A keleti szárny már kívülről nézve is nagyon elüt a kastély többi részétől. Ez az épület legmodernebb része, hiszen külön az elemi mágikus képzéshez lett kialakítva. A modern hatású üvegkupola egyesek szerint rontja az összképet, míg mások kellemes látványnak ítélik az átlátszó félgömböt.
Az elemi mágia terasza nem csak egy hely, ahol az elemi mágusok gyakorolhatnak, ez egyben a tárgy tanterme is. A törékenynek tűnő üvegfalak varázslattal vannak megerősítve, így onnan semmilyen mágia ki nem törhet, adott esetben képes lehet egy irányítást vesztett elemi mágust is megállítani.
A terembe egy viszonylag szűk melléklépcsőn lehet feljutni, ami a keleti szárny második emeletéről visz egy kicsivel még magasabbra. Belépve a helyiségbe, egy ötszögű teremben találjuk magunkat, aminek csupán a teteje üveg. A szoba egyik oldala az, ahol az, az ajtó is van, amin át beléptünk, a többi négy mögött az elemek külön helyiségei rejtőznek.
A terem közepén egy hatalmas, fehér színű, csavaros oszlop áll, ez tartja a tetőszerkezetet, és egyben díszíti a teret. A lépcsőkön fellépdelve juthatunk el a tényleges tanítási helyszínre, ahol, ha a tanár úr éppen órát tart, megjelennek a padok és a székek. Vagy éppen a párnák, ha úgy ítéli meg, hogy az óra inkább figyelős, mint jegyzetelős lesz.
A négy elem helyiségeibe alapból kis ablakokon át lehet bekukucskálni, de amint valaki belép valamelyikbe, a fala átlátszóvá válik. Ilyenkor lehet megpillantani az üvegkupola külső falát, és azon át a kastély környékét.

KATT

A föld terme kívülről is eléggé elüt a többitől, hiszen növények borítják be az egészet. Belépve egy üvegházban érezhetjük magunkat: üvegfalak és rengeteg növény. Ahogy mindegyik kis terem, úgy a földé is tértágító bűbájjal van ellátva, így bár kívülről nem gondolná az ember, hogy ebben a teremben még eltévedni is igen könnyű. Ide csak az léphet be, aki rendelkezik a föld elem irányításának képességével.

KATT

A víz terme valószínűleg sokaknak csalódást okoz elsőre, hiszen nem egy akváriumról van szó, ahogy alapból elképzelnék. Bár azok gyönyörűek, de gyakorlás szempontjából nem túl praktikusak. A víz terme fekete és fémes és csupa lyuk, de tele van folyadékkal. A lyukakon át pillanatok alatt elárasztható, kiüríthető, gyakorlás esetén az elemi mágusokat a víz körbeveszi. Mivel nincsenek közvetlen falak, csak a vékony drótháló és a rengeteg víz, úgy érezheti, mintha egy hatalmas víztömeg közepén állna.

KATT

A tűz terme egy kissé más. Tiszteletet parancsoló, sötét, csak a tűz, és a kupola egy sor ablaka világítja meg. A terem távolinak tűnő végében folyton égő tűz lobog. Az oszlopokon lévő lyukakból gyakran füst szivárog, tűzcsóva lő ki, a bent uralkodó hőség a legtöbb ember számára elviselhetetlen lenne. Gyakorlásra, és, hogy a pyromágusok érezzék és megszokják a tüzet, tökéletes.

KATT

A levegő terme teljesen átlátszó. Üvegfalai mellett a padló is üvegből van. A kupola ezen része alulról nem támaszkodik a kastély keleti szárnyának alsóbb emeletein, kilóg a hegyek fölé. Tériszony legyőzésére alkalmas terem. Néhol az üveg átereszti a kint süvítő vagy éppen csendeskén suhanó szelet, szellőt. A levegő folyamatosan, de finoman kavarog, áramlik a teremben.

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878507#post878507][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.16. 20:39[/b][/url]

Elemisek

Be kell vallanom, erre a fordulatra nem számítottam. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam és vártam, hogy melodimágus lehessek, mintha csupán csak optimizmus kérdése lenne a dolog, véletlen sem csillagok és egyéb körülmények valami titokzatos, mágikus és megmagyarázhatatlan együtt állása kellene hozzá vagy ahhoz hasonló csoda, hogy egy ilyen képesség birtokosa legyen az ember. Egy percre se mondtam le róla, hiába váratott magára a dolog, míg végül az a fura, tetoválásnak tűnő valami meg nem jelent a kezemen. A következő pillanatban pedig már az is kiderült, hogy éppen olyan ritka és különös képesség jutott nekem, mint a zene mágiája. A hangszerek és dallamok helyett a földhöz és a növényekhez kötődöm sajátos módon, annyira, hogy, mint nemrég kiderült, elemi mágus vagyok. Zsófi tanárnő ugyan már nem a házvezető helyettesünk, de még jó eséllyel fog ugyanannyit látni, mint eddig. Hát nem örömteli dolog? Hogy biztosra menjek, hoztam azért egy adagot a legújabb konyhai kísérletem szerintem egészen jól sikerült eredményéből. A tárolódoboz levelestésztából készült kis batyukkal van tele, amit sütőben sütöttem pirosra. Majdnem mindegyik sütinek más a tölteléke, de ez legyen mindenkinek meglepetés. Akad benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes is. Nem akartam, hogy bárki, aki még esetleg erre téved, kóstoló nélkül maradjon. Most jövök csak rá, hogy bár tudtam, hol van ez a hely, legalábbis hallottam róla, hogy a Keleti toronyban létezik, még sosem jártam bent. Felvehettem volna ugyan az elemi mágiát korábban is, hogy legalább elméletet tanuljak, de ezt nem tettem meg, így most amint életemben először beteszem ide a lábam, a dobozt az oldalamhoz szorítva felfedezőútra indulok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878516#post878516][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.16. 21:53[/b][/url]

Egyedül szerettem volna idejönni, még akkor is, ha nem voltam egyedül sem akkor, amikor történt, sem a kezdőfolyamat során. Főleg apa volt velem, ő hallgatta végig az egészet, ami rám vár. Sok kérdést tettem fel, de egyik felnőttet sem zavarta, csak arra figyelmeztettek, főleg Zsófia, hogy lesznek olyanok, akik nem úgy kapták meg az elemüket, ahogy én, hanem sokkal szomorúbb körülmények között. Figyelmesen hallgattam, jegyzeteltem is, mert mindent tudni és érteni szerettem volna akkor és ott. Meg persze most is. Azt tudom, hogy két nálam idősebb fiúval kezdem meg a tanulást, de lesznek mások is, akik előrébb járnak már. Ez mindenkinek máshogy alakul ki, más életkorban is akár, ezért is lehet, hogy ők idősebbek, mint én.
Lassan kifújom a levegőt, ahogy itt állok, centikre a helytől, majd összeszedve több mérettel nagyobb, kötöttpulcsis mindenemet, megteszem az utolsó lépéseket, nesztelenül, megtorpanva, amikor megérzem az illatokat, amik körüllengik. Arcomon féloldalas mosoly jelenik meg, az a híres volkovi csábítónak nevezett stílus, azonban ahelyett, hogy ezzel indítanék nála, a kiválasztott körtés és diós süteményre koncentrálok, és megpróbálom kilebegtetni a többi közül, hogy egyenesen hozzám érkezzen. Az eleje egész jól megy, de mivel az út elején járok, ezért természetesen éppen, hogy csak elhagyja a fiú válla mögötti részt, amikor zuhanásba kezd. Engem azonban nem olyan fából faragtag, hogy a süteményt veszni hagyjam, így egy pillanattal később már térden csúszva érkezem meg mellé, kezeim között a süteménnyel. - Kviddicses gének, ezek szerint nem lesz belőlem jedi. Ava vagyok, ha te sütötted, kedvellek. - közlöm a tényeket ügyelve arra, hogy két falat között legyek és ne telibe csámcsogjam szegényt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878549#post878549][b]Stephen Zimmermann - 2024.05.17. 23:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878550#post878550][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.18. 00:34[/b][/url]

