A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878507#post878507][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.16. 20:39[/b][/url]

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878550#post878550][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.18. 00:34[/b][/url]

Elemisek

Nem gondolom, hogy egyedül lennék, főleg azért, mert négy év alatt megtanultam, hogy ebben az iskolában elég nehéz bárhol egyedül lenni. Még ha netán úgy is hinném, kiderülhet még mindig, hogy a macska a sarokban vagy újabban a mókus az ember házvezetője vagy annak a helyettese, és akkor még fel se merült a további lehetőségek végtelen sora. Szerencsére ez nem szokott zavarni, szeretem a társaságot, és általában a társaságnak sem szokott gondja lenni velem eddigi tapasztalataim szerint, ha másért nem, hát legalább a süti miatt, ami mindig van nálam. Na jó, néha előfordul, hogy nem sütit készítek, hanem bonbont vagy éppen gumicukrot, most azonban a süti mellett döntöttem. Hamarosan ki is emelkedik az első a dobozból, mintha csak önként indulna vándorútra, én meg elmosolyodom. Bár azt mondják, hogy érezni fogom, ha elemi mágus van a közelemben, nem tudom még, mire is kellene figyelnem, hogy tudjam ezt, más viszont miért is jönne ide. Egy egészen kicsit mintha bizseregne a bőröm, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem csak a hely miatt van-e, meg a felfedezés izgalmától, hiszen igazán különleges ez a zuga az iskolának. Nem akarom megzavarni az illetőt, aki a sütire vágyik, hiszen nem is magamnak hoztam, hanem mindenkinek, aki ma még ide betér. Mire megfordulok, már nem néz velem senki szembe, ugyanis a lány - mint kiderül, lány - a földön térdel a kezében a sütivel. Biztos láttam már a folyosón legalább, ismerősnek tűnnek a vonásai meg ilyen bambiszemeket sem mindenhol lát az ember, de a nevét nem tudnám megmondani.
- Még biztos nincs hozzá késő, hogy az legyél egyszer - válaszolom neki egy biztató mosollyal, és már nyújtom is a kezemet, ha esetleg igénybe venné kapaszkodóként. - Örvendek, én meg Aurél - mutatkozom be, majd elhallgatok, mert közben a második süti is szárnyra kel. Elégedett mosollyal nyugtázom a dolgot, és a süti felé biccentek, aminek a röppályáját követve könnyen meg is találni, hogy ki vetett rá szemet. - Hali - köszönök, szabad kezemet a levegőbe emelve egy intésre. - Te is elemis vagy? Áh, amúgy vegyetek nyugodtan, azért hoztam, és igen, igen, én sütöttem. Van benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes - sorolom, most már két kézzel tartva közre a dobozt, és szétnézek közben, hova tehetném le, ahol mindenkinek kézügyben lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878644#post878644][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.20. 16:01[/b][/url]

