A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=865561#post865561][b]Feigler Anna - 2023.07.18. 14:29[/b][/url]

Eljött hát a nap. Gyakorolnia _kell_. K.e.l.l. Mert hogy is mondták? "Ez szükséges a jövőjére való tekintettel." Annának jobban tetszene, ha mindenféle lángidézés meg ilyenek helyett (amit mellesleg egész eddig került) azt tanítanák meg neki még jobban, hogyan nyomja el még az akaratlan reakciókat. Pontosabban... igen, erről is volt már szó, de legszívesebben csak és kizárólag ezt tanulná.
Nem akar tüzet gyújtani. Nem akar leforrázni semmit. Nem akar semmilyen fura elemi mágiát kicsikarni magából, ha egyszer a legtöbb reakció, amit kapott valaha ezekre az elrettenés, ellenségesség.
Csinálják a dolgukat itt a suliban, tanítsák meg, hogyan kell elfelejteni, hogy valaha felébredt az eleme és segítsenek neki a szünetben úgy hazamenni, hogy a szülei gyógyult emberként tekintsenek rá.

Ilyen háttérgondolatokkal ücsörög a teraszon várakozva, már fejben készülve az érvelésre, amivel meggyőzheti Hollóvölgyit, hogy miért is jó mindkettejüknek, ha csak meditálnak kicsit, aztán mindketten haza- visszamennek a lakhelyükre, szobájukba. Végül is, nem tudja, milyen a nő, lehet, hogy meggyőzhető erről. Talán találkozik valakivel, aki nincs elájulva attól, hogy úristen elemista vagyok, én vagyok a Tűz, Föld, Levegő, Víz ura, juhú. Nem is érti, a többiek miért ilyen lelkesek az elemi varázslatok durrogtatásával. Nekik nem para? Neki irtó para, hogy pálca meg varázsige meg a szokásos mágikus szabályok nélkül csak úgy simán .. felcseszik az agyukat és eső fakad, tűz gyullad, szél támad meg dzsungel nő a nagyteremben. Lelkesedés helyett hát nyomott hangulatban nézelődik a teraszra nyíló bejárat felé, mikor fut be kijelölt gyakorlópartnere.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=868313#post868313][b]Feigler Anna - 2023.10.10. 15:40[/b][/url]

Megérkezik Zsófi, aki lelkes és láthatóan tök kényelmes az egész helyzettel - már hogy ide kellett jönnie az iskolába kisegíteni valakit, ebben az esetben ugye Annát. Számára a másik lány.. nő ugye pár évvel idősebb, ami az ő korosztályában azért még egészen számottevő generációs gap, ami csak a későbbi években kezd el összegyűkülni. Egy 30 éves számára egy 34 éves semmi. Egy 26 éves számára egy 30-as már legalább beszédéma lehet. 20 és 24 év között már egész jelentős élettapasztalatbeli különbségek vannak, elvégre a kora húszas évek elég sűrűek.
Egy 16-17 éves számára pedig azért igenis számottevő, ha valaki 20 fölött van. 25 évesen meg aztán  végképp. Hirtelen nem is tudja, hogy most akkor tegeződjön vagy magázódjon, mert alapvetően az előbbit akarta, de az érkező nő közvetlensége megzavarja cseppet.
- Oké.. Zsófi(?). - Elég természetellenesen gördül le a szájáról, de megpróbálja megszokni. Követi a másikat a kandalló elé és kommentár nélkül törökülésbe helyezkedik. Nincs neki baja a természetes tűzzel, kandallóval és egyebekkel - a probléma nem itt kezdődik.
Megnyugtatja egyébként, hogy nem rögtön azzal nyitnak, hogy akkor csináljon lángot a tenyerében vagy ilyesmi. Beszélni még oké, az nem nagy cucc. A minisztériumi hivatalban is sokat beszéltették - bár ott a felnőttek még többet beszéltek és magyaráztak nála.
- Ehmm. Szóval az elemem a tűz. - Kicsit döcögősen indul, olyan feszült tankönyvi példásan - így egészen az elejéről még sosem kellett kezdenie.
- És nem szeretek benne semmit. - Ez viszont már sokkal őszintébben érkezik, és talán pont azért, mert ebben határozott véleménye és élményei vannak, lazul is a tétova feszültség a hangjában.
- Senki sem örült neki, mikor ez az egész kiderült, szóval gondolom nem jó. És az összes felnőtt arról magyaráz, hogy hogyan fogjam vissza meg kontrolláljam. Mióta elemista vagyok, mindenki meg akarja mondani, hogy mit csináljak és hirtelen az utolsó idegennek is véleménye van rólam ezelapján.
Kedvetlenül elhúzza a száját és csak az utolsó mondat végére érve néz egyenesen Zsófira, figyelve, hogy mennyire rontotta már rögtön el az egész foglalkozást a válaszával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=868345#post868345][b]Feigler Anna - 2023.10.10. 22:32[/b][/url]