Elemisek

Nem gondolom, hogy egyedül lennék, főleg azért, mert négy év alatt megtanultam, hogy ebben az iskolában elég nehéz bárhol egyedül lenni. Még ha netán úgy is hinném, kiderülhet még mindig, hogy a macska a sarokban vagy újabban a mókus az ember házvezetője vagy annak a helyettese, és akkor még fel se merült a további lehetőségek végtelen sora. Szerencsére ez nem szokott zavarni, szeretem a társaságot, és általában a társaságnak sem szokott gondja lenni velem eddigi tapasztalataim szerint, ha másért nem, hát legalább a süti miatt, ami mindig van nálam. Na jó, néha előfordul, hogy nem sütit készítek, hanem bonbont vagy éppen gumicukrot, most azonban a süti mellett döntöttem. Hamarosan ki is emelkedik az első a dobozból, mintha csak önként indulna vándorútra, én meg elmosolyodom. Bár azt mondják, hogy érezni fogom, ha elemi mágus van a közelemben, nem tudom még, mire is kellene figyelnem, hogy tudjam ezt, más viszont miért is jönne ide. Egy egészen kicsit mintha bizseregne a bőröm, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem csak a hely miatt van-e, meg a felfedezés izgalmától, hiszen igazán különleges ez a zuga az iskolának. Nem akarom megzavarni az illetőt, aki a sütire vágyik, hiszen nem is magamnak hoztam, hanem mindenkinek, aki ma még ide betér. Mire megfordulok, már nem néz velem senki szembe, ugyanis a lány - mint kiderül, lány - a földön térdel a kezében a sütivel. Biztos láttam már a folyosón legalább, ismerősnek tűnnek a vonásai meg ilyen bambiszemeket sem mindenhol lát az ember, de a nevét nem tudnám megmondani.
- Még biztos nincs hozzá késő, hogy az legyél egyszer - válaszolom neki egy biztató mosollyal, és már nyújtom is a kezemet, ha esetleg igénybe venné kapaszkodóként. - Örvendek, én meg Aurél - mutatkozom be, majd elhallgatok, mert közben a második süti is szárnyra kel. Elégedett mosollyal nyugtázom a dolgot, és a süti felé biccentek, aminek a röppályáját követve könnyen meg is találni, hogy ki vetett rá szemet. - Hali - köszönök, szabad kezemet a levegőbe emelve egy intésre. - Te is elemis vagy? Áh, amúgy vegyetek nyugodtan, azért hoztam, és igen, igen, én sütöttem. Van benne mézes-málnás, mákos-vaníliás, mogyoróvajas-banános, körtés-diós és kókuszos-csokikrémes - sorolom, most már két kézzel tartva közre a dobozt, és szétnézek közben, hova tehetném le, ahol mindenkinek kézügyben lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878567#post878567][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.18. 21:33[/b][/url]

- Inkább a kviddics, apai ágon egész jó géneket kaptam. - anyai ágon a színészi kvalitásaim vannak jelen állítólag, de azt még annyira nem próbáltam, nem igazán játszom meg magam, nem szeretem az alakoskodást. Amikor a második süti is útnek indul a fiú, én is követem a pillantásommal, mert úgy gondolom, hogy még egy levegő érkezett, de a pálca miatt ez gyorsan átalakul. - Ezek szerint mi vagyunk a három új. Az újoncok mindig korábban érkeznek, nehogy elkéssenek. - állapítom meg bölcsen, ahogy a két fiú között járatom a pillantásomat. - Az én elemem a levegő. - Mutatom fel a bal kezem, aminek a középső ujján, kívül, az alsó részén található az anyajegynek gondolt elemista jel. Nem is kell szerintem hozzátennem, hogy rellonos vagyok, pedig alapból nem hiszem magam odavalónak. - És ti?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878604#post878604][b]Stephen Zimmermann - 2024.05.19. 12:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878611#post878611][b]Feigler Anna - 2024.05.19. 17:45[/b][/url]

Költőien a "Amúgy csak mi hárman leszünk tutira?" mondat elhangzásakor ténfereg a terasz környékére. Anna ugyan nem tud semmiről, már ami bármilyen gyűlést illetne, mert hivatalosan nem új elemista - de gyakorlatban szinte biztos, hogy a többiek, akik aktívan akarnak ezzel foglalkozni, hamar előrébb járnak majd nála. Mióta Zach lelépett az USA-ba, az egyetlen ember, aki néha rávette, hogy használja az elemét a kötelező körökön túl, egy másik kontinensen van.
Viszont ez a terasz elég jó hely. Ritkán járnak ide nem elemista diákok - akik pedig nem minden idejüket töltik itt, így többnyire a kastély nyugalmasabb helyeinek egyike. Pont azért szokott ide járni, olvasni, írni és egyebek. Most is a szokásos füzetével és tollával felszerelve érkezett, arra számítva, hogy csend lesz kong majd az ürességtől a hely.

Ehelyett három piknikező diáktársával találja szembe magát, akik jó eséllyel mostanra már észrevették. Mostmár túl ciki kimenekülni.
- Hali. - Ehm. Köszönés pipa, mostmár csak a socially awkward interakciók vannak hátra: azaz minden más. Mit kell ilyenkor mondani még?
- Látom piknikeztek. Zavarok? Mert akkor.. - "leléphetek" vagy ilyesmi. Azért nem teszi hozzá, mert úgy fel volt már készülve, hogy ide bekuckózik, és nem túl rugalmas új tervek készítésében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878644#post878644][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.20. 16:01[/b][/url]

Elemisek

- Vagy megpróbálhatod mindkettőt. Képzeld csak el, milyen menő lenne egy jedi kviddicses - állapítom meg vigyorogva. Kíváncsiskodnék még arról is, hogy kitől is örökölte pontosan azokat a híres géneket, de nem sikerül feltenni a kérdést, ugyanis újabb süti kel szárnyra. Követem is tekintettel az útját, hogy aztán mindketten észre is vegyük hamarosan a harmadik itt tartózkodót. Ava meg is állapítja, hogy ezek szerint hárman lehetünk újak. Nekem fogalmam sem volt róla, kik fognak itt várni és hányan, de eléggé logikusnak hangzik, amit mond.
- Szia - köszönök a srácnak is, akiről meg már egészen határozottan tudom, hogy láttam valahol, de lehet őt is csak a folyosón, elvégre mégsem olyan nagy ez az iskola, hogy éveken át ne lehessen legalább egyszer összefutni valakivel, még ha a nevét nem is tudom.
- Dehogy, a föld az - közlöm nevetve, de azért mégis kihúzom kicsit magam, elvégre úgy látom, a süti mindenkinek ízlik. Be is jelentem, hogy nyugodtan lehet venni, hiszen azért hoztam. Még én is lecsapok egy mézes-málnásra. Legközelebb valami gránátalmásat is ki kellene már próbálnom, csak az lehet nem aratott volna annyira nagy sikert a savanykás íze miatt.
- Jé, neked is ilyen látható? Nekem is a kezemen jelent meg - jegyzem meg már előre is nyújtva a kézfejem Ava felé. Eléggé látható helyen jelent meg ez az elemi jel, de azt gondolom róla, hogy olyan, mint valami tetoválás, azt meg úgyis menőnek gondolom. A csokis piskótát megjegyzem magamnak, bólogatva közben.
- A gitár eszembe se jutott volna. Tűz elemű valaki nincs, jó lenne hozzá egy tábortűz is. Vagy majd ráhagyjuk a tanárnőre, hogy megoldja - osztom meg a véleményem, és végre bele is harapok a sütibe, megvonva a vállam válaszul Steph kérdésére. Fogalmam sincs, hányan is leszünk, de tény, hogy hárman vagyunk, amíg végszóra meg nem érkezik a negyedik ember is.
- Mhm... hmmm - hümmögni igyekszem tagadólag máris, miután a kezemet a levegőbe emelve intek köszönés helyett, amíg sikerül lenyelnem a falatot. - Szia. Vegyél te is sütit. Szintén új elemis? Aurél vagyok, terromágus - üdvözlöm, és felé tartom a doboz sütit máris.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878826#post878826][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.25. 06:26[/b][/url]

