A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878516#post878516][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.16. 21:53[/b][/url]

Egyedül szerettem volna idejönni, még akkor is, ha nem voltam egyedül sem akkor, amikor történt, sem a kezdőfolyamat során. Főleg apa volt velem, ő hallgatta végig az egészet, ami rám vár. Sok kérdést tettem fel, de egyik felnőttet sem zavarta, csak arra figyelmeztettek, főleg Zsófia, hogy lesznek olyanok, akik nem úgy kapták meg az elemüket, ahogy én, hanem sokkal szomorúbb körülmények között. Figyelmesen hallgattam, jegyzeteltem is, mert mindent tudni és érteni szerettem volna akkor és ott. Meg persze most is. Azt tudom, hogy két nálam idősebb fiúval kezdem meg a tanulást, de lesznek mások is, akik előrébb járnak már. Ez mindenkinek máshogy alakul ki, más életkorban is akár, ezért is lehet, hogy ők idősebbek, mint én.
Lassan kifújom a levegőt, ahogy itt állok, centikre a helytől, majd összeszedve több mérettel nagyobb, kötöttpulcsis mindenemet, megteszem az utolsó lépéseket, nesztelenül, megtorpanva, amikor megérzem az illatokat, amik körüllengik. Arcomon féloldalas mosoly jelenik meg, az a híres volkovi csábítónak nevezett stílus, azonban ahelyett, hogy ezzel indítanék nála, a kiválasztott körtés és diós süteményre koncentrálok, és megpróbálom kilebegtetni a többi közül, hogy egyenesen hozzám érkezzen. Az eleje egész jól megy, de mivel az út elején járok, ezért természetesen éppen, hogy csak elhagyja a fiú válla mögötti részt, amikor zuhanásba kezd. Engem azonban nem olyan fából faragtag, hogy a süteményt veszni hagyjam, így egy pillanattal később már térden csúszva érkezem meg mellé, kezeim között a süteménnyel. - Kviddicses gének, ezek szerint nem lesz belőlem jedi. Ava vagyok, ha te sütötted, kedvellek. - közlöm a tényeket ügyelve arra, hogy két falat között legyek és ne telibe csámcsogjam szegényt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878567#post878567][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.18. 21:33[/b][/url]

- Inkább a kviddics, apai ágon egész jó géneket kaptam. - anyai ágon a színészi kvalitásaim vannak jelen állítólag, de azt még annyira nem próbáltam, nem igazán játszom meg magam, nem szeretem az alakoskodást. Amikor a második süti is útnek indul a fiú, én is követem a pillantásommal, mert úgy gondolom, hogy még egy levegő érkezett, de a pálca miatt ez gyorsan átalakul. - Ezek szerint mi vagyunk a három új. Az újoncok mindig korábban érkeznek, nehogy elkéssenek. - állapítom meg bölcsen, ahogy a két fiú között járatom a pillantásomat. - Az én elemem a levegő. - Mutatom fel a bal kezem, aminek a középső ujján, kívül, az alsó részén található az anyajegynek gondolt elemista jel. Nem is kell szerintem hozzátennem, hogy rellonos vagyok, pedig alapból nem hiszem magam odavalónak. - És ti?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878826#post878826][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.25. 06:26[/b][/url]

- Lehet, hogy híresebb lennék, mint az anyukám. - válaszolok mosolyogva, és azon kapom magam, hogy hónapok óta most először beszéltem róla. Amióta itt vagyok, még csak nem is keresett, nem mintha a nagyszülői házban sűrűn megfordult volna, amióta befutott színésznő lett.
Bólogatok a szőke fiú szavaira, mert tényleg nagyon finom a sütemény, sőt, ha itt és most lenne nála egy gyűrű, nem kérdés, hogy igent mondanék, és boldog kétszáz kilós asszonyságként élném a hátralévő életemet. - Én néha segítettem a nagymamámnak, de inkább csak apróbb munkákat csináltam, mint nagyokat. Almát tökéletesen tudok hámozni. - ami egy nagyon fontos skill. Egy csomó alma odavész, ha nincs megfelelően hámozva a gyümölcs, ám én alig szoktam veszteséget termelni. Egy almamentő bajnokságon biztos, hogy aranyérmes lennék. A felém nyújtott kézre elmosolyodom, és a saját jegyemet az övéhez érintem, mint valami titkos társasági köszönés. - A tiéd hol van? - fordulok érdeklődve Stephen felé, mert ő nem reagált azonnal, hogy neki is ott lenne. Felpattanok, amikor a hátam mögül megszólal egy hang, és a legkedvesebb mosollyal az arcomon pillantok rá.
- Szia, egyáltalán nem zavarsz. - felelem őszinte, csilingelő hangon, odalépve hozzá a kezem nyújtom neki. - Ava vagyok, levegő elemű, örülök, hogy megismerhetlek. Hármunknak jött ki az eleme, de én úgy tudom, hogy vannak még páran, öt-hat ember, akinek szintén van eleme és még tanul, ő az egyik, és mivel lány vagy, ezért vagy föld vagy, vagy tűz. - most először használtam ki az "Én apám Damyan Volkov" kártyát, és bár akkor kicsit bűntudatom volt, most mégis nagyon élvezem, hogy tudtam valami hasznosat is mondani, amit talán a többiek nem tudtak eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879078#post879078][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.28. 21:29[/b][/url]