Hát...
Nem akarja kimutatni, de azért rendesen beléfagy a szar, mikor még egy felnőtt elemistától hallja, hogy ez így megtörténhez - és van, akikkel meg is történik. Már így is eléggé sok feszkót raktak belé az ilyen esetekkel, bár szegény Zsófia nem tudhatja, hogy Anna fejét mostmár több mint egy éve ilyen elrettentő példákkal tömik. Bár ezt a navinés lány nem tudja, mert nem ért ennyire sem az elemi mágiához, de sem a lélektanhoz, de Gábriel szándékosan próbálja túlstresszelni abban a reményben, hogy a kiváltott pszichikai ellenállásnak hála magától alszik ki az elem. Alattomos egy alak ez, de Anna nincs tisztában azzal, hogy mennyire is az.
- És mi van akkor, ha az apád a minisztériumnál elemistákat is ellenőrző szaki? - Már megint elhúzza a száját, mintha valami nagyon keserű vagy savanyú dolgot evett volt.
- Az anyám tényleg parázik, de apa frankón vágja mi van. - Gábriel kicsit sem fél tőle, egy pillanatra sem mutatta félelem jelét a volt feleségével ellentétben. A gaslight viszont maximum lángon ég, hogy frappánsan fogalmazzunk.
De ja. Az anyjára viszont illik ez. Viszont nem vigasztalja őt, hogy "érti", miért viselkedik így. Neki tizenhét évesen arra lenne inkább szüksége, hogy ne viselkedjen úgy, ahogy.
A tanácsra csak bólint egyet. Igazából tényleg erre megy, ebben a másiknak igaza van, magától is erre jutott. Igyekszik annyi mindent elengedni a füle mellett, amennyit csak tud.. de nehéz. Nehéz, amikor olyanok mondják, akiktől függ, a szülei, meg hivatali ruhába öltözött felnőttek, akikre akaratlanul is jobban figyel az ember.
- Hát.. mondd el, hátha. - Érdekli is, meg nem is. Egyrészt hátha ér majd valamit. Másrészt el sem tudja képzelni, hogy hogyan kedvelhetné meg a helyzetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=868386#post868386][b]Feigler Anna - 2023.10.11. 17:18[/b][/url]