- Lehet, hogy híresebb lennék, mint az anyukám. - válaszolok mosolyogva, és azon kapom magam, hogy hónapok óta most először beszéltem róla. Amióta itt vagyok, még csak nem is keresett, nem mintha a nagyszülői házban sűrűn megfordult volna, amióta befutott színésznő lett.
Bólogatok a szőke fiú szavaira, mert tényleg nagyon finom a sütemény, sőt, ha itt és most lenne nála egy gyűrű, nem kérdés, hogy igent mondanék, és boldog kétszáz kilós asszonyságként élném a hátralévő életemet. - Én néha segítettem a nagymamámnak, de inkább csak apróbb munkákat csináltam, mint nagyokat. Almát tökéletesen tudok hámozni. - ami egy nagyon fontos skill. Egy csomó alma odavész, ha nincs megfelelően hámozva a gyümölcs, ám én alig szoktam veszteséget termelni. Egy almamentő bajnokságon biztos, hogy aranyérmes lennék. A felém nyújtott kézre elmosolyodom, és a saját jegyemet az övéhez érintem, mint valami titkos társasági köszönés. - A tiéd hol van? - fordulok érdeklődve Stephen felé, mert ő nem reagált azonnal, hogy neki is ott lenne. Felpattanok, amikor a hátam mögül megszólal egy hang, és a legkedvesebb mosollyal az arcomon pillantok rá.
- Szia, egyáltalán nem zavarsz. - felelem őszinte, csilingelő hangon, odalépve hozzá a kezem nyújtom neki. - Ava vagyok, levegő elemű, örülök, hogy megismerhetlek. Hármunknak jött ki az eleme, de én úgy tudom, hogy vannak még páran, öt-hat ember, akinek szintén van eleme és még tanul, ő az egyik, és mivel lány vagy, ezért vagy föld vagy, vagy tűz. - most először használtam ki az "Én apám Damyan Volkov" kártyát, és bár akkor kicsit bűntudatom volt, most mégis nagyon élvezem, hogy tudtam valami hasznosat is mondani, amit talán a többiek nem tudtak eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878927#post878927][b]Stephen Zimmermann - 2024.05.26. 15:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=878948#post878948][b]Feigler Anna - 2024.05.26. 19:04[/b][/url]

Nagyjából mindenkinek látta már az arcát, ha más nem, hát az évnyitók alkalmával, de senki olyan ismerőst nem lát közöttük, akivel ténylegesen interaktált is volna. Ettől függetlenül az egyik srác rögtön máris lelkesen köszönti, ami némileg old a hirtelen jött, váratlan helyzettől adódó feszültségén.
A süteményre nehéz nemet mondani és.. elég jól is néznek ki, szóval miért ne? Úgyis mindig izéli mindenki, hogy többet kéne beszélgetnie az iskolatársaival.
- Nem, én nem mondanám, hogy nagyon új lennék, de.. gondolom még annak számítok azért. - Veteránnak biztos nem veterán, pláne már csak azért is, mert a jelenlegi elemisták közül valószínűleg ő használja a legkevesebbet és legkelletlenebbül az elemét, így nehéz nagy gyakorlatra szert tenni.
Nyúl a süteményes doboz felé, és már mutatkozna be a saját tempójában, a maga módján is, amikor a lány a társaságban hirtelen megszólal és.. bemutatja? Zavart nemtetszéssel az arcán ráncolja a homlokát, mert a maga visszafogott, introvertált módján majdhogynem a személyes szférájába való kéretlen tolakodásként éli meg a dolgot.
- Örülök, hogy ilyen híresek vagyunk. - Az örülök szó mondjuk mindent kifejez, csak azt nem, hogy tényleg így érez. Miért ennyire nyilvános és köztudott ez az egész? Nem elég, hogy látható helyen van az elemi jegye, most még egy tök ismeretlen ember is készséggel bemutatja őt saját maga helyett, még az elemét is kiadja mindenféle kérés vagy engedély nélkül.
- Jobban örültem volna, ha saját magam mutatkozhatok be. Amúgy... nem túl etikus engedély nélkül kiadni a másik elemét. - Elhúzza a száját. Talán mégsem volt olyan jó ötlet csatlakoznia, nem biztos, hogy ez az ő közege.
- Anna vagyok. - Az elemét pedig mostmár inkább nem is teszi hozzá, ha már láthatóan ennyire jól tudják itt.
A Stephen által felhozott téma hirtelen nagyon jó mentőövként szolgál a váratlanul számára kényelmetlenné váló társalgásban, így természetes módon rögtön bele is kapaszkodik.
- Nem, nem írok dalszövegeket. Csak mindenféle történetet a fióknak. Horrort meg .. ilyeneket. - Többnyire ez nem olyasmi, amit rögtön megoszt, de valahogy kényszert érez arra, hogy továbbgördítse inkább ezt a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879039#post879039][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.27. 20:12[/b][/url]

Elemisek

- És ki az anyukád, ha nem titok? - érdeklődöm, abból talán még azt is megtudom, hogy mi a vezetékneve, és akkor az apjára már rá sem kell kérdezni. Pillanatokon belül nem leszünk viszont már egyedül, egy harmadik elemi mágus is érkezik, mint kiderül. Mondjuk az se zavart volna, ha csak a süti vonzotta volna be, de annak még inkább örülök, hogy eggyel több elemist ismerek meg így. Nem igazán tudom, kik birtokolják még ezt a képességet, akikkel majd együtt tanulhatok. Vagy éppen akiktől tanulhatok.
- Az fontos tudomány - állapítom meg. Ugyan fogalmam sincs, hogy tud-e olyat, hogy egyben hámozza meg az egész almát, körbe-körbe, de ha igen, az még menő is. Én nem szeretek hámozni, úgyhogy általában igyekszem is ledelegálni valaki másnak, akinek jobban megy, nem faragja szét a fele gyümölcsöt vagy zöldséget. A húgomnak például szintén van ehhez tehetsége. Vigyorgok egy sort azon, hogy nem vagyok egyedül ezzel a nagyon látható helyen lévő elemi jeggyel. Olyan ez, mint valami titkos köszöntés, amikor az övét ráadásul az enyémnek nyomja, ha már felé tartom az öklöm.
- Pacsi - mondom még mindig fülig érő szájjal, és tulajdonképpen gyorsan rájövök, milyen jó is nekem ez így, mert Stephen meg máris vetkőzésbe kezd itt, mert olyan helyen van az elemi jegye, és Ava meg merészen rákérdezett a dologra. Elnyammogok a sütin, amit kiválasztottam magamnak a dobozból, csak messziről kukkolva, nem igazán tudva eldönteni, hogy én mennyire vagyok erre kíváncsi. Vigyorogok a helyzet mulatságosságán azért, mert annak találom, főleg, amikor a gatyája nagyot csattan, olyan hirtelen engedi el a másik lány érkezése okán. Mint aki tilosban jár. Felé is nyújtom a dobozt, vegyen csak sütit, ha már eddig amúgy sem panaszkodott rá senki, hogy ne sikerült volna jól, bátran osztogatom.
- Azt a tanárnő is mondta, hogy nem vagyunk olyan sokan - jegyzem meg vállat vonva, amikor Anna megjegyzi, hogy örül, hogy milyen híresek vagyunk. - Engem be se kell, mert ez úgyis elárul - szólok hozzá a témához, Anna felé is mutatva a kézfejem. Meg mint kiderült, Ava jegye is elég látható helyen van, de ezt meghagyom neki, hogy ő ossza meg. Vagy majd látják a többiek is, ha úgy van. - A volt... Kevin is mindenféle történeteket ír, ha ismered. Szentesi. És miért csak a fióknak? Nem akartad még beküldeni az Edibe például? - érdeklődöm, ha már eszembe jut Kevin is, akivel valahogy sajnos olyan gyorsan múlt el minden, mint ahogy fellobbant. - Még valaki sütit? Vagy jönnek még? Hagyhatunk a tanárnőnek például, de nem tudom, hányan is vagyunk összesen... meg abból ki jön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879078#post879078][b]Ava Sophia Volkov - 2024.05.28. 21:29[/b][/url]

