeljem, a másik helyzetet később próbálom meg újra megoldani.
- Nyugodtan lehet Zsófi.
Szólalok meg mosolyogva a hátuk mögül, ahogy közelebb sétálok a három új elemi mágushoz, és boldogan végigpillantok rajtuk. Jobb, mintha folyton parázó arcot vágnék, pedig olykor kedvem lenne ezt tenni. De nem gáz, megoldjuk.
- Ezen az első alkalmon szerettelek volna kicsit egyedül hagyni benneteket, hogy elinduljon egy kis beszélgetés, és, ahogy látom, találkoztatok olyannal is, aki előrébb tart már. Itt bármikor tudtok gyakorolni, illetve hetente egyszer van egy közös óránk is, beépítve az órarendetekbe úgy, hogy ne legyen feltűnő senkinek, ha nem akarjátok felfedni a képességeteket. Ez az első óra, így talán üljünk is le.
Mutatok a babzsákok irányába, amik a beszélgetés közben jelentek meg a hátuk mögött, és amik olyan hatalmasak, hogy kényelmesen el lehet süppedni bennük, egy van szembe a többivel, én ebbe ereszkedek bele, majd megvárom, hogy ők is kényelembe helyezzék magukat.
- Amit érdemes tudnotok, hogy azok, akik előttetek járnak már, más oktatónál kezdtek el tanulni, másabb alapokkal. Én azt szerettem volna, ha jobban kialakul bennetek a kötődés, ha tudjátok, hogy kik járnak hasonló cipőben, mint ti. Lehet, hogy lesznek olyan felsőbbévesek, vagy végzettek, akik szívesen csatlakoznak hozzátok, egy-egy gyakorlásra, de lehet, hogy nem. Ezt kérlek, tartsátok tiszteletbe. Lesz olyan, aki nem is fedi fel, hogy ő elemista, ezt meg kell értenetek, és nem szabad emiatt haragot éreznetek, hiszen ez egy döntés.
Emlékszem, hogy én az elején mennyire nem szerettem a tényt, hogy birtoklom a tüzet, főként azért, mert szó szerint folyton égtem, de, ahogy elkezdtünk együtt dolgozni, úgy változott meg minden bennem, mostanra pedig a lételemem.
- Az önkéntes oktatók nevét, akikkel tudtok gyakorolni és elérhetőségeiket szívesen megadom nektek. Én a gyakorlat mellett elméletet oktatok nektek, illetve egyéni konzultációt tartok az elemmel kapcsolatban, ők kifejezetten a gyakorlást segítik. Valamint gyakorolhattok egymással is, de azt kérlek, hogy kezdetben olyan környezetben tegyétek, ami biztonságos. Itt például minden elemnek megvan a maga terme, ahol mélyebb kapcsolatokat tudtok kialakítani a mágiátokkal.
A helyiség falaira mutatok, melyek mentén egy-egy újabb terembe vezető út van. Tudom, hogy sok mindent elmondok, de próbálom azt emészthető formában tenni, hogy a jövőben előbb könnyebbé, majd természetesebbé váljon nekik mindez.
- Korábban említettem egyéni konzultációkat. Mindenkinek kap tőlem egy egyéni konzultációs időpontot, amikor kérdezni, beszélgetni tud az elemével kapcsolatos változásokról. Ez az időpont nem kötelező, illetve nincs is közel más személy időpontjához, ezért nem találkozhattok össze így sem másokkal, ha ők nem szeretnék. Védve vagytok ti is, ők is, Anna ugyan pont belecsúszott abba, hogy találkozzatok, de próbálom a személyes teret mindenkinek megadni. Viszont így, hogy együtt vagyunk, arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk kicsit. Ha vannak kérdéseitek, szívesen megválaszolom őket, azért is gondoltam, hogy együtt legyünk ma, mert az első kérdések mindenki segíthetnek elindítani a gondolatmeneteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879625#post879625][b]Ava Sophia Volkov - 2024.06.16. 06:24[/b][/url]

- Olykor furcsa. Sokáig nem volt úgy velem, a nagyszüleimmel laktam, aztán, amikor elindult a pereskedés, mert az apukám megtudta, hogy létezem, akkor hirtelen mindenhova elvitt magával. Voltam filmpremiereken, afterparty-kon, fotózásokon, és végül ide kerültem. - az életem elmúlt egy éve igazi hullámvasút volt, és amikor úgy nézett ki, hogy eljött a tökéletes béke, megérkezett az elemem is, de ahelyett, hogy bánnám, lelkesedéssel tölt el. Alig várom, hogy gyakorolni kezdjem, hogy végre megismerjem, a részemmé legyen. Látva a felnőtteket, akik már magabiztosan dolgoznak együtt az elemükkel, engem is elfog a vágy, hogy odajussak. Elmosolyodok a megállapításra, hogy apura hasonlítok, jól esik ezt hallani. Az itteni hónapok alatt sok beszélgetést kezdeményeztem vele, hogy jobban megismerjem, és, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, mert azt hiszem, összességében sokkos állapota még nem múlt el teljesen. Nem is hibáztatom, ha kiderülne, hogy van egy kamasz lányom, miközben egészen biztos vagyok benne, hogy nem lehet gyerekem, én is sokkos lennék.
- Sajnálom, de nagyon örülök neki, hogy megmentette az életedet, kár lenne, ha nem ismerhettelek volna meg. - hozzá képest az én megjelenésem semmi volt, és ezt már megbeszéltük korábban Zsófival, hogy egy pozitív megjelenés sokkal kevésbé aggályos, mint a negatívak, máshogy állunk hozzá, mást érzünk és van, hogy az elemekről máshogy gondolkozunk. Csak a lelkesedés, azt nehéz kiverni az ember fejéből. Aurélhoz húzódva próbálok segíteni én is Annának, mert rossz az, amikor az embernek van egy toporgós helyzete. Anya így hívja azt, amikor nem tudja átadni azt, amit szeretne a vásznon látni, amikor úgy érzi, hogy egy kis plusz hiányzik neki. Remélem, hogy Annának sikerül, menő lenne egy nap ott állni a könyvesboltba és azt látni, hogy több mű is hozzá kötődik. Azt sajnálom, hogy elmegy, jó lett volna meghallgatni valakit, aki ebben már régebb óta benne van, mint mi, és remélem, hogy a későbbiekben lesz majd alkalmunk ilyesmire. - Igen, nálam is eléggé szigorúan mondta, hogy egyedül ne, majd ha már csináljuk egy ideje. - a hangjára megpördülök a tengelyem körül és elmosolyodva pillantok rá, ahogy besétál a helyiségbe, és engedelmesen le is ülök, ahogy kéri. Azokra, amiket mond, bólintok, és már kezdem érteni, hogy miért förmedt rám Anna, teljesen jogosan, hiszen valóban az ő lényének a része az eleme, és neki kell tudnia, hogy ha fel kívánja fedni, akkor mekkora részét szeretné megosztani velünk. Mindenképpen bocsánatot kell majd kérnem tőle, amiért helytelenül viselkedtem. Egyelőre még kavarognak a fejemben a gondolatok, ezért a fiúkra pillantok, hogy ők kérdeznek-e.