Bólint, mert egyetért, nem haragudott az anyjára igazából soha. Be nem vallaná hangosan, de Anna lenne a legboldogabb, ha normálisan tudnának beszélgetni újra egymással. És amúgy a faterjára sem haragszik, mert nem álltak közel egymáshoz soha és.. hát konkrétan még sosem fenyegette meg vagy emelt rá kezet. Szóval Anna szerint kábé minden "oké"? Nem a szüleivel van a baj, hanem az elemi mágiájával - ezt éreztették vele, mióta csak felébredt az eleme, és nincs semmi oka máshogy gondolni vagy kételkedni ebben.
- Nem tudom. - Vállat von. Tényleg nem tudja. Gábriel sokat magyarázott meg magyaráz is még neki, ha találkoznak, de a saját személyes hozzáállásáról meg érzéseiről (már ha vannak, haha) nem beszél a lányával. Az az ő családjukban nem igazán dívik.
- Általában rólam beszélünk. I guess nem örül, mert papírmunka meg ilyenek. - Nem teszi hozzá, hogy egyszer elcsípte a szülei között azt a mondatot elhangozni, amikor nem számítottak rá, hogy Anna is hallja, mikor Gábriel azt mondja "az ő lánya nem lesz olyan szellemi kihívásokkal küzdő szerencsecsomag, mint a Bagolyköves atombombák". Kiindulva, hogy a férfi egész sok időt töltött itt felügyelőként, Anna 'megbízható' információnak ítélte ezt a meghatározást. Még akkor is, ha Gábriel azért nem ma rótta a Bagolykő folyosóit képességkorlátozó varázstárgyakat osztogatva.
Nem tudja egyébként mire számított, milyen történetre, de ha valaki utólag megkérdezné, akkor dölyfösen megjegyezné, hogy pont olyan ködös ezo-maszlagra, mint amilyennek felfogja az elhangztó történetet. Jaaa. Figyeljen befelé meg minden. Pffhh.
Észre sem veszi, de szkepticizmusa őszintén kiül az arcára, és nyitott könyvként lehet róla olvasni a kétkedéssel vegyes kelletlenséget.
- Kitalálom: ha az aszcendensemnek köze van a tűzhöz, akkor még könnyebb. - Nem tudja visszafogni a szúrós megjegyzést, mert.. csalódott. Nem feltétlenül Zsófiban, annyira nem szeret személyesen rászállni emberekre még gondolatban sem. Inkább csak hogy nem valami olyat hall, amit szeretett volna.
Ami már csak azért is komoly kihívás, mert Anna sem tudja, hogy pontosan mit akar hallani. Nehéz az élet a kamaszokkal. Elkönyveli, hogy a "tűz" a testben csak ilyen ezomamás megfelelője a "testhőnek". A férfiakkal meg tüzeléssel kapcsolatos kommentár viszont annyira váratlanul éri, hogy még a száját is eltátja hirtelenjében, amolyan "ezt most tényleg a két fülemmel hallom" módon. Gyorsan összeszedi magát és legalább a száját becsukja.
- Fú, too much information. - Mármint nem a téma taszítja alapvetően, bár valóban nem mindennap beszél ilyesmiről. A kortársaival tök oké, de felnőttől hallani amolyan laza, de mégiscsak különóra környezetben...  sokkoló élmény. Pótcselekvésként a füle mögé tűri a haját és ösztönösen terelné a témát vissza komfortosabb vizekre. Nem biztos, hogy további ismeretekre vágyik átmeneti tanára magánéletéről, még ha tudják is kötni az elemi mágia témájához.
- Én is utálom a viharokat. De fogalmam sincs, mit érne, ha - felemeli a kezeit és idézőjelébe rakja a szót - "összeismerkednék" az elememmel. Mitől lesz nekem jobb? Addig full nyugodt meg oké voltam, míg ki nem derült ez az egész. Azóta meg nyaggatnak meg folyton azon kell paráznom, hogy ha túl nagyot tüsszentek, lerobbantom-e valaki fejét. - Jó, hát ez utóbbi nyilván költői túlzás volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=872362#post872362][b]Feigler Anna - 2024.01.20. 03:45[/b][/url]

Hallgatja Zsófit és igyekszik elképzelni a jelenetet, amit a lány leír, de őszintén szólva egyszerűen nem látja maga előtt az elhivatott és meleg mosolyú Feigler Gábrielt. Abban sem biztos, hogy egyáltalán szereti, nemhogy a "maga módján". És ezen az elemi mágia még tovább rontott. Az indifferenciából kétkedés és gyanú lett. A hangján is hallani a következő mondatnál, hogy mennyire hitehagyott ebben a témában.
- Nah. Még ha a világ legjobb elemi mágusa lennék, szerintem az ő szemében akkor is attól még elemi mágus vagyok.
Lehet, hogy csak Anna pesszimizmusa az egész, lehet az is, hogy sajnos pont beletenyerelt, de ezt csak Gábriel tudja valójában.
Pislogás nélkül veszi tudomásul, hogy a szarkazmusa úgy lepattant, mint pajzsbűbájról a lefegyverző átok. Jó, akkor ilyen fajta dologgal nem próbálkozik inkább, ez tök ciki. Miért van az, hogy a filmekben és könyvekben a szereplők frappáns replikái mindig betalálnak, míg az övé... mindegy.
Lemondóan leereszti a vállait, mert a nő érvelése végülis teljesen jogosnak tűnik. Attól még yuck és too much, Anna még határozottan zavarba jön ezektől a romantikus témáktól.
- Okés, akkor nem tabuk a ciki történetek. - Bólint, bár tudja, hogy ilyen fiúkkal kapcsolatos mellélépésektől annyira nem kell tartania. Mármint nem rohan utánuk és ők sem rohannak utána. Ez elég nyugodt status quonak tűnik az életében egyelőre.
- Egész addig nem pörögtem ezen gondolatban, amíg nem kezdte el mindenki mondogatni, hogy mennyire veszélyes. - Aztán csak úgy átragadt. Emlékszik, hogy az eredeti reakciója nem volt vészes. Még arra is gondolt, hogy ez tulajdonképpen egész menő, de aztán csupa olyan felnőtt vette körbe, akik magyaráztak és magyaráztak, és folyton figyelmeztették mindenre.
- Meg.. elég megalázó lenne, ha a saját apám vinne be a zengőbe. - Volt egy komoly """apa-lánya""" (sok idézőjellel) beszélgetés arról, hogy ha Anna nem tanulja meg kontrollálni magát és bármi történik, Gábriel zokszó nélkül viszi majd be, nem érdekli, hogy a saját lánya.
- Hát - most először tördeli a kezét zavartan, mert bár mikor az anyjának mondta el, a nő lelkesnek tűnt és mosolyogva támogatta, azért tudja, hogy az "álmai" kicsit gyerekesnek hangozhatnak.
- Író, jó lenne, ha író lehetnék. Semmi köze a tűzhöz mondjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878611#post878611][b]Feigler Anna - 2024.05.19. 17:45[/b][/url]