-Madison Greene, ő egy színésznő, de a varázstalanok között ismert. - sőt, igazán népszerű, szóval abban biztos vagyok, hogy az anyukámnál sosem leszek népszerűbb. A múltkor küldött nekem egy nagy csomagot, tele PR cuccokkal, amik neki nem kellenek, mert letudta a köröket, amiket le kellett tudnia velük, és onnantól az enyémek, hatalmas kincs egy kiváló korrektor vagy egy olyan parfüm, ami csillagászati összegbe kerül. Tudom, hogy nem mindenki értékelné ezt, vagy nem gondolna jót, de tudom, hogy az anyukám így mutatja ki a szeretetét.
Arra, ahogy letolja a nadrágját kicsit megszeppenek, mert minden volkovi vérem ellenére még csak tizenéves vagyok, aki eddig a nagyszüleivel lakott, most meg még minden új, de azért nem mondom, hogy nem időzik el ott a tekintetem, szigorúan szakmai szemmel persze. Csupa meglepetés a nap, mint a lány is, aki csatlakozik hozzánk, és a válaszából érzékelhető, hogy az én lelkesedésem nem igaz rá, talán senki másra, de én megkérdeztem és megkaptam a választ, mert érdekelt, hogy hány elemi mágus van még. Ez csak egy kis önszórakoztatás, neveket nem tudok, csak a szünetekben, ha többen vannak kint a szabadban, akkor próbálom kitalálni, hogy ki lehet még elemista. Az biztos, hogy másként képzeltem el, hogy milyen lesz itt lenni, mint ami végül kialakulni látszik, hiszen én egy kellemes légkört képzeltem ide, ahol egymást támogatjuk, de úgy tűnik, hogy ez egy csúnya tévedés volt. Ösztönösen kicsit Aurél irányába húzódok, még csak az kellene, hogy itt nekem támadjon, mert lelkesen örültem neki. - Igazad van, nem volt szép. - ezzel én le is zárom a témát, és inkább meg sem mukkanok, amikor felmerül az, hogy hányan jöhetnek még, pedig nyilván tudom, mert mindent is megkérdeztem. Helyette inkább csak figyelem a beszélgetést, magamban mantrázva azt, hogy attól még nem leszek rossz ember, ha nem kedveli a stílusomat mindenki. Itt most az a lényeg, hogy megtanuljak együtt lélegezni az elememmel és nem az, amit korábban gondoltam, hogy majd egy titkos kis társaság tagja leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879101#post879101][b]Stephen Zimmermann - 2024.05.29. 06:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879174#post879174][b]Feigler Anna - 2024.05.31. 11:08[/b][/url]

Lepillant a srácok (értsd mindenki - Ava is, Anna nem igazán gondol nemekre, mikor ezt a szót használja egy társaságra) elemi jegyére, ha az valóban látszódik, ahogy említik is. Futólag lenéz a saját kézfejére, ahol alapvetően az ő jegyének is ott kellene virítania, ha.. nos, ha nem menne át minden reggel -mikor időben felkel és nem siet- vastagon alapozóval rajta. Még ha nap közben kopik is valamennyit (márpedig óhatatlanul kopik), legalább talán nem azonnal veszik észre. Gondolkodott már azon, hogy kesztyűt használjon, de az túl kényelmetlen. Bár reggelente legalább negyed óráig szórakozni az elfedéssel szintén nem komfortos, már ami a napi beosztást illeti.
- Áh. Hát.. részvétem, hogy ilyen feltűnő helyen van. Általában nem mindenki fogadja örömmel, mikor rájön, hogy mi vagy ki vagy. - Azért.. nincs úgy általánosan negatív stigma a társadalomban az elemistákkal, azt lehet mondani. Persze megvan a varázslóréteg, akik óvatosabbak velük, de kívülről hallva Anna utalása vagy megállapítása kissé túlzásnak hathat az idegen fülnek, joggal.
- Nem ismerem, nem is tudtam, hogy van más is. A haverod? - Az Edictumos utalásra csak megingatja a fejét zavartan, mert kicsit olyan ez, mintha rajtakapnák valamin, amit még régen csinált. Mert.. gondolt már rá, hogy beküldi, ami azt illeti.
- Biztos mindenkinek van jobb dolga, mint az én firkálmányaimat olvasni, meg.. nem venném el a helyet a hasznos cikkek elől.
Ava reakciója egyébként feltűnik neki, csak éppenséggel nem nagyon tud sokmindent kezdeni vele. Nem mintha felemelte volna a hangját vagy bármilyen fenyegető mozdulatot tett volna egyszer is, szóval ez az ijedt kisegér viselkedés a navinés lány számára teljesen értelmezhetetlen ... és ettől fogja reálni sem tud rá mit. Socially awkward módon tehát az egyetlen dolgot teszi, amit tenni tud: annyiban hagyja.
- Fúh, nem dehogy. Annyira nem jók, hogy így tényleg ki legyenek adva bárhol meg.. nem vagyok senkinek sem az ismerőse, aki ilyeneket intéz. - Pénze meg 18 évesen nem igazán van saját könyv kiadására. - Leülni meg a tanteremben lehet, ha óra van. Idekint.. meg.. - a tőlük nem messze lévő lépcsősor melletti kissé megemeltebb kőblokkra bök, ami egyfajta "korlátként" funkcionál a fenti terület szélén (lsd. témaleírás, első kép) - .. én ott szoktam ejtőzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879179#post879179][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.31. 19:10[/b][/url]

Elemisek

Pislogok párat a név hallatán, keresgélve az emlékeim között, hátha még magamat is meglepve rájövök, hogy legalább hallottam már, de a kutatás eredménytelennek bizonyul. Semmi. Enyhén megrázom a fejem, miközben Stephen már lelkesedik is meglehetősen hangosan, csak én nem lettem okosabb. Greene lenne a neve? Kviddicsjátékosok vonatkozásában is csak egy jut eszembe, akinek Greene a neve, de már ő is visszavonult, ha jól emlékszem. Ez mondjuk nem kizáró ok, szóval elteszem egyelőre magamnak a gondolatot egy olyan alkalomra, amikor lehetőségem nyílik megkérdezni kifejezetten tőle, hogy pontosan mi a teljes neve mégis. Addig meg Ava marad, a rejtélyes Rellonos, aki talán Greene, talán nem, ki tudja, hiszen az én anyukám sem Dragomán. Megtartotta a saját nevét, a mai napig Jakabffy, és ezt érdemesnek látom belekalkulálni a dolgok állásába, mielőtt még rossz következtetéseket vonnék le. A levitás közben azt is megmutatja, hogy az ő elemi jegye hol van pontosan, valahol a nadrágja alatt, és ezt a jelenetet meg Anna érkezése szakítja félbe, aki kevésbé tűnik lelkesnek, mint hármónk bármelyike. Sebaj, az én jó kedvemet szinte lehetetlen letörni. Kár, hogy szegény Aváét sikerül, pedig ő is csak nagyon lelkesnek tűnik még így minden elején.
- Nem tűnik világvégének. Olyan amúgy is, mint egy furi kis tetoválás - jegyzem meg vállat vonva. Nyolcmilliárd ember legalább egyötöde mágus, de az is lehet, hogy rosszul emlékszem, és egy negyede, tudja a fene, viszont ha annak csak egy százaléka kedvel olyannak, amilyen vagyok, az is bőven jó. Sőt, ha a családomról és a legjobb barátomról ezt elmondhatom, az is elég, és elmondhatom, az biztos. Panaszra nekem aztán semmi okom.
- Kevin? Hát... ismerős, egy levitás évfolyamtársam - válaszolom. Fura dolog ez, tekintve, hogy randiztunk, de a kapcsolatok már csak ilyenek, ismerősből lesz a barát, aztán fordítva is előfordul a dolog.
- Van egy egész rovata ilyen beérkezett művekre, néha egész jókat írnak bele, máskor nem annyira. Tuti nem vennéd el senki helyét - felelem neki, aztán a sütit is felajánlom. Stephen ötletére bólintok hümmögéssel kísérve, hogy hagyjunk a tanárnőnek is, de azért amíg azt tárgyalják, hol lehet leülni, közelebb lépek Avához, úgy bökve meg a könyökömmel a karját, mintha legalább valami vizsgán készülnék segítséget kérni a szomszédomtól. - Psszt, nem kérsz egy vaníliásat? Szerintem ízlene neked. Van kedvenc sütid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879257#post879257][b]Ava Sophia Volkov - 2024.06.03. 22:00[/b][/url]