Elemisek

- Vagy megpróbálhatod mindkettőt. Képzeld csak el, milyen menő lenne egy jedi kviddicses - állapítom meg vigyorogva. Kíváncsiskodnék még arról is, hogy kitől is örökölte pontosan azokat a híres géneket, de nem sikerül feltenni a kérdést, ugyanis újabb süti kel szárnyra. Követem is tekintettel az útját, hogy aztán mindketten észre is vegyük hamarosan a harmadik itt tartózkodót. Ava meg is állapítja, hogy ezek szerint hárman lehetünk újak. Nekem fogalmam sem volt róla, kik fognak itt várni és hányan, de eléggé logikusnak hangzik, amit mond.
- Szia - köszönök a srácnak is, akiről meg már egészen határozottan tudom, hogy láttam valahol, de lehet őt is csak a folyosón, elvégre mégsem olyan nagy ez az iskola, hogy éveken át ne lehessen legalább egyszer összefutni valakivel, még ha a nevét nem is tudom.
- Dehogy, a föld az - közlöm nevetve, de azért mégis kihúzom kicsit magam, elvégre úgy látom, a süti mindenkinek ízlik. Be is jelentem, hogy nyugodtan lehet venni, hiszen azért hoztam. Még én is lecsapok egy mézes-málnásra. Legközelebb valami gránátalmásat is ki kellene már próbálnom, csak az lehet nem aratott volna annyira nagy sikert a savanykás íze miatt.
- Jé, neked is ilyen látható? Nekem is a kezemen jelent meg - jegyzem meg már előre is nyújtva a kézfejem Ava felé. Eléggé látható helyen jelent meg ez az elemi jel, de azt gondolom róla, hogy olyan, mint valami tetoválás, azt meg úgyis menőnek gondolom. A csokis piskótát megjegyzem magamnak, bólogatva közben.
- A gitár eszembe se jutott volna. Tűz elemű valaki nincs, jó lenne hozzá egy tábortűz is. Vagy majd ráhagyjuk a tanárnőre, hogy megoldja - osztom meg a véleményem, és végre bele is harapok a sütibe, megvonva a vállam válaszul Steph kérdésére. Fogalmam sincs, hányan is leszünk, de tény, hogy hárman vagyunk, amíg végszóra meg nem érkezik a negyedik ember is.
- Mhm... hmmm - hümmögni igyekszem tagadólag máris, miután a kezemet a levegőbe emelve intek köszönés helyett, amíg sikerül lenyelnem a falatot. - Szia. Vegyél te is sütit. Szintén új elemis? Aurél vagyok, terromágus - üdvözlöm, és felé tartom a doboz sütit máris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879039#post879039][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.27. 20:12[/b][/url]

Elemisek

- És ki az anyukád, ha nem titok? - érdeklődöm, abból talán még azt is megtudom, hogy mi a vezetékneve, és akkor az apjára már rá sem kell kérdezni. Pillanatokon belül nem leszünk viszont már egyedül, egy harmadik elemi mágus is érkezik, mint kiderül. Mondjuk az se zavart volna, ha csak a süti vonzotta volna be, de annak még inkább örülök, hogy eggyel több elemist ismerek meg így. Nem igazán tudom, kik birtokolják még ezt a képességet, akikkel majd együtt tanulhatok. Vagy éppen akiktől tanulhatok.
- Az fontos tudomány - állapítom meg. Ugyan fogalmam sincs, hogy tud-e olyat, hogy egyben hámozza meg az egész almát, körbe-körbe, de ha igen, az még menő is. Én nem szeretek hámozni, úgyhogy általában igyekszem is ledelegálni valaki másnak, akinek jobban megy, nem faragja szét a fele gyümölcsöt vagy zöldséget. A húgomnak például szintén van ehhez tehetsége. Vigyorgok egy sort azon, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nagyon látható helyen lévő elemi jeggyel. Olyan ez, mint valami titkos köszöntés, amikor az övét ráadásul az enyémnek nyomja, ha már felé tartom az öklöm.
- Pacsi - mondom még mindig fülig érő szájjal, és tulajdonképpen gyorsan rájövök, milyen jó is nekem ez így, mert Stephen meg máris vetkőzésbe kezd itt, mert olyan helyen van az elemi jegye, és Ava meg merészen rákérdezett a dologra. Elnyammogok a sütin, amit kiválasztottam magamnak a dobozból, csak messziről kukkolva, nem igazán tudva eldönteni, hogy én mennyire vagyok erre kíváncsi. Vigyorogok a helyzet mulatságosságán azért, mert annak találom, főleg, amikor a gatyája nagyot csattan, olyan hirtelen engedi el a másik lány érkezése okán. Mint aki tilosban jár. Felé is nyújtom a dobozt, vegyen csak sütit, ha már eddig amúgy sem panaszkodott rá senki, hogy ne sikerült volna jól, bátran osztogatom.
- Azt a tanárnő is mondta, hogy nem vagyunk olyan sokan - jegyzem meg vállat vonva, amikor Anna megjegyzi, hogy örül, hogy milyen híresek vagyunk. - Engem be se kell, mert ez úgyis elárul - szólok hozzá a témához, Anna felé is mutatva a kézfejem. Meg mint kiderült, Ava jegye is elég látható helyen van, de ezt meghagyom neki, hogy ő ossza meg. Vagy majd látják a többiek is, ha úgy van. - A volt... Kevin is mindenféle történeteket ír, ha ismered. Szentesi. És miért csak a fióknak? Nem akartad még beküldeni az Edibe például? - érdeklődöm, ha már eszembe jut Kevin is, akivel valahogy sajnos olyan gyorsan múlt el minden, mint ahogy fellobbant. - Még valaki sütit? Vagy jönnek még? Hagyhatunk a tanárnőnek például, de nem tudom, hányan is vagyunk összesen... meg abból ki jön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879179#post879179][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.31. 19:10[/b][/url]