Költőien a "Amúgy csak mi hárman leszünk tutira?" mondat elhangzásakor ténfereg a terasz környékére. Anna ugyan nem tud semmiről, már ami bármilyen gyűlést illetne, mert hivatalosan nem új elemista - de gyakorlatban szinte biztos, hogy a többiek, akik aktívan akarnak ezzel foglalkozni, hamar előrébb járnak majd nála. Mióta Zach lelépett az USA-ba, az egyetlen ember, aki néha rávette, hogy használja az elemét a kötelező körökön túl, egy másik kontinensen van.
Viszont ez a terasz elég jó hely. Ritkán járnak ide nem elemista diákok - akik pedig nem minden idejüket töltik itt, így többnyire a kastély nyugalmasabb helyeinek egyike. Pont azért szokott ide járni, olvasni, írni és egyebek. Most is a szokásos füzetével és tollával felszerelve érkezett, arra számítva, hogy csend lesz kong majd az ürességtől a hely.

Ehelyett három piknikező diáktársával találja szembe magát, akik jó eséllyel mostanra már észrevették. Mostmár túl ciki kimenekülni.
- Hali. - Ehm. Köszönés pipa, mostmár csak a socially awkward interakciók vannak hátra: azaz minden más. Mit kell ilyenkor mondani még?
- Látom piknikeztek. Zavarok? Mert akkor.. - "leléphetek" vagy ilyesmi. Azért nem teszi hozzá, mert úgy fel volt már készülve, hogy ide bekuckózik, és nem túl rugalmas új tervek készítésében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878948#post878948][b]Feigler Anna - 2024.05.26. 19:04[/b][/url]

Nagyjából mindenkinek látta már az arcát, ha más nem, hát az évnyitók alkalmával, de senki olyan ismerőst nem lát közöttük, akivel ténylegesen interaktált is volna. Ettől függetlenül az egyik srác rögtön máris lelkesen köszönti, ami némileg old a hirtelen jött, váratlan helyzettől adódó feszültségén.
A süteményre nehéz nemet mondani és.. elég jól is néznek ki, szóval miért ne? Úgyis mindig izéli mindenki, hogy többet kéne beszélgetnie az iskolatársaival.
- Nem, én nem mondanám, hogy nagyon új lennék, de.. gondolom még annak számítok azért. - Veteránnak biztos nem veterán, pláne már csak azért is, mert a jelenlegi elemisták közül valószínűleg ő használja a legkevesebbet és legkelletlenebbül az elemét, így nehéz nagy gyakorlatra szert tenni.
Nyúl a süteményes doboz felé, és már mutatkozna be a saját tempójában, a maga módján is, amikor a lány a társaságban hirtelen megszólal és.. bemutatja? Zavart nemtetszéssel az arcán ráncolja a homlokát, mert a maga visszafogott, introvertált módján majdhogynem a személyes szférájába való kéretlen tolakodásként éli meg a dolgot.
- Örülök, hogy ilyen híresek vagyunk. - Az örülök szó mondjuk mindent kifejez, csak azt nem, hogy tényleg így érez. Miért ennyire nyilvános és köztudott ez az egész? Nem elég, hogy látható helyen van az elemi jegye, most még egy tök ismeretlen ember is készséggel bemutatja őt saját maga helyett, még az elemét is kiadja mindenféle kérés vagy engedély nélkül.
- Jobban örültem volna, ha saját magam mutatkozhatok be. Amúgy... nem túl etikus engedély nélkül kiadni a másik elemét. - Elhúzza a száját. Talán mégsem volt olyan jó ötlet csatlakoznia, nem biztos, hogy ez az ő közege.
- Anna vagyok. - Az elemét pedig mostmár inkább nem is teszi hozzá, ha már láthatóan ennyire jól tudják itt.
A Stephen által felhozott téma hirtelen nagyon jó mentőövként szolgál a váratlanul számára kényelmetlenné váló társalgásban, így természetes módon rögtön bele is kapaszkodik.
- Nem, nem írok dalszövegeket. Csak mindenféle történetet a fióknak. Horrort meg .. ilyeneket. - Többnyire ez nem olyasmi, amit rögtön megoszt, de valahogy kényszert érez arra, hogy továbbgördítse inkább ezt a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879174#post879174][b]Feigler Anna - 2024.05.31. 11:08[/b][/url]