-Madison Greene, ő egy színésznő, de a varázstalanok között ismert. - sőt, igazán népszerű, szóval abban biztos vagyok, hogy az anyukámnál sosem leszek népszerűbb. A múltkor küldött nekem egy nagy csomagot, tele PR cuccokkal, amik neki nem kellenek, mert letudta a köröket, amiket le kellett tudnia velük, és onnantól az enyémek, hatalmas kincs egy kiváló korrektor vagy egy olyan parfüm, ami csillagászati összegbe kerül. Tudom, hogy nem mindenki értékelné ezt, vagy nem gondolna jót, de tudom, hogy az anyukám így mutatja ki a szeretetét.
Arra, ahogy letolja a nadrágját kicsit megszeppenek, mert minden volkovi vérem ellenére még csak tizenéves vagyok, aki eddig a nagyszüleivel lakott, most meg még minden új, de azért nem mondom, hogy nem időzik el ott a tekintetem, szigorúan szakmai szemmel persze. Csupa meglepetés a nap, mint a lány is, aki csatlakozik hozzánk, és a válaszából érzékelhető, hogy az én lelkesedésem nem igaz rá, talán senki másra, de én megkérdeztem és megkaptam a választ, mert érdekelt, hogy hány elemi mágus van még. Ez csak egy kis önszórakoztatás, neveket nem tudok, csak a szünetekben, ha többen vannak kint a szabadban, akkor próbálom kitalálni, hogy ki lehet még elemista. Az biztos, hogy másként képzeltem el, hogy milyen lesz itt lenni, mint ami végül kialakulni látszik, hiszen én egy kellemes légkört képzeltem ide, ahol egymást támogatjuk, de úgy tűnik, hogy ez egy csúnya tévedés volt. Ösztönösen kicsit Aurél irányába húzódok, még csak az kellene, hogy itt nekem támadjon, mert lelkesen örültem neki. - Igazad van, nem volt szép. - ezzel én le is zárom a témát, és inkább meg sem mukkanok, amikor felmerül az, hogy hányan jöhetnek még, pedig nyilván tudom, mert mindent is megkérdeztem. Helyette inkább csak figyelem a beszélgetést, magamban mantrázva azt, hogy attól még nem leszek rossz ember, ha nem kedveli a stílusomat mindenki. Itt most az a lényeg, hogy megtanuljak együtt lélegezni az elememmel és nem az, amit korábban gondoltam, hogy majd egy titkos kis társaság tagja leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879257#post879257][b]Ava Sophia Volkov - 2024.06.03. 22:00[/b][/url]