Elemisek

Pislogok párat a név hallatán, keresgélve az emlékeim között, hátha még magamat is meglepve rájövök, hogy legalább hallottam már, de a kutatás eredménytelennek bizonyul. Semmi. Enyhén megrázom a fejem, miközben Stephen már lelkesedik is meglehetősen hangosan, csak én nem lettem okosabb. Greene lenne a neve? Kviddicsjátékosok vonatkozásában is csak egy jut eszembe, akinek Greene a neve, de már ő is visszavonult, ha jól emlékszem. Ez mondjuk nem kizáró ok, szóval elteszem egyelőre magamnak a gondolatot egy olyan alkalomra, amikor lehetőségem nyílik megkérdezni kifejezetten tőle, hogy pontosan mi a teljes neve mégis. Addig meg Ava marad, a rejtélyes Rellonos, aki talán Greene, talán nem, ki tudja, hiszen az én anyukám sem Dragomán. Megtartotta a saját nevét, a mai napig Jakabffy, és ezt érdemesnek látom belekalkulálni a dolgok állásába, mielőtt még rossz következtetéseket vonnék le. A levitás közben azt is megmutatja, hogy az ő elemi jegye hol van pontosan, valahol a nadrágja alatt, és ezt a jelenetet meg Anna érkezése szakítja félbe, aki kevésbé tűnik lelkesnek, mint hármónk bármelyike. Sebaj, az én jó kedvemet szinte lehetetlen letörni. Kár, hogy szegény Aváét sikerül, pedig ő is csak nagyon lelkesnek tűnik még így minden elején.
- Nem tűnik világvégének. Olyan amúgy is, mint egy furi kis tetoválás - jegyzem meg vállat vonva. Nyolcmilliárd ember legalább egyötöde mágus, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem, és egy negyede, tudja a fene, viszont ha annak csak egy százaléka kedvel olyannak, amilyen vagyok, az is bőven jó. Sőt, ha a családomról és a legjobb barátomról ezt elmondhatom, az is elég, és elmondhatom, az biztos. Panaszra nekem aztán semmi okom.
- Kevin? Hát... ismerős, egy levitás évfolyamtársam - válaszolom. Fura dolog ez, tekintve, hogy randiztunk, de a kapcsolatok már csak ilyenek, ismerősből lesz a barát, aztán fordítva is előfordul a dolog.
- Van egy egész rovata ilyen beérkezett művekre, néha egész jókat írnak bele, máskor nem annyira. Tuti nem vennéd el senki helyét - felelem neki, aztán a sütit is felajánlom. Stephen ötletére bólintok hümmögéssel kísérve, hogy hagyjunk a tanárnőnek is, de azért amíg azt tárgyalják, hol lehet leülni, közelebb lépek Avához, úgy bökve meg a könyökömmel a karját, mintha legalább valami vizsgán készülnék segítséget kérni a szomszédomtól. - Psszt, nem kérsz egy vaníliásat? Szerintem ízlene neked. Van kedvenc sütid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879456#post879456][b]Dragomán M. Aurél - 2024.06.09. 01:20[/b][/url]