Lepillant a srácok (értsd mindenki - Ava is, Anna nem igazán gondol nemekre, mikor ezt a szót használja egy társaságra) elemi jegyére, ha az valóban látszódik, ahogy említik is. Futólag lenéz a saját kézfejére, ahol alapvetően az ő jegyének is ott kellene virítania, ha.. nos, ha nem menne át minden reggel -mikor időben felkel és nem siet- vastagon alapozóval rajta. Még ha nap közben kopik is valamennyit (márpedig óhatatlanul kopik), legalább talán nem azonnal veszik észre. Gondolkodott már azon, hogy kesztyűt használjon, de az túl kényelmetlen. Bár reggelente legalább negyed óráig szórakozni az elfedéssel szintén nem komfortos, már ami a napi beosztást illeti.
- Áh. Hát.. részvétem, hogy ilyen feltűnő helyen van. Általában nem mindenki fogadja örömmel, mikor rájön, hogy mi vagy ki vagy. - Azért.. nincs úgy általánosan negatív stigma a társadalomban az elemistákkal, azt lehet mondani. Persze megvan a varázslóréteg, akik óvatosabbak velük, de kívülről hallva Anna utalása vagy megállapítása kissé túlzásnak hathat az idegen fülnek, joggal.
- Nem ismerem, nem is tudtam, hogy van más is. A haverod? - Az Edictumos utalásra csak megingatja a fejét zavartan, mert kicsit olyan ez, mintha rajtakapnák valamin, amit még régen csinált. Mert.. gondolt már rá, hogy beküldi, ami azt illeti.
- Biztos mindenkinek van jobb dolga, mint az én firkálmányaimat olvasni, meg.. nem venném el a helyet a hasznos cikkek elől.
Ava reakciója egyébként feltűnik neki, csak éppenséggel nem nagyon tud sokmindent kezdeni vele. Nem mintha felemelte volna a hangját vagy bármilyen fenyegető mozdulatot tett volna egyszer is, szóval ez az ijedt kisegér viselkedés a navinés lány számára teljesen értelmezhetetlen ... és ettől fogja reálni sem tud rá mit. Socially awkward módon tehát az egyetlen dolgot teszi, amit tenni tud: annyiban hagyja.
- Fúh, nem dehogy. Annyira nem jók, hogy így tényleg ki legyenek adva bárhol meg.. nem vagyok senkinek sem az ismerőse, aki ilyeneket intéz. - Pénze meg 18 évesen nem igazán van saját könyv kiadására. - Leülni meg a tanteremben lehet, ha óra van. Idekint.. meg.. - a tőlük nem messze lévő lépcsősor melletti kissé megemeltebb kőblokkra bök, ami egyfajta "korlátként" funkcionál a fenti terület szélén (lsd. témaleírás, első kép) - .. én ott szoktam ejtőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879422#post879422][b]Feigler Anna - 2024.06.08. 18:52[/b][/url]