- Igen, de én inkább az apukámra hasonlítok. A barna gének erősebbek voltak.- vonom meg a vállam, mert lássuk be, az anyukám természetesen vörösesszőke hajú nagy, zöld szemekkel és nagyon jó alakkal megáldott nő. Tehetséges színésznő, csak borzalmas pénzbeosztó. De minden helyzetből kivágja magát, szóval nem kell félteni, és ezt nagyon irigyeltem tőle mindig is.
- Nem örültél neki, hogy birtokolsz egy elemet? - kérdezem csodálkozva, nem szeretnék nagyon butának tűnni, főleg úgy nem, hogy egy idősebb és morcosabb lány is csatlakozott, akinek ezek szerint hasonló érzései vannak, megspékelve azzal, hogy a legkevésbé se vagyok neki szimpatikus. Alapból nem érdekelne, de jelen pillanatban egy komoly elképzelés omlik bennem össze, hogy mi, az a pár diák, akik ilyen képességekkel bírnak, majd összefogunk és együtt erősítjük egymást. Nagyon úgy néz ki, hogy ez nem más, mint egy túlromantizált álomkép.
- Azt hiszem, totális csőd vagyok. - suttogom Aurélnak, ahogy elveszem a felajánlott sütit, és a vállának döntve a fejem, elkezdem majszolni, miközben hallgatom őket, és sokáig megállom, hogy ne szólaljak meg, de aztán mégis úgy érzem, hogy egyetlen javaslat még akár jó is lehet, így a falat lenyelése után szólalok meg újra:  
- Meg vannak irodalmi pályázatok is, állítólag azokon még véleményt is írnak, hogy mi jó meg mi nem, de ha minden jó, akkor kiadják, akár álnéven is. Lehet, hogy a suliban is vannak olyanok, akik jót mosolyognak, amikor meglátják, hogy valaki a könyvüket olvassa. Az olvasó meg azt gondolja, hogy egy pocakos apuka írta a könyvet, nem egy tinédzser. - vetem fel, hátha kellemesebb mederbe tudom terelni az érzéseimet, meg azt, ahogyan indultunk. Én, ha lenne tehetségem, biztos, hogy elindulnék ilyeneken és pénzszerzés céljából nem sütiket szolgálnék fel szabadidőmben, abban a reményben, hogy össze tudok gyűjteni egy skims kollekcióra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879323#post879323][b]Stephen Zimmermann - 2024.06.05. 22:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879422#post879422][b]Feigler Anna - 2024.06.08. 18:52[/b][/url]

Aurél kommentjére csak bólint, bár nincs a gesztus mögött valódi egyetértés, csak gépies reakció a béke jegyében. Elhiszi, hogy másoknak nem nagy cucc, neki nagy dolog volt, meg.. azért még most is az. Annyira azért még ő sem alulfejlett szociálisan, hogy ne fogja fel, hogy másoknak más tapasztalatai lehetnek ezzel kapcsolatban. Épp csak annyira éretlen még, hogy ezt ne tudja tökéletesen kezelni gyakorlatban.
- Nem is tudtam, hogy van vagy volt ilyen. - Tényleg nem. Az ő hibája főleg, mert nem az a lelkes "felfedező" alkat, neki inkább megmutatják a dolgokat, amik megtetszenek neki később. Főleg az elmúlt években pedig aztán főleg bezárkózott és inkább csak egy ilyen kis szociális buborékban él, egy nagyon szűk komfortzónában, amiből csak kelletlenül tapicskol ki néhanapján, Zachék unszolására.
Elsőre azt hiszi, hogy a "nem örültél neki?" kérdés neki szól, de aztán odanéz, és nem biztos benne. A másik lány a társaságban úgy néz ki számára, mintha egyetlen hozzá képest amúgy egész tárgyilagos kéréstől összeomlott volna. Átfut a fején, hogy vajon tényleg ennyire bunkó volt, vagy ez most valamiféle.. színjáték a lány részéről, hogy a fiúk megvédjék? Anna szemszögéből olyan szürreálisan túlzott reakciót produkál, hogy őszintén nem tudja hová tenni a dolgot, így egy tizennyolc éves lány pesszimizmusának megfelelően a lehető legrosszabb következtetésre jut: Ava egy "pick me girl" és éppen ellenséget csinál belőle, hogy őt tutujgassák. A valóság nem ennek megfelelő, de egy tizennyolc éves fejben a valóság és meggyőződés két külön, egymástól távol álló világ.
Ehhez mérten értetlenül - kétkedően elhúzza a száját. "Lol, most tényleg? - fut át a fején, de nem akar még jobban Ava általa színjátéknak ítélt reakciója alá további lovat adni, így nem önti szavakba a gondolatait. Szóval rendkívül érett módon csak magában sértődik meg. De mostmár csak juszt sem, azért sem fogja etetni a "jaj-de-gonoszak-velem" szcenáriót.
- Nemt'om, azoknak a pályázatoknak is van gondolom valami alsó minőségi határa, amitől kezdve foglalkoznak vele, nem? Nem tudom, hogy megütöm-e, és ha nem, és visszaküldik, hogy bocsnem, az nagyon ciki. - Ez tényleg egy valós kétely a részéről, mert egy dolog, hogy ő jónak érzi, amit ír, de valójában még soha senki nem látta vagy olvasta ezeket, nem töltötte fel online oldalakra, nem .. is mutatta igazából még embereknek. Így semmilyen kívülről érkező inputja nincs ahhoz, hogy összeszedje a bátorságát beküldeni valahova.
Kicsit furcsa is most, hogy így leült három ismeretlen közé, akik ilyen.. úgymond támogatóak ezzel kapcsolatban, pedig csak megemlítette. Jó, Avában nem túl biztos, mert jelenleg meg van győződve, hogy egyetlen kérésre, ami a privát elemi dolgával kapcsolatos, egy egész személyes vendettát indított ellene, aminek a színpadán Anna a tüzet okádó sárkány. Szóval ja, a rellonos lány jóindulatával kapcsolatban nincs meggyőződve, de.. szóban végül is ő is pozitívat mondott és ötletelt. Ez a fajta nyitottság meg barátságosság pedig még mindig szokatlan számára.
- Tulajdonképpen jó. Miért ne. Megköszönném, ha mondanál egy véleményt - mondja Stephennek, aki felajánlha, hogy lenne tesztolvasó. A srác kedves volt, vele, idősebbnek is tűnik nála - még ha nem is irodalomkritikus vagy valami, biztos olvasott már pár könyvet, hogy legyen mit mondania.
- Én.. szerintem megyek, még dolgom van. - Semmi dolga nincsen egyébként, csak úgy érzi, hogy Ava reakcióinak hála egészen nem kívánatos lett a jelenléte. Ő meg nem akarja itt elrontani az újak bonding lehetőségét.
- Köszi a süteményt amúgy, finom volt. És jó szórakozást - biccent a triónak köszönésképpen, majd sarkon fordulva elindul visszafelé a terasz kastélyba visszavezető kapujához. Az biztos, hogy megint egy jó ideig nem fog merni kezdeményezni semmit senki felé, láthatóan nem megy ez neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879456#post879456][b]Dragomán M. Aurél - 2024.06.09. 01:20[/b][/url]