Elemisek

- Dehogy vagy, nyugi. Nem szabad ilyen pesszimistán gondolkodni, nem is történt semmi - válaszolom Avának, sütivel kínálva közben, mert az szerintem amúgy is sok mindent megold, amit meg esetleg nem, arra ott az optimizmus. Nekem még mindig bevált ez a recept, amióta csak az eszemet tudom. A dolgok előbb-utóbb megoldódnak, és addig is valami jó mindenben van, ebben például az, hogy tudjuk, hogy változóak lehetnek a reakciók a képességre, ami végülis teljesen normális dolognak tűnik. Szerintem senki nem csinált semmi rosszat, csak simán nem egyformán gondolkodunk az elemi mágiáról. Én például nagyon örülök neki, bár mindig a melodiban reménykedtem, viszont így meg egyre több dolog kerül a helyére, ami eddig akár furcsának is tűnhetett. Az elem megjelenése se volt traumatikus, de a tanárnő mondta is, hogy ezzel kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Kiveszek még én is egy sütit a dobozból, érdeklődve figyelve a kibontakozó beszélgetést. Stephen meg is erősíti az iménti gondolatomat, amikor megosztja, hogy neki nem igazán volt kellemes élmény szembesülni azzal, hogy elemi mágus. Na tessék, csak másak a tapasztalataink. Nem is kérdezek bele, hogy mi történt, pedig amúgy kíváncsi lennék rá, az az igazság, de ha már azt mondja, hogy nem volt olyan jó, ahogy jelentkezett, nem szeretnék semmit megpiszkálni ezzel.
- Eléggé nehezen felejthetőnek hangzik - állapítom meg inkább, mielőtt még rátérnénk az irodalmi pályázatok kérdésére. - Sose írtam még ilyet, szóval nem tudom, de biztos van valaki, akit meg lehet kérdezni. Nem hiszem, hogy kiírnák valahová, kinek küldtek vissza bármit, de mi van, ha mégis elég jól megy és inkább publikálják? Vagy megírják, miben fejlődhetsz? Ne érts félre, nem akarok nagyon okoskodni, mert tényleg nem írok, csak sütikkel szoktam kísérletezni, de ha az a visszajelzés, hogy ez rémesen rossz lett, abból is van mit tanulni... és a robbanós bonbonom nem aratott túl nagy sikert például, úgyhogy azóta is próbálom kevésbé kellemetlen élménnyé tenni - tartok random motivációs beszédet Annának is, mert ő meg ebben tűnik olyan bizonytalannak, és az én optimizmusomból meg bőven jut másnak is bármikor. Kár, hogy nem tudok olyat, mint Andrés, aki néha átveszi kicsit mások negatív érzéseit, hogy segítsen, de azért motiválni megpróbálhatok.
- Nem biztos, hogy érdemi konstruktív kritikát tudnék mondani, de azért egyszer én is szívesen olvasnék valamit, ha van olyanod. Majd megtanácskozhatjuk a kövi elemi gyakon, mint egy könyvklubban. Na? - vetem fel a szerintem nagyon jó kis ötletem vigyorogva, de már azt közli közben, hogy megy is, mert dolga van. - Biztos, hogy nem maradsz? Sütit meg vegyél még nyugodtan, majd jól jön később is. Örülök, hogy ízlett - jelentem ki széles mosollyal, elérhető távolságban tartva a dobozt. Tényleg elég jut mindenkinek, és még Zsófinak is marad. - Nem kellene a gyakorláshoz megvárni Zsófit is amúgy? Ti nem kaptatok ilyen képességkorlátozó valamit például? De beszéljük, csak Zsófi... mármint a tanárnő nagyon komolyan nézett rám, amikor azt magyarázta, hogy ne akarjam inkább egyedül gyakorolni...