Aurél kommentjére csak bólint, bár nincs a gesztus mögött valódi egyetértés, csak gépies reakció a béke jegyében. Elhiszi, hogy másoknak nem nagy cucc, neki nagy dolog volt, meg.. azért még most is az. Annyira azért még ő sem alulfejlett szociálisan, hogy ne fogja fel, hogy másoknak más tapasztalatai lehetnek ezzel kapcsolatban. Épp csak annyira éretlen még, hogy ezt ne tudja tökéletesen kezelni gyakorlatban.
- Nem is tudtam, hogy van vagy volt ilyen. - Tényleg nem. Az ő hibája főleg, mert nem az a lelkes "felfedező" alkat, neki inkább megmutatják a dolgokat, amik megtetszenek neki később. Főleg az elmúlt években pedig aztán főleg bezárkózott és inkább csak egy ilyen kis szociális buborékban él, egy nagyon szűk komfortzónában, amiből csak kelletlenül tapicskol ki néhanapján, Zachék unszolására.
Elsőre azt hiszi, hogy a "nem örültél neki?" kérdés neki szól, de aztán odanéz, és nem biztos benne. A másik lány a társaságban úgy néz ki számára, mintha egyetlen hozzá képest amúgy egész tárgyilagos kéréstől összeomlott volna. Átfut a fején, hogy vajon tényleg ennyire bunkó volt, vagy ez most valamiféle.. színjáték a lány részéről, hogy a fiúk megvédjék? Anna szemszögéből olyan szürreálisan túlzott reakciót produkál, hogy őszintén nem tudja hová tenni a dolgot, így egy tizennyolc éves lány pesszimizmusának megfelelően a lehető legrosszabb következtetésre jut: Ava egy "pick me girl" és éppen ellenséget csinál belőle, hogy őt tutujgassák. A valóság nem ennek megfelelő, de egy tizennyolc éves fejben a valóság és meggyőződés két külön, egymástól távol álló világ.
Ehhez mérten értetlenül - kétkedően elhúzza a száját. "Lol, most tényleg? - fut át a fején, de nem akar még jobban Ava általa színjátéknak ítélt reakciója alá további lovat adni, így nem önti szavakba a gondolatait. Szóval rendkívül érett módon csak magában sértődik meg. De mostmár csak juszt sem, azért sem fogja etetni a "jaj-de-gonoszak-velem" szcenáriót.
- Nemt'om, azoknak a pályázatoknak is van gondolom valami alsó minőségi határa, amitől kezdve foglalkoznak vele, nem? Nem tudom, hogy megütöm-e, és ha nem, és visszaküldik, hogy bocsnem, az nagyon ciki. - Ez tényleg egy valós kétely a részéről, mert egy dolog, hogy ő jónak érzi, amit ír, de valójában még soha senki nem látta vagy olvasta ezeket, nem töltötte fel online oldalakra, nem .. is mutatta igazából még embereknek. Így semmilyen kívülről érkező inputja nincs ahhoz, hogy összeszedje a bátorságát beküldeni valahova.
Kicsit furcsa is most, hogy így leült három ismeretlen közé, akik ilyen.. úgymond támogatóak ezzel kapcsolatban, pedig csak megemlítette. Jó, Avában nem túl biztos, mert jelenleg meg van győződve, hogy egyetlen kérésre, ami a privát elemi dolgával kapcsolatos, egy egész személyes vendettát indított ellene, aminek a színpadán Anna a tüzet okádó sárkány. Szóval ja, a rellonos lány jóindulatával kapcsolatban nincs meggyőződve, de.. szóban végül is ő is pozitívat mondott és ötletelt. Ez a fajta nyitottság meg barátságosság pedig még mindig szokatlan számára.
- Tulajdonképpen jó. Miért ne. Megköszönném, ha mondanál egy véleményt - mondja Stephennek, aki felajánlha, hogy lenne tesztolvasó. A srác kedves volt, vele, idősebbnek is tűnik nála - még ha nem is irodalomkritikus vagy valami, biztos olvasott már pár könyvet, hogy legyen mit mondania.
- Én.. szerintem megyek, még dolgom van. - Semmi dolga nincsen egyébként, csak úgy érzi, hogy Ava reakcióinak hála egészen nem kívánatos lett a jelenléte. Ő meg nem akarja itt elrontani az újak bonding lehetőségét.
- Köszi a süteményt amúgy, finom volt. És jó szórakozást - biccent a triónak köszönésképpen, majd sarkon fordulva elindul visszafelé a terasz kastélyba visszavezető kapujához. Az biztos, hogy megint egy jó ideig nem fog merni kezdeményezni semmit senki felé, láthatóan nem megy ez neki.