Elemisek

- Dehogy vagy, nyugi. Nem szabad ilyen pesszimistán gondolkodni, nem is történt semmi - válaszolom Avának, sütivel kínálva közben, mert az szerintem amúgy is sok mindent megold, amit meg esetleg nem, arra ott az optimizmus. Nekem még mindig bevált ez a recept, amióta csak az eszemet tudom. A dolgok előbb-utóbb megoldódnak, és addig is valami jó mindenben van, ebben például az, hogy tudjuk, hogy változóak lehetnek a reakciók a képességre, ami végülis teljesen normális dolognak tűnik. Szerintem senki nem csinált semmi rosszat, csak simán nem egyformán gondolkodunk az elemi mágiáról. Én például nagyon örülök neki, bár mindig a melodiban reménykedtem, viszont így meg egyre több dolog kerül a helyére, ami eddig akár furcsának is tűnhetett. Az elem megjelenése se volt traumatikus, de a tanárnő mondta is, hogy ezzel kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Kiveszek még én is egy sütit a dobozból, érdeklődve figyelve a kibontakozó beszélgetést. Stephen meg is erősíti az iménti gondolatomat, amikor megosztja, hogy neki nem igazán volt kellemes élmény szembesülni azzal, hogy elemi mágus. Na tessék, csak másak a tapasztalataink. Nem is kérdezek bele, hogy mi történt, pedig amúgy kíváncsi lennék rá, az az igazság, de ha már azt mondja, hogy nem volt olyan jó, ahogy jelentkezett, nem szeretnék semmit megpiszkálni ezzel.
- Eléggé nehezen felejthetőnek hangzik - állapítom meg inkább, mielőtt még rátérnénk az irodalmi pályázatok kérdésére. - Sose írtam még ilyet, szóval nem tudom, de biztos van valaki, akit meg lehet kérdezni. Nem hiszem, hogy kiírnák valahová, kinek küldtek vissza bármit, de mi van, ha mégis elég jól megy és inkább publikálják? Vagy megírják, miben fejlődhetsz? Ne érts félre, nem akarok nagyon okoskodni, mert tényleg nem írok, csak sütikkel szoktam kísérletezni, de ha az a visszajelzés, hogy ez rémesen rossz lett, abból is van mit tanulni... és a robbanós bonbonom nem aratott túl nagy sikert például, úgyhogy azóta is próbálom kevésbé kellemetlen élménnyé tenni - tartok random motivációs beszédet Annának is, mert ő meg ebben tűnik olyan bizonytalannak, és az én optimizmusomból meg bőven jut másnak is bármikor. Kár, hogy nem tudok olyat, mint Andrés, aki néha átveszi kicsit mások negatív érzéseit, hogy segítsen, de azért motiválni megpróbálhatok.
- Nem biztos, hogy érdemi konstruktív kritikát tudnék mondani, de azért egyszer én is szívesen olvasnék valamit, ha van olyanod. Majd megtanácskozhatjuk a kövi elemi gyakon, mint egy könyvklubban. Na? - vetem fel a szerintem nagyon jó kis ötletem vigyorogva, de már azt közli közben, hogy megy is, mert dolga van. - Biztos, hogy nem maradsz? Sütit meg vegyél még nyugodtan, majd jól jön később is. Örülök, hogy ízlett - jelentem ki széles mosollyal, elérhető távolságban tartva a dobozt. Tényleg elég jut mindenkinek, és még Zsófinak is marad. - Nem kellene a gyakorláshoz megvárni Zsófit is amúgy? Ti nem kaptatok ilyen képességkorlátozó valamit például? De beszéljük, csak Zsófi... mármint a tanárnő nagyon komolyan nézett rám, amikor azt magyarázta, hogy ne akarjam inkább egyedül gyakorolni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879457#post879457][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.06.09. 06:09[/b][/url]

A tervek szerint egy kicsit hagyom őket, had barátkozzanak meg egymással, aztán csapok le, így hát sikerül pont elkerülnünk egymást a kifelé tartó Annával. Ő egy rejtély számomra, erős falak veszik körül, és úgy érzem, hogy még egy kis repedést sem sikerült elérnem. Ezra persze nyugodt a témában, de a földekben van valami rohadt irritáló nyugodtság, amit egyszerűen nem tudok pofavágás nélkül leplezni. Annával szeretnék eredményeket elérni, de most azért jöttem, hogy kicsit az újakat felügyeljem, a másik helyzetet később próbálom meg újra megoldani.
- Nyugodtan lehet Zsófi.
Szólalok meg mosolyogva a hátuk mögül, ahogy közelebb sétálok a három új elemi mágushoz, és boldogan végigpillantok rajtuk. Jobb, mintha folyton parázó arcot vágnék, pedig olykor kedvem lenne ezt tenni. De nem gáz, megoldjuk.
- Ezen az első alkalmon szerettelek volna kicsit egyedül hagyni benneteket, hogy elinduljon egy kis beszélgetés, és, ahogy látom, találkoztatok olyannal is, aki előrébb tart már. Itt bármikor tudtok gyakorolni, illetve hetente egyszer van egy közös óránk is, beépítve az órarendetekbe úgy, hogy ne legyen feltűnő senkinek, ha nem akarjátok felfedni a képességeteket. Ez az első óra, így talán üljünk is le.
Mutatok a babzsákok irányába, amik a beszélgetés közben jelentek meg a hátuk mögött, és amik olyan hatalmasak, hogy kényelmesen el lehet süppedni bennük, egy van szembe a többivel, én ebbe ereszkedek bele, majd megvárom, hogy ők is kényelembe helyezzék magukat.
- Amit érdemes tudnotok, hogy azok, akik előttetek járnak már, más oktatónál kezdtek el tanulni, másabb alapokkal. Én azt szerettem volna, ha jobban kialakul bennetek a kötődés, ha tudjátok, hogy kik járnak hasonló cipőben, mint ti. Lehet, hogy lesznek olyan felsőbbévesek, vagy végzettek, akik szívesen csatlakoznak hozzátok, egy-egy gyakorlásra, de lehet, hogy nem. Ezt kérlek, tartsátok tiszteletbe. Lesz olyan, aki nem is fedi fel, hogy ő elemista, ezt meg kell értenetek, és nem szabad emiatt haragot éreznetek, hiszen ez egy döntés.
Emlékszem, hogy én az elején mennyire nem szerettem a tényt, hogy birtoklom a tüzet, főként azért, mert szó szerint folyton égtem, de, ahogy elkezdtünk együtt dolgozni, úgy változott meg minden bennem, mostanra pedig a lételemem.
- Az önkéntes oktatók nevét, akikkel tudtok gyakorolni és elérhetőségeiket szívesen megadom nektek. Én a gyakorlat mellett elméletet oktatok nektek, illetve egyéni konzultációt tartok az elemmel kapcsolatban, ők kifejezetten a gyakorlást segítik. Valamint gyakorolhattok egymással is, de azt kérlek, hogy kezdetben olyan környezetben tegyétek, ami biztonságos. Itt például minden elemnek megvan a maga terme, ahol mélyebb kapcsolatokat tudtok kialakítani a mágiátokkal.
A helyiség falaira mutatok, melyek mentén egy-egy újabb terembe vezető út van. Tudom, hogy sok mindent elmondok, de próbálom azt emészthető formában tenni, hogy a jövőben előbb könnyebbé, majd természetesebbé váljon nekik mindez.
- Korábban említettem egyéni konzultációkat. Mindenkinek kap tőlem egy egyéni konzultációs időpontot, amikor kérdezni, beszélgetni tud az elemével kapcsolatos változásokról. Ez az időpont nem kötelező, illetve nincs is közel más személy időpontjához, ezért nem találkozhattok össze így sem másokkal, ha ők nem szeretnék. Védve vagytok ti is, ők is, Anna ugyan pont belecsúszott abba, hogy találkozzatok, de próbálom a személyes teret mindenkinek megadni. Viszont így, hogy együtt vagyunk, arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk kicsit. Ha vannak kérdéseitek, szívesen megválaszolom őket, azért is gondoltam, hogy együtt legyünk ma, mert az első kérdések mindenki segíthetnek elindítani a gondolatmeneteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879625#post879625][b]Ava Sophia Volkov - 2024.06.16. 06:24[/b][/url]