- Igen, de én inkább az apukámra hasonlítok. A barna gének erősebbek voltak.- vonom meg a vállam, mert lássuk be, az anyukám természetesen vörösesszőke hajú nagy, zöld szemekkel és nagyon jó alakkal megáldott nő. Tehetséges színésznő, csak borzalmas pénzbeosztó. De minden helyzetből kivágja magát, szóval nem kell félteni, és ezt nagyon irigyeltem tőle mindig is.
- Nem örültél neki, hogy birtokolsz egy elemet? - kérdezem csodálkozva, nem szeretnék nagyon butának tűnni, főleg úgy nem, hogy egy idősebb és morcosabb lány is csatlakozott, akinek ezek szerint hasonló érzései vannak, megspékelve azzal, hogy a legkevésbé se vagyok neki szimpatikus. Alapból nem érdekelne, de jelen pillanatban egy komoly elképzelés omlik bennem össze, hogy mi, az a pár diák, akik ilyen képességekkel bírnak, majd összefogunk és együtt erősítjük egymást. Nagyon úgy néz ki, hogy ez nem más, mint egy túlromantizált álomkép.
- Azt hiszem, totális csőd vagyok. - suttogom Aurélnak, ahogy elveszem a felajánlott sütit, és a vállának döntve a fejem, elkezdem majszolni, miközben hallgatom őket, és sokáig megállom, hogy ne szólaljak meg, de aztán mégis úgy érzem, hogy egyetlen javaslat még akár jó is lehet, így a falat lenyelése után szólalok meg újra:  
- Meg vannak irodalmi pályázatok is, állítólag azokon még véleményt is írnak, hogy mi jó meg mi nem, de ha minden jó, akkor kiadják, akár álnéven is. Lehet, hogy a suliban is vannak olyanok, akik jót mosolyognak, amikor meglátják, hogy valaki a könyvüket olvassa. Az olvasó meg azt gondolja, hogy egy pocakos apuka írta a könyvet, nem egy tinédzser. - vetem fel, hátha kellemesebb mederbe tudom terelni az érzéseimet, meg azt, ahogyan indultunk. Én, ha lenne tehetségem, biztos, hogy elindulnék ilyeneken és pénzszerzés céljából nem sütiket szolgálnék fel szabadidőmben, abban a reményben, hogy össze tudok gyűjteni egy skims kollekcióra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879625#post879625][b]Ava Sophia Volkov - 2024.06.16. 06:24[/b][/url]

- Olykor furcsa. Sokáig nem volt úgy velem, a nagyszüleimmel laktam, aztán, amikor elindult a pereskedés, mert az apukám megtudta, hogy létezem, akkor hirtelen mindenhova elvitt magával. Voltam filmpremiereken, afterparty-kon, fotózásokon, és végül ide kerültem. - az életem elmúlt egy éve igazi hullámvasút volt, és amikor úgy nézett ki, hogy eljött a tökéletes béke, megérkezett az elemem is, de ahelyett, hogy bánnám, lelkesedéssel tölt el. Alig várom, hogy gyakorolni kezdjem, hogy végre megismerjem, a részemmé legyen. Látva a felnőtteket, akik már magabiztosan dolgoznak együtt az elemükkel, engem is elfog a vágy, hogy odajussak. Elmosolyodok a megállapításra, hogy apura hasonlítok, jól esik ezt hallani. Az itteni hónapok alatt sok beszélgetést kezdeményeztem vele, hogy jobban megismerjem, és, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, mert azt hiszem, összességében sokkos állapota még nem múlt el teljesen. Nem is hibáztatom, ha kiderülne, hogy van egy kamasz lányom, miközben egészen biztos vagyok benne, hogy nem lehet gyerekem, én is sokkos lennék.
- Sajnálom, de nagyon örülök neki, hogy megmentette az életedet, kár lenne, ha nem ismerhettelek volna meg. - hozzá képest az én megjelenésem semmi volt, és ezt már megbeszéltük korábban Zsófival, hogy egy pozitív megjelenés sokkal kevésbé aggályos, mint a negatívak, máshogy állunk hozzá, mást érzünk és van, hogy az elemekről máshogy gondolkozunk. Csak a lelkesedés, azt nehéz kiverni az ember fejéből. Aurélhoz húzódva próbálok segíteni én is Annának, mert rossz az, amikor az embernek van egy toporgós helyzete. Anya így hívja azt, amikor nem tudja átadni azt, amit szeretne a vásznon látni, amikor úgy érzi, hogy egy kis plusz hiányzik neki. Remélem, hogy Annának sikerül, menő lenne egy nap ott állni a könyvesboltba és azt látni, hogy több mű is hozzá kötődik. Azt sajnálom, hogy elmegy, jó lett volna meghallgatni valakit, aki ebben már régebb óta benne van, mint mi, és remélem, hogy a későbbiekben lesz majd alkalmunk ilyesmire. - Igen, nálam is eléggé szigorúan mondta, hogy egyedül ne, majd ha már csináljuk egy ideje. - a hangjára megpördülök a tengelyem körül és elmosolyodva pillantok rá, ahogy besétál a helyiségbe, és engedelmesen le is ülök, ahogy kéri. Azokra, amiket mond, bólintok, és már kezdem érteni, hogy miért förmedt rám Anna, teljesen jogosan, hiszen valóban az ő lényének a része az eleme, és neki kell tudnia, hogy ha fel kívánja fedni, akkor mekkora részét szeretné megosztani velünk. Mindenképpen bocsánatot kell majd kérnem tőle, amiért helytelenül viselkedtem. Egyelőre még kavarognak a fejemben a gondolatok, ezért a fiúkra pillantok, hogy ők kérdeznek-e.