- Olykor furcsa. Sokáig nem volt úgy velem, a nagyszüleimmel laktam, aztán, amikor elindult a pereskedés, mert az apukám megtudta, hogy létezem, akkor hirtelen mindenhova elvitt magával. Voltam filmpremiereken, afterparty-kon, fotózásokon, és végül ide kerültem. - az életem elmúlt egy éve igazi hullámvasút volt, és amikor úgy nézett ki, hogy eljött a tökéletes béke, megérkezett az elemem is, de ahelyett, hogy bánnám, lelkesedéssel tölt el. Alig várom, hogy gyakorolni kezdjem, hogy végre megismerjem, a részemmé legyen. Látva a felnőtteket, akik már magabiztosan dolgoznak együtt az elemükkel, engem is elfog a vágy, hogy odajussak. Elmosolyodok a megállapításra, hogy apura hasonlítok, jól esik ezt hallani. Az itteni hónapok alatt sok beszélgetést kezdeményeztem vele, hogy jobban megismerjem, és, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, mert azt hiszem, összességében sokkos állapota még nem múlt el teljesen. Nem is hibáztatom, ha kiderülne, hogy van egy kamasz lányom, miközben egészen biztos vagyok benne, hogy nem lehet gyerekem, én is sokkos lennék.
- Sajnálom, de nagyon örülök neki, hogy megmentette az életedet, kár lenne, ha nem ismerhettelek volna meg. - hozzá képest az én megjelenésem semmi volt, és ezt már megbeszéltük korábban Zsófival, hogy egy pozitív megjelenés sokkal kevésbé aggályos, mint a negatívak, máshogy állunk hozzá, mást érzünk és van, hogy az elemekről máshogy gondolkozunk. Csak a lelkesedés, azt nehéz kiverni az ember fejéből. Aurélhoz húzódva próbálok segíteni én is Annának, mert rossz az, amikor az embernek van egy toporgós helyzete. Anya így hívja azt, amikor nem tudja átadni azt, amit szeretne a vásznon látni, amikor úgy érzi, hogy egy kis plusz hiányzik neki. Remélem, hogy Annának sikerül, menő lenne egy nap ott állni a könyvesboltba és azt látni, hogy több mű is hozzá kötődik. Azt sajnálom, hogy elmegy, jó lett volna meghallgatni valakit, aki ebben már régebb óta benne van, mint mi, és remélem, hogy a későbbiekben lesz majd alkalmunk ilyesmire. - Igen, nálam is eléggé szigorúan mondta, hogy egyedül ne, majd ha már csináljuk egy ideje. - a hangjára megpördülök a tengelyem körül és elmosolyodva pillantok rá, ahogy besétál a helyiségbe, és engedelmesen le is ülök, ahogy kéri. Azokra, amiket mond, bólintok, és már kezdem érteni, hogy miért förmedt rám Anna, teljesen jogosan, hiszen valóban az ő lényének a része az eleme, és neki kell tudnia, hogy ha fel kívánja fedni, akkor mekkora részét szeretné megosztani velünk. Mindenképpen bocsánatot kell majd kérnem tőle, amiért helytelenül viselkedtem. Egyelőre még kavarognak a fejemben a gondolatok, ezért a fiúkra pillantok, hogy ők kérdeznek-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=879946#post879946][b]Stephen Zimmermann - 2024.06.25. 20:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=880470#post880470][b]Dragomán M. Aurél - 2024.07.20. 10:23[/b][/url]

Elemisek

- Wow - dünnyögöm válaszul arra, amit Ava mesél. Egészen kalandosnak hangzik így az élete, bár nem biztos, hogy ő is annyira élvezte, mint amennyire kívülről izgalmasnak és mozgalmasnak tűnik az egész. Stephen beszámolójára is csak a számat tátom, és Ava meg kimondja, amit én is mondanék. Ehhez képest amúgy az én életem teljesen átlagos és unalmas, csak azt mondhatnám különlegesnek, hogy a legjobb barátom egy látnok. Mondjuk nekem ez így tökéletes, nem tervezek erről panaszkodni. Úgysem mérhető össze senki élete a másikéval végeredményben, mert mindenki tapasztalatai egyediek és ez nem verseny. Anna úgy dönt közben, hogy nem marad megvárni velünk Zsófit, aki viszont hamarosan meg betoppan. Széles mosollyal köszönök neki, még integetek is mellé lelkesen. Fura, hogy nem a házvezető-helyettesünk már, de majd csak megszokom az újat. Ugyanúgy vörös legalább, ez nem változott. Komolyan bólogatok arra, amit a többi elemisről mond, bár nem igazán értem, miért tartana bárki ilyesmit titokban, de végtére is nem az én dolgom. Mindenki maga tudja, mit szeretne megosztani. Nekem nincsenek titkaim, de ez az én döntésem. Igyekszem megjegyezni mindent, amit mond, mert fontosnak tűnik. Egy része rémlik, hogy előkerült már akkor, amikor kiderült, hogy terromágus vagyok, de másodjára is meghallgatni nem árt, közben meg mégiscsak mond új dolgokat is. Azt nem tudom, mekkora baj vagy baj-e, ha Stephen például nem hordja a képességkorlátozó varázstárgyát, így arra már előbb is csak a vállamat vonogattam tanácstalanul, most viszont felteszi a kérdését a szakavatott embernek, így legalább érdemi választ is kaphatunk. Én viselem a nyakláncot, amit kaptam, mert azt mondták, biztosabb, akármilyen nyugodtnak is tűnik az elemem, hiszen még messze nem tudom uralni.
- Nekem nem igazán van most így, de ha bármikor akadna, akkor bekopoghatok vele a tanáriba? A házvezetőibe már nehéz, mert Farkasházy tanár úr vagy Návay tanárnő ezekre ugye nem tudnak válaszolni... jaj, de tudom. Ötödikesként ugye végzek idén, ha Holló tanár úr is úgy akarja, de mik a lehetőségeim utána? Maradjak mestertanoncnak? És ha nem tetszik egyik szak sem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=880641#post880641][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.07.27. 15:39[/b][/url]

- Nem kötelező viselni korlátozót, amennyiben úgy ítélem meg, hogy nem okoztok kárt azzal, hogy szabadon van a mágiátok. Szeretném, ha sokat gyakorolnátok és ha megszoknátok, hogy veletek van az elemetek. Ez lehet, hogy furcsán fog hangozni, de össze kell vele barátkoznotok, neki is el kell fogadnia titeket, nem csak nektek a tényt, hogy egy elem birtokosai vagytok. - Ez nem egy olyan dolog, ami egyik pillanatról a másikra megtörténik, én is nagyon hosszú utat jártam be, amíg a tűz elfogadott engem, így hát én magam is türelemre intek mindenki mást. - Ha mégis probléma lenne és jobban éreznétek magatokat korlátok között, kérlek keressetek meg, illetve, ha necces helyzetbe kerültük, akkor nem csak én döntök, de javaslatot fogok tenni a helyzetetekben. - nyugodtan beszélek, az ujjaimat magam előtt összefonva, de néha elengedve egymást mutogatva is. Viszont a legkevésbé sem szeretném, ha azt éreznék, hogy én vagyok a szigorú tanítónéni.
- Nyugodtan elmehetsz egyetemre, vagy, ha dolgozni szeretnél, akkor dolgozhatsz. Ebben az esetben, amíg el nem sajátítjátok az elemi mágiát teljesen és bejegyzettekké nem váltok, kaptok ideiglenes belépést a kastélyba. Amint ez megvan, a jogosultságok is érvényüket vesztik, de addig van lehetőségetek visszatérni ide. Ezzel nem lesz baj. Ha egyik sem tetszik és jobban elmélyednél mondjuk az elemi mágiába, akkor a mesterképzésen van tehetséggondozó program is akár. De én nem szeretnék semmit rátok erőltetni, csak egy javaslat.- mosolygok rá kedvesen, majd bólintok is. - Egészen nyugodtan keressetek meg, ha kérdésetek van, én mindenképpen próbálok rá megoldást találni, ha nem is találkoztam még a helyzettel, amiben éppen vagytok. Tudtok velem is gyakorolni, egymással is, idősebbekkel is. - mondom a lehetőségeket. - Kérdés még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=880774#post880774][b]Ava Sophia Volkov - 2024.08.05. 08:12[/b][/url]

Érzem, ahogy picit görcsberándul a gyomrom, sőt kétszer is. Első körben azért, mert Aurél elmenne. Még csak most ismertem meg, de olyan szimpatikus, biztonságban éreztem magam vele és már el is döntöttem, hogy megkérdezem, gyakorolna-e velem, de ha elmegy, akkor nem fog tudni. Még nem mozgok túl jól az elemisták körében, ezt az előbb is láthattuk, szóval nagyon kellene nekem egy biztos pont, mint Aurél. Ez gáz.
A másik pedig az, amit Stephen mond, a korlátozó. Én nem szeretném, hogy korlátozzanak. Eddig lazán tartottam a kezem, de most ökölbe rándul, hogy ösztönösen elrejtsem a jelemet mindenki elől. Nem mintha ne tudnák, hogy hol van, vagy, hogy mi vagyok, mert azok, akik itt ülnek, mint tudják. Ez hármunk szövetsége lesz a továbbiakban.
- Én inkább még gondolkoznék a kérdéseimen. - valójában én és apu rengeteg kérdést feltettünk már az elemem felbukkanásakor neki is és Ezrának is, de nem szeretnék csókosnak vagy másabbnak tűnni, és Zsófi szemében sem butábbnak, hogy újra megkérdezek valamit, főleg, ha az olyan, ami mondjuk másoknak evidens. Túlszorongom ezt az egészet. - Um... egy kérdésem mégis van. Mi történik akkor, hogy ha lassabban haladunk, mint mások. Ha mondjuk Stephen nagyon könnyen válik eggyé a vízzel, vagy éppen Aurél a földdel. Én viszont nem találom a hangot a saját elememmel. Akkor, ha nem megy, elvehetik tőlem? - tudom, hogy ez butuskának hat így, de nagyon félek tőle, hogy esetleg elveszik, és azt nagyon nem szeretném. Most úgy érzem, hogy minden kerek, és furcsa lenne úgy ébredni, hogy már nincs meg valami, ami kellett ahhoz, hogy teljes legyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=880889#post880889][b]Stephen Zimmermann - 2024.08.16. 06:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=880906#post880906][b]Dragomán M. Aurél - 2024.08.17. 15:34[/b][/url]

Elemisek

- Aha, értem - veszem tudomásul a választ. Én nem félek az elememtől, és bizonyára a nyaklánc nélkül is remekül megleszünk egymással. Majd aggódhatnak mások, ha szeretnének, hogy nehogy megismétlődjön a két évvel ezelőtti évnyitó. Okoskodni pedig véletlenül sem akarok. Legfeljebb, ha úgy érzem, majd megbeszélem ezt valamelyik terromágussal is azok közül, akikkel egyébként gyakorolni fogok, hogy ők mennyire látják veszélyesnek a terromágiát, ha bármi okból egyszer csak véletlen nem tudnám uralni, és mit javasolnak ezzel kapcsolatban mondjuk egy évnyitó szintű eseményre, mert bármennyire is optimista vagyok, van amitől jobb félni, mint megijedni. Az az évnyitó biztosan senkinek nem volt élete élménye, nem is csodálom, hogy a következőn Rudi bá meg totál kiakadt Stephenre, amikor megjelent a lovagi páncélban. Vicces volt, akárcsak Bogi dínójelmeze, de azért nagyon tudok örülni, hogy csak egy évig nem volt itt Rudi bá emiatt.
- Ja, most is dolgozom a pizzériában, az okés, de ez a tehetséggondozó nem is hangzik rosszul. Nem feltétlen akarok most lelépni, amikor még az elején vagyok az egész tanulásnak. Ezzel viszont majd akkor benézek a tanulmányi osztályra valamikor, hogy mit is kellene tudnom róla. Köszönöm - hálálkodom máris mosolyogva, mert erről még eddig így nem hallottam. Arról már szóltak, hogy automatikusan megkaptam valami támogatást az elemi miatt és így a teljes tandíjam ki is van fizetve jelenleg, de a továbbtanulás lehetőségei még nem kerültek szóba. Szeretnék viszont még maradni, már csak azért is, mert ez most fontosabbnak tűnik, mint az, hogy esetleg sellőül kezdjek tanulni a mermisztika szakon. Azt is ki kellene találnom úgyis, hogy majd mit szeretnék csinálni, mert gyorsan el fog repülni a tanév. Vannak ötleteim szerencsére, majd alszom rájuk addig is, amíg megtanulom használni az elemi mágiámat. Azt olvastam amúgy, hogy az elem elaludhat, vagy elaltatható, vagy hogy mondják, de a melodimágiáról jelenleg még mindig többet tudok, úgyhogy inkább csak kíváncsian várom, mit mond erről Zsófi. Ő mégiscsak jobban tudja, nem véletlen ő a tanár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=880910#post880910][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.08.17. 21:13[/b][/url]

Néhány perccel ezelőtt úgy éreztem, hogy nincs több kérdésük, de sejtettem én, hogy ha be akarom rekeszteni a történetet, akkor azért csak elindul valami. Én is ilyen voltam anno, sőt, ami azt illeti, mielőtt ez az egész oktatás átvétel elkezdődött újra ilyen voltam Ezrával. Mindig, amikor úgy érezte, hogy lezártuk a témát, akkor hirtelen eszembe jutott még valami. Még jó, hogy türelmes és jól kezeli a szeszélyes csapongásomat, de legalább nem mondhatom, hogy nem beszélt át velem mindent.
- Alapvetően valóban nem olyan, mint egy csap, azonban van olyan, hogy szélsőséges érzelmek hatására megtörténhet, hogy ideiglenesen vagy véglegesen elalszik az elem. Ez a trauma milyenségétől is függ, illetve attól, hogy milyen viszonyt ápolunk az elemünkkel. Ez nem kellemes, tudom, de ez egy védekezőmechanizmus. Jobb, mint amikor kényszerítik az elemet, hogy aludjon. De nem kellemes, kétségbeejtő és olyan dolog, amit nem tud az ember egy csettintéssel megváltoztatni. - tudom, hogy nem feltétlenül ez a legjobb, amit hallani szeretnének az első alkalommal, de értem, hogy miért érdekli ez annyira. Sóhajtok is egy aprót. - Ava sokakkal ellentétben pozitív kitöréssel kapta meg az elemét, ezért ő egy kicsit talán máshogy is áll ehhez az egészhez, de nyilván mindannyian féltek attól, hogy elveszítitek az elemet, amit birtokoltok. Szoktassátok őt magatokhoz, barátkozzatok vele és mindenekelőtt tanuljátok meg elfogadni. Az életetek része, sőt, továbbmegyek, a lényetek része. Fontos, hogy megismerjétek a jó és a rossz oldalát is. Csak úgy nem tűnik el, nem szunnyad és van, hogy komoly érzelmi traumák sem vezetnek ide. Ez egyéni. Első körben az összeszokásra figyeljünk, aztán lehet minden más is, rendben? - tudom, hogy ez most még ilyen rossz pillanatos, de lesz majd még jobb is. Biccentek a válasz után Aurélnak, aki láthatóan rendben van a dologgal így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=610&post=881191#post881191][b]Ava Sophia Volkov - 2024.09.01. 09:22[/b][/url]

Egy kicsit ijesztő az, hogy elaludhat az elemünk. Nem szeretnék annyira szélsőséges érzéseket, hogy ezek bekövetkezzenek. Aurélra pillantok, aztán Stephenre. Nekem tudom, hogy nem volt olyan intenzív élményem az elemem felbukkanásával, mint akik, de azért nem szeretném azt sem, hogy annyira nagyon erős érzelmi hullámvasútam legyen, hogy a végén elveszítem a levegőt. Zavartan megsimítom a jelet, mely azt jelzi, hogy hozzám tartozik és, hogy én is hozzá. Egy szent szövetség, amit még meg kell tanulnom kezelni.
A nevemet hallva bólintok, én mondtam Zsófinak, hogy nyugodtan elmondhatja, hogy az én elemi kitörésem pozitív, mert úgy tűnik, az utóbbi időben ez a ritkább. Eddig nem értettem, de hallva a fiúkat és látva a lányt, aki az előbb itt volt, már értem, hogy mire utalt, amikor apával ott ültünk nála.
- Én nagyon szívesen gyakorlok bárkivel bármennyit. - szólalok meg végül mosolyogva, mert hiszek abban, hogy ha ehhez az egészhez pozitívan állok, akkor talán a többiekbe is tudok csempészni valamit ebből, és a végén jó kis csapat leszünk. Szeretnék egy jó kis csapat része lenni, ezért is jelentkeztem kviddicsre, ami most lehet, hogy problémás lesz az elemem miatt, és próbálok találni magamnak olyan szakkört, amit élvezek. Nem szeretném a következő tanévet is úgy tölteni, mint az új, kicsit elveszett lány, aki technikailag nem is létezhetne. A következő tanévben normális diák leszek, aki levegő elemet birtokol és, akinek az apja tanár. Menni fog ez.